Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Titkos juharkert, Kanada •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Titkos juharkert, Kanada VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 21, 2021 12:20 am
Következő oldal


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 20, 2021 11:18 pm
Következő oldal


Juharkert kígyókkal
Ahriman, Asterin, Ries & Alastor
zSNV8NX.gif
A szőrös azt mondja, várniuk kell, mert testvéreik benézték az útirányt. Ahriman nem túl boldog, csak a fejét ingatja, de legalább míg érkezésükre várnak van idejük körbejárni a juharos lakottabb részét, így a telken található kis faházat is alaposabban szemrevételezhetik. Megállapítják jó ideje nem járt már itt senki és ha belefognának a lak kipofozásához, nem kis munka lenne benne. De talán megérné. A ponyvás testvér azt állítja, nem először kertészkedtek együtt. Elidőznek egy ideig, és mikor elunják a pókháló és por lepte fatákolmányt, visszaindulnak a part irányába. Már majdnem a pataknál vannak, mikor testvéreik hangjára lesznek figyelmesek. Csakhamar feltűnik Asterin és Ries is. Hát csak idetaláltak. Az ötödik hamar félre is hívja bátyjuk, mivel valami igen fontosat szeretne megosztani fivérével négy szem között. Alastor nem akar hallgatózni, ezért Asterinnel távolabb sétálnak, majd tök véletlenül felfedeznek egy csipkebokrok mögött egy árválkodó kannabisz cserjét.
-Erre emlékszem. - mutogat Alastor a dzsudzsára, majd távolabb emelve tekintetét megpillant egy másik kisebb bokrost.
-Nézd Aste, ott van még egy. - és már suhan is az újabb kinövés mellé. Újabb és újabb bukszusokat fedeznek fel, úgy sodródnak egyre beljebb a fásban, majd hirtelen valami fura ködszerű képződmény jelenik meg és veszi őket körül.
-Ez meg mi? - néz Alastor értetlenül húgára, ahogy egyre sűrűbben öleli őket körül a rejtélyes fehér homály. Közelebb is húzódik testvéréhez, majd Asterin ijedten Ahrimanért kiállt, aki látva, hogy vérei bajban vannak, azonnal a segítségükre siet. Hősiesen veti magát bele a kannabiszbokrost körül lengő fura ködbe.
-Fogjátok meg a kezem. - mondja a szőrös. Asterin és Alastor is azonnal megragadják Mani kezeit és óvatos léptekkel indulnak vissza, ám hamar azon kapják magukat, hogy a ködben bolyonganak. A sűrű fehér masszában alig látni valamit, épp csak egymás arca nem veszik el benne.
-Hová lett az út? - kérdezi a negyedik és hunyorog a lábuk elé, kevés sikerrel.
-Ries! Riess! Hallasz??? - kiált Ahriman másik öccséért, de hangja nem ér el a ködfüggönyön kívül marad testvérükhöz. Hosszú percek óta mennek előre, és még mindig nem értek vissza a tóparthoz, pedig ilyen sokat egészen biztos nem mentek az erdőbe.
-Ries, segíts! Merre vagy? - kiabál Asterin is, de ő is mindhiába.
A három testvér a juharos mágikus ködjének fogságába esett, talán az idők végezetéig ott bolyonganak majd.

zene: nincs || üzenet: Köszönöm a játékot Very Happy ||
reveal your secrets

Ries


Titkos juharkert, Kanada Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
14
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 08, 2021 12:49 am
Következő oldal


Testvéreimnek
Egy meglepően szép vidéken találom magam, meglepően nagy és haragos "viharban", Asterin féle dörgedelmekkel. Előttünk Ahriman és Alastor. Ezer éve nem látott arcuk figyel rám és valódi öröm ébred bennem. Újra együtt vagyunk. Nem kellett hozzá más ,csak egy üzenet a tükrön. Eddig miért nem tettem meg magamtól? Kezemben még a maradék hal, Asterin pedig pöröl velem. Cinkosan kacsintok Ahriman bátyám felé, hiszen Asterin dühe az iránta való aggódásából származik. Ahogy engem szid, az valójában egy szerenád bátyánknak.
Ahriman elmondja, miért vagyunk itt. Körbenézek. Csodás ötlet! Mint régen. Valóban nehezebb lesz azon hatalmas mágia nélkül, amivel Szemirámisz függőkertjét építettük, de még mindig sok mindenre képesek vagyunk.
- Megcsináljuk! Van két kezünk és rengeteg időnk! - osztom és fokozom a lelkesedést. Tekintve, hogy nemes a cél, valamint rajtam kívül senki kezében nincs kaja, fogom és magam mögé dobom a halmaradványokat. Megeszik majd a tóban élő ragadozók, vagy a dögevőké lesz. Kíváncsian hallgatom a részleteket. Ahrimannak van már némi elképzelése. Ahogy belemerülünk egy-két dologba, arra eszmélek, ketten maradtunk. Valahogy eltávolodtunk Asterintől és Alastortól, de itt vannak ők is a közelben. Ketten vagyunk. Egy kert terveiről beszélgetünk, mintha nem telt volna el egy perc sem Babilon óta. Bele se merek gondolni, milyen régen nem láttam már Ahrimant. Olyan sok víz folyt le az Eufráteszen, ami már nem fér bele egy "mi újság veled?" kérdés megválaszolásába. Nincs is igazán ideillő forma, ezért némán megállok vele szemben és szemébe nézek egy csendes percig.
- Sajnálom... mindent. Jó újra látni titeket, örülök, hogy jól vagytok mind. Szeretném tudni, mi mindent éltél meg. Tudom, hosszú évszázadok története lesz, de ha rajtam múlik lesz alkalmunk sűrűn beszélgetni. Ha te is akarod - vázolom szándékaim. Csak remélhetem, hogy komolyan veszi. Talán megtörtem valamennyire a jeget, vagy a jéghegy csúcsát... na de jégtöréssel nem szívesen szemléltetem a dolgokat. Bízom benne, hogy ezután mélyebb beszélgetés is sikerül a felszínes témák között. Ha valaki, akkor Ahriman általában partner benne.
Egész nap és egész este itt vagyunk. Azt hiszem, itt az ideje, mikor ha nem most kérném meg a legnagyobb szívességre, amit valaha kértem, és kit, ha nem Ahrimant?
- Nem egyedül élek... - kezdem, mikor amúgy is mesélnék jelenlegi helyzetemről. - Magamhoz vettem egy leányt. Megkedveltem, megszerettem. Családomnak tekintem. Tudod, ismersz, nem kerülöm a veszélyt. Mindkét végén égetem a gyertyát, neki pedig senkije nem lesz, ha én nem leszek. - szünetet tartok. Mély lélegzetvételnyit. Valószínűleg már tudja, hová lyukadok ki. Szemébe nézek ismét. - Vigyáznál rá, ha én nem tudok? Ha te figyelsz rá, tudom, hogy biztonságban lesz. Úgy akarom, hogy övé legyen minden, amit az emberek közt én birtoklok. A lakás és a csere tárgyak is. Utóbbiakat nagyra tartják az emberek, te is tudod. De... értékes dolgokért szórtam el közöttük számos tengermélyi apróságot és most valóságos vagyont tartok abban a kislakásban. - A hirtelen gazdagság túl feltűnő lett volna, ezért nem használtam fel a tengeri kincsekért kapott csere eszközöket. - Ha bármi történik velem, az a vagyon sokáig fedezné Ashina mindennapjait. Egy régi könyv borítójával bevont dobozban találod, ha sor kerül erre. Kávé, dohány, fűszerek. A legjobbak. A könyvszekrényem legfelső polcán, baloldalt.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 03, 2021 6:19 pm
Következő oldal


Juharkert kígyókkal
Ahriman, Asterin, Ries & Alastor
zSNV8NX.gif
Alastor elréved egy hosszabb pillanatra és szemrevételezi a helyet, ahová érkeztek. Ahogy végighordozva tekintetét ismerős érzések kerítik hatalmukba, talán régi kertjük elfeledett emlékei sejlenek fel és keltenek benne dejavut. Közben figyelmesen hallgatja a szőrös szavait, amint feltett kérdésére felel. A fa törzsén díszelgő rúna megragadja figyelmét és mielőtt bármit reagálna a válaszra egy újabb kérdés kívánkozik ki belőle testvére felé. Mire való az a jel? Kígyóbátyja erre is gyors feleletet szolgáltat.
-Értem. És...én is tudnék ilyet készíteni? - lép kicsit közelebb a fához, hogy közelebbről is megnézze a rajzolmányt. Benne van, hogy kezével érintse, de nem akarja tönkre tenni, elmaszatolni az ábrát, így a késztetést hamar elnyomja magában. Figyelmét elszakítja a jeltől, mikor Ahriman testvéreik hiányára hívja fel a figyelmet. És valóban, Asterin és Ries még sehol sincsenek, talán eltévedtek volna? De nincs idő azon elmélkedni, miért nincsenek még itt, ugyanis a ponyvás testvér mutatni akar neki valamit, ezért arra kéri kövesse őt. Egy közeleső faház irányába mennek, majd odaérve a bemenetel némi akadályba ütközik, mégsem toporognak odakint sokáig, mert Ahriman egy szempillantás alatt megoldja az apró nehézséget, kellő rutinossággal töri fel a zárat. Akár egy besurranó tolvaj. Odabent a bútorokon ülő vastag porréteg, a függönyszerű pókhálók és az állott, dohos szag jelzi, időtlen idők óta nem járt itt senki. Mégis, mit keresünk mi itt? merül fel Alastorban a kérdés kimondatlanul.
-Hááát... - vakarja meg a fejét, miközben alaposabban felméri a lerongyolt belső teret.
-Néhány hét biztos kell neki. - feleli, miközben a lábával arrébb taszít egy vödröt, ami alól egy maroknyi csótány szalad ki.
-Mit tervezel ezen a helyen? - kérdez vissza, miközben neki is feltűnik, hogy valami írásnak látszó macskakaparás jelenik meg az egyik tükröződő felületen. Alastor ha fejre állna se tudná kibogarászni, mit üzennek a sorok. Bátyja viszont egy pillanat alatt megérti a titkos írást, erről egy mély sóhaj árulkodik. Annyira titkos ez a kert, hogy még a kígyótesók is eltévedtek idefelé. Egy fejbólintással jelzem, rendben, akkor várakozunk. Majd egyet gondolva hátra hagyják a poros faházat és visszaindulnak a tópartra, onnan könnyen észrevenni a tévelygőket. Olyan sokat még sem kell érkezésükre várniuk, mert csakhamar hangos beszédre lesznek figyelmesek.
-Sziasztok! - int oda a késlekedőknek, akik finoman szólva sincsenek a legjobb formájukba.
-Nem sok minden, vagyis...semmi érdemleges. - válaszolja húgának széttárt karokkal, némi csalódottsággal hangjában. De talán itt a kertben összejön az áttörés. Ahriman legalábbis nagyon bízik benne, hogy egy kis közös családi kapálás, majd visszahoz néhány fontos pillanatot.  
-Most, hogy mind itt vagyunk. Mi a terv? - fordul a szőrös felé.


zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 26, 2021 8:24 pm
Következő oldal


Emlékiratok: Titkos juharfák alatt
Szerencsére eddig minden a tervek szerint alakult, Alastor nem bánta, hogy velem tartson. Mindkettőnk érdeke, hogy a terápia hasznos legyen a számára. De mivel eddigi rövid együttlakásunk nem hozott vissza semmi emléket a múltunkból, valami mással kellett próbálkozzak. Még most sem igazán értem, hogy miért pont engem és a közös élményeinket fedi sötét, gomolygó homály a koponyájában és más véreivel szemben miért nincs ennyire elzárva az elméje. Kész rejtély. Pedig talán velem van a legtöbb emléke véreink közül. Nem baj, nem adom fel, maximum nem a közös múltunkra fektetem a hangsúlyt, hanem olyan eseményekre, amikben más testvér is részt vett. Innen a kertterápia ötlete. Remélem, hogy meg tudjuk valósítani és mindenki partner lesz benne.
- Nem túl gyakran. Asterinnel és veled töltöttem a legtöbb időt a testvéreink közül. Ries nem sokat közösködött velünk, de ha kellett, ott volt mellettünk. És együttesen csodákat tettünk. A múltban jóval erősebb volt a mágiánk, mint manapság. Sajnos neked a mágiád mellett az emlékeid is odavesztek. De talán az ötletemmel majd sikerül valamennyit ismét visszacsalni. - felelem kérdésére, miközben a megpecsételt fához lépek.
- Ez egy rúna, egy elrejtő rúna. A mágiánk démoni öröksége. Amíg eme jel eme fán van, addig ez a hely láthatatlan marad a kíváncsi tekintetet számára. Csak azok találnak ide, akiket mi idehozunk, akiknek belépést biztosítunk. - paskolom meg az öreg törzset, majd ránézek az órámra. Hol vannak már Asterinék? Lehet még várnunk kell rájuk.
- Míg véreinkre várunk, mutatok neked valamit, kövess kérlek! - indulok meg és vezetem őt a közelben lévő elhagyatott faház felé. A viskó ajtaja zárva ugyan, de nem tart sokáig feltörnöm azt. Mondhatni sajátos módszerem van rá, Andariel néhány tippje azért hasznosnak bizonyult az évezredek során. Mindjárt egy nagy pókháló feszül a bejáratra, a nyolclábú pedig fent csüng a gerendán. Tönkretéve az otthonát beljebb lépek. A helyiséget már vastagon belepte a por és sűrű szövésű hálók csüngnek mindenhol. Mintha az idő megállt volna itt. Összetört, felborult bútordarabok hevernek mindenütt.
- Szerintem ezt helyre tudnánk pofozni. Csak ki kell előtte pucolni. Te mit gondolsz fivérem? - érdeklődöm meg tőle, miközben a tükörre pillantva érdekes dolog tűnik fel. A poros felületen betűk kezdenek feltűnni. Mire közelebb lépek, már az egész üzenet ott virít rajta. ”Bocs, hová is megyünk?” Felsóhajtok. Ries keze nyomát dicsérik a kacskaringós betűk. Fivérem tényleg olyan, mint az óceán. Hullámzó és kiszámíthatatlan. Bár ez nem csak egyedül rá igaz. Az üzenet alá a poros felületre ismét felvésem a koordinátákat, közben ellenőrzöm, ugyan merre is járhatnak jelenleg, de elég messze érzékelem őket innen, indokolatlanul messze. Hova a ménkűbe kerültek? Azt hittem, világosan fogalmaztam. Vagy Ries fivérem elméjének iránytűjét is megedzette a jégbörtöne? Lehetséges.
- Azt hiszem, még kicsit várnunk kell véreinkre, úgy vélem kissé eltévedtek. - fogalmazok visszafogottan. - Addig sétáljunk vissza a tó partjára. - teszem még hozzá és remélem, hogy ezúttal tényleg ide is találnak. Épp csak visszaérünk a legmagasabb juharhoz, mikor meglátom őket kiemelkedni a tó vizéből. Asterin éles szavakkal bírálja fivérünk korhelységét és szavait az öklével is nyomatékosítja. Ezek szerint tényleg Ries volt a ludas tévelygésükben. Ez nem kezdődik túl jól... Szélvihar húgunk elénk csörtet és meglepődve közli a tényt, miszerint mindketten sértetlenek vagyunk. Összevont szemöldökkel nézek rá és remélem nem támad nekem, miután felvetem, miért is hívtam ide őket. Nem állt szándékomban félreinformálni, ámbár úgy tűnt, mégis félreértett.  
- Jó reggelt Asterin! Neked is Ries! Mi történt, hogy szinte lementetek a térképről? - köszöntöm őket és teszem fel az első eszembe jutó kérdést, mielőtt választ adnék Asterin kérdőjeleire is.
- Mivel a terápia azóta sem hozott több eredményt, amióta Alastor hozzám költözött, úgy gondolom, bennem van a hiba. Bárhogy is próbálkozom, a velem való emlékei sötét foltok maradnak, engem úgy elrejtett elméje egyik rejtett zugába, hogy talán az utolsók között fogok visszatérni. Talán a veletek való közös emlékek hamarabb visszatérnek, ezért úgy döntöttem, feleleveníthetnénk a régi hagyományunkat. Tindhólmur szigete már nem csak a miénk, démonok átjárójává is vált. Szeretném, ha ismét lenne egy hely, ami csak hozzánk tartozik. Nemrégiben fedeztem fel ezt a helyet, ide építhetnénk az új leviatán kertet. Mit szóltok hozzá? - kérdezem tőlük és közben hagyom, hogy körülnézzenek. Ries eléggé nyúzottnak tűnik, most már nem is csodálom, hogy valahol Európában kötöttek ki Kanada helyett. Asterinen egy kicsit azért jobban elidőzik a tekintetem.
- Örülök annak, hogy ennyire aggódsz a véreid iránt, de nem hívtalak volna ide benneteket abban az esetben, ha életveszélyben lennék. Egy pillanatig sem kockáztatnám egyikőtök életét sem a sajátom miatt. - magyarázom el neki a további félreértések elkerülése végett.
- Egyébként nagyon csinos vagy ma. - dicsérem meg egy félmosollyal kísérve.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 18, 2021 8:27 am
Következő oldal


Három, Négy, Öt⥁Hat
Riesszel mindig is különlegesnek éltem meg a testvéri köteléket, már csak pusztán azért is, mert ő az egyetlen a családból, akivel hasonlítunk egymásra és valószínűleg annak is köze van a dologhoz, hogy közvetlenül egymás után láttuk meg a napvilágot. Az ázsiai negyedben való összetalálkozásunk után nem állandó jelleggel a nyakán lógva, de sűrűn vettem fel vele a kapcsolatot az  után a rengeteg év kihagyás után. Ez most is így volt, tegnap délután beállítottam hozzá és a bájos kis barátnőjéhez. Jaj, a kígyó levedlett bőrére az a lány tényleg olyan – az emberek szavaival élve -, mint a ma született bárány. Életemben nem láttam még hozzá hasonlót, pedig 5000 év nem kevés idő. A bátyám egyszer lépett ki a fürdőből egy szál törölközőbe ő pedig már majdnem ájuldozott. Megfogadtam véget vetek ennek és bele való nőt nevelek belőle, de nehezebb munka, mint hittem. Nem adom fel nem arról vagyok híres! Azt hittem ő is velünk tart majd az esti programban, de elment valami barátját meglátogatni, Ries pedig már elő is kapott egy kis bódító nedűt. Nem tudom mi volt abban az üvegben, de itatta magát. Fogalmam sincs már mivel traktáltam szerencsétlen bátyám fejét, de arra emlékszem, hogy még sírva is fakadtam, csak remélni tudom, hogy nem valami olyasmiről beszéltem valaki olyannal kapcsolatban, ami után a tiszta fejem éghet, mint a halotti máglya. Végül hiába akartam én még haza menni, olyan állapotban, amiben voltam fivérem hozzám vágott egy kinyúlt pólót és azt mondta nem enged sehova. Arra még emlékszem, hogy összevesztem vele, amiért én Ashina egyik hálóingjét akartam kölcsön venni. Az este végén a kanapén ülve egymás vállának dőlve egy pokróccal betakarózva ért minket az álom miközben a szánk félálomban még mindig járt.

Ries hangjára ébredek, ébresztgetni próbál.
- Hagyjáááál! – ordítok rá nyűgösen és hátat fordítva neki a fejemre húzom a takarót. A egy mondat hagyja el a száját. „Ahriman üzent szüksége van ránk, sürgős.” A másodperc töredékének ideje alatt ugrok ki az ágyból szinte teljesen éberen.
- Mire várunk még! Gyerünk futás kapd össze magad és indulás! – hadarom el majd a ruháimmal a kezemben és befoglalom a fürdőt. Igyekszem rendbe szedni magam, de a fejem hasogat és szemeim égnek. Mindegy kívülről ne legyen annyira feltűnő, hogy másnapos vagyok. Idegesen toporgok, míg fivérem is végre összekászálódik, biztos vagyok benne, hogy valami baj történt, máskülönben, miért keresett volna fel minket. Útra készen fivérembe karolok elvégre ő tudja az utat. Egy ismeretlen helyen kötünk ki, ahol a szőrösnek semmi nyoma, de még csak érezni sem igazán érzem a jelenlétét a könyéken.
- Hova hoztál minket? – sivít a hangom akár a szél. Újra tervezés új próbálkozás, nagyon úgy tűnik, drága bátyám nem tudja hova is kellene mennünk.
- Aj, Ries mégis mi a fenét csinálsz? – dörzsölgetem az arcom kétségbe esve, mire benyögi, hogy ő éhes. A szemeim elkerekednek. – Nem abszolút nem vagyok éhes. Ahriman és talán Alastor is bajban lehetnek, hogy vagy képes ilyenkor kajára gondolni? Inkább próbáljuk meg őket utolérni! – hangom már parancsoló, hisz míg mi itt tökölünk és nyers halat tömünk magunkba – amit mellesleg nem tudom, hogy tud Ries ilyen jó ízűen enni, gyomrom nyomban felfordul -, addig lehet, hogy őket üldözik vagy épp vasbéklyóba kötik. Ries üzen Ahrimannak én pedig félre lököm őt a törött ablaktól, kezembe véve az irányítást. Megjegyezve a koordinátákat megragadom bátyám kézfejét én vezetem a vízjárást. A hely, ahova kilyukadunk elképesztően gyönyörű megállok és gyönyörködve nézek körül, rég jártam már ehhez hasonló helyen. Hirtelen belém csap a gondolat Rise bekavarhatott a gondolataival, mert nem tudom elhinni, hogy egy ilyen helyre hívott volna minket a szőrös. Miért tenné, ha történt vele valami.
- Már megint mit csináltál, te másnapos disznó? Tudod jól, hogy ilyenkor nem szabad semmilyen másik helyre gondolnod! – engedem el a kezét és ütök bele a felkarjába az első mondat után, majd az azt követő minden szavam után is. Hirtelen ismerős hidegrázás fut rajtam végig. Megfordulok és egy hatalmas fa mellett megpillantom Alastort és Ahrimant is. Oda rohanok hozzájuk, majd megilletődve nézek rájuk.
- Nektek semmi bajotok – állapítom meg lassan megnyugodva. – Mi… mi volt akkor olyan sürgős? – kérdezem és mikor sikerül elkapnom az idősebbik tekintetét megköszörülve a torkom Alastorra pillantok. – Hogy vagy? Jöttek már vissza emlékeid? – inkább nem nézek a másik fiúra, mert a végén még ennél is jobban zavarban érezném magam, amiért aggódtam érte, látszólag tök felesleges.
credit
reveal your secrets

Ries


Titkos juharkert, Kanada Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
14
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 12:15 am
Következő oldal


Testvéreimnek
Érdekes érzéssel ébredek. Asterin itt volt tegnap este? Körbe nézek. Nem, még itt van, csak alszik. Előkerült egy üveg ital, azt hiszem. Olyan különlegesség, amit ha kiiszunk, cserébe az üveg magába zárja a teret meg az időt, végül pedig fogalmam sincs mi történt, hol vagyok, ki vagyok, mennyi az idő. Asterin édesen alszik. Lehet, hogy csak én ittam le magam, ő meg egyszerűen elaludt? Elborzaszt e gondolat. A fürdő tükre megmutatja alsógatyás, nyúzott önmagamat. Arcomon piros benyomódás, hajam, mint a széna. Nem is az egyszerű fajta, hanem amit már megrágott a marha, majd felkérődzött és újra megrágott. Szemeim állapotát vizslatom. Retinámon keresztben egy betű szára vág át. Hátrébb tántorodom. Ahriman üzenete virít a tükrön, szeretne látni minket. Talán már ő is unja a várost, mert találkozónkra egy messzi helyt jelölt meg. Jegyzem az irányt, mielőtt eltűnne a pára. Ideje Asterinnek is szólni. Könnyen vagy nehezen, de miután összeszedtük magunkat, indulás van. A célt most csak én ismerem, balszerencsénkre rosszul jegyeztem meg. Első körben, bár jó szélességi körön, de valahol Európában kötünk ki. Kellemetlen. Rövid bocsánatkérés után újragondolom, mit is láttam a tükrön. Második próbálkozásom a francia partokra visz minket. Itt sem érzem testvérem közelségét. Úgy alapból nagyon homályos, melyik irányból érzem messzi jelenlétüket, mert még nagyon másnapos vagyok.
- Reggeliznék, te nem? Együnk valami jó kis tengerit! Közben megtudom a célt, ígérem - javaslom Asterinnek. Magam részéről bármikor benyelek néhány jó tengeri halat. Egy ember elborzadna, ahogy falom őket, akár nyersen is, nagy mennyiségben. Zabálás közben körül nézek. Egy romos ház törött ablakára rálehelek és Ahrimanra koncentrálok. "Bocs, hová is megyünk?"  
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 13, 2021 12:02 pm
Következő oldal


Juharkert kígyókkal
Ahriman, Asterin, Ries & Alastor
zSNV8NX.gif
Szinte repül az idő, hónapok telnek el, mióta Alastor kígyóbátyjához költözött a papírgyárba. De hiába a testvéri közelség, az agykurkászó terápiás beszélgetések, az emlékei nehezen törnek felszínre, szerencsésebb napokon is legfeljebb elfogja kicsit a dejavu érzés és talán bevillan néhány emléktöredék. Viszont a visszatérő sötét rémképek, amik megzavarják és felverik álmából már jó ideje nem kísértik.
Kipihenten veti ki az ágy az első napsugarakkal, majd papucsába lépve indul a nappali felé. Épp csak nyílik szobája ajtaja a levegőben azonnal megérzi a kávé jellegzetes, csalogató illatát. A szőrös már fent van és egy bögre gőzölgő feketével várja és egy ötlettel, a mai napra.
-Nem terveztem semmi fontosat. - jegyzi meg, majd kortyol egyet meleg italából, miközben érdeklődve várja, hogy a ponyvás tesa milyen programmal áll elő a számukra. Ahriman kimondja a nyilvánvalót, a kísérletek, ami öccse emlékeinek felelevenítését céloznák eddig nem hoztak áttörő sikert. A negyedik keserű szájízzel, de egy igenlő bólintással ismeri el a fivére igazát, hiszen kár lenne vitatnia, ami tény. Az utóbbi időben nem sok új dolgot tudott meg magáról, leszámítva azt, hogy ért a mumifikáláshoz. Talán van már másfél hete is annak, hogy felfedezésének a szomszéd girhes macskája esett áldozatul. A vérnyogó jószágot belülről szakszerűen kipucolta, szerveit agyagból készült apró edényekbe tette tartósításra és egy fáraónak kijáró bánásmóddal gyantázta be és pólyázta halotti lepelbe a macskát.
A szőrösképű egy különleges helyre vinné őt, ahol reményei szerint majd felélednek öccse emlékei. Miközben a harmadik ketté hajtja a kezében szorongatott napi lapot megosztja, hogy régen palotákat emeltek fel együtt, csodás kerteket építettek. Némi zavar fut át Alastor arcán a kigyótestvér szavait hallva. Azt már tudja magáról, hogy gyógyítással foglalkozott annak idején és az mint nem is olyan rég kiderült, az egyiptomi temetkezési módszerek sem állnak távol tőle. Ennek jelei, hogy valóban űzte a mesterséget, már számos alkalommal megmutatkozott. De hogy kertészkedéssel töltötte szabadidejét, vagy kőműves munkára vetemedett volna, nehezen tudja elképzelni magáról. Bár nincs oka kétségbe vonni a tollnok testvér szavait, hiszen minden amit eddig mondott igaznak bizonyult.
-Szóval mi..Asterin, Ries, te és én...gyakran találkoztunk? - kérdez vissza, miközben egy újabb kortyért emeli szájához a kávés bögrét. Elmondása alapján az a benyomása támad, hogy egész jó viszonyt ápolhatott velük. Alastor gyorsan lehörpinti kávéját, majd visszaindul a szobájába, hogy kintre alkalmas viseletbe öltözzön. Míg magára kap néhány kényelmes ruhadarabot, bátyja páraüzenetet küld a többieknek megjelölve a találkozó pontos helyét. Néhány perccel később már a lak melletti tavas partján állnak indulásra készen. A negyedik megkapaszkodik Ahrimanba, majd eltűnnek a balfenéken. Még mindig hihetetlen élményként éli meg a vízjárását. Egy levegővel mérföldeket képesek megtenni pusztán úgy, hogy a vágyott helyre gondolnak.
-Valóban...varázslatos hely. - szemrevételezi maga is a terepet, miközben a halasból kilépve, kabátja alját csavargatva préseli ki a felszívott vizet, majd letelepszik egy nagyobb kőre. A szőrös úgy néz ki nem tréfált, most komolyan kertészkedni fogunk?
-Mire való az a jel? - kérdez a fa törzsére sötét vérrel mázolt jelre. Figyelve a rúnát ismerés érzés keríti hatalmába. Az ábrát bár nem ismeri fel, de erős meggyőződése, hogy látott már hasonlót korábban.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 12, 2021 9:27 pm
Következő oldal


Emlékiratok: Titkos juharfák alatt
Nemrégiben egy véletlennek köszönhetően, titkos kis juharfaligetet fedeztem fel Amerika északi részén. A hely tökéletesnek ígérkezik, hogy egy újabb titkos leviatán kertet alakítsunk ki rajta, minden körülmény adott hozzá. Távol esik bármilyen lakott területtől és a liget mélyén egy tó pihen meg, mely akkora, hogy még egy sziget is elférne a közepén, vagy akár egy félszigetet is kialakíthatunk rajta. Az alapokat már meg is csináltam kétkezűleg, kigyomláltam minden felesleges gazt. Úgy vélem, ha Alastor előtt felelevenítünk pár emléket a régmúltból, akkor nem fogja elkerülni a memóriáját az emlékezete vagy legalább valami derengeni fog neki. A terep készen is áll. Azért gondoskodom róla, hogy tényleg ne hatoljanak be nem kívánatos idegenek, így sajátosan oldom meg a problémát egy elrejtő rúna segítségével, melyet a véremmel festek fel a legmagasabb, legdúsabb lombú fa kérgére. A rúna azonnal működésbe lép, amint a kör bezárul.
Másnap igencsak korán kelek és már két csésze gőzölgő kávé mellett várom, hogy fivérem kipislogja a csipát a szemeiből. Épp a híreket olvasom, amikor megjelenik a nappaliban.
- Foglalj helyet Alastor. Támadt egy ötletem, szeretném megosztani veled. - a fejemmel a csészére bökök jelezve, hogy már a kávét is lefőztem. Amint elhelyezkedett, bele is fogok mondandómba.
- Sajnálatos módon hiába teltek már el hónapok, még mindig nem sikerült túl sok emléket visszaszerezned, ezért gondoltam egy nagyot. Mondd le minden programod, amit mára terveztél, ugyanis ma kiruccanunk valahova! Mutatni szeretnék neked egy helyet, ami biztos vagyok benne, hogy elő fogja csalogatni a hasonló emlékeidet. Hogy is mondják ezt? Dejavu érzés, igen. - morfondírozom el egy pillanatra, majd összehajtom az újságot, leteszem az asztalra és a csészéből felhörpintem a folyadékot.
- Régen csodás palotákat emeltünk, kerteket építettünk, próbáltuk legyőzni a lehetetlent is. Szemirámisz függőkertje is a mi művünk. A tiéd, Asterin, Ries és az enyém. Őket is meghívom, felelevenítjük kicsit az emlékeket. - teszem hozzá, miközben felállok ültömből, majd a csaphoz sétálok és elmosom a csészét, aztán pedig a fürdőbe veszem az irányt és elementál képességeimet használva, jól bepárásítva a helyiséget egy rövid üzenetet fogalmazok meg ami a koordinátákat, a várlak, fontos! szavakat, és a nevemet tartalmazza. Közben végig Asterin és Ries véreimre fókuszálok. Miután elküldtem a páralevelem, megvárom, hogy Al is elintézze a dolgait, aztán a házam melletti tóhoz kísérem, kérem, hogy karoljon belém. Egy ugrással később már a kanadai rügyező lombok alatti tóból bukkanunk elő. Kisétálva a napsütötte partra, körbe nézek és széttárom a kezeimet.
- Gyönyörű, nem igaz? - kérdem meg fivéremet, miközben a másik két véremre várunk. Fogalmam sincs, hogy Asterin eljön e, de őszintén remélem, hogy tiszteletét teszi köreinkben.
- Itt fogjuk felépíteni a legújabb titkos leviatán kertet. Kicsit le vagyunk limitálva erő ügyileg, talán nem lesz olyan impozáns, mint a babiloni függőkert, de csak a miénk lesz, mint hajdanán is. - vázolom fel a terveimet, miközben a legmagasabbra nyúló fához sétálok és rámutatok a pecsétre, amit tegnap festettem a kérgére szurokszínű véremmel.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 12, 2021 8:26 am
Következő oldal


. . .
Titkos juharkert, Kanada 9fb6c9c38bd9a207277752b64a4c2d26
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2