Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• One-legged Squirrel Bar •
reveal your secrets

Hell or Heaven


One-legged Squirrel Bar VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 30, 2020 2:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 04, 2020 10:22 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 8xx -  fgbhjfk


Myna haragja szinte tapintható sötét fátyol függönyként ereszkedik a nappalira. Seymour karján feláll a szőr, rosszat sejtve húzza beljebb a nyakát. Ösztönös reakció, a halandók szeretik elkerülni a rájuk zúduló dühöt, nem szeretné, hogy rajta csattanjon a korbács, különösen, hogy megtapasztalhatta milyen is a kígyónő, amikor nem kedveskedik. Az ékes bizonyíték, az intő jel ott van a lassan elmúló életben, akibe körmét vájja, s vére serken. Seymour megkönnyebbül, hiszen az emberek önzése mindig is ilyen volt, nem szeretik a borzalmakat, de ha választhatnak, hogy ki legyen a fájdalom és a kín elszenvedője kevesen vállalkozó szelleműek. Én nem hibáztatom érte, bár azért kissé bosszantó, hogy a jó mártírokat, a szenteskedő szenteket bedarálta az élet. Finomak voltak.
Elfintorodom, kissé bosszúsan, hiszen kit érdekel, hogy az élet igazságos avagy sem, engem az érdekel, hogy a  hús így már döglött, ha úgy vesszük némileg elvesztette a frissességét. Milyen kár érte. A simogató kéz elől azonban nem térek ki, jóvátételnek veszem, s még emlékszem jól Myna ízére, mely függővé tesz, jól emlékszem az illatára, hát mélyet lélegzek most belőle, ha már ily közel van a keze… Közel. Szinte csak harapni kellene belőle, mint a lehullott, érett, lédús gyümölcsből. Megköszörülöm a torkomat, s látszólag nem érdekel a kijelentés mi szerint ni9ncs ereje teljében, de azért felvésem koponyám csontkupolája alá a puha szövetbe, megjegyzem, mert az információ és a tudás mindig hatalom.
- Tehát gyorsbüfének akarsz használni, de még mindig nem értem, hogy ez miért jó nekem. Ne értsd félre, élvezem a társaságod, meg, hogy együtt mulattjuk az időt…- intek a hulla felé kezemmel, hiszen ő is ennek a mulatságnak torz teremtménye. A gyermekünk. – de ez kevés.
Nekem őmohóságomnak, a torkosságnak kevés, egy-egy megjátszott szeánsz, vagy sebtiben rendezett vacsora. Magasak az igényeim.
A sötét szempárba bámul, mely elnyeli teljesen, mint a feneketlen mélység, mibe belehullani jó lesz, belehullani kell, de hamar eltűnik, s újra Seymour szemein keresztül bámulok rá.
Félre billentett fejjel hallgatom. Vajon aggódik a dolgok nem neki kedvező állása miatt? Hiszen akad köztük is, aki jobban javára tudja fordítani ezt a világot.
- Vérzik a szívem érted, de nem szívesen keveredek bele a családi …- vajon ez dráma? Tragédia? Az is lehet, hogy komédia, de amíg elmémben kutatom a megfelelő kifejezést, addigra a pillanat elszáll, hát csak megvonom a vállam. – A megfelelő ellenszolgáltatásokért cserébe természetesen hajlandó vagyok áldozni az oltárodon amazonok istennője. – mert létezik oly alku, melyre badarság lenne nemet mondani, de ahhoz hallanom kell azt a visszautasíthatatlan alkut. Mondja ki, írja le, lehetőleg vérrel, mert az a legkedveltebb anyag ezen a földön, mert az élet maga és akkor alkunk szentségtelenül megszentelt lesz.
- Az én bendőmnek semmi sem elegendő, de Seymour befogadó képessége…- hogyan is fogalmazzam meg, hogy véges, hogy kevés, mert egyik szó sem fejezi ki igazán a helyzet súlyosságát. Ezt a problémát nem lehet megfelelően körül írni annak, aki nem érez szüntelen éhséget. Azért harapok a karba, vérmaszatos ajkakkal nyelek egy újabb falatot, mely ellen Seymour gyomra úgy küzd, hogy egyáltalán lent maradjon. A Myna arcát ékesítő rubin vörös gyöngyöket nyelvemmel elmaszatolom, ez ellen bezzeg egyáltalán nem berzenkedik Seymour. Talán a tálalás tényleg fontos a kulináris élvezetekhez.
- Ellenségem? – gondolkodom el, kissé megütközve. Nem szoktam őket számon tartani, vagy egyáltalán tartani, mert én általában mindent elfogyasztok. – Most, hogy így kérded nincs. Neked?- dobom vissza kérdést, mert talán a kígyónőnek több ellensége akad, mint szerény személyemnek. Engem nem tartanak potenciális veszély forrásnak általában.
- A vadászokhoz? Eggyel mintha találkoztam volna, egész finomnak tűnt. Bár engem nem érdekel a világ mostani helyzete, nekem jó így. Bár néha azért honvágyam van. – mímelt szomorúsággal biggyesztem le az ajkamat.
- Nem veszem magamra, de azért kissé sért. – jegyzem meg elmosolyodva. Nem mintha az ő fajtája sokkal jobb volna, de persze erről vitatkozhatnánk évezredekig, ha belemennék, de nem megyek. - A jó történethez csak annyit, legyél elesett, védelmezni való, ezek imádnak mindent megmenteni, mert valójában mindegyik isten komplexusban szenved.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 19, 2020 11:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Egy pillanatig tart mindössze, hogy elégedett vagyok, ám ott az a fránya 'de'. A szemem csak úgy villan mérgemben és hallva, hogy manapság már a szemtől-szemben nem kifizetődő, mert alattomosnak és furmányos kell lenni, háttérben mozgó marionettest játszva... Felbosszant a dolog és a körmeim belemélyesztem az áldozatunk húsába, még a vére is kiserken a nyomain. Milyen ocsmány világba kell visszatérnem? Ahol már az erő nem számít semmit, mindenki aljas trükkökkel jut előrébb, ahol mindenkinek ismerik szinte a gyengéjét is. Csalódott vagyok és mérhetetlenül dühös, de nincs még itt az ideje a tombolásnak, azt meghagyom későbbre.
- Sajnos a világ nem igazságos. Megsimogatom Beelzebub arcát, látom, hogy nincs ínyére a helyzet, hogy megöltem a vacsorát, de valamivel nekem is szórakoznom kell, elvégre én nem vagyok olyan éhes, mint ő, nincs mérhetetlen űr a gyomrom helyén.
- Sajnos gyengébb vagyok, mint voltam, szükségem van olyanokra, akikben van valami természetfeletti erő, hogy használhassam az erőmet. Mikor szóba kerül, hogy ő, mint házi kedvenc, felnevetek, ennyire nem nézem őt semmibe, tudhatná, mégis elhagyták ajkait ezen szavak. Szeretem a fekete gomolygó szempáron át látni a kedvenc démon bajtársam. Nem mondanám, hogy barátok lennénk, ahogy szövetségesek sem, azok csak leszünk, remélem.
- Nem akarlak házi állatnak, teljesen más dolgokban kell a segítséged, neked apróság, nekem meg nagy előrelépés. Elvégre sokat kell még tanulnom erről a világról, a testvéreim ki tudja milyen előnyben lehetnek velem szemben, de úgyis erősebb leszek tőlük. Nem az uralkodás miatt, inkább a saját védelmem miatt, nem szeretem, ha megszorongatnak.
- Nem, nem hinném, hogy lenne elegendő étel a te bendődnek. Mosolyra húzom a számat, csak egy kicsit és elhelyezkedek a főfogáson, mintha csak egy trónon ülnék, nekem kényelmes így. Csak a szemem sarkából figyelem, ahogy a vállamon lévő karba beleharap és pár csepp az arcomra csapódik. Nem törlöm le, majd lenyalja Beelzebub, miközben felvázolom neki a nem túl nagy terveimet.
- Kell egy rabszolga, egy természetfeletti, akin feltöltődhetek. Nincs ellenséged, akit elkaphatnánk? Első és a legfontosabb, hiszen mindig erőm teljében kell lennem.
- Másodszor viszont, valahogy a vadászokhoz szeretnék beállni, de kell egy jó történet, ami megállja a helyét ebben a világban, nem mondhatom, hogy az amazonok istennője vagyok és mesélhetek nekik a régi kor történelméről, még démonnak néznének. Kicsit el is fintorodom a végén, mert többnek érzem magam tőlük, ősibb vagyok és teljesen más.
- Már ne vedd magadra, szeretek veled szórakozni, de csak mert mások vagyunk.

reveal your secrets

Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 18, 2020 11:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 8xx -  fgbhjfk

A mai halandók éppen olyanok, mint Seymour. Átlagosak. Alig akad pár, aki különleges volna, aki vállalna egy szemtől-szembeni csatát, de hát hogyan is várhatnánk tőlük ezeket, amikor még az országok is alattomosan támadják meg egymást, ügyes érvekkel és okokkal, mintha legalább a pokolból szalasztották volna a vezetőket. Nekem jó így, kétségtelen, de Myna világa nem ilyen volt.
A régi korok dicsősége letünt, hagyatéka sem maradt, s hiába van itt az istennőjük, ha már nincs, aki képes lenne teljesíteni az elvárásait, vagy a kedvében járni. Szinte szomorú.
- Kétségtelenül nagy meglepetés lenne, de tudod, akad akinek nem éri meg szemtől-szembe neki menni, ha mást nem legalább ezt megtanulták manapság a győzelem érdekében. Az alattomos, furmányos cselszövők korát éljük. – a démonoknak ideális, már ha érdekli őket egyáltalán mi folyik amúgy ezen az Isten által teremtett sárgolyón.
Myna szemének villanását közömbösen figyelem, nyilván úgy véli túlságosan is sokat engedek meg Seymournak, ami kétségtelenül igaz,  ám ha teljesen elnyomnám, aligha érezném az ínycsiklandozó kétségbeesését, az alig észrevehető küzdelmét, amikor olyasmikre kényszerítem, amit egyenes gyűlöl, s gyűlöl engem is, de képtelen tőlem megszabadulni. Különben is, ki lennél te nélkülem Seymour? Nem több, mint a többi szánalmas halandó, igazán érezhetné megtiszteltetésnek is, hogy ő lett a választottam. Az emberek azonban semmit nem képesek értékelni és csak a saját kárukon tanulnak. Néha igazán mulatságosak a maguk nemében.
- Azért nem uralom, mert így döntöttem. – rántok vállat, végtére is nem tartozom magyarázattal, ahogyan én sem kérdezem meg, hogy miért mutogatja a csábosan bajos mellméreteit egy arra teljesen érdemtelen halandó előtt, de persze nem teszem szóvá, hiszen ha annyira zavarná Seymour kocsonyán logó szeme még az én kedvemért sem hagyná meg őket a szemgödrükben, bármennyire is tudok velük bájosan, esetleg fenyegetően nézni.
Nincs ínyemre, hogy megfoszt a halandó szenvedésétől, azzal, hogy átvágja a nyakát, hát némileg fintorba rendezem Seymour ajkait, hogy nyilvánvalóvá tegyem elégedetlenségemet.
- Jobb szeretem úgy megenni a nagy részüket, hogy még ver a szívük. – jegyzem meg, mintegy mellékesen, hiszen így valójában nem más, mint egy dög.
Mégis tisztára nyalom az ujjait, hogy ne vesszen kárba a rajta levő vörös életnedv, de ez az élvezet nem tart soká, hiszen a bal sejtelmet szavai nem oszlatják el, sőt inkább mélyítik.
- Semmi olyat, hm? Konkretizálhatnád, hogy mi lenne az a kis szívesség Myna. – egy pillanatra Seymour halandó szemeit elnyeli a sötét démoni szempár, hogy valóban engem lásson a test mögött a kígyó, s bár csak pár pillanat az egész némi gyanakvással méregetem, amíg mosolyogva megcsóválom a fejem. – Mit kapok cserébe? Megetetsz párszor, mint holmi házi kedvencet? – teszem fel a kérdést, hiszen ellátni képes vagyok magam, s bár szórakoztató, ha van társaságom, azért nincs szükségem folyton valakire, akivel megoszthatom a finom falatokat.
- Jól lakni? Úgy ismersz engem? – sosem lakom jól, de mégis előbb szeretném pontosan hallani az ajánlatát, apró betűs részek nélkül, hiszen elég rég ismerjük már egymást, hogy tudjuk, ha megteheti, a másik valószínűleg átejt a palánkon. Végtére is nem vagyunk szentek, s az adott szavainknak nem sok értéke van. Figyelem, ahogy hátra dől a hullán, mint valami torz trónon, kétségtelenül így néz ki a legjobban.
- Kár lenne, ha kihűlne….- hát közelebb lépek, hogy bele harapjak a vállán pihenő karba, melyből hiányzik az izgatottság forrósága, az elmúlt élet langyos még, de nem marad így sokáig. – aztán beavathatnál végre a részletekbe és abba miért is előnyös üzlet ez nekem.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 23, 2020 11:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Szeretek büntetni minden olyanért, ami nem tetszésem váltja ki, de sajnos Beelzebub esetében nem tehetem meg, mert ez az ő porhüvelye és neki kell megnevelnie. Hallom, ahogy megköszörüli a torkát, nyilván neki sem tetszik a helyzet és amilyen szemfüles, meg sem lepődnék, ha látta volna, hogy ez nekem sem tetszik. Az emberi pazarlás netovábbja, mintha tudnák is mi a jó, finnyásak lettek nagyon és puhányok.
Élvezettel nézem, ahogy mohón kap újabb falatok után, legszívesebben megsimogatnám a buksiját, de az túl kedves lenne és nem akarok túlzásokba esni, már így is elég nagyvonalú vagyok, már magamhoz képest, de igazodni kell a jelenlegi, gyengébb önmagamhoz.
- Meg sem lepődöm. Horkantok fel én is kellő gúnnyal a hangomban, elég csak új emberi testére pillantanom, nem olyan izmos, mint azok a férfiak, akikkel és valaha is szóba álltam. Az amazonjaimon több izom volt, mint ezeken.
- Én megmaradok a szemtől szembeni harcnál, ha úgysem ez a divat, akkor talán ez lesz a legváratlanabb meglepetés. A válaszom nyugodt és persze gonoszan fennkölt, azonban belül szinte felrobbanok a dühtől, hogy ennyire gyávák manapság az emberek, hogy csak hátba támadnak. Jobb lesz megbarátkoznom ezzel, különben ráfázhatok. Azért megjegyzem, szépen lassan egyre teljesebb képet kapok, a mai világról, ahol démonok és angyalok az emberekkel közösködnek, egyesek még fajtalankodnak is egymással, aminek következtében születhet közös utódjuk is. Ez valahol még jobban bosszant, mert ki ne akarna teremteni saját gyermekeket? Nekem nem adatott meg és még az erőmet is elvették, hogy ismét teremthessek boszorkányokat és amazonokat.
- Ohh, szóval most zavar a játszadozásom, miért nem uralod jobban a tested? Sárga szemeim gonoszan villannak felé, mert úgy érzem nem én vagyok a hibás ezért, jobban is átvehetné a hatalmat az embere felett, hogy ne lógjanak kocsonyán a szemei, ahogy engem bámulnak. Át is adom a helyet, hogy a szék körül sétáljak egy kört, levezetve a feszültséget, ami a játékom felé irányult. Nagyon sokáig voltam bezárva és el sem tudja képzelni ez a kis éhenkórász, hogy ez mennyire rossz volt nekem. Ha szórakozni akarok, akkor fogok is és ha el akarja rontani, hát azt megbánja, nem fog érdekelni a régi barátságunk sem, már ha élhetek ilyen szóhasználattal. Mikor magához tér a vacsoránk, megállok a képébe mosolyogni démonunk mögött, majd eleszmél és most egy kicsit én rontom el a szórakozást, méghozzá azzal, hogy nem adok esélyt, hogy felébredhessen ismét, felvágom a nyaki ütőerénél a bőrét és hagyom, hogy kivérezzen.
Az ujjam a patakzó vérbe mártom és a tisztogatást Beelzebubra hagyom, aki szinte úgy fonódik rá, mintha ez lenne az utolsó csepp belőle.
- Csak kis szívességet, semmi olyat, amivel ártanék neked. Közelebb lépek és mélyen a szemeibe nézek, mintha látnám a szemek mögött gomolygó sötétséget, a démont, akihez intézem szavaimat, majd hátrafelé leülök a csonkított emberi test ölébe és az egyik kezét felemelem és a csuklójába harapok a vékony bőrt áttépve kígyó fogaimmal. A vére csak úgy csurog az ajkaimról a mellkasomra, ahol az izmos domborulatok között a kockás hasamon haladjon még lejjebb  a vörös mámorító ital.
- Mhm, én addig enném, amíg még friss vagy tán jól laktál Beel? Becézgetem kicsit gunyorosan és az áldozatunk karját elengedem és hagyom, hogy a vállamon pihenjen meg.

reveal your secrets

Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 16, 2020 9:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 8xx -  fgbhjfk

Érzem Myna pillantását, mely nem rosszalló ugyan, de sugárzik belőle a nem tetszés. Hát még az én testtartásomból, hogy sugárzik. Régi korok hírhedt rémségei vagyunk mi ketten, akik jól ismerik az éhséget, érthetően nem nézzük jó szemmel az emberi pazarlást holmi finnyásság miatt. Ha Seymour figyelmes volna, tudná, ha értelmesebb volna, talán nem vonná magára két embertelen lény haragját is, de ha igazán okos volna, különösen engem nem bosszantana holmi köpködéssel, mert bizony az én elégedetlenségem nem tesz jót az egészségének. Valószínűleg Myna elégedetlensége sem, de valószínűleg nem fog beleszólni a halandó nevelésébe, vagy legalábbis nagyon ajánlom, hogy így legyen, hiszen oly kár volna ezt a szép estét tönkre tenni holmi nézeteltérések miatt. Figyelmeztetően köszörülöm meg a torkom, Seymournak szánva, mert annyit még ő is tud, hogy ha nem csúszik le a torkán a megkívánt falat, akkor leerőszakoljam azt. Hiszen arról már megbizonyosodhatott, hogy rám nem igazán hat kéréssel, vagy könyörgéssel, bár néha jól esik elhitetni, hogy megtegye, mert kétségtelenül van abban valami kielégítő, ha fohászkodnak hozzánk. Isten is biztosan azért szereti, s mint minden teremtménye, vagy a teremtménye által teremtett lények isten komplexusban szenvedünk. Mondjuk úgy, hogy ez a közös örökségünk.
Félig lehunyt szemmel, saját élvezettemtől elragadtatva hümmentek, ebbe nem keveredik bele Seymour undora, vagy élvezete, amit Myna vált ki belőle. Valahol agya szegletében egy elszeparált részben csak az én elégedettségem létezik, ami minden harapással, minden véres falattal egyre hatalmasabb, de múlandó, mert a még kell érzés folyton ott kapar a gyomorban, torkot szorít és szárít, hogy még véresebb falatot kívánjak, az íz elmállik nyelvem ízlelőbimbóin, hogy fájdalmas ürességet érezzek. Amíg nem harapok újat. És újat. Még. Még. Még.
A megjegyzésre, csak megforgatom szemeimet, melyen osztozom Seymourral, aki gyönyörűnek tartja a kígyó nőt. Legalább ízlése van, bár ha rajtam múlik ez az ízlés még sokat fog változni, hogy megtanulja mi is tűnik igazán gusztusosnak. Kétségtelenül Myna is az, gömbölyödő formákat kívánhat meg rajta a szem, a nyelv és a fogak, s ennek ellenére jól tudom, hogy minden formás porcikája izmos. – Mi mást, mint dobot?- horkantom, hogy elterelődött gondolataimat visszatereljem a beszélgetésre. – Tudod, manapság a csatákat nem szemtől-szembe vívják harsonákkal és fanfárokkal, vagy dobbal kísérve, hogy eszed vegye a harci láz. Azok az idők elmúltak, a harcosok nem dicsőségesek, csak alattomosak, mert a szentséges cél leegyszerűsödött a túlélésre. Túlélni pedig az tud igazán, aki hátba szúrja a másikat. – mosolyodom el. Vajon mennyire rossz neked ez Myna? Vajon téged, téged te harcos amazon, te küzdelem istennője mennyire sért? Vajon követed a céljaid elérésében ezt az utat? És vajon, mi a célod?
- Milyen fennkölt és magasztos gondolat ez, de erkölcsök híján és lélek hiányában azt hiszem, erről nem tudok veled érdemben értekezni. – rántok vállat. Csak emberek, senkit nem érdekelnek igazán, ahogy a hangyák, vagy a férgek sem. A lelkük az egyetlen kincsük, amit pont ők nem értékelnek semennyire. Egészen mulatságos.
Azt azonban már nem tartom ennyire mulatságosnak, ahogy Myna lassan az ujja köré csavarja Seymourt. Vajon mivel menti ki a nőt a gonoszság alól? Elég ennyi, hogy gyönyörű, hogy egyre kevesebb rajta a ruha? Megkérdezném, de éppen köpni-nyelni alig tud pár fedetlen bőrfelület láttán és bőszen fantáziál a átsejlő anyag alig takarta milyenségén. Kocsonyán lógó szemeivel, szinte pislogni sem szándékozik, nehogy valamiről lemaradjon, nehogy megszakadjon ez a bűvölet, mert akkor szembe kell néznie a rideg valósággal. De pislogok én helyette, ezen ne múljék.
- Ohh ne értsd félre, általában nem zavar, hogy játszod a kis játékod, de tudod egészen kényelmetlen így ez a test, hogy feszül érted. – ingatom a fejem, mert a test emberi, összeránduló izmokkal, vérrel, ami bőségesen leszalad az agyból, hogy mást töltsön meg. Pont olyan, mint akit a székhez kötöttünk, s valahogy mégsem képes észrevenni ezt a párhuzamot. Igazán kellemetlen és bosszantó valahol. Hát a másik férfi ölébe ülök, s nem restellek hozzá simulni, amitől Seymour érdeklődése máris lankad, hogy undorodva próbálja eltolni magát a másik férfitól, amennyire lehetséges. Nem értem a problémád, ezen is akad bőven lyuk, sőt, annyit rághatunk, vághatunk… Vállaink megreszketett, testünk kissé összegörnyedt az öklendezéstől. Hát nem gondoltam tovább, nem ültettem Seymour agyába, hogy mit csinálhatnánk még, de már nem is érdekelt, mert a pofozgatásra kinyílt a másik férfi szeme. Oly gyengéden néztem rá, és simogattam meg az arcát, mintha csak most ébredt volna. – Ohh hát jó reggelt. – sajnos azonban csicsergő üdvözlésemet elnyomja a kínzott nyöszörgés, ami bár zene füleimnek, de nem szeretem, ha nem figyelnek arra, amit mondok. Szinte teljesen vérző ajkára hajolok, hogy ajkaimon érezzem a kínjának édes dallamát. Hát nem aranyos? Pillantásom kérdezi Mynától, de örömöm illékony, hiszen újra a sötét álmatlan álomba merül a halandó, ahol nincs hangja a fájdalomnak, tán nem is érzi.
Csalódott fintorral figyelem a kígyónő kezét, hogyan akad körme a húsba. Remélem Seymour is levonja belőle a megfelelő tanulságokat, bár kétlem. Vörösre színezi a vér a női bársonyos és pikkelytelen testét, ami még számomra is üdítő látvány. Hagyom, hogy ajkaimra kenje a vért, s mohó nyelvel követem azt az ujjat, hátha elérem még ajkam szegletében, s akkor végig nyalok rajta, mohón veszem az ajkaim közé. De leharapnám… Mégis engedem ajkaim közül, hogy félre billentsem a fejem. Túl kedves. Túlságosan is érdekli az én elégedettségem.
- Ohh és mi lenne az ára Myna? – mert azt mindketten tudjuk, hogy az ő kedvességének is ára van, ahogy mindennek. Felemelkedem az alélt férfiról, de csak hogy szembe álljak a kígyóval. – Szóval mit is szeretnél tőlem?


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 11, 2019 6:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Elmegyek, de a köpésre még visszafordulok a fejemmel a távolból, nem szeretem, ha valaki megízlel valamit, majd kiköpi. Legyen már benne annyi tisztesség, hogy lenyeli, bármennyire is rossz az íze, bár kétlem, hogy Beelzebub bármit is kiköpne, mert íztelen. Falánksága nem ismer határokat és talán pont ezért kedvelem, szeret elszórakozni az áldozatokkal, ahogy én is, olykor egész szórakoztató tud lenni.
Én nem érzem, hogy mennyire kíván engem az emberi teste a démonnak, de azért vannak jelek. A kezemhez úgy bújik, mint egy hűséges állat, csak az a baj, én nem tartok ilyeneket, mert az gyengeségre adna okot. Minek nekem bárki is, aki megvéd? Az más, hogy bizonyos erőt csak a különleges természetfelettiekből tudok elszívni. Most ő tűnt a legjobb választásnak, de kárpótolom is érte, elvégre kellenek a kapcsolatok ebbe az új világba, hogy megtaláljam a megfelelő helyet magamnak, ahonnan nyomon követhetek majd mindent, netán még beleszólásom is lehet a dolgok alakulásába.
- A dobot amúgy is jobban szeretem, a hátán lévő bőrből csinálhatnánk egyet. Javasolom, mert nincs is jobb, mint a csatába induláskor hallott harci dobpergés. Itt azonban nem látok hangszereket, ami furcsa, elvégre a zene jó dolog és néha kell is, mert a csend őrletbe is kergethet egyeseket.
- De a világ nem fekete-fehér, hogy dönthetné el bárki is mi a helyes és mi nem? Nem ők Isten, aki erről dönt. Szánalmas emberek, azt hiszik a szabad akaratukkal annyira a maguk urai, pedig közel sem, rengeteg szabályt hoznak már a kezdetek óta, amit mindig megszegnek és ármánykodnak, háborúkat robbantanak ki. Jó ebben nekünk is leviatánoknak és démonoknak is benne van a kezünk, mert néha kell egy kis csábítás a rossz felé, ők pedig kapva kapnak a lehetőségen általában.
Kicsit kényeztetem és érzem, mennyire élvezi, pedig az imént hántoltam egy szeletet egy másik férfi vesszőjéből, ő mégis a kezembe adnád a sajátját. Annyira kis szánalmas, de legalább jól szórakozok kicsit. Elmegyek levenni a ruháimat, hogy ne vérezzem össze, de csak a nadrág és a felső kerül le, a bugyi és az atléta marad. Én még olyan korban éltem, ahol nem volt csík bugyogó meg olyan melltartók, amik a torkomba felnyomják a nőiességem gömbölyű részeit. De a szép hosszú meztelen lábaim megnézheti magának és az áttetszős atlétám is, ami ahogy véres lesz, már tapad is rám egyből. az ajkaknak hála pont ott sikerül magam összevérezni, de engem nem zavar.
- Nem tehetek róla, de mindkettőnknek kell valami szórakozás. Megvonom a vállam és a leszelt falatot Beelzebubnak adom, aki még tisztára is nyalja a villát. A fűszerezés viszont úgy fest elmarad. Átadom neki a helyet, hogy a vacsora ölébe üljön és megpofozza. Magához tér és most, hogy nincs a szája már betömve annyira a fájdalomtól és a sokktól alig hallhatóan ordít fel, a torkán akadt a hang és csak nyöszörgés jön ki rajta. Nem bírja sokáig, amire ismét elveszti az eszméletét. Én csak oldalra billentett fejjel néztem, ahogy elalél ismét.
- Szerintem elvérzik. A körmöm belemélyesztem a nyakába és az ütőerénél felkarmolom az álláig, hogy folyjon csak a vére, amihez odahajolva iszok belőle, majd hagyom, hogy kicsit csak lecsurogjon az ajkaimról a testemre. 
- Nem is rossz. A kezem is már teljesen véres a bulitól, Beelzebub szájához viszem az egyik ujjam és a száján végighúzom az ujjbegyem, rá kenve egy keveset a vacsora vörös színfoltjából.
- Kereshetünk majd valaki mást is neked, akit tovább hagyunk pánikolni. Jó lenne megegyezni vele, hogy néha, ha kell egy kis mágia, akkor tőle szívhassak el, de ennek kölcsönösnek kell lennie. Nem szokásom senki kedvében járni, de inkább építek régi kapcsolatokra, mint újakat építsek fel, az annyira fárasztó.

reveal your secrets

Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 28, 2019 12:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 8xx -  fgbhjfk

Myna kétségtelenül nagyon csábító tudd lenni, ha akar. Nem csoda hát, hogy Seymour ellenállása olvataggá válik értő, masszírozva cirógató ujjai között, hiszen a belőle áradó veszély, éppen annyira fenyegető, mint vonzó és a végzetasszonya nem csak belsőleg, de külsőleg is. Seymour pedig nem tudja, hogy mennyire is igaz ez a kígyónőre, én pedig nem intem óvva őt. Majd meglátja, ha eljön az ideje, addig hadd élvezkedjen, hadd borzongjon a szép kacsók alatt, bár azért marad benne némi undor és berzenkedés, melynek határait feszegetem azzal a nyalással. Alattomosan vigyorgom rajta, hiszen már ott van nyelve hegyén egy másik férfi íze, amitől öklendezni támad kedve. Néha nagyon hosszú pórázra engedem, ahogy talán most is, amikor hagyom, hogy oldalra köpjön és megtörölje kézfejével a szánkat. Emiatt csak kicsit később érzi meg, hogy Myna már régen nem ér hozzá, sőt el is tűnt. A hiány, ami benne ébred a nő érintése után némi rosszallást vált ki bennem, hát ráncolt szemöldökkel meredek magam elé, mintha csak őt korholhatnám vele, de valahogy nem érzékeli a rosszallásom. Különösen akkor, mikor a vágyott nő visszatér. Hát… Seymournak sincs több esze, mint a legtöbb halandó férfinak, ezen igazán nem kellene már meglepődnöm. Ahogy Seymournak sem kellene meglepődnie, a másik halandó férfiasságát szorosan körbe ölelő gumikon. Ez mégis??  Majd meglátod!
Magamon viszont meg kell lepődnöm, hogy milyen hatással van rám Myna vérének bódító illata. Mint egy cápa, akit egyetlen csepp is hívogatva csalogat. Ez így egyáltalán nincs ínyemre, az meg főleg, hogy a kígyó kineveti a fenyegetést. Ez egy probléma, melyet ki kell küszöbölni minél előbb, mert szívesen játszom én Myna kedve szerint, de csak akkor, ha az nekem is kedvemre való és nem lenne jó, ha a bódító íz emléke ez elfeledtetné velem mindig. Éppen elég, hogy Seymour kiskutyaként rajong érte, épp csak fel nem dobja magát, hogy a hasát vakargassa a nő. Komolyan kissé kezd megalázó lenni és felettébb kínos.
Ahogy a lenyelem az első falatot, elégedetten hümmögök, ezt még csak Seymour öklendező undora sem tudja tőlem elvenni, mert nem hagyom, visszanyelem, mielőtt megszabadulhatna a hústól. Nem szép dolog, de ahogy engem mulattat a küszködése, a haszontalan harc, melyet ellenem vív, úgy nem csak nekem van megelégedésemre. Oh, hiszen látom én, hogy Myna épp úgy élvezi az én halandóm szenvedését, mint ahogy a másikét is, a kettő között csak aza különbség, hogy Seymour nem alél el a fájdalomtól, mert azt nem él meg, így nincs módjában, hogy elmenekülhessen a rideg valóság elől, az elmére boruló, mindent feledtető sötétségbe. Csak lehunyhatja szemeit egy pillanatra, hátha mikor kinyitja ez az egész meg sem történt. De megtörténik! Ezzel a gondolattal riogatom, hogy elbújdosson tulajdon elméjében valahová, ahol nem hall. Hiú ábránd!
Szemünkből könny folyik, bár nem az én könnyem áztatja arcunkat nyirkossá, míg végre neki láthatok valóban az igazi étkezésnek, s megérzem Myna érintését, melybe most kissé mindketten lehunyjuk szemünket, bár én inkább az elégedettségtől, amit a gyomor lassú telítődése jelez. Seymour remegve dörzsöli a kézhez a borostás arcát, a szőrszálak hangosan sercegnek a mozdulattól, mintha ebbe próbálna kapaszkodni. Vajon, hogy nem jut el az agyáig, hogy a kígyónő keze vágta az első szeletet? Mindegy, nem veszem el tőle ezt a csekély örömöt, addig míg csendben van, amíg hagyja, hogy lehajoljak és fogaimmal szaggassak a másik halandó vádlijának inas húsából.
- Nem tudok furulyázni sajnálatosan és szerintem Seymour sem. – mondom kissé sajnálkozva, miután lenyelem a falatot, és megtörlöm véres állam.
- Ugye tudod, hogy egy halandónak hiába beszélsz, amit nem éltek át, azt nem is hiányolják. Ebbe a világba kapaszkodik, a mostani érték rendekbe, melyek kimondják fekete-fehéren mi a helyes és helytelen. – mert Seymour nem volt ám szent, de a maga erkölcsi kódexét követte, amibe nem fért bele, hogy egyen egy idegen férfi nemi szervéből, vagy lábából.
A felsőnk alatt kutakodó női kézre én csak összeráncolom a szemem, végtére is nem vagyok annyira én sem kőből, hogy ne találnék benne élvezetet, de tudom, hogy ez nem nekem szól. A sóhaj pedig nem is az enyém, mely élteti a lefelé tartó mozdulatot, de én vagyok, aki vissza hajol a lábszárhoz hogy újabb húsdarabot szakítsak magamnak, míg Seymour el van foglalva azzal az érzéssel, melytől izgatottan kezd mocorogni, nyújtózkodni, mintha siettethetné a simogató kezeket, hogy végre ott érintsék, ahol annyira jó. Lélegzete úgy zihál, éltetve a kígyónőt, mint valami istennőt. Annyira halandó, annyira férfi. A nyalásba belenyög, míg én az arcomat temetem az idegen férfi húsába, és ott hal el az élvezet nyilvánvaló hangja.
- Kissé megnehezíted a dolgom azzal, hogy felizgatod Seymourt. – jegyzem meg, de neheztelés nincs a hangomban, szemem odatapad a vetkőzésre, hadd nézze Seymour, ha már annyira érdekli az a női test és egyáltalán nem oly éhség ül a szemeiben, mely az enyémben szokott.
Seymourt elborzasztja a tett, amivel Myna módszeresen leszeli a másik férfi ajkát, nos engem meg pont ez izgat, hát nyitom a számat, hogy lehúzzam a véres ajkakat a villáról, melyet tisztára is nyalok sebtiben.
- Nem jobb szeretem a húst magában élvezni. Szerinted felébred még, vagy elvérzik? – állok fel, ahogy a férfi ölébe ülök és megpofozgatom. – Jó lenne hallani még a panaszos nyöszörgését! – súgom a vérző, ajaktalan szájra, amin végig nyalok, Seymour minden berzenkedése ellenére.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 24, 2019 11:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


18+

Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Ahogy ott vagyunk négyesben a szobában és Seymour vagy ki vállait masszírozom elgondolkozom, hogy most kivel is játszom valójában. Van egy finom falat emberünk, aki eljött velünk élvezkedni, anélkül, hogy tudta volna, mit jelent számunka ez a szó. Ő a sajátos módján értelmezte és élvezi, hogy kikötöztük és hogy most Beelzebub a porhüvelye kezével izgatja a férfiasságát. Talán mindenkivel egy kicsit játszom, elvégre nem mindenki lenne ilyesmire képes és tudom jól, hogy nem azért csinálja a démon, mert fél tőlem, hanem mert szórakoztató lesz, ahogy lerombolunk mindent és a finom falat egy pillanat alatt át fog menni szenvedésbe, a kínok kínját fogja átélni.
Érzem, hogy a test inkább hozzám bújik, dorombol mint egy macska mondhatni, miközben belülről egy erő előre viszi és érinti a nyelvével a finom vérrel teli finom falatot. Persze a sztereotípiák, hogy férfi-férfival ne, meg nő-nővel fúj, egy kicsit idegen számomra, elvégre a rómaiaknál ez nem okozott gondot, sőt gyakran félredugtak a férjek a fürdetőkkel is. Kicsit erősebben szorítom meg a vállánál, mikor azt mondja, hogy soha többé. Inkább elkapom róla a kezem és hátrébb lépek. Eszembe jut valami és elindulok kifelé, amikor megbizonyosodom róla, hogy készen áll szó szerint az alanyunk. Visszaérve a gumikat rá is húzom a férfiasságra, hogy ne adja meg magát egyből. Látom, hogy tetszik neki, viszont nem gondoltam volna, hogy bókolni is fog hozzá, már ha ezt annak lehet venni. Amikor elvágom a kezem egy kicsit észreveszem, hogy közeledik Beelzebub felém, egyből megérzi és sóvárog iránta. Ez még jól jöhet később, szóval jól elraktározom az információt. Igazából, meg sem kellene szólalnia, tudok olvasni a tekintetéből és az arcáról, ő mégis nyomatékosítja szavakkal is a dolgot, hogy ilyen ne csináljak, ha nem akarom, hogy nekem essen, mintha félnék tőle. Felnevetek és neki is látok az első szelet levágásának, amit a démonom szájába adok. Látom, ahogy küzd magával és talán ettől még élvezetesebb a dolog, ezért is hívtam meg mindig a kedvenceim megszállásához, hogy ismerjék csak meg, kiért rajonganak és ölnek, ha kell. Kicsit olyan, mintha egy háziállatot etetnék, aki már rég nem evett. Én nem vagyok olyan éhes, megelégszem a kis sajtreszelő által lereszelt pár vékonyabb csíkocskával, abból veszek a számba néha egy-egy darabot hát, miközben nézem mit alkot Beelzebub.
- Egyél csak, neked ígértem őt. Végigsimítok az arcélén, valahol odabent az ember biztos élvezné, ha bújik, akkor még valamennyire elől van, ha nem, akkor biztosra veszem, hogy megpróbál háttérbe szorulni. Utóbbiban viszont mi lenne a szórakoztató?
- Igen, de kell valaki, aki játszik is rajta. Egy kis műsort is kapok közben, majd látva a remegő kezet, ami megnyugszik, be kell valljam, hogy talán már fél tőlem is ez a Seymour.
- Ó Seymour, megrontott ez a kor, régen ez természetes volt. Jegyzem meg, miközben Beelzebub belemerül a zabálásba, mert ez már az. Szórakoztató nekem még ez is, főleg, ha beleszólok és nem könnyítem meg a dolgát. Még van egy ember, akivel szórakozhatok. Mögé sétálok és a kezeim a felsője alá dugom, majd lehajolva felé a mellkasán lefelé haladok. Az érintésem biztos felébreszt valamit az emberből is, nem tudom ezzel könnyítem vagy sem a démonunk dolgát, majd kiderül. A nyakán érezheti a leheletem és a nyelvem, amivel megízlelem a bőrét. Nem fogom megenni, de talán ha átadja magát más élvezetnek, úgy mind a ketten élvezni fogják ezt a közös étkezést. Hárman maradtunk és a finom husika.
- Szeretem mikor mohó vagy Beelzebub.  Kihúz a kezeim a ruhája alól és felállok, hogy lentebb vetkőzzek, nem szeretném ezt a nehezen szerzett ruhát összevérezni, azt nehéz kiszedni és amúgy is kényelmetlenek. Visszasétálok az áldozatunkhoz és az ölébe ülök, mit sem foglalkozva azzal, hogy véres leszek miatta. A kezemben van egy villa és egy kés, amivel az arcán óvatosan simítok végig, majd a villát az alsó ajkába döföm, szinte hallani a roppanást, ahogy áthatol az evőeszköz és koppan a fogakon. A késsel szépen levágom a helyéről a száj alsó dús részét, a vére közben a kezemen elkezd végigfolyni, a könyökömről pedig az ölembe és a combomra hullik cseppekben. A számhoz emelem és megnyalom a finomságot a villán, elég puha és ízletes falatnak tűnik. Lenyújtom a démonnak, hogy harapja le az evőeszközről a finom ajkat, néha nem árt vegyíteni mit eszik éppen mással is, hiszen minden testrésznek más íze van. Eszembe jut, hogy akár be is fűszerezhetnénk, elvégre a bors, a paprika, chilipor az nem árt neki, csak a só.
- Nem szoktad néha megfűszerezni az ételt Beel? Most már tegezem inkább, nincs kedvem kimondani az egész nevét és persze nem lennék rest kimenni a konyhába behozni ilyesmiket, mert egy jóízűen falatozó démonnál nincs jobb, bár ennél az egynél ezzel sosem volt gond, csak azzal, hogy jól lakott sosem lesz.

reveal your secrets

Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 15, 2019 9:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 9xx -  fgbhjfk

Meglepettsége nyilvánvaló, hát ajkaim meg is rándulnak, azonban ez a kedvenc titulus nem feltétlenül előnyös, hiszen én, mint démon aligha megyek tűzbe bárkiért is, ez pusztán annyit jelent, hogy nem én leszek valószínűleg, aki a vesztüket okozza, bár erre sem lehet teljesen mérget venni. Az, hogy kedvelem és szívesen töltöm az időmet Myna közelében szintén nem jelenti azt, hogy ezt önzetlenül tenném, ohh nem ismerjük már mi egymást, neki most energia kellett, nekem meg ízlett a vére, amivel kárpótolt a veszteségekért. Nevezhetnénk ezt üzleti kapcsolatnak is akár. Sajnos túlságosan is finom, hogy ne akarnék belőle egy kis harapást és ismer már ennyire, hogy ezzel tisztában legyen, ez a veszély mindig a kapcsolatunk fölé tornyosul, és sötét árnyékot vet rá. Az örökké hosszú idő egyedül, mert jó egyedül is mulatni, de társaságban azért mindig jobb, hát kétségtelen, hogy ilyen szempontból Myna a kedvencem, hiszen ez idáig még nem okozott csalódást az együtt töltött idő felettébb kellemes, ahogy a látványa is.
Myna türelmetlenebbnek tűnik, mint általában, bár nem vethetem a szemére, ha engem zárnának be oly hosszú időre, mint őt, bárkit behabzsolnék gyorsan, ám a megérteni azért nem teljesen értem meg, de majd újra tárgyaljuk ezt a témát, ha már osztoztam a sorsában, addig kénytelen vagyok elviselni a női szeszélyit és sóhajtozását, amivel a halandókat becsmérli. Én sem tartom túl sokra szerencsétleneket, de azért jobban értékelem őket, mert szeretek velük játszani, Myna azonban már nem tartja túlságosan méltó bábunak őket a sakktábláján, mert haszontalanok a számára, érthető, hogyha tehetné, szépen lesöpörné őket gyorsan, hogy olyan bábukat szerezhessen, akik hasznot is hoznak. Vajon engem is a kis gyűjteményébe szeretne? Nem vagyok túlságosan könnyen mozgatható gyalog. Biztosan tudja, de persze biztosan azzal is tisztában van, hogy mindig létezik azaz ár, amiért egyesek még a lelküket is eladnák. Már, ha van nekik ugyebár. Seymour pedig hadd legyen még kis ideig elbűvölt a kígyónő által, majd később bőven ráér ráébredni miféle is a némber. Ahogy a halandók fogalmaznak egy szörnyeteg, de nekem éppen ez tetszik benne, talán Seymour gondoskodásom végett képes lesz értékelni úgy a hölgyet, ahogyan én, annak, ami.
Az immár kikötözött férfiról egy ízletes sonka jut az eszembe, bár attól nem vagyok elragadtatva, hogy nekem kell még jobban felkorbácsolnom a vágyait, hogy aztán Myna arassa majd le a babérokat, de hát én akartam játszani és egyelőre mégis hölgyeken van az elsőbbség. Bennem nem kelt undort, hogy egy másik férfihoz kell hozzá érnem, ellenben Seymour, nős ő motiválásra szorul. Szerencsére a kígyónő is érzékeli Seymour kelletlenségét, ami szinte azonnal elpárolog az érintése miatt. Férfiak, könnyedén olvadnak egy kis kedvességtől és igazán jól motiválhatók vele, hát nem csoda, hogy most Seymour inkább a kellemes érintés érzésébe menekül, mint abba, hogy közös kezünkkel masszírozzuk egy másik férfi hímtagját, amitől az élvezettel nyögdécsel. Ez az állapot azonban nem fog sokáig tartani. Kicsit jobban szemügyre veszem a merevedő férfiasságot, nos mi tagadás láttam már nagyobbat és kívánatosabbat is, bár ez a méricskélés ritkán szexuális tartalmú szemrevételezés Seymour mégis jobban simul a mögötte álló női combokhoz. Mire készülsz? Elég kétségbeesett kérdés, annyira, hogy gonosz kis vigyorra húzom miatta közös ajkainkat, amitől ő nagyot nyel. Ne, ne, ne! Sajnos azonban engem nem hat meg Seymour tiltakozása, ahogy az undortól könny szökik a szemébe. Nem sír kicsit túl sokat, amióta megismert? Közelebb hajolok, ahhoz az átlagos szerszámhoz, nyelvem hegye szinte alig érinti, mikor Seymour erővel rántja el a fejét. - Soha... többé...- nocsak megjött a hangja is, de a célt elértük, immár tejes harci készültséggel áll a másik halandó, aki alig tudja mi folyik körülötte, de annyira már nem is érdekli. - Készen áll! - kuncogok fel, kissé alattomosan, de Myna is jól tudja, hogy a fájdalom hamar lelohasztja a férfit, amint  az általunk kiválasztott eszközök egyikét használja rajta oda az egész. Hát bólintok, amikor ellép, Seymour pedig megborzong és most hiába a csábító szavak, megrázza a fejét. Ő nem akarja folytatni. - Lehet több motiváció kellene nekem is. - bár itt leginkább Seymourra gondolok, én elég motivált vagyok és nem hagyom, hogy ellenkezzen, amikor újra mozgatni kezdem ütemesen a kezem a másik halandó ölén. És tagadhatja Seymour, hogy egy férfi nyögdécselése undort vált ki belőle, de azért az élvezettel teli hangok messzemenően nem hatástalanok rá sem. Talán az övét is verni kéne. Azonban mire eljutok eddig a gondolatig Myna már vissza is tér.
Imádom, ahogy tudja mit kell tenni, ahhoz, hogy hosszú szenvedések elébe nézzen a férfi, hát ellágyult és elismerő pillantással nézem tényedését, a művét, majd magát a kígyónőt.
- Mindig csodáltam, hogy mennyire imádod az egyszerű, de praktikus dolgokat, a kreativitásod meg egyenesen zabálni való. - ez sem feltétlen bók, bár ez most kivételesen annak szántam. A szemem összeszűkül, ahogy megérzem csalogató vére illatát, önkénytelenül mozdulok felé közelebb, engedve a vonzásnak, mely szinte pórázként ránt felé. Megrázom a fejem, mintha a bűvölettől kívánnék szabadulni ezzel a mozdulattal. - Tisztelettel megkérnélek, ezt ne csináld, ha nem akarod, hogy...- de nem fejezem be a mondatot, hiszen nyilván tisztában van vele, hogy hogyan is végződik a fenyegető, torokhangon mormogó mondat vége. Tekintetem a hideg fémre tapad, ahogy a bőrt hasítja, szeli le, az inger kissé késve ér a halandó tudatába, ahogy hallani a tompa ordítását a szájába tömött zoknin keresztül is, ahogy leveri a verejték, ahogy a szoros kötözésben ráng, vonaglik a kíntól és szabadulni próbál, de béklyói is csak élesen marnak húsába. Nah most igazán kívánatos lett a szememben. Seymour megdöbben, a tudatunk pereméről hátrál, mintha lenne hova menekülnie a borzalom elől, szemét is lehunyja, de én kinyitom újra. Nézze csak. Van mit. Az orrom előtt lóbált falatra kitátom a szám, amit Seymour szorosra zárna, valahol hátul vinnyog és könyörög, szánalmasan zokogva, de én most nem igazán foglalkozom vele, mert csak a finom falatot látom magam előtt, hogy végre, végre a számba kerüljön. Nyelvemmel érintem meg lassan, majd emelkedem, hogy teljesen a torkomra csússzon a hússzelet és csak utána harapok, bár rágás nélkül mohón nyelek. Olyan éhes voltam, olyan éhes vagyok kell még. Még. Még.
- Nekem ez már nagyon kellett...- nyögve lehelem a vergődő halandó combjára, remegve az élvezettől, amit az evés jelent. Én jövök? Felpillantok, tényleg ezek után azt várja tőlem, hogy  ne harapjam le egyből az egészet? Mélyet lélegzek, hogy türelemre intsem magam, míg a késemet a férfi bokájához érintem, hogy körbe metszve a bőrt, kézzel alányúljak és feltépjem róla az irhát, hogy előbukkanjanak a szép lábizmok. Bár így, hogy már nem szenved, annyira nem izgalmas, hát végezhetnék igazán hentes munkát. A vértócsa egyre nagyobb, amiben térdelek, olyan szívesen felnyalnám a padlóról, de Myna műsort szeretne, hát a késsel lefejtem az izmokat, hogy előbukkanjon a sípcsont. - Jó lenne furulyának. - jegyzem meg. A kezem megremeg, nem miattam Seymour miatt. - Vagy nyugton maradsz, vagy hagyom, hogy rólad is levágjon valamit, ami nélkül még tudsz élni, megértetted Seymour? - úgy tűnt megértette. - Bocs a kellemetlen közjátékért, Seymour nem az a ragadozó típus, idomításra szorul még. - a lefejtett húsba nyomom az arcomat, összevérezve magam, megmosakodva velem, hajam összeragad az életnedvtől, aztán csak habzsolva zabálok belőle, megfeledkezve arról, hogy a kígyónő műsort akar. Éhes vagyok, annyira éhes. Csámcsogva rágódom a finom falatokon, élvezettel cuppogva rajtuk. Csak ez számít.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 30, 2019 7:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


18+

Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Meglep a válasza, mert nekem nem érzem úgy, hogy lenne kedvencem, akihez kötne bármi is, hogy akár megvédjem, ha bajba kerül, mert szükségem van rá. Mikor meg közli, hogy én vagyok az egyik példa megemelem az egyik szemöldököm és gonosz vigyorra húzom a számat. Nem tudom, hogy mennyire gondolja komolyan, de én nagy falat vagyok neki és nem is hagynám magam megenni, a véremből is most adtam bárkinek először. Azt is csak azért, mert érdekelt, hogyan reagál rá. De azért bevallom, legalább magamnak, hogy ez valamennyire jól esett tőle. Megszoktam már, hogy hízelegnek nekem, de ez most más, mert nem annak szánta, csak egy kis tény, ami nem számít semmit, még a vállát is megrántja. Kár, pedig kicsit elgondolkoztam volna, hogy másfelé is elmehetne a kapcsolatunk, de ez a gondolat amilyen hamar jött, el is ment. Megmarad a kölcsönösség adok-kapok és persze a szórakozás, mert azt mind a ketten nagyon szeretünk és valahol azért találkozik is az ízlésünk és a módszereink erre. Kevés ilyen lény létezik, akivel ennyire jól kijövök, de ezt neki nem kell tudnia, időről időre eltűnök az életéből és csak akkor keresem, ha szükségem van rá vagy egy kis szórakozásra.
Mikor tudtára adom Beelzebubnak, hogy mennyire nem tetszik ez a cicózás, akkor lehet nagyobb árat fizet érte, de hát mi másból tanulna, megnevelhetné jobban az emberét, ha már elfoglalta. Persze tudom, hogy szeret lassan dolgozni, elvégre ő nem siet sehová és úgy elhúzva jobb szenvedést okozni. Nos, ez az este biztos nehezen feldolgozható lesz számára, de tudni fogja, hogy jobb, ha nem közeledik olyasféle nőhöz, mint én. Mikor szusszan egyet, csak elmosolyodom, hiszen ezek az ostoba halandók mit sem érzékelnek ebből és annyira tudatlanok! Mire vége lesz az estének, biztos vagyok benne, hogy legalább az egyikük bánni fogja, hogy a színre léptem, a másik meg hát, szerintem nem fog tudni már semmire sem gondolni.
Körbejárom a kikötözött húsit és a gatyájára tekintek, hát persze már a szavak is felkorbácsolják a vágyait, de hát nem eléggé. Szerencsére itt van a démonom, akire szép sárga kígyó szemeimmel tekintek. A porhüvelyének szinte tátva marad a szája, amire elmosolyodom és a hegyes kígyó szemfogam is kivillan egy kicsit. 
- Sietni fogok. Nem szeretem, ha siettetnek és kicsit összeszűkült szemekkel közöltem, mielőtt kisétáltam a konyhába. Elég jó dolgokat szedtem össze ott, szóval a szerzeményekkel visszaérve megnézem, meddig is jutottunk el. Kicsit azért megállok, mert hát szeretem nézni, mikor mások elvégzik azt, amihez én biztosan nem alacsonyodnék le. A mellkasa már szabad és a nadrágjától is most szabadítja meg démonunk. Látom, ahogy a porhüvelye kicsit megfeszül, így a vállaira teszem a kezem és kicsit masszírozni kezdem. Nyugodjon csak le és ha eddig élvezte az én közelségem, akkor talán feloldódik kicsit, nehogy elrontsa a játékunkat. Már a nadrág is a földön és szinte látszódik, ahogy feszeng szerencsétlen és kínozza a vágy. Hát biztos vagyok benne, hogy nem csak ő szenved a vágytól, hogy történjen valami. Örülök, hogy végre rátér arra a részre, ami számomra a legfinomabb falat. Persze eszembe jut, hogy még nem lesz jó, mert nem akarom, hogy az első vágásnál már oda legyen ez a keménység.
- Én is ezekre gondoltam. Húzom végig a kezem a hámozón és a reszelőn, miközben gondolkodom valamin.
- Abba ne hagyd, mindjárt jövök, csak valamit elfelejtettem. Hajolok közel, hogy Seymur fülébe súgjak, szinte érintem a számmal a fülét és távozom. Remélem mire visszaérek már teljes terjedelmében állni fog a husika férfiassága. Keresek gumikat, szerencsére találok is és jó pár kisebb befőttesüvegre való gumival a kezemben térek vissza. Nos ezeket gyűrű alakban kifeszítem és amint hozzáférek alanyunkhoz, hát ráhúzom, ez majd jól megfogja, hogy ne menjen ki a vér, ami megduzzasztotta őt egykönnyen a farkából, amit persze egyféle szexuális játéknak fog csak fel, hogy tovább akarjuk húzni az élvezeteket. Igazából ez a célom, csak hát másra gondolunk. A hámozó élén elhúzom az ujjam, hogy megnézzem mennyire éles. Persze megvágom az ujjam, de mit sem foglalkozom vele, hamar begyógyul. A férfiasság tetejéhez érintem, a hideg fém része szinte izgató, majd mikor vágni kezdek, hát már köpné ki kínjában azt, amit a szájába tömtem és odakötöztem egy kendővel, ami fel sem tűnt neki. Szenved és vergődik. Az első csík falatot meglóbálom Beelzebub előtt, mintha csak egy szalonna lenne a kutyának, ami remélhetőleg ráharap. Nem is várok, már vágom a következő csíkot, amíg még sikerül, bár itt még nem érünk mást, csak a bőr felületét, így nem spriccel a vér még, csak folyik. Persze sikerül egy vénát is eltalálnom, amire már ömlik és egy poharat tartok alá, jó lesz az még később. A számba veszem a finom falatot és kicsit elrágódom rajta. A teteje, a legérzékenyebb részt jobb szeretem. A reszelőért nyúlok és vastag csíkokat vágok belőle. Emberünk közben már a fájdalomtól elalél, de minket ez nem zavar, elvégre addig sem ordít meg ficánkol.
- Ettem már jobban is, de nem rossz. Jegyzem meg és a kis csíkok közül párat a számba veszek és elrágcsálom.
- Most te jössz. Mutatok az eszközök felé, szeretem nézni, ahogy a bőr leválik a húsról, a hús pedig a csontról. 

reveal your secrets

Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 30, 2019 12:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 9xx -  fgbhjfk

- Mindenkinek van kedvence. – elgondolkodva érintem meg a számat, végtére is nem titkot osztok meg vele, de kétségtelen, hogy a kedvenceimből is csipegetek, harapok néha, semmi kivetnivaló nincs abban, ha szeretnéd, azokat olyan közel tartani magadhoz, akiket kedvelsz, amennyire csak lehet. Hiszen ez is egyfajta közösülés, eggyé válás és akiket kedvelek biztosan túlélik, még ha egy kis időre hiányosak is lesznek. – Példának okáért itt vagy te is, akit még nem ettem meg. – rántok vállat, mert ez lehet pusztán csak idő kérdése. Talán akad, akit kedvelek, és ők nem kedvelik, hogy néha a számban végzik, de nem foglalkozom ilyen lényegtelen dologgal. A mi világunkban furcsa a kötődés, s igen gyakran érdekből szövődnek, hát nem oly tartósak ezek a kapcsolatok, vagy erősek, tartanak, amíg a közös érdek úgy kívánja. Kevesen akadnak, akiket lényük miatt tűrők meg a közelemben, Myna és a jómagam kapcsolata például inkább érdeken és közös hasznosságon alapszik, mint szívlelésen, de nem áltatom magam azzal, hogy nála ez másképp volna. Vannak szép emlékeink, közös emlékeink, szórakoztató a másik társasága, egész kellemes a vele töltött idő, jó ránézni is, de nem bízunk a másikban. Szerencsénkre nem is kell, hiszen így is tökéletesen működik minden kettőnk között, mint az órában együtt gördülő fogaskerekek.
- Neked lehet, hogy így tűnik. – bezárva biztos máshogy telik az idő, bár én arra tippeltem volna, hogy sokkal lassabban, mint a pokolban a szenvedő lelkeknek, persze a szép képeken, a múlton bezárva is lehet elmélkedni és emlékezni, hát lehet azért olyan, mintha tegnap lett volna. De nem tegnap volt. Korszakok váltották egymást, változott a világ, egy elpusztult, más felemelkedett.
Myna egyértelműen fejezi ki nem tetszését, amikor túlságosan kihasználom a szerepemet, bár ennek oka, inkább Seymour közreműködése, ugyanis rá igencsak nagy hatással van a testi kontaktus, úgy olvasztja meg minden aprócska érintés, ahogy a gyertya lángja a viaszt, ennek ellenére én szenvedem el a retorziót, amiből persze a halandók semmit nem vesznek észre. Mégis csak bele kell nyögni az energiaveszteségbe, szusszanásom a kígyónő puha bőrére fújja Seymour forróságát. Nem túl magasra szabott ez az ár, némi cirógatásért? De persze a kérdés nem hangzik el valójában, mert jobb nekünk így, hogy tudatlan halandókkal bábozhatunk.
Seymour nagyot nyel a nyers szavakra, de visszavágni képtelen én meg jót mosolygok tehetetlenségén. Mégis mennyire lehet kiéhezett? Vajon mikor csajozott utoljára? Kétségtelen, amióta nála vendég vagyok ezen testi szükségleteivel nem foglalkozom, de olybá tűnik kellene, mert totál idiótát csinál magából, ami csak annyira zavar, hogy én is benne vagyok és én is totál idiótának látom, amit nem akar, higgye el, hogy nem akar, mert akkor sokkal korábban véget ér a kis játékunk, mint én azt kedvelem. Szeretem hosszúra nyújtani.
Myna az első, aki felméri a terepet és szinte leolvasom róla, hogy kicsit sincs megelégedve Seymour lakásával, de én nem vagyok válogatós, nem az alapján választok, hogy kinek milyen anyagi javai vannak, amikor testet keresek, végtére is én nem kapzsiság vagyok. A nők igényesek.
Az ígéretre mindkét férfi reagál, hiába gyarló az ember, könnyedén hajlik és csavarja ujjai köré egy nő, de nem foglalkozom hosszasan Seymour, vagy a másik férfi feszülésétől ölben, bár kétségtelen az színtiszta izom, ízletes. Összefut a nyál a számba, míg Seymour kissé hátra hőköl a kígyó szemektől és már nyitná a száját, de én előbb elejét veszem a szavaknak, minthogy megszólalhatna. Ne rontsuk el a másik halandó szórakozását, neked nem kell aggódnod az igéző szemektől Seymour. Aprót bólint maga elé, mint, aki hisz nekem, és nem teszi jól, mégis elégedett vagyok miatta. Bár elfogom egyszer árulni a bizalmát, szinte bánom…jah nem, mégsem.
A konyhából visszatérve a nekem szánt utasításra, félrebillentem a fejem. Ugye nem gondolta komolyan? – Ne aggódj, eljátszom vele, míg visszatérsz, de ne várakoztass minket túl sokáig. -  Seymour berzenkedve, undort érezve, ám tehetetlenül lép közelebb, míg én mozgatom az ujjait, amik bekúsznak a másik férfi felsője alá. Talán fel sem tűnik neki az izgalomtól, az apró remegéstől, vagy az alkoholos mámortól, hogy ezek nem azok a puha női kacsók, amikre úgy várt. Bár az is lehet, hogy ilyen szintű vágyakozásnál már mindegy, csak legyen vége a kínzó érzésnek és jöjjön a megváltó kielégülés. Felsóhajt, míg annyira szabaddá teszem a mellkasát, amennyire a kötés és a székben ülve ez lehetséges, nyelvem végig siklik a mellkason. Hányni fogok! Hallgass már!
Megvonaglik, ahogy az ujjaim a nadrág szegélyéhez érnek, szinte emelkedik, kínálva a ruhát, hogy szabadítsam végre ki belőle, hogy ne legyen odabent ennyire szűkös. Szapora légzéssel, elégedett lihegéssel fogadja a villámzár jól ismert hangját, amivel nyílik a cipzár, ahogy pattan a gomb, és újra mozdul, hogy merevedését ténykedő kezemhez érintse. Seymour megfeszül, vállai nehezek lesznek, ahogy a jól ismert első rángást megérzem a gyomrában. Ide ne hányj! Elrontod a játékomat? A gondolatba burkolt fenyegetés hat, mély levegőt vesz, és hátrébb vonul, míg én végre lábszárig húzom a nadrágot, nyelvem végig siklik a comb ínycsiklandozó húsán. Feszes, kellemesen izmos, olyan jó volna beleharapni. Ott pulzál bőre a heves szívveréstől nyelvem alatt, valószínűleg mindenhol így lüktet.
Myna visszatér, kicsit hátrébb húzódott, hogy megnézzem mit hozott, de elégedett vagyok a kínálattal, most sem okozott csalódást. Figyelem, ahogy betömi a száját, de a férfi még most sem sejt semmit, hát tenyerem ráfektetem az izgatott, félkemény férfiasságra. Ha megérzi az első fájdalmat ez már nem lesz kemény, hát lassan mozdítom rajta a kezem.
- Hölgyeké az elsőbbség, de én….- a reszelőt érintem meg, aztán a zöldségpucolót, hiszen nincs finomabb az apró csíkokban lenyúzott bőrnél. Kezem az italért nyúl, hogy én is kortyoljak belőle. Seymour rosszat sejtve figyel a háttérből. – szóval ezeket választanám, ha érdekel a véleményem.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2