Sokféleképpen láthattuk már a Poklot: tüzes barlangrendszerként, rétegelve Dante poklában, vagy éppen a földi világ apokaliptikus tükörképeként. A mi világunkban azonban egyik sem kifejezetten a hagyományos Pokol jelenik meg.
Ha egy messzi pontról kezdenénk az utazást befelé, akkor egy vörösen, narancsosan izzó tengerről indulnánk, amely szinte egybe olvad a távolban a folyamatosan kavargó, sűrű felhőkkel, mely a tenger színét ölti magára. A Lélek tenger kinézetre talán olyan, mint a láva, ám az állaga teljesen különbözik tőle. A tengert azok a lelkek alkotják, amik valaha emberek voltak a felszínen, de haláluk után nem nyerhettek belépést a Mennybe, s mivel alkut sem kötöttek, démonokká sem váltak. Ebben a hatalmas tömegben, mélyen legbelül szenvednek bűneikért olyanformán, ahogy azt egy ember el sem tudná képzelni. Itt megkeresni valakit szinte lehetetlen, de kiragadni, használni, majd visszaengedni lehetséges, s ha csendben nagyon oda figyelsz, még hallhatod is kínzó kiáltásaikat, sikolyaikat.
Utunk egy kontinensre vezet a tengerről, és attól függően, hogy merről közelítjük meg, hegyormos szárazföldbe, félszigetekbe, vagy hatalmas szigetekbe is beleakadhatunk. A föld vörös, bordó színt öltött magára, mintha csak az évezredek alatt kiontott vért szívta volna magába, s a kontinens nagy része kopár, azonban előfordulnak "vérfüves" mezők is.
A Pokolban az éjszakát alig lehet megkülönböztetni a nappaltól. A part menti vidékeken a tenger fénye ad világosságot a csillagtalan, démoni, fekete éjszakának, a kontinens belső részein az éjszaka pedig olyan, akár a naplemente: az ég felettük már sötét és hátborzongató, de a távoli izzó lelkek óceánja bevilágítja a messzi felhők alját.
De a Pokol nem csak a démonok miatt halálos hely. A szeszélyes időjárás épp olyan veszélyes, mint egy szabadon mászkáló, állati intelligenciával rendelkező démon lény. A forró, szinte tűzviharok a lakók számára ugyan inkább csak bosszantóak, a betolakodók hamar halálukat lelhetik a csontig maró forrós por és néha tűzorkánban.




A Pokol hierarchiájában a négy Lovasnak és öt démonhercegnek van külön területe, régiója. Mivel Lucifer az egész felett uralkodik, így neki nincs külön, s mivel a lordok a Sátán mellett vannak a nap 24 órájában, így nekik sincs. A Sátán hatalmas palotája a Pokol közepén található meg.

A kilenc régió a következők szerint van elosztva:
>> Észak
>> Észak-kelet
>> Kelet
>> Dél-kelet
>> Dél
>> Dél-nyugat
>> Nyugat
>> Észak-nyugat
>> Közép régió
A területeik urait és úrnőit a foglalóban nézhetitek meg.




Mivel a Pokol oly pusztító hely, hogy az emberi technika egy hétig sem bírná, így a démonok a régiók között démoni lényekkel, pokoli lovakkal közlekednek, esetleg, aki ért annyira az okkult mágiához, kapukat nyitva mehet A-ból B-be. Ugyan ezen okok miatt a kommunikáció írásban, futárokkal, megidézett lényekkel, mágiával történik.
A Pokolba kétféleképpen lehet be és ki jutni: varázslattal az illető kaput nyit maga előtt, illetve van egy-egy állandó kapu a régiókban, amelyek a felszíni világon különböző helyekre nyílnak (akárcsak lent). Ezeket a kapukat nagy erőkkel őrzik, hogy ne jöhessenek be (vagy mehessenek ki) illetéktelenek.