Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Pennsylvania, Elhagyatott gyárépület •
reveal your secrets

Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 02, 2020 7:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Mammon & Cassael
Zene: Season of the Witch • Szószám: 620 • Credit:

Mindösszesen a kétkedés magvát volt célom elhinteni benne; amennyiben úgy határoz, nem foglalkozik különösképpen a ténnyel, a ládában mindketten jelen voltunk, hát nem kapkodok magyarázkodásba bocsátkozni. Kitérőt tenni a leviatánokra, az egyikkel való különös tapasztalásomra… Legfőként, mert nem vagyok büszke vagy elégedett azzal a kicsiny darabbal, mi a lényemre kapaszkodott és olybá tűnik örök életre szóló hajlékot váltott magának a megkérdezésem nélkül. Szavak nélkül hagyom, tovább táplálva a bizonytalanság érzetét kettőnk között dacára annak, meglehetősen higgadtnak és nyugodtan tűnik. Ám valóban az volna? Jobban ismerem annál, minthogy gyermekded próbálkozását akár egy momentumra is komolyan vegyem.
Mégsem ez az egyetlen indok, amiért csönddel adózok. Korábban is feltűnt vajmi halovány neszezés a távolban, a gyárépület rozsdás vagy épp megrogyott falain túlról, azonban eddig igazán nem vettem róla tudomást. De mintha egyre erősebbé válna az a gomolygó, különösen örvénylő hang, akárha egy tengerpart távlatából fülelnénk a víztömeg zabolázatlan morajlását. Halovány árkokkal a homlokomon tekintek el jobbom irányába, miként viszont nem történik semmi, betudom egy újabb maradványtünetnek, kellemetlen emlékeztetőnek a láda fogságából.
- Úgy hiszed, koncentrálhatsz Wallenbergre nélkülem? Bájos - emelem meg a szemöldökeimet, visszafordítva rá a figyelmemet, hiszen ő sem gondolhatja, ennyi küzdelem s szenvedés után majd könnyedén hagyom, az általam védett halandóval elszórakozzon. Ugyanúgy Drake sem képzelheti, a viszonylagos kudarc okán átadom neki a stafétabotot, mikor a kezdetektől fogva nem boldogult a legjobban. Természetest ezúttal sem részletezem szavaimat, a csönd kitöltésére egyébként sem lenne szükség, megteszi azt a démon.
- Pökhendi vagy, mint mindig. Az arkangyalokkal egyenrangúnak tekinted magad? Különbnek a fajtádban? Egy _arkangyal_ teremtett téged is - kiábrándult arckifejezéssel emlékeztetem arra, amiről a pokolfattyak zöme örömmel szokott megfeledkezni. Értem mindemellett, mire kívánt kilyukadni, a különlegességére s a felsőbbrendűségére, azonban hiába minden szava, az én szememben soha nem lesz több mint egy a sok közül. Nyitnám a számat, erről azért őt is tudassam, ellenben az a robaj ismét megzavar, az eddigieknél hangosabban.
Összevont szemöldökökkel nézek el az irányába, a szemem sarkából figyelve, vajon Mammon is moccan-e, hisz ezzel bizonyossággá válna, nem egyedül tapasztalom a mostanra konstanssá váló, süvítő zajt. Mindennek ellenére megint csak próbálom elterelni róla a figyelmemet és arra koncentrálni, ami jelenleg a legfontosabbnak hat, vagyis információt kisajtolni a Pestisből. Csakhogy ezúttal nem osztja olyan nagylelkűen a gondolatait.
- Hibáztathatnál? Az egód meglehetősen na- - nagy, így fejeződne be a mondat, ha nem szakítana félbe a gyárépület ablakait hirtelenjében darabkáira szaggató, fekete örvénylés. Pusztán egy pillantás, mit megengedhetek magamnak, mielőtt szárnyaimmal betakarózva a törmelékek elől megvárnám, áthaladjon rajtunk ez a természetesnek közel sem csúfolható jelenség. Fogalmam sincs, a démon mit művel, odafigyel-e, én viszont a tollaim közül ki-kilesek a váratlan pusztítást meglesendő.
A sötét, tornádóra emlékeztető valami, melynek kisugárzása alapján kétségbevonhatatlan, a sötétséggel van dolgunk, vadul szaggatja szét körülöttünk a világot; az épület alkotóelemei előbb a levegőbe emelkednek, majd nemes egyszerűséggel a semmivel lesznek egyenlővé. Rajtunk is átsüvít, szaggatja lényünket, s az elevenünkben érezhetjük, milyen igyekezettel próbál minket is eltüntetni a föld színéről. Hosszú másodpercekig kitart a vihar, aztán egyre kíméletesebbé válik a dühöngése, mígnem továbbáll tőlünk.
Megdöbbenve, erőmben meggyengülve és szárnyaimban megtépázottan tekintek körbe az egykori épület helyén, ahol jelenleg nincs más, csupán sivár, szürke, élettelen talaj. A falak, a berendezési tárgyak mind eltűntek, mintha csak bekebelezte volna őket egy óriási, láthatatlan lény bendője. A szélörvény nyomán ugyanez tapasztalható a „gyár” előtt s után is, még a fák és a növények sem maradnak nemhogy épen, de létezően a pusztítása vonalán. A semmi közepén állunk, akár a láda idején, a gondolatra pedig Mammonra kapom a pillantásomat. Ahogyan én, úgy őt sem vitte magával a tornádó, ellenben a pecsétemet, melynek hűlt helye körülötte. Az egyetlen, mi nyugosztal, hogy ő sem fest jobban, mint én, Amara erői bizton veszem, őt is pontosan annyira megterhelték, mint engem. A kérdés az, egyáltalán miért maradhattunk életben?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Mammon


Pennsylvania, Elhagyatott gyárépület  - Page 2 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
234
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 02, 2020 3:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


- Engel und Bluff? Lächerlich(angyalok és a blöff? Nevetséges). A ládában lévő energiák megzabolására és felhasználására én képes voltam, démon vagyok és azok az erők, amikkel szembesültünk, nem a fajtádnak lettek kitalálva. Ha el akarod hitetni, hogy a koszon kívül magadra szettél mást is… bocsásd meg nekem a kifejezést, de nincs több eszed egy galambnál… a szárnyad már megvan hozzá.- nyugalmat erőltetett magára, vállait ellazította, könnyedebb testtartást vett fel. Nem éri meg az angyal, nem éri meg, hogy Mammon felidegesítse magát miatta.- Mikor egyszerű bármi is az életben?- tette fel a költői kérdést. Persze ha egy emberrel állna szemben, akkor nem lenne túlságosan bonyolult a helyzet, de akárhonnan is nézi, egy angyal volt az, akivel most szemezett, méghozzá egy olyan angyal, kivel hosszú és bonyolult múltja volt. Nagy hiba lenne alábecsülni, ismerték már egymást, csak Mammon annyival volt előnyben, hogy változott, még az angyal megmaradt ugyanannak a szárnyasnak, aki az őzek ártatlan tekintetével mered a kamion lámpájának fényére.
- Nos, ebben az esetben Wallenbergre kell a figyelmemet összpontosítani. Remélem, hogy ez nem fog féltékenységi rohamokat kiváltani belőled, kedves Cassael. Nem felejtelek el, csupán hanyagolni foglak egy időre.- megjátszott szomorúsággal a szemeiben nézte az angyalt. Ezzel lefokozta magát másodiknak Mammon listáján, nem élvezi a démon figyelmét, legalábbis nem annyira, mint eddig. Nem tudja hol a láda, ezért ráér az elszámolás, engedi még élni, hogy lássa Mammon diadalát, érezze a szájában a keserű ízt, és legyen egy kis ideje, hogy saját magát hibáztassa.
- Artgenossen(fajtársak)? Engedj meg egy kérdést. De te az arkangyalokkal egyenlőnek tekinted magad, egy faj tagjának? De ha mégis igazad van, és egy faj tagjai vagytok, akkor hozzájuk képest te csak egy papagáj vagy, még ők igazi sasok. Ennyire vagyok egy fajban a többi démonnal.- mondta unott arckifejezéssel és hanggal.- Lachen und Lachen(nevetés és kacagás).- lazán ránehezedett a kardgombra, és kissé balra döntött fejjel nézte az angyalt, majd egy apró félmosoly jelent meg az ajkán, halkan elkuncogta magát.- Komolyan? Ez a nagy gondolat? Így szeretnéd megtudni, hogy mit tervezek? Cassael, most csalódást okoztál.- csalódottan ingatta a fejét.- Erre alapozni, az egomra? Hogy majd elmondom, mit is tervezek, csak hogy bebizonyítsak neked valamit? Rémesen amatőr húzás. De megnyugtatásodra közlöm, megvan a tökéletes módszer, és észre se fogjátok venni, csak amikor már késő, és egymás után potyogtok le az égből.- magabiztosan kihúzta magát, mosolya is sötétebbé vált, és szemei pedig rideggé, üressé.
reveal your secrets

Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 30, 2020 11:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Mammon & Cassael
Zene: Chainsaw Symphony • Szószám: 400 • Credit:

Leheletnyi hunyorral és a fejem oldalra billentésével hallgatom a démon messzemenő rágalmait, sértegetéseit, ám révén, igazságtartalom a nekem vetett szavaiban nem sok leledzik, nem különbül fakadok méregre. Wallenberg ölebe volnék? Higgye hát azt, nem vagyok több a halandók szolgálójánál, az alábecsülés hátrányomra még sosem vált. Éppen ezért nem gabalyodok mélyebb vitába, önigazolásba a Pestissel. Sőt, szívesen akasztanám benne a hangját is, de mihelyst a testvéreivel kapcsolatban kezd részletes beszámolóba, visszatartom magamban az elkerülhetetlennek hitt kényszert. Ki hitte volna, még hasznomra válik a locsogása? Igaz, egy ágról fakadnak az egykori Halállal; ő sem késlekedett beavatni Mammon felszabadításának tervébe, és hogy melyik embert kutatja oly' kitartón. Fontos információk kerülnek birtokomba ezúttal is, habár a Háború leváltásáról már magam is értesültem.
- Pontosan, én is _ott voltam_ - tagolom az utóbbi két szót, hogy megérthesse, a láda hatásaiból nem pusztán ő részesült. - Tényleg azt hiszed, hogy olyan egyszerű lesz kivédened? - egyik szemöldökömet a homlokom irányába ívelem, elkölcsönözve szájából az unott hangszínnel kiejtett közlést. Haragja természetest egyik momentumról a másikra villan meg, de az emberi gyermekekre jellemző hangulatingadozásai különösen nem késztetnek megrendülésre, nem hat hiszen ez többnek, mint felesleges hisztériának. Inkább fordítom energiáimat a csapda felállítására, mely lássuk be, nem szolgál többet az időnyerésnél, és az erőinek leszorításánál.
- Fogalmam sincs, hol van a láda – jelentem ki rezzenéstelen, nem komplikálva egyéb magyarázattal a dolgot. Valóban nem tudok a szelence helyzetéről, révén, a kiszabadulásom pillanatában szinte Mammonnal együtt tűntem el New Yorkból, s látogatást a városban azóta sem tettem – nem bíztam volna önmagamban s abban, biztonságban lettek volna a jelenlétemben. Egy probléma van mindösszesen a hallgatásommal, méghozzá, ha nem én beszélek, úgy a démon járatja a száját, szokás szerint alábecsülve a Mennyek hatalmát s erejét.
Megvont szemöldökökkel méregetem az alakját, tűnődve, vajh' valóban ennyire ostoba, vagy csupán megjátssza? Egyetlen dolog világos, nem lehet biztos önmagában, amennyiben hencegésével ellentétben nem lép a kiszabadulásának ügyében.
- Próbáld ki, démon, s megérted fajtársaid aggodalmát az angyalok állította csapdákkal kapcsolatosan – halovány mosolyfoszlány fut végig az ábrázatomon, ami amilyen hamar felbukkant rajta, éppen olyan sietősséggel tűnik is el róla. - Tehát? Mik a terveid kicsinyes bosszú címszóval? - a földre pillantva kezdek lassú sétába, igaz, tekintetemet egykét másodpercnél tovább nem tartom távol a Pestistől. - Vagy csupán a szádat jártattad eddig s puszta vágynál több nincs benned az eltiprásunkhoz? Nem lepődnék meg különösképpen – kétkedve húzom fel szemöldökeimet, miként megállok egy ponton s újfent teljes vállszélességgel felé fordulok.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Mammon


Pennsylvania, Elhagyatott gyárépület  - Page 2 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
234
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 05, 2020 10:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


- Képzelheted az én meglepődésemet, mikor felismertem, hogy ez a fajtádra is igaz. Egyik csirke olyan mint a másik, vágásra való.- halványan elmosolyodott, és közben az angyalt nézte. Ismerte, tudta, hogy hiába kettejük közt a különbség, nem becsülheti alá.- Kérlek, ne bámulj ennyire, olyan ich fühle mich schmutzig(olyan mocskosnak érzem magam).- természetesen nem zavarta, hogy úgy bámulta az angyal a démont, mintha csak egy darab hús lett volna, semmi több. Emberi testben van, nem meglepő, hogy holmi mocskos szokás már ráragadt a lelkére.- Khm… inkább taktikai visszavonulásnak hívnám azt a túlértékelt okot. De megnyugodhatsz, nem a te hibád, hogy nem vagy tisztában ezekkel a fogalmakkal, hiszen nem vagy más, csak egy; Schoßhund(öleb). Parancsokat teljesítesz, és úgy ugrálsz, ahogy a gazdád fütyül. Aki szégyenszemre egy ember, tsk-tsk-tsk, hová süllyedtél angyal?- megjátszott csalódottsággal a hangjában rázta a fejét, szánalmas, hogy mivé is lett az egyszer dicső angyal. Koszos porhüvelyben csahol pár ember után, és pattogva várja a jutalomfalatot és a simogatást. Már-már tényleg szánja az előtte álló lényt, de szerencsére ez nem történik meg, soha nem fog megtörténni, ahhoz túl bonyolult kettejük múltja, és egyébként is, egy angyal és démon olyan, mint a tűz és a víz, nem igazán jönnek ki jól egymással.
- Ha a teremtésünk sorrendjét nézed, igen, Viszály az első, a nagytestvér, ha így jobban tetszik, utána jöttem én. De mi még mindig élünk, nem cseréltek le minket, nem buktunk el, nem úgy, mint Halál és Háború. Ha éreznék szeretetet, akkor minden bizonnyal sajnálnám, hogy az eredetiknek végük, de csak maguknak köszönheti az a két idióta. Es waren erbärmliche Ausreden, keine Dämonen(szánalmas kifogások voltak, nem démonok). Ami pedig a testemet illeti, ott voltál, tudod miből készült. Tényleg azt hiszed, hogy olyan egyszerű lenne elpusztítani?- kérdezte unott hangon, untatta ez az egymásra ugatás, de hát mire is számíthat egy angyaltól?- Megnyugtatlak, ha igazad is lesz, azt már nem fogod megélni, ahogy a kedves kisgazdád, Wallenberg se. Ha ez is lesz az utolsó cselekedetem, mindketten élettelen teste előttem fog elterülni.- színtiszta gyűlölet lángja tombolt a szemében, ha bele is pusztul, ha a tervének fogaskerekeit nem tudja mozgásba hozni, akkor is megöli ezt a két férget.
- Wie du sagst(ahogy mondod). Voltam, a múltidő helyes. De elég időt töltöttem el Wallenberg testében, hogy ez megváltozzon. Amit tudott, az már itt van.- mutató ujjával megkocogtatta a halántékát.- Im Ernst(komolyan)?- oldalra döntötte a fejét, és csalódottan nézte az angyalt, és a csapdát, mi körbe vette a démont.
- Wie originell(milyen eredeti).- a hóna alá rakta a kardját és szarkasztikusan tapsolni kezdett, le se tudná tagadni, hogy nincs lenyűgözve.
- Már csak egy szék kellene, kényelmesebb ülve beszélgetni. De azzal főzünk, amink van.- sóhajtott.- Ha elmondod, hol van a láda, akkor én is elmondom, hogy mit keresek itt.- vigyorgott.- Tudod, valamit sose értettem ezekben a csapdákban. Pontosabban a fajtám azon tagjaiban, akiket elkaptak vele. Mire fel a pánik? Ha megszakítják, beszennyezik, akkor már oda is a hatása. Akkor mégis mi tartja őket vissza attól, hogy a saját vérüket rácsapják, vagy ami a kezük ügyébe akad, összekenjék a jeleket, vagy eltakarítsák. Vegyük például a kardomat.- a hegyével rábökött az egyik jelre.- Elég lenne, ha a hegyével megpiszkálom, akkor megbomlik, és már is szabad vagyok. Te pedig hatalmas bajban.- de nem tette meg, helyette inkább leszúrta a földbe, és rátámaszkodott.
reveal your secrets

Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 03, 2020 6:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Mammon & Cassael
Zene: Chainsaw Symphony • Szószám: 465 • Credit:

A halandók által cinikusnak fémjelzett arckifejezéssel meredek a teátrális démonra, s noha táplálni nem kívánom felesleges szócséplésének sorát, óhatatlan buknak elő ajkaim mögül a szavak.
- Nem hittem volna, van különbség hitvány pokolfajzat és hitvány pokolfajzat között - enyhe szemöldökemeléssel mérem végig alakját újfent, akárha különlegességének bizonyítékait kutatnám, eredménytelen. - Úgy vélem, továbbra sincs. Azt a túlértékelt okot pedig gyáva megfutamodásnak hívják, démon - tudatom vele, fajtánk legerősebbjei sem azért jártak sikertelen, mert oly’ hatalmas volna, hanem mert megátalkodott, becstelen csúszómászóként siklik ki a legszorosabb gúzsokból is. Kivéve Wallenbergéből, hosszan szenvedett a bezártságtól, mire képes volt olyannyira megtörni, átvehesse felette az irányítást. Közel sem meglepő, effajta lelkesedéssel kíván revansot venni és bosszút állni a halandón, aki túljárt az eszén.
Atyánk indítékairól máskülönben nem az apokalipszis egy lovasával fogok vitára kelni, így enyhén oldalra billentett fejjel várom, túllépjen a témakörön és eljusson tudatáig az ultimátumom, miszerint továbbáll az általam védett városnak ellenkező irányban, vagy itt marad és szembenéz végre az elmúlással. Habár tény s való, ebben a harcban közel sem bízhatok pusztán angyali erőmre, ostoba nem vagyok, s mint emlékeztetett rá ő maga is, tisztában vagyok azzal, miféle feketeségből gyúrta össze magát legutóbb. Önhittség volna azt gondolni, legyőzhetem a ládából eredő tombolással és dühvel, mi kéretlen és önhatalmúlag követett a teremtett világba a szabadulásommal.
- Tudtommal a Viszály sem lelte végét, ki a legelső közöttetek. Nagyra tartod magadat démon, az eredeti tested vesztét is ez okozta, s te sem fogsz másért hullani - pillantok rá rezzenéstelen arckifejezéssel, igazítva ujjaimmal a penge szorításán. Nagy szavakkal dobálózik, kit egy arkangyal teremtett s ki bőven lemaradt a világ hajnaláról, ám én magam sem lennék kevésbé önhitt, ha mindezt felrónám neki. Szavaimtól máskülönben sem fog változni lénye, veleszületett önteltségük levakarhatatlan jellemvonása a pokol szolgáinak. Ezért hát nem gyarapítom a szót, a kezdést emígy is rám ruházza, mielőtt azonban még azt hihetné, vakon neki iramodok, bizony egy tapodtat sem mozdulok.
Néhány hónappal korábban mérlegelés nélkül rontottam volna a démonra, elmémet elvakította volna a ládában alaposan kiforrott düh iránta, s a következményeket még annyira sem vettem volna számba. Ezúttal viszont tisztább az elmém, szinte feloszlott róla a köd teljesen, és noha valahol vonzz a szétcincálásának gondolata, a bosszú mindennemű szenvedésért, mit ennek a világnak okozott, nagyobb vágyam a földszínről való eltörlése. Csakhogy ehhez türelem szükséges.
- Sosem voltál a harcok bajnoka, jól mondom, démon? Valahogy mégis kiprodukálod magadnak mindég - jegyzem meg, téve egy lépést az irányába. Pengémet megemelem, ellenkező tenyeremhez simítom, és egy kósza vágással saját véremet ontom. Telekinézissel egyengetem aztán röpke szempillantások alatt Mammon köré, holmi illúzió keltette pecsétnél jóval hatékonyabb ördögcsapdáva zárva őt.
- Szóval, mit keresel itt? Unalmassá vált a létezés? - ismét közelebb megyek hozzá, sorra véve a tudatomban, miként is lehetne a leghatékonyabban leszámolni a démonnal. Milyen fogással lehetne úgy rászorítani, abból ezúttal ne tudhasson kicsusszanni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Mammon


Pennsylvania, Elhagyatott gyárépület  - Page 2 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
234
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 26, 2019 4:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


- Wie unhöflich. Még hogy a magamfajtáktól.- megjátszott sértődéssel és felháborodással emelte a tenyerét ajkai elé, majd lassan engedte vissza, halovány, gonoszkás félmosollyal az ajkán.- Ki kell, hogy javítsalak Engel, de nem tévedtem el, pontosan ott vagyok, ahol lenni akarok, ami pedig a fajtámat illeti… khm. A legjobb tudomásom szerint belőlem nincs több, egy Pestis van, és az előtted áll. Mondhatni über alles vagyok a démonok közt. Megvan az oka annak, hogy az úgynevezett Arkok se tudtak megölni, csak az egykori porhüvelyemet tették lakhatatlanná.- de az eszenciáját, az igazi valóját nem tudták semmisé tenni, túlélte, és új gazdatestet keresett magának, csak sajnos a bérlés előtt nem nézte meg valami alaposan az új otthonát. Túl sok volt vele a gond és sajnos csótányokhoz is volt szerencséje.
Hiába a leplezetlen megvetés az angyal felől, az ösztöneinek nem tud parancsolni, természetes, hogy végignézett Mammon új testén. S ha a démon nő lenne, akkor talán még hízelgőnek is gondolná, de szerencsére nem így volt.
A tollas szavai miatt Mammonból egy rövid, megvető és gúnyos kuncogás „tört” ki.
- A sértéseiden még dolgoznod kell. Túlbecsülik a levegőt és természetesen ezt a weltet is.- sétapálcájának a végével végigmutatott az egykor szebbnapokat is látott helyen.- Ha a drágalátos teremtőd annyira szeretné ezt a világot, és a rajta élőket, gondolod, hogy hagyta volna, hogy mindez megtörténjen? Hogy kényünk és kedvünk szerint játszunk az emberekkel? Kérlek, ennyire te se lehetsz naiv.- enyhén kioktató volt a hangja és mindvégig nyugodt, fejét enyhén balra döntötte és mosolyogva nézte az angyalt. Az se zökkentette ki, hogy sikerült nevetésre bírni az engelt.
- Ich habe wirklich gehofft. De ahol a szép szavak nem használnak, akkor ott az öklöddel kell érvényt szerezned az akaratodnak. Tsk-tsk-tsk.- kissé csalódottan rázta a fejét. Sejtette, hogy nem fog túl sokra menni azzal, ha kéri, de reménykedett abban, hogy az engel az eltelt napok alatt magára szedett némi észt, de úgy fest, hogy csak koszt.
- Hogy mit csinálsz?- nagyokat pislogott és úgy tett, ahogy az emberek nagyrésze, amikor nem hallottak valamit; a félhez tette a tenyerét, és az angyal felé fordította az orcáját, hátha tényleg rosszul hallotta azt, amit hallott.- Megölsz? Te? Engem? Kíváncsi vagyok, hogy mégis hogyan képzelted ezt kivitelezni? Habár… a második lehetőség még érdekelne is, legalább egyszerre tudnálak benneteket „vendégül látni”.  De előbb vagy utóbb el fogod mondani, hogy merre is van Wallenberg, ha kell, akkor darabokban adlak oda Höllenhundnak. Mert ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy nem tudsz megölni. Sőt, megsúgok neked egy geheimnist, de cserkészbecsszó, hogy nem mondod el senkinek. Oh, miket beszélek, persze, hogy nem mondod el, hiszen lakótársak is voltunk. Tehát, mielőtt túlságosan is eltérnék a témától. Én vagyok az első és eddig az egyetlen Pestis. Ahogyan a járványoktól, betegségektől se lehet megszabadulni, úgy tőlem se. De feleslegesnek érzem ezt a sok szót. Tied a kezdés lehetősége.- szabad kezével az engel felé mutatott, jelezve, hogy akár már támadhat is.
reveal your secrets

Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 01, 2019 5:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Mammon & Cassael
Zene: - • Szószám: 344 • Credit:

Hátát mutatja nekem a démon, ám a belőle kipálló dögszag összetéveszthetetlenül fémjelzi igaz valóját, mindamellett, korábban villanásnyi momentumokra már sikeredett rálátást nyernem a kalappal árnyékolt ábrázatára. Hiába tűnik olybá, újdonsült testével karöltve egészen más jellemet is húzott pokolbéli, iszonytató küllemére, miként a halandóknak szokása naponta váltani öltözéküket, a lényét képtelen megmásítani. Ugyanaz a megátalkodott pokolfajzat ácsorog előttem, ki Wallenberg hús-vér vázából fenyegetőzött rendületlenül, vagy aki füstös formájában igyekezett a maradék béketűrésemtől is megfosztani. Bizton veszem, ezúttal sem kell sokáig várnom ezirányú próbálkozásaira.
- Nem, mikor ilyen messzire tévedtél New Orleanstól és a magadfajtáktól - míg ő a tekintetén keresztül biztosít a megvetéséről, én úgy a hanghordozásommal, mi egy árnyalatnyival sem enyhült vagy lett barátságosabb a külön töltött hónapok alatt. Éppen annyira kívánom elpusztítani, mint a ládában töltött végtelenbe nyúló napjaink során bármikor.
Felém fordul, s ezzel felhatalmazottnak érzi magát szokásos, gyermeteg előadásainak egyikére. Lapos pillantásokkal követem nyomon a szövetkabát libbenését, óhatatlanul mérem végig az elém tárt öltözék részleteit, dacára annak, a legkevésbé óhajtanék holmi divatbemutatókkal foglalatoskodni.
- Megdöbbentően sok levegőjét pazarolod a teremtett világnak - sóhajtok fel unottan, vékonyka vonallá szorított számat kiábrándultan húzva el oldal és lefele irányban. Mindeközben kézügybe helyezem a pengémet, nem készülve kevesebbre, mint Mammon jól ismert dühkitöréseinek egyikére. Addig viszont kénytelenné válok végighallgatni a sületlenségeit, de csupán akkor hagyja el a torkomat egy hitetlen nevetésfoszlány, miként választás elé állít. Akárha lenne rá joga… hatalma. Noha elnézve a kezében forgatott, sebtében alakuló sétapálcáját, tán valóban megszedte magát némi plusz energiával a láda sötét mágiájából.
- Próbálkozz, démon. Úgy hiszed, elárulnám őt a kedvedért? Puszta szépen kérésed okán? Úgy hiszem, neked kellene fontolóra venned a lehetőségeidet - testsúlyomat egyik lábamról a másikra egyengetem, rezzenéstelen ábrázattal figyelve a Pestis negédes mosolyra kanyarodó ajkait, majd a pimasz szemeit, amelyek minden formájában, porhüvelyében egyformán csillannak. - Hátat fordítasz, és eltűnsz New York közeléből. Úgy nem öllek meg, vagy rángatlak Wallenberg elé, hogy ő tegye meg. Vagy maradsz és számolsz a következményekkel. Nos? Melyik lehetőség legyen? - enyhén oldalra billen az állam, mialatt elbitorolva tőle a szavait, magamévá teszem őket az utóbbi két kérdés valójában.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Mammon


Pennsylvania, Elhagyatott gyárépület  - Page 2 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
234
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 21, 2019 5:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Teltek a napok, teltek az éjszakák, az unalmas emberek kétségbeesetten kapaszkodtak a romba dőlt világukba. Harcoltak érte, meghaltak, és változott bármi is? Nem, semmi, csak késleltetik az elkerülhetetlen véget, a végzet lángoló kardját, ami majd lesúlyt rájuk, és eltűnnek, mintha nyomuk se lett volna a bolygón, ahogy az angyalok is hasonlóan fognak majd járni, csak tűz helyett egy apróság fog végezni velük. Belélegzik, és belülről fogja felemészteni  őket, kihullanak a tollaik, véres heg marad a szárnyuk helyén, elsorvadnak, és nem marad más utánuk, csak egy undorító, büdös massza, ami nyomokban se fog arra emlékeztetni, hogy mik is voltak.
- Oh, schrecklich.- csalódottan rázta meg a fejét, és felsóhajtott.- Igazán kár, hogy semmi se maradt, más korházat kell keresnem.- egymás után kereste fel a kórházakat. Mert bár hiába nem tartja túl sokra az embereket, azt el kell ismernie, hogy ha a saját maguk pusztításáról van szó, igen csak nagy tehetségük volt. De sajnos egy lepusztult romhalmazban nem valami sok hasznos információra akadhat. Legalábbis ahhoz, amit eltervezett, ahhoz semmit. Előbb össze kell állnia az egésznek, és utána képes lesz elkészíteni a vírust már magától is.
Lassan sétált, fekete, bőrkesztyűbe bujtatott ujjai közt forgatta a sétapálcáját. Gyorsabb is lehetne, de ahhoz túlságosan is elnyerte a romos táj a tetszését. Ilyenkor némi büszkeség önti el a mellkasát, ott, ahol elméletileg a szívének kellene lennie. Igazán jól dolgozott a fajtája. Bár jár némi elismerés a két másik félnek is.
- Hm, azt hiszem, hogy ez megteszi.- ismerős illattal telt meg a levegő, ezer és ezer közül is megismerné ezt, bár az is segített, hogy néhány tükröződő felületen könnyen ki lehetett szúrni azt az ostoba csirkét.
Belépve a gyárba még tett pár lépést, majd megállt, sétapálcáján megtámaszkodva várt, közben pedig a kalapjával babrált. Az ismerős hang hallatán pedig elöntötte a gyilkos harag, a vágy arra, hogy most azonnal kitépje az angyal gerincét, egyenesen a szemüregén át.
- Azt gondolná bárki, egy efféle kaland után a ládában, évekig kerülnéd a lakótársad, és megjön az eszed, hogy kerülnéd még a lehetőségét is az összetalálkozásnak… Engel.- lassan, kimérten fordult meg, arcára kiült a közöny, szemeiben a megvetés lángjai lobogtak.
- Wirklich?- unottan forgatta meg a szemeit.- Tudhatnád, hogy az úgynevezett, sebtében eszkábált testem nem annyira törékeny. Tudod hogyan és miből készült. Jut eszembe, hogy tetszik az új ruha?- széttárta a kabátját és lassan körbefordult.- De nem értem a többesszámot. Talán a kabátzsebedben rejtegeted őket? Vagy összementek? Nem léptem rájuk véletlenül?- megjátszott rémülettel emelte fel a lábát, hogy a bőrcipőjének a talpát megnézze. Majd mikor meggyőződött arról, hogy semmibe se lépett bele, megkönnyebbülten sóhajtott fel.- Nem, nem léptem rájuk. Sajnálnám kidobni ezt a pár cipőt, de hát ha angyal van a talpán, akkor már menthetetlenek. De visszatérve a kettönk dolgához. Adok két választási lehetőséget, az első, hogy el mondod merre van az a schwein Wallenberg, és akkor gyorsan végzek veled, alig fogod érezni. A második, akkor is el fogod mondani, csak éppen fájdalmas lesz a módszer, amivel kiszedem belőled. - közben lassan dobálni kezdte egyik kezéből a másikba a sétapálcáját, ami a harmadik körnél fekete füstbe burkolta magát, majd immár egy, átlagos külsővel rendelkező, egykezes karddá változott. Mammon ujjai kőrbefogták a markolatot, és egy nyolcast írt le a levegőben a kardjával.
- Megteszi. Nos? Melyik lehetőség legyen?- kérdezte egy barátságos mosollyal az ajkán.
reveal your secrets

Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 18, 2019 10:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Mammon & Cassael
Zene: - • Szószám: 370 • Credit:

A legelső pillanattól fogva tudtam, hogy ő az. Különös tapasztalás hónapok bizonytalanságát követőn azonnal ráismerni valakire, nem latolgatni az elme kifürkészhetetlen lankáin, mégis honnét oly’ ismerős egy adott arc, pedig, mióta a láda innenső felén találtam magamat, sokáig voltam a megérzéseimre kárhoztatva. Olyasféle dologra, mely angyalként közel sem erősségem, és ami megannyiszor vitt tévútra, kezdve azzal, mihelyst realizáltam a szabadulásunkomat, tüstént hátrahagytam New York városát, Wallenberget. Holott meglehet, ők tudtak volna segíteni, legalábbis elzárni, míg kietlen vidékeken vagy épp útba eső emberek között a démon rémképét kergettem minden dühömmel és haragommal, melyet a börtönvilág sivárságában felhalmoztam ellene. Nem ismert mást a tudatom, csupán a megvetést és az elemi, ösztönös kényszert; elpusztítsam azt, aki a legtöbb bosszúságot okozta, habár a valódi indokát s a tulajdonképpeni bosszúságot már képtelem voltam megnevezni.
Hosszú időbe telt, míg a lényemre sűrűn lerakódott köd lassacskán elkezdett feloldódni, elkezdtek felvillanni előttem az első arcok s a hozzájuk tartozó nevek, noha még most sem merném állítani: minden a régiben. Ellenben Mammon legújabb testének látványa mélyen az agyamba égett, ezért sem tudta elkerülni a figyelmemet, miként Pennsylvania épületei között haladva egy-egy romos fal mögött mintha felbukkant volna az alakja.
Követni kezdtem, dacára a kételyeimnek, újfent a létezés egy olyan szegmensének, mely eddig alig-alig érintgette a lényemet. Az Úr szolgáiként a teljes egészet vizslatjuk, az esetek zömében képesek vagyunk átlátni ennek okán bárminemű illúzión vagy megtévesztésen, legalábbis hosszú ideig így esett. Sohasem vetődött fel bennünk az aggodalom, tán érzékeink tévútra visznek, hisz azok a legtökéletesebben működtek, csakhogy Atyánk eltűnése és a ládában eltöltött idő óta ez is megváltozott. Kétkedem abban, amit a szemeim látnak, s amíg a gyárépületbe belépve nem keveredik a látóterembe a démon hús-vér valója, bizonytalanság ringatózik a bensőmben. De itt van, ez már nem lehet kérdéses.
- Azt gondolná bárki, egy efféle kaland után a ládában évekig kerülnéd New Yorkot. Most mégis túlzottan közel kerültél, démon - szólítom meg a megvetéstől túlcsordult hangon, mialatt szárnyaimat kitárva, könnyed mozdulattal leugrok a csarnokba, ahol jelenleg téblábol nekem háttal fordulva - feltételezem, nem sokáig. - Nem aggódsz, sebtében eszkábált tested újfent angyalok martalékává lesz? - vetem oda neki, kézügybe kerítve az angyalpengémet. Nem hinném, hosszan kitartanánk, mielőtt egymás torkának esnénk, ahhoz - amiként azt a halandók mondják - mindkettőnket másféle fából faragtak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Hell or Heaven


Pennsylvania, Elhagyatott gyárépület  - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 14, 2019 12:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 30, 2018 5:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


"Is there a heaven a hell. And will I come back.
Who can tell. Now I can see.
What matters to me. It's as clear as crystal"

Belial x Belphegor

Pestis egy ládában, és nem tud kijönni. A nap híre. Hangos, kárörvendő nevetés tör rám, amit Mammon sanyarú, de legfőképp szorult, akarom mondani kellemetlen helyzete okoz. Hirtelen jött jókedvem után előkapom vaskos határidőnaplómat, amibe a fontosabbnak ítélt programokat körmöltem. Az írásképem finoman szólva is pocsék, már-már az olvashatatlanság szintjét üti, de annyira azért nem gáz a helyzet, hogy a magam firkálmányát, ha nehezen is, de ne tudjam nagyjából elolvasni. Erősen szuggerálom a sorokat. Lehet szemüveg kéne? Vagy inkább erőt venni magam és megtanulni szebben írni? Felemelem az arcom a füzetből, hogy lássam a főnökét, miként hat rá a tény, hogy még most is emberek állnak sorba kuncsorogni egy kis démoni szívességért. Meglepődést vélek felfedezni vonásaiban, mint aki alig akarja elhinni, hogy ilyen van. Ha őszinte akarok lenni, én is alig. Úgy fest, a világvége nem ártott a biznisznek, épp ellenkezőleg, mintha még nagyobb lenne az igény mint eddig bármikor. Értetlenül vonom fel szemöldököm, amikor Viszály megjegyzéseket tesz a munkamorálomra. Morcos képet vágok a simogatós mondatára, amolyan 'na de kérlek" üzenettel, miközben elnézem sunyi képét, amint angyali ártatlanságfélét próbál magára erőltetni. Belial és a tündéri pillantások. Jó vicc.
-Hát főnök...- veszek egy mély levegőt, majd lassan kifúvom. - ...most bizonyára fájni fog amit mondani fogok... - teszem együttérzést színlelve bal kezem jobb vállára.
-..de amíg odavoltál, a halandókon kívül a kutya sem keresett. - vágom Beli képébe a valóságot. És ebbe a senkibe drága Luciferünk is beletartozik, ami számára fájó pont lehet, ezért nem emelem ki újra a nagyfőnök érdeklődésének hiányát. Szomorú, de senki nem törte ránk irodája ajtaját, még egy hevesebb dörömbölés sem hallatszott rajta. Egyszer fordult elő, hogy egy fej benézett, de csak tévedésből, másik szobát keresett és elnézte az emeletet. Megesik. Következésképpen nem volt sok tennivaló.
-Másfelől. - emelem fel a mutatóujjamat - olyan gyorsan sikerült faképnél hagynod az utolsó balhé után, hogy a teendők listáját is elfelejtetted hozzám vágni. - rovom fel neki némi szigorúsággal a mulasztást, miközben hangomban még mindig érződik egy halvány sértődöttség az eset miatt. Akarom, hogy tudja, csak hanyagolva van a téma, nem pedig elfelejtve. Egyébként meg tudhatná, hogy én nem az a fajta démon vagyok, aki nyomorgatja magát a plusz munka terheivel.
-Beli, akkor most mi legyen? Borzoljuk meg Luckó idegeit vaaaaagy keressük meg a ládikát és kaparjuk ki belőle Mammonkát?  - érdeklődöm kíváncsian. Hirtelen nem is tudnám eldönteni melyik lenne szórakoztatóbb buli a számomra.
reveal your secrets

Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 17, 2018 10:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Belphegor & Belial
Long time no see
Zene: Same Ol' Situation • szószám: 377 • Credit:

Egyik lábamat átvetve a másikon, kényelembe helyezem magamat a hátsómat és egyéb alrészeimet alaposan megnyomorgató rakodóládán. Amint bepozícionálom a Lullancs által teremtett csodálatos testemet egy kevésbé gyilkos helyzetbe, a magasabban helyezkedő térdemre könyökölök, míg előre görnyedve megtámasztom az államat a tenyeremen. Így figyelem érdeklődést mímelve a tanácsadómat. Néha elgondolkodtat, vajon ő is csak unalmat űzne a Főnci kiégetésével, vagy az a nagyhírű hűsége a felső vezetésig már nem ér el? Tulajdonképpen az is csoda, hogy engem megkeresett, és a bosszúállása helyett még tea partizni is hajlandó lenne velem a szentem. Na oké-zsoké, azért engem sem ejtettek a fejemre, hogy ilyen könnyedén megbízzak bárkiben is.
- Még nincs, de ha igazak a pletyik, örömmel kínálok helyet egy-két fejnyisszantásnak is - mosolygok rá angyalian, elvégre miért ne? Igazi kapcsolatépítő tréning lenne, vállat vállnak vetve csapdosnánk a csini kobakokat, most mondja valaki, hogy nem romantikus! Uhh-huhh, kezdem már érteni Asmodeus és Ashtaroth heves románcát, egészen kimelegedtem… az agyhaláltól, amit változatlanul okoz az emlékük.
- Jól hallottad. Egy ládában - teszem hozzá a fincsi infót, izgatott kisgyerek módjára várva a reakciót a körmeim tettetett rágcsálásának formájában. S amint felszakad belőle az első nevetésfoszlány, engem is elönt a kacaghatnék. Alig győzöm abbahagyni és a könnyeimet törölgetni, de azért valahogy összekaparom magamat, mer mégis az öcsisajtról van szó vagy mifene. Áhh, igazából csak ráunok a vihorászásra, és haladnék ezzel a roppant kínos témával is előre. Na meg hát az is kimondottan érdekel, mi a bánatost művel Belphegor azzal a cuki noteszkával.
Ó… Ó ne…
- Ne szívass, még mindig alkukat kötnek ezek a barmok? Biztosan azt hiszik, hogy ha nem tudnak meghalni, ők csak jól járhatnak - horkantok fel, aztán hirtelen felegyenesedve a tenyerembe csapok az öklömmel. - Igen! Micsoda piaci rés, Belphikém, ezt ki kell használnunk - dörzsölöm ezúttal össze a mancsaimat, mintha már nem is érdekelne Mammon nyomora.
Egyik pillanatról a másikra hullik le ábrázatomról az izgatottság, hogy átvehesse helyét az uncsibuncsiság.
- Még jó, hogy ráérsz mindkét feladatra, a szombatokat megkapod szabadnapnak, a démonok akkor pihennek meg - vigyorodok el cinkosan. - Se - teszem hozzá egy legyintéssel. - Viszont kezdesz kiábrándítani, ennyit csináltál, amíg elvoltam? Kétheti alkukötések? Közben meg Adolf buksiját simogattad a lábaid között? - pillogok rá ártatlanul, visszatámasztva államat a kezemre, és tündérien oldalra billentem a kobakomat.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2