Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Rendelőintézet •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Rendelőintézet VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1059
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 02, 2018 6:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 23, 2018 5:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


☽ Rejtély a ködben
 
Ennyi volt? Drága testvére, szeretett Sethem lényei a semmivé vesznek. Kapkodom a fejem ide oda, s idegesen kémlelem az embereket. a jég olvad, s tudom, hogy nekem itt az ideje távoznom.

Lábam alól a talaj ismét elvész, s hirtelen kerül a földre, mint egy rongybaba. Hiába a csóknak, ismét semmibe vesz az erőm. - Nekem se kellemes már a társaságod. - Jegyezem meg. Hirtelen megzavarodottan állok, s meglepettségem nem távozik olyan hirtelen.
-Idiota.. - Jegyzem meg megforgatva szemeim, és várom a befejezést. Mikor befejezi, rázom meg a fejem, karom össze kulcsolva, majd beletúrok hajamba.
- Azt hiszem én.. - mondom, körbe pillantva. - Most megyek. - Gesztikulálok.

Harcom nem ért célba, s erőm megcsappant ide lenne feltöltődni. Seth jelenléte megnyugtat, valahol itt kell lennie, s meg kell találnom.
Azzal a lendülettel lépdelek el, s a tóvízében, mi már kiolvad sikerül eltűnnöm.


/Köszi a játékot!/




reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Rendelőintézet Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 18, 2018 10:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


☽ Elveszve mint szürke szeráf...

Jáde csapat
zene • szószám: - • Credit:

 
Ahogy felfelé szálltunk, a nő egy kérdéssel bombázott. A pimasz kérdésre csak vigyorogva válaszoltam.
– Nem sokáig lesz kedved ilyen megjegyzésekhez.
A bőröm kihűlt a zuhanás közben. A hideg szél áthűtötte a bőrömet. Persze a hőmérséklet a használt mágia miatt sokkal hidegebb volt. Az orrom a becsapódás pillanatáig úgy átfázott, hogy legszívesebben megmelengettem volna a tenyereimmel. A becsapódás pillanata fájdalmas volt. A térdem a nő hasába fúródott, és kiugrott a combcsontom a csípőmből. Egy mozdulattal ugrasztottam vissza magamnak, amit egy kattanás és egy ugrás jelzett, hogy visszatért eredeti helyére. Ezen túl több csontomnak is annyi lett. Sebaj, erőt vettem magamon és felkeltem. Akkor tűnt fel, hogy a vádlimat átszúrta valami. Ohh, nahát, egy csont!
Az nyugtatott, hogy a nő is elég rossz állapotba került. Végső soron őt temettem magam alá, neki köszönhető, hogy kevés lett a sérülésem. Ezt ne felejtsem el majd megköszönni neki.
Kitéptem egy tollamat és annak a végéből az olaját csepegtettem ujjaimra, majd a csontom által szúrt seb köré kentem egy gyors mozdulattal, azzal begyógyítva a sebet és összeforrasztva a csontot. Még volt pár sérült részem, a maradék olajjal azokat érintettem, hozzásegítve a gyógyuláshoz. Pár pillanati, talán három-négy másodpercig tartott ez a procedúra. Arra eszméltem, hogy támadás érkezik.
Megrántottam a szárnyaimat a hátam mögé húzva őket és visszarejtve őket a helyükre. A jégcsapok nagy része így elsuhant mellettem, csupám vállon találtak.
Összerogytam a földre. Azt hittem mindennek vége. Legyőzött a nő. Amint koppant a fejem a földön a sérüléstől, hatalmas fényt láttam. Ilyen lehet a vége? Talán ezt látjuk mi angyalok? Visszatérhetünk Isten fényességébe halálunk után? Nem, az lehetetlen, nincs lelkünk. A fényesség erővel töltött el. Kipattantak a szemeim, és telekinetikus erőhullámot küldtem körbe magamból, fellöktem mindnekit, ki talpon állt. Nehéz volt a mozgásom, ahogyan felkeltem. Két tollamat szakajtottam ki ezúttal, gyorsan visszadugva a szárnyamat, és olajával bekenve sérüléseim.
Most már elég, ha mondom! Nem kell harc! Foglalkozzunk valami békésebb megoldással – mondtam, miközben nem értettem, hogy mi történt. Hogyhogy újra van erőm, sőt. Több erőt éreztem magamban, mint az előtt. Talán isten műve ez is? – Meg is van! Tánc! Gyere, táncoljunk inkább! – jutott eszembe egy megzavarási mód. Hogyan is csinálta Uriel?
Egyenes a hát, kecsesen kitartva a kéz, orr fenn. Illúzióval egy testemhez simuló ruhát és balettcipőt varázsoltam magamra, persze ez csak szemfényvesztés, valóban páncél volt rajtam.
Lábujjhegyen, kecsesen fordultam. Megálltam egyik pillanatban, és egy cifra tánclépést demonstráltam. Lábujjhegyen, majd vissza, aztán újra lábujjhegyen. A lehető legkecsesebben csináltam meg ezt háromszor, aztán perdültem egyet, és egy ugrást hajtottam vissza, behajítva a lábaim, és tartva a levegőben a földön lévő pozíciót, gyors, apró mozdulatokat téve velük, ahogyan az a híres Tschajkovskij darab egy jelenetében van megírva. Utánoztam azt, amit egyszer láttam az arkangyaltól. Mikor a darabból ezt pár mozdulatot végrehajtottam egy kis improvizálásba mentem át, miközben elképzeltem, hogy egy fehér tollas vízi madár vagyok, aki táncol a tó vizén.
Ezután egy Cabriole nevezetű mozdulatot hajtottam végre. ez több ugrás volt, mely lényege a combok összeütésé a levegőben, közben váltva, hol egyik kér a fej fölé tartva és behajlítva, hol a másik. Még pár lépés, közben különböző kéztartásokat használva, minél jobban figyelve az eleganciára. Végül a hatalmas fináléban egy piruett következett. Jobb lábamon fordultam körbe kétszer, míg a másikat felemeltem a térdemig, a lábamat spiccbe helyezve. Lezárásként kitoltam előre a kezem, minta megböktem volna valakit, lassan, amikor kiléptem a mozdulatból, féltérdre ereszkedtem, a bal térdem a földön volt, és a lábam még mindig spiccben lent a földön. Így hajoltam meg a karjaimat hátra kitartva, kissé esetlenül, bár azért valami nemességgel, kecsesnek tűnve, talán valóban az is voltam, akár egy hattyú. Szinte a fülemben csengett a művész zenéje.
A meghajlás után eltűntem, és pár pillanat múlva visszatértem, talpig páncélban, páncélkesztyűvel is ezúttal.
- Látod, akár táncolhatunk is. Nem kell több csontunkat összetörni.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Rendelőintézet 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 10, 2018 3:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Rejtély a ködben
Jáde csapat The sealed kingdom  • Credit:
A harcos kitörlni a szörny emlékeit - igazán okos egy ötlet ez-, mely rátámad, majd pár utcával arrébb repíti. A bestia nem tétova, így halad tovább, a közeli emberekre mind lecsapva…
Phanuel új taktikához folyamodik. A magasba reppenti a nőt, mégpedig azért, hogy aztán szélsebesen közeledjenek a beton irányába.
Terve ezúttal is működik. Térde Delphinia gyomrába landol, azonban ő sem ússza meg karcolások nélkül. Pár törött csont, de oda sem neki. Sok harcot végig szenvedett már az évszázadok folyamán, ennyi még neki is bőven belefér.
Hiszen egy cél lebeg a szeme előtt. Menteni az embereket. De vigyáznia kell! Ha nem figyel nem csak a kórház, de ő maga is lassan megfagy. A leviatán ugyanis épp őrá támad, mégpedig alantas módon. Szárnyait célozza meg jég csápjaival, azon szándékkal, hogy megfagyassza őket. Ha sikerül elérnie őket - és ha nem tesz Phanuel ez ellen semmit, akkor sikerülni is fog neki. Tollai szélei kezdenek megfagyni és a jégvirágok egyre jobban haladnak beljebb egészen a szárnyak tövéig.
Kettejük harca nem ért még véget és…
Mintha a levegő megállt volna. A hideg a ködben egyre jobban rázza őket. Minden leheletükkel párával gazdagítják a közéjük szorult levegőt.
A kórház pedig egyre jobban a jég fogságába záródik.
Mintha megállna a levegő, az idő, a tér. Minden. Alig érzékelik, hiszen az események suhannak tova.
Villám csap le a távolba, majd egy hatalmas robbanás rázza meg a talajt. Az épületekről vakolat darabok zuhannak alá. A jégfal megtör, hajszálrepedések jelennek meg rajta.
Majd a semmiből opálos kékségben játszó fányáradat hasít végig a városon, megrázza a házak épületét, néhány ablak üvegét kitöri. Átjárja az embereket, a harcolókat.
A szörnyek pedig...Nem egyszerűen megszűnnek létezni, hanem mintha a fény magába olvasztaná őket.
A kéklő fény, mely folyóként söpör végig a városon a tengerek felett illan el. Hitetlenkedhetnek a harcolók, viszont egy valamit érezhetnek.
Erejük visszatérőben van. Sőt mi több! Mintha több lenne!
Viszont a lények megszűnésével a kórházat jéggé borító varázslat is megszűnik…


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 04, 2018 2:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


☽ Rejtély a ködben
 
Beváll! Az undormány csók után, újra kaphattam egy kis erőt, ami segített nekem abban, hogy ne kerüljek folyton a földre, bár ha az angyalkán múlik, addig rugdossan, még élni, csak drágám, én nem halok meg olyan könnyen. Nagyobb fájdalmakat is elvieletem már az életemben. De szokásához híven mit tesz? Lefejel.

HIába a telekinezis, az angyalkám felreppen. Kapd be! Remek szleg nem rég tanultam. Nem engedem a jégnek, hogy olvadjon igyekszem az embereket egy helyen tartani.
- Piroska, miért tértél le az ösvényről.Hát nem félsz a gonosz farkastól? - Mosolyodom el. És lassan lépdelek az emberek irányába.
Lecsap rám! Kigondolta volna, hogy ehhez folyamodik? ÉN! Felvisz a magasba, nyakam szorítja, de még így is képes vagyok a mókára. - Nem volt elég a csók, már a szex kell drága, és a felhők felett? - Torzult hangon, de beszélek. Majd zuhhanni kezdünk, s ismét megcsókolom az aszfaltot. Sikerül egy kicsit messzebb lennem tőle majd, hogy feltudja állni, s szavaira választ adni.
- Nekem csak belőled van elegem. - Mondom.
Majd jég csapokkal ajándékozom meg kedvességét, ami remélhetőleg eltalálja, hiszen direkt a szárnyára célzok.





reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Rendelőintézet Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 26, 2018 8:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


☽ Elveszve mint szürke szeráf...

Jáde csapat
zene • szószám: - • Credit:

 
A roham sikerült. A démon – furcsa ilyet mondani – megmentése szerencsére sikerült. Hogyha nem érek ide időben, akkor a kis füstös a semmibe veszik, vagy legalább új testet kell keresnie.  A farkasok meg pár törött csonttal lettek megajándékozva, legalábbis remélem.
Érzem a sikert, a karom lenül és látom a penge ívét. a húsába mart a vas, de elrántotta magát, cserébe némi fekete vér spriccel rám. Eltaláltam egy artériáját. A sikolyától majdnem kiszakadtak a dobhártyáim, de megsebeztem. Még egyet akartam felé lépni, befejezni azt, ami nem sikerült, de ekkor a hátam mögül csapás érkezik. Mozdulok, de a fagyos penge megsebesíti a rúnás karomat, de a rúna csak karcolás már, minden ereje elszállt, maximum a szőrét perzselhetem meg vele. Nem is vesződtem az elmúló rúnával, egyszerűen belerúgtam a farkasba, majd intve felé egyet kitöröltem minden emlékét ezzel összezavarva a bestiát. Az agyának teljes törlést adva, majd meghajlítva a teret távolra helyezve őt, úgy ét sarokkal odébb. Ezután az ismeretlen fekete vérű lény felé indultam, hogy befejezzem, amit elkezdtem, de hirtelen előttem termett, és szájon csókolt.  Éreztem, hogy érintésére elhagy az erőm. Elszívja tőlem. így tudja visszanyerni az erejét. Egy pillanatnyi habozás után megfejeltem a nőt, de már igy is sok erőmbe került ez a csók.
A fejelés után egy lökést éreztem a mellkasomon, és már hátra is repültem, de időben kinyitottam a szárnyaim és felreppentem. A karomon lévő sérülés részben összehúzódott ekkorra. Olyan magasra szálltam, amilyenre csak lehetett, körbe néztem a terepen. A kórházat és egy másik épületet a jég kezdi bebörtönözni. A szemeim elkerekednek, és látom, hogy a nő az emberek felé szedi lépteit.
Mivel tudom, hogy az a nő veszélyes, így becélzom, és jól bevált módszerrel lecsapok rá a magasból. Egy kezemmel a nyakába próbáltam marni, hogy teljes erőből szorítva egyet rajta felhúzzam őt is magammal, és repüljünk egy kicsit. Ha sikerül amilyen magasra csak tudom felviszem és onnan, őt előre a föld felé tartva, zuhanni kezdek. Ha minden jól sikerül, akkor a becsapódás lendületétől a térdem az ő gyomrába érkezik pont, vagyis próbálom úgy csinálni, hogy minél jobban érezze a becsapódást. Félek, hogy ezt a mutatványt nem sikerül pár törött csont nélkül megúszni, de legalább az emberek biztonságban lesznek. A zuhanás pillanatában az eddig jéghideg arckifejezésem egy halvány mosolyra vált. Milyen érdekes, hogy a fény szolgái ekkora erővel és ilyen brutalitásra is hajlandók. De érzem, hogy ideje véget vetni a küzdelemnek.
Ha földet értünk megszólalok a fejében, bármilyen fizikai állapotban is legyek
- Nem elég a harcból? Add meg magad, még napokig játszhatjuk ezt.
Ez nem volt teljesen igaz, kezdek nagyon elfáradni. A sérülések folyamatos öngyógyulása miatt lassan tényleg rám férne egy alvás. Gyengülök. Amióta be van zárva a menny, még gyengébb vagyok, mint voltam. Csak ócska és barbár trükkök maradtak nekem a harchoz is. És lehet, hogy a következő lépésem már csak a menekülés lesz. Eközben a bukott felé pillantok, szörnyek támadják, nincs, aki az embereket vezesse, bár így, hogy a személyt, ki az életükre kívánt törni lefoglalom, kisebb veszélyben vannak.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Rendelőintézet 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 25, 2018 10:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Rejtély a ködben
Jáde csapat The sealed kingdom  • Credit:
Delphinia “élete” egy hajszálon múlt. Persze ennél sokkal több kell ahhoz, hogy végezzenek velük, a látszatot mégsem adja meg a vele harcolókkal. A kutyák vészesen fogyatkoznak.
Ő mégsem adja fel. Újra támad, ezúttal ő, a vizet kihasználva terem Phanuel előtt, ajkáról csókot lopva szívja el energiáját. Hiába merül ki gyorsan, lám… Kreatívan megoldja, hogy feltöltődjön.
Nem kell neki sem sok, s már újra támadásba lendül. Telekinézissel löki arrébb, ám az angyalok szárnyakkal megáldott lények. Ezt kihasználva marad talpon, mindössze pár métert csúszik hátra.
A leviatán mégsem marad tétlen. Már nem foglalkozik a természetfelettiekkel, nem…
Az emberekkel. Hiszen a kórházba rossz ajtón térnek ki. Nem arra, amerre Ithya mondta neki. Az embereket veszi támadás alá.
Oh, szegény pára, ha tudná, hogy nem tudja megölni őket végleg. De ettől még rémes fájdalmakat tud okozni eme halhatatlan lényeknek, és ha nem figyelnek rá, akkor bizony megteszi.
S mégis ki figyelne?
Mephistophelés mintha álomvilágba szenderült volna, mi történhetett vele? A vörös nő bűbája alá került volna? Vagy esetleg tényleg nem érdekli a harc? A kislány kibotorkál a kórházból. Látja megmentőjét a földön térdelni. Kiáltana neki, ám Delphinia ekkor terem előtte…
Ithya pedig a maradék kutyákkal harcol, már tudja, hogy mi ellenük a szer.
Phanuel pedig újra előre próbál kapni. Vajon kinek segít? Ithyának? Mephistophelésnek? Esetleg az embereken?


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 18, 2018 12:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


☽ Rejtély a ködben
 
Démoni elme trükk hasztalan mindent látok magam elött, de pihenésre lenne szükségem. Lények, testvérem kis pajtásai kardjukat maguk után húzzva lépkednek, haladnak felénk. Nem támadnak, fogukat kimutatják, akár egy farkas a zsákmányra, karjuk jéggé vállik, s démon felé haladnak. Jól eső mosoly jelenik meg arcomra.
Kiáltása mit sem jelent számomra, hiszen nem én irányíttok, de ő higgye csak ezt. Lények bár hallgatnának rám, bár lenne ekkora erőm.
Szárnyas ismét ellenem indul, azt hiszi én irányítok, de ha engem meg is tudna ölni, se hallnának meg a lények. Szemeim felvillannak, melyeket még atyánktól örököltem, s penge hangja csak úgy süvít. Fejem a reflexeimnek hála maradt a helyén, de nem lettem sértetlen, ismét véremmel szennyeződöm.
Összekaparom maradék erőm, s termek gyorsan az angyal közelébe, majd akarva akaratlanul csókot lehelek ajkára, mivel igyekszem a mágiáját elszívni, hogy előre kaphassak. Sikerül? De azonnal lököm el, s ha sikerült telekinezessel lököm el magamtól.
-Hmm..fincsi- vonom fel szemöldököm.  Szökőáram az, mely képessé tett erre, hiszen jócskán elvette a figyelmét.  

Erőm félturbózóm, ismét támadhatok, de akkor már talán az embereket veszem célul.







reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Rendelőintézet 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 13, 2018 9:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Rejtély a ködben
Jáde csapat The sealed kingdom  • Credit:
Féltucatnyi szörny rohangál fejét vesztve a kórházba. Emberek után kutatnak, lelkek után, kiket megsemmisíthetnek. Az emberek pedig menekülnek, előlük, bebújnak az ágyak alá, szekrények mögé. Polcokat borítanak fel, hogy lassítsák a benti lények mozgását. Szemmel láthatóan sikertelenül. Mégis nehezebben mozognak, mint az emberek. Túl magasak, túl szélesek az embereknek szabott szűkos folyosókon.
Kitört a káosz.
Ezen próbál Ithya erején felül úrrá lenni. Hangja bár néhol kétségbeesett, egy-egy talpraesett ápoló és orvos máris a segítségére sietnek. A krónikus és mozgástehetetlen betegeket mentik először, a vészkijáraton át a rendelőintézet mögé. Máshova próbálják terelni a szörnyeket.
Aztán észrevesz valamit. Egy használható technikát. Szíve vágyik a harcolók iránt, Phanuel mellett kíván lenni. Vállát, vállának vetve harcolni, mint a régi szép időkben. Belesajdul dobogó szíve, jelentéktelennek érzi magát. Pedig ha sejtené, hogy sokkal többet tett, sokkal többet segített, mint amennyit ő magáról gondol…
Tekintetét elszakítja a harcolóktól, új taktikát eszelt ki. Menekülőre fogja ő is, mindaddig, amíg egy szertárba nem találja magát. Káros szenvedélye kapóra jön számára. Pillanatok csak, amíg szíve hevesen dobban, fülében hallja őket, a külvilág zaját elnyomva. Az ajtó nyílik és egy rusnya pofa nyálával teríti el. Karját vágja le, s hiába pusztul el, és jönne kettő a helyére, a Bukott sokkal gyorsabb.
Tűzbe borítja a lényeket, hajának széle megpörkölődik. Viszont a szörnyek, túlvilági halálsikolyt hallatva válnak immár véglegesen porrá.
Lábait a külvilág felé viszi, futólépésben, s ami kint fogadja.
A rémület fogja el…

Phanuel erejét használja, hogy a démon köré sereglő lényeket eltávolítsa tőle. A szörnyek a magasba emelkednek, egy pillantra megállni látszanak, hogy aztán, mintha a gócpontban egy láthatatlan robbanás történt volna, a szélrózsa minden irányába reppenjenek. Mindeközben Ithya édes hangja töri meg a pillanatnyi csendet.
A harcos angyal mégsem vesztegeti idejét. Delphinia ellen indul újra. Trükkje hatásos, a kígyó csak azt látja, hogy szemből próbál támadni, a feje magasságából.
Szinte már túl tökéletes a terve, hogy bármi baj üssön be.
Delphinia szemei kígyótekintettel figyeli a pengét, melyet hárítana… Ám a pengét mégsem ott érzi, ahol látja őket. Semmi másnak nem köszönheti azt, hogy nem vált egy fejnélküli lovassá, mint régről híres reflexeinek. Mégsem mozdul elég korán, és mégis. A kard mélyen a nyakába fúródik, átvágja az emberek számára létfontosságú artériákát, a torkát mégsem éri el. Ő is túlvilági hangon kiált fel, egyfajta energiát szabadítva így fel. Gyorsan mozdul. Vészesen közel van hozzá az angyal, de ez még segítségére is lehet. Újra.
Phanuel terve csak félig sikerül. Nincs arra ideje, hogy a vasdrótjait is segítségül hívja. Hiszen az örjöngő, fekete vérében fürdő fúriával találja magát szemben, ki erre a lépésre mit tesz?

Bármit is a féltucatnyi szörny lassan kezd magához téri. Ki hova reppent, ezt a Bukott szemmel is követheti, rémülete után. Láthatja, hogy aki a kórház falának csapódott annak kardja megérinti az épületet. Lassan vonja körbe az épületet a jég. Egy másik szörny ugyanezt műveli a szemközti épülettel is… Egy harmadik pedig pontosan Phanuel mögött kel életre. A szörny érzékeli, hogy bár nem gazdáját, de egy hozzá hasonló van bajba. Vészesen emelkedik az angyal mögé, ki ezt se nem látja, se nem hallja. Kadrját hirtelen sújtja le rá, csapását mégis eltéveszti. De nem végzetesen. A jégkard súrolja Phanuel rúnákkal tarkított alkarját.
Egy negyedik szörny pedig nem messze Ithyától kel életre…



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 10, 2018 9:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next




A kórházban katartikus káosz tombol. Az emberek – legyen az orvos, ápoló, beteg, avagy éppen hozzátartozó – felbolydultak; olyan most ez az egész, mint egy méhkas, és a zümmögés, a zizegés a koponyám falain ver visszhangot. Teljes a zűrzavar és a pánik. Kézzelfogható a feszültség. A félelem. A pánik. A rettegés. Csak az jár a fejemben, hogy nem hagyhatom, hogy ezek az emberek itt, bárki közülük, meghaljon ma. Nem engedhetem, hogy az ismeretlen, idegen entitásoknak hála az egész planéta e sorsra jusson. Nem. Az nem lehet. Pontosan tudom azt, amit Mephistopheles már rég tud: csak egy apró homokszem vagyok, semmi több. A kirakós egy jelentéktelen kis darabkája. Se több, se kevesebb. És, amióta elveszettem a szárnyaimat, és ezzel egyidejűleg az összes képességemet, már ennyit sem érek. Semmi vagyok. Senki vagyok. Hontalan, magányos bóklászó, bolyongó lélek, kilátástalanul, sorstalanul. Csak és kizárólag az lebeg a szemem előtt, hogy megvédjem a halandókat – itt, és mindenhol máshol a bolygón (bár jelenleg, ugyebár, meg vannak kötve a kezeim, és az eszközeim nem mozognak olyan széles skálán, mint egykoron).
Mindenkit a vészkijáratok felé terelek, messze a gócponttól – ahol a fivérem, és az a pokolszökevény harcolnak az ismeretlen, rőt nővel. Az orvosokat, és a nővéreket futólag arra szólítom fel, amit valószínűleg amúgy is tudnak, mégpedig, hogy evakuálják a mozgásképtelen, ágyhoz kötött betegeket. És, mivel ez nem tűnik túl gyors, és hatékony megoldásnak, a hangosbemondó mikrofonjába beszélek; újra, és újra, és újra elismétlem kimondott szavaimat, már-már parancsba adom, hogy a lehető leggyorsabban, és legbiztonságosabb módon hagyják el a kórház területét.
Addig mantrázom ezt, amíg már csak páran cikáznak az aulában. Opálos tekintetem az üvegajtó túl felére réved, és a szívem azonnal oda húz. A harcolók felé. Ki, a földi pokolba. Mert mi ez, ha nem pokol? Lángnyelvek nyalnak a tejködbe, groteszk, narancsos-vöröses fénybe vonva a teret, az épület előtt, és oszlopok törnek a magasba, feketére és szürkére színezve az eget – amit nem láthatunk most. De fogjuk még. Ragadozó módjára mozdulok, ujjaim már a kardok markolatára feszül, amikor megindulok. Gyorsan megkerülöm a recepciós pultot, hogy a kijárat felé vessem magamat, de ebben a szentségtelen pillanatban szörnyetegek törnek be rajta; az üveg ezer, szikrázó szilánkra pattan szét, a még itt lévő halandók sikítanak és ordítanak, gyors léptek nesze, melyek a távolba vesznek, tompán puffanó testek. Olyan erővel robbantak be az épületbe, hogy az én hátam is az egyik falnak csapódott, az üvegszilánkok a bőrömet szabdalják, melyekből vér serken; kell egy illanásnyi idő. Csak ennyi. És, mintha a démon megérezte volna, a megálló idő illúziójával ajándékoz meg bennünket.
Tudom, hogy van egy öngyújtó a zsebemben. A dohányzás ronda szokás, lassan, füstösen ölő méreg, de most... most jó, hogy dohányzom. Szemem sarkából meglátok a közelben egy raktárt. Ha nincs nyitva, a szeráffal egy pillanat alatt áttörök rajta. Ott pedig van alkohol, vegytiszta, orvosi alkohol. Az pedig köztudottan roppantul jól ég.
Nagy levegőt veszek, mert tudom, hogy ezek a dögök gyorsak, és csak még gyorsabbak, ha nem harcolok ellenük, hanem menekülni kezdek – látszólag -, mint a préda. A préda, amit le kell teríteni, amit le kell vadászni, amit meg kell ölni, amit fel kell zabálni.
Amint mozdulni tudok, a szertár felé rohanok. Hallom, ahogy a karmok, és a régi lábbelik talpa koppan a steril járólapokon. Szinte a nyakamba lihegnek a bestiák, szinte érezni vélem a leheletüket a bőrömön. Szerencsére a szertár ajtaja nyitva van, feltéptem, és amikor belépek a szűk helyiségbe, bevillan: ez a szűk helyiség akár a koporsóm is lehetne. És lehet is, ha nem vagyok elég gyors. Áttetsző, víztiszta folyadékokat veszek magamhoz, mindent, amin virít a jelzés: tűzveszélyes, gyúlékony, mérgező. A belépő, rám rontó, démoni kutyát elrúgom magamtól, a szeráffal felé suhantok, úgy hasítja a húsát, mint kés a vajat. Lemetszettem a jobb karját, melyben a saját kardját tartotta.
Megtanítom ezeknek a dögöknek, hogy milyen, amikor sarokba szorítanak egy bestiát.
Nem foglalkozok a zárakkal, ami üveg, annak a nyakát letöröm egy ajtófélfán, és a szörnyetegeknek hajítom. A gyér fényben csillog a bundájukon a vegyszer. Mindenféle kemikália veszélyes, mérgező elegye. Az öngyújtót nem is kell eldobnom, vagy hozzájuk érintenem, elég, ha elhúzom mellettük, ahogy a kijárat felé futok, már a vegyszerek párája is felgyullad.
Kisebb robbanás, és a lények kínkeserves, gyötrelmes, utolsó, elhaló vonyításai és ordításai követik az utamat, és ugyanilyen hévvel futok a testvérem és Mephistopheles felé. És látom. Látom, ahogy az egyik bestia a démon felé tart, fenyegetően a magasba emeli a pengéjét.
- Ne... ne! Mephistopheles! – üvöltök. Kétségbeesetten. És nem hezitálok, azonnal felé kezdek futni, nem törődve az esetlegesen utamba kerülő szörnyetegekkel, de tudom, hogy nem fogok odaérni időben, és, ha a démon esetleg valamiféle olcsó, bazári trükk miatt moccanni sem tud, amivel az idegen nő sújtotta, akkor... akkor. Mi lesz, Ithya? – teszem fel magamnak a kérdést. Megszabadulsz tőle. De valóban ezt akarod? Nem. Te magad akarsz végezni vele. Ugye?Hát, nem értem oda időben. Nem értem volna oda – de Phanuel igen. Nagy levegőt veszek, és valamiféle megmagyarázhatatlan okból, indokolatlanul örülök neki.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Rendelőintézet Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 10, 2018 7:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


☽ Elveszve mint szürke szeráf...

Jáde csapat
zene • szószám: - • Credit:

 
A démon időnyerése jól jött. Amint feltűnt, hogy a nő nem hajlik a további fegyverszünetre, egy pillanat alatt eltűntem, és vissza is értem. A köteg drótot a vállamra akasztottam a kés a kezembe. egy csomag só az övem egy kis tarsolyába töltve.
A kép, amire visszatértem, az egy csapat szörny volt, amik éppen a démonra akart csapni. A karjukat már súlytásra készen tartották. Egy mozdulat kellett volna, hogy a démonon a kardok átszeljenek. A fejemmel intettem, és hatalmas erőt fejtettem ki az elmémmel. Egy pillanatra még a fejem is belefájdult, hiszen akkora erővel löktem el a farkasokat. Mindet löktem egyszerre. Nem szórakoztam velük. Megóvtam a démont. Tudtam, hogy adott esetben a rúnás kezemet kell majd használnom, de most a rúnáktól „szűz” kezemben lévő kést szorongattam.
- Elég legyen ebből! – mordultam fel, és a nő felé rontottam. Fizikai erőmet bevetve indultam felé. Bármikor irányt tudtam változtatni, ha akartam, mivel felkészültem rá, hogy esetlegesen egy kődarabot kapok az arcomba.
Felé rohanok, majd csapásra készülök. Aljas trükk, amire még úgy hittem, hogy van erőm. A csapást elindítottam fentről, karom minden izmát beleadva az ütésbe. A bal oldali nyakra érkező ütést az célpontom nem annak látta, ami valóban. Annyit ferdítettem a valóságon, hogy a suhintást egy csípő, vagy inkább oldalra érkező ütésnek látta a becsapódás pillanatáig. Ha a tervem sikerül, akkor a késsel a nő nyakába metszek, kishíján lefejezve őt.
Aljas egy húzás volt ez tőlem, de ha így valamelyest a cél felé bírom mozdítani a lehetséges végkifejletek csúszkáját…
Amennyiben sikerül meglépnem ezt, a testét, ha csak tudom, akkor beletekerem a köteg drótba. Úgy kötöm a drótot, hogy kereszt alak is kivehető legyen benne, több is. Erősen hajtogatom a drótot. Akképp gúzsba kötöm, hogy képtelen legyen moccanni, hogyha feltámad, ahogyan én tenném egy ilyen után. Majd a biztonság kedvéért, ha ez sikerült, a kést beleszúrom a szívébe, hogy tovább tartson ez a vegetatív állapot, amit nem végleges halálként nevezhetünk a nevén.
Ezek után, a kezemen lévő rúnát felhasználva, az első lényt, ami rám támad, hatástalanítom, belé ölöm a rúna erejét odáig, míg el nem ég.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Rendelőintézet 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 02, 2018 10:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Rejtély a ködben
Jáde csapat The sealed kingdom  • Credit:
Phanuel meglöki a leviatán nőt, amaz pedig elveszti egyensúlyát. Mégis még küzd. Frusztrálja a tudat, hogy ennyire képes most csak. Hova tűnt hajdanvolt ereje?
De hasonlókat érezhet a harcos angyal is. Hiszen régebben ennyitől nem fáradt ki. Most pedig? Hihetetlen, hogy ez épp velük történik meg és éppen most. Ezekben az időkben, amikor az embereknek kellene segíteniük.
Viszont elméjük gyorsan jár. Mephistophelés egy olcsó trükkhöz folyamodik. Még ha illúzióval is akarja elérni, hogy Delphinia úgy lássa az idő megállt, nem jött össze. Az ő ereje is jócskán megcsappant. Saját magát másolta le nem egyszer. Sok erőt felemésztett, még akkor is ha egy gyermek vérét használja, hogy visszaszerezze.
Viszont ez most nem jött össze neki. Delphinia mindent lát maga körül, de pihenésre szorul. Ahogy a harcos és a démon is.
Pillanatnyi tűzszünet, csak amíg, mindenki összeszedi magát.
De az idő nem változik, halad tovább. A szörnyek szemei vérben forognak. Nem maradtak csupán négyen odakint. A kadot maguk után húzzák, úgy közelítenek Delphiniához valamint Mephistopheléshez.
Phanuel egy kis időre eltűnik, s amikor visszatér már azt láthatja, hogy négy felől fogják közbe a démont és a leviatánt. De egyelőre nem támadnak, csak vicsorítanak. A mágusuk odaveszett, erőt nem kapnak már tőle, karjuk mégis jégkarddá változott.
Egységesen emelik fel a kardjukat a fejük fölé. Ártó szándékkal egyszerre fordulnak a démon irányába. S egyszerre készülnek lesújtani rájuk…
Ithya mindeközben bent segít. Ha látta is, hogy mi történik odakint, azt mindenképp hallja, amiről bent diskurálnak. A tűz segít a bestiák ellen. Hamar belátásra tér és parancsokat osztogat. Próbálja feltartani a lényeket, hogy azok ne akarjanak ártani az embereknek. Óvja őket, hiszen Atyja is ezt kívánná tőle. Be akarja bizonyítani hogy még mindig jó harcos. Hogy ott van a helye az angyalok között. Vissza akarja szerezni szárnyait, de úgy nem fogja tudni, ha hagyja az embereket elveszni.
Ha lehetősége van rá, akkor maga is alkalmaz gyúlékony eszközöket, hogy mihamarabb pontot tegyenek az ügy végére.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6