Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Régi gyárépület •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 31, 2018 8:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Natalie & Rick
A legjobb dolgok a világon nem dolgok
Sokan hiszik s vallják, hogy állatnak ebben a világban nincs helye. Esetleg élelem forrásként, alapanyagnak ruhához, fegyverhez, de nem élünk olyan időket, hogy kedvencként, hűséges barátként tekintsünk rájuk. Mert ha baj van, őket áldozzuk be elsőként. Nah nem mintha ez a történelem során nem mutatkozott volna meg. Jó példa rá a bajusz király a második világháborúból, aki élőbomba gyanánt kutyákat használt fel. S igaz, kemény időket élünk, nehéz napoknak nézünk elébe, ugyanakkor azt gondolom, nem kell visszatérnünk az őskorba, és igenis, aki megteheti, tegye meg, és inkább próbálja meg azok védelmezését is, akiknek nem, hogy közük nincs ehhez az elfajzott háborúhoz, de talán ők szenvednék/szenvedik meg a leginkább az egészet. Oké, talán túlzás ez a sok hablaty, talán túlságosan is sok emberi tulajdonsággal ruházom fel őket, de nem ember létemre is úgy érzem, minden boldog vakkanással egyre jobbak lesznek a napok. S sok emberrel ellentétben, én nem várom el, hogy tűzbe ugorjanak értem. Nah de kissé elkalandoztam a szent beszéddel...
Nem rég sikerült örökbe adnom a vén Bent, a bernáthegyit. Ugyan eleinte meg sem fordult a fejemben, hogy akiket magamhoz veszek odaadjam valaki másnak, de lássuk be, kis helyen lakom, és ha van számukra jobb hely, miért ne? Addig meg szívesen gondozom őket. Szóval odaadtam egy családnak, így már csak a Királynőm, egy még mindig névtelen kandúrom és egy ki be járkáló mosómacim maradt. Azért ilyen helyzetben, legalább egy bolhás dukál. A macskákkal amúgy sem lehet játszani, a mosdó maci meg azon kívül, hogy enyhén kleptomániás, a nevével ellentétben nem mosogat. Ráadásul legutóbb felkergetett a padlásra. De azóta már ura vagyok a helyzetnek. Szóval egy-két napja sintért játszom a városban és a körül. Azt hinné az ember ott nagyobb sikere lesz kóbor állatok ügyében, ám ha láttam is néhány, azok se voltak rossz állapotban. Haza felé pedig tettem egy khm aprócska kerülőt az elhagyatott gyár épületek felé. Szeretem az ilyen kísérteties légkört. Még világosban is lerí róla a misztikus és félelmet keltő rozsda és növények szőtte dzsungel. Éppen pont emiatt nem számítottam rá, hogy pont találok majd rá a 3 gyerekre. Először csak zajokat hallottam az egyik - talán félig kirobbantott - épületből. Óvatosan beninjázva pedig előkerült egy alaposan elázott és kaki szagú doboz. Ilyesmikbe csak kicsiket tesznek. De ha egy baba lett volna, az nem mászott volna ki, a kölykök pedig csak akkor ülnének a szétmállott papír dobozban, ha a mamájukra várnának. De se mama, se kölykök, szóval némi rettegés kucorodik a gyomromba, ahova nem rég az ebéd került, érezvén, hogy lehet túl későn jöttem. Megtörölve kissé nedves homlokom indulok tovább, járom körbe a dobozt, hátha felbukkan néhány kutyuska vagy cicuska. Végül a dobozhoz guggolok megvizsgálva a helyszínt. Nem vagyok nyomozó, de látható jelekből a hülye is megmondja miféle helyzettel áll szembe. Vér nyomok sehol, tehát valószínűsíthető, hogy nem támadta meg őket semmi. A pisi frissnek tűnik, így arra tippelnék, hogy valamilyen oknál fogva kaland útra indultak. Talán az éhség vagy a mami hiánya. Akárhogy is, megtalálom őket...
Ezen elhatározásom végett kaptam fel a fejem újabb zajokra. De leginkább beszédre. Egy női hang. Összevont szemöldökkel keltem fel a doboztól és néztem ki a rozsdás épület romos falai közül. Egy kicsit kutakodnom kellett tekintetemmel, mert a nap épp megvakítani készült, de hamar megleltem amit vagy épp akit kerestem. Az ugráló kis cukibombák társaságában elég barátságosnak tűnt. Ezt azért is feltételezem, mert nyilván ő sem tudja - ahogy én sem tudhattam - hogy figyelni fogom. Háttal volt, így sok következtetést nem vonhatok le, de megkockáztatom, hogy talán fegyvertelen. Túl naiv vagyok? Meg lehet. De így lett bennem annyi bátorság, vakmerőség, hogy ne csak elhatározásban legyek, de oda is sétáljak. Nem tettem zsebre a kezem, de azért reméltem, hogy nem fog nekem esni. Bár így belegondolva... Férfi vagyok, ő meg nő. Egy elhagyatott telken vagyunk, ráadásul a képemről biztos nem a barátságosság jut eszébe először. Ez nem pesszimizmus, ezek tények. Szóval mikor már csak néhány méter volt köztünk, elkerülve azt, hogy azt higgye szándékosan osontam mögé, megköszörültem a torkom, mielőtt megszólaltam volna.
 - Öhm hellóka... - köszöntem, de sokkalta inkább némi megszeppenéssel a hangomban, semmint felszedős stílusban.
 - Ehh.. huh... és én még elhagyatottnak hittem a környéket, de lassan népesebb lesz, mint egy-két város. - jegyeztem meg félig meddig poénnak szánva, mert barátságos vagyok, és a tetkók ellenére is ezt szeretném tükrözni. Aztán lehet két másodpercen belül olyat kapok, elered az orrom vére.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 7 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
458
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 31, 2018 2:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Be kind to every kind
Rick & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; puppies everywhere• Szószám; 607• Zene; Raise your glass»
An animal’s eyes have the power
to speak a great language
Platós autóm ajtaját lendülettel zárom be, amint lefékezek a régi épület előtt. Szeretek ezen a környéken kóricálni. Ritkán használja bárki is. A természet itt már elburjánzott. Régen talán fegyvergyár volt a hely - nem talán. Biztos, hogy az volt. Vagyis a régi iratok és a tervrajz alapján. Pár éve beette ide magát egy démoni pár. Nem kis erőfeszítésünkbe telt, hogy kiűzzük őket nem csak az ártatlan emberek testeiből, hanem a helyről is. Állíthatnám, hogy simán ment minden, de ha jól rémlik egy régi fegyveres láda felrobbant. Halvány fogalmam sincs, hogy miként maradhatott itt, érintetlenül. De megtörtént. Az épület hátsó részét elvitte. Meglehet, hogy a közellakók nyugalmát enyhén megzavartuk, de…
Nézzük a jó oldalát az egésznek. mindenki megmenekült. Nem igaz? A hajam egyik részének lőttek egy időre, de megoldottam. Új divatot teremtettem, hogy az egyik oldalt felnyírt hajjal mászkáltam, amíg a másik oldalt leért a vállamig - sem. Közben pedig még színes tincseket is belevarázsoltam. Mindenki irigyelte, de senki sem merte bevállalni. Ennyi gond legyen, viszem én előre a divatot a hátamon. Az otthon ülő varrógépem is erről árulkodik. Meg a többször megszúrt ujjam a tűvel.
Mintha egy elfricskázott Csipkerózsika mesébe lennék. Csakhogy itt nincs gonosz tündérkereszt anya és a szőke herceg is halott már rég.
Szóval!
Miért is vagyok itt? Térdi érő gazba közeledem az omladozó épület irányába. Szeretem a burjánzó természet, annak összes illatával együtt. Főleg most, a májusi melegbe. Az akácok bódító illata, a bodzák észforgató tömjéne. Ennél már csak az lenne kellemesebb ha a nap már lebukóban lenne. Noha a kora reggeli harmatnál nincs is szebb. Fűszálak végén megülő vízcseppek, kik azon morfondíroznak vessenek-e véget életüknek és olvadjanak-e össze igaz szerelmükkel. A földdel. Nehéz kérdés ez, lássuk be. Örökké való elkötelezettség, táplálékot nyújtanának ezernyi gyermeküknek. Tegye meg? Habozzon? Hátráljon meg? Mígnem úgy nem dönt, hogy nagy levegőt véve bele nem vág egy végtelennek tűnő kalandba. Elnyeli a hívogató sötétség, mely a legnagyobb fényéül szolgál.
Mindennek így kellene alakulnia. Ha a térdig érő gazba nem mozogna valami. Valami, minek nem kellene itt lennie. Reflexszerűen nyúlok hátra nadrágom derekához, ám abba mégsem pihen ott fegyverem. Viszont farzsebembe található két evőpálcika!!! És azt elővéve nyújtom előre a kezemet, egyenesen a zörgés irányába.
- Vigyázz, mert fegyver van nálam! - kiáltom határozottan, magabiztosan, megszokásból. Tekintetem akaratlanul is lesiklik a kezemre. Szemöldök ráncolva hajlítom be könyököm és tekintek az… evőpálcikákra. - Tényleg? Ez mit keres nálam!? És hogy nem törtem össze ültömbe? - hitetlenkedek. Már dobnám is el a hátam mögé, mikor is meggondolom magam. Még ha nyers fából is készült, akkor sem ildomos szemetelni. Így csak visszateszem, ahova csak való. Vagyis… ahol volt.
A zörgés mégsem marad abba. Óvatosan lépek egyet hátra, kósza faágra roppan el talpam alatt.
- A nyünyögék ennék meg - csúszik ki a számon, mikor is előrobban támadóim. Akarom mondani, előrobbannak. Három kis kölyök kutya, kajla fülekkel, folyton járó farokkal és popóval rohanja le bokámat, cipőmet.
- Awwwww - érzékenyülök el egy pillanat alatt. Mily aranyosak, mily… - Hát sziasztok gyöngyszemek! - hajolok le hozzájuk, előbb csak kezemet nyújtva feléjük, szagminta gyanánt. Úgy tűnik, hogy nem idegenkednek tőlem. Elevenek, szemükbe gyermeki csintalan csillogással. Körbezsong ez a három apró kis vakarék. Nekem sem kell több, rögtön leguggolok hozzájuk. - Hát hogy kerültök ti ide? - kérdezem fejüket simogatva, körmeimmel fülük tövét cirógatva. Vonzódásunk kölcsönös lehet, mert az egyik már a combomon járkál, a másik a karomba kívánja magát, a harmadik pedig a másodikat akarja kitúrni, így az hátrébb húzódik hónaljam irányába. Fejüket hol egymásra, hol felém vetik fel. Látni vélem mosolyukat. Kinyíló pofájukkal lelógó hajam felé kapnak.
Megszűnik körülöttem a tér és az idő, így még csak azt sem venném észre, ha valaki mögém settenkedve akarna lepuffantani.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Régi gyárépület - Page 7 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 27, 2018 9:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Régi gyárépület - Page 7 Tumblr_inline_oe276vcLz81rifr4k_500
Prove yourself and
R I S E
Make 'em remember you
l R I S E
Régi gyárépület - Page 7 PVHjjE4

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Régi gyárépület - Page 7 33c3cc192e4963ae65bd36763dcfe092
℘ Jade
Drága húgom! Bár tudnám, hogy létezel. 12 éve történt, hogy anyánkat megerőszakolta egy démon egy gyermek reményében, beteg nem-de? Miután megszülettél anyáknak sikerült elmenekülnie. Meg kellett küzdenie a benned rejtőző démonnal. Boldogság nem tartott sokäig, ugyan is utolért szeretett apád. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa a város "nyugalmát." "

☩ Reagok :
110
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 23, 2018 5:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Kain & Kaitlyn
YOU'LL FLOAT TOO .. zene  • Credit:
Úgy volt együtt megyünk Alexel, de én nem bírtam ki mennem kellet. Drake meg megmentett azzal, hogy vadász lettem. Azzal, hogy erőssé tett, nem csak egy Paynet látott bennem. Alex gyerekes terve nekem nem használt, nem akartam várni, hanem küzdeni, és visszahozni őt. Kiakartam szedni a bestiát a testéből, azt akartam, hogy pusztuljon.

Lendületesen indultam el, s tudtam hova vezet utam. Ilyen biztosan még nem vittek a lábaim, és ilyen pontosan, vagy halkan sem. Éjjel volt, amikor én elindultam, hiszen a sötétség a lopakodás barátja. Így szedtem a lábam, s meg kerestem a rést, amiről egyszer hallottam. Az idióta David vitte oda csillagokat lesni a csaját.
Megvan! Mosoly villant fel, s haladtam a semmibe, az ismeretlenbe. Még nem jártam a falakon kívül, Alex meg is ölne, ha tudná, hogy most itt vagyok.
Próbáltam üzenni neki, nem rég ugyan is vissza tudták állítani a hálózatot a világunkban, s először vehettem telefont a kezembe, de nem értem el. Én akartam mondani, hogy jöjjön most velem.
Lábam alatt a port rúgom.

Zsákomban van víz és élelem, kardomat erősen szorítom, amikor már esteledik tudom, hova kell mennem egy gyár épülethez. Körbe, körbe pillantok, sehol senki. Van nálam só, és szentelt víz, de vajon használni is fogom tudni őket?
Be megyek, s halkan lassan járok. Csak reménykedni tudok, hogy nem jár erre senki sem.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



it’s darkest

cause when you get this closeyou can feel the heatnow you’re so afraid of what’s underneath ohhh, don’t
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Régi gyárépület - Page 7 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 9:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Régi gyárépület - Page 7 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 23, 2017 10:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Nathaniel & Ophilia
Kaland az élet. Vagy talán hosszabb-rövidebb túlélőtúra eleve vesztes figurákkal


Óvatosan lépek át egy kidőlt fa rönkje felett. A gyárépületbe vezető utat néhány akadály keresztezi. Kidőlt fatörzsek, rönkök, rozsdássá vált autó alkatrészek, gyári kellékek. Régen volt, hogy használták már eme helyet. Ha mégis… Akkor sem maradtak itt sokáig az emberek.
Egy körfűrész asztal mellett elhaladva látom a lapján megcsillanó alvadt vért. Ajkaimra szomorú mosoly kúszik. Az emberek megőrültek. Az sem lehetetlen, hogy egykoron itt démonokat, angyalokat kínoztak a vadászok. Könnyedén megtisztíthatnám az utat erőmmel, mégsem kérkedek vele.
Bentről halk csörömpölés hallatszódik, fejem felkapva nem érkezik válasz kérdésemre. Mégis egyre jobban nő bennem az a belső késztetés, hogy bemenjek. Mert van ott valaki. Vagy valami. Meglehet, hogy csak egy riadt borz család. Vagy egy tucat farkas, miért is ne? Vagy pár megvadult ember és én könnyedén sétálok be a csapdába.
Akkor is megteszem, nagy levegőt véve. Első látásra senki sincs itt.
- Talán tévedtem - motyogom magamba, halkan járva a hatalmas épületben. Lépteim visszhangot vernek a kitört ablakú falak között. Az idő kezd jobbára fordulva, a tavasz közeledtét jelzi. - Furcsa hely ez megbújni - beszélek magamnak, mit sem sejtve arról, hogy valóban van itt egy kósza, nem is annyira ismeretlen lélek. - Persze, aki azt akarja, hogy ne találják meg, ez a legjobb hely. No meg még pár más épület a város környékén - sóhajtom el magamat. - Vajon mennyien lehetnek még ilyen helyen? - és ezen területen kívül? A nagyvilágban?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 16, 2017 9:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Kaland az élet. Vagy talán hosszabb-rövidebb túlélőtúra eleve vesztes figurákkal
Ophilia xXx Nathaniel

Blasphemy • szószám: 757 • Credit:

 






Elegem van már a bujkálásból. Az életem eddigi huszonhat éve másról sem szólt. És mit kaptam érte? A nagy büdös semmit. A magányt, a bizalmatlanságot, a rettegést, hogy megélem-e a holnapot egyáltalán, nem találnak-e épp ma rám azok az istenverte angyalok. Ja, meg hat éve van két szárnyam is. Hát ezért igazán megéri. Pláne, hogy miattuk üldöznek mióta élek, ha azt nézzük. Állítólag Isten igazságos az angyalok pedig a rendet, a békét felügyelik. Óvják az emberiséget. Csakhogy én ebbe nem tartozom bele. Mert félig angyalvér csörgedezik bennem. A létezésem a rend ellen való. És ez az én bűnöm. Kíváncsi lennék, vajon az apám, a nemzőm kapott-e bármi büntetést azért, mert vétett a rend ellen és paráználkodott (gondolom ezt ilyen magasztosan mondhatják ők) egy fiatal halandó nővel. Bármiben fogadni mernék, hogy nem. Mert neki lehet. Mert ő angyal. Nem olyan nagy bűn az, hogy megkívánt egy halandó nőt. Na de a kölyke, az aztán már bűnös a javából... Ez aztán az igazságos ítélkezés mondhatom...
Nekem azonban már elegem van ebből. Élek, mert egy "jóságos" angyal elbukta a feladatot, hogy megöljön még csecsemőként. Milyen naiv kisgyerek is voltam, hogy egy percig is hősnek láttam azt az anyám elmondása szerint álomszép fiatal lányt, amilyennek ő leírta a "megmentőmet"! Ő hozott New Yorkba, hogy élhessek. De milyen életet? Titokkal, bujkálással terhes lét ez. Elegem van belőle, hogy nem tarthatok fenn kapcsolatot sokáig senkivel, nem maradhatok huzamosabb ideig sehol, egyszerűen nem lehet normális életem. Ezért is döntöttem úgy néhány éve, hogy elhagyom az anyámat. Velem az ő élete sem lehetett teljes. Feláldozott értem mindent, de sokat így sem tudott nekem adni. Hálátlannak tűnhet, de úgy érzem, ezzel tettem érte a legtöbbet. Szabadabban élhet, nélkülem. A fiatalságát ugyan eltékozolta rám, tovább sem tanult, de a maga egyszerűségében is egy értelmes, csupa szív asszony, aki még a negyvenes évei elején járva úgy hiszem, nem olyan öreg, hogy ne kezdhessen egy új, jobb életet. Nélkülem.
Ami pedig engem illet... hazudnék, ha azt mondanám, nem fordult meg az öngyilkosság gondolata soha a fejemben. Mikor kinőttek a szárnyaim és nyilvánvalóvá vált, hogy én tényleg nem lehetek soha olyan, mint a többi normális ember, igencsak felerősödött bennem az érzés, de aztán rájöttem, ezzel pont azt adnám meg az angyaloknak, amit annyira szeretnének. Márpedig én gyűlölöm őket annyira, hogy ne tegyem ilyen egyszerűvé a dolgukat. Ha valaki meg akar ölni, igenis küzdjön meg érte. Legalább annyira, hogy egy pengét belém kelljen mártania. Ahogy már huszonhat évvel ezelőtt annak az egynek is meg kellett volna tennie. Egyébként biztos vagyok benne, hogy nem jóságból mentett meg, hiába mondogatta anyám. Állítólag még fel is keresett minket néhányszor itt New Yorkban, hogy rendben megy-e a sorunk. Én mégis biztos vagyok benne, hogy összetettebb oka lehetett annak, hogy nem ölt meg végül. Gondolom be akart tartani valakinek. Vagy egyszerűen csak gyáva volt a feladathoz. Bár nem tudom, mit lehet várni egy angyaltól, aki még egy csecsemőt sem képes eltenni láb alól.
Mindenesetre az életem sehogy sem könnyű, ezért miért is lennék hálás bárkinek az anyámon kívül? Legalább már érte nem kell aggódnom, nélkülem biztonságban van. Én azonban továbbra is igyekszem kevéssé szem előtt lenni. Ezt pedig úgy tudom leginkább elérni, ha csak alkalmi, kevéssé felelős, inkább kisegítő jellegű, vagy fizikai munkákat vállalok és kevésbé frekventált helyeken húzom meg magam, időről-időre változtatva a tartózkodási helyemet. Ez azonban azzal jár, hogy olykor sötétebb, bűnözéstől igencsak terhelt helyeken vagyok kénytelen élni, ami viszont a balhékat is hozza magával rendszeresen. Nem mintha bánnám, rendőr akadémiát végeztem, ha nagyon muszáj, meg tudom védeni magamat. Más kérdés, hogy hacsak nem kényszerülök tényleg rá, nem mutatom ki, mit tudok.
Így kerültem ebbe a régi, elhagyottnak vélt, lepukkant gyárépületbe is, ahol meghúztam magam az elmúlt hetekben. Egyébként is forrong bennem valami megmagyarázhatatlan vérszomj azóta a pár héttel ezelőtti furcsa eset óta, mikor az az angyal megölt, aztán valahogy mégis visszatértem az életbe. Jobbnak látom nem találkozni senkivel, mert úgy érzem néha, mintha nem lennék a magam ura. Azonban a helyet úgy tűnik, valaki más is kinézte most magának.
Mikor meghallom a mozgást, lejjebb húzódom a gépsorok között és próbálok semmilyen zajt sem csapni, viszont feszülten figyelek. Meglehet, hogy észrevette az előbb a mozgásomat, de talán ha most sikerül észrevétlennek maradnom és az illető nem szándékozik itt maradni, elkerülhetem a találkozást. Nem akarok látni senkit. A saját és az ő érdekében sem. Egy női hangot hallok, majd közeledő lépteket. Hogy a fene vinné el! Menj már innen, akárki is vagy! De nem szólok semmit, csak kushadok ott, remélve, hogy tovább áll. Mert ha nem, abból fogalmam sincs, a jelenlegi lelkiállapotomban mi fog kisülni...

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Régi gyárépület - Page 7 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 03, 2017 8:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Nathaniel & Ophilia
Kaland az élet. Vagy talán hosszabb-rövidebb túlélőtúra eleve vesztes figurákkal


A város, de még az emberek is teljesen kifordultak önmagukból. Ez érthető is, ily katasztrófa után ritkán tudják magukat épeszű lényként tartani. Természetesen akadnak kivételek, s az ilyen emberekből válnak végül vezetők. Ennek a városnak pedig szüksége is van ilyen emberekre. Főleg most, hogy majd a fele elpusztult.
Az emberek nagy része meghalt, a maradék része sebesült, éhes, bizonytalan. Hitetlen, habár ez a város eddig sem a hitéről volt híres. Mindazonáltal minden joguk megvan ahhoz, hogy kételkedjenek. Ha hitem nem lenne sziklaszilárd én is megtenném.
Mégsem ezért vagyok itt.
Az elpusztult várorészben vannak még túlélők. Tudom, hogy jelenlétem veszélyes lehet itt, nem tűrik a magamfajtát, mégsem tudtam csak úgy elhagyni a várost. Segíteni akarok. Kutatócsoportok indultak útnak, hogy még eleven élőlények után kutassanak.
Csakhogy van egy kis bökkenő. A csapatom elhagyott, vagy én hagytam el őket, már nem is tudom. A lényegen nem változtat. Olyannyira a gondolataimba temetkeztem, hogy észre sem vettem, hogy két porig rombolt utca között elhagytam őket. Egy parkosított rész közé tévedve mit sem adtam fel abból, amiért kijöttünk. Egyedül vagy többedmagammal, számít ez?
A fák lombozata töretlen fényükkel ragyogják be környezetüket. Zöldes leveleik meghajolnak, egy gyenge szellő segíti megszabadítani őket terhüktől. Apró vízcseppek ezernyi darabja úgy zenél az avaron, mintha finom gyöngyök lejtenének táncot a márványon. Zenéjük békés, nyugalmat áraszt. Valahol egy rigó fakad énekre nem messze tőlem.
A természet háborítatlan. Visszaszerezte területét, mely jogosan őt illeti. Mit zavarja őt a sok szenvedő lélek. Ha megállnál itt egy percre, szemeidet lehunynád és hallgatnád a természetet gyönyörű hangját, azonnal elfelejtenéd, hogy mi is történik a világba.
Mégis van valami, mely eme idillt megzavarja. Földre hulló faág hirtelen reccsenése. Szemem kinyitva nézek körbe. Nem messze tőlem egy omladozó raktárépületet pillantok meg, s egy árnyat elsuhanni falai között.
Óvatos léptekkel közelítem meg az épületet, nem kívánván elijeszteni - még - az itt felelhető élőlényt. Lehet, hogy csak egy állat, de lehet, hogy nem.
- Hahó? - állok meg a beomlott bejárat mellett. A hatalmas épületet régen belepte a borostyán, belsejébe is a természet visszakövetelte magának ami jár. - Van itt valaki? - lépek óvatosan beljebb. Egy-egy növény ága, levele végigsimít karomon, lábamon, ruhámon. Nem zavartatom magam, élvezem a természet lágy ölelését.



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 09, 2017 9:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




***
szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 09, 2017 9:22 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Nem éreztem semmit, duruzsolja felém, mire az arcomon apró mosoly fut át, mely inkább hasonlít ahhoz a fajta ránduláshoz, amit nem feltétlenül lehet hova tenni és nem feltétlenül őszinte. Az ajkaimat összezárva mélyet sóhajtok, az angyal lenyesett fejét pedig lazán a holttesthez hajítom. Megalázva az emlékét. Nem is érdemel mást az ignoranciája miatt. Nekem meg fel kellett szabadítanom a kezeimet, kétlem, hogy a lány értékelné, ha frissen szerzett testrészekkel táncolnám körbe. Így hát véres, de üres kezekkel lépek oda hozzá, viszonylag közel, a jó ízlés határait még tartva. Valahol mélyen én is érzem, hogy Mammon az oka az indokolatlan brutalitásomnak, mégsem próbálok tenni ellene. Képtelen vagyok.
- Nem? - Szólok érdekes tónusban, a fiatal szemekbe nézve. A hangom hitetlen, mintha azzal, hogy visszakérdezek, lehetőséget adnék neki, hogy kijavítsa magát. Rövid gondolkodási időt adok neki, mielőtt indokolnék. - Érezned kell. Ez különböztet meg tőlük. - A vállam felett hátratekintek a holttestre, célozva ezzel minden angyalra és démonra, de nagyobb indoklást nem adok neki. Azt nem határozhatom meg, hogy mit érezzen, de biztos vagyok benne, hogy idővel megtalálja majd azt, ami hajthatja.
- Te itt végeztél. - Adom a tudtára, hogy elmehet. A hangom nem kifejezetten csalódott, de érezheti rajta, hogy nem úgy teljesített, ahogy elvártam volna tőle. Kezdve azzal, hogy hagyta kiszabadulni az angyalt, ami így, vagy úgy de Manakel csúf halálához vezetett. Elfordulok tőle, hogy újra kezeimbe vegyem a levágott fejet, ez a kis idő pedig arra is jó, hogy csitítsam a gondolataim közt őrjöngő lovast. Próbál Kaitlyn ellen hangolni, elvárva, hogy itt tartsam és nyers megjegyzésekkel, még nyersebb szemre hányásokkal kínozzam a vadászlányt. Szívesen megtenném. Részben azt is elhiteti velem, hogy megérdemelné. De nem ment el az eszem. Ha Kaitlynt lekapom a tíz körméről, az akkor lesz, amikor képes leszek tisztán gondolkodni és a saját gondolataimat átadni neki a démon haragja helyett.
- Nem trófea. Figyelmeztetés. - Ennél többet nem kötök az orrára, megtudja majd idővel. Most jobb, ha megy.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Régi gyárépület - Page 7 Tumblr_inline_oe276vcLz81rifr4k_500
Prove yourself and
R I S E
Make 'em remember you
l R I S E
Régi gyárépület - Page 7 PVHjjE4

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Régi gyárépület - Page 7 33c3cc192e4963ae65bd36763dcfe092
℘ Jade
Drága húgom! Bár tudnám, hogy létezel. 12 éve történt, hogy anyánkat megerőszakolta egy démon egy gyermek reményében, beteg nem-de? Miután megszülettél anyáknak sikerült elmenekülnie. Meg kellett küzdenie a benned rejtőző démonnal. Boldogság nem tartott sokäig, ugyan is utolért szeretett apád. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa a város "nyugalmát." "

☩ Reagok :
110
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 25, 2017 5:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Kiképzés
Drake && Kaitlyn
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:



Csücsörítek a színészi képességeim hallatán, néha kell a cicázás, hogy megértessem magam, hogy ne csak egy csitrit lássanak. Pillantása néha néha elkapom, de így a szárnyas testével egy helyen nem éppen a romantikusság élő példája lenne, ami egy regénybe is belekerülne. A nő és férfi hirtelen egymásra néz angyal bűzölgő tetettem felett. Nem! Sehol nem kezdődik így.
az ujjamon lévő gyűrűvel kezdek babrálni, és pillantok a férfira.
- Másnak ennyi se menne. - Mondom egy kedves mosoly kíséretében. Érdekes, hogy egy vadász előállít egy pecsétet, izgalmas és érdekes. Remélem majd én is képes leszek rá. Rá pillantok a csuklómra, ahol még mindig alig hiszem el,, hogy egy hasonló pecsét van. Démonok ellen. Azért be vallom ez a gesztus örökké velem marad, hogy ezt megtette értem.
Feje lekerül barátunknak, én pedig ismét a rideg tekintettem veszem elő, hiszen nem mutathatom ki, hogy undorító, mert nekem is ezt kell majd tennem. Vagy ölsz, vagy téged ölnek, ennyi. Ilyen ez a világ. A férfi megtörli fegyverát, majd rám veti pillantását.
- Nem éreztem semmit. - Pontosabban nem akartam, kivontam a világot, és elvonatkoztattam, ő egy angyal én lettem erre a földre teremtve. Lassan talán megváltozik a nézőpontom.
- És most? Trófea? - Vonom fel szemöldököm mutató ujjammal rá bökök az új szerzeményére.






○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



it’s darkest

cause when you get this closeyou can feel the heatnow you’re so afraid of what’s underneath ohhh, don’t
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 16, 2017 3:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Menten berosálok. A vadászlány játszadozására reagálva, egyik tenyerem az arcomhoz emelem, hogy beletemethessem azt. Mint egy jó nevelő. Kínosan megdörzsölöm a két szemöldököm, csak ez után nézek fel a lányra. - Micsoda színésznő vagy, Payne. - Duruzsolom utána, hallhatóan megjátszott gyűlölködéssel. Az a szórakozott fajta. Nem szeretem, amikor így viselkedik, de mégis. Valahol abban a korban lehet, ahol összemosódik a kamaszlány, aki volt és a nő, akivé válik. Engem meg az őrületbe kerget vele. Nincs neki anyja, aki megmondja, hogy ne viselkedjen így? Főleg velem ne.
- Mint mondtam, még dolgozom rajta. – Felelem, amikor Kait kiemeli a pecsét hibáit. És közben azt csinálja a kezével. Tudod, azt. A hangom a megszokottnál is dörmögősebb. Látszólag rá sem nézek, a tekintetem futólag mégis oda téved. Hihetetlen, hogy ilyen helyzetben képes ezt csinálni. Mikor vált ennyire nővé? De mint már említettem, nem az én dolgom, hogy megneveljem. Ridegen figyelem, ahogy megöli az angyalt. Kielemzem a szúró technikáját, a döfés erejét, megjegyzem magamnak, hogy később javíthassunk rajta. Mielőtt Manakel eldőlhetne, odalépek és megtartom a vállánál fogva, egyensúlyba helyezve élettelen testét a széken. Az ülőalkalmatosság elég súlyos és stabil ahhoz, hogy így megtartsa az elmúlt angyalt, az alatt is, amire készülök.
- Még nem végeztünk. – Felelem Kaitnek úgy, hogy közben rá sem nézek. Láthatóan Manakellel vagyok elfoglalva. Előveszem a machetémet és egy gyakorlott mozdulattal csapom le a fejét. A vére az arcomra és a ruhámra fröccsen, de nekem szemem sem rebben. Az angyalpengét és az imént használt fegyverem beletörlöm egy rongyba, hogy a helyére tehessem őket, ez után pedig az angyal lehullott fejét veszem fel, hajánál fogva tartva az ujjaim közt. Így fordulok végre Kaitlyn felé.
- Milyen érzés volt megölni?
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 32 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6