Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 02, 2020 10:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Sophia
Lehet hogy nem kellene mindenbe beledugnom az orrom, elvégre azért húztam el mindenki elől, viszont tudom kik közelednek a csatornában, és jó nagy veszélyben vannak. Egészen addig, míg a kijelölt őrt el nem küldöm, mondván én vagyok a váltás. Ha egyszerű ember lennék, valószínűleg nem tudnám ezt nekik ilyen könnyen bemesélni, még akkor sem, ha speciel valóban az őrség tagja lettem, így egy kis segítséggel már boldogan száll tova az emberünk. Néha napján mindenkinek elkél a pihenés. Utána egy zseblámpával a kezemben indulok meg a járatba, ahol a múltban Ophiliával húztuk meg magunkat. A kabát zsebemben egy csomag gumicukor van, ezt rágcsálom elgondolkodva, miközben haladok. Úgy vélem az, amit Gabriel Michael-nek üzenetként küldött, nem kellene hogy olyan fontos legyen, mint amilyennek beállította. Ugyanakkor mégis csak egy üzenet. A szállító pedig teljesíteni akarja, amit rábíztak. Nagyjából tíz perc kutyagolás után, ami számomra időpazarlás, már hallom a hangjukat a járatban, amin haladok. Ők pedig arra eszmélhetnek hogy velük szembe egy hatalmas fény vetül...a zseblámpámból.
- Mi ez a forgalom itt?
Harsan a hangom és egyikről a másikra ugrál a zseblámpa fénye, szerencsétlenek mindvégig az arcukba kapják, mintha diszkófény lenne. Én meg közben érdeklődve veszem szemügyre őket.
- Nem hittem volna hogy amíg én megyek, mások meg jönnek!
Amikor már azt látom, kezdenek mérgesek lenni, hamar leteszek a további szekálásukról és inkább a testükre vetül a fény, én pedig bocsánatkérően jártatom végig a tekintetem.
- Miért nem a kapukat használjátok? Tudjátok, becsekkolnak titeket, kaptok ideiglenes tartózkodási okmányokat meg ilyenek.
Aztán úgy teszek mint aki észbe kapva megretten, mert hát egyedül, a sötét alagútban, idegenekkel együtt, akik nem tudják merre is kéne menniük, én meg csak itt teremtem..vagyis szembejöttem nekik.
- Gumicukrot valaki?
Láthatják, másom nagyon nincs, amiért megölhetnének, meg azért én sem vagyok védtelen. Amellett hogy nem az vagyok, akinek látnak, nos, láthatják a fegyvertartó mellényem, mert csak felhúztam a pulóverem fölé. És nem fogtam rájuk a fegyvereimet. Helyette a gumicukros zacskót nyújtom feléjük egy szelíd mosollyal karöltve.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 02, 2020 12:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to: Isten

Csodálatos. Mint valami besurranó-tolvaj, úgy éreztem magam. Kiderült, hogy patthelyzet alakult ki, mert akinek vinnem kellett az üzenetet, most épp ellenünk fordult, elvileg, szóval a városban irtják a fajtámat. Zachrielt azonnal leállítottam a repüléses ötletről, csakis emberi módon közlekedhettünk, noha így lassabb.
A városban nyíltan nem mertem bebocsátást kérni, ki tudja, nem járok-e úgy, mint Gabriellel. A két segítőm, akiket ő akasztott a nyakamba, morgolódott, hogy miért kell ilyen megalázó módon, képletesen szólva a hátsó ajtót használnunk, mire megkérdeztem, nem akarják-e szárnyak nélkül végezni ezt a kis kirándulást?
- Bácsikám, te és a nagyszerű ötleteid – csóváltam fejem, majd fáklyával a kezemben haladtunk tovább. Valahogy látnunk is kell.
Óhatatlanul is időközönként Zachre pillantottam. Jó ideje nem olvasott bennem, úgyhogy meg kellett próbálnia kitalálni, vajon mi járhat a fejemben. Konkrétan az, hogy hiába is áltatom magam, az őrangyalom munkája úgy kb. felesleges, időpocsékolás, mert úgyse juthattam oda, ahová ő visszatér, ha a Teremtő is. Piszkosul fáj az igazság, de előtte nem merem kimutatni, mennyire rettegek a halálom napjától, é próbálom azt minél inkább elodázni, és valahogy úgy tenni, mintha minden rendben lenne köztünk.
Mocskosul nincs így. Mardos a lelkiismeret, nem merem a képébe vágni, de egyszer úgyis kibukik az igazság, és tudom, hogy nem ostoba, nem kell emlékeztetnem a fajtám sorsára. Nem is értettem, hogy Teremtőm miért pont engem jelölt ki erre az útra, ha egyszer szálka vagyok a szemében, és egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy a végén még Neki is csalódást okozom.
Szedd össze magad, Nannie! Nem roskadhatsz pont most össze! Szidtam magam gondolatban. A könnyeimmel küszködöm, egyelőre még sikerül nem kiborulni. Be vagyok rezelve. Nem kicsit, nagyon.
Talán tényleg igaza van bácsikámnak, és hamis képekben ringattam volna magam, amikor azt hittem, hogy lehet itt még békesség? Tényleg ennyire naiv lennék, hogy azt gondoltam, csak úgy Michael elé állhatok, anélkül, hogy ne akarnának megnyirbálni? A saját rokonaim? Így, belegondolva, már nem is volt olyan jó ötlet, hogy tudtam a bennem folyó arkvérről. Persze, meglehet, hogy apámra tekintettel még életben is hagynak, de egyre több lett a bizonytalanság, és a mi van, ha-kérdések tömkelege.
Muszáj életben maradom, Zachért. Én meg majd ráérek egy másik nagybátyámnál szenvedni, amiért a halálom kimenetel meg fogja viselni lökött szárnyasomat. Sose szerettem igazán az alkoholt, de remélem, Lucifer nagybátyám alaposan betárolt belőle, mert ki fogom fosztani a készleteit, ha oda kerül a sor. Csak ezen a postagalambosdin essek túl.
reveal your secrets

Hell or Heaven


Titkos alagutak - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 09, 2019 3:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Ophilia


Titkos alagutak - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 05, 2019 5:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Raphael
Only God can fill an empty heart
Egykor volt idő, amikor a tiszeltetet képes voltam megadni egy olyan számára, mint az előttem álló ark is. Már csak azért is, mert egy ark. Volt idő, amikor hittem, hogy ez jelent valamit, hogy ez ér valamit. Volt idő, amikor feltétlen engedelmességgel követtem volna minden parancsát, ha a sors úgy hozza. Nem is olyan régen volt ez.
Volt idő.
Aztán végignézek a férfi hátán, tartását próbálja megtartani, de mit ér vele? Hol vannak a hű harcosai? Hol van már az az angyali büszkeség, mely egykor körbelengett minket? Istennek az akarata, melyet vakon követtek?
Szabad akaratot nem kaptuk meg? Nézzetek ránk. Mást sem csináljuk, csak azt gyakoroljuk és mit érünk vele? Képtelen voltunk követni azt, amit meghagytak nekünk. Évmilliókon keresztül tanulmányoztuk, hogy mit csinál Isten, elmegy és mi maradt meg belőle? Mit voltak képesek felfogni a tyúk eszükkel?
- Nos, ami itt lent van, te mocsoknak hívod, de ez sokkal több. Egykori emlékek, melyeket az embereknek nem szabadott volna elfeledniük, emlékek, melyeket nekünk meg kellett volna őriznünk számukra - ahogy lépek egyet, a falon simítom végig ujjaimat.
Nem is olyan régen Tomnak újságoltam, hogy mit is rejtenek ezek az alagútak valójában. Milyen emlékekkel látják el az embereket, hogy tudják, van reményük.
- Az aranyláz első éveiben, úgy hatvanezer ember, igazából pontosan tudom, hogy mennyien, de ne akadjunk le a számokon, szóval, legalább ennyi ember érkezett hajóval a városba. Közülük voltak egy páran, akik mindenüket hátrahagyva indultak meg a hegyekre. Magukat a csónakokat is hátrahagyták  a parton. A belváros ezekre a csónakokra épült, egy oly kincsre, melynek több az eszmei értéke, mint az anyagi - a legtöbb ember csak ezt látná meg benne. Talán manapság angyal is. Pedig ez annál sokkal több…
Mégis képtelenek felfogni. S kérdezik, hogy miért…
Őszinte válasza meglep. Megtorpanok egy pillanatra, hogy aztán lépkedjek is tovább utána.
- Most, hogy ezzel tisztában vagy, kívánsz is valamit tenni? - kérdezek újra csak. Gyanítom, hogy ez az első alkalom, hogy ezen gondolatoknak hangot is ad. Nem mindegy, hogy mit tud az angyal és mi tudatosul benne. Nem árt tisztában lenni az erőviszonyokkal, ha egyszer komoly harcokra kerülne a sor.
Nem sűrűn láttam őt idelent, mióta lent vagyok. Semmit sem hallottam róla, még csak kósza pletykákat sem.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 30, 2019 1:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Something missing here
Raphael
And Ophilia



──────────── ────────────

The doctor is just one step away from the killer

Sajnos Ophilianak igaza van. A démonok lassan többet tesznek az emberekért, mint azok akik erre lettek teremtve. Egymással háborúzunk, minthogy apánk munkáját védenénk. Nem is csodálkozom, hogy lelépett. Morgok magamba, hiszen mindent nem mondhatok ki. Neki nem.
- Mért minek hívnád ezt az alagutat? - kérdezek vissza pillanatokon belül. Másik kérdésemre nem válaszol. Vajon miért? Ő aki mindig jóságos, és mosolygós volt, most oly sötétnek tűnik. Fénye is tompult, vajon mi lett vele. Nem is mondva a hangnemet melyet megenged magának. Bár a régi rangok már nem is jelentenek sokat, csak erőben. Erősebb vagyok mint ő, ám egy fabatkával se érek többet. Kérdésére nem válaszolok, csak lassan elengedem a karját. Nem akartam én eddig fogni, csak a sietség miatt elfelejtettem elengedni. Megesik, hogy megfeledkezünk magunkról. Kivel nem? Megidézni? Ez mért nem jutott eszembe. Viszont várnom kell míg egy másik testbe költözik, úgy egyszerűbb lesz elkapni. Majd mikor közlöm vele, hogy felbosszant a testvéreim hülyesége, kinevet... Majd ismét vádolni kezd. Újabb kérdést szegez hozzám, melyre egy pillanatra az ütő is megáll bennem.
- Oh Ophilia - sóhajtom ki magamból. - SEMMIT - suttogom ki halkan, hogy még ő is alig hallja. Szomorú bevallani, de tényleg elmondom, hogy mekkora békét szeretnék, viszont egy kavicsot nem tettem arrébb egész idő alatt. Annyira el voltam foglalva, hogy Sophiet megtaláljam, hogy mással nem is törődtem. Gyógyítás helyett kardrahánytam azt aki nem tudott semmit, és nem is ártott senkinek. Szánalmas vagyok.   
reveal your secrets

Ophilia


Titkos alagutak - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 07, 2019 4:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Raphael
Only God can fill an empty heart
Fejemet félrehajtva figyelem vonásait. Noha a fény csak derengve hatol be az alagútakba, mégis kiváló érzékeinknek köszönhetően tökéletesen láthatom az arcát. Pupilláinak tágulását nem tudom be többnek, minthogy aggódik az emberekért. Esetleg ismerheti, mely meglepő sem lehetne. Michael mellett bohóckodik a városba. Akaratlan, hogy ő is kialakítson kapcsolatokat holmi emberekkel.
- Ez a feladatuk, még ha többen is védik az embereket, mint az angyalok, képtelen parancsolni a természetüknek - hangomban talán van némi feddés.
De ez így van. Amióta lent vagyok, azt kell látnom, hogy több démon védi az embereket, mint angyal. Ennek az oka pedig egyszerű: ha nincs ember, nincs porhüvely. Nekik nem céljuk a Gabriel általi vérengzés.
Igaz, ennek a cirkusznak sem, mely a város magát hívja.
- A mocsokban? - bukik ki belőlem a válaszkérdés, szemöldököm akaratlanul felvonom. Kérdésének korábbi felére nem válaszolok, okkal.
Nem tudok, egyik testvére oldalára állni, ha nem értek egyet egyikükkel sem. Raphael mindig is kedvelte az embereket, ez sose volt titok. Mégsem tudok egyet érteni sem Michael, sem Gabriel ténykedésével. Egyik sem a sorsunk, egyik sem a feladatunk. Lett volna. Megmaradtam hát semlegesnek, mely miatt több sem esett rajtam, mint gondoltam volna. A végsőkig mégis kitartottam mellette.
Amíg meg nem tudtam az igazságot. De ezt ő sem értheti.
Egyet ért velem. Mégis mit tesz vajon azért, hogy jobb legyen?
Emlékszem a jóságos arkra, ki mindig nyugodt volt. Ki mindig kedélyes és kedves. Jóakaratú, kit nem marcangolt… De mi is?
Könnyedén elméjébe tekinthetnék, ezt mégsem teszem meg. Most nem.
- Elég rossz munkát végeztek - jegyzem meg, a békével kapcsolatban. Persze, az emberek öldöklését megállították. Hiszik ezt. Fejem lehajtva mosolyodok el. Oh, ha tudnák, mennyire tévednek. - Másrészt? - kapom fel fejemet. Hangomból érdeklődést hallhat ki, miközben haladunk előre. Karomat furcsa pózban kell tartanom, miközben fogja.
- Mh, Raphael, elengednél? - torpanok meg egy pillanatra, majd kedvesen nevetem el magamat halkan. - Tudok magamtól is menni - mosolygok rá kedvesen, szelíden. Mint a mennybe. Mégis fénytelenebbül.
- Ugye tudod, hogy meg tudod idézni? - vonom össze a szemöldököm. Persze ahhoz kellene egy név is. Oh, mire is nem jók az angyali erők? - Vectroin a neve - adom meg neki, melyet keres. Vagy nem. Ezzel előrébb lehet, ha akar.
Lássa csak, hogy mennyire segítőkész vagyok. Mint mindig.
- Felbosszant? - nevetem el magam, talán epésen. S ha elenged, akkor egy pillanatra megállok. - Ahelyett, hogy tennél azért, hogy ez ne így legyen? - vonom fel vádlón mindkét szemöldököm.
Ő is egy Ark. Raguel sokat szenvedett, de még akkor is megpróbálta azt a kettőt kibékíteni.
- Te mit tettél azért, hogy kibékítsd őket? - teszem fel a kérdésemet. Az irattár angyala vagyok, minden tudást birtoklok. Kérdésem vádló? Meglehet. De az igazság és az információ gyűjtése is a feladatom. Vajon téged mennyire ragadtak el az emberi érzések Raphael? Mennyire leszel ideges, ha a valósággal állítanak szembe? Ha meg kell válaszolnod egy egyszerű kérdést?
Nem megyek tovább. Türelmesen állok, mindaddig, amíg nem kapok választ tőle.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 06, 2019 10:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Something missing here
Raphael
And Ophilia



──────────── ────────────

The doctor is just one step away from the killer

 Sophia. Szemeim egy pillanatra tágra nyílnak, melyet remélem ő nem vett észre.
- Nekik az a lényeg, hogy minél több alkut kössenek, erre megkeresik a legösszetörtebb embert. - Válaszolok komoran, és leplezett nyugodtsággal. Basszus itt lett volna a kezeim közt, és most oda lett mindennek. Franc essen bele. Mérgelődök magamban, hiszen hangosan nem lehet, mert a titok nem maradna többé az.
- Két éve? Mért nem csatlakoztál valamelyik testvérünkhöz? Csak jobb lett volna mint a mocsokban. - mégis mi történhetett szegény lánnyal. Mindig mosolygós volt a mennyben, már amennyit találkoztunk, és most... most a jól betanult álca alá rejtőzik. Avatatlan szemeknek nem tűnik fel, de én már láttam ezt azt. Nem a begyepesedett testvéreimre hasonlítok, akik csak azt látják, hogyan gyengítsék meg a másikat. Én figyelek a világra. Hiszen oly csodás is lehetne, ha nem a háború pusztítana minden szegletében.
-Igen. - válaszolom apró sóhajjal. Igaza van tényleg kivan facsarva. Nem is kicsit. Megragadom, úgy sétálunk remélhetőleg kifelé az alagútból. Kérdésére mélyebb levegőt veszek, melyet lassan fújok ki.
- Mióta ez a helyzet fönn áll, pinpong labdaként mozgok a világba, egyrészt próbálok békét teremteni, másrészt... mindegy - fejezem be a mondatot. Jó lenne, ha valakinek el tudnám mondani, de nem lehet. Ígyis többet szűrhetett ki mint kellett volna.
- Hiába a világ bármely pontján lehet azóta, mire újra megtalálom már mindegy lesz. - húzom félre számat szomorkásan, de ezt úgy hogy ő véletlen se lássa meg. Viszonylag gyors léptekkel haladunk előre. Miközben magyarázza furcsasága miértjét.
- De igen, sajnos már nem látják mire is kellene figyelni. Háborúznak ahelyett, hogy összefognának, de hagyjuk hiszen csak fölbosszant.
Csepp.   
reveal your secrets

Ophilia


Titkos alagutak - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 30, 2019 11:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Raphael
Only God can fill an empty heart
Kérdésemre nem érkezik válasz. Az arkokra olyannyira jellemző arrogancia, most a megszokotthoz képest is jobban idegesít. De persze. Az utóbbi időben, inkább vették hasznomat, mint nem. De mégis honnan is tudhatná ezt Raphael? Az utóbbi időben nem nagyon volt jelen az angyalok életében. Legalább is ez a hír járja.
Így el is engedem a témát, igyekszem a legszelídebb mosolyom felvenni, melyet évezredeken keresztül gyakoroltam.
Kérdésének volumene furcsa. Még nem tudom, hogy miként, de… Nem ahhoz a nyugodt angyalhoz illik, amelyet képviselnie kellene. Elgondolkozok rajta.
- Egy barna hajú hölgy, bár ez nem sokat mondhat neked, a nevét Bulgária fővárosa után kapta, bár nem hinném, hogy direkt. Bölcs. Sophia, de annyira nem, hogy nem, hogy ne keresztezze bár démon útját. Nekik lényegében mindegy is, hogy kit találnak meg nem igaz? - húzom szomorú mosolyra az ajkamat. Nekik mindegy. Nem mindegyiknek. Még így is jobban védik az embereket, mint az angyalok azt valaha is tették.
Furcsa egy világban élünk, de sokat ez ellen nem igazán lehet tenni. Nem fogok senkit sem jobb belátásra téríteni. Ha azt hiszik, hogy az emberk öldöklése célhoz vezető, akkor tegyék. Az én terveim teljesen mások, ám ezt most hagyjuk más időkre.
- Két éve - emelem fel tekintetem, mosolyom változatlan. Valójában felhőtlen, kedves, ahogy egykor is. - S a legszebb, hogy a démonoktól szenvedtem a kevesebbet - vonom meg vállamat. Annyira nem is érdekes. - Kifacsart egy világban élünk - jegyzem még végül hangosan is. Testvér, testvér ellen. Legyen hát.
Ők sem vettek számításba, egyetlen egyszer sem, hiszen útban voltam. Én miért tegyek másként? Persze most jöhetne a sok álszent, de a lényegen semmi sem változtat igazán.
Egyszerű utasítására engedem, hogy karom ragadja. Aprót bukdácsolok az alagút hepe-hupás padlóján.
- Mi történt veled Raphael? - kérdezem tőle. Kedves és jóságos ark. Most pedig… A morgás, az a hirtelen kiejtett kérdés. Valami vele sincs rendben. Persze mondom, ezt én. - Nem hinném, hogy meghalt, legfeljebb a porhüvelye - pontosítok. Vélhetőleg most majd keres egy másikat. Nehezebb lesz, hiszen a lelket teljesen háttérbe kell szorítani. Persze azon porhüvelyek, melyek már lelket sem tartalmaz….
- A materiális világ mindenkire hatással van. Arra is, ki szeretné, hogy ez ne így legyen - felelem egyszerűen. - A változás természetes, még az angyalok számára is, nem igaz? - teszem fel a költői kérdést, miközben haladunk egyre előrébb az alagútban.
Csepp.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 27, 2019 12:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Something missing here
Raphael
And Ophilia



──────────── ────────────

The doctor is just one step away from the killer

Buta kérdésére nem válaszolok, hiszen valószínűleg, ha a nevén szólítom akkor igen. Nevetése ismerősen hangzik, régen sokat lehetett hallani a mennyben. Úgy tűnik kérdésem kissé nehezen érintette, de végül kinyögte a választ. Nem mintha megtehetné, hogy nem válaszol, hiszen felette állok.
- Ki volt az a lány? - teszem fel hevesen a kérdést, bár nem kellene. Lehet lebuktatom magam előtte, de nem foglalkozom vele, úgyse tudhatja. Hiszen senki nem tud róla. Elméletileg. Remélem gyakorlatilag is. Nem akarok senkit megölni emiatt. Főleg nem egy testvéremet. Fejét lehajtja, majd ismét elneveti magát. Rosszabbat?
- Mégis mióta vagy idelent? - szegezem az újabb kérdést, hiszen belőle pont nem néztem volna ki, hogy valaha is idelent találom. Mikor a csapda megszűnik, odalép a démonhoz miközben óvatosságra int. Pont az mondja nekem akit most szedtem ki egy csapdából. Aprót forgatok a szemeimen, de ezt ő nem láthatta, hiszen a démont kutatja át. Az egyik angyalunk pengéjét találta meg nála, amit hirtelen ejt le az alagút padlójára. Hatalmas csörömpöléssel hullik a földre, mely végigfut az egész rendszeren.
- Mozgás. - mordulok rá, miközben megindulok karját megragadva. Komolyan ekkora ostobaságot követ el? Fene tudja mennyien vannak még lenn, és milyen erősek. Fejemet rázom, miközben ő kérdez tőlem.
- A démont követtem, akit kivégeztél. - morgok ismét kissé az orrom alatt. Hiszen így nem kapok válaszokat a kérdéseimre. Hosszú idő óta ő volt az első akitől szerezhettem volna némi információt Sophieról, de ez most elveszett. Ismét.
- Mi történt veled Ophilia? Olyan más vagy!
Csepp.   
reveal your secrets

Ophilia


Titkos alagutak - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 26, 2019 8:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Raphael
Only God can fill an empty heart
Feltekint rám, ám meg nem szólal. Fújtatva állom tekintetét, kissé berogyasztott térdekkel emelem magam elé a kezemet, figyelmeztetőleg. Nem fog rám hallgatni, miért is tenné. A harag hirtelen önt el. Miért is vagyok képes ezeket újra és újra megvédeni? Miért is voltam? Ez inkább a helyes döntés. De ha csapdába akar sétálni…
Akkor én sem fogok kijutni innen. Önzőnek hangozhat ez tőlem, egy angyaltól egy olyan lénytől, ki valaha jóságos és szelíd volt… Ám ezek elmúltak. Vége szakadtak, nincs is mit tenni. Most az én érdekeim azt szolgálják, hogy ne lépjen bele ő is egy csapdába, hanem segítsen ebből kijönni. Amihez nincs is más választásom, mint…
Arcomon végigfut az a szelíd mosoly, mely még fent is olyannyira jellemző volt rám.
- Emlékszel rám? - bukik ki belőlem a kérdés, halk nevetéssel fűszerezve. Ez miért is lenne annyira meglepő? Hát persze, sose emlékeznek rám, főként nem az arkok. Kérdésére először nagy levegőt veszek, majd nem mondok semmit. Alsó ajkamba harapva gondolkozok a válaszon. - Egy démont követtem? - adom meg a választ, kérdés formájába. Majd elsóhajtom magam. - Egy szerencsétlen lányt zaklatta a démon. Senki sem akart rajta segíteni. Kértem a városba tartozkodó katonák segítségét, de… - szám jobb sarkát elhúzom, vele egy időben pedig a jobb vállamat is felhúzom. Aggódására - vagy magam sem tudom, hogy minek nevezzem - újra csak halkan, lehajtott fejjel nevetem el magam. Hajam arcomat árnyékolja, tán nem is látja, hogy hosszú idő után ez az első, őszinte nevetésem.
- Rosszabbat is túléltem már idelent - emelem fel végül tekintetem, mosolygós szemekkel tekintve rá. Való igaz, hogy mind Michael mind Gabriel angyalaitól sokkal többet kaptam már… és lám. Még élek. A csapda azonban megszűnik, én pedig fellélegzem. Visszakérdezésére újra nagy levegőt veszek.
- Számos csapda lehet még itt, ezért vigyázz te is, hogy hova lépsz. Nem csak angyaliak, de úgy tűnik démonoktól is tartott, na meg… Ahogy láttam vannak közöttük olyanok is, melyek az erőnket gyengítik… - odalépek a démonhoz, majd átkutatva találok nála egy angyalpengét, rajta egyik testvérem nevével. Emneale. - Bátor harcos volt - suttogok csak ennyit, hiszen tényleg az volt. A fegyvert mégsem veszem magamhoz, leejtem az alagút padlójára, hagyva, hogy visszhangot verjen.
- Mit kerestél itt? - vonom össze ezúttal én a szemöldököm. Tény, hogy jól jött a segítsége, de ez lenne az utolsó hely, amire számítanék tőle.
Csepp.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 28, 2019 8:14 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Something missing here
Raphael
And Ophilia



──────────── ────────────

The doctor is just one step away from the killer

Kiállt felém a lány, de nem foglalkozom vele. Miért is foglalkoznék egy alacsonyabb rendű utasításaival. Térdre rogyva tekint fel, és a nevemen szólít. Egy darabig nem válaszolok további ellenfelek után kutatok, de úgy néz ki csend és béke honol a csatornában. Egyenlőre. Ő a csapda szélére sétálva tesz fel újabb kérdést. Nekilátok a csapda hatástalanításának, majd csak akkor nézek fel rá mikor újból megszólal.
- Ophilia? Te mi a fenét csinálsz itt? - mordulok rá, hiszen koránt sem elég képzett ahhoz, hogy önálló harcba kelljen.
- Ha ez itt nem a legalja lett volna a démoni hierarchiának könnyedén megölhetett volna. - folytatom a dorgálást, miközben a csapda megszűnik létezni. Fölállva pillantok az angyalra, hogy semmi baja nem történt. Talán a kis Ophi mégsem olyan gyámoltalan? A halott démonra bukik a tekintetem, akinek a nyakát orvosi pontossággal metszette át. Hmm felettébb érdekes. Főleg, hogy nem is a legalja volt, hanem a hírszerzés egyik fontos alanya. Fene egye meg, jobb lett volna, ha én kapom el, de már mindegy. Mérgemet lassan felülmúlja a lenyűgözöttség. Mikor tanult ilyeneket?
- Hogyan? - teszem fel a kérdést miközben szemöldököm összeráncolom.  
reveal your secrets

Ophilia


Titkos alagutak - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 3:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Raphael
Only God can fill an empty heart
A csapda még ha hagy is mozogni, cselekedni képtelen vagyok. Erőm csak idebentre korlátozott, de amint ideérnek, torkomat tépik. Pontosan tudom, hogy nem árthatnak nekem. Nem tudnak megölni, de arra sincs szükségem, hogy szétmarcangoljanak.
Megpróbálom minden erőmet összeszedni ahhoz, hogy megtörjem a pecsétet. A legegyszerűbb lenne egy földrengés, de valljuk be, mélyen a város alatt nem lenne szerencsés. Azonban miért is érdekel a város védelme? Kezeimet magamtól kissé távolabb tartom, a két kutya irányába. Lábaimat megrogyasztom, készen az ugrásra. Csakhogy nem sok helyem van.
Ekkor hallom meg a halk csobbanást. Cipő talpa egy pocsolyába. A hang irányába fordulok.
Remek, még egy démon, gondolom. Nem voltak egyedül és voltam annyira amatőr, hogy egyedül másszak bele.
Fogaimat csikorgatva készülök fel a támadásra, azonban más kap el.
Fény.
Angyal fénye. S ez túl fényes, nem lehet akármilyen angyal. Elvakít, még ha a kutyákat nem is annyira, szívem helyén fájdalom fut végig. Megrogyok, féltérdre ereszkedem.
Ekkor mozdul mögöttem a kutya. Ugorna a hátamnak, hogyha…
- Állj! - fordulok az idegen felé, kezemet előrekinyújtva, mielőtt még egy újabb lépést tehetne. A hely tele lehet csapdával és ki tudja, mennyi kutyával és démonnal. Másik kezemmel szívem helyét markolászom, így tekintek fel a… - Raphael? - bukik ki a kérdés a számból. - Mit keresel itt a csatornába? - Állok fel lassan és a csapda szélére sétálok. Természetesen nem tudok kijutni belőle. Az ark jelenléte azonban teljesen megdöbbent. Ha valakire is számítottam… Nem ő az. Úgy tudtam, hogy vajmi keveset foglalkozik a várossal és az itt lakókkal...
- Vigyázz, hogy hova lépsz, tele lehet csapdákkal, nem csak angyaliakkal... - figyelmeztetem, mielőtt újra megmozdulna. Fényemet mégsem mutatom meg számomra, ennyire még nem vagyok ostoba, hogy rájöjjön, mire nem kellene.
Csepp.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2