Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 27, 2018 5:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Vártam... füleltem... akár csak arra is, hogy a légvételeit ha legalább meghallhatnám... De csönd volt. Tücsköket hallottam ciripelni, ágacskák ropogtak, fák lombjait fújta a szellő, a levelek zizegtek... De őtőle először még semmit... s már kezdtem azt hinni, tényleg nem akart mást, csak... talán mást keres, vagy csak megnézni akart, s nem egyebet...
Gondoltam... mígnem egyszer csak egy vöröslő szempár izzott fel nem messze... Egy árnyékba burkolózó alak szemei, kit a Hold épp csak ért fényével a fák alatt. Ismertem ezt a sziluettet... ismertem... drága testvéremé... De azokat a szemeket nem... azok idegenek voltak nekem. A vörös, izzó, ijesztő szempár... mely most reám tekintett egy végtelen pillanatra... igen... az számomra idegen volt... idegen és szívfacsaró.
- Lucifer... - suttogtam, alig hallhatóan, szomorún emlékezve vissza, arra, amikor ez még nem volt... amikor még odafenn élt, s szemei nem a vér színét idézték... Persze, gondolhattam, hogy nem maradt változatlan, hiszen annyi sok éven át... egyedül... odalent... És... magam is megismertem a "divatos" elméleteket, arról, miként képzelik el az emberek az Ördögöt... Hogy ama képet a félelem vagy a fantáziájuk szülte-e, netán tényleg volt, hogy afféle alakokban jelent meg bátyám előttük... s ezért ragadt úgy meg a... vörös bőrű, villás nyelvű, villás farkú, izzó szemű, szarvakkal rendelkező, ijesztő ábrázat... aki pokolkutyákkal és vasvillával a kezében lófrál...
Nem tudhatom... de féltem a gondolattól... mivé vált, miképpen változhatott testvérem a sok év alatt... míg nélkülünk kellett lennie, s a sok-sok borzalmat felügyelnie... kordában tartania... Végtelenül nehéz munka volt az övé... s én olyankor úgy szégyelltem magam, ha eszembe jutott... hogy egyedül kellett mindig cipelnie ezt a terhet...
Bámult engem, és én visszabámultam rá. Nem mozdult, de én sem... Nem szólt... de egyszer csak... dúdolni kezdett, majd énekelni... halkan... s egy számomra ismeretlen dalt... A hangját megismertem, az én szeretett testvéremé volt... de a dal ijesztő... félelmetes... libabőrös lettem tőle, s mintha a levegő is meghűlt volna köröttem... Nem tetszett... És azt sem értettem, miért énekel nekem ilyet... mi oka van erre? Elijeszteni szeretne? Miért tenne ilyet? Miért? Nem értettem őt...
- Lucifer...?  - haboztam. Bár szerettem volna megkérdezni, miért tesz ekképpen... hangom elakadt, amikor ismét megmozdult. Elindult, és odasétált hozzám. Követtem őt a szememmel, minél közelebb ért, annál alaposabban mérhettem végig... Furcsa volt... alakja annyira... sötét... titokzatos lett... Ha nem ismertem volna, azt mondhattam volna, ijesztő. Mert ijesztő volt... még ha hittem is, hogy engem sosem bántana, vagy hagyná, hogy más bántson... hisz ő az én édes bátyám, ki oly védelmezőn ölelt mindig magához, óvott, védett, imádott... E töménytelenül sok, szeretetteljes érzés nem múlhatott el csak úgy... még ennyi idő, ennyi sok minden történés után sem... nem... bizonyos vagyok abban, hogy nem!
Figyeltem a szemét, mely már nem izzott, ahogy felém jött... de nem állt meg előttem rögtön, előbb körbesétált... tekintetem követte őt, szemem sarkából láttam, hogy a hajamhoz ér, éreztem, amint végigsimít egyik-másik tincsemen. Vártam... hagytam neki, hadd tegyen, amit szeretne...
Pillanatok teltek csak el... újra mozdult, és sétált tovább... már-már félni kezdtem, hogy ennyi volt, és el is tűnik újra a sötétben, amikor is megállt aztán előttem... Több lépésnyire... amitől némileg rosszallón pislogok rá... Hát ennyire taszítom őt? Ennyire... ellenére volna, hogy a közelemben legyen? De hát... akkor miért jött, ha nem is...
Kérdőn pislogtam fel magas alakjára, láttam mosolyát, csillogó szemeit... Zsebre dugott kezeit tartózkodónak, azzal együtt távolságtartóan hivatalosnak, s valahogy gúnyosnak éreztem... Mosolygott, de... éreztem, hogy... mhh... mintha feszült volna...
Egészen addig nem sikerült megfejtenem eme különös, távoli, idegen viselkedést, míg ki nem nyögte azt a két mondatot... Akkor jöttem rá, hogy nem is velem van baja... nem énmiattam viselkedik ilyen furcsán, ennyire másként, mint amit megszoktam tőle anno... Az a baj, hogy ő a Pokol Ura. Hisz őt taszították a Pokolba, őt tették meg a Pokol vezérévé, urává... Ő a démonok atyja, az elkárhozott lelkek börtönőre... vagy hogyan is nevezzem... Nekem mind oly idegen, olyan... más, mint aminek őt ismertem... ismerem... hisz nekem ő a testvérem, semmi egyéb... ő a... az egyike legszeretettebb testvéreimnek... Nem énmiattam viselkedik így, hanem maga miatt... mert azt hiszi... hogy én... több vagyok, mint ő...? Vagy hogy elítélem?
Soha!
Bármit is tett, vagy nem tett, az elmúlt ezer meg ezer év során... ő az én szeretett testvérem! Hát nem is vártam tovább, hogy bújával, bánatával idegesítse itt önmagát előttem, mikor végre újra láthatom... Ő már megérintett engem, most én következem! Ez nekem is kijár! Hogy magam dönthessem el, miként is akarom köszönteni őt.
- Lucifer... - vettem egy mély lélegzetet, s szinte csak leheltem nevét... arcomra komolyságot festettem, szigorúságot, majd kihúzva magamat, egyenes háttal, kimért léptekkel, higgadtan sétáltam eléje. Felnéztem a szemeibe, de csupán egyetlen röpke pillanat erejéig, majd el is kaptam róla a szemem, és végignéztem alakján így közelről is. Elfordultam tőle, mintha csak menni készülnék... ám ehelyett akként tettem, mint az előbb ő is. Körbesétáltam. Mikor a háta mögé értem, leheletfinoman megérintettem a gerince közepénél, épp csak annyira, mint egy kósza fuvallat. Majd el is kaptam a kezem, mintha izzó parázshoz nyúltam volna.
Titkon elmosolyodtam, de nem adtam hangot gondolataimnak, hagytam, hadd tépelődjön, ha már olyan gonosz és buta volt, hogy csak ennyit nézett ki belőlem...
Legyen hát, gondoltam magamban, és beálltam alapállásba, azután, mintegy a móka kedvéért, egy chasse oldalra, egy chasse előre, még egy oldalra és már előtte is álltam újra, és még mielőtt megkérdezhette volna tőlem, hogy ugyan mit is csinálok, illetve... hogy miért csinálom, fogtam magam, és mindennemű aggodalom nélkül a nyakába ugrottam. Két karomat a nyaka köré fontam, és arcom az övéhez nyomtam. Olyan magas volt, hogy a lábaim a levegőben kalimpáltak kecsesen, de nem is bántam, így legalább kénytelen lesz rendesen megérinteni, akár viszonozni akarja majd az ölelésem, akár lerázni akar magáról... habár őszintén reméltem, hogy a viszonzást választja... különben lehet hogy sírni fogok... vagyis, azt hiszem, azt már így sem úszom majd meg... A közelsége érzetétől már így is könnybe lábadtak a szemeim.
- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy megúszod ezt a rideg köszöntést? - kérdeztem, a fülébe duruzsolva, szipogva, és picit sem távolodva el tőle, majd egy puszit nyomtam az arcára. Csak hogy tudja, hol is van a helye. És, hogy velem így nem bánhat. Ezt nem tűröm el, még tőle sem, mindegy honnét jött, és mennyi ideje nem látott, akkor is illene emlékeznie rá, hogy én nem ezt érdemlem, nekem egy hellónál és egy gonosz dalocskánál több jár. Mikor utoljára láttam, legalább megölelt, most meg... ennyi? No nem, nehogy komolyan gondolja, hogy egy kis pokoltúra nekem elég, ahhoz, hogy lemondjak róla! Ez őszintén sértő...
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 26, 2018 11:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




Szeretett Húgomnak
Uri & Luci
──────────── ────────────

"Az árnyak között járva, a sötétség leple alatt...a magány mocsarába süllyedve."*

Úgy kúszok a fekete anyagtalan masszában, mintha abba születtem volna bele. Pedig ez nem volt mindig így. De már túl régóta tart ez az állapot és nem is fog megváltozni. Elvégre én vagyok az Ördög maga. Az egykori angyal, akiből szörnyeteget faragott a saját apja. Nézem, figyelem, kémlelem őt. A szépet, a kecseset...a tisztát. Megtestesíti mindazt, amire mélyen legbelül vágyom: a mennyei fényességet egy személyben. Amitől én ennél távolabb már nem is állhatnék. Egykori angyali energiáim a dühvel démoniakká érlelődtek. Ahogy az angyalarcom is ördögivé aszott. Talán pont ezért bújkálok előle, mint valamiféle alantas féreg...vagy kígyó. Csupán a kellemes takarást kínáló fák rejtekéből lesek rá, mint ahogy azt a legromlottabb lelkek szokták. Ki vagy mi más lesne egy fiatal lányt a fák közül? Megváltoztam, más lettem, bár valahol még is önmagam maradtam...Atyánk viszont kifordított, akár vikingek az ellenségeik belsőségeit. Megismerne-e így egyáltalán? Nem rettenne-e meg attól, amit lát? S én akarom-e, hogy így lásson? Miért ne maradhatna meg rólam a szép emlék...a lant, a zongora, a táncpróbák. A csengő nevetés és bennsőséges ölelések. Mikor hatalmas szárnyaimmal is elfedtem őt - hogy szerette! És hogy kacagott! De mindez egy örökkévalósággal ez előtt történt. Most én vagyok a Sátán, aki történetesen a bátyja. És ő látni szeretne....megáll, hallom vékony, kellemes hangját, amint szólongat. El akarom kapni a tekintetem fájdalmas arcáról, de képtelen vagyok rá. Össze szorítja szívem az érzés. Ugyan akkor, a bennem élő Ördög szívesen kivillantaná a foga fehérjét. Nem tagadhatom meg, ami vagyok! Így hát...kilépek a sápadt Hold fényébe. De az a bátyj vagyok-e, akire számít?

Park - Page 2 6a109f32c2996dcff55b4b5645ef60ea

Szemeim vörösen izzanak a sötétben és ez csak a kisebb torzulás a külsőmet illetően, de az igazi bestiát nem engedem, hogy lássa. Ragaszkodom a régi arcom illúziójához. Uriel nem érdemli azt a látványt, ami fogadná. A Nyomozónő sem érdemelte, még is látnia kellett és csaknem bele roppant. Túlságosan távol van az égi világosságtól az az ábrázat. Pontosan annak teljes hiánya szülte. Ezzé a rémmé változik hát az, akitől megvonja Apánk a szeretetét és éteri izzását. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz elviselnem ezt a pillanatot. Látni akartam és láttam is...képtelen vagyok levenni róla a szemem napok óta, hiszen évmilliókig nem nézhettem és érezhettem közelségét. Hogy megbirkózzam ennek súlyával s tényével, az ördögi Lucifer szólal meg, dúdolgatva.
- "Whoa-oh-oh, oh-oh-oh!
A démonok éjjel jönnek és bajba kevernek
Whoa-oh-oh, oh-oh-oh!
A démonok egy lány legjobb barátja
Whoa-oh-oh, oh-oh-oh!
A démonok életre kelnek és átveszik a hatalmat
Whoa-oh-oh, oh-oh-oh!
A démonok egy lány legjobb barátja!"**
Mindig is piszkosul jó hangom volt, most pedig képes vagyok szép halkan efféle blaszfémiákat dalolgatni a romlásmentes húgomnak! Nem is én lennék a Pokol Ura, ha nem így tennék. Még ha ördögi kis félmosolyom mögött szégyellem is, hogy ilyen csúnyán szólok hozzá annyi idő után. Kezeimet zsebre vágom, talpig feketét viselek, bár az ing az borszínű. Komótosan sétálok oda hozzá, fölé magasodva vékony, határozott alkatommal. Nem állok meg előtte, hanem körbe járom, mintha nem legeltettem volna ártatlanságán sötét szemeimet épp elég ideig. Finoman hozzá érek angyali fürtjeihez kis körívem során, melyek a hátára omlanak. Alig érintik ujjbegyeim, hiszen jól tudom, nem lenne szabad hozzá érnem. Beszennyezném. Nem érdemlem meg. Selymes tincsei még is cirógatják ujjaim. Végül szemben vele állok meg, de határozott, tisztes távolságot tartva, hogy megvédjem önmagamtól. Újfent zsebeimbe mélyesztem kezeimet. Izmaim megfeszülnek a selyeming alatt, érzem. Mosolygok ugyan, de ez is csak álca. Rettentően nehéz a szemébe nézni úgy, hogy a bátyó, akire felnézett maga lett a Sátán. Minden, amit valószínűleg egy ilyen eredendően tiszta lény megvet. Minden lettem hát, ami ő nem. Pedig mi ketten annyira hasonlítottunk és olyan jól kijöttünk egymással...a régi szép idők. De azóta bár ő ugyan olyan szent és káprázatos maradt, én démonokat teremtettem s szabadítottam a világra.
- Hát helló, húgocskám. Régen láttalak!
Nyögöm neki minden erőmet összeszedve s igyekezve, hogy ne látszódjon milyen nehezemre esik ez az egész. Mennyivel kényelmesebb volt, mikor csak a fák közül lestem őt!





* Idézet a Kárhozottak Királynője c.filmből
** A dalocskából


Dúdolgatott dalocska:
 
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 26, 2018 7:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


A parkon át vezet az utam. Mikor előadás után hazafelé megyek, mindig erre jövök, ez sosem változik. Hogy miért? Mert csendes. Tulajdonképpen ez a legfőbb oka. Mikor a nap végén elindulok hazafelé, úgy vagyok vele néha, hogy jólesik egy mély lélegzetet vennem. És elmerengnem, az aznapon. Néha azon, amit látok, máskor azon, amit nem. Most... most ennél némileg bonyolultabb a helyzet. Most azért vezetett errefelé az utam, mert szeretnék... nos, szeretnék kiugrasztani egy nyuszit a bokorból... azaz... egészen pontosan, egy testvéremet a fák mögül...
Nem, nem az tűnt fel, hogy valaki figyel, mert... ezt az érzést már megszoktam, mindig érzem... színpadra születtem, szemek előtt éltem az egész életem, ami ezidáig megadatott, nem kelt külön megérzéseket bennem, ha néznek... még az sem, ha valaki konkrétan megfogalmazva, megles, s nem is csak néz, figyel. Mert bizony ez a valaki... napok óta leselkedik utánam. Az árnyékomnál is hűségesebben, ami azt illeti... igen.
Nem, nem az volt fura, hogy figyel valaki. Nem ezt éreztem meg. Igazából, nem ilyesmiről volt szó, nem is igazán tudnám szavakba önteni az érzést, egészen egyszerűen csak... egyszer csak elfogott egy olyan... egy... mmm... hogy is fogalmazzak... deja vu fogott el... mintha olyasvalaki nézne, aki...
Először nem értettem. Ki nézne engem, akit ismerek, aki máskor is nézett már, és ha így volna, az illető miért nem jön oda hozzám? Miért nem beszél velem? Napokig agyaltam a kérdésen, elmélkedtem. Sorra vettem mindenkit, akire emlékszem, akit ismertem, ismerek... jó, ez nem volt egy végtelen lista, a kedvenc zeneszerzőimé hosszabb, ha azt nézzük, hogy mennyi egészséges emberi kapcsolatom is van összesen... de... azért át kellett gondolnom a helyzetet és a lehetséges okozóit.
Végül, támadt egy ötletem. Vagyis inkább felismerésnek nevezhető. Arról a személyről, aki a legrégebben beszélt velem utoljára... pedig szívem szerint úgy örültem volna... Ő volt talán az egyetlen, aki épp olyan szemekkel nézett engem tánc közben, mint atyánk... tényleg, egyedül az ő íriszeiben láttam ugyanazt olyankor... azt, hogy... engem figyel... nem csak "valakit" aki táncol, valakit, aki csinál valamit, nem egy egyszerű akárkit, nem a művészetért nézte végig amit csináltam, nem azért... hanem énmiattam. Engem nézett. Engem látott. Mindig szerettem amikor nézett... mikor még nézett... és olyankor nem műalkotásnak éreztem magam, hanem... nem is tudom hogyan mondjam... akkor... magamat... magamnak éreztem... önmagamnak. Nem is többnek, nem is kevesebbnek.
De nem jött elő. Napokig vártam, akármerre vitt az utam... mindig vártam, hátha egyszer csak majd elém lép, megszólít... vagy bekopog... vagy valami... akármi, nem is tudom...
De nem tette.
És fogalmam sincs, miért nem...
Egy idő után, már szinte kezdett bántani a gondolat, hogy nem is akar velem beszélni, rendesen találkozni, csak... valami fura kíváncsiság hajtotta talán, vagy akármi efféle... Azon kezdtem elmélkedni, vajon meddig fog követni... És már az is eszembe ötlött, talán nem is miattam jött, hanem... mást keres, akiről azt hiszi, majd felkeres engem...
Bár bíztam benne, hogy nem így van...
Tehát, végül arra gondoltam, megpróbálok kezdeményezni vele egy beszélgetést... valahogy rávenni, hogy bújjon elő, és álljon elém...
Ezért jöttem ma este is a parkba. Gondoltam, talán a fák közt megbújva végre elszánja magát, itt, a sötétben, ahol madár se jár szinte... de ember semmiképp.
Ám nem tette. Ezért kanyarodtam a "B" tervhez. Ahhoz, amelyben megszólítom. Remélve, hogy ez talán... elérhet valamiféle eredményt... választ adhat a kérdéseimre...
- Előbújnál, kérlek? Szeretnélek látni! - hangom tisztán szállt a csendes éjszakában, a sötétségbe... a fák közé, a bokrok felett... Az ösvényen álltam, körbe-körbe figyeltem, bámultam bele a sötétbe, hátha megpillantok egyszer csak egy mocorgó alakot, egy ismerős arcot...
- Kérlek... - figyeltem reménykedve... bízva benne, hogy a kedvemért megteszi, hogy idejön hozzám.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 26, 2018 12:11 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




Este, a Holdfényben minden olyan, mint annak előtte. Az éj ellepi-elfedi civilizációnk hanyatlásának kegyetlen sebeit. Mindenre jótékony feketeség borul, a világok nyugovóra térnek és halandók s halhatatlanok mind szövögethetik utopisztikus álmaikat a megremegő szemhéjak alatt. Lassú, hangtalan léptekkel járok ezen a földi Poklon, a z emberi világ romjain. Hát így vész oda Atyám utolsó nagy alkotása. S még is, a pusztulásból új élet fakadhat - legalább is az ilyen csendes, csillagtalan estéken mind hajlamosak vagyunk magunkat ehhez hasonló hiú ábrándokkal áltatni. Apró kövekből rótt ösvény, burjánzó-vad s zöldellő növényzet. Minden szurokszínűre mázolva. S én a sötétben, a fák adta árnyak között járok, mintha csak egy lennék közülük. S ki meri állítani, hogy nem így van? Nincs többé Atyánk, ki dirigálhatna és kioszthatná a ránk osztott szerepeket önkényesen. Így hát úgy osontam be Michael bátyám kis "királyságába", mint a Vörös Halál Edgar Allan Poe jól ismert novellájában a bálra.
Követem őt.
Kiszagoltam, mint keselyű a dögöt.
A fák mellett haladok közvetlen, balom ujjaival játszva az érdes törzseken, alig érve hozzájuk. Közben tekintetemet nem veszem le róla, az árnyak közül lesek rá, akár egy prédára. Íriszem vörösen felizzik, ahogy vigyorom kiszélesedik:
Park - Page 2 Giphy
Ó, igen! Milyen régóta vártam már ezt a percet! Az egyik menedéket nyújtó fa után bújok meg egy másik mögött. Vajon megérzi jelenlétemet? Régen volt már, nagyon régen...de még is, erős a bizonyosság bennem, hogy nem feledett el. Ha valaki, akkor ő nem! De vajon rám ismerne-e egyáltalán? Tudja-e, hogy már napok óra követem? A nyomában járok, akár az eleven árnyéka, szinte olyan közel osonva, amilyen közel a szárnyai erednek gyönyörű lapockái mentén. Az én drága, szépséges kishúgom...Mindőnk közül a legtisztább. Az egyetlen, aki valóba méltó Apánk szeretetére. Nem szólítom meg. Nem bújok elő az elemi sötétségből. Csak követem finom alakját ahogy szokásos esti sétáján tova halad vöröslő loknis fürtjeivel.
"Ez vagyok én, mindörökké: egy, az elveszettek közül."
(Nightwish - Nemo)


made by ©️ miri

Aláfestő zene Wink:
 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Park - Page 2 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 12, 2018 7:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


A feszültséget tapintani lehetett. Reménykedtem abban, hogy Amber okosan fog majd válaszolni, hiszen éppen Gabriel kezei közt van. Minden lehetséges választási lehetőséget végig futtatok magamban. Hogy szabadítsam ki a lányt? Hogyan tudnám utána két testvéremet is feltartani? Úgy, hogy mindkettejük inkább ellenségesen áll hozzám. Sariel főleg, amit nem is értek. Te, nővérem, te vagy az, aki mindig a legtöbbre értékelted az életet, hiszen te magad is ontottál vért eleget. Ez a füst... Ez mérgezte meg az elméjét, feketíti be a szívét. Csak reménykedni merek, hogy vissza lehet hozni őt közénk. Hogy észhez lehet téríteni. A hogyan azonban még várat magára. Egy hangos reccsennés és Amber összeesik.
- Mit tettél?! - fakadok ki döbbenten, magam elé suttogva, kikerekedett szemekkel. Ez megpecsételte a kialakulható békét Michael és Gabriel között. Ez a lány... Kulcsfontosságú szereplője volt ennek a történetnek, és most halott. Látom, ahogy az élet szikrája, utolsó lehelete távozik belőle. Ismét mindent elrontottam. Hevesebben kellett volna védenem. Ordítani tudnék a fájdalomtól. Sokáig azonban nem agonizálhatok, mert egy sötét árny tűnik fel felettem. Épp hogy védekezni tudok Sariel támadása ellen. Szinte bele nyögök az erőlködésbe, hogy kardját visszatartsam, s ellökjem magamtól. Egy pillanatra megijedek. Sokkal, de sokkal erősebb nálam, így nem sokat tehetek, csak hogy hátrálok és védekezek. Kétségbeesetten kutatok valami megoldás után a fejemben. Mi lehet az, amely észhez térítheti őt? A szavaknak itt nincs ereje. Lassan körvonalazódik bennem valami. Szeretem a nővéremet és csak ha fele annyira szeret engem, mint amennyire a sok ezer év alatt mutatta, akkor talán sikerülni fog eléggé megdöbbenteni és megállítani. Persze, ha az őrülete nagyobb, mint a testvérei iránt érzett szeretete.... Akkor imádkozom a Mindenhatóhoz, hogy hamarosan megjelenjen és segítsen nekünk.
Ha Gabriel is rám támad, elérkezettnek érzem az időt. Úgy se bírnám már sokáig... De ha elér a penge, akkor úgy érjen el, s azé, akié kell. Egyre fáradtabban és lassabban védekezem. Az erőm el fog illanni, mint a szárazjég, úgy hogy jól kell időzítenem. Ha együtt harcolnak, összehangoltak. Gabriel ea Sariel mindketten megállják a helyüket a harcmezőn.
Egy gyomron rúgással küldöm hátrébb Gabrielt, mikor úgy látom, alkalmam nyílik rá. A lendülethez kezeimet elölről hátra lendítem, testem kissé megdől. A tökéletes, kiszolgáltatott célpont Sariel számára. Most egész testem védtelen. A szívem hevesen ver. Annyiszor láttam már, ahogy megjelenik a Halál, hogy elragadja az emberek lelkét, s elvigye őket. Sok millió ember pusztulását láttam, és még is félek egy kissé. Én nem fogok a pokolra jutni... De a mennybe sem. Az üres űr lesz az enyém, az fog magához ölelni. Magamban már készülök a fájdalomra. Atyám! Adj erőt... Kérlek!
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 06, 2018 9:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next





Ragu & Sari & Gabi & Amy

Ostobaság volt a részemről elmenni sétálni? Nos továbbra is azt mondom, hogy nem. Igaz, ha ezt Faye megtudná nem ezt mondaná… Ha megtudná halálom végéig bezárna engem egy szobába…. Pont ezért nem fogok erről mesélni neki. Nem mintha olyan sokszor beszélgetnénk egymással… És nem nem csak az én hibámból.
A szemeit fürkészem az arknak, látom benne a gyűlöletet, ahogyan az enyémben is ott van. Aztán hirtelen minden elsötétedik.
Testem élettelenül zuhan nagy puffanással a földre. Balu azonnal odasiet a testemhez és szaglászni kezd, majd felvonyít. Balu ne! Hagyd abba! Kussolj el!... Téged is meg fog ölni! Nem hallod? Kussolj el!
Sokat olvastam a halálról, sok olyan ember osztotta meg a tapasztalatát, akik meghaltak, de vissza tértek az orvosoknak köszönhetően… Ezért volt egy elképzelésem róla, de ez… ez most mégis más. Nagyon más. Valami nincs rendben. Nekem nem kellene már itt lennem. Látom őket, hallom őket, de nem élek, csak lebegek. Elmennék, de nem tudok.
Mégis mi történik itt?

Öltözet: - ʘ Zene: link ʘ Megjegyzés: -



//Bocsi, hogy csak most, de nem tudtam, hogy én jövök xD Legközelebb szóljatok nyugodtan nekem, hogy hééé írjál már Very Happy Very Happy //
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 10, 2017 4:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The End of The World
Amber, Raguel, Gabriel & Sariel


S
ok kérdésnek sok az alja, szokták ezek a kis férgek mondani, de van benne igazság, azt meg kell hagyni. Sejtelmesen mosolyodom el bátyámra, de jobb szemem rándul egyet, mert féktelen zsivaj támad koponyám egy rejtett zugában. Mintha valami ki akarna törni onnan, ordít, jajveszékel. Mégis mi a fene lehet ez?! Miért szólítgatja Őt?! Úrnőm, adj erőt, hogy elhallgattassam a kísértő hangot, mely Istenért kiállt! Add, hogy Sötétséged legyűrje a Fényt és fekete fellegekkel borítsa be tündöklő egét! Hadd legyek kezedben a Penge; hadd legyek a Te Halál Lovasod; hadd legyek mindaz, amit csak kívánsz! Lábad elé borulok, kezedet csókolom és szívemet az öledbe helyezem. Gyilkos apácád leszek, a Te menyasszonyod s szolgád. Minden nap áldom a neved, amiért elhoztad nekünk a megváltást, a Káoszt. Jöjj el, Úrnőm, súgd fülembe az Igét, szabadíts meg a Jótól és ölelj át a Sötétség leplével!
S íme, imám meghallgattatott. Elül a kísértő hang fejemben, nem kínoz többé. Íriszeimben ott gomolyog a Sötétség. Atyám mikor sietett bármikor is ily gyorsan a segítségünkre, ha hívtuk? Soha. Kisujját sem mozdította.
Ez idő alatt pedig Gabriel bátyám nyakát szegi a lánynak, majd rám néz. A gyönyör ül ki arcomra. Micsoda szimfónia, csodás zene, a nyak csigolyáinak reccsenése! Hogy nem voltam képes korábban élvezni ezt, a vér fröccsenését, a tollak hullását, a sikolyokat?! Micsoda élvezetekről maradtam le... És nem csak erről, mindenről, amiről csak lehetett. De mostantól másképp lesz. Úrnőm oldalán végre kiteljesedik az életem, az lehetek, akivé már rég válnom kellett volna.
Szemeim ekkor a másik angyalkára siklanak. Olyan ismerős, mintha a Béke hófehér galambja állna ott, készen állva minden lehetséges támadásra. Bennem pedig nő a vérszomj... S miért is ne hagynám kitörni? Ismét hangok visszhangzanak a fejemben, de ezek másabb jellegűek - ez egy üzenet. Öld meg, öld meg az ellenállót! Nem kell kétszer mondaniuk. Hirtelen ismét kardomért nyúlok, a levegőbe reppenek és egyenest az angyalra repülök rá, fegyvereink hangos, erőteljes csattanással találkoznak össze. Add, Úrnőm, hogy Gabriel mellém álljon! Olyan kár lenne érte, erős, jóképű, neki is velünk kell harcolnia! Amíg az angyallal küzdök, a Sötétség képességeim által, telekinézissel hatol be Gabriel tudatába, ha csak nem számít rá és nem zárja ki időben. Ugyanazok a szavak hangzanak el, mint amiket én hallottam meg először, mikor az Úrnő megszólított. Remélem, hogy bátyám is felismeri az igazi istenséget, akit szolgálnunk kell.


 megöllek  ❦  Kyrie EleisonOutfit ❦ 384 szó ❦ ×


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 01, 2017 8:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


this is the end
to Sariel & Amber & Raguel
Animal I Have Become • • credit:

Úgy tűnik, Sarieltől nem fogok választ kapni a kérdéseimre, vagy legalábbis nem mostanában. Annyi biztos, hogy a Sötétség hatalmába kerítette, ő irányítja, őt szolgálja. Szeretném tudni, hogyan történhetett ez meg, vagy hogyan fordíthatom ezt vissza, de mintha az emberlány folyton ennek útjában lenne, minden akörül forog, él-e vagy hal. A kis hölgy a feleselésével csak még tovább növeli a bosszúságomat. Nem tudja, mikor lenne érdemes hallgatni, és mikor a feltett kérdésekre válaszolni. De téved, nem azért kell meghalnia, mert ember, hanem azért, mert a halála lehet a kulcs Sariel felszabadításához. Ha a leányzó a továbbiakban nem vonhat magára túl sok figyelmet, talán végre rátérhetünk az igazán lényeges, és nem mellékesen közös problémánkra, és annak megoldására.
- Igazad van, nem számít, mi a neved – felelem végül komoran, majd egy mozdulattal kitöröm a nyakát, és hagyom őt a földre hullani. Nem ez volt az eredeti tervem, nem azért jöttem ide, hogy embereket gyilkoljak, de még ilyen időben sem hagynak nekem más választást. Ismét Sariel felé fordulok. Talán rábírhatom, hogy jöjjön velem. Nem akarok a szükségesnél több időt tölteni San Franciscoban. Csak felmérni jöttem a károkat, megnézni magamnak, mire is lehet képes Amara, látni, mivel állunk szemben, nem pedig háborúzni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Park - Page 2 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 07, 2017 7:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Sariel, Amber, Gabriel & Raguel
Darkness is here
Hear, Smith of Heavens • Üzenet: 3 • Credit:

tumblr_n7dcyggAjC1tdc5c4o2_500.gifKövettem a halandót, ám nem túl sokáig. Nem azért, mert abba maradt volna a dolog, hanem azért, mert Gabriel elkapta. Azonnal landoltam, s fegyvereimet készenlétben tartva megálltam nem túl közel, s nem túl távol. Nem hátrálok meg, még akkor sem, ha a két testvérem ellen egyszerre kell küzdenem. Mindenesetre még nem szólalok meg újra, még nem esek nekik és még nem mozdulok, de azért megfeszült izmokkal figyelek, készen arra, hogy közbe avatkozzak, ha bármi történik.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 01, 2017 7:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next





Ragu & Sari & Gabi & Amy

Fogalmam sincs, hogy mi történik, de nem is akarom végig várni mi lesz a vége a dolognak. Az az angyal ki akar engem nyírni, bár nem tudom, hogy miért. Lehet, hogy csak rosszkor voltam rossz helyen. Balu szerencsére nem kapott nagy „pofont”. Szívósabb kutya ő annál.
Mikor meghallom a fickó nevét egy pillanatra ledermedek. Gabriel… Ugye nem? Ő lenne az a rohadék? Az aki ezt okozta nekünk az ostoba hisztije miatt? Ha minden gyerek, aki elveszítette a szüleit így reagálna rá, ahogyan ő már rég elpusztult volna a mi világunk… Egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy visszafordulva behúzok neki egyet, de ennyire ostoba én sem vagyok. Mégis csak egy arkkal lenne dolgom. Erősebbek nálam, sokkal. Így inkább a menekülést választom. Neki is futnék, de természetesen nem érek célba. Elkapnak, megragadják a torkom. Természetesen azonnal megpróbálok kiszabadulni, de végül nyugton maradok.
Balu hangos ugatásba és morgásba kezd, de nem támad. Addig nem is fog, míg én nem mondom neki.
A kérdést hallva felröhögök, vagy valami hasonlót művelek. Ennyire ostobának néz engem?
-Mert egy ilyen féregnek pont a nevem érdekel mi? Nem tök mindegy hogy hívnak engem? Emberből vagyok. Azt hiszem ez pont elég ok arra, hogy meg akarjatok ölni.-Nem fogok elkezdeni picsogni, mint egy liba és könyörögni az életemért. Az nem én vagyok.

Öltözet: - ʘ Zene: link ʘ Megjegyzés: -
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 24, 2017 8:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


this is the end
to Sariel & Amber & Raguel
the devil within • • credit:

Komor, szótlan pillantás a válaszom a harcos angyal visszakérdezésére. Nem kioktatni akartam, csak óvatosságra inteni, hisz láttam korábban odafentről, ahogy a saját épségét nem sajnálva szállt szembe Sariellel az emberért. Nyilván megvan a maga ereje, tapasztalata és bátorsága, de jelen helyzetben pontosan még én sem tudom, mivel állunk szemben. Nem tudhatjuk, hogy Amara közreműködése csak testvérem elméjére hatott-e, vagy valamiképp az erejéhez is hozzáadott. Nem tudhatjuk, mire lehet képes. Beismerem, nem mindig választom a józan érveket és gondolkodást a harc helyett, de most szeretnék előbb válaszokat kapni, mielőtt össze kéne csapnunk a húgommal, a harcos segítségével, vagy nélküle.
Figyelmemet immár Sariel felé fordítom, aki engem felfedezve mintha száznyolcvan fokos fordulatot venne a viselkedésében. Fenyegetőből behízelgő lesz, de nem az aranyos-kedves módon, sokkal inkább alattomosan, számítón, láthatóan be akar fűzni, hogy a nézeteit osszam. Meg van győződve róla, hogy mellé állok, hogy őt támogatom, és osztozom a hűségében „Úrnője” felé. Elborzaszt, megdöbbent és némi aggodalmat is okoz a szemeim előtt kibontakozó jelenet, és ez halványan talán tükröződik is a tekintetemben, de összességében ugyanolyan komor, érzéktelen és mozdulatlan maradok, miközben ő közelebb jön, beszél hozzám, kezeit az arcomra helyezi. Pillantásommal minden mozdulatát követem, elemzem, arcát fürkészem, melyről valódi odaadás és imádat köszön vissza, amikor Amarát említi. Hogy lehetséges ez? Hogy fertőzhette meg így? Mi a célja ezzel? És hogyan tudnám visszafordítani? Talán csak atyánk lenne képes rá. De meglehet, az is segít, ha emlékeztetjük rá, hogy ki felé is tartozik valójában hűséggel, hogy ki az, akit most szavaival elárul.
- Mi történt veled, Sariel? Hogyan kerültél kapcsolatba a Sötétséggel? - Teszem fel a puhatolózó kérdéseimet, mielőtt húgom figyelmét újra magára vonná a szökevény halandó. Fejem kissé oldalra billen, ajkaim enyhén összepréselődnek a nemtetszésem jeleként. Nem az ellen van kifogásom, hogy megölje a lányt, hanem az ellen, hogy ezt Atyánk testvére nevében tegye meg. Nem akarom, hogy ezzel őt erősítse tovább, nem akarom, hogy a sötét karmok ezzel mélyebbre hatoljanak Sariel elméjében és szívében. Inkább veszem én az ember életét, minthogy ezt hagyjam megtörténni. Hirtelen mozdulok, teret hajlítva előzöm meg nővéremet, és a harcos angyalnak egy figyelmeztető pillantást küldve – ami ezúttal annyit akar sugallni, hogy ezt most hagyja rám, bízzon bennem, hisz láthatóan nagyon a szívén viseli az ember sorsát –, elkapom a törékeny lény torkát, és tekintetemet az övébe fürkészem.
- Mi a neved? - kérdezem meg, leginkább csak azért, hogy időt nyerjek, bár tulajdonképpen kezd érdekelni, kinek az életével is játszunk. Valójában továbbra is bizonytalan vagyok a jelenlegi történések lehetséges végkimenetelét illetően, de amennyire tőlem telik, szeretném kézben tartani a dolgokat. Pontosan emiatt hatolok a lány elméjébe, és bénítom meg őt, legalábbis ő így érezheti. Mintha az egész teste kővé vált volna, mozdulatlan, egyedül az arcát érezheti még a magáénak, ezzel is lehetőséget kapva, hogy válaszoljon a kérdésemre, viszont megemelőzve, hogy ismét szökésnek eredjen, mielőtt a végére járnék Sariel terveinek.
- Miért éppen ő kell? - fordulok kérdésemmel ismét a másik ark felé, hisz van még nem egy védtelen halandó a közelben, de Sariel láthatóan erre a példányra vetett szemet. Szeretném tudni az okát.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 23, 2017 10:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The End of The World
Amber, Raguel, Gabriel & Sariel


I
smerős hang üti meg a fülem, mely áttöri küzdelmem zaját a másik angyallal. A nevemen szólít. Megtorpanok és gyilkos pillantást vetek abba az irányba. Mégis ki az megint?? Ki merészel ismét megzavarni küldetésemben? Szárnyát szegem, torkát szelem, kitépem gerincét, saját vérében fürdetem meg!
S ekkor, őrült dühömben egy pillanatra felszáll a vörös köd tekintetemről és felismerem Gabriel vonásait magam előtt. Még... Sose éreztem ehhez foghatót senki fia látványától. Egészen megváltozik mimikám, a Sötétség hirtelen lágy s puha lesz, mintha csak selyempárnák közt feküdnék. Lángra kap bennem... Éget és elemészt. Akarom őt... Akarom, hogy felismerje korábbi ostobaságát és az oldalamon segítse Úrnőnket. Tudom, hogy ezt akarja. Mindig is erre vágyott, csak nem ismerte fel... Nem hallotta tisztán Amara szavát, azt hitte, hogy áruló Atyánké... Pedig nem. Láss, Gabriel! Engedd szívedbe a Sötétséget!
Mire ezen gondolataim végére érek, már kardom a hüvelyében és a férfi mellkasát simítva hajolok egész közel hozzá. Milyen fess, milyen erős... Hogy nem láthattam ezt eddig... Elvakított Atyánk fénye, de most már tisztán érzékelek mindent.
- Gabriel... Drága bátyám...
Ettől furcsa érzéstől remegve dorombolom nevét, nem hagyva, hogy eltávolodjon tőlem. A másik, számomra még mindig ismeretlen angyalt, szinte odébb lököm.
- Hát te is eljöttél? Eljöttél, hogy lásd Úrnőnket? Ugye tudod most már? Tudod, hogy valójában Őt szolgáltad eddig... Gyere, tarts velem! Öljük meg összes halandó férget, nem kellenek ők már senkinek sem! Érted, kedvesem? Senkinek!
Kezeim közé fogom arcát, ha eddig még sikerül ilyen közelségben maradnom hozzá. A füst körülöttünk kavarog, mintha csak az árnyak járnának körtáncot, báli ruhát véve fel.
- De te ezt már úgyis tudod... Ahogy azt is, hogy az emberek után kik következnek... Az árulók. Minden angyal és démon, különösen Michael... Akik nem hódolnak be az Úrnőnek... Ő is... Ez a szemtelen angyalka, aki megzavart... Őt is elemészti majd... Minket is... A legédesebb halál lesz... Együtt, a Semmiben lebegve...
Ekkor szemem sarkából oldalra pillantok. Arra, amerre a lány elmenekült.
- Úgy sem bújhat el előlünk... Kapjuk el! Öljük meg, áldozzuk fel Neki! Legyen ez az első közös vadászatunk. Úgy sem állíthat meg minket senki.
Az ismeretlen angyalra nézek, elengedve bátyám arcát és jobbom ismét pengém markolatára esik. Most meghal, ha nem enged el minket. Gabriel biztosan mellettem áll majd, nem történhet másképp. Látnia kell most már az igazságot. Felvirágoztatott a Sötétség, megmutatta, ki is vagyok valójában... Neki is látnia kell ezt a szép virágot, mely illatával csábítja. Jöjj, Gabriel... Végezzünk velük.


 megöllek  ❦  Kyrie EleisonOutfit ❦ 398 szó ❦ ×


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6