Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Boston - Az erdő mélyén •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Boston - Az erdő mélyén VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 04, 2019 3:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 29, 2019 1:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ Rassilon & Scorpiel

Chapter II.

 
Semmilyen logikus szükségét nem érzi annak, hogy bántsa a másikat. Nem azért jár a kijelölt úton, mert csak az létezne, vagy mert kötelezően arra kellene haladnia. Azért teszi, mert semmilyen más lépés nem nyer most értelmet Scorpiel számára. Lehetne ez egyfajta ösztön is, az általa annyira gyűlölt megérzés egy fajtája, de sokkal inkább saját, logikusan egymásra épített, egyenletszerű rendszerének eredménye. Nem nyerne belőle, nem is veszítene talán semmit, és ha valahol egyenlőségjelet talál, azt többet már nem bolygatja.

Elvigyorodik, és talán úgy tűnik, elismerően bólint a másik szavaira. Nem azt ismeri el, hogy tudta, mi volt a nő valódi célja, hiszen valamiért felkeltette Rassilon a figyelmét, valamiért piedesztálra emelte őt, és minden alkalommal, mikor bizonyítja képességeit, legyenek azok bármilyen jellegűek, alátámasztja vele a nő számára, hogy nem volt felesleges az igyekezete. A gondolatra szélesebbé válik a mosolya, hiszen a másik sok mindent nem tud, nem érti a gondolatait, a lénye talán kissé idegen a számára, de azzal végképp nincsen tisztában, hogyan önti az olajat Scorpiel tüzére olyan dolgokkal, amikkel valójában az ellenkezőjét akarja kiváltani belőle.

- Szerintem elképzelésed sincsen, mit várok el tőled. – Valóban nem lehet a másiknak, hiszen ez olyasmi, amit még a nő is csak nehézkesen öntene szavakba, ha valaha rá lehetne venni. Tesz egy lépést közelebb, visszalopja a távolságot, amit az imént tuszkolt kettejük közé. A másik közelsége nem zavarja most sem kevésbé, de talán azt a benyomást keltette Rassilonban, hogy tart tőle. Erről azonban szó sincsen, és, bár a bizonyítási vágy sosem tartozott a jellemvonási közé, amilyen irracionális elvárásai vannak a másik harcossal szemben, ezek alól ő sem tud kibújni, ha rá kerül a sor.

Halkan felnevet, mielőtt válaszolna.

- Azt hiszed, ez ennyire egyszerű? Felteszek egy kérdést, te válaszolsz rá, és mindenki boldog? – Felnéz a másikra, és bár úgy tűnhet, rezdülni fognak vonásai a másik közelségétől, még sem így történik. De nem ér hozzá, ahogyan a másik tette, csak figyeli, ahogyan mindig figyeli őt, barna szemeivel. Mintha csak tudná, hogy most különösen így kell tennie, hiszen Rassilon elmeséli neki, amit már eddig is tudott. Sokatmondóan mosolyodik el, és nem közli vele, hogy minderről már tudott, az viszont, hogy nincsenek meglepődött vonások az arcán, sokat elárulhat a másiknak. Bár az is lehet, hogy mosolyát annak tudja be, hogy rosszul lett feltéve arra a bizonyos futószalagra.

- Mármint új-régi katonákra? – Kissé gúnyossá válik a mosolya, ahogy ezt kimondja, majd némileg lágyulnak a vonásai, mielőtt folytatná. - Mit fognak ehhez szólni a többiek? Velük üldöztettél néhány évig, és most besétálsz velem az ajtón, mintha mi sem történt volna? – A fejében is elég abszurd az, amit a másik kér tőle, de ahogy szavakba önti, egyre jobban mulattatja a helyzet. Nem ezt tervezte, ha őszinte akar lenni önmagához, de talán ez érdekesebb fordulat, mint ami a fejében létezett a jövőjükről.

Valami csillan a szemében, őszinte jókedvnek tűnhet a másik számára.

- Hacsak nem rejtett emberként akarsz használni, akiről a többiek nem tudnak. – El tudná képzelni a másikról, hogy már csak a büszkesége megőrzése szempontjából, de legalább a történtekre való tekintettel ilyesmihez folyamodjon.



Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 29, 2019 8:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Tart tőlem? Jó. Minden oka megvan rá. És nekem is minden okom meg lenne bántani őt az árulását követően. De túl vagyunk rajta. Átmenetileg. A szükség nagy úr.
Az elmémben tartózkodva nem csak emlékképeim egy részét teheti magáévá, hanem érezheti a feszültségemet is. Ami nem meglepő, hisz ostoba lennék az erényangyalok nyugalmával tűrni, ahogy végig sétál a neki leterített szőnyegen odabent. Kiszámítottam minden lépést, felsorakoztattam a kimenetelek számos lehetőségét és csak azután emeltem ujjait a halántékomhoz. Azonban nem ez lenne az első – és ha nem a halálommal végződik jól lehet nem is az utolsó, - hogy Scorpiel nem a számításaim szerint cselekszik. Könnyen fordulhatna csúfos öngyilkosságba a húzásom. De betartja a játékszabályokat és meglepő tisztelettel lép ki gondolataim közül, mihelyt azok viharossá válnak. Nem várja meg sem az esőt, sem a villámokat, hogy úgy mondjam. Bevallom, fordított esetben ez nem így történt volna.
- Talán kevesebbet vártál tőlem? – Kiszáradt hangja mellett a tőlem megszokott lágy mélység most egészen kellemesen szól. Ami egészen szokatlanul cseng. Elbuktam, letaszítottak, de a Las Vegasban történtek előtt nem véletlenül jutottam el addig ameddig. Talán azt várta a szeráftól, aki kiépítette Gabriel hírszerzését és önerőből felemelkedett a baljára, hogy nem fog rájönni? Egy részem már akkor tisztában volt azzal, hogy Scorpiellel óvatosan kell bánni, amikor bevettem őt az osztagomba. De szükségem volt a képességeire, így megtettem. Majd ostoba mód engedtem a kezdeti szorításon, megadva neki az esélyt, hogy eláruljon. Csúfosan. Ő talán ellenkezőleg gondolja, nem tudhatom, de én a mai napig önmagam hibáztatom azért, hogy ez megtörténhetett. Nem láthattam, hogy közeleg? Ostobaság. Látnom kellett volna. Épp úgy, ahogy azt kellett volna előre látnom, amire az arkangyal készült. Talán a földi lét puhított el, de ismét kudarcot vallottam. Talán nem is tévedett Gabriel akkorát a lefokozással.
- Azt mindjárt sejtettem. – Kelletlenül felelek. Az egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy valaha rosszul érezné magát az árulása miatt. Ez a szeráf egészen másabb alapokon működik, mint legtöbbünk. Egy részem érti őt, mégis túl abszurd a lénye ahhoz, hogy a teljesét megértsem. És ez megakadályoz a lépései kiszámításában is. Ha nem lenne tiszteletlenség Urunkkal szemben, azt mondanám, hogy Scorpiel már eleve hibásan jött ki a futószalagról. De ez részben mindannyiunkról elmondható, nem igaz? – Legközelebb kérdezz. – Ezt valamivel még ellenségesebben teszem hozzá. Ha már annyira mániája a válaszkeresés, alkalomadtán megpróbálkozhatna a legegyszerűbb módjával. Nem mintha kinézném belőle.
- Kiváltam a gabrielisták közül. – Micsoda elegáns megfogalmazás. Érdekes módon már nincs olyan nagy szám az indulatok hevében, ahogy az első napokban dobálóztam a kifejezésekkel, lehiggadtam. Néhány napja még azt vetettem volna oda, hogy dezertáltam vagy független lettem. De egyik megfogalmazás igazán sem rám vall. – Játszadozhatnánk, de nem sértem ezzel egyikünk intelligenciáját sem, egyenes leszek. – Tulajdonképpen csak azokat a nyilvánvaló dolgokat mondom ki, amik valószínűleg előbb, mint utóbb neki is összeállnának. – Megrogyott a hatalmi bázisom, de ellenségből nem lett kevesebb, ahogy problémából sem. Új katonákra van szükségem. – Mint például ő. Igen szoros lehet a hurok a nyakam körül, ha a hozzá hasonlókig süllyedek, nem igaz?
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 10:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ Rassilon & Scorpiel

Chapter II.

 
Valami ropog a néma csendben, olyan, mint mikor a nedves fát gyújtják meg, hogy tűz és víz háborújából végül a tűz kerüljön ki győztesen. A fa pattog így, gondolja, de közben rá kell jönnie, talán csak az óramutató kattog a fejében, pedig jó ideje nem hallotta. A másodpercek repülnek, az idő, ami sokszor lenyűgözi az angyalt, még is csak az ellensége, hiszen nem tudja irányítani. Szeretné irányítani. Szeretne erővel bírni fölötte, még sem képes rá.

Arra viszont igen, hogy állja a másik mérges, talán értetlen tekintetét. Arra számít, amit a másik megtestesít az elméjében, dühre és gyűlöletre számít, amiért ennyire piti indokkal árulta el, miközben bíztak benne. Felkavaródik valami Scorpielben, amit nem tud megfogni, nem tudja az egyenletbe helyezni, csak a megérzésére tudna hagyatkozni, amit ostobaságnak tart, így igyekszik elűzni mindent és bármit, amit most benne kelt.

Rassilon elindul felé, ő pedig, bár meg sem mozdul, lesüti a tekintetét, mintha eljönne egy pillanat, amire régóta vár. Ezért kattog elméjében az az átkozott mutató, ezért számolja a másodperceket, ezért van most itt, ahogyan a másik is. Áruló ő, de még sem az, az ő fejében, a saját gondolatai között ez nem egészen így van, ez sohasem ennyire egyszerű. Lesütötte a szemeit, mikor pedig a harcos odaér hozzá, le is hunyja őket. Pedig szereti a szárnyait, értékesnek gondolja az életet, és talán csak az első ütés lehetőségét adja meg neki most. Nem veheti el tőle azt, ami fontos neki, és a mosolya most annak szól, hogy bár elárulta őt, az életét érte még is odaadná.

Finoman tart ellen a másiknak, felemeli fejét, a két szempár találkozik, az angyal pedig visszatartja egy pillanatra a levegőt. Elméjében már elképzeli, hogyan akarja eltörni a csuklóját, pontosan kiszámolja, mennyire erőre lesz szüksége ahhoz, hogy ellen tartson, tudja, milyen szögben kell majd kicsavarnia, hogy elveszítse a másik rajta a fogást, és már látja, ahogyan a lába emelkedik, és bordaszögben erősen rúgja meg a másikat. Azt már nem tudja, mert nem tudhatja, mi lenne Rassilon következő lépése, de az egyenlőségjelet odakényszerítené, bárhogyan reagáljon. Az előtte álló, harcos angyal, és a saját túlélése közé.

Őszintén nem számít arra, hogy Rassilon érintése ellágyul majd, és bár tekintete szúr, mint mindig, valami még is más most benne. Engedi neki, hogy vezesse, mert bár menekült eddig előle, és menekül még, ha szükséges, még is, ő mindig több lesz, mint Scorpiel, és mindig felette áll majd, mert a nő így akarja. Engedi hát, hogy halántékához vezesse ujjait, és lehunyt szemekkel vár arra, ami majd a másik elméjében várja.

Azon az úton halad, merre engedik őt. Látja az igazságot, végre ott az egyenlőségjel, amit keresett. Nem tudta, nem tudhatta, hogy a másik rájött arra, amire talán senki más nem lett volna képes. A képek között látja a többiek dacát, de azt is, hogy Rassilon egyetlen kiskapun sem akart belépni. Azért, mert tudta.

A felhőket látván ismét ott áll az erdőben, ujjait elvette a másik halántékáról, és leereszti a kezét, hogy kissé kifejezéstelen arccal nézzen rá. Tesz egy lépést hátra, mintha a közelség zavarná őt, vagy támadásra számítana, pedig most már tudja, hogy ez nem fog megtörténni. Az ő szavai, és a másik emlékképei egésszé tették az egyenletet. Nem döbbentek a vonásai, valami nem odaillő még is megzavarja a képet. Hangja szúr, ahogy megszólal.

- Tudtad. Nem értetted, hogy miért, de tudtad, hogy így volt. – Mintha valami nyomná a mellkasát, a levegő csak úgy szökik ki belőle, ahogy halkan beszél. - Fogalmad sincsen semmiről, Rassilon, még is tudtad. Hogyan? – Csak is Scorpiel fejében létezhet olyan helyzet, ahol a hűséget és a csodálatot egyenlővé lehet tenni az árulással. Tisztában van vele ő is, az előtte álló pedig nem szabad, hogy túlságosan különbözzön tőle, különben ez nem volna lehetséges. Különben nem tudhatta volna.

- Nem érzem rosszul magam miatta, tudod? Így találtam meg a válaszokat sok kérdésre veled kapcsolatban, és nem tűnnék semmivel sem kevésbé őrültnek, ha most megpróbálnám elmagyarázni. – Szusszan ismét, és gyorsan folytatja, hogy a másik ne tudjon közbevágni.

- Mire van szükséged tőlem? – Kérdi, és mintha régen nem csendült tisztelet jelenne meg a hangjában, messze a gúnytól. Ezért jött a másik, hát mondja akkor, mit is akar pontosan.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 10:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Scorpiel kérdésére elegánsan rázom meg a fejem. Nincs biztosítékom arra, hogy nem árulna el ismét. Sőt azt sem mondhatom, hogy mivel egyszer már megtette, még egyszer nem lenne meg rá a lehetősége. Naiv lenne tőlem ilyen kijelentést tenni. Én pedig minden vagyok, csak naiv nem, legalábbis szeretem így gondolni. Hogy szorult-e belém naivitás, az jó kérdés. Úgy gondolom nem. Most mégis itt állok a földre szállt boszorkány előtt. Mondhatnám, hogy megérzés, hogy még egyszer nem árulna el, de ugyan már. Okosabb vagyok én annál, mintsem ilyen szavakkal dobálózzak. Olyan ez, mint a remény, megbocsájtás, béke. Ismerem a jelentésüket, de az én szótáramban nem szerepelnek. Hamarosan pedig megkapom a válaszát. Az okot. Az árulása egyfajta lezárását. Kíváncsi voltam, hogyan reagálsz.
Szépnek teremtett, férfias vonásaim megszigorodnak. Szemöldökeim jól lehet már csak akkor kerülhetnének ennél közelebb egymáshoz, ha össze lennének nőve. A velem szemben álló szeráf hallgatásommal kiegészülve azt gondolhatja, hogy ez a döbbenetem helye. Azonban erről szó sincs. Legalábbis olyan értelemben nincs, ahogy ő gondolhatja. Ennyi? Kíváncsi volt?
Hát jól gondoltam.
Egy ideig tartom a szigor nyomait, a barázdákat, de mind ennek nincs jelentősége. Egyszerűen emésztem a hallottakat, minden kapott szót egy kirakós darabjává alakítok és elhelyezem elmémben az árulásával kapcsolatban. És ahogy a darabok a helyükre kerülnek, úgy csillapodik a tekintetem. Nem, a tekintetem nem is. Inkább csak a rajta ülő kifejezés, elsimul. A kék szemek nem változnak. Épp olyan vehemenséget és fegyelmet tükröznek, mint eddig. Szavak helyett az áruló felé indulok, tekintetét a sajátomhoz bilincselve. Nincs a kezemben fegyver és őt magát sem rántom magamhoz telekinézissel. Hátrálhatna. Az indulataimat érezve ez lenne a bölcs döntés. Bárki más ezt tenné. De ha ő tudni akarja, most mi következik, akkor egyhelyben marad. Elveszem a nyomorult életét? Netán a szárnyait? Vagy a nyelvét vágom ki? Vagy megbocsájtok? Nem.
Mint mondtam, szükségem van a szövetségére.
Azt teszem, amire talán sosem számítana, hogy meglépem. Kellő közelségbe érve megragadom az angyal csuklóját, erőszakosan rántom fel magunk közé, ám az erőszaknak itt vége. Mozdulatom lágyul, ahogy tovább emelem és a halántékomhoz érintem a kezét. Azzal pedig, hogy engedek az ujjai érintésének, őt magát is beengedem az elmémbe.
Szinte mindent elzárok előle, ha nem a kijelölt úton halad, hanem a gondolataim és emlékeim közé belépve megpróbál trükközni, azonnal kitaszítom. De ha betartja a játékszabályokat, emlékeim képében megkaphatja a feleletem az iménti monológjára. És megtudhatja azt is, hogy a nem régi homlokráncolásom saját magamnak szólt meglepődve, nem neki. Mert a szavai megerősítették azt, amit magam is gondoltam. Amit önerőből összeraktam. Hogy az árulása mögött nem volt ész érv, csupán romlott elméje egy kísérlete volt, nem több. Az osztag minden tagja úgy gondolta, hogy többnek kell ott lennie, mint egy kísérletnek, de egészen eddig a momentumig egyik elmélet sem kapott megerősítést. Az osztag… rájuk, a közelmúltra gondolva elmém hirtelen viharfelhők lepik el. Talán Scorpielnek is bölcsebb lenne távozni.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 3:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ Rassilon & Scorpiel

Chapter II.

 
Nem kell, hogy a másik angyal fáradt vonásaiból olvasson, akár egy nyitott könyvből. Szükségtelen magyarázkodnia Rassilonnak, ha arra adná a fejét, mert Scorpiel pontosan tudja, mi történt vele, méghozzá egy olyan személytől, akire az előtte álló biztosan nem számítana. Az érzéseket nem mindig tudja megfejteni, nem is feltétlenül érti őket, de ha elég logikus, kézzel fogható, értelmezhető elegyet kap, akkor össze tudja rakni a képet. Ha pedig a másik angyal szeretné kerülgetni a forró kását, akkor megint csak az angyalnak öltözött boszorkány kezében van az a bizonyos lap, amivel meg lehet nyerni egy meccset. Pedig Scorpiel sosem azon dolgozik, hogy nyerjen. Ha veszt, akkor azt is okkal teszi, az is válaszokkal szolgál számára, annak is van értelme. Az életben maradás már más kérdés, neki pedig nincsen más dolga, mint az egyenlet részévé tenni azt is.

És eléri őt a néhány perce már magára várató nevetés végül, de nem harsány, nem túlságosan gúnyos, éppen csak annyira rövid, hogy észlelhető legyen, és éppen annyira erős, hogy kifejezze vele talán nem tetszését. Nem a bizalom hiánya az, ami nincsen kedvére, hanem az elképzelés, hogy a Rassilon által szövetségnek nevezett egyenletnek ez nem képezi részét.

- Mond el nekem, hogy mi értelme akkor a szövetségednek. Önként ajánlkozol fel egy újabb árulásra? Mi számodra a biztosíték arra, hogy nem találsz tőrt ismét a hátadban? – Hetykén vállat von, mielőtt egy vigyor kíséretében válaszolna az előtte álló helyett. - Megsúgom neked, ha esetleg nem volna egyértelmű. Az ég világon semmi. – Pedig még egy árulás igazán unalmas volna Scorpiel számára, így valószínűleg nem vetemedne ilyesmire. Ezt a részét a kapcsolatuknak már megértette, és ha szórakoztatja is a másik, dühben fortyogó szempárja, látta már eleget. De lehet, hogy néhány hét, vagy hónap múlva újabb kampós kérdőjel ötlik fel az angyalnő kiszámíthatatlan fejében, amiért ismételten csak árulást követ el. És tudja, ez természetének egy olyan része, amit Rassilon sohasem fog megérteni.

Hiszen ő nem akart rosszat azzal, hogy elárulta. Mi egyáltalán a jó, és mi a rossz? Ha számára egy fontos tényező került elő tű módjára egy hatalmas szénakazal közepéről, akkor az lehet rossz? Scorpiel szerint nem, akkor sem, ha vérben született és dühben, esetleg gyűlöletben élt tovább.

- Nem hiszem, hogy készen állnál a válaszra. De ettől még meg fogod kapni. – Mondja ismét, a szavak könnyedén peregnek le súlyuk ellenére az ajkairól. Csak még egy lépés az, amit tesz közelebb, mert talán ha végre választ kap erre a kérdésére a másik, ismét eltöri a nyakát. Talán a vesztét is okozza majd, pedig az nem az egyenlet része. Így valószínűleg nem is fog megtörténni.

- Sokkal egyszerűbb, mint gondolnád, egyébként. Kíváncsi voltam, hogyan reagálsz. – Ezer és egy olyan érv kapcsolódik még ide, amitől ez ilyen egyszerűen egyetlen csokorba rendezhető, de ilyen mélységben nem fog most belemenni ebbe. Sosem igyekezett megértetni magát másokkal, nem kell, hogy tudják, hogyan forognak a kerekek az elméjében, hiszen neki ez a fegyvere.

- A hajtóvadászat aranyosra sikerült, ha eredményt nem is hozott. Most is biztosan azt hiszed, hogy csapdába ejtettél, és azért kötnék veled szövetséget, mert nincsen más választásom. – Mosollyal arcán ránt vállat, mintha semmilyen súlya nem volna annak, hogy elárulta a másikat. És, ha őszinte akar lenni, Scorpielt már ez nem is érdekli. - Egy kísérlet része voltál, aminek már vége van. Innentől már csak érdekes, hogy mennyire magadra vetted, de nem lényeges. – Tesz egy óvatos lépést hátra, hátha közben Rassilon ismét felszívja magát. Lesz ideje reagálni, tegyen bármit is.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 26, 2019 11:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Abban nem vagyok biztos, hogy ez volt az oka az osztagomhoz való csatlakozásának annak idején, de biztosan szerepet játszott benne, hisz többször hangoztatta. Hogy én nem vagyok olyan, mint az átlagos angyal. Hogy ez miben nyilvánul meg, azt sosem fejtette ki, a kérdésemre sosem kaptam választ. Talán nem is kerestem eléggé, hisz mit számít. És elhangzik a kérdése, ami alátámasztja a néhai szavait. Miért. Ezt a pillanatot ki kell élveznem. Szóval még nem jutottak el hozzá a hírek. Elvégre, ha tudná, hogy dezertáltam, azt is könnyedén kikövetkeztethetné, hogy miért van szükségem minden elérhető erőforrásra. Nehéz időkben nem lehet dacból válogatni. Ezt az információt egyelőre visszatartom. Kerülgessük csak azt a kását, vagy hogy is mondták a halandók.
- Bizalmat? Ó, nem. Azt mondtam, szükségem van rád. Azt a hibát, hogy bizalmat vetek beléd a legutóbbi alkalommal már ellőttem. - Ami azt illeti, egészen szórakoztató a felvetése, miszerint megbíznék benne. Láthatja vonásaimon azt a gunyoros élt, ami erre a gondolatra enged következtetni. Ugyanakkor ott van mellette a nyúzottság, a jól titkolt fáradtság is, mely tompítja az Úr keze által kidolgozott vonásaimon az éleket. Mit mondjak? Frissen dezertáltként fárasztó az élet. Bár ezt pont Scorpielnek nem kell megmagyaráznom, a saját bőrén tapasztalhatta annak idején, mikor űzött vadként menekülhetett a felderítőim elől, akik loholtak utána, mint a kutyák.
A tartásom mindig egyenes, állam azonban akkor emelkedik meg igazán, amikor elhangzik a harcos angyal felvetése. Nem, nem is az, amit mond. Inkább ahogy mondja. Ha nem ismerném jobban, még a végén azt gondolnám, hogy rosszul esik neki a tudatlanságom. Hát bocsánat, hogy a hátam megbántott, amikor kést döftél bele! Ahogy utóbbi gondolat elhangzik elmémben, egyik szemem sandán összébb is húzom.
- Világosíts fel. - Kérdéses persze, hogy valóban érdekel-e, miért árult el. Scorpiel és én egészen más frekvenciákon működünk. Megvannak az átfedések, ami a hírszerzésben együtt töltött rövid időnk alatt igazán jól jött, de ez az angyal kétségkívül tébolyult, én pedig kétségkívül beszámíthatatlan vagyok, így hát… nos, talán mégsem vagyunk olyan különbözőek és mégis.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 25, 2019 12:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ Rassilon & Scorpiel

Chapter II.

 
Alig néhány éve csak, hogy közvetlenül ennek az angyalnak dolgozott. Parancsokat kapott, amiket ő maga egyenletekké formált, odahelyezte az egyenlőségjelet az eredményeihez, és mindig kedvező körülmények között hozta a megoldásokat. Nem kellett hozzá az ökle, szinte soha, pedig harcosnak teremtették, ahogyan az előtte állót is. Rassilon kihúzza a botot a combjából, a válla hangosan rándul, az arca azonban nem mozdul, és emiatt Scorpiel talál egy egyenlőségjelet. Lehet, hogy teremtett valójukban csupán, de talán a fájdalom szubjektivitását elfogadják mindketten. A fájdalom úgy viszonyul hozzánk, ahogyan mi hozzá - mondta régebben. És úgy tűnik, egyikük sem olyan lény, akiket ez térdre kényszerítene.

Nézi néhány pillanatig a másikat, ahogy szavaival végez. Nézi őt, és lehet, hogy Rassilon komoly tekintetet várna tőle, vagy éppen az ellenkezőjét; hogy majd felnevet, szabályosan nevetség tárgyává téve az angyal szavait. Scorpiel azonban hallgat, egyelőre, szeme nem mozdul a másik vonásairól. Alig néhány éve annak, hogy szolgálta ezt az angyalt, hogy meglátta benne azt, amit régóta keresett. Egy olyan egyenletet, amit még Scorpiel sem tud megfejteni. Ahol lehet egyenlőségjel, de nehezen odailleszthető, nem egyértelmű a megoldás sem, és dolgoznia kell rajta, hogy megértse. A mai napig nem értette meg.

Fürkésző tekintete szinte vallomás, kimondatlan gondolatai között ott forog az igazság. Azért árulta el Rassilont, mert nem tudta megoldani kettejük képletét. Az általánostól eltérő, a megszokott utáni sokk volt az eszköze arra, hogy tovább tényezőket találjon. Egyszerűen kíváncsi volt, mi lesz így az eredmény, és erről Rassilon még csak nem is tud.

Felszalad végül a szemöldöke, de csak az egyik, ahogy figyeli a másikat. Nem hallani a gúny élét a hangjából, és a vonásai sem árulkodnak semmiről. Olyan csendesen vesz levegőt, mielőtt megszólalna, mintha nem is élő, lélegző lény volna.

- Miért? – Teszi fel a kérdést, amitől mintha a levegő is nehezebbé válna körülöttük most. Széttárt szárnyaival lép közelebb, csak néhány lépéssel a másikhoz. Még előfordulhat, hogy kineveti majd, de ez Rassilon válaszaitól függ majd.

- A legutóbbi alkalommal éppen csak nem öltél meg. Most pedig vetnél belém akkora bizalmat, hogy szövetségre lépj velem? – Másik szemöldöke egy pillanatra csatlakozik az előzőhöz, mielőtt mindkettő a helyére kerülne, és az ő vonásai is ellágyulnának. Bár ettől nem lesznek kevésbé közömbösek.

- Még azt sem tudod, miért árultalak el téged. – Mondja, és talán ennél súlyosabb szavakat nem is találhatott volna most.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 25, 2019 10:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kettőnket elnézve úgy látom, én vittem el a becsapódás erejének nagyobb részét. Nos, ahogy az együtt töltött időnkre emlékszem, Scorpiel ereje harcos angyalként sosem a nyers erőben jelentkezett, hanem abban, hogy a támadásokat hogyan tudja visszahárítani, megapasztva az ellenfele erejét. Miért nem lepődöm meg. A combomon tátongó lyuk gyógyulásnak indul, szinte hallom a hús sercegését, ahogy sejtjeim összefonódnak és regenerálják egymást, önmagukat. Közben vállamon is rántok egyet, ami láthatóan nem kifejezetten volt a helyén. Máris egyenesebb lett a törhetetlen tartásom. Na hol is tartottam?
Szavaira fejem enyhén oldalra biccentem, de ajkaim nem mozdulnak. Első körben nem reagálom le az önbizalommal – bár ránézésre önbizalom helyett inkább tébollyal – telt feltételezését, miszerint ismét kicsúszhat a kezeim közül. Nem. Legutóbb egyedül voltam és váratlanul ért a látogatása. E kettő előnyt kovácsolt számára, de jelenleg egyik alapanyaggal sem rendelkezik. Nem vagyunk teljesen egyedül az erdőben, nem futhat el, mert a végén még egy beosztottam karjaiban találná magát. És a jelenléte sem váratlan, hisz én kerestem fel őt, nem fordítva. Nem mondom, hogy nem lehet ezer méregbe mártott nyílvessző és trükk a tarsolyában, hisz ne nevettessük magunkat. Rám szokták azt mondani, hogy démonokat megszégyenítő módszereim vannak. Ha én "démoni" vagyok akkor ő nem tudom mi.
- Bármily meglepő is számodra, drága Scorpiel, de voltak fontosabb dolgaim, mint te. Ami azt illeti, csak fontosabb dolgaim voltak. – Az első mondatom még elfér, a második már érezhetően a dac, ami továbbra is a néhány évvel ezelőtti árulása miatt áll fenn. Így miután elhallgatok hosszas, mély levegőt veszek és azt kifújva elengedem a dolgot. Majd a legnagyobb egyszerűséggel mondom ki, mit akarok. – A szövetségedre van szükségem. – Ez aztán a cselekmény fordulat. Egyelőre többet nem mondok, eméssze csak. Azt ugyan nem tudom, hogy a hír, miszerint Gabriellel szétváltak az útjaink eljutott-e már hozzá. A hír meglepő lassúsággal szővi magát a köztudatba. Nem csodálom, egyikünknek sem válik túl nagy előnyére. Mindkettőnk hatalmi bázisában törés keletkezett. Én azonban ennek kiegyenlítésén dolgozom.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 24, 2019 4:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ Rassilon & Scorpiel

Chapter II.

 
Nem tud mindig mindent. Nem lát képeket a szemei előtt, nem érzi a jövő ízét a szájában. Gyűlöli a megérzésnek nevezett, nevetséges érzést, hiszen nem olyan, mint egy puzzle darab. Nem tudja illeszteni sehová sem, haszontalan dolog csupán, ami becsapja őt is, de akár az olyan, fenséges angyalokat is, mint amelyik éppen mögötte repked.

Nem menekül előle, kis termetéhez társuló, szokatlanul erős szárnyai meglehetősen nyugodtan és egyenletesen szelik a levegőt, hogy tartsa a tempót, ami... utolérhető.

Nem tudta biztosan, hogy megkeresi majd, ahogyan abban sem reménykedett, hogy a jeleit érteni fogja a másik. És nem menekül, hiszen nem fél tőle, hiszen éppen ott vannak és éppen úgy, ahogyan Scorpiel akarta. Nem a másik angyal bukásának nyomán ugyan, de ez a boszorkánybőrbe bújt, vörös hajú lény sosem foglalkozott különösebben Gabriellel. Az egyetlen célpont, a gondolatainak olaja, amitől egyetlen kerék sem nyekken, csak egyenletesen, dolgát végezve indul meg, az éppen Rassilon volt mindig is.

Mosoly terül szét arcán, az idő szinte ezredmásodpercekké lassul körülötte, ahogy érzi bokáján szorulni a kezet, ami nem is olyan régen a koponyájának segített elválni a gerincétől. Mosolyog, mielőtt a súlytól ő is megborulna kissé a levegőben, ám ez is csak olyan, mint egy egyenlet. Részek alkotják, logikai kapcsolat van közöttük, és ha ebben a pillanatban nem is ismeri, azt azonban tudja, hogy mindnek van megoldása. Az árulásának is. A másik szárnyas dühének is. Valahol ott lapul kettejük között az egyenlőségjel, csak Scorpiel nem akarja még odatenni azt.

Néhány mozdulat, mintha csak táncolnának, mielőtt a vállára érkezve puffanna a földön, majd csúszna be a fák közé, nem is olyan messze állva meg a másik angyaltól. Valami ezúttal más, és ezt talán Rassilon is érezheti a levegőben. Nem kevésbé lehet harapni a feszültséget, még is, talán más az íze, másként mesél kettejükről.

Scorpiel nem tudja, hogy mikor feláll, a szemöldökéből csordogáló vér csúfítja a vigyort az arcán, vagy éppen fordítva. Mikor azonban az ajkához ér a csík, hüvelykjével törli le, ahogy tesz egy lépést közelebb. Egyik szárnyát védekezőn húzza maga elé, még sem takarja el teljes valóját a másiktól. Továbbra sem fél tőle.

- Csak ne érjen meglepetés, mint legutóbb. – Vigyorodik el, szája görbül, és az ívben megbújik valami, ami talán alátámasztja Rassilonnak is, hogy Scorpiel nem feltétlenül épelméjű.

- Sokáig tartott, Rassilon. Legközelebb kis üzenetet hagyok a párnád alatt koordinátákkal, úgy talán gyorsabban eljutsz majd hozzám. – Még egy lépés, szárnyait pedig szélesre tárja, hogy bebizonyítsa magának, és a másiknak is, hogy ő nem tart tőle.  - Mit akarsz? Eltörnéd ismét a nyakam? – Csak az arcán viruló, most már szolidabb mosoly árulkodhat róla, hogy nem neheztel, még a szavaiban megbújó, maró gúny ellenére sem.



Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 24, 2019 3:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Nehéz idők, nehéz döntéseket kívánnak, hogy elcsépelt legyek – ha már valaki utálja, ha ilyen igazán eredeti szóhasználattal élek. Nekem pedig meg kellett hoznom a legnehezebbet. A hatalmi bázisom igencsak meghorpadt, régi ismerősökkel kell kiegyenlítenem a felületét. Pontosan ilyen az, aki elárult. Scorpiel. Még mindig szívom a fogam miatta, még mindig szeretném kitépni a tollait és a belsőségei helyett azzal tölteni meg. De tudod, nehéz idők, nehéz döntések. Hogy a jövő mit hoz, még képlékeny, de jelenleg magam is független angyalként funkcionálok. Nem fogok arra kitérni, hogy ez milyen űrt képez bennem. Annak a valósága, hogy egy szilárd hierarchiai rendszeren kívül létezem, csak lebegek. És talán nem is akkora az űr, mint lennie kellene. Egyrészt, mert mindig a talpamra esek. Nem találták még fel azt a helyzetet, ami képes megtörni. Másrészt pedig van jobb dolgom, mint a sebeim nyalogatni. A világ háborúban áll önmagával és azt sem hagyhatom, hogy bármiféle űr képződjön bennem, hisz érzem, érzem, hogy minden leheletnyi szabad helyet Amara rontása kebelez be az elmémben.
Fél szemem azon az angyalnak öltözött boszorkányon tartom az arizonai találkozásunk óta. Megmutatta magát, majd elmenekült – én meg hagytam, nem volt sok választásom. Mit akart ezzel mondani? Azt, hogy találjam meg. Hogy csatlakozni akar. Természetesen nem éltem a lehetőséggel. Mégis mit gondolt! Mindezidáig. A találkozásunk óta apró morzsákat hagyott, olyan aprócska hibákat követett el, amiket eddig nem, amik segítségével akár a nyomára is akadhattam volna. Ennek ellenére nem kerestem. Scorpiel sokadlagos volt minden más mellett. Most azonban felvettem a kapcsolatot egy démoni kontaktommal, behajtottam rajta egy kis szívességet és felkutattattam vele az árulót.
Sejtettem, hogy nem fogja könnyen adni magát. Hogy megpróbál majd űzött vadat játszani, hogy olyan területre csaljon, ahol az erőbeli fölényem semlegesítik az általa kialakított rúnák. Vagy szimplán csak el akart menekülni, ki tudja. De tetemes súlyom ellenére is gyorsabban repülök és a lassan szárazfölddel érintkező óceán felett a magasban süvítve ragadom meg a bokáját, majd rántom be magam alá. Rövid éltű küzdelem után pedig egyenesen a néhai Blue Hills rezerváció fái közé csapódunk be, olyan nyomot hagyva magunk után, mintha egy kisebb utasszállító tarolta volna le a zöldellő fákat. A becsapódást követően méterekre találom magam Scorpieltől. Hosszú másodpercekbe telik, hogy feltápászkodjak, de sikerül. Nincs itt semmi probléma. Azon kívül, hogy mélyről szóló morgással húzok ki a combomból egy faágat, ami teljesen átlyukasztotta, de majd begyógyul. Épp ezért az első lépést igen erős sántítással teszem meg a harcos angyal felé és fenyegető tartással meg is állok, egyelőre nem megyek tovább.
- Állj le. Nincs hova menekülnöd. – Van még néhány szövetségesem. Ők elzárják az útját, ha bármit trükközni próbálna. Bár őt ismerve? Valószínűleg adni akarja magát, csak élvezi azt a részét, hogy nem adja olyan könnyen.
reveal your secrets

Hell or Heaven


Boston - Az erdő mélyén VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 02, 2019 2:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2