Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Goðafoss, Izland •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 13, 2021 6:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Asto, Beelzebub& Belphegor


Olyan édes ez az egész! Itt vannak, valóban eljöttek, az én kérésemre! Kedvem lenne körbe csókolni őket, de nem teszem. A Mohó szavaira viszont apró kacaj tör elő belőlem.
-Annyira teátrális vagy. A helyedben én örülnék, hogy gondoltam végre rád. Megsértesz! Azt hittem hiányzom...-biggyesztem le ajkamat, de talán csak egy pillanat erejéig, mert utána ismét felfelé görbül. Főképp ahogy hallgatom a szavait. Komolyan, mint egy kényes gyerek. Egy fél kört írnak le szemeim, de arcom még mindig vidoran tündököl.
-Lehet ha gyorsabban dolgoznál több kerülne a hasadba. Ne ródd rám a dolgot, a te hibád hogy nem volt elég, nem az enyém. És igen... Nem tetszel! Én bezzeg megadom a tiszteletet... Tanulhatnál egy csepp jó modort!-szegem fel fejem egy pillanatra fölényesen, de szemem csillogásán látszik, hogy csak húzom Őt. Egyáltalán nem érdekel hogy néz ki éppen. Ekkor viszont a látótérbe kerül társaságunk harmadik tagja is, így kis rásegítéssel nem szólom el magam Beelzebub előtt, a Boncmester meglepheti én pedig élvezem a műsort, mi több, le is ülök az egyik sziklára és úgy figyelem a kezdetleges egymásnak esést. Még talán tenyereim is összeütöm egy pillanatra.
-Naaa! Beelzebub! Ne rontsd el az estémet rögtön!-ciccenek fel, de meg nem mozdulnék, mintha valami néma beszélgetés folyna köztük, tisztán kivehető ahogy a Mohó felismeri Astot. Azta! Több van itt, mint gondoltam. De vajon micsoda? Lényegtelen, percek telnek el számomra némaságban mire megszólal régi jó ismerősöm. Végre figyelmet is kapok.
-Igen, régóta. De hát... egy bizalmas élete nem egyszerű, nem mehet a saját feje után.-vonok vállat finoman, majd kicsit hosszasabban kifejtem miért vannak itt. Asto kérdő tekintete ismételt mosolyt csal arcomra.
-Beelzebub feltett szándéka, hogy szinten tartson, mint a Pokol nagyra becsült nőstényördögét. Így alkut kötöttünk, Ő lesz az edzőpartnerem és így szemmel tarthat, nehogy elpuhuljak.-felelek, bár kijavíthatóságért a Torkosságra pillantok. Ha jól emlékszem ez volt a lényege a dolognak. Viszont a kérdésére élesen szökik be fogaim közt a levegő.
-Kóstolj meg és megtudod!-villan a szemem és végig nyalok ajkaimon. Végül kérdéseket teszek fel, mert miért ne tenném? A szavak démona vagyok sosem fukarkodom velük, most sincs ez másként.
-Hogy miért pont most? Ezt kicsit későbbre tartogatom ha nem gond!-döntöm oldalra a fejem ahogy Astot vizslatom. A Sokkarú most egészen összeszedte magát ahogy válaszol, nincsenek két szavas mondatok, ez pedig valóban kedvemre való.
-Igen, valóban az érdekel, hogy vannak-e új fogásaid, s talán taníthatnál is párat, nem ártana egy-két lecke. Ami téged illet Beelzebub, igen, illendő lenne válaszolnod, mert érdekel, az hogy mutogatsz a bendődre az nem válasz.-felelek egyben mindkettejüknek, majd felállok a szikláról végül és még egy pillantást vetek az északi fényekre.
-Igaz, már nem vagyunk fiatalok, de... Olykor nem árt kikapcsolni, felrúgni mindent, szabályokat, elfeledni ezt az egész szart ami most a világban van... Az állati ösztönöket visszaölteni, amikor minden mindegy...-épp csak hallatom a hangom, abban sem vagyok biztos, hogy hallják ha már háttal állok nekik.
-A helyzet... az az adott pillanathoz tartozik. A mostani még... nyugodt.-fordulok vissza és pillantásom megállapodik a Főbűn démonán, vajon Ő meddig marad ilyen nyugodt? Vagy ez is egy álca?
-Asto mondd csak, most hány kés van nálad?-a kérdés neki szól de tekintetem még mindig a Mohót lesik, már már hívogatón, vajon mikor mozdul és unja meg a fecsegést? Az én állandó bajtársam bokám mellé tűzve várakozik, a múltkor már volt szerencséje Beel-el megismerkedni, talán újra lesz most alkalma.

Zene: The World Is Yours
reveal your secrets

Asto Vidatu


☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Lord/Lovas, Halál
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 12, 2021 9:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Beelzebub Kedvelte a hozzászólásod



Belphegor & Beelzebub & Asto Vidatu
paranoia
You know what's coming for ya
Zavarodott. Zavar van mindenhol, számomra mindenképpen, különös számok, napok, órák, percek, talán még annyi sem, sőt biztosan, egyre kevesebb… majd újra és újra, végtelen körben ismétlődő kattogások. Biztosan nem így kellene lennie, tudtam ezt eddig is, de ilyen közelről még sosem érezhettem közeledni a halált… korábban csak játszottam egy szerepet amibe kerültem, hittek valaminek, amivé csak most váltam igazán… de itt, itt most legalább csend van, távol a lelkektől, kevesebb inger, mégis sok, egyre több, ahogyan közeledek hozzájuk, két démon, akik kitöltik a sikolyok hangját.
Sosem elég. Nem, nem elég, neki sosem, és, úgy tűnik… már nekem sem elég ami volt. Ami van, az már inkább. Még egy pár lépés, szépen számolt, gondosan bemért, nesztelen, pedig szinte érzem magamon, hogy érez ő is, valahol éreznie kell, ahogyan mindig teszi, ahogyan én is mindig teszem – muszáj nekünk, óvatosnak lenni, különben… különben?
Belphegor vesz észre elsőnek, nem meglepő, de némán kérem, még ne áruljon el, még ne, még csak pár pillanat, hogy Tawrichhoz érjek, hogy hozzá hajoljak… kíváncsi vagyok. Amikor legutóbb találkoztunk… változott. Most én változtam… érezné? A tekintetem kérdez, ahogyan az övére talál, sötét szempár, hát sötétül az enyém is, így köszöntöm, némán, ismer annyira, hogy ne legyen szükség szavakra. Az ujjai szorulnak, a testem megfeszül, mozdulok vele, de enged, hát engedek én is, mielőtt még az ölelésem halálossá válhatna a deraka körül, ahogyan elenged, úgy engedem én is, a késem elő sem kerül teljesen, nem volt rá szükség… még csendes az éhsége, a kérdés csak az, hogy meddig? Ellépek így, hogy már nem tart a keze, de a tekintetem még rajta, még akkor is, ha az övét nem találom. Elfordult. Miért fordultál el? Mintha mondana valamit, mintha mozdulna az álla, de olyan finom, és olyan halk, hogy nem hallom mi az… csak sejtem a nemtetszését abból, ahogyan távolabb lép. Egy kicsit magasabbra emelem az állam, úgy tűnik, nem mondaná ki hangosan, hogy mire gondolt… hát legyen. Majd megtudom… egyszer mindent megtudok, még róla is. – Örülök, hogy egy helyen láthatlak titeket. – Olyan száraz szavak az én számból, örömnek semmi jele, de megszokhatták már, számomra csak egy szófordulat az emberek nyelvén, nem több. De őszinte, mint minden kiejtett szavam… valóban jó látni őket, főleg most.
A tekintetem végre Belphegorra is rátalál a mondat felénél, nem felejtettem el, hogy ő is itt van, nem tudnám, csupán előbb más részlet érdekelt. – Rég óta? – Pedig a várakozás az én taktikám szokott lenni. – Azt hiszem, a mostani alkalom különösen jó… - Jó, nekem mindenképpen, ideje volt beszélnem velük…
Hogy lássa, démon maradt-e még… Alku. Alku, köztük. Mióta van alku köztük? A tekintetem kérdez, előbb Belphegortól, majd Tawrichtól. Apró darabkák csak, amik megjelennek előttem, de a teljes kép… még túl sok a hiányzó részlet. Mielőtt ennél is többet kérdezhetnék viszont, kérdez Belphegor. Különös megfogalmazás, de tőle nem ez az első hasonló, amit hallottam. -  Hogyan… érezzük magunkat? – Az arcomra egy pillanatra engedem kiülni az értetlenséget, ahogyan a szemöldököm összevonom, majd, mintha semmi sem történt volna, újra kisimulnak a vonásaim a maguk töretlen nyugalmába. Érezni… nem szoktam érezni semmit sem… kivéve talán… a tekintetem egy pillanatra Tawrichra talál, ő hogyan felelne? Mit… érez? Egy kérdés amit sosem tettem fel neki, mert kevésbé volt fontos, mint az ezernyi más ami az alakját körbelengi. A figyelmem viszont újra Belphegoré, ahogyan válaszolok. -  Érdekelt, hogy miért… és miért pont most? – És az is, hogy miért pont mi, de ez a részlet kezdett összeállni – Tawrichot köti a szava, engem pedig… emlékek? Kíváncsiság? Szándékok? Kinek mi… - Arra utaltál, hogy kíváncsi lennél, vannak-e új fogásaim… - Oh, és vannak is, több mint bármelyikük gondolná… - Bár azt hiszem, már idősebbek vagyunk annál, minthogy csak úgy… szórakozzunk. – Emberi szó ez is, ezért is hezitálok a kiejtésével. De tulajdonképpen ezt tettük a legelső találkozásunk alkalmával is, szórakoztunk, tesztelgettük az erőnket, figyeltük a másikat, ellestük amit lehetett, hogy majd felhasználjuk… - Vagy, ha nem is a kor… a rang talán köt. – Köt, eddig csak őt, most már engem is. Amióta bizalmas, biztosan sokat változott az élete… és ennek már ezer meg ezer éve. - ...vagy a helyzet? - Valaminek lennie kell, s ha nem felel, kénytelen vagyok kérdezni... bár még én sem mondtam el mindent...
A tekintetem még időben visszatalál Tawrichra, hogy elkapja, ahogyan az ajkait törölgeti… hát itt van, persze, hogy itt van, nem tud szabadulni az éhségétől, ahogyan én sem tudok az ösztöneimtől. Viszont közülünk mindig is én voltam az, aki jobban visszafogta magát… kivéve abban a pillanatban, amikor egy darabot adtam magamból; vagy amikor megsejtette, hogy valami változott, még bennem is… most mégis, mintha nyugodtabban néznék rá, talán a legutóbbi elválásunk miatt, talán más miatt, talán mindkettő… a korábbi zavaromnak viszont nyoma sincs, aki most előttük áll, az külsőleg ugyanaz a démon, akit évezredek óta ismernek. Külsőleg…
reveal your secrets

Beelzebub


Goðafoss, Izland - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 12, 2021 1:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Asto Vidatu Kedvelte a hozzászólásod



Belphegor & Asto Vidatu & Beelzebub


darkside
Do you want to meet all my monsters?
Tekintetem a démonnőn csüng, mintha odafagyott volna szavaira, vizsgálgatom, fejtegetem, ízelre szedem. De mintha az előbb? Csak játszik a szél...elmém csalfa vágyakozása ideidéz tán valamit, ami itt sincs, hát annak kell szentelnem szentségtelen figyelmem, aki jelen van. A vád, melyet szemembe mond igaz, hát szándékomban sincs tagadni, csak ajkam rándul, szemem villan vidáman, mielőtt fogaim összecsattannának a levegőn, riogatva a semmit magát most. – Három napnál több kell...- de nekem mindig mindenből több kell, mint amennyi adatik. Az ösztönök sutyorognak, duruzsolnak, s mint idegesítő legyeket próbálom magam körül elhessegetni. Mert nem a démonnőtől intenek, aki végig mustrálja megjelenésem, de semmi szégyelni valót nem találok mások rám száradt vérében, vagy zavarót, majd lepereg, lemossa a vízesés jéghideg vize, s bár az megtisztít külsőleg, de nincs semmi e világon, mely a bűneimet eltörölhetné. Nem mintha bűnbocsánatra vágynék, aligha kívánnék rá, hiszen az igazán nem lakatna jól.
- Ha tudom, hogy ennyire türelmes vagy, lehet idefelé is bekapok valamit. – felkuncogok a feltételezésen, miszerint számon tartom az áldozataimat. Nincs nevük, vagy sorszámuk, csak ízük van.
- Sosem számlálom őket, nincs értelme, halandó szemmel nézve sok áldozat, mint egy mészárszéken, de az én szemszögemből nézve kevés, pedig elhiheted igyekeztem. – megrántom a vállam, az igyekezet azonban kevés, hiszen ez az én átkom. Azért végig nézek magamon, talán valóban nem ártott volna, lecserélni a vöröst, hiszen elborzasztó látvány lehet, de most úgysincs senki  aki elborzadna, s ha mégis úgy akad, hogy meglát rajta kívül más, akkor csak annyival több vér fog rám tapadni. – Tán nem tetszem? – teszem fel a kérdést, kissé evődve, csak a furcsa bizsergés nem szűnik, az orrcimpám mozdul, hogy újat szimatoljak, mint a gyanakvó állat, aki veszélyt vár, hiszen dalolják az érzékek, hogy lesnek rá. Táguló pupillám elemészti a kék halandónak tetsző szemet, hogy feketébe forduljon, még egy lélegzet, de... elkéstem. Elkéstem, mert nem vettem észre, hogy mögöttem lopakodik, ólálkodik az árny, s hideg ajkai érintik nyakam, nedvesítve nyalintja le rólam a megszáradt vért, s hiába az illat, az illat mely lejut a tüdőbe, de túl későn jut az információ az agyba, mert az elsődleges parancsra mozdul a test, hirtelen fordulok, s ragadja kezem meg a kecses nyakat, ujjaim köré fonódnak, de még a szorítás előtt finomodnak mozdulataim, mert megérkezik az ösztön mellé a felismerés is, hogy te tiltott gyümölcs vagy, hát eltátott számat becsukom, mely harapni akart, leharapni a jól ismert arcot. Miért vagy itt? Astwihad... a gyilkos ösztön helyére meglepett öröm kerül, majd... Megnyaltál? Zavartan engedlek el, pedig olyan jó tartani, olyan jó érezni tenyerem alatt a nyugodtan pulzáló ritmust, de elfordulok. Kezem nyakamhoz ér, különös érzés ott, ahol érintetted, s hogy ledörzsöljem a nyirkos érzést, mozdulnak ujjaim. Tán a vér miatt tetted. Tekintetem mégis kerül téged, de nem is tér vissza egyből a démonnőre. Így azért sokkal nehezebb lesz kordában tartani azt, amit amúgy sem lehet. Most már én vagyok zavart valóban, de csak orrom alatt sutyorgom el a szavak, hogy senki ne legyen fültanúja.
- Pedig hívhattatok volna olyat is, akit elcsemegézhetek vacsorára. – sajnálkozom, kicsit még duzzogva, de tisztes távolságba lépdelek mindkettőtöktől. Kissé felszalad a szemöldököm, az ajkam is megvonaglik, amikor vonallá préselem Belphegor szavaira. Régóta? Mégis milyen régóta várod te a perzsa halált? – És az maradtál? – kapok az alkalmon, ha már önmaga kínálja, vesezzük ki, ha kell, valljon most színt, mielőtt neki kezdünk. A kérdésre vállat rántok. Én nem tudtam, hogy hárman leszünk, persze kellemes meglepetés, de egyértelmű én mit várok a legjobban, főleg, hogy kettő is akad, akinek az ízét ismerem, s nyálam lassan csordul szám sarkában, de letörlöm a kézfejemmel. Én az evést várom, a gondolattól panaszosan kordul, koldul gyomrom, siránkozik. - Nekem is válaszolnom kell, vagy elég nyilvánvaló? – mutatok a hasamra, ami elhallgat most, de ez túl kérész életű állapot. – Azért jöttem, mert a szavamat adtam. – az alku kötött, ahogy téged is fog majd Belphegor, nincs értelme engem firtatni okokról és célokról.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 12, 2021 5:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Asto, Beelzebub& Belphegor


Nem is tudom hogy mi lenne a legjobb. Ám mikor Asto válasza megérkezik, már tudom, hogy nincs visszaút. Mennem kell, találkoznom kell velük, szükségem van rá! Azt mondjuk nem tudom, hogy Beelzebubhoz eljutott-e a hír, de bizakodom. Tudja jól, ha nem jön el, akkor az alkunk semmissé válik. Izlandra hamar átérek, megidéznek, egy közeli faluba érkezek, majd a vízesés felé veszem az irányt. Lépteim gyorsabbak mint normál esetben, de annál határozottabbak. A sziklaszirt peremén megállok, közel a zuhataghoz, az északi fény látványa elvarázsol csak nézem és nézem hosszú percekig anélkül hogy előbb körbe néztem volna. Eztán a mágiámmal kezdek játszadozni, időben érkeztem, már csak várnom kell és nem is olyan sokáig, mert ahogy a víz gömbömet egy másilkal robbantom szét, nem sokkal később hang szólal fel mögöttem, ismerős, meg sem kell fordulnom, tudom hogy a Mohó érkezett meg.
-Zavarodottnak? Nincs bennem zavar.-már nincs, teszem még hozzá gondolatban.
-Teljesen mindegy mikor szólnék neked Beelzebub. Sosem lenne elég.-fordulok ekkor a démon felé és barna íriszeimet az övébe fúrom, következő kérdésére átfut egy mosoly az ajkamon.
-Veled ellentétben én türelmes vagyok. A lényeg hogy megérkeztél. Nincs igazam?-dobom vissza a labdát, vajon várta-e a találkozót? Ahogy végig pillantok rajta, azt kell mondjam hogy igen. Mindenütt vér borítja, bűzlik tőle, nem hazudtolta meg magát.
-Mennyinél hagytad abba a számolást?-bökök lénye felé a fejemmel, jelezve, nem igazán kerülte el a figyelmem a megjelenése. Aztán mozdulnak az árnyak s pillantásom nem kerüli el a harmadik érkező, ám arcom nyugodt maradt, csupán belül ujjongok, hogy teljes a hármasunk. Asto pillantása és a leheletnyi biccentés hamar értelmet nyer elmémben, hagyom had lopakodhasson Beel feé.
-Azért egy ruha csere igazán nem ártott volna, nem gondolod?-a kérdés még mindig a Torkosságnak szól, miközben a Boncmester mögé kerül. Figyelem ahogy meglepi az előtte hozzám lépőt, majd ahogy végig nyal a nyakán szemtelenül elvigyorodom. Show time baby! Míg szót váltanak néma maradok, had legyen övék a pillanat, nem szólok bele, csupán azt nézem, arra próbálok rájönni, hogy mióta ismerhetik egymást? Vajon régebb óta mint ahogy engem ismernek? Astoval egészen fiatalon találkoztam, alig voltam nyolcszáz éves... A Mohóval meg... Nos, az már Belial mellett történt. Mikor a Sokkarú végre rám pillant finoman megingatom a fejem.
-Nem! Ez egy baráti zárt körű találkozó. Veled már régóta terveztem újra találkozni... Őt pedig...-tekintetem átvezetem Beel-re.
-Őt köti a szava, hogy lássa démon maradtam-e még.-sötét árny vetül pofimra mielőtt egy mélyet sóhajtanék.
-Nem tudom, hogy volna-e értelme a formalitásoknak, de mielőtt bármi mást mondanék, érdekelne, hogy érzitek magatokat? Vártátok a találkozót? Mire számítotok?-tekintetem a két férfi közt cikázik, a feltett kérdésekre magam is szándékozom majd válaszolni, de előbb Ők!

reveal your secrets

Asto Vidatu


☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Lord/Lovas, Halál
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 11, 2021 2:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Beelzebub Kedvelte a hozzászólásod



Belphegor & Beelzebub & Asto Vidatu
paranoia
You know what's coming for ya
Rövid a válasz, amit Belphegor levelére küldök, egy egyszerű ott leszek… de talán már tudja ő is, hogy a kevés kimondott szó mögött számtalan kimondatlan marad, amiket majd csak az idő fed fel… ami most három nap múlva fog megtörténni. Három hosszúnak ígérkező nap, még ha csak egy pillanatnyi idő az az évszázadokhoz vagy ezredekhez képest… Számtalan kérdés marad megválaszolatlan, de három nap, ennyi az ára, hogy rájöjjek a többire, hát három napot várok és készülök, ilyen démonok közé nem illik csak úgy beállítani. Ezért is vagyok ott elsőnek, még alig léptünk át az estébe, de az alakom már a vízesés környékét kísérti, sokkal korábban érkezve a megbeszéltnél, de nem szeretem a véletlenre bízni az apró részleteket. Csak akkor ülök le ismét, amikor már minden a helyén, talán sok, talán kevés, ilyenkor sose tudni, csak az biztos, hogy óvatosabb vagyok a szokásosnál, hogy a szellő ami csap a változásé, és úgy tűnik, kénytelen leszek változni vele én is…
A közeledő léptek gyorsak, szinte rohanóak, de biztosak annyira, hogy sejtsem, az egyikőjük érkezik éppen. Az alakja női, s ahogyan megáll a sziklákon már felismerem az ismerős vonásokat. Már csak Tawrichra várunk, bár titokban, nem terveztem közelebb menni, amíg nem szükséges; csak figyelem némán, ahogyan mozdul a víztömeg, alakul és formálódik a démonnő óhajára… úgy tűnik, ő is fejlődött… akárcsak Tawrich. Néma sóhaj követi a gondolatot, egyet kell értenem Belphegor szélbe szórt szavaival… már semmi sem lesz ugyanolyan. Már mi sem vagyunk ugyanolyanok… A gondolattól összeszorúl az állkapcsom, ez nem egy olyan részlet, amit könnyű volt elfogadnom, még ha a változás része is a világnak, a régi sodrás már rég felborult, a szabályok elveszni látszanak, más, minden más, és még mindig nem vagyok biztos abban, hogy ez mennyire jó…
A merengő gondolatmenet viszont félbeszakad, a hogyan újabb léptek törik meg a csendet, érkezik már ő is, most még látszólag nyugodtan, de a kérdés mindig az volt, hogy meddig, mert előbb vagy utóbb, de előtör az éhsége. Az éhsége, amit úgy tűnt, próbált kordában tartani, hiszen a halál illata követi a véres alakját… úgy tűnik, nem csak én készültem erre a találkozóra. Tudja, hogy én is itt vagyok? Azt hittem volna, ha igen… de ha tudná, ha tudná, talán körbe pillantana, ha tudná, hogy jövök, tudná azt is, hogy sosem kések, akkor keresnie kellene a sziklák közt, de nem teszi… mire készülsz, Belphegor? Lassan indulok el, először még a sziklák takarásában, de előbb vagy utóbb kénytelen vagyok kilépni mögülük, s úgy osonni tovább, hangtalan léptekkel Tawrich mögé. Csak Belphegorral találkozhat a tekintetem, de a hangtalan biccentésből, és a pillantásból, a lépteim finomságából érezheti, hogy szándékos az óvatosság, amivel a Torkosság mögé érkezem. Hol vannak az érzékeid, Tawrich? Ennyire fontos ez az este? Vagy kevesellted az időt, amivel készülhettél?
Mögé lépve már gyorsabban mozdulok, annyira, hogy ne tudjon megakadályozni, hogy az ajkaim a nyakához érjenek, ha fedetlenül hagyta, a nyelvem simít végig a puha bőrön vöröslő csíkon, vér az, valakié, de kié? Nem az övé, az biztos. Egy ilyen szörnyet meglepni veszélyes, de különös alkalom volt ez, ritkán tudok ilyen szépen mögé osonni… és ritkán tudok ilyen közelről a szemeibe nézni. Mennyit ettél, Tawrich? Sosem eleget, azt tudom… - Nem csak ő zavart. – Oh, hallottam, itt voltam, már egy ideje a közelben...
- Várunk még valakit? – Amint lehet, Belphegorra pillantok, hiszen ha Tawrich nem tudott az én érkezésemről, talán titkol még valamit a démonnő előlünk? Szeretem a titkokat… megfejteni.
reveal your secrets

Beelzebub


Goðafoss, Izland - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 10, 2021 9:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Asto Vidatu Kedvelte a hozzászólásod



Belphegor & Asto Vidatu & Beelzebub


darkside
Do you want to meet all my monsters?
Három nap. Három napot adtál Belphegor, mit gondoltál? Hogyan töltsem meg a mértéktelenségem, ily csekély idő alatt, hogy ne éhező vadat kapj, hanem partnert? Az adott szó azonban köt, s minden múló pillanattal jobban viszket a már behegedt, láthatatlan sebhely, mely billogként perzsel. A szavamat adtam, a véremmel kötöttem magam hozzád, s szerinted eljött az idő.
Három napja falok, habzsolok, hogy elnyújthassam majd azt a percet, ami mindig eljő, amióta megteremtettem a pokol kénköves bugyraiban, három napja nem ismerek kegyelmet, hogy éhségem jól lakassam, hogy a megbeszélt éjjelen elcsitítgattassam a kedvedért. Három napja nem kímélek sem gyermeket, sem nőt, vagy férfit, aki utamba akad, mintha a sors kínálta volna fel, azért a csekély időért cserébe melyet neked kell adjak majd, s én elveszem, amit tálcán kínálnak. De az éhség jönni fog, hiába minden előkészület, mintha ünnep napra készülnék.
Harmadra nap éjjelére annyi vér tapad kezemhez, hogy az izalandi hó fehérsége, makulátlan, érintetlen illata sem taszítaná meg. De sosem akartam tiszta lenni, ahogy most sem. A halál illatát hozom magammal, bomló tetemek szaga követ hűségesen, csak a legyek raja hagyott el, ebben a hideg fagyos világban, ahol elnyúlik a sötétség, hogy a nappal is éjszaka legyen.  Aki ismeri a veszélyes sötétséget, melyben ragadozó árnyak követnek, az a fényben is emlékszik rá. Vajon te Belphegor emlékszel még rájuk? Vagy elcsalt a fény csalóka ragyogása, mint az égen cikázó színpompás sarki fény? A múltkor azt mondtad nem, hogy nem gyengültél el egy kósza látomásért. Vajon miért éppen most? Miért ezen az éjjelen? Számít bármit is? Aligha.
A levegőbe szimatolok, mint egy vad, a korgó gyomrom vezeti, hogy kajtasson, kutasson valami finom falatért. Nem sok időnk van Belphegor, hát ne is húzzuk. A vízesés távoli morajlása felé indulok, mintha csak tulajdon gyomrom hangjait követném, de ez a föld, nincs nálam éhesebb szörnyeteg a sáros kis hátán. Megpillantalak, ahogy a vízzel játszol, unottan nézem a záport, melyet a széteobbanó gömb szór maga után, hogy az apró kis tócsák a mozdulatlanságuk vesztében lassan jéggé dermedjenek. Nem szólok, mert... a karom bizsereg, ösztönök sugdosnak, s még inkább a levegőt szimatolom, de a csalfa szél megfordul. Mintha... tán képzelődőm? Mégis pengeti gondolataim húrját egy kósza sugallat. Nem vagyunk egyedül, ezt dalolja.
- Valaki zavarodottnak tűnik. – lépdelek mégis tovább a démonnő felé. Érzem rajtad Belphegor, valami bűzlik, legalább annyira, mint a harmad napos hullák. – Legközelebb szólhatnál előbb is, nem szeretem, ha hirtelen rángatnak el. – mert van, akit ott kellett hagynom miattad, s nem szívesen tettem. Még rakoncátlan fiú, még sok fejfájást is fog nekem, de törik lassan, mert idomulnia kell hozzám. – Megvárattalak? – kérdezem, az idő érzékem kissé megkopott, hiszen három napja, csak kiontott vérben mártózom, húscafatokban és velőben gyönyörködőm, s az a szín kavalkád, mit a nyíló test vérvörös virágzása mutat, sokkal elragadóbb, s élvezetesebb, mint az itteni táj.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 10, 2021 9:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Asto, Beelzebub& Belphegor


Eljött az idő, úgy érzem ideje megtennem, találkoznom kell végre velük. A Tibeti kitérőnk után döntök, két levelet írok, egyet Astonak és egyet Beelzebubnak. Impeket idézek meg, hogy elvigyék a két démonnak. Az üzenet csupán csak pár soros. Asto a következőt kapja: Drága Boncmester!
Régen találkoztunk már. Örömmel látnálak ismét, hátha vannak új fogásaid. Megmutathatnád őket. Remélem nem gond ha Beelzebub is köreinkhez csatlakozik.
Találkozzunk három nap múlva Izlandon GOÐAFOSS-nál este.

Belphegor

A Torkosság démonának pedig a következő sorokat vetem papírra: Beelzebub! Eljött az idő, megértem az első edzésünkre. Megért az az ígéret. Készen állok.
Találkozzunk három nap múlva Izlandon GOÐAFOSS-nál este.
Számítok a megjelenésedre ígéreted szerint.

Belphegor


Igyekszem nem izgulni a találkozó miatt, de mégsem fűlik hozzá a fogam igazából. Viszont látni akarom a két démont, muszáj. Így az utazásom előtti pillanatokat még Kedvesemmel töltöm, majd végül a kertből idéződöm meg Izlandra egy közeli városba még napnyugta előtt. Lépteimet a vízesés felé vezetem gyorsabban haladok, mint szeretnék, szinte a tájat sem fogom fel magam körül. Ahogy a sziklákra lépek a fények bevilágítják a sötét égboltot, egészen a vízesés széléig sétálok, hosszú percekig némán állok és csodálom az északi fényeket, ritkán láthattam eddig, de ilyen hosszú ideig sosem csodálhattam. Azt sem veszem észre, hogy valaki már itt van rajtam kívül. Túlságosan elvarázsol a látvány, egy pillanatra pedig elfelejtem Amarat, azt hogy miért is vagyok itt. Beleth hiánya sem zaklat már fel annyira, de valahol még mindig hiányzik.
-Sosem lesz már ugyanolyan semmi...-sóhajtok fel hangosan és a hűs fuvallat messzire viszi hangomat, lefelé a vízesés nyomán. Szemeim hirtelen váltanak feketébe, démoni energiáimmal nyúlok a vízesés felé és töröm meg a zuhatagot, Tibetben rengeteg időt fordítottam a koncentrációra, most pedig látom az eredményét is. Percekig sikerül megtartani, aztán gondolok egyet és kiszakítok egy nagyobb darabot a vízesésből és megformálom magam előtt, egy hatalmas gömb lebeg előttem, aztán egyszer csak elhajítom a távolba de amint elég távol kerül tőlem egy kisebb vízlabdával szétrobbantom.

reveal your secrets

Asto Vidatu


☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Lord/Lovas, Halál
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 08, 2021 10:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Beelzebub Kedvelte a hozzászólásod



Belphegor & Beelzebub & Asto Vidatu
paranoia
You know what's coming for ya
A fények tánca az égen kitölti az est sötétjét, már nem is éjszaka ez, álomszerű pillanat a nappal és az éj határán, itt mintha megragadna az idő. Könnyű elveszni a hó ragyogásában vagy a közeli vízesés szűntelen zúgásában, minél tovább hallgatod, annál távolabbinak hat a valóság. Sehol egy lélek, még nem is kellene lenniük, én vagyok az, aki korán érkezne. Inkább korán, mint későn… nem szoktam késni, vagy halálos pontossággal jelenek meg, vagy korábban, mint most is, a látszólagos magányomban. Csak idő kérdése, hogy megérkezzenek… Belphegor és Tawrich, két különös démon egy helyen, hogyan mondhattam volna nemet erre a találkozóra? Talán nem ok nélkül érkezem korábban, egy sziklán ülve figyelve a lezúduló végtelen víztömeget, a kezemben egy formátlan, gondosan betekert csomaggal. Az utolsó... És ez most egyetlen démon számára, mert most ennek van ideje, ez most egy apró tartozás… vagy nem is az? Mindig az volt, most sem lehet másképp. A rétegek közt elvesz az illat, erre figyeltem, bár a kérdés az, hogy számít-e? Érezni fogja-e így is, akárcsak azt is, hogy én is itt vagyok, ahogyan mindig is teszi? Majd megtudjuk... Bár sokra nem számítok, ez nem az az este ahol folytatjuk a miértek, hogyanok és meddigek feltárását… azt már elkezdtük egy különös éjjelen, de ez most másról szól. Mennyire érdekes, hogy a legfontosabb kérdések mindig éjszakánként dőlnek el… talán könnyebb a sötétbe suttogni a titkokat, mint a nap vakító fénye előtt vallani be őket? Bár válaszokra most is számítok, egy egészen más, frissen nyíló fejezetből… Látni akartam, mindkettőjüket. Bephegort túl rég óta, Tawrichot meg… szintén túl rég óta. Két hozzájuk hasonló démont nem lehet elég gyakran látni. Talán tudják ezt a fények is, amik alatt hagyom a csomagot, egy repedés óvó karjaiba csúsztatva. Elrejtve, de még elérhető helyen; talán szükség lesz rájuk, talán nem… amíg megtudjuk a választ, jó helyen lesznek a sziklák fedésében. Én távolabb sétálok tőle, egy nagyobb sziklacsoport takarásába ülve. Innen még viszonylag átlátni a környéket, de engem észrevenni már nehezebb, kevés árnyék, de elég, hogy ne legyen könnyű megtalálni, ha nem tudni merre keresni.
Már érkezniük kell… merre vagytok? Nem lehetek az egyetlen, aki kíváncsi, hogy mit tartogat számunkra ez az este, ilyen távol mindentől és mindenkitől… valóban csak annyit, amennyit elsőre ígér? Kétlem. A sarki fények ennél szeszélyesebbek, sokat ígérőek, álmokba repítőek… talán ma mi is álmodunk valamit. Csak az a kérdés, hogy holnap hogyan emlékszünk majd vissza rá, és mennyit hagyunk magunkból a friss havon, a sziklák közé mosva, belefagyva az ősi föld repedéseibe… mennyit kell majd itt hagynunk magunkból, és mennyit vihetünk el? Ugyanúgy távoznánk, ahogyan érkeztünk? Kétlem… túl sokat ígér a szellő, ami végigtáncol a kopár tájon, sziklás, hóval és jéggel borított földön. Valaki közeledik. Én pedig várok, mint mindig, a kirajzolódó alakot figyelve elgondolkozó türelemmel, de még mindig rejtőzve. Innen talán még Tawrich sem érezne meg azonnal, és ez is volt a cél, nem tudom, melyikőjük érkezne utánam…
reveal your secrets

Asto Vidatu


☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Lord/Lovas, Halál
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 06, 2021 3:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2