Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Egyiptom - Királyok Völgye •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
278
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 08, 2018 12:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Mammon & Cassael
Ménész ládájában
Zene: Danger and Dread • Szószám: 543 • Credit:

Kérészéltű s alig - noha a démon számára tökéletesen - érzékelhető elbizonytalanodásom éppen olyan hamar leli halálát az ábrázatomon, mint amilyen hirtelenséggel kivirágzott rajta, mihelyst rádöbbenek, a pokol fattya pontosan azt teszi, amire teremtetett. Nem vagyok halandó, hogy aládolgozzak mesterkedésének, elkeserítő, hogy egy pillanatra egyáltalán lehetősége nyílt a megtévesztésemre. Szavai egyébként igazak is lehetnének, ha nem óvakodnék ezúttal körültekintőbben a ráhatásától, vélhetően egyet is értenék vele a képmutatóságommal kapcsolatban, de immáron nem fertőz a kétely; biztosan tudom, hogy Mammon állításai nem többek, mint a valóság groteszk módon kifacsart megnyilvánulásai.
- Talán mert egy megátalkodott démon vagy? - billentem oldalra a fejemet finoman, mély hanggal világítva rá a napnál is világosabb tényre. Visszaöltve magamra rezzenéstelenségemet, figyelem a Pestis mozdulatait, nyesett szájának pimasz görbületeit, obszidián szemeinek élvezettől teljes villanásait. Láthatóan nyeregben érzi magát, persze ebben semmi meglepő nincsen, megrögzött elképzelése hiszen, hogy ő áll a világ közepette. - És miért kéne elhinnem, nem a te ráhatásodnak hála cselekedett így, nem a te rothadásod fertőzte meg a szívét és az elméjét? Kézenfekvőbb magyarázatnak tűnik a számomra.
Leheletnyire közelítve egymáshoz szemöldökeimet és szemhéjaimat, hallgatom tovább a füstlény pocskondiázását, melyek folytán változatlan igyekszik elhinteni bennem a kétkedés mérgező magvait.
- Tévedsz, lovas, nagyobbat nem is tévedhetnél. Talán képmutatóvá lettem a Földön, ám Drake-et úgy tekintem tökéletesnek, amiképpen az Úr megteremtette. Amit Te művelsz vele most is, azt nem tudom s fogom elfogadni - jelentem ki rendületlen, noha balgaság volna azt képzelni, a Dögvész majd beletörődést mímelendő felhagy idegeim kínzásával. Ajánlata újabb, lapos pillantásokat nyer, és egy végtelenül kiábrándult ábrázatot, feltéve, ha lettek volna alapvetően elvárásaim a szentségtelennel szemben. - Tartsd meg magadnak az ostobaságaidat. Amiképpen feltételezed rólam, hogy pusztán a jót látom meg Wallenbergben, úgy te csak a bűneit vagy képes felnagyítani. Kizárólag azt érted meg belőle, amit hajlandó vagy észrevenni.
Tulajdonképpen magam sem tudom, miért próbálom egyáltalán belátásra bírni a démont, nyilvánvalóan nem segít a türelmem megtartásán a tény, hogy éppen a szívemnek legkedvesebb halandót fertőzi szavaival, s egyáltalában megszólal, fecseg állandóan, holott az új világ veszélyeire volna szükséges koncentrálnunk. Ami mellékesen rendkívül zavaró, minél több időt töltünk el benne, annál jobban kiérzik belőle vajmi ősi, pusztító mágia.
- A Teremtőre, „rémesen untatsz” - sóhajtok fel bő lére eresztett kérdései és egyéb felvetése végett. - Nem vagyunk a Mennyekben sem mezítelenek vagy kövér csecsemők, persze hogyan is tudhatnál elképzelni valami olyasmit, ami messze meghaladja a képességeidet - forgatom meg a szemeimet, ellenállva a tarkómon keltett bizsergéssel szembeni legyezgetés vágyának. A neszezés szerencsére önmagában eltereli a figyelmemet a démonról, hellyel-közzel, hiszen mihelyst fordulnék, hogy alaposabb szemrevételezés alá vethessem a környéket, a látásomat Mammon takarja ki.
- Tudod, démon… Meglehet, ebben a világban nem állíthatok pengét a rothadó testedbe, azonban nem vagyok köteles elviselni az ostobaságaidat - morranok fel türelmemet veszejtve, s telekinetikus képességeimet latba vetve repítem el a fejem tetejéről a gomolygást jó néhány méternyi, biztos távolba. Tán érinteni nem lehet, viszont ő sincsen „semmiből”, ami meggátolhatna a fizika egyéb módon történő kihasználásában.
- Ha felderíteni óhajtasz, hát menj. Mint mondtam, nincs olyan, hogy mi, nem vagyunk csapat sem. Vagy kívánod, szedjelek kvantumjaidra? Kíváncsi volnál, mi az a pont, mikor már nem tudod összekaparni szánni való alakodat sem? - közelítek felé lassú, kimért léptekkel, és tekintetemben az angyali energia ugyan halovány, de kétség kívül kékesen izzó ragyogása fénylik fel.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 02, 2018 2:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Cassael ♡ Mammon
"I've got to have my way now, baby"
Szószám: 680 ★ Zene: ♪♫♬ ★ Ajánlott: 16+


Zabálnivaló. Ó, igen, minden miniatűr kis elbizonytalanodó négyzetcentimétere annak a máskor megingathatatlan, sziklaszilárd ábrázatnak, az apró, szinte mikroszkopikus áruló reakcióknak, hogy igen. Óh, igen, nagyon is mélyen beletalált az angyal túl fehérre meszelt, a szenteskedő vakolat súlya alatt alig-alig rebbenő kis csoffadt szívébe.
Szélesebbre rándul feltépett száján az a vigyor, kéjesebb a pára, amit az angyal belélegez mielőtt észhez térne saját szégyenéből, akárha a démon túl közel kúszott feketeségét szívná magába. Őrjítő, undorító, alattomos mocsok, megtapad a szájpadláson, a nyelven, a torkon és éget belülről, akár a Pokol tüze. Óh, igen.
- Miért kellene hazugságokat kitalálnom, Cassael? - Talán először nevezi igazán nevén az angyalt, s ahogy a szájáról hullik az a szó, mintha a nyolcadik főbűnt alkotná meg belőle. - Az emberi elme, ami pusztán kötelességtudatból elnyomja természetes vágyait, na az kérlek az igazi fertő. Fuldoklott a saját mocskában, megvetette magát érte, mi több... okolt engem, okolt téged és mégis, angyalom, megtette újra és újra és újra... - Halkan nevet felegyenesedve, hosszú lábai természetellenes puhasággal, avagy annak illúziójával moccannak, ahogy ellép az angyal mellett, szemsarokból pillantva le rá undorító mosollyal. - Képmutató vagy, tollas. Eljátszod a hős megmentőt, de egy pillanatig sem vagy képes elfogadni, hogy Wallenberg esetleg tökéletlen lehet. Hogy mocskos, hogy emberi, mert ezt a tökéletes kis képed nem viseli el, de kedvesem? Nálam jobban senki nem ismeri. - Éppen elég időt töltött Wallenbergben ahhoz, hogy kívülről-belülről kitapasztalja, járt a gondolatainak legmélyén és meglepetés! Otthonosan érezte magát benne. Mindig a képmutatóak a legrosszabbak hm? - Talán ki kéne próbálnod, tollas. Hogy milyen, amikor benned vagyok, talán megértenéd a kis szentséges halandódat. - Ez a gondolat felettébb szórakoztató. Eléggé ahhoz, hogy úgy döntsön, egy szép elátkozott napon a megfelelő testtel ködösítő formátlanságára tapadva igenis meg _AKARJA_ mutatni az atyaúristen elveszett kis madarának, hogyan kell letépni valaki seggéről a tojáshéjat. Megtehetné, hogy a képébe törli, de minek? Bölcsebb hallgatni arról, hogy Wallenberg pillanatnyilag hasznosabb játékszere, mint amikor benne tanyázott. Az élet kegyetlen.
Kereslet és kínálat, kicsi tollaslabda, ha akarsz valamit, kínálj érte cserébe. Mammon tudna hasznos is lenni, de mi előnye származna belőle? Pont annyi, mint ha nem tesz úgy nagyjából pont semmit sem ládábaszorult helyzetükben.
- Csak mert te kussolsz és rémesen UNTATSZ. - Ami így perpill nem igaz, mert remekül szórakozik, még friss az élmény és ropogós, harapna is belőle, csak nincs mivel, de ami késik, arra várni kell és ő nagyon-nagyon jó a kivárásban. Konkrétan az Isten háta mögött vannak kettővel, még konkrétabban meg le se szarja őket vélhetőleg, szóval bocsi, cukorfalat, apuci nem ment meg a csúnya rossz démontól, nem olvas esti mesét és igen, szörnyek vannak az ágy alatt.
- Nyilvánvalóan. - Ásít egy nagyon a kioktatásra. - Szeretnél inkább felül lenni, Cassanova? Nyugika, multifunkciós vagyok, megy bárhogy. - Megkapargatja a férfi tarkóját, de max a borzongás és az égnek meredő pihék árulkodnak róla. - Ó dehát más se vagyok, csak csupa aggodalom, még a végén elsorvadsz itt nekem a nagy búbánatban és sosem tanítom meg neked hol a farkad és hogy kell vele játszani, pedig amúgy néhány különleckét nem ártana alkalomadtán beiktatni, mert ez úgy azért elég ciki. Érted. Faterod semmit nem tanított nektek? Mit csináltok otthon, fekszetek meztelen kis puttók képében a felhőkön és ábrándoztok Őnagyságáról? Ó várjvárj, be szoktatok térdelni neki? Imádkoztok hozzá? Már hogy hagynálak ki, abban neked mi a buli? - Csóválja meg aprócska fejét, mintha angyalka nettó faszságokat beszélne, mert amúgy ja.
- Most mondanám, hogy semmi humorérzéked, de az ismétlések untatnak. Abszolút műveletlen vagy halandóékból egyébként, tudod egyáltalán mit védesz, hm? Egy ideát maximum. NAMITMONDTAM. - Sandít a korábban mutatott irányba. - Nem hallgatsz rám, pedig csupa igazságokat beszélek tollaska, figyelsz? - Azzal a lendülettel begomolyog az (MIKOR KERÜLT A FEJE TETEJÉRE?!) angyal szemei elé, hogy pont nem látni a környezetből semmit sem. - Tudod, nem akarok tolakodó lenni, de amúgy elmehetnék ám felderíteni. Csak mondom. Merthogy így érted, pillanatnyilag abszolút mindenálló vagyok, te meg nem. - Fekszik az angyal fején, könyököl a homlokán és ártatlan képpel sandít lefelé. Abból ítélve pedig, hogy még nem röppent előre, nyilván _kérni_ kell és annak még nyilvánvalóbban ára is van.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
278
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 02, 2018 1:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Mammon & Cassael
Ménész ládájában
Zene: - • Szószám: 478 • Credit:

A démon furcsa bogárszemeket mereszt önkéntelen vallomásomra, noha kétségem sincs afelől, változatlanul szórakozik, és a létezésében kétségbe vonható, leheletnyi döbbenete sem több mint újabb eszköz öncélú színjátékához. Melynek újabb felvonása máskülönben már inkább igazodik a lényéhez; a feketeségen megtörő csillanás semmi jót nem ígér, felkészítem hát magamat legbelül az újabb őrületre, mely vélhetően előbontakozik majd gomolygó valójából.
Arra persze mégiscsak nehéz, amivel előhozakodik, és egy kérészéltű momentumra bizony megtörik a magabiztosságom. Nem az illékony nyelv, mely elhinti bennem a bizonytalanság magvát, és nem is a démon beteges, rothadó elmeszüleménye az, ami kizökkent a pillanatokkal korábban érzett elégedettségből, ó dehogy… Hanem az egyedüli halandó említése, kit hagytam igazán közel férkőzni lélektelen szívemhez. Nem ítélhetem őt emberi szükségleteiért - még akkor sem, ha a Pestis foszló jelenésétől hallva elképzelhetetlen bűnnek hat minden rezzenése -, ellenben a tény, én magam vittem kísértésbe, már inkább gerjeszt aggodalomra és mérhetetlen szégyenre.
Néhány momentumig, elvégre ostoba vagyok én, hogy hagyom magamat megvezetni Mammon hazugságaival? Drake még a barátságomat sem kívánta, éppen efféle képzetekre sarkalltam volna? Egyáltalán nem tetszik, milyen könnyeden lettem volna képes az imént túlzott önhittségem hibájába esni.
- Nem vagyok kíváncsi a hazugságaidra, démon, sem arra, hogy tovább fertőzd Wallenberg nevét s lényét. Fogadd el, többé már nem a játékszered - vetem a szemére, visszaragadva magamhoz a viszonylagos közönyösséget, melyet legföljebb az igazságtalanságból fakadó haragom, és a pokol fattya iránti ítélkezésem törhet meg. Nincs helye semmiféle gyönge érzelemnek, főként, amiket Mammon fertője hív életre csalfa illúziók formájában.
Szívesen hátra is hagynám, csakhogy ez egyáltalán nem egyszerű. Egyelőre kénytelenné vagyok elviselni, és talán még hasznot is húzhatnék belőle, ám biztosra veszem, miként a szükség úgy hozza, neki hűlt helye lesz a vállamon.
- Szörnyű lármát csapsz - sóhajtok fel lemondóan, miként felfedezőútra indulok a fák ölelésében. Tekintetemmel körültekintőn pásztázom a környéket, noha soványka elővigyázat ez, mikor füleimet a démon soha véget nem érő locsogása foglalja le. Választásom nem lévén végighallgatom, azonban, hogy utasításait egy momentumig sem fontolom meg követni, annak maga az Úr a tanúja. Feltéve, ha még figyel bennünket, habár igyekszem hinni, s nem elveszejteni az utolsó reménysugarat. Az, hogy ide kerültem s nem jutottam ki rögvest, még nem bizonyítéka annak, Atyánk nem követi nyomon ténykedéseinket. Rendületlen elképzelésem, változatlan a próbáját álljuk épp.
- Alád szokni? Mit képzelsz, démon, kivel beszélsz te? Nyilvánvalóan nem fogok Lucifer teremtményének behódolni, az Úr az egyedüli, kit szolgálok - okítom, mialatt a nekem tetsző irányba fordulok, véletlenül sem figyelve, merre próbál egyengetni a Dögvész. - Te csak ne aggódj miattam, jómagad pedig láthatóan elszórakozol, hagyj ki a sületlenségeidből - mormogom mély, visszafogott hangon, ám egy pillanatra csak megállok, hogy összevont szemöldökökkel, s a homlokomon mély ráncokkal a füstpamacsra ereszthessem íriszeimet.
- Mégis miért kéne megvágnom a mellkasomat? Egészen megbolondultál? - csóválom a fejemet, és már éppen indítanám meg újfent a lépteimet, mikor északnyugat felől tényleges nesz hallik; a száraz falevelek zörrenése, és a gallyak leheletnyi roppanása.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 01, 2018 9:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Cassael ♡ Mammon
"I've got to have my way now, baby"
Szószám: 495 ★ Zene: ♪♫♬ ★ Ajánlott: 16+


A kellemetlen tény azon csekélyke elhanyagolhatóság, hogy míg a tollasnak tudnak gondot okozni a lábjegyzetre vésett egyéb sorstársak idebent, a démonfüst már csak olyan, ami pont tesz magasról a problémára. Meglehet megvan a hátránya a testetlenségnek, de pont millióegy pozitívumát tudná jelenleg felsorolni, ami pillanatnyilag felé billenti a mérlegnyelvet. Ha már itt tartunk, az a nyelv általában felé billen, egyrészt mert nyalnivaló, másrészt mert már pacioviban is az volt a jele.
Szóval nem, nincs miért félnie az ismeretlent, s bár mindenkinek kicsi szíve joga óvatlansággal vádolni, a Dögvész nagyon is odafigyel. Látszólag csak Cassaelre, ámbátor jelenleg ott van szeme, ahol tetszik és nem átall kihasználni ezt az előnyt.
Nehéz nem félrenézni olyasvalamitől, ami nemhogy nem pislog, de a tekintetébe belefestették a Pokol legmélyebb, legsötétebb elkárhozott bugyrait. Furcsa egyáltalán, hogy ilyen sokáig állja a tollas, de... de? Különös, nemdebár? Egy ember elkapná időben a pillantását, mert a célkeresztben saját sötétsége tobzódik, míg a mennybőlazangyal nem rendelkezik saját belső árnyékkal. Látszólag. De végeredményben valóban félrenéz. Lám-lám, kicsi angyal, mit árul el ez rólad?
Mintha kikerekednének a démonszemek a vallomásra. Bár számíthatna az őszinteségre, szerencséjére messze nem töltött elég időt angyalok társaságában, hogy valóban elvárás is legyen. A kérdés, a félmosoly, a megemelt szemöldök mind olyasmi, ami mintha mélyítené a démonban a sötétséget, valamiféle beteges élvezet szakad bele a foszlányos, bogárrágta vonásokba, szemei kegyetlen fénnyel izzanak.
- Mérhetetlenül hálás lehetsz, amiért nincs mivel bemutatót tartanom, mert tollas, ahah... ez a megátalkodott ártatlanság valami átkozottul ingerel, hogy nagyon alaposan és módszeresen bemocskoljalak és csak, hogy tudd... - Hajol közelebb smártávba, hosszú, hegyes nyelve kígyóként mászik alá az angyal állának. - Ez a gondolat még csak nem is tőlem ered. Ó nem-nem. Ez Wallenberg, kérlek. Napokig, hetekig részletezhetném neked hányféleképpen kárhozott el csakis érted. Bár nem túl kreatív a srác. - Szakad meg végül a mélyre morduló, pokolra való gondolatokban elveszett hang olyan hirtelenséggel, ami egy pofonnak is felér. A hangja ismét könnyed, játékos, a szemforgatásra és hessegetésre már csak kuncog, aztán voltnincsszekrény mármint démon és ott csücsül, ahol démonnak aztán nagyon nem kéne.
- Helóka. - Vigyorint tiszteletlenül tisztelegve fél manccsal a rápillantónak, szívdöglesztő (nem, de tényleg) mosolya egy pillanat alatt válik a bajba jutott hölgy drámájává a gunyorosságnak hála. - Most hogy kérded de, pokolian félek. Védj meg, óh gyönyörű őrangyalom~ - Tökéletesen mímelt előadás, ami nyilván leginkább őt szórakoztatja, ámbátor pontosan ez a lényeg. - Ah, te szívtelen dög! MIMIMIMIMI - Ismételgeti gyerekesen, aztán elkényelmesedve fekszik el az angyal vállán, onnan figyeli az erdő sötétjét. - Ez nem kívánságműsor, cicabogár. Kezdj el alámszokni, vagy megkattansz, mire kikerülsz innen, ha egyáltalán. Apropó, mi van, ha nem kerülsz ki, hm? Az örökkévalóságig akarsz rinyálni? Remekül ismétlem R-E-M-E-K-Ü-L szórakozhatnánk, bár nyilván egyik szóról se tudod mit jelent. Arra menj - Mutat kb északnyugat felé. - Valami van a fák közööött~ Láttad a Ragadozó című filmet? Nem hát, ha láttad volna, tudnád, hogy meg kell vágni a mellkasodat, mielőtt bemész a bozótosba. Héhé, MONDOM, hogy arra menj, süket vagy, csirke?


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
278
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 30, 2018 12:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Mammon & Cassael
Ménész ládájában
Zene: - • Szószám: 410 • Credit:

Hunyorogva tekintek a démon sötéten derengő voltára, azonban jobbnak látom nem kommentálni sem az egyetértését, sem a fellobbanó, mélyről jövő nevetését, mely egyébként szabadon járja körbe a környéket, és talán vonz magához olyasféle jelenségeket, amelyeknek kilétéről egyelőre elképzelésünk sem lehet. Mégis, erőpazarlásnak tetszik erre felhívni a Pestis figyelmét, ha a bosszantásomról van szó és önmaga szórakoztatásáról, nyilvánvalóan éppen az ellenkezőjét érném el az utasításommal. Démonok…
S míg ő könnyeden formálódó testét próbálgatja, én inkább a problémánk, pontosabban fogalmazva problémám megoldásával kívánnék törődni, csakhogy a pokol teremtményeivel nem lehet egyszerűen zöld ágra vergődni, főként, ha társaság gyanánt egyetlen lehetőség közül tudnak pusztán választani. Hurrá…
Kérdésére eleinte nem adok alább lapos pillantásaimból, ám néhány másodperc elteltével kénytelen vagyok elnézni oldalvást. Atyánk nem teremtette velünk a hazugság képességét, és noha eleget figyeltem a halandókat, illetve gyakoroltam a tőlük ellesett praktikákat, a helyzetek váratlansága még mindig komoly hátráltató tényezőként mutatkozik a szereplésemben. Így van ezt most is.
- Eleinte - robban ki belőlem egy feszengő sóhaj formájában, majd visszaszegezem tekintetemet Mammon kavargására. - Mit érdekel az téged? Jelenleg nincsen arcod, amivel bemutatót tarthatnál - vonom meg leheletnyire az egyik szemöldökömet, s tán még az ajkaimon is felsejlik mellette egy hetyke félmosoly. Természetest nem a pokol fattyával történő szórakozásban lelek élvezetet, ellenben a tényben, legalább ennyivel kevesebb jelenséget kell elviselnem a lovas kapcsán.
- Tartsd meg a kegyességed - forgatom meg a szemeimet, legszívesebben elhessegetve magamtól a kezét, azonban mindketten tudjuk, hogy ez képtelenség, így hát minden angyali méltóságommal felruházva lényemet, kivárom, amíg megunja a játszadozást. Balga elképzelés.
A környék sietős felmérése után nem keveredik vissza pillantásom a démonra, ami alapesetben nem zavarna, már most is éppen eleget láttam belőle, de jobban ismerem annál, minthogy legyintve fellélegezzek a hiányán. Hamar meg is kerül a megátalkodott. Arcomat jobbra, a vállam irányába fordítva fedezhetem fel újdonsült nyughelyét, és újból elfog a kényszer, hogy lehessegessem magamról sűrű, fekete gomolyaggá avanzsálódott valóját.
- Csak nem megrettentél az ismeretlentől, démon? A kabátzsebemben mégúgy se látnának - jegyzem meg gunyorosan, mialatt kézügybe helyezem az angyalpengémet, felkészülve az itt lakók esetleges támadására. Az Úrnak nem szokása hiábavalóan elzárni lényeket, kezdetnek említhetnénk rögvest Amarát, aki jelenleg Gabrielnél is komolyabb fenyegetést jelent a világunkra nézve. - S tájékoztatásul, nincs olyan, hogy mi. Ha nem volnál egy elűzhetetlen jelenés bosszantó hanggal, már nem élnél - közlöm vele a miheztartás végett, ám bárhol is maradjon, és bármit is mondjon, azért útnak eredek a sűrűbben ülő fák irányába. Mihamarabb ki akarom deríteni, hogy mivel állunk szemben.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 21, 2018 9:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Cassael ♡ Mammon
"I've got to have my way now, baby"
Szószám: 449 ★ Zene: ♪♫♬ ★ Ajánlott: 16+


Lehetne úgy mondjuk pont végtelenül irritálóan dühítő ama tény, hogy Őhatalmassága tollas fattya még arra sem képes, hogy a színtiszta pokolból szökött gonoszsággal nézzen már ugyan farkasszemet, mikor megtestetlenedik előtte, de őszintén? Helyes. Nagyon is helyes. Ez már jövőbe mutató magatartás, mely akár hasznára is válhat: az angyal talál annál fontosabbat, semmint hogy valóban, minden ízében és idegvégződésében rá fókuszálva koncentráljon. Óh, igen. Tartozhatna azok közé a démonok közé, akik úgy viselkednek ilyesfajta ignoranciára, mintha tökön rúgták volna és kezdhetne fröcsögni, de ugyan minek? Ez az, ami hosszútávon esetleg a malmára hajthatja a vizet. Tüzet. Földindulást és sokadik apokalipszist.
- Lám-lám, valamiben mégiscsak egyetértünk. - Csak azért nem kell uralkodnia az arcvonásain, mert jelenleg nincsenek. Átmeneti probléma, ami pillanatnyilag nem is probléma, mert hé? Angyalpengeálló. Mindenpengeálló hovatovább. A következőket azért már igazán nem állhatja, prüszkölve felnevet, a hangja mélyről előlappangó, fellángoló, hirtelen szétszóródó sötét ragadozókként járja be a vidéket. - Hát persze, _tollas_, miket nem feltételezek. - Sokkal vidorabb, mint így elvesztett marionettbábuval lehetne, de most komolyan? Egy angyal mégiscsak minőségibb játékszer.
A felesleges szócséplés pontosan addig létezik, amíg mindkét fél pártolja, márpedig amíg válaszolgat neki, addig éppúgy élteti, mint a démon. Ez már csak törvényszerű, elsétálni lehet, de meglepetés? A Dögvésznek pillanatnyilag nincs jobb szórakozása ennél.
- Óh? - Egészen közel mászik arcba, az obszidiánszemek a lapos pillantások előtt fénylenek. - Bámulatos, ezt a fejet tükör előtt gyakorlod? - Sötétlik merengőn, aztán hirtelen villanással egészen felderül. - Nem a humorommal van baj madárkám, te vagy fájdalmasan besavanyodott. - Mutat rá csak úgy a miheztartás végett, mielőtt felegyenesedne. - Semmi gond, semmi gond, ezen könnyen segíthetünk. Ah, nemnem, kérned sem kell, ma pokolian kegyes vagyok. - Meglapogatja az angyal fejét, akár egy gyereknek szokás. Nem mintha érezni lehetne belőle úgy nettó bármit is, de a resting bitch face legalább garantált lehet Cassael részéről.
Amíg angyalka forog, a démon dudorászik valamit, ami gyanúsan az egykori Dead or Alive együttes You Spin Me Round számára emlékeztet, de mire Cass visszanézhetne a bosszantó hang irányába a démon már sehol.
- Mmm-hmm. - Nagyon veszélyesen közel karcol elő az egyetértés, mondjuk mintha a nyakába másztak volna. Ha jobbra pillant, akkor megtalálja a vállán ülve Mammon arasznyira miniatürizált, konkrétan cuki gonosszá gomolygott ködpamacsnyi démonformáját. Így összesűrűsödve kifejezetten megfoghatónak és húsvérnek hat. - Figyelnek minket. - Apró, karmos kezekkel támaszt ki az angyal vállán és nem, nem lehet elhessegetni, sem érinteni, sem lerázni, merthogy nem ül rajta ténylegesen, de egyelőre megkésett visszhangként követi az angyal esetleges hirtelen mozdulatait, reakcióit, reflexidejét. Még nem nyilvánvaló, de igencsak gyorsan tanulja őket.
- Na mire vársz még, külön kérvényt nyújtsanak be? - Megveregeti az angyal vállát. Nem érezni belőle semmit. - Ismerkedjünk meg a lakótársakkal!


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
278
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 10:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Mammon & Cassael
Ménész ládájában
Zene: - • Szószám: 462 • Credit:

A Mennyország pedáns, felhők között andalgó birodalmában mindig is rend uralkodott, noha mi angyalok, nem ehhez idomultunk, éppen, hogy a környezetünk igazodott ahhoz, amik vagyunk. Katonák, fegyelmezett, az utasításait pontról pontra követő teremtményei az Úrnak, ezért hát huszonhét év Földön eltöltött idő után is rendkívül meg tud döbbenteni, hogy az emberek világa mennyire rugalmas, milyen változékony. Számunkra a feladatunk és annak elvégzése létezett mióta Atyánk létrehozott minket, hibának és variálásnak helye csupán akkor akadt, ha valamelyikünk mindenáron a bukását óhajtotta kísérteni. Most pedig éppen arra van szükségünk, hogy elrugaszkodjunk önmagunktól, máskülönben olyan slamasztikában találhatjuk magunkat, mint jómagam, Ménész ládájának örökkön szóló börtönében.
Szemhéjaim önkéntelenül közelítenek egymáshoz, amint a szürke, színtelen környezetből előemelkedik a démon, kit egymagában kívántam bezárni, s akinek mégis társául szegődtem. Vélhetően a falfestmények voltak félrevezetőek, és az óénokit sem értelmezhettem megfelelően, ha a láda nem pusztán lelkeket, füstlényeket, hanem komplett, szétszakíthatatlan entitásokat is képes bekebelezni.
Az előttem formát öltő valója kétség kívül olyasmi, amire érdemes odafigyelnem, mégsem tudom türtőztetni magamat, törzsemet fordítva pásztázom végig a környéket, átfuttatva pillantásommal a levél nélküli, karcsú fákat, a súlyos felhőktől háborgó eget, vagy éppen a pernyével meghintett avart, amelyen állunk. Drake nincsen itt.
Tekintetemet immáron kevesebb feszültséggel telten fordítom vissza a különösen vibráló jelenségre, amely ha nem volna füstből, már az angyalpengémet tudhatná a mellkasában, így azonban… Lényegesen korlátoltak a lehetőségeim az elpusztítására.
- Nem hiszem, hogy nekem volna… - homlokomon mélyen árkolt ráncok öltenek formát, szemöldökeim furcsállásomat tolmácsolandó vonódnak egymáshoz, amiként próbálom megérteni, mire is kívánt célozni a pokolfatty. - Meglehet, ti rendelkeztek állatias jegyekkel megátalkodott formátokban, de annyit igazán tudhatnál, ostoba démon, hogy az angyalok nem osztozkodnak elkorcsosult vonásaitokban - világosítom fel, s már éppen indulnék, hogy a felesleges szócséplés helyett felmérjem a terepet, ám a tarkómon kellemetlen, ismerős érzés vonaglik végig.
Lapos pillantásokkal fordulok vissza eredeti irányomba, pusztán azért, hogy szembesülhessek a Pestis szórakozásával. Mint korábban, ezúttal sem vagyok képes lényegi veszélyforrásnak minősíteni, főként így, Wallenberg porhüvelyét levetkőzötten.
- Biztosíthatlak róla, hogy nem állt szándékomban a szörnyű humorod örök hallgatóságává szegődni - türelmetlen sóhaj szakad fel a mellkasomból, hiszen egyáltalán nem itt kellene lennem, hanem a világban, Drake mellett, segíteni neki leküzdeni a démon által hátrahagyott kínokat, visszavinni New Yorkba, és támogatni őt, illetve az emberiséget az egyik utolsó mentsváruk megerősítésében. Helyette tétlenségre vagyok ítéltetve Mammonnal, de talán nem csak vele.
Újfent a homlokomat ráncolva, lassan, kimérten fordulok körbe a tengelyem mentén, fülelve és mindennemű érzékelésemet bevetve az esetleges társaság kiszűrése érdekében, elvégre… Miért is hozott volna létre Atyánk egy ládát, majd bízta az emberekre, ha nem lett volna komoly indíttatása erre?
- Te is érzed ezt? A bűzödön kívül - szólalok meg halkan, körültekintően kutatva a fák közeit, a bokrok rezdüléseit, ám látszólag egy lélek sincs itt rajtunk kívül. Látszólag, ugyanis az emberekén túlmutató érzékelés különböző csomópontokban tömörülő mágiát realizálhat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 12:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


I think inside the box, because it's bigger on the inside!
Cassael && Mammon
sálálá • szószám: 618 • Credit:


Egyszer megszállt egy könyvet.
...
Oké-oké, nem egy könyv volt, hogy akadnának a torkodon a részletek. Szóval az író, akinek a koponyájába költözött, történetesen annyira a saját kis kitalált világában élt, hogy ÉSZRE SEM VETTE az érkezését. Ez azért, legyünk őszinték, dühítő. Szóval jah, technikailag egy nyomorult kis könyvdémon lett belőle egy olyan dögunalmas, nyál sztoriban, hogy nagy sebességgel elfogta az oda-vissza hányhatnék, pedig akkoriban még csak fontolgatott egy jó kis kolerajárványt.
Na szóval. Mit csinál a démon, ha unatkozik? Vérvérhalálpusztulás? Óh, kérlek, kicsi démonok és kicsi kielégülések. Ó nem, kéremszépen, ő a Pokol krémje, mondhatni a tetején, vagy stílusosan a legmélyén, legalján, déli csodás, formás fenekén csücsül, nincs olyan, hogy PILLANATNYI kielégülés és távozás az egyéjszakás ablakon, mielőtt a mélyen tisztelt férj, vagy feleség hazaér, nem kisbarátom, hatalmas nem. Ő helyben maradt. Tudatában saját csapdájának, végtelen nyugalommal, a megfigyelés kényszerével, kiismerve hordozója cseppnyi félelmeit, tanulva a gyengeségeit, a szükségeit. Apránként tette a saját történetét személyre szabott, egyedi és utánozhatatlan rémálmává, míg végül menekült tőle. Sosem adták ki a műveit. Hogy megsemmisültek? Ó dehogy. A Pokolban tornyosulnak egy polcon a névtelen író bőrkötésében, aki a mai napig a saját poklát éli fejben és ír, csak ír végtelenül. Senki ne mondja, hogy Mammon nem jó mecénás, hé? Csak pártolni tudja eme nagybecsű művészetet.
Na de. A lényeg. Mi? Hogy mi? Persze, hogy van az is, mit gondoltál? Szóval. Ez AZ a démon, amelyik hozzászokott az emberi húsbörtönök és begyöpösödött szűk koponyák zártságához. Talán ő játszott megszállót legtöbbször a családból, csak mert neki így tetszik, szóval... ohuh, kérlek.
Nem ő van bezárva Ménész ládájába. Mindenki más van bezárva Vele.

A világ mocskos. Bemocskolódik a fehér, megkopik a fekete, a szürke pedig tónusaiban változik hol erre, hol arra. Valahogy ingatag lábakon állnak a konkrét szabályrendszerek, a skatulyák és meghatározások. Ma nem. Itt nem. A lény ugyanis, mi az angyal háta mögött önmagától duzzad és növekszik egyszerűen csak gonosz. Színtisztán, meghatározhatóan, kopott foltok nélkül sötétebb, mint a Földön tapasztalt legmélyebb feketeség, csillagtalan éjszaka, véget nem érő elmúlás, sikító lelkek és elemi életellenesség.
A démon testetlen, kavargó formája esszenciája mindannak, ami ellen egy angyal küzdeni vágyhat, kezdve a felmagasodó, foszlányos, torz formától az alkarnyi hosszú karmokon át egészen a természetellenes fényszöget magába záró obszidián szemekig.
Gyomorforgató rá nézni. Mint amikor egy elromlott tévékészüléket próbálnak az emberek működésre bírni, s éppen csak sikerül annyira, hogy a lejátszó benyelje a VHS-t, de a kép... a kép nem tiszta, ugrál és zizeg és hangyázik, őrjítően vibrál bele az elmébe, megtapad a koponya falán és sistereg a megannyi ingertől, sürgetést mar savként a vérbe, türelmetlenséget, nyugtalanságot. Mintha egy bögöly zizegne az angyal füle mellett, de ha odakap, nem érez semmit sem.
- Hát ez bámulatos. - A démon szája felreped, a vér tévképzete végigcsurog rajta, mintha friss hús tépődött volna, holott egészen biztosan nem rendelkezhet vele. - Mondanám, hogy a farkaddal játssz ládikák helyett, de biztosra veszem, hogy azt se tudod használni. - Pokoli hangja van. Mély, mint az élettelen sötét, melyből formálták, karcos, akár a sziklák, miket élesre mosott a víz és fekete, akár a Pokol legsötétebb bugyra, melybe belesüvít az elkárhozás sikolya. - Most valószínűleg dühösnek kéne lennem, de tollas, hát ez pokolian röhejes. - Egy pillanatban még szem előtt van, a következőben átcsoportosul a létezése, s mintha egy érdes, dörzspapírszerű, hosszú nyelv nyalna az angyal tarkójára. Betesgészaga van, mégis... ha Cassael megfordul, nem lát mást, csak a démont egyazon távolságban, ezúttal a háta mögött. A puszta figyelme az, ami tarkóra nyalja az ingert.
- Ha kettesben akartál maradni, csak. Kérned. Kellett. Volna. - Széttárja a mancsait, de az egész jelenet vibrál, mintha egyszerre és párhuzamosan több dolgot tenne ugyanazzal a mozdulattal. A nevetése mélyről fakad, nem mozgatja hozzá a száját, szimplán csak... a semmiből születik.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Egyiptom - Királyok Völgye - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 01, 2018 9:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


***
szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Egyiptom - Királyok Völgye - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 28, 2018 9:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Amara
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Nem látok mást magam előtt csak a komor és rideg valóságot. A mélységes sötétséget, mely mindent körbevesz, mely valójában az élet maga is. Nincs benne semmi jó, semmi kedves, semmi kedélyes. Sekélyes a világunk, mely pusztulásra ítéltetett. Miért segítsek hát a megtartásában?
A ládából kiszüremkedő sikolyok a velőmig hatnak, újra hallom magam mellett a nő hangját fejembe, nem is oly régi érzéseket vált ki belőlem.
Atyánk elhagyott minket. Magunkra hagyott. A pusztulásunkat akarja ő maga is. Ez a gondolat jobban fáj mindennél, mit eddigi életem során csak kaphattam.
Arcomon egy kósza, néma könnycsepp gördül végig. Végigszalad orcámon, államon megáll, hogy nagy levegőt vegyen ahhoz, hogy a földre csöppenjen.
Ehelyett a ládába landol. Ismerős hang szólal meg.
- Cassael? - sóhajtom felismerve a hangot. A fejemből szólna? Nem, hiszen… De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan múlik is el. A láda fedele lezárul. Szemeim egy pillanatra megremegnek, amikor a helyet átveszi a sötétség újra csak. Pillanatnyi fényem megszűnik létezni.
- Értettem - felelem újra csak. Lassan állok fel a ládát továbbra is a kezembe tartva. Lassan, nagyon lassan csúszik ki ujjaim közül én pedig hagyom, hogy a földre hullva a homok temesse el alakját.
- Ramiél - ismételgetem a régről ismert nevet. Tekintetem üres, akár ha üveggolyóból lenne. A férfi neve, semmilyen érzelmet nem vált ki belőlem. Bármilyen eszközzel. Megölni.
Fejet hajtok úrnőm előtt, majd amilyen gyorsan jöttem, oly könnyedén távozom is.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amara


Egyiptom - Királyok Völgye - Page 2 SZMvs5t
☩ Történetem :
☩ Reagok :
42
☩ Rang :
The Darkness
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 28, 2018 1:11 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ophilia & Amara
Zene: Big Guns • Credit:

Az angyal hallgat a szavaimra, nem küzd ellenük, s lám, a benne lappangó energiák a sokszorosukra duzzadnak. Ragyogása egy kósza momentum erejéig feléleszti bennem az érdeklődés csíráját, azonban visszavezetve tekintetemet a ládára, tudatosítom magamban a célomat, amely nem más, mint e mágikus eszköz mélyén rejtező jelenségek felszabadítása.
A vakító fényen szinte képtelenség átlátni, legalábbis eleinte, ám minél tovább van nyitva a fedél, s minél inkább koncentrál a szárnyas az útirány megfordítására, annál tisztábban rajzolódik ki benne egy sivár, szürke és elhalt világ képe. Különböző hangok szűrődnek fel, sikolyok, velőtrázó ordítások, aztán a legváratlanabb pillanatban vajmi fekete, kavargó árny szökik ki a dobozból. Majd még egy, s még egy, megszámolni is képtelenség őket, olyan sietős egymásutánban bújnak elő, és tűnnek el a csarnok zeg-zugaiban.
Ajkaimra elégedett mosoly költözik, legalábbis valami annak remélt testvére. Miután feltételezhetően a legutolsó is kiszabadul, a túloldalon egy számomra ismeretlen alak manifesztálódik. Kétségbeesett hangja az angyalért kiált, Ophiliának hívja, mielőtt azonban még felélesztene újdonsült katonámban mélyre temetett érzéseket - majd az abból fakadó ellenkezést -, mellé lépve lecsapom a láda tetejét. Nincs szükségem bonyodalmakra.
- Megtetted, mire kértelek. Itt végeztél - tekintek a lányra, kinek emlékei és gondolatai közül jó néhányat sikerült elcsípnem, míg erőink összeölelkeztek a közös cél érdekében. - Most menj, találd meg az arkangyalt, Ramiélt. S vedd rá, hogy szolgáljon engem ő is. Ne válogass az eszközök között - utasítom, remélve, hogy Fivérem újabb kedvencét tudhatom magam mögött mindennemű fáradalom és probléma nélkül. Éppen, csak egy árva lépést teszek előre, ám megtorpanva visszafordulok az angyalhoz.
- Ha nem hódolna be, végezz vele.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Egyiptom - Királyok Völgye - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 26, 2018 9:13 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Amara
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


A végtelen üresség, mely átveszi felettem a hatalmat, semmi több. Mozdulataim gépszerűek, nem én irányítom őket, mégis én vagyok. De nem vagyok tudatomnál. Nem a saját tudatom irányítja mindezt. Valami, teljesen más.
Készségesen térdelek le a doboz elé és… Egyszerűen csak felnyitom. Olykor a legegyszerűbb megoldás a nyitok kulcsa. Ez sincs máshogy. Talán egy démon, vagy ember próbálkozhatna az örökkévalóságig, nem sikerülne neki. Nekünk, angyaloknak más erőnk van. Ezt mindig is tudtam, ám nem gondoltam, hogy ennyire más lenne az egész.
Kinyitom a ládát, abban mégsem látok semmit. Valójában semmit sem látok a szemem előtt, csak a végtelen űrt, a sötétséget.
Érzem a nő érintését a vállamon, hallom hangját a fejemben. Tiltakoznék, de egyben egyet is értek vele. Nem csapom le a tetejét a ládának, egyszerűen csak csendben ülök a földön és követem az utasításokat.
- Értettem - felelem ennyit, színtelen hangomon. Arcom szoborszerű, akár egy alabástrom. Nem tiltakozok, már gondolatban sem.
Megnyitom az elmém. Nem tudom, elmagyarázni, hogy miként, szemeim lehunyva koncentrálok, az erőmre. A végtelenségre. Hogy a láda szabadjára engedje erejét. Szükségünk van Atyánkra, s ha máshogy nem hát így talán előjön. Talán Ellene előjön. Nem látom, hogy miként fénylik testem, szárnyaim bontva, miként ragyogja be a nagy teret. Erőm útjára engedem. A láda enyhén remeg meg a kezembe. Túlvilági sikoltást hallok, mint egykor a parkba.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 42 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 34 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6