Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Stillwell Woods Park, NY •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Stillwell Woods Park, NY Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
190
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 12, 2021 5:58 am
Következő oldal


Rögtönzött mentőakció
───────────── ────────────
A helyzet nem valami rózsás, hiszen bármennyire is óvatos voltam, lebuktam a démonok előtt. Francba azzal a távcsővel! A meglepetés erejének hála azonban legyűrök egyet, csakhogy a másikat is le kellene, még mielőtt magához tér a lelőtt, s megint ketten lesznek. A láthatatlanság oda, egyenlőre azonban nem csüggedek. Nagyképű, a képességeire kimondottan büszke halandóként, félelem nélkül nézek szembe a pokolfajzattal. Az idegen már újabb vessző pihen, mégse eresztem útjára. Botorság lenne kilőni, egy szemből érkező, ennyire nyilvánvaló támadást biztosan képes blokkolni a démon, nem engedhetem magamnak, hogy másra gondoljak, ez a legrosszabb lehetőség. Ahhoz messze vagyok, hogy telekinézissel komolyabbat tudjon rajtam lökni, s mivel én sem vagyok képességek híján meg is tudom akadályozni, de sajnálatos módon ez viszont is igaz. Ha azonban elengedem a nyilat, ő pedig eltéríti, nem lesz már kénytelen rám figyelni, szabadon támadhat. Én pedig magam helyett inkább a két - védtelenebbnek tűnő - alakra vetném magam, és egyikük - praktikusan a lány - testét használnám pajzsnak, hiszen így engem is lekorlátoz. Várunk hát egymásra - melyikünk hibázik előbb -, de a szemem sarkából észreveszem, hogy a fiú készül valamire. Lassú léptekkel vonom odébb a démon figyelmét, úgy mozdulva, hogy minél inkább holttérbe essen neki a páros.
- Ejnye, hát vajon mit csinálhatok itt… - Talpammal minden egyes pontot gondosan kitapogatok, nehogy megbotoljak, lehetőséget adva a démonnak. - …mit is, mit is… - cukkolom tovább, hogy minden figyelmét rám áldozza. - Egy csúnya, gonosz démont akarok megölni, ha lehet örökre. Nem szívlelem a fajtádat, meg a többi természetfelettit se, nézd el nekem, hogy gyilkos indulatok hajtanak, amikbe bele fogsz halni... - Úgy tűnik, unja már ezt az egyoldalú kötélhúzást, minden bizonnyal szívesebben tépne szét, s aztán foglalkozna a két majdnem emberrel. Természetesen bőven szorult belém még szöveg, ha a semmit kell hosszú körmondatokba foglalni, arra nálam jobbat akarva se találhatnának. Magához ragadja azonban a szót, én meg vidáman hagyom kibontakozni.
- “Azt hiszed, hogy ezt megúszha…?” de nem jut a mondat végére, mivel a vadászfiú beleállítja torkába a tőrét, mire döbbent tekintettel csuklik össze. - Szép dobás! - vigyorgok a srácra. Az íjamat leengedem, majd a vesszővel egyetemben visszateszem a hátamra.
- Hmm…? Ohh, jó - futólépésben indulok meg felé. Azért annyira nem süvítek, de amolyan kényelmes tempójú ügetésnek elmegy a sebességem. A srác mellé érve lekanyarítom a hátamról a tegezét és az íját is átnyújtom, hogy tehesse a dolgát. Továbblépek tőle, miközben kivonom az eddig oldalamon pihenő angyalpengét. Először elválasztom a démon fejét a testétől, majd pedig a biztonság kedvéért a szívébe is belemerítem. Letörlöm a vért a fegyverről, aztán visszacsúsztatom a hüvelyébe.
- Nem sérültél meg? - fordulok a fiú felé várakozóan, és oda is sétálok hozzá, hacsak ebben valahogy meg nem akaszt. - Mi történt vele? - bökök fejemmel a lány felé, mert az eddig nem derült ki, mit keresett az erdőben, egy ládában, noha az nyilvánvaló, hogy határozottan egy csapda része volt. - Gyorsan tovább kéne állnunk, hátha még többen vannak - úgy érzékelem, jelen pillanatban a közelünkben éppen nincs több démon, de ahhoz, hogy mást is megállapítsak, szükségem lenne némi koncentrációra, az pedig furcsán festene. - Szívesen hozom az íjad és a tegezed, ha útban van a lány cipelése közben - nyújtom felé a kezem. Csak rajta múlik átadja-e nekem őket, vagy sem. Noha az előbb is visszakapta mindkettőt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Stillwell Woods Park, NY 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 02, 2021 3:44 pm
Következő oldal


Ride for many a mile
Kaitlyn & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 375 • Zene; Gallows Pole »
« What did you bring me, my brother
To keep me from the gallows pole? »
Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi a fene folyik itt. Az egyik pillanatban még két démon állja az utunkat, és a legnagyobb önbizalommal na meg elégedettséggel vágják a képemnek a tényt; innét harc nélkül nem fogunk távozni – jó eséllyel meg sehogy, mivel nincs épkézláb fegyver nálam –, a másikban pedig az egyik holtan rogy össze. Mellkasából egy precízen faragott nyíl áll ki, és révén, konyítok némit az íjászathoz, rögtön a támadó vélt irányába kapom a pillantásomat. Bizton veszem, hogy a távolságot és a szöget jól határoztam meg, ennek ellenére az égvilágon semmit sem látok, és tekintve, hogy még talpon van az egyik szurokszemű, kénytelen vagyok visszafordítani rá a figyelmemet, illetve Kaitre, aki ismét egyre és egyre súlyosabbnak érződik a karjaim között. Csak tarts még ki egy egészen kicsit, annyira közel vagyunk…
Az életben maradt pokolszökevény többet tud, mint én, ugyanis felszólítja a nőt az előbújásra, aki nem is teketóriázik sokat, elegáns könnyelműséggel lép elő egy fa mögül, a hátán többek között az én íjászfelszerelésemmel. A homlokomat ráncolva figyelem hol őt, hol pedig az ellenfelemet és próbálom összerakni az éhségtől illetőleg kimerültségtől zsongó agyamban az információtöredékeket. A nő – inkább lány – egy ideje a környéken lehet, mert tudtak róla a démonok, és az sem kizárt, hogy engem követett, máskülönben nem került volna hozzá az íjam és a tegezem. Hálásnak kellene lennem és megkönnyebbültnek, amiért látszólag kihúz a csávából, de a bizalmatlanságomat nem tudja felülírni, egyelőre még nem. Elvégre mit keres itt? Vagy mit akar tőlem?
- Mi a franc dolgod van itt, te liba?! - csattan fel ismét a démon, aminek okán felocsúdok az elmélkedésemből. Na igen, ez engem is érdekelne, mégsem szállok be a kérdezősködésbe, ellenben lassan, óvatosan lefektetem Kaitlynt az egyik fa tövébe, és hacsak nem hasította még keresztül a koponyáját egy nyíllal a lány, úgy rajtam a sor, hogy kezeskedjek a feketeszemű sorsáért. Meglehet, a tőrömmel nem vagyok hatékony közelharcban, de célbadobni még tudok. Vagyis hozzávetőlegesen, mivel a feje helyett a nyakát sikerül átlyukasztanom a dögnek. Megteszi.
- Gyorsan, add ide az íjamat és a nyilaimat! - szólítom meg az idegent. Nem fenyegetem, még csak nem is követelőzök, inkább a tettvágy sürget, hogy minél hamarabb pontot tehessek ezeknek a démonoknak az életére. Nem vagyok benne biztos, hogy az ő nyilai is angyalfémből lettek-e faragva.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Stillwell Woods Park, NY Tumblr_inline_oe276vcLz81rifr4k_500
Prove yourself and
R I S E
Make 'em remember you
l R I S E
Stillwell Woods Park, NY PVHjjE4

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Stillwell Woods Park, NY 33c3cc192e4963ae65bd36763dcfe092
℘ Jade
Drága húgom! Bár tudnám, hogy létezel. 12 éve történt, hogy anyánkat megerőszakolta egy démon egy gyermek reményében, beteg nem-de? Miután megszülettél anyáknak sikerült elmenekülnie. Meg kellett küzdenie a benned rejtőző démonnal. Boldogság nem tartott sokäig, ugyan is utolért szeretett apád. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa a város "nyugalmát." "

☩ Reagok :
114
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 07, 2020 2:47 pm
Következő oldal


RIDE FOR MANY A mile    


Szellő ismét megcirógatja arcomat, néha még köhögnöm kell, hogy a maradék föld is ki juthasson a tüdőmből. Ha nem a fulladás, a fertőzések visznek el. Azonban még mindig nem eszmélek fel, hogy még is hol vagyok, mi is történik. Alex hangja cseng, de csak lehunyom a szemem, majd elszenderedem.
Mikor hangok csendülnek fel ismét magamhoz térek, s érzem, mint ha erősebb lenne a szorítása egy pillanatig. Valaki van még itt. Talán tudatalatti izmai szorítanak jobban, vagy talán ezt is hallucinálom?
Szemem lassan fel és lecsukódik. Tekintetem ismét a lassan táncoló levelekre koncentrálódik, valamint az égboltra. Mozdulni nem tudok. Bár tudnám, még hányszor nyel el a sötétség? Meg gyógyulok valaha?
Zörejek mindenhol. Vérveszteség pedig már ismét a halál szélére taszít, s így halok meg ismét.

Egy szarvat látok, ahogyan a patakból iszik, a fénylő alakja elvarázsol. Hozzám sétál, letépek egy kis fűcsomót, hogy meh etessem, de az állat emberré válik, vagy is azt hiszem. Egy férfit pillantok meg egy pillanatra, aki kezemet megfogva vizsgálja meg a karom, s rajt a rúnákat. Ki vagy te? Érzem, ahogyan ujjai a bőrömön táncolnak, s végig simítja újonnan szerzett tetoválásom.  Azonban csak rövid ideig látom, majd zihálva veszem a levegőt, s térek vissza a halál markából immáron talán milliomodszorra.


 



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



it’s darkest

cause when you get this closeyou can feel the heatnow you’re so afraid of what’s underneath ohhh, don’t
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Stillwell Woods Park, NY Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
190
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 06, 2020 2:30 am
Következő oldal


Rögtönzött mentőakció
───────────── ────────────
Mit is keresek a semmi kellős közepén, ki tudja milyen messze New Yorktól? Remek kérdés. És persze egy borzasztó hosszú történet. Hol is kezdjem? Legyen az első fejezet a legfájóbb pontja a sztorinak, hiszen az emberek is onnan szokták kezdeni. Vagy mégsem? Mindegy igazából. Na de, Beleth elveszítette Lovasi hatalmát, ami azt jelentette, hogy a rangját is. A gondosan, aprólékosan szőtt terveim pedig vele hulltak a porba, mint egy kártyavár lapjai, melyet apró, lágy szellő simított végig. Gyors újratervezés szükségeltetett volna, mégse tudtam azonnal nekikezdeni. Valami hatalmába kerített, amit mégcsak nevén se tudtam nevezni. Ahelyett, hogy eszméletlen sebességgel átrendeztem volna a kártyáimat csak ücsörögtem és bámultam ki a fejemből. Pedig a tétlenség sosem volt jellemző rám, mégse voltam képes bármit is kezdeni, mivel semmihez az égvilágon nem volt kedvem. Fogalmam sincs, mennyi időt pazaroltam el erre, de végül sikerült rávennem magam, hogy elvigyem azt az átkozott ládát, az egész okozóját Lucifernek. Gondoltam leadom és már ott sem vagyok. Mi volt az utóbbi időben ilyen egyszerű? Semmi. Na ez se. Én nem tudom mi volt velem - na jó, egy kicsit sejtem -, és kimondottan haragszom is az egész miatt magamra. Hogyan hagyhattam, hogy Lucifer végül kiszedje belőlem az igazságot? És utána mit csináltam? SEMMIT!!!!! Elmenekültem New Orleansból, hogy aztán Athan nyakán bámuljak ki a fejemből. Egy ismerős démonra bíztam a kutyáimat, de egyéb hasznos megmozdulásom nem volt. Végül Cara rángatott elő a napfényre újra, azzal, hogy dolgozni kellene valakinek… azt hiszem ez indított meg a “gyógyulás útján”. Elkezdett múlni a búvalbaszottságom, ahogy azt egy kedves munkatársam volt oly’ jó, s kifejtette. Munka közben láttam meg valakit, akinek hála megint meglendült a képzeletem. ALexander Payne... Ki gondolta volna, hogy nem ember? Márpedig érzékeim tisztán és érthetően súgták meg, mi a helyzet vele. Tisztában vagyok New York vezetőségével, és ki tudja, mi mindent nyerhetek, ha nyomást tudok gyakorolni egy ilyen rangos család gyermekére. Apró papírdarabkára egy olyan démoni rúnát rajzoltam fel, amit biztosra vettem, hogy nem ismernek a vadászok. Galacsinná gyűrtem, megbűvöltem, azt csúsztattam a zsebébe, hogy tudhassam, merre jár. Jó, kicsit tartottam tőle, hogy mondjuk kimossa a ruháit, és elvész, de úgy indult a dolog, hogy csak a lakhelyét akarom megismerni. Terveimbe ezúttal testvéreim zavartak, de  alétező legkellemesebb módon. Amara könyve elsőbbséget élvezett mindennel szemben. Aztán megint a munka… szegény Alexander igencsak háttérbe szorult. A nap 24 órája is kevésnek bizonyul, ha a leviatán Cara Pierce mellett dolgozik. Még San Francisco pusztulása miatti menekült tömeget se a partvonalon felügyeltem, hanem papírok mögé bújva. Szóval semmi közöm nem volt az egészhez, ami ismerjük el, bosszantott. Aztán randevúztam a Halállal… Majd az elsők közt voltam, aki visszatért San Francisco romjaihoz, hogy minden még használható holmit összegyűjtsön, későbbi felhasználás céljából. Mit tehetnék, hiszen gyűjtögető kígyusz vagyok! A világ számtalan pontján vannak rejtekhelyeim, ahol mindenféle kacatok tucatjai hevernek a legkülönbözőbb korokból. Párról már el is felejtkeztem, azt hiszem.
Mikor újból csekkoltam, merre van a galacsinom, hát eléggé leesett az állam. Esélytelennek találtam, hogy véletlen keveredett oda, szóval felkészültem a kirándulásra. Akadt egy hátizsákom, amibe úgy pakoltam, mintha csupán egy egyszerű ember lennék: egy váltás ruhát, pulóvert, kulacsot, kötszert, na meg fertőtlenítőt, tartós élelmet. Hátamra még a tegezem került, ami szorgos munkámnak hála tele volt nyílvesszőkkel. Milyen hasznos, hogy a leviatán vette a fáradságot anno, s kitanulta ennek csínját-bínját. Ezután márcsak az íjam maradt, s a derekamra csatolt angyalpenge. Ki tudja mit találok ott? Nem árt meg a fegyver. A kádon keresztül távoztam a lakásból, hogy a lehető legközelebb érkezhessek a fiúhoz. Vagy férfihez? Nem tűnt valami idősnek.
Fogalmam sincs, hol vagyok egészen pontosan, de csodálatos volt kiszabadulni a város fém szarjai közül. Elindulok a megfelelő irányba. Lépteim halkra hangolom, lopakodnom kell, ha észrevétlen akarok maradni. Hamar meglelem Alexet, kicsit olyan, mintha keresne valamit. Kincs lehet erre elrejtve? Növekvő lelkesedéssel lesem őt a fák árnyai közül. Nincs nála ásó, szóval talán el kellene vetnem az első eshetőséget. Nem sokkal később azonban mégis ásni kezd. Leshelyemről nincs pontos képem a környék földjéről, türelmesen figyelem hát, mire jut. Szavak susogása jut el a fülemhez, ám túl messze vagyok, hogy meg is értsem őket. Közelebb lopakodom, s egyúttal igyekszem úgy helyezkedni, hogy ne a hátát lássam, hanem oldalról pillanthassak rá… és a nőre, akit a kezében tart. Mi ez, valami nyálas szerelmi sztori? Meredek hitetlenkedve kettősükre. Fogalmam sincs, mi játszódhat le kettejük között, de biztosra veszem, hogy jó hosszú lesz, mert tuti tele van érzelmekkel. Aprót sóhajtva jutok arra a megállapításra, hogy talán mégis jobb lenne, ha kicsit megpörgetnék a nagy egymásra találást, mert sajnálatos módon nemcsak hárman vagyunk itt.
Szerencsére néma kérésem meghallgatásra talán, s egészen korán talpra kecmereg Alex, majd pedig a nőt az ölébe emeli. Az íját és tegezét meg otthagyja. Ejnye fiú, hát téged nem tanítottak túlélésre? Amint kellően távol kerülnek, kibújok a bokrok rejtekéből, és magamhoz veszem őket, hogy aztán velük együtt eredjek a páros nyomába. Remek ez az íj, bűn lett volna otthagyni! Természetesen gondosan szemügyre veszem, rossz szokásom ez.
Alig haladunk - legalábbis az én fogalmaimmal -, amikor feltartóztatja őket két démon. Úgy tűnik nekem kell megmentenem a bőrüket. Mérem fel az erőviszonyokat. Tétovázásnak nincs helye, akkor biztosan meghal mindkettő. A saját íjamhoz nyúlok, majd előhúzok egy olyan nyílat, amelyre olyan bűvölést helyeztem, amitől felrobban a feje, amikor belefúródik az áldozatba. Meg persze ez se ölheti örökre az istenverte démonokat, de legalább egy kicsit hosszabb ideig tart, amíg teljesen regenerálódnak. Gondosan kiszámolva a távolságot feszítem meg az ideget. Sok száz évet töltöttem el azzal, hogy tökéletesen megtanuljam használni, nem jelent hát gondot tiszta találatot elérni. A közelebb eső démon szívét célzom meg, s pár másodperc se kell, már a démon mellkasából áll ki. Az döbbent tekintettel mered le rá, majd vért köpve esik össze. Ha közelebb jutok, biztos meg is ölöm, kimondottan elegem van már a démonokból! Sajnálatos módon nem tudok azokon bosszút állni, akikre haragszom, marad hát ez a gyenge pótlás. A lövés után rögtön a fához lapulok, hogy ne fedezzenek fel, mégis az életben lévő démon hangja ránt ki a gondolataimból: “- Gyere elő hülye szuka!
- Ejnye, lebuktam volna? - lépek elő a fák takarásából, ajkaimon elnéző mosolyfélével. Az íjra újabb vesszőt illesztek. Minek mennék közelebb, ha innen is lelőhetem? - Mivel lepleztem le magam? - kérdem tőle őszinte kíváncsisággal, mert nem értem, hol hibáztam. Erre ő csupán morogva az övére mutat, amelyen egy távcső függ. - Ohh… - való igaz, az emberek eme találmányára nem gondoltam. - No de mindegy is démon, hogy szeretnél meghalni? - kérdezem már már barátságosan, csupán lassan szélesedő vigyorom árulja el, hogy élvezem a helyzetet. Alex közelebb áll hozzá, mint én, de nem fogom hagyni neki, hogy rájuk vesse magát. Márpedig íjjal nagyon ritkán hibázok...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Stillwell Woods Park, NY 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 05, 2020 8:25 pm
Következő oldal


Ride for many a mile
Kaitlyn & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 422 • Zene; Gallows Pole »
« What did you bring me, my brother
To keep me from the gallows pole? »
- Élsz még, Kait, a Földön vagy – biztosítom, bár elnézve az arckifejezését, nem veszem biztosra, valóban megérti-e azt, amit mondok neki. Összeszoruló szívvel kapom fel a karjaim közé, és eldöntöm, nem fárasztom tovább felesleges beszéddel… Végtére ennyi sötétségben és magányban töltött idő után az is bőven túlterheli, hogy fényt lát, hangokat hall és illatokat érez, nincsen szüksége még arra is, a saját megnyugtatásom érdekében elrebegett ostobaságaimat is megpróbálja megfejteni.
Ennek dacára, ahogy újfent megszólal, nem tudom megállni, hogy ne biztosítsam a támogatásomról.
- Tudom. Nemsokára a táborhoz érünk, és segítek neked. Jobban leszel – bólintok mintegy megerősítésül, kitartó, ütemes tempóban haladva a fák között a kitaposott úton. Ezúttal rajtam van a sor, hogy elrévedjek a gondolataim között, vagy inkább kikapcsoljam azokat, és kizárólag a feladatomra összpontosítsam a véges erőforrásaimat. Hogy képes legyek még egy kicsit, még egy egészen picit tovább egymás után pakolni a lábaimat, elbírni Kaitlyn pihe súlyát és nyitva tartani a szemeimet. Márpedig minél inkább felfogom, biztonságban van a nővérem, velem, annál nehezebb a testemet küzdelemre ösztökélni.
- Én is… főleg az ilyen segítőkész példányokat – rázkódok fel a koncentrációmból Kait kijelentésére. A szólításomra megint csak biztosítom arról, hogy itt vagyok vele és nem kell félnie, bár az én hangom is egyre fakultabb. Kimerült vagyok testileg és lelkileg is, szóval alig várom, hogy meggógyíthassam és egy nagyjából védett helyen kidőljünk mindketten. Ránk fér a pihenés, mielőtt nekiveselkedünk a több hetes útnak, de ahogy az lenni szokott, semmi sem megy olyan egyszerűen...
A környéket elnézve közeledünk a táborhelyemhez, de a haladásban megakaszt két, látszólag a semmiből előkeveredő fazon, akik pengével a kezükben állják el az útunkat. Rögvest megtorpanok, a szívem újfent hevesen kezd verni, remélve, tud még annyi erőt belém lökni, hogy kivágjam magunkat ebből a szituációból. Csakhogy mihelyst felvillannak a fekete szemek és rájövök, se egy íj, se egy nyíl nincsen nálam, rohamosan kezdek veszíteni a reményeimből.
- Komolyan azt gondoltátok, hogy ilyen könnyen leléphettek? A főnöknek szüksége van egy lelkesen csicsergő példányra – szólal meg az egyik az ábrázatán öntelt vigyorral, és téve felénk egy lépést. Tudom, le kellene tennem Kaitlynt és megpróbálni azt az árva, övemen nyugvó kést hadakozásra bírni a szegényes közelharci tudásom formájában, de a gondolat, hogy elengedjem őt megint, megdermeszt. Azt hiszem, a legelső bevetésem alatt blokkoltam le hasonlóképpen először és utoljára az életemben, s most, amikor a legkevésbé volna itt az ideje, megint megtörténik. Túl sok ez az egész egyszerre, és az eszem józan fele nagyon is jól tudja, ebből nem menekülhetünk meg így, hogy kizárólag én vagyok harcképes. Már amennyire egy lestrapált vadászt annak lehet nevezni...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Stillwell Woods Park, NY Tumblr_inline_oe276vcLz81rifr4k_500
Prove yourself and
R I S E
Make 'em remember you
l R I S E
Stillwell Woods Park, NY PVHjjE4

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Stillwell Woods Park, NY 33c3cc192e4963ae65bd36763dcfe092
℘ Jade
Drága húgom! Bár tudnám, hogy létezel. 12 éve történt, hogy anyánkat megerőszakolta egy démon egy gyermek reményében, beteg nem-de? Miután megszülettél anyáknak sikerült elmenekülnie. Meg kellett küzdenie a benned rejtőző démonnal. Boldogság nem tartott sokäig, ugyan is utolért szeretett apád. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa a város "nyugalmát." "

☩ Reagok :
114
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 04, 2020 4:20 pm
Következő oldal


RIDE FOR MANY A mile    


„Itt vagyok” Hallom, de még is olyan, mint ha csak egy látomás lenne. Egy régi képfoszlány, talán itt sincs és én most is hallucinálok, talán most is még a lábában vagyok, s éppen hallott vagyok. Hallott ez? Halottnak lehet engem nevezni? Ilyen meghalni? Hallucinációk sora vár rám? Csupa kérdés, amik a fejemben keringenek. Válasz sosem érkezik, de ha érkezne, már csak jobban megrémülnék. Olyan vagyok, mint aki nem a testében ébredt. Nem érzem, hogy ez már az én porhüvelyem, ahogyan szólítják, a démonok lenne. Mint ha csak a szellő létezne, ami belekapott hajamba, s mint ha csak Alex lágy hangja tartana még ebben a világban. Lelkem megtört volna?
- Akkor a pokol? – Kérdésem értelmetlen, felesleges. Azonban nem tudom, mi történik. Néha hol itt vagyok, hol nem. Egyszer még tudom, mi történik, egyszer már karjába kap.
- Fára..adt..vagyok. – Mondom el gyengülő hangin, majd felkap, s csak a mozgó eget látom. Felhők olyan megnyugtatóak. Vérzek, körmeim leszakadtak karom pedig sajog a fura jelektől, ami miatt az egész kezdődött. Talán agyrázkódásom van? Talán eltörtek a bordáim, talán a kezem lábam? Még nem tudom, egyelőre a felhőket nézem, s az elhaladó fák koronáját.
- Milyen szép.. – Suttogom, talán nem is érti, talán igen. Talán mosolygok? Vagy csak gondolataimban akarom ezt? Talán már arcom sem a régi.
Arcom rezzenéstelen szavaim össze vissza változnak.
- Szeretem a mókusokat. – Jelentem ki ezzel a szobor arccal, s már pislogni is elfelejtek mik után a szemem is égni kezd. Lehunyom, kinyitom lassan.
- Alex. – Mondom megint, mint egy szellem. Mi történik velem? Hol vagyok? Mióta voltam ott?

 



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



it’s darkest

cause when you get this closeyou can feel the heatnow you’re so afraid of what’s underneath ohhh, don’t
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Stillwell Woods Park, NY 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 02, 2020 8:11 pm
Következő oldal


Ride for many a mile
Kaitlyn & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 420 • Zene; Gallows Pole »
« What did you bring me, my brother
To keep me from the gallows pole? »
Félek. Őszintén és kendőzetlenül. Ezúttal nem próbálom meg rezzenéstelen maszk mögé tuszkolni az érzéseimet, ahogyan azt anyánk és a vadásztársadalom mindig is elvárta tőlünk; hagyom, hogy az egész lényemet áthűtse a rettegés, amit Kaitlyn látszólag halott állapota okoz. A gondolat, hogy mindvégig itt volt egy mocskos, rozoga ládába elzárva, nem ismerve a nappalt vagy az éjszakát, nem tudva megkülönböztetni az álmot és a valóságot. Legszívesebben kiadnám a gyomrom tartalmát, mert ez nem fájhat ennyire…
Félek, mert hiába szólongatom, nem ébred fel. A józan eszem tudja, tisztában van vele, hogy nem halhat meg, elvégre hallottam a hangját és a zajongását, mégis a realitást elhagyó felem fáradhatatlanul kutat magyarázatok után. Az elrablói találtak módot a megölésére, vagy éppen ebben a szentségtelen momentumban állt vissza a világ rendje, esetleg az egész dörömbölést, kiabálást csak képzeltem és nincsen már vissza út. Kínlódva szorul a mellkasom, ahogy egy tudat alatt mégis csak elnyomott zokogás-foszlány feltör belőle.
Aztán Kait felnyitja a szemeit, és köhögni kezd. Néhány pillanatig fel sem fogom, mi történik, nem realizálom, amint élet szökik az arcába, az izmai visszanyerik a tónusukat és a szemei értelemtől csillannak, pusztán akkor hiszem el, amit látok, mikor a hangját megtalálva a nevemen szólít.
- Itt vagyok… - sutyorgom neki ólom súlyokat hagyva lepotyogni a szívemről, és amint az arcomra egyengeti a kezét, behunyt szemekkel simulok bele az érintésébe. Már nem jeges, nem olyan hűvös, mint egy-két momentummal korábban. Ismét csak akkor nézek rá vissza és hagyom magamat visszaráncigálni a valóságba, amikor megszólal.
- Dehogy haltál… és ha ez a Mennyország, akkor átvertek minket… - motyogom neki egy apró, fájdalmas mosollyal, aminél még a humorizálásom is gyengébbnek minősül. - Itt vagyok, rád találtam. Most már nem lesz semmi baj – biztosítom, noha látva, mennyire hihetetlenül gyenge és leharcolt, kétségeim támadnak effelől.
A számat rágcsálva kezdek fél kézzel a kabátzsebeimben turkálni, de persze azt az átkozott talizmánt a bokroknál hagytam a holmijaim között. Oké, semmi pánik, nincsen olyan messze…
- Tudom, hogy gyenge vagy, de el kell innét tűnnünk. Szóval légy szíves, ne verj arcon, amiért ölben foglak vinni – próbálkozok egy újabb viccel, talán a magam vagy az ő nyugtatására. Ha az ereje teljében volna, biztosra veszem, hogy kiborulna, amiért felnyalábolom, azonban most nincsen választása. Felemelem a karjaim közé a térdhajlatánál és a vállainál megtartva, majd nehézkesen felállok vele a sáros talajról is. Vetek egy pillantást az íjam és a nyilaim felé, de majd később visszajövök értük, elsőbbséget élvez Kait jólléte és biztonsága.
- Ha hiszed, ha nem, egy mókus vezetett ide – jegyzem meg, elindulva vele a hátrahagyott táborhely irányába.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Stillwell Woods Park, NY Tumblr_inline_oe276vcLz81rifr4k_500
Prove yourself and
R I S E
Make 'em remember you
l R I S E
Stillwell Woods Park, NY PVHjjE4

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Stillwell Woods Park, NY 33c3cc192e4963ae65bd36763dcfe092
℘ Jade
Drága húgom! Bár tudnám, hogy létezel. 12 éve történt, hogy anyánkat megerőszakolta egy démon egy gyermek reményében, beteg nem-de? Miután megszülettél anyáknak sikerült elmenekülnie. Meg kellett küzdenie a benned rejtőző démonnal. Boldogság nem tartott sokäig, ugyan is utolért szeretett apád. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa a város "nyugalmát." "

☩ Reagok :
114
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 01, 2020 10:26 pm
Következő oldal


RIDE FOR MANY A mile    


- Kaitlyn Zoé Payne, hogy lehetsz ilyen neveletlen elkényeztetett lány? – Anyám karon fog s megrázz, nem erősen nem kegyetlenül, de még is eléggé ahhoz, hogy bele remegjek, s sírásba törjek ki. Könnyes szemmel bámulok bele anyám zölden izzó szemeibe, mely méregtől forrnak. Tényleg itt van? Nem, hiszen kívülről látom a copfos 10 éves lányt, ki voltam. Emlékszem szerettem azt a nyuszit, amit legidősebb fivérem boxzsáknak használt, s emlékszem arra is, hogy anyám soha nem hitt nekem. Hiába volt ennyi gyermeke mindig éreztem, hogy máshogyan szeret, mint kellene, vagy megérdemelném. Emlékszem nem hitt nekem, mikor elárultam, hogy a fivérem a nyuszimat kibelezte. Az a nyuszi volt a mindenem, s anyám azzal se fáradt, hogy utána megvarrja. Még kiskoromban apám vette nekem, és azt mondta vigyáz majd rám, ha ő éppen nem tud. Valahogyan apánk soha nem tett különbséget, és sose éreztem, hogy nem szeretne.
És emlékszem arra is, ahogyan kis tenyerem az akkor idősebb bátyám arcán csattan. Természetesen az anyám füléig nem jutott el, hogy a nyulam kibelezése volt hisztériám okozója, majd néhány váza is bánta ezt. Így teljes volt a káosz.
Halálodkor lepörög az életed, de ha olyan sokszor halsz meg, mint én minden részletbe belemész.
Talán emlék, talán ez valami összemosott látomás, de következő képkocka, hogy a kis 7 éves Alex ölében fekszem, s sírok. Együtt gyászoljuk Nyúl Úrfit.

Ám mikor kinyitom a szemem, s felköhögöm a maradék földet, már a felnőtt érett fivéremet pillantom meg könny áztatta arccal.
- Ale..Alex.. – Mondom gyengén. Talán szemem káprázik? Felemelem kezem, s arcára teszem. Meg kell érintenem, hogy érezzem állom e vagy valóság. Kiszáradtam, több könny nem hullik már, s testem most nem igyekszik életbe maradni, hiszen a frisslevegő átjárja sípoló tüdőmet.
- Ez..igaz? – Suttogom gyengén, majd kezem visszaesik erőtlenségem miatt a földre. Behunyom a szemem, majd újra ki. Most olyan békés minden.
- Meghaltam? – Kérdezem magam elé bámulva, már nem a szemeibe.
- Ez a mennyország? – erőtlen hangom megcsuklik.
 



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



it’s darkest

cause when you get this closeyou can feel the heatnow you’re so afraid of what’s underneath ohhh, don’t
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Stillwell Woods Park, NY 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 01, 2020 10:03 pm
Következő oldal


Ride for many a mile
Kaitlyn & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 657 • Zene; Gallows Pole »
« What did you bring me, my brother
To keep me from the gallows pole? »
Hiába érzem úgy, hogy egy szemhunyásnyit sem aludtam, a fejemet merném tenni rá, hogy amit láttam, az a valóság volt, szóval türelmetlenül kapkodom le magamról a hálózsákomat, és kelek fel az ideiglenes táborhelyemről. Azt az elmém mélyén kapirgáló gondolatfoszlányt, mely a különös látomás indokait hivatott  pedzegetni, még lejjebb taszítom a koponyám falai között, ugyanis nincs itt az ideje olyasmin törpengeni, amit kínos lenne megmagyarázni – még magamnak is.
Apró szusszanás hagyja el a mellkasomat, mielőtt folytatnám a cihelődést.

Elszáradt faleveleket kapkodok ki a vizet több napja nem látott hajamból, mialatt nagyjából összedobálom a cuccaimat egy kupacba az egyik bokor alá, és kizárólag a fegyvereimet hagyom magamnál. Az íj húrja ismerősen ékelődik a vállízületembe, mihelyst magamra kapom, aztán egy utolsó szemrevételezéssel a holmim biztonságát illetően, útnak eredek felkutatni a táblát, amiről meggyőződésem, hogy láttam tegnap, méghozzá innét nem is olyan messzire.
Tényleg arra kellene keresnem Kaitlynt? És ha igen, tegnap hogy az égbe nem vettem észre őt? Talán egy föld alatti bunkerben tartják fogva, vagy egy egyszerű pincében, aminek az ajtaját alaposan lefedték avarral? Vagy az álmaim semmit sem jelentenek, és mindösszesen az időt húzom…
Ezúttal is bosszús sóhajjal emlékeztetem magamat a tényre; kimerült vagyok és egyre türelmetlenebb, de ez még nem indok a hülye gondolatokra.

A tábla végül úgy egy fél órányi sétát követően ugyanolyan rozsdásan és barnán mered vissza rám, ahogyan emlékeztem rá. Szívesen nyújtanám ki rá a nyelvemet, mert biztos vagyok benne, hogy ő vezetett félre, de ezúttal nem fog boldogan továbbirányítani az egykor jól körülhatárolhatóan kitaposott úton. Már csak az a kérdés, jobbra vagy balra szeretnék kullancsokat fogadni társaságul?
Újabb, nehezen észrevehető vérpettyeken akad meg a tekintetem a hosszas tanakodást követően, így egyértelművé válik, hogy a tábla oldalán kell tovább szimatolnom.
Nem tartom magamat jó nyomolvasónak, a városban ilyesmire nincsen túl nagy szükség, legalábbis nem olyan kontextusban, mint egy növénnyel sűrűn benőtt erdőben, viszont még én is képes vagyok észrevenni az alaposan letaposott füvet és gazt, illetve az itt-ott elhullajtott, bordóra száradt vért. Minél előrébb haladok, annál biztosabb vagyok abban, hogy végre jó nyomon vagyok, amikor viszont egy kisebb tisztásra érek, és a világon semmi nem fogad ott, megint a bokámig zuhan a gyomrom.
- Kaitlyn?! - próbálkozok szólítani, hátha itt van valahol a közelben kikötözve egy fához, vagy bezárva egy innét nem látható sufniba, de válasz nem érkezik. Ellenben valami furcsa, tompa dörömbölés, puha rezgés a lábaim alól…
Összevont szemöldökökkel pillantok le, és némi mustrát követően feltűnik, hogy bár elég sok levél lehullott a környékre, alattuk frissen forgatottnak tűnik a talaj. Ezúttal nem jár hullámvasutat a gyomrom, hanem kellemetlenül összeszorul, míg a szívem heves galoppozásra vált. Nem akarom elhinni, elfogadni a magyarázatot, ami haloványan a tudatomba kúszik, mégis odébb lépve térdre rogyok, és eszeveszett ásásba kezdek a puszta kezeimmel. Akkor sem akarok tudomást venni a feltételezéseimről, amikor az ujjaim alig harminc centi után kemény fának ütköznek, és mögüle mintha Kait hangját hallanám.
- Te jóságos ég… - nyögöm ki elhaló hangon, érezve, ahogy kiszökik a vér az arcomból, de nem állok meg, hanem addig kotrok, amíg egy komplett láda ki nem domborodik a föld öleléséből. A teteje le van zárva, ám kívülről nem okoz problémát a felnyitása, s bár számítok, készülök rá, mit fogok odabent találni, a nővérem sápadt, mozdulatlan volta jeges zuhanyként ér, mihelyst felcsapom a fedelét.
- Kait… Kaitlyn, hallasz? - szólongatom mindhiába. - Ne félj, kiszedlek innét… Hé, ébredj fel – motyogom neki meg-meremegő hangon, miközben félrehajítva az íjamat és nyilakkal teli tegezemet, kihúzom abból az elnyűtt, koszos, mocskos ládából a testét. Csupán akkor, amikor a karjaim között tartom, engedem meg magamnak, hogy elgyengüljek.
Erős, égő érzések futnak keresztül a testemen, amint körültekintő óvatossággal kisimítok piszkos arcából egy kósza hajtincset, s mire észbe kaphatnék, elhomályosodik a világ a szemeimbe szökő könnyeknek hála. Ha tényleg Wallenberg terve volt mindez, garantálom, hogy meg fog lakolni érte az a rohadék.
- Hé… nővérkém. Kait, ébredj fel kérlek. Itt vagyok veled, már nem kell félned, megvédelek – sutyorgom neki csöndesen, újra és újra megsimítva az arcát, hátha ettől magához tér.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Stillwell Woods Park, NY Tumblr_inline_oe276vcLz81rifr4k_500
Prove yourself and
R I S E
Make 'em remember you
l R I S E
Stillwell Woods Park, NY PVHjjE4

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Stillwell Woods Park, NY 33c3cc192e4963ae65bd36763dcfe092
℘ Jade
Drága húgom! Bár tudnám, hogy létezel. 12 éve történt, hogy anyánkat megerőszakolta egy démon egy gyermek reményében, beteg nem-de? Miután megszülettél anyáknak sikerült elmenekülnie. Meg kellett küzdenie a benned rejtőző démonnal. Boldogság nem tartott sokäig, ugyan is utolért szeretett apád. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa a város "nyugalmát." "

☩ Reagok :
114
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 01, 2020 6:05 pm
Következő oldal


RIDE FOR MANY A mile    


Sötétségbe burkolózva már talán milliomodszorra ébredek meg. A halál játszadozása kimerít. Nem tudom mi a valóság s mi az ábránd. Fejemben megidézem szeretett testvérem minden arc vonását. Azt képzelem itt van velem, nekem nincs másom csak ő. Ő az, kivel őszinte lehetek, s ki soha nem hagyna engem a bajban.
Magamhoz térek, ismét visszaránt az erő. Újabb zihálásom, s tüdőm sípolása hallatszik. Ismét kaparok, nem tudom még ennyire feladni, de talán következő már nem lesz ilyen. Mindig más, bár az élni akarás mindig győz.
Most próbálok mocorogni, hátha valami sikerül, de elmém csak azt súgja  , „Add fel!” Az utolsó körmöm is mely még a mutató ujjamon éppen hogy bírta fúródik bele a koporsómba. Nem tudom milyen mélyen vagyok, s nem tudom hall e valaki. De ismét vége. Feladja a szervezetem, s keservesen megfulladok.
Ismét álmot látok, gyerekként kergetőző Alex, ki felmászott a szomszéd fájára, hogy almát lopjon. Emlékszem anyánk hogy üvöltött, s azt is, hogy felváltva vallottuk magunkat bűnösnek, hiába látta ki volt a tettes. Kapcsolatunk ilyen volt, soha nem hagytam volna, hogy baja essen, és remélem ez róla is elmondható.

Felébredek.  Ismét a küzdés és a szenvedés. Utolsó leheleteimmel most újat próbálok.
- Alex! Alex… Ments meg.. hol hol… - Mondom, s elragad megint. Nem tudom meddig tartanak ezek az ébren töltött állapotok, s nem tudom azt sem meddig vagyok halott.
Ismét egy ébrenlét, ismét az ordibálás, s rugdosás, ami ujjbab földet juttat az arcomra, s nyelem le azt. Csak reménykedem valami lesz velem.
Ismét meghalok, majd mikor felébredek kaparást hallok, s neszeket. Talán az elmém játszik így velem? Utolsó lélegzetemmel, mellyel ismét hatalmas földet nyelek üvöltök, ahogyan bírok, ami sajnos nem elég hangos, de talán még hallható.
- Segítsééééhhhgghhh… - Halok meg ismét, remélve utoljára. Remélem elmém nem csalt meg.  



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



it’s darkest

cause when you get this closeyou can feel the heatnow you’re so afraid of what’s underneath ohhh, don’t
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Stillwell Woods Park, NY 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 30, 2020 11:21 pm
Következő oldal


Ride for many a mile
Kaitlyn & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 538 • Zene; Gallows Pole »
« What did you bring me, my brother
To keep me from the gallows pole? »
Már legalább három napja annak, hogy Sam visszafordult segíteni a többieknek a városba. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog hiányozni a társasága mellőlem, főleg a varázsgombás eset után, azonban be kell látnom, hogy magányosan bóklászni a beláthatatlan világban cseppet sem mulattató elfoglaltság. Igaz, három nappal ezelőttig is jóformán céltalanul kóvályogtunk - igyekezve rálelni a hiányos térképünkkel a New Yorkban nagy nehezen kicsikart információ alapján a találkozási pontra, ahol valakivel tárgyalnia kellett Kaitlynnek –, de Sam legalább magabiztosan csinálta. Bennem semmi önbizalom nem maradt, pusztán a haloványan pislákoló hit, hogy meg fogom találni a nővéremet, akkor is, ha az egész világot kell tűvé tennem érte. Vajon még él? Vagy találtak módot az elrablói a megölésére? Vajon igaza volt Samnek még az indulásunk elején, és a legjobb végkimenetel, amit várhatok a csalódás elkerülése érdekében az a teste, amit hazavihetek?
Bosszús sóhajjal rázom meg a fejemet, ugyanis biztosra veszem, hogy az éhség és a fáradtság beszél belőlem. Nehezen alszok éjszaka így, hogy nincs akivel váltsuk egymást az őrködésben, az élelmet pedig alaposan beosztom, szem előtt tartva, ha… amint Kaitlyn velem lesz, úgy neki is ennie kell majd valamit. Persze végső esetben tudok vadászni magunknak, nálam van az íjam és a nyilaim, amelyekből még egyet sem használtam fel, de jobban örülnék, ha nem kellene szőrmók nyuszikat vagy mókusokat nyúznom.

Az utóbbi tábort gyarapítók egyik lombos farkú példánya mintegy varázsszóra meg is jelenik az egyik fa törzsén, ahol sietősen szaladva halad vélhetően az odúja irányába, csakhogy pofazacskójából egy óvatlan mozdulatnál több makkot is leejt a földre. Óhatatlanul követem a szemeimmel a termések zuhanását, melyek egy sáros, sötéten vöröslő csapáson kötnek ki.
- Mi a… - összevont szemöldökökkel lépdelek közelebb, és a környezetemet elnézve nem málnaszörp ömlött a földre. Dulakodás nyomai dermedtek a nemrég még latyakos talajba a vérrel egyetemben, ami bőséggel beborítja a közelben nyugvó bokrok leveleit is. Összeugrik a gyomrom. Abban az irányban haladtam, amerre a találkozó helyét reméltük, és ebbe a látványba botlok… Nem lehet véletlen. De hol vagy, Kaitlyn?
Felszaporodó pulzussal és az aggodalom kifejezett érzetével kezdek a terület alapos átfésülésébe.

***

Beesteledik, mire visszatérek a kiindulási pontomra. Csupán a kimerültség és a mókus iránti tiszteletem tart vissza attól, hogy beleboxoljak a fa törzsébe, pedig szívem szerint megtenném. Frusztrált vagyok, hiszen egészen biztos vagyok benne, hogy jó nyomon haladok, a nővéremnek mégsincsen híre.
- Francba is… - morranok magam elé, megadóan rogyva le a hideg talajra. Szinte fel sem tűnik, miként kacskaringóznak el a gondolataim a lényem azon része irányába, amit mindeddig a legnagyobb igyekezettel akartam elrejteni és elfelejteni. Pedig most mindösszesen egy érintésbe kerülne, hogy megismerjem a környezetem múltját, és megtaláljam Kaitet… Ennyi, nem több, de elvettem magamtól, nem is… tőle a lehetőséget, hogy rátalálhassak. Vajon életben vagy még, Kait? Vajon meg tudsz bocsájtani, ha nem talállak meg időben? Amiért lepaktáltam egy démonnal?
Mélyet sóhajtva táborozok le az éjszakára.

***

Az álmaim kuszák és gyötrelemmel vannak telve. Sötétvörös ködfátyolon keresztül rebben a szemeim elé majd el tőlük megannyi látomás, árnykép, melyek homályos pacaként olvadnak egyetlen egész történetfolyammá. Egy kő, írásjelek, penge, melynek érintése Kaitlyn sikolyát idézi. Egy megátalkodott mosoly, egy rozoga, furcsa láda, és egy barna, rozsdás tábla a kitaposott út szélén.
Átizzadva, a levegőt sűrűn kapkodva riadok a hajnali fényekre és a madarak csivitelésére.
Láttam már azt a táblát tegnap...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Stillwell Woods Park, NY 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 30, 2020 8:07 pm
Következő oldal


Stillwell Woods Park, NY Image


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 47 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 38 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7