Hell or Heaven
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Welcome to Hell Or Heaven frpg
- Privát szerepjátékos oldal -


 

 

 
Tárgyalóterem

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Tárgyalóterem - Page 2 Empty
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 16, 2018 9:58 am
To Gabriel
Ignorance is the curse of God; knowledge is the wing wherewith we fly to heaven
- Nem is tudod? - kapom szívemhez kezemet, ijedten, mintha egy teljesen új dolgot mondanék el neki.
Mégsem folytatom mondatoma. Titokba burkolok mindent, noha tudom, hogy pillanatok alatt képes lenne belőlem bármit kinézni. Nem zavar. Nincs rejtegetni valóm. Soha nem is volt, soha nem is lesz. Őszinte voltam, vagyok és leszek is. A hazugság még most sem kenyerem. No de az információk elferdítése? Vagy inkább annak hiányos átadása? Azt egyre jobban kezdem élvezni. Nem is kellett sok, hogy belejöjjek ebbe.
Lényegtelen jelenleg, hogy nem tudja, hogy ott jártam, hogy nem először járok a városba. Ha még élne, ha még létezne Stamiel, biztos vagyok benne, hogy nem az lett volna az utolsó. De látogatása óta nem láttam. Nem hallottam hírét. Az utolsó tette felém, hogy felszögelt egy falra. Hagyta, hogy vérem elapadjon, látszólagos halálba taszított. Persze nem ölt meg, arra képtelen volt. Hirdette kegyetlenségét, melyet Gabriel mellett szerzett, de arra képtelen volt, hogy ténylegesen ártson nekem.
Ez nem lelkiismeret, olyan felénk nincs. A tisztaság ott van még elméjükbe, szívükbe. Egy kis segítséggel eltüntethetem. Segíthetek benne.
A kép azonba változik, az ajtó feltárul, és egy seregnyi angyal és emberi keverék masírozik e. Szemöldököm a magasra szökken, mégsem szólok közbe a közjátékra. Fejemet félrehajtva figyelem az érzelemmentes arcokat. A rideg tekinteteket. A merev testtartást. Ez tőlem mindig is létidegen volt, noha saját arcomról is kevés mindent lehetne leolvasni. Tekintet, mely a lelkünk tükre, üres. Nincs lelkünk. Egyszerű bábok vagyunk Isten kezébe.
De nem is ez a lényeg. Hanem, amiket Gabriel mondd és cselekszik. S a kisgyerek. Hideg tekintetem emelem rá. Nem hatnak meg szavai, sem amire készül. Hadd tegye meg, ebben még csak meg sem állítanám. Vajon így is megteszi, hogy látja a közömbösségem ez irányába?
- Ha meghalsz, beállíthatod sírod mellé őket - felelem miután távozóra fogják. Meg kell hagyni, motiválni tud. Parancsokat is kiosztani. - Csin Si Huang után szabadon. Legfeljebb neked nem agyaghadsereg fogja őrizni álmodat, lelketlen porhüvelyed, hanem egy egész élő angyasereg - vonom meg a vállamat.
A hasonlóság ugyanis ijesztő. Valakinek. Én azért igyekszem nem megretteni tőle, de be kell látnom. Azzal állok szembe, ki kiirtotta az embereket. Ki mindenki felett áll. Ki bár, nem az elsőszülött, mégis hatalmasabb az összesnél.
Aki lehetséges szövetséges lehetne. Csak hogy végül ebbe lelje meg vesztét is. Vagy ennyire kapzsi? Ennyi elszánt, Gabriel?
- A neveknek már régen nincs jelentőségünk. Főleg nem körünkbe - felelem neki könnyedén. - És okosabb lettél, most, hogy tudod, mi a nevem? - kétlem. Ahogy más, úgy ő sem ismer. A mennyekbe legfeljebb Sariel volt az egyetlen ark, ki valaha is meglátogatott. Ramiél volt az egyetlen aki mindig mellettem állt. Aki ellen még ő is fordult volna, csak mert Mihály oldalán áll. Hát ennyire elvakult lettél, Gabriel?
Saját testvéred ellen fordultál, mert ő nem osztozik abban, amit te képvislesz. De akkor legyen hát. Essünk ezen túl, vállalom, hogy azt vallom, amit te. Egy darabig. De én ezen túlmennék. Tán ezt is láttad, vagy csak a nevem érdekelt?
Meglehet, hogy hamarosan ez is kiderül.
Továbbra is türelmesen állva, kezeimet magam előtt összekulcsolva figyelem, ahogy leül a trónra. Immár csak a karfájára. El tudom képzelni, hogy a mennybe is így tett. Sose láttam Istent. Soha nem részesített abba a kegybe, hogy arcát megpillanthassam. Egykor mégis töretlenül hittem neki, mindent megtettem volna érte. Mindent, amit akkor tanított nekünk, de amit Gabriel csinál, azt elvetettem. Teljes mértékig elfogadtam, megértettem, de nem tudtam azonosulni vele.
Fejét hátrahajtva hallgatja a szavaim. Ajkai rágcsálásába kezd.
Az apróságok. Ha van, amit tanultam Dontól, akkor ez az. Minden a részletekbe és az apróságokon múlik. Sokan elsiklanak az apróságok felett, holott a lényeg ebbe rejtőzik. Még egy ember, vagy esetünkbe egy angyalról, egy arkról sokat elárulnak apró kis mozdulatai.
Csendben hallgat, nem szól semmit. Magam sem teszem többé. Hagyom, hogy nyomasztó csend furakodjon közénk, elöntse a termet. Kétség? Vajon megfogant benned?
- Azt mondják, hogy beleszeretett egy emberbe. Ezért védi őket ennyire - pletykálkodom, okkal?
Igen. Apró kis információmorzsák, melyek a vége felé taszíthatják a kettejük kapcsolatát. A szakadék csak úgy tátong a két fivér között. Amilyen közel álltak egymáshoz, most annyira nagy a távolság.
- Nem volt szíve? - nevetem el magamat. - Juttassam eszedbe a tíz csapást? Igaz ez inkább a Pusztítás hozadéka volt. Esetleg Noé esetét? Szíve mindig is megvolt hozzá, de igazad van. Viszont nincs a Földön. Elfelejted, hogy én mindent láttam odafent - de tán nem is tudja. - Huszonöt évig voltam a rabod - még ha nem is szó szerint, de ezt sem kell tudnia, nem is tudja, nem is baj. - Nem a világot teremtette. Csak a Földet, az univerzumnak nagyobb ereje van, nagyobb ez a világ, mint amilyet mi el tudunk képzelni - sóhajtom halkan, de persze. Nem kérdőjelezem már meg. Ezek az idők elmúltak. Ő még sincs itt. - A helyébe már rég egy másik világot teremtettem volna, a tökéletes lényekkel. Gondolj bele, mi vagyunk a prototípus. A béta verzió. Kielemezte mik voltak a hibái - vonom meg a vállamat.
Rég letettem arról, hogy visszajön. Hogy közöttünk jár. S erre a legnagyobb bizonyíték a Sötétség. Raguel meghalt. A nyolc ark ereje nélkül nem fogják tudni megfékezni hatalmát. ez ilyen egyzser.
- Miért vársz vele eddig? Már csak egy maréknyian vannak. Csettintésre el tudnád pusztítani őket - kérdésem érdeklődő. Őszinte érdeklődés csillan meg tekintetembe, és itt rá is térhetünk jövetelem valódi céljára.
Élcelődése nem fog ki rajtam.
- Tudom. Ismerlek, mint a rossz penészt - így mondják az emberek nem. Habár a penészt sose értettem. Miként lehet azt jól ismerni? Érdekes lények ezek, de hát… Egyszer minden véget ér, nem igaz?
- Talán tudok segíteni neked, hogy miként pusztítsd el az emberek maradékát, mindörökre - még úgy is, hogy lelkük nem távozik sehova. Megteheti és ehhez nem kell sokat tennie. Csak egy nagyobb hatalomnak fejet hajtani. Egészen addig, amíg az emberek megöléséről van szó. Erről szól ez az egész. - Egy kiúttal tudnék neked szolgálni, ha érdekelne - ajkamra szelídnek ható, de már korán sem őszinte mosoly kúszik. Türelmesen állok és várok. Nem fogok csapkodni, nem fogok dühöngeni. Ezekre egyébként is fajomnál fogva képtelen vagyok.
Türelem. Ez a kulcsa mindennek.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Tárgyalóterem - Page 2 Empty
Utolsó Poszt Pént. Júl. 13, 2018 11:57 am
Welcome to the Paradise

Ophilia & Gabriel
zenei aláfestés • szószám: 1034 • Credit:

 
'Majd átadom elismerésed a lakberendezőnek és vállon veregetem, hogy csak így tovább. Sőt add át magad nekik, díjazni fogják, hogy egy ilyen csinos pofika jött el közénk csak azért, hogy katalógus tanácsokat adjon nekik.' - intek az ajtó egykori helye felé, mire a falrész feltárul és kisebb maréknyi katonám zsúfolja be magát a tágas térbe, az ajtó pedig becsukja magát utánuk. Tekintetük teljesen üres, nem izegnek - mozognak, nem csodálkoznak azon, hogy az egyszerű tárgyalóteremből hirtelen a Mennyország egy szelete lett, nem néznek értetlenkedve a szőke jövevényre, csak egyenes háttal, felszegett fejjel merednek maguk elé. Trónomról mosolyogva kelek föl és lustán, elnyújtott léptekkel sétálok oda hozzájuk.
'Drága hölgyek, drága urak! Ophilia kisasszony azért teszi ma nálunk tiszteletét, hogy szerény városunk dekorálásának munkáját megköszönje nektek, melyet nehogy félreértsetek, természetesen szánalmasnak tartja az egészet úgy, ahogy van. Milyen kár. Kinek mi a véleménye? Akartok ma este vadászni? Megmutassuk neki, hogy az embereknek hamarosan vége, akárhogy is nem úgy tűnik? Ám legyen! Hozzatok ide annyi férfit, nőt, gyereket, felőlem akár még újszülött is lehet és fessetek mindent pirosra a vérükkel. Hadd legyen Ophilia büszke a dekoratőri munkátokra.' - állok meg mosolyogva az egyetlen gyermek katona előtt, akire valaha is büszke leszek ezen a világon. Atyai büszkeséggel eltelve simogatom meg szőke fejének búbját, majd Ophilia felé fordulva magam elé húzom a gyermeket és úgy játszom tovább szög egyenes fürtjeivel, mintha egy élettelen hajas baba lenne. - 'Ő a kedvencem, ő a legagresszívabb, hiszen a gyerekek mindig is azok voltak. Egy kis kupac nyápicság volt a fiú, amikor fölkerült hozzánk, amikor még meg lehetett halni, azóta viszont szépen összeszedte magát és tudja, hogy ezt a fékezhetetlen dühét hol hasznosítsa. Na hess, hess.' - lapogatom meg a fejét, akár egy ölebnek és a többiekkel együtt egyetlen szó nélkül hagyják el a tervet, míg én kissé félredöntött fejjel kulcsolom össze magam előtt az ujjaimat és sóhajtok egy nagyot. - 'Kicsit csaltam, bevallom. Nem szeretek úgy beszélgetni valakivel, hogy gőzöm nincs a nevéről és illetlen ahhoz is, hogy bemutatkozzon. Semmi gond, nem a te hibád, nevelés kérdése az egész.' - legyintek egyet, mintha semmiségekről beszélgetnénk. Mert nem azt csináljuk? Ráérősen dúdolva sétálok vissza az Úr trónjához és ülök le jobb karfájára, mintha most jönnék rá arra, hogy micsoda illetlenség elfoglalni az ő helyét távolléte alatt. Hiszen csak elutazott, nem? Amint vége lesz ennek az egésznek hazajön és minden a régi lesz. Nem, nem lesz. A régi elcsépelt, fölöslegesen felhasznált energia. Ha a régit akarnám megteremteni, akkor nem az emberek kiirtásában látnám az egyetlen reményt arra, hogy Atyám visszajöjjön bujdosó életmódjából, hanem ölbe tett kézzel várnék és várnék a többiekkel együtt, ügyet sem vetnénk továbbra sem az emberekről, csak néha napján, amikor kedvünk szottyan, akkor mennénk le közéjük egy - két csodálatos kinyilatkoztatásra vagy megjelenésre, hogy utána azon még éveket csámcsogjanak, különféle teóriákat és világvége elméleteket gyártsanak, míg mi odafent lógatjuk a lábunkat, néha ránézünk Luciferék körmére, rosszallóan csittegünk párat és visszajövünk. Így is lehetne, így lenne a legegyszerűbb, de képtelen vagyok ezt csinálni és várni az örökkévalóságig. Nem. Mire hazajön minden új lesz és sokkal jobb. Emberek nélküli, boldog és békés. Akkor visszaülhet a helyére és talán még meg is fogja hálálni, hogy mekkora áldozatot hoztam azért, hogy ő hazatérjen. De ezt Michael és a többiek miért nem látják? Miért csak nekünk, egy maroknyi angyalnak nyílt fel a szemünk és láttuk meg a megoldást? Fejemet lehorgasztva rázom meg azt és szőke fürtjeim közé túrva vakargatom meg tarkómat, majd emelem föl ismét és húzom el onnan a kezemet. Ophilia szavaira csak hümmögéssel reagálok, miközben tekintetemet le nem veszem a hibátlanul fehér falról, fejemet a trónnak döntöm és ajkamat rágcsálva hagyom a kétségnek, hogy egy kicsit elöntsön. Csak egy kicsi időt adok neki, hogy elmémben lejátssza a jelenetet, melyben Atyám már soha nem tér haza és örökkön örökké várni fogjuk őt az Új Paradicsomban, mert már minket, gyermekeit sem tart arra érdemesnek, hogy miattunk visszatérjen, de mielőtt a kétség túlságosan elburjánzana, elkapom a megfelelő pillanatban és darabokká, apró fecnikké tépem és még csak a kérdést sem engedem meg magamnak, hogy de mi lesz, ha ez mégis beigazolódik. Nem fog. Nem fog beigazolódni, különben sem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy saját magamat megkérdőjelezzem. Mások megtehetik, tegyék nyugodt szívvel, de ha magamban nincs hitem, oda az egész.
'Még az angyalok is belefáradnak abba, hogyha a sajátjaikkal kell harcolni. Egyedül Michael ellenállását unom kissé és az örökös ember szeretetét, de köszönöm aggodalmad, az erőmmel továbbra sincsenek problémák.' - paskolom meg a trón tetejét és kelek föl karfájáról, hogy újabb sétára induljak a mondhatni bútortalan térben és a szőke angyal minden egyes szavának hatására újra és újra nyakon ragadom a kétséget és megállás nélkül cafatokra tépem, nem engedem, hogy mérgezze a szívemet és kételyeket állítson fel az Úr visszatérésével szemben. Elég volt belőle.
'És ha nem érdekes, akkor hova menekülhetett volna? Hiszen az egész világot ő teremtette, ismeri minden apró zegzugát, hová máshová mehetett volna, hogy ne unja az egészet? Ő az embereibe fáradt bele egyedül, csak nem volt hozzá szíve, nem volt hozzá elég elkeseredett, csalódott és dühös, hogy véget vessen nekik egyszer és mindenkorra. Noénak és a családjának is megkegyelmezett, pedig akkor milyen dühös volt. Huhúúú, sosem láttam még olyannak! Persze szomorkodott, hogy ez lett azokból, akiket ő végtelen szeretetében teremtett és így hálálják meg mindazt, amit értük tett, mégis a harag nagyobb volt a szívében. Talán ha még egy kicsivel nagyobb lett volna, akkor Noéék sem élik túl és most itt ülne közöttünk, sőt, mi ott lennénk fent az ő oldalán és minden probléma mentes lenne. No de semmi gond, amire ő nem volt képes, arra majd én az leszek és vissza fog jönni. A hitetlenek pedig megkapják majd érte a jutalmukat.' - fúrom tekintetem az övébe, majd nagyot nyújtózva csettintek egyet és szisszenek. - 'Az ördögbe, hát a lényeget elfelejtettem! Ezen kívül még szeretnél egyébként valamit, vagy továbbra is ilyen kellemes dolgokról fogunk cseverészni? Nekem időm és türelmem végtelen, de ha azt szeretnéd, hogy üvöltözzek, csapkodjak és úgy viselkedjek, mint az emberek, amikor teljesen megkergülnek a dühtől egy szavadba kerül.' - dőlök neki a falnak, tőle távolabb megállva és körmöm alól a koszt kipiszkálgatva figyelem a hölgyike mozdulatait, reakcióját, de egy szánakozó nevetésnél többet nem igazán várok tőle. Miét vagy még itt?

Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Tárgyalóterem - Page 2 Empty
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 12, 2018 2:10 pm
To Gabriel
Ignorance is the curse of God; knowledge is the wing wherewith we fly to heaven
A vakító fehérség első másodperceibe tekint hátra. Kell számára pár másodperc, amíg felfogja, hogy mi is történt “drága” helyével. Az értelem apró szikrája mégsem gyullad fel a szemébe. Hihetetlen, hogy pont ő az, ki képes volt ennyi ember kiirtására.
S hihetetlen, hogy pont ő az, aki már képtelen ezt megtenni. Mégis mennyien maradtak? Pár millióan? Szánalmas.
Egyenes háttal, felszegett állal tekintek rá vissza. A felismerés fénye nem csillan meg szemébe. Ajkamon mosoly árnyéka kúszik végig. Semmit sem tud. Vagy pedig csak tökéletesen jól titkol. De végül is miért is tudna? Ki vagyok én? Egy rangtalan angyal. Miért is árulták volna el katonái, hogy egy hozzám hasonló rejtegette az angyalokat odafent.
Na persze. De ha tudták volna, hogy Ramiél is én bújtattam. Máris más lett volna a leányzó fekvése. De persze ezt sem tudták. Annyira ostobák az angyalai. Ennél nagyobb csűrhét nem is találhattak volna keresve sem.
- Isten dicsőségéhez sem ér fel ez a romhalmaz. Mindazonáltal igazán esztétikus a vér az utcákon, a házak falain. Oh, és a betört könyvtár ablakai is otthonossá teszik - apró emlékkép rohamoz el.
A könyvtár közepén állva magyaráztam Stamielnek. Segíteni akartam számára, őt mégis megszállta valami… Valami elemi ösztön. Nem hallgatott meg, nem hallgatott a szép szóra. Egy valamit szajkózott. Hogy átléptem egy határt. Ez a Föld az Istené volt.
“Legközelebb nem lesz, megértetted?” hangzik az egyszerű kérdsé, majd az összes ablak üvege darabjaira hullik. Karomat, arcomat, hajamat karistolták a szilánkok. Mégis emelt fővel álltam előtte. Nem féltem tőle, hiszen a testvérem volt. Nem gondoltam volna, hogy ártani fog nekem.
Ő mégis egy penge élét mélyesztette belém.
Emelt fővel állok most is. Nem hátrálok meg, még Gabriel elől sem. De nem azért, mert a testvérem. Oh, az arkok nem azok. Ők egy pillanatig sem. Ennek teljesen más oka van.
- Ide szinte meghalni vágyik csak az ember - mosolygom negédesen. Nem tudna nekem ártani. Nincs már meg hozzá az ereje. Ahogy az övék napról napra csökken, úgy gyarapszik az enyém.
Egy pillanatra tekintek csak le kezemre. Szemembe lógó tincseim miatt nem láthatja, ahogy olajfoltossá válik a szemem, akár egy közönséges démonnak. Mire újra feltekintek rá, már a régi zöldes-barna lélektükrökkel találhatja magát szemben.
Mások vagyunk, ezt mindig is tudtam, nem vagyunk egyformán. De ha én lennék ő, megalkotnám a tökéletes illúziót. Az emberek mindig is abban éltek. Ezután is abban akarnak majd.
A bőrfotel irányába fordulok. Könnyed csuklómozdulattal varázsolom azt is olyanná, amilyen a mennybe is található volt. Hófehér, aranyozott szegélyekkel. Fenséges és tisztának ható. Tökéletes.
Ahogyan mi magunk is azok vagyunk. Mégsem fordulok arra, nem ülök le rá. Tökéletes, hogy így állok. S ahogy elnézem számára is tökéletes, hogy helyet foglalhat Isten trónusán.
Eddig azt hittem, hogy ő csak őt akarja visszacsalogatni. De most már kezdem gyanítani, hogy ez ennél sokkal többről szól.
Megérezte a hatalom ízét. Elméjét fertőzte meg, amit nem lenne szabad.
- Oh, ne aggódj, ezen nem szándékozom változtatni - indulok könnyed sétára a mennyei terembe. Nem megyek neki egyetlen igazi bútornak sem, annak ellenére sem, ha épp nem látom őket.
A tárgyaló valódi ablaka előtt állok meg. Hátamat nekivetem a keretnek, kezeimet könnyedén fonom keresztbe.
- Beleszokni? - vonom fel érdeklődve egyik szemöldökömet. - Huszonhét éve gyakorlod. Az elején még tökéletesen is ment, de mintha meggyengültél volna. Nem vagy már hatalmad teljében - somolygok rá már-már kedvesen.
Persze parányi kedvesség sincs bennem, de erről nem kell tudnia. Nem hinném, hogy számítana ez számára. Ha ilyen kicsinyes dolgok érdekelnék, akkor nem tartana ott, ahol most tart.
Egy szempillantás alatt övé lehetne a világ.
- Csak kár, hogy az ő helyettesítője vagy - hajtom enyhén oldalra a fejemet. A feladatom egyértelmű volt. Ramiélt kell megszereznem a számára. De nem is akarom átállítani Amara oldalára.
Méregként akarom szívébe csepegtetni a kételyt, hogy soha nem tér már vissza. Fertőzze meg az elméjét a gondolat. Legyen dühös. Hisz, aki dühös, az akaratlanul is hibát vét. S csak egy hiba kell számára.
- Úgy tűnik, hogy a világ nem érdekes már számára többé - tekintetem nem vonom el az övétől. Fogva tartom azokat, mégsem hiszem, hogy képes lennék erre.
Miért is figyelne egy jöttmentre?
Miért? Mert egy ajánlattal járultam elé.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Tárgyalóterem - Page 2 Empty
Utolsó Poszt Szer. Júl. 11, 2018 4:58 pm
Welcome to the Paradise

Ophilia & Gabriel
zenei aláfestés • szószám: 964 • Credit:

 
Az unalomtól elnyújtottan sóhajtva bámulok ki az ablakon, miközben állam szőke borostáit próbálom meg csűrni - csavarni, nyúzni, de annyit érek el vele, hogy néha saját bőrömbe csípve rezzenek össze, de nem kapom el onnan a kezem, nem rántom félre a fejem és nem szisszenek fel. Mintha transzban lennék, úgy figyelek a kietlen utcát, ahol az élet legtöbbször már csak abban merül ki, hogyha angyalaim valamelyike és egy véletlenül erre járó démon hajba kapnak és jól eltángálják a másikat, de sajnálatos módon már azt is szórakoztatónak találom, hogyha egy emberi lény, Atyám kedvenceinek halmaiból egyetlen kis patkány idetéved, követőim pedig... nos... maradjunk annyiban, hogy az a járdarész, amire az ablakomból rálátok nem mindig volt friss vérrel nagy területen kimázolva. Hogyan lehet ezeket szeretni? Hogyan? Sosem fért a fejembe, hogy az Úr hogyan volt képes kedvét lelni ezekben a nyomorult, mindenért jajongó, telhetetlen férgekben. Éhes vagyok, mosdóba kell mennem, elvetted tőlem, ami az enyém és most ezért megöllek, irigy vagyok rád és ezért most megöllek, ez is kell, az is kell, megvan mindenem, de még az sem lenne elég, ha az Isten a világ minden pénzét nekem adná, bla bla bla bla. Néha amikor odafentről szemléltem őket, még ritkábban amikor közöttük jártam Atyám parancsára találkoztam a fajnak roppant érdekes, intelligens példányaival és ellenszenves gondolataim meg - meginogtak. Biztos, hogy reménytelen az összes? Biztos nem lehetne szétválasztani azokat, akik túllátnak a kapzsiságon, megvetésen, irigységen, az összes gonoszságon és megkülönböztetésen, hanem helyette az elfogadást, segítségnyújtást és az önzetlen szeretetet választják embertársaik felé, azoktól, akiknek agyában dió, lelkében pedig mind a hét főbűn ott lakozik és még több gyarlóság, bűn, démon megvetheti ott a lábát? Nem lett volna egyszerűbb csak azokat életben hagyni, akik érdemesek arra? Például ott vannak az egyiptomiak. Tudom, nem a legjobb példa, hiszen a görögök és rómaiak mellett ők a világ legnagyobb politeista népsége, arról nem beszélve, hogy Isten népéből, a héberekből rabszolgákat csináltak, mégis szolidaritást vállaltak egymás iránt, piramisaikat és gazdálkodási szokásaikat pontos matematikai számításokkal alakították ki, hozták létre, az isteneiktől való félelmük pedig példamutató volt. Persze az Úr egyáltalán nem nézte jó szemmel, hogy az ő kiválasztott népét ostorral csapkodják, amit meg is tudok érteni valamelyest, nem vall túlságosan jótétlélekre, meg is kapták érte a jussukat mégis azt mondom, hogyha az emberekbe több értelem szorult volna, most nem tartanánk itt. Atyám nem állt volna fel és tűnt volna el egyetlen szó nélkül, hogyha nem kell azt végignéznie, ahogy az idők kezdete óta az emberi butaság úgy terjed a faj között, mint a lepra és időről időre egyre kritikusabbá válik a helyzet, nem beszélve az egyéb tényezőkről, mondhatni mellék betegségekről, amik a butaság virágaként növekedtek tovább. Az összes romlott, az összes rohad, az összes veszett és már nem lehet őket megállítani máshogy, csak azzal, ha eltűnnek a Föld színéről. Ehhez pedig már megvannak a megfelelő eszközeim, hogy hogyan csinálok a megmaradott lélekszámból egy szép kerek nullát. Tükörből egyre szélesedő vigyorom köszön vissza rám, az utcai lámpák pislákoló fénye alatt a sötét éjszakában megjelenik egy zsebre tett kézzel sétálgató alak, csücsörítő ajkai alapján fütyülhet, koromfekete szemei pedig a környéket pásztázzák, mintha direkt jött volna ide, hogy keresse magának a bajt. Hát meg is találta. Ha ennek a kis bajkeresésnek volt tétje, nem ő fogja elvinni a fődíjat, hanem az árnyak közül kilépő szárnyas vetélytársa, pont a legagresszívabb angyal mind közül, akik követnek. Szisszenve csóválom meg a fejem és az ablak keretének dőlve várom, hogy a láthatatlan gond hangtalanul elüsse a meccs kezdetét, ám mielőtt egészen átadhatnám magam a harc élvezetének megváltozik a kilátás, megváltozik minden. Vakító, fehér sterilség tölti be az egész tárgyalótermet és nagyokat pislogva kell hozzászoknom a szoba félhomálya és a kinti sötétség után, közben mégis a tárgyaló bejárata felé fordulok, hogy lássam ki tisztelt meg azzal, hogy köszönés helyett először megvakít inkább. Ajkamat belülről rágcsálva nézek szőke vendégemre, majd ismét körbepillantok a patyolat fehér térben és elismerően hümmögve állapodik meg rajta a tekintetem. Ismerem valahonnan? Belemásszak a fejébe, vagy hagyjam, hogy elmondjon mindent magától? És ha csak trükk az egész? Pillantásom homlokának közepébe fúrom, de most még megállom az égető kíváncsiságot és azt, hogy nézzek a fejébe, szánakozó hangneméből ítélve nem csak azért jött ide, hogy foghegyről idevesse nekem, hogy jelenlegi projektjeim reményeim ellenére is döcögősen haladnak, de ami késik nem múlik és mindenen lehet javítani.
'Optimizmus kérdése az egész. Én teljesen pozitívan állok a dolgokhoz, amik most lehet, hogy kissé lassabban haladnak, mint ahogy én azt elvártam és elképzelem, de soha ne mondd, hogy soha.' - mosolyodom el és mutatok mögé udvariasan, hogy foglaljon helyet a faszékeknél kényelmesebb bőrfotelban, ami fehér színben nem biztos, hogy nem lenne hányingert keltő, éppen ezért meghagytam az eredeti sötétbarna elképzelés szerint. Talán hosszú beszélgetésnek nézünk elébe és nem szeretném, hogyha vendégem kényelmetlenül érezné magát, legalábbis fizikálisan nem. De ahogy látom ő sem marad rest és mosolyogva simítok végig a trónuson, ami egykor Atyámé volt, mára viszont én vettem birtokba. Elégedett huppanok bele és lábaimat keresztbe téve, jobbommal a karfára könyökölve, hogy az államat kényelmesen tudjam támasztani figyelem vendégemet.
'Nem, valóban nem ismerlek, de ha jól sejtem akkor ez perceken belül meg fog változni, mert gondolom nem azért jöttél ide és dekoráltad át az egész helyet, hogy az orrom alá dörgöld, hogy még bele kell kissé szoknom vezetői szerepembe. Gyanítom viszont te ismersz engem, de azért bemutatkozom, hisz az illem úgy kívánja; Gabriel vagyok, Isten egykori hírvivője, ma már pedig nem kisebb személy, mint az ő helyettesítője.' - Isten helyettesítője. Őt nem helyettesítheti senki, nála fényesebben nem ragyoghat senki, nála szeretet teljesebb személy sosem élt még és nem is fog, így mondhatni Isten káromlást követtem el. De ki fog jönni azért, hogy ezt a szememre olvassa? Majd a kis hölgy ezt is elvégzi a többiek helyett, efelől nincs kétségem, hacsak nem elengedi a füle mellett, esetleg reakciójától el fogok süllyedni a föld alá. Ki tudja?

Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Tárgyalóterem - Page 2 Empty
Utolsó Poszt Kedd Júl. 10, 2018 6:30 pm
To Gabriel
Ignorance is the curse of God; knowledge is the wing wherewith we fly to heaven
Az Uriellel való találkozásom rádöbbentett valamire. Gabriel tökéletes báb lehetne Amara kezébe. S neki erről még nem is kell feltétlenül tudnia. Egy szempillantás csak, úgy tűnök el a naiv kis angyalka elől, mindezt miért?
Hogy megjelenjek Las Vegasba? Igen? Régen jártam már itt. Az emlékek ezzel kapcsolatban zavarosak, mégis tiszták. Gabriel ipharemje. Vajon mi lett vele, megdölgött már? Stamiel, oh Stamiel. Egykor a könyvtáratokba vágtad el a torkom és tépted volna ki a belem, mindezt miért? Mert tudást akartam átadni neked.
Olyan tudást, amelyre Gabriel áhítozva vágyott volna, ha a birtokában van. S lám. Most itt vagyok, hogy szövetségre lépjek vele.
Huszonöt évig hitettem el vele is, hogy az ő oldalán állok. Csak ezért maradhattam a mennybe. Elhitte ő is és ostoba katonái, hogy osztom nézeteit. Sértetlen voltam odafenn. Nem áltatom magam, valószínűleg tudomást szerzett, hogy nem csak Cassaelt bújtattam a mennybe odafenn. Ott tilos volt megjelennie bárkinek, aki nem az ő hű szolgája volt. Cass lebukott, vele együtt pedig én is. Sietve hagytam el otthonom. Ő kényszerített rá. Mégsem érzek gyűlöletet irányába. Semmit sem érzek. Üres a szívem, mit kitéptek mellkasomból.
Nincs is rá szükségem, csak egy szerv, semmi több.
Az emlékek megrohamoznak, ahogy a tárgyalóba érkezem meg. Háttal áll nekem, tán észre sem vette érkezésem. De ezen gyorsan változtatok. Az emlékek kavarognak bennem.
Illúzióval keltem életre a mennyeket. Hófehérré válik minden, vakítóvá, ahogy Isten teremtette meg azt nekünk. Nem léphetünk most be oda, de nem is kell. Nekünk nem kell, ahhoz, hogy úgy tegyünk, mintha ott lennénk.
- Azt mondják, hogy itt akarod az új mennyországot létrehozni - hangom könnyed. Egykor áhítattal szóltam hozzá. Megtisztelve éreztem volna magam, ha beszélhetek vele, hiszen Ő egy ark.
Egykor jelentett is valamit a hiearchia számomra. Egykor. De ezek az idők elmúltak már. Emlékek. A menny után még hittem abban, hogy Gabriel katonái nem fanatisták. Hittem abban, hogy szavakkal tudok hatni rájuk. Érdekes dologra jöttem rá a Sötétséggel kapcsolatban. Meg Akartam osztani vele. Stamiellel. Akkor még segíteni akartam nekik is. Mily ostoba voltam, mégis mit kaptam cserébe? Fájdalmat és kínt. Ez, az, amit okozott számomra az elsőszámú katonája. Emlékek. Mocskos emlékek, melyeket most mégis felidézek. Ha a fejembe pillanatan egy percig sem ellenkeznék. Egyedül Amarat zárom el magamba. Nem kell tudnia, még nem, hogy már az ő csatlósa vagyok.
- Meg kell hagyni, hogy eléggé pocsék munkát végeztél. De tényleg… - s ez nem csak a földi mennyország létrehozására vonatkozik.
Az emberiséggel is. Sikerült pár év alatt szinte az egész világot kiírtania de két várossal alig bír el? Szánalmas komolyan. Arcomra mégis könnyed mosoly szökik, nem engedem, hogy lássa gondolataimat.
- Gondolom fogalmad sincs róla, hogy ki vagyok - jelenítem meg előtte Isten trónját is. Csak hogy teljes legyen az illúzióm a mennyről. Érezze csak magát otthon.
Nem tartok attól, hogy erőm elhagy. Napról-napra nő, hála Amaranak. Nem kockáztatom meg azt a tényt, hogy erősebb lennék Gabrielnél, de azért… Lehet, hogy kezdem megközelíteni ezt a szintet. Utóbbi mondatom természetesen csak az Uriellel való találkzásom mondatja velem. Ő nem foglalkozott velem, de lássuk csak, Gabriel mennyire volt tisztába, hogy mi is folyt odafenn a mennybe, amíg ő volt ott az Úr.
Vissza az elejére Go down
Hell or Heaven
Hell or Heaven
reveal your secrets
☩ Keresett személy :
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Tárgyalóterem - Page 2 Empty
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 12, 2018 12:01 am
***
szabad a játéktér
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Tárgyalóterem - Page 2 Empty
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 05, 2018 6:16 pm

anahita & raiden
welcome back my love

Egyáltalán nem hat meg engem, hogy mi történt az elmúlt másodpercekben, apukánk megint megmutatta, hogy ki a kemény legény a vidéken. Engem nem hatott meg az egész, de rá annál inkább hatással van, ami elég rossz jel, ki tudja, hogy mikor fog visszamenni és hagy itt minket. Eltudom képzelni, hogy milyen büntetésben lenne része, bár apánk talán neki megbocsátana. Amikor felemeli a hangját csak felvonom a szemöldökömet és úgy pillantok rá, nem tudom mire vélni a viselkedését.
- Mit vársz tőlem pontosan? Csevegjek veled tovább, miközben minden egyes szavaddal ítélkezel és olyan embernek állítasz be, amilyen nem is vagyok? - nézek rá és cseppet sem érdekel a válasza, számomra ez a beszélgetés igencsak lezárt és nincs is értelme folytatni. Konok, makacs és ezen nem is fog változtatni, szerettem volna, ha megtörik köztünk a jég, de nem fog egy hamar és nem érzek elég erőt magamban ehhez jelen pillanatban. Bár teste reagál és elkezd félni, sugárzik belőle a félelem, míg én kiegyensúlyozott vagyok és összeszedett, mindenki azt kapja, amit érdemel, én is megkapom egyszer a büntetésem, de nem most.
- Nem tudom, hogy elméd pillanatnyi zavarát miért kell egy felsőbb erőhöz kapcsolnod. - mindössze ennyit mondok neki, nem fogom tépni feleslegesen a számat és nem vagyok kíváncsi rá, hogy mennyire fél az apánktól. Bár mikor közli velem, hogy Gabriel nincs itt, csak megállok és sóhajtok egyet. - Kilenckor gyere át hozzám, beszélnünk kell. - indulok el újra és most már nem állok meg, tudom, hogy nem fog eljönni, de meghagytam neki a lehetőséget, ha meggondolná magát, tudja, hogy hol fog találni. 



♥️
[/quote]
Vissza az elejére Go down
Raiden
Raiden
reveal your secrets
Tárgyalóterem - Page 2 205306
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Tárgyalóterem - Page 2 Sexy-Jason-Momoa-GIFs
☩ Történetem : ☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Tárgyalóterem - Page 2 Empty
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 03, 2018 3:17 pm
Hello my darling
Anahita && Raiden
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Nem hagy a gondolat nyugodni, hogy isteni jelenés volt, s atyánk így adj a a tudtunkra, hogy velünk van még. Talán, akkor rosszul teszek valamit. Ekkor hirtelen a fájdalom, és a harag csak jobban eluralkodik rajtam, így csak behunyom a szemem. A émon beleéig romlottá tett engem.
- ENNYI? – Emelem meg a hangom a nő irányába. Mérgesen tapasztalom, hogy számára már atyánk nem jelent semmit, hogy csak Gabrielt tartja tiszteletben. Mi van, ha ez ő volt? Mi van, ha vissza tért és mindenkit megbüntet? Félelem járja át a testem, és kémlelem a nő arcát, s a termet is, hát ha látok valamit, ami meg magyarázná mi a fene történt éppen itt.
- Tényleg úgy teszel, mint ha nem érezted volna ezt a suggalatott? – szökik fel a szemöldököm kérdően,s a nőt vizslatom.
- Gabriel nincs itt, különben nem veled beszélgetnék Anahita… - sóhajtok.





Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Tárgyalóterem - Page 2 Empty
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 01, 2018 1:15 am

anahita & raiden
welcome back my love

Kissé gyermekesnek és feleslegesnek tartom a viselkedését, hát nem kell már sokáig velem beszélnie, kezdem kevésbé érezni a vágyat, hogy visszakapjam. Talán engednem kellett volna másnak, talán nem kellett volna egészen idáig rá várnom. Mégis mikor eszembe jut az a sok szép emlék, azok a csókok melyekkel elhalmozott és mikor magához húzott, sosem éreztem nagyobb biztonságban magam, mint mikor ő ölelt át. Múló képek, gyermekes képzelgésnek tűnnek csak már, mintha nem is történhetne meg, mintha sosem térhetne vissza ez az állapot és talán így is van.
Eleinte azt hittem, hogy ő csinált velem valamit, de elmémmel éppen más valaki szórakozik és én már az első pillanattól kezdve érzem, hogy ki lehet az, hogy éppen ki érezteti ezt velünk. Hát mégis visszatért.. Kérdését értelmetlennek találom, így inkább csak válaszra sem méltatom. - Ha nem hiszel nekem, hát nem hiszel. - térek vissza az előző témára és elmosolyodom. Teljesen céltalan és értelmetlen ez a beszélgetés, még mindig makacs és ragaszkodik az "igazához".
- De most dolgom van, sürgősen beszélnem kell Gabriellel. - jelentem ki és válaszát meg sem várva lépek el mellette, hogy megkeressem a nem rég említett férfit. Aggasztó, eléggé aggasztó apánk megjelenése, ami semmi jót nem sejtet. Oly sokáig volt távol, most mégis megjelent a semmiből.  



♥️
Vissza az elejére Go down
Raiden
Raiden
reveal your secrets
Tárgyalóterem - Page 2 205306
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Tárgyalóterem - Page 2 Sexy-Jason-Momoa-GIFs
☩ Történetem : ☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Tárgyalóterem - Page 2 Empty
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 27, 2018 10:43 am
Hello my darling
Anahita && Raiden
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:


Végig mérem a nőt, és össze kulcsolom a karom mellkasom előtt. Rosszallóan néztem rá, és nem hittem el egy szavát sem. Nem hittem el, hogy mással nem volt rajtam kívül, nem hittem el, hogy még kellek neki, a pillantásai amivel ezt sugallták, hazugság volt.
Már nagyon jó lenne, ha Gabriel visszatérne, és végre beosztana.
Játsza, cicázik, de nem hagyom magam. Hiába a közelsége nem akarom megcsókolni, bár pillanatig át futott az agyamon, de nem teszem.
- Már New Yorkban is megmondtam.... - Ekkor hirtelen valami más lesz. Össze vissza látok minden, körülöttem cikázik és hatalmába kerít. Nem tudom mi ez, kinek a műve lenne ez a játék? Testemet tehetetlennek érzem, mint egy rongybaba amit egy kislány dobál. Vagy egy pók, aminek a hálóját elkapta a jeges fuvallat. Mondat közepében hasít belém, de mikor vissza érek, csak a nőt látom magam elött, aki biznyára ugyan ilyen zavart lesz.
- Mi volt ez? - Ül ki a rémület az arcomra, ami nem szokott. Isteni játék lett volna? Talán apánk 27 év után visszatér?




Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Tárgyalóterem - Page 2 Empty
Utolsó Poszt Vas. Jan. 21, 2018 12:35 pm
Isteni kinyilatkoztatás

Anahita és Raiden elméjét egy felsőbb hatalom víziója kezdi kitölteni, elrabolva a jelen pillanatból. Egybefüggő anyag ritmusos mozgásának kellős közepén találják magukat, miként a sötétség öleli körbe őket. Különböző színű, formájú és méretű halak cikáznak körülöttük, de maga az anyag háborog, ide oda löki hullámaival a benne haladó testeket, kosznak tűnő üledék kavarog mindenfelé, s vele együtt egy tárgy aprócska, kerek, lukas teteje. Semmi több, ennyit láthatnak belőle csupán, aztán ismét elnyeli a forgatag. Ezután a képsorok megszűnnek, ők ketten pedig hirtelen visszatérnek a jelenbe.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Tárgyalóterem - Page 2 Empty
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 15, 2018 1:24 pm

anahita & raiden
welcome back my love

A csalódás, melyet Raidennel való találkozás okoz, leírhatatlan. Egyszerűen nem erre számítottam, talán nem is volt jó ötlet megint mellénk állítani. Ekkora arroganciával és büszkeséggel nem fogja sokáig bírni, ha nem is Gabriel, akkor majd én fogom levágni a fejét a nyakáról. Sok minden megváltozott, talán bennem is túl sok minden, mikor végeztem azzal a szánalmas nővel, nem érdemlik meg az életet, nem érdemlik meg azt, amit az atyánk adott nekik. Ők a legcsodásabb teremtményei? Ugyan már.. Nálunk szánalmasabb létforma nincs is. Végignézve a férfin, akit egykor szerettem már egyre kevésbé érzem a vágyat, hogy újra megosszam vele az életemet és a testemet.. Hiányzott, nagyon is, de ha ezt folytatja, akkor nem leszünk jóban és bár még nem ismeri a gonosz oldalamat, jobb lenne, ha tartana tőlem.
Szavait hallva egy hamis mosolyt varázsolok az arcomra és nézem őt, tetőtől-talpig megvizsgálom, mintha röntgen szemeim lennének. - Majd kicsattansz. - jegyzem meg hasonló iróniával a hangomban, mint ahogyan ő is tette. Talán meg sem kéne lepnie a viselkedésének, mert bizonyos, hogy én hagytam őt cserben, de nem tudtam tovább játszani a szerepet, melyet kiszabtak rám. Undorodtam az emberektől, egyszerűen hányingerem lett tőlük és Gabriel nézeteit megbolondítottak, annyira egyetértettem vele.
Közelsége hatással van rám, bár nem mutatom ki, mégis megindít bent valamit.. Rég nem éreztem ilyet. - Mindened lehetek, csak kedvesed nem. - felelem neki és komolyan is gondolom. Azok az idők elmúltak, már egyre kevesebb reményt látok arra, hogy valaha is újra együtt lehetünk.. Feltételezése pedig nem kicsit sért, csak unottan pislogok rá és mielőtt lerakhatná a kezét, megragadom és megszorítom, majd egyenesen a szemébe nézek. - Eddig sem viselkedtem szajhaként, rajtad kívül senkivel sem osztottam meg a testemet. - mosolyodok el, mikor mégis.. rájövök, hogy féltékeny.
- De látva, hogy ennyire zavar.. - lépek közelebb, majd már annyira közel vagyok, hogy majdnem összeérnek az ajkaink. - Csak tenned kell ez ellen. - suttogom halkan, majd eltávolodom tőle, mielőtt megcsókolhatna, ha akarna.  



♥️
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Tárgyalóterem - Page 2 Empty
Utolsó Poszt
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hell or Heaven :: Gabriel székhelye-
Ugrás: