Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Ries legénylakja •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Ries legénylakja VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 21, 2021 11:52 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Ries


Ries legénylakja Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
14
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 21, 2021 10:24 pm
Következő oldal


Ashina és Ries, Zárás
Ezzel a fal dologgal annyira buzgón próbálkozom, hogy észre sem veszem, mennyi minden jobb lett már egyetlen nap alatt is.
- Olajfolt? - először le sem esik. Aztán csak rájövök. - Jaj, igen, az olajfolt! Köszönöm, hogy kimostad! - felelem. Végre kizökkentem tevékenységemből egy pillanatra és meglátom, mi van a kezében.
- Azt add ide szépen! - szólok kicsit erősebben. Nem akartam, nem kellett volna. - Bocsáss meg! Donna le is fejezne, ha hagynám, hogy ennek a közelébe kerülj. Tudod, ha úgy vesszük, gyógyszer, de inkább méreg - magyarázom az ártatlan leánynak, mi is a mariska. Végül helyére passzolom a falat, ami miatt éppen az bukik fel, akinek örömet akartam szerezni. Ahogy átesik a kanapén, egy pillanatra kivillan domború, forró "ligetét" takaró csini kis ruhácskája. Nem bírom elfojtani a gonosz kis mosolyt.
Jobban körbenézek. Rend van és tisztaság. Az egyetlen kosz az, amit én hoztam be a koszos paravánnal. Finom leves illata érződik.
- Ne haragudj... tönkre tettem a munkádat. Nem is gondoltam rá, hogy így meglepsz, még sosem éltem együtt senkivel - szabadkozom. Leülök, mint egy rossz gyerek, aki éppen lehiggad, mert fülön csípték. Szokatlan dolog történik: ebédelünk! Itt, ebben a kis lakásban, ahol még nem került olyan étel az asztalra, amit nem én készítettem. Ami annyit jelent, hogy még sosem került normális étel az asztalra. Ashina kezdeményezése már most hatalmas változás, bár meg kell hagyni, legközelebb valami más fűszerezést kéne kipróbálni. Na de majd akkor mondom neki.
Telnek az együtt töltött napjaink. A leves minden alkalommal jobb lesz. Lassan megpróbál más ételeket is. Szűkös ez a lakás, öreg az épület, huzatos, néha félelmetes. Egy éjjel arra ébredek, hogy odajött hozzám a kanapéra. Először csak az illatát éreztem meg, azt hittem, álmodom. Aztán testének melegét, mikor hozzám simult. Nem történt semmi olyan, amit Ahriman bátyám papírra vetne. Csak velem aludt, mert félt. Egyre jobban bízik bennem. Egy idő után már vicc, hogy ketten alszunk a kanapén, míg az ágy üresen áll. Ashina amúgy is régóta unszol, hogy dobjam ki azt az átkozott paravánt. Hát felaprítom és elteszem, mert télen jól jön majd gyújtósnak.
Nem tudom, mikor fog elhagyni engem, de egyre jobban félek a naptól, amikor majd talpra áll és elmegy. Persze, nem kívánnék neki balsorsot, sikertelenséget és az időnek sem állhatom útját. De amióta itt van, ami belőle árad az megtölti a bennem lévő űrt. Azt a részemet, ahol a léleknek volna helye, ha lenne. Olyan érzés, mintha lelket nyernék általa, pedig ez lehetetlenség.
Emberi életet élünk. Sosem örvendeztettem meg azokkal a csodákkal, amiket fajtámhoz hűen megtehetnék. Úgy érzem, én magam tartozom neki azzal a sok élménnyel, amiktől megfosztják a falak. Mindezért, most van egy tervem. El viszem egy éjszakán valami szép helyre. Felébresztem álmából, elviszem egy kád vízen keresztül, majd hazahozom hajnal előtt és lefektetem aludni. Azt hiszi majd, hogy csak álmodta. Alaposan megtervezem. Kiválasztom a helyet, egy tenger közeli, elhagyatott tanyát. Ember nem él itt már, de a lovak még itt vannak. Legalábbis a környéken, mert elvadult a ménes. Napokat töltök azzal, hogy egyiküket újra megszelídítsem. Ashina imádni fogja a lovaglást, tudom. Már ismerem őt.
Eljön a kitűzött éjszaka. Izgalommal telve fekszem mellette, várom, hogy álomba merüljön. Mikor már mélyen alszik, kiosonok. Teleengedem a kádat. Ezután felébresztem. Nem érti, miért hívom a fürdőbe, de nem is nagyon magyarázom. Megkérem, hogy lépjen a kádba, ő pedig megteszi, bár furcsállja. Eltűnünk és a tengerből emelkedünk ki. Már most azt hiszi, hogy ez egy álom. Megerősítem, mert így akartam. Látom, hogy boldog, nem fél ettől az álomtól. Bízik bennem, azt hiszem. Felültetem a lóra és felülök mögé. Nagy utat teszünk meg. Akkorát, amekkorát sosem utazhatott egyhuzamban a falon belül. Megállok, mikor elfáradunk és megéhezünk. A tábortüzet is mágiával gyújtom meg. Minek tagadnám, ha már úgyis csak álom ez? Ashina vidáman nevet. Jó érzés, sőt, pokoli jó érzés, hogy nem fél tőlem. Sütni kezdem, amit csomagoltam. Szalonnát, zöldséget, egy kis almát is. Előveszem a kenyeret. Hallom, hogy Ashina beszélget a lóval. Hallgatom, majd egyszer csak gyanús csendre leszek figyelmes.
Megfordulok. Köd vesz körül. De miért? Hajnali köd volna? Eddig nem volt itt. Egy irányból patakopogást és nevetést hallok. Felült újra és egyedül lovagol. Elmosolyodom, viszont nem látom hol van és ez már aggaszt.
- Ashina?! - hívom. Nem válaszol. Hogy jutott ilyen messzire ennyi idő alatt, hogy már nem hallja a hangom? Te jó ég! Az erdő tele lehet pokolból szabadult rémséges lényekkel. Ashi nem ismeri ezeket, semmit nem ismer! Nem veszíthetem el itt, ahol esélye nincs a túlélésre. Keresem, ordítom a nevét. A köd egyre sűrűbb. Keresem reggelig. A felkelő napban van némi reményem, mert a köd eloszlik. De Ashina sehol. Keresem tovább, egész nap és egész éjjel, majd az egész héten. Nem is megyek haza. Másfél hét után megyek vissza először és veszek egy nagy zuhanyt, mint valami élőhalott. Donna kopog. Aggódott. Másfél hete üres a lakásom, nem tudta, mi történt velünk. Bejött többször is, kivette a postát, becsukta az ablakokat. Üres tekintettel állok előtte.
- Donna... elveszítettem Ashinát... eltűnt. Napok óta keresem... - néma csend telepszik ránk. Donna nem felel semmit. Szemében a csalódottság mindent elmond. Lekever nekem egy istenes pofont, majd sarkon fordul és távozik, se szó, se beszéd.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 03, 2021 7:44 pm
Következő oldal



Otthonra találva
Miközben a fürdőben teszem a dolgom, eszembe jut a tegnap esti beszélgetés. Ha nem mutatta volna be az akvárium lakóit, akkor kínos lett volna az egész jelenet. Furcsán éreztem magam a tekintetétől és megjegyzéseit hallva. De nem úgy, mint Richard közelében, máshogy. Nem tudom igazából megfogalmazni. Zavaromat leplezve inkább az akváriumra fókuszáltam szándékosan kerülve a tekintetét. A bemutató viccesre sikeredett. Megmosolyogtatott a tény, hogy mennyire emberszerű viselkedéssel ruházta fel a halacskákat. Mindegyik különleges volt a maga nemében. Kérdésére finoman bólintottam. Mikor ujjaival átfogta a csuklómat, lemerevedtem, még a levegő is mellkasomban akadt. Kandira kerekedett szemekkel pilláztam fel rá. Nem vagyok hozzászokva idegen férfiak érintéséhez. De nem akartam, hogy azt higgye, nekem semmi sem jó, ezért csendben maradtam. Elvégre csak egy kis haleledelt adott a kezembe és nem bántott, sőt, gyengéden fogta meg a kezem. Le kell küzdenem a furcsa, idegen érzéseimet. Sajnos viszont a testem mindig elárulja a zavarom, mert ismét halvány pír jelent meg az arcomon, amit igyekeztem leplezni azzal, hogy elfordítottam orcám és inkább újdonsült uszonyos kis barátaimmal kezdtem el foglalatoskodni.
- Szokatlan neveket adtál nekik. De tetszenek. Olyan különlegesek. - jegyeztem meg elmosolyodva.
Az emlékeket felidézve felsóhajtok. Vajon mennyi idő, mire megszokom ezt az egész dolgot? Talán nem tart sokáig, elvégre kedves férfi, csak néha érzem furcsán magam a közelében, de ez természetes, elvégre nem ismerem. Igyekszem őt megismerni. Ezt mantrázom magamnak a tükör előtt állva, miután megmosakodtam. Ezek után felöltözök, majd kikukucskálok az ajtón. Csendben próbálok keresztül szelni a nappalin, ekkor látom csak meg, hogy ő már rég nincs a kanapén.
- Ohh…Ez csak a takaró. - nyugtázom hangosan magamnak. Biztosan dolgozik már. Nem baj, itt az idő Ashi, hogy elkezdhesd a bizonyítást! Még fáj kicsit a torkom, de főzök magamnak egy gyógyteát. Nem igazán vagyok éhes, semmi sem menne most le a torkomon. Kihasználva az időt, jobban feltérképezem a lakást, közben szépen összepakolok mindent és egy rövid időre kinyitom az ablakot, hogy egy kis friss levegőt eresszek be a falak közé. Kimosom a szennyes ruhákat is, az alsó nadrágoknál próbálok elvonatkoztatni mindennemű vizuális képtől. A tegnap viselt nadrág esetében viszont az olajos folttal igencsak meggyűlik a bajom, de nagy meglepetésemre hideg vízbe áztatva, jól megszappanozva kijön az anyagból. Mint a vér…Miután felaggattam a ruhákat a fürdőkád felett lógó zsinórokra, amihez székre kellett álljak, mert nem értem el rendesen, úgy döntök, megpróbálkozom a főzéssel. Elvégre vendéglátóm biztos éhes lesz, amint hazajön. A konyhában elveszetten próbálkozom, egyszerűen nem találom a helyem.
- Borzalmas feleség lenne belőled Ashina!!!! - biggyed le az ajkam. Megpróbálkozom egy levessel, talán az menni fog. Elvégre csak víz kell hozzá és zöldségek. Találok hagymát, répát, zöld növényeket és pár szem krumplit. Pucolok, szeletelek, aprítok és aztán mindet megúsztatom a lábosban. Sózom, borsozom meg valami sárga, erős illatú fűszert is szórok bele. Úgy emlékszem, azt is kell. Míg fő a leves, elpihenek a kanapén és előveszem az egyetlen könyvet, amim jelenleg van. Már kétszer kiolvastam, de mivel szeretek olvasni és nincs más, így beérem azzal is. Kezdek elpilledni, mikor meghallom a kulcs csörgését. Kíváncsian pislogok az ajtó felé, de csak egy nagy falappal nézek farkasszemet, ami alig fér be a kis résen keresztül.
- Szép estét! - köszöntöm Riest és érdeklődve nézem, mit csinál.
- Meglepetés?? - kérdezek vissza a nagy falapra pislogva. Leteszem a könyvet a dohányzóasztalra, majd felkelek a helyemről, közben nem igazán tudom, hova álljak, mert úgy érzem, mindenhol útban vagyok. Szinte nem is figyel semmi másra, csak a dolgára. Összecsukja az ágyat, alatta pedig egy rakat szemét hever, amire nem is gondoltam.
- Jajj, sajnálom! Nem gondoltam, hogy az ágy alatt is ki kellene takarítani! Kérlek, ne haragudj meg érte! - kérem szégyenkezve, miközben tekintetemmel a szemetes felé pislogok. Nem is értem a kérdését…
- Miért ne nézhetnék oda? Ez csak szemét, nem? - kérdem visszaballagva mellé, majd átnyújtom neki a szemeteszsákot, aztán leguggolok, hogy a segítségére lehessek. Egy erős illatú zöld növénygumó akad a kezembe. Szagolgatni kezdem.
- Ez milyen fűszer? És mit keres itt a földön? - érdeklődöm meg, majd hirtelen eszembe jut a leves. A kis konyhai részhez sietek és lezárom, mielőtt még kifutna. Megkavarom, leellenőrzöm, hogy minden megfőtt e. Van ami szét is főtt. Mélyet sóhajtok.
- Kimostam a szennyest, ha nem baj. Szerencsére kijött a nadrágodból az olajfolt. És csináltam levest is. Remélem ehető. Még soha sem főztem. De igyekszem megtanulni. - szabadkozom, miközben odasétálok megcsodálni a „művét”, de alig férek oda. Ez a nagy paraván sehogy sem illik ebbe a kis lakásba.
- És akkor te hol alszol? - kérdem tőle az összecsukott ágyra pillantva, mire kijön a kis helyiségből, én pedig ösztönösen hátra lépek, de neki ütközöm a kanapé támlájának és hogy elkerüljem a kellemetlen konfrontációt, inkább hagyom magam átbukdácsolni rajta. Elég nevetséges látványt nyújthatok. Sóhajtva terülök el az ülőalkalmatosságon a beütődött derekam simogatva, majd lebiggyesztett ajkakkal pislogok fel rá.
- Már így is sokat tettél értem, nem tudom, hogyan is hálálhatnám meg. Miattam nem kell átrendezd a lakást. Kérlek ne tedd, maradjon minden úgy, ahogy eddig, nem akarom rosszul érezni magam emiatt! Nekem teljesen megfelel ez a kanapé is. Nagyon kényelmes. - simítok végig rajta és komolyan is gondolom. Igyekeznem kell a zavaromat, idegességemet és feszültségemet elrejteni, hiszen biztos azt hitte, hogy azért érzem magam ennyire rosszul, mert nincs külön szobám, holott én már annak is örülök, hogy van hol álomra hajtani a fejem.
reveal your secrets

Ries


Ries legénylakja Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
14
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 08, 2021 12:21 am
Következő oldal


Ashina és Ries
Zuhanok egy nagyot a kanapéról, mikor a nap már száz ágra süt. Rémálomból keltem, mely Ashináról szólt, mégsem tudtam, hogyan kerültem a kanapéra, illetve mellé, az első pillanatokban. Mi történt az este? Kifőztem Donna "varázsitalát", közben beszélgettünk. Ő fáradt volt, csúnyán köhögött, fürdeni és aludni vágyott. Igen, szóba került az édesapja meg a vőlegénye. Hogy is hívták? Richard...
Elég későre járt már. Mielőtt fürdeni indult, kért tőlem valami hálóruhának valót és egy inget tudtam neki adni.
- Ha végeztél, bemutatom a barátaimat - ígértem neki, mert korábban kérdezte a halak nevét. És valóban, bár fajtájukat nem tudom megnevezni, nevük azért mégiscsak van. Mikor kilépett a fürdőből, feszes combja megvillant az ingem alatt.
- Hmm... - hallattam elismerően, egy bólintás kíséretében. - Megtarthatnád az ingem, mert elképesztően jól festesz benne - tettem hozzá. Kaján vigyorom mögött korholtam magam. Jó, hogy feszes, mégiscsak egy fiatal lány. Egy tapasztalatlan ifjú hölgy, akit igazán nem kéne lenge öltözékre biztatnom.
Ígéretemhez híven az akváriumhoz intettem, ám mikor mellém lépett, elvarázsolt a friss illatával. Kedvem lett volna combjaira hajtani fejem és mélyen beszívni ezt az illatot. Az akváriumban feltörő buborékok gyorsabban és sűrűbben szöktek a vízfelszín felé, merthogy én tápláltam levegő mágiával és ami engem illet, a pulzusom is felszökhetett. Persze a halakat nem érdekelte nagyon ez, ahogy a gazdájuk jelenlétével sem törődtek.
- Szép estét, Kedveseim! - köszöntem nekik, de Ashinára sandítva mosolyogtam. - Ismerjétek meg Ashinát! Ashina, ők itt Nieven, Seth, és Hathor. Ott, az a három kékeszöld, kis barátságos jószág. - A három bemutatott hal, rajban élő, kissé félénk fajta. Mindig együtt járnak és a dekoráció mögött rejtőzködnek. Külső szemmel nagyon egyformák lehetnek, de én meg tudom őket különböztetni. 9 cm-ükkel nem kicsik, ám a többi halamhoz képest a legkisebbek. Köztük is a legjámborabbat hívom Nievennek. Abban biztos vagyok, hogy rá igazán illik névadójának személyisége. Ez nem mondható el Seth és Hathor halakról, azonban névadóikat éppen olyan ritkán látom, mint a rejtőzködő fajtákat.
E három összetartó hal sebesen iszkol el, mikor a nagy, rikító vörös kedvencem közeledik, a maga 15 centijével. Első cselekedete, hogy belecsíp a korallba.
- Asterin! Micsoda viselkedés ez? Nézzenek oda, ilyet csinálni a vendég előtt! Nos, ő itt Asterin. Nála nincs kecmec, ha valami kell neki, az övé lesz. Bizony lekorholja a gondatlan gazdáját is - magyarázom, vidáman. Kedves kis Astém az első, aki jelzi, ha kevés az alga. Előkaptam hát egy algalapot az akvárium alól. - Van kedved megetetni? Talán megbocsájt, ha tőled kapja. - Lassan és finoman kezembe veszem Ashina csuklóját. Másik kezemben az algalap, amit a kezébe helyezek. Egyszerűen felé is nyújthattam volna. Nevezhetném ezt véletlen, öntudatlan tettnek, de még ha kérdezné is bevallanám, hogy szándékos volt. Kíváncsi voltam a puha kezének érintésére. Ha valamit később megjegyez rólam, talán az lesz, hogy mesterien vagyok illetlen.
Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a lángvörös Asterin mellett az élénk citromsárga barátom is felkelti az érdeklődését. Lapos, 20 cm-es, és olyan az orra, mintha ő lenne a tenger pestis doktora. A frissen érkező algát épp úgy üdvözli.
- Látod, már Alastor is megkedvelt téged - mutatom be őt is.
Az algára ácsingózók mellett érdektelenül halad el egy unott képű, ám annál látványosabb hal. Testéből antenna szerű, hosszú csápok ágaskodnak. Színes, keresztbe csíkos. A csíkok az antennáin is átívelnek, gyönyörű összeállítás a természettől.
- Ismerd meg Athant. Őt inkább garnélával lehet lenyűgözni.
Jól körbenézek, hogy megtaláljam az utolsót, aki a személyes kedvencem. Sárga-fekete színű, kerek úszókkal, igazán bájos teremtés. Most is kedvenc lakóhelyén, egy virágállatban bujkál, de azért lehet látni.
- Végül, de nem utolsó sorban, ő ott Ahriman. Igazán békés teremtés, ezen felül csak ő képes szót érteni azzal a virággal. A többiek nem csípik... mert a virág csípné őket. Hát, ők lennének a barátaim. Jó éjt, halak!
Szándékom volt színt vinni az estébe, hogy Ashina jobban ellazuljon, mielőtt álomra hajtja a fejét.
Elmúlt az éj és igazán nehéz volt az ébredés. Fejem fáj, mindenem fáj, mert nem szoktam hozzá még a kanapéhoz. Gyorsan rendbe vágom magam. Felveszek valami vállalható göncöt és halkan távozom. Látom, hogy ébredezik, de ha gyorsan eltűnök, talán még visszaalszik. Az iskolában teljes figyelmem a kölyköké, ám este beszerzek egy kis meglepetést. Olyat, amihez hozzájutok és ami gyors megoldást jelent a privát tér gondjára, ha máshogy nem, legalább átmenetileg. Lehetőségem és választásom egy bontott OSB lapra esik. Vékony elválasztófalnak ideális. Mikor elhozom, már tudom, hogy nem fog felérni a plafonig. Ha kint gyertyát gyújtok, az bizony átszűrődik majd.  Következő, kiábrándító felismerésem, hogy az ablakaim sem úgy helyezkednek el, ahogyan egy teljes ablakot a "kis szobának" adhatnék. Ha az ablakokhoz igazítom a falat, akkor a kanapé nem fér el a kinti oldalon. Erről is lemondok inkább. Végül a fal nem lesz más, mint egy paraván, de még az is jobb, mint a semmi.
- Szép napot, Ashina! - köszönök hangosan és betuszkolom az ajtón ezt a förmedvényt, amit szereztem. - Hoztam egy kis meglepetést. - Az, más virágot visz egy hölgynek, én építési hulladékot.
- Lesz egy szobád. Ha nem is tökéletes, de lesz. - Miközben magyarázom, rögtön munkához is látok. Leülhetnék, pihenhetnék pár percet, de én le akarom nyűgözni. Összecsukom az ágyat, hogy legyen hely a paravánnak. Ekkor felszínre bukkan mindaz, ami az ágy alá csúszott korábban és megfeledkeztem róla. Kiürült rumos üveg, kevés "erősebb cucc" a vízipipához...
- Na jó, most kérlek ne nézz ide! - kérem, miközben összeszedem zűrös életem terhelő bizonyítékait. Ezután felszögelek az OSB lapra négy talpfát és felállítom oda, ahova most éppen csak befér.
- Kicsit lemosom még, aztán holnap le is festem, hogy kinézzen valahogy. - szólok. A paraván vége pont az ablak közepére mutat. Igazán szerencsétlen látvány. De legalább van egy "ajtónyi" hely az ablak és az OSB lap vége között.
- Ide feltehetünk egy függönyt, vagy szerzek még egy ilyen lapot és csinálunk egy tolóajtót. Ahogy neked jobban tetszene - vetem fel. Közben a kis éjjeli szekrényt betolom az új "szobába", hogy mégse csak az ágy legyen ott. Nem fér be, nem baj. A paraván nincs lerögzítve, egyszerűen arrébb tolom. Mikor kijövök, tapasztalatom, hogy most idekint lett szűkös. Nem férek el a "fal" és a kanapé háta között...
- Még... megoldjuk ezt valahogy.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 01, 2021 9:18 pm
Következő oldal



Otthonra találva
Jól viselkedem, ahogyan azt a szüleim tanították, tisztelettudó vagyok. Megfogadom magamnak, hogy igyekszem mindenben úgy cselekedni, hogy ne legyen baj belőle, próbálok a kedvére tenni, hogy ne haragudjon meg rám és ne űzzön vissza az utcára. Nem fogok szégyent hozni Donna mamára. Tudomásul veszek minden egyes elhangzott szót. Szóval sírni sírhatok…de nem szeretnék. Szeretném, hogy erősnek lássanak, aki nem pityeredik el minden egyes alkalommal, mikor úgy érzi, túl sok teher nyomja a vállát. Hisz mások nehezebb helyzetben vannak, mint én, nem igaz? Nekem most már van otthonom, van akiknek ez még mindig nem adatott meg. És még arra is van remény, hogy aput visszakapjam. Ideje, hogy most én dolgozzam meg a családom jövőjéért! Megesküszöm neki, hogy nem fogok ellenkezni a szavaival, ám nem egészen olyan választ kapok, mint amire számítottam. ”Rendben Ashina, szeretem, ha egy lány szófogadó és nem beszél vissza.” Vagy valami ilyesmi. Mint, ahogy apu is mondaná. Miért kellene vigyázzak egy ilyen ártalmatlan esküvel? A tekintetünk összetalálkozik, az arcom pedig vörösödni kezd. Úgy érzem, megint felment a lázam…Vagy le se ment??? Nem sokáig nézünk farkasszemet, mert tekintete lejjebb vándorol és elidőzik rajtam egy rövid ideig. Ám ennyi idő bőven elég, hogy kellemetlenül kezdjem érezni magam. Hatalmasat nyelve a plédet a nyakamig húzom, nem akarom, hogy így nézzen rám. Rettentően kellemetlen...Richard is így nézett rám. Meg azok is, akik elől Donna mama megmentett. Szóval így néznek minden nőre a férfiak? A gyomrom görcsbe rándul, szinte belepréselem magam a kanapéba és azt kívánom, bárcsak eggyé válhatnék a bőrüléssel. Közli, hogy ő nem fog bántani engem, de nem nyugtatnak meg a szavai, inkább csak még jobban összezavarják a fejem. Udvarlók? Ááásó??? Az meg minek??? Bántaná? Megtenné? Értem? A fejemben visszhangoznak a szavai. Ha csak rád nézek…Beleborzongok. Egy árnyalattal vörösebbé válik az arcom.
- Hát az úgy volt, hogy…Csak egy udvarlóm volt. Richard, a vőlegényem. Rajta és apun kívül soha nem ismertem más férfit. Tizenhat évesen ígért apu hozzá. Majdnem hozzá is mentem nemrég, de az igen előtt jött az a pusztító vihar és…végül nem lettem a felesége. De mindegy. Bocsánat, hogy ennyit beszélek. - fecsegem és igazából nem is értem, minek magyarázkodom, de legszívesebben magamra rántanám azt a plédet. Szerencsére elkezdek köhögni, ezért úgy dönt, hogy megfőzi nekem a gyógyfőzetet. Fellélegzem, amint a tekintetét leveszi rólam. Kifújom a levegőt. Fáradt vagyok és minden olyan zavaros. Az egész kobakom haszontalan. Ami benne van, egy nagy katyvasz, amúgy is fáj mindenhol. Minél hamarabb meg kell gyógyuljak, hogy végre hasznos tudjak lenni a férfi és a magam számára is. Keresnem kell valami munkát is. Donna mama sem csalódhat bennem! Próbálom az állapotom szerint azért hasznossá tenni magam és megszabadítani a halacskáit a gyökérdarabtól. A művelet közben a zavarom is oldódik. Az akváriumi állatkák felől érdeklődöm, de ő sem tudja megmondani, milyen fajták. Miután segítettem neki, ha ugyan segítettem, visszaülök a helyemre, hogy ne legyek láb alatt.
- És mi a nevük? - érdeklődöm meg tőle, miközben szerencsére kevésbé zavaró mederbe terelődik a beszélgetés.
- Még él. Nem adom fel a reményt, hogy egyszer felébred és láthatom őt büszkének lenni! És köszönöm! - mosolygok rá szelíden, miközben átveszem tőle az erős illatú, forró italt. Nem igazán szeretem az ízét, de muszáj meginnom, hogy jobban érezzem magam. Aprót kortyolok belőle, majdnem kisüti a nyelvem. De jól esik a melegsége. Fújkálni kezdem a gőzölgő italt, hogy kevésbé legyen forró, közben megérdeklődöm tőle, mit hol találok. Újabb adag langyos korty csorog le torkomon, ekkor ér a felismerés. A teát majdnem sikerül félre is nyelnem. Pislogva nézem, ahogy elvonul, hogy megágyazzon nekem az egyetlen ágyon, ami a lakásban van. Az ő ágyában. Együtt is kell aludnom vele??????????? Erről nem volt szó! A fejem ingatom jobbra is, balra is, de tényleg csak egyetlen egy darab franciaágyat látok a lakásban a kanapén kívül.
- Kérlek ne fáradj…Nekem a kanapé is tökéletesen megfelel! - jegyzem meg csendesen, de talán meg sem hallotta, csak teszi a dolgát tovább. Édes jó Istenkém!!!! A gyógytea a nyitott ablak miatt iható hőmérsékletűre hűl, így az egészet megiszom egy szempillantás alatt, miközben fintorba vált az arcom. Ez tényleg borzalmas ízű! Miután mindent elrendezett, úgy döntök, bőven elég volt mára ennyi, túl sok minden történt. Ha vele kell aludjak, akkor vele alszom. Azt mondta, nem fog bántani…Elmosom magam után a bögrét, majd a kis táskámat felnyalábolva elé állok. Egy pillanatig töprengek, mielőtt kinyögném a kérésem.
- Nincs alvóruhám. Kérhetnék valamit, amiben aludhatok? - lesütöm a szemeimet és hagyom, hogy a hajam az arcomba hulljon. Amint átnyújtotta, be is spurizok a fürdőbe és magamra csukom az ajtót. Felsóhajtva engedem meg a csapot, miközben levetkőzöm. A ruháimat szépen összehajtogatva ott hagyom az egyik polc tetején, holnap ki kell mosnom, hogy holnap után legyen mit felvennem. Aztán felkötöm a hajam és hagyom, hogy minden feszültség kiázzon belőlem a meleg vízbe merülve. Ismét eszembe jutnak újdonsült lakótársam szavai, kiráz a hideg is. Miután megmosakodtam a levendula illatú szappanocskámmal (amit saját magam vettem az utcazenélésből, hogy legalább ennyi megmaradjon a régi életemből, a kedvenc illatom), gyorsan rendbe szedem magam és felhúzom a kölcsön inget, ami szerencsére nagy rám és legalább a combom feléig leér. Nem ártana majd leszőrteleníteni a lábaimat is lassan…Kifújom a levegőt, kilépek a fürdőből, majd szélsebesen beviharzom a szobába, lepakolom a cuccaimat a komód mellé, aztán bebújok a puha párnák közé és a nyakamig húzom a takarót. Lehunyom pilláim. Kényelmes fekhelyemen hamar rám talál az álom. Végre nyugodtan kialudhatom magam…
Mire újra kinyitom két szemem, már a reggeli napocska fénye süt be az ablakon. Mosolyogva nyújtózom ki és meghempergek kicsit az illatos ágyneműben. Felemelő érzés! Miután kipislogtam a szemeimből a csipát, körbenézek az idegen szobában. Egy pillanatra rémülök csak meg, de gyorsan eszembe jut, hogy hol is vagyok. Szemeimmel fürkészően tekintek körbe Riest keresve, aki a kanapén alszik. Tehát nem velem aludt. Hála a magasságosnak! Nem tudom, hány óra lehet, úgy vélem még egész korán. Amióta az utcán élek, nem sokat alszom. Sokáig fent vagyok, mert nem merek elaludni és korán kelek, mert meg kell keresni a napi betevőt. De most egészen jól aludtam, a fejem sem fáj. Csendben, lábujjhegyen osonok ki a fürdőbe, hogy elintézzem a reggeli kisdolgomat. Míg a mellékhelyiségen ücsörgök, észreveszem, hogy a fürdő egyik sarkában szanaszét hevernek Ries tegnapi ruhái. Miután végeztem és alaposan kezet mostam, úgy döntök, összehajtogatom a ruháit, hogy majd azokat is kimoshassam ma. Remélem látja az igyekezetemet és elégedett lesz velem. Miközben a nadrágját hajtogatom, észreveszek rajta egy sötét foltot. Ó…olajfolt lenne? Az nehezen fog kijönni a nadrágból.
reveal your secrets

Ries


Ries legénylakja Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
14
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 31, 2021 1:28 am
Következő oldal


Ashina és Ries
Ha Ashina felszabadult lenne mindjárt az első nálam töltött napon, na az volna csoda. Ezzel szemben ő sokat vár el magától. Fogadkozik, hogy nem fog sírni. Szemöldököm felszalad, hagyom, hogy arcomra látványosan kiüljön a meglepettség majd mosolyogva rázom a fejem.
- Ettől az ígéretedtől eltekintek - jelentem ki. - Ugyan miért akarnám, hogy ne sírj? Az normális.
Később még eskü is elhangzik, ráadásul arra, hogy nem fog ellenkezni.
- Hajjaj, az eskükkel vigyázz! Főleg, ha férfinak teszed - tanácsolom neki. Most még a mosolyom is másfajta. Mégiscsak egy ifjú hölgy. Ártatlan, szelíd, feszes. Szemem erősen fürkészné, vissza-vissza fogom, de nem teljesen. Úgy vélem, kell, hogy lássa, miképpen tekintek rá, mert más férfi ugyanígy fog. - Felteszem, még nem tudod, mikor mi zajlik a fejünkben. Na, most én is teszek egy ígéretet: nem foglak bántani! Ugyanakkor... ha csak rád nézek, nem hiszem el, hogy nem lohol utánad udvarlók hada. Ezért kérlek, bárki bántani akar, szólj! Ásó van, hely van. - Főleg a falon kívül, ahol senki sem keresné a delikvenst, de ezt nem teszem hozzá. Ashina embernek gondol, egyszerű tanárnak. Azok meg nem rohangálnak odakintre.
Beszélgetésünket a fránya megfázással járó köhögés szakítja félbe. Idő van, neki látok a gyógyszernek. Ő nagyon nincsen jól, ennek ellenére segítene a főzésben is. Nos, amit tőlem lát, erősen indokolja az ajánlatát.
- El kell ismernem gyenge képességeimet, de neked most a pihenés a leghasznosabb - felelem. Később majd hagyom művészkedni a konyhában, ha jobban lesz. Addig is, biztos vagyok benne, hogy művem eredménye jó. Recept szerint jártam el, még ha rögös volt is az út. Meg aztán, mit mondanék Donnának, ha az én löttyömtől távozik el szegény lány? Ennyire csak nem foghatok mellé.
Míg belemerültem a főzésbe, nem figyeltem az elrepülő darabok útját. Azt sem látom, milyen csatát vív Ashina az akváriumom tisztaságáért. Jön egy kérdés, örömmel fogadom, hogy érdeklik a halaim, mit sem sejtve ennek okáról. Itt ér a felismerés, hogy a legtöbb, általam ismert halfaj nevét nem tudom a mai modern nyelven. Mikor Donna rám talált, volt bőven nyelvi akadály, amit azóta kiküszöböltem. Azonban itt, a falak börtönében senkit sem érdekelt a tenger mélye. Néhány közismertebb nevet persze tudok, mint bálna, vagy delfin, de hogy, például azt a sárga-fekete kis szarost az üveg mögött miképp nevezzem, arról fogalmam sincs.
- hááát, valójában nem tudom - szólok lassan, tanakodva. Enyhe zavarom most jól látható rajtam.
Mikor hirtelen káromkodásommal megrémítem, csak akkor veszem észre, mivel küzdött mostanáig. Igyekszem nyugtatni, közben Istenre és az apjára terelődik a szó. Mélyet sóhajtok.
- Őszintén sajnálom édesapádat. - Ennél többet nem mondhatok. Ha mondanék is nem volna igaz. Csendben átadom neki a frissen főzött gyógyszert, remélem jobban lesz tőle. Szerencsére ő is a gyógyulásra koncentrál. Úgy vélem, az apja is ennek örülne.
Kicsi ez a lakás. Az egyik végét rendeztem be alvásra. Középen nappali, a másik végében konyha. Mindez gyakorlatilag egy légtérben, egy kis garzonba nyomorítva. Magamnak bőven elég volt mostanáig.
- Az ágyon, természetesen. Amíg leküzdöd ezt a rossz kinézetű löttyöt, elintézem. - közben adok neki még egy plédet. - Jól takarózz be, szellőztetünk egy rövid ideig. Ha tudtam volna, hogy Donna beteg vendéggel érkezik, nem füstölöm tele a lakást. - Kinyitom az ablakot, azután első dolgom elrakni a vízipipát. Felhúzok friss ágyneműt és mire ezekkel végzek, be is csukom az ablakot. Ekkor bekísérem a fürdőbe. Ashina, amíg odabent van, nem látja, hogy a fatüzelésű kazánt segédeszköz nélkül gyújtom be. Ez adja neki is a meleg vizet, és a lakásnak is a meleget. A szellőztetés miatt kissé lehűlt, de mire majd kijön, újra jó idő lesz. Tudom, hogy fáradt. Amint végez, mehet is aludni. Ha azt látom, hogy viszonylag jól van, nem zaklatom kérdésekkel. Elfújom az összes gyertyát és magam is elintézem az esti tisztálkodást. Ruhámat hanyag módon a szennyesnek kijelölt sarokba dobom. Most eszembe se jut, hogy a fekete vérem nyomot hagyott a nadrágomon. Átszivárgott a zseben, amiben az ujjamat szorítottam. Megfeledkeztem róla, így az most ott hever, premier plánban. Tudatlanságom nyugalmával dobom el magam a kanapén és merülök álomba.
Álmomban az iskolában vagyok, ahol tanítok. Mindenféle nehéz sorsú gyerek jár ide, bár az elmúlt évtizedek fényében szerintem ez elmondható minden iskoláról. Árvák, félárvák, otthonukat vesztett menekültek, nincstelenek. Álmomban megjelenik egy lány, akit régebben tanítottam és aki hozzám fordult jobb híján az első vérzése alkalmával. Sajnos se anyja, se nővére nem lévén. Segítséget kért tőlem, én pedig először nem tudtam, mit tegyek. Női kollégák világosítottak fel, hogy régen erre milyen megoldások voltak, manapság viszont szűkösek a lehetőségek. Megmutatták, hogyan készítsek.... khmm..... eszközt, textíliákból, amik már másra nem kellenek, ha megint hozzám fordul egy lány.
Álmomban ez a lány ismét ugyanazt kéri tőlem, mint a valóságban. Azonban arca megváltozik, már Ashina áll előttem, csak a kérés marad ugyanaz. Én pedig álmomban varrni kezdem a kötözős betétet. Ashina hangján hallom, "nem elég, túl vékony". Tovább dolgozom rajta. Ismét mondja, "túl vékony". Kérdem, "miért?" És feleli, "mert sok a vér". Mikor felé fordulok vérben látom, de kard vágta át a testét. Felriadok.
Megszoktam, hogy az ágyon van hely forogni a rémálmoktól, viszont a kanapé más, onnét zuhanok egy nagyot. Körbenézek, csak álom volt. Remélem, hogy beteg vendégem nem ébredt fel rám. Talán eléggé legyűrte a megfázás, hogy most békésen aludjon. Viszont nem lesz ez így jó, hosszútávon. Kell majd neki a saját zug, ha azt akarom, hogy maradjon, márpedig azt akarjuk, Donna is, meg én is. Elhatározom, holnap átalakítom ezt az egérlyukat...
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 24, 2021 2:42 pm
Következő oldal



Otthonra találva
Donna mama bátorító szavai csak kicsit nyugtatnak meg, de próbálom összeszedni magam. Az első benyomás mindig meghatározó. Ő egész rendi férfinak látszik, én meg egy hisztis kis libának tűnhetek a szemében. Igazán nem akarok rossz benyomást kelteni benne, elvégre nem vagyok ilyen…Szedd össze magad Ashi!!! Elfojtom a könnyeim és megeresztek egy mosolyt, amikor lerakja elém a finoman gőzölgő teát és még egy zsepit is odacsúsztat mellé. Olyan figyelmes, pedig nem is kértem, viszont tényleg szükségem lenne rá. A taknyosság sajnos a megfázás velejárója.
- Köszönöm szépen! Nem vagyok ám ilyen sírós picsogós, csak most sok minden összejött. De megígérem, hogy nem fogok többé elpityeredni. - magyarázom ki magam szipogva, mielőtt még kikísérné Donna mamát, aki hamarosan távozik és kettesben maradok Riesszel. Közben kifújom a nózimat, majd azon tanakodom, hova is tegyem a zsepit. Dugjam zsebre? Még szükségem lesz rá, úgy érzem. Zsebre dugom és kicsit kibújok a meleg pléd mögül, hogy a teával melengessem tovább magam. Jólesően belekortyolok. Azonnal átjárja a testem a melegsége. Ries velem szemben foglal helyet. Azon tanakodom, mit mondhatnék neki. Azt tudom, hogy hogyan kell viselkedjek. Csak úgy, mint otthon, tisztelettudóan és szófogadóan. Nem szeretnék senkinek se csalódást okozni. Mivel elég kis takaros a lakása, megdicsérem a lakásbelsőt. Ezzel nem foghatok mellé. Kérdőn pillázom rá, mikor azt ecseteli, hogy máshogy is érezhetem magam ebben az új helyzetben, nem csak jól. Úgy döntök, inkább nem kérdezek rá, hogy értette ezt pontosan, nem szeretném, hogy még ostobának is tartson a hisztis mellett. Szégyenemben elsüllyednék…
- Nem akartam ellenkezni. És nem is fogok, erre megesküszöm! - biztosítom afelől, hogy szófogadó lány vagyok, nem lesz velem gondja. Nem szeretnék teher lenni az ő nyakán is. Sajnos viszont a köhögést nem tudom kontrollálni, így az átveszi a torkom felett a hatalmat.
- Elnézést. - szabadkozom rekedtes hangon, majd ismét jó nagyot kortyolok a teámból.  Nem sokáig marad tétlen, a köhögésem hallatán nyomban neki is áll a gyógyfőzet elkészítésének. Olyan kínos ez! Nem akarom ugráltatni…
- Ha megmutatod, mit hol találok, legközelebb én is meg tudom csinálni magamnak, nem kell fáradj vele. - jegyzem meg és fészkelődni kezdek a helyemen. Igaz, hogy nem tudok főzni, de egy gyógyfőzet elkészítése nem lehet nagy ördöngösség, főleg, ha recept is jár hozzá, nem igaz? A nyakam nyújtogatva nézem, hogyan is készíti el az italom, de mivel háttal áll, nem sokat látok belőle. Az azért szembetűnik, hogy ő sem lehet mesterszakács, ugyanis nem minden hozzávaló a kotlában landol, ide-oda potyognak a darabok, az egyik az akváriumban röppen bele. A szám hatalmas O-t formál, mert eddig nem vettem észre, hogy olyanja is van. Úgy döntök, hasznosabbá teszem magam, hogy lássa, nem vagyok teljesen haszontalan. Az akvárium elé slattyogok és megpróbálom kihalászni a gyökérdarabot azzal a pici hálóval, amit az akvárium mellett találok. A gyökérdarab jó nagy falat lenne a halak számára, de azért megpróbálják szétszedni.
- Milyen fajta halacskáid vannak? - kérdem őt, miközben már majdnem sikerrel járok, de a hirtelen jött káromkodására ijedten ejtem vissza a gyökeret a vízbe, immáron a hálófogó társaságában süllyed a fenék felé.
- Bbbbbo…bocsánat! Nem direkt csináltam! - sütöm le a szemeimet és nem merek ránézni, csak azután, miután közli velem burkoltan, hogy nem én vagyok most a ludas. Nem tudom, mi történt vele, mert a nagy halászatban lemaradok ujjvágásának tényéről. Furcsa szokás az urat szidni, de ezzel talán nincs egyedül, úgy érzem. Hozzá se lehetett túl kegyes, főleg, ha ismeri Donna mamát. De még nem merek ilyen személyes kérdéseket feltenni neki, hiába vagyok kíváncsi a történetére. Belenyúlok kézzel az akváriumba, hogy helyrehozzam a hibámat és kihalásszam, ami nem odavaló.
- Nem tudom, mi az oka. Apu szerint azért hagyott el bennünket, mert már nem vagyunk méltóak a szeretetére. Talán így is van. Én már nem tudom, miben higgyek ezzel kapcsolatban. - vallom be neki őszintén kerülve a szemkontaktust. Miután sikerrel jártam és bezsebeltem egy halacska csiklandozását is, úgy döntök, nem rontom tovább a megítélésemet. Amúgy is hasogat az egész fejem. A hálófogót az akvárium mellé teszem, a gyökérdarabot pedig az asztalra, mivel nem tudom még, hol a szemetes kuka, aztán visszaosonok a helyemre és becsavarom magam a meleg és puha plédbe. Eszembe jut valami a melegbe burkolózásról.
- Ha megittam a teát, ki kell izzadnom a betegséget, azt mondta Donna mama. Megmutatod majd nekem, hol fogok aludni? És hol a fürdő? Nem szeretnék koszosan a szép tiszta ágyneműbe feküdni. - az utolsó szavakat egész halkan mondom. Olyan fura erről egy idegen férfival beszélni…
reveal your secrets

Ries


Ries legénylakja Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
14
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 21, 2021 12:19 am
Következő oldal


Ashina és Ries
Hagyom, hogy Donna vigasztalja, amíg elkészítem a teát. Csak addig, mert ez most már az én dolgom lesz. Donna elmegy és másokról fog gondoskodni. Innentől a többit kettőnknek kell megoldani. Ami azt illeti, a sírás benne volt a pakliban. Hajléktalanság, betegség, ezek ritkán járnak egyedül. A nehéz sors újabb nehézségeket vonz, mindaz alapján, amit eddig tapasztaltam.
Ashina talán azért sírt, mert fél, hogy újra utcára kerül, vagy éppen idebent nálam van valami, ami félelmet kelt benne. Lehet az is, hogy apjáért aggódik, akiért innen semmit sem tehet, vagy attól tart, hogy üldözője már a küszöbön áll. Még azt is el tudom képzelni, hogy olyasmi kínozza, amit meg se tudnék tippelni. Bár nincs bennem emberi lélek, amióta itt élek, ember gyerekekkel foglalkozom. Ezt-azt láttam már. Elkészül a tea, még forrón elé rakom. Mellé teszek egy textil zsebkendőt is.
- Csak bátran, hadd jöjjön, ha muszáj - magyarázom a zsepit. - Kikísérem Donnát, mindjárt jövök - így is teszek. Az ajtóban elbúcsúzok pártfogómtól, de előbbi gondolataimból semmit sem árulok el. Lesz időnk, hogy magam lássam meg, hová vezet ez a megoldás és nagyon nem szeretném, hogy Donna sokat aggódjon.
- Akkor, viszlát pár nap múlva. Vigyázok rá, ígérem! - Rövidre zárom a búcsút. Még a végén meggondolná magát és a hátán cipelné mindenhová, mert nem tudja hova rakni. Donna mama képes rá, ha valakit nagyon megszeret és egyszer ez viszi a sírba, attól félek.
Visszatérve, lehuppanok Ashinával szemben. Kedvesen dicséri a lakásomat. Aranyos, remélem tényleg nem illemből vagy félelemből teszi.
- Köszönöm. Szeretném, hogy jól érezd magad itt. De ugye tudod, hogy érezhetsz másként is? Mindemellett akkor is kérünk, hogy maradj egy ideig - a többes szám alatt Donnát és magamat értem. Ashina csúnyán köhögni kezd. Ezt erősen megszenvedi. A szatyorra nézek, amit Donna itt hagyott.
- Jó anyánk biztos tudta, milyen gyógyszer kell neked. Kitartás, máris elkészítem. - Felkapom a csomagot, felteszek vizet forrni és közben átböngészem a receptet. Amit hámozni kell, azt hámozom, amit darabolni, azt darabolom. Nem vagyok jó szakács. Konyhakéssel meglehetősen ügyetlenül bánok. Késem alól kipattannak néha darabkák és puskagolyóként rohangálnak a lakás légterében. Most egy gyökér darab az akváriumban landol, értetlenül bámulják a halak. Mellettem a víz már javában forr, mire végzek az előkészületekkel. Az utolsókat elsietem és megvágom az ujjam.
- AZZISTENIT! - morgom mérgesen. Haragom azonnal elszáll. Az alapanyagok helyükre kerülnek én pedig vendégem felé fordulok.
- Remélem, nem ijesztettelek meg. Előfordul, hogy szidom a "jó öreget". Lehet, hogy ezért nem jön vissza? - kérdem, egy vigyorral. Ujjamat zsebembe rejtve szorítom. Még csak az kéne, hogy lássa a fekete vérem.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 9:57 pm
Következő oldal



Otthonra találva
Úgy elbóbiskolok, hogy szinte a beszélgetésük egy összemosódott masszává válik a füleimben. Hirtelen egy öblös férfihangra riadok fel, aki a nevemet szólítja, ijedten pillázok a kedvesen mosolygó idegenre. El kell telnie egy pillanatnak, hogy tudatosuljon bennem, ő az a férfi, akinek a gondjaira akar bízni Donna mama. Rhys? Ries? Jujj, nem jegyeztem meg a nevét! Idegesen fészkelődni kezdek a helyemen. Úgy fáj az egész fejem, olyan, mint egy nagy fájdalomgóc. Kérdésének első felére csak megrázom a fejem. Gondolni sem tudok az ételre. De a meleg tea hallatán félszegen bólintok.
- Igen, egy meleg tea jól esne. Köszönöm szépen. - hangom halk, kicsit rekedtes. Igazából nem tudom, mit is kellene még mondanom, soha sem kerültem még ilyen helyzetbe, borzasztóan szégyellem is magam.
- Nagyon rendes tőled ez fiam, meglásd, vissza fogod még kapni az élettől! - jegyzi meg Donna mama akkora mosollyal, hogy még a szarkalábai is felfele kunkorodnak.
- Itt vannak a leány gyógyfüvei és itt a receptje is. - teszi le a kis papírzacskót az asztalra benne a recepttel.
- Az a hátitáska pedig a holmijait tartalmazza. - mutat a falhoz támasztott kis motyóm felé, majd ráncos kezeibe fogja az egyik kis kacsóm és rám mosolyog.
- Többre vagy hivatott, mint az utcán zenélni a farkasüvöltő hidegben. Szépen be is rekedtél, látod? De meglásd, itt jó sorod lesz leányom. Ries rendes fiatalember, nem kell félj tőle! Mutasd meg, mire vagy képes! - paskolja meg a kezem, mire könny szökik a szemeimbe. Nem akarok sírni, de a gombóc csak gyűlik a torkomban. Donna mama nem ismeri a teljes múltam, fogalma sincs róla, hogy soha életemben nem maradtam még kettesben idegenekkel, főleg nem egy férfival. Richard volt az egyetlen férfi, akit ismerhettem, de ő sem maradhatott kettesben velem soha. Számomra nagyon kényelmetlen ez a helyzet, hogy olyan ellenkező nemű személlyel kelljen együtt éljek, aki nem a férjem. Erről apu nem szerezhet tudomást, mert a szégyenbe halna bele! De nem szólok Donna mamának, mert tudom, hogy csak jót akar nekem és ha ő úgy gondolja, hogy Ries megbízható ember, akkor hiszek neki és megpróbálom megszokni. Elvégre nem vagyok hálátlan, örülök annak, hogy ilyen meleg helyen húzhatom meg magam és végre nem fagynak le a lábujjaim meg az orrom. Rosszabbul is alakulhatott volna.
- Ugyan, Ashina, ne itasd az egereket, nem hagylak el, ugyanúgy meg foglak látogatni időközönként. Viszont talpra kell állnod és az utcán ez nem fog menni. Csak a javadat szeretném, te is tudod. - feleli és még végig is simít a fejem búbján.
- Tudom. De csak úgy jön…- szipogom vissza. Nem tehetek róla, úgy érzem, hogy teher vagyok mások számára. Donna mama számára is. Mi van, ha Ries is rájön, milyen haszontalan is vagyok és kidob innen? Nagyon kell igyekeznem, hogy ne hozzak szégyent Donna mamára! Abbahagyom a szipogást, letörlöm a könnyeim a pulcsim szélével, majd előveszek egy zsepit és kifújom a nózimat.
- Mennem kell leányom. De pár nap múlva visszatérek. - azzal csókot nyom a homlokomra, majd elköszön újdonsült pártfogómtól, aztán távozóra fogja. Felsóhajtok, és míg a férfi a konyhában szöszmötöl, szemeimet körbefuttatom a lakásbelsőn. Egész otthonos. És jó meleg. Ez a kanapé pedig kényelmes. Talán a növényeket meg kellene locsolni, de majd én kezeskedem róluk. Meg kitakarítok és minden egyéb, amit megkövetel tőlem ez a férfi. Lehet, el kéne árulnom neki, hogy főzni azt nem tudok, mielőtt bekövetkezne a katasztrófa. Vagy akkor kidobna innen azonnal? Vajon milyen elvárásai lesznek velem szemben? Ilyesmiken töröm a fejem, míg vissza nem tér a nappaliba.
- Szép lakásod van. Ries, ugye? - kérdem tőle félszegen, miközben keresem vele a szemkontaktust. Barátságosnak tűnik, mikor mosolyog, a szemei vele mosolyognak. Ennek a gondolatától én is halvány mosolyra húzom ajkaim, de hirtelen újabb köhögő roham tör rám. Jajj, nem lesz ez így jó!  
reveal your secrets

Ries


Ries legénylakja Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
14
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 16, 2021 11:34 pm
Következő oldal


Ashina és Ries
- Donna! - üdvözlöm őszinte örömmel korábbi pártfogómat. - Kerüljetek beljebb! - hívom őt és a lányt, akit hozott. Nem olyan rég járt nálam utoljára. Említette, hogy egy szívességet fog kérni, most pedig bemutatja új védencét, aki hasonlóan rossz bőrben van, mint én voltam.  Donna mesél és mesél, hosszan, belefeledkezve. Nem szívesen szakítom őt félbe, de látom, hogy vendégünk nincs jól, amire mellesleg öreg barátom is kitér.
- Donna, kérlek! Hadd beszéljen ő is! - kérem, kedvesen. - Ashina! - ismétlem a lány nevét, ahogy megjegyeztem Donna beszámolójából. Rámosolygok. (Hitem szerint bizalom gerjesztően.) - Hogy érzed magad? Éhes vagy e, vagy szomjas? Egy meleg tea? - próbálkozom. Neve idegenül cseng, mint a legtöbb mai ember név. Arcát kémlelem, vajon elég e a mosoly, hogy bízzon bennem, vagy félni fog tőlem? Lelki szemeim előtt végigpörgetem a lakást. Lelki? Nem, inkább belső szemeim előtt. Az ágyamon fog aludni, jómagam pedig a kanapén. Kell egy friss ágynemű huzat, van is. Ki kell majd szellőztetni a füstöt és elrakni a vízipipát. Nem jó bemutatkozás. A konyha kicsit rendetlen, de van minden. Összességében nem áll rosszul a szénám, amennyiben Ashina is elfogadja ezt a helyet, velem együtt. Donna jár közben érte, így magam részéről mindent megteszek, ami módomban áll. Mi baj lehet? A tükrön talán még ott áll az utolsó üzenet, de szerintem már felszállt róla a pára. Ablakaimban kaktuszok küzdenek a túlélésért. Nem bánok jól velük. Azonban a tengeri akvárium virágzik. Berendeztem egyet, mivel hogy hiányzott a víz ebben a zsúfolt és nem túl szép városban. Talán megnyugtatja majd, talán, de... elektromosság híján a szűrésről és levegőztetésről magam gondoskodom, elemi mágiával. Ha rákérdez, talán kimagyarázom. Talán. Ha... ha rákérdez. Akkor viszont okos lány. Kíváncsian várom, mi sül ki ebből.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 12, 2021 5:50 pm
Következő oldal



Otthonra találva
Az elmúlt két nap nem telt túl jól. Meghűltem, fáj a torkom és a fejem is, a kedvem levert. Donna mama beszerzett nekem pár gyógyszert, főzött nekem gyógyteát is, de nem érzem jobban magam. A kórházba nem mehetek vissza, mert Richard megtalálna. Kérleltem Donna mamát, hogy csak oda ne vigyen vissza, ne adjon annak a férfinak a kezére! Azt mondta, hogy megpróbál más megoldást keresni, de nem maradhatok az utcán többé, mert nem nekem való hely. Megértem, hogy meg akar válni tőlem, hisz eddig is túl sok energiáját emésztettem fel. Folyton meg kell védenie, pedig én is tudom, hogy nem lehet mindig a sarkamban, másokkal is törődnie kell. De azért szomorú is vagyok, hogy ennyire haszontalannak bizonyultam. Úgy érzem, életképtelen vagyok.
- Gyere leányom, meglátogatunk valakit! Ha jól megy a dolog, estére már puha párnák közé hajthatod a fejed. - nyújtja a kezét felém a néni, majd felsegít a helyemről. Elég ramatyul érzem magam, nagyon álmos is vagyok, de vele tartok. Szótlanul ballagok mellette. Vajon hova megyünk? A hideg délutáni levegő megcsipkedi forró orcámat. Talán felment volna a lázam? Egyik pillanatban úgy érzem égek belülről, a másikban pedig vacogok. Egy kiadós séta után egy bérházhoz érkezük, ahová a néni azonnal be is nyit. A második emeleti lakás egyik ajtaján kopog be. A szívem a torkomban dobog.
- Én vagyok az, Donna. - szól be az ajtón túlra a kopogást követve. Egy fiatal férfi nyit ajtót. Félszegen nézek rá Donna mama mellől. A férfi beinvitál bennünket. Örülök, hogy végre meleg helyre kerültünk, két hideg kis kezem összedörzsölöm, hogy jobban felmelegedjenek. Amint lehetőségem nyílik, azonnal le is telepszem a felkínált helyre és hátradőlök. Legszívesebben el tudnék aludni. Donna mama beszédbe elegyedik a férfival.
- Köszönöm Ries, hogy fogadtál bennünket. Erről a fiatal lányról lenne szó, Ashinának hívják. - kezd bele a néni, mire kandira kerekedett szemekkel pislogok rá. Elárulta a nevemet!!!
- Azért jöttünk, mert szeretnélek megkérni valamire fiam. Szeretném, hogy fogadd be magadhoz ezt a leányt, biztosíts tetőt a feje fölé, míg össze nem tudja magát szedni annyira, hogy saját bérleménybe költözzön. Nem szeretnék gondot okozni, továbbra is eljövök és segítek neki, de nem maradhat az utcán, ő nem oda való...- folytatja a néni, mire hatalmasat nyelek és félve tekintek az idegenre, aki a Ries névre hallgat. Most itt akar hagyni vele Donna mama???? Köhögni kezdek az izgalomtól.
- Bocsánat. - ejtem ki ajkaim között, amint végre abba marad a köhögő roham. Valamit még úgy mondanék, de túlságosan fáradtnak érzem hozzá magam. Fejemet a támlának döntöm és lehunyom pilláim. Csak pihentetni akarom őket, de hamarosan el is bóbiskolok.
- Látod? Fáradt szegény, keveset alszik, te is tudod, hogy az utcai lét milyen megviselő. Elkezdett utcazenészkedni két tehetséges ifjúval, így a mindennapi betevőt már meg tudja keresni. De ez nem mehet a végtelenségig, nem tengődhet az utcán reggeltől napestig. Ezért hűlt meg szegény. - pillant rám a szeme sarkából egy fél pillanatra, majd folytatja a férfi meggyőzését.
- Ashina egy a San Franciscoból menekültek közül. Ő az a keresett menyasszony, aki benne volt a napilapokban. Megszökött a vőlegénye elől, aki házasságba akarja kényszeríteni őt, annak ellenére is, hogy a leány nem akar hozzá menni és mindenét elvesztette a pusztító viharban. Már a rendőrséggel is keresteti az a férfi, ezért a kórházat is el akarja kerülni. Az édesapja ott fekszik kómában, nincs senkije rajta kívül, bizonyítani szeretne neki, hogy megállja a lábát egyedül is az álmait követve. Nagyon tisztelettudó, kedves, energikus teremtés, nem lenne vele gondod. Segít a ház körüli teendőkben, míg nem talál magának valami munkát. De így, az utcán kódorogva nem vennék fel sehová sem, semmi jövője nem lenne. Gyönyörű hanggal áldotta meg az élet, többre is vihetné. De ennél többet sajnos nem tudok adni neki, az utcai élet pedig nem biztonságos egy csinoska, fiatal nőnek, aki bujdosni kényszerült. - sóhajt fel a néni, majd a homlokomra csúsztatja ráncos kezét.
- Forró a homloka is, biztosan lázas. - rám teríti az egyik plédet, ami hanyagul át van vetve az egyik fotel támláján.
- Benned megbízom fiam, nem vagy rossz ember, tudom, hogy nem ártanál neki. Kérlek, biztosíts tetőt a feje fölé, tedd meg ezt ennek az öregasszonynak, hogy nyugodtan tudja álomra hajtani a fejét! - kérleli őt hamiskás mosollyal a szája sarkában.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 11, 2021 8:56 pm
Következő oldal


Ries legénylakja 0201DSC6663
Mínusz laptop és modern technika. Az éjszakai világítás gyertyával és levi megoldással működik.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2