Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
278
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 08, 2018 12:02 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Phanuel & Ophilia & Cassael
I invoke you with holy fire into your palace
Zene: - • Credit:

A valaha volt irattárost ezúttal nem lengi körbe jól ismert lelkesedése, arcáról sem süt olyan módon a derű, mint amiképpen legutóbbi találkozásunkról emlékszem, de lehetne érte hibáztatni? Kíváncsi volt Atyánk teremtésére, s most, hogy láthatja, apránként rothad el az a Sötétség erejének hatására. Szenvedés, nehézségek és pusztulás jellemzi a halandók világát, a hozzánk hasonló angyalok vele együtt sorvadnak el.
Megértő biccentéssel fogadom feleletét, majd halovány mosollyal korábbi ténykedésének rövides leírását. Már-már bűnösnek érzem magamat, miként kiragadtuk felhőtlen szórakozásából, de mi, az Úr legelső teremtményei nem vagyunk emberek, hogy kedvünkre élvezhessük akármikor a földi kincseket. A kötelesség áll az első helyen, én pedig hiszem, Phanuel ügye olyasféle dolog, mely nem tűr halasztást. Szigorodó ábrázatom tudatomban fogant gondolataimat hivatott alátámasztani, bár hamarost meghódítja arcizmaimat az értetlenség.
Marha kérdések? Marhaságok? Szemöldökeim leheletnyi összevonásával tekintek hol Ophiliára, hol Phanuelre, ám szemmel láthatóan ők megértik egymás nyelvét. Végtére, nyilvánvalóan nem létezhetnek marha kérdések, révén, a jószágok éppenséggel állatok. Nem is ez a lényeg, hanem az angyal meglátásai.
- Manapság nehéz mást tennünk, mint öncélúan cselekednünk, hiszen nincsen, aki válaszokat adhatna - szólalok meg én is, az Úr eltűnésére hivatkozva. A legfőbb válaszadónk eltűnt, és mi, itt maradottak, kik vagyunk ahhoz, hogy megmondjuk egymásnak, mi a helyes? Ezt egyikünk sem tudhatja biztosan, legfeljebb sejtheti, s remélheti, valóban Isten útját fogadta a magáénak.
Csendben hallgatom őket tovább, Phanuel ezúttal sem világít rá, miért is olyan fontos választ kapnia erre a kérdésre, de Ophilia sem erőlteti az okokat. Válaszai zűrzavarosak, noha egy-két ponton metszik egymást a sajátjaimmal. Ellenben…
- A Föld tulajdonképpeni vége a magnetoszféra - teszek hozzá a témához, majd a volt irattárosra vetem okításra éhes pillantásomat. - Az atmoszférák cseppet sem unalmasak, a termoszférában alakul ki például a sarki fény, a mezoszférában pedig a meteoritok égnek. Ami tudjuk, nem segített sokat a dinoszauruszok idejében - félmosoly kapaszkodik fel ajkaimra a humor oltárán adózva.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Erdős terület       - Page 6 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 05, 2018 2:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Family meeting
Family is not an important thing. It's everything.


Jeges fuvallat érkezik velem együtt az Alpok magasságából, enyhe jégmaradványokat képezve a leülő porban. Derült arccal tekintek fel, remélve, hogy ezúttal nem egy démon idézett meg, kinek újra csak Stamiel adott ki. Ez esetben… lehet, hogy most már tényleg segítséget hívnék. Még akkor is ha, egy testvérem sem hallaná meg segélykiáltásomat.
De ne foglalkozzunk a múlttal, meg azzal, hogy mi lehet. A barna por leülte után, törökülésben talál rám kedvenc harcosom, kinek arcán a már megszokott értetlenség csillog. Megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkaimat, fejemet enyhén lehajtva.
- Ugyan már, tudod, hogy sose zavarsz rosszkor - felelem neki, miközben enyhén arrébb állva, meglátom társát. - Phanuel! - lelkesedek iránta is, engedve segítségének.
Kezét megfogva tornázom fel magam a földről, szárnyaimat megrázva, porolom le amazt is. Megszabadítom számos ráragadt avarmaradványtól, mint falevél, kisebb faágak, bogyós gyümölcsök, miket sajnos szétpasszíroztam. Egy kósza szarvasbogár is rémülten ül az egyik tollamon, nem tudván, hogy miként került ide, hisz alig pár pillanattal ezelőtt még egy bokor alján lopta a napot.
Kecses kezemmel nyúlok érte, segítve neki, hogy könnyedén fusson át ujjaimra ízelt lábaival és visszaadjam a természet lágy ölének. Mozdulatomat testvérem kérdése akasztja meg.
A kérdés, mely ezernyi emléket idéz fel bennem. Bátyám arcát, tőrének hegyét oldalamba. A viszály térdét hátamon, testvéreim gyűlölködő arcát, ahogy rám pillantanak.
- Hiányzik az otthonunk - szólok csendesen, hajamat nem simítva ki arcomból, engedem, hogy elfedje azokat. Most nem engedhetem meg, hogy lássák a szomorúságot rajtam. Végül csak segítek ártatlan rovarnak lekerülni  a földre.
- Ne kérj elnézést Phanuel, azért vagyok, hogy segítségetekre legyek. Csak az Alpokban versenyeztem egy sassal, de félő, hogy már nem tudjuk meg, hogy melyikünk a gyorsabb - tekintek rájuk immár vidáman, az előbbi komorságnak nyoma sincs rajtam. El kell rejtenem, és ezt kell tennem. Szelíd mosolyom nem hervad le arcomról, miközben ujjaimat kulcsolom össze magam előtt.
- Tanuld meg, ifjú harcos, hogy sosincsen marha kérdések. Sem pedig rossz kérdések. Addig van rendjén a világ, amíg felteszik azokat, nem pedig öncélúan cselekedünk, nem igaz? - teszem fel mosolyogva költői kérdésemet, fejemet enyhén félrehajtva. Komolysága szórakoztat, mint minden alkalommal. Minden angyal kapcsán.
- Nem én vagyok a mindentudó és a mindenható. Megpróbálhatok segíteni, de nem ígérem, hogy válaszom kielégítő lesz számodra - ezt sose ígértem meg, soha nem is fogom. Noha igazából tényleg mindentudó vagyok. Vagyis… sokáig ezt hittem, de az utóbbi időben ez… Egyre jobban változik meg körülöttem.
Hiszen semmit sem tudok a legnagyobb ellenségünkről, ki a világunkat pusztítja.
Kérdésére akaratlanul is elnevetem magamat, ajkamba harapva próbálok komolyságot erőltetni magamra.
- Mindenkinek a saját szívébe kell megtalálni a Föld végét. Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér - válaszolom szórakozottan. Én figyelmeztettem, hogy nem feltétlen kapja meg tőlem azt a választ, melyet tőlem vár. - Egyébként meg tavak, tengerek, óceánok partján. Hegycsúcsoknál, sziklaperemeken. Noha az elsők annyira nem igazak, hiszen a föld folytatódik a fekete víztömeg alatt is. No meg technikailag az Föld vége az Ózon réteg és ezernyi más, unalmas atmoszférák - legyintek érdektelenül. - Tudnál pontosítani a kérdéseden?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Erdős terület       - Page 6 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 25, 2018 7:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


☽ Meeting, with a sister

Cassael & Ophilia & Phanuel
Credit:




Cassael el volt merülve az idézésben, amikor megszólítottam. Nagy csillogó szemeivel nézett rám, és olyan szavakat mondott, amik megmelengették a szívem. Halvány mosoly kúszik az arcomra, és biccentek, megköszönve, amiket mondott. Valóban hatalmas bók volt számomra, hogy ezt gondolja. Magam is mindig próbálom azzal tartani magamban a lelket, hogy jót cselekszem, ám mostanában oly nehéz eldönteni, hogy mi a jó, s mi a rossz.
Hamarosan előkészül a szertartásra. Kiönti a hozzávalókat a idézőkörbe, és elmondja a szavakat, amit én is vele mondok, és egy latba vetve erőnket megidézzük az angyalt. Tudom, hogy jól jön neki a segítségem, hisz egyedül talán már lehetetlen is volna idézni, nem tudom, régen nem csináltam már ezt.
Amint a hozzávalók a varázslat sikerességét jelezve lángcsóvák martalékává vált, hamarosan hatalmas port kavarva megérkezik az irattáros. Ugyan az a szüke hajkorona, és kíváncsian pislogó szemek fogadtak, amikre emlékeztem. Ha valamelyik testvéremet régen láttam, akkor Ophiliát bizonyosan. Talán egy százada lehetett, mikor legutóbb láttam, ám mégis jól emlékeztem rá.
Kis jajongással csücsült fel a porban, és örült meg Cassaelnek.
Odaléptem az angyalka mellé, és segítettem neki felkelni a földről, miközben Cassael felkonferált, miután befejezték a rövid kis dialógust.
– Üdvözlet, Ophilia! Öröm téged látni, és sajnálom, hogy rosszkor zavartunk – mosolyogtam reá. – A szakértelmedre lenne szükségem, s reménykedem, hogy meg tudsz segíteni eme nehéz időkben. Ez a kérdés felettébb érdekes lesz, s talán hirtelen marhaságnak tűnhet majd, de nagyon fontos, hogy a megfelelő választ kapjam rá, világos? – néztem mélyen a szemébe, és borzasztó komoly lett közben az arckifejezésem. Végtelenül fontos dologról volt szó valóban, az Atya küldetésénél nincsen fontosabb dolog a világon. Mi lett volna, ha anno az özönvizet nem veszik komolyan?! Amint megkapom a beleegyező bólintást, vagy feleletet, folytatom. – Azt szeretném megtudni, hogy hol van a Föld vége. Miután te foglalkoztál a legtöbbet a halandók világával, remélem, hogy te tudod a választ erre a lehetetlen kérdésre.Lélegzetvisszafojtva vártam a választ, és magamban fohászkodtam az Úrhoz, hogy vagy ő segítsen, vagy Ophilia tudja a választ.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
278
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 15, 2018 7:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Phanuel & Ophilia & Cassael
I invoke you with holy fire into your palace
Zene: - • Credit:

A madár légies csontja könnyedén morzsolódik az ujjaim alatt, egyenest az üvegcsébe, amelyben a szárított zsálya nyugszik. Amint az utolsó darabka is kigördül a kezeim közül, a földből, amin éppen állunk, hintek a kezdetleges elegybe, mielőtt azonban még az egyik tollamat is beletűzhetném a fiolába, Phanuel hangjára eszmélek.
- Mindig öröm egy fivéremen segíteni, főként, aki a jó ügyet szolgálja. S te azt teszed, Phanuel, bármi is legyen a küldetésed. Látom rajtad a hitet, amely nem hunyt még ki belőled Atyánk iránt - biccentek felé bizalmasan, s révén, az idéző kör megrajzoltatott, áthelyezem az alapanyagokat a közepébe. Az üvegcse szűk korlátait végül lecserélem a föld biztos talajára, majd angyalpengémet hasznosítva a véremből is csepegtetek a hozzávalókhoz.
- Ahogy mondod, kezdjünk bele, és reméljük, Ophiliát nem a szükségből ragadjuk éppen el - mosolyodok el, elvégre az Irattárost ismerve nem lehetünk biztosak semmiben. Kisétálok a kör közepéből, és Phanuel mellett állapodok meg. Látszólag nem kell semmi egyebet tennünk az angyal megidézéséért, nincs szükség égbe nyúló tűzre, sem egyéb praktikákra, leszámítva a töretlen koncentrációt, és magát az igét.
- Raa gah io es - énoki nyelven hagyják el ajkaimat a szavak, várnunk pedig néhány másodpercnél többet nem kell. A hozzávalók élénk lánggal válnak a varázslat martalékává, aztán… Aztán Ophilia csapódik bele a földbe, ami lássuk be, némi váratlansággal ér. Aggodalom nem burjánzik bennem, angyalból van ugyanis, ellenben az értetlenség nyíltan kiül az ábrázatomra. Némi porlegyezgetés mellett.
- Rosszkor zavartunk? - teszem fel a kérdést, bár testvérünk szelíd mosolya láttán hamar elűzetik belőlem mindennemű kétkedés. Hasonló barátiassággal viszonzom a gesztust.
- Ophilia, jó téged újra látni! Hogy viseled a földi létet? - érdeklődöm meg, tekintve, mióta együtt megszöktünk a Mennyekből, nem igazán volt lehetőségem nyomon követni boldogulását. Bánom is, amiért magára utaltam egy számára ismerős, és mégis teljesen ismeretlen világban, de nem akadt választási lehetőségem.
- Talán emlékszel Phanuelre, harcos, mint jómagam. A segítségedre volna szüksége - lépek oldalvást, hogy nagyobb teret hagyjak nekik a beszédre.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Erdős terület       - Page 6 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 13, 2018 7:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Family meeting
Family is not an important thing. It's everything.


Tekintetem a lábam alatt elterülő vidékre vetül. Fülembe süvít a szél, ahogy a két hegycsúcs közötti hídon állok, hajamat cibálja, de ahelyett, hogy ezzel küzdenék, engedem neki. Sziklaszilárdan állok az Aiguille du Midi hegycsúcs tetején. Egykoron az emberek egy erődítményt építettek a tetejére. Nem is mondanám erődítménynek, inkább… kilátónak nevezném.
Mélyen szívom le tüdőmbe a friss levegőt, szemeim behunyva élvezem a pillanatot.
Most vagyok itt. A jelenben és minden mi számít, az ez a pillanat. Kezeimet óvatosan simítom a megtépázott korlát rozsdájára. A hideg fém rögtön kezemre is fagyna, ha nem lennék az, ki vagyok. Az idő vasfoga ezt a helyet is elérte. Emberi karbantartás nélkül atomjaira fog hullani a híd, a mélybe süllyedve, hogy ott nyerjen örök nyugalmat.
Még egy darabig engedek a hideg szélnek, mi szemből fúj. Iránya hirtelen változik meg, hátamba kap, hajamat előre ráncigálja. Én pedig végül engedek neki.
Kezeimet kitárva döntöm csípőmet a korlátnak. A szél rásegít mozdulatomra és a következő pillanatban máris alábukok a mélységbe. Hátamra fordulva nevetek fel hangosan. Szárnyaimat nem bontom, élvezem egyelőre a szabadesés adta szabadságot. Testem könnyed, súlytalan. A gravitáció lehúz, tekintetemmel mégis a fényesen kéklő eget pásztázza.
Hangos nevetésbe tör fel torkomból, fejem hátrahajtva szemlélem az egyre közelebbi földet. Még méterek vannak hátra, szárnyam mégis nyugodtan pihen hátamon. S amikor egy külső szemlélő azt hihetné, hogy innen már nincs visszaút, hogy bekövetkezik a végső becsapódás, fekte szárnyaimat szétterülve emelkedek a magasba. Minden egyes szárnycsapásnál alig láthatóan zuhanok vissza, hogy aztán új lendületet szerezve emelkedjek egyre magasabbra.
Angyal vagyok, mégis esendő. Sok minden lenyűgöz az emberek világába, de mind közül a kedvencem a repülés. A világ túl nagy, hogy két emberek lakta városba porosodjak, várva mikor ölik meg egymást testvéreim. Jó, nyilván ez nem fog bekövetkezni, elmémet tisztító szellő miatt most mégsem foglalkozom ezzel.
Újra a magasba kósza légáramlatra fekszek rá, szárnyaimat kihajtva fordulok a hátamra. Sólyom éles hangja töri meg a süvítő csendet. Mellém szállva emeli rám sárga tekintetét. Horgas csőre újra nyílik, aztán ragadozó teste a mélybe bukik. Én pedig utána. Felvéve ő ritmusát szeljük az eget, kitörünk a magasba, az alattunk elterülő hósipkákat pásztázzuk.
Alant egy nyúl dugja ki fejét a hó alól és éles szemű ragadozó barátomnak több sem kell.
A messziből hívást hallok és tudat alatt válaszolok rá. Mégis enyhén félrefordulva szelem az eget, sólymom nyomába, egyenesen lefelé. Szárnyaimat hátracsapom…
Aztán a táj hirtelen változik. Lélektükreim elől eltűnnek a havas hegycsúcsok, a kéklő ég, hogy átadja helyét a ködös, szürke világ.
Nincs már időm lassítani, repülésem sebessége mit sem változik, pedig a föld most közelebb van, mint kellene.
- Ó-ó - ejtem ki hangosan a szavakat, de... már nincs időm. Hangos csattanással csapódok a pecsét kellős közepébe, port kavarva körülöttem. Jajgatva ülök fel, vállaimat ropogtatom meg, ha már azzal vettem le a talajt. - Ajaj - sóhajtom halkan, tekintetem felemelve kémlelek körbe.
Fogalmam sincs, hogy mégis mi történt és…
Ekkor pillantom meg a mennybéli megmentőmet.
- Cassael! - örvendek meg, szelíd mosollyal az arcomon. Mintha nem én lettem volna, ki a semmiből kavarta fel a port, az avart.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Erdős terület       - Page 6 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 11, 2018 6:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


☽ Meeting, with a sister

Cassael & Ophilia & Phanuel
szószám: 220 • Credit:




A felszállás után pár perccel meg is érkeztünk egy erdős területre, mely San Fransisco falaihoz közel volt található.
Csak reménykedni tudtam, hogy a kis akadály, amit a pokoli teremtményeknek otthagytam, kitart egy ideig.
Amint földet értünk, kérdőn néztem fivéremre. Ismertette velem a tervét, melyre csak helyeslően biccentettem.
– Helyes, akkor idézzük meg itt! – mondtam, és eltüntettem a szárnyaimat. Cassael következő kérésére csak viszonoztam a biccentést és a mosolyt, s nekiláttam a feladatnak.
Kinyújtottam a mutatóujjamat, s elkezdtem vele a földbe karcolni az idézőkört. Régen nem rajzoltam már fel ezt a jelet, de tökéletes pontossággal és precizitással rajzoltam. Mikor végeztem a kör felrajzolásával, felnéztem a bátyámra.
– Készen van. -jelentettem ki. – Cassael, köszönöm, hogy itt vagy velem. Nagyra értékelem – mosolyogtam halványan a fivéremre. Biztos lehetett benne, hogy örülök, hogy itt van. Nagyon nagy segítség volt nekem, és ezentúl mindig is felnéztem rá. Számomra ő volt az egyik legnagyobb harcos.
Egy kis hatásszünet után megszólaltam.
– Hát kezdjük! – végignéztem az alapanyagokon. Igen, jól emlékeztem, hogy miként is kell csinálni ezt. Néha ijesztő számomra, hogyha nem csinálok valamit egy időn keresztül, akkor mily sokat felejtek.
Ha Cassaelnek nincs ellenvetése, akkor nekilátunk a rituálénak. Amit csak tudok azt segítek neki. Lélegzetvisszafojtva figyelem, hogy Ophilia válaszol-e a hívásra, de biztosan válaszol, hisz Cassael az alapanyagokhoz ad a véréből. Ha Ophilia tényleg válaszol Cassael hívására, akkor meg kell jelennie.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
278
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 11, 2018 1:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Phanuel & Ophilia & Cassael
I invoke you with holy fire into your palace
Zene: - • Credit:

Miután a levegőbe emelnek szárnyaim, még visszatekintek a bolt ajtajában elhintett só-vonalra, tűnődve, vajon meddig fog ennyi förmedvényt visszatartani Phanuel praktikája? Remélhetőleg sokáig, már emígy is számos szörnyeteg kísérti a halandó világot, nincs szükségük egy újabb csapat démoni ölebre. Elszoruló torokkal biccentek végül harcos társamnak, majd a tér és idő manipulálását felhasználva kötünk ki perceken belül San Francisco külterületén. Nem tudhatom, miféle állapotok uralkodnak a városban Amara felbukkanása óta, s hogy egyáltalában örülnének-e a jelenlétünknek, így jobbnak látom, ha Ophiliát nem is igazán keresgéljük, hanem a falakon kívülre idézzük.
Mihelyst a lábaim a földet érintik, eltüntetem szárnyaimat, majd a kabátzsebeimben kotorászva kerítem elő azt a néhány alapanyagot, amit legutóbb Jofiel megidézésére gyűjtögettem össze Ramiélnek, azonban felhasználatlanul maradtak.
- Úgy látom tanácsosnak, ha nem a városban kutakodunk - osztom meg Phanuellel is a terveimet. - Amennyiben nincs ellenvetésed, úgy magunkhoz idézném Ophiliát, legfeljebb, ha nem felel a hívásunkra, kezdjük el járni San Francisco utcáit - magyarázom, szép sorjában pakolva egy kivágott fa törzsére az alapanyagokat. Egy angyal tolla, zsálya, egy madár csontja, s végezetül a föld, mire idézni szeretnénk. A vérem fogja a legutolsó összetevőt alkotni, hogy a Mennyei Irattáros tudhassa, kinek a hívását hallja épp.
- Megtennéd, hogy amíg összekeverem az alapanyagokat, felrajzolod a sárba az idéző kört? - pillantok a harcosra, s végezetül egy apró mosolyt is megejtek bajtársias biccentésem társaságában.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Erdős terület       - Page 6 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 10, 2018 8:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 29, 2017 1:09 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Belial & Saiva
Need some help?


Bevallom, elég rég törtem már be számomra veszélyes területre. Lehet, hogy kissé kiestem a gyakorlatból, de szinte biztosra veszem, hogy még mindig profi szinten megy a dolog. Habár afelől kétségeim vannak, hogy kifelé is ilyen egyszerű lesz majd az út.
De miért is osonok épp be az ellenséghez? Hát nem kalandvágyból, az biztos. Eredetileg nem terveztem, hogy ide fogok tévedni, utam mégis a Szakadárokhoz vezetett. Micsoda primitív banda! Életem egyik unalmasabb korszakára emlékeztetnek, amikor a barbár mészárlásokon és a háborúzásokon kívül semmi izgalmas nem történt. Emlékszem, már alig vártam, hogy végre lépjen valamelyik irányba az emberiség, változzon meg egy kicsit, hátha végre megint szórakoztató lesz köztük időzni. Szerencsémre így is lett, és végre kibontakoztathattam tehetségemet az alkudozásban.
Az erdő csapdáin nem volt egyszerű átjutni. Sikerült megkerülnöm a legtöbbet, azonban volt, amelyikbe majdnem belebotlottam. A fene essen ezekbe a szánalmas kis halandókba... Mindig bekavarnak, ráadásul imádják keresztülhúzni a számításaimat. Nem mintha annyiszor sikerült volna nekik, de azért volt egy-két szép pillanat, amire nem szívesen gondolok. Már csak azért se, mert még nekem kellett utána helyrehoznom, amit ők elrontottak. Csak annyi mázlim volt, hogy nem egy világméretű bakit okoztak, így igazából csak a terv megvalósítására szánt időt kellett meghosszabbítanom.
A fák között még korábban szemtanúja voltam, ahogy a Szakadárok elkaptak egy démont. Újabb indok, amiért gyűlölöm őket. Ezért is merészkedtem beljebb a területükön, hogy valahogy kiszabadítsam pokolbéli társamat.
Bevallom, nem a rejtőzködéshez öltöztem ma, s sokkal inkább volt kedvem hozni a régi formámat, mint béna emberi göncökbe bújni. Ugyan a modern korban járunk már, ez mégsem akadályoz abban, hogy egy kicsit visszatérjek ősi szokásomhoz, és istennőt játsszak az egyszerű népek előtt. Szokásos módon magamra öltöttem kedvenc nyakékemet, aminek segítségével még építek egy kicsit külsőm hatására: a lánc fekete füstöt von körém, s ezáltal sokkal démonibb az összkép. Nem fogok hazudni, egyszerűen imádok a látványra építeni. Ez is egyike a rossz szokásaimnak, amik nélkül már nehezen tudom elképzelni az életet. Hiszen úgy sokkal élvezetesebb, ha az utadba kerülők már a látványodtól libabőrösek lesznek.
Lenne egy kiváló kérdésem, amit szerintem már előttem nagyon sokan feltehettek: miért kell folyton őrt állni?
Egyszerűen nem tudom megérteni, mi okuk lehet ezeknek a szerencsétleneknek folyton itt keringeniük. Akár az aprócska hangyák, nyüzsögnek a bolyban - ami ez esetben egy romos állapotú épület -, és naphosszat dolgoznak. Nagyon valószínűnek tartom, hogy ezeknek egyáltalán nincsen céljuk az életben. Azon kívül, hogy a természetfelettieket irtják, máshoz nem értenek. Vajon mi lenne velük, ha egyszer csak minden fajtámbeli megszűnne létezni?
Kijátszva az őrséget elérek egy megviselt kinézetű ajtóhoz, amelyről már igen szépen lekopott a festék. Mivel más helyiséghez nem vezet ez a folyosó, valószínűnek tartom, hogy itt lesz, akit keresek. Alig néhány méterre innen négy őrbe is majdnem sikerült belefutnom, de szerencsére ügyesen elkerültem őket.
Az ajtó mögül tompa hangok szűrődnek ki, ha jól sejtem két férfi beszélget. Hallhatóan az egyikük a démon, és nincs valami jó állapotban.
Nem várok többet két percnél, ezután pedig szinte észre se lehet venni, ahogy a sötét szobába vezető ajtón besurranok. A nekem háttal álló Szakadárnak sejtése sincs, ki van mögötte, így kihasználhatom a meglepetés erejét. Kezemben már fel is villan egy obszidián penge amely egyenesen a férfi torkához szorul, s egy apró mozdulattal el is vágja azt.
- A szívét hagyd meg nekem... - szólalok meg, ördögi vigyorral az arcomon - A többi a tiéd lehet.
Miközben a pasas összeesik előttem, a fogolyra pillantok, akit ördögcsapda vesz körül. Ó, még ez is..!
Nehezebb dolgom lesz, mint gondoltam.


Paint it, black ⋮ 572 ⋮ Jégnyalókaaa *-*

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 28, 2017 4:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next





To Saiva

Ha megmentesz, kapsz jégnyalókát

Igen, igen tudom, hogy hülye vagyok és szerencsétlen nem kell ezt az orrom alá dörgölni kedves Nagyapa. Mert hát mit hoz a sors, a kínzómesterből egy alany lett. Mert én abban a hitben voltam, hogy a Szakadárok területére belépni tök veszélytelen és teljes biztonságérzetben lépkedtem az erdőben, ahol valamiféle szenteltvizes gőzt szívtam be a levegőből amitől elvesztettem a tájékozódási képességeimet és így hátulról megtudtak lepni egy olyan zsákkal ami szintén át volt itatva ezzel a rohadt vízzel. Nem tudom mennyi ideig voltam kiütve, de most arra kerek, hogy folyamatos, elviselhetetlen fájdalmat érzek a testemen belül mintha valami marná azt. Akkor kábán lepillantok a karomra és látom, hogy infúziósan adják be nekem azt az idegesítő vizet. Most a tekintetemmel körbejárom a sötét szobát, hogy menekülő útvonalat keressek vagy esetleg egy olyan tárgyat amivel levághatom magamról azt, ami teljesen elveszi az összes erőmet. De semmi, ablaktalan a helyiség csak egyetlen egy ajtó van benne, hogy még véletlenül se tudja felhasználni szegény démon a különféle bútorokat. Lepillantok a lábam köré és morogva kommentálom azt, hogy még egy ördög csapdát is festettek fel, ami önmagában nem lenne probléma hisz játszi könnyedséggel tudnám azt feltörni egy kis mágia segítségével de így, hogy még folyamatosan gyengítenek is tudom, hogy külső segítség nélkül nem fog menni.
Ekkor nyílik az ajtó és belép rajta egy fickó. Óóó nem hiszem el, az öregapci velem van és tényleg kapok segítséget csak egy szóra? Ohh, ez az! De minél közelebb jön a szerencsétlen rájövök, hogy bizony ez nem egy démon hanem egyike azoknak akik elkaptak engem. Hunyorogva felpillantok a faszira.
- Hoztál nekem jégnyalókát vagy fagyit, vagy valami édességet? Egy erős húzással megpróbálom leszakítani a karomról a bilincseket, de nem tudom.
- Látom, hogy még mindig van elég erőd. Nézem a keze mozgását és a kúrámba injekcióz még valamit, és néhány másodperc múlva meg is tudom, hogy mi az egy fájdalmas kiáltással.
- Uhh, só? Ez most komoly? Nyögöm a szavakat nehezen, majd elnevetem magam, majd hirtelen elhallgatok és aztán pedig a fekete szemeimmel pillantok fel rá, ha lehetne ölni a tekintetemmel már rég a Pokolban égne.
- Gyerünk, élvezd ki. De ha kiszabadulok, és úgyis kifogok, élve eszlek meg!



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
278
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 07, 2017 9:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Abbadon & Cassael
Every angel is terrifying
Amennyiben szemhéjaimat tovább tudom szűkíteni a látómezőm csekély hányadának megtartásával, úgy megteszem, amint kikéri magának a saját szájából nemrég aláhullott megnevezés újonnani felhasználását általam. Ha valami emberi benne, az nem más, mint megérthetetlenségének mértéke, jelentős problémát okoz jelen helyzetben ugyanis megállapítani, mégis mi forog elmetekervényei között.
- Te mondtad, elvettem egy kisgyermek játékait, s ezáltal magadra céloztál - okítom ki, egy őrülttel való kommunikáció bizalmatlan talaján lavírozva. Meglehet, démon létére memóriabéli hátrányai vannak, vagy éppen a száján kieső gondolatokat nem tudja rendszerezni, bár meg kell, hogy valljam, ő lenne az első effajta emberi defektusokat magán hordozó, a poklot szolgáló létforma. Viszont, ha így is volna, szimpátiámnak leghaloványabb megnyilvánulását sem adományoznám neki, azután, egy kisebb tábornyi emberrel végzett az elmúlt percek alatt. A halandók védelménél fontosabb és sürgetőbb feladatot aligha lehet találni, igaz, a mostani áldozatokat legfeljebb az Úr hozhatná az élettel összeegyeztethető állapotba, azonban gondolnom kell a jövőbeli szerencsétlenekre, akiknek összeakadna az útja ezzel a fertelemmel.
- Vagy nem - közlöm, egyúttal tudatosítva vele, nincs szándékomban egérutat szolgáltatni neki. A legyőzéséről ekkora magabiztossággal már nem nyilatkozhatnék, nyilvánvalóan erősebb fajtából való, és amennyiben ismeretes emellett a mágiában, még nagyobb hátrányaim lesznek, ellenére annak, én Isten, s nem egy elkorcsosult arkangyal szüleményeként teremtettem e világra.
A reflexeit felmérendő támadás után - amelyet máskülönben játszi könnyedséggel hárított -, komolyabb stratégiákat kezdek forgatni gondolatvilágom tengerén, amiben nem is az erőfölénye, inkább bosszantó szócséplése, s önelégült vigyora zavar meg a legjobban.
- Nos, ha eddig terjednek mentális képességeid, nem bánom, hívj, amiképpen óhajtasz, s amíg még életben vagy - közlöm vele, higgadtságot forszírozva magamra, ne a düh és türelmetlenség irányítson, hanem a kiegyensúlyozottság. Ezen elhatározásom oltárán születik meg a támadását hárító taktikám, amelynek végén még annak ellenére sem használom ki a helyzet adta előnyt, hogy egy démon áll a pengém másik oldalán. Megsebesíteni egy dolog, leszúrni megint más, azzal épp olyan gyáva förmedvénnyé lennék, mint ellenfelem maga. Ám, hogy miképpen, de még a vágásomat is képes hárítani, pedig ügyeltem rá, addig ne leplezzem le magamat, míg háta mögé nem keveredtem. Voltaképpen fizikai képtelenség, ilyen hirtelen és hamar forduljon, a megfelelő mód reagáljon, persze megeshet, jócskán alábecsültem a démont.
Bizonyára a megdöbbenésem, amely odafigyelésem mértékét alaposan romba dönti, s engedi, kiverje kezemből a fegyveremet, de nem érzem magamat kevesebbnek, védtelenebbnek a hiánya okán. Ha óhajtom, szempillantás alatt ismét az ujjaim között tudhatom, mégsem apellálok erre, egyelőre még nem.
- Elég volt, valóban. Jobb ötletem támadt - biccentek felé, mindeközben visszahúzva szárnyaimat, ne képezzenek többé támadási felületet a számára, vagy éppen előnyt nekem. Eztán megindulok az irányába, magabiztosan, de sejtve, sok jót nem vár tőlem, ezúttal is bevetem a tudományomat önnön magam elrejtésére. Egyrészt láthatom, valóban képes-e érzékelni annak ellenében, minderre eddig még egy démon sem volt kompetens, másrészt testközelbe kívánok kerülni vele. Amennyiben általam váratlan praktikákkal nem leplez le, és valóban közel tudok hozzá férkőzni, nem fáradok holmi támadással, inkább a homlokának érintem mutató- és középső ujjamat, hogy memóriájának rejtekében kutathassak. Nem éppen veszélytelen egy démon elméjét firtatni, ám azzal is tisztában vagyok, kilétéről, valódi erejéről, a Pokolban elfoglalt helyéről és szerepéről puszta vallatással nem nyerhetnék információkat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 31, 2016 8:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next








Welcome to
the new age!



"You know what my plan is? I don't have one. I'm just gonna keep on smashing Daddy's already broken toys and make you watch."

- Kisgyereknek? Az olyan… emberi – mondtam válaszul az angyal mondata hallatán. – És én közel sem vagyok ember! – Szemöldököm összeszűkült a feltevés hallatán, ugyanis nem gondoltam volna, hogy egy emberi lényhez fognak engem hasonlítani, ami, nos… lássuk be, eléggé alantas szerep lenne. Alapból nem kedvelem a két lábon járó halandókat, túl sok bennük a remény, még akkor is, mikor már túl késő.
Figyelem az angyal reakcióit. Nem azért, mert kíváncsi vagyok, még csak azért sem, mert félek tőle, hiszen mitől is félnék? Csupán azért, mert ki akarom élvezni minden egyes percét a szárnyas barátomnak, aki nem mellesleg elrontotta a szórakozásom. Amint a szemébe néztem már tudtam, hogy min gondolkodik. Meg akart akadályozni az emberölési kísérletemben, de nem járt túl nagy sikerrel és ez most dühíti őt, vagy inkább csak furcsállja, de mit lehetne tenni? Szórakozottan megemelem a vállam, mintegy jelzésnek, hogy hahotázásomon kívül másra is képes vagyok és válaszolok.
- Mondhatom szépen belerondítottál! – Dorgáltam meg az előbbi kijelentése miatt és a tette miatt. – De nem vagyok elkeseredve. Lesznek majd mások!
Le sem tagadhatnám, hogy élvezem ezt a kis évődésünket, de sajnos ez a pillanat sem tarthat örökké. Szomorúan elhúzom a szám, amikor rádöbbenek erre, bár az egész csupán a színjáték részét képezi. Tördelem a kezem egy pillanat erejéig, majd az angyalka szemébe nézek és várom támadását.
- Ne legyél ennyire kibukva édes! Én mindenkire ilyen hatással vagyok! – Gonoszan mosolyra húzom a szám és kitértem a penge elől.
Szeméből kilátszódott a düh, a méreg és az undor együttese, de nem is törődtem vele. Tisztában voltam saját erőmmel és nem voltam hajlandó csak úgy megadni magam, mert az nem az én szokásom.
- Ó, Cassael… Nekem mindig is angyalka maradsz! – Hecceltem és figyeltem, ahogy szemeit forgatja a beceneve hallatán. – Nem értem… őszintén nem értem, miért nem tetszik neked ez a becenév!
Cassael. Nem igazán érdekelt a neve, amúgy sem fogom túl gyakran használni a jövőben. Visszaemlékezve, lehet már hallottam ezt a nevet, de sohasem érdekelt a dolog annyira, hogy akár a kisujjamat mozdítsam meg miatta. Egyszerűen más céljaim vannak és az angyalka nem szerepelt a listámon.
Elismerőn hümmögök, amikor az angyal erejét bevetve próbál megszúrni a lapockáim között, de pont időben lendültem a penge útjából, így hát nem talált. Okulva az ellenfelem találékonyságán én is bevetettem egy kisebb trükköt. Egy hirtelen mozdulattal kivertem a pengét a kezéből majd hátráltam, mintha csak játszadozni szeretnék.
- Na, ezt már nevezem angyalka! – Elismerésem persze csak provokáció, semmi igazságtartalma, jelentősége nincs, ami azt illeti, csupán egy kis hecc. – Szeretnél még egy kicsit táncolni vagy elég volt ez a kis bemutató is?




* Cassael & Abbadon * Born to be wild * A *



Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6