Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Erdős terület       VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 27, 2020 1:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 17, 2020 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


────────────── ──────────────
- Nos, az elképzelhető - bólintok. S mivel, mire ismét kezdene valamiféle rend, megszokás kialakulni, mindig történik olyasmi, ami az ezen a világon élőket kizökkenti a már majdnem megszokottból. Számomra sokkal inkább az erőm változása az, amiben változást érzékelek, mégsem búslakodom, legfőképpen azért, mert Hanielen keresztül csak az öröm olyan érzését sikerült megismernem, amit nem tudok magamtól érezni, csupán csak felidézni. Más érzések közömbösek és teljesen ismeretlenek számomra, legfeljebb átérezni tudom. Így a bizonytalanság érzése is hiányzik belőlem. Létezem. Teszem a küldetésem. Erre alkotott Teremtőm, mely később ugyan megváltozott, ám maga, hogy küldetést teljesítek, az nem.
- Valószínűleg az én fejem is kótyagos - felelem, halvány mosollyal. Játszmája lepereg rólam, s felettébb érdekes is, hiszen emberek sajátja és persze, a démonoké. Angyallal még nem találkoztam, ki ezt használná. S mint mást is, ezen gondolatomat is hagyom elmúlni, haladni, hogy a jelenre figyelhessek.
- Mindennek van értelme, s van, ami utólag derül ki, mi is volt az - semmi sincs ok nélkül, így gondolom, mint ahogy ráismertem, a megérzés megérkezett, ezt a hívást hallottam. - Tartottál valamerre?   Válok kíváncsivá. - Merre tartottál?
Figyelem a bolyt, amelynek szorgos tagjai, ha érzékelnek is bennünket, haladnak tovább. Hiszen fontos dolguk van, nem állhatnak le csak úgy nézelődni. Mint ahogy egyre több ember tette ezt, mielőtt megtörtént volna a nagy törés, s mostanra mondhatni, teljesen eltűnt. Nem néznek fel. Nem hisznek. Szomorú volnék? Ezen érzés ismeretlen számomra, csak átéreztem. S hogy ezt érezném, ha felidézném? Nem. Megértést. Ami nem is érzelem, így ismét ott vagyunk, hogy voltaképpen érzelmek nélkül tekintek a hangyabolyra, majd pillantok fel az angyalra.
- Hogy nézett ki harminc évvel ezelőtt? - Teszem fel a kérdést, hiszen hogy ő miként látta akkor, nem tudhatom. Erre csakis ő tudja megadni a választ.
- Nem tudom. Ezért kérdeztem tőled.  Elmondod, mire emlékeztetett most, mikor legelőször megpillantottad? - Kíváncsi érdeklődéssel pillantok rá, mert valóban érdekel, s közben szándékait fürkészem. Korántsem, mert vallatni kívánom szívét. Segítségért jött, s nyitásom felé, szíve felé elindult. Kérdés, hajlandó-e szíve nyitni, tudata nélkül, hogy segíthessek neki abban, amiért felkeresett?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 11, 2020 8:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


- Talán összetévesztettelek valakivel. Kótyagos a fejem, mióta a Földre száműzettünk. – Nyitott szemmel jártam odafent, ahogy nyitott szemmel járok idelent is. Hogy is mondták ezt a halandók… Nem ma jöttem le a falvédőről. Lehet, hogy nem érzékelek másokat úgy, ahogy illene, de hasonló húzást csak erényangyalok közelében tapasztaltam. Ez önmagában még nem jelentené azt, hogy igazam van, ó, lehet, hogy hatalmasat tévedek azzal, hogy a fiút angyalnak titulálom. Ennek a bizonytalanságnak azonban alig van nyoma, leginkább azért, mert mindig jól ment, hogy nagyon határozottan adjam elő magam, akkor is, ha a sötétben tapogatózom, féligazságokból kell építkeznem, vagy többnyire fogalmam sincs, hogy mi történik. – Mondjuk megérzésnek. Talán már láttam az arcod, minden előtt. Sőt, igazán bánt, hogy ez az ismertség nem tükröződik vissza a te szemeidből. – Igyekszem leutánozni az ő tónusát, igencsak vérszegényen sikerül, de kierőltetem magamból a jóindulattal szelídnek nevezhető szavakat.
Rövidesen pedig egy ölyv… áldásának lehetek a szemtanúja. Emberi formázatú arcomra érdekes grimasz ül ki. Kissé eltátom a számat, és nem is a madár cselekedetei a megdöbbentőek, sokkal inkább a szemben álló fiú reakciója. Arcomon a fintor helyét kiábrándulás veszi át. Gyakorta volt ez látható, jellegzetes kifejezése a „hülyékkel vagyok körülvéve” érzésnek. Azt azért örömmel veszem, hogy hamarosan letörli az arcáról a figyelemvonzó foltot. Még mielőtt öklendezni kezdenék.
- Ami azt illeti… nem a rét volt az úticélom, de engedtem a húzásának. Feltételezhetném azt is, hogy te vagy a ludas. – Magamat is meglepő őszinteséggel vallom be, a mondatom végén pedig ott csend valamiféle kérdő hangsúly. Mivel én most "nem Gabriel vagyok", a kimondatlan kérdésem tolakvás nélküli, megadva neki az esélyt arra, hogy magától mondja el, mit keres a réten. Már ha akarja. Majd követem őt egészen a közeli hangyabolyig, amire letekintve már nem feltétlenül olyan választ adok, amit várt. A szorgos mozgolódást figyelve, egykor azt válaszoltam volna, hogy a halandók bonyolult összetartozását és munkáját látom benne. Ám ennek már nagyon hosszú ideje.
- Épp úgy néznek ki, mint a bolygó harminc évvel ezelőtt. – Gondolok itt a tisztogatás alatt eluralkodott káoszra, majd a mellettem álló fiúra pillantok. Láthatóan egy olyan angyal vagyok, aki nem rejti véka alá a faji hovatartozását, nem egyszerűen büszkén, hanem már-már pökhendi módon viseli azt. Ez nem egy jó vagy rossz dolog, szimpla tény. Hisz mi angyalok mindig is tisztábbak voltunk más lényeknél. Talán túl tiszták is, túl tökéletesek. Ezért volt szüksége Atyánknak az emberekre és a bajlódásaikra. Szinte biztos vagyok benne, hogy látja ő is az angyalai új arcát. Most már mi is érdekesek vagyunk, nem igaz? Nem mintha eredetileg ilyen terveim lettek volna. – Mire kellene, hogy emlékeztessen? - Eközben az angyalpengémet észrevétlen készenlétben tartom. Csúnya lenne pont itt elvérezni, ha silány az ítélőképességem.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 01, 2020 11:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


────────────── ──────────────
A napfény sugarait élvezve, behunyt szemekkel, érzékelem, ahogy a hívás forráspontja, kulcspontja, másik végpontja közeledik. Szárnyaim behúzva, hiszen ha ember az illető, a szárnyaim látva talán mégsem sikerül az, amiért a hívás történt. De már közeleg. Még jobban belemosolygok a Napba.
A fény hirtelen tűnik el, éppen akkor, amikor kinyitnám a szemeim, érezve, hogy nagyon közel van, akitől és akinek a hívás érkezett és ment.
Adományom szívéhez szól, kérdve, mi okból is hívta a jóakarat angyalát, s amelyben segítségére lehetek.
Figyelem, ahogy földet ér, s közeledik felém, ám nem mozdulok, kíváncsian figyelem szárnyait. Csodálatosak.
- Érkezésednek örülök - mosolygok szélesen, aztán rájövök, hogyan fejezte be. Hmm, pedig be vannak vonva a szárnyaim. De akkor hogy ismert fel? Én tudom, hogy ő angyal, hiszen látom a szárnyait. Másvalakiről viszont nem tudjuk még azt sem, hogy valaki természetfeletti, vagy ember.
- Testvér? Ha a testvéred volnék, akkor ... angyalnak kéne lennem. Honnan tudod, hogy az volnék? - Hangom kedves, s tisztelettudó, hiszen nem ismerem, s a hiearchiát végtelenül tisztelem.  
Hirtelen vijjog fel az ölyv, mikoron az érkező újfent megszólalna, s mire felnéznék, éppen megérkezik az égi áldása is, amire jókedvűen elkacagom magam, mert az arcom bal felére talál.
- Most már könnyebb, barátom? - tekintek újfent fel a madárra és integetek felé.
S mivel láthatóan nem hallottam, feltételezem, újfent elismételi kérdését a nemrég érkezett angyal, akit még sosem láttam.
- Mint ahogy mindenki más, teljes, s tiszta szívből - felelem tisztelettel, mégis, könnyed vidámsággal, melybe a rét vidámsága köszön vissza.
- S mint ahogy te is, s eléggé elfoglalt lehetsz. Mégis, nyomhatja valami szívedet, ha a rétet kerested fel - tekintek körbe, a felsőm ujját a kezemre húzva, megtörlöm arcomat, míg a másikkal a rétre mutatok, körbe.
- Én is fel szoktam keresni a rétet, s általában mindig összefutok valakivel. Mutatok valamit - azzal megfordulok, ám nem intek felé, az tiszteletlen lenne. Egy kisebb hangyabolyhoz lépdelek, mely a rét fűszálai és virágai közül még  nem bukkan ki, de elég nagy.
- Téged mire emlékeztet? - a boly eléggé mozgalmas, felbolydult, mintha valami készültségben lennének, hangyák jönnek-mennek, sugárirányban a bolyhoz és  bolytól.  




Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 30, 2020 4:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Az egyik előnye annak, hogy újonnan senki nem ismer fel, a nagyobb mozgástér. Annyi lehetőség rejlik abban, ha az arkangyal csak úgy ide-oda repkedhet. Legutóbb két démon kötött belém, mire én előadtam a félszeg, egyszerű angyalt. Gondoltam muris lenne. Az már részletkérdés, hogy a színjáték nagyjából három perc ötvenegy másodpercig ment, utána mindkettőt fellőttem a holdra, végtagok nélkül. Ám ma valami kedvesebb vonz. Nem kértem, nem vágyom rá, sőt már-már irritatív hatása van az esemény gravitációjának, mégsem fordul meg a fejemben, hogy ellenálljak neki. A magam sajátos módján mindig kíváncsi természet voltam. Így ahelyett, hogy a San Francisco-i látogatásom után a következő dolgomra indulnék, hirtelen ötlettől vezérelve irányt változtatok, hogy a város területein kívül szálljak alá.
Az angyal – vagy nevezhetném szimplán fiúnak is – talán élvezné a nap sugarait, ám én úgy takarom ki jókora szárnyaimmal, mint egy nem várt viharfelhő. Mire pedig kinyitja a szemeit, már ott állok előtte a mező anyatermészet illatú füvén. Néhány hosszabb másodperc múltán pedig magam is megszüntetem a közöttünk lévő látható különbségek egyetlenét, és visszahúzom terebélyes angyalszárnyaimat a hátam közepének nevezett másik dimenzióba.
- Mire fel ez az örömködés, testvér? – Bevallom, a testvér szó még mindig elég nyögvenyelősen megy, ugyanis ezelőtt leginkább csak az arkangyalokat neveztem a testvéreimnek. Sosem voltam igazán híve ennek a propaganda szövegnek, hogy mi angyalok mind egy hatalmas család vagyunk. Ne érts félre, a harminc évvel ezelőtti undorító árulásukig minden angyalnak volt helye a szívemben, de azért ne üljünk már fordítva a lovon. Atyánk minket arkokat azért teremtett, hogy őt szolgáljuk, az angyalokat pedig azért, hogy minket szolgáljanak. Hierarchia. Látod? Mindenki számára érthető! Visszakanyarodva az eredeti gondolathoz, a testvér szó kimondása előtt képzeletben még ráng a szemem, épp emiatt. Hogy arkként úgymond elvből sem gyakran neveztem őket így.
- Csak nem egy erényangyallal van dolgom? – Kíváncsian biccentem oldalra a fejemet. Valahol a semlegesség határát súrolják számomra. Egykor egészen kedveltem is őket, de valljuk be, ha normálisan tudták volna végezni a munkájukat és némi értelmet vertek volna az emberi szívekbe, akkor most nem ott tartanánk ahol. Már épp becsmérlően nyilvánulnék meg, de ahogy nyitom a számat, inkább be is csukom. Hát ne így kezdjek már neki. – Hogy telnek a napjaid, hm? Jól? Végzed a dolgod? – Nem, még mindig nem az igazi, de alakul.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 29, 2020 12:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


────────────── ──────────────
- És most? - Fél lábon billegek az egyik négyzetben, amit száraz homokröggel rajzoltak fel a gyerekek. Ugróiskolázni tanulok, amit lehetne  mondani, hogy mindenki tud. Nos, én annyira nem. Az ugrókötelezést is gyakoroltam, és ha megy, akkor nagyon jól megy, ha nem, akkor rendre eltaknyolok a kötélben.
- Ja, tényleg - felveszem a kavicsokat, mire szólnak, hogy csak egyet szabad felvenni. - Á, értem.
Leteszem őket, de meg kell támaszkodnom az öt ujjammal a négyzeten kívül.
- Nem, ez nem ért, nem a lábam volt! - Mentem a menthetőt, a gyerekek meg csak kuncognak.
És hagyják! Szóval akkor csak egyet veszek fel, aztán visszafelé meg le. Még így is hátul kullogok az eredményben.
Hang harsan a szürkületben. A gyerekeknek vacsora idő van, így egy rövid integetéssel vesznek búcsút tőlem. Tovább haladok az utca járdáján, majd megállok. Egy kép villan be. Ez a hely a várostól messzebb van. Mintha az egyik fa hívna, ami... furcsa. Mit kéne ott nekem tennem? Ó, értem!
Pár perc múlva már az égen repültem, abba az irányba, ahol tudtam a helyet. Néhányszor már jártam ott, szeretem azt a helyet.
Lehet, hogy a településen kellene maradnom, azt azonban már jól tudom, hogy ha ilyen van, akkor érdemes késlekedés nélkül nekiindulni, mivel véletlenek nem léteznek.
Az egyik fára telepszem, átkarolva a törzsét, s onnan figyelem a holdfényes rétet, ahogy megkezdődik az éjjeli élet rajta. A hívás pedig meg is érkezik. Érdekes dolog ez a hívás. Nem mindig személy jelenik meg először, vagy a nevem hallom. Hanem egy hely. Mintha a lélek oda vágyna, vagy a szív vágyakozik arra a helyre, hogy ott lehessen. Talán pontosan azért, hogy megkaphassa azt a megnyugvást, amelyet talán nem kapna meg, nem tudna odafigyelni, ha ott van, ahol éppen van.
Csak egy érzet suhan át rajtam, s tudom, ez volt az a hívás, amit még ott, az utcán érzékeltem. Nem szükséges behunynom a szemem, hogy koncentráljak rá, s felerősítve, visszaküldjem a hivást. Most nem én leszek az, aki helyszínre megy, hanem a szükségét kérő fog majd megjelenni. Itt. Tehát már csak várakoznom kell.
A reggeli napfényt élvezettel bámulom, ahogy megcsillan a hajnali harmaton, virágokon, fűszálakon. Addig nem is megyek le, míg a Nap fel nem szárítja, hiszen erre a természetnek van szüksége. Ebben a mesterien megkomponált természetnek. Hirtelen támad fel a szél, s egy félelemmel teli sipákolást hallok meg a fűben. Egy madár kiesett a fészkéből. Felé repülök, megkeresve, merre is van. Nem érek hozzá, hanem óvatosan mozgatom a nem látható erőmmel, ki a fűből, fel, vissza a fészekre, s óvatosan helyezem vissza a sipákoló szerzeményt, aki, a végére, már mintha nem is sipákolna. Megnyugtatom, hogy minden rendben van, most már biztonságban lesz. Megnézem a fészket, hogy rendesen ott van-e a helyén, majd egy kisebb fűcsomót, amely már inkább száraz, mint zöld, felemelek, s odavezetem a fészekhez, nagyon óvatosan aládúcolva, hogy ne billegjen a széltől a fészek, se a fa mozgásától.
- Igeeen! - emelem fel a két karom az ég felé, majd hátrafelé bucskázva, repülni kezdek örömömben, körbe-körbe, majd ahogy földet ér lábam, behúzom szárnyaim, eltüntetve azokat. Végre lehet száguldani a réten, felszáradt! Hanielék hiányoznak már csak innen.
Velük nincs alkalom, hogy ki ne hagynánk az örömködést, ha ilyen gyönyörű helyen vagyunk.
Most azonban csak állva széttárom karjaim és arccal a Nap felé fordulok, s élvezem annak melegét.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Erdős terület       VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 27, 2020 12:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 05, 2020 3:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Charlotte & Athlan

"Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás."
- Ha ez megnyugtat, én sem terveztem, hogy előbb találkozunk, de hát látod, milyen kegyes volt hozzád a sors! - válaszolom nagyképűen, s hogy még jobban megzavarjam a privát szféráját, még egy kósza tincsét ujjaim közé is fogom, s kissé erőtlenebbül meghúzom, mintha csak régi barátok lennénk.
- Ugyan, Charlotte, szerinted ha meg akartalak volna ölni abban a percben, akkor ilyesmivel próbálkoztam volna? - ciccegem halkan, fejemet csóválva. - Kíváncsi voltam a reakciódra, és hát tudod... - ekkor aljasan nevetek fel. - Látnod kellett volna az arcod! Ha előre tudom, hogy ennyire ijedt ábrázatra is képesek az arcizmaid, valahogy biztos megörökítettem volna a pillanatot! - fogaim megcsillannak a vigyorom alól, s nagyot szippantok a kisasszony rothadó illatot árasztó ruhájából. Ezt bizony fürdés nélkül nem fogja eltüntetni magáról, úgyhogy remélhetőleg jól bírja hosszútávon a gyomra az ilyesmit. Le is szedek a válláról egy apró darabkát, mely valahonnan a halott barátunk nyakáról eshetett oda, s ahelyett, hogy elpöckölném jó messzire, inkább behajítom a számba, és olyan élvezettel kezdem rágni, mintha a legdrágább és legminőségibb emberi ételt falatoznám.
- Sosem tudhatod, mivel találod szemben magad... - jegyzem meg váratlan sötétséggel, s a hangszínemből talán leszűrheti, hogy ezzel most nem vicceltem. Amilyen mocskokat kiköpött magából a menny és a pokol, némelyekhez képest én még semmi sem vagyok. Egy halandónak álmában is nyitva kell lennie a szemének, sosem lankadhat a figyelme egy pillanatra sem, főleg olyannak, aki egyedüli nőként rója az erdőket.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de az egy pillanatra sem fordult meg a fejedben, hogy esetleg... Megkérdezz engem? - legyintek mellékesen a kezemmel, s hagyom egy kicsit, hogy esetleg letaglózza a dolog. - Elvesztegettél ennyi évet ahelyett, hogy gondolkoztál volna előbb. Biztosan fel tudtál volna ajánlani valamit ezért a csekély információért cserébe. Tudod jól, hogy nem vagyok olyan kegyetlen. - sóhajtom elégedetten, mikor elengedem őt. - A cél szentesíti az eszközt, ezt sose feledd. - hintem el a levegőbe bölcsen, hiszen nem lehet tudni, mit kell még azért feláldoznia, hogy megtalálja a gyermekét. Lehet, hogy tudomást szerzett róla, hogy merre van, ám az odavezető út kétlem, hogy úgy lenne kikövezve, ahogy azt ő szeretné. Néha pedig a legnagyobb mocsokba is le kell nyúlni azért, hogy felhúzzuk a mélyén rejtőző kincset.
- Unatkozok. - súgom úgy neki, mintha ez lenne a világ leghatalmasabb titka. - Persze, hogy van mit csiszolni rajtuk. Második próbálkozásnak azonban nem rossz... Majd erre visszatérünk az ezredik után. - kacsintok felé, bár a szavaimat kissé elferdítem, hiszen az ezredik próbálkozásra is pontosan ez lesz a hatás, ha nem jövök rá valahogy az ige másik felére. Pár percnyi örömet viszont teljesen megér még ez a kudarc is.
- Pedig ha szépen megkérnél, még akár most is segíthetnék. Ki tudja? - ekkor alig észrevehetően mikor Charlotte lép egyet előre, akkor az avarból feljebb emelek egy kiálló gyökeret, amire ha nem figyel, akkor bizony jó nagyot eshet.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 03, 2020 9:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Athlan & Charlotte
────────────── ──────────────
@játszótársam - szószám - Megjegyzésem
Bukdácsolva menekültem a helyszínről. Őrülten ziháltam, ragadtam a verejtéktől és a rothadó hulla rám csöpögő testnedvétől. Igyekeztem minél mélyebb lélekzeteket venni, mert nagyon közel álltam hozzá, hogy hisztérikusan elbőgjem magam és akkor elvesztem a kontrollt. Az járt csak a fejemben, hogy el kell tűnnöm innen. Nem tudom, miféle teremtmény volt ez, de ahol van egy, ott biztos van több is és nekem elég volt ez is. Szinte csak a lábam elé figyeltem, hogy nehogy mégegyszer elbukjak valami gazcsomóba vagy gyökérbe. Erre következik az újabb sokk. Hirtelen kaptam fel a fejem, megugrottam és felsikkantottam, amikor ez az őrölt szörnyeteg ott termett előttem.
Miután végre megkönnyebbültem, amikor az a foszladozó test végleg kipurcant, megint rám hozta a frászt. Legszívesebben azonnal behúztam volna neki egyet, de sokkal erősebb volt nálam és ismertem, nem akartam vele kekeckedni. Öt év alatt igyekeztem megfeledkezni róla, de azért ha az ember lánya eladja a lelkét valakinek, aki ráadásul vigyorogva megígéri, hogy tizenöt év múlva jön valami kutya, aki szétszaggatja pici darabokra, azt megjegyzi. Meg mertem volna esküdni rá, hogy már csak akkor látom, amikor eljön a lelkemért. Sajnos tévedtem, mert ennek a szörnyetegnek a puszta látványától, sőt a nevének az emlegetésétől kiver a víz.
Láttam már démont. Egy rövid ideig New Orleans-ban éltem, ahol nyüzsögnek, mint a hippik a Woodstockon, de egy olyannal se találkoztam, mint Athlan, aki ennyire visszataszító és érzéketlen lett volna. Már csak ránézésre is. Pedig a többi sem egy szent.
- Azt azért nem mondanám. - motyogtam remegő hangom. Hiányzott-e? Ez most komoly. Azt sem tudom elképzelni, hogy ő valaha valakinek hiányzott már, de hogy nekem. Ez abszurd. - Azt kell, hogy mondjam, Athlan. El tudtam volna képzelni nélküled a maradék tíz évem. - mondtam őszintén, de azonnal meg is bántam.
Talán megölni nem fog, hiszen alkut kötöttünk, de aztán ki tudja, hogy a magafajta démon, mennyire veszi komolyan az ilyesmit. Amikor közelebb jött és átkarolt, szinte reflexből lendítettem felé az angyalpengés karom, amit azonnal ki is vert a kezemből. Az agyam tudta, hogy esélyem sincsen a pengével védekezni ellene, de ez egy ösztönös mozdulat volt. Remek. A pengét elvesztettem.
- Hatásos? Inkább azt a szót használnám, hogy elmebeteg. Gondolatban már temettem magam. - lököm oda duzzogva, hogy azért érezze, mennyire nem díjazom az ölelését. - Bár nem sokáig bírta a kis bábud és veszélyesnek sem mondanám. Csak a külseje, hozta rám a frászt. Ebből a szempontból elég gyenge próbálkozás. - mondtam csípősen. Nem tehetek róla. Tudtam, hogy megbánom, amiért ilyen szemtelenül felelek. Szerintem mondjuk megérdemli, bár ez ugye részletkérdés, hogy én mit gondolok. Biztos voltam benne, hogy ezért majd megkapom a magamét.
- Még nem értem el a célom. - mondtam és olyan erősen szorítottam össze fogaimat, hogy belesajdult az egész szám. - Nemrég tudtam meg, hol van a gyerekem. - puffogtam halkan. Dühösen fújtatva indultam meg a sátram irányába, miközben átkarolta a vállam és jött velem együtt. A pengémért még vissza kell jönnöm, de talán a só, ami a sátramban vár, majd segít lerázni őt.
Elengedek egy cinikus mosolyt a kinézetemre tett megjegyzésére. - Én jól vagyok, de te új barátok után néztél? Vagy hullahadsereget szervezel? Van még rajtuk mit csiszolni.
Az elején még megpróbáltam elszabadulni mellőle, de már tudom, hogy felesleges. Ismerem a korlátaimat. Egy kisujjában több erő van, mint bennem.
- Nem bohóckodnék és az időmet sem pazarolnám szívesen, úgyhogy jobb lenne, ha nem tartanál fel. - duzzogtam tovább. - Amint mondtad, az órám ketyeg. Már csak tíz évem van hátra.
Borzalmas volt ezt kimondani hangosan. Tudtam, tisztában voltam vele, de így kimondva elviselhetetlen volt.
- Valóban nagy kár. - motyogtam őszintén. - Ha találsz rá valami módot, az első dolgot legyen értesíteni róla engem. - nevettem fel keserűen. - Megkaphatod még egyszer a lelkem. - mondtam lazán, nekem már úgyis mindegy alapon.
Fel sem tűnt, hogy nyúlvadászat közben, ilyen messzire kerültem a bázisomtól. Még elég messze voltunk a sátramtól és a benne megbújó, számára kínzó hatású sótól is, amivel még nem tudtam, hogy pontosan mi a tervem, de gyorsan ki kellett volna találnom. Miközben üres fecsegését hallgattam, végig azon gondolkodtam, milyen indokkal bányásszam ki a táskámból, majd hogyan használjam fel ellene.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 03, 2020 5:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Charlotte & Athlan

"Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás."
Nehéz visszatartanom, hogy ne röhögjek fel hangosan, hiszen az ötletem annyira nagyszerűnek látszik, hogy ezt bizony többször kell alkalmaznom, s mindenáron rá kell jönnöm az ige további részeire. Egy halottakból álló sereg... Csodálatos lenne! Azonban mielőtt még azt gondolná bárki, hogy harcolnék velük, az bizony nagyon tévúton járna. Aki rám tör, azt én magam is el tudom intézni, egyszerűen csak éltetne maga a tudat, ha rothadó cafatokkal és csontokkal vehetném magam körbe, akik valamiféle értelmet is mutatnak talán. Ám ez a halottpajtás egyáltalán nem mutat semmiféle értelmet, céltalanul söpri maga alá a leányzót, akinek a reakciója egyszerűen felüdít. Végre valaki, aki nem akar többnek tűnni annál, mint ami valójában.
A test nem mozdul többet, én azonban Charlotte után eredek. Oldalról nagyobb ívben megkerülöm őt pár pillanat alatt, s mikor botladozva az egyik vastagabb törzsű fához ér, akkor lépek elő hirtelen, s széles vigyorral állok meg előtte.
- Hiányoztam? - nem feltételezem, hogy még emlékszik az arcomra, hiszen öt év egy ember életében nagyon sok tud lenni. Ám az alkuval létrejött köztünk egy fonál, s én így jól tudom, hogy épp merre jár s kel, elvégre ha elfogyott az ideje, akkor vagy én magam találom meg, vagy pedig a pokolkutyám szaggatja apró cafatokra s ragadja el a lelkét. Ugyanakkor egyáltalán nem tartom számon a megszerzett lelkek porhüvelyét, ha kellenek, akkor felkutatom őket elmémben. Mikor ettől a kisasszonytól elváltam anno, onnantól nem is törődtem vele.
- Gyere, öleld meg a jó öreg Athlant! Hatásos volt a belépőm, ugye? - odalépek hozzá közel, majd magamhoz húzom, s jó erősen megszorongatom, ha megpróbál eltolni, ha nem. Közben ha esetleg angyalpengével akarna próbálkozni, természetesen azt egy az egyben kirepítem a kezéből.
- Csak így egyedül? Pedig ha jól emlékszek, volt egy konkrét célod régen, amit el akartál érni. - mellé lépek, átvetem a karom a vállán, s megindulok előre arra, amerre ő menne, már ha nem akar egy helyben toporogni. Minden alku részletére emlékszek, s az ő ügye bizony a ritkább kategóriába tartozik, ugyanis nem hatalmat akart, vagyont, vagy másnak a halálát, hanem egyszerűen a saját gyermekéért adta el a lelkét. Ostoba módon kérhette volna azt is, hogy vigyem el oda hozzá, ám mit ért volna el ezzel, ha közben őt felfalta volna a rák?
- Egészen jól nézel ki. Csak nem meggyógyultál? - pillantok oldalra, s nevetve nagy szemekkel nézek végig rajta. Sokkal élettel telibb, már nem az a sovány és sápadt, szinte lélek nélküli test, ami egykor volt.
- Az órád egyre csak ketyeg, te pedig itt bohóckodsz az erdőben? Nagy hiba. - csóválom meg ciccegve a fejem, majd végül elengedem őt. A rothadó testet közben magunk mögött hagyom, egyelőre túl sok hasznát úgysem fogom venni, s ha szükségem lenne egyre, bármelyik temetőt fel tudom keresni, hiszen az ott lakók már nem fognak felkelni, nem úgy, mint azok, akik mostanság halnak meg.
- Kár, hogy kétszer nem tudod eladni a lelked, igaz? - mintha csak terveim lennénk vele, úgy lépkedek mellette, vagy épp állok meg, ha ő is ezt teszi. Jó napom van, hiszen sikerrel jártam a gömbbel, még ha nem is teljesen. Ideje megünnepelni egy kis ünneprontással!
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 02, 2020 7:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Athlan & Charlotte
────────────── ──────────────
@játszótársam - szószám - Megjegyzésem
Hirtelen megszűnt az éhségem, már nem fájtak a végtagjaim a fáradtságtól, szemeim kipattantak és már-már egészségtelen gyorsasággal és erővel elkezdett dobogni a szívem.
Hosszú utam során majdnem mindennap erdőben éjszakázom és az út nagy részét elhagyatott, üres, ijesztő helyeken teszem meg, de egyszerűen képtelenség hozzászokni. Amúgy is minden egyes pici zajra megrezzenek. Még egy légy zümmögése is meg tud ijeszteni, annyira ki vannak élezve az érzékeim, de most tudtam, hogy nem csak egy madárka szállt le valamelyik ágra. Szörnyű előérzetem támadt. Tudtam, hogy valami borzalom les rám a sötétben és nem voltam benne biztos, hogy el tudok vele bánni.
Nem is sejtettem, hogy mi vagy ki lehet az, de már automatikusan nyúltam a zsebem felé, ahol általában egy kicsi zsák sót rejtegettem, de elkeseredtem, amikor nem találtam. Közben persze beugrott, hogy minden cuccom beszórtam a sátramban, ami egy gyors sprint esetén is túl messze volt ahhoz, hogy még arra is legyen időm, hogy előkaparjak a sátor mélyéről egy marék sót. Ráadásul az is lehet, hogy semmit nem érek el vele, hiszen még azt sem tudom, mi az isten zörög ott. Ha nem bújt volna elő pár másodpercen belül, akkor én mentem volna oda, mert így is kezdtem megbolondulni ettől a félelemtől és feszült várakozástól.
Mondjuk, talán mégis jobb lett volna, ha ott marad a sötétben az a valami és soha nem látom, mert amint megláttam kitört rajtam a frász. Annyira meglepődtem, hogy majdnem kiesett az angyalpenge a kezemből.
- Mi a fene ez? - kérdeztem remegő hangon magamtól.
Itt állt előttem ez az összetákolt valami és egy gyönge sikoly sem szakadt ki a torkomból. Úgy éreztem magam, mint azokban az álmokban, amelyekben elmegy a hangom, elnehezednek a végtagjaim és nem tudok mozogni vagy csak nagyon lassan. Befeszült, nehéz léptekkel igyekeztem minél messzebb kerülni a testtől, közben eszeveszettül remegni kezdtem. Úgy szorongattam a penge markolatát, hogy teljesen elfehéredtek az ujjaim és így is alig bírtam egyenesen előre tartani.
- Mi a ... ? - kezdtem neki egy kérdésnek, de nagyon úgy tűnt, hogy bármit mondok neki, úgysem érti vagy hallja. Csak a teste élt, rothadtan, undorítóan, de valahogyan mozgott. El sem tudtam képzelni, hogyan. Azt hittem, hogy már semmilyen természetfeletti borzalom nem tud meglepni, az utam során sok mindent láttam, de ilyet még sem.
Első körben azt hittem, hogy ez egy fertőzött. Azonban az látszott, hogy a feje búbjából kiáll két ág, aminek valószínűleg az a funkciója, hogy ott tartsa a fejét a nyakán. Hogyha az egy fertőzött lenne, már régen nem élne a feje nélkül, így valójában egy tippem sem volt.
Elkezdett felém lépkedni, nem túl gyorsan. Rájöttem, hogy testétől undorodom, attól félek, ahogy kinéz, na de attól nagyon.
Ahogy közeledett, én igyekeztem egyre gyorsabban hátrálni, de nem figyeltem rá, hova lépek és a lábam belegabalyodott valami gazba. Hanyatt estem. Egy kisebb sikoly szakadt ki belőlem. Sem az esésem, sem a sikolyom nem érdekelte ezt az undorító valamit. Egyre csak közeledett és szemében semmi érzelem nem volt. Elégedettség sem a félelmem láttán és önelégültség sem, amiért összeestem előtte. Halkan nyöszörögve próbáltam még mindig a földön félfekvő állapotban összeszedni a pengét, ami az esés közben kihullott a kezemből. Épp időben találtam meg. Alig pár centire volt tőlem, amikor felemeltem a pengét. Spontán kigáncsoltam, minek következtében rám borult az egész teste, én pedig alulról erősen beleszúrtam a hasába a pengémet. Szörnyen büdös volt és, ahol csak hozzámért éreztem, ahogy a testnedve folyik rajtam.
Sikoltozva, hisztérikusan rángattam ki magam alóla, kivettem belőle a késem és botladozva igyekeztem minél távolabb kerülni tőle.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 31, 2020 9:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Charlotte & Athlan

"Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás."
- Maradj már itt a jó kurva anyád! - pofozom fel a holttestet, ami egyszerűen képtelen abban a pozícióban maradni, ahogy azt én akarom. Pedig aztán azt gondolná az ember, hogy a holtak a bomlás után sok idővel már engedelmesek lesznek, na de nem ez! A feje állandóan leesik a helyéről, de velem aztán nem fog kibaszni! Ingerülten török le két darab ujjnyi vastagságú, hosszabb ágat a mellettünk levő fáról, amiket aztán egyenesen a fejébe tolok úgy, hogy belefúródjanak a nyakánál a testébe, ezáltal pedig jól tartsák a fejét. Szerencsére a többi testrészén még van annyi rohadt hús, hogy egyben tartsa, így hát ideje kísérletezni! Előhúzom a köpenyem mélyéről azt a különös gömböt, ami nem is olyan rég majdnem a vesztemet okozta. Bár azt mondtam Zagarnak, hogy csak tanulmányozom s próbálom megfejteni, hogy képes felkelteni a halottakat, ám egy cseppet hazudtam neki. Ugyan a teljes igére nem emlékszek, amit az az imp használt, mielőtt hamuvá vált, de pár foszlány még ott van a fejemben, így hát ideje tenni egy próbát! Letérdelek a test elé, majd elismétlem azt a szöveget, amire emlékszek, s láss csodát! Elképedve figyelem, ahogy a karja megmozdul, ahogy nyílik a szája, s megemelkedik a lába.
- Csodás! Egyszerűen csodás! - ha lennének könnyeim, most örömömben biztosan hullajtanék pár cseppet. Megölelem a kis bűzöst, majd kíváncsian fürkészem, és széles vigyorral próbálok farkasszemet nézni a rothadó szemeivel, ám azok értetlenül cikáznak mindenfelé. Talán két percig vizsgálhatom a teremtményt, végül aztán felállítom a földről, összecsapom a tenyerem, s mint aki jól végezte dolgát, megindulok egy irányba.
- Mehetünk! Összeszedjük a többieket is! - azonban alig teszek pár lépést, halk puffanást hallok az avarból, s mikor hátrafordítom a fejem, a holttest ugyanolyan élettelenül fekszik a levelek közt, mint amilyen az ige s a gömb előtt volt. Hát, ez mégsem lesz olyan egyszerű, mint azt gondoltam. Úgy látszik, hogy így, hogy nem ismerem a teljes szöveget, a halottak sem fognak úgy működni, ahogy azt gondoltam... További kutatásokat és tanulmányokat kell végeznem, s azt hiszem, be kell járnom pár helyet még, hátha rábukkanok valami használhatóra. Így mivel újdonsült pajtásom egészen a szívemhez nőtt, ölbe kapom a drágát, majd megindulok vele kifelé az erdőből.
Fél órás séta után azonban valami egészen különlegeset érzek meg a levegőben. Megállok egy pillanatra, lehunyom a szemeim, s próbálom megkeresni az elmémben, hol gyökerezhet ez az érzés. Mikor pedig rájövök, széles vigyor terül el a képemen. Ó, Charlotte, te rossz kislány! Esküdni mertem volna rá, hogy nem fog túl sokáig élni, s ahogy teltek az évek, úgy már egészen elfeledtem, hogy miféle alkukat kötöttem. Ám így, hogy a hölgyemény a közelembe került, már nagyon is emlékszek arra az öt évvel ezelőtti percecskére, amikor egy alku során nekem ígérte a lelkét. Önelégülten indulok hát meg abba az irányba, ahonnan a lányt érzem, s mögötte talán harminc méterre állhatok meg. Mostanság túl sokat agyaltam, kutattam, olvastam, s magamba fordultam, ideje egy kicsit szórakozni! Nekidöntöm hát a testet a fának, előkapom a gömböt, elmormolom ugyanazt az igét, amit nem is olyan rég, s mikor újra megmozdul halott barátunk, kiirányítom őt egyből az egyik fa takarásából, s kicsit meglököm, hogy meginduljon Charlotte felé. Közben csapok némi zajt, hogy maga mögé figyeljen a leányzó, ki hogyha nagyjából négy percig nem csinál semmit, esetleg elmenekülne, a két lábon járó rothadás egyszerűen elveszti az erejét, s a földre zuhan. Ha pedig nekitámadna, akkor egy apró sérülést sem kapna, hiszen a hulla egyáltalán nem támad, nem harap, nem karmol, csupán lelkevesztetten halad előre, mint valami gép. Én pedig a fa takarásából figyelem tovább az eseményeket, remélve, hogy ráhozhatom a frászt egy kicsit erre az elkóborolt hölgyikére.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6