Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Hell or Heaven


Romos iskolaépület VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1140
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 21, 2021 12:20 am
Következő oldal


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 20, 2021 10:35 pm
Következő oldal


Viharos kirándulás
Asaliah, Aisha & Alastor
zSNV8NX.gif
A kislány igencsak látványosra sikeredett kirepülése szerencsére nem járt sérüléssel, csak némi ijedtséggel. Kicsi a világ, szokás mondani, meg is bizonyosodnak róla, mennyire igaz is ez az állítás. A melléképületből kivágódott szárnyas gyermekről ugyanis kiderül, hogy Asaliah ismerőse. A viszontlátás könnyeket csal a bukott nő szemeibe, de nem épp a legalkalmasabb az idő, sem a hely, az örömködésre. Alastor sürgetően mutat az iskola masszívnak látszó épületére, majd felpillant a felettük örvénylő sötétségre. Talán jobb volna most, ha mihamarabb fedett helyre húzódnának. Mindhárman érzik a helyzet komolyságát, így egy perccel később már a romos épületszárny belsejében vannak, még azelőtt sikerül biztonságba érniük. Asaliah közben megosztja, honnan ismeri a lányt és néhány apróságot is elárul a talált gyermekről.
-Ilyen szigorúan veszik? - kérdez vissza, mire az angyalnő szomorú arccal bólint egyet, majd egy kérdést szegez a kígyónak.
-Kellene lennie. - feleli és egy oldalsó ajtó, vagy lépcsőlejáró után kezd kutatni. Az ilyen régi épületeknek egészen biztos van alagsora vagy pincéje. Míg valami ajtóféle után keresgél a vihar teljesen föléjük ér, a szél feltámad és nagy erővel rezegteti meg a nyílászárókat. Az egyik ablak meg is adja magát.
-Vigyázzatok. - kiált oda figyelmeztetőleg, mikor a fakeretes üveg váratlan kimozdul a helyéről és a szemközti falnak csapódik. Szerencsére sem Asaliah, sem Aisha nem állt az útjában. A kiszakadt ablak helyén hideg, fagyos szél süvít be, és egy pillanat alatt lehűti a benti dohos légteret. Kifejezetten hideggé válik a légkör. Így még sürgetőbbé válik, hogy nem csak fedett, de meleg helyet is találjanak az iskolán belül. Alastor Aisha mellé lép és levéve kabátját a gyermek vállára teríti, a nefilim szinte eltűnik a méretekkel nagyobb bőrkabátban. A szerencse ezután rájuk mosolyog, az egyik elmozdul bútor mögött egy ajtó villan elő, mely mögött húzódó lépcsősor egyenesen az alagsorba vezet. Aisha, Asaliah és Alastor az épület mélyére kucorodva várják meg, míg elvonul felettük az égi háború. Órák telnek el a pince félhomályába, mire a kint tomboló légáramlatok hangjai hirtelen csendesülni kezdenek. Mikor a zajok teljesen elülni látszanak, a férfi óvatosan felmerészkedik, az ajtó nehezen tárul ki, a szél rengeteg törmeléket hordott oda. Alastor körbenéz, alig hisz a szemének, az a pusztítás, ami elé tárul, semmihez nem fogható. Keresné a járművet, amivel idáig utaztak, de hűlt helyét találja, majd megfordulván felfedezi egy félig kidőlt fa tetején, megnyomorodva. Aisha és Asaliah is előmásznak a törmelékek közül.
-Keressünk valami járművet, és menjünk haza. - javasolja, majd a nővel és a kislánnyal elindulnak a belváros felé, hátha akad valami használható, működőképes négykerekű a számukra. Ha szerencsével járnak, úgy bepattannak és NY meg sem állnak.

zene: nincs || üzenet: Köszönöm a játékot Very Happy ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 28, 2021 8:55 am
Következő oldal





Véget nem érő...
Alastor, Asaliah & Aisha

A fergeteg baljós hangjaira összerezzent és tudatosult benne, hogy jön egy következő vihar, tekintetéből némi zavarodottságot lehetett csak kiolvasni, ha egyáltalán látta valaki ezt az arckifejezést. Hirtelen bújt ki a féltő karok öleléséből még azelőtt, hogy azok maguktól engedték volna el. A férfi szavára aprót bólintott, majd követte őt. Ekkor a villám lesújtott, pontosan ott, ahol nemrég még ők maguk álltak, az épület falához pattant, s neki simult, mintha az megoltalmazhatná bármitől. Valójában nem tudta, hol lenne nagyobb biztonságban, de ebben az életben már csak egy kapaszkodója maradt, Asaliah... s most úgy érezte, muszáj ebbe a múltbéli szilánkba kapaszkodnia ahhoz, hogy épp tudattal vergődhessen át az elé táruló akadályokon.
Könnyedén átfért a résen, a teste még ahhoz viszonyítva ís elég vékonyka volt, hogy jelenleg 10 évesnek nézett ki. Az oltqlmazó kéz ismét felé nyúlt, de a nefilim gyermek megtagadta az érintkezést. Hirtelen eszébe jutottak a gyerekek, akik befogadták maguk közé. Előfordult, hogy egy-egy érintés alkalmával látta a múltjukat, vagy csak apró foszlányokat belelőle. Keserves emlékképek voltak azok, fájdalmasak és rémisztőek... beleborzongott már csak a gondolatba is, hogy ismét hasonlót kelljen látnia.
Amióta rájött, hogy akkor érzékeli ezeket, amikor valakihez, vagy valamihez hozzá ér, kerülni kezdte a testi kontaktusokat és egyre inkább bezárkózott saját kis börtönébe.
Figyelte, ahogy Alastor eltorlaszolja a bejáratot, le se vette róla a szemét, szinte minden mozdulatát követte. Amikor az oda ment hozzá bemutatkozni, csak bámulta őt, majd bólintott, s közben hallgatta, mit is mesél róla, s a családjáról a nő. Amikor ahhoz a részhez ért, hogy apjának egyik jó barátja, átfutott rajta a hideg, s tüntetésképp teljesen el is fordította a fejét.
Aisha arcán minden érzelem kristálytisztán tükröződött, talán el se tudta volna rejteni azokat. Ahhoz képest, hogy tudata már felnőtt, 20 éves volt, gyámoltalansága, esetlensége és reakciói miatt, valóban nem kérdőjelezték meg az emberek, hogy csak 10 év körüli gyermek lehet.
Meglepődött viszont azon, amit végül Asaliah mondott, megvédelmezi az élete árán is... kavarogtak benne at érzések, hisz egy számára fontos személyt már elveszített akkor, amikor az meg akarta védeni őt, mindazonáltal újra éledt benne a remény, hogy maradt még olyan lény a földön, akiben megbízhat.
A hirtelen témaváltás kizökkentette gondolatmenetéből, s ösztönösen kapta el most ő maga a nő kezét, szinte belé csimpaszkodott, amikor az épület megremegett a talpuk alatt. Tekintetével követte Alastort, majd elengedve a nemrég még biztonságot nyújtó karokat, s kíváncsiságtól vezérelve, utána iramodott.

muzsika || szószám || üzenet  

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 17, 2021 10:10 am
Következő oldal



Alastor, Aisha & Asaliah


I
jesztő kissé a vihar ami most San Francisco fölé húzódik, az autóból egy romos, régi iskola épületbe húzódunk. A férfi szavaira bólintok, valóban nem lenne tanácsos az ablak közelében maradni.
-Rendben, keressünk egy jobb helyet.-erősítem meg szóban is a bólintásom, de nem érkezünk beljebb haladni, mert Alastor mágiát érzékel és az ablakon kitekintve egy szárnyas lényt látunk kirobbanni a melléképületből. Majd nekicsapódik a romoknak és a földre zuhan. A fiú kiugrik az ablakon és a segítségét nyújtja a bajba esettnek, akit jobban megnézve szinte azonnal felismerek. Aisha! Törékeny alakja gyermeki, amit egyáltalán nem értek. Térdre rogyok a lányka előtt és karjaimat ölelésre tárom, egy kisebb hatásszünet után Aisha hagyja hogy magamhoz öleljem. Tele vagyok kérdésekkel de a nephilim nem szól egy szót sem, tudom hogy vissza kell mennünk a fedett helyre, így nehezen, de elengedem és finoman az épület felé terelgetem a kicsit Alastor szavaira.
-Igazad van, menjünk be.-bólintok végül, majd ahogy átérünk a betört ablakon Aisha kezéért nyúlok, míg Alastor egy szekrényt tol az ablak elé, hogy némileg felfogja a szelet és a vihart. Lakótársam bemutatkozik Aishanak, majd kapok egy kérdést mire felé tekintek.
-Ismerem az apját, jó barátom. Én is segítettem Aishat megvédeni. Tudod... Nem sokan szeretik a faji keveredést és megvetik a féllényeket. A lány félig angyal és az életem árán is megvédeném.-húzom ki magam egy pillanatra, bár nem azért mert Alastor esetleg fenyegetné Aishat, inkább csak azt szeretném ha a kislány tudná, bár régen találkoztunk, de még mindig bízhat bennem. Figyelem amint elindul a férfi és ha Aisha kezét még mindig fogom úgy utána indulunk, bár nem tudom, hogy itt mit találhatnánk, az épületen látszik, mennyire régen használták.
-Szerinted van itt valami pincehelység? Jobb lenne mélyebben lennünk.-motyogom Alastornak ahogy az iskola falai megremegnek miután ágyúszó szerű dörrenés hallatszik az égből és egy pillanatra olyan világos lesz, mintha a nap tető nélkül tűzne az épületre. Arról nem is beszélve, hogy ennünk is kellene. De itt az ódon falak között... Ki kellene mennem hogy keressek valamit.

Zene: Never surrender
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 14, 2021 4:15 pm
Következő oldal


Viharos kirándulás
Asaliah, Aisha & Alastor
zSNV8NX.gif
Igyekezve húzódnak biztonságos fedél alá, menedékükként egy elhagyott iskolaépület szolgál. Falai hosszú évtizedek óta itt állnak, masszívak és erősek, jól ellenállnak a természet erőinek. Talán ezúttal is kitart majd. Az iskola elhagyatott, a sűrűn szőtt pókhálók és a több ujjnyi vastagságú por árulkodik arról, évek óta nem volt itt tanítás. Alastor kifigyel a törött ablaküvegen át, az eget kémleli és különösen rossz érzés keríti hatalmába. Ez a vihar most más, mint amiket eddig tapasztalt, bár hogy miért vélekedik így, valószínűleg nem tudná jól szavakba foglalni.
-Húzódjunk beljebb, itt elég veszélyes.... - javasolja Asaliah felé pillantva, mikor hangos kiáltozásra kapja fejét újra az ablak felé. A mellékhelyiségből egy szárnyas gyermek robban ki, majd szemtanúja lesz annak is, ahogy a következő pillanatban egy villám hasít kölcsönjárművükbe és hálát is ad, hogy nem maradtak a négykerekűben. Bár a tetőről ugrás után talán egy villámcsapást is túlélne, mégse tenne most erre kísérletet. A kígyó megindul kifelé, mikor látja, hogy a kislány képtelen a mozgásra, valószínűleg lába sérülhetett.
-Gyere, segítek, itt nem biztonságos. - áll meg előtt pár lépésnyire és nyújtja a kezét a gyermek felé, segít neki újra talpra állni. Asaliah közben meglepetten figyel, és úgy nézi a lányt, mintha rég nem látott ismerősét fedezné fel benne, majd nevén szólítja a gyermeket. Aisha. A férfi csendesen figyeli, ahogy az angyalnő mellé ér, majd térdre omlik és ölelő karjában zárja a szárnyas lányt. Fejük felett baljósan kúsznak a fellegek és a fentről szűrődő hangok is azt üzenik, pillanatokon belül újabb villám csapódik be a közelükben. A szél újból felerősödik és az eső is egyre kövérebb cseppen zuhan rájuk.
-Menjünk az épületbe, nem szerencsés idekint. - szólítja meg a könnyekig meghatódott bukott nőt, és a kislánnyal együtt megindul az iskola irányába, követi őket. Már majdnem a kitört üvegű ablakhoz érnek, amikor a villámlás újra földet ér, centikkel ott, ahol az angyallány a gyermeket fogta karjaiba. Ha bemásznak a résen, Alastor maga után egy nehéznek látszó faszekrényt tol a bejárat elé, elzárva ezzel a kiutat.
-Te vagy Aisha. Az én nevem Alastor. - mutatkozik be a gyereknek, majd Asaliahra pillantva kérdezi meg: Honnan ismeritek egymást? Míg a választ hallgatja közben lassú léptekkel elindul a folyosón felfedezni a menedékhelyet, hátha akad egy melegebb zug, ahol éjszaka beálltával meghúzhatnák magukat. És az sem hátrány ha menet közben találnak valami ehetőt.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 03, 2021 10:44 pm
Következő oldal





Véget nem érő...
Alastor, Asaliah & Aisha

A lányka elmerengett a messzeségben, tekintete pár pillanatig kifürkészhetetlennek tűnt. Annyira elmerült gondolataiban és kétségbeesésében, hogy nem látta és nem is hallotta Alastort, csak amikor már felé közeledett. Kellett pár pillanat, mire felfogta, hogy élő embert lát.  Először megörült, majd eszébe villant a démon, aki férfi volt és bántotta, az apja, aki szintén férfi volt, de sose számíthatott rá igazán... s most egy férfi közeledett felé, ki tudja milyen szándékkal.
Külsőre nem tűnt fenyegetőnek, mégis félelmet ébresztett Aisha szívében, s belső ösztönei azt súgták, rohanjon... olyan gyorsan és olyan messze, amennyire csak bír.
Neki is iramodott volna, de azok a makrancos lábak nem moccantak... mintha csak nehéz jégtömbökké fagytak volna pár pillanat leforgása alatt. Az elméje el akart menekülni, de teste korlátai visszafogták, így végül csak dermedten állt, míg a férfi oda nem ért hozzá.
Furcsa volt számára ez az ember, mert ahogy ott állt előtte, hirtelen nyugodtság lett úrrá rajta  és már nem akart tovább menekülni, talán ez segítette abban, hogy lábai ismét képesek legyenek mozogni és követni az idegent az ismeretlenbe.
Amikor Asaliah kirohant eléjük, egy pillanatra ismét megdermedt, de hamar felismerte a szinte csilingelő hangot.Szemei kikerekedtek, ajkai kicsit megremegtek... átjárta a felismerés, s hagyta magát bevezetni. Sok minden játszódott le benne pár pillanat alatt, s az is megfordult a  fejében, hogy ezt az egészet csak álmodja. Kétkedve nézett a nőre, annyi minden történt vele mostanában, hogy már képtelen volt hinni a saját szemének. Először össze húzta magát, tétovázott... de végül engedett az érzéseinek és kicsorduló könnyeivel küszködve ölelte át az előtte térdeplőt, s hagyta, hogy az a karjai közé zárja, de felelni képtelen volt neki.

muzsika || szószám || üzenet  

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 20, 2021 11:34 am
Következő oldal



Alastor, Aisha & Asaliah


H
amarabb beérünk San Franciscoba, mint gondolnám, az autót egy parkolóban hagyjuk, hogy menedéket leljünk a vihar elől, ami sebesen ér a város fölé, a romos épületek nem keltenek bennem jó érzéseket és fogalmam sincs mi történhetett, mint ahogy arról sincs elképzelésem, hogy találunk-e még itt valakit. Nagyon kietlennek hat a hely. Alastor sem tudja, hogy bárkit is találunk-e majd, de szorgalmazza, hogy keressünk egy biztonságos menedéket, így egy nagyobb épületet kiszemelve az ablakot kitörve mászunk be az iskolába, hogy meghúzzuk magunkat, mivel a bejáratot hatalmas törmelékek torlaszolják el kívülről. Míg körbe pillantok a helyen próbálom rendezni gondolataimat. Minek is jöttünk ide most? Mi lehet Aisha-val? Miért kellett elindulnunk? Töprengésemből Kandúrom szavai rántanak ki végül.
-Hol?-fordulok felé és figyelem amint kitekint az ablakon, én is csatlakozom hozzá, vállára simítva kezemet pillantok ki én is az utcára. Angyali szárnyakat látunk mindketten amint durván neki csapódik egy nagyobb romhalomnak. A vihar kicsit csitul, mintha elérte volna a célját azzal, hogy a test végül a földbe csapódva végezze. A szárnyak eközben visszahúzódnak és még percekig ott fekszik ahol földet ért. Az ég eközben hatalmasat dörren és villám csapódik a leparkolt járművünkbe, de ezt csak fél szemmel látom csupán, mert figyelmem a testre összpontosul. Ki lehet az? Megfeszülve, ugrásra készen, hogy segítsen figyelem amint feláll és kezeit ökölbe szorítja, még innen is jól látható. Alastor viszont oda kiált neki és cselekvésre készen, ha kell, már pattan is át a kereten, hogy elébe menjen. Bárhogy is történik, ha egyedül, vagy lakótársammal érkezik a csöppnyi lányka, én már az ablakon kívül, az utcán várom, hogy besegítsem. Ha rám pillant, úgy mellbe vág a felismerés, ezt az arcot már sokszor láttam.
-Aisha! Te vagy az?-nyúlok felé, hogy az iskola épületen belülre segítsem. Én úgy emlékszem, már felnőtt nő lett belőle mikor legutoljára találkoztunk. De most, gyermeki önmaga áll előttem ismét.
-Mi történt veled?-kérdezek rá miután én is ismét az épületen belül vagyok. Letérdelve elé ölelésre tárom karjaimat, remélve, hogy Ő is megismer majd, ha pedig hagyja, úgy óvón köré zárom kezeimet.

Zene: Never surrender
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 18, 2021 11:10 am
Következő oldal


Viharos kirándulás
Asaliah, Aisha & Alastor
zSNV8NX.gif
San Francisco belvárosába érve hatalmas szél kerekedik, az eget sötét felhők takarják, majd az eső szemerkélve elered. Minden jel arra utal, hatalmas égi háború közeleg. Asaliah és Alastor szemmel láthatóan nem a legjobb napot választották a kirándulásra. A kocsit egy üres parkolóban hagyják és elindulnak az első biztonságosabbnak tűnő épület felé. A férfinek feltűnik igyekvő léptei között, járt már erre a vihar, nem is olyan régen. Hamar egy régi iskolaépülethez érnek, melynek ajtaja előtt nagy törmelék-torlasz magasodik elzárva az egyetlen bejáratot, ezért hogy bejussanak kénytelenek más megoldást keresni. A kígyónak támad is egy ötlete.
-Nem tudom. - feleli a lány kérdésére, majd futólag körbe tekint, de életnek halvány jelét sem látja. Valószínűleg már mindenki elhagyta a környéket az itt élők közül.
-Nekünk viszünk muszáj behúzódnunk valahová. - pillant maga mögé járművüket figyelve. A járgányban egészen biztos nem vészelnék át a vihart. Közben felsőjébe csavarja kezét, majd öklével kiüti az ablaküveget. Reméli választásával nem nyúl mellé és a masszívnak látszó építmény kibírja az újabb hullámot. Egy percen belül szabaddá válik az út, és nem is késlekednek, bemásznak a nyíláson át. Alastor épp csak körbe hordozza tekintetét a helyiségen, amikor valami fura érzés keríti hatalmába.
-Van itt valaki...a közelben. - állítja határozottan, majd visszafordul a nyílás felé, ahol bejöttek. Mindkét kezével megkapaszkodik az ablakkeretbe és kicsit kintebb hajolva tart terepszemlét. Mágiát érzékel, egy természetfeletti van tőlük ne is olyan távol. A szőrös legutóbb elmondta mi is ez a képesség és azt is, hogyan működik. Hogy miféle szerzet, arra adottsága nem terjed ki, így beazonosítani sem tudja, hogy angyal vagy démon "garázdálkodik" odakint. Ha Asaliah és mellé sétál, ő is szemtanúja lehet a pillanatnak, amikor valami szabályosan kirobban az iskola melléképületéből, majd a lendület miatt durván egy romhalomba csapódik. Nem látni az illető arcát, de az elég szembetűnő, hogy hátából angyali szárnyak türemkednek ki. Ez idő alatt a szél viharos ereje, mintha kicsit alább hagyott volna és a zivatar is lecsendesedni látszik. De ez csak a látszat, mert a következő másodpercben, mintha ágyú dörrenne, akkorát szól az ég. Majd egy villám csapódik be pontosan a leparkolt autójuk motorházába.
-Uhhhh...Még szerencse, hogy nem ültünk benne. - jegyzi meg a férfi a lángoló járművet figyelve. Csak egy kósza pillanatig jut eszébe a panelpajtás, akitől a négykerekűt kölcsönözték és az, hogy fogja ezt megmagyarázni neki, mert figyelme újra a romok felé terelődik és a szárnyas felé int.
-Hééé, gyere ide! Itt biztonságosabb! - kiáltja oda. Nem tudja mennyire sérült meg, de ha mozgása bizonytalan, úgy megindul felé, hogy az óvóhelyre segítse. Ha úgy adódik, hogy érte megy, azonnal feltűnik, hogy a tollaska egy gyermek. Olyan 8-10 éves forma kislány.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 7:13 pm
Következő oldal





Véget nem érő...
Alastor, Asaliah & Aisha

A vihar szinte mindent elpusztított... a legutóbbit Ashia egy pincében töltve vészelte át, most pedig csak annyi volt a szerencséje, hogy a vityilló amiben laktak, az a düledező kis fészek, amit otthonnak hívtak az utcagyerekekkel, oly instabil volt, hogy az első komolyabb fuvallat nyomására  megrogytak lábai, hamarosan összedőlt. Szerencsére páran időben észlelték a bajt, s  egymást riasztva fogtak menekülésbe, de még így is volt, aki nem ért célt. A nefilim gyermek is megkapta a riasztást. Egyik társa, a 8 esztendős Thomas, akinek vörös haja és szeplős arca volt keltette őt fel álmából. A lány megrezzent a hangra, de ijedelme tovább fokozódott, amikor meglátta, jelenlegi otthona is hamarosan a földel lesz egyenlő. Először arra gondolt, hogy azonnal ki kell jutnia, de amikor eszébe jutott, hogy odakint talán még nagyobb veszély leselkedhet rá, megtorpant. Tétovázni kezdett, miközben hallotta a többiek cipőinek kopogását maga körül, elrohantak a "szobája" előtt is. Szólni akart, hogy odakint is csak a biztos halál fog várni rájuk, de nem tudott szavakat kipréselni ajkai között. Egyszerűen nem sikerült, nem ment... néma volt, mióta kikeveredett a démon karmai közül. Végül a kiáltások és a lábdobogások is elmúltak, ő pedig egyedül maradt, aztán egy puffanás, és a világ elsötétült szemei előtt.
Nem tudni, mennyi idő telhetett el, de amikor Aisha magához tért, még mindig körbe vette a sötétség. Megpróbált tapogatózni és ezáltal hamar rájött, hogy az öltöző szekrénye borult rá. Érezte a ruhák kellemes suhintását, s a vállfák karistolását is a bőrén. Szerencsére hiányzott a bútor eleje, így könnyedén betemette a lányt. Hiába próbálkozott, nem tudta leemelni magáról a robusztus bútordarabot... és valószínűleg a ház szekrényre omló darabkái sem könnyítették meg a helyzetét. Már éppen kezdte feladni és bele törődni a sorsába, amikor is, mint egy gombnyomásra, hirtelen kipattantak a szárnyai. A heves csapkodások közepette, amitől még ő maga is teljesen megrémült, hirtelen lesöpört magáról mindent, s kilőtt, akár egy ágyúgolyó, miközben a szárnyai, még mindig ide oda verdestek. Nem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel, tapogatni kezdte szárnyai tövét, hátha le tudja állítani rakoncátlan erejét. ~ Kell lennie valahol egy kikapcsoló gombnak! - gondolta magában, de mire észbe kapott, egy magasabban tornyosuló romhalmazba csapódott. Erre szárnyai elernyedtek, vissza húzódtak és hagyták a lányt földet érni. A becsapódás után percekig meredt maga elé, de egy kis idő elteltével össze szedte magát és feltápászkodott. Körbe nézett, majd lesütötte a szemét, kezei ökölbe szorultak... a vihar véget ért...talán.

muzsika || szószám || üzenet  

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 26, 2020 3:12 pm
Következő oldal



Alastor, Aisha & Asaliah


A
lastor a Jeruzsálemi kiruccanás után úgy dönt hogy szeretne New York-on kívül más várost is megnézni. Választása San Franciscora esik és nem ágálok az ellen, hogy körbe nézzünk kicsit. Mikor meglátom a kocsit amit kölcsön kért csupán a fejemet ingatom. Egy térképet is a táskámba teszek, bár már jártam SF-ban, mégis, jobb ha van egy plusz segítségünk is. Bele egyezésem után szinte azonnal indulunk. Furcsa a fiút a volán mögött látni, nem gondoltam volna, hogy tud vezetni, csendesen ülök az anyós ülésen és a mellettünk elsuhanó tájat figyelem. Minden olyan élettelen, szinte rossz ránézni a környezetre. Kezeimet az ölemben tartom, mióta történt az az eset azóta igyekeztem a legkevesebb kontaktot megtenni, pedig a késztetés azóta is nagy. Most is... csak azért nem nézek rá, hogy véletlenül se kapjon el a kényszer és esetleg simítsak végig combján vezetés közben. Tankolás közben kinyújtózom kissé, sétálok egy keveset. A kocsiban újra csak az ablakon bámulok kifelé, szerencsére Kóbor Kandúrom is az aszfaltot figyeli inkább. Elmenekülök a gondolataim közé. Az elmúlt száz évben annyit alkalmazkodtam, hogy képtelen vagyok rájönni hogyan esett ki az irányítás kezemből... Ugyan megtaláltam Dexet, de már tényleg semmi sem olyan, mint amilyen annak idején volt. Nagyot változtam azért, hogy életben maradhassak, hogy elvegyüljek és észrevétlen maradjak az angyalok szemei elől. Alastor miatt mégis feléledt az a részem, aki tudja, hogy ki voltam egykoron és legbelül most is az hajt, hogy segítsek neki, hogy ne tévedjen el út közben, de nehéz azt a szikrát elfojtani ami szinte rögtön felütötte a fejét amint az életembe lépett. Vele azt érzem meg tudnék állni, meg tudnám vetni a lábam és nem kacsintgatnék már több helyre egyszerre... Leköti a figyelmemet, felkelti az érdeklődésemet... Ő is lemondott rólam, de tudom, hogy meg kell értsem Őt, igazat kellett adnom szavainak. Mi van, ha tényleg van valakije? Én meg bűnbe csalnám?! Pedig olykor elcsábulok, és talán gond, de cseppet sem bánom! Nem tehetem meg... Nem démon vagyok! Be kell érjem azzal amit adhat... Az őszinte... barátságával... A csókjaival. Annyira bele préselem magam a tudatalattimba, hogy észre sem veszem körmeim mennyire bele mélyednek saját combjaimba és fehérednek el ujj végeim is. Alastor hangja ránt vissza a valóságba, épp ekkor hagyjuk magunk mögött San Francisco tábláját.
-Ühü..-nyögök csak ki ennyit míg tisztul a kép, hogy miről is beszél a fiú. Felettünk sötét fellegek gyülekeznek és már messziről lehet hallani az égzengést. Ez semmi jót nem ígér. A városhatárt átlépve szörnyű látvány fogad minket, előrébb is dőlök az ülésben ahogy a szélvédőn kipillantok.
-Én sem így emlékszem San Franciscora!-nyílnak nagyra a szemeim, egyetlen gondolat fut át agyamon jelenleg Mi lehet Aisha-val?! A hely annyira romos, hogy félő nem találunk már jeleket sem az életre. Az eső hamarosan elered ahogy egyre beljebb haladunk a városba, a szél erősen bele kap a kocsi kasztnijába, ösztönösen nyúlok támaszért Alastor karja után, ha pedig rám pillant bűnbánó pofival húzom vissza kezemet és fonom össze ujjaimat. Egy áruház parkolójában állítja le a motort, és egy közeli iskola felé vesszük az irányt. A főbejáraton nem tudunk bemenni, így a férfi gyorsan talál módot a bejutásra, egy kővel dobja be az egyik nagyobb ablakot, majd kabátba csavarva kezét töri ki a nagyobb üvegdarabokat is, hogy az épületbe jussunk. Elmélyülten figyelem őt ahogy dolgozik, aztán percekkel később már az ódon falak mögött járunk.
-Szerinted találunk még erre felé valakit aki életben van? Van itt SF-ban ismerősöm, de a hely teljesen megváltozott... Sajnálom, hogy csalódnod kell ebben a kirándulásban.-fordulok végül felé miközben ismét ajkam elé emelem a cigit és mélyet szippantok belőle. Vajon mikorra vonul el a vihar?

Zene: Never surrender
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 26, 2020 1:51 am
Következő oldal


Viharos kirándulás
Asaliah, Aisha & Alastor
zSNV8NX.gif
Első emlékei New Yorkhoz kötik, ott tért magához a ládából kikeveredve a hosszas börtönévek után, bár mindmáig nincs tudomása arról, hogy évszázadokat töltött egy varázsládába zárva, testvérei ezt az infót még nem osztották meg vele. Ennek ellenére egészen biztos benne, nem ez az egyetlen város, ahol életében megfordult, mégsem él benne élénk kép, hogy máshol is járt volna. Leszámítva a közelmúltban szerzett friss élményeket, amit Jeruzsálemben szerzett a könyvkereső-túrán. A váratlan közel-keleti kirándulás után már nehezen tudta érdeklődését csak New Yorkra korlátozni, látni akarta a világ többi részét is. Ezért elhatározta, hogy ellátogat egy San Francisco nevű helyre, amit egy oszlopra kiragasztott, már igen kopottas reklámanyagon szúrt ki séta közben. Nekivágott volna egyedül, de helyismeret hiányában még a vízjáró képességét sem használhatta, pedig mennyivel könnyebb dolga lett volna. Ezért egyetlen személy van, akit megkérhet, tartson vele SF-be. A nő igazi barát, ezúttal sem hagy cserben. Miután Asaliah-t befűzi, és a szomszéd panelben lakó kölyöktől egy öreg négykerekű vasparipát is szerez kölcsönbe, így gond nélkül nekivághatnak a röpke 44 órás kocsiútnak...  
Az órák gyorsan telnek, csak néhányszor állnak meg, leginkább tankolni és a természet hívó szavának engedve, az éjszakát pedig a járműben töltik. Már csak pár mérföld San Francisco külvárosáig, mikor hirtelen elromlik az idő. Sűrű felhők érkeznek a fejük fölé és a távolban baljósan dörren néha az ég.
-Ebből nagy vihar lesz. - állapítja meg Alastor, miközben letekert ablakon keresztül kidugja a fejét és érdeklődve szemléli a készülő égi háborút. Amikor a városhatárhoz érnek, meglepődve tapasztalják, hogy a külváros szinte a földdel lett egyenlővé. Itt meg vajon mi történhetett?
-Hát nem így nézett ki a plakáton. - jegyzi meg a férfi elhúzott szájjal, bár lelkesedése, hogy felfedezze a várost töretlen marad. Ahogy beljebb jutnak úgy tudatosul benne, hogy ez a környék még New Yorknál is lepusztultabb. Ám lassan feltűnnek az első romosabb lakóházak, még sincs idő a bámészkodásra, mert apró szemekben, de elered az eső. Orkán erejű szél tombol, ezért egy szélvédettebb helyre parkolnak le egy szebb napjaiban marketként működő épület parkolójában. Elég nyilvánvalóvá válik, hogy szükségük lesz egy fedett menedékre, míg elvonul felülük a vihar. Akad néhány potenciális búvóhely a következő órákra, mégis az egyik hajdanán általános iskolaként üzemelő épületegyüttest választják óvóhelynek. A téglaépítmény bejárat ajtaja előtt törmeléktorlasz magasodik, így az a gondolat, hogy a főbejáraton keresztül jussanak be, azonnal el is lesz vetve. Szerencsére tágas ablakok néznek az utcafrontra, így Alastor egy kődarabbal behajítja azt, kézfejét kabátjába tekerve töri ki a keretből kiálló üvegdarabokat járhatóvá téve a befelé vezető utat. Az épületbelsőben dohos szag, állott levegő és meleg fogadja őket.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 15, 2020 12:04 pm
Következő oldal


. . .

Romos iskolaépület St-joseph-church-in-Bartella-22-400x300
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/4
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2