Karakter információRégen…
Több ezer éve ismerjük egymást. Az ókori Egyiptomban találkoztunk először, akkoriban még igencsak fenn hordtam az orrom. Úgy véltem, leviatánként legyőzhetetlen vagyok, hiszen az embereknek sosem volt esélyük megzabolázhatatlan mágiám ellen, rettegtek tőlem, ezért elkerültek. Biztosra vettem, hogy neked sem lehet esélyed, ám ez tévedésnek bizonyult. Hanyag voltam, óvatlan, ezt pedig kihasználtad és ellenem fordítottad. Páratlan harcos vagy, főleg ami a pusztakezes harcot illeti, s voltam olyan botor, hogy a közelembe engedjelek. Elég csúnyán elláttad a bajom. Végül összetört testem fölé hajoltál, és közölted velem, hogy szánalmasan gyenge vagyok, ezért nem fáradsz a megölésemmel, mert úgyse jelentek rád veszélyt. Természetesen égtem a vágytól, hogy bebizonyítsam: tévedsz, ezzel pedig új utat nyitottál a számomra: elkezdtem az emberektől kardforgatást tanulni.
A későbbiekben többször összeakadtunk, s jó darabig mindössze legyőzni akartalak, de aztán elkezdett érdekelni mit is csinálsz te itt, így végül elengedtem a bosszú kicsinyes gondolatát, és inkább a segítségedre voltam. Javult a kapcsolatunk, emberi fogalmat használva barátok lettünk. Te erősödni akartál, én pedig nem tudtam teljesen kihasználni a mágiám, így több évtized kemény munkáját követve rájöttem, hogyan tudom erőm egy részét beléd helyezni. Ekkor váltunk igazi szövetségesekké, hiszen a szavakon és a tetteken kívül már a mágiám is kapcsot jelentett köztünk.
Együtt kutattuk, hogyan lehetnénk erősebbek - mind külön, mind együtt -, tudást és lelkeket gyűjtöttünk. Jól szórakoztam, miközben te alkuba csábítottad a gyarló halandókat. Amolyan pajzsként funkcionáltál a számomra anyám ellen, aki, mivel kettőnkkel már nem bírt el, békén hagyott engem. Olyannyira értékes személy lettél a számomra, hogy az elsők közt léphettél Tindhólmurra.
Persze semmi sem tarthat örökké, Isten megelégelte tevékenységünket. Ménész ládájába zárt el minket, leviatánokat, a velünk kapcsolatos emlékeket pedig kitörölte minden élő fejéből, mintha sosem lettek volna. Gyötrelmes évtizedek következtek a számodra. Az erő, amelyet átadtam neked elveszett, s ez még a kisebb probléma volt, hiszen az évszázadok során összegyűjtöttünk annyi lelket, hogy még ígyis haladó szinten legyen a mágiád ereje, azonban velem együtt a tudásod javarésze is semmivé vált.
Mostanában...
Az eltelt 500 évben újra megtanultad mindannak egy részét, ami kiesett, összeszedted magad. Azonban tudni akarod, hogy mi történt. Érzed, hogy valami nem stimmel, mintha több száz éves lyukak lennének az elmédben, az tömve van homályos, megfejthetetlen emlékekkel. Az igazság helyett azonban azt gyanítod, hogy egy erősebb angyal, vagy esetleg egy démon bánt el veled, összezavarta az emlékeidet. Bosszúra szomjazol, egy ilyen tettért fizetni kell… hajlandó vagy mindenkit eltaposni, aki az utadba áll múltaddal kapcsolatban. Magasabb pozícióból egyszerűbb információt szerezni, így Mastemahnál, a második ark démonnál kerestél támogatást. Kemény munkád, amellyel az ő céljait segítetted kifizetődött, egy idő után a tanácsadójává választott.
Amikor Lucifer elhagyta a Poklot, a döntések teljes mértékben ark-démonaira hárultak, te pedig megragadtad a lehetőséget. A második választott sajnálatosan, ismeretlen körülmények nyomán elhalálozott, Mastemah pedig nem felejtett el, kinevezett téged a posztjára, hiszen számára is jól jött még egy magas pozíciójú támogató.

//A pb-hez eléggé ragaszkodom, és a névnél is örülnék, ha maradna. A Niével közös történetükben azonban rugalmas vagyok, csak annyi lenne a fontos, hogy az ókori Görögországban sokat tartózkodtak együtt (annyira, hogy Nisrockról mintázták maguknak Apollónt, mivel azt hitték, Nie fivére), minden egyéb időszakot megtárgyalhatunk :3
Személyiségileg egy elég állhatatos, alapvetően hidegvérű démonnak képzelem, aki elég szarkasztikus, némi csipkelődő humorral vegyítve. Az embereket inkább megveti, semmint kedveli, amolyan haszonállatfélék a szemében, akik szórakoztatóak, de nem igazán értékesek. Nyugodt, jó tervező, valamint a legtöbb démonnal ellentétben türelmes - legalábbis addig, amíg biztos benne, hogy eléri, amit akar. Nem lubickol az élvezetekben, de nem is feltétlen veti meg őket.
Az elég praktikus lenne, ha a leviatánok után is érdeklődne (nem feltétlen barátságos szándékkal), de ehhez nem ragaszkodom. A későbbiekben szeretnék valami nem túl csöpögős szerelmi szálát közte és Nie közt, hamár kiderült, milyen szoros volt régebben a kapcsolatuk. Addig inkább a gyanakvásra és egymás titkainak kiderítésére fektetném hangsúlyt. Elvégre már nem teljesen biztos, hogy Nisrock pontosan olyan, mint volt, ráadásul jelen helyzetben számára teljesen ismeretlen a lányom.
Ami még fontos, hogy a Niétől kapott erő teljes mértékben elveszett, és most már nem is képesek a levik erőt átadni, szóval immár erőssebbé csak a tudásával teheti őt a lányom (elvégre Nie semmit sem felejtett el).//

Karakter információTöbb ezer éve ismerjük egymást. Legalábbis én téged, hiszen Isten a te fejedből, mint mindenki máséból kitörölt minket, leviatánokat, így engem is.
Talán egyszer elmesélem neked a közös történetünket. Ha érdekemben áll. Ifjú voltam még, amikor először találkoztunk, alig pár évtizedet tudtam a hátam mögött. Nagy volt a szám, a képességeim pedig kiforratlanok, már ami a használatukat illette. Azt hittem könnyű dolgom lesz veled, akár egy emberrel. Nem volt, sőt, feltörölted velem a padlót. Akadt bennem nem is kevés bosszúszomj, le akartalak győzni. Persze nem volt könnyű dolgom, mert te feladatod elvégzésével mentél vissza a Pokolba, s nem nagyon érdekelt, mit akar tőled az a fura, bolond csitri.
Később megint összehozott minket a sors, s már jobb esélyekkel indultam, de legyőznelek azóta se sikerült. Mindenesetre félretettem ellenérzéseimet, s inkább azután kezdtem el érdeklődni, mivel foglalatoskodsz a Földön. Tetszett, amit láttam! Magam is próbálkoztam, képes vagyok-e arra, amire te, de nem jártam sikerrel, legnagyobb sajnálatomra. Mégis, hasznosnak találtam az együtt töltött időt, így ha véletlen a Földön tartózkodtál, mindenképpen felkerestelek (esetleg idővel te engem), és segítettelek céljaid elérésében, még akkor is, ha az csupán egy lélek megszerzése is volt.
Az elsők közt voltál, akik a kívülállók közül Tindhólmur földjére tehették a lábukat. Ez nem meglepő, hiszen bármikor szívesen láttalak, még a szigetre vezető rúnát is megmutattam neked, sőt, egy pergamenre fel is rajzoltam. (Később talán pont te voltál, kitől a démonok értesültek eme szigetről?)

Napjainkban nem emlékezhetsz rám, én azonban nem felejtettelek el. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hova küzdöd fel magad, s nem okoztál csalódást. Helyet szereztél a “nagyok asztalánál”. Úgy tűnt, megint hasznomra lehetsz, így a nyomodba szegődtem. Sokat tudok rólad, de talán teljesen megváltoztál az eltelt 500 év alatt? Ezt csak te tudhatod.

//A név változtatható, a ranghoz se feltétlen ragaszkodom, azonban a pb nagyon szeretném, ha maradna. Kapcsolatukat inkább ilyen gyanakvónak képzelem Nisrock részéről, aki érzi, hogy Nie nem teljesen az, akinek mondja magát, azonban redelkez(het)ik olyan információkkal róla, ami miatt jobb ha a közelében tartja, nehogy illetéktelen fülekbe jusson. Később örülnék valami bénácska szerelmi szálnak, merthát két lelketlen lény esetén az ilyesmi nem egyszerű xD
Ui: Pls, ne legyen hedonista :”D//

Karakter információNemrég kaptad meg az új posztodat, amiért sokat küzdöttél/ármánykodtál, szóval kiérdemelted már. Nagy lendülettel csapsz bele a választott oldalon a küzdelembe (hogy igazán pártolod-e Lucifert, az csak rajtad áll, simán lehet, hogy saját céljaid hajtanak). Nem szimpatizálsz Amarával, célod, hogy megállítsd a pusztítását (megeshet azért, hogy aztán te pusztíthass tovább). Fáradhatatlan munkád azonban nem marad figyelmen kívül, ugyanis egy lány (én xD) melléd szegődik és felajánlja a segítségét. Noha úgy tűnhet tényleg a segítő szándék hajt, természetesen a magam hasznát nézem, és Amara szolgájaként a testvéreim pártját fogom. Gyanús vagyok neked, s biztosra veszed, hogy nem az vagyok, akinek mondom magam. Szükségem van minél több információra, ezért is csatlakoztam hozzád. Azt pedig, hogy végül melyikünk jár szerencsével a másik titkainak és mozgatórugóinak kifürkészésében, majd eldöntik a köreink xD Várlak nagyon!

//A név változtatható, a pb-hez viszont ragaszkodnék. A későbbiekben benne lennék valamiféle szerelmi szálban, már amennyire két lelketlen teremtménynek összejöhet az ilyesmi xD//