Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Motel a város szélén •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
268
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 26, 2016 1:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Drake & Cassael
Feathers appear when angels are near
Kezdeti értetlenségemet, a vadász szemöldökeinek ívelt mozzanata okán már nem is tartom oly számottevőnek az övéhez képest, kitartó mustrálása ráadásképp arra ösztökél, suhintsam el minden kétségét segítő szándékommal kapcsolatban, s gyújtsak világosságot gondolatvilágában, azonban szavaim elmémmel hadakozva végezetül úgy döntenek, inkább megmaradnak kimondatlan. Szegényes, a Földön tett tapasztalataim alapján a halandók nem szívlelik a töretlen szemkontaktust, ez a vadász viszont éppen maga gyakorolja, amit bennem megannyiszor tartanak kéretlennek. Nehéz hát ezután nem adózni néma csenddel egymás kölcsönös megfigyelésének, ám előbb-utóbb kénytelen leszek válasszal szolgálni kérdésére, hacsak nem kívánom azonnali hatállyal bizalmát veszíteni.
Arcizmaimat hagyom ellazulni, őszinte nyíltsággal, mégis holmi együttérzéssel futatom végig tekintetemet utoljára a férfi bizalmatlan smaragdjain, majd ekképpen szólok;
- Nem kell gondoljam, tudom. Amiképpen te is - ennél többet egyelőre nem kívánok megosztani vele, nem itt, szélesre tárt ajtajának peremén, hol bárki fültanújává válhat kényes megvitatni valónknak. Ezért sem időzök tovább odakint, invitálásának első jelére a motelszobába sétálok, majd udvariatlanságomat orvosolandó pótlom bemutatkozásomat. Azonban a mellékelt, kimutatásra alig kerülő lelkesedésemből fakadó mosolyom egyhamar cserbenhagyja ábrázatomat, heves visszakérdezése konkrétumok nélkül is előrevetíti a rólunk alkotott véleményét, noha igaz, ebben a világban, s vadász létére nem kellene, hogy mindez meglepjen. Igyekeznék én tüstént túllendülni a kényelmetlen, gyermeteg érzeten, mit vélhetően súlyos bizalmatlansága okoz, mégsem számolok a továbbiakban elhangzó vádakkal.
Számat szinte rögvest szólásra nyitom, ám épp olyan hamar be is zárom, többedszerre is megfontolva, mit engedjek ki rajta. Megdöbbenésemet azonban nem kell hangoztatnom, óhajom nélkül ülepedik le arcomon, pedig jobban tudhatnám ennél, vádjai egyáltalán nem alaptalanok. Megannyi fivérem s nővérem szolgált rossz hírnevünkre, elsőként egyenest Gábriel, az arkangyal, kit évszázadokon át oly’ nagy elánnal imádtak a halandó lelkek. És most épp ő kínál számukra kíméletlenséget, megvetést, könyörtelen halált, mit cseppet sem érdemelnének. De nem mind vagyunk ilyenek, hinnem kell ebben.
- Tennem sok mindent kellene sok mindenki szerint, ám én az Úr szavánál egyébre nem hallgatok. S nélküle egyedül a magaméban bízhatok, amely soha nem kérné, oltsak ki életeket - felelem elkomolyodva, elhagyva mélységes döbbenetemet, hogy kétsége se legyen vallomásom igazáról. Míg erről nem biztosít, el sem emelem róla pillantásomat, azonban kis idő múltán felsejlő mosolyát látva úgy vélem, ő is megértette, ártó szándékom legfeljebb a benne lakozó démon iránt lehet. Tüstént vissza is költözik belém a nyugalom, olyannyira, szabadon mozogva fedezem fel szerény hajlékának egy-egy szegmentumát, jelen esetben az asztalán pihenő szerkezetet.
- Nem volt olyan messze, a tér s idő kontinuumának változtatása a ti szavaitokkal élve nagy csodákra képes. Másrészt, tegezz nyugodt lélekkel - magyarázom, figyelmem lényegi részét ugyan a vadászon tartva, ám szemeimmel inkább a fémeszköznek adózok kitartással. Persze nem nyújtom hosszadalmasra a bámészkodást, főként, újdonsült felfedezésem a pecséteket illetően ismét teljes koncentrációt kíván meg tőlem. Wallenberg válasza még sem hat rám meglepetésként, csupán bólintok egyet kérésére.
- Hogyne, nem haragszom - biztosítom szavaimmal is, mielőtt visszatekintenék a laptopra. - Igen csak fertelmes betegség volt idejében, s most sem különb… - állapítom meg, átfutva még egyszer a képeket. - A pecsét ellenére van hatalma feletted a démonnak, s ezért nézegetsz ilyesmit? - fordulok felé újfent, enyhe hunyorral méregetve arckifejezésének váltakozásait, bár nem tudom, kit szeretnék álltatni, hozzáértésem kimondottan silány a halandók nonverbális kommunikációjának megértésében. Persze több mint a temérdeknyi kétértelmű kifejezésük megfejtésében, az bizonyos. Ettől függetlenül tudni óhajtom, miféle állapotban leledzik Wallenberg, fertőzi-e a démon az elméjét, netán már elkezdte befeketíteni a lelkét? Tisztában kell lennem vele, milyen mértékű nehézségekkel kell szembenéznem, ha valóban neki ajánlom kitartó s töretlen segítségemet, ezáltal hűségemet.
- Ezt még magam sem tudnám pontosan megválaszolni - vallom be őszintén, hiszen való igaz, konkrét, méretre szabott tervvel nem készültem, révén féltem, kifutok az időből. Talán már így is megesett, nem tudhatom biztosra. - Azt viszont igen, miért éppen én lehetnék hasznodra. Az idők kezdete óta létezem, démonoknak előtte - osztom meg vele, figyelve minden léptét, míg mellém nem telepedik a székére. A bizalom jeleként értékelem cselekedetét, noha az azt megelőző levegőbe legyintése valamiképpen kitűnt a sorból. - Ekképpen szolgálhatok sok mindennel, ha esetleg megengeded, hogy használjam a késedet, mutathatok is valamit - ajánlom fel önzetlen, mutatóujjammal lazán a tárgyra bökve, még ha egy röpke mozdulat okán magaménak is tudhatnám a pengét máskülönben. Ilyesmivel azonban nem óhajtom aláásni létezésében is kétségbe vonható bizalmát, bölcsebbnek találom a halandók útján, kérés által megkaparintani az eszközt egy roppant mód egyszerű bemutató erejéig.
- Másrészt információm van. A benned lakozó társai már közel járnak - közlöm vele, arra viszont nem ismerek praktikát, hogy mindezt a démontól egy időben elhallgassam. Benne vélhetőleg reményt, míg a vadászban meglehet, aggodalmat fogok kelteni, de jobb tudnia, mi vár rá, mint hirtelenjében szembesülnie a Halál női testet öltött alakjával.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 23, 2016 10:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5



Mammon betegségek irányába tanúsított gusztustalan imádatának szóban történő kifejeződését, mi nem kéne, hogy meglepjen, határozott kopogtatás zaja szakítja félbe. Jó nem sült még ki ilyesmiből ugyan, általános paranoiám ellenére fellelkesedek mégis egészen, mert ha mást nem is, legalább ennek az egyre borzasztóbbá váló beszélgetésnek megúszom a folytatását.
Az ajtót egyből ki nem nyitom persze, a már említett üldözési mániának és az évek során rám rétegződött elővigyázatosságnak köszönhetően a legrosszabbra számítva felkészülök előbb. Fegyverrel kezemben lépek csak a bejárathoz, majd a kopogtató arcberendezését ellenőrizendő kipislogok a leselkedőn, ajtóm résnyire csak ezután nyitom, az iránt érdeklődve rögvest, mi fújta ide.
Miből gondolod, hogy segítségre lenne szükségem?Hidd el, hogy van, nem is kevés. Kész csoda, hogy a sok fejedben kevergő–kavargó érzelgős marhaságnak köszönhetően nem kötötted fel magad valamelyik lepukkant motel még szánalmasabb szobájának egyik csillárjára. Szemöldököm őszinte meglepettséggel vonom fel, amíg csak tehetem, – szokásomhoz híven annál is kevesebb időt pazarolva Mammon szavaira, mint egy légy duruzsolására – udvariasnál jóval hosszabban méregetve váratlan vendégemet, kivel biztosan nem találkoztam még. Rengeteg archoz van szerencsém nap, nap után, miknek elhanyagolható hányadát jegyzem csak meg, úgy érzem most mégis, ha vele ezelőtt is összefutottam volna, tudnék róla.
Homlokráncok csatlakoznak felhúzott szemöldökömhöz azon megjegyzésemre szolgáltatott reakciójára, elárulom, a keresett személy vagyok–e, ha megosztja velem nevét. Nem várom azt el, az igazit adja meg, manapság oly könnyedén lehet hamis személyazonossághoz jutni, mint egy kiló kenyérhez, csupán tudni kell, merre keresd, megelégednék azzal is, ha jövetele okának némi részletét húzná el orrom előtt mézesmadzagként. Meg ezt nem kapom, beeresztem mégis, teret adva házi démonom tanácsának, s önön kíváncsiságomnak.
Angyal? – heves torokköszörülő rohamom után ismétlem csak meg bemutatkozása figyelmem leginkább megragadó, nem is olyan jelentéktelen részletét. Ujjaim korábbinál is szorosabban markolják továbbra is hátam mögött rejtegetett késemet, készen állva arra, nekiugorjak a tollasnak, ha akár csak egyetlen apró gyanús mozdulata is van. A fejemben visszhangzó csend fel csak ekkor tűnik. Bármit megtettem volna korábban ennyi némaságért, most mégis rosszul érint a váratlan hallgatás, bár legalább ez abban megerősít, vendégem nem hazudik, valóban a meglógott magasságos egyik bábújához van szerencsém. – Mit keresel itt? Nem épp embereket kellene öldökölnöd valahol? Vagy épp a vadászok következtek a listádon? – a démonokat is gyűlölöm, az angyalokat elviselni még inkább nehezemre esik. Felbukkanásuk pillanatáig nem hittem bennük igazán talán, valódi vallásosságtól messze álltam legalábbis, azt gondoltam mégis, ha léteznek, a jó oldalt képviselik. Tévedtem, méghozzá nem is kicsit. Rosszabbak talán, mint a démonok, kik magukat jóságosnak beállítani nem próbálták soha.
Remélem, nem vagy akkora barom, hogy hiszel az ezredek óta duzzogó nagytestvér állapotban leledző mennyei seregek egyik díszpintyének. Francért akarna segíteni épp neked. És mielőtt még azt mondanád, hogy nem fájhat, ha meghallgatod, emlékeztetnélek arra a bizonyos két héttel ezelőtti esetre, mikor ugyanezen okos gondolatod követően majdnem megsütöttek. Ami hidegen hagyna persze, ha nem lenne kurvára kellemetlen számomra is a hülyeséged. Jómagam is elképesztem vele, halovány mosoly szökik arcomra mégis, Mammon ismételten megeredő nyelvére. Kedves kis gondolatnak nem mondanám ugyan, de Ő az egyetlen biztos pont az életemben, megingathatatlan idegtépősége ellenére megnyugtat, ha azt mondja, ami az elmúlt idő tapasztalata alapján elvárható tőle.
Meghallgatnám azért, ha már eljött idáig. –  Én aztán leszarom, de ne siránkozz, ha mindkettőnket megpróbál leküldeni a Pokolba, amikor épp nem figyelsz.Szolgáld csak ki magad – szavaim ezúttal laptopom méregető Őtollasságának szánom. Nem zavar ezen tette valójában, hangomból kivehető csöppnyi gúny ellenére se, addig legalább, míg mással foglakozik, végigmérhetem alaposabban, mint arra lehetőségem volt mostanáig.
–  Magamnál tartanám inkább, ha nem haragszol, csak a biztonság kedvéért.  – Mert aztán tényleg rengeteget érne ellene ez a rozsdásodó disznóbökő. Ne légy már ilyen naiv barom. Csináld ki, amíg nincs ereje teljében, hála nekem, mert te ugye túl sötét vagy ahhoz is, hogy normálisan utána nézz egy egyszerű kis pecsétnek. Nem vagy kíváncsi rá, hogy nézhet ki belülről? Csak egy kis vágás ott, egy másik amott, meg egy mondjuk az ágyékától a nyakáig és máris eggyel kevesebb kétszínű rohadék repked a világban. Hazudnék, ha azt állítanám, rossz lenne állományuk megritkítani ismételten, támadni szándékomban egyelőre mégse áll. Ki tudja, talán hasznát veszem valóban, egy ilyen ritka lehetőséget elszalasztani pedig minden lenne, éppen csak okos lépés nem. Várok hát, míg kiderül érkezése oka, döntést hozni véglegesen utána is ráérek.
Szóval, azt állítod, segíteni akarsz. Mégis hogy tudnál és miben? Arról nem is szólva, hogy mit gondolsz, mért épp egy magadfajtának hagynám? Van így is épp elég bajom.Amit csak fokozni fog az a szinte tiszteletet érdemlő idiotizmusod, ami megint megcsillogtatta hatalmát. Horkantva legyintek egyet ugyan, nem téve úgy ezúttal, mintha bosszantó hallucináció lenne csak a démoni hang, de érdeklődőn várakozó pillantásom az angyalról nem veszem le. Az ajtó közelét elhagyom azonban, sőt, vendégemhez közelebb lépve visszaülök az asztalhoz, korábbi helyemre, késem jól látható, könnyen elérhető helyre magam elé ejtve.



 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
268
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 22, 2016 8:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Drake & Cassael
Feathers appear when angels are near
Számoltam vele, hogy fogadtatásom nem lesz azonnali, annak ellenére sem, hogy kiválóan hallom az ajtó mögötti finom neszezést. S mióta tudom, mi célt szolgál a bejárati alkalmatosság felső harmadán, máskülönben középvonalában helyezkedő aprócska lyuk, szinte már kényszeresen igyekszem elkerülni a szemkontaktust vele várakozásom idejére. Helyette a gyengéd, enyhe idő melengette szél által legyezgetett fákat mustrálom, amelyek változatos színkompozícióval idézik a lassan múló őszt, vagy éppen az ég kékjén lomhán bolyongó felhőpamacsokat, amelyek a Mennyek légies emlékét csalogatják elő bennem. Egy kérészéltű momentum erejéig majdhogynem el is feledkezem ittlétem okáról, olyannyira elmerülök a belvárossal erőteljes kontrasztot képező környék nyugalmában, azonban a zár ékelt kattanása baráti figyelmeztetőül szolgál álmélkodásom szüneteltetésére.
Ábrázatomat kimért mozdulattal fordítom az ajtó felé, aminek fél-takarásában végre valahára megjelenik a vadász. Arcvonásaiból nem állna módomban megállapítani kilétét, ám a benne rejlő démonnak még emígy is súlyos kisugárzása hamar tisztázza minden kételyemet az irányában. Kérdése igaz, ettől függetlenül váratlan ér, szemöldökeimet enyhén közelítve egymáshoz, finoman oldalra biccentem fejemet, s lázas töprengésbe kezdek; vajon miből következtet arra, hogy segítségre szorulok? Éppen fordított indokból ácsorgok motelszobájának ajtaja előtt. Mielőtt mindezt tudatnám vele is, vetek egy gyors pillantást ruházatom állapotára, de amazt nem csúfítja démonok vére, sem egyéb, kelletlen szennyeződés, mi okot adhatna aggodalmára.
- Úgy vélem, inkább én segíthetnék - jelentem ki komolyan, visszafogott mértékben engedve világgá hangomat, amelynek ugyan különösebb oka nincsen, én jobban szívlelem a csendes beszédet. Csupán eztán realizálódik bennem, szívéjes mosolyát elfeledtem viszonozni, tehát igyekezve gyors korrekciót szolgáltatni hibámnak, leheletnyi mosolyt engedek az ajkaimra kúszni.
- Ohh, igen… - megint elfelejtettem bemutatkozni. Néma frusztrációmat leküzdendő, lesütöm egy pillanatra tekintetemet, kissé fészkelődve is mindemellé, mintha nem igazán férnék önnön magam bőrébe, majd ismét felkeresem a vadász zöldjeit. Addigra viszont már az ajtó teljes szélességében szabaddá vált előttem, s Wallenberg karjának léha mozdulata arra sarkall, minden további nélkül besétáljak ideiglenes lakhelyére. Az első a bizalom.
- Köszönöm - biccentek felé, miként a szoba gyors szemrevételezése után újfent tekintete után kutatok. - Bocsásd meg faragatlanságomat. Cassael vagyok, az Úr egyik angyala - mutatkozok be nyíltan, mindennemű hazugságot elkerülendő, és ezúttal már nem felejtek gyengéd mosolyt intézni szavaim mellé. Ám, amilyen könnyedén kapaszkodott fel ábrázatomra, oly’ hamar tova is andalog róla a vadász kérdését hallva.
- Akarni? Legfeljebb meghallgatást. A segítségedre érkeztem - közlöm vele egyszerű természetességgel, mialatt beljebb lépdelek a szobában, egészen az asztalig, ahol egy, a halandók által gyakorta használt eszköz pihen. Egyszer megkíséreltem alkalmazni, azonban úgy vélem, a könyvek továbbra is több hasznot ígérnek holmi fémhalmaznál. Érdeklődésem ettől függetlenül töretlen, enyhén közelebb hajolva a kivetítő részhez, hunyorogva szemlélem meg a látványukban visszataszítónak minősíthető képeket. S csupán ekkor, a helyiségnek szinte közepén időzve érzem meg, hogy mennyei erőm egy része elhagyott, vélhetően a vadász felkészültségének hála.
- A hátad mögött rejtegetett kés a pecsétek okán egészen szükségtelen - egyenesedek fel, pillantásomat Drake-re szegezve, már amennyiben mindeddig hagyott békésen szemlélődni életterén, s nem kísérelt meg rögvest lecsapni rám.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 21, 2016 9:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5



Ez nem pestis, te idióta! Jobb kezem megdermed az egéren, bal pedig, mivel mostanáig régi újságot igyekeztem apró fecnikre szabdalni, ugyancsak mozdulatlanná válik, szorosan markolva a zörgő papírdarabot. Az utóbbi néhány napban nem történt semmi érdekes, úgy határoztam hát, korábbi, különösnek tűnő események után kutatok, hátha köztük akad valami, mi felkelti érdeklődésem. Találtam is egy ilyet, érdekes, ismerős haláleseteket, mielőtt azonban belelendülhettem volna igazán, Mammon szokásához híven letöri lelkesedésemet.
Miért? Mi a különbség? – megadva magam kezeim ölembe ejtem, s hátradőlve a kényelmetlen, kemény és kissé labilis székben, felkészülök egy minden bizonnyal kellemetlen mesélésre, mi szokás szerint egyetlen másodpercet se várat magára. A dögvész ennél az olcsó utánzatnál sokkal előkelőbb, már ami a kedvenc formámat illeti. Nincs is jobb egy ilyen járványnál, ha valódi rettegésre vágysz. Az emberek félnek, mindentől és mindenkitől, egymásra nézni se mernek. Gyilkolnak, hogy túléljék, de mily ironikus, ezzel csak még rosszabbá tesznek mindent. S ha a pszichológia terror nem lenne elég, ott van még maga a betegség. A láz, a vérzés, az érzékenység, a testeken megjelenő kínzó, fájó, egyre növekvő, sötét kelések. A beteg halált kíván, de az addig elvezető út még több szenvedéssel szolgál, s ha valódi szerencséd van, teljes őrületnek is szemtanúja lehetsz.
Oké, elég – védekezőn emelem magam elé kezeimet, megértésem jelezvén. Ennyi elbeszélés sok volt már nekem, bőven elég képet kaptam, mi egyértelművé tette azt, tévedtem valóban, s bár a hír kétségbeejtően szomorú, utána néznem felesleges. Most mi bajod? Te kérdezted. Pedig milyen szép idők voltak azok, de a rohadt védőoltások, meg az a flancos higiénia tönkretettek mindent, a rengeteg pluszmunkáról már nem is beszélve.
Vérzik érted a szívem – horkantom együttérzésem leghalványabb jele nélkül, gúnytól csöpögő hangon, mielőtt azonban gondolatban kitéphetnénk egymás légcsövét, hangos kopogtatás ráz vissza a valóságba. Ösztönösen nyúlok fegyverem irányába, nyirkosodó ujjaim rámarkolnak. Az ismerős súly és hőmérséklet egyből visszaadja nyugalmamat, úgy érzem hirtelen, mintha egy egész sereg állna mögöttem. Az ajtóhoz lépek hát, ellenőrizve az érkező kilétét a leselkedőn át, mielőtt egyáltalán megfordulna fejemben kinyitni azt. A látványra meglepetten ráncolom homlokomat, fogalmam sincs, ki lehet a férfi, márpedig sok ismeretlen ide nem érkezik, ha pedig mégis, azoknak konkrét és általában nekem nem tetsző okuk van. Ellenérzéseim ellenére szabaddá teszem a bejáratot mégis, miután fegyverem késre cseréltem, mit hátam mögött elrejteni könnyebb, s hirtelen baj esetén is jobb szolgálatot tesz.
Segíthetek valamiben?Szerinted? Nyilván igen. Mégis ki lenne akkora idióta, hogy véletlenül keveredik egy ilyen helyre? Bár persze már önmagában megkérdőjelezhető annak az értelmi szintje, aki egyáltalán megközelít egy ilyen ocsmány porfészket. Arckifejezésem változatlan, érdeklődő mosolyom is a helyén van, annak, nem stimmelne valami velem, semmi jelét nem mutatom, s ez így van jól. Belegondolni se akarok, milyen reakcióban lenne részem, ha nekiállnék veszekedni a fejemben szóló, mások számára észlelhetetlen hanggal.
Attól függ, ki kérdeziJaj, Ördög és Pokol, minek keménykedsz? Örülhetnél inkább, hogy valaki véletlenül téged keres. Miért nem invitálod be, mint egy jó kis házigazda? Úgysincs jobb dolgod, csak lógatod a lábad, én meg, ha lenne hajam, kitépkedtem volna mindet unalmamban. Aprót szusszantva állok el az útból végül, szabad kezemmel a szoba belseje felé legyintve. A nagyszájú marhának igaza van, semmi feladatom nem volt mostanában, s ideiglenes otthonom egyébként is fel van szerelve minden lehetséges, vagy legalábbis általam ismert lény ellen.
Igen, én vagyok Drake. Mit akarsz tőlem? – mostanáig nem igen használt, csálén álló, üres szék felé intek, de meg akkor se sértődök, ha marad állva inkább. Helyében pontosan ezt tenném én is.



 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
268
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 20, 2016 4:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Drake & Cassael
Feathers appear when angels are near
Mikor lettem én ilyenné, ó Uram? Üldözötté testvéreim, üldözötté a Pokol szolgái, üldözötté végtelen szeretetedből fogant teremtményeid által? Mondd hát, még mindég a jó úton haladok, valóban a tisztaság kristállyal övezett tégláit taposom, vagy valahol éppúgy eltévelyedtem, mint meggyötört fivéreim s nővéreim? Helyes-e, hogy érted jöttem, mégis egy halandót tervezek hát szárnyam alá venni? Ez lenne eltűnted végső kiteljesedése, lépteid nyomonkövetése által törékeny gyermekeid védelmét szolgálni? Bárcsak biztos lehetnék benne, bárcsak küldenél vajmi jelet, hogy ne mardossa lelkemet a kétkedés, ám jelenléted legcsekélyebb bizonyságát sem kínálod.
Üldözötté lettem, torkomat a magány eddig nem tapasztalt jelensége szorongatja, emberi testemet belülről akarja szétmarcangolni a tanácstalanság. Eddig oly’ biztos voltam küldetésemben, Téged kerestelek minduntalan, kikerülve testvéreim értelmetlen vérengzését, igyekezve megérteni világodat, mégsem túlzottan belefolyni amannak történéseibe, s most mégis azon kapom magamat, jó ideje formálok emberi és angyali sorsokat. Ha nem szólsz hozzám, segíteni fogok továbbra is, meglelésed helyett teremtményeid menekítését fogom szem elé helyezni. Csupán remélni merem, így lesz helyes cselekednem.

Apró sóhajt fújva ki ajkaim közül, ujjaimat összekulcsolom térdeimen pihentetve, háborgó bensőmet a csodálatraméltó halandók megfigyelésével csillapítva egy árva padon ücsörögve. Meglehet, a nem régen esett, kocsmai történéseknek hála vadászok zöme kívánja halálomat, s tán a Halál is megneszelte ellenlábasságomat, mikor a különös vadászról mesélt, ám mindezen problémák fényében sem lennék képes elfordulni Isten nyájától. Létem végének pillanatáig örömömet fogom lelni a gyermeki ártatlanságban, a szoros kötelékekben, amelyekkel egymásba kapaszkodnak ezek az esendő lények, s bizony most, hogy csupán ide-oda sétáló alakjukat figyelem, megnyugvás kerít hatalmába. Leheletnyi mosollyal adózok ajándékuk előtt, melynek köszönhetően kusza gondolataim s céljaim közül az égen tündöklő Napnál is világosabban emelkedik ki a jelen legfontosabb küldetése, melyben magában foglalatik Drake Wallenberg neve.

Vizsgálódó tekintetemet az oldalvást fekvő motelra vezetem, tudva lévén, amannak egyik szobájában a pórul járt, mégis eltökélt s bátor vadász rejtezik. A legkevesebb, mit tehetek halandó lelkéért, hogy felajánlom szolgálatomat, és némi szerencsével, kellő utánajárással talán még a démontól is megszabadíthatom. Ilyen távlatokba azonban még kár lenne bocsátkozni, elébb meg kell tudnom, hajlandó-e velem megosztani terhét.
Ezen elgondolásom előtt fejet hajtván végül felkelek a padról, és higgadt, biztos lépteimmel, a parkoló járművek között lavírozva sétálok az ajtóhoz, amely mögött a pletykák szerint megtalálható remélhetőleges védencem.
Két erőteljes, hangzatos kopogás, s a szívem azonnal a torkomban kezd lüktetni. Ennyi idő, és még mindig nehezen szokom az új ismeretségeket, a változatos lehetőségeket a mivoltomra adott reakciókban, vagy épp az azonnali elutasítást, hiszen azokból is akadt már bőven. Egyáltalában azt sem tudom, hogyan fogjak hozzá… Az Astarte által tanultakat alkalmazva leplezzem angyal létemet? Sohasem volt erényem a hazugság, a legcsekélyebb mértékben sem, bizton veszem, ha megkísérelném alkalmazni, rögvest lebuknék. Másrészt jól tudom, a bizalom az őszinteségen alapul, ettől nemes egyszerűséggel nem foszthatom meg sem a vadászt, se magamat.
Effajta gondolatokkal és kétségekkel ölelkezve várom, hogy kinyissa az ajtaját, s megbizonyosodhassak róla, valóban a megfelelő halandót zargatom.
- Drake Wallenberg? - szólalok meg, adva némi löketet a fogadásom esélyének azáltal, tudatom vele, legalább a nevét ismerem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
268
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 20, 2016 4:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots
• Fajaink száma •
Arkangyal
8/7
Leviatán
8/2
Angyal
7
Démon
14
Bukott Angyal
6
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
7