Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Mezzanine Club •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 16, 2019 11:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Gadriel & Eyla
Reag címe Reag címe zene  • Credit:
Miközben a bejutásra várunk, egy idegen kezd velem beszélgetni, s fura mód az első kérdése felém, hogy idevalósi vagyok e. Ha úgy vesszük, nem hazudtam neki, mert azóta itt lakom, hogy apa a földre száműzött ami legalább harminc éve történt.
- Azóta, hogy apa kidobott otthonról. - Mondom el félig az igazságot, de pár részletet nem fecsegek ki. Miután el mondta, hogy ő nem idevalósi, köszöntöm egy isten hozottal, ám a felelet amit kapok, pont arra nem számítottam. Majd megint egy kérdés, de erre nem tudok felelni, mert közben jelezték, hogy mehetünk be. A pulthoz tartva, megfigyelem a férfit, aki közben keres valakit, nekem legalábbis ezt a benyomást kelti a nézelődése. A pultnál, a férfi leadja a rendelését, majd én következem.
- Én egy Borsodit kérek.
- Külföldi italt itt nem szolgálunk. - Mondja elég flegma hang nemben, majd majd elém rak egy üveg sört és a kupakját le veszi. A magam módján megköszönöm, és bele iszok. A férfi következő kérdése váratlanul ér, s csodálkozva tekintek rá.
- Ezt én kérdezhetném mert látni, hogy keres valakit a tömegben. De, nem várok senkit. - Mondom, majd a sörbe iszom, megint. Majd, a munkám érdekli a pasit, s megtudom a pasi munkáját is.
- Sztriptíz táncosnő vagyok. Ha gondolja, tarthatok bemutatót, Ha jól láttam vannak még magán szobák, ahol más nem zavarna minket. - Mondom, de egyenlőre várok, hogy a pillanatnyi partnerem mit mond az ötletemmel kapcsolatban, bár ha arra gondolok, hogy kit esetleg kiket kereshetett az előbb, talán ez mégsem egy olyan jó ötlet, mint ahogyan azt elgondoltam.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 5:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


"HOME COMING"
Szószám; 350 nettó • Zene; Can u hear me? »
Az emberek közelségétől a hideg kirázta. Szíve szerint gondolkodás nélkül kettémetszette volna egytől egyig mindet nem törődve semmilyen következménnyel. Talán még maga Gabriel is megdicsérné ha egymaga romba döntené San Franciscot, de ez nem az a nap volt. Ma nem azért jött, hogy életeket vegyen el hanem, hogy a sajátját pörgesse fel egy kicsit. Még akkor is ha ez azzal jár, hogy ilyen alja néppel kell keverednie egy éjszaka alkalmára.
Szerencséjére a megszólított nő nem küldte el melegebb éghajlatra. Ez plusz pont hiszen sok féle és fajta jellem létezik, de most úgy tűnik sikerült a kellemesen már már túlzottan kedves fajtát elkapnia.
- S mióta él itt? - kérdez vissza szinte egyből miután megtudja, hogy a nő idevalósi. Ugyanis míg jómaga itt élt egyszer sem látta ezt a nőt pedig szemrevaló volt azt meg kell hagyni s általában sikerült az ilyeneket kiszúrnia.
- Hát nem kifejezetten Ő hozott. - mondja kaján vigyorral az arcán miután Atyja neve elhangzott. Sőt. Azt se tudja merre lehet. - S mi a kedvenc itala? - teszi fel a kérdést amit a beinvitálásuk követ. Szó nélkül követi a nőt a pulthoz miközben tekintete a jelenlévő tömeget pásztázza. Balul sülne el ha összefutna egy olyan fivérével, aki tisztában van azzal, hogy nem éppen Michael parancsait követi hanem teljesen ellenkezőleg. Azoknak próbál keresztbe tenni.
- A legjobb whiskyt magamnak és a hölgynek pedig bármit amit kér. - intette le a pultost, aki szinte egyből rájuk is röppent mint keselyű a döghúsra.
- S egyedül jött vagy itt találkozik majd valakivel? - kérdezi érdeklődve miközben kezébe veszi a már előtte heverő poharat. Kicsit kortyol bele, nem szeretné egyből elfogyasztani az italt hiszen az este még csak most kezdődik.
Kellemes muzsika lengi be a klubbot még neki is tetszik holott nem igazán van oda az emberi alkotásokért. Na jó ez hazugság lenne. Mindent csodál amit az emberek készítenek csak éppen az emberi fajjal vannak bajai. Undorító, hálátlan csürhe.
- S van valami foglalkozása is? Én magam katona vagyok.- érdeklődik tovább rögtönzött társasága mibenléte felől. Angyali katona, aki Titeket pusztít. gondolja miközben gonosz vigyor jelenik meg arcán akarata ellenére amit inkább egyből poharába is temet.


« taggeld; @Eyla • Komment: remélem tetszik  »
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 13, 2019 7:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Gadriel & Eyla
Reag címe Reag címe zene  • Credit:
Máskor, mindig örömmel tölt el a szerelmes párok látványa, de ez most más, és el fordítom a fejem. Magam is észre vettem mint ahogyan a szinglik szokták, hogy körülöttem egészen megszaporodtak a párok, én pedig csak irigylő tekintettel figyelem amint örülnek egymás társaságának. Magam még nem tartok ott, hogy egy uj kapcsolatot keressek. Egy ismerős szag kerül az orromba, amit hátulról hoz a szél. A munka helyemen szagoltam már eleget, így nem zavar a dohányos szag. Már a bejárat elött vagyunk, mikor is érzem, hogy valaki megérint és megszólít amire nem voltam fel készülve, így össze rezzenek, s megfordulok, hogy a hang forrását láthassam. Az a jó a nagy városokban, hogy mindig találkozni uj emberekkel. Mint azzal akifelé fordulok, hogy lássam azt aki hozzám beszél.
- Jó estét, és igen helybéli vagyok. - Mondom neki, majd hallgatom, hogy ő nem régen érkezett a városba. Közben a gyűrűket birizgálom a láncon. Majd egy kérdést tesz fel, annak reményében, hogy nem kell egyedül innia. Végül is ahogy a közmondás is tartja, csak az őkör iszik magában, s kitudja talán lesz egy pár boldog órám, míg vissza megyek az üres lakásba.
- Isten hozta San Fracisco gazdag negyedében. Rendben, lehet róla szó. - Mondom, közben hátulról egy férfi hang szólal meg, hogy mehetünk. Erre megfordulok, s remélve, hogy jön ő is befelé. Amint bent vagyunk, utam egyenesen a pult felé tartok.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 13, 2019 1:38 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


"HOME COMING"
Szószám; 384 nettó • Zene; Can u hear me? »
Pontosan mit is keresek én itt? fut át agyán a gondolat ahogyan San Francisco utcáit járja. Semmit sem változott a hely mióta háta mögött hagyta az emberek védelmére felesküdött angyalok csapatát. Ezen meg sem lepődött azon viszont igen, hogy mennyire nyugodtnak tűnnek az utcán helyenként felbukkanó fivérei és az emberek. Pedig okuk nem igazán lenne hisz az újdonsült apokalipszis már bőszen kopogtat mindenki ajtaján. Ráadásul Ő maga is ott volt az emberek egyik legádázabb gyilkosa.
Zsebéből egy leharcolt kis papírdobozt vesz elő amiben házi készítésű dohánytermékét szokta tárolni. Mióta járja a világot kutatva olyanok után akik vallják Gabriel arkangyal nézeteit megtanult pár dolgot legyen bármily szégyen, hogy emberi dolgokról van szó. Ilyen volt a dohányzás és maga a bulizás is.
Undorodva figyelte az előtte birkacsordaként vonuló emberek és angyalok által alkotott hordát. Bele se tudott gondolni, hogy volt idő amikor Ő maga is ily vidáman közösködött ezekkel az alávaló férgekkel. Szíve szerint kardot rántott volna és addig kaszabolt volna míg levegőt tud venni, de most nem ezért jött. Információkra van szüksége és ha már a közelben jár betér egy régi helyre melyet a múltbeli énje akkor is került volna ha busásan megfizetik azért, hogy belépjen. Megváltozott. Gyökerestül. Amire nemet mondott volna pár éve azokat most mosolyogva, örömmel töltve teszi meg. Mily tudatlan voltam amikor nemet mondtam mindezen örömökre.
A helyhez érve ahova betért volna arcára komorság ült ki ugyanis sorban álltak az emberek és még ki tudja mik, hogy bejuthassanak. A tövig szívott csikket egy közeledő emberfajzat felé pöckölte kaján vigyorral az arcán majd megigazította sötétkék zakóját és beáll a sorba egy fekete ruhás, barna hajú lány mögé. Ember létére elég mutatós. fut végig rajta tekintete egészen a feje búbjától a bokájáig. Szinte már vetkőztette is bár ezt nehéz volt évekkel ezelőtt elképzelni egy angyalról. Miután kibámészodta magát azon kapta magát, hogy már a bejáratnál állnak.
- Elnézést maga idevalósi? - érinti meg az előtte álló, korábban jól szemrevételezett nő vállát. Bármennyire is utálta az embereket a nőknek nem tudott nemet mondani csak akkor ha kést fogtak torkához.
- Mert jómagam nem olyan rég érkeztem és nos.. Nem igazán ismerek itt senkit és a helyet sem. - vonja meg vállait egy kaján vigyor kíséretében miközben elferdíti a valóságot a nővel szemben már ha az egyáltalán figyel rá.
- Esetleg egy italt elfogyasztana  jelentéktelen társaságomban?

« taggeld; @Eyla • Komment: remélem tetszik  »
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 12, 2019 10:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Gadriel & Eyla
Reag címe Reag címe zene  • Credit:
Hiába telt el annyi idő, még ma is gyászolok, de idejét láttam annak, hogy most már aztán más felé tereljem a gondolatomat a veszteségről, Lyra hiányáról. Tudom, hogy azzal nem hozom vissza, ha a lakásba zárkózva búsulok és bömbölve nézem végig a közös emlék videókat. Úgy érzem, eleget sirattam a feleségem, itt ideje annak, hogy nélküle legyek boldog, de semmi komoly egyenlőre, arra még nem állok készen, s ezt azzal is jelzem, hogy feketébe öltözök. Még a vidám színekre sem vagyok felkészülve, de olyan ruháim is vannak. A nyakláncomat is fel teszem, rajta a két jegy gyűrűvel, és valami szolid smink még fel kerül, aztán megyek is bulizni. Sokszor eszembe jut amikor hazatérek, hogy kéne lakó társat keresni, vagy egy állatot befogadni. De ezekre most nem akarok gondolni, most nem akarok szomorkodni, vidám akarok lenni mint mikor Lyra még élt. Egy másik helyre megyek szórakozni, mert a törzs helyem is olyan, hogy tele van emlékkel, így egy közeli Club mellett döntök, Amit nem próbáltunk még ki, de már ajánlotta pár ismerősünk. A hosszú kígyózó sort látva, jól megy nekik a szekér. Egy pár mögé állok a sorba, legalább is innen nézve nekem úgy tűnik, hogy párok.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Mezzanine Club - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 25, 2018 2:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Mezzanine Club - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
288
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 1:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


☠️ Mindenképp élvezni fogom

Mephistopheles & Athan
szószám: 779 • Credit:

 
Lassan de biztosan nyugszanak meg az érzékei, ahogy szépen simul bele a környezetbe és alkalmazkodik hozzá. Nem könnyű, azt kell mondania. A sok kihagyott korszak, újdonság és persze a világ maga egyszerre zúdul rá, minden inger, hang, illat, és sok-sok más apróság tódult elé, kezdve a helyszínektől az emberekig. Mohón kapkod minden után, ami új és egy pillanat alatt másra terelődik a figyelme. Kapkod, felszínes és türelmetlen is talán, bár ez utóbbi saját magával szemben bukkan fel, hogy bár az alapok ott vannak a fejébe valamelyest, nem sikerül azonnal mesterévé válni. Nem nagyon akaródzik elismernie azt, hogy igenis elavult egy lélek ő, nem, ő a fivérei és önmaga előtt is azzal akar felvágni, mennyire felkészült. És tessék, beül valahova, kapkodja a fejét és mintha karót nyelt volna, úgy feszeng a széken. Elnézi a többi lelket, akik felszabadultan beszélgetnek, ringatóznak a zenére és szórakoznak. Ez már egy jó pont, ahogy nézi és fogadja be a helyet, már könnyebb. Nem, nem akar maradi lenni, aki mindenre csak fintorog, nem adja meg ezt a kegyet senkinek sem. Ruben is milyen jól megtalálta a világ új dolgait, bár kicsit sajátosan, de kétség kívül kényelmesen, úgy néz ki, illik felvenni a vonalat neki is, persze, nem kezd el ő is társasjáték után kutatni, vagy más őrültségekkel elpazarolni az időt, csak azt a lazaságot átvenni, ami akkor árad belőle, amikor a kartontáblára pakolja a bábukat. Nagy levegő, is kifúj. Nem vallatás ez, hanem.. egy görbe este. Talán még.. kicsit szórakozhat is, ahhoz nem kell új tudás, hogy hízelegje be magát valaki mellé, hogy reggelre kellemes emlék legyen. Rég csinált ilyesmit, el lehet azt felejteni? A démon szavai konganak elméjében, ahogy gúnyosan nevetett a pillanatnyi zavarán. Hah..
- Így már más, persze – bólint, amikor már a társaság része megoldódik a dolognak, persze, itt nem kell semmi rosszra gondolni. Merev tartását szép lassan ereszti le, próbál kényelmes pózban ülve azt sugallni, hogy már jobb minden, sokkal. Nem veszi fel, ahogy felméri a másik, ő is megfigyel, kíváncsi, ahogy az elegáns alak pont őt választotta, pedig benne egyelőre semmi elegancia, minden ruhadarabja kényelmet sugároz és túl.. polgárias, ha lehet így nevezni. Itt-ott poros, toprongyos kiskirályfi lehetne csak benne a másik mellett, ha erre a mércére kerülne a sor, de a dresscode szót nemigen ismeri és azt se, mit jelentene. Majd egyszer.
- Lehetséges, hogy azzal finomabb lenne talán – morfondírozik. Mintha csak a plusz cukor hiányáról lenne szó, úgy jegyzi meg. Nem árul egyikük sem zsákbamacskát, egyikük sem halandó és ez már jól is van így, megvan a plusz, amely szavakat ültet majd a csendbe. Ha ugyan nem is kap a másik keze után, hogy sebet nyisson rajta és kipróbálja, tényleg olyan finom-e, ahogy mondja, újabbat kortyol az ajándék italból. Arca már csak aprót rezzen, ízlelgeti a világot, amely ebbe a kortyba költözött bele és amelyről tudja, hogy nem méreg. Bólint pár aprót, már ami a balhékat illeti, elvégre, ilyesmi akkor is előfordult, mielőtt bebörtönözték volna. Párbajok, halálok vagy csak épp kinek az ölébe ülhessen egy csinos asszonyság, vagy még rosszabb. Amióta csak világ a világ, mindig lesznek csaták vagy épp kisebb harcok, amelyben két fél küzd a semmiért.
- Ez roppant hízelgő. A nővérem talán még tovább tudná tódítani, tudod, ő mégiscsak dekoratívabb, mint én magam. No de.. - vonja meg a vállait, immáron felszabadultabban. Nem az alkohol hatása, ennyit ő sem érez meg, még így, hogy emberöltők óta nem vette magához. Ha kicsit még döcögősen is, próbál úgy viselkedni, ahogy azt illene. Vagy amelytől a társasága nem kap agyvérzést, és bár ő pont nem incselkedik senkivel, lehet épp ez is elég volt. Ujjaival a poharat piszkálja, tekintete a másikon, fülében a muzsika duruzsol.
- A nevem Athan – mutatkozik be, és szinte tudja, hogy nem a neve volt az érdekes, nem az hogy ki, hanem mi. Ahogy ismét a világban jár és felfedi valóját, tekinteteket, arcokat kap válaszul. A felhozatal vegyes; van aki értetlen, van aki kíváncsi vagy talán kicsit is fél. Nem sérti meg egyik sem, még a gúny sem, mindennel tud bánni, ámbár a válasz már más tészta; vagy támad vagy társalog.
- Nem hiszem, hogy mondana bármit is az, pontosan ki volnék. Elég régi és unalmas történet, sok más érdekesebb dolog van most a világban, amire figyelni lehet – már-már csak szórakozásból emeli meg a poharat – vagy mert szeme sarkából látja, ahogy a közelben ülő páros is így tesz beszéd közben, bár úgy véli, azt kihagyhatja, hogy tagjait dörgöli a másiknak közben. Inkább kortyol helyette. - És én kibe botlottam bele? Kezdem úgy érezni, hogy több démont hord a világ a hátán mint embert – sóhajt egy aprót, de nem igazán bántja a dolog, elvégre, rokonság, vagy mi a szösz, félig-meddig.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 17, 2018 9:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


♢ Hát még én! ♢

Athan & Mephistopheles
zene • szószám: 562 • Credit:
 
A világ folyamatosan változik, talán ez az benne, amitől nem válik szürkévé és unalmassá a szememben. Talán ez az, amitől még kíváncsian vagyok épes járni a földeket, nem pedig mindent csak unottan, hogy aztán a magam kedvét dobjam fel. Nem véletlenül hívnak a Rombolónak. Oly sok mindenbe mártottam a kezemet, annyira szeszélyeim rabja voltam vagy még vagyok, hogyha valami nem tetszett, egyszerűen elpusztított, mert azt viszont élveztem. Rendkívül élveztem. Mert imádtam mindent tönkretenni, földbe tiporni, porral egyenlővé tenni, legyen az emberi vagy isteni. Lekötött, kitöltött, úgy éreztem, hogy azoktól a pillanatoktól vagyok képes tovább lenni, mert egyszerűen az Isten adta világ zavart, irritált, nem éreztem azt, hogy számomra való, így próbáltam az én képemre formálni. Nos igen, Lucifer valóban ilyet akart a világra hozni? Ki tudja, de most már nincsen visszaút, már pedig én senkinek sem fogom megkönnyíteni a helyzetét. Önző dög vagyok, engem az érdekel, én szórakozzak, a többi mellékes. Miért lenne fontos, ha a halandó élet csak egy pillanat? Ezer évben mi 30 év? Pontosan semmi.
A kezdeti élvhajhászkodás alább hagyott, kifinomult ízlésem, kezdtem egy idő után a lényegteleneket kihajigálni, hiszen mi nekem egy megtört lélek? Sokkal kielégítőbb, kiért küzdeni is kell egy kicsit. Ettől váltam olyanná, amilyen formában most ismernek - ing, öltöny, kifinomult modor, ki lehengerli a nőket és férfiakat egyaránt, kit minden szülő akarna a gyermekének, hiszen bennem nincs rossz - hiszi ezt mindenki, miközben minden csak egy díszlet részese. Az én játékom felépítése, mindenki bábu, akiket én használhatok fel, már csak egy remek ellenfél hiányzik, de azok oly ritkák, mint a fehér hollók. Hiányoznak is, tán az előttem lévő? Fene tudja, olyan mint Csipkerózsika, ki most ébredt fel. Ne untass, mert utálom, akik untatnak.
Végig mérem egy szempillantás alatt fejétől cipőjéig - fényes, dús haj, ívelt szemöldök, kifejezéstelen szempár, csodálkozó finom vonások, épp hogy nem pelyhedzik, de remélem a pubertás koron már túl vagyunk. Faragott száj, kiugró áll, nem kimondottan az izmosak sorát erősíti, de jó magam sem, így erejét nem szabad semmiképp sem lebecsülni, már ha van neki olyan, de van. Különben olyan lenne, mint minden halandó, már pedig illata és szeme mégis csak mesél. Túl sokféle került már utamba, kiismertem, milyen is egy ember tekintete, az övé annál mélyebb, régibb, mint aki száz éveket tudhat maga mögött, mégis, mintha új lenne, mint egy újszülött. Különös keveréke volt a kettőnek, így végképp kezdtem elveszteni a fonalat, hogy mégis ki a fene is lehet.
Hangja üres és semmitmondó, ami csak megül közöttünk, az emberek hordozzák azt a tulajdonságot, hogy folyamatosan befolyásolják őket a gondolatok és érzelmek, míg minket az ilyen teljességgel hidegen hagy. Sosem érdekeltek ilyen földi, maradi dolgok, amik Birodalmakat emeltek fel és döntöttek a porba pillanatok alatt. Oly gyenge, oly felesleges érezni...
- Azt hiszem, ismerkedésnek megfelelő - hallattam egy "ehe-he"-t szórakozottan. A mai ivópartneremnek akkor annyi, nem mintha képes lennék berúgni, ahhoz hatalmas mennyiséget kellene egyszerre lenyomnom a torkomon, pedig sajnos ahhoz egyik alkohol sem olt eléggé szomjat. Továbbra is éhezem a lélek után, továbbra is többet-többet és többet akar. - Nem, ezt whiskeynek hívják és a jobbak már pedig ilyenek. De ha vért kívánsz, biztos állnak rendelkezésedre, a kocsmákban szeretik a balhékat - a témát úgy vezetem be, mintha csak azt kérdezte volna meg, hogy felhős az ég. Én magam lélekre vágyom, de a legtöbbnek még tikktakkol vissza az ideje, addig pedig türelem... végtelen türelem. Örökös türelem. Hihetetlen nyugalom birtokába kerültem, olyanéba, mikor semmi sem billenthet ki, mégis mi hathatna rám? Vagy rá? Bár ha az ital így... hmm.
- A figyelmem? - támasztottam meg könyökömet az asztalon, miközben láthatatlanul nyaltam meg ajkamat. Talán, nem most esett le a fáról. - Egy magadfajta? Te is tudod. Vonzza - mosolyogtam rá megnyerően, hátha kiugrik a zsákból a nyúl, nagyon is fúrta oldalamat, hogy mi féle. A tudatlanság nem zavar, inkább felcsigáz, hogy minél előbb bepótoljam a hiányt, hogy nem ismerek hozzá hasonlót. Pedig ezer évek óta járom ezt a porfészeknek nevezett valamit, mégis... semmihez sem tudnám hasonlítani, már csak le kéne hogy hulljon az a lepel, de én kivárom. Úgyis le fogja dobni idők kérdése, már pedig én ott leszek, hogy megtudjam. Nem véletlenül vagyok a Csalás Hercege is... - Nos tehát, kit tisztelhetek benned? - a legtöbb ellenfélhez tisztelettel fordulok, hátha méltóak is, a játékok során úgyis ki szokott derülni ki nem az és ki igen... Nos, ki lennél, ismeretlen?


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Mezzanine Club - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
288
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 21, 2018 6:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


☠️ Mindenképp élvezni fogom

Mephistopheles & Athan
szószám: 618 • Credit:

 
Talán egy kis szelet neki is jut abból, amely egykoron ezt a világot jellemezte. Persze, visszagondolva akkor is voltak ilyesmire lehetőségek, nem is egy, mindent megünnepeltek, amit csak lehetett, főleg ha egy csata vagy épp az akkori uralkodó egy bármely pillanatát emelték ki. Ó, volt ott minden, bár többségében a szabadban tivornyázott a nép, ők csak odakeveredtek, és ha úgy hozta a sors, véres pontot tettek az este végére, vagy beállva a sorba, maguk is mulattak. Ki mit tett, azonban ez mégis más. A jellege alapvetően érthető, az is, ahogy ez valami továbbfejlett út menti fogadó modern változatának számít, amelybe nem csak betévednek véletlen az emberek, hanem direkt keresik. Ez könnyedebb persze, kevésbé bűzös és koszos. Ahogy nézi, itt még enni is lehetne az asztalokról, bár biztosan nem ajánlanák, de ha mesélne, milyen volt egykoron egy helyiségnyi ivó, döngölt padlóban és huzatos ablakaival, mindenki egyből szebben látná még azt a világot is, amely félig romokban áll. Mintha egy háborús időszak végére érkezett volna az országba, amikor épphogy csak most kezdenek el feléledni a poraiból, most élednek és kezdenek bele egy új fejezetbe. És ebben bizony már ő is kap egy szép fejezetet, de bizonyám. És talán itt fog elkezdődni.
Vagy mégsem. Amennyire emlékeiben a zajos ivók élnek, ez a hely már-már túlságosan harsány. Füle már igencsak csönd és belefájdul, meg is rázza kicsit a fejét, és a zene forrása felé pillant. Kikapcsolhatná, ó igen könnyedén, de egyelőre nem tervezi azt, hogy felhívja magára a figyelmet, már ha ilyesmire valaki figyel, azonban annyit enged, hogy egy röpke pillanat alatt annyit segít a gépen, hogy egy nagyon kicsit finomít a hangerőn, annyira csak, amit talán még észre sem vesznek, neki azonban egy fokkal minden sokkal kellemesebb. Kezei az asztallapon pihennek, az ital, amelybe sikerült belekóstolnia és amit ajándékba kapott, ott illatozik előtte. Erős, intenzív mégsem olyan vészes. Nem tudja, annak idején miféle löttyöt döntöttek magukba az emberek, ennek sosem volt rabja, de ha végük ajkait érintette, egyes esetekben megérezte, minek volt rabja utolsó perceiben. De nem a falatozás most az, amely leköti. Hanem valami mást.
Újra megpróbálkozik. Újra belekóstol, de most sem érzi olyannak, amit kellemesen öntene le a torkán csak úgy, minden indok nélkül. A többiek hogy bírtak ezzel? Nem egyszer látott kupát a kezükben, és nem vágtak hozzá ilyen arcot. Legszívesebben kiöntené a padlóra, és meg is emeli a poharat, hogy megtegye, amikor odalépnek hozzá. Talán megérezték, mire készül, talán nem, mindenesetre tétován, kissé meglepve pillant fel az érkezőre.
- Öhm.. igen? - lassan érkezik felé az információ, hogy ki is az, aki hozzá kíván csatlakozni. Volt róla odabent szó, tudta, hogy nem csak Mammon az egyedüli, de mégis, meglepő, hogy ilyen hamar akadt beléjük. Elvégre nem abban a városban van, melyet uralnak. Végül is, az egész világ a játszóterük. Csendben fordítja arcára a tekintetét majd vissza a pohárra, ami körül még mindig ott pihennek ujjai. Észre sem vette, hogy sikerült néhány cseppet a saját kezére löttyentenie, így elhúzva rázza meg, szabadul meg a nem kellemes nedvességtől, de annak szaga hamar beitta magát a bőrébe. Mindegy, ennyi nem zökkenti ki, így fordul vissza új asztaltársa felé.
- Nos, nem tudom miért kaptam ilyet, de elég érdekes – utal arra az ízvilágra, amely kóstoláskor öntötte el száját. - Nemigazán. Keserű, mint az epe, maró, mint egy gyengébb sav. Valahol reménykedem, hogy ez nem valami kísérleti ital, amelyet az isten tudja ki kevert ki – mintha csak arról beszélne, hogy valami istentelen bájitalt kapott volna, és most idejött, hogy megnézze, mi a méreg hatása. Ebben bizony csalódnia kell.
- Minek is köszönhetem a figyelmed? - noha nem villantja fel saját álcáját, ártatlan arccal pillant a démon íriszeibe, mintha már most kutatni akarna. Ó nem, békés forma jelenleg, nem érez fenyegetést.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 18, 2018 10:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


♢ Oh, én mindig játszok ♢

Athan & Mephistopheles
zene • szószám: 562 • Credit:
Az újdonság ereje… mely még rám sem képes kellően hatni. Volt idő, mikor felcsigáztak a dolgok, volt idő, mikor egy-egy találkozót izgatottan vártam egy nagyobb terv érdekében, most csak parázslik ez az érdeklődés, melyhez kéne egy erős szél, hogy szikrákat vessen és fellángoljon. Kíváncsiság nem fokozódik, azonban meg kell hagyni, a fiú ma este a legszínesebb egyén, akit láttam a sok szürke halandó között. De milyen lapokat tartogat? Mégis kicsoda ő? Pontosítva micsoda? Zavar a tény, hogy nem tudom megmondani, a félvérhez hasonlító, de azonban annál intenzívebb kisugárzása van. Valami más, valami „mocskosabb”, valami egészen elképesztő is akár – szomorú, hogy a kíváncsiságom csak lappang. A lelketlenség átka, de oly kevés dolog hoz igazán lázba, az embereket megrontani oly egyszerű, még a szűz apácát is, csak el kell suttogni a leghőbb vágyát, és máris térdre ereszkedik előttem. Nem kihívás az ő lelkükre egy pár éves billogot hagyni, hogy aztán befalhassam őket, de egy más manifesztáció? Egy angyal igazi falat, sikerült is már egyet bezsebelnem, kezemben tartanom, míg végül selejté nem vált a számomra. És ő? Idegen tudatlansággal és ártatlansággal figyeli környezetét, ennyire gyerek lenne még? Vagy csak ez is látszat? Ohh, egy játékos? Mit nem adnék, ha valóban számításba lehetne venni! Egy játszma… Fájdalmas sóhajt nyomok el magamban, ahogy a oldalra pillantok, és fel kell fognom, hogy a pultos hölgy a szabad idejét abban tölti ki, hogy engem figyel. Istenem, nyughass már, csitítsd el vágyaidat, mert nekem nem kellesz, csinos kis lelked semmit sem ér! De csak süt pillantásából a kimondatlan akarás, óhaj-sóhaj, melyet jelenlétemmel keltettem benne. Még csak itt vagyok, nem is beszélgettünk, mi lenne, ha erőbedobással dolgoznék? Fel kell nyaljalak a padlóról? Ma este ez az adottság oly kiábrándító, ha mindennap ezzel találkozik az ember évezredeken át, már nem mindennap képes elviselnie…
Elmosolyodtam, ahogy visszatekintve pont elkapom azt a pillanatot, ahogy megkostólja az italt. Oh, te válogatós! Hadd ne említsem újra, hogy a reakciói rendkívül szórakoztatóak, mintha tényleg új lenne minden számára. De ennyire? Csipkerózsika felébredt az álmából? Minek találgassak, ha utána is tudok járni személyesen! Érezd megtisztelve magadat, kíváncsivá tettél, vagy legalábbis kíváncsibbá, mint hogy egyszerű, mindennapos halandókkal foglalkozzak, noha ha körbenéznék, lehet találnék még szép madarat is, minek tegyem, ha itt van előttem egy? Főképp olyan, amit nem tudok beazonosítani.
Ellöktem magamat a pulttól, lassú léptekkel közeledtem, mintha félnék attól, hogy megzavarom a vadat. Átcsússzantam feltűnés nélkül az emberek között, míg végül az ő asztala előtt álltam meg.
- Szabad lesz? – negédesen félmosollyal pillantottam rá, de nem vártam meg a választ, kihúztam a széket és helyet is foglaltam vele szemben. – Nem ízlett? – lepleztem le magam előtte, hogy biza én küldtem az italt. Bár meg tudom érteni, ha nem olt szomjat…



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Mezzanine Club - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
288
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 30, 2018 12:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


☠️ Talán épp csak játék

Mephistopheles & Athan
szószám: 530 • Credit:

 
Ki gondolná, hogy amikor közeleg a vég, a falak ledőlnek, és sokan otthonaikban a szeretteiket siratják valahol úgy folytatódik az élet, mintha csak egy nagyobb vihar döntött volna ki pár öles fát. Persze, azok akiknek ez a feladata, munkája, sosem azt nézik, mikor kell csendben lenni, bezárni, hanem az, hogy menjen a profit. A tulaj is bizonyára csendes volt egy ideig, majd úgy döntött, ezzel tereli el az itt lakók figyelmét arról, ami történt. Ha ember lenne, talán nem is hibáztatná, elvégre kikapcsolni mindig ki kell kicsit, és annak is legjobban kell megadni a módját. Talán akkor élvezné annyira, amennyire kell, de talán ez csak a bezártság. Nem akar ő unalmas alak lenni, fásult és olyan, mint valami rossz nagypapa, aki mindenre csak morog és elzárkózik. Ó nem, nagyon is értett a szórakozáshoz, a mókához, csak épp a láda mélyén nemigen volt alkalom sem hely arra, hogy kiadja magából az energiát és elengedhessen. Egyszerűen csak lassan megy, és ez bosszantja kissé.
A muzsika átvált, de ugyanaz a jellegtelen kattogás és ricsaj, mint eddig. Lassan rázza meg a fejét, egyszer, kétszer, apró mozdulások, mintha egy zavaró bogár búgna bele a fülébe, csak épp nem hessegeti. Az érzés nem múlik, csak lassan szokja meg azt, ami körbeveszi, ami idebent forrong. Próbálkozik, hisz még mindig nem lökte ki az ajtót és rontott ki a füstös utcára. Ha a többiek itt lennének.. nem biztos, hogy ilyen nyugodt lenne a hangulat, ők már hamarabb kezdenek a rombolásba, ha valami nem tetszik nekik, vagy csak épp unalmasnak tekintik. Ő volt az mindig is, aki csendesen fogott bele bármibe is, és nyitotta meg magát az újra. Hát, ez is egy új alkalom, életet kívánt a romok helyett, a láda helyett, megkapta.
A helyiségben maguk a lelkek is nyüzsögnek. Nemigen különböznek egymástól, azonban érzi, hogy nem csak az emberi faj példányai találják meg egyedül a helyet, haloványan, vagy épp intenzíven jut el hozzá a jelzés, de csak laposan körbepillant, majd vissza maga elé. Nem törődik velük különösebben, nem fenyegetés. Figyelme inkább az asztal közepére tűzött itallap vonja magára, amit az ujjai közé kaparintva kezdi el olvasgatni, feldolgozni. A nevek, amik a kínálatot jelentik, talán nehezebben megfejthetőnek tűnnek, mintha egy ősi nyelv ősi rovátkáit kellene hamar-gyorsan felelevenítve a mai nyelvezetre fordítani. Vagy még rosszabb. Épp ezeket tanulmányozza kissé hunyorogva, fejét enyhén oldalra biccentve, amikor mellé lépnek. Tekintetét átemeli a dekoratív testre, a nőre, aki kirakatmosolyával kínálja azt, amely a tálcán pihen. Értetlensége egy fokkal nő.
- Nem hívtalak...
- Szia.. bocsi, ezt az italt az úr küldi a pultnál. Egészségedre – még több mosoly, egy apró mozdulat a feladó felé, és a pohár az asztalon landol, és már indul is vissza. Ideje sincs tovább tiltakozni. A lapot letéve húzza magához közelebb a poharat, ujjai a sima, hideg felületre simulnak, és beleszagol. Hát, az apró fintor mindent elmondhat annak, aki figyeli. Biztosan? Fejét megemelve keresi meg azt, aki az italt küldte, a más, akit nemrég megérzett. Ő vajon mit érez? Apró vigyor bújik meg ajkai sarkában, miközben felállva, az ajándékot a kezében tartva telepszik közelebb. Nem mellé, nem hozzá, nem adja magát könnyen. Még a semmire sem. És akkor most?
Ajkaihoz emelve olvad bele a közegbe, csakhogy a közeg hozzá van szokva az ízvilághoz, ő viszont nem, így majdnem az asztalra köpi vissza, de csak egy diszkrét köhintéssel intézi el a dolgot, és teszi vissza a poharat.
- Ez pocsék – a kényes mindenit.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 27, 2018 2:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


♢ Mert mégis minek látszik? ♢

Athan & Mephistopheles
zene • szószám: 586 • Credit:
 
Hatalmas sóhaj. Milyen jó elhagyni New Orleans monoton köreit, ahol nincs már semmi és senki, csakis a démonok, akikkel nem lehet mit kezdeni. Lelakott, lerombolt épületek, teljességgel mellőzve a tisztaságot és az eleganciát. San Francisco ehhez képest más, de még milyen más. Mint a tiltott gyümölcs, édes és csábító, ahogy besurranok az emberek közé, felveszem az ő napi ritmusukat, olyanná válok, mint ők. Porcelánbabává, csak éppen az belülről rothadt és üres. Könnyű leutánozni őket, az egyszerű mivoltukat, belebonyolódni az unalmasabbnál is unalmasabb életükbe, hogy aztán örömmel tegyem tönkre őket, csakhogy a legtöbb szerződésem most még ketyeg, nincs új vagy éppen véges. Pedig annyit kötöttem, annyit ígértem, annyit cselekedtem, hogy aztán várakozzak. A türelem az én kenyerem. Az idővel nem éppen futok versenyt ma sem, pedig ketyeg – tikk-takk-tikk-takk… De a halhatatlanoknak nem számít és eddig nagyon minimális esetben kerültem olyan helyzetben, hogy angyalpengével kellett volna szembenéznem. Nem, annál kicsit csalfább vagyok, keverem a lapokat, addig míg nekem jó leosztás nem kerül és a többieknek pedig kellően rossz, hogy elkerüljenek engem. Ez tart életben, ez vezet tovább, ez vagyok én. A csalás mintapéldánya és nem csak kártya, nem csak pénz és életek, mindenben benne volt a kezem, amit el lehet képzelni, ez most sincs nagyon másképp, ahogy mászkálok sunnyogva San Francisco utcáin, egyik este itt, másik este ott, lehetőleg elkerülve az angyalokat, nem különösebben hiányoznak a hátamra, bár ez nem jelenti azt, hogy lenne bennem félsz, ha szembe kerülnék eggyel. Oh nem, szerintem még élvezném is, akár, ha színekbe borítják a napomat, ha nem, akkor csak grimasszal esnék neki.  
Mai napom egy egész szépen egybe maradt klubba vezet, ahol zsúfolásig van halandókkal. Könnyen belépek a vonalaikba, még ha egy kevéssé különös is az én öltöny-nyakkendő kombinációm. Eltérek, de ők a szemükig sem látnak, másrészt pedig aurámnak megvan a maga fűszeressége, hogy el is bódítsam őket.
Dübörög a zene, lüktet tőle a dobhártyám, ahogy orromat is a sok alkohol és testszag megtölti, miközben a pulthoz sétálok és a kellemes csapos lányra elég ránéznem, hogy azonnal összeszedje magát. Jó kislány! Széles mosollyal kérem ki az italomat és már sürög-forog erős csípő ringással. Azonban nem, nem ez az est fénypontja. Egyáltalán nem ez, ahogy támaszkodva figyelem egy ideig az embereket. A tömény illatorgiában akkor is valami átüt, nem is tudnám megmondani, hogy pontosan mihez is hasonlítsam, de különbözik. Nem, nem angyal, az ehhez túl „tiszta”, ez annál pikánsabb, émelyítőbb, de nem is démon. Hol és kicsoda? Nem is kell sokáig várnom, ahogy az oda nem illő alak beljebb jut a helységben, még csak nem is próbálja leplezni, hogy nem is odatartozik. Még az ember számára is olyan, mint a friss tizenéves, aki a szüzesség elvesztése előtt áll. Minden új, de mégis, mennyire új?
- Kérem, Anastasia – fordultam a pultoshoz, aki már előre is dőlt. – Annak a fiúnak, ott középen egy italt, én állom!

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6