Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Ázsiai negyed •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Asterin


Ázsiai negyed UqNBvq1
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
Hatos
☩ Play by :
Jessica Rothe
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 10:31 pm
Következő oldal


Ries Asterin
Éhesen korgó gyomorral lépem át a küszöböt az étteremben. Körül sem nézve rohanok a pulthoz és keresek valami ahhoz hasonlót, mint amit akkor Vesta hozott. Találok is olyat, ami szimpatikus és már magyarázom is a húzott szemű férfinak. Igazából ez szép és jó, kapok kaját, már csak az a kérdés, hogyan lépjek le a lakoma után feltűnés nélkül. Hogy miért is? Azért, mert sétálni indultam és nem vásárolni, így pénz híján vagyok, de se baj, ezt is megoldjuk valahogy. Még nem tudom, hogy de kitalálok rá valamit, addig is helyet keresek, hogy legalább nyugiba befalhassam a várva várt ebédet. Előételnek bekapok egy szerencse sütit, aminek a jóslatát körbe röhögöm. Mégis milyen régi ismerős találhatna rám, pont itt? Bár kapóra jönne, biztos kifizettetném vele az ebédet. Ki is nézek magamnak egy helyet egy újságot olvasó férfivel szemben és leszólítom. Nem kis megdöbbenésemre az alak nem más, mint a közel ezer éve látott bátyám. Jó nem egészen helyt álló a látott kifejezés, hisz láttam őt a ládában több, mint ötszáz éven át egy jégtömbbe zárva. Elég megviseltnek tűnt, de beszélni talán akkor beszéltem vele utoljára mikor eltettük láb alól a démon szukát. Azóta nem is beszéltünk egymással. Bántott, hisz azelőtt jól meg voltunk, még úgy is, hogy néma voltam. Döbbenten ereszkedem le vele szemben a székbe.
- Legalább ne hazudnál – mosolyodom el. – Én… nos vagyok valahogy. Kicsit bonyolultak a dolgaim – mondom Vestára, Colera és mindenkire gondolva, akivel kapcsolatba kerültem az utóbbi időkben – Jól nézel ki, legalábbis határozottan jobban, mint jégbe zárva – mondom visszaemlékezve azokra az időkre mikor a ládában a jégtömb előtt ücsörögtem és beszéltem hozzá. Engem megnyugtatott, róla pedig úgy gondoltam legalább tudja, hogy nincs egyedül.
- Hogy szabadultál ki vagy mikor? Merre laksz most? Mi van veled mostanság? – érdeklődöm lelkesen. – Régen láttalak és tudod… azt hiszem hiányoztál – sütöm le a szemeimet és tördelem az ölemben a kezeimet – elég zavaros időket él most meg a család… a többiekkel találkoztál már? Beszéltél velük? – kérdezem, ezer és megannyi kérdés száguld át a fejemen ebben a pillanatban, ezer év hosszú idő kihagyás, de nem zúdítok rá mindent egyszerre. A húzott szemű férfi is megérkezik az ebédemmel és egy pár pálcikával. Elmosolyodva bólintok megköszönve az ebédet.
- Nem zavar ugye? – kérdezem a kezembe véve a pálcikákat és a tálat, majd neki is állok az evésnek. Eszembe sem jut illendően, vagy nem éhenkórász módjára enni. Habzsolni kezdek, mint aki egy hete nem evett, kb. úgy is érzem magam. Mikor belém üt a felismerés az utolsó szál még a számból kilógó tésztát még felszívom majd elszégyellve magam leteszem a pálcikát és megtörlöm a számat, mint egy jól nevelt lány.
- Bocsánat – mondom torok köszörülve – csak nagyon éhes vagyok – mondom szemezve a tányérommal, majd később befejezem most inkább meghallgatom bátyám történetét. – Mond csak Ries… te sem érezted meg az én  jelenlétemet? – érdeklődöm meg elgondolkodva, nagyon furcsának tartom, hogy ilyen közelről nem vettem őt észre, lehet van valami furcsa a levegőben valami, ami miatt nem érzékeljük egymást vagy talán velem van a baj?
credit
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ries


Ázsiai negyed Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
4
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 12, 2021 9:49 pm
Következő oldal


Asterin és Ries
Mily gyötrelem, ha sóvárgásom tárgya elérhetetlen! Csak szenvedem a napot, mióta találkoztam vele. Itt történt, ebben a kínai étteremben. Korán reggel, mit sem sejtve jöttem ide. Ismervén a vágott szemű tulaj sokrétű üzleti ténykedését, szerencsét próbáltam két darab, kiszuperált ceruzaelemmel. Egy régi zseblámpában találtam őket és még működtek. A csíknyi hasadék, amin keresztül barátunk a világot szemléli, hirtelen kanyonná tágult, mikor a pultra tettem őket. Rögtön előhozott valami kacatot, amibe belepróbálta. Majdnem ujjongott, hogy jó a méret. Az elemes kacat úgy tudom dísztárgyként szolgált fénykorában, amit nem értek, tekintve hogy ocsmányul nézett ki. Kicsi fehér csápok sűrűn lógtak a közepéből. Hála az elemeknek, forogni és világítani kezdett csápjain keresztül, többször változtatva a fény színét. Gazdája máris jó haverom lett. Felajánlott az elemekért egy különleges italt. Állítása szerint csak ez az egy üveg volt nála a pult alatt. Biztos voltam benne, hogy több is van ott, ahonnét azt előszedte, de kíváncsivá tett. Az üveg, vagyis hogy műanyag flakon, bontatlan volt. Címkéje alapján elég régi és nem is alkoholos, barátunk mégis esküdött, hogy semmi baja. Forgattam egy ideig. Látván, mennyire akarja az elemeket, úgy véltem, nem kockáztatná meg, hogy túl átlátszóan csapjon be. Ha simli lett volna az itallal, az biztos hogy nem romlottságról lett volna szó. Sokkal inkább kérdőjeleztem meg a majdnem 30 éves mivoltát, amit a címkéje állított. Úgy döntöttem, megpróbálom. Sötétbarna, már-már fekete színe nem látszott bíztatónak. A poharamban erősen felhabzott. Azonban amint beleittam, íze elvarázsolt annak a mennyei bizsergetésnek kíséretében, amit a szénsav okozott. Elfogyott. Nem volt több, de én tudtam, hogy akarok még. Szerelembe estem! Miután nem kaptam többet, bármennyit fizettem volna érte, lassan rájöttem, csakugyan ritkaság lehet. Kezembe nyomott egy régi újságot, ami erről az italról cikkezett. A cikk szerint, régen minden sarkon lehetett kapni. Büfékből, automatákból annyit ihattam volna, amennyi belém fér, ha már akkor szabad vagyok. Manapság nem tartom valószínűnek, hogy bármely emberi gyár cukros-aromás szódavíz színezésével foglalkozzon, mikor fontosabb dolgokból is hiány keletkezhet a falakon belül.
Lassan beletörődöm, hogy az idők végezete coca-cola nélkül jön el számomra, de akkor derült égből villámcsapásként újabb meglepetés ér. Rég nem látott húgom jön be az ajtón. Észre sem vesz, amin igencsak meglepődöm. Először arra gondolok, tán nem is akar észrevenni, de elárulná a testbeszéde, ha haragból vagy gőgből ignorálna. Nem, itt szó sincs erről, sokkal inkább tűnik szórakozottnak, fáradtnak. Rájövök, tényleg nem vett észre. Talán a tudatalattija súgja neki, hogy mégis hozzám üljön le. Viccesen aranyos, hogy még engedélyt is kér. Leeresztem az újságot és rávigyorgok.
- Jó étvágyat, Asterin! Utánad leselkedem, bizony - füllentem. Előttem csak egy tea van. - Hogy, s mint, mostanában?  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Asterin


Ázsiai negyed UqNBvq1
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
Hatos
☩ Play by :
Jessica Rothe
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 12, 2021 9:25 am
Következő oldal


Ries Asterin
Úgy döntöttem még a reggel folyamán, elmegyek egyet sétálni a városba, mert unatkozok otthon. Vesta dolgozik, Cole meg ki tudja merre jár… én meg már kitakarítottam a lakást és játszottam Revyvel és Minével. Most a főnök is szabad napot adott - ritka pillanatok egyike - , hogy elenged. Rám különösen rám van akadva az a kis senkiházi pokolfajzat, minél előbb elteszem láb alól annál jobb lesz mindenkinek, de ehhez elsőnek a bizalmába kell férkőzzek. Már lassan lejárom a lábam és úgy nézem már megint eltévedtem ezen az átkozott helyen. A gyomrom korogni kezd és kezdek nagyon nyűgös lenni. Haza akarok menni pihenni egyet, de fogalmam sincs merre találok haza, mindezek tetejében már napok óta nem esett így még csak egy szaros tócsát sem találok, hogy gyorsan és egyszerűen haza utazzak. Borzalmas ez a hely, rengeteg ember tömörül az utcákon. Az emeletes házak előtt minden féle zöldséges stand pihen ezer és ezeregynyi ember tolakszik és válogat a kitett árucikkekből. Oda mennék én is körül nézni az ebédnek valóhoz, de biztos vagyok benne, hogy elkapna a pánik pár percen belül, ha megpróbálnék közéjük furakodni. Elkeseredetten sóhajtok, baromira éhes vagyok és nem igazán értem a hülye krikszkrakszos kiírásokat az épületek tetején, már bánom, hogy annak idején nem tanultam meg az ázsiai írásmódot olvasni, pedig milyen jó hasznát venném. Tovább kóválygok az utcán próbálva elkerülni a tömeg legjavát. Ahogy haladok előre a tömeg lassacskán kezd feloszlani, talán lassan kiérek ebből a városrészből, de továbbra sem megyek semmire a dologgal, ha nem tudom merre is van a haza. De jó lenne, ha rátalálnék valaki ismerősre. Leülök a járda szélére és mélyeket sóhajtok mielőtt kétségbe esek. A hasam csak hangosan mondja a magáét és kezd már nagyon irritálni. Hirtelen kellemes illatokra figyelek fel. Kaja! Valahol, valahonnan, az sem érdekel már, ha sáska lábat kell egyek csak valami végre elcsitítsa a hangosan hisztiző pocakomat. Felkapom a fejem és meglátok egy párt egy kicsi edénnyel a kezükben. Gondolkodás nélkül felugrok és letámadom őket.
- Honnan szereztétek? – kérdezem, mire értetlenül és riadtan néznek rám. A gyomrom újra megkordul, mire elvörösödök és elszégyenlem magam. A pár női tagja barátságosan elmosolyodik és megveregeti a vállam, majd mikor ránézek egy három háztömbbel arrébb lévő házra mutat. Hálásan biccentek felé, majd rohanva indulok a mutatott helyhez. Hatalmas üveg ablakokon keresztül látni a bent folyó eseményeket, valami féle étkezde lehet. Lassan benyitok az ajtón és megszólal az ajtó feletti csengő. Elég sokan vannak bent, de nem tömörülnek egymás nyakára az emberek. Finom illatok terjengenek minek hatására a belsőm újra közli, hogy jó lenne, ha már megszánnám valami finomsággal. Oda is lépek a pulthoz körül nézni, milyen választék van. A minap Vesta hozott valami érdekes ételt „kínainak” hívta valami féle tészta volt és zöldséges hús… azt hiszem brokkolinak hívta. Mindegy is meg is találom annak az ételnek a képét és közlöm a velem szemben mosolygó férfivel mit szeretnék kérni, mire ő bólint és hátra megy a konyha részre. A pulton pihenő kis kosárka tele van a szerencsesütinek nevezett kis édességgel. Nyelv öltve beletúrok a közepébe és kiveszek egyet kíváncsian töröm szét és kapom be az egyik felét, majd elolvasom a papírra írt üzenetet. „Ma rád talál egy régi ismerős.” Cöh… nevetem ki a papirost, majd zsebre vágva helyet keresek magamnak. Egy helyet találok a teremben, egy asztalnál újságot olvasgató alakkal szemben. Nem látom az arcát, de nem is izgat, csak engedjen leülni és elfogyasztani az ebédem. Oda is lépek hozzá és leszólítom.
- Heló, leülhetek? – érdeklődöm, majd elsápadok, ahogy leteszi az újságot. – Ries te mi a fenét keresel itt?várjunk csak… és hogy a fenébe nem éreztem meg a jelenlétét?
credit
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Asterin


Ázsiai negyed UqNBvq1
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
Hatos
☩ Play by :
Jessica Rothe
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 12, 2021 9:12 am
Következő oldal


Ázsiai negyed 5522568662_64865a7852_b
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7