Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Remember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


Remember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. GilFB0gRemember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Remember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. JDR364I
My Team
☩ Reagok :
141
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 02, 2021 12:43 pm
Következő oldal


I'll find strength in pain

@Puriel & Adexael  


Reméli, hogy ha valóban itt kell majd töltenie az örökkévalóságot, egyszer hozzászokik majd a szégyenhez és a bezártsághoz is. Hogy néhány évtized, esetleg évszázad múltán békén hagyják, és akkor nyugalomban várakozhat a sötétben, láncra verve és csendben, amíg egy nap le nem áldozik a már egyébként sem túl fényes csillaga. De legbelül jól tudja, hogy idefent sosem lesz már többé otthon, és hogy a Földre való száműzetés a legjobb, ami ezentúl vele történhet: ugyan nem mehetne a csapat rejtekhelye közelébe, de talán még a szárnyai nélkül és messziről is többet tehetne értük, mint így, bezárva és a folytonos vallatás terhe alatt…
De nem akar elbukni, így nem is kívánhatja azt, bárcsak azonnal megfosztanák a rangjától és az erejétől, hiába, hogy a Mennyek Börtönében egyik sem ér már semmit. És ezért irtózik a gondolattól, hogy így marad majd meg Puriel emlékezetében is.
A kerub tekintetébe fúrja a sajátját, míg az beszél, s nemsokára az ő szája is szóra nyílna, hogy tiltakozzon – hogy a rácsok és a sebek, a kihullott tollak meg a láncok ellenére a legkevésbé sem sebezhető –, de hamar rájön, hogy kár lenne szépítenie a saját helyzetén. Szó nélkül zárja hát össze az ajkait és ismét a talajra szegezi a pillantását. Az az igazság, hogy ez a látogatás sem különbözik mindenben a korábbiaktól, hiába jött hozzá Puriel ártó szándék nélkül: újabb mély vágást kapott valakitől, csak most épp a méltóságán, s szégyent vérzik belőle.
Újból felpillant. Úgy dönt, hogy figyel és megjegyzi az angyalnő mosolyát – talán ez az utolsó, amit az elkövetkezendő időkben látni fog. És előbb-utóbb úgyis szüksége lesz rá, hogy emlékekbe meneküljön, hogy elég erős maradjon ahhoz, hogy hatalmas falakat építsen maga köré azokból a pillanatokból, amelyekre szívesen gondol vissza.
Nincs más hátra, mint beletörődni a ténybe, hogy a kerub tudta, mire vállalkozik; hálás, hogy képes volt ide jönni kizárólag azért, hogy elhozza neki ezt a kivételesen békés percet. Elfogadja és aprót bólint.
Köszönöm, hogy eljöttél. – A hangja halk, de őszintébben és valódibban cseng, mint amire számított. Megismert néhányat az érzelmek közül, mióta idefent várakozik, és mind olyan borzasztó, hogy egészen más megvilágításba helyezte a szokványos dolgokat.
Az ezt követő kérdés hallatán oldalra pillant. Sejti, hogy nem fest túl jól, és képtelenség lenne pontosan megmondani, mikor hunyta le utoljára a szemeit, mindössze abban biztos, hogy a cellában még csak leülni sem volt ez idáig hajlandó.
Ahelyett, hogy tovább gondolkozna, megrázza a fejét.
Nem kérhetek tőled ilyesmit, Puriel… – Nem kérhet tőle segítséget. Mi lesz, ha a végén őt is megbüntetik, amiért az immár ex-szeráffal szimpatizál? Adexael azonban lassan és részletekben, de igyekszik elengedni a büszkesége maradékát, mert ráébredt arra, hogy az már csak hátráltatja őt a túlélésben.
Mostanában úgy összefolynak a napok… – Ha tehetné, az ajtónak döntené a fejét és becsukná a szemeit, és gond nélkül elaludna állva. – Nem tudom, mióta vagyok itt, de azt hiszem, hogy azóta – vallja be óvatosan. Az időérzéke az első néhány nap után teljesen megszűnt létezni.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Puriel


Remember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. 48519e3dc3601406798910f8d718a9c41b1d0088
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
30
☩ Rang :
Kerub
☩ Play by :
Katie McGrath
☩ Korom :
166
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 30, 2020 7:54 pm
Következő oldal


The glories of our blood and state
Are shadows, not substantial things; There is no armour against fate
────────────── ──────────────
A gyámoltalanok segítése az ő sorsa.  Noha az előtte álló harcos sosem ismerné be, ezentúl közéjük tartozik, még ha degradáló is a szeráfnak, kinek sorsa pellengéren inog. Sariel bizonyára már feni is a bárdját... De Puriel valóban nem akarja tudni, mit tett Adexael: és itt a nő bizony elvakult, és tudatosan csapja be magát, hiszen másképp, az igazság feltáródása után megváltozna véleménye, s könnyen meglehet, hogy nem akarná többé látni a szóban forgó személyt.
Szánja őt. Ott Bécsben felnézett rá, a büszke, gyors észjárású, sima-modorú angyalra, akire most alig ismerhet rá. A rabság, a vér a falon, az elhullajtott szárnytollak, a kialvatlan, fáradt tekintet... Mégsem érezteti vele, miféle idegen képet mutat, hiszen minél elgyötörtebb a szeráf, Puriel annál inkább támasza kíván lenni. Ki más adna neki esélyt, hogy enyhítse mellkasában kavargó érzéseit? Mert Adexael felkavart, zaklatott, dühös, ezt jól látni rajta. Nincs, aki enyhíthetné az örvénylő hullámokat.   

Ő is kedveli, hangzik a válasz, immáron szelídebben. Lám, az őszinte szónak mekkora ereje van... A nő hasonló szelídséggel ejt apró mosolyt, olyan bók ez, amit úgy érez, csekély személy kaphatott ezidáig. Közben azonban vár. Hallgat, míg a másik kimondja aggályait, melyek magát Purielt is foglalkoztatták, ezt bevallja.
- Mielőtt beléptem e falak közé, feltettem magamnak a kérdést, képes leszek e elfogadni azt, amit itt látok majd. És úgy hiszem, képes vagyok elfogadni ezt az arcod is, Adexael.   - nyugtatja továbbra is sima, puha szóval. - Tudom, hogy nehéz elviselned, hogy valaki így lásson. Sebezhetőnek.   - ejti hangosan azt, amely talán éppen a férfit is leginkább nyomasztja. A harcosok büszkék rendíthetetlenségükre, s hisznek önmagukban, az erejükben, gyengeséget hírből sem ismernek. Ha mindez elvész, mi marad nekik? Az üres szégyen. - De előttem ahogy akkor Bécsben, úgy most is a fivérem áll. Akit eszem ágában sincs elfelejteni. - enyhén oldalra billenti fejét, márvány orcájára ismét mosoly költözik. Ez az ő döntése, akkor is, ha mások, ha Adexael sem fogják megérteni.
-  Ide jöttem, mert így akartam. És igenis szabad volt, testvérem.  És igenis kellett. - a fakó ábrázat a tanúja rá. -  Mióta nem aludtál? - kérdezi rögvest, habár ő maga sem szívesen hunyná le szemeit e borzalmak tárházában, tehát sejti, hogy túl rég lehetett, mikor az angyalférfi regenerálódni tudott.  -  Ugyanis nem sietek sehová, szóval akár kényelembe is helyezhetnéd magad, legalább míg itt vagyok. - jobb szemöldökét rafináltan felfelé dobja. Amíg itt van, az őrök nem fogják zavarni őket, s ha mással nem is tud segíteni, és nem is lehet itt napokig ugyan, de annyit mégis adhat, hogy a másik egy időre erőt gyűjthessen.





reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


Remember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. GilFB0gRemember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Remember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. JDR364I
My Team
☩ Reagok :
141
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 26, 2020 3:55 pm
Következő oldal


I'll find strength in pain

@Puriel & Adexael  


Talán semmi rossz nem származhat belőle, ha nem viselkedik olyan elutasítóan a kerubbal; ha nem igyekszik őt azonnal elüldözni… Feltéve, hogy továbbra sem kell elmondania neki semmit. De Adexael azt is tudja, van már olyan fáradt, hogy véletlenül megcsússzon a nyelve és olyasmire utaljon, amit jobb volna megtartania magának, így hát eldönti, hogy kizárólag addig társalog Puriellel, míg az fel nem hozza a fronton történtek témáját. Azt mondta, hogy nem ezért jött, és ezt egyelőre elfogadja – elég lesz egyedül ebben az ígéretében csalódnia, ha mégsem az igazat mondta neki.
Közelebb lép a kettejüket elválasztó határvonalhoz, mire Puriel is így tesz. Egy ideje ő az első, aki nem ártó szándékkal közeledik felé, már amennyiben hihet a szavainak; és hinni akar nekik, mert a kerub látogatása legalább néhány percre elfeledtetheti vele a valóságot. El fog bukni, és már egyébként is elvesztette azt, ami számára a legértékesebb ezen a világon.
A kelleténél hangosabban szökik ki a száján az imént magába szívott levegő, és egy pillanatra leszegi a fejét, mielőtt ismét az angyalnőre nézne.
Én is megkedveltelek téged, Puriel – válaszolja halkan. Soha nem mondott még ilyet senkinek, és abban sem biztos, hogy teljesen érti a kifejezés jelentését, de felismeri, hogy különleges volt az a rövid idő, amit együtt töltöttek odalent. Különlegesnek kellett lennie, mert vége volt a küldetésnek és ő mégis Puriel mellett maradt; kedvtelésből hosszabbította meg a saját feladatát és hacsak nem számítjuk bele az övéit, nem szokása ez a furcsa ragaszkodás.
Elengedi a rácsot és lecsúsztatja rajta a tenyerét.
És pontosan ezért nem akarom, hogy így emlékezz rám. – Egyértelmű, hogy kölcsönkapott időn él és egyikük sem tudhatja, meddig képes azt elnyújtani. Átgondolatlan döntést hozott, és most öt élettel fizethet érte. – Bécsben még egyszerűbbnek látszott minden, tudod. Azt akarom, hogy úgy jussak majd eszedbe, ahogy ott találkoztunk. Nem itt… Nem ebben a sötét lyukban. Nem is szabadott volna idejönnöd – csóválja meg a fejét lemondóan.
Az angyalok többsége soha nem teszi be a lábát erre a helyre, az ártatlan kerubok pedig még annál is kevésbé valóak a cellák közötti mocskos folyosóra, és bármennyire hálás is a látogatásért, nem tetszik neki, hogy Puriel idáig merészkedett. És az sem, hogy ilyen állapotban kell előtte mutatkoznia, minden kiegészítő nélkül, amit nem is olyan rég a szeráfi rangja jelentett. Talán ezt érzik a halandók, ha nincs ott a testüket eltakaró anyag; talán ezt jelenti számukra meztelenre vetkőzni. Adexael sosem hitte volna, hogy épp idefent fogja megérteni a koncepciót, amelynek mindössze annyiban van köze az ő helyzetéhez, hogy mindkettőhöz igen erős szégyenérzet párosul.
Hacsak nem szándékozol ezután teljes egészében elfelejteni – teszi hozzá keserű félmosollyal.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Puriel


Remember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. 48519e3dc3601406798910f8d718a9c41b1d0088
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
30
☩ Rang :
Kerub
☩ Play by :
Katie McGrath
☩ Korom :
166
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 25, 2020 1:35 pm
Következő oldal


The glories of our blood and state
Are shadows, not substantial things; There is no armour against fate
────────────── ──────────────
Karcosan tör utat magának az igaz szó.   Nem szokott hazudni. Az emberek között bár sokat tompított az igazságon, azt védelmükben tette, de itt... egy másik angyallal szemben szinte lehetetlennek érezné. Olyan ki nem mondott fogadalom él benne angyaltestvérei iránt, oly alázat, mely által nem szándékozna holmi álságos megbecstelenítéssel gyalázni egyikőjüket sem.  Michael valóban nem kívánta meggyőzni, ezáltal nem vonta bele az itt zajló eseményekbe, ki tudja, miért. Talán ismeri Purielt, s azelőtt tudta, mit mondana az angyalnő, mielőtt a kérdés megfogant volna fejében. Vagy talán csupán bizalma nincs felé... Mégis beengedte e komor falak közé jelentéktelen személyét, habár először homlokára mély barázdák húzódtak a kérés hallatán, s egy pillanatnyi szünetet magához véve figyelmeztette, nem ilyen körülményekhez szokott a törékeny kerúb.

Tisztában volt vele, mily gyötrelmes látvány tárulhat majd elé.  

Azt is sejtette, Adexael, büszke harcos lévén milyen dacossággal bír cellájában, mégis, a valósághoz mérten milyen más volt az elképzelés... De az angyalnő türelmesen áll a rácsok túlsó oldalán, még akkor is, mikor a másik béklyói rabságában hatalmas csapást mér a cella ajtajára. Megpróbálja hát meggyőzni, hiszen érkezése, ittléte mögött tiszta szándék lapul, s addig nem kíván innen elmenni, míg Adexael véleményén nem változtat. Osztatlan figyelemmel kíséri a harcos minden léptét, míg meg nem áll. A nő állja a fürkésző tekintetet, mi több, ő maga is arra várt, hogy a hasonló árnyalatú kékek összetalálkozzanak.
- Nem tudhatod. - felel őszintén a feltett kérdésre. Mit is mondhatna? Mivel szépíthetne? Miért kellene értelmetlen sorolásba kezdenie? - Csak az adott szavam áll mellettem, nincs másom. - finoman széttárja fehérbe bújtatott karjait. Valóban nem szolgálhat mással. Az angyali teremtés természete, léte, létezésében töltött pillanatain kívül nincs jobb, megfelelőbb indok arra, miért hihetne neki a szeráf. Azonban egykori találkozásuk talán nem elég bizonyíték, ezt is jól tudja.
A férfi aztán előre mozdul: egészen a rácsokig engedik láncai, s eképpen Puriel is tesz még két lépést felé, így alig pár centiméter választja el őket egymástól.
-  A bécsi udvarban nem volt kötelességed jónak lenni hozzám, és ez mély benyomást tett rám, Adexael.   - emeli fejét, a kettejük közötti termetkülönbségnek adózva, mielőtt tovább fűzné gondolatait. -  Mondhatni megkedveltelek. - arcán beismerő somoly jelentkezik, vállai aprót, alig érzékelhetően rándulnak. -  Mindenkinek jár egy támasz a nehéz időkben, és ez most én akarok lenni neked.  - és ez számít igazán kiejtett szavai közül. Nem segíthet, ebben a szeráfnak igaza van. Nem segíthet, hisz fizikálisan egyetlen angyal sem lenne képes innen szabadulni. S nem segédkezhet abban sem, hogy a terhét helyette cipelje... Puriel csupán pillanatnyi, elillanó oltalmat jelenthet az egyedüllét, a gyötrő gondolatok ellen.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


Remember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. GilFB0gRemember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Remember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. JDR364I
My Team
☩ Reagok :
141
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 21, 2020 3:09 pm
Következő oldal


I'll find strength in pain

@Puriel & Adexael  


Tudja jól, mi fog következni: Puriel megkísérli rajta használni azt a technikát, amellyel odalent az embereket is másodpercek alatt sikerül meggyőznie – az angyalnő szinte bármely halandóra képes hatni, s talán az odafentiek azt gondolták, a harcosok könyörtelen és egyszerű természete után jó ötlet lesz egy kerubot bevetniük. De a szeráf átlát rajtuk és most még átlát Purielen is, és nem fogja hagyni, hogy az az elméjébe férkőzzön néhány szépen hangzó szóval.
Bűnbocsánatot soha nem fognak neki ajánlani, azt úgysem hinné el, de biztos benne, hogy a katonái szabadulását előbb-utóbb megkapja ígéretül, és abban is biztos, hogy a végén semmi sem lesz belőle. Ha elkapják őket, mind el fognak bukni – ő maga is csak azért nem vesztette még el a szárnyait, mert a maradékra várnak; valószínűleg abban a pillanatban, hogy Asaliah és a többiek meggondolatlanul mozdulnak odalent, mind Sariel előtt találják magukat.
Teljes erejéből a rácsra csap, hogy megleckéztesse Purielt, de az ahelyett, hogy azonnal a folyosó másik vége felé hátrálna, épp csak összerezdül. A harcos értékeli ugyan a bátorságát, de aztán még egy megvető pillantás felé és tova is sétál, folytatja az értelmetlen körözést.
Hallgatja a kerub ezutáni magyarázkodását, de azon kívül, hogy a szeme sarkából figyel, semmit sem reagál; sőt, úgy csinál, mintha észre sem venné látogatóját. Talán elmondja, amit akar, aztán magától is elmegy, és akkor nem lesz szükség a fiatal angyal ijesztgetésére. Persze a lehetőségei limitáltak, de ha a börtönőrök és küldöttjeik előadást kívánnak, Adexael szívesen megadja azt nekik, s addig is húzza valameddig az időt. Mindig úgy tartotta, hogy az idő nincs hatással a sorsára, de most mintha a homokóra minden egyes szemét külön-külön érezné a bőrén leperegni... Közeleg a perc, amikor tetőtől talpig betemeti, és azon kívül, hogy időnként megpróbálja betapasztani a rést a feje felett, nem igazán tehet ellene semmit.
Azért mégis lassulni kezdenek a léptei, mialatt Puriel folytatja a beszédet, hiszen a kerub csak ígér valamit, de mégis egészen mást, mint amire számított: nem érdeklik őt a részletek és semmi egyéb, ami kapcsolatos az elzárásával, így hacsak nem hazudik, nem szükséges vele a lent történtekről beszélnie. Kihagyhatja belőle az övéit, akik azóta üldözötté váltak a Földön, és akiknek a bukása előbb-utóbb az ő hibája lesz.
Lelassít, aztán megáll középen.
Honnan tudjam, hogy az igazat mondod? – teszi fel a kérdést némi csendes tanakodás után. Eddig a földet bámulta, de most szembefordul angyaltársával, és annál inkább keresi annak pillantását. De mindketten tudják, hogy Puriel könnyedén képes lenne rá, hogy manipulálja, és hogy Adexael ezen a téren borzasztóan sebezhető: nem tud kiigazodni az érzelmes beszéden és egy jól felépített hazugsággal hamar megvezetheti az, aki egyébként is nagyszerű benne.
Nem döntötte még el, megbízhat-e a kerubban. És van még egy kérdése, valami, ami tovább élteti benne a gyanút, amennyiben nem kap rá hamarosan hihető magyarázatot.
Most ő lépked közelebb az őket szétválasztó rácsokhoz, jóval kimértebben, mint legutóbb, s tőlük fél karnyújtásnyira torpan meg. A láncok a levegőbe emelkednek, de szerencsére vannak olyan hosszúak, hogy egészen a területe legszéléig elengedjék.
Ha magadtól jöttél, akkor is tudnod kell, hogy sehogy sem segíthetsz rajtam. Miért akarsz így látni, Puriel? – Az egyik kézfeje előre mozdul, aztán az ujjai összefonódnak a vastag rácsoszlop körül. És tényleg egészen másként fest most, mint egykor – már ő is érzi, hogy a büszkeségéből lassan semmi sem marad az erőlködve maga előtt tartott álca takarásában.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Puriel


Remember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. 48519e3dc3601406798910f8d718a9c41b1d0088
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
30
☩ Rang :
Kerub
☩ Play by :
Katie McGrath
☩ Korom :
166
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 15, 2020 8:00 pm
Következő oldal


The glories of our blood and state
Are shadows, not substantial things; There is no armour against fate
────────────── ──────────────
Otthona áhítatos nyugalommal átitatott felszíne e falak között nem áraszt harmóniát. Érzi ugyan a megbékélést, a néma mozdulatlanságú beletörődést a cellák fakó mélyéről, ahol valaha volt dicső fivérek s nővérek töltik büntetésük...  Azonban egyetlen egy áristom szinte pulzál a belőle áradó dactól. Tudja, hogy Ő az, már azelőtt tudja, hogy szomorkás kékjeit először vetné a megbéklyózott angyal felé, ki hajthatatlanul, megszakíthatatlan köröket ró a kicsiny térben, elhullajtott, vérrel piszkított tollai között... Puriel mellkasa összeszorul, mely érzés nem szűnik, hiába csendül fel neve a rozsdás hangszín alatt, s hiába fürkészi a másik tekintetét immáron reménnyel...  Adexael megáll, tartása megváltozik, foltos arcéle követi a módosulást, a nő pedig végignézi a folyamatot, még mindig reménnyel, de...

De aztán rádöbben, mit feltételez róla a másik.

Ajkai lassan elnyílnak, homlokát mély barázdák terhelik,  szóra nyílna szája végül, helyette  megrezzen elemeiben az éles kitörés miatt. Csakhogy nem hátrál. Egyetlen lépést sem moccan, s nem gondol arra, vajon, ha nem lett volna az ajtó, mely az ütést felfogta, s nem léteznének a visszatartó láncok, megsínylette e volna fivére dühét.
- Soha. - fordítja fejét a sziluett felé. Hangjában nincs felcsattanás, pedigleg a rágalom sosem volt lelke legmélyéről nem képes leperegni: ott marad, mint egy fullánk, mely szúrja bensőjét. - Soha nem játszanék közre egyetlen angyal vallatásában sem. - nyomatékosít, miközben ahelyett, hogy veszteg maradna, egyet inkább előre lép. - Nem érdekel, mit tettél, ha tettél, Adexael. Nem érdekelnek a részletek, sőt, semmi, ami ezzel kapcsolatos. - hangja határozottabb lesz, kijelenti, tisztán és érthetően a számára sértő feltételezés nemlegességét. - Azért jöttem, mert látni akartalak, hát oly hihetetlen ez? - nem szakad el a fürkészéstől, akkor sem, ha továbbra sem hisznek neki. Talán Adexael helyében ő is épp így viseltetne, hisz ahogy szavaiból kivehette, eddig nem jártak sikerrel vallomása elnyerése kapcsán. Csak ezért nem emeli jobban hangját a nő.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


Remember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. GilFB0gRemember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Remember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. JDR364I
My Team
☩ Reagok :
141
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 14, 2020 9:58 pm
Következő oldal


I'll find strength in pain

@Puriel & Adexael  


Önként tért haza – és mert talán érezte, hogy nincs más választása vagy jobb lehetősége, hogy mentse a menthetőt, hogy odafent kimagyarázza magát –, egymaga állt a testvérei elé és egészen enyhén tiltakozott csak, mikor a cellájába kísérték. Körbekerítették, ez igaz, de ha már akkor harcba bocsátkozott volna ellenük, talán esélye adódik rá, hogy a Földre meneküljön… De aztán arra is egészen nagy esély van, hogy a küzdelem valamely ellenfele vagy a saját maga halálával ért volna véget, és ezt a kockázatot még a történtek után sem lenne képes bevállalni.
…És akkor még nem szívesen vált volna üldözötté. Túl sok a ha és túl sok a talán, de a Csarnok legsötétebb részlegén töltött hetek után minden elmulasztott lehetőség egy szebb jövő ígéretének tűnik – bármit megtenne, hogy visszamehessen valamennyit az időben. Egyetlen dolgon kéne csak változtatnia, egyetlen döntést kéne újragondolnia és most egész biztosan nem tartana itt; nem lennének ebben a kilátástalan helyzetben mindannyian.
Azon a napon próbált meg kiszabadulni, mikor rájött, hogy számára csak egyféleképpen végződhet ez az egész, attól a perctől kezdve igyekszik megvédeni magát a szűkös falak között mindaddig, amíg még képes rá. Tudja, hogy nem lesznek vele örökké ilyen kegyesek.
Léptek visszhangoznak a folyosón. Hát ismét itt az idő.
Biztos benne, hogy hozzá jöttek, a többi cella lakóihoz ugyanis csak egészen ritkán érkeznek látogatók – néhányan évszázadok, tán évezredek óta raboskodnak ott, ahová ő éppen csak megérkezett. A többiek nem köröznek fáradhatatlanul, ahogy a szeráf teszi; lelassít ugyan, amint észleli a hófehér ruhás alakot a szeme sarkából, de nem áll meg még akkor sem, mikor az megtorpanni látszik a rácsai előtt.
Telnek a másodpercek, és az idegen semmit sem szól, pedig azóta szembefordult már; van valami az őt körülvevő csendben, ami miatt másnak hat, mint az előtte vagy az azelőtt érkező, ez pedig elégnek bizonyul ahhoz, hogy Adexael végül mégis ráemelje a pillantását. Még egy lépés, aztán ő is mozdulatlanná merevedik.
Mire Puriel szóra nyitja a száját, a szeráf tudja, hogy a kerub az, hiába nem látták egymást olyan nagyon régóta… Kevés dolog vált számára különlegessé az utóbbi időben; elvétve találkozott bármivel, ami valódi érdeklődést váltott volna ki belőle a küldetései során, de a Puriellel töltött órák pontosan ilyenek voltak, és ezért élénken él az emlékezetében az angyalnő képe. Úgy sejti, ő nem fest teljesen úgy, mint legutóbb.
A nevén szólítja, s felfedi előtte az arcát, mire a szeráf szinte önkéntelenül lép hozzá eggyel közelebb.
Puriel – suttogja vissza, és bár azt hitte, akadály nélkül képes lesz viszonoznia a tekintetét, kénytelen azt a folyosó talajára szegezni. Megmagyarázhatatlan érzés uralkodik el rajta – mert érzés kell, hogy legyen –, és ez a valami egyre erőteljesebben sugallja, hogy mindenáron kerülje el angyaltársa pillantását. Legszívesebben a legárnyékosabb sarokba húzódna, de úgysincs olyan hely a cellában, ahol a falak teljes egészében kitakarnák, így nem keres magának kényszerűen búvóhelyet.
Még egyet lép a kerub felé, mire a láncok tiltakozón csörrennek fel.
Miért jött ide, mikor semmi keresnivalója nincs ezen a részlegen? Ha azt hiszi, hogy segíthet rajta, Puriel hatalmasat téved: Raiden, az első Iphraem sem képes megmenteni őt a sorsától, amely mostanra elkerülhetetlenné vált; szinte lehetetlen, hogy az ifjú angyal bármit is tenni tudjon érte.
És ezzel valószínűleg ő is tisztában van. Hát persze, hogy Puriel tudja, így a szeráf egyetlen logikus magyarázatot talál a látogatásra. Az átvertek lemondó sértődöttségével húzódnak össze a szemöldökei, mielőtt újból szóra nyitná a száját.
Téged küldtek – állapítja meg, s felszegi az állát – Lenyűgöző – és már folytatja is a hasztalan körözést. Nem érti, vajon miért gondolták ezt jó ötletnek, hogy miért láttak bármekkora esélyt arra, hogy majd egy ismerős arc láttán megnyílik és csak úgy feladja azokat, akiket az élete árán is hajlandó lenne megvédeni… De legyen, játszhatnak így is. Majd ő visszaküldi nekik Purielt.
Öt lépés előre, egy pár oldalra és aztán megint öt az ellenkező irányba.
Add át nekik, hogy nyugodtan jöjjenek ide személyesen, ha beszélgetni szeretnének. Van még hely számukra azon a falon – int menet közben a vörösen csillogó kőfelület irányába. Újabban már csak egy másodperc kell hozzá, hogy leszereljék, de ezt sohasem hangoztatná senkinek. Akkor valósággá válna a gyengesége.
A következő pillanatban lépés helyett irányt vált és közvetlenül az ajtó előtt terem – a csuklójára erősített vaspánt hangos csattanással ütközik a rácshoz, amint a szeráf hozzávágja a tenyerét. Biztos benne, hogy ennyivel is elijeszti a kerubot, s nemsokára visszatérhet berögzött és háborítatlan meneteléséhez.
Nem érzi tőle magát túlságosan jobban, de semmi kedve a felesleges ígérgetésekhez és hazugságokhoz.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Puriel


Remember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. 48519e3dc3601406798910f8d718a9c41b1d0088
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
30
☩ Rang :
Kerub
☩ Play by :
Katie McGrath
☩ Korom :
166
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 13, 2020 1:39 pm
Következő oldal


The glories of our blood and state
Are shadows, not substantial things; There is no armour against fate
────────────── ──────────────
"Ígérem, nem hozok szégyent a családunkra" Visszhangozva ver lyukat koponyájában a hajdanán kiejtett mondat, mely a röpke évek eltelte ellenére úgy csendül fel Adexael hangszínével, mintha csupán tegnap történt volna kiejtésük. Isten hithű katonája volt ő, mikor küldetése Puriel mellé sodorta Bécsben. Méltósággal, büszkeséggel telve, rendíthetetlenül... A hír, amely az angyalnő Mennybe való feljövetele kapcsán fogadta, lesújtóan hatott rá. A szeráfi becsületen ejtett szégyenfoltról beszélnek, s büntetésről, melynek jogossága Michael szájából ejtve megkérdőjelezhetetlen, mégsem feddte meg, s nem utasította el a kérést fiatal testvérétől: nem állják útját, engedélye megadatott az arktól. Ezen rácsok mögött az angyali erő oly kevésnek bizonyulna, hogy nem tartanak a kerúbtól, hogy kísérlettel élne szabadítás gyanánt.

Tekintete mereven koncentrál léptei elé. Ajkai összepréselve simulnak egymásra, s makulátlan tiszta-fehér, talpig érő felöltője alatt alakja hangtalanul sodródik a sötét falak között. Képtelen volna máshogy elképzelni e létesítményt: hiába igyekezett gondolataiban átformálni. Sötét, félelmetes, rácsokkal bevont büntetőhely ez, ahonnan nincs kiút.  
Adexael, mit tettél?

Lassít haladásán, hisz közel van fivére, íriszei még mindig lent bóklásznak, mintha hirtelen kerülné a pillanatot, amiért érkezett. Lassít, majd teljesen megáll, hezitál, mielőtt szembefordulna a cellával, noha először még mindig lent cirkál tekintete: az elhullajtott véres tollazatot figyeli, mintha nem akarna a másik szemeibe nézni a rácsokon túl.
Figyelmeztették az erőszakos kitörésekre, s óva intették, hogy közel menjen, de ő nem fél, nem ezért húzza az időt: nem tudja, képes e a valaha volt büszke harcost így látni...
- Adexael... - szólítja végül magán erőt véve, csuháját lesimítva feltűzött hajáról fejét megemeli, hogy tekintetével az agyal arcát keresse.
Már a férfi alakját megpillantva megrendül. Ajkai szomorú rándulással, szemei fakó csillogással kapaszkodnak belé. Közelebb lép, szája ismét betűket formál: - Rég láttalak. - ejti csendesen, s pillantása ott ragad, akkor is, ha nem kap semmi biztatót. Szoborszép alakja rendíthetetlenné válik, eljött, s szembenéz fivérével. Hiszi, hogy nem hiába.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


Remember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. GilFB0gRemember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Remember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. JDR364I
My Team
☩ Reagok :
141
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 10, 2020 8:33 pm
Következő oldal


I'll find strength in pain

@Puriel & Adexael  


Négy lépés hosszában és öt lépés széltében. Hányszor számolta meg őket, meddig követte nyomon a leírt köröket, mielőtt a menetelés automatikus és odafigyelést nem igénylő cselekvéssé vált volna? Az útvonal most már nem több, mint bármely a vadak által kitaposott csapás az erőben. Mindig ötöt lép előre, aztán kanyarodik, majd négyet a falnak merőlegesen – újabban van, hogy inkább csak egyet vagy kettőt, mielőtt ismét fordulna –, s vissza ötöt abba az irányba, ahonnan elindult. Először az órákat igyekezett számontartani, aztán már csak a napokat, de végül teljesen elveszett az időérzéke; idefent nincsenek nappalok és nincsenek éjszakák. Persze miért is lennének, ha az angyali szemet nem zavarja, ahogy a sötét leváltja a világosságot? Nem lenne sok értelme, és egészen idáig egyébként is szerette az otthona letisztultságát – szinte vágyakozott a Mennyek nyugalmára a földi körülmények komplikáltsága után.
Lép és lép előre, s mindkét kezén súlyos láncokat húz maga után az egyre szűkebbnek ható cellában. Nem olyan sokkal ezelőtt még nem voltak rajta, a rácsok ugyanis a legerősebb arkot is képesek maguk mögött tartani… De Adexaelt időnként meglátogatják, hogy feltegyék a kérdéseiket, a szeráf pedig rájött, hogy nincs mit vesztenie és az egyik ajtónyitásnál megkísérelt kiszabadulni. Tudta, hogy szinte semmi esélye, de hogyan is várhatna nyugodtan az ítéletére, hogyan tűrhetné tovább a vallatást anélkül, hogy az utolsó lélegzetéig harcolt volna az igazáért? Az igazáért és a szabadságért, de ha nem a szabadságért, legalább a tudatért, hogy ha ő erős tud maradni idefent, ha mindent belead, valószínűleg ugyanilyen kitartóan küzdenek odalent a sajátjai is.
Újabb kört tesz, aztán még egyet. A csuklóira erősített vaspántok rúnáinak hála nullára csökkentek az esélyei a kijutásra, így azóta kényszerű ketrecharcot játszik bárkivel, aki a közelébe kíván merészkedni. Eddig nem ért el vele túlságosan sokat, tekintve, hogy a végén úgyis mindig sikerül őt lefogniuk, s a mozgástere sem túl kielégítő, mióta a lánccal a falhoz szögezték, a kőfelületet díszítő vörös spriccelésekről nem is beszélve. Nem minden odaszáradt vér az övé, de a tollak a földön igen. A súlyos vaslánc összegyűjti és magával sodorja őket, a fehérből mocskos földszínűre taposott és összevérzett tollakat, amelyek mostanra kavargó örvény mintáját rajzolják ki a lábai alatt.
A ruhái alatt mindenféle színű foltokkal van tele és az arcát is díszíti néhány begyógyulni nem akaró vágás – eltűnnének, ha aludna valamennyit, de hetekkel ezelőtt eldöntötte, hogy ezen a helyen nem hajtja álomra a fejét. Nem engedheti le a védelmét, ezért is köröz minden kimerültsége ellenére olyan kitartóan.
Azt mondták, hogy ez lesz az ő örökkévalósága, ha nem beszél, de Adexael elhatározta, hogy bármi áron ki fog tartani.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


Remember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. GilFB0gRemember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Remember Me and I'll Remember You - Puriel & Adexael, Chapter II. JDR364I
My Team
☩ Reagok :
141
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 10, 2020 8:18 pm
Következő oldal


***
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7