Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Főutca •
reveal your secrets

Adexael


Főutca  GilFB0gFőutca  5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Főutca  SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 05, 2021 6:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


It's like hide and seek but without the Fun Parts

Glitter & Gold@Keandra & Adexael  


Adexael sohasem érzett késztetést arra, hogy kihátráljon egy efféle kihívásból, sosem félt a megmérettetéstől, főként nem akkor, ha ilyen jól ismerte az ellenfelét, mint az előtte álló Keandrát. Vagy legalábbis egykor még ismerte őt, és ugyan most is képes lenne vizualizálni minden mozdulatát, tudja, hogy nem ő lehet az egyetlen, akit az idelent töltött évszázad gyökereiben megváltoztatott.
Nincsenek többé az éles érzékszervek és a gyors reflexek, amelyekből a saját előnyét merítette mindig, és nincsen többé mágia a mozdulataikban, amely a másiknak jelentene most hatalmas fölényt. Akár azt is mondhatná, hogy teljes mértékben kiegyenlítődtek az erőviszonyok egy igazságos küzdelemhez, de azóta megismerte a tehetetlenség érzését; az érzést, ami egyre gyakrabban keríti őt hatalmába akkor, ha a saját újonnan felszedett korlátaira gondol. Egy érintés is elég a megfelelő helyen ahhoz, hogy hosszú másodpercekre váljon teljesen védtelenné. Keandra ez alkalommal vérre megy, ami saját tudása szerint nem bevett szokása – vagy ha próbálkozott is volna már a szeráf angyalpengével való meggyilkolásával, azt biztosan nem jelentette ki ilyen hangosan és hihetően.
A megszólítás hallatán úgy összeszorítja a fogait, hogy megfeszül az állkapcsa és apró gödröcskék jelennek meg az arca oldalán.
Segíteni jöttem, nem pedig azért, hogy az üldöződ elé dobhass! – válaszol, s igyekszik teljes mértékben elengedni a kérdést a füle mellett. Természetesen akárhogy próbálkozik, a tudata megjegyzi a szavakat és ez semmit sem segít a rettenetesen erőltetett nyugodtsága megtartásában.
Talán Keandra megérdemelné, hogy Balthazar utolérje. Végtére is magának szerezte az ellenséget.
Ellenfele testtartása egyik pillanatról a másikra lazul el a szemei előtt, pedig igazán semmi sem történt körülöttük; Dex felismeri ugyan a furcsán pozitív változást, mozdulni mégsem mer. Ahogy az előbbi is mondta, vannak trükkök a nő tarsolyában, ezeket a trükköket pedig a legkevésbé sem kívánja magán megismerni – nem, mert számtalanszor láthatta már a saját szemével a csatatéren kibontakozó zseniális húzásait. Képességek ide vagy oda, nem vágyik a Keandra-féle meglepetésre.
Amint a másik a rókanyúzás témáját kezdi kibontani, értetlenné válik az arckifejezése; szokás szerint kinyitja majd becsukja a száját, mert valóban nem tud mit kezdeni az információ és a magatartásbeli változások együttesével, de aztán ahogy telnek a másodpercek, úgy tér vissza rá a leplezetlen harag.
Fogd be a szád – ismétli el újra és jóval halkabban, mint tervezte; talán ennek köszönhető, hogy Keandra tovább taglalja a részleteket. – Elég ebből – kapja oldalra a fejét idegesen, akár egy sarokba szorított vadállat, a tekintetét azonban továbbra is az előtte állóéba fúrja.
Az úgy méregeti őt tetőtől talpig, hogy azonnal libabőr fut végig a gerincén.
Nem engedheti, hogy hozzáérjen.
Adexaelnek fel sem tűnik, hogy rázza a hideg, míg a pengék meg nem remegnek mindkét kesztyűs kezében. Időnként nem csak álmában, hanem a valóságban is hallja a cseppeket lehullani, és olyankor kapja el ez a borzasztó érzés, pontosan ugyanez a gyomrot görcsbe rántó hidegrázás, mint most is. A cseppek mindig az arcán gördülnek végig, a gravitáció pedig olyankor fordítva működik: a nedves vonal az állától indul és belefolyik a szemébe, aztán tovább halad a szemöldöke szőrszálai mentén, majd összegyűlik a hajvonalán, és ezután…
Csepp, csepp, csepp. Közel érnek földet, mert igen hangosak, s a sötét pocsolya egyre szélesebbre terjeszkedik felette a plafonon.
A rettegés ahelyett, hogy kegyetlen szokásához híven megbénítaná, mint ezelőtt sokszor tette, ma más állapotában ér el hozzá – egy egyébként is minden figyelmét és összpontosítását igénylő pillanatban –, s úgy kapcsolja be a harc-vagy-menekülés reakciót az agyában, mintha csak gombnyomásra történne.
Keandra mozdul előbb; hatalmas lendülettel löki el magát a korláttól Dex felé, de a hirtelen felszabaduló adrenalinnak és a haragnak hála akkor sem kerülhetnék el az összecsapást, ha a nő meggondolja magát az első lépés megtétele előtt.
Adexael azzal a szándékkal indul el, hogy kibelezi Keandrát. Felvágja, ahogy a halat szokás, és egész egyszerűen kibelezi.
Ordítva lenül neki, mintha sosem tekintett volna rá testvéreként, mintha nem azért szelte volna át a tömeget, hogy a segítségére siessen, mintha végső soron nem lenne számára mindennél fontosabb a megbocsátása – és úgy, mint akinek nem okoz kínokat, ha a fedetlen bőréhez érnek.
A kételemű támadásból a fegyvert tartó kéz tűnik a veszélyesebbnek, így automatikusan arra fókuszál: az ütést szinte csak futólag hárítja az alkarjával, mielőtt keresztbe tartaná maga előtt a pengéket védekezésként. Ha nem lennének a kezében, kicsavarná a másik karját és megpróbálná őt átdobni a háta fölött, hogy csak úgy nyekkenjen, ha földet ér, de ahhoz nincs elég ideje, s Kea valószínűleg egyébként is azonnal észrevenné, mire készül.
Persze a két pengével való harcolás sem tartogathat túl sok újdonságot, mert az mindig különös kedvence volt az egykori szeráfnak. Abban az időben ugyan jóval gyakorlottabb volt benne, és a kesztyű csúszós anyaga miatt nem is tudja olyan erősen szorítani a markolatokat, mint szeretné.
Ha sikerül kivédenie az első, tulajdonképpen kiszámíthatónak látszó mozdulatsort, most ő következik: a szekundum törtrésze alatt cserél végtagokat akképpen, hogy amint visszarántja maga mellé a karjait, teljes erejéből megpróbálja gyomorszájon rúgni Keandrát.
Gyere – zihálja, ha egyáltalán van ideje megszólalni – Befejezlek.


reveal your secrets

Keandra


Főutca  Tumblr_inline_o49jkb8OKs1qlt39u_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Főutca  Bcedb43dd5dd61707c6439c0e4f4d98fa360ccba

and THE FUCKIN' ALLIANCE:
⌜ Raz ⌝
Főutca  4ba57d3ddcc3faea54f0d6300632dc8606e00335

⌜Danielle ⌝
Főutca  E8c99da49fb78c3b5038c29f56a2cdab824d5236
☩ Reagok :
7
☩ Rang :
ex-katona
☩ Play by :
A. Palicki
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 05, 2021 1:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Hello, it's me
I was wondering if after all these years you'd like to meet
────────────── ──────────────
@Adexael - ohhello - I hope that you're not well


A térde helyett Keandra szívesen használt volna más eszközt a fájdalom előidézésére. Kínzásmódjai végtelen tárházában nem lenne nehéz kutakodni: csak egy egészen keskeny tőrre lenne szüksége, amit szépen felvezetne a húgycsőbe, és természetesen ott is hagyná, hogy a nyomorult ne vérezzen el azonnal. Ha rajta múlna, és persze rá tudott volna készülni erre a találkozásra, akkor most Adexael bizony megtudná, mennyi fájdalmat bír el a teste, Keandra pedig nem volna rest, hogy eme csekély ajándékkal kedveskedjen egykori szeráfjának. Angyali idejében sem volt kegyes egy szerzet, de mióta útjaik elváltak, az egykori boszorkány túltett régi önmagán. Az anatómiai ismeretek elsajátítása némi gyakorlással meghintve, na meg a világgal szembeni gyűlölete kellő kompozícióban nem alkotnak rossz elegyet. Egyáltalán nem.
Csakhogy most morális probléma gyötri Balthazar miatt, így nem elég, hogy féken kellene tartania magát, de el is kell viselnie a kibaszott megingásait, ugyanis ahhoz, hogy ő ezt most túlélje, élve van szüksége Adexaelre. Mekkora szívás... Az a sok keserűség, amit a bukott nő érez, kétség kívül elég nagy hátráltatóerő, hiszen a büszkesége azt diktálja, hogy saját keze által vegyen elégtételt. Szárnyai, ereje és képességei elvesztése ellenére ugyanis még mindig harcos vér hajtja. Úgy gondolkodik, úgy megy előre, s történjék bármi, ezt nem tudják elvenni tőle.

Hirtelen bevillan egy foszlány úgy ezer év távlatából, ahogy fehér szárnyaikat kitárva szinte épp ugyanígy álltak egymással szemben. Keandrának pontosan ugyanaz a kevély, szemtelen, büszke vigyor honolt ajkai szegletében, mint ami most, Adexael kiegyenesedése után jelenik meg arcán. Hajtotta a vére, hogy legyőzze a szeráfot, és hajtja most is, ebben a dejavu érzéssel megspékelt percben.
- Vannak még trükkök a tarsolyomban, emiatt ne aggódj -  felel a kérdésre, habár kelletlenül, ugyanis jól tudja, hogy ez a fasz csak a bőrét akarja menteni. Egyébként neki elég lesz pár pillanat, míg Balthazar beleélvez a gatyájába az ex-szeráf miatt, talán még nem is kéne messze jutnia, csak annyira, hogy felbaszhasson egy rúnát a falra, hogy kihúzza magát a szarból. De persze akkor mit sem láthat a felkoncolásból... És ettől újfent elborul az agya.

A feszültség már mindkettejükből érezhető. - Félsz, te szeráfok szégyene?  - pattint oda neki negédes hangvételben, csak hogy lássa, meddig korbácsolhatja még fel a másik idegeit. Esze ágában sincs befogni, sőőőt. Tetszik neki, hogy a bukotton láthatja kiülni a haragot. Ezaz, gyerünk, még, még többet belőle... Érzi, hogy tényleg nem fogja tudni megállni, hogy neki ne menjen, de ha már így van, hát szórakozni fog kicsit. Elereszti hát testtartását, combja mellé simul angyalpengét markoló keze, de tekintete lenéző lesz, ohhh, ezt a férfi mindig is nehezen viselte. Mindketten tudják, hogy Adexael innen nem fog kijutni másként, csak Keandra testén át, amit persze az említett személy nem fog hagyni olyan könnyen.
- Tudod az elmúlt száz évet igazán hasznos dolgokkal töltöttem. Megtanultam nyúzni, például. - hátát a lépcsősort keretező díszkorlátnak támasztja, mintha csak arról beszélne, milyen odakint az időjárás. - Rengeteg róka állt rendelkezésemre a gyakorláshoz...    - hmm, a jó kis nosztalgia... - Egyébként majdnem olyan szépen lefejthető a bőrük, mint a kétlábúaknak...   - vigyorodik el, eközben tetőtől talpig végigmérve az előtte állót. Ki tudja, talán mert máris elképzelte bőr nélkül, csupasz szövetek fedte testvázát? Ó, micsoda kéjes érzés keríti hatalmába... Láthat is a férfi Keandra szemeiben egyfajta őrülettel vegyített vágyakozást, már ha tudja egyáltalán, mit jelent.
- Ez fog rád várni, kivéve persze, ha nem te leszel a gyorsabb, amit őszintén szólva kétlek.   - megint a gőg szól belőle, ezzel a különös pillantással, amivel immáron a szeráf arcába néz. - Gyere csak, had legyek én a kisrókád!   - duruzsolja, s fogaival belemar alsó ajkába, nem is tudja melyik a jobb érzés: a szex, vagy az erőszakosság ezen formája... Nos, úgy tűnik, Keandránál mindkettő azonos hatást vált ki, habár ahogy a következő pillanatban ellöki magát a korláttól és a férfira támad (ballal üt, jobbal döf), az utóbbit még a testiségnél is jobban élvezi.





#kihívás
reveal your secrets

Adexael


Főutca  GilFB0gFőutca  5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Főutca  SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 04, 2021 5:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


It's like hide and seek but without the Fun Parts

Glitter & Gold@Keandra & Adexael  


Ha tehetné, úgy számolná, Keandra ezzel a húzásával kiegyenlítette a számlát, de még csak felé sem kell néznie ahhoz, hogy tudja, egykori katonájának csak a kezdetet jelentette az ő megtérdelése. Mióta New Yorkba érkezett, több sérülést sikerült összeszednie, mint az elmúlt néhány évtizedben összesen, és egészen eddig a pillanatig a lőtt sebet tartotta mind közül a legkegyetlenebbnek… Nos, innentől kezdve utóbbi már csak másodikként szerepel a legrosszabb kellemetlenségeknek fenntartott listáján.
Az ösztönei egyértelműen azt súgják, hogy ne hagyja lankadni a figyelmét, hogy mindig tartsa egy szemét Keandrán, de hosszú-hosszú másodpercekig az is komoly problémát jelent, hogy képes legyen talpon maradni, nemhogy egyáltalán kiegyenesedni a nő előtt.
Valószínűleg elszokott a fájdalomtól. Vagy az is lehet, hogy ez a változás is a szárnyvesztése eredménye, egy újabb borzasztó eleme annak a szégyenteljes büntetésnek, amelyet az előtte álló épp most készül rajta megtorolni.
A remegős hangon kinyögött mondattal nem igazán sikerül azt a hatást elérnie, amire számított, sőt, a két darab angyalpenge látványa sem téríti el a nőt a bosszúálló terveitől. De legalább nem támad ismét – ezért az egyért Adexael igazán nagyon hálás a Teremtőnek. Vagy a sorsnak, esetleg egy teljesen másféle entitásnak, mert titokban reméli, hogy valaki még mindig figyeli őket odafentről. Minden szemtanúra szüksége lesz ahhoz, hogy egyszer elnyerje a maga bűnbocsánatát.
Mire legközelebb felpillant Keandra szavaira, már annak is angyali fegyver virít a kezében.
Az ex-szeráfnak nincs sok kedve ahhoz, hogy ebben az elhagyatott épületben érje a vég, így mégis erőt merít valahonnan és lassan kihúzza magát. Egy pillanatra még azt is hagyja, hogy kiüljön az arcára a düh és a sértettség furcsa keveréke, de az egyben védekező- és támadóállás ellenére igyekszik megtartani a higgadtságát. Ha másról lenne szó, könnyen elveszítené a fejét, de valahol mélyen nagyon jól tudja, hogy ha nem képes egyben tartani, csak olajat öntene a Kea nevű és hatalmas lángokkal égő futótűzre.
Egy orr-ráncolás kíséretében hátrébb helyezi a jobb lábát – na nem azért, hogy egyenes utat engedjen a következő rúgásnak –, s továbbra is mozdulatlanul tartja szinten a pengéket maga előtt, épp olyan ugrásra készen, mint ismerős ellenfele.
A fenyegetés hallatán mérgesen ráncolja össze a szemöldökeit.
És mi lesz akkor, ha ideér? – teszi fel a nagy kérdést, miután vesz egy mély levegőt; a hezitálás ebben az esetben mindössze annyit szolgál, hogy ne akarjon azonnal Keandrának ugrani, helyette tovább tartja a biztonságos mozdulatlanságot – Honnan tudod, hogy nem te leszel utánam a következő?
Nagyon szívesen hátranézne, hogy megbizonyosodjon róla, Balthazar nem áll már ebben a pillanatban is a romos ajtó előtt. Hamarosan úgyis beéri őket, ha nem maradnak csendben.
Fogd be a szádat, Keandra, mert mindketten meghalunk – szór az irányába villámokat a tekintete. Barátságosabb hangvételűre tervezte ezt a találkozást, de a Földön töltött százöt év nem csiszolt sokat a kommunikációs képességein, sőt, még annál is könnyebben irritálhatóvá formálta a jellemét.


reveal your secrets

Keandra


Főutca  Tumblr_inline_o49jkb8OKs1qlt39u_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Főutca  Bcedb43dd5dd61707c6439c0e4f4d98fa360ccba

and THE FUCKIN' ALLIANCE:
⌜ Raz ⌝
Főutca  4ba57d3ddcc3faea54f0d6300632dc8606e00335

⌜Danielle ⌝
Főutca  E8c99da49fb78c3b5038c29f56a2cdab824d5236
☩ Reagok :
7
☩ Rang :
ex-katona
☩ Play by :
A. Palicki
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 02, 2021 6:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Hello, it's me
I was wondering if after all these years you'd like to meet
────────────── ──────────────
@Adexael - ohhello - I hope that you're not well


Adexaelnek mindig szerencséje volt, ha netán Keandra nem értett vele egyet, mert persze attól, hogy katonaként a szeráfnak engedelmességgel tartozott és lojális is volt hozzá, még előfordultak nézetkülönbségek: és egyébként nem csak az angyalnő részéről, hiszen Isten különálló tudattal, gondolatokkal, és természettel teremtette meg minden angyalát. Csakhogy Keandra mindig is harsányabb volt, kevésbé beletörődő, így aztán nehezebben hajtott fejet (ezért nem érte el sosem a magasabb rangot, hiába volt jó harcos). Ilyenkor pedig Adexaelnek nem volt olyan egyszerű lerendezni az esetleges problémát, legalábbis nem volt olyan könnyű, mint például Asaliahval. Az idő, vagy éppenséggel Raz véleménye kétség kívül jól jött ilyenkor, mint harmadik, csitító fél, azonban a felsoroltak közül az első ezúttal hatástalan, a második pedig nincs jelen, habár őszintén szólva jelen pillanatban Keát az sem érdekelné túlzottan, ha Agrazolt is meg kellene térdelnie ahhoz, hogy elérjen az ex-szeráfhoz.
Szóval itt és most már nem számít az egykori kötelék. Az abban a pillanatban szertefoszlott, ahogy levágták a szárnyait... És nincs vesztenivalója, elvégre ennél rosszabb már úgysem lehet, egyedül az frusztrálja, hogy ahhoz, hogy mentse a bőrét, utálata tárgyát át kell adnia Balthazarnak . De ez még nem jelenti azt, hogy ne tudná előre engedni az indulatait. Viszont a meglepődés, amit Adexael arcán lát kiülni, kétség kívül felránt nála valamiféle elégedettséget: lám-lám, komolyan úgy gondolta volna, hogy a faszsága után Kea majd a nyakába ugrik? Hát, végül is, ugrana ő, csak utána összeszorítaná a combjait, amíg a másik lélegzik...
Körülbelül ennyire sérelmezi a vele történteket.

Reméli, hogy a másik bemozdul, mert tudja, hogy nála bizony ez esetben el fog szakadni az egyetlen, vékonyka cérnaszál, ami eddig megtartotta csekély mértékű türelmét. És mikor ténylegesen megtörténik mindez, még a megvillanó penge sem tartja vissza attól, hogy egy tökéletes térdelést vigyen be Adexael lábai közé, abba az érzékeny pontba, amire egyébként az emberférfiak olyan nagyra vannak.
- Lám-lám, hogy elpuhultál... Mennyivel nehezebb dolgom volt, míg rajtad voltak a szárnyaid... - méregeti a hátrébb támolygót, és nem tagadja, hogy élvezi a dolgot. Ó, a dicső szeráfok gyöngye milyen szánalmas, ahogy a golyóit fájlalja... Keandra csak azt sajnálja, hogy nem nyüszít...
Nos, nem tagadja, hogy most, ahogy megérezte a bosszú lehetőségének tömény ízét, az angyalpengék látványa csak még inkább feltüzelik a kedvét, ígyhát ahelyett, hogy megpróbálná kicsavarni a hitvány kezéből a fegyvereket, ő maga is derekánál pihenő, eddig fekete dzseki fedte markolatra fog.
- Ó ne nehezítsd meg a dolgom   - vicsorog egy grimasz kíséretében, habár szavai kezdetben adhatnak némi félrevezetést. - Már így is épp elég szenvedés nekem, hogy át kell adjam a lehetőséget Balthazarnak. - folytatja, tudatosítva a helyzetet, megvillantva saját angyalpengéjét is. Végül is, mi baj lehet, ha mondjuk megszúrja? A lényeg, hogy a férfi még életben legyen, mikor Balthi rájuk talál. - Viszont egy mozdulat, Adexael. Csak egy kell ahhoz, hogy  ne várjam be azt a nyomorult szárnyast  - habár ahogy támadóállást vesz fel a nő, és pengéjét is eképpen emeli célirányba, már magától is levágta a férfi, hogy a filézés lehetőségével nem csak futólag játszik a bukott boszorkány.  Voltaképpen talán túloz egy kicsit: elég volna egy fél mozdulat is... Tehát ha Adexael akár csak egy fél lépést is jó ötletnek találna megtenni, Kea azonnal reagálni fog rá.

reveal your secrets

Adexael


Főutca  GilFB0gFőutca  5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Főutca  SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 30, 2021 9:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Keandra Kedvelte a hozzászólásod



It's like hide and seek but without the Fun Parts

Glitter & Gold@Keandra & Adexael  


Egyetlen másodperc kell csak hozzá, hogy tudja, hatalmasat tévedett: Keandra tekintete valósággal szikrázik, és az jelen esetben semmi jót nem ígér. Ugyan volt már rá példa, hogy fejtörést okozott neki, miként nyugtassa le az éppen furcsán viselkedő katonákat, de sosem egymaga jutott a feladatra, és akkor volt még mit veszíteniük. A többiek ilyen-olyan módon meg tudnák őt nyugtatni, vagy ha nem, kivárhatná, míg az idő begyógyítja a kettőjük kapcsolatán ejtett horzsolásokat, minden komolyabb összezörrenésre pedig ott van az ő jól bevált módszere: kiállna ellene, hogy igazságos küzdelemmel rendezzék le a nézeteltérést.
Volt rá példa, hogy szándékosan hagyta, hogy felülkerekedjen rajta a másik.
Persze nem kell hosszan mérlegelnie ahhoz, hogy rájöjjön, Keandra ellen indulni jelen pillanatban felérne egy öngyilkos küldetéssel, és ennek semmi köze a saját szánalmas gyengeségéhez. Harcosból van, bármilyen régóta is éljen a halandók soraiban; az ösztönei azonnal megsúgják, ha gyilkolni vágyóval néz farkasszemet.
És Keandra egyébként sem viccel.
Azért bepróbálkozik a maga szövegével, s még a tenyereit is megadóan felé fordítja, hátha nyerhet még egy kis időt – mert nem kerülheti el azt, aminek jönnie kell, de sokkal jobban esne neki a büntetés, ha már nem forogna kockán mindkettőjük élete.
Közeledik, Adexael pedig bármennyire is szívesen tenné, nem lép hátra és nem mozdul arrébb az útjából; talán behúz neki egyet, és utána, ha szerencséje van, valahol máshol, biztonságosabb körülmények között kell már csak újra foglalkoznia az üggyel, köztük a ténnyel, hogy Kea mérgében jó eséllyel megpróbálja majd eltenni láb alól.
A nő egy pillanattal később már a ruháját markolja, szorosan tartva az anyagot, aminek a másik oldalán már bizsereg a saját bőre. Sosem volt még vonzóbb lehetőség a hátrálás és a védekezés, de még mindig nem tesz semmit: nem akarja elrontani, azt a látszatot kelteni, hogy szívesen megverekedne most vele – az őket üldöző Balthazar valamiért jóval sürgetőbb problémaként szerepel a gondolatai között.
Társa végre megszólal, Dex fejében pedig az utolsó mondattal végre összeáll a kép; Keandra pontosan jól tudta, hogy zsákutcába vezeti őket. Szépen kikerekednek a szemei. Ketten állnak itt, s ebből a kettőből egyvalaki borzasztóan naiv, egy valóságos idióta – nos hát, a gond az, hogy ő egészen idáig fordítva képzelte el a szerepeket.
Na azt nem. Nem lesz belőle felajánlás Balthazarnak.
Reflexszerűen nyúl mindkét szabad kezével a nadrágszíjához, hogy annak takarásából előkaphassa a kétoldalt elrejtett angyalpengéket, a hirtelen mozdulatot érzékelve azonban ellenfele sem marad tétlen – elég közel állnak ahhoz, hogy ne legyen valódi mozgástere kivédeni a felé rúgó lábat, esetleg emelkedő térdet.
Megragadja ugyan a fegyverek markolatát, de Keandra olyan területet támadott, amelynek – mondjuk úgy –, Adexael egyébként sem szentel túlságosan sok figyelmet. A fájdalom még a hallottak ellenére is váratlanul éri, ráadásul még a hasfalába is kellemetlenül felsugárzik, így félig összegörnyedve lép hátrébb, s a pillanat törtrésze alatt emeli maga elé a bal kezében szorongatott pengét.
Amíg lefelé hajol, csak a két pár cipőt látja, így, ha Kea újabb villámgyors támadást indít az irányába, felére csökkent védekezési esélyekkel várja a csapást. A jobban azért ott a tőr párja, amit, ha van ideje, máris szúrásra készen húz hátrébb.
Mennyi időbe telt Asaliah-nak letérdeltetnie őt a küzdőszőnyegen? Tíz másodperc? Fél perc? És ő nem is akarta igazán bántani, nem szomjazott úgy a vérére, ahogy most Keandra. De talán, ha nem hagyja, hogy közvetlenül hozzáérjen, túlélheti még a mai napot… Na nem egy kétfrontos csatában.
Nem akarlak bántani, Keandra – nyögi sokkal-sokkal kevésbé magabiztosan, mint amilyennek elképzelte a mondatot hangozni, s megemeli a fejét.
reveal your secrets

Keandra


Főutca  Tumblr_inline_o49jkb8OKs1qlt39u_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Főutca  Bcedb43dd5dd61707c6439c0e4f4d98fa360ccba

and THE FUCKIN' ALLIANCE:
⌜ Raz ⌝
Főutca  4ba57d3ddcc3faea54f0d6300632dc8606e00335

⌜Danielle ⌝
Főutca  E8c99da49fb78c3b5038c29f56a2cdab824d5236
☩ Reagok :
7
☩ Rang :
ex-katona
☩ Play by :
A. Palicki
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 29, 2021 9:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Adexael Kedvelte a hozzászólásod



Hello, it's me
I was wondering if after all these years you'd like to meet
────────────── ──────────────
@Adexael - ohhello - I hope that you're not well


Egyszer feltették neki a kérdést, megfordult e valaha is a fejében, mi lenne most velük, ha a szárnyszegés nem történik meg. Nos, Keandra sosem filózott hasonló dolgokon, nem kergetett és nem kerget a fájdalmas kérdéseket, hiszen azok csak romboló hatással volnának rá. Ami történt, visszavonhatatlan törést okozott. Egy olyan határvonal képződött előtte, amin egyszerűen nem lehet áttörni, és ami mögött az egykori minden egyszerűen semmivé lett. Adexael eltörölt mindent, ami neki fontos volt, ezért aztán Keandra nincstelen balfaszként kóborol a világban. Joggal hasít hát a nőbe az a csontig hatoló, rideg megfoghatatlanság, az a mélyről jövő, lángoló utálat, amely különös elegye pillanatok töredéke alatt terjed szét benne; méghozzá abban a szent pillanatban, ahogy felismerni véli az egykori szeráfot.
Kibaszott faszfej.
Még egy lándzsákkal belülről kitapétázott ketrecben is szívesebben időzne Balthazarral, mintsem egyetlen percet is kibírjon vele. Inkább tenne kedvére egy démonnak, ahogy az is biztos, hogy előbb zsigerelné ki magát önként, ha ezzel kiválthatná a mostani találkozást... Nos, nagy vonalakban tehát Keandra nem repes örömében a mostani helyzettől.

Hirtelen haragja csakhamar egy lepusztult épületbe sodorja, bár tök mindegy, egy angyalt, abból is egy harcost megfelelő ütőkártya nélkül képtelenség kijátszani. Na, nem mintha neki számítana ez bármit is... Ha B. meglátja Adexaelt, a célpontok sorrendje úgy is fel fog cserélődni, ő pedig lesz olyan kegyes, hogy átadja a helyét a naaaagy szeráfnak... Úgyis mindig az élen kívánt szerepelni...
Persze ez így a fejében roppant jól hangzik, és egyben is van, csakhogy amint a másik szemébe néz és meghallja a szájából kiböfögött nevét, valahogy minden szétesik és még rosszabbá válik, lüktetni kezd a halántéka, sosem létező higgadtsága romjai semmivé lesznek. És persze hallja ő, mit motyog a másik, csöndes, nesz-szerű szavai, melyek a szájából kifordulnak anélkül is eljutnának a nő tudatáig, ha éppenséggel Adexael csupán tátogná azokat. Válaszként Kea temperamentumát nem meghazudtolva nemhogy közel lép egykori feljebbvalójához, de  meg is ragadja valahol a ruházata felső, nyak-mellkas találkozásánál: ujjai alá gyűrődve idomul az anyag, legyen az bármi szövetből is. - Segíteni... - sziszegi állkapcsa feszes fogsága miatt nehézkesen átpréselve a szót fogai között. A bukott angyalnő tekintete  milliónyi halálnemért kíván, hiszen Adexael mennyit is késett a felkínált gesztussal? Hány évet, hány évtizedet? És erre csitítani akarja? Őt? - Aki itt nincs biztonságban, az te vagy. - fröcsögi, elég határozottsággal tovább tartva pozícióját (ha csak eközben nem ellenkeznének vele, mert ez esetben kénytelen lesz egy jól irányzott ágyék rúgást elindítani, és még akkor is jól fog esni neki, ha kivédik). - A te fejed többet ér.  - miért ne áldozhatná fel saját maga mentésére? Miért ne tenné meg?  




reveal your secrets

Adexael


Főutca  GilFB0gFőutca  5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Főutca  SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 30, 2021 7:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


It's like hide and seek but without the Fun Parts

Glitter & Gold@Keandra & Adexael  


Eleinte úgy látszik, Keandra nem kíván kérése szerint jobbra fordulni, így tovább folytatja a szemmel jelzést, míg egykori csapattársa másfelé nem vezeti pillantását. Először a háta mögé tekint, hogy leellenőrizze a nyomukban haladó katonát – és amit Adexael is megtett volna, ha még ennél is inkább magára szeretné hívni Balthazar figyelmét, Keának azonban ebből a szempontból már gyakorlatilag mindegy –, de aztán végre mégis jobbra kezdenek húzni a léptei.
Dex megkönnyebbülten, sőt, szinte elégedetten fújja ki a levegőt. Talán nem olyan vészes a helyzet, ahogy gondolta: Asa is azonnal megbocsátott neki és úgy látszik, Keandra is megenyhült az irányába a külön töltött évszázad alatt. Amíg ezen gondolkozik, a mellette sétáló nő újabb instrukciókért pillant felé a kapucnija takarásából, és mivel nem hitte el teljesen, hogy az első lépést ilyen könnyedén végrehajtja, most szüksége van pár másodpercre, mire kitalálja és közli a másodikat…
Keandra még azelőtt oldalba löki, hogy egyáltalán eldönthetné, melyik mellékutcán forduljanak le. Meglepetésében, s mert a tömeg érintései után a legkevésbé sem akar ennél nagyobb ellenállásba ütközni, zavart arckifejezéssel vágódik be a lepusztult épület annál rosszabb állapotban lévő ajtaján. Megfordulna, hogy megkérdezze, mi a fenéért választotta a zárt teret a sokkal biztonságosabb módon való felszívódás helyett, de a nő már ki is előzi őt; előre megy egészen a lépcsőig, az ex-szeráf pedig hátra les ugyan a kéretlen harmadik után, de aztán követi.
Keandra? – szólítja meg különös hanglejtéssel továbbra is vigyázva a hangerőre, miután mindketten megtorpannak. A körülmények ellenére is izgatott, amiért újból láthatja őt, mert néhány perccel ezelőttig egészen biztos volt benne, hogy soha, soha nem fog eljönni a pillanat… De aztán Kea megfordul, és Dex azt kívánja, bár ne örült volna előre a találkozásnak.
Az első ötlete ösztönösen az, hogy megpróbál úgy csinálni, mintha semmi sem történt volna, mintha minden rendben lenne, de emlékszik arra a hatalmas pofonra, amit ugyanezért kapott egykor Adryeltől, szóval inkább magában tartja a kifelé kívánkozó hazugságokat. Ha egy mindig higgadt harcos ilyen módon jutalmazta az erőfeszítését, elképzelni sem tudja, hogy ne idegesítené fel vele azt, aki most előtte áll. Az igazság az, hogy sokkal több olyan dolgot mondhat, amivel még haragosabbá teheti Keandrát, mint olyat, amivel nem.
A magasba emeli mindkét kesztyűs kezét, tenyérrel előre, és csak aztán hagy fel a szótlansággal.
Segíteni jöttem – kezd bele határozottan, és bár nincs túl jó előérzete az egésszel kapcsolatban, bátran állja a nő pillantását – Bármit is szeretnél mondani, hidd el nekem, hogy később is ráér. Ez az épület zsákutca, itt nem vagyunk biztonságban. – Hacsak nem az ajtó mögött akart elbújni, elképzelni sem tudja, hogyan szeretne innen kikeveredni, ha egyszer Balthazar is átlépi azt a küszöböt. Hármuk közül egyvalaki tud csak repülni, és mind tisztában vannak vele, melyikük az.
reveal your secrets

Keandra


Főutca  Tumblr_inline_o49jkb8OKs1qlt39u_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Főutca  Bcedb43dd5dd61707c6439c0e4f4d98fa360ccba

and THE FUCKIN' ALLIANCE:
⌜ Raz ⌝
Főutca  4ba57d3ddcc3faea54f0d6300632dc8606e00335

⌜Danielle ⌝
Főutca  E8c99da49fb78c3b5038c29f56a2cdab824d5236
☩ Reagok :
7
☩ Rang :
ex-katona
☩ Play by :
A. Palicki
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 24, 2021 2:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Hello, it's me
I was wondering if after all these years you'd like to meet
────────────── ──────────────
@Adexael - ohhello - I hope that you're not well


Az ilyen helyzetek abszolút felérnek egy pofánveréssel, hiszen Keandra ereje zéró egy angyaléhoz képest, pedig egykoron... Ahhhh. Egykoron elpicsázta ezt a behemótot, hiszen jobb volt nála, és még mindig jobb lehetne, ha nem kényszerült volna be a bukottak közé. S lám, az élet milyen, a baj okozója épp itt bukkan fel, egyelőre ki tudja, miféle szándékkal, habár az ártást egyelőre ideiglenesen ki lehetne zárni, mert nagyon úgy tűnik, hogy felzárkózva párhuzamosan halad vele.
Megtehetné, hogy már most odalökje Balthazarnak, aki biztosan örülne a hírhedt ex-szeráfnak... Ú, hirtelen libabőrös is lesz ettől a nő. De abban nem találna akkora élvezetet, hiszen B. a tömegre való tekintettel biztosan nem kezdhetne önkényes bosszúállásba, tehát eliszkolhatna ugyan, míg nyakon csípik Adexaelt, de nem lenne showműsor. Szóval Keandra egyelőre kihasználja a helyzetet: azt, hogy a szeráfok szégyene segíteni (?) próbál, na meg Balthazar vadász-szellemét, ami miatt úgy rá van tapadva, hogy max varázslattal lehetne kikerülni a tekintete elől.  

Keandra - bár ez mit sem látszik rajta -, borzasztó izgatott. Zavarosan kavargó érzelmek kerítik hatalmukba, amiket rettenetesen gyűlöl egyébként, mert a bukottság eme kényelmetlenségeit nehezen lehet kordában tartani. Az elégtétel íze a vérének utóhatásával keveredve édesen keserűvé válik, s szinte összerántja állkapcsát, ó Adexael, hát eljött az idő... Kisvártatva nem állja meg, hogy egy újabb rövid, kósza pillantást ne vessen a nyomorult irányába; a másik bukott pedig rögtön irányt tátog felé, merre kellene mennie. Nos, Kea csak azért sem menne jobbra, ami azt mutatja, mennyire ódzkodik, hogy bármiben is még egyszer engedelmeskedjen / hallgasson az egykori parancsnokára, csakhogy ezúttal, még ha nem is tetszik neki, belemegy a játékba. Had higgye Adexael, hogy megint úgy lesz minden, ahogy ő akarja. Elvégre legalább annyi haszna csak lehet a félkegyelműnek, ha jobban ismeri a várost, hogy rövidebb időn belül lezárul a feszült macska-egér játék Balthival.

A biztonság kedvéért újra hátra pislant: jól van, B. barátunk szakadatlan érdeklődéssel vonul utána továbbra is. Az átkozott. Tehettek volna egy szívességet Gabriel csatlósai és igazán levadászhatták volna az angyalháborúban... Fatökű banda.
Feldobja magára a kapucniját és lépdel még párat, mikor elenged egy banyát maga előtt, meg egy a nyanyát látszólag támogató, nyivákoló pasast, mielőtt megkezdené a jobbra kitérést, ahogy azt előzetesen kérték (pff). Itt már különben jóval ritkásabb lesz minden, csakhát továbbra is nyílt a terep, ami a nő tervének nem igazán megfelelő. Adexaelhez is közelebb kerül, intéz is felé egy szemöldökfelhúzást, hogy ugyan drága főnököm, most hogyan tovább? Elég kézenfekvő megoldás lenne az egyik ótvaros épületbe való bejutás, hát nincs több idő, hiszen eközben B. bár látja, hogy a nő lefordul, mivel jó pár méterrel le van maradva, ezáltal pár másodpercig kikerül a látóteréből. Ezt a minimális időt használja ki a nő, és ha magától nem, hát szinte lök egyet az oldalával a bukotton, hogy betessékelje az épület ajtaján, majd nyomjon egy hozzávetőlegesen gyors sprintet az előtéren át a lépcsők végéig.
Nyílt terepen sincs esély, és egyébként se fogócskázhatnának örökké, Balthazar pedig egy rövid időre még becsapható, így minden szekundum értékes lehet, habár Keából minden eddigi visszafogottsága is csoda, ezáltal nem meglepő módon csak feltörnek a sérelmek ilyen közelségben, ígyhát a következő pillanatban már szinte farkasszemet néz egykori vezetőjével (ebben nagyon jó, még csak pislogás se ingerli).  A szája széle is vicsorgásra áll, szóval mondhatni, látszik rajta, hogy nem szívleli az egy helyiségben való tartózkodást (meg mondjuk Adexael létezését). Szemét módon eszébe jut, milyen jó is lenne most az angyalbiztos rúna, ami még ha működne is, kizárt, hogy megadna Adexaelnek egy ilyen életmentő kegyelmet...





reveal your secrets

Adexael


Főutca  GilFB0gFőutca  5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Főutca  SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 13, 2021 4:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


It's like hide and seek but without the Fun Parts

@Keandra && Adexael  


Húsz méter, talán huszonöt, és már át is érne a túloldalra, de valószínűleg még ugyanennyivel feljebb kell majd mennie, mire beéri Keandrát. A távolsággal és az idővel nem lenne gond, a tömeg azonban egyre csak sűrűsödik, és Adexael az utolsó pillanatig kivár, mielőtt egykori katonája nyomába indulna.
A kereszteződésben könnyen a szélre tudott húzódni, viszonylagos biztonságban érezte magát a mellékutca sarkának apró járdaszigetén, de amint elindul befelé, kétszer is meggondolja, tovább sétáljon-e a már nem csak félig merőlegesen, hanem lassacskán körülötte minden irányba haladó, kétségbeesetten tolakodó és úticélt nem ismerő emberek hadában.
Igyekszik, de nem tud mindenre figyelni egyszerre: ha ilyen távolságból csak egy másodpercre is leveszi a szemeit Keandráról, kétségtelen, hogy az szinte azonnal eltűnne a forgatagban, de így, hogy nem csak és kizárólag maga elé néz, idő kérdése, amíg beleütközik valakibe. Kerülgeti őket, centiméterekre siklik el mellettük, de túlságosan sokan vannak egymás mellett és olyan szorosan, hogy minden erőfeszítése ellenére egyre csak szűkül a személyes tere, ahogy a közepe felé manőverezik.
Az első ütközésnél elég egy mélyre szívott levegő, a másodiknál azonban már meg kell torpannia, de akkor a hátának lökődik valaki, így nem ácsoroghat egy helyben hosszú ideig. A dzseki és a kesztyűk megvédik. Legalábbis ezt mantrázza magában, a tekintetét pedig a Keából elővillanó testrészekre tapasztja, mielőtt az túlságosan távol kerülne.
Újabb ütközés. Újabb pihenő.
Legszívesebben visszafordulna, ha nem lenne már félúton, de talán úgy sem, mert tudja, hogy nem teheti meg, és ugyanilyen lelkesedéssel ülne le az úttestre és húzódna össze kicsire ott, ahol épp toporog, hogy megvárja, amíg a halandók elvonulnak, ha nem félne, hogy a tömeg eltapossa… És ha nem akarná olyan nagyon utolérni a célpontját.
Majdnem sikerül szem elől tévesztenie őt a tömegben, de aztán megint kiszúrja az aranyszínű fürtök libbenését és zsebre vágott kézzel kapcsol gyorsabb tempóra. Nem kerülget többé, érzi, hogy hasztalan, így inkább az elviselésbe fekteti minden energiáját és kitartását, és amíg a széléhez közeledve ritkulni nem kezd az embercsorda, kényszeresen szorítja össze az állkapcsát.
Nem néz hátra, már csak azért sem, hogy minél kevesebb lehetőséget kínáljon Balthazarnak, hogy az felismerje őt a szemellenző alatt, és mert onnantól kezdve, hogy már csak néhány méter választja el őt Keától, legfőképp az ő tekintetét keresi.
Ő azonban nem figyel az irányába. Talán nem vette még észre, vagy szándékosan nem fordítja felé a fejét, fogalma sincs, mindenesetre Adexael egyre csak csökkenti a kettőjük közt húzódó távolságot. Eleinte éles szöget zár be a két menetirány, aztán már nem választja el őket több néhány méternél, s onnantól párhuzamosan halad mellette tovább.
Bárcsak megszólíthatná őt szavak nélkül, bárcsak üzenhetne neki, mint régen…
És végre találkozik a kettőjük pillantása. Keandra nem tűnik meglepettnek, sem pedig érdekeltnek, és már vissza is fordul előre, megakadás nélkül halad tovább arra, amerre eddig is igyekezett. Dex összehúzza a szemöldökeit, de tudja, hogy nincs még itt az ideje a köszöntésnek és a kérdéseknek, meg a válaszoknak, amelyekkel talán ő tartozik a nőnek, így nincs más lehetősége, mint tartani a tempóját.
Megint neki simul valaki oldalról. Lemarad egy méterre, szipog egyet és igazít a sapkán, de aztán ismét behozza a távolságot.
Egyre inkább érdekelné, merre tartanak, mert maga előtt jóval kevesebb a halandó; a tömeg egy része az úttest másik oldalán kezdett el félig-szétszórva gyülekezni. Bármennyire is összeszorul a gyomra a gondolattól, talán bölcsebb döntés lenne nem arra vezetni az őket követő harcost, ahol az nézőközönség nélkül támadhat rájuk.
Jobbra – formálja a szája a szót, hangot ugyanis nem mer kiadni; az angyal mögöttük még az emberek fülsiketítő ordibálása és jajveszékelése ellenére is biztosan meghallaná. Még néhány szemmel jelzést és biccentést is bevet, hátha sikerül elérnie, hogy Keandra leforduljon a lassan szellősödő san franciscoiak seregének háta mögött. Ha köztük maradnak és mégsem, úgy a következő mellékutcán átvágva el tudnának keveredni, és talán végleg kikerülnek a katona látószögéből.
Kea valószínűleg nem ismeri a várost, de ezt neki is látnia kéne… Hacsak nincsenek egészen más tervei.
reveal your secrets

Keandra


Főutca  Tumblr_inline_o49jkb8OKs1qlt39u_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Főutca  Bcedb43dd5dd61707c6439c0e4f4d98fa360ccba

and THE FUCKIN' ALLIANCE:
⌜ Raz ⌝
Főutca  4ba57d3ddcc3faea54f0d6300632dc8606e00335

⌜Danielle ⌝
Főutca  E8c99da49fb78c3b5038c29f56a2cdab824d5236
☩ Reagok :
7
☩ Rang :
ex-katona
☩ Play by :
A. Palicki
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 02, 2021 5:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Hello, it's me
I was wondering if after all these years you'd like to meet
────────────── ──────────────
@Adexael - ohhello - I hope that you're not well


Tudta, hogy necces lesz, ezért is fontolgatta, megéri e neki a dolog, ugyanis a városban valószínűsíthetően túl sok olyan ismerősbe futhat bele, akikkel finoman fogalmazva sem szívesen melegítené fel a kapcsolatát.  Leegyszerűsítve a dolgokat viszont a következő a tényállás: ha nem akar odakint megdögleni, hát majd idebent fog... A bukottakat egyébként sem szívlelik, ő meg egy olyan csapat tagja volt, akiket hezitálás nélkül megnyúznának, rémpofa Balthazarnak pedig mindezek nélkül is bőven van oka, hogy revansot vegyen. Szóval szép kilátások ezek... Ha előre tudja, hogy az a bizonyos idebent megdöglés ilyen hamar fenyegetni fogja,  inkább széttárt karokkal szaladt volna a vihar elé... Na de, azért nem eszik olyan forrón a kását, Keandra azért nem fogja olyan könnyen megadni magát. Senkinek.

Enyhén szólva feszült, hiszen haladása a város belsejébe tódulók miatt akkor is korlátolt, ha a vadászok és ott lévő segítők terelgetésbe kezdenek, hiszen a menekültek rémültek, egyik-másik már túlzottan is hisztériásan viselkedik, de az biztos, hogy az átéltek miatt le se szarják a  terelőket. Keandra egyre csak kerülgeti az embereket, de akadály akadályt követ, ezért hát nem álltatja magát, egyelőre az angyallal szemben semmi esélye, na nem mintha egyéb esetben olyan könnyen ki lehetne kicselezni... Azt is tudja, hogy csak szórakozásból nem érték még utól, ő maga is kiélvezte az ilyen helyzeteket párszor... De szép is volt az ilyen vadászat... A célkereszt másik oldalán viszont már kevésbé élvezi a dolgot.
Középpontból tudatosan a szélre igyekszik elkeveredni, a tömeg talán ott kicsivel ritkább. Megint hátra néz, immáron konkrétan beletrafálva Balthazar tekintetébe, akinek abban a pillanatban egy elégedett vigyor ül ki a képére, így jelezve az elragadtatást, amit Kea kiváltott belőle.
Hmm, micsoda mázlista egy nő... Ja, az. Kurvára...
Erős késztetést érez, hogy beintsen a vigyorra, de egyelőre jobb nem kockáztatni, ezért hát a szemeit már csak akkor forgatja meg, amikor visszafordul egyenesbe.
Egy lépés előre, egy lépés oldalra, és megint, és megint. Eközben megöklel vállal egy nyanyát, meg egy nyurga gyereket is, majdnem beleáll egy következő egyénbe is, akinek a könyöke a hasfalát súrolja. Talán csak elő kéne venni, ha nem is az angyalpengét, de egy tőrt... És ez az elhatározás hirtelen még nagyobb vágyat kelt benne, ahogy tekintetének ide-oda cikázása közben ÚJABB ismerős arcélt vél felfedezni. Habár a kástél alatt rejlő szemekre egyelőre nem lát rá, abban a pillanatban biztos benne, hogy jó a tippje, ugyanis azokat a vonásokat annyiszor látta, hogy még mindig képes lenne tökéletesen lerajzolni, a hozzá tartozó összes részlettel együtt.
Óóóó, csak nem...? Csak neeem?
A nő szeme se rebben, csak a markát dörzsöli magában. Úgy tesz, mintha nem szúrta volna ki az illetőt, és folytatja az irányt, mert ebből még bármi kisülhet. Márpedig ha minden jól megy, előbb-utóbb össze fognak sodródni, Adexael részéről vagy egészen véletlenül, vagy azért, mert Balthazar mellett ő is kiszúrta magának, és ha így van, az említett angyal is feltűnt már a bukottnak. Keandra ezért is olyan kíváncsi, mi a francért nem szívódott még fel. Talán a maradék józan esze is elment? Nos, száz év alatt könnyen megeshet... Bárhogy is, Kea tovább araszol, mindaddig, míg újfent rá nem vetül a tekintete az egykori szeráfra. Hogy megőrizze hidegvérét, akkorát harap a nyelvébe, hogy a vére is kibuggyan. Ha a szemellenző alól időközben megvillan a nyavalyás tekintete, Keandra semmitmondó pillantásával találkozhat, ami időzni sem időzik rajta sokat, sokkal inkább érdekli a háttérben kiemelkedő ódon épület.
Na, oda fogja ezeket csalni. Mindkettőt.


reveal your secrets

Adexael


Főutca  GilFB0gFőutca  5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Főutca  SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 30, 2020 12:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


It's like hide and seek but without the Fun Parts

@Keandra && Adexael  


Először a hírek érnek ide San Franciscóból, aztán pár nap múlva megérkeznek az emberek is.
Az ex-szeráf tisztes távolságból figyeli a kapu környékét – az első adag a városba érkező túlélő óta másra sem tud gondolni, csak erre a szerencsétlen fordulatra –, olyan az egész, mint azok a fajta balesetek, amelyeknek az ember a legkevésbé sem kíván szemtanúja lenni, de mégsem bírja elfordítani a fejét.
Először is, üzletet kötött egy Cara Pierce nevű halandóval, de most már nincsen San Francisco, ahová eljuthatna, a tartozását azonban így is teljesítenie kellett, mielőtt a nő feldobná őt a vadászoknál. Ugyan szerzett magának még egy angyalpengét és megspórolja az utazási időt is, ez a két előny áll szemben a temérdek hátránnyal, amit kapásból fel tudna sorolni. Így is éberen figyelve kénytelen járni a város utcáit, de ha a környék összes angyala egyhelyre tömörül, egész biztosan nem lesz már olyan könnyű elkerülni mindet… És nem áll még készen arra, hogy megvédje magát – erre nemrég ráébresztette az Asaliah-val való edzésen elszenvedett csúfos vereség.
Úgy dönt, megvárja, hogy az újonnan érkező karavánt beengedjék, s a biztonság kedvéért onnan messziről végigpásztázza a tömeget ismerős arcok után: azt mondják, jobb félni, mint megijedni, bár ő eddig mindig pontosan ennek az ellentétét vallotta... De tudni akarja, ha ennél is nagyobb veszélyben lesz idebent, ismernie kell az ellenséget, máskülönben nem tudja kiszámítani a saját lépéseit.
A kapuk kinyílnak, az emberek pedig egymást taposva tolakodnak előre; az őket ellenőrző vadászok alig bírnak a hatalmas tömeggel. Egyre többen érnek át a falak ezen oldalára, egyre nehezebb elkülöníteni egymástól a rengeteg ugyanolyan halandót, pláne azokat az angyalokat, akik nem húzódnak ösztönösen a sűrű csoport szélére, hogy onnan terelgessék a menekültek hadát. De vannak néhányan és előfordul közöttük ismerős is; Dex fogadni merne rá, hogy legalább egy páran közülük szívesen látnák őt a feje nélkül, esetleg felakasztva vagy kibelezve, és még sok egyéb olyan módon, ahogyan ő nem szeretné bevégezni – innentől kezdve tehát óvatosan kell New Yorkon belül közlekednie, és talán Asának is fel kéne hoznia az aggodalmait.
A tömegen kívül semmi sincs, amit jobban utálna, és már épp ott tart, hogy hátra fordulva elhagyja a helyszínt, mielőtt a belépők szétszélednének, pedig ő valahogy a közepébe keveredne, de a szeme sarkából kiszúr valamit, ami maradásra készteti. Megtorpan és visszafordul, nyújtogatni kezdi a nyakát.
Balthazar vág keresztül a halandók zsúfolt tömegén. Nem siet, de egészen céltudatosan sétál, mintha nem a körülötte lökdösődő san franciscoiak érdekelnék, hanem valami egészen más, valami konkrét, akár a prédáját becserkésző nagymacskát a madaraktól hemzsegő szavanna kellős közepén.
Dex innentől kezdve abba az irányba nézelődik tovább, amerre régi ismerőse is tart. Emlékszik a Keandra és a harcos között történt incidensre, amihez ugyan neki semmi köze nem volt, azért a kelleténél nagyobb lelkesedéssel követte nyomon az eseményeket, miközben igyekezett pártatlanságot tettetni… De sosem kedvelte igazán Balthazart és teljesen bizonyos, hogy utóbbi még annyira sem lelkesedett Adexaelért – azon felül persze, hogy megadta neki a szeráfoknak járó általános tiszteletet.
Mi után indultál meg így, Balthazar? – kérdezi magában, és hosszú-hosszú másodpercekkel később rá is jön a megoldásra. Aranyszínű fürtöket lát feltűnni egy másik fej takarásában, amikor a gazdájuk visszafordul, hogy maga is felmérhesse az őt üldöző katonát.
Keandra. A francba.
Kétféle lehetősége van összesen: elfordul és hagyja, hogy egykori katonája megoldja a problémát, amelyet egykor önmagának teremtett, vagy a saját életét kockáztatva lép közbe. Valószínűleg Keandra a legutolsó közülük, aki látni szeretné őt valaha, és elég élénken emlékszik a természetére ahhoz, hogy nagyon jól tudja, az nem akarja majd elfogadni a segítséget.
És át kéne vágnia ezen a rengeteg emberen – lehetetlen, hogy kikerülje mindet anélkül, hogy előbb-utóbb hozzáérne valakihez. De inkább előbb, mint utóbb, hiszen ugyanott áll, ahol eddig is, és már most félre kell lépnie a minden irányba tolongók csoportjai elől.
Most megpróbálhatná helyrehozni a helyrehozhatatlant, az élet ezüsttálcán kínálja felé a lehetőséget… De annyi minden forog kockán és még arra sincs biztosíték, hogy beéri egyáltalán az egyre távolodó Keát… Asaliahnak sikerülne, de Asa nincs a közelben és az angyalrádió nélkül esélytelen lenne még időben magához rendelnie.
Körülnéz, aztán sóhajt egyet.
Fenébe. – Megáll az utca szélén és felveszi a dzsekije zsebében rejtegetett kesztyűket. Nevetségesen néz majd ki velük meg az álcaként szolgáló sapkával a fején, ami egyébként sem ér túl sokat, de a semmitől jobb a felszerelése.
Igazít egyet a ruházatán, és már el is indul, lassan, de biztosan cikázva a vele ellentétes irányba haladók sokaságában. Minden egyes alkalommal, amikor a válla valaki máséba ütközik, megáll egy pillanat pihenőre, s csak aztán folytatja tovább az útját.
reveal your secrets

Keandra


Főutca  Tumblr_inline_o49jkb8OKs1qlt39u_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Főutca  Bcedb43dd5dd61707c6439c0e4f4d98fa360ccba

and THE FUCKIN' ALLIANCE:
⌜ Raz ⌝
Főutca  4ba57d3ddcc3faea54f0d6300632dc8606e00335

⌜Danielle ⌝
Főutca  E8c99da49fb78c3b5038c29f56a2cdab824d5236
☩ Reagok :
7
☩ Rang :
ex-katona
☩ Play by :
A. Palicki
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 29, 2020 8:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Hello, it's me
I was wondering if after all these years you'd like to meet
────────────── ──────────────
@Adexael - ohhello - I hope that you're not well


Nem tudja, melyik a rosszabb. A tömeg siránkozása, a lökdösődés, vagy a szag, amit ezek magukból árasztanak. Már rég nincsenek kiélezett érzékei, és nem is finnyás úgy igazán, de ilyen közelségből már más a helyzet, ráadásul amikor valaki állandóan belemászik a magánszférájába, az kétség kívül próbára teszi a türelmét. Az önfegyelme mondhatni olyan mértékben kezd szétmállni, hogy már visszafelé kell számolnia magában, s ha azokat a gondolatokat, amik borús kis fejében éppen cikáznak, a stressz hatására mégis elkezdené megvalósítani... Nos, lehet, hogy nem jutna be a falak közé, de legalább újra csend és nyugalom volna körülötte.
Emlékeztetnie kell magát, hiszen közel már a cél, egy rohadt kapu, ennyi, nem több. Egyébként út közben vette fel egy San Francisco felől nyomuló nagyobb horda, s bár nem túlzottan vágyott NY-ba, ugyanakkor jobb híján, saját épsége érdekében egyszerűen nem volt más választása. Persze egyáltalán nem bízik benne, hogy ez a "csodaváros" sokáig kitart majd... De mégis, hová mehetne? A tervei úgy dőltek össze, mint a vihar elé kerülő építmények. Az átokcsapás szépen elintézte, hogy a birkák egy karámba kerüljenek, de az már koránt sem tetszik neki, hogy ő maga is közöttük szerepel...

Az emberek nyugtalansága lassan fejetlenségbe torkollik. Hátrébb végre aztán történik valami érdemleges is: dühödt kiabálással fűszerezett lökdösődés bontakozik ki. Keandra reflexből fordul, hogy lássa is a showt, és ezzel itt el is bassza a dolgot, ugyanis a nagydarab melák, aki épp rendezi a helyzetet, sajnos kétezer éve is pont így nézett ki. - Nyugalom emberek! - mormogja azon a végtelenül bunkó hangján, miközben mindkét felet nyomatékosan megragadja a grabancánál.
Ó, hát te nagyon hiányoztál, Balthazar...
Keát kissé... hmmm... leveri a víz, ugyanis az említett szárnyas nem igazán... hmmm... jó pajtása volt. Uhh. Na jó, nagyon nem. Persze Keandra egyáltalán nem tehet róla, ha valaki nem képes elfogadni a vereséget!
Meg azt, ha utána az orra alá dörgölik párszor.
Ah, bassza meg!
Szóval Balthazar itt van, Keandra meg lapít, ahogy észleli a tagba szakadt fószert. Amilyen gyorsan tud, hátat is fordít, és még inkább be akar kerülni.
Közben hallja, hogy B. rendre inti a társaságot, és utat kér.
Még jobban baszd meg! Nyissátok már ki ezt a nyomorult, szájbabasz-
A hatalmas kapu hangos nyikordulással épp ebben a pillanatban jelzi a bebocsátást, s épp jókor, mert a nő már azon agyal, vajon mennyi idő kellene neki, hogy az angyalpengét feltűnés nélkül elővegye, megpördüljön és beledöfje a seggfej angyalba, de a válasz végül rohadtul nem tetszik neki, ezért hát elkezd óvatosan előre tolakodni, beljebb és beljebb, feljebb a tömegben, de természetesen még egy sebesült lajhár is hevesebb tempót diktálna, mint ezek...
Összeszorított fogakkal átkozza a napot, amikor megfosztották az erejétől, mert ha meglenne, most nem kellene attól tartania, hogy szétverik az állkapcsát, hanem ő lenne az, aki bizony szétrúgná a melák fejét. De persze, perszee sunnyognia kell, alattomosan egy ember fedezékéből lopni hátra egy pillantást... És Balthazar bizony jön befelé, és nagyon úgy néz ki, mintha célja is volna, ez pedig azt jelenti, hogy el kell vesznie a szeme elől, fel kell szívódnia.
Ó, hogy...
Tovább siklik, egyre előrébb, mégis irányt vált közben, az utca balja felé manőverez, már keresi a lehetőséget, hová illanhatna.

Nos, Balthazar valóban okkal halad át a kapun öles lépteivel: egy színárnyalat és egy hozzá kapcsolódó termet szemet szúrt neki. Látja az egyelőre jó negyven méterre emberek között kígyóként tekergő női sziluettet, hát a kíváncsisága és az előérzete arra sarkallja, hogy kövesse. Nem tolakszik, nincs oka rá: komótosan, de annál magabiztosan halad. Termete elől aki csak tud, így is kitér, hiszen az embernek olyan érzése támad a közelében, hogy jobb nem útját állni a robusztus gépezetnek...  
Balthazar komor ábrázata alatt izgatottság fortyog: megismeri a nyurga testet, hiszen annyiszor szét akarta már porlasztani... Kedvére volna, ha bukott kis testét porrá törhetné. Ó de még mennyire, hogy kedvére lenne...


Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2