Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Elhagyatott városrész •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Elhagyatott városrész VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Elhagyatott városrész Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 12, 2018 5:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Araqiel
We're born to risen apes, not fallen angels
Látom, érzékelem Araqielt mégis annyira távolinak tűnik alakja, miközben egyre közelebb siet hozzám. Letérdelve mellém akaratlanul is lehunyom a szemeim. Ujjaim megremegnek a sebem felett, mégsem engedhetek neki. Nem ez lenne az első eset, hogy így elbántak velem. De az első, hogy így csapdába kényszerítettek. Majdnem az első.
Hangját tompán hallom csak. Ajkaimat nyitnám, elmondva, hogy Atyja mennyire is Szent, ám cserepesre száradt szám nem engedi ezt meg. Összepréselve hallatok egy halk nyögést, miközben próbálok nem előrebukni. Térdeim felhúzásával stabilitást szerzek magamnak. Nem könnyű, egyenesen nehéz, de muszáj vagyok megtartani ezt.
- Én… - kezdek bele erőt véve magamon. Nem emlékszik rám, de hibáztatom érte? Több száz év eltelt és odafent sem kerültünk annyira közel egymáshoz. Már ha a mi esetünkbe lehet ilyet egyáltalán mondani. Nincsenek érzéseink, az emberi kapcsolati sémák messzire kerülnek el minket. Így nem is lehet érdekes számunkra az a szó, hogy valaki épp milyen közel kerül a másikhoz. - Mindent… tudok - sóhajtom el magam, nem azért mert unnám eme témát. Egyszerűen érzem, miként száll ki belőlem az erő.
- Dé...monok - tekintek fel az aranyhajú szépségre. Messze az egyik legtökéletesebb alkotása volt Istennek.
Minden megvolt benne, hogy véghezvigye, amiért teremtették. Oly bájt sugároz magából, mely megnyugvással tölti el az embert. Ez most mégsem ragad rám. Szívem nem verdes mellkasomba, azt rég kitépte Amara egyik szolgája. Szívem sötét, tudatom is, de tán lehet vele szemben esélyem. Nem jöhet rá. Ő nem.
Most nem.
Hagyom, hogy puha kezei az enyémhez érve húzza el sebem elől. Az eddig visszatartott vérem tehetetlenül zúg a beton irányába. Megjegyzésére bólintok egyet, melynek a vége, hogy fejem hatalmasat koppan a téglából emelt épület falán.
Újra behunyom a szemeim, mire rámpisszeg. Nem. Képtelen vagyok kinyitni. Tompán hallom a hangját. Fülem zúg, a vérveszteség miatt. Hirtelen aludni támadt kedvem, ám ha valami fontosabb szervet ért a penge, az most akkor végzetes lehet számomra. Ám a démonok még a közelben lehetnek.
Akaratlanul dőlök előre. Vállaimnál fog meg, és szinte nekivág a falnak. Ezt az időt használom ki. Eddig nem volt rá helyem, de most talán. Szárnyaimat bontva hagyom, hogy befejezze a mozdulatot. Fejem újra koppan a falon, szárnyam töve nyomja a hátamat. Ez a helyzet minden, csak nem kényelmes.
- Kérlek segíts, Araqiel - emelem rá zöldben játszó íriszeimet. Tekintetem szinte könyörög neki. Nem érdekel, ha egynél több tollat használ fel. Ha ellopja őket, vagy ha megkopaszít. - A démonok nincsenek túl messze. Egyedül nem tudsz… - szemeimet összeszűkítve szisszenek fel, amikor egy újabb fájdalom hullám cikáz végig testemen.
- Pont ebben a világban és ebben a korban hullunk el - jegyzem még meg halkan, nem bírva ki, hogy ne szóljam meg megjegyzését. Régebbi korokban igaza lett volna, de most, mikor az élet semmit sem ér senkinek? Amikor a természetfeletti lett a halandó, az ember meg a halhatatlan? Fordított világban élünk. Mégis kinek hála? Amaranak? Talán, de ez így van jó.
Most mégsem halhatok meg. Nem, amíg nem fejezem be az ő akaratát. Immár az övét, mégis remélni tudom, hogy a szőke szépség nem jön erre rá.
De miért nem akarom, hogy megtudja? Egy terv csírája kezd elmém hátsó részében kibontakozni.
- Démonkutyák - lehellem elhalóan, szinte sápadtra vált arccal. Eddig fel sem tűnt, de ahogy az idő halad úgy látom teljesebben az előbbi jelenetet. Démonkutyák is voltak ott. Ők pedig túl gyorsan fognak megtalálni.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 05, 2018 10:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


strong enough
OPHILIA && ARAQIEL

Az Ég szerelmére is (megjegyezném ez a szókapcsolat az én számból még mindig kicsit meredek) mégiscsak a béke követe vagyok, helyesbítek, voltam valaha, segítenem kell, bárki is az. Lehet ő lesz a nagy lehetőségem, hogy a nevem ismét a rendíthetetlen jók közé legyen vésve. Még bizonytalanul győzködtem magam, hogy csak nem olyan fazon, aki angyalpengével a zsebében ugrik a térben, félholtan pedig csak arra vágyik, hogy legyilkoljon egy [bukott]angyalt, miközben kapkodva tettem pár esetlen lépést felé. Az éjszaka fényei igen szegényesen világították meg, de az teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy ez a fazon bizony lány. Eléggé helyben hagyták... Vérzik egypár sebből, nem tudtam volna megmondani melyikből leginkább...
- Szent Atyám az Égben! - hadartam - Mi a...? - fogalmam sem volt, hogy segíthetnék, de egyben biztos voltam, nem agonizálhatok felette még órákat ilyen szerencsétlenül, míg ő kileheli a lelkét, aki pedig ezt tette vele, netán követné és utánaküld engem is hasonló módszerekkel.
- Tessék? Honnan... - bukott ki a számból, miután a nevemen nevezett. Ismer engem. Nem jó jel, sosem volt az. Szaporán letérdeltem mellé, de azt sem tudtam, hogy hova nyúljak, csak tanácstalanul hadonásztam. Ha ő lehet az én esélyem, talán én az ővé, arra, hogy életben maradjon.
- Mi a Pokol történt veled? - kérdeztem miközben kezem végül a hasát szorító kezére tapasztottam. Éreztem, hogy alig van benne erő. Vére szinte melegítette a kezem. Kétségbeesetten próbáltam ülő helyzetben tartani.
Egy pillanat... Ismerős ez az arc. De még mennyire. A sok emberek közt töltött idő nem sokat tompított az emlékezetemen. Postosan tudtam, hol találkoztunk már korábban. Várjunk csak... Kezét óvatosan elemeltem a tátongó sebtől.
- Dehát ez... angyalpenge... - meredtem rá, majd ismét a seb elszorításán fáradoztam - Tudtam, éreztem! - hadartam tovább, majd suttogóra fogtam, alighogy hallja csak - ez csak nekünk árthat. Isten, Urunk legyen a tanúm, megnyugodtam, hiszen megvan rá az esély, - mégha elég csekély is - hogy ne a karjaim között haljon meg. Gyógyulni fog, ha nem ért létfontosságú szervet.
- Ne, ne ne, nem szabad becsuknod a szemed, maradj velem! - sziszegtem - Csak hagyd, hadd gyógyuljon, csak egy kicsit kell még kibírnod!
Őszintén szólva, ritka nagy jócselekedet tőlem, hogy nem hagyom a saját vérében fuldokolni. Bár ebben jelentős mértékben közre játszik az is, hogy ő egy régi jótevőm. Sokszor segített nekem a múltban. Kedveltem. Megérdemli az életet. Ő nem esett hasonló hibákba, mint én. Irigység lett rajtam urrá, de le kellett nyeljek minden hasonló emberi butaságot. Elvégre, mégis csak a hét főbűn egyike. El kell utasítsam! Megráztam a fejem és közelebb hajoltam a füléhez.
- Jobb lesz, meglátod, csak légy, aki vagy, hagyd, hogy gyógyulj! Bár megtehetném ezt még én is, bár képes lennék rá! Le fog nézni, ha újra erőre kap. Szégyenkeznem kell előtte, azért, aki lettem, hogy nincs szárnyam... A fenébe is, épp életben próbálom tartani, miért kavarog a fejemben mégis ez a sok ostbaság?! Csak az a fontos, hogy éljen! Öszpontosíts! Mentsd meg!
- Nem halhat meg még egy angyal ebben a világban! A francba is, nem azokat az időben éljük... - kiáltottam rá,  miközben próbáltam erőtlen testét a falhoz szorítani; talán túlságosan engedte, hogy elhagyja az ereje.
- ... de ezt pontosan tudnod kell neked is... - egy egészen mély lélegzetnyi szünetet tartottam - ... igaz, Ophilia?



Final song • szószám: 576 • Credit:
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Elhagyatott városrész Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 29, 2018 5:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Araqiel
We're born to risen apes, not fallen angels
Hatalmasakat lélegezve kémlelem a mély sötét égboltot. Sosem kapkodtam még így a levegőt. A fájdalom egyenesen az elevenembe hasít, arra készteti arcizmaimat, hogy összehúzzam őket. Sziszegve húzom fel a lábaimat, magam sem tudom, hogy jót teszek-e ezzel. Persze egy embernél tudnám, de egy angyalnál?
Számít ez nálunk bármit is?
A csillagtalan égbolt misztikumba vonja az utcát, a vidéket. A démonokat nem hagytam el. Bármikor megtalálhatnak, bármikor jelezhetnek társaiknak, hogy itt van egy, az én fajtámból. A leomlott vakolat mögötti téglára támasztom az egyik kezemet. Próbálom felhúzni magam, esélytelenül. Az első próbálkozásom után visszahuppanok a fenekemre nagy sóhajtásom kíséretében.
Törmelék csikordul meg. Fejemet hirtelen kapom oda, ám hiába nyúlok magam mellé. Nincs semmi, mivel megvédhetném magam. Az árnyék, az alak, melyet a sötétben látok mégsem hasonlít, egyikre sem azokból, kiket nemrég hagytam hátra. Ők még akkor keresnek. Kereshetnek.
Fellélegezhetek, noha magam sem tudom, hogy van-e ennek értelme. Nem tűrnek meg engem sehol. Sem ebben a városban, sem a másikban. Sem egykor, sem most. Egyszer sem osztottam a véleményüket, most pedig?
Az elpusztításukat vágyom, de ő talán nem tudja ezt.
Ő.
De ki ő?
Tekintetem újra felemelem. Összevont szemöldökkel próbálok rájönni, hogy kit is látok. Embert? Annak tűnik, de az arca. Oly ismerős.
Vaskos felhő kúszik el a Hold elől, megvilágítva engem, de az idegent is. Vöröses-szürke fürtök. Ismerős régről. Túl régről, mégsem annyira, hogy…
- Araqiel? - bukik ki halk kérdés a számból. Félfordulatot téve ültömbe kapaszkodom meg újra a falban. Nehézkesen állok fel, sok erőmet kiveszi. Másik kezemet a hasamra tapasztom, vérem átbugyog alatta. Befesti ujjaimat, bőrömet. Néhány cseppje a földet áztatja.
- Megismersz még? - nehézkes mosoly fut arcomra. Oly régen történt már. Hétszáz éve kárhoztatták a sorsa, hogy örökké az emberek között éljen.
De egykor járt nálam, az irattáramba. Vajon felismer? Ismeri még a nevemet? Nem egyszer kérte a segítségemet az emberekkel kapcsolatban. Tájakról, családokról. Királyokról épp hova küldték. Történelmüket szerette volna tudni, tudta, hogy nálam bármit megtalál. A tudás, ez az, mi nekem megadatott. A legnagyobb hatalom, melyet mindenki eltékozolt. Ő is. Egy faladata lett volna. Elbukott vele, mert beleszeretett… egy emberbe? És méghogy nem értünk meg a pusztulásra. Érzelmeket táplálunk, holott érzéseink nincsenek.
S ezt mondom én. Újra lelki szemeim elé úszik a kék szempár, a tengerpart képe. Fejemet megrázva tekintek rá újra.
Vállammal a falat támasztom meg. Lábamból kezd kimenni az erőm. Ennyi lenne? Amara ennyi erőt adott volna csak nekem?
- Segíts… - rebegem neki. Nem találkoztam vele mióta lent vagyok. Nem tudhatja, hogy mivé váltam. Emlékeibe még a szelíd angyal képe élhet. A mindig segítőkész és vidám angyalé. Ezt kell most kihasználnom.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 27, 2018 8:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


strong enough
OPHILIA && ARAQIEL

Szerettem ezt a várost. Igencsak szép volt még cirka 27 évvel ezelőtt. Jellemzően pedig nagy hibám, hogy túlságosan tudok ragaszkodni olyan dologhoz, amiben látok fantáziát. Még akkor is, ha időközben az megváltozik. Erre a legjobb példa San Francisco. Sokszor kötöttem fel az útilaput, de az Első Város volt az, ahova mindig visszatértem. Mintha csak egy megérzés lett volna, mintha csak egy láthatatlan erő húzna vissza ide. Talán csak butaság, talán csak egy kósza megérzés, de maga a végzet is lehet. Akarom, hogy az legyen. Hogy a szörnyű lassúsággal múló napok nem hoznak változást az életemben. Hol van az megírva, hogy a békét csak tisztességes és bűntelen úton lehet elhozni. Egyszerűen nevetséges, hogy ilyen fejtegetésekbe pont én bonyolódok bele a gondolataimban. Olykor elborzadtam ettől, mivé váltam a sok ember között. A szárnyaim visszaszerzésétől fényévnyi távolságra éreztem magam, viszont az, hogy belekeveredjek szükségtelen események és fordulatok sűrűjébe, na ahhoz nagyon is értettem. Ma sem volt ez másképp. Leroy már rég üzent, hogy találkoznunk kellene. Igazság szerint halvány sejtelmem sincs, mi az, amivel egymás segítségére lehetünk. Tudtommal megegyeztünk, hogy csak szigorúan világméretű esemény vagy élet-halál kérdése esetén és miatt fogunk kapcsolatba lépni egymással. Sok-sok időbe került a bizalom kiépítése. Sokat kockáztat velem, Gabriel a létezését is kitörölné a mindenségből, ha megtudná, hogy ő az, aki tudja, hogy a jó oldalon kell állnia, mégis teljes hűség látszatát kelti a pusztítás oldalán. Gabriel nem ostoba, nem lenne ekkora hatalma, ha minden valamire való, az ő nézeteit valló angyal és szövetséges akárcsak megpróbálta volna hülyére venni.
Türelmetlenül és feszülten toporogtam egy helyben, majd fel- és alá sétálgattam. Nem azt mondom, hogy aggódtam, de rossz előérzetem támadt, ami egyre csak kezdett rajtam úrrá lenni. Leroy lebukása az én életem végét is jelentené, bukott, száműzetésben élő angyalként meghalni... Micsoda szégyen lenne. Nyugtalanság fogott el és késztetést éreztem rá, hogy szedjem a sátorfám és húzzam meg magam. Mi van, ha csapda? Én elmeháborodott meg belesétálok?! Három kerek percnyi esélyt adtam a találkánknak. Bennem volt a remény, hátha olyan dolgokat tudhatok meg Gabriel belső köreiből, amivel akár egyedül is fordíthatnék a dolgok állásán. Aztán hős lennék, aztán mindenki ismerné a nevem, aztán pedig visszakapnám a szárnyaim, aztán mondhatnánk, hogy tisztelnének, méltó örökkévaló angyal lennék... Ez volt az, ami igazán csábított. Mégsem győzte le bennem a kétkedést a mai nap sikerében. Sarkon fordultam, hogy magam mögött hagyjam a kínosan szűk, sötét utcát. Azonban egyetlen szempillantás alatt olyasvalami történt, ami nem hogy nem volt a terv része, de talán sokkal bonyolultabbá is tehetett mindent... Csak egy hirtelen mozdulat, egy kis villanás, tompa puffanás, egy keserves és halk sóhaj, az érzete annak, hogy meghajlott a tér. Pontosan ismertem ezt a képességet... Józan ész: Fordulj csak vissza abba az irányba, amerre indultál és meg se fordulj! Jómagam: Azonnal rohanj és tedd, amit kell! Ezer ördög és pokol, hátha Leroy az. Talán bajban van, talán én vagyok ez egyetlen esélye. Szembefordultam hát a hűs széllel és óvatos, de esetlenül szapora léptekkel a hirtelen, szempillantás alatt feltűnt alak felé indultam. Túl sötét van. De nem törődöm vele. A vér szagára mindig is érzékeny voltam. Nem halandó vér ez. Megtorpantam pár lépésnyire és halk szuszogását hallgattam. Angyal lenne? Az nem lehet! Pont itt és most? Vagy csak a véletlen játéka ez? Meredten bámultam a sötét foltot a fal tövében. Kihez tartozhat? Segítségre van szüksége. De vajon életben maradok-e, ha segítek? Harcos voltam valamikor, nem tehet bennem kárt... Túl sok kérdés és feltevés villant át az agyamon két pillanat alatt, ahhoz, hogy bármit is tehessek...



The way • szószám: 576 • Credit:
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Elhagyatott városrész Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 27, 2018 6:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Araqiel
We're born to risen apes, not fallen angels
Megfogadtam, hogy többé nem hagyom magam. Nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy ártson nekem bárki is. Már nem.
Volt idő, amikor egy árva légynek sem tudtam volna ártani, talán még most is meglenne ez. Ha nem akarnának épp bennem kárt okozni. Testvéreim ellen talán esélytelen lennék, de pár ócska démon ellen? Na senki se nevetessen engem.
Mégis tehetetlen vagyok. Egy angyal gyengítő pecsét közepén állva, angyalpengével hasítanak végig a hátamon. Ordításom a romos házak falai visszhangozzák. Senki sincs a város ezen részén. Senki sincs, ki hallaná kiáltásom. S mily meglepő, hogy senki sincs, ki segítsen nekem.
Kezemmel a törmelékek között tenyerelve csapok hátra kezemmel. Hasztalan. Szinte hallom a suhogását a késnek, ahogy újra felemelik. Szárnyaimat bontva védekezek így.
Két démont hátralökök.
S mégis miként kerültem ide?
Az éjszaka leple alatt kívántam elérni azt a házat, ahol majd egy éve húzódtam meg. Ahol nem jártam már ősidők óta, mióta a Káosz démona meglátogatott. Hogy miért? Oda rejtettem el egy értékes tekercset, melyre most más valakinek fáj a foga. Még magam sem tudom, hogy odaadom-e a nőnek. A szőke hajú szépség, ki egy új faj képviselője.
Ezen elmélkedve, voltam óvatlan. Nem hallottam, nem láttam őket a sötétbe, holott Amaranak köszönhetően erőm nagyobb, mint az övék. Ám a pecsétjük nagyobb, mint amilyen én vagyok. Mit ér az erőm, ha vajmi kevés?
Telekinézissel lököm hátra az egyik démont, és futnék. Mégis egy másik kerül elém. Túl későn térek ki előle, túl későn hajlítom meg a teret előtte, hogy kettévágja szerencsétlent. Tőre a hasamat metszi. Tompán hallom a penge csilingelő hangját, miközben a feltört betonra koppan. Még mielőtt a másik észbe kapna újra meghajlítom a teret.
Pár utcával arrébb érkezem. Az a pecsét… Eddig engedett hozni. Egy ház falának vetve hátamat sziszegve kúszok a földre. Hátam vérpamacsként szolgál a koszos falnak. Egyik kezemet a hasamra szorítom. Angyal vagyok. Nem kell sok idő, hogy begyógyuljon, azonban… Ez angyalpenge. Ha nem is ér létfontosságú szervet nem öl meg. A kérdés azonban mégis felmerül bennem. Kinek szívét kitépték és szíven szúrják, az vajon meghal? Nem épp most próbálnám ki, nem épp akkor, amikor Amaranak szüksége van rám - vagy épp nincs? Azóta nem mutatkozott előttem. De feladatom bevégeztem.
A sötét éjszakába a sötét égre kémlelek. Kérjek segítséget?
Mégis kiben bízhatnék még?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Elhagyatott városrész VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 9:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Elhagyatott városrész Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 20, 2017 7:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Hide & Seek
Do what you can where you are whit what you have


Szavaira alázatosan hajtom meg a fejemet. Az utóbbi időszak, amióta a Földön vagyok, sokszor úgy érzem, hogy pimaszabbá váltam. Holott ehhez hasonló megnyilvánulás sose kívánkozott ki belőlem, amíg a Mennyben éltem.
- Köszönöm nagylelkűségedet, de nem hinném, hogy helyes volna bármilyen illetlen gondolatot szavakká formálnom előtted – tekintek fel rá aztán mosolyogva, őszintén. Valóban, újra meg kell tanulnom, hogy hol a helyem a világba, s az pedig nem az, amivé lassan kezdek válni. De mivé is kezdek? Magam sem tudnám megmondani őszintén.
Minden annyira zavaros itt a matérián. Mintha semmit sem értenék, mégis pontosan tudom, hogy miként működnek a dolgok. De, hogy itt vagyok, a gyarkolatba…
Az egész életemet az emberiség történelmének feljegyzésével töltöttem, mióta az emlékezet létezik. Mindent leírtam róluk, minden apró momentumokra emlékszem, ott voltam, felfedeztem velük együtt. Együtt harcoltunk, éltünk, nevettünk, sírtunk. Mégis, most hogy itt vagyok…
S hiába akarok segíteni angyaltársaimnak azok nem fogadják el azt. Elhárítanak minden hasonló gesztusomat és nem értem, hogy miért. Cassaelt mióta elváltunk Egyiptomba nem láttam, pedig…
Gondolataimat szócséplésemet követően a férfi kezei szakítják félbe. Lassan tekintek fel rá, és nyílnak el aprón ajkaim.
- Én… nem is vagyok az… - nézek rá hitetlenkedve, hisz… mi is a cuki? Oh igen, Nasargiel mondta el: amitől az emberek szíve megolvad és gügyögni támadna kedvük. Nem hinném, hogy én ilyen angyal lennék, ki ezt váltja ki másokból.
Egy ideig nézem távolodó alakját, és vacilálva toporgok egy helyben. Menjek? Kövessem, vagy ne? De hát ő egy ark, mégis mi baj érhetné, úgy ha már tud róla?
Mégis egy különös, rossz érzés kerít hatalmába. Valami nincs rendben ezzel az egésszel, azzal, hogy félvállról veszi ezt. Az, hogy ilyen könnyen meg tudtam találni, hogy hallhattam minden szavukat a harcosoknak s azok mégsem vettek észre. Nem… Itt valami nem stimmel.
Kezeimet ökölbe szorítva jutok döntésre és kezdem el követni az arkot.
Valójában nincs is olyan nehéz dolgom, elég csak a házak tetejét figyelnem, hogy tudjam merre is jár. Kényelmes tempóba haladok, nem sietek. Kikerülök minden felborított kukát, leomlott házfalak maradványait, szeméthalmokat, egykori emberi- és állati maradványokat. Halkan sóhajtok fel újra, hogy mivé lett eme város, eme világ az idők folyamán.
Aztán egy templom magasodik elénk, ahova a gondtalan ark besétál. Óvatosan kémlelek körbe, de minden csendes. Túl csendes. Valami különös oknál fogva követem, ám odabent már nem látom. Csendesen sétálok fel a karzathoz s az egyik oszlop mögé állva hallgatom a prédikáció végét.
Miután mindenki távozik, magam csak csendesen állok hátamat a falnak vetve, tekintetem a plafonra vetve. Mit is csinálok én itt?
Rafael hangjára hirtelen rázkódom össze.
- Sajnálom, de… Rossz érzés kerített hatalmába – vallom be neki, miközben a korláthoz sétálva tekintek le, keresve alakját.
- Valójában nem volt nehéz. Olyan voltál, mint az Indiában élő városi majmok. Úgy ugrándoztál a házon, ahogy ők tették, még annak idején, főleg amikor a piacra mentek le lopni. Nem is tudom már, hogy az emberek miknek is nevezték el őket, de biztos, hogy találkoztál már hasonlóval – szólok kedvesen, s halkan el is kuncogom magam felidézve az emlékeket. Fejemet egy pillanatra lehajtom, s amikor feltekintek…
- Vigyázz! – kiáltom el magamat. A szemközti Szűz Máriát és a kicsiny Krisztust ábrázoló rózsaablak mögött egy alak tűnik fel, szárnyait kibontva vetve árnyékot a templomra. A színes üvegek millió darabokra törnek az épület mind a három falán. Apró sikkantással fogom meg fejemet a felettem széteső ablak miatt.
Kihajolva próbálom megtalálni tekintetemmel az arkot, azonban minden ablakon legalább két angyal nyomul előre. Legalább egy tucatan vannak. Későn veszem észre a mögém tornyosuló alakot.
Újabb halk sikkantást halva kerülöm ki mancsait, minek eredménye hogy átbukok a korláton. Levegőbe vetve bukfencet érkezem meg két padsor közé, szárnyaimat használva egyensúlyozás gyanánt.
- Nocsak, nocsak Rafael egy kisállatra tettél szert? – lép elő Aramiel… Szóval tényleg ő volt az. Hatalmasat nyelve tekintek rá, hisz ismerős az arca, a története, az elmúlt időszak cselekedetei. Szemei szikrákat hánynak, ahogy rám veti tekintetét. – Már akkor tudtam, hogy mennyire egy alávaló féreg vagy, amikor Raguelt pátyolgattad a Gihonnál– köpi felém szavait.
Ajkaim enyhén szétnyílnak újra, hogy válaszoljak neki, de túl sokat nem tudok mondani. Vagyis lehet, hogy nem most kellene. Figyelem ahogy az angyalok egyre közelebb jönnek hozzánk, mintha körbe akarnának keríteni.


§§ szószám 687 §§
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 15, 2017 1:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Látom rajta, hogy nagyon kikívánkozik belőle egy hasonló stílusú válasz, mint amit tőlem kapott, de aztán vissza tudja fogni magát. Valahol becsülöm ezért, nem lehet könnyű olyan alakokkal, mint én.
-Én is tudom, mi a templom, és egy percig sem hittem, hogy te nem. ha pedig mondani szeretnél valamit mond nyugodtan, nem fogom a fejed venni érte.
A jógára inkább nem mondok semmit. Az exem csak mint előjáték gondolt rá, és bár kétlem, hogy mindenben igaza lett volna, sajnos bennem is csak ez maradt meg az egészből.
Szegény Ophelia, komolyan vannak pillanatok, amikor már közel állok hozzá, hogy elmosolyodjam azon, amit mond. Komolyan, szinte elfeledteti velem, hogy a változatosság kedvéért egy újabb trió akarja levágni a szárnyaim, és megtölteni barackkal. Szívesen elmondanám neki, hogy teljesen igaza van, az lenne a legokosabb, ha itt hagynám ezt a várost, de sajnos nem tehetem. Két okból sem, és egyik rosszabb, mint a másik. Az elsőt mondjuk nem zavarná, ha eltűnnék, azt sem tudja, hogy itt vagyok, de alányom....hát ő pezsgőt bontana szerintem, ám akkor sem hagyhatom magára.
Ami az otthonunkat illeti, no itt egészen együtt érzek ezzel az angyalok közt is fiatalnak látszó lánykával, és mielőtt magára hagynám, kezem a vállára teszem egy pillanatra, és mély hangom most szinte kedvesen cseng a kihalt sikátorban.
-Ne aggódj Ophelia. Az sosem baj, ha valaki cuki.
Rákacsintok, aztán elindulok vissza a sötétségbe, ám ezúttal nem álcázom magam előtte. Valamiért nem hiszem, hogy követni fog, ha meg mégis, sokáig úgysem fog tudni lépést tartani, amikor jobban rákapcsolok.

Pár ugrással egy ház tetején termek, és aztán ezen a terepen futva haladok tovább. Repülni túl veszélyes lenne, pláne, ha tényleg keresnek. Egy halandó ha látná mit művelek, biztosan a hideg futna végig rajta, nekem azonban átszökkenni egyik tetőről a másikra, és végigfutni a szűk épület elemeken még ebben a magasságban sem jelen nagy ügyet, így van időm a történteken gondolkodni. Lehet igaza van? Magamért nem aggódom, de mi van, ha másokat felhasználva próbálnak meg csapdába csalni?
Szinte észre sem veszem, és az utam megint a közeli templomhoz vezet, ahol többek közt az ördögűzőket is tanítják. Behúzódom egy félig leomlott fal mögé, mielőtt onnan bárki is megláthatna, és csak várok. Mikor odalent mindenki elment már, és leoltották a gyertyákat isten házában szólalok csak meg:
-Előjöhetsz nyugodtan.
Újra nincs semmi rossz szándék a hangomban. Amíg átgondolja előveszek még egy muffint, és amíg beleharapok vetek egy utolsó pillantást az utcára.
-Csak nemrég vettem észre, hogy követsz...egész ügyesen csinálod.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Elhagyatott városrész Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 07, 2017 4:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Hide & Seek
Do what you can where you are whit what you have


Magyarázatára enyhén összeráncolom a homlokomat. Ajkaimat először szóra nyitom, de azokat gyorsan be is csukom. Sebesen átfut az agyamon, hogy nem illik akárhogy beszélni vele sem. Lényegében senkivel sem lehet, hisz az angyali hiearchia legalján állok, alattam… szerintem senki sincs. Így hát megválogatva a szavaimat tekintek rá újra, szelíd mosollyal az ajkaimon.
- Tudom, hogy mi a templom. Az emberek, vagyis a keresztények azért építették, hogy megszentelve tiszta maradhasson a lelkük. Úgy gondolták, hogyha a templomba gyónják meg bűneiket és imádkoznak Atyánk megbocsájtja vétkeiket – sóhajtom el magamat – pedig ha tudták volna, hogy erre nincs semmi szükségük. A hinduk közel álltak a valósághoz, tudtad? Ők úgy vélik, hogy a jóságban a testet a lélek templomának tekintik? Aztán később ebből alakult ki a jóga is… - mondatom mégsem fejezem be, hisz nem azért jöttem, hogy kiselőadást tartsak egyes építmények és emberi hitvilágok gyakorlatairól. Valószínű, hogy ezt tudja ő is. Mindenesetre csak az lep meg, hogy léteznek manapság templomok. Vagyis használják. Szívemet melegség tölti el, hogy vannak még olyanok, kik hisznek bennünk.
Nem csodálkoznék, ha lassan mindannyian elfordulnának tőlünk.
Röpke beszámolóm után viszont csak egyetlen kis apróságot ejt ki ajkaikon. Ezen olyannyira meglepődök, hogy csak sűrű pislogásokra vagyok képes.
- Ennyi? Nincs is több kérdésed? – pislogok értetlenül az elforduló angyaltól. Egyhelyben toporgok nem tudván, hogy most menjek-e utána vagy maradjak. Egyértelmű, hogy mit kíván és nekem ezt tiszteletben kellene tartanom, azonban…
- Alá becsülöd Gabriel embereit – rázom meg a fejemet enyhén, értetlenül. – Ne vedd őket könnyelműen kérlek, segít… - felelném neki, de az újabb megjegyzésre újra megakasztja szavaimat.
- Cuki? – pislogok párat, próbálva értelmet nyerni szavainak – Az otthonunk ma már nem mindenki számára oly elérhető, mint egykoron volt – hajtom le egy pillanatra a tekintetemet. Fejemet rázva tekintek fel újra. Továbbra is úgy tartom, hogy egy ilyen veszély mellett, bármennyire is erős legyen egy arkangyal, sokkal felelőtlenebbül viselkedik, mint azt kellene.
Mindenesetre ha valóban menni akar, nem fogok tudni mit kezdeni.


§§ szószám 315 §§
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 03, 2017 12:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Türelmes vagyok a lánnyal, igaz annyira nem esik nehezemre, mint másnak menne gondolom. Alapvetően szeretem a kedves, bohókás lényeket, és az sem hátrány, hogy segíteni szeretne, szóval egyenlőre nem bánom, hogy hebeg és habog,és úgy általában kicsit úgy viselkedik, mintha egy olyan bolygóra csöppent volna, ahol az indiai vallások találták a fején a szöget az Ábrahámiak helyett.
-Igen, templom, tudod, az a csúcsos épület, a jó vastag falakkal, ahova isten bezavarja a híveket, hogy ne hallja amikor imádkoznak...
Ezek után újra hagyom, hogy beszéljen, és érdeklődéssel figyelem őt, illetve összevetem a hallottakat az elmúlt napok tapasztalataival. Követtek volna? Nos, tapasztaltam erre utaló jeleket, mármint, rajta kívül is. Magamban eddig elkönyveltem annak, hogy megint Michael emberei neszeltek meg valamit, mint a múltkor, de ezek szerint sokkal sokkal rosszabb a helyzet.
A nevek ismerősen csengenek, igaz, ismerem mindannyiuk nevét, akik még élnek. Néha úgy teszek, mintha nem, mert fontosabb dolgom is van, mint az angyalok alsóbb karaival foglalkozni, de valójában szeretem tudni, kikkel dolgozom együtt. Leginkább ezért szoktam egyedül dolgozni.
-Köszönöm.
Csak ennyit mondok, aztán megindulok vissza a sötét sikátorba, ám az az érzésem, hogy ennyi nem lesz elég neki, ezért megtorpanok, és visszafordulok a vállam felett, és ránézek.
-Nem mehetek el innen. Még nem. De hála neked, most már nem fognak tudni meglepni. Ne aggódj, nyitva tartom a szemeim, te viszont menj haza. Utálnám, ha egy ilyen cuki angyalkának baja esne.
Szentelt olaj...kizárt, hogy Gabriel tud erről. Marhára utálná, ha valaki olyasmivel rendelkezni, amit ellene használhat. Ez sajnos nem jó hír, mert ezek szerint, nem számíthatok rá, hogy minden áron élve akarnak elkapni. az lenne az ideális persze, de ha nem össze, úgysem tudja meg senki.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Elhagyatott városrész Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 04, 2017 6:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Hide & Seek
Do what you can where you are whit what you have


Továbbra is csak értetlenkedve pislogok hol az arkra, hol pedig a kezében tartott ételre, mellyel megkínált. Mióta a földön vagyok nem volt alkalmam emberi étket – nem mintha angyali lenne – megkóstolni. Maga a kérés is olyannyira megdöbbent, hogy hirtelenjében el is felejtem, hogy miért is vagyok itt.
- Ostya? Templom? – kérdezek vissza, mint aki nem hall jól. Pedig tökéletesen jó a hallásom, azonban ezen szavak az utóbbi időkben… Nem épp közkedveltek sem az emberek sem az angyalok körébe. A démonok meg eleve kerülik, mert félő, hogy porrá égnek, ha csak bemerészkednek. Azonban mégis fellelkesülök, s a felém dobott muffint igyekszem elkapni. No persze ha nem lennék kétbalkezes, ám valami csoda folytán – na vajon, mi lehet? – egyenesen a tenyerembe száll. Körmöm hegyével kissé megpiszkálom a papírt, mellyel körbevonták – gondolom az nem ehető. Mozdulatom félbemarad, hisz hirtelen megvilágosodok jövetelem valódi okáról.
Gyors hadarásba kezdek, hisz az idő sürget, ha minden igaz…
Felszólítására hirtelen némulok el és beleharapva alsó ajkamba tekintem meg arcát, melyet felfed előttem. Izgatottságomba, vagy inkább feszengésembe legszívesebben körbeszárnyalnám a helyet… no persze, ha nem épp egy sikátorban lennénk.
- Pár napja, az egyik tető felett szemléltem a csillagokat, amikor hirtelen a semmiből pár angyal jelent meg. Idejében sikerült még leesnem, hogy véletlenül elbújhassak. És csupán merő véletlenségből hallottam, hogy miről beszélnek. Téged akarnak elrabolni… Vagyis megszerezni, akarom mondani… De az elrabolni jó szó, már ha egy arkot el lehet rabolni… - tűnődők el egy pillanatra szavaimon. – Gerilah volt… Nem, nem ő… Az arcukat nem láttam, csak a hangjukat hallottam, de mintha ő lett volna. Esetleg Aramiel –merengek magam elé, ahogy próbálok visszaemlékezni hangjukra, hanglejtésükre, mindenre, amelyről emlékezhetnék, hogy melyikük is volt. Felnézve Rafaelre, azonban nem folytatom. Mély levegőt veszek és lassan fújom ki, ennyi időt adva, hogy összeszedjem gondolataimat.
- Gabriel angyalai keresnek téged, azért, hogy csapdába ejthessenek és aztán az ő színe elé vigyenek. Valószínű, hogy azért, hogy hűséget esküdj neki, vagy csak trófeának, hogy bebiztosítsák helyüket Gabriel mellett. Hetek óta próbálnak a nyomodra akadni, egy harcos a nyomodba is szegődött, de nem mindig tudta, hogy merre is vagy. Azonban azt igen, hogy a város egy elszegényedett területén – itt azonban abbahagyom és körbetekintve hirtelen sápadok le. Erről beszéltek volna? – A kutya mindenit… - szidalmazom magamat. – El kell innen menned, hisz szentelt olajat szereztek.


§§ szószám 374 §§
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 39 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 32 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6