Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Adexael


Dumah GilFB0gDumah 5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Dumah SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
173
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 12, 2021 10:06 pm
Következő oldal


Dumah
Foglalt
Rang • Számkivetett
Play by • Választható (F/N)
Kora • Választható (1000+)
Karakter információ
1916 nyara
3. nap
Ma hallom először a hangodat. Egészen eddig azt hittem, egyedül vagyok, de most átszólsz a szomszédos cellából. Úgy tűnik, zavar a folyamatos fel-le járkálásom, de a lépteim ezután is makacsul visszhangzanak a börtön falai közt – nem kívánok beszélgetni és tovább rovom a köröket.
Te is így kezdted, épp ugyanilyen fáradhatatlanul köröztél egykor a sajátodban, de azóta eltelt néhány évszázad. Rájöttél, hogy idebent minden útvonal ugyanabba a sarokba vezet.

4. nap
Ismét megszólalsz a falak másik oldalán; azt javaslod, tartalékoljam az energiámat. Mindketten pontosan tudjuk, hogy mi fog következni, hogy hamarosan lejár az idő, amit gondolkodásra kaptam – százszor, ha nem ezerszer voltál már fültanúja kihallgatásnak azóta, hogy bezártak és itt hagytak, mióta megígérték, hogy ezen rácsok között fogod tölteni az örökkévalóságot.
Lassítok. Talán meg is állok egy pillanatra. Bemutatkozunk egymásnak.

15. nap
Egyik faltól a másikig sétálok, saroktól sarokig széltében és hosszában, folyamatosan menetelek előre, ha épp senki sincs a közelben, és eszem ágában sincs hozzád szólni, mert tudom, hogy ki vagy – ismerem a történetedet. Emberek százainak legyilkolását tervezted idefent, de ellened fordult valaki, mielőtt belekezdhettél volna a mészárlásba, s ekkor a saját fajtád ellen fordultál; egyesével vadásztad le azokat, akiket az előkerítésedre küldtek, könyörület nélkül végeztél a testvéreiddel és most itt vagy, egy olyan helyre zárva, ahol nem érhetsz el senkit sem.
Felismertelek és nem fogom hagyni, hogy a fejembe ültesd a saját bűnös gondolataidat. És egyébként sincs szükségem társaságra.
Úgy teszek, mintha soha nem is hallottalak volna, te pedig csendben ülsz tovább.

26. nap
Azokon a napokon, amelyeken képes vagyok megmozdulni egyáltalán, már csak sántikálok, néhány megtett méter után pedig azt is megunom. Teljesen elveszett az időérzékem, hiszen itt nem létezik nappal vagy éjszaka, nincs fény és sötétség, és ha jön is bárki, azzal egyre nehezebb megküzdenem. Tele vagyok gyógyulni nem akaró sebekkel, és bár nem látsz rá arra, ami itt történik, könnyen vizualizálni tudod a falra spriccelő vér hangjából meg a kemény felülethez csapódó csontok reccsenéséből.
Időnként átszáll hozzád néhány szürke vagy vörös tollpihe.
Nemrég a falhoz láncoltak, te meg felnevettél, mikor meghallottad a csuklómon kattanó bilincseket.

31. nap
Nem tudok többé harcolni. De legalábbis nem úgy, hogy az érjen valamit, ők meg arra várnak, hogy végre megtörjek, hogy elmondjam, hol vannak azok, akiket az utolsó pillanatig megpróbálok védelmezni. Ha a beszéd megment attól, hogy eláruljam őket, ha segít erőt gyűjtenem a következő alkalomra, nos, inkább te, mint a falak.
Szóval megkérdezem, miért tetted, amit tettél, és én elmondom a saját történetem maradékát. Na nem azokat a részleteket, amelyekért itt tartanak, de hosszú idő óta először újra esélyt látok arra, hogy egy nap kikerüljek innen élve.
Végtére is, te sem adtad még fel a reményt.

49. nap
Te mesélsz nekem a régi időkről, én pedig beszámolok mindarról, amiről lemaradtál; most már tudod, miként változott meg a lenti világ. Ma lenyúzták a bőrt a jobb karomról – az angyali fülek elég érzékenyek ahhoz, hogy tisztán hallják, ahogy szakadnak a szövetek és az idegrostok, amint a nyúlós, véres darabog placcsanva érnek földet…
A balra már visszanőtt, hogy hamarosan elölről kezdhessék, ahogy tegnap is, meg azelőtt. Ugyan azt mondták, hogy legközelebb már egyben fejtik le az egészet.
Ki tudja, talán örökké itt leszek veled, ha elég erős vagyok hozzá.

A hatodik hónap elején
Két hete már, hogy csak te beszélsz. Azt hiszem, hogy hallak, de túl mélyre száműztem magam a saját elmémben ahhoz, hogy képes legyek neked válaszolni. Amíg még meg tudtam szólalni, valamivel jobb társaságnak tartottál, de annyira hozzászoktál ahhoz, hogy nem vagy többé idebent teljesen egyedül, hogy tovább folytatod az egyoldalú eszmecserét.
Akár azt is mondhatnánk, hogy sajnálsz, de mindketten tudjuk, hogy valójában egyikünk sem érez semmit. Én főleg nem. Legalábbis újabban nem érzékelem a fájdalmat és nem is mozdulok; a pislogásra sincs már igazán igényem.
Ha nem járnának még vissza, azt hinnéd, már rég nem élek, de még mindig benéznek hozzám néha, így a maradék időben magad mesélsz tovább.
Nincs más választásom, mint kapaszkodni a szavaidba.




A fentebbi ízelítő Dumah és Adexael különösen kezdődő barátságáról – vagy inkább kényszerű bajtársiasságáról – szólna, aminek a kibontakozása reményeim szerint a jelenben folytatódik tovább a Földön. OMG Az immár ex-szeráf csapatának tagjait fél év sikertelen vallatás után mégis elkapják (bővebben itt: ET és The Squad), így ők öten együtt buknak, Dumah pedig egészen a Menny hirtelen bezárásáig a börtönben marad.

Néhány fontos (és sok-sok helyen változtatható Dumah 1f609) információ rólad:
Azután kezdtél csendes szervezkedésbe a Mennyben, hogy az egyik társad odaveszett a Földre való kirendeltetésekor – talán nem is ő volt az első –, s egész egyszerűen meguntad, hogy folyton a halandók után kell takarítanod odalent. (Az indíték igazából rád van bízva)
Megpróbáltál csapatot toborozni magad köré, akikkel aztán szétcsaptál volna a hálátlan emberek között, de az egyik angyal a saját bőrét mentve és a lentieket megsajnálva elárult téged, te pedig szárnyasokhoz nem méltó dühre gerjedtél (da feels  Dumah 1f633). A bosszúhadjáratod célpontja onnantól kezdve a testvéreidet is magába foglalta: több tucattal sikerült végezned, mielőtt elkaptak volna.
Különösen jó harcos voltál mindig (ha valamiért nem a harcos angyal kasztba szeretnél tartozni, akár nagyon tapasztalt és valamilyen úton-módon harcképzett őrangyalnak is el tudlak képzelni), de senki sem hitte volna, hogy képes leszel egyedül ekkora pusztítást csinálni. Egyesével vadásztad le azokat, akik érted jöttek, hátulról támadtál rájuk és nem kímélted a könyörgőket sem.
Aztán egy nap a te ámokfutásod is véget ért. Nem lehetett a földre való száműzéssel büntetni téged, mivel beszámíthatatlan és közveszélyes angyalgyilkos hírében állsz, ráadásul az embereket sem szívleled.
Sok-sok évszázada voltál már a saját cellád lakója és csak a szerencsén múlott, hogy 3 évvel ezelőtt mégis sikerült kiszabadulnod: amikor a Mennyország és a Pokol bezárult, téged is kivetett magából.

A karakter érdekessége (és egyben a mi kapcsolódási pontunk a jelenben), hogy olyan információ áll a birtokában, amelyre nagy szüksége lenne a Mennyország kulcsát keresőknek! Ez azt jelenti, hogy rengeteg plotlehetőség vár Dumah-ra, szövetségesek és ellenségek egyaránt. Cserébe viszont annyit kérnénk, hogy akkor regisztráld be a karaktert, ha nem csak a lap megírásáig, esetleg néhány hétig tervezel köztünk maradni. luvu


A pb független a nemtől és teljesen szabadon választható, mert egyébként is csak a hangodról tudnálak felismerni (...ha felismerlek egyáltalán, my best bro Dumah 1f4aaDumah 1f60e )

 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/4
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2