Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Stillwell Woods Park, NY •
reveal your secrets

Alexander Payne


Stillwell Woods Park, NY 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
349
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 15, 2021 4:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Nieven Kedvelte a hozzászólásod



Ride for many a mile
Kaitlyn & Alexander
─────────────── ───────────────
« Szószám; 434 • Zene; Gallows Pole »
« What did you bring me, my brother
To keep me from the gallows pole? »
Eddig sem tápláltam sok bizalmat az idegen lány irányába, de miután kiböki, hogy a valódi nevét sem volt hajlandó nekünk elárulni, hatványozottan odafigyelek rá, már amennyire az éhségtől kopogó szemekkel, kialvatlanul és Kait iránt aggódva képes vagyok erre.
- Senki nem kérte, hogy tarts velünk. Ha ennyire aggaszt a helyzetünk, nem kényszerítünk a maradásra – emelem meg az egyik szemöldökömet, miután végighallgattam az eszmefuttatását arról, mégis mi történhetett Kaitlynnel és mi lehet az indoka annak, hogy egy ilyen szituációba került. Őszintén szólva a családnevünk is éppen elég magyarázat erre, amiről viszont nem kell tudnia. Ahogyan arról sem, hogy ha velem akarna kezdeni valamelyik démon, az minden körülményeskedéstől mentesen is megtörténhetne, révén, alku köt az egyikükhöz. Talán nyers vagyok és barátságtalan, azonban azok után, hogy éppen csak sikerült megmentenem a nővéremet, kizárólag gyanakodni tudok valakire, aki holmi csoda folytán pont jókor volt jó helyen, és most olyan mélységekben elemzi a helyzetünket, mintha maga is részese lenne a kezdetektől fogva. Talán mert így is van…
- Ne kérdezősködj annyit, kérlek – sóhajtok fel, várva, hogy végre használja magán a szenteltvizet. Nem fogok a kelleténél több információt elárulni magunkról, azt meg végkép nem fogom ecsetelni egy ismeretlennek, hogy a vadászok milyen praktikákkal éltek túl az elmúlt, közel három évtizedben. Még ha ember, akkor sincs köze a módszereinkhez, márpedig hiába bizonyítja be, legalább nem a Pokol bugyraiból kaparta elő magát, még lehet más is. És mikor felteszi a kérdését az igaz valójáról, bizony összeszorul a gyomrom, sejtve, most pontosan az fog történni, amire a felbukkanása óta számítottam.
Ehhez képest mégsem szárnyak szakadnak ki a lapockáiból, és nem is kezd el hencegni a keverék voltából fakadó képességeivel, hanem valami egészen meredek ostobasággal áll elő. Ami azt hiszem még az imént felsoroltaknál is aggasztóbb. Bolondnak tűnik, noha a helyzetünket illető felvetéseikor igen csak logikus következtetéseket volt képes levonni.
Számon kérni viszont nem tudom, mert Kait állapota ismét romlik. Vívódva, hogy a magát Artemisnek nevezőn tartsam-e a szemeimet, vagy a nővéremre koncentráljak, végül a testvérem felé fordulok és biztatóan megfogom mindkét vállát.
- Próbálj mély levegőket venni – suttogom neki, igyekezve magabiztosnak, összeszedettnek tűnni, ami a háttérzaj tekintetében meglehetősen nehezen megy. Mély szusszanással pillantok fel a derűsen forgolódóra. - Maradj csöndben kérlek. Ha vannak itt démonok, most sikerült ide csalnod őket, vagy ki tudja még mit. És a testvéremet is felzaklatod – szólok hozzá a körülményekhez képest udvariasan, elvégre a kiabálás távol áll tőlem, révén, világ életünkben az érzéseink visszafogására neveltek. Az indokom mégis inkább onnét fakad, hogy egy bolondtól nem tudhatjuk, hogy mit várhatunk.
- Gyerünk, Kait. Mély levegő be… majd kifújod… - fordulok vissza hozzá, hangos légvételekkel irányítva az övét, hátha sikerül megnyugtatnom.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Kaitlyn Zoé Payne


Stillwell Woods Park, NY Tumblr_inline_oe276vcLz81rifr4k_500
Prove yourself and
R I S E
Make 'em remember you
l R I S E
Stillwell Woods Park, NY PVHjjE4

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Stillwell Woods Park, NY 33c3cc192e4963ae65bd36763dcfe092
℘ Jade
Drága húgom! Bár tudnám, hogy létezel. 12 éve történt, hogy anyánkat megerőszakolta egy démon egy gyermek reményében, beteg nem-de? Miután megszülettél anyáknak sikerült elmenekülnie. Meg kellett küzdenie a benned rejtőző démonnal. Boldogság nem tartott sokäig, ugyan is utolért szeretett apád. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa a város "nyugalmát." "

☩ Reagok :
117
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 11, 2021 4:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Nieven Kedvelte a hozzászólásod



RIDE FOR MANY A mile    


Félelemmel teli szívvel pislogtam testvéremre és a nőre. Emlékeimben egyfolytában csak a több száz halálom pörgött le. Alex megtámasztja vállam, és kéri, hogy ne erőltessem meg magam. A menekülés vágyam nagyobb, mint a józan eszem most. Szemem ide-oda cikázik közöttük. Legszívesebben most azonnal elfutnék, és vinném magammal testvérem. Azonban erre képtelen vagyok. A lelkem nem tudja meg gyógyítani talán. De a lelkem volt az egyetlen, ami megakadályozott abban, hogy teljesen elvesszek, és megsemmisüljek. Közel álltam márpedig, vagy is azt hiszem, hogy közel álltam, hogy elveszítsem. Elveszítsem azt, ami megkülönböztet minket a démonok, angyaloktól.
Leteszteljük, bólintok. Helyes, ám nem tudok parancsolni testemnek, ami a félelemtől remeg. Megijeszt a nő, megtapasztaltam mire képesek a démonok.

Levegő, levegő. Csak erre tudok gondolni, ám még mindig sípol a tüdőm a maradék földtől. „Ő mindig ilyen? ” Milyen? A nő lassan elveszi, majd vizsgálgatja. Szívem kalapál. Újabb emlék villan be, ahogyan a démon a húsomat marcangolja. Lehunyom a szemem. Még egy emlék, ahol a körmeim tépi, a fájdalom bele égett elmémbe. Érzem újra, amit akkor, és hallom újra, amit akkor.
Jobban kezdek remegni, főleg, ahogyan a szél bele mar izzadt testembe.
- Nem démon. – Jegyzem meg dadogva, kissé bugyután. Majd rá pillantok testvéremre, és tekintetét keresem, ha rám pillant. Remélem tényleg ember, de ezt mi nem tudjuk megállapítani.
Hirtelen bele kezd valamibe, majd a fejemet fogom, hiszen azt hiszem újabb hallucináció tör rám, amiben arról beszél, hogy ő egy unikornis.
- Alex, azt hiszem újabb roham..mom.. van. – Mondom, majd a fejem fogom ismét.






 



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



it’s darkest

cause when you get this closeyou can feel the heatnow you’re so afraid of what’s underneath ohhh, don’t
reveal your secrets

Nieven


Stillwell Woods Park, NY Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 02, 2021 6:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kaitlyn Zoé Payne and Alexander Payne Kedvelték a hozzászólásod



Rögtönzött mentőakció
───────────── ────────────
- Igen, pont mint ő - bólintok rá. - Szerintem fantasztikus hölgy lehetett - természetesen dicsérem magamat. Sőt, ennyi nem is elég, ahhoz, hogy még emberibb legyen, teljesen bele kell élnem magam a helyzetbe. Gyerekességet kell csempésznem a viselkedésembe, minél többet. Mosolyom tökéletesen lelkes, miközben szökkenek párat, s közben imitálom neki, hogy íjjal lövöldözöm. A végén még meg is pördülök a tengelyem körül ég felé tartott kezekkel, mintha az istennő áldását kérném a tettemre. A valós fegyver közben a hátamon pihen, hiszen ez az egész csupán egy játék. Azért a szemem sarkából leellenőrzöm, mi erre a reakció, célt ért-e a próbálkozás. - Egyébként én választottam magamnak ezt a nevet - teszem rendbe. Viccesnek találom, hiszen egyszerre mondok igazat, és hazudok a szemébe. Most valóban én választottam, de az ókorban az emberek aggatták rám.
Csak sejteni merem, hogy a lány ajkát a neve hagyta el. Az azonban nem nyilvánvaló, hogy az egész, vagy mindössze egy darabja, nem is nagyon értem, olyan halk. Végül valami olyasmit sikerül összeraknom, hogy Kait. Ez éppen jó, elvégre négy betű, az már valami. Alexander is Alexként mutatkozott be. Kis gondolkodás után azonban érdekes feltételezésre jutok: lehetséges, hogy nem is egy Payne-hez, hanem rögtön kettőhöz van szerencsém. Kaitlyn Zoé Payne, a rövidítés pont megfelelő a keresztnevéhez. Mivel pedig az emberi szeretetek között nem tudok tökéletesen különbséget tenni, amit elsőre szerelemnek véltem, az lehet csupán a testvéri szeretet aggódása is. Valahogy - ezt is - meg kell tudnom. Ennek pedig a legegyszerűbb módja - minden bizonnyal -, ha úgy teszek, mint akinek “bejön” valamelyikőjük. Ha egy párt alkotnak, akkor azt úgyis villámgyorsan tudomásomra hozzák, hogy ne próbálkozzak ilyesmivel. A másik eset már problémásabb, de hátha véletlenül az orromra kötik az igazságot. Márcsak az a kérdés, hogy melyikük legyen vágyam tárgya. Egyébként biztosan a lányt választanám, de most nincs olyan állapotban, hogy könnyedén előadhassam, már az első pillanatban megdobogtatta a szívemet. Az érdekeim pedig a fiúhoz kötnek, hiszen a természetfeletti léte csodálatos zsarolási alap. Ráadásul szerencsére egyszer sem éreztem magamon a tekintetét úgy, mintha egy darab húsként vizsgálgatna. Remélem, ez nemcsak a fáradtsága miatt van így. Ámbár az is megfontolandó lehetőség, hogy előadjam a reménytelen szerelmest, aki teljesen oda van érte, azzal magyarázható, hogy miért akarok közelebb kerülni hozzá. A halandók úgyis túl nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek a veszélyes érzelemnek. Az egyetlen probléma, ami előkerülhet, hogy a szemeimbe biztosan nem leszek képes belecsempészni a tökéletes csillogást hozzá. De ki tudja, talán egy tükör előtt hosszú gyakorlás után összejöhet.
A “démon” szóra rögtön arra kapom a tekintetem, amerre Kait néz, de semmi. Pedig egy pillanatra már ideges lettem, hogy valami elkerülte a mágiaérzékelésemet. De talán csak egy delíriumos álom kellős közepén van, ahol újra abba a ládába zárják. Komolyabb jelentést azonban nem tulajdonítok neki.
- Azért, mert szeretek jól felkészült lenni. Furcsa ez az egész - nagyon birizgálja a fantáziám, mi történhetett itt. Ráadásul roppant szokatlan, hogy nincs tíz teóriám rá, csak egy halom kérdésem. - Az jó magyarázat lenne, hogy őt kínozták - bököm fejemmel a lányra - információért. - Más nem jut az eszembe, amiért érdemes lenne egy embert ládába zárni. Akkor már inkább megszállni. - De, mi van, ha nem is ő volt a lényeg, hanem mondjuk te? Vagy más valaki, akiről úgy gondolták, majd a keresésére indul? - sokkal nagyobb előrelátásra vallana. - Fogalmam sincs, hogy engem mióta tartanak szemmel, de nem zaklattak, eddig gondolom téged se. Talán őrizték a lányt. - jó eséllyel ez az igazság, de akkor is zavar… igazából minden. - Többen is lehetnek - vonom meg könnyedén a vállam. Ha a lány újra értékelhetően magánál lesz, meg lehet majd kérdezni, mit akartak tőle a pokolfattyak. Egyenlőre azt nem feszegetem, hogy ők külön-külön mit kerestek az erdőben, merthát végülis a srác se kérdezett ki minden apróságról. Lehet jobb, ha mindhármunkét jótékony homály fedi.
Hatalmas pislogások tömkelegével fordulok a lány felé, mikor az hirtelen magához tér azzal a felkiáltással, hogy vagy lépjek le, vagy öljem meg. Szerintem nagyon hitelesen adom a döbbentet, noha tényleg nem nagyon értem, miért akarnám bántani. Alaposan szemügyre veszem őt, ez eddig elmaradt. Úgy teszek, mint aki nagyon gondolkodik, mit mondjon erre. Közben feltűnik a karján valami. Mágiát sugároz, ami eléggé meglep. Biztosan nem megszállás elleni szimbólum, ahogy más egyéb rúnaként se tudom azonosítani. Így végül arra jutok, hogy a lány feltehetőleg lepaktált egy démonnal, és a szimbólum azé a démoné, akinek a lelkét adta. Majd később még lehet vetek rá néhány pillantást, mert ez is jól használható zsarolási alapnak tűnik. Lassan az egész Payne család gyengéit megismerem. Erre azért nehéz elfojtanom a kikívánkozó mosolyt.
- Ő mindig ilyen? - pillantok Alexre, nagy, szomorú szemekkel, mint akit borzalmasan szíven ütött a tény, hogy ilyen aljasságokat néznek ki belőle. Persze, a több ezer éves tapasztalataim nyomán tudom, mennyire megviselik az embereket a kicsi, szűk, zárt, sötét helyek. Ráadásul bezárva a levegőjük is elfogy, ami miatt meg is fulladnak. Minden bizonnyal ez is hozzátesz a sokkos állapotához. De persze én erről ifjú halandóként mit sem tudok.
- Persze - elveszem az üvegcsét. Gondolom szentelt víz van benne. Alaposan szemügyre veszem, óvatosan döntögetem, még bezárt állapotában. Hátha azt feltételezik, hogy még nem láttam ilyet testközelből. - Ez szentelt víz ugye? - kérdem lelkesedést mímelve. Na jó, van bennem egy kicsi drámaiság is, még húzni akarom őket egy picit, hagy izguljanak, hagy gyanakodjanak, hogy aztán még édesebb legyen a megnyugvásuk. Lecsavarom a tetejét, majd jól láthatóan Alex felé nyújtom a kezem, s rácseppentek néhány cseppet. Bőven elég időt várok, hogy lehessen hatása, annak hiánya pedig bizonyítsa az emberségem. Ártalmat nem okoz, de ha okozna, illúzióval egyébként is el tudnám fedni. - Ezt hogyan állítjátok elő? - kíváncsiskodom, nem minden hátsó szándék nélkül. Közben visszanyújtom neki a fiolát. Remélem értékeli, mennyire vigyáztam rá, elvégre a szentelt víz minden cseppje kincs, remek a démonok ellen, ami emberként nagyon lényeges.
A kezemet bámulva érkezik meg az újabb ötlet, mivel lehetne még inkább csökkenteni a felém való gyanakvásukat. Összeszedem magam a következő lelkességi hullámra. Ezúttal nagyot kell alakítanom, de ha összejön, könnyen helyzeti előnyhöz jutathat. Igazából már akaratlanul is megágyaztam a dolognak, csupán rá kell segítenem arra, hogy maguktól jussanak a megfelelő következtetésre. A fegyvereimet még a rögtönzött táborba való érkezéskor letettem a földre, mintha cipelésük fáradságot okozott volna, így azok bizonyosan nem fognak hátráltatni a következőkben.
- Lehetséges vajon, hogy ez a csodavíz felfedje az igaz valóm? - mindent beleadok, hogy undorítóan boldognak tűnjek, egyszerűen a hülye is lássa, milyen vidám vagyok. - Meeeeeert… - igen, itt még hagyom nekik, hogy azt higgyék, valami létező természetfeletti lény nevét akarom kinyögni - én igazából egy unikornis vagyok! - dobom be nagy lelkesen. És ezúttal mégcsak tettetnem sem kell, mert tényleg az vagyok. Na nem a szavak miatt, hanem a várható hatás miatt. Kíváncsi vagyok, mi lesz erre a reakció, de tuti, hogy belül nagyon fogok nevetni. Persze ez az egész még nem tökéletes, ennyi után még bizonyosan azt hiszik, hogy csak egy gyenge vicc volt. Mély átéléssel folytatom, azonban csöpögtetek a hangomba egy árnyalatnyi szomorúságot. - Csak Amara megjelenése óta nem látszik a szarvam. Pedig esküszöm csodaszép volt! Pontosan ekkora - gondosan a homlokomon mutogatom nekik a pontos hosszt, vastagságot - és gyönyörű, ezüstös színű ám! - magyarázom tovább. - Ráadásul Amara miatta a szivárványeregetős szuperképességemnek is lőttek! Mindenképpen le kell győzni azt a némbert! - kiabálom, miközben már fel-le, a kezemet magam mögött hullámoztatva rohangálok, imitálva ezzel a szivárványszarós képességet. Végül csak megállok, és teljesen átszellemült arccal pillantok rájuk. Vajon elértem a célom? Ha minden tökéletesen a terveim szerint alakul, úgy az egyszarvút, aki a szűz lányok társa, a mitológiában jártasnak tűnő srác összekapcsolja majd a szintén szűz Artemisszel… és ennek nyomán rájon, hogy… bolond vagyok. Igen, az csodálatos lenne. A kellemetlen kérdésektől is megszabadítana, illetve még a reménytelenül szerelmes ötletemhez is lazán hozzá lehetne kapcsolni. A bolondokat pedig mindig alábecsülik, így a megfelelő pillanatban villanthatnám ki a méregfogaimat, addig teljesen ártalmatlannak is hihetne akár.

Ui: Kihívás teljesítve  indokolatlaneccavú
A képet és a nevet meg cserélem, csak úgy voltam vele, az élmény teljességéhez látnotok kell, amikor elolvassátok ezt a reagot xD Azt egyébként nem tudom, beilleszthető-e a dolog a későbbiekbe, de én mindent megtettem xD
reveal your secrets

Alexander Payne


Stillwell Woods Park, NY 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
349
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 11, 2021 10:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kaitlyn Zoé Payne and Nieven Kedvelték a hozzászólásod



Ride for many a mile
Kaitlyn & Alexander
─────────────── ───────────────
« Szószám; 475 • Zene; Gallows Pole »
« What did you bring me, my brother
To keep me from the gallows pole? »
Nem tartom magamat rendmániás embernek, de ha vadászatról van szó, jobban szeretem a tiszta munkát. Meglehet, az idők során sikerült megbékélnem a foglalkozásommal, főleg, hogy nem igazán értek máshoz, viszont a szükségesnél nagyobb vérengzéstől elfog a rosszullét. Nem hiába az íj az én fegyverem… Persze elájulni nem fogok, sem valamelyik szerencsétlen bokorba rókázni, főleg, hogy belátom, igaza van a lánynak. Biccentek felé a megértésem jeléül, ám több gondolatot nem pazarlok az esetre. Minél előbb biztonságban kell tudjam Kaitet, így hát felnyalábolom a földről, és útnak eredek az idegennel az oldalamon, aki - ha lehet hinni a szavának - csakugyan New York városából származik. Ez nem különösebben lepne meg, ellenben a nevén fennakad az egyik szemöldököm.
- Mint a görög istennő? A szüleinknek hasonlóan elmés ízlésük lehet – jegyzem meg, igaz, minderről mit sem tudnék, ha Naty nem tömte volna tele a fejemet az ókori történelemmel, mítoszokkal és legendákkal. Néha bánom, hogy zömével meg sem hallottam a kéretlen leckéit. - A holmimhoz – felelek az úti célunkat illetően meglehetősen szűkszavúan, noha nem kerüli el a figyelmemet a lány előzékeny gondoskodása a nővéremmel szemben. Ahogyan az sem, mennyi kérdés hagyja el a száját, mielőtt azonban még nyugalomra inthetném, Kaitlyn megszólal a karjaim között, igyekezve kipréselni magából a nevét. Kisimuló vonásokkal pillantok le rá.
- Shh, ne erőltesd magad. Már csak egy kicsit kell kibírnod – biztatom csöndesen, remélve, ezúttal tudatánál marad. Ami az elhaló célozgatását illeti, a gondolat már bennem is felmerült, de őszintén szólva jelenleg semmilyen mód nem áll a rendelkezésemre a teszteléshez, s ameddig ártalmatlannak bizonyul, én sem szeretném nehezíteni az életünket. Ráérünk akkor, ha nem kell a nővérem miatt aggódnom.
- Elég sok kérdést teszel fel. De ha akarnék, sem tudnék válaszolni, őszintén szólva fogalmam sincs, mi történt vele pontosan – vallom meg keserű szájízzel, elvégre csak tippelgetni tudok, egy idegen városbélinek pedig nem fogom Wallenberget meggyanúsítani az elit vadászának eltervezett likvidálásával.
Közben megérkezünk a szegényes táborhelyemre, ahol míg várom a medál hatását, hallgatom Artemisz elbeszélését a falakon kívüli létének okáról. Furcsállom, hogy valaki holmi gazokért ilyen messzire tévelyedjen, de az is tény, semmit sem konyítok a gyógynövényekhez. Az ép eszem gyanakodásra és elővigyázatosságra int, ám a fáradt, kimerült énem hinni akar ennek a lánynak, s két átkozott momentumra megpihenni. Helyettem azonban az eszméletéhez térő Kaitlyn ölti magára a józan, bár vehemens óvatosság szószólójának szerepét, minek előtt még válaszolhatnék az élelmünket illető kérdésére a rögtönzött útitársunknak.
- Hé, ne erőltesd meg magad – támasztom meg a vállát az egyik tenyeremmel. - Artemisznek hívják, és segített legyőzni a ránk támadó démonokat – osztom meg vele a kimaradt történéseket, mondjuk azok után, amit vele tettek, én sem bíznék meg senkiben. És igaza is van. - Leteszteljük, rendben? - sóhajtok fel, ismét a táskámban kezdve kotorászni, amíg elő nem kaparok egy szenteltvízzel teli üvegcsét.
- Remélem nem sértődsz meg, de biztosra szeretnénk menni. Megteszed? - nyújtom a lány felé a színtiszta vizet megvont szemöldökökkel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Kaitlyn Zoé Payne


Stillwell Woods Park, NY Tumblr_inline_oe276vcLz81rifr4k_500
Prove yourself and
R I S E
Make 'em remember you
l R I S E
Stillwell Woods Park, NY PVHjjE4

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Stillwell Woods Park, NY 33c3cc192e4963ae65bd36763dcfe092
℘ Jade
Drága húgom! Bár tudnám, hogy létezel. 12 éve történt, hogy anyánkat megerőszakolta egy démon egy gyermek reményében, beteg nem-de? Miután megszülettél anyáknak sikerült elmenekülnie. Meg kellett küzdenie a benned rejtőző démonnal. Boldogság nem tartott sokäig, ugyan is utolért szeretett apád. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa a város "nyugalmát." "

☩ Reagok :
117
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 01, 2021 2:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Alexander Payne and Nieven Kedvelték a hozzászólásod



RIDE FOR MANY A mile    


Érzem, ahogyan Alex ismét karjaiba zár, s hallom tán egyre jobban hallom a szavakat, amiket ketten mondanak.
Alex elárulja a nevét, ami talán hiba, talán nem. Meg mentett mineket, de lehetett ez csapda is, a kérni lehetett. Talán ő akarja magának a jeleket a karomon, amit még nem tudom lenyúzta e már a démonok. Nem tudom mit jelenthez. Remélem valami olyan halandzsa, ami nem okoz nekem nagyobb galibát.
- Kaii… kaitly.. – Próbálok beszélni. De összefolynak az események az agyamban, így nem csoda, hogy még csak most jut el tudatomig a lány neve. Amire határozottan megpróbálok reagálni.
„Arthemisz” Pillanatra megpróbálok kapálni, de csak finoman nem tudom, hogy sikerül e. Félek, hogy a nő valóban az eredeti arthemisz, és abban az esetben démon.
- D…déémon.. – Mondom, majd rá vetem pillantásom, ahogyan próbálok. Nem tudom, hogy Alex tudja e miről beszélek. Egy pillanatra láttam a lányt, olyan ártatlan, mesebéli arcot soha nem láttam még. Ki ő, miért segített. Angyal lenne, démon. Egyáltalán e világi, vagy ember? És minden történést csak hallucináltam? Érzem, hogy ismét nem Alex karjaiban vagyok, hanem a talaj. Valamit a kezembe ad, s érzem jobban leszek tán egy ideig, majd újra. Mint amikor másnapos vagy és azt hiszed most már elmúlt a hányinger. Nem tudom mennyi idő telik el, de képes vagyok végre felülni, hirtelen nagy levegővel, s köhögéssel.
- Mi mi…  - Pillantok körbe körbe.
- Takarodj… vagy ölj meg… mit akarsz????? – Mondom a lánynak, kire fogalmam sincs ki. Meglátja a rúnákat rajtam, végünk van.





 



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



it’s darkest

cause when you get this closeyou can feel the heatnow you’re so afraid of what’s underneath ohhh, don’t
reveal your secrets

Nieven


Stillwell Woods Park, NY Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 23, 2021 12:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kaitlyn Zoé Payne and Alexander Payne Kedvelték a hozzászólásod



Rögtönzött mentőakció
───────────── ────────────
A szavak, amelyekkel a démont szédítem mindössze a szerepem része. Igazándiból hidegen hagyna, élnek-e, vagy halnak, ámbár fusztrációim után mégis élvezetes kivégezni őket. Bosszant, hogy a démonokat meg lehet ölni angyalpengével, pedig minden más esetben örülnék neki, ugyanis roppantmód idegesítőek tudnak lenni. Azonban így a hasznos példányok is elhullhatnak. Harcos emberként azonban az elveim miatt irtom őket természetesen, mély meggyőződésből, nem kicsinyes bosszúvágyból. Azt egyébként se kellene ismernem lelketlen démonként, mégis az a gyanúm, hogy az utóbbi időben megkörnyékezett a dolog.
- A megszokás… Jobb szeretek biztosra menni. Túl sok fertőzött pattant már talpra a szíven szúrás után - nem számítok rá, hogy nincs ínyére mindaz, amit az orra előtt véghez vittem a pengémmel. Kicsit meg is lep vele. Persze, mivel valami féllény lehet, nem kellene annyira meglepettnek lennem, hogy nem vágyja a vérengzést a természetfeletti ellenében. Remélem az együtt töltött idő alatt rájövök, félvér-e, vagy nephilim. Fontos lenne ez a pontosítás, hiszen ezzel kerülne igazi ütőkártya a kezembe, hogy együttműködésre sarkalljam. Addig is, elraktározom magamnak, hogy máskor kisebb mocsokkal pusztítsak. - Szívesen! - reagálok a köszönetre. Gondosan tanulmányozom minden cselekedetét, a lehető legkevesebb idő alatt minél több következtetést kell róla levonnom, mert ez szintén fontos lehet a későbbiekre nézve, ha befolyásolni akarom. Úgy tűnik, a lány fontosabb neki, mint a fegyverei, hiszen nem takarította le a nyílvesszőről a vért, sőt, talán a lány még a tulajdon életénél is többet ér a számára, hiszen botorul otthagyta a ládánál a fegyvereit, hogy a karjaiban cipelhesse. Ha nem lenne lényeges a számára, a vállára is feldobhatta volna.
- Ez jó hír és igen - az arcomra varázsolok egy mosolyt, így, hogy elvileg mindketten egészségesek lesznek. Barátságos, kedves leányka vagyok elvégre… Nem fejtem ki a történetem, amit anno Carának felvázoltam a múltamról. Úgy számolom, ha nekiállnék magyarázni ezeket, akkor gyanúsabb lennék, mintha csak ilyen egyszerű válaszokat adok. - Artemisz - vigyorodom el ezúttal. Kíváncsi vagyok, tudja-e, honnan a név, de nem kérdezek rá, csupán a reakcióit figyelem. Nagyjából egy méterre tőle sétálok, s készségesen elhajtogatom az ágakat a lány fejétől, hogy azok ne okozzanak újabb sérüléseket a számára. - Hova megyünk? - teszem fel a kérdést az út hosszáról és idejéről érdeklődve. Akkor még nem tudom, milyen hamar választ fogok kapni. Már akkor érkeztem, amikor elhagyta ezt a helyet, szóval tényleg nincs róla információm, hogy itt volt a ‘tábora’, ámbár lehet, hogy a rejtőhely jobb név lenne neki.
- Elárulnád a lány nevét is? - teszem fel még a kérdést, mert úgy tűnik, magától nem fogja megosztani velem. - Hogy találtad meg? - kérdem kíváncsian. Valami olyasmire számítok válaszként, hogy egy démon igazította útba, hiszen egyébként nagyon nehéz dolga lenne, legalábbis New York egy vezető családbelijeként nem gondolnám profi nyomolvasónak, de meglepetés bármikor érhet. Közben érdeklődve figyelem, ahogy a mágikus tárgyat az említett kezei közé helyezi. - Miért akartak neked csapdát állítani vele? Vagy őt kínozták így? - kicsit furcsa nekem ez az egész. Nem teljesen világos számomra, ki volt a célpont, ki az áldozat, s pontosan milyen kapcsolat is van a kettő között, de egyre jobban érdekel ez az egész. Az a pár ismeretlen démon pedig nem riaszthat el, hogy megfejtsem a páros rejtélyét. Talán meg kellene gondolnom, hogy esetleg valamelyik fontosabb démon lábára lépek ezzel, de éppen hidegen hagy a dolog, mert eléggé a bögyömben vannak. Végre magamért akarok cselekedni!
- Gyógynövényeket akartam gyűjteni, de nem jártam sikerrel - csóválom meg a fejem, egészen csalódottan. Jó lett volna legalább néhány hasznos gazt szedni, hogy ez a történet teljesen megálljon, de nem ezért jöttem, most meg már későn vagyok okos. Persze nincs mindig szerencséje az embereknek, s együltő helyemben is feltehetőleg több gyógynövényt és azok hasznosságát tudnám felsorolni, mint amennyit ő ismer. Rengeteget tanultam Alastortól róluk, s anyámnak hála gyakran fel is használtam őket a magam gyógyítására, később pedig az embereken, ha az érdekeim és céljaim éppen azt kívánták. - Van elég élelmetek? - terelem más témára a beszélgetést, bár ha van még kérdése, annak is állok elébe. De addig is, a hátizsákomból előszedek egy zacskó háztartási kekszet, és odanyújtom neki. Valami szétvert kisváros boltjának romja alól ástam ki. A kinézete érdeklődést ébresztett bennem, ezért négy csomagot is zsákmányoltam belőle, de csalódás volt a számomra. Se íze, se bűze, nem is értettem, minek alkottak meg ilyesmit az emberek. Régebben legalább gazdagon megfűszerezték az ételeket, és attól valamilyen élményt nyújtott az elfogyasztásuk, de ezekután a borzalmak után még annyira sem volt kedvem manapság enni, mint a láda előtt.
reveal your secrets

Alexander Payne


Stillwell Woods Park, NY 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
349
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 07, 2021 5:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kaitlyn Zoé Payne and Nieven Kedvelték a hozzászólásod



Ride for many a mile
Kaitlyn & Alexander
─────────────── ───────────────
« Szószám; 407 • Zene; Gallows Pole »
« What did you bring me, my brother
To keep me from the gallows pole? »
Feszült arckifejezéssel és a homlokomat ráncolva hallgatom végig a lány monológját az itt létének indokáról, és bár kétségkívül tudom osztani a nézeteit, azért még mindig furcsállom a hirtelen felbukkanását, ami annyira nem is lenne érdekes, ha nem lennének nála a fegyvereim. Persze lehet, hogy paranoiás vagyok, és a démonokat követve, vadászva bukkant ránk, jobban mondva a nyomainkra. Nos, bármi is legyen az igazság, a pokolfattyakat egészen hamar lerendezzük, és legnagyobb megilletődésemre különösebb noszogatás nélkül az íjamat és a nyilaimat is visszakapom. Hálásan biccentek a lánynak, s amíg ő véglegesíti az egyik szurokszemű sanyarú sorsát, én a másiknak eresztek biztosítékot a mellkasába.
- Elég lett volna, ha szíven döföd – jegyzem meg fintorogva a mészárszék láttán, miközben kirántom a saját áldozatom testéből a nyílvesszőt. Értékes darab, hülye lennék hátrahagyni. - Azért kösz a segítséget – teszem hozzá, visszasüppesztve a tegezbe a nyilat – nem vesződve a letisztításával –, aztán a hátamra csapom a felszerelésemet. Fogalmam sincs, mit kezdjek az ismeretlen aggodalmával és a ténnyel, vélhetően hozzánk fog csapódni a visszaútra. Talán ezért bolyongott erre? Démonokat vadászni és belépést nyerni a városba?
- Én rendben vagyok, vele pedig minden rendben lesz. New York-i vagy? - szegezem neki a kérdést, ami a leginkább foglalkoztat, de közben Kait is erőtlenül megszólal. Nem szívesen indulnék tovább anélkül, hogy ki nem faggattam az idegent, ám nincs választásom. Óvatosan visszaveszem az ölembe Kaitlynt, s enyhén megrázom a fejemet az újabb kérdésre.
- Megoldom, köszönöm. Alex vagyok, egyébként. Gondolom velünk fogsz tartani, és mivel az életünket mentetted meg, nem is foglak megakadályozni benne – tudatom vele nem túl illemtudóan a hálámat és a tényt, nem fogom elkergetni. Szóval amennyiben ténylegesen velünk tart, sietősen folytatom a bokorig az utunkat, ahol a többi holmimat elrejtettem, és ahol a mókus volt kedves útba igazítani.
Miután megérkeztünk az egészen közelre eső csapáshoz, Kaitet újfent a földre fektetem, és szó nélkül túrom fel a táskáimat a medál iránt, ami nekem is hasznomra volt már az életben.
- A démonok valószínűleg elfogták, és a föld alá ásták. Többet én sem tudok arról, mi történt vele – felelek végül a lánynak, miközben a talizmánt a nővérem kezei közé egyengetem, és várom, hogy kifejtse rajta gyógyító hatását. Nyilván az éhségen és a szomjúságon nem fog tudni segíteni, de rendbe teszi annyira, hogy képes legyen orvosolni a szükségleteit. - Miért vagy itt kint egyedül? - pillantok fel az íjászra, kinek tehetsége biztosan jobban lenyűgözne, ha nekem sem kopognának a szemeim az éhségtől és nem nyomasztaná az elmémet a kialvatlanság.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Kaitlyn Zoé Payne


Stillwell Woods Park, NY Tumblr_inline_oe276vcLz81rifr4k_500
Prove yourself and
R I S E
Make 'em remember you
l R I S E
Stillwell Woods Park, NY PVHjjE4

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Stillwell Woods Park, NY 33c3cc192e4963ae65bd36763dcfe092
℘ Jade
Drága húgom! Bár tudnám, hogy létezel. 12 éve történt, hogy anyánkat megerőszakolta egy démon egy gyermek reményében, beteg nem-de? Miután megszülettél anyáknak sikerült elmenekülnie. Meg kellett küzdenie a benned rejtőző démonnal. Boldogság nem tartott sokäig, ugyan is utolért szeretett apád. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa a város "nyugalmát." "

☩ Reagok :
117
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 03, 2021 3:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Nieven Kedvelte a hozzászólásod



RIDE FOR MANY A mile    


Minden olyan zavaros, hangok jönnek, mennek. Néha testem megremeg. Talán fázom? Vagy újabb haláli élmény közeleg el? Régi barátként fogadom már a halált, ha ismét elragadna engem. Mennyien vannak itt? Nem érzékelem. Szellőt, a földet, s a remegést érzem. Szívem a torkomban dobog, újabb köhögés, újabb adag föld. Kisebb vérrel szökik ki ajkaimon. Nem tudom mennyit nyeltem, s azt sem a tüdőmben mennyi van. Levegő vételközben még mindig hangosan sípol az.
„Szép dobás. ” Hallok egy lágy női hangot felcsendülni.
- Aleee..Ale..- Nincs erőm, talán meg se hallja, talán ki se mondtam. Talán csak az ajkaim formálódtak nevére. Vagy ismét hallucinációs állapotba kerültem. Borzalmas ez már élni akarok, talpra állni és megnézni mi van körülöttem. Küzdeni, vagy éppen elfutni. Bármit, csak végre emberi lény lehessek. De nem csak testem tört meg. Lelkeim is ugyan olyan sérült, talán soha nem jön helyre már? Talán soha sem leszek többé a régi.
„Mi történt vele?” Hallom ismét. Rám gondol, vagy testvérem megsérült volna? Esetleg megölték volna? Próbálom szemem kinyitni, talán sikerült kisebb fény kúszik be rajta. Elfordítom fejem, s látom őket. Látom, de ugyan csak a homály vesz körbe. Mozgó pontok. Emberek, vagy tán más lények?




 



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



it’s darkest

cause when you get this closeyou can feel the heatnow you’re so afraid of what’s underneath ohhh, don’t
reveal your secrets

Nieven


Stillwell Woods Park, NY Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 12, 2021 5:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kaitlyn Zoé Payne Kedvelte a hozzászólásod



Rögtönzött mentőakció
───────────── ────────────
A helyzet nem valami rózsás, hiszen bármennyire is óvatos voltam, lebuktam a démonok előtt. Francba azzal a távcsővel! A meglepetés erejének hála azonban legyűrök egyet, csakhogy a másikat is le kellene, még mielőtt magához tér a lelőtt, s megint ketten lesznek. A láthatatlanság oda, egyenlőre azonban nem csüggedek. Nagyképű, a képességeire kimondottan büszke halandóként, félelem nélkül nézek szembe a pokolfajzattal. Az idegen már újabb vessző pihen, mégse eresztem útjára. Botorság lenne kilőni, egy szemből érkező, ennyire nyilvánvaló támadást biztosan képes blokkolni a démon, nem engedhetem magamnak, hogy másra gondoljak, ez a legrosszabb lehetőség. Ahhoz messze vagyok, hogy telekinézissel komolyabbat tudjon rajtam lökni, s mivel én sem vagyok képességek híján meg is tudom akadályozni, de sajnálatos módon ez viszont is igaz. Ha azonban elengedem a nyilat, ő pedig eltéríti, nem lesz már kénytelen rám figyelni, szabadon támadhat. Én pedig magam helyett inkább a két - védtelenebbnek tűnő - alakra vetném magam, és egyikük - praktikusan a lány - testét használnám pajzsnak, hiszen így engem is lekorlátoz. Várunk hát egymásra - melyikünk hibázik előbb -, de a szemem sarkából észreveszem, hogy a fiú készül valamire. Lassú léptekkel vonom odébb a démon figyelmét, úgy mozdulva, hogy minél inkább holttérbe essen neki a páros.
- Ejnye, hát vajon mit csinálhatok itt… - Talpammal minden egyes pontot gondosan kitapogatok, nehogy megbotoljak, lehetőséget adva a démonnak. - …mit is, mit is… - cukkolom tovább, hogy minden figyelmét rám áldozza. - Egy csúnya, gonosz démont akarok megölni, ha lehet örökre. Nem szívlelem a fajtádat, meg a többi természetfelettit se, nézd el nekem, hogy gyilkos indulatok hajtanak, amikbe bele fogsz halni... - Úgy tűnik, unja már ezt az egyoldalú kötélhúzást, minden bizonnyal szívesebben tépne szét, s aztán foglalkozna a két majdnem emberrel. Természetesen bőven szorult belém még szöveg, ha a semmit kell hosszú körmondatokba foglalni, arra nálam jobbat akarva se találhatnának. Magához ragadja azonban a szót, én meg vidáman hagyom kibontakozni.
- “Azt hiszed, hogy ezt megúszha…?” de nem jut a mondat végére, mivel a vadászfiú beleállítja torkába a tőrét, mire döbbent tekintettel csuklik össze. - Szép dobás! - vigyorgok a srácra. Az íjamat leengedem, majd a vesszővel egyetemben visszateszem a hátamra.
- Hmm…? Ohh, jó - futólépésben indulok meg felé. Azért annyira nem süvítek, de amolyan kényelmes tempójú ügetésnek elmegy a sebességem. A srác mellé érve lekanyarítom a hátamról a tegezét és az íját is átnyújtom, hogy tehesse a dolgát. Továbblépek tőle, miközben kivonom az eddig oldalamon pihenő angyalpengét. Először elválasztom a démon fejét a testétől, majd pedig a biztonság kedvéért a szívébe is belemerítem. Letörlöm a vért a fegyverről, aztán visszacsúsztatom a hüvelyébe.
- Nem sérültél meg? - fordulok a fiú felé várakozóan, és oda is sétálok hozzá, hacsak ebben valahogy meg nem akaszt. - Mi történt vele? - bökök fejemmel a lány felé, mert az eddig nem derült ki, mit keresett az erdőben, egy ládában, noha az nyilvánvaló, hogy határozottan egy csapda része volt. - Gyorsan tovább kéne állnunk, hátha még többen vannak - úgy érzékelem, jelen pillanatban a közelünkben éppen nincs több démon, de ahhoz, hogy mást is megállapítsak, szükségem lenne némi koncentrációra, az pedig furcsán festene. - Szívesen hozom az íjad és a tegezed, ha útban van a lány cipelése közben - nyújtom felé a kezem. Csak rajta múlik átadja-e nekem őket, vagy sem. Noha az előbb is visszakapta mindkettőt.
reveal your secrets

Alexander Payne


Stillwell Woods Park, NY 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
349
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 02, 2021 3:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Nieven Kedvelte a hozzászólásod



Ride for many a mile
Kaitlyn & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 375 • Zene; Gallows Pole »
« What did you bring me, my brother
To keep me from the gallows pole? »
Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi a fene folyik itt. Az egyik pillanatban még két démon állja az utunkat, és a legnagyobb önbizalommal na meg elégedettséggel vágják a képemnek a tényt; innét harc nélkül nem fogunk távozni – jó eséllyel meg sehogy, mivel nincs épkézláb fegyver nálam –, a másikban pedig az egyik holtan rogy össze. Mellkasából egy precízen faragott nyíl áll ki, és révén, konyítok némit az íjászathoz, rögtön a támadó vélt irányába kapom a pillantásomat. Bizton veszem, hogy a távolságot és a szöget jól határoztam meg, ennek ellenére az égvilágon semmit sem látok, és tekintve, hogy még talpon van az egyik szurokszemű, kénytelen vagyok visszafordítani rá a figyelmemet, illetve Kaitre, aki ismét egyre és egyre súlyosabbnak érződik a karjaim között. Csak tarts még ki egy egészen kicsit, annyira közel vagyunk…
Az életben maradt pokolszökevény többet tud, mint én, ugyanis felszólítja a nőt az előbújásra, aki nem is teketóriázik sokat, elegáns könnyelműséggel lép elő egy fa mögül, a hátán többek között az én íjászfelszerelésemmel. A homlokomat ráncolva figyelem hol őt, hol pedig az ellenfelemet és próbálom összerakni az éhségtől illetőleg kimerültségtől zsongó agyamban az információtöredékeket. A nő – inkább lány – egy ideje a környéken lehet, mert tudtak róla a démonok, és az sem kizárt, hogy engem követett, máskülönben nem került volna hozzá az íjam és a tegezem. Hálásnak kellene lennem és megkönnyebbültnek, amiért látszólag kihúz a csávából, de a bizalmatlanságomat nem tudja felülírni, egyelőre még nem. Elvégre mit keres itt? Vagy mit akar tőlem?
- Mi a franc dolgod van itt, te liba?! - csattan fel ismét a démon, aminek okán felocsúdok az elmélkedésemből. Na igen, ez engem is érdekelne, mégsem szállok be a kérdezősködésbe, ellenben lassan, óvatosan lefektetem Kaitlynt az egyik fa tövébe, és hacsak nem hasította még keresztül a koponyáját egy nyíllal a lány, úgy rajtam a sor, hogy kezeskedjek a feketeszemű sorsáért. Meglehet, a tőrömmel nem vagyok hatékony közelharcban, de célbadobni még tudok. Vagyis hozzávetőlegesen, mivel a feje helyett a nyakát sikerül átlyukasztanom a dögnek. Megteszi.
- Gyorsan, add ide az íjamat és a nyilaimat! - szólítom meg az idegent. Nem fenyegetem, még csak nem is követelőzök, inkább a tettvágy sürget, hogy minél hamarabb pontot tehessek ezeknek a démonoknak az életére. Nem vagyok benne biztos, hogy az ő nyilai is angyalfémből lettek-e faragva.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Kaitlyn Zoé Payne


Stillwell Woods Park, NY Tumblr_inline_oe276vcLz81rifr4k_500
Prove yourself and
R I S E
Make 'em remember you
l R I S E
Stillwell Woods Park, NY PVHjjE4

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Stillwell Woods Park, NY 33c3cc192e4963ae65bd36763dcfe092
℘ Jade
Drága húgom! Bár tudnám, hogy létezel. 12 éve történt, hogy anyánkat megerőszakolta egy démon egy gyermek reményében, beteg nem-de? Miután megszülettél anyáknak sikerült elmenekülnie. Meg kellett küzdenie a benned rejtőző démonnal. Boldogság nem tartott sokäig, ugyan is utolért szeretett apád. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa a város "nyugalmát." "

☩ Reagok :
117
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 07, 2020 2:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Nieven Kedvelte a hozzászólásod



RIDE FOR MANY A mile    


Szellő ismét megcirógatja arcomat, néha még köhögnöm kell, hogy a maradék föld is ki juthasson a tüdőmből. Ha nem a fulladás, a fertőzések visznek el. Azonban még mindig nem eszmélek fel, hogy még is hol vagyok, mi is történik. Alex hangja cseng, de csak lehunyom a szemem, majd elszenderedem.
Mikor hangok csendülnek fel ismét magamhoz térek, s érzem, mint ha erősebb lenne a szorítása egy pillanatig. Valaki van még itt. Talán tudatalatti izmai szorítanak jobban, vagy talán ezt is hallucinálom?
Szemem lassan fel és lecsukódik. Tekintetem ismét a lassan táncoló levelekre koncentrálódik, valamint az égboltra. Mozdulni nem tudok. Bár tudnám, még hányszor nyel el a sötétség? Meg gyógyulok valaha?
Zörejek mindenhol. Vérveszteség pedig már ismét a halál szélére taszít, s így halok meg ismét.

Egy szarvat látok, ahogyan a patakból iszik, a fénylő alakja elvarázsol. Hozzám sétál, letépek egy kis fűcsomót, hogy meh etessem, de az állat emberré válik, vagy is azt hiszem. Egy férfit pillantok meg egy pillanatra, aki kezemet megfogva vizsgálja meg a karom, s rajt a rúnákat. Ki vagy te? Érzem, ahogyan ujjai a bőrömön táncolnak, s végig simítja újonnan szerzett tetoválásom.  Azonban csak rövid ideig látom, majd zihálva veszem a levegőt, s térek vissza a halál markából immáron talán milliomodszorra.


 



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



it’s darkest

cause when you get this closeyou can feel the heatnow you’re so afraid of what’s underneath ohhh, don’t
reveal your secrets

Nieven


Stillwell Woods Park, NY Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 06, 2020 2:30 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Kaitlyn Zoé Payne Kedvelte a hozzászólásod



Rögtönzött mentőakció
───────────── ────────────
Mit is keresek a semmi kellős közepén, ki tudja milyen messze New Yorktól? Remek kérdés. És persze egy borzasztó hosszú történet. Hol is kezdjem? Legyen az első fejezet a legfájóbb pontja a sztorinak, hiszen az emberek is onnan szokták kezdeni. Vagy mégsem? Mindegy igazából. Na de, Beleth elveszítette Lovasi hatalmát, ami azt jelentette, hogy a rangját is. A gondosan, aprólékosan szőtt terveim pedig vele hulltak a porba, mint egy kártyavár lapjai, melyet apró, lágy szellő simított végig. Gyors újratervezés szükségeltetett volna, mégse tudtam azonnal nekikezdeni. Valami hatalmába kerített, amit mégcsak nevén se tudtam nevezni. Ahelyett, hogy eszméletlen sebességgel átrendeztem volna a kártyáimat csak ücsörögtem és bámultam ki a fejemből. Pedig a tétlenség sosem volt jellemző rám, mégse voltam képes bármit is kezdeni, mivel semmihez az égvilágon nem volt kedvem. Fogalmam sincs, mennyi időt pazaroltam el erre, de végül sikerült rávennem magam, hogy elvigyem azt az átkozott ládát, az egész okozóját Lucifernek. Gondoltam leadom és már ott sem vagyok. Mi volt az utóbbi időben ilyen egyszerű? Semmi. Na ez se. Én nem tudom mi volt velem - na jó, egy kicsit sejtem -, és kimondottan haragszom is az egész miatt magamra. Hogyan hagyhattam, hogy Lucifer végül kiszedje belőlem az igazságot? És utána mit csináltam? SEMMIT!!!!! Elmenekültem New Orleansból, hogy aztán Athan nyakán bámuljak ki a fejemből. Egy ismerős démonra bíztam a kutyáimat, de egyéb hasznos megmozdulásom nem volt. Végül Cara rángatott elő a napfényre újra, azzal, hogy dolgozni kellene valakinek… azt hiszem ez indított meg a “gyógyulás útján”. Elkezdett múlni a búvalbaszottságom, ahogy azt egy kedves munkatársam volt oly’ jó, s kifejtette. Munka közben láttam meg valakit, akinek hála megint meglendült a képzeletem. ALexander Payne... Ki gondolta volna, hogy nem ember? Márpedig érzékeim tisztán és érthetően súgták meg, mi a helyzet vele. Tisztában vagyok New York vezetőségével, és ki tudja, mi mindent nyerhetek, ha nyomást tudok gyakorolni egy ilyen rangos család gyermekére. Apró papírdarabkára egy olyan démoni rúnát rajzoltam fel, amit biztosra vettem, hogy nem ismernek a vadászok. Galacsinná gyűrtem, megbűvöltem, azt csúsztattam a zsebébe, hogy tudhassam, merre jár. Jó, kicsit tartottam tőle, hogy mondjuk kimossa a ruháit, és elvész, de úgy indult a dolog, hogy csak a lakhelyét akarom megismerni. Terveimbe ezúttal testvéreim zavartak, de  alétező legkellemesebb módon. Amara könyve elsőbbséget élvezett mindennel szemben. Aztán megint a munka… szegény Alexander igencsak háttérbe szorult. A nap 24 órája is kevésnek bizonyul, ha a leviatán Cara Pierce mellett dolgozik. Még San Francisco pusztulása miatti menekült tömeget se a partvonalon felügyeltem, hanem papírok mögé bújva. Szóval semmi közöm nem volt az egészhez, ami ismerjük el, bosszantott. Aztán randevúztam a Halállal… Majd az elsők közt voltam, aki visszatért San Francisco romjaihoz, hogy minden még használható holmit összegyűjtsön, későbbi felhasználás céljából. Mit tehetnék, hiszen gyűjtögető kígyusz vagyok! A világ számtalan pontján vannak rejtekhelyeim, ahol mindenféle kacatok tucatjai hevernek a legkülönbözőbb korokból. Párról már el is felejtkeztem, azt hiszem.
Mikor újból csekkoltam, merre van a galacsinom, hát eléggé leesett az állam. Esélytelennek találtam, hogy véletlen keveredett oda, szóval felkészültem a kirándulásra. Akadt egy hátizsákom, amibe úgy pakoltam, mintha csupán egy egyszerű ember lennék: egy váltás ruhát, pulóvert, kulacsot, kötszert, na meg fertőtlenítőt, tartós élelmet. Hátamra még a tegezem került, ami szorgos munkámnak hála tele volt nyílvesszőkkel. Milyen hasznos, hogy a leviatán vette a fáradságot anno, s kitanulta ennek csínját-bínját. Ezután márcsak az íjam maradt, s a derekamra csatolt angyalpenge. Ki tudja mit találok ott? Nem árt meg a fegyver. A kádon keresztül távoztam a lakásból, hogy a lehető legközelebb érkezhessek a fiúhoz. Vagy férfihez? Nem tűnt valami idősnek.
Fogalmam sincs, hol vagyok egészen pontosan, de csodálatos volt kiszabadulni a város fém szarjai közül. Elindulok a megfelelő irányba. Lépteim halkra hangolom, lopakodnom kell, ha észrevétlen akarok maradni. Hamar meglelem Alexet, kicsit olyan, mintha keresne valamit. Kincs lehet erre elrejtve? Növekvő lelkesedéssel lesem őt a fák árnyai közül. Nincs nála ásó, szóval talán el kellene vetnem az első eshetőséget. Nem sokkal később azonban mégis ásni kezd. Leshelyemről nincs pontos képem a környék földjéről, türelmesen figyelem hát, mire jut. Szavak susogása jut el a fülemhez, ám túl messze vagyok, hogy meg is értsem őket. Közelebb lopakodom, s egyúttal igyekszem úgy helyezkedni, hogy ne a hátát lássam, hanem oldalról pillanthassak rá… és a nőre, akit a kezében tart. Mi ez, valami nyálas szerelmi sztori? Meredek hitetlenkedve kettősükre. Fogalmam sincs, mi játszódhat le kettejük között, de biztosra veszem, hogy jó hosszú lesz, mert tuti tele van érzelmekkel. Aprót sóhajtva jutok arra a megállapításra, hogy talán mégis jobb lenne, ha kicsit megpörgetnék a nagy egymásra találást, mert sajnálatos módon nemcsak hárman vagyunk itt.
Szerencsére néma kérésem meghallgatásra talán, s egészen korán talpra kecmereg Alex, majd pedig a nőt az ölébe emeli. Az íját és tegezét meg otthagyja. Ejnye fiú, hát téged nem tanítottak túlélésre? Amint kellően távol kerülnek, kibújok a bokrok rejtekéből, és magamhoz veszem őket, hogy aztán velük együtt eredjek a páros nyomába. Remek ez az íj, bűn lett volna otthagyni! Természetesen gondosan szemügyre veszem, rossz szokásom ez.
Alig haladunk - legalábbis az én fogalmaimmal -, amikor feltartóztatja őket két démon. Úgy tűnik nekem kell megmentenem a bőrüket. Mérem fel az erőviszonyokat. Tétovázásnak nincs helye, akkor biztosan meghal mindkettő. A saját íjamhoz nyúlok, majd előhúzok egy olyan nyílat, amelyre olyan bűvölést helyeztem, amitől felrobban a feje, amikor belefúródik az áldozatba. Meg persze ez se ölheti örökre az istenverte démonokat, de legalább egy kicsit hosszabb ideig tart, amíg teljesen regenerálódnak. Gondosan kiszámolva a távolságot feszítem meg az ideget. Sok száz évet töltöttem el azzal, hogy tökéletesen megtanuljam használni, nem jelent hát gondot tiszta találatot elérni. A közelebb eső démon szívét célzom meg, s pár másodperc se kell, már a démon mellkasából áll ki. Az döbbent tekintettel mered le rá, majd vért köpve esik össze. Ha közelebb jutok, biztos meg is ölöm, kimondottan elegem van már a démonokból! Sajnálatos módon nem tudok azokon bosszút állni, akikre haragszom, marad hát ez a gyenge pótlás. A lövés után rögtön a fához lapulok, hogy ne fedezzenek fel, mégis az életben lévő démon hangja ránt ki a gondolataimból: “- Gyere elő hülye szuka!
- Ejnye, lebuktam volna? - lépek elő a fák takarásából, ajkaimon elnéző mosolyfélével. Az íjra újabb vesszőt illesztek. Minek mennék közelebb, ha innen is lelőhetem? - Mivel lepleztem le magam? - kérdem tőle őszinte kíváncsisággal, mert nem értem, hol hibáztam. Erre ő csupán morogva az övére mutat, amelyen egy távcső függ. - Ohh… - való igaz, az emberek eme találmányára nem gondoltam. - No de mindegy is démon, hogy szeretnél meghalni? - kérdezem már már barátságosan, csupán lassan szélesedő vigyorom árulja el, hogy élvezem a helyzetet. Alex közelebb áll hozzá, mint én, de nem fogom hagyni neki, hogy rájuk vesse magát. Márpedig íjjal nagyon ritkán hibázok...
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2