Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• The Squad •
reveal your secrets

Adexael


The Squad GilFB0gThe Squad 5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
The Squad SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
163
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 25, 2020 9:05 pm
Következő oldal


The Squad
2/4 szabad

Közös keresőszöveg:
Jó csapat voltunk. Összeszedettek, megállíthatatlanok – rátok bíztam volna az életemet, ti pedig egészen az utolsó pillanatig kérdés nélkül követtetek cserébe. Jobban ismertelek titeket, mint ahogy most magamat ismerem ebben a halandó világban. Volt idő, mikor minden egyes lépéseteket és gondolatotokat előre meg tudtam volna jövendölni, és talán pont emiatt tűnik olyan rossznak az, amit tettem: annak ellenére, hogy világos volt, nem vagyunk egy állásponton, mindannyiunk nevében döntöttem, s ezzel megpecsételtem a sorsotokat.
Egyértelmű volt, hogy egyikőtök sem fog ellenem fordulni és nem is tettétek; vonakodva, de mellettem álltatok, amikor azonban szembesültünk a következményekkel, megrémültetek a rengeteg holttesttől és külön is váltak az útjaink. Jó, bevallom, ez alkalommal sokkal jobb ötletnek bizonyult nem megfogadni a tanácsomat. Elvégre kaptatok még egy kis időt.
Tudom, hogyan vágták le a szárnyaitokat, mert én is akkor veszítettem el a sajátjaimat; emlékszem az utolsó pillanatokra, mielőtt utolért minket az elkerülhetetlen. Aztán otthagytatok. A Földre érkezve nem voltam a legjobb formámban, ti viszont otthagytatok a porban fekve – Asaliah ugyan a kezét nyújtotta felém, de ti többiek elrángattátok, mielőtt egyáltalán felnézhettem volna –, ami hatalmas seggfejségnek számítana a részetekről, de végső soron miattam vagyunk most itt, szóval… Semmi rossz érzés emiatt, srácok.
Visszacsinálnám, ha tehetném. Elismerem, hogy útközben elkövettem egy apró hibát: belekevertelek titeket ebbe az egészbe, az én egyszemélyes harcomba a világ ellen. Megpróbálom jóvá tenni, ha hagyjátok; ígérem, hogy bármilyen áron visszaszerzem a szárnyainkat.
Mindenkiét, amíg nem késő.
*

//Ajánlott olvasmány: Adexael és Keandra előtörténete Very Happy//

Agrazol
Szabad
Rang • A Közelharcos
Play by • Joe Manganiello (?)
Kora • 5100+
Karakter információSohasem ismerném be neked, de erősebb vagy, mint én. Talán jobb szeráf vált volna belőled, mint amilyennek én bizonyultam azokban az utolsó időkben – józanul gondolkodó, higgadt és összeszedett –, s talán, ha helyettem rajtad múlik mindannyiunk sorsa, nem tartanánk most itt. Amíg én annak szenteltem létezésem minden pillanatát, hogy erősebbé váljak és rangot lépjek, te megelégedtél azzal, amit Atyánktól kaptál: sosem vágytál többre, minthogy követhesd a parancsokat.
Fizikai erőd ifjúkorod óta felülmúlta a legjobbakét és szinte legyőzhetetlennek számítottál a csatatéren – akár pusztakézzel és a képességeid híján is megálltad volna a helyedet. Katona voltál és a magad módján ebben teljesedtél ki, nem vonzott a hierarchia csúcsa és az irányítás gondolata, pedig mind tudjuk, hogy többre teremtettél ennél. Te azonban ahelyett, hogy igazi vezetővé váltál volna, beérted a kapott utasításokkal és a rendre magadban tartott gondolatokkal – de egyébként sem vagy az a fajta, aki hangot adna a véleményének.
Utolsóként kerültél a csapatba. Alapvetően magányos farkas vagy, de némi vonakodás után elfogadtad a felkínált helyet, amikor eléd álltam az ajánlattal; én a legjobbakat kerestem, te pedig afféle kifogást a ranglépés és szeráffá válás ellen a következő néhányszáz évre… És öt évezred alatt részévé váltál valaminek, amit a halandók felfogásával akár családnak is nevezhetnénk. Így volt jó, mert ha nincs a hideg vérmérsékleted és az az idegesítő szűkszavúságod, könnyen riválisokká válhattunk volna, te és én.
A benned lakozó harci tudás és tehetség mégsem ment teljesen kárba – sokáig tevékenykedtél kiképzőként odafent.



Keandra és Agrazol:

Te vagy az egyetlen, aki nem csak bírja, de valahol igényli is az idézőjeles "vérszívásomat", amit egyébként szokásod visszaadni... Bár nem vallanám be (és tudom, hogy te sem), kölcsönösen szoros kapocs a miénk, ugyanis nagyon hasonlóak vagyunk; a gondolkodásunk és a szemléletünk, habár te valamivel jobban átlátod a helyzetet, ezáltal az én elhamarkodottságomat is képes vagy megfékezni, hiszen rád legalább hallgatok valamennyire. Valamint el kell mondjam, hogy a magunk mögött hagyott bajtársi kötelék esetünkben máig sem szűnt meg: bármennyi idő is teljen el egymás nélkül, mindketten bárki nyakát eltörnénk a másikért. Tudom, tudom, ez már a romantikus gesztusok netovábbja... Csakhogy igazából ez a rész egyikőnknek sem erőssége, sőt, igazából az egész egy csúfos kudarc. A bukásig persze semmi gondunk nem volt, mert bár elválaszthatatlanok voltunk, ennyiben kimerült a dolog. Utána viszont  minden a feje tetejére állt. Dühös voltam, elveszett, és teremtésem óta először sebezhető... Ahogy te is. Itt követtük el a hibát, aminek normális körülmények között nem kellene annak lennie, csak egyikőnk sem tudta, hogy is kellene kezelni az újdonságot. Szóval nem meglepő, hogy nem működött, habár igaz, többnyire én lógtam meg előled, ha úgy éreztem, hogy kezd szorossá válni a ragaszkodás, te pedig talán egy idő után belefáradtál. Nincs ezzel semmi gond.*

A jelenben már egy ideje nem tudok rólad, viszont őszintén remélem, túlélted Amara viharát, és veled is találkozhatok, ha már Adexaelllel is összesodort a balsors... Bevallom, nem bánnám, ha megjelennél, mert kétség kívül józanabbul látnád a helyzetet. Ki tudja, talán hamarosan elhamarkodottan olyan teszek, ami ártana a dolgoknak, főleg az egykori szeráfnak és környezetének... Vagy legfeljebb együtt aláznánk szét és állnánk bosszút rajta, én egyébként is ezt preferálom jobban. A döntés rajtad áll.

//* Razt nem szeretném belekényszeríteni semmibe, tehát az egy dolog, hogy mi volt a múltban közöttük, de hogy mi lehetne a jelenben, az egyezkedés tárgyát képezi. Önmagában már a megtörténtek miatt is roppant szórakoztató a szitu, én pedig elsődlegesen a hasonlóságra való tekintettel szeretném magam mellett tudni. Minden más a bónusz kategóriába tartozik.//


Keandra
Foglalt
Rang • A Mágiafelelős
Play by • Carly Chaikin (?)
Kora • 5100+
Karakter információLétezett valaha nálad erősebb az univerzumban, ha okkult tudásról van szó? Jó, talán létezett, de egészen biztos vagyok benne, hogy senki más nem alkalmazza olyan szervezetten és akkora precizitással az angyali mágiát a harctéren, mint ahogy te voltál rá képes. Ismered az összes rúnát, csapdát és pecsétet, s ezeket előszeretettel használtad fel a trükkjeidhez. Nem csak lenyűgöző szemfényvesztője voltál a csapatnak, hanem egyben a legerősebb fegyvere is – mentális erőd mindannyiunkét felülmúlta, még ha ehhez időnként forgószélszerű természet is párosult.
Nem bánod a magányt, akárcsak Agrazol, vele ellentétben azonban előfordult párszor, hogy elragadott a harci szellem heve; akár úgy is mondhatjuk, hogy néha szereted kivillantani a fogad fehérjét és nem mindig tartod magadban a véleményedet. Nyers stílusod ellenére ismerted a határainkat, és azt hiszem, mi is hozzászoktunk a tieidhez.
Kiváltképp Raz, aki gyakran vált zseniális mutatványaid és nem túl tapintatos megjegyzéseid célpontjává örökös nyugodtsága miatt, és akinek éppen ezért sikerült jobban megértenie és kiismernie téged, mint bármelyikünknek. A bukás után te voltál az első, aki hirtelen felindulásból úgy döntött, hátra hagyja az immár szárnyvesztett csapatot – néhány nappal később Agrazol utánad indult, hogy megkeressen, de ha sikerrel is járt, a közös rejtekhelyre nem tértetek vissza többé. Egyébként is hiába lett volna, mert feloszlottatok ti négyen, s szétszóródva kezdtetek új életet.
Mindannyiunk közül te vesztettél a legtöbbet: elvették tőled minden cseppjét annak, ami egykor a specialitásodat jelentette, de fogadni mernék rá, hogy így is van még néhány trükk a tarsolyodban.


Danielle
Szabad
Rang • A Gyógyító
Play by • Imogen Poots (?)
Kora • 5100+
Karakter információAlig néhány évszázada léteztél csak, mikor Asa és én felkerestünk, de attól a naptól kezdve végre tartoztál valahova. Végre, mert mindig úgy érezted, hogy bátortalanabb vagy az átlagosnál és szükséged van mások támogatására, de valójában mindig is te voltál a mi legnagyobb támogatónk. Ha harcosként nem is vagy kiemelkedő, azért megállod a helyedet, de beszéljünk inkább arról, amit a legnagyobb örömmel csináltál mindig: gyógyító vagy, és azon belül elsőrendű.
Mindig is fáradhatatlan voltál és pontos, és ha nem kezelném az önzetlen szót a feleslegesen dolgozó szinonimájaként, akár az előbbinek is mondhatnálak. Az összes létező formáját ismered a tollak hamvából és olajából való gyógyszerkészítésnek, és meg sem tudom mondani, hozzáértésednek hála hányszor köszönhettük neked a saját túlélésünket is. Nem a harctér majdnem-elesettjei az egyedüliek, akiknek megsokszoroztad hátralévő napjait – ha te nem lennél, ha soha nem tartoztál volna közénk, valószínűleg ma mi sem járhatnánk ezt a borzasztóan kopár és undorító vidéket.
Nem csak az angyalpenge okozta vágások eltüntetésének mestere voltál, hanem az emberi gyógymódok minden fajtájához is értesz – csodálkoznék rajta, ha nem ezen a területen választottál volna magadnak munkát a lenti világban.
Mind felsőbb parancsot tagadtunk azon a napon. Mindenkit, kivéve téged, ennek hála pedig idejekorán megismerkedtél vele, mit jelent az a szó, hogy lelkiismeret, és most már egy évszázada hordozod magadban ezt a súlyos titkot.
Arra utasítottalak titeket, hogy szálljatok ki a küzdelemből, hogy ne is nézzetek a csatatér irányába, te azonban ahelyett, hogy az oldalvonalra húzódtál volna abban a pár hétben, amit cselekvés nélküli megfigyeléssel töltöttünk, visszajártál hozzájuk. Visszajártál gyógyítani és életeket menteni, mikor senki sem látott, és a mai napig bánod, hogy visszaéltél a bizalmunkkal. De sokkal jobban bánnád, ha nem tetted volna meg.


Keandra és Danielle:

Mindig is különösnek tartottalak. Furcsának. Furcsának hozzám, a csapathoz, meg az egész világhoz képest. Akár kerub is lehetnél, őket sem értettem soha... De te gyógyítóként persze hasznosabb vagy, ez tény és való, és több szolgálatot is tettél nekünk harcosoknak, semmint gondoltad volna. Nekem példának okáért sokszor, amikor belemerültem a hévbe, és megfeledkeztem magamról.  
Nos, kettőnket illetően mint azt számtalanszor megmutattam, nem igazán voltam jó partner (hát ez van, kellett valaki, aki edzi az ártatlan kis jellemed), habár a többiek összességében véve többet kaptak nálad, sőt, igazából ki voltál kímélve. És bár így volt, én magam is a védelmezőid közé tartoztam és tartozom a mai napig: ez az én lekötelezettségem feléd, amiért mellettünk voltál és helyt álltál, és nem utolsó sorban tiszta maradtál a mocskossá vált közegben. Úgy gondolom, ennél nagyobb tettet még harcban sem lehet produkálni... Sosem sajnáltam senkit, téged viszont valahol mégis, miután elkaptak bennünket. Még Sariel előtt is hajlandó voltam meghunyászkodni, hogy vizsgálja felül a döntését veled kapcsolatban, és hagyja meg a szárnyaid. Hát, nem jött be...
Nyomasztó volt látni az ébredésed, mégis magadra hagytalak, hisz Asaliah mellett minden bizonnyal több esélyed volt az újrakezdésre. Hogy később felkerestél e, a te döntésedre bízom, most viszont hasznát venném a gyógyászathoz való tudásodnak, ugyanis én magam is kitanultam ezt-azt az elmúlt száz év alatt, noha én a mérgek kikeverésével sokkal jobban kijövök.

//Daniellel valamilyen szinten ténylegesen kivételeztem, de ez azért messze van az öribariságtól.  Persze azóta egy évszázad is eltelt, Kea pedig bizalmatlanabb, mint valaha, de azon felül, hogy akár segíthetnél is lebeszélni őt arról, hogy kilyukassza Adexaelt, egyfajta kölcsönösséget simán kihozhatnánk a sztoriból. Illetve régebben akár fel-felbukkanhattak egymás köreiben, semmi elrontója nem vagyok. Egyeztessünk és meglátjuk, mire jutunk.//


Asaliah
Nem hozható, NJK
Rang • A Kapcsolatteremtő
Play by • Kate Beckinsale
Kora • 7500
Karakter információTe vagy az egyetlen, akire hallgatok és mindig is te voltál az egyedüli, aki büntetés nélkül szállhatott szembe egy-egy átgondolatlan ötletemmel, hogy aztán óvatosan a helyére igazítsd a dolgokat. Valódi béketeremtője voltál a csapatunknak, s a tagok közül a legelső az oldalamon.
Megfigyelsz és értelmezel, és lefordítod nekem a halandó világ azon részeit, amelyeket magamtól soha nem lennék képes összerakni – ha te nem vagy velünk, valószínűleg ezerszer annyi memóriatörlésre lett volna szükségünk az emberek között töltött időben. Mesterien utánoztad az érzelmeket már azelőtt is, hogy megjelent volna benned az első igazi szikra, könnyedén beolvadtál közéjük, valahányszor szükségünk volt a te feltűnésmentes felderítéseidre.
Ha időnként meg is próbáltál a jobb és a logikusabb út felé terelni, vakon követted a parancsaim többségét. Sohasem ismert határokat a hűséged felém, de végül pontosan a belém fektetett hited volt az, ami a vesztedet okozta. Nem azért, mert mellém álltál a csatatéren hozott utolsó döntésemkor, hiszen azt anélkül is véghez vittem volna…
Bizonyos értelemben épp úgy felelőse vagy a történteknek, mint én.
Néhány hónap bujkálás után a többiek tudta nélkül indultál a keresésemre – a fejedbe vetted, hogy kimentesz a Mennyek Börtönéből. Feljutottál ugyan a Csarnokba, de hozzám már nem értél el egyedül, ráadásul a visszafelé úton egyenesen a rejtekhelyre vezetted a téged követő harcosok seregét. Talán évek, évszázadok múlva is szabadok lettetek volna még, ha nem jössz utánam, így azonban alig hat hónappal később egyesültünk mind az öten Sariel lábai előtt.

//Asa karaktere csak az összkép miatt került a keresőhirdetésbe; a karakter jellegzetességeit a user egyénileg és a közös történettel összeegyeztetve írta meg egy korábbi hirdetésre.

+ A user távozása ellenére nem szerettük volna a karaktert kiírni a történetből, így Asa letelepedett New Yorkban, hogy emberi életet élhessen a szárnyai nélkül. OMG//



A PB-vel kapcsolatban nyugodtan lehet alkudozni, de a múltbéli személyiségjegyekhez ragaszkodunk a visszaemlékezések kedvéért. Természetesen bármilyen irányba változhattatok az elmúlt száz év alatt, amíg nem találkoztunk, és azt is rátok bízom, hogy bosszút állni jönnétek-e utánam, vagy inkább megvárnátok, hogy bűnbánatot tanúsítva visszakönyörögjem magam a kegyeitekbe! no-consuela Lényeg a kényeg, minden formában sok szeretettel várunk titeket az oldalon és köreinkben egyaránt luvu

* A szárnyvisszaszerzés inkább marketingfogás a szövegben, mint ígéret (mivel a játéktéren csak Isten adhatja vissza őket, az ő újbóli feltűnése pedig egy darabig még biztos nem várható az oldalon), viszont a közös cél sokat színesítene a kalandon, és komoly okot szolgáltat nekünk az újraformálódásra Cool
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2