Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Valahol a Szaharában •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Valahol a Szaharában - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
240
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 16, 2020 11:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next







Hogy mondhatnék le bármiről is Belphegor? Egyetlen prédát sem éri meg elprédálni, hát tiltakozásom hallani, melynek tanúja a sivatag vérünktől áztatott homokja, millió kis szemcse a talpunk alatt, s tanúnak ránk borul az éjszaka sötét lepelként, mely elrejti a kíváncsi szemek elől tusánkat. Hiszen ez a kettőnk dolga csak igazán, s én nem engedek tudod, foggal és körömmel ragaszkodom a közöttünk zajló játékra, hiába lettél ízetlen, hiába lettél szememben sokkal kevesebb, az nem jó ok arra, hogy ne próbáljak rejtegetett lényed mélyére nyúlni, hogy felszínre rángassalak, cibáljalak, hogy ne búj el előlem, hiszen ismerlek már, s a fogócskához szoktam veled, nem ahhoz, hogy keresselek, de ha ez kell... S úgy tűnik lassan éled tested mélyén a régi szenvedéj, végre hasonlítasz  ahhoz, aminek lenned kellene mindig. Már érzem a pokol nőstényoroszlánjának karmait, a haragját, hogy bajszát rángatom, hallom haragos veszedelmes bődülését. Ne küzdj magad ellen, küzdj ellenem! S így teszel, mellkasomban a talpad, fájdalmas, odaszorul a levegő, amiért kapok hirtelen, de akkor sem eresztenek ujjaim, piócaként kapaszkodok, csimpaszkodok rajtad. Ennél több kell, hogy eresszelek, ennél sokkal több kell... Az orrcsont reped ütésedtől, érzem ahogy zsibong, sajog, s vér csurog belőle, ahogy felszakad a szám, de csak némán ráz a nevetés, a tébolyult, pokoli jó kedv, mely megszállja az elmét, adrenalint pumpál a szív  mert ez egyszerűen csak jó. Most jó, de lehetne még jobb is, bár egyáltalán nem kívánom penged hegyének koppanását szájpadlásomban, amit kíméletlen kezekkel csavarsz, hogy szaggasd húsomat, s csinos kis vérző lyukat hagy tőröd maga után, melyen keresztül kipréselem nyelvem, még inkább felszaggatva a sebet. Térded gyomromba talál, de felkapaszkodom és harapok. Haraplak, haraplak, téplek és szaggatlak, egyre többet véve belőled számba, s bár hallom parancskent hangzó hangod, csak ingatom a fejem. Tényleg azt hitted, hogy akkor eresztelek, amikor te akarod? S nem akkor, amikor én? Balga gondolat Belphegorom, tévképzetekkel van tele az a csinos kis kobakod. Vajon mi töltötte ezeket bele? Nálam nincs kegyelem, nincs könyörület, s nem azért eresztelek feléd mászva, mert ezt követelted tőlem. A szemmel gyilkoló pillantásod nekem kevés, nem elég, soha semmi nem elég, hiszen tudod, hiába nyúzol a lélektelen lélektükreiddel elevenen, húzatsz karóba, metszed el a torkom, hogy fejem minnél meszebb kerüljön testemtől...azt meg is kell tenni aranyom! Tiltakozásod külön öröm, ahogy egyből elutasítod a gondolatot is, hogy tulajdon húsod lenyeld. De a szádba teszem, s bár az elsőt kiköphetted, utána tenyerem tapasztom ajkaidra, ujjaim fogaid mellet kéredzkednek befelé, hogy kitáttassam veled erőszakkal azt a makacs, de közismerten hatalmas szád.
- Ugyan már, mit gyerekeskedsz, tessék nyelni szépen, előbb szabadulsz...- nyalom meg arcodat, összekenlek a véremmel, bár az is lehet ez a sajátod, ki tudja már, s aligha számít. De te csak nem nyelsz, s a legtöbb hús kiköpve a homokban végzi, hát felveszem, hogy homokostul dugjam újra a szádba.  – Hiszen ez a te húsod, ne pazarold már el ilyen könnyen...- de hiába beszélek neked, hát végül saját számba dugom a falatot, nálam legalább jó helye lesz. Elégedetlen vagyok, hogy nem nyeltél, s egy súlyos kő kerül a kezembe, melyet az ég felé emelek, hogy lesúlythassak vele rád, hogy szétverhessem, péppé verhessem vele azt a csinos kis arcod.  Bezúzva a koponyád talán az ostoba gondolatok kiszöknek az agyvelőddel, talán akkor még inkább önmagad leszel. – Kár a szép arcodért, de hiányzol. – s mozdul a kezem, enged a súlynak, a gravitációnak, hogy lecsaphasson rád, ha csak nem adtad még fel végleg, ha csak nincs valami, amit mégis elmondanál, felhoznál mentségnek, de a helyedben én hagynám lecsapni a követ. Talán drasztikus, de hatásos kezelés, azt garantálhatom. – Erre azért emlékezz! – emlékezz, hogy mekkora áldozatot hoztam miattad, érted, helyetted Belphegor. Kiverem én a halandó világ által beléd csepegtetett szentimentalizmust. Mert Káint sem féltékenységből áldozta fel Ábelt, pusztán úgy szeretett, ahogy a kárhozat fattyai, s én sem szeretlek kevésbé, hogy megtegyem ezt neked, hiszen testvérek volnánk, egy földből vétettünk a pokolbugyraiban, egyek vagyunk, mert ízleltelek már, s nem hagyom, hogy elvessz... de kicsit talán fájni fog, s nem tagadhatom, hogy ez nagyon is ínyemre van.





reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Valahol a Szaharában - Page 2 GadHg7Q
Valahol a Szaharában - Page 2 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
931
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 08, 2020 6:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Beelzebub & Belphegor


B
eelzebub... Édes, drága Mohóság... Hogy nem tudtál volna lemondani erről az egészről... Hagyni az egészet és elkotródni innen... Nem hagysz, nem akarsz hagyni és én bele törődök, nem akarom a véleményed megváltoztatni, ha előszörre nemet rebegett ajkad. S bár nem akarok, de most mégis a tiéd leszek, a parázsló tűz lassan éled újjá, valam naggyá és érzem... Érzem ahogy eltölt, harcolni akarok! Védeni a helyem, védeni magam, menni ellened és bosszulni. Megbosszulni, hogy lenézel, hogy akkor régen az ujjaimat vetted, mert nem maradhat büntetlenül, ami az enyém, az ne legyen a tied! Egymással szembe állva, szó nélkül dúl tovább a háború, cserfes számat fékezve a mozdulataimnak adok teret. Ujjaid a nyakamon, melyre válasz a talpam mellkasodban, mégsem eresztesz, túl jól fogsz s zuhanok veled a homokba, ajkamból csöpög rád a vérem melyet lenyalsz, villan a szemem a mozdulat láttál, sötétül el és ütök keményen arcodba először, de mintha fel sem vennéd. Tőröm érintését viszont sziszegve fogadod újra. Ördögi vigyor kúszik pofimra majd fejtem le ujjaidat a nyakamról, először az egyik kezed, majd a másikat is. Térdem a gyomrodba nyomom, majd felállok, hogy lábam emelve tapossalak, de a mozdulatom félúton megakad, ahogy ujjaid lábam köré fonódnak, körmeid húsomba marnak, felszisszenek és próbálom megtartani az egyensúlyom, de mikor éleset fordítasz lábamon a szalagok engednek. Felüvöltök ahogy térdem hallhatóan roppan ki a helyéről, csillagokat látok a fájdalomtól, hát engedek a gravitáció hatalmának, tompán puffanok a homokban, de nem állsz meg, jön a következő csapás, fogaid érzem a vádlimban, mélyen harapsz én kiáltok újra élesen.
-Eressz!-sziszegem s rúgok feléd szabad lábammal, de nem érek célt, csupán a levegőt hessegetem vele. Te pedig harapsz újra és újra, vérem sötét patakként folyik a homokba bele. Elkapod karomat és magad mellé rántasz, te kerülsz felülre, ádáz pillantással várom hogy mire készülsz a homok a frissen ejtett sebbe vándorol, kellemetlen érzés. Felhúzom a lábam, hogy némiképp tiszta maradjon harapásod nyoma, ha ölni tudnék szemeimmel bizonyára most érne a halál. Sötét mosoly kúszik ajkamra ahogy a kiharapott húst tenyeredbe köpöd, hát ennyire rossz? Nem is sejtem mire készülsz, csupán fejem ingatom, ám ahogy karod mozdul hamar kapcsolok, ebből én nem eszek Beel! Nem csinálsz belőlem kannibált, erre én nem fanyarodok. Ugyan számhoz ér húsom, de én nem nyitom ki ajkam, hiába tuszkolod, bármit is csinálj, nem cserélek nyálat veled ne haragudj, ez undorító! Ellököm a kezed és ha sikerül a hús darabok lecsúsznak arcom két oldalán, vörös csíkot hagyva maguk mögött. Elkapom tarkódat s húzlak le magamhoz, de fejem már mozdul feléd, homlokom keményen csapódik a tiédnek, ebből ugyan nem eszel kedves... De legyen... A gondolat már a fejemben megszületett, s ebben a szögben nem is kivitelezhetetlen, billen a fejem lejjebb és tanításod nem marad gyakorlás nélkül. Érezd csak édes Mesterem a fájdalmas csókot, mert most én marok ajkadba a véred serkentem, de szád egyben marad, csupán fogaim tartom ott hogy véred ajkaim közé folyjon, majd nyelek egyet, mikor már túl soknak érzem. Elengedlek és két kézzel nyomlak el magamtól, ha kell a tőrrel hasítok végig mellkasodon, hogy leszállj rólam. Feltérdelek, bizonytalanul, hiszen az egyik térdem alig engedelmeskedik hogy kifordítottad a helyéről, és a hajamba túrok, sötét pillantásokat lövellek feléd, állam kihívóan szegem fel és míg szusszanok párat ujjaimmal csallak újra közelebb. Gyere! Mutasd meg milyen is voltam. Kettőnk emlékeiből talán lesz egy csodaszép egész, és akkor neked járhat a plecsni én pedig gyűlölhetlek tovább míg élünk. Reménykedhetsz a következő fordulókban, hiszen fogunk mi még találkozni kis drágám! S egyszer, ha nem most, de egyszer véget ér köztünk ez az egész. Az sem kizárt, hogy talán valamelyikünk halott lesz, vagy olyan szövetséget kötünk, ami örökre megpecsételi sorsunkat. Csupán a miénk a választás joga. Hogy élünk-e vele? Majd az idő megmondja!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Valahol a Szaharában - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
240
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 07, 2020 1:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next






Elhagynak minket a szavak, mert elfogy a szó, melyet a másiknak szánunk, nincs több, csak szemünk fogad a másiknak néma fogadalmat, odaígér minden kínt, szenvedést, melyet évekig dédelgettünk, mint ahogy anya dédelgeti csecsemőjét, de te elakartad hagyni a fattyút a keretlen gyermeket, mert mást játszanál már Belphegor. Ígér a pillantásod halált, megváltót, s az enyém csak ezt nem viszonozza, mert megölni nem téged akarlak, csak vesszen el, aki most vagy, éledjen fel a régi, azt akarom, ki a pokolban teremtetett tűzből, vérből alkottatott, kárhozatként született a pokol bugyraiban, hogy ezt hozzon a világra is. Vagy tán elfelejtetted? Emlékeztetlek én, hogy milyen is vagy valójában, hogy milyennek is kell lenned, ha nem akarsz zúgolódó hadak ellen szüntelen csatát vívni melynek nem lenne vége, míg vesztedet nem leled, mert álságos minden démon, s akad, akit nem érdekel a dicsősége legyőzetésednek, inkább a célt szentesítik, mely bukásod, s falkába verődve várják éhesen a pillanatot, hogy lecsaphassanak. Sok ellenséget szereztél, megszámlálhatatlanok mint most az éjszakai égen a csillagok, s én ugyan nem ragyogom közöttük igazán, fényem nem éke a rád boruló sötét égboltnak. Kár lenne, ha ostobaság miatt veszítenélek, s inkább én végzek veled, mint más, ha kell, ha nem kattan helyére minden, mint egy jól bepakolt láda. Kiirtom, amire nem lesz szükséged, kigyomlálom belőled, ami hasztalan és szükségtelen. Bízd rám! Odaszúrnak hát szavaim, ahol nem csupán fáj, de sért is, mert az eszközök akkor jók, ha mocskosak, ha nem csak a felszínt kapargatják, hanem mélyen vernek tanyát a szövevényes gondolatok között, hadd burjánzzon el benned, hadd sarjadjon mellette a harag, a gyűlölet, mert nekem az kell. Az vezet hozzád, kijelöli számomra az utat, hiszen én csak jót akarok, de mind tudjuk, hogy a pokolba vezető út is jóakarattal van kikövezve. És odavágyunk már jóideje mindnyájan, a pokolba, mert ez a világ nem otthonunk, ez a világ melyet meg akarunk hódítani véres küzdelemmel, de én nem látok benne semmit, melyen érdemes uralkodni. Az én trónom halandól elmejében van felállítva, az én uradalmam falánkságuk mértéktelensége, nem mérhető határokkal. Nekem ez elég, de ha hazugság, s álnokság kell, mímelten nyújtózkodom messzebb, mint ameddig a takaróm ér, s ha máshogy nem menne, tényleg megkísérelném elfoglalni a kedvelt jobbon oldalán a kényelmesen beült székedet. Érezed, hogy van tétje ennek a küzdelemnek? Érezned kell!
Érezned kell a rád szoruló ujjaimban, melyek nyakadat szorongatják, makulátlan bőrödre billogozom az elvárásaimat, s még a szúrás miatt, a forróság ellenére is szorongatlak. Arcodra köpöm az elégedettlenségem, a véremtől vöröslik a nyálam az arcodon. Mi lesz már? Emeled a lábad, de nem térek ki, nem eresztelek továbbra sem, csak egy mozdulat, s a démoninál törékenyebb tested nyaka eltörik, de elfogyott az időm, hisz mindketten elesünk, a homok puhán fogad minket, von magához hideg öleléssel, mint egy sír. Felém kerekedve záporozik a véred arcomra, melyet nyelvem lenyal, szétmaszatol, ízlel. Alakulsz...de még nem az igazi, ennél több van benned. Tőröd újra lecsap, csuklómra harap, majd karomba ró sebet, de nem bánom. Csak nyelvem sziszegi el fájdalmam, mint ideges kígyó, de csak míg térded nem talál gyomromba. Feltápászkodsz, látom lábad mozdulni, de már várom, hiszen eddig vártam, amint elég közel van elkapom, tíz körömmel kapok beléd, marom a húst, míg fordítom a lábszárad, hadd forduljon ki térdes éles reccsenéssel a helyéről  míg felhúzom magam. Fogaim vádlidba marnak, szaggatnak a metszők újabb harapást mérek rád átharapom a tested védő anyagot, mely burokként ölel körbe csontodig furaksznak a fogak, ott koppannak, s mint aki száj zárat kap, nem eresztelek, de rángatlak, rángatlak vissza a földre, hogy ha lekerülsz mellém végre kiszakíthassam a vonzó izmot, de alig mozdulok harapik megint, számba tartva minden belőled kimért falatot, hogy kezed elkapva magam mellé rántsalak, s akkir eresztelek fordulok rád, minden belőled kiszabadalt húst tenyerembe köpök, hogy szádva tuszkoljam tulajdon húsodat. Hát nyisd a szád, vagy le kell tépnem az állkapcsodat, hogy beléd tuszkoljam saját valód.





reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Valahol a Szaharában - Page 2 GadHg7Q
Valahol a Szaharában - Page 2 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
931
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 05, 2020 8:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Beelzebub & Belphegor


N
em vagy semmi Beelzebub, mint látom a szavak immár értelmüket vesztették, te mondasz valamit, de ha én teszem egyszerűen átnézel rajta. Ám legyen! Legyen amit akarsz és megkaphatod jussod, kamatostul. Épp ezért nem felelek már szavaidra, egy hallható hümmögést sem ejtek ki a számon, adjunk teret a tetteknek, had öleljen minket körbe a régi, sivár valóság. A gyűlölet, az ígéretek... Hát akkor vegyük el ami minket illet, mert innen én nem megyek haza vesztesen. Ezt a csatát megvívom, de te is sebeidet nyalogatva mész majd haza, mert olyan nincs, hogy csak én sérüljek le. Már előtted állok, tudván, hogy nem hallgatsz a jó szóra s mikor bele kapsz a hajamba, hogy fejem hátra rántsd, már csak nevetek rajtad. Hát idáig jutottunk? Újfent ajkamba harapsz s nem eresztesz, de már érkezik rá válaszom tőröm formájában, úgy is azt akartad, hát akkor légy merész kedves Mohóság és viseljük együtt ezt a kínt! Markolatig hatol beléd a penge s bár szádba nem látok bele még megcsavarom a fémet s csak aztán rántom ki. Elnyögöd a pillanatnyi fájdalmad, bár tudom, hogy neked ez édes kevés. Kezed nyakamra siklik mielőtt ráfognék, de nem marad el az égető érzés. Számat elereszted és két kézzel fojtogatsz. Nyelved az állcsont mögött ejtett seben kandikál ki, mintha magamat látnám, mikor Lucifer előtt ültem az asztalon. Démoni vigyort kapsz válaszul és hagylak kicsit játszani is talán. Olyan nagy kár az egészben, hogy valójában nekünk a levegő nem létszükség, de a kedvedért a fulladozót is eljátszom. Lehunyom a szemem egy pillanatra s még szólok párat, mire érkezik a felelet. Határozottan tartasz kezeid között, de nem mozdulok, csak akkor nyitom fel szemem, mikor arcomba köpsz, véred illata beteríti az orrom, érzem a nyomást, ismét próbálod kiszorítani belőlem a szuszt. De csupán ennyi időd volt! Fejezzük be a játékot és legyen ennek végre vége. Megemelem a lábam és mellkason rúglak, talán még sosem fejtettem ki ekkora erőt, bízva abban, hogy ujjaid eleresztenek egy tűzlabdát küldök utánad. Ha nagyon kapaszkodsz a nyakamban de minden bizonnyal megtántorodsz azért, valószínűleg ketten esünk el, ez esetben öklömet találod az arcodban, akkor is ha magad alá fordítasz és akkor is ha én maradok felül. Ezután csuklódba mártom a tőrt és ahogy húzom kifelé alkarodon hasítok végig vele. Ajkamból a vérem rád csöpög, még meg tudnám számolni hogy hánynál járunk, de a következő összefogja az előzőeket és vékony patakként folyik le rólad, hogy aztán a homokba vesszen örökre. Szabad kezemmel vérző csuklódba marok bele s rántom el nyakamról a következő pillanatban pedig talán gyomrodba térdelek. Mély levegőt véve fejtem le másik kezed is magamról, valahol tudom, hogy a nyoma ott lesz. De ezen már nem agyalok, mert felugrok és lábam emelve akarlak a homokba taposni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Valahol a Szaharában - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
240
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 10:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next









Szavaid szinte az enyémek is lehetnének, hiszen én tőled is sokkal többet vártam, ám úgy tűnik szükséges csalódást okoznunk a másiknak, s míg engem hidegen hagynak a te elvárásaid, az enyémek igenis meg kell felelned, mert én nem szeretek csalódni. Bírálatom ítéletté válhat, s tán nem tudnálak legyőzni, de megpróbálnám, nem hatalomért, vagy dicsőségért, ugyan... Pusztán mert most nem tetszel, nem vagy kívánatos, most csupán árnyéka vagy annak, akit elmémben dédelgetek. Vajon léteztél-e akkor? Vagy én hittelek többnek, tartottalak többre, s nem vettem észre a jelentőséges jelentéktelenséged? Hát csak megforgatom a szemem, s kicsit mozdul a vállam, hogy lerázzam magamról az elvárásaidat, hogy félre söpörjem. Nem bízom benned, hogy bármit is megosszak veled, csak magyarázatot adtam, hogy míg ti összedugtátok a fejeteket én találtam hasznosabb elfoglaltságot is magamnak, de valljuk meg egy ilyen démoni ülésezésnél minden vacsorám kellemesebb szokott lenni.
- Feleslegesen, hiszen nem szokásom megfelelni az elvárásoknak. – jegyzem meg, de ezt tudnod kellene, hiszen lehet engem motiválni, nem is nehéz, de annak hiányában igencsak szabadosan értelmezem és hajtom végre a nekem szánt  parancsokat. Mindenki tudja, nyílt titok, hogy legalább annyira vagyok hasznos, mint amennyi kárt okozhat állandó éhségem. Kockázatos vagyok, egy tényező az egyenletben, amivel nem lehet számolni, hisz kiszámíthatatlan, megjósolhatatlan mikor harap inkább az őt tápláló kézből is. Régen azt hittem te is hasonló vagy hozzám, ha nem is így, de veszedelmes, aki a célért bármit és bárkit hajlandó feláldozni, azt hittem, csak céljaink térnek el, hajszolt vágyaink, de most... most nem látok mást, csak egy dénonfruskát, aki mintha nem a pokolban gyúrták volna, hanem csak azzá lett, s vágyik a régi emberi életére. Olyan visszataszító vagy, valami nincs rendben, de te másra tereled a szót, s én nem kergetek okokat, ahogy válaszokat sem, mert itt van előttem a végeredmény. Te nem szunnyadhatsz el Belphegor, mert mindig kitörni kész vulkán voltál, valami amit a démonok is tisztelettel emlegettek, s némi félelemmel, de most hagytad, hogy úgy beszéljenek rólad, mint egy utolsó kis senkiről. Hol a gomolygó füst, a tomboló tüzes orkán? Hol van az izzó láva, mely felperzsel mindent és mindenkit? Kialudtál... De felélesztelek én, ha kell, ha más út nincs.
- - Nincsenek tények, megállapítások vannak, következtetések és konklúziók. – ítéletek vannak, melyeket már meghoztam, de aligha érdekel, legalábbis látszólag nem érdekel. Azonban szerencsére tudom, hogy mi az, ami érdekel, amihez ragaszkodsz foggal és körömmel, s nem vagyok rest kihasználni ezt a gyengepontot, sót hinteni bele, mint egy sebbe, hadd fájjon, perzseljen, dühítsen. Pedig engem nem érdekel a hatalom  de nem tudhatod biztosan, mennyit is változtam az évek során. Nem tudhatod biztosan, hogy igazat, vagy hazugságot szól hamis ajkam, mely mosolyog ugyan derűvel, de kihívás is éppen annyi játszik rajta.
Elutasítom a javaslatod, mert nem adhatok helyt ennek, hiszen nem számít mily vészterhes idők vannak, hogy vannak céljeink, mert a játékunk számomra fontosabb. Fontosabb volt, de tönkre tetted, s bár az én kedvem elment tőled mégis nem a válaszom. Kell ez neked, neked nagyobb szükséged van erre most, mint nekem, hogy résen kelljen lenned, mert eltunyulsz, lustulsz.
Hajadba marok, hátra rántom, hogy nyakad fájdalmas szögben álljon és haraplak, haraplak, marlak, mert úgy tűnik ebből értesz, ezzel tudsz mit kezdeni. Érzem a pengét bele fúródni húsomba, hogy markolatig mártod bennem, érzem, hogy hegye átszúrja a nyelvem, s megkarcolja a szájpadládon. Fordítasz rajta, a kínom szádra nyögöm, harapom még inkább, kezem hajadról nyakadra kúszik, s a másik is odafog. Ajkam enged, eltávolodik, véredtől vöröslik a szám, de kezem nem ereszt a fenyegetésre sem, a forróságra sem, hiába olyan, mintha leolvaszthatnád rólam a húst, hogy felperzselhetnél vele. Megszoktam, hogy áldozataim nem adják magukat önként, s ha nem ellenfél vagy, ha nem vagy méltó, hogy nemezisemként gondoljak rád, úgy te sem vagy más, mint a karmaim között vergődő préda. Kirántod a tőrt, nyelvem forog a számban saját vérem ízleli, bele furakszik az általad vájt lyukba, hogy kibukjon rajta, s rád meredjen a sebzett nyelv a sebből. Ujjaim lassan kifehérednek nyakadon, szavaid alig hallom, mert elvarázsol tenyerem alatt zakatoló szíved. Szóval még neked is van. Ki kellene vájnom, hogy megóvjalak, saját magadtól. – A szádat, mert jelenleg csak jártatásra használod...- köpöm rád a vérem, hogy vörösre fesse az arcod. Még mindig megfosztalak a levegőtől, addig míg szemed könnybe nem lábad, amíg ujjaid el nem gyengülnek, hogy elejtsd a pengéd, hogy a nyakadhoz kapj, hogy megpróbálj lefejteni magadról. Harcolj ellenem, küzdj! Gyűlőlj!




reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Valahol a Szaharában - Page 2 GadHg7Q
Valahol a Szaharában - Page 2 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
931
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 18, 2020 5:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Beelzebub & Belphegor

EnragedAnguishedItaliangreyhound-size_restricted.gif
Meg kell hagyni, kedves Mohóság, remekül kevered a szavaidat, kérdésedre komisz vigyor a válaszom, túl jól csinálom ezt is, hiheted színjátéknak, nevezheted elpuhulásnak, de minden amit mondanak, amit tudsz... Mind, mind én vagyok! Hol jobban, hol kicsit rosszabbul csinálom, de a megtévesztés tökéletes. Még az is lehet, hogy ezt hiszem el mégis. És te... Te felcsaptál a démonok erénycsőszének? De mégis leköt egyetlen szavad, melyre rá kell kérdezzek, kíváncsian várom válaszod, de nem adod meg a kielégítést a tudásvágyamnak. Így halkan felnevetek és fejem rázom.
-Tőled sokkal többet vártam.-sóhajtok lemondóan, majd hajamba túrok hogy aztán szavaink ismét egymást kergessék. Szó, szó után, kérdés, kérdés után... Érdekes is lehetne, kellemes csevegés, de nem osztunk meg egymással többet, mint amit mutatni próbálunk. Te elvársz valamit én pedig vagy megjátsszom, vagy a valóságot mutatom. De ígérem neked Beelzebub, nem hagyom, hogy rájöjj mi is az ami "igaz". Ezt a csatát, még ha segítesz is eldönteni...
-Szerintem a tények nem itt kezdődnek.-hallattszik szavam és hagyom a messzeségbe veszni, nem fogom bizonygatni az igazam, hiszen te már eldöntötted, hogy nekem itt olyanom nincsen. De felhozod a témát ami tűzbe hoz, amiért már régi riválisomnak kitéptem szívét... Belial melletti posztom eddig megrendíthetetlen volt és lesz is, míg talpam a földön áll. Hát tűz gyúl ujjaimon s egyiket feléd pöccintem, nem mozdulsz útjából, de szándékosan megy mellé, épp csak hajad végét perzselve meg. Sóhajod nem mozgatott, szavaid pattognak a fejemben; "Talán el akarom orozni, elfoglalni a helyed.", biztosra veheted, nem fogom hagyni. Míg fürtjeidet érinted én eléd sétálok, tőrömet pörgetve amiről szólsz... S még mondasz valamit rólam is, szívesen képen röhögnélek, de nem teszem meg. Végül szóvahozom, hagyjunk fel a macska-egér játékunkkal míg egy alkalmasabb időt nem találunk rá, legyen most más a fontos... Lehunyod szemed, talán gondolkodsz, kezed barna tincseim után nyúl, elütném azt, de kíváncsi vagyok mire készülsz. Mikor ujjaid a szálakra markolnak és rántod hátra a fejem hogy úgy nézz szemembe kibukkan belőlem a nevetés, majd közlöd hogy NEM! Jobb kezemen kialszik a tűz s markolok rá kézfejedre ahogy beleharapsz újra a számba, mint a kobra s fájdalmasan torzul el arcom, de már mozdul balom, alulról szúrom át az állcsontod mögötti puha szöveteket, mint anno nekem Lucifer... Legalább tanultam valamit aputól. Csavart pengéjű tőrömön csavarok egy merészet, nem tudva, hogy vajon nyelved érte-e a szúrás, de aztán rántom is ki, hogy sötét véred ránk fröcsögjön. Ha te harapsz, adjak én is valamit. Kezem alatt forrósodik bőröd akkora belső hőt sugározok kifelé és ha nem kapod el a kezed, könnyen lehet, hogy a következő pillanatban meggyullad. Hogy ismét szádban maradok-e? Csupán rajtad múlik, de ha eresztesz démoni vigyor ül ki angyali pofimra.
-Próbáld meg még egyszer és teszek róla, hogy pihenj egy kicsit!-sziszegem s vérem törlöm az ajkamról.
-Egyébként nem mondhatod, hogy nem ínyenckedsz...-kuncogok és ismét perdül ujjaim közt a tőr.
-A számat harapdálod...-s érts a fél mondat mögött bármit, a többit már nem fogom elárulni neked, talán dühös vagyok, vagy épp inkább jól érzem magam, de szemeimben ott bújkál hirtelen a múlt, te akarod ezt látni, én szívesen eltekintenék tőle, de nem hagysz választani... Kikényszeríted... Meg akarlak ölni!

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Valahol a Szaharában - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
240
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 18, 2020 9:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next







Szemem mohó figyelme nem ereszt, felszíned kapargatja, s bár amit mondasz, szinte az, amit hallani vágyom, mégis fals szólamnak tetszik. Vajon miért? Hát, alig mosolyogva ingatom a fejem.
- Valóban színjáték, egy hazugság, amivel beépülsz a felszíni világba? – költői a kérdés, én sosem tudnám eljátszani ezt a darabot, nem is akarom. Meggyőző lehet ennyire a játékod, hogy más démon is hisz benne, hogy te magad is elhiszed, hogy van lelked, hogy hasonló vagy ő hozzájuk? S valóban a Poklot szeretnéd ennyire viszont látni? Honvágyad van? Hiszen ez itt egy hatalmas játszótér, tele finomságokkal, félelemmel, gyötrelemmel, mondd, mi nincs meg itt, ami ott meg lenne? Kétségtelenül hiányzik a haláluk, a méltó befejezése nyomorúságos életüknek, mert az most csak ideiglenes állapot, egy vendég, aki túl korán távozik, s nem marad. Pillantásom elvezetem rólad, az égre, ahol milliónyi csillag dideregve pislákol, előre félnek mit teszek, ha nem tetszenek válaszaid. Mintha valamit rejtegetnél előlem, de ha kell felszínre kaparom, rágom még akkor is, ha jelen pillanatban nem vagy számomra ízletes. Megjegyzésed elengedem a fülem mellett, elégedetlenséged nem érdekel, ahogy bosszúságod kívánatos is, hiszen régen... régen hevesebb voltál, régen valami sokkal több voltál, ami itt megfogyott, s én gyűlölöm a fogyatkozást. Talán meg kellene tömjelek, talán addig kellene nyeletnem veled tulajdon húsod, míg te is meg nem érzed mitől más, hogy egyáltalán más, még akkor is, ha te mást állítasz.
Hagyom, hogy a szemeid az enyémbe fúródjanak, most a te szemed mételyezi kíváncsiság, s éhség a válaszra, kielégülésért nyújtózkodik. Én mégis csak a levegőbe legyintek.
- Találtam valami érdekesebbet, ami jobban lekötött, hogy démonok értelmetlen szócsatáját hallgassam, apró sérelmeket, melyeket egymás fejéhez vághatnak. Persze, ha vér is folyt, akkor kár, hogy nem mentem...- jegyzem meg, de aligha hiszem, hogy bárki egymásnak esett ténylegesen, amit kár lenne kihagyni. Ebben a vészterhes időkben csinyján bánik mindenki a saját energiáival, s nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy démont is elveszítsünk a sorainkból. Pontosabban ők. Mert most a gyengében is némi reményt látnak, kellenek, ha másnak nem is, de golyófogónak éppen megteszik. Én azonban előbb kigolyóznám azokat a láncszemeket, melyek véleményem szerint elpattanhatnak egy csata során, mert azok nem erősítenek minket. Más nézeteket vallok, époen ezért jobb is, hogy nem voltam ott, mert veled sem értek egyet most.
- A kis hatalom jelentéktelen. Ez nem alábecsülés, puszta tény. – ráadásul én vagyok az a láncszem, mely nem rest saját térfeléből szakítani, hogy magába olvassza azt, kit megkíván. Nem bölcs vagyok, tán furmányos igen, ha saját céljeim elérése lebeg a szemem előtt, de legtöbbször...csak éhes vagyok.
Nosztalgikusan merengek el, igen sietni kellett, s akkor még megérte ízedért ott hagyni a koncot, de most...Sötét árnyék szalad át arcomon, összepréselem ajkaimat, elégedetlen vonallá, de nem azért jöttem, hogy arról csevegjünk, ami olybá tűnik elmúlt, leáldozott, mert te megváltoztál. A következő kérdésed tele kihívással, de vajon mennyi igaz abból az ádáz tekintetből.
- Talán el akarom orozni, elfoglalni a helyed. – jegyzem meg, ki se lehet hallani belőle a hamisságot, hiszen én sosem nyújtózkodtam többért, nem vágyom hatalomra, hiszen az sem lakat jól, s az en ambícióim kimerülnek egy ízletes vacsorában. De érdekel, mit teszel, ha elkívánom tőled azt a jobbot? Az általad lobbantott tűzbe mélyedek, a vörösen, narancson táncoló, vonagló lángokba. A szándék megvan, hogy megvédd, ami a tied, de a szándék néha kevés Belphegor. Felsóhajtok, elnyújtottan, mint, aki már ezredjére, vagy billiomodjára magyarázza el, hogy miért rossz a változás.
- A tőröd hideg, tökéletesre munkált, mindig ilyennek kell lennie, ha kicsorbul, akkor életlen és hasztalan, ha felforrósítják puha és törékeny. A változás az ő életük része, a halandóké, nekünk nem ad semmit, fejlődhetsz, de a lényed nem változhat meg soha. Ha elnyomod, akkor sem. – mutatok a mellkasába, mert ott kell lapulnia annak, amig keresek. – Az ízed pedig nincs ínyemre, nem fogyasztanám ínyencként, de a semminél mégis jobb. – vigyorodom el.  Nem mozdulok a felém repülő tűzgolyó útjából, de így sem ér el, csak a hajam pörköli, a jól ismert bűzt hagyva, s mikor megérintem, a forróság szinte azonnal el is múlik. Te pedig ott vagy előttem, mint aki alkut ajánl, úgy nézel rám. Lehunyom a szemem, kezem mozdul, hogy megsimogassam puhának tetsző hajtincseidet, s  ha nem mozdulsz el, belemarkolok, hátrarántva nézek a szemedbe. – Nem. – egyetlen szóval utasítalak el és tagadlak meg, s ha nem mozdulsz, téped ki magad fogságomból, bizony újra az ostoba szádra marok, hogy ne beszélj ostobaságokat.





reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Valahol a Szaharában - Page 2 GadHg7Q
Valahol a Szaharában - Page 2 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
931
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 09, 2020 5:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Beelzebub & Belphegor


A
nnyira gonosz vagy! Hallom ahogy beszélsz rólam, de nem értem, talán még arcomra is kiül az értetlenség ha nagyon figyelsz, mert csak haloványan mutatkozik.
-Hogyan lehetnék a lelkemben ingatag, amikor nekünk nincsen? Nem feledtem ki vagyok, csupán alkalmazkodok, egy rosszabb lépés és sosem látom többet a Poklot! Nem rizikóznék, inkább beépülök. Vagy így, vagy úgy. Ha kell embereket utánozva.-még mindig nem érzem azt hogy elmondhatnám neked amit tudnod kellene, rejtegetem és igyekszem jó mélyen eltemetni. Megjegyzem, hogy te is szavaimat szajkózod és ami választ utána lenyomsz... Nos! Bele túrok hajamba, és mélyet sóhajtok.
-Nézd! Rendben van, utánozom az embereket, egy csomó szokást átvettem tőlük, DE! Ha én kimondok valamit és te setleg ugyan azt szeretnéd, akkor elvárom hogy a saját szavaiddal fogalmazd már meg. Nem szeretem a papagáj stílust. Én is megmozgatom a szürkeállományomat a koponyám mögött.-vigyorgok rád és karjaimat összefonom mellkasom előtt mielőtt számonkérésed következne, de ahogy váltják egymást mondataink meglepődöm azon amit mondasz.
-Ne haragudj, de ha publikus, elárulnád mi után kutatsz?-keresem tekinteted és már elfeledem hogy bosszúsnak kellene lennem rád az ajkamon ejtett seb miatt is. Felcsigáztad érdeklődésemet, remélem, hogy némi információt kapok is, ha már húzod a mézesmadzagot előttem. Bár megeshet, csak számodra érdekes, sőt feltételezni merem azt is, hogy nem fogsz erről semmit az orromra kötni. Említem Amarát is, hátha kicsit megmozgat, de csak mosolyogsz, ismét. Nem értelek, de komolyan.
-A kis hatalom is hatalom! Szóval nem kéne ennyire alábecsülni magad!-jegyzem meg, amolyan mellékesen, miközben azon gondolkodom mikor beszéltünk mi valaha is ilyen sokat? Még talán szemeim is csodálkozásra állnak s te is észre veszed. Bár utána megjegyzem, hogy volt mikor első szóra jöttél, válaszod talán még egy kis mosolyt is kivált belőlem mielőtt reagálnék szavaidra.
-Sietni kellett Beelzebub, utálok késni! Így szükségszerű volt gyorsan kizökkentselek akkor. De úgy hiszem ki lettél engesztelve utána, nem igaz? De mondd ha nem jól emlékszem.-döntöm oldalra a fejem miután egy lépést teszek feléd, s zsebemben kutatok egy szál cigarettáért. Nem sokkal később kérdezek, az érdekel, hogy mit szeretnél most elérni, de a válaszod magasba emeli szemöldökömet. Mélyet szívok a bagóból és lassan engedem ki a füstöt számon keresztül, hümmögök egyet és aljas mosoly kúszik ajkaimra.
-Ugyan kérlek! Régen is pletykáltak. Nem hiszem, hogy attól kellene tartanod, hogy Viszály megváltozott. A helyemet pedig mindig meg fogom védeni. Talán te akarod elorrozni előlem?-sötétedik el tekintetem és megpörgetem tőrömet az ujjaim között. Szívok még kettőt a cigiből, majd oldalra pöccintem a csikket, hogy a homokban füstölögjön még egy utolsót. Pillantásom szemeidbe fúrom, attól amit érzek még az erőm megvan. Mi több, hamarosan kicsit talán stabilabb is lesz. Szabad kezem ujjain fellobbannak a kis tűzgolyók. Arcom elé emelem a kezem és a lángok között figyellek. Eleget beszéltünk, de túl mentél a határon azzal, hogy megkérdőjelezed a helyem biztonságát. Nem maradok alul egy küzdelemben sem, de veled... Már nem akarok harcolni, nem vagy már az ellenségem, hagyjunk fel a játékkal és fordítsuk figyelmünk arra ami fontossági sorrendben elsőbbséget élvez. Amara és a Pokol kinyitása. Vajon mi lenne jobb? Torkodba állítani a tőrt, vagy hagyni hogy eleméssz és elérd amit akarsz?
-Miért lenne jobb ha ugyan az lennék? Változtatna valamin? Most legalább megmutattad hogy nem kérsz belőlem többet. Intravénás megoldás arra az esetre ha újra belém harapnál.-közlöm unottan s mozdítom egyik ujjamat melyről feléd száll a tűzgolyó, de talán nem talál el, csak elsüvít füled mellett, hajszálaid végét pörkölve. Ki tudja. Ha ellépsz előle akkor csak egy mosoly mit láthatsz arcomon mielőtt elindulok eléd, lassú kimért lépésekkel.
-Fejezzük be a kergetőzést. Felhagyok azzal, hogy beváltsam ígéretem, míg alkalmasabb nem lesz az időpont. Ha neked ez megfelel.-beszélek miközben eléd érek és megállva felnézek rád.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Valahol a Szaharában - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
240
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 08, 2020 4:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next






Visszakérdezésed gyermeteg, s bár te vagy az idősebb most mégis úgy nézek rád, ahogy egy Atya tenné, ha gyermeke ostobaságokat követ el, s badarságokat kérdez. De míg egy Atya könyörületes, s megbocsátó, én nem vagyok az. Sosem voltam afféle, hát véleményt nyilvánítok azzal, ahogy inkább visszaöklendezlek.
- Nem most romlottál el Belphegor, de a változást érezni, teljesen átszövi az egész lényed, hiába az erős szavak, a megingathatatlan hatalom, ha te magad lelkedben vagy ingatag. – ezért pletykálhatnak. – Elfeledted ki vagy? – kérdezem, de igazából a kérdés költői, hiszen tudjuk, hogy elfeledted. Mi más lennél szívesebben? Mit irigyelsz a halandóktól mindennél jobban? S nem válaszolsz, csupán kerülgeted a témát, pedig aki nem kér, nem is várhat megbocsátásra sem. Ohh tudod, hogy nálam nincs is megbocsátás, nem is az enyémre van szükséged, te makrancos szépség. A benned lakozó démon kér feloldozást magadtól magadnak. A kérdés csupán az melyik Belphegor maradsz, a régi? Ő határozott, gúnyos szavai mögött nem pusztán hatalom áll, hanem szentségtelen meggyőződés is. Az új? Aki még maga előtt is takargatja a vádakat? A tagadás azonban nem hoz megoldást.
Te kérsz számon, de csak mosolygok szavaidra. – Ti nők imádjátok azt hallani, ahogy titeket szajkózunk, ahogy megrögzötten ismételgetjük szavaitokat, vagy tán tévedek? – éles nyelved sebeket nem húz rajtam, hát könnyű hagyni, hogy célba vegyenek, mert úgy sem érnek el. Mímelten ásítok, mint aki borzasztóan untatnak a kimondott vádak, de kérésedben eleget téve megpiszkálgatom a füleid. – Még mindig nem hallom, hogy mi miatt kellett volna megjelennem, feladva azt, ami után én kutatok? – a felvetésedre elmosolyodom. A mindent elemésztő sötétség valóban ok az összefogásra, de az együttműködés nem minden démon erőssége, ahogy a parancsok követése sem.
- Bizonyára nem az én csekély kis hatalmam lesz a mindent eldöntő lap ebben a játszmában, mert akkor jó nagy szarban lehetünk.  Érzem, ahogy nézel, értetlenül. Mi nem szoktunk beszélgetni, vagy csak csatározásaink alkalmával vágunk egymáshoz sértéseket. Hidd el nekem is annyira fáj, hogy mélyebb beszélgetésbe kell bonyolódnom veled, minthogy szétszaggatnálak. Az ujjaim ökölbe feszülnek, ropognak az ízületeim, aztán ki is engedem.
- Ott megfelelő volt az ellenérték, hogy elinduljak, de ha jól emlékszem nem rajtam múlt a dolog nagyja, én kényelmesen befejeztem volna az akkori étkezésem. – rántom meg a vállam. A felém lépesedre nem rezzenek össze, nem is lépek visszább, nem mozdulok, csak tekintetem tart szemmel. Nézem, ahogy a zsebedben turkálsz, hogy cigarettát halássz elő, s rágyújts, a felfelé gomolygó füst kígyó tekergését figyelem. Emberi szokás tudod, s nem áll jól a szádból kilógó, parázsló papírdarab, melyet dohánnyal tömtek. Amikor szívod felizzik, megvilágítva arcod. Kedvem támad elnyomni a bőrödön, aztán az egész dobozt, de csak megforgatom a szemem.
- Az a baj, hogy ez már nem játék Belphegor. Hagytad, hogy szóbeszéd kapjon szányra, elpuhulásod, azonban nem csak téged firtat. Milyen Úr az, aki meggyengült alattvalóját nem leváltja? Vagy nem is látja, mert az ő szeme is vakká vált. Egyelőre meg csak szavakkal tépnek szét téged. Látni akartam készen álllsz-e megvédeni a pozíciódat, azt ami a tied. – talán túlságosan is egyértelművé vált, talán a Lordod kivételes figyelme volt, ami miatt úgy tűnt, hogy ez örök, de semmi sem örök, minden mulandó. De nem hiszem, hogy érdekel az ítélet, amit hoztam. Álmokat kergetsz Belphegor, s gyermeteg haragod érthető , hogy nem kívánsz azok hajszolásával felhagyni, de ha tenyeredbe fogod a törékeny szárnyú illúziót, meg is kell tudnod védeni azt, de nem fogod tudni, ujjaid között fognak elmorzsolódni, akkor leszel a leggyengébb, a legvédtelenebb. Én látom, mások is megjövendölik. Mi az, ami miatt megéri kacérkodni a pusztulással?




reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Valahol a Szaharában - Page 2 GadHg7Q
Valahol a Szaharában - Page 2 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
931
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 07, 2020 6:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Beelzebub & Belphegor


K
ínzó a fájdalom ahogy kiharapod számból a darabot, de mégsem kiáltok, csupán felszisszenek. Állatságod nem ismer határokat, ezt eddig is tudtam, most pedig csak bizonyságot adtál róla, hogy nem változtál. Meg is említem hogy mi a problémám "halálos" csókoddal, de amit eztán mondasz, felugrasztja szemöldököm a magasba.
-Én mit?-fejezd be a mondatot ha már elkezdted, nem is értem miért álltál meg. Figyelem amint lenyúlsz a torkodon és az utolsó falat ismét napvilágot lát gyomrodból, elhúzom a szám, majd felnevetek.
-Csak nem megromlottam útközben lefelé?-hasam fogom a nevetéstől, ilyen egy finnyás démont életemben nem láttam, amit most produkálsz kritikán aluli. Nem sokkal később már ismét veled szemben állok s én kérdezek, tudni óhajtom merre voltál mikor Lucifer összehívott minket. Összevonom szemöldököm ahogy te is az én szövegemet lövöd vissza csípőből. Megrázom a fejem és tekintetem az égnek emelem.
-A férfiak hihetetlenek. Nincsen saját szókincsetek.-legalább erőltetnéd meg magad, fogalmaznál máshogy... De nem, te is csak lopod amit a szádba rágtam. Hihetlen. Nem törődömséget látok arcodon, hallgatsz, de szavaim nem érintik hallójáratodat, elsuhan füled mellett minden szavam, hát legyen, így is meg lehet ezt oldani.
-Nos, egy-két dolgot nem ártott volna ha hallasz. Bár lehet homok szorult most a füledbe. Megtennéd, hogy azt is megpiszkálod egy kicsit, ha már a körmeiddel végeztél?-mutatok tőrömmel abba az irányba és villantok rád gúnyos mosolyt, hiszen nem kerülte el figyelmem, hogy mivel foglalkozol, míg én beszélek.
-Úgy hiszem kénytelenek vagyunk Amara ellen összefogni.-jegyzem meg mellékesen miközben cipőm orrát a homokba fúrom. Túl nyugodt vagy, ez pedig feszélyez, nem értem mi történt, most hogy hangunk többet hallatszik jobban meg tudlak figyelni, félre billentett fejjel nézlek percekig s nem szólok, azon töprengek miért folyamodtál ahhoz amit nem rég tettél. Mi lehet a célod velem? Mit akarsz elérni?
-Vitatkoznék ezzel az első füttyentéses dologgal.-említem meg és célzok arra ami már jó régen történt, amikor mentem érted, mert Viszály azt akarta. Ugyan ujjam bánta, de a feladatot teljesítettem. Teszek egy lépést feléd, de megállok mégis, arcod fürkészem, fogalmam sincs mit mondhatnék, kérdezni akarok de nem tudom merjek-e belevágni. Zsebembe nyúlok és megkönnyebbülve konstatálom, hogy lapul benne egy rég elfeledett doboz cigaretta. Hálát tudnék rebegni érte. Egy pillanat csak míg rágyújtok, majd ismét rád pillantok számból gomolygó füs mögül tekintek szemeidbe és döntök.
-Mit szeretnél ezzel a találkozóval elérni Beelzebub? Mire megy ki a játékod?-vallj színt s talán én is megteszem, de az első lépés a tiéd kell legyen. Balom ujjai közt pörgetem a tőröm és újabb slukkot szívok a cigiből. Vajon megéri még küzdeni veled? Változhat egyáltalán bármi? Segíteni akarsz tényleg, vagy csupán elbuktatni?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Valahol a Szaharában - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
240
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 04, 2020 2:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next





Érdektelenségedre válasz a harapás, kiszakított húsod melynek íze épp olyan, mint a sivatag homokja, darabos, és undorító mégis nyelek, hogy ne vessz kárba, ha már kiszakítottam, de semmit nem ad már. Mert csak tűrsz. Érdemtelen vagy, még prédának is kevés. Ennyi elég volt belőled, nem kell több, nem az vagy, akit vártam, hát kissé unottan törölgetem magamról a véred, minden cseppet lenyalva, mint a macska, aztán tulajdon véremmel törlöm el azt a megkeseredett ízt, ami most te vagy Belphegor.
- Én nem vágyom arra, hogy mások szívén uralkodjak, ha csak nem magam vájom ki azt a szívet, de te... – bíráló pillantásomban undor szikrája gyullad, ahogy a szám is fintorra húzódik. Te arta vágysz, hogy valaki szívének koronázatlan hercegnője legyél, ezzel ostobaságot követsz el, s megrázkódik a testem az undortól. Kezem mozdul, hogy lenyúljak saját torkomon, hogy húsodat visszaöklendezzem a homokba  kifejezve mit is gondolok most az ízedről. Emészthetetlen, van benne valami cukormázas szirupos, mely gejj édessé teszi. Hát oda való vagy, ahová kiszenvedtelek magamból a nyálamtól sarassá váló földre. Nézem, ahogy tekinteted figyel, hallgatom, ahogy számon kérsz, s mozdulok, mkkor löksz, mert amúgy is távol akarok lenni attól, ami most vagy. Taszítasz, mint a megegyező pólusú mágnes két fele, de te nem vagy olyan mint én, valami sokkal kevesebb lettél, amiről elhiszed, hogy több. Szánni való vagy, mint valami kis csitri.
- Csak nem hiányoztam? – vigyorgom, csupán a jókedv hiányzik ebből a mosolyból. – Hogy is fogalmaztál az előbb, nem tartozom neked számadással.- villan rád a szemem, a te szavaidat használva, s hagyom, hogy elvedd a fegyvered. Unottan hallgatlak, körmeim alól piszkálgatom ki a mocskot, a véremet, mely vörösre festi a körömágyam.
- Lucifernek nyilván akad jobb elfoglaltsága is, mint engedetlen gyermekeit számon kérni. – tőle kaptuk örökségként, hogy teremtőnk ellen forduljunk, hiszen ő sem tett mást.
Felvonom a szemöldököm, ohh Belphegor te is pontosan tudod megjelenésem nem volt kívánatos ott igazán, hiszen volt ott elég pallérozott hadvezér elme, nem rajtam áll ez a játszma, én csupán csak egy gyalog vagyok a nagyok sakktábláján, erős gyalog, hasznos gyalog, de feláldozható, így lényegtelen volt ,hogy saját szórakozásommal mulattam a perceket, s nem azzal, hogy értelmetlen intrikai megbeszélésen vegyek részt, ami valójában nem feltétlenül hasznos ismerve a démonokat.
- Lemaradtam volna bármiről is, azon kívül, hogy példát statuálj velem? Azt kétlem, mi nem vagyunk egység, mindenkinek meg van a saját véleménye, ahogy az érdekei is. Csak ti gondoljátok, hogy egy ilyen megbeszélés vezet valahová, pedig csak információ áramlás, de ha hűségem kérdőjelezed meg, azt feleslegeden teszed. – rántok vállat. Ott leszek, a megfelelő fizetség fejében hajlandó vagyok azokra a lépésekre, mit elvárnak tőlem, de nem többre, nem is kevesebbre. Ráadásul én is ráakadtam valami különösre, mely megfejtésre várt. – Azonban én nem változtam, sosem érkeztem az első füttyentésre és ezt mindig el is nézték nekem...- mert engem ősi ösztön átka sújt.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Valahol a Szaharában - Page 2 GadHg7Q
Valahol a Szaharában - Page 2 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
931
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 29, 2020 6:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Nem gondolod hogy önzőséged nem vezet semmire? Nem gondolod, ha rohansz nem jutsz sehová? Ó Beelzebub, ennek nem itt, nem most lesz vége. Lehetsz te az üldöző, lehetsz te az aki vissza ránt érzelmeim viharából, de nem most! Most még nem veled kell harcolnom hiába kerekedek föléd, én ezt cseppet sem élvezem. Nekem ez nem kell most. Hiába csattan homlokom a tiédnek, hiába fekszel pillanatokon belül te én alattam... Nem kell! Már nem érdekel. Elfelejtettem a sérelmet, csupán belülről csiklandot egy kicsit, nem fogok többé vele foglalkozni, mert már nem látom értelmét. Nem kellesz! Szavaid elúsznak fülem mellett, nem számít a szitok szó sem, a pillanatnyi engedést kihasználod, lelöksz magadról én pedig nevetek, rajtad nevetek mikor a hullát is utánam hajítod, nem talál el, hiszen kinyújtott karommal lódítom tovább magamon túlra, de újra jössz és már felettem vagy. Szemtelen arckifejezéssel pillantok sötét szemedbe, köpnék egyet de ezt sem teszem meg. Viperaként marsz ajkamba, de összeszorítom a fogam, most nem kiáltok fel, talán csak felszisszenek egy igazán rövid időre, mint egy fuvallat, jön és megy. S szólsz, beszélsz mielőtt húsomat elnyelné a gyomrod, sötét vérem egy része befolyik a számba, java része pedig nyakamon aláfolyva a homokba érkezik. Ismét nevetni támad kedvem nem tehetek róla, elfeledem hogy miért indult ez az egész, szavaid semmit mondók számomra, oldalra fordítom a fejem, nem veszek tudomást rólad. Remélem felbőszít, mert számomra már vannak fontosabb dolgok. Beharapom ajkamat, a seben végig húzom a nyelvem és elismerően hümmögök azért. Tudtam hogy nem használod majd a tőrt, te ennél szadistább vagy, de most választ vársz. Még mindig azt akarod hogy tudatlanságod kielégítsem. Nem is tudom hogy ezek után segítsek-e még rajtad.
-Tudod, smárolni nem így kell. Most képzeld el hogy ezt egy emberen próbálgatod, hát nem leszel szíve hercege, nekem elhiheted.-mutatok ajkamra hogy lásd miről van szó, hiszen kósza gondolat csupán, hogy te ezt amúgy sem érted. Na majd én elmagyarázom, de nem most. Előbb még kérdeznem kell. Hát felkönyökölök és megemelem magam hogy a szemedbe nézhessek végre.
-Miért nem voltál ott a gyűlésen ha már Lucifert olyan buzgón te is emlegetted? Hallja szavaidat? Kötve hiszem! Merre jártál kedves Mohóság?-lelöklek magamról és felállok, most én várok válaszokat, fel s alá sétálok téged nézve. A pokolba tartozunk? Akkor hol voltál mikor mi elkezdtünk tervezgetni? Te nem akarsz vissza térni?
-Hű vagy még a pokolhoz, vagy már csak az éltet hogy másokat bosszants? Különös...-beszélek hozzád tovább és közelebb sétálok.
-Azt gondoltam hogy ott leszel majd, hogy utána mindenki előtt kaphatlak el. Unalmas vagy számomra Beelzebub! Már nem érdekel mit ígértem neked olyan régen. Elmúlt a varázs. Most majd Lucifer fogócskázik veled egyet.-vállat vonok, kikapom kezedből a tőrömet és vissza teszem a helyére, még pár pillanatig téged nézlek aztán lemondóan sóhajtok.
-Jobb egyedül lenned, gondolom. De egységben az erő. Ott kellett volna lenned!-rivallok rá, hiszen emlékszem, mindig szolgálatkész volt, bizonyos ellenérték fejében, de profin dolgozott.
-Lehet hogy nem csupán én változtam, nem gondolod? De te... Mihez vagy igazán hűséges? Hogy akarsz pont te engem visszahúzni; mert ezért vagy itt, ha magad sem garantálod azt hogy számíthatunk rád?-elfordulok tőled, csupán szemem sarkából figyelem mozdulataidat. Te azt várod legyek önmagam, de te az maradtál egyáltalán? Mert mikor kellett nem voltál ott. Rád pedig akár nagyon sokat is feltehetnénk...
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7