Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Múzeum •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 10, 2017 3:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


ALEXANDER&MONTGOMERY
Ready or not? Here I come...
You can't hide
Zene: Sarcasm • Words: 716 • Credit:

Gyűlöltem a tehetetlenséget, utáltam az egyhelyben toporgást, de úgy általában a semmittevés összes formáját. Igen, általában annyit mentem, mint a furmányos ló, de ha éppen nem voltam mozgásban, akkor csak szimplán dolgoztam, mint a megkötözött marha. Jó azért ez egy kicsit túlzás, és talán el is túlzom egy kicsit jellemem szorgalmát. Az viszony tény, hogy a sajátos kis munkaerőm igazán sok mindenre kapható egy kis honorárium fejében. Nem kérek igazából sokat, bőven elég az is, ha megjegyeznek, és jobb fényben tűntetnek fel… Mármint démonhoz mérten jó fényben, az kéne még nekem, hogy valami idétlen szeretetszolgálatnak nézzenek. Nem kifejezetten lendítené előre a pályafutásomat, ami rám nézve egyáltalán nem lenne kedvező hatással.
Ajkamba haraptam a gondolatra, hogy valami szerencsétlenség hatására nevetségessé teszem magam, vagy rosszabb esetben rangra alkalmatlanná nyilvánítanak, esetleg ki is vet magából a démon közösség. Egy kis piros csík gördült le államra, ahogy fogaimmal addig szorítottam saját húsom, míg azt fel nem hasítottam. Mohón dugtam ki utána fogaim mögül nyelvemmel, elégedett élvezettel kóstolva az édes nedűbe. Sosem értettem mire fel kapta meg a fémes jelzőt, mellyel ízét illették, véleményem szerint eléggé degradáló módon. Akárki is találta ki ezt a faszságot, jó nagy marha volt, de ha netalán megtalálnám, biztosan a pofájába adnék egy vascsövet, hogy na, ezt szopkodjad, neked ez vér ízű? Fejben természetesen végig vizualizáltam a gondolatot, és boldog vigyort váltott ki belőlem, ahogy cseppen elszaladt velem a paci, és már ott tartottam, hogy a füleibe kapaszkodva taposom befelé a száján a kis íz mintát. Nehogy kimaradjon egy lényeges rész, meg legyen ideje jól végig elemezni, hogy helyesen alkotott-e új szófordulatot, cseppet sem siettetős üzemmódban.
A kellemes elmélkedésből aztán egy kis törmelék darab zökkentett ki, majd álmatag lassúsággal néztem szét már sokadjára ideiglenes táborhelyemen. Fájdalmasnak tűnő mozdulattal fordítottam fejem az ablak helyéhez, komótos tempóban, elvégre, mint nyílászáró nem sok értelme volt már. Tekintettel arra, hogy a terem ezen sarkán tulajdonképp már nem volt semmilyen falként funkcionáló berendezés, és tudja az ördög, hogy milyen módszert alkalmazva pusztították el, vagy hogy kinek és miért fáj ennyire, hogy ez az épület itt állt csendes nyirkosságban tulajdonképpen érintetlenül. Talán pont ez volt a nagy szálka, hogy épségben átvészelt ezt-azt. A sok idegbeteg barom állat, ha dühkitöréseik vannak, vagy indulatkezelési problémáik keressék meg kezelőorvosukat. Bár lehet az írta fel receptre a „Barmold szét a várost” címszavakat.
Végül aztán nem túl gyorsan ugyan, de támadásba lendültem, és egy határozott lendítést követően lábra vettem a jó előre kiszemelt áldozatomat, hagyva, hogy egyé válhasson a szemben még éppen csak álló fallal. Így jobban áttanulmányozva, nem ez volt eddig életem legjobb ötlete, ha még ennél is több erőt fektettem volna ebbe a rúgásba, vagy szépen kilyuggattam volna, esetleg járdát csináltam volna ebből a már így is épp elég viseltes falból. Majd hogy meggyőződjek róla, hogy az esetet megúsztam jelentősebb károk hiányában, inkább közelebbről is szemügyre vettem alkotásomat azzal, hogy mutató ujjam külső bütykével megkopogtattam az ex kődarabot. Végül tekintettel arra, hogy továbbra se voltam semmilyen robaj generátora, így úgy gondoltam, hogy legyen inkább békesség, és addig húzzam el innen a belem, amíg el nem intézem, hogy rám szakadjon az egész kóceráj. Nem mintha olyan borzalmasan két balkezes lennék, de mostanában nem a nyerőszériámat élvezem, elvégre akkor nem lennék ennyire kibaszottul ráérős, hanem valami feladatot teljesítenék, vagy tudja anyám mit.
Annál is inkább megjött a kedvem a terep elhagyásához, miután erősen arra utaló zajokat véltem felfedezni a távolban, hogy vagy valaki szeretné feldobni magányos hangulatomat társaságával, vagy ténylegesen úgy áll a helyzet, hogy összedől az egész múzeum. Így nem is sűrűn várakoztam tovább, elmélyedve a semmittevés undorító mocsarában, hanem kiléptem a szobából, ahol eddig tartózkodtam. Egyébként szerintem valami indiánokkal foglalkozó részleg lehetett ahol az imént voltam… Mármint remélem, hogy nem hagytak ki a mókából, és volt valami elborult elméjűnek ott kedve ahhoz, hogy egy fácánról tollat fosszon.
Tehát szépen nyugisan indultam meg a  csarnok közepe felé, egy kicsit oldalasan kerülve a középen helyezkedő pultot, ahonnan erősen gyanítottam, hogy bizony rejtőzik ott valaki. Hát, nekem nem sok kedvem van a bújócskához, esküszöm az Égre. Másra nem is esküdnék, mert ha netalán hazudnék, az nem sok vizet zavarna, ha megszűnne. de nyílván én nem olyan családból származom, hogy füllentésre adjam a fejem. Sokkal viccesebb, mikor egyenesen megmondod a másiknak, hogy vikingeset akarsz játszani, és nézzük meg rajta milyen a vérsas. Nekem volt már aki rábólintott… Tanulatlan balfaszok.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Múzeum - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 10, 2017 1:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Montgomery & Alexander
The end of the World
Zene: Changing • Words: 553 • Credit:

Hangos zihálásom tölti be az eső áztatta, vértől és törmelékektől mocskos éjszakai utcákat. Hajam nem csupán az égből aláhulló nedvesség miatt, hanem az elmúlt másfél nap küzdelmeit hirdető verejték okán is a homlokomra tapad, míg máshol kuszán kunkorodik a lehető legelvetemültebb irányokba. A feszített tempójú futásom generálta szél jóleső hűvössel ostromolja kivörösödött és a füsttől itt-ott valószínűleg feketéllő arcomat, voltaképpen az általa keltett frissesség az egyedüli indok, amiért nem vetem le magamat az egyik, esőcseppektől és a megmaradt lámpák fényétől csillámló téglafalhoz, hanem az oldalamon húzódó sérülés ellenére is kitartóan rohanok, biztonságos menedéket remélve.
A következő utcasarkon befordulva mély pocsolyába lépek, majdhogynem meg is csúszok az alján úszkáló üledéken, és csak amikor lenézek, akkor realizálom; a kátyúban megrekedt esővíz vérrel és egyéb dolgokkal keveredik, olyasmikkel, amelyeknek a kilétéről inkább nem is szeretnék tudni. Fintorodva és szemöldökeimet egymáshoz vonva sietek tovább, de az iménti kanyar okozta lassulásból már nem tudom visszanyerni korábbi tempómat. Még szerencse, hogy szemközt, pusztán néhány méterre tőlem megpillantok egy múzeumot.
A nap közben lefutott kilométerekhez képesti rövid távot gyerekjáték leküzdeni, a lépcsők sem okoznak különösebb problémát, noha a huszadik átkozott darab után már megérzem a lábaimat ostromló fáradtságot. Az ajtóval szinte egyszerre esek be az ürességtől kongó épületbe, legalábbis a terebélyes előcsarnokba, ahol egy lélek sem tartózkodik. Eltelik egy kis időbe, amíg odébb vonszolom magamat egy jól védhető, sötétbe burkolózó szegletébe, de amikor ültömben végre odadönthetem a hátamat a falnak, a mélységes megkönnyebbülés sóhaja gurgulázik fel a tüdőmből.
Nem vagyok olyan messze a lakónegyedtől, viszont biztos vagyok benne, hogy ma már képtelen lennék átvágni magamat újabb méternyi törmelékeken és démonokon, akik mint a megrepedt üvegen beszivárgó víz, úgy lepték el New York utcáit az őket ostromló katasztrófáknak köszönhetően. Másfél nap… Ennyi telt el, mióta minket is elért a San Franciscotól induló „Isten áldása”, azonban addig nem hittem el, hogy valóban komoly fenyegetést jelenthet egy vihar, amíg az első falrészlet be nem omlott a városunk körül. Még most is nehéz feldolgoznom, hogy huszonhat év kitartó védelme ilyen hamar semmivé foszlott, és hogy a természetfelettitől mentes, büszke otthonunk lakóit most démonok, s még ki tudja, miféle förmedvények tizedelik. Csupán remélni merem, hogy Kaitlyn biztonságban van otthon, és hogy Domnak sem esett baja. Rettenetes érzés, hiszen itt vannak alig egy fél óra távolságra, mégsem rohanhatok hozzájuk, meggyőződve épségükről, hanem egy dermesztő, fagyos múzeumban kell várnom a napfelkeltét.
Vérző oldalamra pillantva eszembe jut, hogy nem ártana egy elsősegély ládát is keresnem, szóval kelletlenül, ám ismét feltápászkodok a padlóról. Védtelennek érzem magamat; pusztán néhány tőr, és egy angyalpenge kívánja bennem a biztonság érzetét kelteni, viszont az íjam és a nyilaim nélkül mindhiába. Még tegnap veszítettem el őket, pontosabban fogalmazva mondtam le róluk egy vadász tanonc javára, aki a szüleitől elszakadva, egyedül igyekezett megküzdeni azzal, amelynek addig valószínűleg a közelébe sem engedték. Remélem, hogy nem hiába…
Halkan morranva kerülöm meg a csarnok közepén árvátlankodó regisztrációs pultot, és már éppen heves keresgélésbe kezdenék a mindenféle iratok és irodai eszközök nem kimondottan elegáns lesöprésével, illetve felforgatásával, amikor léptek zajára leszek figyelmes. Megdermedve hegyezem a füleimet, szemeim hevesen cikáznak ide-oda a sötétben, keresve a hangok forrását, ám egyelőre nem látok semmit. Kopp… kopp… Ütemes, kimért, cseppet sem siető tempó ez, olyan inkább, mintha valaki elfelejtette volna, hogy odakint kitört a második apokalipszis, és ráérősen szeretné kiélvezni a múzeum nyújtotta látványosságokat. Angyalpengémért nyúlok, de egyelőre nem moccanok a helyemről.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Múzeum - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 10, 2017 12:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




***
szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 09, 2016 11:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Jót szórakozik az idegen nő rajtam, ami a kifáradással egyetemben meghozza a gyümölcsét. A harcunk a végéhez közeledik, s ő még mindig talpon van. Ezt hihetetlennek találom, s egyáltalán nem fér a fejembe, hogy miként képes erre. Egy normális nő szinte egy első két találatnál feladná a harcot egy olyan ex-elittel szemben, mint én, akit többször kitüntettek a pályafutása során. Elgondolkoztató ugyan, de nem itt a harc közepén fogok elmélkedni ezen. Végül kifogy belőlem a szusz, s a védelmem hiányossága miatt kiüt, de rendesen. Mikor megpillantom, hogy a szemei elfeketednek, akkor legszívesebben káromkodnék, de a heves zilálás győzedelmeskedik. Ráteszi a mellkasomra a lábát, ami meglehetősen férfi szempontból kellemes látvány, attól függetlenül, hogy milyen ruhába van bújtatva az testrész. Elővesz egy rejtett fegyvert, de most nekem kell mosolyognom a helyzet miatt.
- Ha azt hiszed, hogy beveszem ezt a jó kis átverést, amit művelsz, akkor tévedsz – mondom felé, hogy bizony nem hagyom magam. Olyannak vélem a helyzetet, mikor átverik az embert.
- Rá fogok jönni a trükködre és leleplezlek – ígérem meg, miközben a fenyegetésemre a tőle telhető vigyorgással válaszol. Nehezemre esik, hogy a kialakult helyzetről úgy beszél, mint egy játék. Ez egyáltalán nem az, amit kis gyermekkorban művel az ember. Elkezd hátrálni, amit én végig a szememmel követek. Megfordul a fejemben, hogy lelövöm, de érzem nem tudnám olyan gyorsan elővenni a fegyverem és még utána lőni. Ő nyert! Keserű szájízzel fogadom életem első vereségét, amit ráadásul egy tolvaj nőtől szenvedek el. Látom, hogy valakire céloz, de nincs erőm hátranézni. Hallom, hogy elsül az idegen fegyvere, én meg lehunyom a szemem pár pillanatra, hogy erőt vegyek magamon. Csak ezután érzékelem, hogy Diane megérkezett, sőt megsérült. Odabotorkálok, majd gyors elsősegély nyújtásban részesítem. Felhívom FTŐÜ orvosi részlegét, hogy jöjjenek ki érte, de azonnal. A furgonhoz érkezve tapasztalom, hogy tönkre lett téve a furgon berendezése és a másik segédem ott „alszik” benne. Felkeltem, aki teljesen zavarban van. Megérkezik a mentő és elszállítják a nőt és engem. A központ felé haladva kezdek el igazán elmélkedni arról, hogy miként csinálta? Hogy maradt talpon? Miért feketedett el a szeme? Mi folyik itt?!?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 09, 2016 12:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Eamon & Gráinne
❝ ...Aquila non captat muscas... ❞
Rettentően jól szórakozom. A kérdéseimre a férfi értetlen marad, én pedig ismét csak halkan nevetni tudok ezen. "Izmosabb, mint a többi nő". Nem, még ekkor sem tűnt fel neki semmi, de nem baj. Ahogy az sem, hogy egy ilyen edzett mészárosnál jobban bírom az ütéseket és a fáradékonyságot: mert ő már láthatóan kezd fáradni. Mozdulatai lassulnak, itt-ott vérzik, épp úgy, ahogy én is. De bennem még mindig van szufla. Nem tagadja, hogy ölt volna, sőt, mészárosnak nevezi magát. De amikor azt mondja, hogy semmit sem tudok a Pokolról, hangosan kacagni kezdek. Sikerült felhúznom, látom rajta és ez tetszik nekem.
Szinte egy pillanat alatt hagyom abba és nézek rá egy gonosz vigyorral, miközben szemeim befeketednek, felfedve előtte démoni énemet.
- Többet tudok róla, mint gondolnád. - végül eldől, de még nem ütöttem ki. Szavaira elvigyorodom és oda lépve a mellkasára teszem egyik lábam, aztán a combtokomból előveszem a berettát és rá fogom, fejére célozva.
- Előzzem meg ezt, hm? - búgom még mindig fekete szemekkel lefelé meredve rá, kis mosollyal.
- Hmm.. nem. Ez élvezetes játéknak hangzik. Kíváncsi vagyok, be tudod-e tartani a szavad és megkeresel-e. És hogy utána mit teszel, ha megtalálsz.  - vigyorodom el. Hiszen most már tudja, hogy nem egy egyszerű embert kell megkeresnie, hanem egy erősebb entitást. Mihez fog kezdeni egy démonnal? Ezután leszállva róla vissza hátrálok a felvonóhoz. Amikor belépek, akkor látom meg a folyosó végén közeledni a lányt, aki elhagyta a furgont. Hogy a férfi ne tudjon utánam jönni -bár kétlem, hogy egy ilyen verekedés után menne neki-, felemelve a fegyvert meglövöm a lányt. Nem halálos seb, csak a vállába kapott egyet, de az épp elég, hogy sokkot kapjon és hogy rendesen vérezni kezdjen. Egy kacsintást még oda küldök a férfinek, mielőtt becsukódna a lift ajtaja és elindulnék vele felfelé.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 09, 2016 11:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Nézem, ahogy elneveti magát a szavaimon, bár n nem érzem nevetségesnek. Mikor felteszi a fura kérdését, akkor ingerülten válaszolok rá.
- Minek kellett volna leesnie? Attól, hogy izmosabb vagy mint a többi nő, s erősebbet ütsz, nem fogok kidőlni. – vetem oda neki, mint egy falat kenyeret az éhezőknek. Fogalmam sincs, hogy mire akar utalni ezen szavaival, de különösebben nem érdekel. Az a egy célom van, hogy elkapjam és a megfelelő helyre kerüljön. Az ékszer meg visszakerüljön a helyére, s akkor mindenki boldog lesz. Az idő múlásával az ütéseim veszítenek erejükből ugyan, ahogy kezd szusz kifogyni belőlem.
- Miért minek hittél? Én vagyok a Télapó mosolygós szeretettel teli arccal? – Kérdezem tőle szinte ordítva. Mikor a Pokolt említi, akkor mérgesen mordulok rá.
- Fogalmad sincs róla, hogy mi az a pokol! – szólok rá, mert elég rossz emlékeim vannak a pokollal kapcsolatban. Mikor minden irányból lőnek rá, s a közeledben robban egy gránát, s valójában nem hallod a partnered hangját. Füst- és porfelhő mindenhol. Az egyik pillanatban még bajtársad mellett rohansz, de másodikban pedig már egyedül. Miért? Mert egy golyó hirtelen eltalálta őt, s soha többé már nem fog felkelni onnan. A nő betalál kétszer, s megint görnyedezek, s fáj az arcom.
- Egy mészáros vagyok – mondom neki, nem tagadva a tényt. Arról fogalmam sincs, hogy élvezném a gyilkolást. Nem vizsgáltam magam e ügyben. Úgy tűnik számomra, hogy ő is kezd kifáradni, de én egészen fáradt vagyok már. Egyik ütését későn hárítom, így megtántorogva dűlök el a padlón. Hevesen zihálok, s csak most érzékelem, hogy ütései nyomán fáj a testem.
- Akárhová is menekülsz, én megfoglak keresni!
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 06, 2016 10:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Eamon & Gráinne
❝ ...Aquila non captat muscas... ❞
Szavaira, hogy minden tolvaj ezt mondaná, ráadásul túl régi darab hozzám, halkan elnevetem magamat.
- Szóval még mindig nem esett le a dolog, igaz? - kérdezem kis vigyorral két ütés között. Úgy tűnik, neki még nem esett le, hogy nem egyszerű ember vagyok. Pedig ha egyszer felfogja, hogy milyen lénnyel is áll szemben, egészen biztosan rájön, -kivételesen- nem hazudok. A férfi hagyott támadni, majd végül vissza vágott, minden ütésem után. Nem kellett sok nekem se kiismernem mozgás kultúráját, bár én erre nem szántam túl sok figyelmet, inkább a reflexeimnek köszönhetem, ha hárítottam valamit.
Azonban meg kellett lepődnöm, hogy a csapat összetartás és csapatmunka nem volt meg közöttük. A hazugságra, hogy megöltem a srácot, olyan hidegvérrel válaszolt, hogy még azt is megtudtam volna kérdőjelezni, ő nem démon-e véletlenül. Elnevetem magamat egy kissé, én láthatóan inkább szórakozok a kialakult helyzetünkön, mint bosszankodok. Játszom a férfivel, még ha az ütései kissé fájdalmasak is.
- Wow! Nem vagy semmi. Egy kegyetlen, kőszívű ember.. És hol marad a felebaráti szeretet, hm? - vigyorgom rá szélesen.
- Az olyanok, mint te, korán a Pokolra kerülnek. - nevetek fel halkan. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem csak biztonsági őri munkákat vállal ő, meg a kis csapata, hanem ennél sokkal, de sokkal komolyabb dolgokat.
- Öltél már, igaz? Nem is kell mondanod. Látom a szemedben.. és élvezed. - mondom zilálva, kis vigyorral, mikor sikerül egy-két másodpercre olyan helyzetbe kerülnünk, amelyben lefogjuk egymást.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 06, 2016 5:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Nincs messze a nő, sőt lassan ütéstávolságomba kerül. Látom, ahogy gunyoros mosoly jelenik meg az ajkain, de ez cseppet sem zökkent ki. Gyilkos vagyok, aki legtöbbször az arcokról ellopja a mosolyt, s a szemekből elveszi a fényt. Az első dolog, ami meglep, hogy az a nyakláncot a tulajdonának tekinti. Nem tudom szó nélkül hagyni, így válaszolok rá.
- Sok más tolvaj is így vélekedik a dologról. De lehetetlennek tartom, mert elég idős darab és jobb helye van itt a múzeumban, mint valós személynél. – válaszolom egészen határozottan, mert meg vagyok bizonyosodva róla, hogy nem tudnának vigyázni az ékszer értékére. Hamar elveszítené az értékét. De nincs időm elmélkedni, mert jön és támad rám. Ekkor lepődök meg másodjára, mert a testalkatához képest hihetetlen erővel rendelkezik. Abban a hitben voltam, hogy olyan erővel üt, mint egy cicalány. Az első pár ütést így be is kapom, s arcomon megjelenik egy olyan kifejezés, ami azt mondja, hogy bizony nem esett jól azon bizonyos találatok. De mivel én jobban hozzá vagyok szokva a fájdalomhoz, így elviselem. Védekezek, hagyom őt kinyílni, így van esélyem felméri, a harci stílusát. Mikor rájövök, hogy csupán egy kis bicska, akkor egy akkora ütést mérek az ajkára, hogy felszakadt egy picit. A kérdésére válaszolok.
- Miért? Mi lenne, ha kiderülne az, hogy a társa vagyok? – kérdésére egy kérdéssel válaszolok. Ez olyan mint a mi harcunk. Ütésre, ütésre a válasz, csak ez csupán az elmére menő ütések. Azonban nem tud marad mozdulatlan a bársonyos ajak, mert újabb fogással próbálkozik.
- Nos egy ököl is képes bárkit elhallgattatni, nem kell hozzá különösebb kemény eszköz. De az én kedvencem a fojtózsinór, amit mindig szoktam magamnál hordani. – jelentem ki egy hideg vérre éhes mosollyal. Nem vesztem el a fejem, mert csupán egy zöldfülű meghalt egy nő keze által. Az élet megy tovább, s sajnos én képtelen vagyok együtt érezni. Természetesen megtanultam ezen érzéseket hamisan eljátszani, hogy igaznak tűnjön.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 02, 2016 11:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Eamon & Gráinne
❝ ...Aquila non captat muscas... ❞
Körülbelül két lépésre állok meg a férfi előtt, aki védekező pózba áll. Ajkaimra egy kissé gunyoros félmosoly terül el. Látom, hogy végig mér, és elgondolkodom azon, hogy egyszerűen le kellene lőnöm, de akkor oda lenne a dolog izgalma. Annyira bátor, hogy sajnálnám szét lőni a helyes kis pofikáját, szóval inkább csak eltöröm az orrát és megyek tovább.
- A nyaklánc az én tulajdonom. Csak visszavettem azt, ami az enyém. - mondom, s neki is ugrom.
Nincsen kifejezett technikám. Azt a tudást alkalmazom, amelyet 10 évig tanultam a Pokolban Asmodeus seregében, s azt a pöttömnyi technikát, amelyet földi életem alatt magamra szedtem. Durván egy kemény utcai harci stílushoz lehetne hasonlítani. Próbálok gyenge pontokat eltalálni -mint pl térd, gyomorszáj, nyak-, kézzel, s lábbal egyaránt támadok. Hosszú kabátom forduláskor figyelem elterelésnek használom, s amúgy alapjáraton próbálom sarokba szorítani, azonban rá kell jönnöm valamire: Hiába ütök erősen, a férfi sokkal de sokkal ügyesebb, mint a már földön henyélő társai. Mikor egy ütés mellett ismét végig pillantok rajta, feltűnik, hogy nem is biztonsági őr. Elvigyorodom. Tehát ő az egyike a kinti gyík csapatának. Talán ha kicsit kizökkentem a koncentrációból, sikeresebb leszek.
- Szóval te vagy a társa annak a kis nyomoréknak, aki kint parkolt a furgonban? - lépek kicsit hátrébb, megállva a támadásban, s végig nyalok ajkamon, ahova kaptam egy ütést, s kicsit felszakadt.
- Mit ne mondjak, egészen egyszerű volt elintézni. Elég idegesítően könyörgött az életéért, de egy beretta nagyon hamar és hatékonyan tud elhallgattatni bárkit... - kuncogom, s várom a reakcióját. Vajon feldühödik-e? Fog-e aggódni? Elveszti-e az önbizalmát?

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 30, 2016 9:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


- A francba! – kiáltom, mert mikor bevetem a sokkoló pisztolyóm, akkor az mit sem ér. Az esetek legtöbb részében a kétajtós szekrények is úgy esnek össze az áramütéstől, hogy öröm nézni. A szemem előtt viszont nincs ilyen alak, csupán egy nő, aki mint ha meg sem érezné a fegyver jótékony hatását. A következő lépése szintén meglep, mert szemem láttára tesszük tönkre ezt a használhatatlan vackót. Nem adnám ki kezem közül, ám a nő fizikai erejére megadja magát. Akkor ébredek fel álmomból, mikor megindul felém, s én mint képzett gyilkos rögtön beállok védekező pozícióba. Régen tanultam, de az évek során tökéletes gyilkolásra fejlesztettem. Ha úgy alakom csontot török, s kezet vagy lábat. Ha kell, akkor egy ütéssel ártalmatlanná teszem, de az a ritka alkalmak egyike. Általában az esetek többségében küzdök eléggé rendesen, s nem mintha be lennék rozsdásodva. Az előttem levő nő szintén ígéretes találkozásnak igérkezik, de csak azt sajnálom, hogy lehet elcsúfítom az arcát, vagy esetleg komolyabb  kárt okozok benne. Ruganyos lépteiveel hamar megérkezik elém, s ahogy a tekintetébe nézek, úgy nincs kétségem afelől, hogy el akar tenni láb alól. Sajnos én szintén szeretném a munkám végezni, s amit ő ellopott azt visszaszerezni. Ennek fejében szólalok meg.
- Ha visszaadja azt, ami a múzeumtól ellopott annak igazán háls lennék, s talán nem kellene durvasághoz folyamodnom. – próbálkozok, hogy hátha hajlik a jó szóra és belátja, hogy én biztosan nem követem a két őrt. Én biztosan nem hagyom, hogy kiüssenek olyan könnyedén. Mondjuk a ruházata igazán egyedi, de vajon nem fázik benne? Nem furcsa érzés olyan durva anyagot viselni?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 27, 2016 12:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Eamon & Gráinne
❝ ...Aquila non captat muscas... ❞
A meglehetősen elhanyagolt állapotú folyosóra érve két gumibotos őr is rohan velem szemben, akiket játszi könnyedséggel ütök ki, fél lábbal a faltól el rugaszkodva. Körbe nézve nem is értem, miért nem takarítanak itt néha, vagy cserélik ki az égőket. A legtöbb vagy kiégett, vagy villog, a többi olyan poros, hogy alig ad fényt. Mondjuk kellő hangulatot ad ahhoz, hogy az itt dolgozókat kiüssem... Szegények felfogni se nagyon tudták, hogy mi történik. A célom egyszerű: innen két kijárat nyílik. Egy nem messze innen a földszinten, aztán van egy felvonó, ami a mélygarázsba/raktárba visz, meg a tetőre. Én ezt célzom meg, mert szokásom összezavarni az üldözőimet, ráadásul azt hihetik, hogy oda fent majd zsákutcában leszek. Tévedés... én könnyedén lejutok onnan, nekik viszont lesz még egy körül szaladva lefelé, s ez alatt az idő alatt én már a környéken sem vagyok.
A folyosón lendületesen sétálva tartok a felvonó felé, ám az csilingelve áll meg ezen az emeleten és nyílik ki előttem. Felsóhajtok, mikor újabb két pacák lép ki belőle, de ismét csak gumibotokkal.
- Az emberek nehezen tanulnak. - csóválom a fejem, aztán hagyom, hogy rám rohanjanak. Egy jobbos, az egyiknek, hogy a falnak esik, kitérés a másik elől, kirúgom a lábát, majd fölé támaszkodva egy orrzúzót kap tőlem ajándékba, ami ki is üti. Társa ekkor üt hátamra a bottal, amitől kissé felszisszenek, hirtelen felállva kapom el nyakát. Épp ekkor hallom meg a következő őr lépteit mögöttem, ám nem várt dolog történik. Érzem, ahogy vállamba fúródik valami, majd hirtelen zsibbadó fájdalom járja át kissé testem. Felkiáltok, lábam kissé megroggyan, ám démoni lényem nem engedi, hogy a sokkolónak megadjam magam, s ez feltűnhet a támadónak is: nem esem össze görcsben állva, mint az átlag emberek szoktak. Szabad kezemmel hátra nyúlva tépem ki magamból a kattogó hangot kiadó szerkezet tűit, s elengedve a már vörös fejű őrt, kissé felbőszülten fordulok oda, hogy megnézzem, ki volt az a bátor.
Egy jó képű, öltönyös férfi tárul szemem elé, kissé göndör hajjal, ápolt borostával.
- Most én jövök... - búgom negédes mosollyal, és mivel még mindig fogom a sokkoló drótját, csuklóm forgatva kezem köré tekerem egyszer, majd egy erős mozdulattal rántom meg. Ha a férfi elég erősen fogja a másik felét, akkor nem csúszik ki a kezéből, ez esetben ki tépem a szerkezet ezen részét a fegyverből. Bárhogy is, ezt ma már nem használja többet. Kis mosollyal az ajkaimon indulok felé határozottan, hogy őt is kiüssem, ahogy az eddigieket.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 23, 2016 10:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Tovább sétálok végig a termekben, egymás után. Én sétálok a legtöbbet, de ez engem cseppet sem izgat. Hozzá vagyok szokva, hogy egyes munkáknál sokat állok, vagy sétálok. Tekintetem sorra veszi át a tárgyakat, hogy a helyükön vannak-e még? Szerencsére egy sem hiányzik, s remélem az estét sikeresen fogjuk zárni. A fülesem néma marad, így úgy gondolom a többiek szintén végzik a dolgukat, ami különösen megnyugtat. Megérkezek a múzeum egyik végéhez s fordulok meg.
- Mi a helyzet nálatok? - teszem fel a kérdést, hogy jelentsenek, azonban a kérdésemre senki sem válaszol.
- Na ne szórakozzatok velem! - mondom egy picit hangosabban, így több vendég is rám néz, hogy mit csinálok. Az első perc után elkezdek komolyabban aggódni, hogy történt valami. Rögtön kapcsolok, hogy lehet a drága ékszerért jöttek. Fél perc telik el, s én gyorsabb sétára váltok. Azért nem rohanok, mert azzal csak pánikot keltenék, kik a múzeumban tartózkodnak. Sok időt vesz el, hogy kerülgetni kell az embereket, vagy csoportokat. Ám így is nekimegyek néhány embernek, akiktől futtában kérek bocsánatot. Mire odaérek a kincshez, az már hűlt helyén van.
- A francba! - mondom, majd tekintetemmel elkapok egy bőrruha részletet, s a bezáródó ajtót. Nem sokat gondolkozok, hanem abba az irányba indulok. A tömeg pánikban van, így nehezebb odáig jutnom. Káromkodnék mérgemben, de nincs rá időm. Gyorsan átgondolom a legrövidebb utat a legközelebbi kijáratig, s annak mentél indulok el.
- Denrick! Diana! Hallotok?! - szólítom, de a berendezésem teljesen süket. Tekintetemmel próbálom elcsípni a bőrkabátot, vagy annak részletét. Meg is pillantom, ahogy befordul a következő befordulási lehetőségnél. Nem szólok utána, nem ordibálok, csak amennyire tudok gyorsítok. Hiszek a saját erőmben és képességeimben. Előkapok a sokkoló pisztolyt, aminek egy hátránya van csupán. A távolság. Mindenképpen közelebb kell jutnom a tolvajhoz, hogy egy jó lövéssel kiiktassam. Nincs más hátra mint előre, miközben reménykedek, hogy a többieknek nincs semmi bajuk. Rosszul kezdődik ez az este.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7