Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Queens •
reveal your secrets

Athan


Queens - Page 5 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 29, 2018 1:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☠️ Kihalt utak szépsége

Kyara & Athan
szószám: 999 • Credit:

 
- Én úgy értettem, hogy az emberek. Azt hiszem te szívósabb vagy valamivel, no de ők? Leesnek valahonnan, és utána rettegnek a második lépcsőfokon. Vagy a vízben, vagy bárhol. Ők azzá válnak, valaki tanul belőle, más pedig ebből a félelemből táplálkozik – nem az ő sorsa az, hogy eldöntögesse, ki és hogyan válik unalmassá, vagy bármi mássá, az leginkább saját magukon múlik, és a szerencsén, hogy épp túlélik-e. Nem is nagyon izgatta sosem, hogy épp miért unalmas valaki, ha útban volt, ment a többi után, ha csak egyszerűen, minden ok nélkül ölte meg, akkor is. Nincs lelke, nincs lelkiismerete ahhoz, hogy ilyen morális döntésekben bezavarja saját magát. Valamelyest kissé ösztönlény is, persze mégis több, összetettebb, csak épp ezen részét kiragadva az egészből. Egy apróság csak, amit mások észre sem vesznek, mert nem mutatja. Meg persze, a másik nem arra fókuszál. Ki akar törni a normalitásból, romlott és talán bomlott is, más, mint azok, akik kaparnak az élet után és elfelejtették, milyen szórakozni. Nem csoda, ebben a világban, mely néhol erősen hasonlít arra, ahonnan jött. Ilyenben tényleg csak kaparni lehet nekik, lehetőleg lefele.
- Te megteszed helyettük is, és más sose fontos, csak saját magad, ha már azt mondtad nem vagytok összenőve – nem kell keseregnie, az emberek meglesznek nélküle és minden egyéb utálata nélkül is. Van elég dolog a világban, amely okot ad nekik arra, hogy törjék a fejüket, nem egy fiatal lány gondolatai mozgatják őket. Aztán ki tudja, hiszen fogalma sincs, milyen helyen áll a másik azon a bizonyos létrán. Nem gondolja olyan magasra, de talán legalulra sem, elvégre szabadon mászkál, ha valakinek nagy szálka lenne a szemében, ott lenne rajta a nyoma. Legalább is, régen így volt. Aztán hogy most? Még azt sem tudja, hogy bizonyos körökben mik is a pontos erőviszonyok, vagy épp az olyan alakok, akiknek a kezében van az aktuális szemétdomb hatalma. Nem mintha annyira számítana, de jó ismerni, ki az, aki mellette és ki az aki ellene állhat fel végül. Ezeket nem fogja itt és most megtudni, ebben biztos, ha viszont mégis, nagyobb meglepetés lesz neki a lány, mint elsőre gondolta.
- Meg? Hát.. nekem jobban tetszett, amikor még nem kopogott a vég a sarkunkban – sosem látta ezt a vidéket, de még mindig lelki szemei előtt van az, amit elhagyott, az a nap, amikor elkapták őket. Az ilyen mindenki agyába elég mélyen beleég. - Buli? Mindent hallottam róla, de hogy az lenne. Bár azoknak biztos, akikből démonok válnak, mégis.. Ezek is elértek valamit. Hatalmas tornyokat, falakat, fura dobozokat az úton – utal itt a telefonfülkére, amely ugye így, energia nélkül nemigen hasznos semmire sem, de ő még sose került vele közelebb kapcsolatba. Van itt minden, és mi minden lehet még, ha eljut oda, hogy felfedezze teljesen, hogy aztán, ha eljön az idő, majd megadhassa a kegyelemdöfést. Nem kívánja elcserélni ezt a felszíni helyet a Pokollal, bár bírná, és más lenne a menetrend, mint azoknak, akik elkárhozni érkeznek oda, mégsem arra termettek, hogy kínozgassanak apró, semmis lelkeket. Van arra elég démon és pokolfattyú, és amúgy sem kedveli a „zárt” tereket. Arról még nemigen tud, hogy amúgy is zárva vannak az ajtók, hiszen nem ért még oda a fejezetben, azt viszont érzékeli, hogy rengeteg lakója van idekint, és rombolja a világot, mocskolja az embereket. Nem mintha ez számítana, kárhoznak, elvesznek, meglesz majd a sorsuk, ha úgy dönt a nő, hogy megjelenik előttük és végre lépésre szánja el magát, már ha lesz ilyen. Lehet csak azt akarja, hogy érezzék magukat ismét otthonosan. Talán ha nem is képesek egyelőre teremteni maguknak utódokat, érzi, hogy idekint megvan a válasz erre is.
- Az biztos – bólint egy aprót, és nem lepi meg, hogy ismeri, mivel lehet megszorongatni egy angyali példányt, nem nehéz rájönni, csak épp addig eljutni sokkal de sokkal nehezebb. Szívós darabok, mégis, hiába vannak idelent, mégsem mutatkoznak. Talán történhetett velük is valami, amely miatt már nem olyan erősek? Ohohó, most már kellene egy hiteles informátor.
- Nem, mert a csalódásnak nincsenek szavai. Ő elgondolt valamit, nem sikerült és elfordult tőle. Mint a gyerekek – nem nevet, elvégre ha pont ő akarta volna a világ végét, máshogy nézne ki a helyzet. Nem, ez egy erős támadás volt, de nem tőle. Bár ha azt hiszi ez az ő műve, had nevessen. Ez ahhoz túl mocskos, akkor nem lett volna hova visszatérni a ládából. A ruha témára már csak legyint, mert egyáltalán nem foglalkoztatja, mit akar magára húzni, és mit nem.
- Ó, hogy ott. Nem foglalkoztam vele sosem – nem is akarja elképzelni, milyen lehet. Elég lehetetlennek hangzik, bizonyára valami régi história, egy ősi mítosz ez is, ami feleannyira igaz, mint a történelem.
- Hmm, így már érthető. Ne aggódj, én nem ítéllek el, meglepődnél, hogy valamelyest egy csónakban evezünk, csak én nem vagyok ilyen... szélsőséges és fiatal – nem akarja szemtől szembe azt mondani hogy gyenge, de mivel ő is egyfajta félvér, nem teszi meg, hogy lerombolja az amúgy is szép nagy egóját. Had higgye, hogy nála van az előny, had dédelgessen álmokat, aztán ha mégis úgy dönt, hogy bármit is cselekedne, majd megmutatja, mit tud ő. Ereje teljében van, bármi megtörténhet.
- Mondtam én olyat, hogy elsumákolom? Azt mondtam, hogy nem értheted mert nem ismered a történetet – figyeli csak egyelőre, látja ő a kíváncsiságot és a mohóságot karöltve. Bizonyára eddig mindent megkapott, amit csak akart, így nem tolerálja ha nem adja meg neki mindenki, aki szembejön vele. Ez megmosolyogtatja, szórakozottan figyeli, ahogy az apró rudacska végén fény gyúl, ő pedig eloltja az apró lángot, és teljes nyugalomban ücsörög tovább. A füst szaga maró és büdös, mégsem kezd el krehácsolni, legyezgetni maga előtt. Továbbra is csak szórakozott.
- Mit tennél velem? Ez mondjuk érdekel – pillant a késekre, vagy épp a csirke tetemére. Azért vele több munkája lenne, de odáig nem mennek el. - Leviatán vagyok, részben. Démon vagyok, részben. Ősi vagyok, teljes mértékben. Kegyetlen és nem játszadozom. - dől most előre ő, közelebb hajolva a másikhoz, miközben az ő szemeiben is villan a vészjósló fény, miközben hangja halk, már-már kellemes, de mégis érezhetően hátborzongató.

reveal your secrets

Kyara Gilberung


Queens - Page 5 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 27, 2018 8:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Athan
The beauty of insane
Arcom fintorba fordul, hallgatva az idegen férfi szavait. Hát persze, ő is a begyöpösödött gondolkodásmódot vallja. Éljünk biztonságosan, egészségesen, vigyázzunk magunkra, mégis minek? Előbb utóbb, úgyis megdöglünk, tudván, hogy úgyis kevesen mehetnek a jobb helyre, a legtöbbje még így is a pokolba jut. Lehetsz te bármilyen fitness-lady, válhat belőled bármilyen jóhiszemű politikus, a végén úgy is a pokolra jutsz és mondjam el, hogy miért? Mert az elméd tele van keserű gondolatokkal, rosszindulattal. Gyűlölsz embereket, kik talán ártottak neked, talán hozzád sem nyúltak, lényegtelen az egész. Nem vagy szent, senki sem az.
Szóval, akkor…
- És emiatt váljunk unalmassá? - hajtom fejemet félre, egészen addig, amíg a nyakam már derékszögbe nem áll a testemhez képest. Mint egy rossz horrorfilmből szabadult kísértetlány. Még a sminkem is tuti, hogy elfolyt a szemem alatt, de csodálkoztok? Egy széndarabbal próbálom megtartani a gyönyörű feketeséget. Nincsenek már professzionális sminkek, a természet erejét kell erre használnom. - Ha már úgyis bármikor meghalhatunk akkor legalább élveznénk a nyomorult életünket - vigyorodok el újra, jelezve a másik számára, hogy ó, én igenis élem a azt a bizonyos életet. Ráadásul nem is akárhogyan.
- Dehogynem megérte! - mutatok körbe a kihalt utcaszakaszon. A szél port kap fel, megpörgeti a levegőbe majd lerakja egy épület aljába. - Az ember bukásra ítéltetett. Azért, hogy elcsábuljon, hogy engedjen a gonosznak, a gyarló gondolatoknak. Kínozni való lelkeknek, kiket a ropogós angyalszárnyúak jó útra akarnak téríteni, viszont… Mindenki jobban tudja, hogy a pokolban van az igazi buli - nevetem el magamat. Éreztem Belial segítségével, hogy milyen is a pokol kínja, az égető érzés a bőrödön, a lelkedet marcangoló érzések. Mily mennyei volt. Ábrándosan sóhajtok fel az emlékek hatására. Igen. Én odavaló vagyok.
- És mégis kinek hiányzik? Nekem ugyan nem - vonom meg a vállamat. Ha itt lenne, én sem élnék. Vagyis nem engedném, hogy megtudják, hogy mi vagyok, nem mintha a nagyfatert át lehetne vágni. De legalább várnák meg, amíg eladom a kis lelkemet egy gonosz kis démoncikáknak. - Mókásabb nélküle a világ - szó se róla, én élvezem a jelenlegi helyzetünket. Bár, ha több ember lenne… kevésbé tűnne fel gyilkolászási hajlamaim. Mégis senki se essen tévedésbe. Nem kívánom a világ pusztítását, hiszen a démonok emberek nélkül semmit sem érnek.
S ezt apám is tudja. Miatta életben kell ezeket tartani.
- Jaja, persze, angyalpenge, meg szent olaj - forgatom meg szemeimet. Sokkal nehezebb egy átkozott szárnyast megölni, mint egy démoncikát. Ez teljesen nem ér. Igazságtalan ránk nézve. Pf. - Nem hinném, hogy az elmúlt pár évezredben zavarta volna őt a szabad akarat rossz döntései. Mármint az öreget, hisz akkor már rég elpusztított volna mindent… Mindent… - nevetem el magamat újra. Ami azt illeti… Rohadtul nem tud érdekelni, hogy hol van, mi lesz csicskáinak sorsa.
Rohadjon éhen az összes.
Vagy inkább egyen mind angyalpenge-pitét.
- Színes? - tekintek le a kezembe tartott fekete ruhára, majd magam elé emelem. - Tudod, hogy a fényes az nem jelent egyet a színessel? - tekintek hol az ipsére, hol a napfényben káprázó ruhára. De aztán csak a vállam megvonva, dobom át az egyiken. Ott egyelőre jobb helye lesz.
- Én? Keresek? - teszem ijedten a szívem helyére a kezemet, hogy aztán enyhén előredőlve kezdjek el fékezhetetlenül röhögni. - Egy tollast? - nevetem tovább, melyet aztán hirtelen hagyok abba. - Aranyom, én mindent keresek, de mocskokat sose. Nincs rájuk szükségem. S egyébként is, Hermésznek a lábain voltak a szárnyak - öltöm ki rá játékosan a nyelvemet. Számat újra szélesre húzom. Ha tudná, hogy a képzeletembe milyen kép él róla, máris nem hinné, hogy nincs fantáziám, de ezt hagyjuk meg a jövő zenéjének. Majd később, ha oly kegyes leszek megmutatom neki. Mondjuk szájának felvágása közben. Húzzuk mosolyra eme csinos, morci arcocskát.
- Repültem… Szárnya nélkül - vigyorodok álnokul. A szabadesés gyönyörűsége, amikor súlytalan zuhansz a föld felé, és semmit sem tehetsz ellene… Pedig lehetne tenni. Tudhatnék tenni, ha lenne valaki, ki angyalszárnyakat ragaszt rám.
- Mit tudom, én hogy üldöznek-e minket. Amúgy is szégyen, ha egy démon egy emberrel kefél - fintorodik el arcom. - Hát még ha gyerek születik belőle - jó, tudom, az én esetem más. Engem direkt teremtettek. Akarattal. Célja van apámnak velem, de erről senki sem tudhat. - Összetartás meg… Édesem a világ legromlottabb emberei vagyunk - nevetem el magamat, miközben lassan sétálok közelebb hozzá. - Ott szúrjuk a másikat hátba, ahol nem szégyelljük, hogy saját javainkat szolgáljuk inkább - alávaló, gaz népség vagyunk. Én ezt sose tagadtam, soha nem is fogom. Messze állok a szenttől, rohadtul nem érdekel más sorsa, az enyém a fontos. No meg az öregé.
- Ennyivel nem fogod elsusmákolni kilétedet - vigyorodok féloldalasan, álnokul. - A rébuszok nálam nem működnek és lyukat sem beszélsz a hasamba - noha megpróbálhatja, én élvezném, ez biztos.
- A világ mindig is érdekes volt - vonom össze szemöldökömet. Ki ő? Miért beszél úgy, mintha nem ebben a korban élne?
Tűzgyújtására szemem sem rebben, erre még egy alsórangú démon is képes. Mélyet szippantok dohányomból, majd a füstöt egyenesen ráfújom. Nem zavartatom magam, nem vagyok sem kedves, sem előzékeny. S élvezze a kis finomszagúságot.
- Akkor mesélj Hermész, mi vagy te. S utána válaszolok a kérdéseidre. Egy kérdés tőlem, egy tőled - vigyorodok az arcába, előtte állva. - A talán pedig nem elfogadható opció. Ne akard tudni, hogy mit tennék veled, ha nem válaszolnál - villannak meg szemeim vészjóslóan.
reveal your secrets

Athan


Queens - Page 5 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 25, 2018 9:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☠️ Kihalt utak szépsége

Kyara & Athan
szószám: 872 • Credit:

 
Nem zaklatja fel, hogy ilyen, így nyugodtan figyeli, ahogy újra vigyorra nyúlnak ajkai és ahogy fürkésző tekintetével keres valamit, ami elárulhatná, kivel is áll szemben, vagy épp bármi mást. Nem kívánja, hogy belelásson bárki fejébe, terhelő képesség lenne, és minden meglepetés eleje elszállna, amit a másik okozhatna. Kíváncsi, már amennyire képes rá, de egyelőre türelmesen hagyja, hogy kiszórakoztassa magát, akármennyire is messze járnak a gondolatai. Ő sem teljesen a jelenben él, szokása a múltban merengeni, hiszen ahhoz méri azt, ami körbeveszi őt, mármint a várost tekintve. Akkoriban nem így néztek ki, más volt a felállás, a berendezkedés és hát a technológiáról nem is szólva, még ha ennek csak a fakuló árnyait figyelheti meg. És mások az emberek is, illetve a lények is. Minden. Sokat mereng még, talán ez elmarad majd, ha megszokja, hogy nem a láda unalmassága, hanem ez az ugyan élő, de kissé romhalmaz veszi körbe. Valamit valamiért idekint is működik, visszaköszön és elkíséri őket. Idő kell, de bizakodó. Mindig lesz jobb, vagy hát.. nekik rosszabb.
- Mindenki az lenne, aki tudná, hogy egy kevés is elég a véghez – nekik is akad félnivalójuk, bár ugyan nem félnek, nem rettegnek, de az ő tudatában ott csend a jóslat, és figyel rá. Félni nem félt sosem, talán nem is képes rá.
- Ezzel nem mondasz újat, elvégre ezért került ki az első páros is a Paradicsomból. Lassan beigazolódik, hogy nem érte meg teljesen – kedvtelve követi a kés tekintetét, miközben saját kezei a zsebében pihennek ismét. Nem fenyegetés a kés látványa, ennyitől nem érzi kevesebbnek tőle, egy pillanatig sem akar támadni, csak megfigyelni. Az emberek, ahogy felvázolja őket, valóban sosem voltak szentek, és nem is fognak változni, akkor sem, ha azzal kiválthatnák az új világ felüdülését. Egy ideig-óráig menne, de sokáig nem, örökké nem. Elvégre, azért vannak a világban a szorgos kis démonok, hogy csúnya dolgokat sugdossanak a fülükbe, már ha valakinek biztatásra van szüksége. Ez nem mindig szükséges.
- Sok van neki. Vagyis volt. Úgy tudom nincs a közelben – konkrétan még a föld alatt sem. Hogy hol lehet? Eddig nem kapott rá választ, és nem is nagyon akar, mert minek akarná őt keresni. Nem ez a vágya, és nem is a feladata, hogy felkutassa és arról kérdezze, mit hoz a holnap. Ha az angyalai előtt sem jelenik meg, akkor miért lenne másképp pont vele. Fejét csak enyhén billenti félre, annyira, hogy a penge valahol másutt csapódhasson a földbe. Nem zavarta ezzel meg.
- Az angyalokra gondolsz? Ők sem örök életűek, csak tudni kell, hogy kell megszorongatni a torkukat – nem egyszerű az de nem is lehetetlen. - Azok rettentően merevek és parancsokat néznek. A szabad akarat az embereké, csak épp rosszul sült el a kísérletezés. Megesik, hogy néha a dolgok nem úgy vannak, ahogy eltervezik – anyjuk lenne erre az élő példa, ha még velük lenne, de már nincs, rég nincs. Ha őt is bezárták volna, érdekessé vált volna minden, kitörve biztosan erősebben rombolna, mint maga az angyalsereg. De ő nincs itt.
- Oh, hát gondolom mivel csak úgy csettintésre nem terem, így.. így. Felőlem ellophatod mindet, engem nem érintenek az ilyen színes vacakok – hiszen nem épp átlagos, bár nem látott még senkin ilyet, nem égeti a vágy, hogy a szakadt holmijait erre cserélje. - Abban jársz, ami kényelmes – hagyja rá a ruhatémát, mert ő biztos nem olyan, akivel ezt megvitathatja, főleg nem az aktuális túlélő divatot. Az utolsó dolog, amely érdekli.
- Unalmas? Miért is? Te gondolsz másnak, mint ami vagyok. Szárnyakat keresel, olyasvalakit, aki messze van innen – és akkor ő unalmas, mert nem képzelődik. Miért akarna ő hírnök lenni? Isten szolgája? Az lenne a legnagyobb csúfoskodás, amelyet megérne a világegyetem. Nem szolgája ő különösebben senkinek sem, és nem fog holmi szerepeket sem játszani.
- Repültél már szárnyakkal netán? - ha ennyire tudja, hogy milyen, akkor biztos megtette, akár más tollával ékeskedve, akár nem, csak épp henceg. Fura lány ez, annyi szent, de nincs mit tenni, nem fogja tudni megváltoztatni, és nem is akarná.
- Ohh, akkor nem vagytok összetartó népség, csak ennyi érdekelt. De akkor úgy gondolom üldözik őket, hmm – érdekes de nem meglepő. Már gondolt erre az elején, ezért is lepte meg az, hogy ő itt van, kint van, és él. Ritka dolog. Ahogy azt se hiszi, hogy ártatlan, de rá nézve mégis. Nem folyik bele különösebben. A cigaretta előkerül és meglepve figyeli ahogy az ajkai közé fogva próbál tenni valamit vele. A szaga nem túl bizalomgerjesztő még így sem, hogy nem kapott lángra. Valóban furák..
- Sok apróság, sok hatalmasság. Ha úgy adódik, még ennyi sem lesz, de hát.. nem is fontos, meg fogja mindenki tudni úgy is, ha eljön az – nem köti mindenki orrára egyelőre, nem a legokosabb dolog még tőle sem. Apró mosoly jelenik meg az arcán arra, hogy érdekesnek nevezi, és lassan de biztosan erősebb kérdések és kíváncsiság ébred fel benne. Sose tagadta, hogy nem lenne az, gy újszülöttnek minden érdekes, és hozzá mérve a lány igencsak az.
- Érdekes nekem maga a világ – húzza ki a kezét a zsebéből, és felé nyújtja lassan, amin egy apró láng jelenik meg. Bizonyára erre van szüksége. - Athan vagyok, nem Hermész és kétlem, hogy tudnál arról, mi vagyok. Elég régi történet. De ha mesélsz, talán én is azt teszem.

reveal your secrets

Kyara Gilberung


Queens - Page 5 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 25, 2018 11:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Athan
The beauty of insane
Nem tudom, hogy ki ez az ipse, de azt kell mondanom, hogy felettébb szórakoztat. Sőt mi több. Aljas vigyor terül szét ajkamon, gondolataim már rég máshol járnak. Vajon miféle szerzet ez. Nem fél tőlem, nem tart tőlem, így biztos, hogy nem ember. Vagy ha az is, akkor elég magabiztos a balga, hogy így beszél velem, hogy ily merész velem szemben.
Honnan van ilyen önbizalmam? Egyszerűen csak tudatában vagyok annak, hogy valójában mire is vagyok képes. Sokan - még a démonok is - lebecsülik a félvérek erejét. Persze, hisz nekünk csak a telekinézis jutott, mi? Azonban ha belegondoltok ez a legnagyobb ajándék, mellyel Lucifer atyánk adhatott nekünk. Ha tisztában vagy a világ működésével a fizikával, az atomok részecskéivel és ha elég kitartó vagy, akkor rájössz, minden képes vagy mozgatni. A levegőt, a füstöt, a lángot, a vizet, a tárgyakat. Bármit.
Minél többet gyakorolsz, annál jobb leszel. Nem ma jöttem rá, hogy ki is vagyok, igaz elmondani sem akarták nekem. De így járnak azok, kik kifüstölik mások agyát. Mi vállunk igazán veszélyessé, főként ha a fejünkbe veszünk valamit és igazán makaccsá válunk.
- Naná, félénkek - vigyorodik, egyik kezemmel magamat ölelve, a másikat magam mellé kitartva várom, hogy Kín belerepüljön mancsomba. Olykor elgondolkozok, hogy nem is én irányítom kedvenc vágóeszközömet. Annyira a minden napom részévé vált az ő mozgatása, hogy már koncentrálnom sem kell miatta. Olyanná vált, mint a lélegzés. Nem egy perfekt szint, ezzel is tisztában vagyok, de fiatal vagyok még. Ami késik, ugyebár… - Igazából tökre gyarló népség, csak tetteik a jóságot. Oh, de ahogy alkalmuk adódik rá, akkor vetik csak le az álarcukat, megmutatván igazi arcukat - vigyorodok továbbra is, mint aki pontosan tudja, hogy miről is beszél.
Az emberek vadállatok, ezen nincs mit csodálkoznunk. Zárjuk össze két széplélekű egyént, adjunk a kezükbe egy kést és közöljük velük, hogy csak az egyikük élheti túl. Minden gátlásukat levetik, egymás torkának ugornak, a létfenntartás ösztöne kerekedik felül rajtuk. És ilyenkor bármit megtesznek, bármit. Taszítsd őket a szakadék szélére és bárkivé válnak a kérésedre utána.
Mindig rájövök, hogy én mennyire is szeretek szórakozni ezekkel a népekkel. De kár, hogy egyben annyira gyűlölőm őket, hogy a hideg ráz tőlük. Főleg, ha tetetni kell, hogy egy vagyok közölük. Brr.
- Szerintem ez a heppje, ha engem kérdezel, de persze nem kérdezel - legyintek kést tartó kezemmel. Upsz, hogy a markolat kicsúszik ujjaim közül és egyenesen elhalad a fickó mellett, enyhén megvágva az arcát, ha amaz nem hajol le? Bocsi, teljesen véletlen volt. - Gondold el milyen unalmasak lennének, ha örökké élnének. Egy ilyen fajt már teremtett, nem tetszett neki, aztán jöttek ezek a szarrágók - vonom meg a vállamat. Nem kendőzöm el, hogy valójában mily érzéseket is táplálok ezen férgek iránt. Már ha lennének érzéseim. Valahol mélyen, legbelül talán van. A felszínen elég ha semmi sem érint meg igazán. Hadd lássák csak ezt.
- Akkor miként érted? - teszem csípőre a ruhámat tartó kezemet. Fejemet enyhén félrehúzom. Tényleg, de tényleg érdekel, hogy akkor hogy értette. - Ha nincs szükségünk ruhára, akkor ha az egyik elrongyolódik, mibe kellene járni? - nézek végig magamon. Szakadt farmer, szakadt felső, kopottas bőrkabát. Foszlott tornacipő. Ami azt illeti számomra így kényelmes, eme ruhát a közelgő bulira tervezem felvenni. Már ha lesz még valaha valahol. Elnézve az embereket valahogy nincsenek partiképes állapotban.
Látszólag meglepődik találgatásomon, én pedig vigyorogva figyelem reakcióját.
- Jaj, ne legyél már ennyire unalmas, te is! - eresztem le enyhén vállaimat, fejemet az ég felé emelve. Miért, miért nem érti soha senki a poénjaimat. Meglehet, mert néha nem is poénok ezek. - Hermész, valahogy viccesebben él a fejemben, akkor legyél is olyan - körözök kezemmel, mint egy igazi királynő. Még ha az lennék, de a szerepet tökéletesen le tudom játszani. Az leszek, kinek látni akarsz, egészen addig, amíg én úgy akarom, hogy annak láss. - Persze, hogy lehet könnyebben is - forgatom meg szemeimet. - De a szárnyalás érzésénél nincs is jobb a világon, Hermész - igen, ez lesz a neve. Illik is hozzá, hogy miért? Nem tudom. Bármi is lenne a neve, nem illene hozzá. Valahogy nem tudnék mást elképzelni. Tudjátok, van az az érzés, amikor ránézel egy emberre és… tudod, hogy mi az Igazi neve, ami rá illik. Vagy amikor ismersz egy nevet - mint például Hermész - de nem tudsz hozzá arcot kötni. Majd látsz egy illetőt és beléd hasít a felismerés: Ő az!
- Akadnak - vonom meg a vállam érdektelenül. - Gondolom én. Nem tudom, nem tartunk anonim félvér találkozókat. S meglehet azok is inkább meghúzzák magukat, oly unalmasak - sírok fel lassan. Nincs hát már semmi sem ezen a világon, mely szórakoztatna engem? Jah de, ez a fickó!
Akkor vigyorogjunk újra.
- Hé! Még nem ismersz nem tudhatod, hogy mennyire is ártatlan vagyok - teszem sértődötten szívem helyére a kezemet. Furcsa, érzem, hogy dobog, de csak ennyi. Egy szerv, mely az életemet táplálja, semmi több. Igaz ez most sem ér igazán semmit. Basszus, miért nem tudok hosszabb ideig komoly lenn? Enyhén előrehajolva nevetem el magamat.
Kabátom zsebébe nyúlva kezdek el benne kotorászni, amíg elő nem veszek egy doboz cigarettát. Egy szálat kivéve belőle, illesztem fogaim közé, hogy aztán lázas keresésbe kezdve keressem a gyújtómat.
- Nem fárasztod magad, te szegény pára, hát mily sok dolog lehet az életedben, melyből nem futja ez? - pimaszkodok, szemeim rávillannak, ahogy látom, hogy kényelmesen helyet foglal egy régi áramellátó dobozon. Azt hiszem, hogy ezek még működnek, a városba.
- Dehogynem, a világ nagy részét - bólintok helyeslően, aztán szöget üt a fejembe. Majd negyed évszázada tart az „apokalipszis”. Ez meg mégsem tudja, hogy mi van itt. - Tudod, te is érdekes vagy - vigyorodok álnokul. - Te egy kérdést, én egy kérdést, és így mindenki megkapja, amit akar - lépek közelebb hozzá. Cigim továbbra is meggyújtatlanul hever számba.
- Mi vagy te? - teszem csípőre immár mindkét kezem, megállva előtte. Most ez érdekel a leginkább.  
reveal your secrets

Athan


Queens - Page 5 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 25, 2018 3:02 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☠️ Kihalt utak szépsége

Kyara & Athan
szószám: 700 • Credit:

 
Ráér, szerencsére, nincs időpontja, így természetesen kutató kíváncsisággal figyeli az apró, vagy épp a nagyobb változásokat abban, ahogy a lány viselkedik. Mert miért ne. Odabent minden kiszámítható volt, és kevés inger, idekint minden vibrál, és nem tudja előre a menetrendet, vagy épp azt, hogy mások, akik a közelébe kerülnek, miként viselkednek. Nem tagadja, hogy ilyen hosszú idő után ez üdítő tud lenni igazán. És úgymond elsőre nem is a legunalmasabbak egyikébe botlik bele, bár nem rajong azért, ami, de nem válogat, beéri azzal, ami van. Érzi, hogy akadnak még errefelé élők, bár fogalma sincs, hogy azok is olyanok, mint ez a lányka, vagy épp mások. Fura környék, fura emberekkel és.. kicsit több, mint emberekkel. Ritka kincs? Talán.
Heves mozdulatai igencsak izgága és kusza jellemet mutatnak. Nevetése furcsán cseng a lepusztult környezetben, mint valami absztrakt alkotás, amit senki se ért, csak a hozzá hasonlóak. Idefele látott egy kopott festményt, amelyt hosszasan tanulmányozott, és bár lehet nem volt fénykorában sem drága holmi, csak másolat, mégis, mint a művészet egy apró szelete, szinte vonzotta a tekintetet és kitűnt. Valahogy ilyen hatása van neki is.
Ameddig kiszórakozza magát, rendes turista módjára tekintget körbe. Hírbe sem volt még annak idején, és most elkésett, mint a világ összes részén. Késő bánat, megold majd mindent idővel, gy inkább visszatekint, foglalkozik a más témával, amely előtte nem hever, inkább pattog. Ennyi energiát.. Sosem vélte erősnek egy félvért sem, kevesebbek kaptak, mint amennyit lehetett volna, vagy épp mint ők, olyan mint egy kiaknázatlan lehetőség, és persze bosszantás is. A démonoknak sikerült az, nekik milyen könnyedén, míg ők mennyit munkálkodtak, és semmi haszna. Hasztalan ezen gondolkodnia, mert csak begurul, és akkor máris nem lesz ennyire barátságos.
- Hmm? - tér vissza a normalitásba, miután elkalandozott. - Félénkek? - ennyi? Ez nem újdonság, mindig rettegtek attól, ami más, ami erősebb vagy épp nincs rá magyarázatuk. De nem is ez a fontos, úgy véli, a másik csak játszadozik, nem veszi komolyan. Nem is erre kérte, csak egy apró véleményre. - Persze, mert könnyű megölni őket. Isten olyannyira elvolt azzal, hogy tökéletes legyen a külső, és képesek legyenek egyszerre járni és beszélni, hogy azzal már nem foglalkozott, mennyire tartósak a játékai. Megesik. Sokszor – vonja meg a vállait, és abban azért egyetért, hogy mégis érdekesek, azonban nem mindegyik. Igenis van, akit eltipor, mert már idegőrlő vagy épp akadályozza abban, ami számára fontosabb mint egy élet. Az égiek könnyen elbántak velük, talán ez fájt a teremtőjüknek annyira.
- Nem úgy értettem, de ahogy jólesik, és kényelmes – nem bántaná a pőreség sem, a vágyak nem tiltott dolgok, noha tudják, a légyottoknak nincs gyümölcse, semmi sem tiltja azt, hogy megtegyék. Az mindig csak jó.
- Tessék? - kitalálja, hát persze. Nagyon de nagyon ügyes lenne, ha valóban jól tippelne, de még a közelébe sincs. Sőt, kissé még sértő, hogy valami tollas vadbaromnak hiszi, de csak egy csalódott sóhajjal rázza meg a fejét, hogy ez sajnos nem nyert. Hogy felfedje-e micsoda pontosan? Úgy véli, ezzel elindítana egy lavinát, amely hosszú mondatokká híznának, mi is ő pontosan, kicsoda, és a többi, a lány pedig nem annak tűnik, aki ilyesmire kíváncsi. - Nem, nem vagyok hírnök és sosem voltak szárnyaim. Ormótlan darabok, könnyebben is lehet közlekedni. Bár nem hiszem, hogy rá fogsz jönni a válaszra, én azonban tudom, te micsoda vagy. Akadnak még erre félvérek, vagy te vagy az, akit nem koncoltak fel? - nem fogja sosem vissza magát, ha kérdez vagy beszél, az a fajta aki kíméletlenül őszinte, és persze aki nemigen tanulta meg, hogy manapság hogyan is illik társalogni. Ó, te angyal a ládában, félkész munkát eresztettél ki. Noha, beégni nem fog, mókás pillanatok akadhatnak.
- Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy egyikünk sem ártatlan – nem lát a múltjába, de biztosan nem bibliaszakkört találna. - Nem említetted a neved, de valóban. Sosem fárasztom magam azzal, hogy megjegyezzem – kényelmesen helyezkedik el egy egykori alacsony, elektromos szekrény tetejére ülve. Csak pár lépésnyire volt, a rozsda rágja, de célnak megfelel.
- Hát nincs? Nem irtottak ki senkit? Ez kedvesem.. ez is egy vég, és sosem tudhatok, mikor lesz állandó. Majd ha eljön a valós hírnök, megmondja. De mivel engem látsz, közelebb került kissé – mert nem sakkozni, és járdát seperni lettek ők kieresztve. Valami készül és lesz is.  

reveal your secrets

Kyara Gilberung


Queens - Page 5 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 24, 2018 10:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Athan
The beauty of insane
- A tűzzel játszok, nézem miként ég porrá minden - dúdolom halkan, nem igazán törődve saját környezetemmel. Miért is tenném, ha az emberek meg is látnának, mely sajnos nem történik meg, sem mernének a közelembe jönni. Pedig nem bántanám őket. Becsszó! Tisztára kedves lennék hozzájuk, csak egy icurka picurkát vagdosnám meg őket! De csak azért, mert megérdemlik a gazok. Nem érdemesek a szép életre, senki sem az.
Valójában az egész világ rothadandó. Beteg az elménk, álszentek vagyunk. Képesek vagyunk azt hinni, hogy jobbak vagyunk másoknál. Pedig azonban ugyanolyan bűnös a szentnek kikiáltott lélek, mint a velejéig romlott. És hogy ezt honnan tudom? Oh, aranyom, ez igazán egyszerű. Az ilyen álszentek füstölték ki teljesen az agyamat.
Hangosan kacagok fel az emlékre. Persze, értem én, hogy ennek most meg kellene hatnia és szomorúvá, vagy idegessé kellene, hogy tegyen, de… Nem tesz. Ha az nem lett volna, nem jövök rá, hogy ki is vagyok valójában. Jó, rájöttem volna, de csak később…
Miért kalandozok el én mindig? És mit keres a kezembe egy flitteres ruha?
Egyáltalán az imént min is járt a gondolatom? Jaj! Már megint valamelyik énem az!
Háh! Komolyan vetted, mi? Kacagok újra csak, hangosan a világba. A semmibe. Miért legyenek gátlásaim egy gátlástalan világban? Az őrült világban csak az őrület adhat kiutat neked, semmi más.
- Nézzük csak… - fordulok az idegen felé. Úgy tűnik, őt annyira nem érdekli, hogy kik is követőim, melynek rengeteg magyarázata lehet: vadász, démon, angyal. Mh… mi lehet még. Jah igen, félvér! Add, Lucifer, hogy félvér legyen! Már unok egyedül lenni eme világban! De nagyon ám! Add, hogy az legyen, légyszi, légyszi! Kell egy vetélytárs, kit meg kell ölni! -Félénkek - veszem elő első ujjamat, majd sorba a többit is. - Valami különös oknál fogva, féltik az életüket - rázom meg a fejemet, miközben áttérek középső ujjamra. - Semmi humoruk nincsen. Persze állítják, hogy van, de hát… pf… - legyintek egyet, azok meg a humor? - Esendőek, nem képesek tanulni, újra meg újra elkövetik a hib… oh de hát emiatt épp érdekesek! - vigyorodom el. Miért, miért unalmasak? - Jah igen! Rettegve ülnek otthon, és nem engedik, hogy játszam velük - biggyesztem le szomorúan szám szélét. Olyan kis gonoszok. De tényleg azok. Miért nem engedik, hogy egy picikét szórakozzak rajtuk? Igen, nem velük, hanem rajtuk. Kín is olyan rég látott már vért.
Ruhámra siklik tekintetem, mely hirtelen ugrott a kezembe. Nekem aztán közöm sem volt ehhez! De nagyon nem!
- Nincsen? Akkor most meztelenül kellene járnom!? - vidulok fel. - Hát ez nagyszerű hír! Várj, várj, kitalálom, te vagy a, ühm… - húzom el ajkamat jobb irányba, felgyűrve azokat egy pontba, oly benyomást keltve, mint aki erőőősen gondolkozik. - A hírnők! Miért nincsenek akkor szárnyaid? - fintorodom el csalódottan. - Hermésznek is volt - vonom meg a vállamat könnyedén, immár érdektelenül. Gyorsan változik hangulat? Ne csodálkozz ezen. Ahogy azon sem, hogy nincs két egyforma sem.
Ajkam lekunkorodva figyelem, miként hull a porba drága teremtményem.
- Az egy család egész heti élelme volt! - mutatok a tetemre vádlón. - Mily faragatlan vagy te - rázom meg a fejemet, mintha nem is én loptam volna el, és játszottam volna vele. Ha rajtam múlik, nem jön már utánam a gaz áruló. Még hogy más erejének enged és az enyémet semmibe veszi. Akkor rothadjon is meg ott.
- Én? Hát de én csak egy aranyos, kedves kis járókelő vagyok! Egy ártatlan lányka! - biztosítom erről. - Mondanám, hogy én nem tudom, hogy ki vagy, de már kitaláltam, hogy Hermész vagy - vonom meg a vállamat. Bármi is legyen a neve, a Hermész jobban illik hozzá. Ha akarja, ha nem. Így járt. - Mellesleg, ha nem akarod megjegyezni a nevemet, akkor nem mondom meg. Ha igen, akkor sem, lényegtelen az egész. Minek az amúgy is, ahogy mondtad, világ vége van - majd körbe nézek. Látványosan.
- Habár, ahogy elnézem a világ még áll. Mondd, te biztos, hogy jól végzed a munkádat? - fonom kezeimet keresztbe mellkasom előtt.
[/quote]
reveal your secrets

Athan


Queens - Page 5 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 9:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☠️ Kihalt utak szépsége

Kyara & Athan
szószám: 588 • Credit:

 
Tény és való, hogy nem a legkerekebb így a dolog. Az egész elzárás előtt annyian voltak, ameddig csak kevesek képesek elszámolni, és valamennyivel könnyebb volt a szórakozási lehetőség is. Már szinte látja maga előtt egyesek fájdalmas arcát, ami akkor kúszott fel ábrázatukra, amikor jobban körbetekintettek egykori birtokaikon, játékszereiken. Nos, mindig abból kell gazdálkodni, ami adott, vagy ha mégse, akkor csináld meg magadnak, hogy jó legyen. Embereket nem tud és nem is akar teremteni, nem is most áll neki annak kitanulásához, de szerencsére mindig nagyon dúskált a kreatív ötletek terén ezen a világon. Mivel annak idején és most is kapott instrukciókat ahhoz, hogy mihez és hogyan nyúljon, így jogosan érzi magát egy kicsit előnyben, ha szabad ilyet mondania. Miért ne tehetné amúgy? Eddig se tiltotta senki, csak odabent kicsit túlságosan össze voltak tömörülve, és lehet, de csak lehet, hogy megkopott más is a mágián kívül. Vagy csupán fáradt, ami ismét egy nagyszerű újdonság – bár nem a szó szoros értelmében, velük kapcsolatban sok minden csak átvitt értelem és metafora. Jaj, hogy a művészet vajon ma hol tart vagy hol nem? Az egy másik nap feladata lesz.
Kezei a zsebében pihennek, nincs szüksége arra, hogy bármivel is védje magát, hiszen nem érez veszélyt, kicsit sem, nemigen leledzenek erre olyanok, akiktől tartani kéne egy sóhajtásnyi időre is. Csak egy.. nő. Fiatal, szertelen, semmi sem áll az útjában, vagy épp nem érdekli. Igen groteszk a látvány, ahogy észleli hogyan közlekedik pontosan, kik is a kísérők mellette, ámbár az ő lelkét – vagy annak helyét -, nehezen lehet felzavarni ilyesmi dolgokkal, mégis, még sok-sok évnyi kihagyás után is érdekes kép lehetne ez egy galériában. Ahogy eleinte csak követi, mi is a célja, vagy épp annak a fejetlen valaminek, úgy lehet tanulja annak, ahogy mohó módon vetemedik rá a lopásra, amely már nagyon rég, az idők kezdete, de főleg a bűnök démonjainak megjelenése óta mardossa eme lényeket. Mindig a legjobb, mindig a legtöbb, és csak neki. Valami ilyesmi, hisz ők is lopnak valamelyest, de csak a célszentesítő eszköz végett, nem hajtják a kicsinyes vágyak efféle kerekei odabent. Könnyedebben tudna véget vetni a mutatványnak, annyi ereje és tudása még bőven akad, azonban inkább csak szavakat használ, mintsem valamit vagy épp őt a levegőbe repítse. A meglepetés ereje mindig nagyszerű, és azért nem volt az a kettő akkora társaság, akikkel megelégedett volna, így újfent az öröm sajátos formája köszön vissza.
- Ez egy nagyszerű kérdés, miért unalmasak? - felel a kérdésre kérdéssel, noha válaszötletei akadnak. Mert gyengék, kicsinyesek, szürkék, meg egyszerűen emberek. Érti ő, miért dobta fel a költőinek szánt kérdést.
- Üdv neked is – biccent a fejével, ízlelgetve a szavakat. Sok nyelven szólalt már meg, ezen talán kevesebbszer, és szereti ízlelgetni. No meg, nem hiszi, hogy az óegyiptomi nyelvezetben jártas lenne. - Engem nem érdekelnek a rongyok, elvégre már senkinek se számít. Úgy tudom vége volt a világnak – azért még kissé puhatolózik, mi is a pontos tényállás, elvégre a nő többet tudhat nála, kivéve, ha őt is bezárták valahova, akkor viszont egy cipőben ücsörögnek.
- Erre yincs semmi szükség – pillant a morbid állatra a vállán, majd csak meglegyinti, mintha port akarna lesöpörni onnan, és az állat mozdulatlan hull a földre, az, ami eddig mozgatta, egyelőre megszűnt. Nem szokása játszadozni, de kényelmesen lépked közelebb a másikhoz. - Igazából te leptél meg, nem a kis.. játékaid – mutat a kés, meg a dög felé, elvégre a félvérek.. Nos, nekik olyan nem sikerült, annak idején nem volt sok, és idejét se tudja, mikor látott valaha olyat, amit nem téptek szét az angyalok, vagy maguk a szüleik.  

reveal your secrets

Kyara Gilberung


Queens - Page 5 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 6:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Athan
The beauty of insane
Nem ártana már végre valami új göncöket beszerezni. De annyira fárasztóak az emberek az ostoba vásárlásukkal. Teljesen időpazarlás, és amúgy is. Ami nekem tetszene, az sehol sem lenne meg. Vagy ha meg, tudod, hogy ki adna érte annyit. Még hogy én vagyok az őrült, mi?
Habár ha jobban belegondolok, ebben a mai világban, már az sem érdekelné senkit, ha kirabolnánk egy boltot. De áldozatok nélkül semmi buli nincs benne. Ajkam lebiggyed a gondolat hallatán. Szakadt nadrágba, tépett trikóba sétálok a lenyugvó éjszakába. Az ég egyik boltját már a koromfeketeség uralja, a másikat még megszínesíti a napkorong - bár inkább pusztulna el az is.
A tavasz közeledtével könnyed bőrdzsekit vonok magamra. Hajamat könnyedén simítom hátra, öt ujjammal fésülésével. Két kedvenc késem most is hűen társaságomat élvezik. Lépteim nyomát csókolják a feltört betonba. Karcos hangjuk visszhangzik az épületek között. A környék mégis kihaltnak tetszik. Hangosan felnevetve fordulok kettőt saját tengelyem körül. Késeim még ezt is lekövetik - persze, hisz ez a dolguk - olykor szikrákat hánynak. Én olykor a belemet, ők a szikrákat, megérdemlik ők is, ahogy én nem az előbbit, de ez már részlet kérdés. Ha egyszer végre majd démonná válhatok, nem lesznek ilyen problémáim. Addig pedig minek éljek a mértékkel, amikor a mértéktelenség ennyivel szórakoztatóbb?
Hol is tartotta?
Jah igen. Új ruhák. Nem sikerült még találnom semmit, de cserébe találtam az egyik épület előtt egy félig megkopasztott, levágott fejű tyúkot. Balga emberek, miért hitték azt, hogy biztonságban van itt kint? Hogy az emberek még foglalkoznak mással is saját magukon kívül? Büntetést érdemel az ehhez hasonló gondolkodásmód. Szóval elcsakliztam azt is, még az sem zavart volna, ha bárki észreveszi. Sajnálatomra azonban nem így történt. Pedig úgy elszórakoztam volna egy védekező emberrel. Nézni, miként leheli ki a lelkét, majd tér vissza az életbe.
- Miért vagytok ily unalmasak emberek? - háborodok fel, teljes jogosságomba. Hiszen, ha valami, akkor pont ez nem ér. Irritáló. Egy szónak is száz a vége, mégpedig az, hogy szereztem még egy csirkét is. Ki, még le nem vágott lábain tapcsikol utánam. szárnyait két oldalra illegeti menés, ahogy szedegeti karmos végeit. Feje pedig… Talán azzal megelégszenek majd az emberek. Ez most sokkal…
- Oh… - sóhajtom el magamat, egy flitteres ruhát figyelve a kirakat ablakába. Szavam egy pillanatra akad csak el. A következő pillanatba véletlenül pár kőtörmelék töri be az átlátszó kirakatot, én pedig behajolok a kívánt ruháért.
S végre ezt valaki meglátja!
Vidáman fordulok az idegen felé.
- Hát hálllóóóó - köszöntöm jókedvűen, az ellopott holmival a kezembe, melyet… eszem ágába sincs visszaadni. - A kezembe ugrott - vonom meg egyszerűen vállamat. Késeim és persze a tyúkom is megállt velem együtt, s egyöntetűen nézünk az idegenre.
- Jaj de faragatlan vagyok! - csapok homlokomra. - Fejetlen, köszönj szépen és mutatkozz meg! - utasítom a félcsupasz állattetemet . Néha már fel sem veszem, hogy én irányítok valamit, annyira hozzászoktam a gondolatához. Ezért is lehet, hogy groteszk mód pukedlizik a jószág, még testét is megdönti hozzá. Szárnyait széttárja. Csapkodni kezd velük, félmeztelen testéhez hangosan csapódik. A magasba emelkedve közelít az idegen felé és röppen annak vállára. - Óóó - ámulok és csak bámulok. Neki adom a csirkét, oly cukik együtt. Megfordulva hagynám is ott a fickót, ha nem lenne más még számára.
reveal your secrets

Athan


Queens - Page 5 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 4:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☠️ Kihalt utak szépsége

Kyara & Athan
szószám: 602 • Credit:

 
Talpa alatt egykoron valaha hasznos holmi roppant darabjaira, miközben Queens utcáira érve tekint körbe. Az angyal szavai igazak voltak, volt némi fenntartása az egésszel kapcsolatban, de utólag azt kell mondania, tényleg nem bírnak hazudni. Vagy nem is akart. A hely, amelyen egy szebb napon ezernyi ember taposott, élte az életét és azt hitte, semmi sem ronthatja el azt a szép napját, vagy épp rosszabb már nem jöhet, mégis elérkezett. Csak egy nagy rakás szemét, táborok és rettegés. Egész otthonos, mintha csak a ládikából nem kifejezetten ők másztak elő, hanem az a romlás ami odabent dohosodott velük együtt. Annyira sajnálja, hogy nem lehetett itt akkor, amikor a vész lecsapott, és az embereknek veszniük kellett tömegesen. Ó, nem lelkekre akart volna vadászni, vagy épp harcolni, csak szemlélni szerette volna ezt a mészárlást, mint valami fickó a moziban, kukoricát majszolva és kényelmesen elhelyezkedve.
Még ebben a formában is képes valamelyest lenyűgözni őt az, ahogy a semmiből, abból a kezdetleges – mégis a maga módján fejlett – civilizációból idáig emelkedett. Noha sok mindenről fogalma sem lenne, ha működne, elég csak azt nézni, ami maradt, és máris elárulja, hova jutottak, mielőtt a szakadékba csúsztak. Kellemes órák köszöntenek rá, egy ideje ugyan már kikerültek, mégis voltak dolgok, amik miatt kicsit elcsúszott az utazása. Csak az alapján tudott tájékozódni, amiket tollas ismerete osztott meg vele, ha hosszas nem is, de némi munka után. Elcsigázottnak nem mondható tagjait élvezettel ropogtatja kifele, és tovább halad a nedves aszfalton, beszívva a város egyedi illatát. Még most, sok-sok évvel az utolsó elhaladó autó után is igencsak bűzös, a csatorna odalent pedig csak hab az egészre, még ha minden meg is állt, lappang és úgy maradt, ahogy egykoron megkezdték. Egyiptomban kissé kellemesebb volt a széljárás, bár ott a semmi közepén nem hinné, hogy bármi is közlekedett volna, ez pedig az újdonság, amelytől orra ráncosodik, arcára pedig fintor ül. Valamit valamiért, úgy néz ki, a kényelmes életért a mocsokkal kellett fizetniük. Öltözete talán túlságosan friss és üde ahhoz képest, amely az erre tévedőké lehet, de ő csak abból a megfakult plakátból próbált tudakozni, amely egy épület oldalán pihent, és mivel annak idején, amikor becsukták őket, még igencsak más volt a mód, ideje volt kicsit frissíteni a külsején is, valamelyest. Ha feltűnő, ha nem, kényelmes. Testvérei a saját útjuknak indultak, bizonyára mindenki meg akarja nézni magának a pusztulást, és persze kiélvezni, hogy újra szabad lehet. Nem bánja, hogy most egyedül maradt, a kapocs még mindig él és mozog, azonban neki már illett egy kis szabadság, ahol nincsenek egy kupacban és nem kell örökösen rájuk fanyarodni. Talán ezért is kapott a két új lehetőség után a ládában, azt se figyelve, mennyire tetszik ez a másikaknak. Eleve mindig ilyen volt, nem fog némi raboskodás változtatni azon, hogy kíváncsi az újra. És ez úgy néz ki, idekint sem lesz másképp. A környék nagyrészt kihalt, mégis érzékel valamit, amelynek irányába fordulva kezdi el követni. Nem kell sietnie, akit akar, azt bizton utol is ér, még ha ereje telje már eléggé meg is fakult. Elvégre, ha minden rendben lett volna, kinyitják azt az átkozott ládát belülről, nem pedig csak vágynak rá. Mindegy. Minden rendben lesz. A lényeg ott hever előtte, vagyis épp teszi a dolgát, fogalma sincs mit művel épp csak a jelenlétet érzékeli, és azt, hogy valami nagyon nagyon furcsa.
- Mi a fene – hangja se nem halk, se nem hangos, de ha a nőstény kivételesen nem süket, biztosan meghallhatja, ahogy a közelében feltűnve mereszti rá kígyószemeit egy pillanatra. Arcán nincs annak jele, hogy támadni készülne, sőt, már-már barátságos, ahogy letekint a finom vonásokra. Ha nincs egyedül, ha igen, nem tágít, nem olyan könnyű elzavarni őt. Talán megzavart valamit?





Mivel itt már csak szellemek játszanak, bátorkodtam szabadnak tekinteni a helyszínt.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 24, 2016 10:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


- Oh én szintén vártam ezt a pillanatot – vágom rá határozottan, miközben mosolygok rá az idegenre. Próbálom nem lebuktatni magunkat azzal, hogy nem barátokként viselkedünk. Ha ennek a személynek ilyen védelemre van szüksége, akkor megkapja ingyen. Én nem fecsérlek túlságosan sok időt azzal, hogy mind felmérjem, mármint a kis csoportot. Kit érdekel pár rövid életű? Befelé húzom a újdonsült barátnőmet a Queens-be, miközben azon vagyok, hogy teljesen felmenjünk a tetejére. Ott biztosan nincsenek zavaró elemek, s tán a látvány is magával ragadó, legalábbis abban reménykedek. Végül elkezdek vele beszélgetni, ahogy mással szokás, s talán igazából is jó barátokká válunk. Sosem szoktam fogadni, mert biztosan elbuknám.
- Szóval nem annyira ismered a környéket – mondom neki, azonban egyáltalán nincs vele gond. Egy mosollyal próbálok neki jelezni, hogy nincs semmi gond.
- Semmiség, bár igaz a fuldoklás az igazi volt. - ejtem ki a szavakat, mikor meghallom tőle, hogy nincs semmi értéke. Egyből vitába szállnék vele, azonban az tart vissza, hogy esetleg magamra haragítanám. Csendben hallgatok, míg végül csak elmondom a véleményem.
- De bizony van értéked! A szépséged, az eszed, a becsületed, a bizalmat, a szüzességed és ki tudja még mi mindent. - magyarázom kissé kikelve magamból, mert sosem értettem, hogy az emberek hogy lehetnek ilyen felelőtlenek? Áttérünk a nevem témájára, így az arcomról azok a neheztelő vonások lassan tűnnek el.
- Köszönöm. Írországban -Válaszolom arra a választ, hogy hol kellett volna megszületnie.Mikor meghallom az ő nevét, akkor kisebb bókkal kedveskedek neki.
- De lágy hangzású a te neved, Sophie. Olyan, mint egy pihe-puha plüssmaci, akit vétek lenne kihagyni. - mosolyodok el, miközben a szavaimhoz igazodva átkarolom egy ölelésre. Mikor elengedem, akkor tudatom vele, hogy milyen magas az épület.
- 120 – ejtem ki egyszerűen, miközben azután megtudom, hogy nem fél a magasságtól.
- Valóban nem félek, sosem féltem. Talán most különösnek találsz, de én természetesnek érzem, mint bármi mást. - adok egy hosszabb választ. Egy kisebb szünet után folytatjuk az eszmecserét.
- Nem itt élek. New York egy csendesebb helyén lakom – mondom neki, miközben ha beléptünk a liftbe, akkor megnyomom a legfelső gombot, ami az emeletre visz fel.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 24, 2016 9:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Saaphiel && Sophie
What a beautiful night(mare) ~

Szorongás. Ezt érzem, valahányszor emlékeztetem magam, hogy két világ között bolyongok. Hiszen nem vagyok egészen ember, de angyalnak sem tudhatom magam. Mi lennék hát? Születésem óra vékony, áttetsző, mentális érzetű fal rekeszt el mindentől. Kételyekkel körbevéve nőttem fel. Mint elveszett vad szedem légvételeim a létezésben, s valahányszor elsétálok egy idegen arc mellett, nem telik el gondolat anélkül, hogy ne bukkanna fel a kérdés, ő vajon hozzám hasonló e. Ámde az est homályába bújó fiatal csapat bizonyosan nem szárnyaikat bújtató lényekből áll. Ha tévedek, bizony nagyot kell csalódnom az angyalokban...

Kénytelen vagyok bevonni Téged, hogy megakadályozzam a konfrontálódást. Szaporán ver a szívem, hiszen sosem szerettem, ha a figyelem középpontjába kerültem, így a legjobb megoldás vagy nekem. Bocsáss meg, hogy megzavarom az esti, talán vacsorádnak szánt étkezést. Tudok újraéleszteni, ha szükséges! Oké, ez csak vicc volt - rossz vicc! Nem kívánnám, hogy miattam fuldokolj.
Remélem, nem nézel őrültnek és veszed a lapot. És veszed! Megkönnyebbült sóhajba vont nagy mosoly kerül az arcomra, s még az se érdekelne, ha összemaszatolnál, szép arcú lány! És csakhamar egy új szituáció közepén találom magam a társaságodban. Jól bírod a váratlan helyzeteket, ezzel nemcsak megnyugtatsz, de szimpatikussá válsz számomra.
- Ó, már alig vártam ezt a pillanatot! - Magabiztosan húzom ki magam, mellőled egy röpke pillantást vetve a cigarettázó, nevetgélő, hangoskodó csoport felé, s egy-egy tag lemondó arckifejezéséből azt hiszem úgy vehetem, lemondtak személyemről. Nem ellenzem, hogy húzol magad után, hiszen az ajtón túl biztonságban érzem magam. Őszinte mosollyal fordulok feléd egyenes arányban a bejárati ajtó csukódásának pillanatával. Kérdésedre aprót rázok fejemen, a mozdulatot pedig finom suhogással hátamra igazodó hullámos fürtjeim is követik.
- Napközben igen, este kevésbé. - Idétlennek érzem magam. Vajon Te annak ítélsz? - Tényleg köszönöm a rögtönzésed. Gyanús, hogy ki akartak rabolni, bár nincs semmi értékem. - Egy légvétel után úgy érzem, tartozom Neked. Közben immáron arcod világosabban rajzolódik elém, s meg kell állapítsam, milyen szép lány vagy! Finom vonású, makulátlan sima bőrű. Selyem hajzuhatagú. Kellemes társaságú. Megtudom a neved is, Scatha. Különös hangzása van. Rejtélyesnek ható. - Milyen eredeti név! Hol kellett volna születnem hasonlóért? - Nyilván nem amerikai, sem angol, de talán még finn nemzetiségre sem vall nevednek csengése. - Egyébként az én nevem Sophie. Sophie Haynes. Igazán örülök. - Ha úgyis felém nyúlik kezed, megfogom és aprót biccentek közben kék tekintetem a Tiédbe fúrva. Ahogy illik. Ahogy kell.
Különös nyugodtság leng körbe, Scatha. Azt mondják a típusodra, igazi hidegvérű. Hát jó, folytassuk a színjátékot, nincs ellenemre! - Hány emelet? - Bazsalygok az orrom alatt, majd hagyom, hogy a lift ajtaja dobozba zárjon minket.
Kérdezel, mire nem szűnik a mosoly az arcomról. - Mondjuk úgy, nem vagyok tériszonyos. De a mosolyodból ítélve neked sincs bajod vele. - Persze mára nehezen képzelném el, hogy félnék a magasban. Szívás lenne a szárnyak miatt! -  Itt élsz, Queensben? - Úgy hiszem, kellemes, társalgásra alkalmas személy mellé sodort a sors. Miért ne dőlhetnék a hideg fémfalnak, hogy Rólad érdeklődjek?


  

|| Szószám: kevés ||  Credit
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 20, 2016 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Sophie & Saaphiel

Álldogálok a helyemen, mert éppen a hamburgerem utolsó falatkáit próbálom meg legyűrni, mikor megszólít egy hang, aminek csengése hasonlít valakiére. Ám azonban így is majdnem félrenyelek, mikor megfordulok, hogy szembenézzek a megszólítómmal, akkor láthatja, hogy éppen küszködök egy kicsit. Szerencsére van italom, így pár korty után helyreáll a rend. A másik karjaiban vagyok, mikor újra meglep a beszédével. Bocsánatot kér tőlem, így kérdőn nézek rá, aztán megtöröm a csendet.
- Nem haragszom, édes – mondom neki, miközben jön nálam a tisztálkodás, amit egy szalvétával és egy papír zsebkendővel próbálok elintézni. Próbálom őt nem összekenni, mert attól nem érezném jól magamat. Mikor sikerül minden szemetet összegyűjteni, akkor rámosolygok és a következőt mondom felé.
- Akár el is indulhatnánk a Queensbe körülnézni. – ajánlom fel neki, hogy ne csak álldogáljunk itt a helyünkön. El lehet ütni az időt hasznosan is. Ha nincs ellenére, akkor megfogom a kezét, majd finoman húzom őt a bejárat felé. Út közben kidobom a szemetet, miközben párszor megnézem, hogy a kölykök jönnek-e utánunk? A bejáratnál előre engedem, aztán utána belépek az épületbe.
- Gyakran jársz ezen a környéken? – teszem fel a kérdést, s jól láthatóan láthatja rajtam a kíváncsiságot. Közelebb hajolok hozzá, hogy bemutatkozzam neki.
- Az én nevem Scatha Eldeil – mutatkozok be neki a földi nevemen, mert ha elmondanám az igazit, akkor biztosan gyanakodna rám. Megfogom megint a kezét, már ha nincs ellenére és a lifthez vezetem.
- Liftezzünk egy picit – szólok hozzá, miközben ajkaimon egy édes mosoly látható. Egyelőre nem faggatom tovább, csupán kiváncsi vagyok az ő reakciójára, hogy ő mit csinál a helyzetünkben. Elvileg hitelesnek kell mutatkoznunk, hogy le ne bukjunk.
- Szereted a magasságot? – nem bírom ki, hogy ne kérdezzek erre rá. Én nem félek a magasságtól, s meg sem szédülök.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2