Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Görögország i.e. 500. •
reveal your secrets

Asto Vidatu


☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Lord/Lovas, Halál
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 25, 2021 10:14 pm
Következő oldal


Nieven & Asto Vidatu
feast your eyes on a pretty bit of bone
It's such a pretty bit of bone, It's such a nice skeletone
Vártak és készültek, de várható volt valahol, véletlennek különös lett volna, hogy a nő az alkunk után vált papnővé. Meg akar menekülni, de nem tudja, hogy nincs hová, a sorsa már rég hozzám van kötve, bármit is tesz, a lelke az enyém lesz, az istennővel való játszadozás csak egy kitérő, percek vagy órák, talán egy kis időt nyerhet, de a vége ugyanaz. A vége mindig ugyanaz…
Elsétálunk a csapdák mellett, a szépen kijelölt úton járulunk az istenségnek nevezett lény elé, hogy hajtott fővel köszönthessük. Az emberek annyira hiszékeny lények… hiszékenyek s befolyásolhatóak, s még csak nem is tudnak leplezni, a nő is megremeg, mint akit rajtakapták éppen… részben pont én segítek értelmet verni bele, hogy mozduljon, ha már szólítják, mielőtt még túl hosszasan habozna. Kissé előre tolja a kosarat, a keze megremeg, de megtartja. Sorolni kezdi amit talált, s azt is amit nem, addig sem gondol a vétkére, amit titkolni akar, s reméli, nagyon reméli, hogy nem kell kimondania. Mégis, az istennő szemébe néznie nehéz, szerencséje, hogy nem is illendő bámulni, így a lehajtott feje legalább nem kelt feltűnést, ha már minden más rezzenése arra utal, hogy takargat valamit. Meztelennek érzi magát a nő előtt, mintha átláthatna rajta, s talán át is lát, ha ennyire bizonytalanul áll előtte, még egy tapasztaltabb ember is ráérezne, hogy valami nincs rendben. Csak akkor kapja fel a fejét, amikor újra megszólítják, a mozdulatsort figyeli, értetlenül kerekedő szemekkel… mi lehet az? Nem tudja, rázná is a fejét, és rázza is. Utalgatni akar a nő? Talán. De naiv lehet azt hinni, hogy csak úgy hagyni fogom, hogy ránkvésse a jelet… már ha valóban erre készül.
– Még sosem láttam… - Vallja őszintén, bár habozva, nem tudja, hogy ismernie kellene? De nem ismeri, s ez félelemmel tölti el újra. Unalmas társalgás, de idő, az idő aranyat ér, a türelem pedig ritka kincs, alábecsült. A pillanatok pecekké dagadnak, ha nem figyelünk eléggé, s a percek már veszélyesek – hiszen néha már egy pillanat is elég a halálhoz. Sagdid már az épület mögött lehet, eddig már biztosan megérkezett, a finom orra ismeri a szagot, csak követnie kell, a párnázott talpak nesztelen léptével, emberi szemek pedig képtelenek felismerni, így láthatatlan fantomként osonhat be hátul az épületbe, és ha már bent van… nekem már nem kell bejutnom. Elég, ha ő talál rá. És Sagdid mindig rátalál.
- …mit… mit jelent? – A tekintete még mindig értetlen, fél is feltenni a kérdést, de noszogatom, biztatom, hogy beszéljen csak, most beszélnie kell. A fenyegetés nem érdekel, ez még nem jelenti azt, hogy rájött, a nő nincs egyedül, itt vagyok én is… és ha mégis tudná, az a jel nem fog csak úgy mágikusan megjelenni a testen, azt bele kell rajzolni, s a folyamatot könnyű megzavarni. Elég elkarmolni a vonalakat, vagy elmozdulni, s a jel máris nem teljes… nem véletlen, hogy a démonűzés nem magányos munka. Dolgozni kell érte, s közben számtalan alkalom adódik a szökésre.
reveal your secrets

Nieven


Görögország i.e. 500. Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 24, 2021 11:57 pm
Következő oldal


Lélekbe maró kérdések
───────────── ────────────
Ül és vár. Mi mást tehetne? Az a papnő kimondottan nehéz feladatot vart a nyakába. Valahol bosszantja az egész helyzet, másik pillanatban legszívesebben szabadulna. Mi lenne a helyes döntés? Patthelyzetbe került, ez pedig nincsen kedvére. A nő eladta a lelkét, tartozik vele annak a démonnak. Ő maga is ragaszkodik ahhoz, amit neki ígértek. Azonban a nő elvileg Artemisz, azaz az ő védelmét élvezi. Komoly presztízs veszteséget jelent, ha nem érinthetetlenek a papnői. Az nem érdekelné a sok hitvány embert, hogy a gyilkos egy démon volt, az lenne a lényeg, hogy ő nem tudta érvényesíteni a hatalmát, az erejét. Ez pedig sok buta emberi fejben téves gondolatokat szülne. A hibás gondolatok pedig vérontást vonnak maguk után. A lány nem tűri, hogy holmi emberlények szórakozzanak vele, vagy a hírnevével.
Valaki jön. Érzi a démont. De az arc is ismerős. Legszívesebben fáradtnak mondható sóhajt hallat, ahogy végigpillant a másik papnőjén. Mostmár kettő. A démonok pofátlansága igazán érdekfeszítő lenne, ha nem éppen azzal szórakozna egyikük, ami az övé. Márpedig ezt nem viseli el. Mágiahasználatban el van maradva a testvérei mögött, de büszkeségben nem, ugyanannyira igényli, hogy felnézzenek rá, elismerjék erejét, mint bármelyik testvére. Ez persze változó a kortól és az időtől, Egyiptomban még nem vágyott hírnévre. Ott jó volt a homály, hogy nem ismerik, nem csodálják. Úgy sokkal egyszerűbb volt megfigyelni az embereket. Őt érdeklik eme rövid életű lények, ifjúkora óta benne van a kíváncsiság, melynek előbb utóbb ők is körébe estek, miután felfedezte maga körül szűkebb körben a világot. Itt pedig istennőként tisztelik, ez határozottan tetszik neki. Csodálattal együttjáró gondok már kevésbé, őt csak módjával az emberek gondjainak hallgatására találták ki. Vékony a mezsgye türelmének peremén.
Most mégis magára vállalta ezt a bosszantó feladatot. Elvégre csak ritkán van alkalma találkozni démonnal, s érdeklik őt. Több tudásra van szüksége róluk. Egyetért az emberek mondásával, amely szerint a tudás hatalom. Nisrocktól és az anyjától szerzett tudást a démonokról, de hatalmas számukhoz képest ez igen elenyésző, már ami a személyiséget illette. Nem megy vele túl sokra, ha nem tud általánosítani a viselkedésükkel kapcsolatban. Biztosra veszi, hogy minden démon más, nincs kettő egyforma, s akár az embereknél, náluk is meglehet figyelni sajátosságokat, ami alapján kisebb csoportokra tudja majd osztani őket.
- Mit gyűjtöttél? - futólag ellenőriz. Ismeretei jópár gyógynövényre kiterjednek, szóval majdnem biztos benne, hogy fel fogja ismerni az adott növényt. Mostmár érdekli, mit titkol a nő. Vagy nem is titok? Mindenesetre nyilvánvaló, hogy valami kellemetlenül érinti. Nieven már képes felmérni az emberek pillanatnyi hangulatát és aktivitási szintjét. Legalábbis azoknál, akik nem játsszák meg magukat. Ő maga azonban maximum véletlenül képes mutatni bármelyik ilyen érzelmet.
- Ismered ezt a jelet? - kérdi a nőt, saját alkarjának bőrére pedig ujjával démonűző szimbólumot rajzol. Sem festéket, sem semmi egyebet nem használ, ami nyomot hagyna, így ha a démon nem figyelte a mutatott területet rajzoláskor, lemaradhatott róla. Nagy kár lenne érte, mert ha nincs igenlés a nő részéről, tervezi fel is festeni annak bőrére, hogy elűzze a démont, vissza a Pokolba, oda, ahova való. De sejti, hogy nem lesz ilyen egyszerű dolga. Elvégre a démon idejött a nő lelkéért, kikerülte a csapdákat, aligha hagyja magát egyszerűen elűzni. Azonban úgy véli, erre a lépésére végre előbújik majd a nőből, s megnyilvánul felé. Akkor kiderül majd, hogy ez a nő cinkostársa, vagy áldozata a démonnak.
reveal your secrets

Asto Vidatu


☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Lord/Lovas, Halál
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 02, 2021 4:18 pm
Következő oldal


Nieven & Asto Vidatu
feast your eyes on a pretty bit of bone
It's such a pretty bit of bone, It's such a nice skeletone
A templom lépcsőinél várakozó nő ruhája és festett arca alapján már távolról is sejtettem, hogy ő lehet az az istenség, akit itt magasztalnak, a papnő hajldokló viselkedése pedig csak ráerősítés volt. Szinte észre sem veszi, hogy a tekintete közben mennyire elkalandozik a szétszórt jeleken, amik számára nem sokat mondanak, nem is érti, miért és hogyan kerültek oda, de neki nem is kell, nem is neki szólnak. A kérdés csak az, hogy figyelmeztetés vagy fenyegetés az, hogy ennyire látványos a fogadtatás? A lépteink mégis óvatosak, olyan finomsággal, amit én kérek tőle, bár a jelek nagyrésze látható, mégis, talán okkal nem bízok annyira az idegenben, hogy azt feltételezzem, nem rejtett el egy pár csapdát. De úgy tűnik, a kijelölt ösvény biztonságos volt, akadály nélkül érünk elé, hagyom, hogy a nő teste hajtsa végre a jól ismert mozdulatsort, amivel kifejezi a tiszteletét az istennője irányába, és csak csendes megfigyelő vagyok, egyszerű utas, hiszen dolgom végeztével már mennék is tovább. Nekem csak a lélek kell, ami engem illet. Néha megijednek, néha nehezebben állnák a saját részüket az alkuból… de a végén úgysem nyerhetnek. A démoni alkuk nem úgy vannak tervezve, hogy a halandó lelkeknek legyen előnyős. A nyereségük mindig csak látszólagos, a szavak mögött mindig több van, a végén mindig a démon kap többet, sokkal többet, mint amennyit gondolnának…
A parancs eléri a hatását, a papnő izmai megfagynak, belefeszülnek a félelembe. Fél? Fél, mitől fél? A halandók és a kis titkaik… nem lep meg, hogy a hatalmas elkötelezettsége kétélű volt, a bűntudat is dolgozott benne, próbálta helyretenni a hibáját… de talán nem is bánta annyira, talán megtenné még egyszer, vagy többször, mert ember ő is, ilyenek mind, esendőek, befolyásolhatóak, játékszerek… nem haszontalanok, de irányíthatóak.
Nyugtatni próbálja magát, abban a pár pillanatnyi fagyott csendben, amit egy örökkévalóságnak él meg, amíg nem beszél tovább a másik nő. De a szavai ismét mélyre találnak, a naiv halandó teste ismét megrezzen, nem elég jártas a hazugságban, vagy csak a félelme miatt, de nyitott könyvként meséli a bűnét a külvilág felé is, csak azt nem mondja, mi az, de azt egyértelműen mutatja, hogy tett valamit, amit nem kellett volna. Habozva szólalna meg, keresi a szavakat, amik látszólag elhagyták őt, elnyomták az emlékek, amik váratlan élénkséggel törtek elő az elméje mélyéről. Feledni akarta, mintha úgy enyhülne a bűntudat, de mégsem tudta, talán mert emlékezni akart rá. Emberből van ő is…
Emberből van, tehát remél még, amint ráeszmél, hogy a szavak még nem fenyegették, bár a pillantás átmetszi, mintha a belsejébe látna, túl azon a hamis nyugalmon, amit magára próbál erőltetni – nem sok sikerrel. A pillantást állni képtelen, lehajtja a fejét, szorosabban ölelve a kosarát, mintha az megvédené az istennő haragjától… - Az… az erdőben voltam, füvekért… - Kerüli a témát, fél az őszinteség következményeitől, reméli, hogy még elkerülheti a színvallást, hiszen nem tűnik dühösnek, talán… talán, még reméli, hogy mégsem ő a csendes harag forrása. Én kérem arra némán, hogy lassan felemelje a fejét, s bár remegő tekintettel, de az istennőre pillantson. Látni akarom az arcát, figyelni, hogy mennyit tud, ennyiből még nem gyanakodhat arra, hogy nem a papnője áll előtte… talán minden érkezőt kikérdez most, amíg úgy nem érzi, hogy biztonságban van a védence… pedig nem fogja tudni megvédeni. Nem azért vagyok itt, hogy üres kézzel távozzak. Csak idő kell, amit akár itt is eltölthetünk, a lélek idővel úgyis az enyém lesz, még napnyugta előtt, ahogyan az az alkuban állt.
A papnő újra lesüti a tekintetét, nem erőltetem, hogy sokáig figyelje, nem hagyom, hogy gyanús legyen ahogyan felmérem. Még elválaszt bennünket pár méter, ő fel van fegyverkezve… vajon bántaná a saját papnőjét? Úgy már kettőt is veszthetne egy nap alatt.
Én még a tudata hátterében maradok, csendben várva az alkalomra, vagy a szükségre, de ez még egyik sem. Amíg nem muszáj előmásznom, jó nekem a háttérben, az idő telik, az mindig telik – és gyakran nekem dolgozik. Ha a várakozáshoz az kell, hogy végighallgassam a kicsinyes konfliktust, aminek a közepébe kerültem, akkor legyen, megvárom, hogy lerendezzék egymás között… vagy majd közbeavatkozom, ha szükségesnek érzem. 
reveal your secrets

Nieven


Görögország i.e. 500. Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 27, 2021 5:58 am
Következő oldal

Asto Vidatu Kedvelte a hozzászólásod



Lélekbe maró kérdések
───────────── ────────────
Ahogy kezébe támasztja az arcát elmaszatol valamennyit a smink pirosítójából, amelyet még a szép, bőn hullámzó és rétegződő ruhánál kentek fel az arcára. Utálja, ha bőréhez érnek, ez alól csak az arca és a keze kivétel, de még ígyse volt élvezetes a számára a történés. Nem érti miért baj, ha az arca sápadt. Minek rá a pirosító? Az aztán semmit sem mondhat a mágiájáról, vagy egyéb képességeiről. De mindig ragaszkodnak hozzá a papnők, hát megvárta, hogy azt is felkenjék, na meg, hogy a szeme körül is tevékenykedjenek. Azt látta, hogy feketét, lilát és ezüstöt használtak, de a pontos menetet megfigyelnie már nem sikerült, hiszen be kellett hunynia a szemét hozzá. Azóta még nem volt alkalma megnézni valami víztükörbe a végeredményt, de a papnők teljesen el voltak alélva milyen gyönyörű… A különböző korokban mindig más volt a szép, és bizonyos szerekkel, na meg technikákkal el lehetett azt érni, így bárki lehetett “lélegzetelállító”. Ráadásul arról sem feledkezett meg, hogy azok az asszonyok a saját kezük munkáját dicsérték, nem meglepő hát, hogy azt mondták, a végeredmény fenséges lett.
A ruháját praktikusabbra cserélte, de a festés nem volt útban, így annak eltávolításával nem bajlódott, valamint a hajához sem nyúlt, amelybe a nők gyakorlott ujjai számtalan hajtűt tűztek. Egyenlőre tartott, ez pedig elég volt a számára, szétszedni ráér akkor is, ha az engedni kezd, tincsei pedig ennek következtében már a szemébe lógnak.
A rúnák, amelyeket gondos pontossággal vésett temploma köré nem jelentenek tényleges csapdát. Ha ez lett volna velük a terve, akkor elfedi őket. Páratlanul álcázhatta volna őket, ha így akarja csapdába ejteni a betolakodót, az emberektől ezen a téren is sokat tanult. De nem, a rúnák most csak figyelmeztetnek, jeleznek. Nincs egyedül akiért jött, inkább távozzon. Az, aki vele van ismeri a rúnákat, s nem sajnálja vérét adni hozzá. Ámbár ki tudja, hogy azt hiszi-e a démon, vér az, amivel felvésték a jeleket, hiszen fekete, egyetlen árnyalatnyi vörös sem fedezhető fel benne. Akár tinta is lehetne, olyan, amelyekkel a pergamenekre szoktak írni. Azt is használhatott volna hozzájuk, de minek, amikor a vére mindig kéznél van, s a hatás is erősebb lesz tőle? Nem sajnálja feláldozni a céljaira.
Türelmesen várja a démont a lépcsőn ülve. Biztosra veszi, hogy itt fog jönni, elvégre a jelek láthatóak, ha beleszaladt, s benne ragadt, az intelligenciájának csekélységét mutatná. A lány azonban nem gondolja, hogy a démon buta lenne, vagy éppen figyelmetlen. Akkor nem lenne most itt, ilyen pontosan. Mert jön már, érzi. Ritkán használja “hatodik érzékét”, a képességét, hogy felfedezze a mágiát. Nem képes azonosítani, elkülöníteni, csak érezni. Mindez azonban elég, sőt, ennyi ember között még sok is. Hiszen azok nem ismerik a rúnák hatalmát, nem bánnak a mágiával, nem birtokolják azt. Üresek, jelentéktelenek. Ezen a téren mindenképpen. Látott már olyat, aki nem volt teljesen ember, annak volt valamicske mágia a testében, de azok az úgy nevezett félvérek pedig ritkák. És korán halnak. Legalábbis az a tébolyodott, amely az útjába került nem távozott élve, noha ennek a lány helyett egy angyal volt az oka. Ő nem bánta, legalább volt alkalma a szárnyast szemügyre vennie a fák takarásából. Gondolkozott rajta, hogy közelebb merészkedik, megnézi magának alaposan, de elkésett, az angyal széttárt szárnyakkal elszállt felfelé akkor, többhöz pedig azóta sem volt szerencséje.
Pont ezért meglepő, hogy a felé tartó papnő ezúttal mágiát sugárzik. Ha érzelmei kivetülnének arcára, csodálkozására, valamint nem tetszésére szemöldökei összevonódnának, de még nem képes automatikusan leképezni arcára az emberi érzelmeket, így ez nem történik meg. Elsőre az jut eszébe, hogy hibázott, hiszen ő maga gondosan felügyeli, ki lehet templomának papnője. Csak emberek, semmi természetfeletti, azokkal csak a baj van egy ilyen “szent” helyen, legalábbis magából kiindulva erre jutott anno, ehhez pedig masszívan tartja magát azóta is. Tovább tanulmányozva az ember kisugárzását arra jut, hogy ez nem lehet tévedés, ehhez a leviatán nem lehet elé figyelmetlen, bizonyosan az érkezik, aki miatt a másik nő könnyeit hullatja. Micsoda pazarlás volt az is, elvégre érzelmek híján nem hatotta meg, csupán nem akarta, hogy elázzon a lába. Az emberek sírás közben elég furcsa folyadékokat produkálnak ki magukból.
- Megállj! - szólítja föl a nőt, miután az elég közel ér, de még nem lép a fokokra, amelyek a templomba visznek. Most még kellően messze van, nem érheti el őt a démon. Amaz megretten a meghajlás közben, zavartan, s enyhén ijedten tekint fel a lányra. Nem érti, miért lett megállítva, miért nem léphet be. De fél, annyira, hogy arcán mindez kirajzolódik. Nieven ezt az érzelmet már képes olvasni, pláne ilyen tisztán. Azt azonban nem érti, miért retteg a másik, elvégre még nem tett semmit, ráadásul az ifjú leány sosem látta még, mire képes a mágiájával. Erre sem mozdul szemöldöke, pedig elméje már nagyban kutatja a félelem lehetséges válaszait. Felmerül benne, hogy talán az előtte álló lány segítette valamiképpen a démont, hogy ide jusson. Netán ő is alkut kötött vele? Az emberek olyan felelőtlenek… megtanulhatnák már végre, hogy mindennek ára van, pláne a természetfeletti segítségének.
A rémületnek azonban nincs köze a démonhoz, amelyről az zsenge papnő még tudomást se szerzett. A megállítás egy emléket hív elő a lány gondolatai közül, pedig azt hitte teljesen elásta már: egy közeli falu lakójával igen közeli kapcsolatba került, s most szinte újraéli minden másodpercét a szenvedélyes légyottnak. Akkor semmi se érdekelte, pláne nem a fogadalom, amit letett, de most… talán az istennő mégis mindenható, mint mondják, s valamiképpen tudomást szerzett a dologról? Retteg ettől, elvégre mi másért állította meg pont itt, pont így, ha nem ezt akarná jelezni a számára? Többé itt látni se akarja, talán meg is öli… ki tudja, mi járthat egy istennő fejében?
- Szeretnék hallani a cselekedeteidről! - Nieven a papnő szemébe fúrja saját, igézően zöld szempárját. Még nem fenyeget, csak tudakozódik. Ad egy lehetőséget a másiknak, hogy megvallja neki tetteit, vagy éppen a démonnak, hogy szavakkal próbálja meggyőzni őt. Még nem mutatja be, mi ő, az ráér, maradjanak a barátságos megoldásnál. Elvégre számításba kell vennie, hogy a nőnek fogalma sincs, mi folyik itt, vagy éppen a démon már teljesen az uralma alá vonta.
reveal your secrets

Asto Vidatu


☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Lord/Lovas, Halál
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 25, 2021 11:48 am
Következő oldal

Nieven Kedvelte a hozzászólásod



Nieven & Asto Vidatu
feast your eyes on a pretty bit of bone
It's such a pretty bit of bone, It's such a nice skeletone
A démoni alkuk tulajdonsága, hogy egyszer lejárnak, s a végük mindig ugyanaz – halál. Csendes és kényelmes, gyors lefolyású – vagy hosszú és fájdalmas; csak rajtuk múlik, hogyan ér véget, hogyan viszem majd magukkal őket amikor lejárt az idő. Most lejárt, egynek újra a végére ért a mai napon, én pedig már úton vagyunk felé, hogy begyűjthessem a kérése árát. Éveket kapott így is, hogy milyeneket, az csak rajta állt, az én részem teljesítettem, most ő jön, fizetnie kell…
A kötelékünk szólít, tudom merre keressem, a templomnál, hát itt bújt el… elbújt, biztos vagyok benne, védelmet remél, szökni próbál… hát így kíván meghalni? Az ő döntése, számomra nem élvezet, könnyen is mehetett volna, de ő még küzdene… folyton küzdenének, mintha értelme lenne, pedig csak a saját szenvedésüket nyújtsák, a reményük áldozataivá válnak, ami élteti őket, pont az szegezi őket kegyetlenebb módon a koporsójuk aljára. Mert a halál elől nem futhatnak, így vagy úgy, de eléri őket a végzetük. Az alku súlya alól nem jár felmentés, ha már eladta a lelkét, a sorsa az enyémhez kötve, a kezembe adva, nincs joga elvenni, hacsak el nem engedem… de nem engedem.
Fiatal és naiv lélek, hasonló ahhoz, akiért jöttem, ahhoz, aki akkor volt, amikor a lelkét ajánlotta. Szinte mindenért képesek adni, sokan megfontolatlanul, azt gondolva, hogy van olyan isten, aki megóvná őket a sorsuktól – de nincs ilyen, nincs kegyelem, csak következmények vannak, minden egyes tettüknek, még ha nem is láthatják előre. A következmény most én leszek, ahogyan fellélegzek a fiatal testben, még észrevétlenül bújva meg az elméje egy csendes szegletében, még nem adva jelét annak, hogy mellette vagyok. Csak egy apró kellemetlen érzés, így kezdődik, mintha figyelnék, de figyelik is, az erdő apró lényei, itt sosincs egyedül. Félresöpri a haját és felkapja a kosarát, ideje indulnia, persze, hogy indulnia kell, el kell vinnie az istennője templomába, ahol egy másik papnő már vár, biztosan vár, nem felejthette el, hogy ma van a nap, mindig tudják, amikor eljön, érezni, a halál közeledtét mindig érezni…
A fiatal női test ismeri az utat, bár már én is, általa meg általam… ha menekült a lélek, akirét jöttem, akkor küzdeni akart, ha küzdeni akar, tenni fog érte, és amit itt tehet az nem más, mint az istennőjét kérni, hogy mentse meg a menthetetlen lelkét.
A külleme alapján papnő lehet az is, akit megszálltam, egy a fiatalabbak közül, de elkötelezett hívője a nőnek, aki istennek adja ki magát, s aki talán már várja is az érkezésem? Mit szeretne? Beszélni vagy harcolni? Ő az, aki elvette, ami az enyém, ami nekem volt ígérve már, a lelket, már nem hozzá tartozik, hanem hozzám… Közelebb érve már biztos, hogy vár, nem csak vár, terelget is, szemmel láthatóak a jelek amiket hagyott, egy útvonal  lépcsőig, ahol megpillantjuk az alakját. Azt hiszi, így csapdába csalhat? Azt sejthettem, hogy a bejáratnál akadályba ütközöm. De biztosan nem ez az egyetlen, s biztosan elér a kezem a nőig, még akkor is, ha én itt maradok alkudozni vele. Alkudozhatunk, de az idő attól még telik, vészesen fogy - és nem számunkra. Én ritkán jövök egyedül, s sosem távozom üres kézzel.
A nő teste reagál az istennője jelenlétére, a feje máris meghajolna előtte, ahogyan már alázatosabb léptekkel közelíti meg a nőt. Még mindig nem sejti, hogy nincs egyedül a testében, de tetszik így, jó így, még nem kell tudnia, talán még elsétálhatunk a tettetett istennő mellett, be a palotába, be a szobába, ahol már várnak rám. Így vagy úgy, de az enyém lesz az ígért lélek. A kérdés csak az, hogy már a lépcsőkön megállít a nő, vagy sem… bárhogyan is, de az alku be fog teljesülni.  
reveal your secrets

Nieven


Görögország i.e. 500. Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 23, 2021 12:35 am
Következő oldal

Asto Vidatu Kedvelte a hozzászólásod



Lélekbe maró kérdések
───────────── ────────────
Lassú, megfontolt léptekkel közeledik a csodás építmény felé. Még mindig elégedetten méri végig, noha sok százszor látta már. Ruházata kimondottan koszos, a hófehér anyagot számtalan helyen pettyezik sötét foltok. Ez azonban kevéssé érdekli, hiába hüledeznek az emberek, pláne a papnői hanyag megjelenésére. Számára ez még mindig semmit se jelent. Csak azért visel ruhát, mert az emberek is ezt teszik, s alkalmazkodik a szokásaikhoz. Persze öltözéke messze áll a megszokott nőitől. Az erdőben való járkálásra az igencsak alkalmatlan, számára pedig fontos, hogy könnyedén tudjon mozogni. Szereti kihasználni fáradhatatlanságát, akár mérföldeket futni, fáramászni, vagy bármi egyéb, nem éppen megszokott, férfias tevékenységet űzni. Amihez éppen kedve van.
Itt van, megígérte, hogy eljön. Szavatartó istennő lenne? Amíg imádják, s eleget tesznek a kívánságainak, miért ne férne bele, hogy ő is a kedvükbe járjon? Elvégre igazándiból bármit megszerezhetnek neki, ami nem mágikus eredetű, hanem emberek által létrehozott. Nieven pedig sok mindent kedvel, arról nem beszélve, hogy egyszerűbb a templomának hozott adományokból megvetetnie papnőivel, mint magának megkeresni és megszerezni. Az utóbbi gondot nem okozna a számára, azonban az előbbi már annál inkább. Könnyebb ez az út. Most is elsősorban a kért ajándékokért látogat oda, csupán másodlagos, hogy az őt imádó emberek kedvébe járjon. Mégis nyugodtan, tűri, hogy a minden lében kanál emberek sebesen a fürdőbe kísérjék és ruháitól megfosztva teljesen megtisztítsák a testét, majd pedig kicicomázzák. Hozzászokott már ehhez. Nem okoz számára fáradalmat, és az sincs ellenére, hogy így foglalkozzanak vele. Valahol érti, hogy miért ragaszkodnak ahhoz követői, hogy mindig makulátlan legyen a megjelenése, így amíg itt van, hajlandó a legpompásabb és legbonyolultabb ruhákban járkálni, amíg azokat nem egyedül kell magára húznia.
Immáron makulátlanul tisztán rója a templomát. Ha felnézne talán rájönne, hogy papnőit némileg feszélyezi az, hogy állandó mozgásban van, őt azonban teljesen leköti a kezében tartott xiphos. Ezt kérte, s nagyon úgy tűnik, hogy szolgálói ezúttal bőven túlteljesítették a várakozásait. Noha legszívesebben elfintorodna a vas jelenlétére, tudja, hogy ettől erősebb a kard, ráadásul sem a markolat, sem a hüvely nem tartalmazza, valamint ha tokba rejti a pengét nem érzi a kellemetlen fém auráját, noha azt hitte, ehhez el kell majd bűvölnie a tárolót. Elégedett mosollyal pillant feléjük, majd pedig megköszöni a kardot. Így illik, nem? Kifelé indul a templomból. A közelben található egy tisztás, azon ki kívánja próbálni a pengét. Arra számít, egyedül sétál majd oda, de meglepve tapasztalja, hogy egy papnője elkíséri. Furcsának találja, hiszen nem szokásuk az ilyesmi. Ajkaira apró mosoly kúszik, ahogy detektálja, hogy újabb kérésének eleget téve gyakorlóbábukat is beszereztek neki. Halálosan pontosak a vágásai, még a ruha ellenére is. Sok száz éve kezdett bele a kardforgatás elsajátításába, nem meglepő, hogy eddig jutott már. A teszt után elégedetten csúsztatja vissza hüvelyébe a pengét, majd visszaindulna a templom felé, amikor az őt kísérő asszony a lábai elé veti magát. Magasztos jelzőkkel látja el, ő pedig ebből - legalábbis a dicséret hosszából - sejti, hogy akar tőle valamit.
- Térj a lényegre - a kijelentés szenvtelen, a megszólított mégis összerezzen. Nieven elnéző mosolyra húzza a száját. Persze, hogy átlátott rajta, hiszen évezredes tapasztalata van az emberek hízelgéséből. Kapkodva meséli a térdelő, hogy miért esedezik a leviatánnak, az pedig egyre jobban összeszaladó szemöldökkel hallgatja. A kérés ugyanis egyáltalán nem megszokott, és még annyira se kedvére való. Végül a fő bosszúságot mégis az okozza, hogy az alku behajtása aznapra esedékes. - Nem sok időt hagytál nekem a felkészülésre - mered a nőre, az pedig immár a könnyeit is bőszen ontja. Ha lenne egy éve, vagy akár egy hónapja minderre, nem lenne probléma. Előkerítené Nisrockot, aki megoldaná a dolgot helyette könnyedén. Most ellenben magának kell cselekednie. A mágiával hadilábon áll, noha immár egyszerűbben bánik vele, mint mielőtt hatalmának egy szikráját a démonba helyezte volna, viszont talán hiányozni fog az, ami Nisrockban van. Arról nem is beszélve, hogy az átkozott démonok ellen keveset ér a kardforgató tudománya. Nem is felel mást a nőnek, csakhogy beszél a démonnal. Előtte azonban sietősen visszatér a templomba, hogy átöltözzön valamibe, amiben egyszerűbb a mozgás, ha mégis harcra kerülne a sor. Minden tiltakozás ellenére rövid peplost húz. A kívánt lila színen legalább kevésbé látszik fekete vére, mint a hószín anyagon. Nem erre lett volna szánva a különleges színű anyag, de a szükség nagy úr, tartja a mondás. Hátára akasztja íját, és bűvölt nyílvesszőkkel teli tegezét. Oldalára köti újdonsült kardját, majd a templomának lépcsőjére ül. Mellette bronz pajzsa hever. Arcát combjaira támasztott kezén pihenteti, amíg némán várja, hogy megérkezzen a férfi. Tett bizonyos előkészületeket, a bejárat felőli lépcsősort - amelyen ő maga ücsörög - leszámítva mindenhol démont fogságba ejtő rúnák tucatjai borítják a lépcsők előtti csupasz földet, jól észrevehetően. Eképpen a természetfelettinek ide kell jönnie, ha be akar hatolni. Persze azt se tartja kizártnak, hogy ismeri a bejárat pontos helyzetét, és rögtön itt próbálkozik. Mindenesetre a “hatodik érzékét” is gondosan készenlétbe helyezi, hogy semmiféle meglepetés ne érhesse.
reveal your secrets

Nieven


Görögország i.e. 500. Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 23, 2021 12:31 am
Következő oldal


***
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2