Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Valahol a Szaharában •
reveal your secrets

Beelzebub


Valahol a Szaharában - Page 3 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 28, 2020 2:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next







Nincs értelme visszafognod magad Belphegor. Teremtésed pillanatában elrendeltetett sorsod, hogy te véres csatákat kell vívj szüntelen, akkor is ha nem vagy ingatag, mert a pokoli teremtmények mindig többre áhítoznak, nyújtózódnak a dédelgetett álmuk takarójáig és még tovább. Megérzik a gyengeséget, mint a vért a cápa raj, s felkapva fejüket árgus figyelmük rád szegeződik. Nincs értelme vergődésednek alattam, mert nem ott lenne a helyed, s hagynod sem kellene a kis játékomat, mert az megbocsáthatatlan, tűrhetetlen, vérlázító sértés. Régen a fejemmel fizettem volna érte. De most valami nincs rendben veled, mert nem ellenem, nem mások ellen, hanem magad ellen szálltál harcba. Nah az a csata értelmetlen. Mert nem lehetsz más, mint aki vagy, hiába küzdsz ellene, hiába rejted mélyre, hiába hiszed csalfa vak reménnyel. Ezért vagy gyenge.
Velem nem hezitálhatsz, mert én harapok, velem nem játszadozhatsz, mert én sem teszem, most nem. Mégis vállamat veszed célba, s oda mélyeszted a tőrt, amit együtt húzunk ki, hogy vérem felkenjen. Meg akarsz sérteni?
- Ohh drágam, vagyon olyan önző, hogy egyből a lényegre térhessünk. – válaszolom, de a vigyorom a fájdalomtól inkább vicsorgássá alakul. Okozni szeretem a fájdalmat, nem elviselni. Nézem, ahogy a véremtől nedves fémhez érinted az arcod, így karcollak meg, jelet hagyva rajtad, vérünk keveredik össze ebben a különös nászban, de nekem nem elég. A szemed kell! A szemed kell, hogy ne vezesse meg ez a földi világ, az elméd kell, melyben ostoba gondolatok születtek és a szíved, a szíved is kell, hogy emlékezz neked nincs is igazán. Gyerünk már!
S végre megunod az áldozat szerepét, fejed az enyémnek koccan, szemöldököm felszakad, hogy vérem vörös fátyollal borítsa szemem előtt a világot bíborba, s tégedet. Felém kerülsz, elgondolkodva figyellek, minden ijedelem, a aggodalom nélkül. Hiszen ez elkerülhetetlen volt.
- Kurvára jogom van hozzá, hogy számon kérjelek a hülyeségeid miatt. – jegyzem meg, s érzem, ahogy süllyed alattunk a homok. Ohh nem, ez elől nem menekülhetsz a sivatag alá, a pokol bugyrai sem várnak odalent. Nem dughatod homokba a fejed még akkor sem, ha az enyémmel tennéd. Amikor engedsz, akkor lendül kezem, hogy feles vágjak a tőrrel, de csak figyelem elterelve, hogy elmozdulj, hogy aztán telekinézissel lökjelek le magamról, el a süllyedő homoktól, amiből én magam is kiugrok. A hullát is hozzád vágom, hogy újra feled kerekedjek, de most nem habozok, még sem a tőr villan a kezemben, hanem a fejem, hogy lecsapva kiharaphassak a szádból egy darabot. – Szeretem hallani a hangod, szóval igazán elkezdhetnél dalolni mi a fasz is van veled... – csámcsogok rajtad, míg nem nyelek, hogy erezzelek, de most... most nem neveznélek igazi kuriózumnak.




Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 25, 2020 2:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Beelzebub & Belphegor


E
l nem tudná senki képzelni, hogy milyen csatát dúl bennem sötét szívem és elmém. Egyik jobban akar fojtogatni mint a másik, ennek tetejében pedig felüti fejét szemben velem Beelzebub is. Döntésre kényszerít már pillantásával is, mégis hagyom magam ledönteni lábaimról, alatta vergődve próbálok kijutni, de nem adok bele mindent, szükségem van az erőmre, nem erre a csatára kell elpazarolnom. "Többet vártam..." Ennyit mondasz csupán, bűzös forró leheleted égeti ajkam bőrét, felbőszít hogy ilyen közel vagy, mégsem harcolok minden erőmmel, kivárom hogy mit teszel velem, bele borzongok nyelved érintésébe, el akarlak taszítani de nem teszem. Nem vagyok még arra készen, hogy nyirkos kezeid messzire taszítsam magamtól, tűrök és várom hogy végetérjen, mert egyszer vége lesz. Kósza gondolat hogy vállon szúrjalak, de megteszem, a penge markolatig merül húsodban, de csak felszisszensz, vigyorogni kezdek, bólintok szavadra s hagyom hogy kirántsd a fegyvert. Már nem hallom szavad, fülemben dübörög a vér ahogy tiéd a ruhámra folyik. Elfog a vágy hogy még többet lássak belőle, s mutatod, mutatod a megfelelő helyeket, de én csak ciccegek.
-Nem felejtettem el, de híve vagyok az előjátéknak.-vigyorgok és hagyom, hagyom hogy kicsavard kezemből a pengét, mellyel te is játszani kezdesz végül. Arcomon húzod végig élét, megfeszülök és hozzá nyomom angyali pofimat, azonnal sebez az éles fegyver s nevetek, felnevetek hiába hiszed erősnek magad, csak hagyom hogy játssz, hiszen mindketten tudjuk tán erőben is feljebb állok, mint te, rangban még inkább. Játsszom veled, el kell hinned hogy legyőzhetsz. Szemeim előtt játszadozol tőrömmel, miközben homokba fúrom ujjaimat ki tudja mi célból. Beszélsz hozzám de már nem érdekel, figyelmem másra irányul, unottan hümmögök válaszként. Tán megleptél, de most majd én foglak téged. Elkapom karodat, elhúzom a szemem elől a tőrt és homokba fúródott kezemmel lököm fel mindkettőnket, egyúttal fejellek is meg, hogy aztán én kerülhessek föléd. Térdemmel tartom gyomrodat, szikrázik a szemem a frissen benne ülő gyűlölettől.
-Nem kérhetsz számon mit miért csinálok!-hajolok közel füledhez suttogva, s mondatom után fülcimpádra csattannak fogaim. Szabad kezem torkodra kulcsolódhat, a másikkal még mindig tőrömet tartódat szorítom a homokba. Csak egy pillanat az egész hogy engedek karod szorításán és érezheted hogy hátad alatt nyílik a homok és már süllyedünk is, hiszen nem eresztelek. Inkább veled tartok és gyötrődjünk együtt a homok alatt, semmint kiszabadulj egyből.
reveal your secrets

Beelzebub


Valahol a Szaharában - Page 3 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 24, 2020 11:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next





Nem rejtőzhetsz el Bephegor, túl mélyen szunnyadsz, de ha kell én felszínre kaparom azt, akinek lenned kell, akire szükség van. Mert most csak halovány emléke vagy önmagadnak, valami silány utánzat, kopott fényű, szánni való teremtmény. Én azonban ezt nem hagyom, nem hagyhatom, ha kell véreddel mázollak újra , azzal festem a homokot is, hogy a fájdalom és kín emlékeztessen honnan jöttél. Elhessegetek mindent, ami talmi fényével megvezet téged, koncként vágom eléd az összes téves képzelgésed, ami veszélyt jelent rád. Veszélyt, mert én sosem bocsátom meg a botlást, mert aki térdre rogy előttem lakoma, préda, könnyűszerrel leteríthető. Most bizonyitanos kell, hogy nem csak én, de tévednek az intrikus démonok, akiket már megkísérlett a hatalom gondolata. Ha engem legyőzöl, ha diadalt aratsz, ha bosszú szomjas kielégíted, s kelyhet mind kiüríted, nem lesz ellenfeled. Ha elbuksz pedig... Nem bukhatsz el, ha kell minden éjjel keselyűként szaggatlak szét, újra és újra, míg észhez nem térsz, mig fel nem izzik az a láng, ami mindent elemészthet. Addig zabálok belőled, míg fel nem adod végleg gyengeségesben, vagy addig míg nem bizonyítod magad előttem. Készen állsz?
Állj készen! Mert én nem ismerek kegyelmet, vagy könyörületet, nem ismerem a bajtársiasságot, csak egyetlen dolgot... az éhséget. Az pedig rád feni most fogait, ahogy én is várakozva, vágyakozva simítok rajtuk nyelvemmel, eltakarva a kivillanó fehérséget.
Várunk, egy hosszúnak tűnő pillanatig csak a köztünk lévő feszültség sistereg, borzolva karomon a szőrszálakat, de nem mozdulunk, mintha a másikra várnánk, hogy tegye csak meg az első lépést, mert lehet az lesz az utolsó is. Én kezdeményezek, aljas eszközökkel játszom, számító ravaszsággal, s nyers erővel. Sosem játszottam máshogy. Számitanod kellett volna rá. Rád vetem magam. Kiáltásod értelmetlen, csak elveszik a messzeségben, mert nincs más, aki hallaná rajtam kivül, de engem csak vérszomlyasabbá tesz, ahogy vergődsz alattam. – Többet vártam...- suttogom a szádra, mig tehetetlenül küzdesz, nyelvem végig cirógatja az állad a nyakad. Hova is harapjak...hova is? A rúgást megérzem, de minden áldozatom küzd az életért, hát sejtettem, hogy te sem várod nyugtom a harapást, de célt nem érsz vele. Érzem a hideg fémet a testembe fúródni, zárt ajkakkal sziszegem a fájdalmat, ahogy a markolat testemhez csapódik. – Vállba? – kezedre fogok s vele együtt húzom ki a tőrt testemből. Vérem rád folyik, összeken. – Sebezhetőbb pont kell, vagy már ezt is elfelejtetted? – illesztem a nyakamhoz a pengét, majd a hasamhoz, mintha arra oktatnálak hova is kell szúrni, aztán kicsavarom a kezedből, ha nem kapaszkodsz bele elég erősen, mintha életedbe tennéd. Ha sikerült megszereznem az arcodat cirógatom vele, a szemeidhez közel vezetem. – Talán ez a szemed lát ostobaságokat, vagy a másik...ha kivájnám és vak lennél rájuk, akkor önmagad lennél. Mi ragadta meg ennyire a figyelmed? – felelj Belphegor. Adj magyarázatot, de olyat, ami nem bőszít túlságosan fel.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 23, 2020 9:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Beelzebub & Belphegor


F
olyamatos nyomás alatt van az elmém, nem elégszem meg azzal, ami körülöttem folyik, még ezt a harcot is meg kell vívnom. Magammal kellene, de a sors "segítséget" küld egy régi ismerős személyében. Ő okozza saját poklom ajtaját, melyen már nem akarok belépni, hiába nyitja ki újra és újra. Mindig perzsel, de le akarom mosni, égeti a húsom, a csontom. Engem hív! Tiltakozom saját magam ellen, nem akarom hogy felébredjen szunnyadó álmából, de Ő, ő nem hagyja. Folyton piszkálja a parazsat, tüzet akar csiholni és ezért éghető fát dob rá. Fekete szemekkel figyelem ahogy áldozatával bánik, akaratlanul is reagálok Rá! Még mindig érzem, hogy mit vált ki belőlem. Kérdezz felelek, s vissza is. Gyötrelmes játszani a múltat, hogy ne lássa, ne tudja, igaz amit suttognak. Gyenge vagyok s ettől félek, ezért állok harcban még magával Viszállyal is, de ő sem ért meg. Csupán hárít. Nem az övé a teljes felelősség, az enyém is. A démon aki előttem áll ugyan olyan ádás, mint akkoron volt, megfontoltan ölel körbe szavaival, szorítja a hurkot nyakam körül. Meg kell mutatnom, ott vagyok még! De elég-e az akarat ehhez? Elég-e ahhoz hogy Beelzebub meggyőzhető legyen? Nem tudom, mégis mozdulok, felállok és őt nézem. Feszegetem a határokat, mennyit bírok még vele? Tőrömmel a kezemben szemezek vele, felhánytorgatom a múltat csupán ujjam intésével, azonnal reagál hasára mutat, az arcom rándul, köpnék egyet, de nem teszem. Ő lelketlen valóm hóhéra és most itt áll velem szemben, várva arra, hogy újra megkaparintson. Harapjon, hiszen ez valójában, mohó és elveszi ami jár neki. Akár még belőlem is. Nem mozdul, kivár. Én sem teszem még, pedig be akarom fejezni, elvadultak a dolgok s ennek én vagyok okozója, üldözőből üldözött, elveszítettem érdeklődésemet most pedig megfizetem az árát.
-Nem is szándékozom eldobni, a végén arra is azt hiszed hogy étel.-jegyzem meg fagyosan, de már megvetem a lábam, mert mozdul, homokot kap kezébe pillanatokkal később pedig arcomba szórja, behunyom a szemem prüszkölök, de már érzem a súlyt magamon, hátam vágódik a homokba és nyekkenek egyet, kiszakad belőlem a levegő ahogy a férfi test összenyom. Bőrömön érzem érzem gyilkos leheletét, szemein látom amire készül, elégtételt vesz a tegnapokért... Próbálok kifordulni alóla, ennek nem lehet így vége, túlságosan jól stimulált és nem hagyott elég időt. Felkiáltok hiszen nem enged. Áldozat lettem saját játékomban. Mégis rúgok egyet, remélve eltaszíthatom, s ha sikerül feltérdelek, ha pedig ez a tervem nem jön be, bal kezem lendül a tőrrel, hogy vállába mélyesszem a pengét markolatig.
reveal your secrets

Beelzebub


Valahol a Szaharában - Page 3 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 22, 2020 9:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next





Valóban nincs jobb, mint kivárni a megfelelő pillanatot és lecsapni, de az én szememben nincs megfelelőtlen pillanat. Az éhség nem enged egy percnyi nyugtot sem, folyton kaparja bensőmet, hurkot csavar a belekre, markába szorítja össze a gyomrom, hogy panaszosan kordulva nyögje szüntelen a világ felé, hogy ez a démon éhes, hogy ennek a démonnak sosem elég, nem lehet elég az egész világ sem. S nem kivételezek, saját fajtám éppúgy megteszi, mint a halandók. Kevés élvezetes falat akad, ki méltó arra, hogy ínyencként fogyasszam, szépen lassan emésztgetve őrizgetve az ízt. Azt hittem egykoron, hogy méltó vagy erre, akartam hinni, hogy te vagy annyira értékes, hogy várjam ezt a pillanatot. De most kételkedem benne, s benned is. Csalódott vagyok, hogy méltatlanná válsz a hosszú oroszlán-egér játékra, ahol azt hiszed te vagy a ragadozó, s én a kisegér. De már nem tűnsz veszélyes oroszlánnak, csak macskának, aki dorombol, ha értő kéz végig simogatja. Én pedig sosem voltam egér, inkább patkány.
- Ezért is lennék itt Belphegor, Lucifer hallja szavaim szívesen lennék csak a mi ügyünkért itt. – de hallottam a madarakat, hallottam áskálódó kígyósziszegéseket, mondd, hogy nem igaz!
De nem mondod, csupán visszakérdezel, hogy kénytelen vagyok lehunyni a szemem, mielőtt dühösen rád rivallok, neked esek, hogy apró cafatokra tépjelek. Hogy honnan tudom? Elárul, hogy nem megtorlod egyből a képtelen sértést, hogy kendőt nyújtasz felém, mintha minden tetted igazolná amit mondtam, de ennyi talán még belefér, ennyi változás, ám én nem ezt keresem, hanem lelketlen tekintetedben, azt a hit félét, hogy vannak érzéseid. Mert nincsenek Belphegor, dédelgetett álom az csupán, amibe halandók ringatják magukat, de mi nem. Kötődhetsz, lehetsz hűséges, kívánhatsz magadnak bárkit és bármit, mohón akarhatod egészen, lehetsz megszállottja valamiféle kincsnek, de sosem lesz ennél mélyebb gyökere azoknak. S gondolkodnod kellene, mielőtt hagyod, hogy mások efféléket pletykáljanak rólad, kitépni a nyelvüket, és megetetni velük, vagy átbuktatni azt egy torkukra szúrt lyukon, hogy soha többé ne merészeljenek ilyen ostobaságot kiejteni a szájukon veled kapcsolatban.
-Eddig nem gondoltam...- de most már gondolom, s árgus szemeim firtatnak, mintha lenyúzhatnám pillantásommal a bőrt, s megnézhetném mi zajlik benned. Talán a szívedet kellene kivájnom és megvizsgálnom, vagy a szemedet, ami másként kezdte látni a világot, a puha agyszövetet, amit értelmetlen gondolatok mérgeznek. Te pedig engem figyelsz, ahogy játszom a hullával, s elfeketedik a szemed. Jó... nagyon jó, talán még nem késtem el. Hát lusta mosollyal figyelem, ahogy felállsz, s távolabb sétálsz, szemfogaim véresen villannak az éjszakában. Összecsattan az állkapocs, ahogy ujjaid kihívóan mutatod, mozgatod. Tudtam, hogy meg fog gyógyulni, én pedig a gyomromat érintem megpaskolva jelzésként hol is volt, míg a gyomorsav el nem emésztette. A tőrt ragadsz, de nem mozdulok, tudom, hogy pontos vagy, de az csak egy lehetőség. a pokolban rendelkezésemre vannak az éles fogak, s a karmok, most azonban nem, de így sem lesz veszélytelen, ha közel kerülök. Kisebb terpeszbe állok, feléd dőlve várok, hogy rád vethessem magam. – Én sem dobnál el egyből a tőrt...- mozdulok, de csak ijesztgetve, valójában a helyemen maradok, tenyerem megérinti a talajt, sebesen markolok a homokba, hogy a szeme felé szórjam. Ez azonban csupán elterelés, ha lehunyja, ha elvakítja a homok, vagy nem én ugrom, ahogy a ragadozók vetik magukat a nagyobb prédára.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 21, 2020 3:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Beelzebub & Belphegor


A
z idő megállni látszik, míg végre a Mohóság beér az oázis védett rejtekébe. Ám azonnal cselekszik s nekem arcom sem rándul a látottakra. Ugyanakkor gondolataim máshol járnak. A hulla a lábamnál nem mozdul, miért is tenné. Felette állva szólunk egymáshoz. Beelzebub nem köszönt, felszökik szemöldököm, mégsem említem meg neheztelésem. Megtehetném, de túl lusta vagyok.
-Nem kellenek a pokolebek. Várni pedig megéri. De mintha nem tudnád. Kivárni a megfelelő pillanatot, s mikor elérkezik élvezni. Hát nem ezért vagy most itt?-gonosz mosoly szalad ajkaimra, kíváncsi vagyok miért ő talált meg engem és nem fordítva. Egy fuvallatnyi gondolat, hogy tán szerepet cseréltünk, de nem bánom. Én elérem a célom. Előbb vagy utóbb, de mindig elérem, az hogy hogyan? Nos a cél szentesíti az eszközt. Talán így akartam, kutasson ő, lássam meg érdekli-e még egykor tett ígéretem, miszerint szemet szemért lesz ujjaim ára.
-Ne lennék a régi? Miből gondolod ezt?-nem lő mellé, tényleg változtam, de ezt nem mutatom felé, nem kell mindent előre tudni. Egy kendőt nyújtok, melyet szavai visszadobásával utasít el, hát elrakom.
-De, ám csak azt, amit én okozok.-sosem fájt bemocskolni magam, röhögtem a fájdalmukon, a vér látványa megrészegített. Légyegében most sincsen ez másként, de a rám fröccsent vért száműzöm kézfejemmel. Visszaülök helyemre és onnan figyelem Őt, aki olyan határozott még mindig, aki talán mit sem változott. Felajánlása a vacsorára múló tény számomra. Tőrömet mártva a húsba nyalom le róla az életet, de köszöntem nem kérek. Keserű! Sosem éltem ilyennel, nem most fogok hozzá látni. Tekintetem követi Beelzebub minden mozdulatát, ahogy rátapos az élettelen testre és csavarja ki karját. A csont ropogása bekúszik fülembe, feléleszt valamit, de elnyomom, szinte azonnal. Szemeim mégis feketére váltanak. Mit akarsz tőlem? Szavai éles késként fúródnak elmémbe, hát kitudódott... Mégsem mozdul arcom, csupán ismét felállok, elsétálok tőle, ízlelgetem szavait gondolkozom. Nem veszek róla tudomást, csupán tőrömet forgatom ujjamon. Percek múlva állok meg, szembe fordulva vele. Nem tudhat róla! Félmosoly húzódik ajkamra, felmutatom visszanőtt ujjaimat, szemöldököm kihívóan megrándul.
-Egy újabb falat majd felfrissíti emlékeidet. Nem gondolod? Nem akarod megízlelni a bosszúmat? Az évek alatt már talán csontjaim is átvették.-ráfogok a tőr markolatára, ha ezt itt kell lejátszani, akkor állok elébe. Dobni készülök, de ez egyet jelent azzan, hogy villámgyorsan fegyvertelen legyek. Villan a szemem, nincs mese, ennek itt a közelharc vet majd véget. De megnyugszik-e utána lélektelen testünk? Te lennél ki újra a helyes útra térít? De segítséged milyen áron kapom meg? Mi lesz a fizettség? Botorság minden kérdés, a Mohóság egy fizettséget fogad csak el. A kérdés; felkészültem-e erre?
reveal your secrets

Beelzebub


Valahol a Szaharában - Page 3 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 21, 2020 10:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Minden véget ér egyszer, a halandók ezt tanulják meg kérész életük során, hogy a vég egyszer csak lecsap. De mi nem, én nem vagyok hozzá szokva, hogy ez megtörténik, hogy keretlen is bekövetkezik. Miattad történt, mert már nem űztél oly hévvel, mintha belefáradtál volna hajszolásomba, mintha nem lelnéd már kedvedet ebben a veszélyes keringőben, mely szüntelen zajlik közöttünk. Vajon igaz ez? Valóban megváltoztál annyira, hogy a préda kergetése, s a lehetőség, hogy leterítsed már hidegen hagy? Akkor változtatnom kell a játék szabályokon. Szerepet cserélek veled, most hajszollak én, rémképként kergetlek és rút végzetet ígérek, kínálok, ha mégis elér téged a vég. Mert ami gyenge, annak vesznie kell. Mert, ha nem vagy vadász, az én szememben csak ízletes préda vagy. Nem hagyhatom, hogy megváltozz, mert ez a változás nem tesz jót neked, s sorsodat nyomon követem, mert a részem vagy. Nem hagyom, hogy te is egy legyél azok közül, kik elfeledik saját valójukat, akkor inkább pusztulj szép Belphegor, akkor inkább megeszlek egészen. Démon vagy! Úgyis kell viselkedned, mert ha nem én rázlak fel, megteszi más, hiszen attól, hogy a földre számüzettünk még minden szem árgusan figyeli a másik bukását, várja, hogy helyére léphessen, s a te gyengeséged már urad hatalmát is firtatja. Ideje van már, hogy beszéljek veled.  Mert a madarak, azok az átkozott pokol madarak csiripelik, s nem mindegyik fül marad süket ezekre a csicsergésre. Velem még jól jártál, mert nem kívánkozom egyikőtök helyére sem, hiszen a hatalom nem lakat jól. Hálás lehetsz, hogy én vagyok az első, aki próbára kíván tenni, aki kihívja a hírhedt démonnőt, de velem csak végtagokat veszthetsz, semmi többet. Bár... az tőled is függ, mennyire kapok vérszemet.
Fogam összeroppantja a gége porcot, amit kiszakítottam áldozatomból. Rágok és nyelek, de sötét pillantásom téged vizsgál, árgus szemekkel meredek, jeleket keresek, melyek elárulnak számomra, de egyelőre nem találom őket.  Egyelőre nem tűnsz gyengének, de nem hozok elhamarkodott következtetést, hiszen minden pletykának van némi igazság alapja. Én bírállak most, ítélkezem majd feletted, hogy az vagy-e, aki.
Üdvözlésed nem viszonzom, csak nyelvem kutat fogaim között, hogy a közéjük ragadt húscafatokat kitisztogassam.
– Valóban? – kérdezem, szemeim feketeségében játékos fény villan. – Azt vártam előbb a nyomomra akadsz, hogy ha kell egy vad falkányi pokolkutyával hajszolsz az élükön lovagolva. – csalódást okoztál kissé.
– De úgy tűnik már nem vagy a régi...- érintem meg vértől ragacsos állam, melynek tisztogatására fehér kendőt kínálsz. Ez most komoly?
- Szeretem, ha valami rám ragad, te nem? – nem, elárulta a mozdulat, ahogy letörölted az arcodról a vért, de közönyösnek tűnsz, ami nem jelent még hibát.
- Még mindig nem tudjátok rendesen kiélvezni az ízeket. – sóhajtok, hiszen dehogy keserű. Az élettelen testre taposok, karját rendellenes szögbe hajtom, reccsennek a csontok, de már nem sikít, üvölt fel, csak a teste torzul akaratomnak megfelelően, hogy a törés roppanása adjon dallamot találkozásunkhoz.
- Van, ami nem változik, ahogy aki sem. Ám azt beszélik te változtál Belphegor. – csak a pillantásom vádol, szavaim puszta tényeknek hangzanak. Cáfold meg! Mondd, hogy nem igaz! Súlyts le rám haragoddal, perzselő dühöddel, mi egykoron mindent elemésztett.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 20, 2020 9:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Beelzebub & Belphegor


M
ilyen kár. Valahogy annyira kínos ez az egész. Talán mintha megfáradtam volna, talán már keresni sem akarom... Ki tudja. Olyan régóta él bennem a vágy, arra, hogy vissza vegyem a magam módján amit akkor elvett tőlem, azért, hogy feladatom teljesíthessem. De nincs, sehol nem bukkanok rá, mint az egér a szalma közt, megbújik, elslisszol amikor már túl közel érek. Bosszant! Feszélyez! Mardos! Le akarom zárni. Ám mostanában megfordult fejemben a gondolat: Hogyan? Miként kellene elégtételt vennem tőle, hogy végül jusson is, maradjon is. Miért ne lehetne ez egy végtelenségig szóló örökös ördöghurok? Aminek csak eleje van, vége viszont sosincs. Hiszen eddig is ezt tettük, mindig csak körbe, körbe és körbe. Nem látom a végét, de valamiért nem is akarom. Ez a saját kis börtönöm önmagamnak. Egy terv, ami akár tökéletes is lehetne, mégsem váltódik be soha. De az ígéret megvan. Az ígéret arra, hogy egyszer majd lesz valami nagy és valós. Emberek közé telepszem, az éjjelt egy oázisban készülöm tölteni. Tűz ropog előttem, mégis borzongás fut végig rajtam, a tájat kémlelem a távolban, ekkor látom meg őt. Közeledik! Jól ismerem alakját, holott csak egyszer találkoztunk, de az a nap mindkettőnk elméjébe és gyomrába bevésődött. Embereink ahogy új jövevényt látnak már reppennek is oda, jó vendéglátóként, de nem tudják kit hozott közénk a sors. Szemei feketék, mint mindig tettre készen áll és éhes. Egy fél mosolyra futja, mielőtt a hozzá legközelebb álló férfinek átharapja a torkán. Még én is hallom ahogy az ín megadja magát. Kedves Mohóság, hiányoztál! Mindenki más szétrebben, fejvesztve menekülnek. Letörlöm a vércseppet arcomról, majd a hullára pillantok a lábaimnám melyet Beelzebub olyan hevesen dobott elém. Mosolygok, de ki tudja min. Azt mondja megvárattam, faragatlan! Nem szólok, méregetem őt, majd felállok.
-Üdvözöllek!-először mindig köszönünk, kivéve ha munkáról van szó. Olyankor gyorsnak kell lenni.
-Úgy hiszem te jöttél később Beelzebub! Én vártam rád.-a szemeibe pillantok, nem takargatom mennyire szeretném most őt felképelni, mégsem mozdulok. Ugyanakkor nincs kedvem tisztelet köröket lefutni, pedig talán még az is bele férne az időnkbe. Zsebemből egy hófehér zsebkendőt veszek elő, melyet felé nyújtok.
-Valami rá ragadt az arcodra.-célzok itt a vérre és némi hús cafatra. Ha elveszi a kendőt ha nem én visszaülök helyemre, cipőmbe rejtett tőrömet elővéve megmártom a feltárulkozó húsban, ajkam elé emelem, majd lenyalom azt. Elfintorodom, egyértelmű jeleként annak, hogy kedves társam egyedül lakmározik ma.
-Ezt a kört kihagyom. Keserű.-intek is kezemmel, ha akarja el is takaríthatja. Kimaradok a buliból. Viszont végig nézem, nem ez lenne az első ilyen eset, bár elsőre sem volt hű de nagy durranás számomra.
-Jó tudni, hogy van ami sohasem változik.-villannak meg szemeim, de ez inkább megállapítás, mint piszkálás, de kinek mi, ugyebár.
reveal your secrets

Beelzebub


Valahol a Szaharában - Page 3 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 20, 2020 2:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Régóta járjuk szüntelen ezt a táncot, ő űz, s én hagyom, hadd kergessen, mint csalfa délibábot, de élvezem, hogy hajszol, s bár nem menekülök, mégis kicsúszok a csinos kis ujjai közül. Az ízeletes kis ujjai közül, melyek olyan finomak voltak egykoron. Emlékszem még, emlékszem az ízére, a haragvó pillantásra, mely a halál ígéretétől volt gyönyörű, rám szórta az a szem a világ minden átkát. Néha úgy hiszem már elfeledted, hogy a múlt sérelmeit eltemetted magadban, de én újra és újra felfeszegetem a lelakatolt szelencét, elő ásom a csatabárdot, ott keringek szemed előtt, hogy aztán újra nyomom vesszen. Vajon mennyire vagy még dühös? Vajon tovább szítottam-e haragodat, s ellenszenved végül lecsap rám, mint éhes éles karmú, s csőrű madár? Ideje volna. Mindennek meg van a tökéletes ideje, mert úgy hiszem a földre száműzött démonok jó része elpuhult, eltunyult, némelyik már botor módon embernek hiszi magát. Egyesek arról pletykálnak, hogy te is megszelídültél, hogy a pokol vérmes nőstényoroszlánja ellágyult. Vajon igaz ez, vagy csak rossz szájízű pletyka, intrikus csalfa megjegyzés? Utána kell járnom, hiszen a részem lettél abban a pillanatban, mikor húsod lecsúszott mohó torkomon, s nem hagyom, nem hagyhatom, hogy elgyengülj. Hát ideje emlékeztetni talán, hogy ki is vagy, s hogy mi lakozik benned.
Most én járok a nyomodban, forró nap perzseli arcom, hogy vérvörös alkony jósoljon meg egyesek számára rút, s csúf halált. Csalódom a hideg éj sziszegésében, ahogy emberek között elrejted valódat. Hol vagy Belphegor? Hol ez én Belphegorom, aki kínszenvedést, gyötrelmes véget ígért nekem? Mintha nem lenne itt, hát megelégelem, hogy csak figyeljem a tűz által megvilágított bájos arcod. A te elgyengülésed lehetősége gyanakvást szít, hogy vajon urad elég erős maradt? Már nem rejtőzöm, hagyom, hogy lásd alakom a hold fényénél. Itt vagyok! S bár eddig fogócskázva keringőztünk, most leszek én a fogó. De nem futsz el, érkezésemre az embersereg, mint a hangya úgy bójdul fel, hogy örömmel lássanak, de csak amíg az egyik a fekete szempárban nem pillantja meg gyarló tükörképét, s én torkon nem ragadom. Éhes vagyok! A többi csak áll, megszeppenve, ijedten nézik, mint a vágásra szánt állatok, ahogy átharapom a torkát, ahogy szakad a hús, úgy spriccel szét a vére, melynek jó része vörösre fest, s azt is kiabáljál maguk nyelvén, hogy ördög. Nézem, ahogy szaladnak, de nem indulok még utánuk, mert megteszi ez az egy is egyelőre, s különben is hozzád jöttem.
- Megvárattál. – jegyzem meg mosolyogva, vértől mocskos állam nedvesen csillog, eléd dobom az immár kivérzett élettelen testet. – Egy falatot? – míg pillantásom elvezetem a káoszra, amit okoztam. Gyermekek sírnak anyjuk után, akik gyorsabban szaladnak, mert a halál árnyékában számukra csak a túlélés ösztöne létezik. Épp olyanok, mint az állatok.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 19, 2020 5:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Beelzebub & Belphegor


K
i tudja mi járt ma a fejemben, na meg hogyan is kerültem ilyen messze megszokott környezetemtől. Valójában mindennek két oka van! Az egyik Belial feladata, a másik pedig saját kis magán akcióm. Még mindig bennem van egy tüske, már olyan régóta és nem hagy nyugodni. Beelzebub! Nem titok, még mindig orrolok rá azért, mert az első találkozásunk alkalmával olyan édesen harapta le ujjaimat, hogy Viszály elé vihessem... Ezt sosem bocsátom meg neki. Ugyan elteltek az évek, évszázadok... Mikor is volt pontosan? Nem tudom már, ki számolja azt. Ám bármerre kerestem valahogy mindig kiúszott az ujjaim közül. A sivatag végtelen, bármerre nézek homok, bárhová lépek.... Belekúszik a ruhámba, a cipőmbe... Olyan mint a smirgli. Ki nem állhatom ezt az érzést. Viszont mivel erre nagyjából a madár sem jár, tökéletes rejtekhelye lehet Belial kis kincsének. Egyik dűnéről a másikra kóborolok, a nap lassan lenyugvóban, ideje, mert eléggé égetett egész nap. Egy oázist pillantok meg magam előtt, talán egy mérföldnyire. Tudom, hogy nem délibáb, egyszer már jártam erre. Ha jól látom valaki tüzet is rakott, ott bizony emberek vannak. Nem sietem el lépteimet, kiélvezem még a csendes magányt, bár remélem hogy majd nem sokáig tart ez. Valahogy érzem... Ma este nem csak magam leszek itt. Nem sokkal napnyugta után érek be a védett helyre, két három embert látok csupán, tevékkel vannak, hajcsárok lehetnek ki tudja. Vízzel kínálnak melyet elfogadok, majd a tűz felé invitálnak, jelezvén meleg vacsora készül. Egy mosollyal fogadom a meghívást, majd közéjük telepedve történeteiket kezdem hallgatni, míg meg nem jelennek az első csillagok az égen. A füst felfelé száll, az ég bársonysötét... Nyugodt. Kívánom, hogy mihamarabb véget érjen ez az állapot. De már jön, közeledik. A távolba tekintve egy férfi sziluettje dereng fel. Show time!
reveal your secrets

Hell or Heaven


Valahol a Szaharában - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 04, 2019 9:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 05, 2019 5:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Ugyan mit lát benne?
Rassilon && Volgan
A dobás következtében élettelen testtel hullok bele a meleg homokba. Azt hiszem, még egyet tán fordultam is közben, hiszen a hátamon landoltam. Végtagjaimat próbálom mozgatni, esélytelen... Francba! Hallottam egy kis reccsenést, de reménykedtem benne, hogy nem a gerincem volt az. Sajna. Ő is mellém zuhan, viszont kevésbé kellemetlenül érkezik. Könnyedén kel fel, majd szárnyait portörlőként használva távolítja el testéről a homokot. A széllökést követően, a földtől elálló részeim nekem is le lettek porolva. Kösz tollas. A mozdulatsor után mellém ér, és térdein támaszkodik meg, és beszélni kezd. Miután abbahagyta a maradék homokot kiköpöm a számból, ami a szerencsétlenség miatt a lábán köt ki. Nem tudok mit csinálni, hiszen nem mozognak a tagjaim.
- Tudod tollas. Eddig nem értettem, de fáj kimondani, hogy jó harcos vagy... legalábbis, tudsz helyzetet felismerni. - mondom ki a szavakat kissé undorodva saját magamtól amiért ilyenek hagyják el számat. Ahogy kezd egybeforrni a nyakam úgy kezd a fájdalom előtörni a mellkasomból. Fogaimat kissé össze szorítom, és veszek egy mélyebb lélegzetet.
- Azura nem hülye, hogy hagyná ezeket a láncokat, esetleg szándékosan, figyelemelterelésképp. - teszem hozzá, közben a lábujjaimat, már óvatosan tudom mozgatni.
-Miként tervezed támogatni az ügyünket? - fordítom felé szemgolyómat, nagyon kellemetlen így társalogni, és ezt remélem ő is felismeri.   

Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2