Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Deedra - Ex szakadárok vezetője •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 12, 2016 12:32 pm
Következő oldal


****
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Deedra


Deedra - Ex szakadárok vezetője Tumblr_pw3d75V5yb1y2onn3o3_r1_540
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
100
☩ Rang :
Ω Ex North commander
☩ Play by :
Ω Marie Avgeropoulos
☩ Korom :
26
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 08, 2016 11:43 pm
Következő oldal


Deedra

Raiden
A fájdalom tűrése a harcos igazi fegyvere. Légy mestere, és senkinek nem lesz hatalma fölötted!
Saját
25


Karakter információ
Család - † Nykon • Apám - Klánunk vezetője volt, aki hajdanán alapította ezt a klánt.

Diana • Nővérem -  Démon elragadta a testét, s porhüvelyként használja.

Mi a beosztásod - Régen - Én voltam az örökös apám halála után - Északi klánom vezetője

Most - Jelenleg csak egy rab vagyok, aki New Yorkban tartozkodik, s arra vár, hogy a tanács végre meglássa benne a jót, és bízzanak benne, elismerjenek.

Melyik oldalon állsz? - Kizárólag az embereket képviselem. Nem hiszek abban, hogy egy természetfeletti jó lehet. Isten nevét sem ejtem ki számon, így lettem nevelve.

Városod - New York
marie avgeropoulos
Nem kerestek
Ember (vadász)
Nincs rangom

Karakter képességeinek leírása
Bloderina..a véres királynő ..kezdetben még nem neveztek így. Én is, ahogyan senki sem, nem született ölésre. Mostanra már vérben kellett fürdenem. Klánomban meg kellett tanulnom, hogy ha az ijedt kislány maradok, hamar meghalok, nem érdekelte őket a származás, itt csak az erő számított. Remekül bánok a kardommal. S meg tanultam az úgy forgatni, hogy ellenfeleim, ha csak kezembe emelem, rettegjenek. Minden mozdulatom kimért, sosem haragból támadok.Gyakran hiszik azt a férfiak, hogy egy nő nem lehet ilyenre képes, s ezt kihasználva tépem le a fejed. Szakadár létem utolsó éveiben tanultam csak meg igazán, hogyan is kell embert ölni. Használtam a nyúzást,  ellenségeim vérével kentem fel magamra harci festékem.
Gyakran próbáltam az utam során kikapcsolni az emberségem, de sosem sikerült igazán. Nem mutatom ki mit érzek, igyekszem elrejteni mindent. Mire New Yorkban értem már majdnem feladtam azt, s rémálmian az óta kísértenek.

Remekül forgatom a botom, amit magam faragtam. Abba faragtam a motívumokat, amik a klánomra emlékeztetnek. Karomon lévő tetoválás könnyen lebuktathat, így elrejtem azt.
Ezt New York átlépése után elvették tőlem. Mindig tartok magamnál kést, így mikor azt hinnéd, előnyöd van, a bordádba vágom azt.


Minden történet rejthet titkokat
Ki vagyunk, vagy is kik voltunk mi? A szakadárok. Egy harcos, nomád nép, aki megveti Isten nevének kiejtését is.
A két klán külön életvitelt folytat, s mindkettő más hitet vall. Egyik klán se hajlandó a rajtuk kívül eső vadászokkal szövetkezni, hiába vallják ugyanazt, amit ők. Megvetik azt az életet, amit azok élnek, kik a falon belül védik magukat. Vagy is még nem mészárolták le egymást, de ne szaladjunk előre.
Gyerekként sokat ültem a tűz körül, s hallgattam a klánok meséjét az öregeinktől. Nykon az apám alapította a mi klánunkat, az Északi klánt. Apám a legjobb ember volt, akit valaha ismertem, s szerettem. Mindig hitt az emberekben, s sose hagyta, hogy elvaduljanak, akármennyire is már a természet az otthonuk.
"Ők azok az emberek, akik 27 évvel ez előtt, mikor Gabriel megtizedelte az emberiséget, úgy döntöttek, néhány száz társukkal egyetemben elmenekülnek, és új életet kezdenek.
Először egy nagy falun osztozkodtak, négy vezetővel, de mikor a vezetők között felmerültek a módszereket és a vezetést illető első nézeteltérések, létrehozták a szakadárok négy klánját.
A parancsnokságot általában öröklés útján lehet megszerezni."
- Mesélte az egyik öreg, miközben apám takaróba burkolt engem. Az volt életem legszebb éjszakája, s akkor eldöntöttem, hogy bátor leszek. Ez persze kezdetben nem ment.


Kezdetben:
Kezdetben félénk lányka voltam, ki árnyékától is megrémült. Egy kis fruska, akit bárki pillantok alatt a földre teríts, s elfenekel. Gyakran csúfoltak, gyakran aláztak meg, hiába tudták, hogy én ki lánya vagyok. Itt sosem volt kegyelem. Sokszor találtam magam a sárban, hiába küzdöttem, gyenge voltam. Érzelmileg instabil. Anyámat sose ismertem, ellenben apám egy erős férfi, ki nem ismeri a félelem szót sem.

A nővérem Diane. Ő erős volt, igazi amazon, egy harcos. Imádtam őt, ahogyan ő is engem, de éreztem azt, hogy sose leszek olyan amilyen ő. Remek vezető lesz belőle, mindenki azt hajtogatta, s azt, hogy jobb is, ha nem én fogom vezetni a klánt. Mindent megtanult, mindent tudott. Gyors és erős volt, de a lelke és a szíve gyengéd volt.
Kivéve egy valakit. Rowenát. Rowena úgy gondolta ő sokkal jobb harcos, s vezető, mint nővérem és sokkal jobb, mint Nykon is valaha lesz. Rowena egy árva, ki itt nőtt fel. Vezető kiképző lett, de mindig is ellent mondott apámnak, s annak, hogy ő vezessen.
Ám eljött a nap. Apám és Lincoln éppen megbeszélést tartottak a sátorban. Behívtak minket, hogy lássuk, hogyan zajlik egy ilyen megbeszélés. Nővérem folyamatosan cukkolt, hiszen köztudott volt előtte, hogy szerelmes vagyok Lincolnba. Apánk jóképű jobb kezébe.
Nem tudtam figyelni, hiszen minden mozdulatomra ügyeltem, s félszemmel folyton a férfit néztem, így apám utolsó szavai a homályba vesztek.
Fekete füst szállt be a sátorba, s költözött nővérembe, s mikor Diane kinyitotta szemét láttuk, hogy fekete.
- DÉMON! - Ordított apám, és gondolkodás nélkül a kardjához kapott. Nem érdekelte, hogy a lányát szállták meg, nálunk bárki életébe is kerüljön egy természet feletti nem élheti túl.
Azonban a démon erősebbnek bizonyult.  Kihasználta a nővérem összes fizikai, szellemi tudását és apám ellen fordult. Egyenesen kitépte a szívét, amit rezzenéstelen arccal a földre ejtett. Mikor hirtelen a fejéhez kapott, s a szeme fel le villogott láttam,  hogy Diane harcol.
Elmenekült, a nővéremmel együtt, s nekem fel kellett készülnöm egy rémálomra. Parancsnok lettem.



Parancsokságom:
Lassan tanultam, de Lincoln mindenben segített. Rowena folytatta az ellenem való háborút. Sokszor megmérgezett, vagy ellenem uszította csatlósait, de én csak erősödtem.
Megtanultam, hogy az ijedős kislánynak fel kell vennie a harcot. Szerelmes lettem, s Lincoln mellettem állt. Évei alatt sokat tanultam, sokat fejlődtem, ám mindig rettegtem. Álmomból zihálva keltem, féltem a haláltól.

Rowena csatlósokat, támogatókat gyűjtött maga köré, hogy övé lehessen a klán.
Jobb volt, mint én, de nem volt benne emberi érzelem. Kivéve egy férfi iránt. Az a férfi, aki ugyan olyan pszichopata volt, mint ő, ki ágyába csalt engem. Hidegvérrel ölt gyerekeket is, ha kellett.
Ám Rowena legutolsó tette a legaljasabb is volt. Szövetkezett Wanhedával, ki mészárlásba kezdett, s a klánok összecsaptak. Wanheda előttem fejezte le Lincolt s ekkor a maradék emberségem is megszűnt létezni.
Kevesen élték túl, még a sötétség eljövetele előtt, de szétszéledtünk. Gyerekek, öregek hevertek az erdőben, véres tetemeiket az állatok ették meg, s a falvak, amikben egykoron élet volt 28 évig mára semmisé váltak.
Én túléltem, de a küldetésem koránt sem fejeződött be.


A vég?
Miután vége lett, s véráztatta földet néztem, és soha sem éreztem ennél nagyobb dühöt, mint akkor. Tudtam, hogy bosszút kell állnom, de azt is, hogy növérem még valahol vár rám.
Elhagytam az erdőt, az otthonom, ahol felnőttem. Átjárt a magány, s a kétségbe esés. Rowena megszökött, így nem volt időm megtorolni szerelmem halálát. Wanheda pedig beleit ontotta előttem.
Királynő vérével arcomon indultam el.

Mi lesz? Gondoltam. New York. Ugrott be nekem egy régi történet, hogy ott abban a városban csak is kizárólag emberek élnek, s hatalmas biztonság uralkodik, mert a vadászok védik azt. Tudtam, hogy klánom régen megtagadta a városiakat, és azt is, hogy talán nem nézik majd jó szemmel érkezésem.
Szükségem van a városra, hogy életben maradhassak, és szükségem van rájuk, hogy megtaláljam nővérem, és kiűzzem belőle a démont.
Így útnak indultam, tele veszélyekkel, s szenvedéssel. Utam végére már csaknem elhagytam emberségem, s rájöttem ellenségeim nem halnak meg. Ezzel az információval, és tudással, amivel rendelkezek, kérek bebocsájtást hozzájuk, s reménykedem, hogy otthonra lelek.

Városiak természetesen nem bíztak meg könnyen bennem, így megfigyelik minden mozdulatom mielött maguk közé engednek. Meg kell szoknom a városi létet, a folyó vizet, és a pittyegő dobozt, minek a neve mikró. Várom a lehetőséget, hogy harcba menjek.



Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5