Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Kocsma a döglött lóhoz •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Kocsma a döglött lóhoz  VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1102
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 22, 2021 8:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ishtar


Kocsma a döglött lóhoz  Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
26
☩ Rang :
a Halál jobb keze
☩ Play by :
Kadritskaya Bogdana
☩ Korom :
782
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 22, 2021 5:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Dal: Never Surrender • Szószám; 317  • »

Abaddon & Ishtar


A végén csak egy számít: mennyi az embered, s mennyi jön ellened.
Sosem voltam az a barátkozós fajta, sőt épp ellenkezőleg, magamnak való vagyok, a saját kis módszereimmel, a saját tempómban, a saját önérzetes szarságaimmal, de egyre inkább az kezd bennem megfogalmazódni hogy ez az ősöreg kecske még mindig partiképes lenne ha érdekelne az ilyen. Jahmm… asszem bírom.
-Nem kevés… de a tiédhez képest egy szempillantás lehet… - noha nem kor alapján kapjuk a posztokat, az ereje miatt eszemben sincs hasonló korúnak tekinteni, és Viszály bizalmasa is 9000 éves… és ő csak egy bizalmas… a csávó tutira megvan tizenöt… vagy tizennyolc… ezer, igen ezer éves.
Csak fintorgok ahogy kifejti hogy senki nem emlékszik rá hogy az istenbe szabadult ki a sötét picsa, de az semmiesetre sem jó hír hogy ráadásképp nálunk volt elzárva. Mi vagyunk mi valami hulladék lerakat? Az ilyen szemeteket mért nem lehet máshol raktározni? Odafenn már nem volt hely? Vagy nem illett bele a szupercsini image-be?
-A keleti Régióban? – fiatal vagyok de nem ennyire, az az ő felségterülete. Naná hogy ott volt amikor kiszabadult, hiszen azt ő uralja. Egészen közelibe? Talán puszit nyomott az orrára? Miért nem tépte ki a szívét vagy törte ki a nyakát? Ahhh testközelbe… ha most kinyögi hogy megdugta aztán megnézte ahogy távozik falnak fogok menni. –ohh… - igen ez kiszaladt. Szóval a testközeli mégsem holmi hetyegés, inkább amolyan ereszd el a hajam durvított verzióban. Szövetkezni vele? Mért nem mindjárt a magasságossal?
-Örülök hogy inkább nem váltál hamuvá… - vagy tudom is én hogy az ilyen teremtett lények mivé válnak ha oda a testük.
2 nap… ennyi hát az idő hogy valami látványosat alkossak, hogy az első punci nyomára akadjak, annak fejében talán hajlandó lesz segíteni saját fejlődésemben is, amit ugyan a megfelelő pillanatban érvekkel fogok alátámasztani, hiszen ha egy oldalon, márpedig egy oldalon indulunk csatába, az ő érdeke is az lesz hogy az erős hátszél támogassa cselekedeteiben.
2 nap… egyszerre sok és szinte pillanatnyi idő… hol is kezdjem… mondjuk az elején...


Köszönöm szépen a játékot! s4h4h

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Kocsma a döglött lóhoz  Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
355
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 18, 2021 5:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Stranger in the Bar

Fény derül hát a korra, nem mintha oly sokat számítana, hiszen lássuk be, az idő számunkra nem sokat számít, halandóságunk a végtelenségig tart. Tartott, egészen Amara megjelenéséig. Azóta az idő más értelmet nyert a magunk fajta számára is. Most mind átélhetjük az érzés milyen is az mikor közel a vég. Érdekes élmény. Ha vége hát vége, én nem tartok tőle. Tárt karokkal várom, Bushido ugye. Ezeke a keletiek, jó meglátásaik vannak, kedvemre való. - Az bíz nem kevés idő. - Jegyzek meg csupán ennyit a 800 esztendejére. Valóban sok, ez idő alatt igen sokminden történt a világban, a történelem megannyi eseményét átélte. Röviden bólintok csupán, egészen aprót, alig láthatót kijelentésre miszerint készen fog állni. Lássuk be nem lesz más választása. Kérdésére rögvest érkezik is tőlem a válasz. - Senki sem emlékszik rá. Valahogyan mindenki emlékeiből eltűnt még a tény is, hogy létezett. S őrizni sem őrizte senki. Annyit tudni, a pokolban volt elzárva. A Keleti Régióban. - Hogy honnan tudom? Annak a régiónak Én vagyok az Ura. Ha 800 éves a leány akkor legalább ezt bizonyosan tudja. - Ott voltam mikor kiszabadult, egészen közeli kapcsolatba kerültünk, mondhatni testközelbe. Megmutatta mit is tervez, mit akar a világgal. Nem sokon múlt, hogy most ne álljak itt éppen ezeken a macskaköveken. Balga aki azt hiszi szövetkezhet vele. - Megosztom hát ezt is vele, igen, majdnem sikerült otthagynom azt a bizonyos fogam ellene, ahogy mondani szokás. A földi játszótérre nem reflektálok, nézőpont kérdése, én is ezt csinálom, csak nagyléptékben. Birodalmak építését segítem, hogy aztán rombolhassak, eredendően én a Pusztítás vagyok. A Háború már csak a hab a tortán, a következő szint, erőnövelés, szükségszerű lépés. A Sötét banyának veszni kell, és hát tudjuk, a cél szentesíti az eszközt. De erről majd később. Okfejtése mosolyt csal orcámra. - Ez látod jogos. - Ismerem el röviden, s nem is pazarlunk a témára többet. Szavaim nem tetszését nem nyilvánítja ki, no nem mintha túlzottan meghatna bármilyen formában. Róvid bólintás még. - 2 nap múlva. - Zárom le én is röviden. Nem intem óva, hiszen nincs mitől, csupán egy személyt keres, a Pokol első asszonyát. Addig is elintézem egyéb dolgaim. A következő állomás a Viszály lesz, Őt legalább tudom hol találom. Te pedig démonlány, lássuk mire jutsz, pár pillanatig figyelem csuklyás alakját ahogy elnyeli a sötét utca.
Egy pillantás még a fogadóra, aztán én is sarkon fordulok és csupán utazócsizmám távolódó, tompa kopogása jelzi vonulásom.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ishtar


Kocsma a döglött lóhoz  Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
26
☩ Rang :
a Halál jobb keze
☩ Play by :
Kadritskaya Bogdana
☩ Korom :
782
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 15, 2021 7:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Dal: Never Surrender • Szószám; 705  • »

Abaddon & Ishtar


A végén csak egy számít: mennyi az embered, s mennyi jön ellened.
Az egyre sűrűsödő éjszakát magam köré csavarom meleg takaróként, ismerem emberi aggyal fel nem fogható időkből. Szépen hangzik hogy a sötét középkorban… egészen addig míg az ember lánya át nem éli. Azokban a korokban az éjszaka még tényleg sötét volt és tele volt iszonyattal. Nem démonok, nem szörnyek, csupán maga a természet volt minek áldozatul esett ki a nap utolsó sugara után igyekezett hazatérni.
Az embereknek fogalmuk sincs mennyivel könnyebb az életük, mennyit változtattak a nagynak nevezett alakjaik, és hogy ehhez mennyi démonnak van köze ki tudja. Sokan a mai napig hiszik hogy mi lapulunk az ágyuk alatt meg a szekrényben, holott az igazi szörnyek maguk az emberek, mi csak egy kezdő lökést adunk, mégis minden szidást mi zsebelünk be. Hogy is van? Az élet igazságtalan…
-Közel 8. százada vagyok rokon, láttam egy s mást. Irigység miatt sikerült lerövidíteni a haza vezető utat. – ennél kulturáltabban aligha mondhatnám, hogy Mephi nélkül talán több időm lett volna idefenn mint egy hét. Azt már nem teszem hozzá mennyit szívtam vele. Mondhatni a mi istenverte Irigységünk mindig alapos munkát végez, ha egy ifjú lelki fejlődéséről van szó, és ez esetben a bármilyen eszközt szó szerint kell értelmezni. Nem! Ananász nem volt!
Kifejthetném akár felsorolás szerűen is hogy kikhez volt szerencsém, vagy épp szerencsétlenségem, mert jegyezzük meg én cuki vagyok, de az a két küszöbmajom a kocsmában csak a jéghegy csúcsa. Minél feljebb van valaki azon a bizonyos ranglétrán, annál kiszámíthatatlanabb. Mosolygok mert épp lehet a saját halálommal nézek farkasszemet. Tükörjégen táncol aki azt hiszi nem eshet baja mert egy fajból valók vagyunk.
-Készen fog állni. – ennél határozottabban aligha jelenthettem volna ki, hiszen azért is vagyok hogy ezt biztosítsam, és jelenlétem nem gyengeség, noha fogalmam sincs hogy Háború Úrnak van e bizalmasa. Sokkal inkább érzem néha magam társaságnak mint stratégiai pontnak. – Ha a múltban az arkok zárták el a Sötétséget, melyikük ment ki… - szarni- kávézni, hogy a kötés meggyengült és ez a büdös cafka elszabadult? – Lenne hozzá pár kedves szavam, nem épp megköszönve hogy csövesbánat lettem. - A föld csak addig vicces hely, míg játszótérnek lehet használni és nem itt kell megrohadni kitudja meddig.
Két nap. Ennyit kaptam, ami érthető, hiszen minek pazarolja az idejét olyanra ami nem vezet eredményre. Csalódottságom talán annak szól igazán hogy kérdezősködjek, valami erőszakosabb dologra számítottam, de Belphi is megmondta nincs ennek most itt a helye. Már csak azt kellene kitalálni hogy is csináljam. Nem tehetek ki egy képet a kislányról, mintha egy elveszett kutyuli lenne.
-2 nap múlva a Jackson Square-nél a parton… - ismétlem, jelezve hogy felfogtam, noha az improvizálásra felvonom kicsit a szemöldököm. A spontán háború kedvemre való. Remélem szeszélyes és magával sodor mindent mi az útjába kerül… jahhh igen… pont ilyen. Láttam.
Rám kacsint és ez ezerszer többet árul el. Valamit forgat a fejében, de nincs az az érv amivel jelen esetben meg tudnám győzni hogy elárulja. Szemétség! Ha már így alakult, előhuzakodok a kérésemmel, de elsőnek mégis a szóhasználatba köt bele.
-Azt hittem nincs ellenedre hogy úgy beszélek ahogy épp jól esik. Egy csitrit választottam, mert könnyű elvegyülni vele, mégsem beszélhetek úgy mint egy könyvtárosnő, vagy egy irodalomtanár. – billentem kissé oldalra a fejem hogy ne vicceljen velem, attól még meg tud tanítani borból vizet készíteni… mekkora kicseszés az alkeszokkal.
Szóra nyitnám a szám hogy meglátásom szerint nem kellene most ezzel zaklatnom őt. Nem az apám, én nem értem ezt a mentor tanítvány dolgot. Nem azért választott mert egy kiskutyát nehezebb gondozni. A hátán lévő pajzs vagyok, nem a lánya akiről gondoskodni kell. Ha tanulni akarok akkor magam keresem meg a szerintem megfelelő tanárt. Ő volt az első és az egyetlen akihez az előbbi szavakat intéztem, de most pillanatnyi sértettség csap át a gerincemen. Mért nem mondja hogy dugjam oda a kérésem ahova akarom és húzzak el vele a fenébe? Ez helyett kapok egy se nem igent se nemet. Doni bácsi korábban Al Capone jobb keze volt, hogy ekkora seggfejben tolja, de azt is maffia stílusban? A család nem felejt Giovanni…
-Akkor ha nincs más, a megbeszéltek szerint…. – nincs kézfogás, nincs smaci... nem is igazi üzlet, inkább összefogás, azt meg minek megpecsételni? Csak olyan tessék lássék mód ez, mintha a hűtőn hagynék egy cetlit, hogy ha elmosogatsz mire hazaérek, kapsz sütit. Kabátom csuklyáját fejemre húzom. Ideje pénzjutalmat adni Fifike megtalálásáért.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Kocsma a döglött lóhoz  Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
355
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 09, 2021 1:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Stranger in the Bar

Az éjszakába lassan belenyúlik disputánk. Néhány dolog napvilágra kerül s megannyi még mindig az árnyékok közt húzza meg magát, várva a megfelelő pillanatra, hogy felfedje kilétét. De mindent a maga idejében ugye. Kérdésemre rövid gondolkodás után már kapom is a választ, mi parányit megmosolyogtat. - Az elsőre tán kissé sok volna, de szépen lassan szó lehet róla. - Reflektálok röviden, kiinduláis alapnak jó. Az elszántsága megvan, no persze a szavak egy dolog, a tettek már más kérdés, hiszen szólni könnyű, cselekedni már annál nehezebb. Újabb nyers kifakadás, hogy miként is vélekedik a Sötét szukáról. Mintha csak a számból vette volna ki a szót. Persze sajnálatos módon ez nem ilyen egyszerű. Mint már említettem neki, ésszel kell lennünk, ez az ellenfél nem a megszokott fejezd le, vagy vesd a végtelen verembe jellegű. Ide más eszközök kellenek. - Az attól függ. Mit tudsz a múltról, s mennyire ismered a világ jelenlegi állását. - Már erőviszonyokra gondolok, meg persze a ki kivel hol miért jellegű dolgokra, tehát, hogy ismeri e fontosabb figurákat, vagy csupán nemrég keletkezett démon az előttem álló. Őszintén nem ismerem a pokol minden fattyát, vélhetően engem sem ismer mindenki... S nem tartom számon ki kihez tartozik, csupán párat, kik fontosabbnak tekinthetők. De mint bizalmas feltételezem azért akadhat némi kapcsolati tőkéje ami hasznos lehet. - A múltban a Sötétséget az arkok zárták el, állítólag a lovasok ereje is szükséges ehhez. Ez nem megerősített információ, de ami tény, az tény: Egy erőt nálánál erősebb ellenerővel lehet legyőzni. Így minden nagyobb erő szükséges lehet. Ezért említettem, hogy remélem készen áll majd a Halál is amikor szükséges lesz. - Példának okáért egy olyan információ mivel nem tudom mennyire volt tisztában az előttem álló. A porhüvely mely birtokosa, ránézésre sincsen több 20 esztendősnél. Szemrevaló, csinos választás. De ez nem jelenti, hogy a benne lakozó is ily fiatal volna. Persze ki tudja. Annyi biztos, szavaiból ítélve nem lehet túl idős démon. A fiatalok virtusa s stílusa érezhető rajta. Talán éppen ez az mi érdekessé tette. Hiszen a fiatal, szemrevaló küllem, nagyszerű álca a halandó világban, s nem feltétlen csak ott lássuk be. De ez a gondolat menet egyelőre zsákutcába torkollik, elteszem későbbre. Fókuszáljunk a jelenre. Pillanatra elgondolkodom, s tekintetem elvezetem parányit oldalra. Majd végül bólintok s visszavonulnak rá acélszín szemeim. - Legyen hát, járd körbe a várost, s kérdezősködj Lilith után. Persze a diszkréció keretei között. 2 napot kapsz, többet nem időzök itt. Lesz még egy találkozóm holnap, a Viszállyal. Utána tán többet tudok. 2 nap múlva pedig találkozzunk a Jackson Square nél, a folyóparton. A továbbiakról pedig majd akkor. Improvizálunk. - Kacsintok egészen aprót, van tervem, de szándékosan nem túl részletezett, hiszen túl sok jelenleg a változó. De ha már így alakult, hát miért ne kapjak a lány szolgálatain. Aprón mozdul a szemöldököm, egészen parányit emelkedik meg kérdőn mikor kéréssel fordul hozzám. - "Cukik", "Potter" hm, sok munka lesz veled... - Emelem ki szavait mik megcsapták fülem, igen, kétségtelen, igen fiatal démon lehet, tökéletesen illik a fiatal porhüvelyhez. - A Halál bizalmasa vagy, Ő a mentorod. - Jegyzem meg röviden, aztán végül folytatom, orcámon megjelenik a kocsmában megismert egészen parányi kis mosoly mely ajkam szegletében kerekedik. - Majd 2 nap múlva meglátjuk mi, hogy alakul. - Zárom le ezzel, ez sem egy igen, sem pedig egy nem, korai még erről tárgyalni ugye. A tervvel kapcsolatban pedig ha neki is megfelel a felvetés, nos akkor ideiglenes egyezségünk letudtuk. A dolgát tudja immár, lássuk, hogy végzi a feladatát. Sokmindent adhatok, látok benne potenciált, de előbb bizonyítania kell, a bizalomnak ára van, igencsak busás, én pedig nem bízom senkiben továbbra sem... Egy kósza gondolat még mely fejemben megfogant már réges régen, csupán most ad szót neki elmém egy apró zuga: fiatal még, tán formálható, s terelhető. De addig sok víz folyik le a folyón. Némán várom válaszát, s annak függvényében léphetünk tovább.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ishtar


Kocsma a döglött lóhoz  Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
26
☩ Rang :
a Halál jobb keze
☩ Play by :
Kadritskaya Bogdana
☩ Korom :
782
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 09, 2021 7:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Dal: Devil in I • Szószám; 618  • »

Abaddon & Ishtar


A végén csak egy számít: mennyi az embered, s mennyi jön ellened.
Hogy mit jelent készen állni valamire, amiről azt sem tudjuk igazán mi fán terem, maga a hevenyészett becslés. Nem lehet teljesen késznek lenni, illetve fizikálisan készen vagyok, már jópárszáz éve… vagyis voltam, aztán meghaltam, aztán új testet avattam… vagy tucatot… tehetek is én róla, hiszen fogyó eszköz. Kopnak… rendesen. Ami a szellemiséget illeti… már ha nálam szellemről beszélünk, vagyis lélekről… kellene ide valami frappáns beszólás, de egy sem jut eszembe.
A Halálról nem nyilatkozom, egyrészt mert halottról vagy jót vagy semmit, másrészt meg a bizalmasa vagyok, nem a titkai kifecsegője. Mind reméljük, hogy akinek kell készen fog állni, mindent megtenni ami képességeiben áll, hogy… apropó jut eszembe képesség. Azok az obszidiánnak kinéző fekete tüskék a kocsmában… ez nem holmi alapszintű csillámokat szór a kardod két percig effekt.
A kérdése megzavar, és egy pillanatra azt is elfelejtem, hogy fiú vagyok vagy lány. Szedd össze magad! Légy bátor, légy őszinte, ő mégiscsak egy nagykutya, akkor is, ha nem kell őhencegségének szólítanom. Felelek, és noha át sem gondolom igazán amit mondok, szinte reflexként ömlik belőlem. Az őszinteségnek nincs démona, úgyhogy ez csak a vegytiszta igazság lehet… hát az már ideát van.
Elemzi a mondottakat, én pedig hallgatok türelmesen állva a hajammal játszó újra és újra feltámadó szelet. Újabb kérdés, és vélhetően látja a mohó csillogást is tekintetemben. Nem elég hogy felkeltette kíváncsiságom, de most igen erősen rabul is ejtette.
-Azt felelném, hogy epekedve várom, hogy megtudjam, amit te tudsz. – tessék mégtöbb vágy, hát ez kell neki, sok sok igen erős érzés, és hát tudjuk hogy a démon egy igen akaratos népség, makacs és a végletekig mohó, szóval merre is menjek?
Nyugalomra int. Ennyit a démonok szeszélyeiről, itt csigáz aztán meg üljek le és várjak. Amara nevét nem először hallom, lassan olyan mintha ő lenne a … jaj várjunk, hiszen ő a mumus, vele rémisztgetjük a gyerekeket… már ha lennének démon gyerekek. Amúgy csak egy kérdés, mert eddig nem ütött a fejemben szöget, és nem is igazán érdekelt a gondolata, de ha nincsenek halott halandók, ha nem jut lélek a pokolra, hogy kínok között senyvedve démonná váljon, akkor nincs aki feltöltse a sorainkat… hogy az a kénköves…
-Meg kell halnia a kurvának! – sziszegem elszánt tekintettel, és pontosan így gondolom. Gratulálok csajszi, szereztél magadnak egy újabb ellenséget. Lehet ott hagyom a fogam, de arra mérget vehetsz hogy mindent el fogok követni hogy néhány pillanatnyi keserűséget okozzak neked.
Letol egy olyan monológot, hogy ha szőrös lenne a karom, most égnek állna minden szála, viszont így tökéletesen világos az a két kis pondró mért lett nyársra húzva. Tanulságos mese volt, nem fogom követni a példájukat.
Fejem kissé oldalra billentem, ahogy újabb információt nyújt át nekem ezüst tálcán. Várjunk azon nem fejeket szokás? Szóval nála az kulcs egyik része, és talán, ismétlem talán Lilith tudja hogy hol a többi. Ha meg is találja, és esetleg mégsem akkor felesleges időpazarlás volt, ha tudja de nem akarja elmondani, még lehet élvezetes időpazarlás.
Már csak egy kérdés maradt, melyet egy kedves mosollyal kísérlek meg átadni.
-Hogy tudok segíteni?- igen, már nem az hogy én tudok e, vagy segíthetek e, elvégre letolta a nagy beszédet az összefogásról, hát hajrá, fogjunk össze, itt az ideje hogy ne csak üljek egy pohár whiskyvel a sarokban, csináljunk valami hasznosat, hogy minél hamarabb hazamehessek, és az alkuknak, meg a gyilkolásnak megint legyen értelme. –Mivel Tera… itt tanyázik a következő két napban lehetek társad a vadászatban. –Közös érdek, igen tudom, tudom, önzetlenség… a szó is égeti a nyelvemet, de nah… ott húzunk hasznot ahol csak lehet. – Amennyiben lenne időd, és energiád, azonban én kérnék tőled valamit… - elkötelezettség, tartozás, szívességek… nem a legjobb, de szükség törvényt bont. – Azok a cuki kis szilánkok a fiúk agyában… nem holmi kezdő Harry Potter vagy… szükségem lenne egy mentorra…


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Kocsma a döglött lóhoz  Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
355
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 06, 2021 10:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Stranger in the Bar

A hold már magasra kúszott az égen, csendes magányba burkolózva. Sejtelmes fellegek engednek olykor csupán teret számára. A macskakővel borított sikátor utcának is csak részlegesen ajándékozva fényéből. A két alak sötét sziluettje sejteti csupán a páros helyzetét. A pislákoló lámpa sem sokat segít a helyzeten, alakjukat óvón takarja a sötétség leple, épp annyira, hogy egymást láthassák, nem is kell ennél több. A szemekben csillanó kíváncsiság, a riadalom, a farkas éhség, az ismeretlentől való félsz, mely izgatottsággal vegyülve érdekes elegyet alkot. A kerekedő szél kényelmes tempóban vonul végig a falak közt. Útjukban, akaratlan simítanak orcát, hajzuhatagot s ruhaanyagot.
- Az idők változnak, valóban. - Jegyzem meg kijelentésére miszerint a Halál is új alakot öltött. A sötét szuka mélyen túrt bele életünk amúgy is zavaros vizébe. Mindegy is, a dolgunk az alkalmazkodás, most jobban mint eddig. - Remélem készen áll, mert szükség lesz minden erőre. - Jegyzek meg ennyit válaszul, majd később kifejtem ha alkalmasnak ítélem a kisasszonyt. Apró bólintás a nevemre s miként szólatana, abszolúte megfelel, nem vagyok a formalitások híve amúgy se, remélhetőleg így már Ő is megértette. Nem vagyok híve a nagyuram meg egyéb felesleges hivatalos etikettnek, az olyan, régimódi. De mindegy is, túllépónk rajta, konstatálom magam is. Fontosabb dolog van itt mint a nevekkel, s megszólításokkal foglalatoskodni. S ha már a sors keze összehozott vele, érdemes volna fontolóra venni egyet smást. Mit meg is teszek s végül elhangzik a kérdés. Egyszerűnek tűnő, s tán valóban az is, ha nem bonyolítja túl az ember - vagy démon - hisz a túlgondolás sosem vezet jóra lássuk be. Egyszerű kérdés mire egyszerű volna választ is adni. Vagy még sem? Kétség, hatalmas fegyver ez is. Egyetlen apró kis csepp s mint méreg terjed szét az elmében, oly illúzióba kergetve azt mik valótlan árnyakként riogatnak míg nem tulajdon valónkat kérdőjelezzük meg. Öngerjesztő kataklizma folyamat. Az elme kegyetlen eszköz. Némán figyelem a lányt míg válaszát várom. Végül megszólal, előbb röviden, tömören, majd folytatja kiegészítve még. A második rész, parányit megmosolyogtat, a fiatal tettvágy és türelmetlenség mintapéldája. Alakom továbbra is mozdulatlan, nem közeledem, nem is távolodom, mintha a szél is inkább elkerülni látszana. Végül ismét megszólalok. - A vágy, igen erős érzés, az elme pedig bármit képes megtenni hogy elérje mit igazán szeretne. Ez alól a honvágy sem kivétel. - Kezdek bele, ezzel utalva rá, hogy ezek szerint akkor Ő is bármit megtenne a hazajutás érdekében, megerősítést nem várok, kijelentése épp elég volt, így folytatom. - Mit szólál ha azt mondanám, tudom az utat a vágyadhoz? Tudom, hogy nyílhatnak fel újra a kapuk. - Érkezik a kijelentés a végén s mintha csak rendelésre jött volna robod végig egy szellő közöttünk belekapva a lány sötét hajába, kabátom szárába s ruhájának anyagába. Alakom nem mozdul, bástyaként áll helyén s figyeli a másikat továbbra is. Egy újabb lap felfedve, szükségszerű. Az egyik lovas tanácsosa áll előttem, ha igaz amit mond, hát tudnia érdemes erről még ha veszélyes játékot űzök is. Megbízhatósága hamar kiderül, s abból leszűrhetem majd a tanulságot. De ez még a jövő zenéje. Mint mondottam, mindennek oka van...
Arcomnak vomásait enyhülnek kissé, a bent megismert apró kis mosolykezdemény jelenik meg ajkamnak szegletében újfent. - Értékelem a nyers őszinteséged. A türelmetlenség viszont nem nagy erény Ishtar. A jelenlegi időkben ésszel kell játszani. Amara jelenti a leganygobb fenyegetést. Egyetlen szempillantással törölhet el mindünket a világ színéről. Neki egyre megy halandó, Angyal, vagy Démon, nem fog kérdezni. Eddig sem tette. Kinek van esze, hosszútávon gondolkodik. A halandók nélkül mi magunk is elpusztulunk hiszen nem volna lélek mi az erőnket táplálja. Ezért valóban, most nem jók holtan, főként, hogy nem is képesek a halálra. Úgy érzed a halál hasztalan? Alkalmazkodás, a Halált most ne a halandókra, hanem másra zúdítsd, minden ami megszületett, meg is halhat. Ez alól Amara sem kivétel. - Jelentem ki mosolyon aprón szélesebbre húzva, s ezzel vélhetőleg értheti mire is utalok, hiszen egyértelmű, zúdatsa erejét rá. Én is ezt teszem, a Háború most a Sötétség ellen vonul. - A régi világrend már nem műküdik, a határvonalak elmosódtak. Tetszik vagy sem, de egymásra vagyunk utalva. Ha nem teszünk a Sötét szuka ellen úgy mind megérdemeljük a pusztulást. Vannak kik ölbe tett kézzel ülnek, fejüket a homokba dugják s várják a megváltást, de az nem jön el. S vannak kik még mindig a régi korok sérelmeit, a régi világ rendszereit szajkózzák. - Biccentek fejemmel a Kocsma felé, utalva a két alakra kik képtelen túllátni a berögződéseiken. - Nekem édes mindegy ki mit tesz. Csak ne álljon az utamba. - Jelentem ki végül, így már értheti miért végeztem velük kérdés nélkül, nem pazarlom az időt meggyőzésre. S így már tán az is világos miért is tettem fel a kérsésem, hogy vajon mit gondol a világról jelenleg. Érdekelt hányadán áll, érdekel van e értelme időt szánni rá, hogy elmondjam véleményem s megtudjam az övét. - De ennyit a felvilágosító óráról, a világ pusztul, az időnk pedig véges. Ezért keresem Lilith et. A pokol kapujának kulcsa a birtokomban van, pontosabban az egyik darabja, s talán Ő tudja hol lelhető a többi fele. Ha nem lelem meg 2 napon belül akkor tovább állok, nem vesztegethetem az időt. - Még egy lap az asztalra, parancsolj kislány, már ennyivel is okosabb vagy, de ne feledjük, a tudás hatalom, s veszélyforrás is egyben. S hogy miért fedtem fel előtte ezt a lapot? Látok valamit benne, de ezt majd később fejtem ki, mindent a maga idejében. Az információ birtokában hagyom kicsit, hogy járassa kobakját, egyelőre nem akarom túlterhelni a többi részlettel, hagyok időt, hogy eméssze a hallottakat. S még magam sem döntöttém el, hogy a csinos kis pofija hasznomra lehet e.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ishtar


Kocsma a döglött lóhoz  Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
26
☩ Rang :
a Halál jobb keze
☩ Play by :
Kadritskaya Bogdana
☩ Korom :
782
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 04, 2021 7:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Dal: Devil in I • Szószám; 492  • »

Abaddon & Ishtar


A végén csak egy számít: mennyi az embered, s mennyi jön ellened.
Ami azt illeti, a ló megdöglött… a kocsmát meg úgy hagyjuk el, hogy vissza sem nézünk. Az üzenetet egy késsel az ajtóra biggyesztettük, oszt jónapot. Bár ez a fajta plakátolás nem az esetem, ha valakit le kell vadászni és ő nagyon igyekszik elbújni, talán jobb lenne meglapulni míg a másik azt hiszi elült a vihar. Ízlések és pofonok, amíg ő a nagyobb kutya, csinálja úgy ahogy neki szimpatikus.
A sétánk megakad, amikor felém fordulva meghallgatja bemutatkozásom és kioszt rá egy nem is rossz kezdetű mondatot. Örülök hogy neki minden világos, mert nekem egyre sötétebb ez az egész. Rég látta a halált… Belphiből kiindulva nem ő az egyetlen.
-Talán nem ártana tisztáznunk hogy kire is gondol… Egy ideje új Halál van, a neve Terazod… - lassan megtanulok nyitott füllel és szemmel járni. Ez rohadtul nem volt érdekes míg lenn voltunk összezárva. Igen a pokol baromi nagy, de nem akkora mint idefent, és ha valamit nem is akartál volna tudni, valaki mindig elkotyogta. Első szabály: A titok csak addig titok amíg te tudsz róla.
Elég nyilvánvalóan kifejti hogy hova tegyem a seggnyalásomat, én meg tudomásul veszem hogy a kocsmai közvetlenség ami nála nyerő, hát akkor megkapja azt.
-Akkor Abaddonnak foglak hívni – vagy Donnak… vagy Abunak… gyere ide kicsikém… na ki Aladin szeme fénye? Nem röhög… mondom nem röhög!
Ő is egy begyöpösödött öreg… oké nem ölünk mert semmi értelme, és a démonidézés is tutira kudarc lenne… lehet csak szórakozni akartam. Komolyan megöl itt az unalom. A tettek híve vagyok, nem az asztal felett diskurálásé. Terveket szövögetni a gyépések is képesek, de megvalósítani, na ahhoz kell tehetség. De ha nem hát nem. Nem erőszak a disznótor, akkor nincs idézgetés.
Valamin nagyon agyal, és per pillanat kétséges hogy el tudom e dönteni ez nekem jó vagy sem. Úgy fürkész mint nyugdíjas a húspultot, melyik húst is válassza, egyáltalán akar e kezdeni vele bármit is, vagy ma is jó lesz a túróstészta oszt jólvan.
Vissza kellene fognom magam a kívánságaimmal. Megszólal de nem azt mondja amit hallani akarok, sőt ami azt illeti nem is mond, inkább kérdez. Hogy én hogy utálom a hatalmasok kérdéseit. Mondd csak kicsi démonlány, mi a véleményed a világ folyásáról? Kivel értesz egyet? Hogy gondolod a továbbiakat? Merre vagy arccal előre? Kinek az oldalára állsz ha eljő a… hmmm végítélet? Vagy az már megvolt?
A nagy kérdés. Olyan mint mikor egy kereszteződéshez érsz, jobbra vagy balra? Lehet mindkét út ugyanoda visz, de nem mindegy hogy mivel van kikövezve. A szellő belekap testembe, mintha noszogatna hogy ugyan feleljek már, nem nehéz ez a kérdés.
-Honvágyam van… - bököm ki, bár tudom hogy az őszinteség mindig elnyeri méltó büntetését, mégis csak az igazat mondom kertelés nélkül – és szarrá unom magam. Idegesít hogy semmi értelme ölni, hogy aki meghal az feltámad, és hogy nekünk most kifejezetten jó ha az élő, élő marad. – nem ilyen a természetem, nem erre képeztek ki, és a Halál segédjeként pont a halálnak nincs most kellő értelme. De gyűlölöm ezt a helyzetet.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Kocsma a döglött lóhoz  Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
355
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 02, 2021 1:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Stranger in the Bar

Egy kis macska egér játék, gondolhatnák oly sokan. Szemében tisztán látni a kajánul csillanó szomjúságot, szomjazik, de nem feltétlen az ital minek ízélményét át akarja élni. Ahogy mondta, a kalandot keresi. A világ pedig tele van vele, olykor közelebb mint gondolnánk. Aprón emelem poharam felvetésére, hogy ő avatná fel, szíve joga, hiszen megküzdött érte, legalábbis gondolom nem véletlenül van a birtokában. Persze ki tudja, lehet csak egy elesett vándor kihűlt testénél találta. Szinte mindenki beleesik az előítéletnek nevezett hibába. A "Ne ítélj elsőre" elv fokozottan érvényes a mi világunkban. S a lebecsülés balga hibáját sem szokásom a napi rutinomba beépíteni. Hiszen sosem tudhatja az ember kivel áll éppen szemben. Lehet az egy fiatal szemrevaló leány, magányosan a sarokba. De az apró jelek árulkodóak lehetnek, vegyük csak számításba az egyiptomi szablyát. Ritka, egzotikus darab, s akir viseli, vagy tudja használni, vagy lopta. Alapból ugye ez a két dolog fordul meg az eszekbe logikusan. De a háttérben, ki tudja mi áll valójában? S csak akkor tudja meg az ember melyik is a valós amikor szembe áll a másikkal. S ugye mint mondottam, mindig van egy erősebb, egy gyorsabb, vagy másként szólva, nagyobb hal a vízben. De én is vétkeztem, hiszen ítélkeztem. A külső alapján. De ez úgy hiszem megbocsátható, hiszen a tény az tény, szemrevaló a másik, nincs is ezen mit túlkomplikálni. Persze ha tudnám a valóságot a szemben ülő sötét hajú lányról. Tegyük hozzá mosolyom akkor sem változna, még csupán parányit sem. Apró, bár annál fontosabb mellékinformáció amit még mindenképpen hozzáteendő, számunkra a külsőségek túl sokat nem érnek. Ily sok megélt emberöltő után már túl sokat nem mond számomra az ilyesmi. Csupán 1, a sokból. De tereljük elménket vissza az aktuális mederbe, kérdésére csupán bal szemöldököm kúszik aprót a magasba amolyan egyértelmű kérdőjelet alkotva. - Új vagyok errefelé. - Válaszolom röviden a pohár mögül, jelezve, nem, nem barátok, nem sok embert - vagy egyebet - ismerek errefelé, hogy egészen őszinte legyek.
S akkor eljutottunk az ominózus pillanathoz. A fenti eszmefuttatás tán még sem volt oly hasztalan. A két barátunk bíz belesett az összes hibába. Előítélet és alábecsülés. Súlyos hiba, de hát ettől többet ne várjunk a frissen szabadultaktól. Túl sok gondot nem okoznak, legalább is nekem. A fogadósnak akad majd takarítanivalója. De ez már legyen az Ő gondja. A B terv lép életbe, ha halkan nem megy, hát majd hangosan fog. Elmondom mondandóm majd érzékeny búcsút véve távozom. Néhány lépést teszek meg s már hallom is nyílni az ajtót, haladásom nem gátolja, nem lassítok. Hallom lépteit, cipőjének kopogását a macskaköves úton. Aztán a hangját, s nem is a hang mi felkelti figyelmem, inkább a szó mivel illet. Szemem sarkából sandítok rá. Nocsak, konstatálom az iménti lányt. Megállok hát, s felé fordulok, úgy hallgatom szavait, bemutatkozásának végén szemeit fürkészem s alakját, egy kúsza mosoly felkúszik orcámra. - Nem is rossz, így már világos. - Jegyzem meg, így már érthető az egzotikus fegyver. Ugye ugye, ne ítélj elsőre, sosem tudhatod ki ül veled szembe. - A Halál, hm, régen láttam. - Teszem még hozzá pillanatra elgondolkodva. De ha a tanácsosa itt van, akkor vélhetően Ő is a közelben lesz. Ez jelenleg részlet kérdés, később lesz rá szükség. - Nagyuram. - Ismétlem meg szavait,parányit csóválok fejemen. - Nevek, titulusok, már mit sem érnek. Bár régen sem tartottam túl sokra őket. - Teszem hozzá, jelezve nem igazán tartok igényt az ilyesmire, a közvetlenség híve vagyok, az előbb említettem. - Ishtar. - Biccentek aprót. - Sok nevet aggattak rám az évek során. A legújabb a Háború, valóban. De az Abaddon van jelen a köztudatban. - Tudom le a protokolláris köröket, remélhetőelg a magázódást is ezzel elengedi végre, persze szíve joga, bánom is én. Hallgatom felajánlkozását, majd pillanatnyi gondolkodás után ismét szóra nyílnak ajkaim. - Az ok amiért keresem, igen kényes. S amiről túl sokan tudnak, nos azt már nehéz bizalmasan kezelni ugye. - Hát ezért nem terveztem túlfeltűnően kutatni nővérem után. Az A terv a teljes csend volt s beolvadás. Erre pont kapóra jött a leány, ki mint kiderült szintén nem egész az kinek kiadta magát. Kedvemre való tulajdonság. Pár pillanatnyi néma csendbe burkolózom míg ismét alakját fürkészem, íriszeinek kékjék kutatom saját acélszínemmel. Végül újfent szólok. - Mondd, Ishtar, mit gondolsz a jelenlegi világról? - Teszem fel a kérdést végül miközben enyhe szellő szalad át az utcán, megborzolva a leány sötétlő haját, s megtáncoltatva a magányos páros ruháját. A kérdés többet rejt mint gondolná, több van a háttérben, de szükségszerű, nem bízom senkiben, a válasz pedig a jövendőt fogja befolyásolni. Az utca csendes, halovány fénnyel pislákol felettünk egyetlen lámpatest. Alakunkat árnyakkal óvja, ki lát minket újfent, csak a vándort s az örömlányt látja, s ez így van rendjén...



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ishtar


Kocsma a döglött lóhoz  Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
26
☩ Rang :
a Halál jobb keze
☩ Play by :
Kadritskaya Bogdana
☩ Korom :
782
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 02, 2021 7:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Dal: Devil in I • Szószám; 995  • »

Abaddon & Ishtar


A végén csak egy számít: mennyi az embered, s mennyi jön ellened.
Van egy ilyen közhely, hogy a türelem rózsát terem… szerintem meg a víz, meg a napfény, de kinek mi. A percek telnek és mi olyan tüneményesen cseverészünk, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ismeretlen ismerősként fűzöget és bájolog, én meg továbbra sem tudom hova tenni azt a vonásait. Ennyire nem öregedhettem meg, hogy ne emlékezzek egy ilyen karakteres arcra, mi lesz két ezer év múlva?
Azt is mondják az ördög a részletekben rejlik, hát én nem vagyok egy részletmániás, de a „legalább is így hallottam” kiegészítés elég furán veszi ki magát. Nem szólok, nem vagyok egy irodalmár, sem nyelvtannäci… fejemben azonban egy ujjam feltartom hogy ezt megjegyeztem.
-Akkor majd én felavatom- elvégre forgatni tudom, csak kellene az a fa amit felaprítsak vele. Nincs tapi, és noha a helyzet adná magát, nem kérdezem meg mást meg akar e tapogatni, nem vagyok én a bujaság démona hogy ilyen ajánlatokkal bombázzam. Kap egy szelíd mosolyt és nyugtázom, hogy majd megfogja ha szerinte itt az idő. Mondjuk ne akkor legyen, mikor kiderül hogy egy vadász én meg a fegyveremért nyúlnék.
-A barátaid? – pillantok a két közeledő fazon felé. Stan és Pan nincs épp a legvidámabb állapotában, egészen úgy jönnek mint akik egy ordas tockost készülnek kiosztani. Lépteik hevessége és arcuk dühödt kifejezéséből levágtam már fél perce hogy nem holmi puszipajtik, de a legjobbak között is van összezörrenés nem? Én is kaptam egy barátit Belphitől, aztán valahogy csak mosoly lett a vége. Az a csaj is ijesztő ha mosolyog.
Már épp rájuk hagynám hogy nem az én dolgom, mert feltételezem nem azt akarják eljátszani hogy a stricijeim és nekik jár a fizettség, azonban az elordított szavak egyszerre szippantják be minden figyelmemet. Háború? A mi cukiságaink démonok… és New Yorkból sétáltak, stoppoltak, vonatoztak, vagy tudja fene… idáig hogy az ivócimborámnak beolvassanak, aki feltételezem annak adta ki magát akinek nem kellene? Ha pedig dirigálás volt, akkor az én haverom is fajtárs, ráadásképp nem holmi hétköznapi szúnyogpiszok… ez valahol könnyebbség, valahol nem. Legalább nem vadász. Az élet apró örömei?
Keserűség, mert így nincs okom rajta kipróbálni a Khopesht… ezek a fák… Persze mint ahogy lenni szokott ez a két gyökér átveszi a helyét azonnal. Imádom ha valaki lelkesen jelentkezik a pofonért. A kolléga nem tesz semmit, csak kiüríti poharát. Nem szól vissza, még csak rájuk sem néz.
Rám pillant és még mindig ott van az a halvány mosoly a szája szélén, amit most már pontosan tudok hova tenni.
-Igaza volt. – nyugtázom, mert ő megmondta. Továbbra is engem tüntet ki figyelmével, noha a két fogyatékoshoz beszél, én meg nem merek másfele nézni. Jó így nekem, kényelmes, biztonságos, nem tettem ellene semmit, a műsoros vacsorát pedig mindig is nagyra tartottam.
A mozdulatuk egyértelmű, támadásra készülnek, ami azt illeti igazából támadnak, és már egészen biztos hogy nem ezer éve lettek azok amik, mert ilyen elnagyolt csetepatéra készülést ritkán látok. Tipikus esete a démon lettem most mindenki pakolja tele a pellust effectnek. Aztán persze jön az a bizonyos betonfal, ami emlékeztet hogy mindig van nálad nagyobb hal.
Ivócimborám szemei feketébe fordulnak, véglegesen megerősítve hogy elvethetem a vadász és egyéb feltevéseimet, még csak nem is angyal, habár angyalian dögös. Kezemmel az üvegért kapok ahogy megremeg a föld alattunk. A drága pia! A padló reccsen, szilánkjai szétrepülnek. Jó részüket felfogja az asztal lapja, úgyhogy a csini arcom védve van. A vendégek igyekeznek kultúráltan… francokat, ordítva, sikoltozva rohannak távolabb, miközben mi még mindig ülünk ugyanabban a pózban és egymást nézzük. Perifériásan így is látom, ahogy fekete tüskék törnek fel belőle karóba húzva a két idiótát.
Most van itt a pillanat? Gyorsan leesik ahogy keze nyúl a Khopeshért és úgy aprítja fel őket, mint kínai szakács a mirelit csirkét. Keményen kell koncentrálnom hogy ne nyaljam meg a szám szélét. Nekem oly mindegy hogy ember vagy démon... a halál pillanat élvezettel tölt el. A penge újra az asztalon, és nekem eszembe sincs szólni hogy mocskosabb mint amikor gondjaira bíztam. Pillantása ismét emberi és most a nagyközönség felé fordul, én meg végre bátrabban vehetek levegőt.
B terv? Mért mi volt az A? Lemeradtam mint a borravaló, mert ezért a kupiért ugyan egy centet sem kapnak. A pia jön velem, tiszta sor. Tekintetemmel követem ahogy feláll. Abaddon? Ez a két tetves hülyegyerek tényleg a Háborúban kötött bele? Én meg vele piáltam… zsír… menő lettem. Rám kacsint és kardját magához szólítva a kijárat felé indul. Senki nem állja útját, még csak nagyon rá se néznek. Jó reggelt Ishtar… most már szedd össze  magad!
Felpattanok és felkapva a szablyám az egyik nyesett hús cafat kabátjában megtörlöm, majd az oldalamra akasztva indulok utána. A pultnál még a rettegő kocsmárosra pillantok.
-Buuuu- széles vigyor és máris az utcán. Három lépés csupán hogy utólérjem, de nem lépek mellé, fél lépésnyit lemaradok. Meg kellene szólítanom… öcsém hogy ez mennyivel nehezebb ha tudod hogy ki a partnered. Luciferhez sem mész csak úgy oda, hogy szevasz tesó, hogy ityeg a fityeg?
-Nagyuram… - igen talán ez helyénvaló… Tera-t is így hívom ha mások is hallhatják, másképp a csodás kis fejemben ezer trágár hasonlatot ismerek rá. – még nem volt alkalmam rendesen bemutatkozni… - talán érdekli, ha nem hát akkor is tudja, hogy nem vagyok gyíkfing… oké annyira übertáp sem, de fontos a rang a megítélésben, talán… - Ishtar vagyok… a Halál jobb keze… - menő mi aranyapám, ha a nagykutyák összejönnek. Most jönne az a rész, hogy tartozol amiért felavattad a kardom, lenyúlva a lehetőséget előlem, de tudod mit én önként is neked adtam volna, mert olyan jó arc démoncica vagyok. Most jön a második kérdés, hogy tálaljam neki azt hogy kicseszett menő volt amit benn csinált és igazán megtaníthatna. Na nem? Alku? Nincs semmim… talán hagyni kellene hogy ő beszéljen… talán… - Tehát őt keresi… esetleg segíthetnék benne… - nem, nem fogom teleplakátolni a tereket, az elveszett kiskutya fecnikkel. – talán egyszerűbben is megtalálhatná… mondjuk egy csapat halandó megidézhetné. – ez annyira egyszerűnek hangzik, hogy még talán működhetne is. Kitudja mióta keresi, és ha szándékosan bujkál, cselhez kell folyamodni. Egy próbát megérne, ha mégsem jön be, lemészároljuk őket és jöhet a következő ötlet.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Kocsma a döglött lóhoz  Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
355
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 31, 2021 6:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Stranger in the Bar

Ráérősen folyamként gördül az ital az üvegből, hogy ideiglenes helyére, a pohár óvó ölelésébe kerüljön. Békés hullámokat vetve nyugtázza pihár védelmező környezetét. Léte igen mozgalmas, soká nem piheghet, mert indul is újabb útra, hogy a fáradt vándor s az öröm leány kiszáradt torkát nedvesítse. Legalább is a történet itt ott valóban fedi a valóságot. Aprót kortyolok, ízlelem a nedűt miközben a történetet hallgatom, az ősi Egyiptomból. A poharat ajkamtól elveszem s újfent az asztalra helyezem miközben a történet halad előre, a nagy küzdelem felé, szemeim közben a pengén futnak végig, s lám, tudtam én, hogy ismerős darab, ott voltam, láttam az eseményt, akaratlan jelenik meg egy parányi kis gödröcske orcámnak szélében. - Szép fogás, akkor hát Tiéd a megtiszteltetés, hogy felavasd. A fáraók nem sokat használták az ilyesmit, csupán dísz volt náluk, de a kezüket ritkán mocskolták be. - Teszem hozzá ismereteim, majd apró vállrántás ahogy újre feltekint rá. - Legalább is így hallottam. - Kérdésére aprón mozdul arcom, pimasznak nevezhető, sokat mondó parányi kis mosoly úszik fel ismét. - A megfelelő pillanatra. - Mondok ennyit csupán majd szemem követi mozdulatát az üveg irányába mellyel magához közelebb húzza azt s közben ismét csak szavait hallgatom. A pultnál közben akad némi mozgolódás, a két delikvens valamit nagyon disputál a kocsmárossal, amaz pedig felénk mutat. Csak szemem sarkából látom a jelenetet, több figyelmet nem is szentelek neki. Már úgy is mindegy. A két fickó végigmér minket, majd határozott léptekkel indulnak el a rögtönzött párosunk felé...
- Ezzel abszolúte egyet értek, de azért igyekezzen az ember a lehető legtöbbet kihozni belőle, nemde? - Válaszolok egy költői kérdéssel. - Nos ez valóban benne van a pakliban, főként egy ilyen jöttmenteknek ajánlgatod otthonod kulcsát... s lássuk be igazán kár volna érte. - Jegyzem még meg, s közben a poharamért nyúlok, hogy kiürítsem azt miközben a két delikvens mellénk ér. Nem is restek, már rögvest fröcsög is felém a magasabb. - Te vagy az! New Yorkból, én ott voltam, láttalak! Miért, hiszed, hogy dirigálhatsz nekünk?! Nem vagy az urunk, a Háború nem is Te vagy! - Szép, komótosan fejezem be a kortyot, mintha itt sem lennének, nem méltatom egyiket sem pillantással. Egy kellemeset nyelek a végén miután az üvegpohár végére értem s vissza is teszem az asztalra, hol kellemeset koppan. A velem szemben ülő lányra nézek, orcám szegletében még mindig ott a parányi mosoly kezdemény, szakadatlan pihen meg. - Mondtam, hogy akad itt elég fa. - Mondom neki az előző kis eszmecseréra visszautalva. Pár pillanat csupán míg végigfuttatom a dolgokat. Valójában még kapóra is jön ez a két marha. Talán meggyorsítja a folyamaot a helyiekkel. - Változnak az idők, még elmehettek. - Jegyzem meg, továbbra is a velem szembenülőt nézve, tekintetemmel nem eresztem az övét. Persze a két marhának több se kell. Gyermekek még, parányi erőt kaptak s azt hiszik az univerzum erejét birtokolják. Súlyos tévedés. Persze a nagy száj hasznos dolog, egészen addig amíg be nem tömik. És mindig jön valaki aki jobb, gyorsabb, erősebb, vagy csak ravaszabb. Dühükben mindkettő szeme olajos feketébe fordul, a köpcös karja lendül, hogy ököllel súlyston le, a másik pedig kezeit emeli, mágiára készül. Mindhiába. Az én szemeim is egyetlen villanás alatt fordulnak ébenszínbe, a lányt nézem továbbra is, meg nem töröm a szemkontaktust. A föld egészen aprát remeg meg, de idejük sincs reagálni, hirtelen, elemi erővel szakad fel alattuk a fa padló és vágódnak ki obszidián sziklák, mint ládzsák, hogy felnyársalják a balga párost. Némi törmelék repül szét a falra s ide-oda csapódva. A körülöttünk lévők esnek, hangoskodva a kirobbanó sikertől. Mozdulatukban mindketten megállnak ahogy felnyársalódnak, ez elől nehéz lett volna elugrani. - Most van itt a pillanat. - Szólalok meg újfent, visszautalva a várakozásom okára. Majd kezem nyúl is előre s ráfogok a kardjának markolatára. Ehogy az obszidián lándzsát visszahúzódnak a földbe, úgy kaszálok egyet magam mellett a pengével, hogy a párocskának derékba törjem - pontosabban vágjam - a karrierjét. Egy fordulat csupán, majd a kardot teszem is az asztalra, egy pillanat csupán az egész újra ott pihen a penge. A testek pedig négy darabban hullnak a földre. Meglepetés. S pazarlás is egyben, túl sok a szemtanú, pedig a gyűrű éhes, de nem, ennyire nem leszek balga. Az ében szeme lassan visszaúsznak a megszokott acélszínbe, egy pislogás még, és újra a halandó szem tekint vissza a leányra. Aprót fordul fejem s a fogadó népe felé vezetem azt. Van ki jajveszével, van aki néma csendben megsem mozdul inkább. Vélhetően akad itt még más is ki nem halandó s jobbnak látják annyiban hagyni a dolgot. - Akkor B terv. Azt tartsd meg. - Vonok vállat a lányra visszatekintve utalva az üvegre kinek azóta már bizonyára a csúcson jár mindene hála a kézimunkának. Majd felegyenesedve a pultos s a többiek felé tekintek. - Aki beszélne Lilith el, mondja meg neki, hogy Abaddon keresi. - Végül visszafordulok rögtönzött partneremre, poharamért nyúlok, az utolsó cseppet felhörpintem, majd visszateszem, egy apró kacsintás még, majd a kardot visszakanyarítom a helyére és elindulok az ajtón kifelé. Ezt is számításba vettem, hogy lesznek kiknek majd nem tetszik kijelentésem. De megmondtam, a cél szentesíti az eszközt. Semmi sem számít, csak a végcél, a Sötét szukának veszni kell. Egyáltalán nem lepődnék meg ha valaki nem hagyná annyiban a dolgot s utánam jönne.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ishtar


Kocsma a döglött lóhoz  Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
26
☩ Rang :
a Halál jobb keze
☩ Play by :
Kadritskaya Bogdana
☩ Korom :
782
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 30, 2021 11:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Dal: Skeletons • Szószám; 615  • »

Abaddon & Ishtar


A végén csak egy számít: mennyi az embered, s mennyi jön ellened.
A percek telnek, mi pedig kellemes hangvételben csacsogunk halkan, néha iszogatva, néha egymást bámulva. Totálisan átlagos első randi egy külső nézelődőnek. Oké, meglehet hogy az asztalon keresztben elfekvő két kard furcsán hathat, de a mai világban két elmebeteg cosplayes animefüggő idióta is összejöhet. Szóval csak tessék, mindenki gondoljon amit akar, elvégre ha született gyilkosok lennénk nem pakolnánk ki a fegyverarzenálunkat, ellenben ha pszichopaták…  
-A története… - mosolyodom el, mert minden fegyvernek van története, némelyiké hosszabb, kalandosabb, van amelyik épp csak két sor. – A nagy időszámítás előtt 1250 évvel, az egyiptomi új Királyság uralkodói agresszívvé váltak. Megelégelték a hettita birodalom folytonos fenyegetését és az Orontes folyó közelében lévő Kadesh városa mellett megütköztek velük. Noha egyiptom képviseletében csupán négy herceg és egy nagyvezír állt ki, alig 20000 katonájával az 50000 hettitával szemben, azt mesélik az istenek segítségével mégis legyőzték ellenségeiket. Ez a Khopesh Ramssesé volt… 24 hüvelyk hosszú és már acélból készült. – azt nem teszem hozzá hogy cserébe kénytelen voltam lemészárolni egy tucat biztonsági őrt, de hát útban voltak. A műkincs, az mű kincs… francnak porosodjon, nem azért kovácsolták. -Hogy mért pont ezt választottam? Mert az egyiptomiak úgy képzelték a fáraóik isteni leszármazottak. Ők még nem tettek éles különbséget jó és rossz között. Seth éppen olyan nagy becsben volt tartva, mint Oziris vagy Horus… csak a megfelelő hely és idő kellet bármelyiknek hogy érvényesülni tudjon. Hogy az az alvilág istene, vagy épp a napkorongé… - megvonom a vállam. Mi mást akarhatna egy magam fajta démon is… uralkodni élet és halál felett, ahogy ők tették, de korbács és pásztorbot helyett én ezt a szablyát választottam.
A pia töltéssel nincs gond. Nem smucig vele és tökéletesen igaza van abban hogy van itt elég félig vagy épp teljesen részeg fazon akibe beleköthetnék. Ennél azonban valami nagyobbra várok, valamire amivel odaállíthatok utána Terazod elég hogy büszke legyen rám. Újabb ital, én meg egyre több mosolyt erőltetek az arcomra, lassan odáig fajul a dolog hogy tényleg el kell játszanom a leitatott fruskát.
-Akkor mire vársz? – persze kétségei nincsenek, de taperolni nem akar… ő is egy tipikus szájhős… vagy a tökéletes ideáljától fényéveknyire vagyok, és csak ennyi az indok.
-Manapság már nagyon jó lakatosok vannak, olyan tolvajkulccsal, amivel egy bank széfjét is ki lehet nyitni. – de leesik hogy a nő a lényeg, nem is annyira a lakáskulcs – Az élet nem játék és mese, rendszerint azt kapjuk amit nem kértünk, és amit kérnénk más kapja. De talán… - hajolok egy kicsit közelebb, mert szemmel láthatóan a szomszéd asztalnál lévő fazon is szereti a jó sztorikat. – talán… én is segíthetek azon a zár problémán… nem lakom messze… - és tessék mindenki gondoljon csak szépen arra. Adott a vándor, a helyi kemény legény egy hosszú nap után, meg az addig magában iszogató, kuncsaftját váró örömlány. A kérdés már csak az mikor kötik meg az üzletet. Figyelmem egy pillanatra elvonja a két belépő. Stan és Pan jól öltözött seggfejek, akik szintén keresnek valakit, vagy valamit. Vendéglátóm gyors pillantással nyugtázza létüket, ami ezer mást is jelenthet. Ad egy… a haverjai és jó hogy itt vannak mert lassan partiba vinném, ad kettő… őt keresik csak nem tudnak róla. Mért nincs a homlokára írva hogy miféle szerzet, mint ennek a két vacsoramaradéknak?
Hangja ránt vissza a valóságba. Mi is az ok?
-Fejlődni… ha az ember lánya nem állít maga elé kihívásokat, könnyen megrekedhet egy szinten. Persze veszélyes lehet, és benne van a pakliban hogy összetört pofival megy haza, néhány lila folttal, vagy zúzódásokkal… - ujjaim körbe fonják az üveg nyakát és magam felé húzom vigyorogva. Csak ne felejtsem el hogy lassan elég részeg legyek. Úgy kezdem el cirógatni a szerencsétlen whiskys üveget, mintha a csúcsra akarnám juttatni. A mellettünk lévő asztalnál a fazon meg félre nyeli a sörét. Ekkora gyökeret.



Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
5