Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 2:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Something missing here
Raphael
And Ophilia



──────────── ────────────

The doctor is just one step away from the killer

Óvatosan lépek közelebb, ám még mindig nem látok sokkal többet. A démon hallatja hangját, de nem velem beszél. Ki lehet még idelenn? És miért? Ez a hely még a démonoknak is sötét, nem hogy más lénynek. Majd egy női hang. Ismerős, mégis oly idegennek hangzik. Egyre közelebb, és közelebb férkőzök a hang irányába. Közben erősen fülelek, ám a rohadék kutyák morgása szinte minden hangot elnyom. Egy éles hang viszont kihallatszik. A hang amikor a hideg fém átvágja a húst. Csak nem? A démon vagy a másik? Egyre ezen filozofálok, és nem tudom melyiknek fogok jobban örülni. Mindegy ha egyedül is van könnyedén megölöm, bármivel is nézzek szembe. Ismét a női hang, és a kutyák egyre jobban vicsorognak. Sietve szedem a lábaimat, hiszen nem tudom vannak e esetleg többen. Kiterjedt fényt látok magam előtt ám mégis tompa. Egy angyal, de ki lehet az? Az biztos, hogy valakit megvágtak nem is kicsit, viszont ha a testvérem vérét vették azonnal cselekednem kell. Rohanni kezdek a fény irányában, és közben a padlót is figyelem, nehogy egy kósza csapdába rohanjak. Pár méterrel a cél előtt előkapom a pengémet, felkészülve a hirtelen kaszabolásra. Fényemet kiterjesztem, hogy jobban lássam a dolgokat, majd megpillantom őt, és a földön fekvő démont. Akkor a démon kapta a vágást. Az angyal ott állt kezét lazán tartva, melyről a démon vére csepegett a csatorna padlójára, ahol egy csapda körvonalazódott ki. Basszameg. A két pokolkutya közül az egyik készült rávetni magát, ám nem sok sikerrel. Telekinézissel a falhoz vágtam azt. A másik mielőtt bármit tehetett volna előtte teremtem, és kardomat átdöftem koponyáján. Mély lélegzet után fordulok a csapdába esett felé.
- Jól vagy? - közben elkezdem semlegesíteni a csapdát  
reveal your secrets

Ophilia


Titkos alagutak - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 11, 2019 8:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Raphael
Only God can fill an empty heart
- Ki vagy te? - hangzik egy öblös hang a csatorna mélyéről. Az az átkozott démon. Ajkam aljas mosolyra húzódik. Fejemet enyhén félrehajtva tekintek a pokolfajzatra. Nem rémít meg maszkulim alkatja.
Nem rémít meg a dühösen villanó szemei, sem pedig a vígan morgó kutyái. Ugyan már. Ciccegve rázom meg a fejemet. Hogy ki is lennék?
- Számít az? - kérdezem, hiszen nem. A halál órája számára eljött. Mindig is érdeklőve szemléltem azon embereket - vagy ez esetben démonokat - kik a halál órája előtt tudni kívánják, hogy ki is veszi el az életüket. Oh, hát tényleg ennyire számítana ez? Egy másodpercig sem. A helyzetén semmit sem változtat, a túlvilág?
A hozzánk hasonlóknak nem létezik.
Fényemet kiterjesztem, faltól-falig ér, mégsem ragyog úgy, mint bármelyik más angyalnak. Mily irónikus. Én maradtam az egyedüli, aki még angyali munkáját végzi, mégis nekem a legtompább a fényem. Üsse balta, az én erőm legalább nagyobb.
Egy szimpillantás alatt tűnök el, hogy a teret meghajlítva kerüljek a démon mögé. Nem teketóriázok, nem mondok hangzatos beszédet. Ostobaság. A cselekedet csak, mi számít. Övébe rejtett kését kölcsönvéve vágom át a torkát. Vér fröccsen előre, a kutyária. Kik egyre csak jobban morognak rám.
Szemeimet forgatva tekintek rájuk. Ostoba jószágok.
- Tényleg? - vonom össze szemöldököm, miközben a költői kérdést teszem fel nekik. Mégsem tágítanak. Véremet akarják. Karomat lazán tartom magam mellett. A démon vére csepeg le róla. Várok. Várom, hogy ugorjanak, mintha hagyni akarnám magamat. Mozdulatlanná dermedve állok. Majd a lábaim elé nézek.
Angyalcsapda. A rohadt életbe, várt valakire… A két kutya pedig két irányból támadnak rám...
Csepp.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 09, 2019 5:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Something missing here
Raphael
And Ophilia



──────────── ────────────

The doctor is just one step away from the killer

Placcs. Csapódik be előttem egy hatalmas vízcsepp a hatalmas pocsolyába. Lépek párat, és ismét. Idegőrjítő lehet hosszútávon. Nem állhatok meg. Itt van lent az a démon aki tudhat valamit róla. Hosszú út vezetett hozzá, és most már el kell kapnom. Hevesen szedem a lábaimat, a minél gyorsabb haladás érdekében. Néhány pokolkutyát hagyott hátra, melyet kardommal könnyedén aprítok darabokra. Nem is értem, hogy gondolhatta. Hiszen egy arkkal néz szembe. Könnyebb lenne neki megadni magát, és akkor talán elengedem. Pár lépés után elágazás. Két út vezet. Vajon merre mehetett? Fülelek, hátha meghallom valamelyik kutyája morgását.  Hopp meg is van. Szinte futólépésben indulok meg a hang irányába. A vizes padlón minden léptem hallatszik. Könnyedén észreveszik ha közelítek. A távolban halovány fényt vélek felfedezni, és újabb morgás. Csökkentek a sebességemen, a gyorsaságot felváltotta az óvatosság. Óvatosan helyezem a lábaimat. Egyiket a másik után, a pocsolyákat elkerülve. Ahogy közelítek egy ismerős alak kerekedik ki, mégis oly idegennek tűnik számomra. Igen és néhány kutya. Természetesen attól a démontól aki miatt ide jöttem. Viszont most egyre inkább érdekelni kezdett a homályos alak. Mikor már szinte teljesen látom ki is lehet az, meghúzódok a háttérben, és várok kicsit, nehogy csapdába csaljanak.
reveal your secrets

Ophilia


Titkos alagutak - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 29, 2018 2:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Raphael
Only God can fill an empty heart
Csepp.
Az alagút plafonjáról hull alá egy csepp víz. Az alatta elterülő apró tócsával válik eggyé, halk hangját követően. Mégis, visszhangzik szűk, sötét helyen. A várost ellepő alagutak sötétjében senki sem jár már. Elfeledte a város, elfeledték az itt lakók. De ha mégsem? Rettegnek ide lejárni.
Csepp.
Újabb hull alá, lábam mellett ér földet. Ezernyi cseppekké válik, és a szélrózsa minden irányába jut belőle. Magabiztos lépést teszek előre. Cipőm műanyag talpa megcsúszik a nedves talajon. Senki sem mer lejárni ide. Rettegnek.
Szörnyeket vélnek felfedezni. Szörnyeket, melyek nem léteznek, mégis elhiszik az emberek.
Szörnyek, melyeket azt hiszik, hogy árthatnak nekik.
Csepp.
Lényem fényével világítom meg a körülöttem lévő területet. Kezeimet óvatosan húzom végig a falon. Az egykori telepesek hajóira épült a város. Szemeimet behunyom, látom magam előtt a hajókat, a több rétegnyi homok, és kő alatt. Egykori, gondos kezekkel megépített hajók. Mily szörnyű vége ez egy kultúrának. Egy népnek.
Csepp.
Karom hegye csúszik végig a sziklás talajon. Halk morgás az irányából. Ajkamra galád mosoly ül. Szörnyetegek. Egyszerű démon kutyák ették be magukat az alagútakba. Oh, nem, eszem ágába sincs segíteni az embereken. Egyszerűen csak tudni akarom, hogy kié lehetnek. Mily démon van itt közel. A káosz jött volna vissza? Vagy egyszerűen csak valaki más?
Csepp.
Vicsorgó fogak, a távolból, a sötétből is látom. A villogó szempárokat. Pofája szegletében lévő nyálat, mely végigfut fogai mentén, majd maga alá hullajtja.
Nyugodtan sétálok felé, mintha mit sem sejtenék gyilkos szándékától.
Kié vagy hát kutya? Kit szolgálsz? Kinek a szolgálatát gyengítem meg?
Fényem egyre fényesebb, mégis tompa. Nem olyan, mint egykoron. Szívem helyén pedig csak fekete foltot hagy maga után. Kinek kell mégis szív, amikor hatalmam napról napra nagyobb, mint bárki másnak?
Csepp.
Az árnyékban megbújó sziluettje kirajzolódik a démonfajzatnak. Sem neki, sem más nem maradhat életben. Többé már nem.
Többé már nem érdekelnek kicsinyes életei egy fajnak sem. Többé már nem győzködök senkit. Többé már senki sem érdemli meg az életet.
Csepp.
reveal your secrets

Hell or Heaven


Titkos alagutak - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 9:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 20, 2017 12:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Ophilia
Csak a vállamat húzkodom a vissza kérdezésére, még is mit várt? Az emberek ilyenek, jöhetnék azzal hogy pontosan ezért van szükség az angyalokra és kellenek mézesmadzagnak a démonok, ám megtartom magamnak eme gondolataimat. Forgatom a szememet, közben haladunk előre.
- Milyen kincsek?
Nem nevezném kincsnek a halom emberi ürüléket, ha csak valaki nem akar komposztot készíteni belőle, persze ehhez sem elég jó. Sőt. Bizarr ötlet! Amikor hibának nevezi az érkezését az engem szomorúsággal tölt el, bár kifelé ebből semmit sem érzékeltetek vele, inkább szolid együttérzést tanúsítok, aztán rátérünk a nevem emlegetésére. Megint csendben forgatom a szemem. Ha tudná mennyire igaza van!
- Ez dicséretes! A legjobb helyen vagy ehhez.
Szerintem megismerni csak úgy lehet valamit, ha megtapasztaljuk. Ő most itt van, a földön. Meg akarja ismerni az embereket. Ehhez ott van, ahol lennie kell.
- Ha jól emlékszem nemsokára látnunk kell a végét ennek...
Mutatok a járatba magam előtt, mivel ember vagyok, én még nem látom, persze ez nincs így.
- A Coit torony? Nagyjából fél óra sétára van onnan, ahová perceken belül felérünk.
Megáll, elkezdi nézegetni a faroncsokat, úgyhogy erre én is megállok, visszalépkedek hozzá. Az embereknek kellene fontosnak lennie, de ők tesznek rá, ezért én is teszek rá. Ophilia viszont elmereng, megcsodálja, elkalandozik a múlt emlékein. Gügyén pislogok körbe, aztán megjegyzem.
- Hát ha gondolod...bár fogalmam sincs van-e értelme kiszedni és felvinni őket a múzeumba...deee..megpróbálhatjuk?
Nem vagyok biztos benne hogy ez jó ötlet-e. Nem követtem nyomon a falapok történéseit, azazhogy ki rakta őket itt sorba, de megeshet hogy amúgy is fel akarják vinni. Nos, ez esetben minket néznének tolvajoknak.
- Megeshet hogy az útjuk amúgy is felfelé vezet...
Jegyzem meg halkan, kérdőn tekintve rá.
reveal your secrets

Ophilia


Titkos alagutak - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 14, 2017 3:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Tom & Ophilia
Pain is real, but so is hope


Csak kedves mosollyal válaszolok apró megjegyzésére, bár valószínűleg nem láthatja orcámat, előttem bandukolva. Mégsem szólok többet, magam is elmerengek gondolataimba. Furcsa… gondolatok kavarognak elmémbe, mely eddig sose történt velem. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy miként válhatott olyanná, amivé. Hiszen egykoron… De ez most lényegtelen is. Nem most fogom megfejteni a Stamiellel történteket.
- Ühüm – válaszolom visszakérdezésére. A könyvet magam előtt tartva kulcsolom össze gerincén ujjaimat. Enyhén kidőlök oldalra, figyelve, hogy mit is rugdal annyira. Egy darabig figyelem a tégla útját, ahogy a vízbe süllyed és elnyeli a mélységes sötétség.
- Még ezek után is képesek vagytok egymás ellen fordulni? – kérdezem, talán némi meghökkenéssel hangomban. Fejemet némán rázom meg. Azt hittem, hogy már elég ember életét oltották ki, s ebből tanulva, az emberek végre összefognak.
Talán tévedtem, nem tudhatom, hisz meglehet, hogy angyalok vagy épp démonok elől menekültek. – Úgy tűnik, hogy akkor ez egy remek bújtatóhely a számodra. Kár hogy nem ismeritek már mily kincsek rejtőznek eme alagutakba – ha nem is vagyok lent régóta azt már észrevettem, hogy az emberek kezdenek érdektelenekké válni a történelmük iránt. A múltat, mintha el akarnák felejteni, mintha ezzel semmissé tennének mindent, mi hozzájuk köthető volna.
- Nem kívánom megismételni ama hibát – nyugtatom meg a férfit, hogy efelől nem kell tartania. Vele fordulok be balra. Egy darabig csendben hallgatom, hogy a talajvíz miként furakszik át a betonnal körbevett csatornán. Apró repedések, ahol még a növények gyökerei is utat törtek maguknak. Mire nem képes a természet, ha az emberi építménnyel kerül szembe. Mily túlélőek.
- Atyánk bárhol lehet most – felelem neki mosolyogva, könnyed hangomon, nevetését meghallva. – Senki sem tudja, hogy merre van, ezért lehet épp bárhol. Lehet, hogy csendben figyel minket, de az is lehet, hogy épp egy másik, testvérvilág megalkotásán ügyködik – beszélek csendes, nyugodt hangomon.
- Nem gondolnám, hogy tapintatlan lettél volna. Természetes, hogy sokan elvesztik a hitüket manapság – hajtom oldalra a fejemet. Tény, hogy kevés olyan ember maradt, ki bízni tud a Teremtőnkben. Ők mégis apró fényt nyújtanak a sötét időkben. Az angyalok hite azonban úgy hiszem, hogy kevés Atyánk visszatértéhez. – Szeretném megismerni az emberek világát – felelem könnyedén.
Tán ebből leszűrheti, hogy nincs sok tapasztalatom a matérián. Nem tagadom, nem szégyellem, hogy először járok itt. Tán most sem lennék itt, ha minden a régi lenne. Ha Atyánk itt lenne, továbbra is onnan fentről figyelhetném eme apró hangyákat. – Valóban? – kapom hirtelen felé tekintetem. – Tudod, hogy merre található a Coit Torony? Onnan van a legszebb kilátás a városra – érdeklődöm meg tőle.
Közben lassan haladunk előre, s a fal lassan homokossá, iszapossá válik. Mögöttük halványan látszódnak ovális alakú szorosan egymás mellé tett falapok.
- Oh… - állok meg egy pillanatra, s csupasz kezemmel simítok végig az egyik ilyen jelenségen. – Ezek az egykori telepesek hajói, kik San Fransiscoba jöttek. Vagyis azoknak a maradványai. A várost ezekre építették – tekintek fel, ha esetleg megállt volna, ha mégsem… Akkor egy pillanatig még gyönyörködöm a látványba. Hiszen több száz évig megőrizte az iszap az épségüket…

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 14, 2017 1:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Ophilia
- Hát persze...
Elmerengve figyelem a szemközti fal repedéseinek mikéntjét, egyszer felhúzva az orrom. Szegény Stamiel.  Kár hogy éppen kihagytam azt a történést, esetleg később visszapörgethetem az időt és fejtegethetem magam szórakoztatva a miérteket. Áhh..most nem. Képzeletben legyintettem egyet az egészre. Valószínűleg úgy volt, hiszen itt áll...igaz én mentettem meg az életét, de ez mellékes.
- Honnan? Hogy hogy honnan?
Már már szórakozottan görgetek egy leporlott tégladarabot magam előtt, mikor közbevág a kérdésével. Hangos csobbanással hullik bele a vízbe szavaim nyomán. Mintha kételkedne bennem...miért?
- Azt nem állítom hogy remekül, de hogy kérdésedre választ adjak, itt már egyszer jártam..amikor...amikor ki kellett menekítenem őkelmét az őt megölni szándékozók elől. Azóta is hallgatom az ezzel kapcsolatos dicsérő szavait.
Gondolok itt a főnökömre és közben meg is indulok. Nekem csak közjáték volt az előbbi, és ha hű akarok lenni hozzá, akkor felesleges értetlenkednem itt, hiszen nem ölte meg Stamielt. Meg az előbb mondta hogy egyetlen teremtménynek sem tudna ártani, más kérdés hogy nekem nem is tudna.
- Szerintem nyugodtan felmehetünk, ha nem keltünk feltűnést..márpedig a jelenléted nem fog..kivétel ha megint reprodukálni akarod a belépőd a városba. Mert az feltűnő.
Előttünk balra elágazás, és rögtön fordulok is amint odaérek.
- Mihály, Ramiél, Uriel..még a főnökeitek is közöttünk járnak. Tiszta bolondok háza...kár hogy Isten nem tett jelenést..az lenne a hab a tortára.
Bohókásan felröhögök, de amint találkozik a tekintetünk, vagy rám szólna, úgy abba is hagyom.
- Uhm, bocsánat. Sokszor tapintatlan vagyok, tudom.. Szóval...mit akarsz kezdeni itt a városban?
Főleg azzal a könyvvel a kezében, de nem akarom hogy azt higgye puhatolózni akarok, kutatnám a titkait, mert nincs rá szükségem, ha akarnám megtudnám én nagyon gyorsan. De jól esik beszélgetni az egyik angyalommal.
- Ami azt illeti, a várost jól ismerem, talán a segítségedre lehetek.
reveal your secrets

Ophilia


Titkos alagutak - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 09, 2017 1:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Tom & Ophilia
Pain is real, but so is hope


- Oh, az igazán tiszteletre méltó foglalkozás – fejtem ki számára véleményem, arcomon derűs mosollyal.
Mit sem zavartatom magam, hogy ő halad elől, vagy hogy épp megáll. Lendületesen haladok tovább, lelépve az apró szigetről…
Balesetek mindig történnek, mindenkivel. Úgy tűnik, hogy számomra ez most egy ilyen nap. Ahogy az emberek mondják: „ez nem az én napom”.
- Öhm… - csúszik ki teljesen okosan az okos kis buksimból, amikor megfordulva már-már szégyenkezve tekintek rá, amiért ily elhamarkodott voltam.
Képzelem szegénybe milyen kép alakulhat ki az angyalokról, ha csak rólam alkothat véleményt eme röpke találkozás alatt. Tény, nem állok most a helyzet magaslatán, még az is lehet, hogy ez érthető is lehetne. Csakhogy a kifogások nem elfogadhatóak.
Feltekintve látom a felém nyújtott kezét. Fel tudnék magamtól is lépni, ám ily kedves gesztust udvariatlanság visszautasítani. Atyám sem lenne büszke ránk, ha ily apróságot nem vennénk figyelembe kedvenc teremtményeit illetően.
- Honnan ismered az angyalok apró kis trükkjeit? – kérdezem tőle, immár mögötte haladva a vékonyka pallón. Közben természetesen eleget teszek kérésének s eltüntetem magamról a csatorna maradványait.
Mondhatnátok, hogy persze, hisz az előbb látta, ám akkor is ő vetette fel. Vagy esetleg mondtam volna valamit, amikor még tudatomnál sem voltam? Lehetséges.
Fejem hirtelen kapom fel, eddigi nézelődésemből, kérdése nyomán.
- Mi? – kérdezek vissza meglepetten. – Nem, nem, dehogy is – kezdek bele szabadkozásomba, kezemet is intve, hogy szó sincs erről. Eme kérdés mégis elgondolkoztat egy röpke pillanatig, hogy vajon mily angyalokká válhattak az egymással küzdő felek? Hisz lényegében most egymást irtjuk minden ok nélkül.
- Nem tudnék ártani egy élőlénynek sem, melyet Atyánk teremtett, nem erre lettem teremtve – szólalok meg újra pár pillanatnyi szünet után. – S ebbe beletartoznak testvéreim is, álljanak bár egymással szembe, velem szemben, akkor sem tudnék bennük kárt okozni. Fivérem még azelőtt tért józan észhez, mielőtt teljesen belepte volna a vörös köd. Nem kívánt ő ártani nekem – mosolygom magam elé, fejemet lehajtva.
Olyannyira… kettős volt Stamiel személyisége. Egyszerre démoni, mégis oly mint egykoron. Nem tudom, hogy mi történhetett vele, de bármi, régi énjét nem feledte el.
- Úgy tűnik remekül ismered a város alatt futó csatorna rendszert – hessegetem el a zavaros gondolatokat magamtól. Nem azért jöttem le a Földre, hogy apró kis gondjaimmal foglalkozzak. Ha már itt vagyok szeretném megismerni az emberek világát. – Honnan eme ismeretséged?

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 08, 2017 5:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Ophilia
- Testőr vagyok.
Még én sem léptem ki direkt a szag és a kosz miatt, de Ophiliának sikerül gyorsan belegázolnia a trutyiba. Kapnék utána és elkezdem mondani.
- Ne, ne arra, mert ott, ott...van..a szennyvíz. Már mindegy. Gyere, mássz ki!
Azt hiszem, ezt maximum csak Istennek sikerült volna megelőznie..milyen ironikus. Kifújom a levegőt a fogaim között, mialatt előzékenyen nyújtom kezemet a hölgynek, bár tudom nem szorul a segítségemre, de mégis a látszatát fenntartom annak hogy valaha régen belém verték ezt a gesztust. Ha a lyukból oldalra tekintünk -akármelyik irányba-, a fal szélénél keskeny, száraz út vezet, amin könnyedén végig sétálhatunk.
- Marha mázli hogy ezt..szóval ezt bármikor vissza tudod csinálni.
Mutogatok az összekoszolt ruhájára és közben haladok, jobbra kilépve, a fal mentén. A mobilom világít nekünk.
- Tehát azt mondod, hogy a pusztítás ellenére, amit elszenvedtél, az a valaki nem óhajt utánad jönni? Vagy...
Kicsit eláll a lélegzetem, de nem. Nem! Kizárt hogy megölte. Mégis kibukik a kérdés belőlem.
- ...megölted?
Félnem kellene tőle? Azaz imitáljam a félelmet? Öreg dilemma üti fel fejét, meg is torpanok míg a reakciójára várok. A közvetlen mellettünk csobogó víz ganajtúrókat megszégyenítő mocskáról, lassan felfelé kúszik a tekintetem őrá.
reveal your secrets

Ophilia


Titkos alagutak - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 06, 2017 5:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Tom & Ophilia
Pain is real, but so is hope


Nevetésére szelíd mosoly kúszik ajkaimra. Örülök, ha némileg sikerült jobb kedvre derítenem, ily szűkös időben. A vidámság sokak számára kiút a zavaros időszakokban, s lássuk be: a mostani eléggé az. Emberfeletti erőt mutatott be azzal, hogy segített ide lehoznia, noha valójában azt sem tudom, hogy merre is vagyunk. Legfeljebb sejtéseim lehetnek a dolgot illetően.
Fejem enyhén félrehajtva figyelem a félhomályban kezeinek mozdulatát. Összeszűkített szemekkel próbálok értelmet nyerni neki, de emberi tapasztalataim továbbra is kevesek ehhez.
- Rendben van, Tom - mosolygok rá továbbra is kedvesen. Pillanatnyi gyengeségem s a nemrég átélt események úgy tűnik, hogy kevesek még azok, hogy megtörjék az arcomra szüntelen elterülő mosolyt.
Sajnálkozására fejemet lehajtva kuncogok újra csak halkan.
- Tartozom önnek - felelem vidáman, tekintetem úra ráemelve. - Vagyis neked - javítom ki magam gyorsan, mielőtt ő tenné. - Hálás vagyok tényleg, elhiszem, hogy nem lehettem túl könnyű. Mindazon által számomra tökéletes ez a hely - még akkor is ha az ürülék és mocsár szaga csípi érzékeny orromat, látásomat. Ám mindez csak múló állapot. Azonban attól nem tartok, hogy keresnének. Nem úgy hagytam ott…
Tekintetem egy pillanatra melankólikussá válik, ám látva arcát mily szögbe világítja meg a fény, eme szomorúság el is tűnik egyből. Úgy tűnik, hogy az emberek világából sok mindent kihagytam az elmúlt évszázadokban. A technológia fejlődése nem állt meg, legfeljebb csak kevesek rendelkezésére áll. Fejem félrehajtva figyelem a ketyerét melyet világításnak használ. Ez nem olyan elemlámpa, melyet Abaddon is használt.
- Hogy? - kapom fel hirtelen a tekintetem. - Jah, de, de, persze - vakarom meg vérfoltos halántékomat. Tekintetem egy pillanatra behunyom, úgy hírlik a  hatás kedvéért szeretik az emberek így csinálni. Egy pillanat töredéke múlva pedig minden úgy néz ki, ahogy egykoron. Hajam nem gubancos, vérfoltok eltűntek a ruhámról, nyakamból alázúduló vérfolyam is eltűnt, apró sérüléseim már nyomát sem viselik bőröm. Fehér ruhám pedig visszanyerte egykori fényét. Ahogy Tom kinézete és ruházata is. A vértócsák eltűntek körülöttünk, s talán még úgy is fest a ruhája, mintha frissen és ropogósan vette volna fel.
- Meghívni? - lepődök meg hirtelen. - Igen, valóban ez lenne a megfelelő köszönetnyilvánítás - értek vele egyet, azonban ezzel csak az a baj, hogy én ezekhez általában nem értek. - Nem hinném, hogy ilyen komoly következményei lennének eme helynek - helyesbítem ki kedvesen. - Csak ügyelj arra, hogy amíg idelent vagyunk, ne vedd a szádba a kezedet és a szemedet se töröld meg lehetőleg vele. S amint felértünk mielőbb megfelelő eszközökkel moss kezet, sőt talán jobban is jársz, ha lezuhanyzol - adom jó tanácsomat hozzá. Néha áldásnak érzem, hogy ily dolgokkal nekem nem kell törödnöm. Atyám megvédett minket ezektől, köszönhetően ez halhatatlanságunknak. Mégis szívemre venném, ha eme kedves úriembernek miattam történne bármi komolyabb baja.
Lassan felállva, szorítom magamhoz az elhozott könyvet és görnyedek ki az apró "szigetről", hogy rögtön térdig gázoljak a… csatornavízbe. Ha azt hinnétek, hogy a csatorna szaga csupa móka és kacagás és rózsaillatú volt, akkor… hála nekem, most az egészet felkavartam. Arcomra egy pillanatra kiül a grimasz, de rögtön fel is tápászkodom a fal mellett haladó pallóra. - A káromkodás remekül oldja a feszültséget, habár ily szavakkal sose éltem - mesélem kedves, nyugodt hangon, mit sem zavarva, hogy lábamra több… ismeretlen forrású valami is tapad. - Mit mondott, hogy mi is a foglalkozása? - kérdezem lassan előre haladva, miközben azon gondolkozok, hogy később mivel is fizessek majd a kért whiskyért.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 05, 2017 8:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Ophilia
Kijelentésére mosoly kúszik a bajszom alá. Halk nevetés rázza meg vállam, hogy aztán komoly képpel próbáljak rendet tenni soraim közt. Azt hiszem megdicsért, vagy ilyesmi. Először életemben kapok valami biztatót. Pedig ha a dologok így haladnak, amit eddig láttam a világból, akkor ősz szakállam lesz, nem szőke. Mégsem jött el az ideje az aggálynak, még. Szegény Ophiliába kell lelket öntenem. Szavai azonban meggyőznek róla, hogy hite rendíthetetlen, hiszen Isten angyalaként mutatkozik be nekem. Ebből már érzem, nem szorul a lelki fröccsre, sőt, jobb ha a hegyi beszédet is megtartom magamnak, maradjunk a jól bevált, lökött Tom-nál.
- Már túl vagyunk a ki kicsodán és miért lógott bele a keze a bilibe formalitáson, úgyhogy tegeződjünk.
Jelentem ki félvállról és megforgatom egymás után mind a két karomat, kicsi félkörívet leírva magam mellett velük, miközben épkézláb reakciót igyekszem kisajtolni magamból a sajnálkozására.
- Elhiszem és én is bocsánatot kérek, amiért ide hoztalak, deee...így hirtelen nem jutott jobb hely az eszembe. Ide még a patkányok is sírva jönnek le, úgyhogy ez a legutolsó hely ahol bárki is keresne.
Körbe kémlelek a földön, felszedem a mobilomat a jobb oldalamról, megnyomom a felső gombját, így egyből egy kis világítást kapunk, jobban szólva belevilágít az arcomba, miközben idétlen vigyorrral bámulok az angyalra. A ruhámra rászáradt a vére, ahogy a kezeimre, a gatyám felső részére, gyakorlatilag mint aki vérben fürdőzött úgy nézek ki.
- Nem tudom milyen állapotban vagy, én viszont mindjárt kiadom a reggelimet ettől a gyomorforgató szagtól. Nem lehetne valahogy megoldani a kinézetünket? Mert akkor el is hagyhatnánk ezt a helyet.
Nem akarok itt ücsörögni, és biza megoldhatnám magamnak, de ugye most csak egy halandó ember vagyok, vagyis annak kellene látszanom, különben lebukok.
- Aztán meghívhatnál egy üveg whyskire, mert egyrészt elment a szabadidőm rád, másrészt olyan csatorna szag van idelent, hogy nem tudom meddig fogok még élni...szerintem holnap vérhassal kerülök majd kórházba. Ennyit igazán megérdemlek.
Affektálok neki angyali vigyorral az Arthur királyos séma meg elrobogott a fülem mellett, mint az esti 8 órás gyorsvonat. Lesajnáló grimasszal porolom a pólómat, ami hasztalan, de valamiért jól esik a megütött hanghoz igazodva.
- Ha a főnököm itt lenne..azt tuti hogy tíz másodpercenként bazdmegelne...
Rebegem magam elé elhaló hangon, egyre erősödő emberi ürülék szagát érzem az előttünk tátongó járatból, ahová ki kéne másznunk, hogy aztán a felszínre jussunk. Meg is indulok, előre, pont úgy, mint aki a szorulással küszködik, magam előtt tartva a mobilom világítás gyanánt.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2