Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Hell or Heaven


Tibet VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1137
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 22, 2021 12:25 am
Következő oldal


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 22, 2021 12:11 am
Következő oldal


Utazás Tibetbe
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Megmosolygom bizalmasam szavait, miközben sietős léptekkel haladunk a kolostor épülete felé. Hamarabb a kapuban találjuk magunkat, mint azt a távolság alapján gondoltuk volna és hamar bebocsátást is nyerünk. Emberünk is rögvest feltűnik, akinek igaz bár levélben megírtam problémánk lényegét, de szavakban is ráerősítek, Belphegoromnak segítség kell. Tao mester megnyugtat bennünket, sok ilyen esetet látott már, és miközben körbevezet bennünket megosztja velünk, hogyan is segíthet megoldani a démonnő nehézségeit. Számos meditációs és koncentrációs gyakorlatot ismer, némelyiket saját maga fejlesztette a kolostorban töltött évtized alatt. A férfi megmutatja a szobáinkat, és hamar nyugovóra is térünk. Még fel sem kell a nap, mikor hangos dörömbölés hallatszik az ajtó felől.
-Kezdődik a tréning. - mondja a mester üdén és lelkesen, majd egy könnyed köntösféle viseletet hagy az ágy szélén Belphegor számára. Én a foglalkozásokon nem vehetek részt, nehogy megzavarjam a démonnőt a jelenlétemmel. Estére hulla fáradtan látom őt viszont, mint egy zsák, úgy dől be az ágyba és merül szinte azonnal álomba. Így telnek a következő napok is, míg kedvesem pihen a mestert kérdezem, a tapasztalatokról. És szerencsére biztató választ kapok. Míg Belphegor meditál, addig a környéket járom, és közben információkat gyűjtök azokról a titokzatos kígyólényekről, akiket leviatánoknak neveznek. Pár mitológiai történetbe is belefutok a helyi könyvgyűjtemény között. Bár elég kopottas és hiányosak a feljegyzések. Már délutánban jár az idő, amikor visszatérve a szobámba egy üzenet vár. Az írást azonnal felismerem, Belphegor kézjegye. Bizalmasom papírra veti, hogy igyekszik, de ez az erő kezelhetetlen, úgy érzi felemészti őt. Nem tudja mi lesz a vége, de úgy érzi helyesnek, ha nem marad tovább mellettem. A levél végén elköszön és köszöni a mellettem töltött időt, talán egy nap még látjuk egymást. Nehezen értem, miért adta fel ilyen könnyen, de elfogadom a döntését. Hisz anno megígértem, ha menni akar, nem tartom vissza...


/*Belial Tibetben marad egy időre és tovább kutatja a Pokol kinyitásának módját, Belphegort soha többé nem látja.../


zene: nincs || üzenet: Köszönöm a játékot. ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 10, 2021 6:51 am
Következő oldal


Belial & Belphegor


Nem hiszem el, hogy pár túl fűtött gondolattól ez történik... Miért én? És miért velem? Annyira megrémülök hogy Belialért kiáltok, segítsen nekem. Nem is telik el sok idő s már Ő is láthatja miről beszéltem az előbb. Cseppet sem vagyok ura a képességeimnek. Minden ami mozdítható a szobában azt bizony felkapja a szél egy pillanat alatt én pedig az egyik sarokba menekülök nehogy eltaláljanak a röpködő dolgok. Szerencsére Kedvesem hamar átlát a káoszon, miközben felém sétál, saját mágiájával csillapítja az enyémet. Le sem veszem róla a szemem, mozgása könnyed, elegáns, férfias. Meg is nyugszom lassan míg elém ér, ám a felkínált cigarettát mégis remegő kézzel veszem el. Az én kedves Párom pedig ismét egy rövid történetet oszt meg velem a múltjáról, de szinte hihetetlennek hangzik számomra, hogy az Ő mágiája is kiszámíthatatlan lett volna. Még szemeim is kikerekednek el sem tudom képzelni ezt róla. Meg is mosolyogja hitetlenkedésem. Nem haragszik rám, így hálásan pillantok íriszébe, szavai elérik tudatomat, de én nem vagyok biztos benne, hogy sikerülne megreguláznom a mágiámat.
-Ha velem vagy talán... Tényleg sikerülhet.-suttogom alig hallhatóan, Kedvesem azt szeretné ha lepihennék, de nekem határozott elképzelésem van a következő lépésekről. Rendet kell tegyek a szobánkban. Belial elnézné hogy nem teszek semmit és inkább az ágyat nyomnám, de elejét véve a szócséplésnek egy puha csókkal zárom el további szavai útját. Aztán az ablakon kipöccintve a csikket látok neki felszedegetni az apróbb tárgyakat. Aztán a könnyebb, kisebb bútorokat próbálom a helyükre tenni.
-Rendben, nem pakolok be sok mindent.-pillantok rá mosolyogva ahogy a fotelt kiemelem a törött szekrényajtóból. Hagyom, hogy menjen én pedig igyekszem mihamarabb összepakolni. A törött dolgokat felsöpröm és a kukában landolnak. Aztán előveszek egy kisebb táskát és pár napi váltás ruhát bele gyűrök. Meg egy olyan hacukát is, amit majd nem sajnálok összekoszolni. Míg Belialra várok addig egy könyvet emelek le a polcról és kezdem el olvasni. Akkor sem teszem le amikor Kedvesem belép ismét a szobába és Ő is neki áll összepakolni. Mire Ő is elkészül már indulhatunk is, így a táska a hátamra kerül és együtt hagyjuk el a házat, hogy az idézőhely felé induljunk. Az utazás nem tart tovább, mint amikor Ciprusra mentünk, szemem elé új világ tárul ahogy megidéződünk, azonnal körbe hordozom tekintetem és amikor Kedvesem megmutatja hová is megyünk a hegyen lévő épület felé pillantok.
-Hú! Jó messze van.-ámulok el és kilépek az idézőkörből. Akár el is indulhatunk, mielőbb odaérünk annál jobb lesz mindenkinek.
-Egyébként... Az a vihar a szobádban....-kezdek bele óvatosan és lesütöm a szemeimet...
-Az után keletkezett hogy.... Szóval én... Elkalandoztak a gondolataim... Az első otthon töltött éjszaka jutott eszembe... Ciprus után... Amikor... Ahogy...-pirulva tördelem ujjaimat és egy hosszabb hallgatás után, suttogva bököm ki; felavattuk az ágyat.

Zene: Ezredszer

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 03, 2021 6:52 pm
Következő oldal


Utazás Tibetbe
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Nehezen veszi rá magát és adja fel a titkolózást, de végül elmondja Beleth halála óta démoni ereje bizonytalan. És hogy mennyire az, azt hálónk állapota is jól példázza. Szedelőzködni és pihenni küldöm még az esti utazásunk előtt, de röviddel azután, hogy elhagyja dolgozószobám, értem kiált. Egy kisebb vihar tör ki a négy fal között, mikor ereje váratlanul elszabadul. A szoba könnyebb tárgyai, berendezései mind a levegőben, a plafon közelében kavarognak, kedvesem pedig ijedten húzódik a sarokba. Egy pillanat lecsendesítem a kavargó szelet, majd Belphegorhoz közelebb lépve bagóra gyújtok és őt is megkínálom egy szállal. Remegő kézzel veszi át a nikotinrudat, miközben szemrevételezem a felfordulást. Nem olyan ritka dolog ez, mint ahogy gondolja, egy magunkfajta alvilági sem tudja mindig megfelelően irányítani az erejét. Számos emberből vált démonnál láttam már hasonlót, vagy azoknál, akik mágikus hatalma megnövekedett. Nem is tudom miért osztom meg vele, talán megnyugtatására, korai éveimben magam is kiszámíthatatlan voltam. Akarva akaratlanul rengett meg a föld lépteim alatt, ha kicsit idegessé váltam és hamar elvesztettem a kontrollt, ha bedühögtem. Látom szavaimmal meglepem, mire egy mosoly szalad végig arcomon, mielőtt a bűzrudamat számhoz emelném és egy újabb mélyebb slukkot szívnék belőle. Mindig is a föld eleme állt hozzám a legközelebb, bár tagadhatatlanul gyújtogatni is nagyon szeretek. Csodás eszköz arra, hogy kirobbanjon a pánikhangulat. Nincs okom Belphegorra neheztelni, sem bizonytalansága, sem a háló rendetlensége miatt. Amin most keresztül megy, csak egy átmeneti. Így visszakérdésére csak a fejemet ingatom: nem, nem haragszom rád.
-Biztosra veheted. Képes leszel rá. - felelem biztatóan. Látom, hogy meg van rémülve, tele van bizonytalansággal. Talán jobb lenne, ha valóban pihenésre adná a fejét és kicsit megnyugodna, de a makacs nőszemély most is csak ellenkezik.
-Emlékszem jól, de ezúttal ettől eltekintek. - fordulok irányába, és folytatnám a gondolatot, de kedvesem puha ajkai landolnak az enyémen egy apró csók erejéig, majd rögvest egyezkedésbe kezd. Látom hajthatatlan, így ráhagyom.
-Ahogy akarod. - vonom meg kissé a vállamat, ha ennyire rendpakolni akar, hát tegye. Azonnal neki is lát, előbb az apróbb tárgyakat szedi össze a földről, majd a kisebb, könnyebben mozdítható bútorokat.
-Túl sok mindent ne pakolj be, csak a legszükségesebbeket hozd magaddal. - mondok csak ennyit immár a küszöbnél állva, majd visszaindulok irodám felé, hogy tovább folytathassam tibeti utazásunk szervezését, majd valamivel később, miután sikerül elintéznem megidézésünket, magam is összeszedek néhány napi váltásruhát. Nem viszek magammal sok holmit, egy kisebb hátitáskában elfér minden szükséges. Pihenésre már nem lesz érkezésünk, mert elröpül felettünk az idő és mennünk kell. A csomagokat magunkhoz véve sétálunk ki az udvarra, majd a kerten át az idézőhelyre. Csak úgy, mikor Ciprusra mentünk, most is hasonlóképp jutunk el Tibetbe. Néhány perc az út és ismét messze New Orleanstól, távoli vidékeken járunk. Amint feltűnünk a kopár dombon, körülnézve azonnal kiszúrom a hegyet és a magaslat sziklái között megbúvó kőtemplomot.
-Oda megyünk. - mutatok a távolba, pontszerűnek látszó hegyi építmény felé.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 16, 2021 9:20 am
Következő oldal


Belial & Belphegor


Végre ráveszem magam, hogy elmondjam mi a baj, bár ehhez kellett egy plusz löket, Ishtar szavai felnyitották a szemem és rájöttem, hogy a gondolataimat, megérzéseimet cselekedetté kell váltsam, hiszen megbízok Belialban. Hétezer év alatt az oldalán már nem egyszer tapasztalhattam, hogy mindig mellettem állt ha baj volt, talán most sem lesz ez másképp, de az első lépés mindig nehéz, valahol akkor is ott bújik bennem a félelem, mert mi van akkor ha leszid, mi van akkor ha azt hiszi nem bízom benne eléggé, hogy egy ilyen fontos dolgot elhallgatok előle? Nem beszél közbe, csendesen hallgatja a problémámat és nem látom rajta a rosszallás jeleit. A félelmem, hogy megharagszik rám lassan elillan. Magához hív és combjára húz, én pedig magamban mosolygok a mozdulaton, az én bérelt helyem, mégsem teszek olyan mozdulatot ami szívemnek kedves lenne, pedig olyan jól esne, most átölelni Őt, hozzá bújni... Beleth halála óta kissé távolságtartóbb voltam vele, mert nem akartam, hogy megneszelje a bajom, bár nagy rá az esély, hogy a változás nem kerülte el a figyelmét attól, hogy nem említette meg. Az ismerős kenőccsel kezeli le felhólyagzott kezeimet miközben nyugtatni kezd, hogy megoldjuk a problémát.
-Tudom, bízom Benned!-motyogom ahogy enyhül kezemben a fájdalom, mai napig nem tudom, hogy milyen gyógynövények lehetnek a krémben, de már másodszor érzem jótékony hatását, Kedvesemnek szinte azonnal eszébe jut egy ötlet, hogy hová mehetnénk, így kissé csodálkozva pillogok rá, míg ki nem fejti, miért pont Tibetre gondolt. Tollat és papírt vesz magához, engem pedig arra kér, csomagoljak össze, még ma útra kelünk. Szót fogadok, nem ellenkezek egy percig sem! Kimászok az öléből és a háló felé veszem az irányt, hogy kérésének eleget tegyek. Egészen addig nem is történik semmi, míg gondolataim szárnyra nem kapnak, az első itthon töltött éjszaka Ciprus után a közös hálónkban... Lehunyt pilláim mögött újra élem az egészet, annyira valóságos az egész, hogy szinte érzem Belial érintését a bőrömön. Az érzések elragadnak, ám mire kinyitom a szemem a szobában egy kisebb szélvihar kel életre, megrémülve konstatálom, hogy mágiám ismét elszabadult. Az egyik sarokba hátrálok és sikoltva  hívom Belialt, hogy segítsen. Egy dísztárgy süvít felém ami elől sikeresen elhúzódok, így a falon törik ripityára, talán egyedül a szekrények nem lejtenek légies táncot. Alig telik el pár szívdobbanásnyi idő Kedvesem szinte feltépi az ajtót ahogy benyit a hálóba. Pillantásom rémülten cikázik a démon és a repkedő tárgyak között, nem tudom hogy Belial mit fog szólni ehhez a felforduláshoz. Újabb váza törik ripityára, aztán egy lámpás, mindkettő a falon csattan egy nagyot, ám mikor a fotel is úgy dönt, hogy elég volt a légiközlekedésből. Össze rezzenek ahogy a mellettem lévő szekrénybe csapódik, nem hiszem el, hogy ezt kell látnia Belialnak. Legszívesebben a föld alá süllyednék, végül kedvesem átvág az általam keltett káoszon és saját mágiájával csendesíti le az enyémet. Tágra nyílik szemem egy pillanatra honnan tud ő ilyet? Legszívesebben azonnal karjai közé vetném magam és hagynám hogy könnyeim szétáztassák az ingjét. Amint minden helyet talál magának a földön, Belial arcát vizslatom ahogy körbe pillant a rendetlenségen. Vajon mérges? Elégtelen? De nem látok rajta semmi rosszallást, pedig tudom, hogy gyűlöli a rendetlenséget. Már a számon van, hogy közöljem feltakarítok, de ekkor zsebébe nyúl és előhúzza cigarettás dobozát, hogy vételezzen magának egy szálat, majd egy szó nélkül felém tartja a dobozt.
-Oh! Köszönöm.-nyúlok reszketegen a doboz felé, hogy én is kihúzzak egy szál koporsó szeget. Kedvesem ismét beszélni kezd mire felkapom a fejem, újra magáról mond el pár dolgot és mintha egy hasonló dolgot már említett volna Cipruson, mikor a feladás szélén jártam ahogy nem sikerült az amit akartam.
-Földrengéseket?-kérdezek vissza meglepetten, az erdőtüzet még megértem, bár én mindig is azt gondoltam, hogy Belial már mindent tudott régen is, számomra Ő csak úgy létezik, mint a tökéletes démon, aki mindenre tudja a helyes választ, aki nem ismer lehetetlent... A felém nyújtott gyújtó hamar meggyújtja az én cigarettám végét is, mélyen letüdőzöm a nikotin rudat, majd borúsan pillantok végig a rendetlenségen.
-Nem haragszol rám Belial?-nyögök fel ahogy közli, hogy sok ilyen lesz még. Nem akarok több ilyet átélni!
-Szerinted képes leszek újra irányítani? Annyira ijesztő most...-veszek egy mély lélegzetet miután kifújom a füstöt. Még mindig a falhoz simulva állok, nincs erőm megmozdulni, úgy érzem ha ellépek akkor minden bizonnyal összeesek. Kedvesem újabb tanáccsal lát el, mire felé kapom pillantásomat.
-Itt maradsz velem? De... Nem hagyhatom így a szobádat. Emlékszel?..., az volt a feltételed, hogy rend... Ez most igazán nem az.-húzom el a számat és kis tenyerem mellkasára simítom. Hálásan pislogok fel rá végül és ujjaimat az övéi közé fűzöm és végül óvatosan lábujjhegyre állok és ajkaira hajolok. Egy óvatos puszi, ha a démon hagyja, majd az ablakhoz lépve kipöckölöm a csikket az ablakon.
-Egyezzünk meg, előbb rendet teszek, becsomagolok, aztán pihenek egy kicsit. Rendben Drágám?-fordulok vissza felé, majd szinte válaszát meg sem várva hajolok le az első könyvért ami valószínűleg a polcon kellene hogy legyen.
-Ha elintézted a dolgod pihensz velem?-kérdezek rá amint helyére kerül a bőrkötéses. Adolfért is lehajolok és a szekrény tetejére csúsztatom, majd egy fáradt sóhajjal veszem észre, hogy az éjjeliszekrény is elmozdult a helyéről sajnos. Kényelmetlen mosollyal lépek a bútor mellé, hogy vissza igazítsam az ágy mellé. A párnák és a takaró is vissza kerül a fekvőalkalmatosságra, aztán lassan minden a helyére kerül, a seprűt is elő kell vegyem, mert a romokat is fel kell takarítsam.

Zene: Ezredszer

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 13, 2021 3:34 pm
Következő oldal


Utazás Tibetbe
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
A forró kávét kortyolva hallgatom őt és lassan beigazolódik a gyanúm. Éreztem, valami megváltozott benne az orosz határon történtek után. Magához képest szokatlanul csendes volt és nyugtalan. De eddig hallgatott, én pedig nem faggattam róla. Belphegor elismeri, egyedül szerette volna megoldani, de a kezeire pillantva is látom, hogy a probléma túlnőtt rajta. Magamhoz hívom őt és a combomra ültetem, majd előkerül a már jól ismert gyógykence, amivel bekenem felhólyagzott kezeit. Talán már érzi is gyógykészítmény hatását.
-Megoldjuk valahogy, ne aggódj. - nyugtatom, miközben visszatekerem a tubus tetejét, majd papírt és tollat ragadok, hogy üzenetet írjak tibeti cimborámnak. Ahogy kiejtem a számon Tibet nevét, kedvesem arca csodálkozóba vált, szemöldöke magasra ível, amit egy halvány mosollyal észrevételezek. Míg utazásunkat intézem, Belphegort arra kérem, csomagoljon be, mert még ma este Tibetbe megyünk. Hirtelen jött ötlet, de azt hiszem ez a dolog nem tűrhet halasztást. Hamarosan minden időnket felemészti majd, hogy felkutassuk a pokol kulcsainak darabjait és abból, amit lovasfivérem elmondott, nem lesz egyszerű dolgunk. Míg Abaddon néhány napot arra szán, hogy Lilith nyomába eredjen, addig igyekszem ez idő alatt bizalmasom problémáját megoldani. Néhány perc telik csupán el, hogy bizalmasom kilép dolgozóm ajtaján, épp csak belekezdek soraimba, mikor éles sikoltással kiabálja nevemet. "Belial, segíts!" Felpattanok ültemből és félbehagyva levelem, igyekvő léptekkel indulok hálószobánk felé, ahonnan a segélykiáltást hallani vélem. Lendülettel nyitok be, szinte feltépem az ajtót, de a küszöböt nem érkezem átlépni, mert egy kisebb szélvihar csap képen. Talán még erősödik is ajtónyitásommal. A nehéz bútorzaton kívül, minden, ami kicsit is mozdítható a légtérbe kerül. Döbbenten emelem tekintetem a plafon irányába, ahogy a tárgyak körbe-körbe repkednek, köztük Adolf is.
-Ejha. - lépek be a szobába és hajtom be magam mögött az ajtót, erejét véve a kereszthuzatnak. Kedvesem az egyik sarokba húzódva rémült arccal figyeli, ahogy elszabadult mágiája felkavarja a szoba rendjét. Egy váza csattan a falon, hangos csörrenéssel törik darabokra, amit egy olajlámpa követ szintén hasonló sorsra jutva. Az egyik fotel is felhagy a repkedéssel, még egy éles kanyart tesz, mielőtt a ruhásszekrény ajtaját bezúzva földet nem ér. Ez így nagyon nem jó. Kiszámíthatatlanabb az ereje, mint gondoltam. Ez a kis szeles bemutató viszont jó alkalomnak bizonyul arra, hogy saját szememmel is lássam, mennyire nem ura kedvesem démoni hatalmának. Szemem sarkából a repkedő tárgyakat figyelve sétálok a démonnő mellé, miközben saját mágiámmal csendesítem le a helyiségben tomboló kis szélvihart. A felreptetett holmik, lassan újra földközelbe ereszkednek és helyet találnak maguknak valahol a padlón. Megjegyzés nélkül szemlélem a bent okozott rendetlenséget, de neheztelés nem fedezhető fel vonásaimban. Nadrágom zsebébe nyúlok és cigarettás dobozomat halászom elő, majd kihúzok belőle egy szálat és ajkaim közé veszem. Ezúttal nem várom meg, ha Belphegor is rágyújtana, hogy a szokásos módon tenyerét felém nyújtsa, most én tartom felé a bagós dobozt és hagyom, hogy kiszolgálja magát. Talán a kis riadalomra jól esne neki is.
-Emlékszem, amikor teremtésem után elkezdtem felfedezni a mágiámat... - kezdek bele, miközben gyújtómból csiholt láng fölé hajolok és beizzítom a cigivéget.
-Elég megzabolázhatatlan volt...gyakran okoztam földrengéseket, olykor erdőtüzeket. - mesélem és ha magához vételezett egy szálat, úgy felé nyújtom a gyújtómat. Habár gyakran használom a tűz elemét és kár tagadnom, hogy élvezem a gyújtogatást, a tűz pusztító látványát, mindig is a földmágia volt az erősségem. Épp ezért ezzel gyűlt meg a legtöbb bajom is.
-De koncentrálással és sok gyakorlással kordában tarthatod a mágiádat. - teszem hozzá, majd mélyet szívok a dohányból. Közben újra végighordozom tekintetem a felfordulásom.
-Sok ilyen lesz még... - fűzök hozzá ennyit egy nemtörődömszerű vállrándítással.
-Talán jó lesz, ha indulásig kicsit lepihensz. - pillantok Belphegor felé.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 01, 2021 6:16 am
Következő oldal


Belial & Belphegor


Haza érésem után hamar döntésre jutok, egy jó kávé mellett könnyebb lesz, biztosan én is meg tudok nyílni ha egy kis kedveskedéssel kezdek. A fekete hamar elkészül, és csak sajátomat ízesítem, de pár korty után az emeletre indulok Kedvesem bögréjével. A dolgozó előtt állok meg, egyszerűen érzem hogy itt van. Finoman bekopogok s mikor kiszól óvatosan lenyomva a kilincset belépek a szobába. Egyből Belial felé veszem lépteimet és átnyújtom neki a bögrét. Bólintok csupán, hogy igen, neki készítettem, aztán rögtön a tárgyra is térek, beszélnem kell vele, muszáj. Tudom, látom az arcán, hogy megbámulja a kezem, ha félnék Tőle elrejteném, de nem, nem rejtegetem, hiszen erről kell beszélnünk. Nem kínál hellyel, de ha tenné sem ülnék le, az ablakhoz sétálok és pár hosszabb pillanatig a tájat nézem, aztán végül beszélni kezdek. Igyekszem mindenre kitérni ami fontos, arra is, hogy miért nem szóltam előbb róla. Egyedül szerettem volna megoldani, de nem sikerült. A segítségét kérem, szinte már esdekelve, egyedül kevés vagyok ehhez. Ám bárminemű hosszabb válasz helyett, egy egyszerű "Értem." száll csak felém. Egy kissé rosszul esik, de nem mondom ki, aztán mikor megemlítem Beleth maradványait is, arra már hosszabb válasz érkezik. Csendben hallgatom Viszályt és emésztem amit mond, de nekem még mindig nem tiszta. Kimondatlan kérdéssel a szememben tekintek rá, Mégis hogy lehetséges ez?, hiszen nekünk nincs lelkünk. Arra kérem szánjon rám egy hetet, bármit megteszek, hogy ne legyek roncs, hogy ne hátráltassam Őt. Aztán magához hív, kerekre nyílt szemekkel lépek közelebb, nem tudom hogy mit szeretne, de bámire készen állok. Az asztalig sétálok és kissé bűnbánóan pislogok rá. Biztosan le fog szúrni. Az ejnye-bejnyét nem úszom meg! Válatlanul ér ahogy kezem után nyúl, csuklómra kulcsolódnak ujjai és az ölébe von. Meglepetten pislogok rá ahogy ölébe huppanok, legszívesebben átölelném, de nem merek megmozdulni. Szabad kezével a dolgozó asztala fiókjába nyúl, majd egy kis tégelyt vesz elő onnan. Amint felpattan a teteje a gyógynövények illata rögtön megtölti a levegőt. Mélyet lélegzek az ismerős illatból és szemeim előtt feldereng a kép amikor a szigeten szintén a kezem sérült meg, bár akkor szentelt víz okozott egy kis problémát. Belial akkor is törődését mutatta felém, most is erre készül. Két ujjal a kenőcsbe nyúl, majd a hűsítő krémet kézfejemen oszlatja el. Mozdulatai puhák, óvatosak, vigyázók. Egészen elpárolog belőlem a kezdeti feszültség, ahogy figyelem körkörös mozdulatait. Rögtön érzem a krém hatását, az égésfoltok már nem fájnak annyira.
-Tudom, hogy baj. Ezért fordultam Hozzád. Egyedül nem megy.-emelem meg kissé a fejem, nem szeretnék ez miatt kimaradni egy kalandból sem, de ha nem csinálunk velem valamit, csak bajt okoznék. Kedvesem másik kezemért nyúl és mesélni kezd, egy olyan helyről ami tőlünk elég messze van. Tibetet említi, nekem pedig magasba szökik a szemöldököm. Amikor a halandók lelki békéjét említi csak ajkaim nyílnak el egy pillanatra. De nem vitatkozom Vele, megbízom a döntésében, a terveiben. Aztán elhangzik az utasítás, csomagoljak, este azonnal indulunk. Elengedi a kezem, így felállok az öléből.
-Köszönöm!-suttogom hálásan, s míg Ő papírt ragad, úgy döntök, eleget teszek a kérésének, bár borzasztó fáradtnak érzem magam, mégis a szobám felé indulok. A ruháim itt vannak, míg az alvásra már Belial szobáját rendeztem be miután haza értünk Ciprusról. Valóban puhább az ágya, mint az enyém. A fekvése is jobb. Elpirulok ahogy eszembe jut, hogy már felavattuk, gondolataim messzire kalandoznak, szinte érzem ahogy a hátam a matracnak feszül. Sóhajok töltik meg elmémet és észre sem veszem, hogy kivágódik az ablakom, az üvegek kiroppannak a helyükről, élesen csörrenve törnek ripityára a padlón. A szobába beszökő kisebb szélvihar mindenbe bele kap, a legtöbb mozgatható tárgy a levegőbe emelkedik, még Adolf is a plafon alatt köröz. A ruhásszekrény előtt állva egyszerre felpattannak szemeim és a kis káoszom rémülettel tölt el. Mit műveltem?
-Belial, segíts!-sikítom amikor rájövök, hogy ez nem egyszerű szél, ezt megint én csináltam és nem tudom megfékezni. De hát... Én csak arra gondoltam.... Az érzések, mozdulatok, sóhajok... A vágy illata... Csak olaj a tűzre a fél gondolat, az egyik sarokba hátrálok és lehúzom a fejem az egyik nagyobb dísztárgy elől, ami ennek hatására a falon törik szét.

Zene: Ezredszer

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 31, 2021 12:46 pm
Következő oldal


Utazás Tibetbe
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Lovasfivéremmel való találkozás igen tanulságos volt. Kézzel fogható bizonyíték van rá, valóban létezik a Pokol kulcsa, és saját szememmel láthattam belőle egy darabot. Ahogy Abaddon is mondta, időt nyertünk, az az átkozott nőszemély még vár valamire. San Francisco és Las Vegas lerombolása is inkább amolyan emlékeztető: ne feledjétek, még mindig itt vagyok!, mintsem
Lassan fokozatosan oltja ki körülöttünk a világot, éltetve bennünk a hitet, hogy tehetünk bármit is ellene. Talán van rá mód, hogy megállítsuk, de ahhoz több kell puszta elgondolásoknál és jelenleg nem sok minden van a kezünkben, amit hasznát vennénk ellene. Gondolataim javarészt az alvilági átjárók és kinyitásuk körül forog, ám van még valami, ami lefoglal. Bizalmasom különös viselkedése. Túl régóta van mellettem, hogy ne figyeljek fel, ha valami nem stimmel körülötte. És Beleth halála óta érzem, megváltozott benne valami. Foghatnám a veszteségre, tettének súlyára, de úgy vélem itt másról lesz szó. A gondjaiba nem avat be, titkolózik előttem. Bezzeg ha én tenném ezt, a tíz körmömről lekapna, talán még a szobát is átrendezné méltatlanságában. Én mégsem faggatom őt, ha lesz elég bizodalma felém, úgyis megosztja. Akkor majd elválik, helyén valók e sejtéseim. A francia negyedből hazatérve a dolgozószobámba vonulok. Későre jár az idő, mikor ablakomon keresztül látom őt távozni Ábel kíséretében.
Már pirkad, mikor Káin halk morranással jelzi, valaki közeledik a kerten át. Elszakítva tekintetem a bőrkötéses lapjairól vetek egy pillantást kifelé, az üvegen át. Belphegort látom visszaérkezni az udvaron, Ábel árnyékként a nyomában követi őt. Kicsivel később halk kopogás hangjára kapom fel újra a fejem.
-Gyere be! - szólok ki, mire csendesen nyílik az ajtó. Bizalmasom lép be rajta, kezében egy bögre gőzölgő kávét szorongat, amit nekem készített.
-Nekem hoztad? Köszönöm. - csukom össze a könyvet, majd ahogy átveszem a bögrét feltűnik keze pirossága. Égés nyomok. Frissek. De egész biztos nem a kávéfőzés közben égette így össze. Mit műveltél Belphegor? kortyolok bele a forró italba. Kedvesem beszélni szeretne, és hangjából úgy veszem, valami súlyos dolgot akar megosztani. Más esetben arra kérném üljön le, de most, szokásos kérésem helyett csak szótlanul követem lépteit, amik egészen az ablakig vezetnek. A párkány előtt megállva révetegen néz át az üvegen, majd homloka finoman koppan rajta. "Valami nagy baj van velem.." kezd bele kissé elgyötörten, miközben pillantását felém veti. Elárulja, mágiája irányíthatatlanná vált.
-Értelek. - veszek magamhoz egy újabb kortyot. Ez magyarázat megégett kezére. Belphegor elmondja, megpróbálta egyedül megoldani a problémáját, de a baj túl nőtt rajta, majd kéri, ne nehezteljek rá hallgatása miatt, végül pedig a segítségem kéri. "Beleth halála óta". Azóta érzem én is a nyugtalanságot körülötte.  
-Hasonlót láttam már...halandóknál. Mikor a lélek és az életenergiák hirtelen kiáramlanak a testből, a porhüvely megadja magát. Előfordul, hogy porrá hamvad és porszemeire hullik szét. - magyarázom két korty kávé között. Sokat gondolkodtam azóta ezen, és van is rá egy elméletem, mi zajlott akkor az orosz határnál. Hallgatom a démonnő kérlelését, talán még soha nem láttam a közösen töltött idő alatt ennyire kétségbeesettnek, mint most. Vagyis, talán Nahanton töltött éveink végén, mikor az angyalok megszállták a szigetet és életünkért harcoltunk. "Foglalkozz velem egy hetet, éjjel és nappal, ígérem addig nem pihenek amíg újra nem tudom uralni".
-Kérlek, gyere közelebb. - teszem le a kávés bögrét az asztal szélére, majd kezemet a nő felé nyújtom. Ha mellém lép, csuklóját finoman átkulcsolják ujjaim és az ölembe húzom őt. Másik kezem dolgozóasztalom felső fiókja felé indul, majd egy tégelyt halászok elő onnét. Az apró dobozt leteszem elé a bútor szélére és felemelem tetejét, és máris jellegzetes gyógynövényes illat színezi meg a levegőt. Az aroma nem lehet ismeretlen Belphegorom számára, Nahanton már találkozhatott vele, amikor a szentelt vizes baleset érte. Két ujjammal belenyúlok a kenőcsbe és óvatosan bekenem démonhölgyem égésfoltokkal csúfított kézfejét. A hűs kence azonnal hűsíti a sérült bőrfelületet.
-Ez probléma...méghozzá jó nagy. - figyelem mágiája művét. Tudja talán maga is, mondanom sem kell, ha nem ura démoni erejének, nem szerencsés magammal vinnem őt, pedig bizonyára szívesen részt venne a kulcsok keresésében.
-Van egy hely... - nyúlok a másik keze felé, miközben mesélni kezdek egy innen egész távoli helyről, amit Tibetnek neveznek. Hatalmas hegyei között számos halandó megtalálta már a lelki békéjét, talán pontosan erre van szüksége bizalmasomnak is. Egy kivételesen nyugodt környezetre, ahol nem zavarja meg semmi.
-...ma este indulunk. Csomagolj össze! - engedem el a kezét, majd papírt és íróeszközt véve magamhoz üzenet írásába kezdek. Régi tibeti ismerősömnek küldök üzenetet, értesítve őt közeli látogatásunkról.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 30, 2021 9:17 am
Következő oldal


Belial & Belphegor


Az Abaddonnal való találkozó után, ismét nem töltöttem otthon az éjszakát. Ábellel az oldalamon jártam New Orleans utcáit és találkoztam az új Halál bizalmasával. Sajnos a kis kirándulásom ráébresztett, hogy a problémámmal nem tudok egyedül megküzdeni. Szükségem van Belial tapasztaltságára, különben elveszek! Hajnalban értem haza, alig hogy átléptem a küszöböt, lerogytam a fal mellett és megégett kezeimet néztem, Ishtar csupán azzal, hogy felidézte bennem fiatalkori magamat... Olyan harag gyúlt bennem, hogy nem tudtam megfékezni az indulataimat. Mindkét kezem lángba borult és mire csillapodtam vörösre égtek a kezeim. Pár helyen veszettül fáj. Hosszú percek múlva állok fel és sétálok a konyhába, a kávéfőzőhöz sétálok és úgy döntök, hogy egy kis erőt merítek a frissen főtt feketéből. Szokásomhoz híven két bögrét veszek elő, talán Kedvesem is kívánni fogja a feketét. Míg sajátomat cukorral ízesítem, addig az övét üresen hagyom. Pár korty után a még gőzölgő kávéval indulok az emeletre, hogy színt valljak Belial előtt. Mivel nem voltam itthon éjjel, valószínűleg egy percet sem töltött a szobában, így a dolgozó előtt állok meg. Finoman kopogtatok az ajtón, de most nem várom meg míg beenged, benyitok miután jeleztem.
-Szia. Szánnál rám pár percet ha nem vagy nagyon elfoglalt?-pillantok rá ahogy belépek az ajtón, a bögrével a kezemben lépek az asztalhoz és egy halovány mosollyal nyújtom felé a kávét.
-Csak simán, ahogy szereted.-megvárom míg átveszi a bögrét, majd az ablakhoz lépek. Igen tudom, jobban szereti ha ülve folyik a beszélgetés, de ez nem mára érvényes. Biztos vagyok benne hogy nem kerülte el a figyelmét a kezem. De nem is rejtegettem. Az ablak előtt állva neki dőlök a keretnek és kitekintek a szürkülő reggelbe, homlokomat a hűs üvegnek nyomom.
-Valami nagy baj van velem Belial.-mondom ki nagyot nyelve, leheletem egy pillanatra lecsapódik az üvegen. Összepréselem ajkaimat egyetlen pillanatra, majd végül vissza fordulok Belial felé.
-Emlékszel Ciprusra? Már egészen megszerettem a mágiámat. -kezdek bele halkan és lesütöm a szemem is.
-Valami megváltozott bennem. Nem tudom irányítani az erőmet.-vallok színt csöndesen. Nagyot nyelve lépek az asztalhoz közelebb ha még nem állt fel, majd előre nyújtom mindkét kezemet.
-Az este folyamán egy kissé bosszús lettem.-mesélem el kérdés nélkül röviden, aztán könnybe lábadnak a szemeim.
-Én próbáltam egyedül megoldani, azért nem mondtam el eddig, de... Határozottan túl mutat rajtam a probléma. Kedvesem! Ne haragudj rám, de a segítségedre volna szükségem. Most még annyira sem tudok egy elemmel bánni, mint kezdőként!-keresem a tekintetét, miközben igyekszem megőrizni a hidegvérem, csak borzasztó nehéz.
-Azt hiszem... Beleth halála óta van ez. Nem tudom máshoz csatolni, de mégsem értem.-sóhajtok egy mélyet, kezdem úgy érezni magam, mint az egér a csapdában.
-Neked nem volt furcsa, hogy Belethből milyen hamar csak csont maradt? Láttál már ilyet korábban?-érdeklődöm, hogy hátha, talán valamit Ő erről tud. Viszály tapasztalatához és tudásához nem érek fel. Megbízok benne, az életemet is érte adnám, de nem akartam ilyen dolgokkal fárasztani, tudom, ostobaság volt, már az elején elmondhattam volna, de akkor még azt hittem hogy talán csak párszor fordul elő, majd minden visszaáll a régi kerékvágásba. Mégsem így lett. Egy újabb kudarc, egy újabb dolog, amire képtelen vagyok.
-Kérlek szépen, mondj valamit.-pillantok rá szinte már esdekelve.
-Nem szeretnék használhatatlan lenni és gondot okozni! Kérlek! Segíts nekem.-ha legalább azt a szintet vissza tudnánk hozni, mint ami a nyaralás után volt, már annak is örülnék. Mert ami most van, az a zabolázatlanság... Nyilván senkinek sem lenne jó, ha valami fontosat gyújtanék fel, áztatnám el, kerülne viharba vagy épp a föld alá, mert szeszélyem éppen úgy tartja. Meg kell találnunk a probléma gyökerét de nincs sok időnk rá Belial mellett még most is nyugodtabb vagyok, érzem magamon, de nem annyira, mint kellene.
-Foglalkozz velem egy hetet, éjjel és nappal, ígérem addig nem pihenek amíg újra nem tudom uralni.-harapom be ajkaimat, tudom hogy túl nagy elvárás elé állítom magam, de muszáj leszek. Minden mozdulatomra, gondolatomra figyelni. Ha pedig velem van, úgy csak könnyebb lesz. Már csak a különböző keresztkérdéseit kell megválaszoljam, állnom a sarat ha netán most mérges lesz, mert nem szóltam előbb. A padlót kezdem bámulni, míg szavaira várok, nem tudom mennyi idő alatt emészti ezt meg, de csak remélni merem, hogy valahol félúton az agy érgörcs felé, felpislákol a tudat, hogy egy újabb gyengeségemet árultam el, hogy lényegében bizalommal fordulok hozzá a bajban, mert nem bírok vele egyedül. Szükségem van Rá és nélküle semmire sem megyek. S ha eddig nem szólalt meg, úgy inkább vissza lépek az ablakhoz. A nap épp ekkor bukik át a horizont felett, sugarai élesen villannak retinámba, de most nem bánom. Könnybe lábadt szemekkel nézem a világító égitestet ahogy egyre magasabbra tör az égen. Szeretném ha segítene, de már többet nem tudom mit mondhatnék neki.

Zene: Ezredszer

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 29, 2021 11:36 pm
Következő oldal


Tibet Rc36zcE
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2