Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• III. sz. mezőgazdasági szektor •
reveal your secrets

Hell or Heaven


III. sz. mezőgazdasági szektor VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 01, 2021 8:43 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 22, 2020 2:27 pm
Következő oldal


Emlékiratok: A félvér alany
Mivel társaságunk akadt, nem igazán van ínyemre, hogy kiteregessük a családi szennyest az idegen előtt, kinek szerintem halovány ideája sincs, kik és mik lehetünk és mit keresünk a territóriumán. Jobban mondva annak az Amory Behnnek a territóriumán. Úgy vélem, húgomnak ezek a furcsa érzései is ezt a "leviatán családi szennyes" kategóriát súrolják.
- Meg fogjuk ezt beszélni nemsokára és minden tőlem telhető tudást bevetek, hogy segítsek. De nem itt és nem most. - zárom le a témát egy időre ezzel a két mondattal, szerintem eléggé leszűrhető ebből, hogy nem tartozik kettőnkön kívül senki másra, mit érez és mit nem és nem is akarok a fiú előtt többet erről diskurálni.
- Köszönjük a segítséget. - felelem az ifjú készséges navigációját követve és szívesen távozóra is fognám,  ám húgom csak nem tágít, valamit nagyon érdekesnek találhat ezen a farmon. Túlságosan lefáraszt a munkám, éppen ezért mértékkel használom az adottságaimat, hogy minél több energiám megmaradjon és ne emésztődjön fel hamar, hiszen előbb-utóbb az is feltűnne az éles szemű egyedeknek, ha a közelemben sorozatosan legyengülne mindenki. Persze, minél erősebb energia lapul valakiben, annál könnyebben fel tudom tölteni magam, de New York nem bővelkedik a természetfelettiekben. Legalábbis eddig így gondoltam, de ezek szerint újra kell morfondíroznom, hisz egy egyszerű eltévedés is egy félszerzethez vezetett. Húgom leint és susmorogni kezd. Szerinte van itt valami mágikus tárgy. Én is bekapcsolom a mágiaérzékelésem, és valóban, a kelleténél erőteljesebb energia csoportosul a farm központjába, mely nem csak kizárólag a farmerfiúból árad. Van itt valami más is, valami mágikusabb, mint az ifjú.
- Jó, rendben. - felelem, miközben Nieven máris becserkésző üzemmódba kapcsol, én meg sóhajtok, mert úgy érzem, ez az "érzéssel" dolog már eleve halálra van ítélve, főleg, ha úgy gondolja, még meg is birkózunk a kölyökkel. Vagy nem tudom, mire akar kilyukadni ezzel a szóhasználattal, hisz hogy akar bizalmat kelteni felőlünk az ifjúban, ha már eleve harcra készül vele? Hagyom, hogy húgom azt tegye, amit akar, kicsit távolabb is lépek, de eldöntöttem, nem fogok bohóckodni, gyorsan véget vetek a kialakult harci helyzetnek, amennyiben az megtörténik. Én a becserkészés helyett inkább az ifjú testbeszédét, gesztusait, a mimikáját kezdem el tanulmányozni és jobban szemügyre venni mindenféle érzelmi megnyilvánulás nélkül. Kerüli a szemkontaktust, keveset beszél, azt is lényegre törően teszi, a szemei fáradtak, fakón tekintenek mindenre maguk körül és hatalmas karikák szegélyezik. Mintha az elméje már több évet élt volna meg, mint amennyit a hús és vér teste. Már rég nem a meglepettségről vagy félelemről szól ez. Ezzel a kölyökkel valami nagyon nincs rendben, de nem tudnám most rávágni, hogy pontosan mi is az. Hasonlóan élettelen, mint Amara szolgái, de ők egy egészen más fokozatot képviselnek, mert teljesen elvesztették az önkontroll feletti hatalmukat. Ez a kölyök még itt van velünk és kész volt önmagát meg is védeni, viszont eléggé fásultnak tűnik a külvilág felé.
- Talán mégse távozunk olyan hamar. Ha a húgom valamit a fejébe vesz, nehezen lehet rávenni másra. De nem maradunk sokáig, ígérem és nem azért maradunk, hogy ellopjuk előletek a megélhetést. Csak van itt valami, ami talán a hasznunkra válhat. Talán a te hasznodra is. Mi lenne, ha segítenél nekünk? Te sem járnál rosszul. Mire visszatér Amory Behn, mi már itt sem vagyunk, ahogy jöttünk, úgy távozunk is. - ajánlom fel az együttműködés lehetőségét az ifjúnak. Természetesen hadakozhat is velünk, ha kedve tartja, de azt előre borítékolom, nem fog tudni bennünket legyűrni. Ahhoz nem elég erős a transzcendens fele.
reveal your secrets

Nieven


III. sz. mezőgazdasági szektor Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 15, 2020 10:00 pm
Következő oldal


Félvérlesen
───────────── ────────────
- Hogy máshogy írjak le valamit, amit nem érték és teljesen ismeretlen a számomra?! Hidd el, ha egyedül is meg tudnék vele birkózni, most nem lennél itt! - több hétnyi küzdelem, és dupla annyi baki áll a hátam mögött, nem csoda hát, hogy ingerült vagyok. Még nem sikerült kitalálnom semmilyen áthidaló megoldást, amivel újra egyenesbe jöhet a New Orleans-i álcám. Ráadásul még soha semmi sem aggasztott annyira, mint a belsőmben tomboló feszültség.
- Ohh, tényleg, bocsi… Nézd el nekem kérlek, nem valami fényes a névmemóriám - cizellálom barátságosan, hogy igazándiból marhára hidegen hagynak az emberek, pláne azok, akiknek még az arcát se látom és teljesen haszontalanok a számomra. Merthát a kölyök se hajlandó megosztani velem, mit is termesztenek. Magamnak kell körülnéznem… - Ő most hol van? - fordítom újra felé a fejem. Azt gyanítom, ha itthon lenne már előkerült volna. Persze az is benne van a pakliban, hogy lapul valahol, aztán meg lesből támad. Az emberek furfangos lények. Esetleg csaléteknek használja a fiút. Körülnézve démonokat, angyalokat korlátozó rúnákat keresek, hátha lelek valami érdekeset. Valahonnan ugyanis a házból mágiát érzékelek, ráadásul egészen figyelemre méltó mennyiséget. Talán van bent még valaki? Óhatatlanul eszembe jut az a Bent valaki. Mi ez, valami féllény tábor? Percről percre érdekesebbnek találom ezt a helyet, hiába morog a bátyám.
- De ahogy látom az ötletéről se tettél még le - bökök a kasza felé, amelyet egyértelműen szorongat. Megeshet, hogy még életében nem látott ilyen, csodát - mint amilyen az elég jó állapotban lévő kasza -, de egyébként minden bizonnyal önvédelmi eszköznek, avagy támadásra használná. Egy farm kellős közepén biztosan az utóbbiak valamelyikéről van szó.
Elpillantok a kapu irányába, de nem úgy festek, mint akinek megfordult a fejébe a távozás gondolata. Mert nem is. Talán bátyámnak nincs kedve maradni, de én ezzel korántsem vagyok így. Éledő érdeklődésem elnyomja a belsőmben kavargó rossz érzést, s megint tettre, illetve felfedezésre késznek érzem magam. - Használd az érzékeidet - súgom oda a bátyámnak, lehetőleg úgy, hogy a fiú ne hallja meg. - Van itt valami, nézzük meg, mi az. De csak érzéssel - utalok arra, hogy nem kéne még jobban ráhozni a srácra a szívbajt. Finoman intek neki, hogy ő jobbról, én meg balról kerülök, úgy kerüljünk közelebb. Remélem érti bátyám a hangtalan “üzenetet”. Egyenlő távolságra kell tőle lennünk, hogy döntenie kelljen, ha támad, akkor melyikünket, a másiknak pedig legyen ideje rávetni magát. Azt gyanítom, engem vesz majd célba, hiszen Ahrimannal közel egy súlycsoportban vannak, amíg én pici vagyok, így logikusabb lenne előbb engem hatástalanítani, és csak aztán venni célba a hasonló erejű ellenfelet. Az persze más kérdés, hogy harcolt-e már olyannal, aki abból húz újat, hogy ő a kisebb, és nincsenek kétségei, hogy gyengébb erőben. De persze az is megeshet, hogy végre belátja az esélytelenségét, s leteszi azt a kaszát. Azért gondosan szemmel tartom, hátha valami egyéb hülyeségre szánja el magát.
reveal your secrets

Cross Tizzard


III. sz. mezőgazdasági szektor Tumblr_inline_ptf7jkjMk31tdexwt_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
3
☩ Rang :
földtúró
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 09, 2020 10:29 pm
Következő oldal


what the water gave me
──────────────── ────────────────
Nem hinném, hogy azért mustrálgat így a kiscsaj, mert bejössz neki. Talán azt fontolgatja, hogy beléd kóstol. A legjobb megelőzés a támadás. Mintha most látna először. Rühellem, de automatikusan elkapom a pillantásom, mintha a szemkontaktus megszakítása valami módon láthatatlanná tudna varázsolni. Miért nem lehet minden olyan, mint három napja volt? Annyira rohadtul normálisnak tűnik most. – Nem – válaszolom pléhpofával, és tényleg, nem gondoltam rá, minek, ez csak egy vágás, majd begyógyul. Néha maguktól begyógyulnak. Ha… Igen, ez is egy lehetőség. Ne mondd, hogy nem érzed, mennyi energia van bennük. Jó energiák. Csak ki kéne dugnod a nyelved, mintha hópelyheket ennél. Komolyan, annyival bonyolultabb? Persze, lehet, hogy nem is sikerülne. Egy kikúrt rakás szerencsétlenség vagy. Nyomorék. Idióta. Valami egész mélyen rándul meg bennem az elcseszett név hallatán. – Behn – javítom ki automatikusan, pedig nem kellene. Nem postázod körbe a fényképét meg a vércsoportját is az összes nem veled egy súlycsoportban lévő szörnynek? A kérdés részére nem válaszolok, de igazából nem is nagyon tűnik fel, hát nézzen körbe, majd meglátja. Ezt biztos átgondoltad? Látod, milyen szemmel néz körbe? Lehet, hogy a városi csöveseket elzavartad innen, de ha ezek jönnek elvinni valamit? Hát, sok sikert, pajti. Legalább az öreglány nincs itt, hogy lássa.
- Nem mindenki. Vissza kellett volna kérdezned, hogy ők meg mindig pocsolyákból tévednek elő véletlenül. Vagy valamit. Halálosan gáz vagy. Ennyivel egy csutkát is lengethetnél kasza nélkül.Nem mintha… vasvillára hánynálak éppen titeket. Ez egyre rosszabb, minek van egyáltalán szád, minek születtél meg, csináljál már valamit, daráld le őket, ott a kasza, abban legalább lenne izgalom, vér, valami. Nem mintha lenne esélyed. Persze, hogy nem lenne esélye. HASZNÁLD A KASZÁT!
- Arra van a kapu – intek a fejemmel az irányba. Nem egyértelmű, sok a szintkülönbség az egész területen. Amory elmondta, hogy a félsziget valamikor park volt. Aztán a fal szigetté csonkolta. Csak a híd köti össze ezt a helyet az igazi New Yorkkal. Park. Nem is lehet elképzelni, pedig helyenként még megvannak az ösvények, kerítések, szobrok és épületek maradványai. A ház valami puccos klub volt. – Mért nem mentek el úgy, ahogy jöttetek? Ezen mennyit gondolkodtál, okostojás? A pillantásom megakad a férfi cipőjén, ami tökéletesen száraznak tűnik a ruháival együtt, és ahogy lép egyet, egy lábnyom alakú tócsa nyílik a nedves földben. Ahogy jöttek. Tócsanauták.
- A folyó arra van. Meg arra is. Úgy egy mérföldnyire. Arra az öböl. – Ezzel gyakorlatilag sikerült is lefedni a 360 fokot. Válogathatnak.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 09, 2020 3:23 pm
Következő oldal


Emlékiratok: A félvér alany
Nieven végre közli velem, hogy nem is Athan, hanem maga miatt rángatott el a kórházból a tanyavilág kellős közepére. Kérésemre jobban ki is fejti, hogy ismét hatalmába kerítette az a furcsa érzés, mint a jómúltkorában. De ez így sajnos nem elegendő a számomra, ha nem tud konkrétumokkal szolgálni.
- Húgom, ha csak rébuszokban írod le, mi is ez a furcsa érzés, akkor hogyan tudnék segíteni rajtad? Még mindig nem látok a fejetekbe, hiába is éltek abban a tévhitben. És igen, pont azzal foglalkozom, ami belőlünk hiányzik. A lélekkel. A múltkor sem árultál el túl sokat, nem is volt időnk megbeszélni fivérünk esete és a kutatás miatt. De talán ezt nem előtte kellene megbeszélni. - felelem megfontolt szóhasználattal az említett felé bökve a fejemmel, hiszen nem felejtettem el, hogy az a farmergyerek még mindig ott szorongatja az arató fegyvert a kezében és gyanúsan méreget bennünket. Végre válasz érkezik tőle is a kérdésemre. Szóval nincs folyó. Akkor talán jobban elnézte Nieven az uticélt, mint amire számítottam. Persze még neki áll feljebb, de elengedem a fülem mellett a méltatlankodását, szerencsére megtanultam az évezredek során, hogyan kezeljem le forrófejű és bosszantó nővéreim és húgaim viselkedését. Semmire sem mennék azzal, ha neki állnék velük hepciáskodni, úgyis mindig nekik van igazuk a saját meglátásuk szerint. Jól megtanultam, egy kígyóasszonyt meggyőzni az igazadról izzasztó művelet, szinte vért kíván. Mielőtt még válaszra szólalnék fel, húgom magához veszi a szót. Az, hogy kinek a területére léptünk, engem tökéletesen hidegen hagy, mert érdekeltségeimen kívül esik és amúgy sem volt tervben a maradás.
- Értem, szóval mindenki vasvillára van itt hányva és el van kaszálva, aki véletlenül erre téved? Micsoda kellemes fogadtatás. - jegyzem meg csak úgy mellékesen, majd sóhajtva megrázom a fejem húgom kérdéseit meghallva. Nieven kezdi átlépni a határokat. Mi ez a hirtelen jött empátia? Ha ezt tovább folytatja, a végén még itt ragad ápolónőnek vagy meghívást kap vacsorára. De én nem leszek benne partner, van jobb dolgom is, mint egy mennybéli vagy pokoli poronty pátyolgatása. Vannak olyan napok, amikor szívesen vennék új ismereteket ezekről a félszerzetekről, de az nem ma lesz. Mindennek megvan a maga helye és ideje.
- Húgom, szerintem hagyjuk az ifjút, elvégre nem ezek miatt és nem is ide igyekeztünk, ha esetleg elfelejtetted volna. Biztos vagyok benne, hogy tud magára vigyázni. Ha nem tudna, már rég elpusztult volna. - szólok emlékeztetőül. Jelenleg nem áll érdekemben belefolyni a félszerzet magánéletébe, de húgomat rendesen vonzzák a pokolból szököttek. Egyszer még megjárja velük, én mondom. Körbetekintek a tájon, a búzatábláson túl meglátom New York égbe nyúló hajékainak körvonalát.
- Említetted a friss levegőt, de annak azért örülök, hogy legalább látom a város körvonalát. Egy pillanatig azt hittem, hogy egy esőerdőbe vagy a hegyekbe akarsz elmenni kiszellőztetni a fejed. Na gyere, induljunk meg valamerre, aztán mondd, mi nyomja a nem létező lelked? Megpróbálok megoldást találni rá. - sürgetem meg egy kicsit a húgit a távozásra, mielőtt még tényleg itt marasztaltatna bennünket a farmon.
reveal your secrets

Nieven


III. sz. mezőgazdasági szektor Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 08, 2020 7:53 am
Következő oldal


Félvérlesen
───────────── ────────────
Athan sehol, engem pedig megint betalál az az idegen, kellemetlen érzés, ami még mindig kísért. Sokat javult, de magányomban hajlamos előkígyózni, majd orvul belém marni. Mostanra megtanultam, hogyan lehet orvosolni, így gondolkodás nélkül indulok neki az utcák forgatagának. Az emberek látása mégse segít, inkább csak rosszabb lesz. Újabb megoldás után vagyok kénytelen nézni. Fivérem jól ért az emberi furcsaságok orvoslásához, és arra gyanakszom, engem is valami ilyen nyavalya kerített hatalmába. Mivel nem igazán tudom, hogyan fogalmazzam meg mindazt, mi bennem zajlik, ez egy hosszabb beszélgetés lesz, ráadásul a társasága úgy számítom egyébként is enyhíteni fogja a nyomást. A gyógynövénygyűjtés ideális elfoglaltságnak tűnik a számunkra, hiszen a készletek ezen a téren fogyóban vannak.
Amint lépésből ügetésbe váltok, elmémben az elhatározással, máris jobb lesz, mintha a kő egy része legördülne a mellkasomról. Ennek megfelelően eszembe sincs hagyni, hogy bárki, vagy bármi megállíthasson, több ezer éves tapasztalattal slisszolok el ama nőszemély mellett, aki fel akarna tartóztatni. Jó kondiban vagyok, lehagyni se okoz nehézséget, s most még az se tud érdekelni, hogy mókásan festhetünk a folyosón kergetőzve. Ő is jobban jár, ha így érem el a célom, s nem kell ütést mérnem például a gyomorszájára. Gyenge vagyok közelharcban, de azt tudom, hova érdemes ütni, szóval ha nem tudják megállítani a kibontakozásomat, roppant kellemetlen élményben lehet része a velem találkozónak.
Azért Ahriman kérésének eleget teszek, de a Karen nevezetű nőt elhajtom. - Már megint rámtört az a furcsa érzés - magyarázom neki futólag, de abba bele se gondolok, hogy heves trappolásom következtében esetleg nem hallhatja a “családi vészhelyzet” mibenlétét. - Athannak semmi köze ehhez, rólam van szó - mivel lefoglal, hogy sebes haladásra ösztökéljem, nem is szólok ehhez többet, csak a kádban jut még eszembe valami: - Neked is jót fog tenni egy kis vas nélküli friss levegő! - ennyit a biztatásról, én már minden érvet bedobtam, s ami azt illeti sikerrel jártam, hiszen már ott vagyunk, ahova menni akartam. Vagy mégse. Igyekszem a sráccal gyorsan rövidre zárni a problémát, azonban nem tűnik úgy, hogy eljutnának hozzá a szavaim. Ahriman se segít az elrendezésben, helyette akadékoskodik.
- Mint már említettem, a furcsa érzésről van szó, amit próbáltam neked leírni - felelem némi ingerültséggel. Legjobban a puszta tény bosszant, hogy valami hatással van az érzelmeimre, noha ennek egy része a bátyámon csattan. - Hiába mondom neked, hogy csinálj vele valamit, nem hallgatsz rám. Pedig te ezzel foglalkozol! - meredek rá vádlón. Valami könyvben olvastam, hogy az ilyenhez idő kell, dehát nekem lelkem sincs, mit tudhat rólam az a laphalmaz akkor? Biztos gyorsan megoldható, csak Ahriman nem elég kitartó. De sebaj, rágom még miatta a fülét! Az eltévesztett útirányra csupán méltatlankodó horkantással felelek. Elvégre mindenről ő tehet, elvonta a figyelmem, miatta nem koncentráltam...
Már majdnem elfeledkezem a fiúról a bátyámnak való bősz sirámáradatomba merülve, mikor az mégis megtalálja a hangját. Érdemi információval szolgál, noha rám a legkevésbé se vet jó fényt a folyó teljes hiánya. A név semmit sem mond a számomra, de ez nem meglepő, csoda, hogy pár ember nevét megjegyzem. Nem elég, hogy alig száz évig viselik, még két tagból is áll... A következő mondatra nem tudom megállni, hogy fejem félrebillentve ne kezdjem alaposan tanulmányozni. Sok mindenre számítottam tőle, de a birtokháborítás kifogásolására nem.
- Nos - köszörülöm meg a torkom, amíg gondolataimat rendezgetem. - Ezen esetben, ha megmutatod merre érdemes elhagyni ezt a… - sártengert - hmm, farmot, úgy már itt se vagyunk - mehetnénk a vízen keresztül is, de a séta mint olyan se rossz dolog. - Gondoltál már arra, hogy esetleg bekösd a kezed? - érdeklődöm. Kezdem elengedni ezt a felsőbbrendű lényes dolgot, s visszavedleni emberré. Egyenlőre nem ajánlom fel a segítségünket ezügyben, addig biztos nem, amíg azzal a vas földműves-szerszámmal hadonászik. Komoly aggodalmat nem ébreszt bennem, nem tűnik túlzottan gyakorlott felhasználójának - már ami a harcászati célokat illeti -, s a mágiánk mellett létszámfölényünk is a mi malmunkra hajtja a vizet.
- Egyébként mit termesztetek itt… Amory Benttel? - ízlelgetnem kell még ezt a nevet. Az a gyanúm, ő nem is pont ezt mondta. Ha képes lennék ilyesmire, most biztosan elmorzsolnék egy könnycseppet a foglalkozásnevet felvevő vezetéknevekért. Manapság mindent túlbonyolítanak! A mezőgazdasági munkálatok hidegen hagynak, de az kíváncsisággal tölt el, mit lehetne esetleg innen meglovasítani, ha nagy szükségem lenne rá. Ezek a nagyvárosok nehézzé teszik például a búza zsákmánylását, pedig annak magjait egészen szívesen rágcsálom, és biztos nekik sem fog feltűnni, ha időnként pár marok hiányzik itt-ott.
reveal your secrets

Cross Tizzard


III. sz. mezőgazdasági szektor Tumblr_inline_ptf7jkjMk31tdexwt_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
3
☩ Rang :
földtúró
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 07, 2020 4:37 pm
Következő oldal


what the water gave me
──────────────── ────────────────
Néhány másodpercig szoborrá dermedve meredek rájuk, aztán a lány megszólal. Aztán amit mond, attól egy pillanatra azt hiszem, menten behányok, és még azt is elfelejtem, hogy ezek ketten épp a pocsolyából emelkedtek ki az imént. Most örülhetsz, kurva sok értelme volt jól viselkedni, pont ugyanúgy végzed, mintha nem tetted volna. Rohadtul hiába volt minden. Mert ezek majd biztos visszasüllyednek a tócsába, aztán kiugranak a vadászok főhadiszállásán a vécéből, hogy megmondjanak. Hát nem sietem el, hogy megszólaljak. Nagyon nehéz elvonatkoztatni most az agyamban sistergő parázs vitától, és nemhogy reagálni, de egyszerűen csak felfogni, amit mondanak. Pedig nem fukarkodnak a szavakkal. Undokul megrándul a szám, és a sérült kezemmel is ráfogok a kaszára, pedig az is beletelik pár másodpercbe, míg átgondolom, hogyan is kellene egy kaszát emberekre fogni. Persze, sose ábrándoztál még munka közben arról, hogy a föld és a lágy szárak helyett eleven húsba mélyedsz a vassal.Az nem te vagy, haha. Nem, nem emberekre. Az hótziher, hogy nem emberekre. Emberek nem másznak ki pocsolyákból. Sajgó ráncokba gyűrődik a homlokomon a kiszáradt bőr, miközben próbálok bármit is felfogni ebből az egészből. A suttogás az összes hangján hadar, és a két szörny is csak beszél és beszél. Milyen útirány. Milyen együttműködés. Eszemben sincs letenni a kaszát. Ha szart se ér, akkor pláne minek is tenném le? Nem fog megvédeni. És totál véletlenül kerültek ide, mi? Azért jöttek, hogy kimiskároljanak, az egyszer biztos. De ha szart se ér, akkor eleve minek ragaszkodnak hozzá, hogy tegyem le? Hol tartja Amory a puskáját? Vannak hozzá még egyáltalán töltények? Ha elég sokáig hallgatok, inkább egymásra koncentrálnak? Most melyikre nézzek egyáltalán?
A kezem alatt síkos a fényesre kopott nyél a vértől.
- Nem tudok semmilyen folyóról – reszelem ki végül is. – Ez itt Amory Behn farmja. Ez meg – intek a fejemmel feléjük, hogy egyből be is görcsöl a nyakam – birtokháborítás.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 07, 2020 3:55 pm
Következő oldal


Emlékiratok: A félvér alany
Mater certa, pater semper incertus.
Avagy "Az anya biztos, az apa mindig bizonytalan."
Már szinte azt hiszem, hogy ez a nap is csupán olyan lesz, mint a többi, a sokkos állapotban lévő menekültek lelkivilágát gyógyíthatom, miközben egyre mélyebbre ásom bele magam Essie Dawson életének rejtelmeibe. A káosz még nem ült el teljesen, de már nem olyan vészes a helyzet, mint egy héttel ezelőtt, mikor mozdulni sem lehetett a kórházban a sérült halandóktól. Meg kellett nyitni a nem használt, romos, üres szárnyat, ami állítólag Amara előző ámokfutása után vált használhatatlanná. De élnek még lelkes halandók, akik szerint újra működőképessé lehet majd tenni azt az omladozó részt is, így elkezdődött a felújítás.
A mai nap tényleg semmitmondóan telik. Csak egy haláleset történt eddig, az egyik munkásember zuhant le az építkezés közben a hatodikról és azonnal szörnyet halt. Még Nieven kenőcse sem tudott volna segíteni rajta, maximum egy kis enyv, ami ismét összeragasztja a csontjait, koponyáját. Ha szerencséje van, nem mostanában éled fel újra...Egyébként Nieven kencéi jó szolgálatot tettek. Egy részüket megőriztem a magunk számára, mivel ugye a család orvosa jelenleg memóriahiányban szenved és tudását nem tudja kamatoztatni. A többit "nagylelkűen" a kórháznak adományoztam. Ezek tényleg azt hiszik, hogy valami szent ember vagyok. Pedig csak kihasználom mindet, egytől-egyig. Ha tudnák, hogy valójában mi célt szolgál a színjátékom...
- Nem vagyunk biztonságban doktor Úr, itt sem vagyunk biztonságban, mert el fog pusztítani bennünket itt is. Megtalál és elpusztít...Ez a város is veszni fog hamarosan és akkor...- kivágódik az ajtó, mielőtt még a beteg befejezné az Amarás aggodalmait és Nieven húgom csörtet be rajta.
- Dobj el mindent, megyünk. - közli velem mindenféle köszönés nélkül. Felvont szemöldökkel nézek rá. Ezt a viselkedést meg hol tanulta? Túl sokat lebzsel Asterinnel, nem tesz jót neki a társasága...A nyomában belép az egyik recepciós, aki szuszogva elnézést kér, hogy nem tudta feltartóztatni a mini tornádót, akinek kerek-perec megmondta, hogy a doktor úr most nem ér rá, mert rendel.
- Semmi gond, hagyd csak Karen. Ő a húgom. - sóhajtok fel, majd az említettre sandítok és megcsóválom a  fejemet.
- Megvárnál odakint? Mindjárt megyek és megbeszéljük ezt. - kérem tőle nyugodt hangnemben, majd miután kifáradt, elmagyarázom a betegemnek, hogy valószínűleg családi vészhelyzet van, elnézését kérem, kap tőlem egy másik időpontot, majd a távozása után a fejemmel intek Nievennek, hogy fáradjon be. Nem mond sokat, csak azt, hogy Athan fivérünk lakására kell mennünk, de sürgősen, így vele tartok abban a hitben, hogy a legifjabbal történt valami komoly.
- Karen, családi vészhelyzet jött közbe, kérlek mondd le a mai betegeimet és osztogasd el őket a héten, tudod, hogy nem probléma a túlóra sem. - simítom a el a dolgokat, mielőtt elmennék. Azért ez csak egy kórház, nem a cirkusz, akkor is, ha néha annak tűnik.
Még nem jártam Athan lakásán, igazából nem is találkoztam vele azóta, hogy Amara családi találkozót szervezett nekünk. Körbenézek, keresem fivérünket, aki nincs a lakásban.
- Hol van Athan? Miért jöttünk ide, ha nincs itt? - kérdem húgomtól összevont szemöldökkel, mire a fürdő felé kezd húzni. Megkérdezném tőle, hogy mégis hova megyünk, mert halvány ideám sincs, minek rángatott ide, ha igazából teljesen más helyre akar vinni, de nem hagy időt kérdezősködni, szó szerint berángat magával a kádba és megnyitja a vizet. Csak reménykedni tudok abban, hogy fontos a dolog és nem valami hülyeségbe visz bele. A víz valami farmra utaztat bennünket. Legalábbis nem látok mást, miután kilépek a pocsolyából, mint szántóföldeket, pár darab sárban hempergő disznót, meg egy ijedt szemű félszerzet farmerfiút, aki egy kaszát szorongat a kezében. Nievenre sandítok, a tekintetéből azonnal leveszem, hogy nem oda érkeztünk, ahová tervezte. Nem is ő lenne...Aztán, ahogy az ismeretlen kölyökhöz szól, csak megerősíti bennem a gyanút. Megcsóválom a fejem. Mire fel ez a keménykedés?
- Megmondanád végre, mi volt az úti cél és mi a ménkűért rángattál el a munkahelyemről, ha nem az öcsénkről van szó? - kérdem tőle, majd a meglepődött suhancra emelem a tekintetem.
- Nézd, tény, hogy a húgom egy kissé türelmetlen, de abban igaza van, hogy az a kasza nem fog téged megvédeni ellenünk. Viszont az együttműködőkkel nem bánunk hálátlanul. Van errefelé valami folyam? Úgy érzem, valaki elnézte az útirányt, pedig rengeteg esztendeje volt gyakorolni a pontosságot. - kérdem az ifjútól, de közben húgomra sandítok.
reveal your secrets

Nieven


III. sz. mezőgazdasági szektor Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 07, 2020 1:23 am
Következő oldal


Félvérlesen
───────────── ────────────
Athannal közös gyógynövénykészleteink kezdenek megfogyatkozni, ideje hát újabb beszerző-kirándulásra indulnom. A készlet nagy része Caránál landolt, na meg Ahrimannál, hogy fel legyen használva, s lássák, milyen csuda jó polgára vagyok New Yorknak. Azt persze nem tudom, felhasználta-e végül fivérem a neki ajándékozott kencéket, vagy mindössze egy polcot terhelnek valahol a súlyukkal, ám a szándék megvolt. Mivel pedig neki passzoltam le a nagyját, hát nem voltam rest felkeresni, hogy a gyűjtögetésre is kísérjen el. Noha még mindig sokat lófráltam egyedül, volt időm rádöbbenni, hogy a társaság jót tesz a… nem létező lelkem helyének? Megszenvedtem ezt a Belethes dolgot, ez nem volt kétséges.
Asterin nővérem határozottságával vágtattam be a kórházba, majd pedig szintén ugyanezzel a lelkesedéssel közöltem Ahrimannal, hogy dobjon el mindent, mert megyünk. Azt azért még megvártam - jó testvérhez méltón -, hogy befejezze, amit épp csinált - ha az kevesebb, mint 15 percet vett igénybe -, de aztán már nem voltam hajlandó tovább várakozni. Nagy és sebes léptekkel sétáltam Athan lakásához. Céltudatosságom megakadályozott abba, hogy rákérdezzek, van-e esetleg gyorsabban elérhető utazási hely is tudatában. Már a lakásban meg is bántam, ugyanis roppantul érdekelték Athan holmijai.
- Ne piszmogj már Bátyám, majd később megnézed az Öcsénk lakását! - tolom céltudatosan a fürdő felé, hogy végre nekiindulhassunk. Ki akarok végre szabadulni a város vastengeréből! - Na végre! - amint méltóztat a kád vízébe lépni, újra hangot adok a türelmetlenségemnek, s mielőtt még bármi egyebet mondhatna, már rántom is magammal.
Ismerek egy biztonságos helyet, ahol egy folyó partját védik a lehajló faágak a kíváncsi tekintetek elől, oda akarnék érkezni. Már vagy százszor sikeresen utaztam, mostani szétszórt rohanásom azonban meghozza kellemetlen gyümölcsét, amikor körbepillantok. Nem ott vagyunk, ahova jutni akartam, hanem egy udvaron. Morcosan összehúzott szemekkel pásztázom a vidéket, s ékét, egy kaszát suhogtató srácot. A Halál mindkét követével találkoztam már, sőt, szigorúan véve hárommal is, így elég gyenge utánzatuknak találom a tőlünk nem messze szobrozót. Az ő aurájuk hatalmas volt, szinte fort a mágiától, ez pedig egy egyszerű emb… vagy mégsem. Árnyalatnyit rebbenek meg csupán szempilláim, amikor arra a megállapításra jutok, hogy valami gyengécske félszerzettel van dolgunk. Ő nem szólal meg, s mellettem Ahriman se, így magamhoz ragadom a szót:
- Tudod mit, fiú? Te elfelejted amit láttál, mi pedig szintén nagylelkűen elfelejtjük, hogy nem vagy ember - hátborzongató mosoly kúszik finom, kedves vonásaimra, amelyek kétséget sem hagynak afelől, hogy komolyan gondolom a kiejtett szavakat. - Azt ellenben készségesen elárulhatod, hol vagyunk pontosan - váltok felsőbbségesről egészen társalkodó hangnemre. Nincs már értelme az ifjú, boldog halandót alakítani, nem játszom hát túl a társalgást. - És esetleg letehetnéd azt a kaszát. Ahogy téged elnézlek, úgyis ő állt nyerésre, bármilyen titáni küzdelmet is folytattatok. A hangulat is barátságosabb lesz köztünk - tanácsolom neki, hátha egészen kedvesnek mondható szavaim célt érnek nála. Nem kerülik el figyelmem frissnek tűnő sérülései, ám mást nem érzékelek a közelben, s nem is látok, úgy vélem hát, hogy valahogy magának okozhatta őket. A lélekkel rendelkező lényeknek furcsa szokásai vannak!
reveal your secrets

Cross Tizzard


III. sz. mezőgazdasági szektor Tumblr_inline_ptf7jkjMk31tdexwt_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
3
☩ Rang :
földtúró
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 06, 2020 11:37 pm
Következő oldal


sáros lett az új cipőm
Nieven & Ahriman
──────────────── ────────────────
Órákat töltök azzal, hogy a szerszámokat pucolom és élesítem, amíg a kezem el nem zsibbad és ki nem vörösödik a hidegben. Nem akarom pazarolni a villanyt, úgyhogy kiülök a pajta elé, nem messze a háztól. Egyforma szürke idő van egész nap, néha zuhog az eső, néha csak csepereg. Ilyenkor semmi értelmeset nem lehet csinálni. Semmi valódi munkát. De ha semmit nem csinálok, Amory kegyetlenül lebasz majd. Amory nem jön vissza többet. Ha szerencséje van, akkor a különböző porcikái a város különböző szegleteiben vannak szétszóródva. Ha nincs szerencséje, akkor egy árok szélén várja a feltámadást, és feltámad, aztán kibelezik újra, és újra, és újra. Végignézek az esőmosott szürkeségbe vesző horizonton, innen nem látszanak azok az első épületek, amik tiszta időben az igazi város kezdetét jelölik. Két napot töltöttem azzal, hogy Amory után kutattam. Senki nem látta. A fekete füsthöz kell, hogy köze legyen. Akár azok is lehettek, akiket megkérdeztél. Lehetett bárki. Kellett nekik valami, amiről azt gondolták, hogy nála van. Egy falat hús. Vagy az a hús, ami a szoknyája alatt van, ne mondd, hogy te nem gondoltál erre. Ha te gondolsz rá, más is gondol. És te sok mindenre gondolsz, úgy ám. A kezem a fenőkővel félresiklik a kasza mentén, és csontig belevágok a saját tenyerembe. BAZZEG! hördülök fel, a számhoz kapom reflexesen, beszívom a csupa mocsok, föld- és avas zsírízű tenyeremből a kiömlő vért. Véríz. A saját vérem, de egy pillanatra úgy fejbe vág, mintha valami rohamot kapnék. Megbaszták, megbaszták, megbaszták, és aztán megölték, megnyúzták, szétmorzsolták! AMORYNAK NINCS SEMMI BAJA! Elkövetem azt a hibát, hogy párbeszédbe kezdek a suttogással, ettől vérszemet kap, az első hanghoz csatlakozik a másik kettő. Az ép öklömmel a homlokomra vágok, kétszer, egyre erősebben. Amorynak nincs semmi baja, ismétlem magamban még egyszer, aztán megint, suttogva. Még egyszer végignyalok a tenyeremben, lebenyt vágtam bele, lifeg a hús a nyelvem alatt. Megint rákezdett az eső, az udvaron már kisebb tónyi pocsolyák híztak. A disznók felröfögnek valamitől. Többet nem jön vissza, hogy eltiltson a kis kedvenceitől. Ugyan mit számít egyetlen malacka? Vagy kettőcske, három? Kinek fog hiányozni? Neki? Úgyis arra vannak, hogy lemészárolják őket. VISÍTSANAK! Haza kell jönnöd, egyedül nem megy, verem a kezemet újra a fejembe, izomból, erőből, a sérült markomból a tenyérvonalak mentén lecsöpög a vér, ahogy az eső csöpög a pocsolyákba. Nézem a vízgyűrűket. Megnyugszom. Amoryt egy hadsereg se tudná leteríteni. Csak elad valamit. Vagy vesz valamit… Na, és akkor, pont ekkor emelkedik ki az a két figura. Felpattanok, a kasza a kezemben, a sebzettben, átperdítem a másikba, kimeredt szemmel, jó hogy el nem nyílt szájjal nézem. Őket.
Hát csesző, ez az őrületnek egy egészen új szintje, még nekem is.
reveal your secrets

Cross Tizzard


III. sz. mezőgazdasági szektor Tumblr_inline_ptf7jkjMk31tdexwt_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
3
☩ Rang :
földtúró
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 06, 2020 11:17 pm
Következő oldal


III. sz. mezőgazdasági szektor Lbon_nac_imgp2053
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2