Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Valahol a Szaharában •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Valahol a Szaharában VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1069
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 23, 2020 11:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Valahol a Szaharában GadHg7Q
Valahol a Szaharában Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
925
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 23, 2020 10:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Beelzebub & Belphegor


N
em fogom elfelejteni a mai napot, a pimaszságot amit tanúsítottál felém. Mi több, semmit nem felejtek el, sem a tekinteted, sem az ígéretem, sem pedig arcod amint felvillanyozódott annak hallatán, hogy alkura kérnélek, csábító ajánlattal, amit te voltál kegyes önmagadra nézve kedvezőbb feltételek szerint állítani, csupán én nem hagytam ezt. Sajnálom Beelzebub, de nem lehet minden úgy, ahogy te akarod. Majd talán egyszer. Egyszer, amikor már végleg feladom a játékunkat. De az nem most lesz. Most az edzőpartneremnek kérlek fel, hogy lásd amit én. Vagy csak azt, hogy nem fog elmúlni a haragom. Az ígéretem kötni fog, a saját fejemre sem hozhatok szégyent.
-Nem vettél komolyan? Ez nagyon fáj. Ne sértegess.-ciccenek vidoran hogy ismét megrázhassam a fejem, annyira hihetetlen tudsz lenni. Miért? Mondd el nekem miért kell ez a sok hűhó a semmiért?! De kérdésedre erőt veszek magamon, s hiszem, hogy a szó nem elég, hogy kettőnk esküje nem lehet csak légbe kiáltott, így előveszem tőrömet, hogy először neked nyújtsam át s ahogy megvágod magad a tőr ismét kezembe kerül, határozottan mélyesztem a fémet húsomba, hogy sötét vérem kiserkenjen, ahogy elkapod karomat sebeink egymáshoz érnek és vérünk közös násztáncba kezd a homok felé. Pillantásodban látom, mennyire kedvedre való ez a dolog, bár engem megleptél, hogy erre szántad magad. Furcsa egy démon vagy Kedves Beel. S hallgatom eskütételed, izzik fel szemem egy pillanatra, sötétre vált íriszem és ördögi vigyor ül képemre. Kérdésedre röviden biccentek.
-Én Belphegor a Pokol szülötte, Viszály bizalmasa, fogadom, hogy Téged, Beelzebubot az edzőpartneremet, szolgálataidért cserébe saját húsommal fizetem meg. Havonta egy alkalommal, megbeszélt időben, mindig várni foglak. S ha nem jelensz meg, úgy esküd semmisnek hat s már köt ígéreted!-helyezem kilátásba azt is, ha épp nem érnél rá, úgy már szolgálataidra nem fogok igényt tartani többé, mert ez csak addig működhet, míg egyszer csak szavad ellen nem állsz. Elengeded karom és csak nézem ahogy lenyalod csuklódról a vérünket. Ínyenc vagy... Mindig is az voltál. Eredj hát utadra, várd üzenetem, hogy hamarosan újra találkozhassunk. Ígérem nem váratlak sokáig!
-Viszlát Beel.-suttogom még magam elé, hátadnak a szavakat, és ahogy eltűnsz az éj leple alatt lerogyok a homokba. Csuklómat nézem és mélyet sóhajtok, nyertem egy kis időt, a kérdés, hogy mire lesz ez elég?! Napokig távol leszek még otthonról, az út hosszú és eléggé megrendezted a sorsom. Fájnak a végtagjaim és nem hiszem el, hogy ez megtörtént... Mire összeszedem magam, az önbecsülésem, fáradtan indulok el haza, hogy valahogy megmagyarázzam majd Belialnak, hogy miért nézek ki úgy ahogy.

Zene: Nem volt hiába


//Köszönöm szépen a játékot Smile egy élmény volt. Hamarosan majd újra.//
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Valahol a Szaharában Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
240
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 22, 2020 9:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next







Nézem, ahogy a tiltakozó rázástól röpködnek arcod körül a fürtök, melyekbe bele kellene marni, tépni, de nem most, bőven lesz rá még alkalom, s ki tudja, addigra talán megszerzed az áhított pengét is. Kegyes szavaid hallgatom, s csak szelíd mosoly játszik ajkaimon  hiszen még nem igazán gyűlölsz eléggé, de majd fogsz. Vigyázz Belphegor, nem vagyok rest elorozni azt, mely szívednek tán kedves titkon, s találok olyat, melynek fájdalma a tied is, mert a közös harcunk attól még zajlik szüntelen, mégha ajánlatod időpontot is ad arra, hogy személyesen te magad legyél a célpont.  Azonban ismersz már, hogy ennyi gyűlölet kevés lesz egyenlőre, a közös megmérettetések nem erősítenek eléggé, azt csak azzal lehet elérni, ha egyenként lehámozom rólad a piócaként rád tapadó kötelékeket, melyeket magadra vetted. Talán testvéreddel kellene kezdenem, bár úgy hírlik ő maga is egy lett a lovasok közül, talán akad más is, de ne aggódj rengeteg időm van kajtatni  kutatni utánad, a kis titkaid után, hogy aztán mikor mindent elvettem tőled, akkor igazán gyűlölj.
- Igazán kedves, s nagylelkű vagy ma, ám az én véleményem, hogy a gyűlöletet is lehet még fokozni. – s fokozni fogom, fokoznom kell, nehogy még egyszer el merd felejteni ezt az érzést, melyek jelenleg nem elég intenzívek, csupán csak szavak. Megtalálom a módját, hogy a bosszú hajtson, űzzön hozzám, nincs semmi, amit ne tartanék feláldozhatónak ezért. Megnyugodhatsz, megteszem, amit majd kell. Oly démont formázok belőled Belphegor, melynek nem lesz párja, minden bilincsed, melyet önkent vettél magadra lefeszegetem, s nem baj, ha jön vele tulajdon bőröd is, mert új nő a helyére.
- Számít a mai? Ugyan Belphegor, a mai csupán játék volt, sem te, sem én nem vettük elég komolyan, de ne aggódj, a következő alkalom mindenképpen komoly lesz. – ígérem rád villanó szemekkel.
Az  adott szó általában köti a démont, ám számtalan mód akad a szavak kijátszására, s én magam szeretem az ünnepélyes fogadalmakat megkötni, vérrel természetesen mert azaz életnedve maga. Hát elégedetten figyelem, ahogy csuklód nyújtod. S bár elnézem a vonzó, pulzáló ereket, figyelmem a távol csalja el, mely lakomát ígér valahol messze, hisz ideje volna az evésnek. Szavaidra kissé megrázom a  fejem, mint aki most ébred bűvöletből, s én magam is a kezem nyújtom, csuklómat hagyva szabad prédának. Elveszem a tőrt, s belevágok tulajdon húsomba, vörös vérem úgy buggyan ki, mintha csak erre várt volna, aztán visszaadom a tőröd, hogy te is sebet vágj magadon, a megfogom a karod, hogy csuklóinkon a két seb összecsókoljon.
- Rendben, várni fogom. – mosolygom aztán sóhajtva kezdek neki a fogadalomnak. – Én Beelzebub, a Torkosság démona, a Legyek Ura, szavamat adom, hogy húsod ajándékának cserébe minden erőmet a szolgálatodba állítom, havi egy alkalommal. – elvigyorodva billentem félre a fejem. – Elég hivatalos? – s ha megtetted a maga esküjét is, elengedem a kezed, lenyalom közös vérünk, majd elindulok a homokos talajon, búcsút legyintve kezeimmel. Hiszen látjuk még egymást hamarosan.

//köszönöm ♡

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Valahol a Szaharában GadHg7Q
Valahol a Szaharában Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
925
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 20, 2020 3:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Beelzebub & Belphegor


E
l sem tudnék jobb dolgot képzelni, persze kevesebb sebbel, de mit is várok én tőled? Vissza kérdésedre a pengével kapcsolatban csupán megrántom a vállam. Nem kell kimondanom, tudod te nagyon is jól, hogy melyik pengére gondolok. Ahogy félre billented a fejem, az enyémet csupán megrázom. Ne ejtsünk róla szót! Hiszen nem kell kimondanunk.
-Nem értem miért kell ezt túl bonyolítanod. Nyilván ha rólam van szó, magamat nem gyűlölhetem. Annak mi értelme lenne? Te is tudod, gyűlöllek annyira, hogy kettőnk helyett is elég legyen. De rendben, legyen ma jó napod, egy kicsit magamat is, helyetted.-rezdül meg a vállam egy pillanatra felfelé, jelzésértékként, hogy nekem aztán mindegy, hogy helyetted magamat, vagy helyetted is téged gyűlölnélek. Valójában én elvagyok magammal, úgy ahogy vagyok. Csak te hiszed, hogy nem vagyok elég jó. Vagy épp neked nem vagyok elég? Mi is lehetne a valódi ok? Egyszer majd rákérdezek, ha már nem lesz több témánk. De most jobbat találok ki, ha már amúgy is "felügyelni" óhajtasz, hogy a játékunk megmaradhasson. Tarts a fókuszban, legyél te a partnerem és érd el, hogy ne ezt az álcát kelljen látnod amivel tökéletesen vegyülök az emberek közé. De nagyon érdekelne, hogy mennyire tartod ezt kompatibilisnek önmagadhoz, hogy milyen módszerekkel formálnál át, olyanra, akitől rettegett a pokol. Szerinted nem vagyok már ugyan az, kedves Beelzebub? Legyen, alakítsuk együtt újra a bennem lakozó démont. Egyre jobban érdekel, hogy vajon mire lennénk együtt képesek? Tényleg én kellek neked, vagy nem találsz érdekes játszópajtit? Mi az ok? Miért én?
-Remélem, hogy nem hagytad magad. Elég lelombozó lenne a tudat.-mondom ki lesajnálkozó hangnemben, mert akkor nyilván nem is téged kérnélek meg, de ezt tudod jól, nincs igazam? Nekem egy olyan démon kell, aki nem nézi ki vagyok, mi vagyok, kihez tartozom. De aztán hallatod végre a hangod és démoni vigyor ül ajkamra, hát így is belemész, hogy a harmadik harapás nem biztos? A végén még elhiszem, hogy nagyon fontos számodra ez az ügy. Kérdésed egy pillanatig sem lep meg, a válaszom már akkor megvolt rá, mikor még gondolatba se vettük hogy mi ma alkudozni fogunk.
-Érdekes ez a kérdés a szádból. De még mielőtt elmondanám az én válaszom, érdekelne, hogy neked melyik választás lenne a bizalomgerjesztőbb?-vajon elég lenne a szó, vagy legyen tökéletesen is hivatalos? Bevallom nekem bármelyik megoldás tökéletes opció lenne, ha válaszolsz, akkor kezem nyújtom feléd, jelezvén, hogy én a véresküre szavazok. Legyünk korrektek, démonok vagyunk, bármikor hazudhatunk, akkor is, ha ez most egy olyan dolog amit én vetettem fel. Akár ki is hátrálhatnék belőle, nem igaz? S kérdésed már az első alkalmat is firtatja, szemtelen démonja! Megingatom a fejem, miközben a figyelmed már teljesen másra terelődik. Szinte hallani vélem, ahogy éhséged újra fellángol.
-Legalább egy kicsit bírd még ki.-pillantok fel rád, miközben kezembe kerül a tőr ismét s markolatát nyújtom feléd, ha kívánod kezd te. Aztán szeretnéd, mehetsz amerre a gyomrod húz.
-Az első alkalomról majd üzenek neked.-biztosítalak róla amint az én kezembe kerül a tőr ismét.

Zene: Nem volt hiába
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Valahol a Szaharában Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
240
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 18, 2020 1:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next





Derülésünk borúja a mosoly mögött megbúvó sok fenyegetés, hiszen nem halált ígér egyikünk sem, de annál létezik sokkal rosszabb, mi örökéltű lények tudjuk ezt igazán. Mi mást akarhatnék, mint macska-egér játékot, hogy folytassuk, amit elkezdtünk, s ne legyen vége, legyen biztos eljöveteled, ahogy megpirkad az éjjeli sötétség után.
- A megfelelő penge? – fékre billentem a fejem. Fogalmam sincs mily reakcióra számítasz, mert az a végzetes penge sem kelt bennem különösebben félelmet, ahogy teremtésünk óta tudjuk, hogy számunkra csak egyféle halál létezik és az igencsak erőszakos. A halandók legnagyobb félelme, hogy mi van a halál után, mert lelkük tovább vándorol, de én pontosan tudom a halálommal egyszerűen csak nincs tovább, nincs ott semmi, nincs sem étel, de éhezés sem  mert engem fal fel az enyészet. Nem félem ezt. Nem riogat sötét árnyként ráborulva vállaimra.
Hagyom, hogy lezárd a témát, amúgy is hamar untatni kezd ez az evődés mely jól nem igazán lakat, s te felsóhajtasz újra, ha lenne lelked azt mondanám, így szökik el a világban, de mivel az nincs így csupán a lélegzeted veszik bele a nagy világba, mely néha bosszús, néha fáradt.
- Már magadat gyűlölőd, vagy magad helyett is engem? -kérdezek vissza, de aztán csak legyintek  elmeredve a távoli dűnék felé, mintha a homokhalmokat meg kellene csodálni. A homok karcos a talpam alatt, már rég hideg, mert itt a hőmérséklet éjjel rohamosan csökken. S engem nem fűt fel a gyűlölet miattad, érted. – Lehet kevés az meg most kettőnknek, de ne aggódj, dolgozom rajta, hogy jusson és maradjon is mindkettőnknek bőséggel. – mosolygom a távolba.
Kifakadásod hallgatom, a nevetés mögött, mintha érzékeny pontra tapintottam volna, de nem igazán foglalkoztatnak a miértek, hát csak bólintok, legyen hát kívánságod szerint, bár a legtöbb démon megveszik a tiszteletért, s nem rest azt kivívni magának foggal-körömmel, de kétségtelenül engem is hidegen hagy, ahogy a tiszteleted is csupán a régi lenyűgöző énednek szól, de engem a tisztelet nem tart vissza a marcangolástól, a harapástól, hát nem kell aggódnod amiatt, hogy ne csattanának rajtad, körülötted fogaim. Az alkut hallgatom, érdeklődő figyelemmel, hiszen ez már tetszik, ez már kedvemre való, de miért ne tornázzam fel még az árat, ha lehetséges? Egy próbát mindig megér a nyerészkedő merészség, hiszen nem elég, soha semmi nem elég, ha az étkezés kerül szóba.
- Minden kétséget kizáróan az vagyok, nagy franc. – bólintok helyeslően. – Ugyan Belphegor, hagytam én már magam valaha is valakinek? – nem csoda, hát, hogy elképzelni sem tudod, hisz nem természetem, hogy hagyjam magam, s ha esetleg mégis, annak is megvolt a maga ára, s igencsak borsosra szabom amúgy is a tarifáimat, veled sem kivételezek. A magyarázat logikus, s az is kétségtelen, hogy én nem fogom vissza magam. Vajon tudnék belőled gránitot faragni Belphegor? Hiszen most valóban pillecukornak tűnsz, puhának, gyúrhatónak és ragacsosan édesnek, az is vagy, negédes. Hát csettint a nyelvem, beleegyezik az alkuba, bár a harmadik harapást nem ígérted oda bölcsen, csak kilátásba helyezted, amiért meg kell dolgoznom. Legyen hát!
- Akkor úgy veszem megegyeztünk. Elég a szavam, vagy ragaszkodsz a véreskühöz? – kérdezem. Akkor is szemmel tartottalak volna, ha nem lenne ez a lehetőség, de így közelről emlékeztethetlek, hogy ne merészelj még egyszer belefáradni a kis játékunkba, mert a legközelebbi sértést már nem bocsátom meg ily könnyen.
- Mikor lesz az első alkalom? – kérdezem még, de figyelmem kissé elkalandozik, ahogy a gyomrom kordul, jelezve ideje lenne egy újabb falatnak.
alkalmat gyomorral.




reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Valahol a Szaharában GadHg7Q
Valahol a Szaharában Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
925
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 07, 2020 10:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Beelzebub & Belphegor


M
eg mosolyogtatnak szavaid újfent, hiszen jól tudod, ha akarnálak meg tudnálak ölni, de abban mondd meg nekem, mi is a móka? Hát nem jobb kergetőzni, keringőzni...? Újra felizzítva a haragom irántad? Ezt akarod, nem? Bár szerintem a vadászat élményét csak te értheted meg igazán. De sosem foglak megkérni, hogy taníts meg rá... Legalábbis elméletben. Inkább felfedezem egyedül, milyen bájokat is rejt magában. Bár nyilván ehhez olyan partner is kell, aki miatt ezt akarom csinálni. Te vagy még ilyen démon? Megéri, szemed fürkésző és talán bensőben kutat, ám csak te tudod, hogy mit keresel.
-Jól tudod Beelzebub, csupán a megfelelő penge kell és már te sem leszel törhetetlen játék!-ingatom fejem és vigyorgok, s talán sejted is, hogy milyen fémre asszociálok, bár szerencsédre legyen mondva, még nincs a birtokomban. Szóval még bátran kijelenthetjük, hogy nem számítok nagy ellenfélnek, ha csak....
-Nincs, egyáltalán nincs.-de most miért kell a cukkolás? Olyan dolgokon rágódunk amin nem kellene, kérlek, had zárjam le ezt a témát végre, ugorjunk. Tudunk mi másról is beszélgetni, nincs igazam? Mikor szavaid nyomán megrándul a vállad én az égre tekintek egy pillanatra, néha azt érzem teljesen felesleges számodra bármit is mondanom. Szóval engedd már meg, hogy ne haragudjak, jó?! Csak hallgatom amit szövegelsz és felsóhajtok.
-Ilyen a főbűnök élete, nem lehet egyszerre mindent, majd én gyűlöllek, helyetted is.-csillan meg huncut fény a szemeimben, hogy aztán ennyiben hagyjam ezt a dolgot, ha neked osztályrészül ez jutott, akkor legyen, jó fej leszek és átvállalom a dolog oroszlán részét. Nem kerül semmibe, sem neked, sem pedig nekem. Kissé mégis elszomorítasz, ha nem gyűgyölsz eléggé, akkor meg se akarj enni, nincsen értelme. De te tudod, nem fogok beleszólni, ígérem.
-Engem nem kell tisztelned! Én azt akarom elérni, hogy rettegj. Botorság amit szólsz! Nem azt kell nézned ki kihez tartozik... De erre már rájöhettél volna.-nyílik újra ajkam, hogy válszoljak neked, talán még fel is nevetek, ki tudja, lényegében mulattat, hogy a beszélgetésbe bele veszed a Főnökömet, miért? Miért kell Belialt belekeverni, ez itt csak rólunk szól! Rólad Beel és rólam! Ennyire tisztességesen játszom, nem fogok vinnyogva Viszályhoz futni, hogy megcsócsáltál... De ha már a rágásnál tartunk, van számodra egy, talán kecsegtető ajánlatom. Tetszik ahogy figyelsz a szavaimra, sejtem, hogy ez a dolog talán tetszik is, de ahogy elkezdesz egyezkedni komisz kis vigyort kapsz válaszul.
-Nagy franc vagy te hallod... Mindez úgy hangzott, mintha hagynád magad az edzés alatt... Péppé verni... Olyan szavak ezek a szádból, hogy... Bocs, de nem tudlak így elképzelni, ez baj?-ingatom fejem és ciccegek mellé párat míg pillantásodba fúrom az enyémet. Még ha hagynád is magad, ami tőled szerintem full idegen, akkor sem bólintanék rá három harapásra. Kérdésed mégis kissé megnyugtat, tényleg fontolóra vennéd? Vagy csupán a harapás a lényeg?
-Szükségem van olyan démonra, aki nem fogja vissza magát. Te pedig tökéletes lennél ezt a pozíciót betölteni. Ha kinyílnak a kapuk úgy szeretnék visszatérni, mint a gránit, nem pedig úgy, mint a pillecukor. Segíts nekem Beelzebub. És talán, talán megfontolom a harmadik harapást.-felelek hátat fordítva neked, kémlelve az éjszakai tájat, aztán megperdülök a sarkamon és oldalra billentett fejjel nézlek.
-Ha pedig így teszel, akkor garantált a sikered, hogy lásd nem fogok lemondani a mi csatánkról többé.-én bizonyíthatok, te pedig megbizonyosodsz, én nem látok hibát az egyenletben, ha csak nem makacsságod az akadály amit majd felhúzol kettőnk közé, ami azért nem lenne jó buli, mert abban én vagyok a király!

Zene: Nem volt hiába
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Valahol a Szaharában Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
240
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 02, 2020 8:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next






Csak te érzed úgy, hogy botrányosak vagyunk Belphegor, hiszen mindketten démonok vagyunk, lelketlenek, érzéketlenek, szörnyek melyek a halandókat lesik, az ágyuk elől kúszunk elő, vagy a sötét sarkokból, hogy riadalmukon, kínjaikon élvezledjünk, hogy bukásukat figyeljük, elmúlásukat, aztán az elkárhozásukat. Folytonos, s gyönyörű körforgás, néha lassú  néha gyors ritmusú, de a vége mindig csak ugyanaz a célállomás, amit otthonunknak nevezzünk. Ígéreted megtartatom veled, ott leszek, hogy emlékeztesselek, mert én vagyok a démonok között az egyetlen, kinek csak egyetlen ösztön parancsol igazán, s azaz éhség, mely nem ismer tabukat, nem óvja meg a szövevényes szövetségest, az árulókat,  mert az ő szemében mindenki egyféle lehet: táplálék.
- Helyes, mindig jobban szeretem, amikor cselekedettel és nem szóval történik a bizonyítás. S hatalmas szerencsénkre, nem vagyok annyira törékeny, hogy a prezentációd halálos lenne. – régen hittem, hogy az lenne, hogy egyszer megjárom veled, hogy kihívtam magam ellen a haragod, de aki most vagy... most nem nézem ki belőlem, hogy megtudnál ölni, és nem a képességeid tűntek el hozzá. Kínból fakadó nevetésed mulattat, nem veszi, nem töri le jó kedvemet.
- Nincs? – kérdezek vissza, pajkosan fény villan a sötét szemekben, de hát csak játék ez a szavakkal, hiszen engem mindig is jobban érdekelt a belsőd, mint a külsőd, s jól tudjuk, hogy mire gondolok. Szívre, májra, tüdőre és vesére, azok az igazi értékek.
- Az elismerés őszinte, a bók lehet hamis is. – rántom meg a vállam, nem mintha számítana, hogy őszinte-e a gyűlöleted, melyet irányomban táplálsz, vagy éppen úgy csak mulandó szikra, melynek tüze hamar hamvába hal, mint a legutóbb. Hiszen ez történt, megfeledkeztél a gyűlöletről, melyet irányomban kellett volna táplálnod. Kérdésed köti a láthatatlan pokolebet a láthatatlan karóhoz, hát elgondolkodom, hogy fogalmazzak, hogy megértsd.
- A gyűlölet túl erős érzés, de én csak egyetlen erős érzést cipelek magamban mint átkot, az éhség mellett nincs több hely, ha érzek is haragot, hamar megszünteti, felül írja az egyetlen, melyet éreznem kell. – a harag, az undor bennem nem marad meg sokáig, mert állandó vendég nálam a mohóság, mely könnyedén eltörli ezeket, neheztelek rád, kétségtelenül, tán valamennyire gyűlöllek is, de a legfontosabb érzelmem irányodba éppen az, amit mindenki másnál is érzek. Meg akarlak enni!
- Ugyan ez még nem pofátlanság  elismerem némileg hiányzik belőlem a megfelelő mennyiségű tisztelet, de azt nálam ki kell érdemelni, hiába Úr valami, ha én nem látom annak, hiába vagy a Viszály hasznos keze, mely lecsap, ha úgy látom, hogy méltatlan vagy. – rántom meg a vállam sokadjára, mert nálam más a mérce, melynek felelni kell  s még az elismerés sem ad önmagában tiszteletet, mert én, én mindig éhes vagyok, mindig ennék, egy falatot, legyen halandó, démon, angyal, félvér korcs, nem számít, az én szememben majdnem egyek, ha nem is egyenlőek. Tiszteletből nem mértek belém sokat, azt a keveset kell megosztanom az érdemesek között, a jelenleg te, te pokol nőstényoroszlánja, te most nem vagy rá méltó. De talán erre is megoldás az idő. Ajánlatod várom, éhes figyelemmel hallgatlak, nézlek, ahogy közelebb húzódom, s még közelebb, támaszt adva neked, hogy fülembe suttogva feded fel az alku részleteit, de vajon ennyi? Nincs apróbetűs rész? Nincs ebben csapda?  
- Belphegor, ne értsd félre, de havi egy alkalomért, hogy péppé verj, igazán megérdemelnék három harapást is. – jegyzem meg. Edzést? Vajon miért? Vizsgálgat a szemem, meg rágom az ajánlatod, s persze, a három harapás kecsegtetőbb fizetség lenne. De mit vársz ezektől az edzésektől?
- Három harapásért, s a válaszért, hogy mi értelme van, tételezzük fel, hogy benne vagyok. – persze azért a válasz is számít, hát ez még nem a végleges alku közöttünk. Kétségtelen, hogy még a démonok között is híresen vérmes vagyok, igazi szörnyeteg, egy prédára leső rémség, könyörtelen és kegyetlen, nem ismerek  se urat, se szolgát, férfit, vagy nőt, de emiatt nem is finomkodnék veled miatta. Biztos ezt akarod? Nem biztos, hogy tetszeni fog, s most nem hiszem, hogy bírnád azt az egy alkalmat gyomorral.




reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Valahol a Szaharában GadHg7Q
Valahol a Szaharában Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
925
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 30, 2020 7:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Beelzebub & Belphegor


B
otrányosak vagyunk mi mind a ketten. Ahogy én, úgy te is Beel! Nem vagy jobb tőlem, de talán pont ez kell most, pont emiatt kell itt lennem, pontosan te veled! Ugyan kissé drámaian, de ráveszel, hogy esküdjek meg arra, hogy visszatérek, régi pompámat várod, legyen! Megkapsz, de ígéretem csak neked szól! Játsszunk tovább s leld örömöd abban, hogy egyszer talán kezem lesz gyilkosod, vagy marcangollak én, ahogy te pusztítod az áldozataidat. Maradj a látóterembe és ne tűnj el onnan soha többé, vagy éld át újra, hogy érdeklődésem elvész. Ne bújj el, csak szaladj s várd, hogy kövesselek tovább.
-Nem felelek, inkább majd megmutatom, vagy ha jobban tetszik, prezentálom, Rajtad!-s most, ígéret a sunyi vigyor, mellyel mondatom lezárom, fejemben a kép ahogy talán újra összecsapunk, mert már így is sokkal jövök neked! A szám, a vádlim... Nem szép dolog csonkítani! Ennek tetejében pedig még gúnyt is űzöl belőlem ahogy felállunk és röpködnek köztünk a mondatok. Megrázom a fejem és kínomban nevetem el magam.
-Nincs ezen mit megfontolni.-jelentem ki határozottan, figyelem ahogy végig mérsz s leesik, hogy ez egyszer pasi fejjel gondolkodsz. Ó ne már! Kezeim közé temetem arcomat és rázkódik a vállam a visszafojtott nevetéstől. Nem hiszem el, hogy te ilyenbe képes vagy bele menni.
-Most tényleg? Bóknak? Legyen akkor már elismerés.-vonok vállat és kicsit hintázok sarkaimon, próbálgatom a sebesült lábam, vajon mennyit bír?
-Oké, nem akarlak megérteni. De mi lenne ha nem hagynád ki a kérdés lényeges részét... Miért csak majdnem kölcsönös az utálat?-teszem fel ismét a kérdésem, hátha végre megfelelsz rá, mert ahogy kell, szőrén szálán kihagytad a beszélgetésből, ezt pedig kimondottan nem bírom. Tehát itt az idő, felelj végre te is rendesen ha már ismét csépeljük a szánkat. Ne csak akkor nyisd a sajátod, mikor neked kellene a felelet, hanem akkor is amikor adnod kell.
-Szóval maradunk a p*fátlanságnál?-vigyorgok gonoszul, ahogy fel sem veszed a fenyegetést, bár lehet jobban értenél abból, ha meg is tenném. S végül eszembe ötlik egy gondolat, a gondolat, hogy talán hasznomra válhatsz, s cserébe haraphatsz is, belőlem, onnan ahonnan te szeretnél. Látom rajtad, ahogy változik a hozzá állásod, szinte minden idegszálad rám koncentrál, de én úgy döntök hogy húzom még kicsit az agyad, piszkállak, akkor is ha nem érek úgy célt vele. Jól esik kimondani, lealacsonyítani téged, hogy nem biztos az, hogy megfelelsz a feladatra. Ujjammal hívlak és te közelebb is húzódsz, látom ahogy várod, hogy mit találtam ki, s talán nem is sejted még. Szóra nyílik a szád, türelmetlen szavak repülnek felém, hát intek, hogy gyere még közelebb, és ha tényleg így teszel, ha tényleg elém állsz, akkor lábujjhegyre állva, vállaidba kapaszkodva hajolok a füledhez.
-Légy az edző partnerem! Havonta egyszer. Minden alkalomért két harapás.-súgom a füledbe s elhúzódok, talán nemet fogsz mondani, de többet nem árulok el így sem, hogy miért kérem ezt, pont tőled... Hogy minek lehetne ez az alappillére... Vagy elég kegyetlen ahhoz, hogy ne nézd azt hogy nő vagyok, nem fogsz finomkodni, én pedig általad fejlődhetnék még pluszban. Hátra lépek és hagyok időt, hogy meggondold, el is fordulok és a sötétséget nézem. Kíváncsi lennék, hogy mi lesz a válaszod. Vajon megéri ez neked? Mondj igent, hogy tökéletesíthessem magam, miattad, neked... Így majd láthatod, hogy ígéretem megtartom!

Zene: Szörny a tükörben
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Valahol a Szaharában Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
240
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 28, 2020 1:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next












Így kell lennie Belphegor, éppen egyre szükséged van, akit hat lábmélyre kívánhatsz a föld alá, éppen egy valaki kell, aki emlékeztet, akit egész lényes gyűlölhet. Leszek én, mert nem áldozat ez nekem igazán, hisz kedvem lelem a sistergős haragodban, a pokolian forró dühödben, engem el nem emészthet egyik sem, hát megmártózom benne, leszek én, aki lekaparja ezt a mézes mázat, mely nem illik hozzád, hogy alóla újra kibukjon a régi éned, hogy felszínre törjön, mert én nem vagyok elégedett azzal, aki most vagy, túl édes, egészen gely, mint valami habos dolog, melyet megkíván a szem, de a nyelv már előre taszul, a gyomor berzenkedve várja, mert volt már ennél jobb falat is, mely lecsúszott torkunkon. Voltál te már ízletesebb is, s lehetsz is.
- Helyes, zokon is venném, ha nem így lenne. – én nem hagyom, hogy a felszín elgyengítsen, a te gyengeséges megbocsáthatatlan volna, egyenes út lenne az a bukáshoz, hiszen ha téged megszelídít ez a világ, akkor ki lesz a következő, aki nem morogni fog, hanem dorombolni?
Nem kérdezed, hogy mivel bizonyíts, hisz biztos vagy abban, hogy be tudod nekem bizonyítani igazad, de veled ellentétben én nem vagyok benne ennyire biztos. De nem is azért vagyok, hogy egyből hitelt adjak neked, nekem bírálnom kell téged, ítélkezni éhes szemeimmel, mely előtt nem lehetnek titkok, mert mindent felzabálok.
- Nem adhatom meg a saját kérdéseimre a választ Belphegor, tőled várom el a felelelet, s ajánlom, hogy jól felelj! – ajánlom, hogy megfelelj nekem, hogy tetszetős legyen a válasz, mert az új íz sem menekíthet meg fogaimtól, mely csontodig fúródnak, ha nem felelsz meg. Mert előlem senki sem menekülhet, az éhségem elől el nem rejtőzhet, még te sem. De most csak orrom érintem hozzád, belélegezve véred, illatod elegyét, mely különös illatfelhőként leng körbe.
Hagyom a kezem, hadd vezesd el, s hagyom arcomon csattani öklödet is, s tudom, hogy tudod meg sem próbálok kitérni előled, mert szemem néz, addig fog nézni, míg a vakság sötétje el nem oszlik róla, hogy tisztán lássalak.
- Milyen kedves felajánlás, sokan megvesznének érte, hogy ilyen ajánlatot kapjanak tőled, megfontolhatom? – vigyorfok, hiszen pontosan tudom, hogy ez nem ajánlat, hogy nem lehetőséget kínálsz, hogy megismerjem jobban a tested, s igazán nem is vágyom magam oda, nem vágyom jobban mint a régi ízed, melyet elő akarok csalni, de azért... azért végig fut rajtad a szemem, férfiként méregetlek. Biztos kevesen mondanának nemet.
- Ohh hisz mindünk szereti, ha hiúságát legyezgetik, hadd vegyem bóknak, ily szép szavakat mostanában ritkán halottam. – s nekem bókol a szisszenésed, a pillantásod, a szétrágott seb, mely ledér cédasággal tátong, a húst mutogatva hívogatóan, felsejlik a fehér csont. Igazán szép munka, hát elégedetten csettintek a nyelvemmel magamnak hódolva vele.
- Nem is szorulok megértésre. – hiszen nincs szükségem, hogy értsenek engem, mert aligha van mit érteni, hiszen minden labirintus szerű út egyetlen célhoz vezet, egyetlen ösztön áll a végén az útvesztőnek.
- Akkor sem mondhatnék mást, csak hogy szem-szájnak vagy ingere. – rántom meg a vállam, mert a fenyegetés lepereg rólam, mint a sivatag homokja a talpam alól, ahogy belesüpped, de én is felállok veled szembe. Érdeklődés villan a szememben, szinte suttogja neked, hogy figyelek, hallgatlak, mert végre oly alku kerül szóba, mely kedvemre való, hogy van értelme végig hallgatni az ajánlatodat. S az ujjaid csalnak, hát közelebb mozdulok, a kihívás a szavakban megmosolyogtat, oh engem nem lehet a képességeim lealacsonyításával motiválni, de a harapással, melynek helyét én választhatom, már érdekes üzletnek ígérkezik. Megfontolandónak, hogy egyelőre valódi tét nélkül, valódi árak nélkül is fontolóra vegyem.
- Talán ki kellene böknöd végre mit is vársz cserébe Belphegor, s meggondolom, megéri-e egyetlen harapásért, amit kérsz, amit vársz tőlem. – sürgetem ajkaimat megnyalva, mely a harapásra gondol.




reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Valahol a Szaharában GadHg7Q
Valahol a Szaharában Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
925
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 26, 2020 9:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Beelzebub & Belphegor


M
ondhatnám, hogy nem értelek, de az hazugság lenne, hazudni meg nem szeretek. Sem neked, sem senkinek. Azt hiszem értem a problémád, bár sajnos ez csak a tiéd, mert eddig senki nem követelte vissza a régi énem hús vér valóját. Neked miért kell? Miért kellek annyira? Mi változna, ha vissza kapnál? De rájöttem már rég, ha hagyom magam sem szabadulok előbb, hiszen az elején ezt játszottam veled, de nem tetszett. Ám úgy érzem megtaláltál... Elrejtett valóm ott van mélyen belül, csupán tudomást nem óhajtok venni róla, ám veled szemben ezt kell mutassam. Kriminális vagy drágaságom! Kénytelen, kelletlen, de megadom amit szeretnél. Vad tűz lobban szemeimben mikor a követ fejem fölé emeli kezed, biztosra veheted, hogy nem hagyom, s így is lesz, kezemmel térítem el lendületed s markodban a követ fejem mellett a homokba puffantjuk közösen. Végre válaszolni is tudok szavaidra s láss csodát a te nyelved is megered.
-Esküszöm! De ez csak irányodba szól!-elégedj meg vele, hisz csak te keresel ilyen buzgón, te küzdesz azért, hogy a régi legyek.
-Mondd hogy mivel bizonyítsak!-lehelem még kettőnk közé, hiszen egészen a képembe másztál, orrod az enyémhez ér s érzem leheleted, tán sóvárogsz is már, hogy újra harapj, pedig még szerintem le sem értem a gyomrodba. Hagyod hogy kicsavarjam kezedből a követ szorításod pedig enged is rajta, meglepsz ezzel, de komolyan! Az öklöm is eltalál, újabb engedmény? De miért tennél ilyet?
-Drámainak? Menj már a p!cs@ba!-hangom gúnyos mielőtt ellöklek magamtól, a te vigyorod sem őszinte, de így korrekt. Fellélegzek ahogy súlyod már nem nyom a homokba, de míg te felállsz nekem össze kell raknom magam, így kérdésedre csak térdem visszahelyezése után válaszolok.
-Nem hiszem, hogy szükség van bókra! Főleg nem neked. Inkább pusztán tény megállapítás volt ez a részemről. Nem gondolod?-szegem fel állam ahogy végre végre felállok, de a mozdulatot követően ismét vér csordogál a lábamból. Ingatom a fejem és mutatom is neked, hogy nézd meg a műved. Szemétláda vagy! Így elintézni egy kecses női lábat... Mondhatnám, hogy hülye egy fétised van, de nem teszem. Ismét olyat szólsz, mire az én szemöldököm a magasba szökik, arcomon olyan kifejezés, amiről még magam sem tudnám eldönteni, hogy hitetlenkedés, csodálat, vagy undor... Lehet hogy mindnek a keveréke.
-Hogy érted azt hogy majdnem kölcsönös? Esküszöm, néha nem értelek Beelzebub.-miért csak majdnem? Figyelem ahogy leguggolsz és a műved vizslatod, majd megjegyzed, hogy szerinted jól áll. Nem tudom visszafogni magam, felröhögök és bal kezemmel rejtem el ajkaimat előled.
-Na ne röhögtess... Kibeb@szottul nem szexi! Az rendben van, hogy én végre újra két lábon állok, de látod amit mondasz, vagy letépjem a szád és a szemedre ragasszam?-teszem csípőre kezeimet egy pillanatra és úgy nézlek, mint akit ott nyomban fel tudnék rúgni. Hogy lehetsz te ennyire pofátlan, hah?!
-Ne vetítsd ki rám a sóvárgásod, mindketten tudjuk, hogy te szeretnéd azt a harapást, nem én.-húzom ravasz mosolyra a számat és sérült lábammal lépek egyet hátra.
-De mondd, nem szeretnéd azt a falatot inkább valami sokkal f@szább helyről?-villannak meg szemeim sötéten és ujjammal hívom magamhoz.
-Bár ha jobban meggondolom... Azért tenned is kellene valamit. Eleget kaptál már csak úgy! Nincs több ingyen falat drágám.-ciccegek és ingatom a fejem.
-De nem tudom, hogy kedvemre tudnál-e tenni...-hangom csalódottságot mímel és talán arra lehet vonatkoztatni, hogy nem is vagy méltó a feladatra. De a kihívás ott van a levegőben. Vajon élsz vele? Ki tudja, minden esetre, az ajánlatom áll, ha te is ezt akarod? Még egy falat? Még a helyet is te választhatod ki. Na mit szólsz?

Zene: Szörny a tükörben
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Valahol a Szaharában Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
240
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 23, 2020 10:46 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next









Nem kell a bizalmad, az ami nem kell, mert nem a bizalom az alappillére a mi kapcsolatunknak. Sosem volt az, soha nem is lesz, mert arra nincs szükségünk, s a mi fajtánk amúgy is fukar kézzel méri azt, amit úgy hívnak bizalom. De tudom mit csinálok, kezeim között válsz ruganyossá, formálhatóvá, mint az agyag, csak forróbb, hogy perzseli a kezem, míg újra alkotom azt, akire én emlékszem, akire jó emlékezni. De te elrejtetted, eldugtad, új réteget, s bőrt húztál rá, amit le kell kaparnom, nyúznom rólad. Nincs olyan eszköz melyet ne akarnék ezért a célért bevetni, ha kell addig ráglak, míg szöveteid alól ki nem látszik a csontfehérség, azt talán, az a váz még talán a régi, s nem fáradtság foggal-körömmel leásni addig, de nem hagyod. Nem hagyod, hogy megízleltessem veled azt, ami most vagy, bár talán nem éreznél különbséget amúgy sem, mert annyi mindent érzel most, hogy cikázva, csapongó madárrajjá válnak gondolataid. Válaszod megmosolyogtat, nem is az kell, hogy olyan légy, amilyen én vagyok, hiszen páratlan vagyok a magamnemében és ennek igy kellett lennie, mert két mohót nem bírna el hátán sem a föld, de talán még a pokol sem. Én azt akarom, hogy te magad légy. Ne figyelj másra, figyelj rám! Csak a haragra kell figyelned most, melyet en táplálok. Érzed igaz, ahogy belülről felemészt, s gyomorsav sem kell hozzá? Meddig kellene elmennem érted? Meddig megyek el érted?
Válasszá válik a kezembe került kő, melyet hatalmam ragadott meg, de karom sújtana le rád. Válasz, hogy elmegyek érted  legvégsőkig, s kérned sem kell rá, mert ím önként teszem meg, feláldoznám azt, aki most vagy, hogy visszatérj. Megpecsételné ígéretem a homokra kifolyó agyvelöd, lenne tanú a betört koponyád, hirdetné a zúzott arcod, hogy én megtettem mindent, amit megtehettem. Mozdul a kezem, s a tied is. Eltéríted a követ, mely a homokban puffan tompán. Miért választod mindig a nehezebb utat?
- Igazán? – kérdem, s közel hajolok, hogy orrom az orrodhoz érjen. Add a szavad! Esküdj mindenre, ami pokoli, s ha megszeged, esküszöm én is , hogy eljövök újra és újra, amíg kell. Csuklómba mélyednek körmeid, de nem érdekel a fájdalom, mely helyén sajog, ígéret kell. Öklöd csap, s nem térek ki előle, hagyom, hogy el találj, s felszakad a szemöldök, később biztos egy szép véraláfutásként fogja hirdetni a találkozásunkat az a monokli, de nem túl sokáig. Kicsavarod a kezem, s ujjaim akaratom ellenére engedik a követ, telepátiával nyomhatnám az arcodba, de minek?
- Én elég drámainak találtam. – a vigyor nem teljesen őszinte, de mozdulok amikor taszítasz, felállva vizsgálgatom ujjaimmal a szerzett sérüléseim, a felpüffedt arcom, a vért.
- Ez bók akar lenni? – kérdezem kuncogva, sziszegve, amíg a sebbe nyúlok, de éhes szemem a tieidet lesi. Az éles roppanásra vágyakozva sóhajtok, mikor térded a helyére kerül. Nézem, ahogy felállsz, s sebeidből újabb vércsík indul a föld felé nyújtózva, ha nem egyenest a pokolba kívánkozik, nekem pedig kedvem támad lenyalni onnan, hát leguggolva nézem.
- Az érzés majdnem kölcsönös. – biztosítalak. – Szerintem egész jól áll. – jegyzem meg vigyorogva. – De ne kínálgasd itt nekem, vagy talán szeretnél még egy harapást? – dorombolom, hiszen én nagyon is benne lennék. Hiszen mikor utasítanák vissza egyetlen falatot is?





reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Valahol a Szaharában GadHg7Q
Valahol a Szaharában Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
925
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 20, 2020 3:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Beelzebub & Belphegor


B
íznom kellene benned igaz? Hiszen tudod mit csinálsz, nem igaz? Tudod jól hogyan érd el, amit látni akarsz. De én nem bízom benned, mert mi ketten nem ugyan azt akarjuk. Rám leltél ugyan, és talán valamit mutatok is feléd, de nem! Soha többé nem akarok olyan lenni, idefent már nem kell nekem az aki egykor voltam... Mégis... Mégis kihozod belőlem, mert én nem hagyom magam, akkor sem amikor már a földre rántasz ismét, hogy lábamból harapd ki a darabokat. Bár nagyon szeretnék szabadulni, te ezt nem hagyod, saját húsom akarod mindenáron a számba tuszakolni, de én ezt nem akarom! Meg kell hogy értsd, hogy én nem te vagyok! Te pedig nem vagy én, szóval te egyél csak húst, mit bánom én, harapj kedvedre, de én nem foglak utánozni, ennyire azért had legyek már önálló. Hiába nyúlsz ujjaddal a számba, hogy szétfeszítsd és újra beledugd a falatokat, azokat ismét kifelé lököm a nyelvemmel. Undorodva nézem ahogy végül ismét szádba kerülök, úgy homoskostul mindenestül.
-Hát örülök neki, hogy nem vagyok olyan, mint te!-húzom el a számat végül és sikerül szavaidra reagálni. Hiába próbálok szabadulni, próbállak lelökni magamról, nem engedsz, megrázom a fejem ahogy kezedbe kő kerül, ráncolom a homlokom is, az meg honnan? Emelem a kezem ahogy karod lendül felém a súllyal, elkapom a csuklód és a kő zuhanását arcom mellé irányítom csupán.
-Hidd el, visszatérek én, a szép pofim is megmarad!-sziszegem arcod felé hajolva, körmeimet csuklódba mélyesztem. Másik kezemmel tolom fel magam egészen ülő helyzetbe, míg meg nem tudom magam tartani annyira, hogy elengedjem a homokos véres talajt és ökölbe szorítsam kis kezem s lendüljön az arcod felé, remélve, hogy most igazán eltalállak és ha így lesz, másik kezemmel csavarok a követ tartó csuklódon, mintha a csontodat érezném ujjaim alatt pattanni.
-Találj ki mást, sokkal csavarosabb agyad van, minthogy bezúzd a koponyám!-piszkállak és vigyorogni kezdek és eltartalak magamtól kissé. Nem teszek semmit most, szemeidet figyelem, érdeklődve, vizsgálódva.
-Ahj! Szállj már le rólam!-taszítok egyet rajtad végül mindkét kezemmel és ha most már végre sikerül is lelökjelek magamról, nem úgy, mint az előbb, akkor magam alá húzom a lábaimat , legalábbis az egyiket biztosan, a másikat előbb helyre kell tegyem. Mert hát a térdem az sajog, a vádlimból hiányoznak a darabok.
-Nagy sutyerák vagy te is hallod.-ingatom a fejem, ahogy kezeim közé fogom a térdkalácsom és egy határozott mozdulattal vissza tekerem a helyére. Felszisszenek és csak egy pillanat hogy fel ne kiáltsak a mozdulatom miatt. Ahogy visszafordítom a térdem, igyekszem fel is állni, de ahogy mozdulok lábamból ismét megindul a vér.
-Fúj de nagyon utállak!-legyintek feléd indulatosan és szemügyre veszem a sérült lábamat.
-Minek kellett ez?-mutatok két kézzel, tenyérrel feléd fordítva a lábamra.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7