Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Alan Bradley Davis •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Alan Bradley Davis VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1137
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 24, 2020 11:15 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk @Alan B. Davis a Hell Or Heaven FRPG oldalán!



reveal your secrets

Alan B. Davis


Alan Bradley Davis Tumblr_inline_ookseazXUn1txzk9w_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Alan Bradley Davis GsSn0VA
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
David Giuntoli
☩ Korom :
35
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 18, 2020 10:44 pm
Következő oldal


Alan Bradley Davis

Cassael
We fight through fire and pain
and always get up again
Saját/Kanon
35 éves


Karakter információ
Család - A szüleim Margery Campbell és Bradley Davis voltak. Sok vadásszal ellentétben az én életemet egészen nyolc évvel ezelőttig végigkísérték. Vidám, életszerető emberek voltak, akik ott segítettek, ahol tudtak. Valószínűleg a ma ismert New York megalapulásakor ezért vették a vállukba a legnagyobb árvaház üzemeltetését, és tartottak ki mellette a halálukig.
Gyerekkoromban sok időt töltöttem a szüleiket elveszített kölykök között a sajátjaim foglalkozása révén, és emiatt sok ismerősre tettem szert, sőt. Mondhatni a második otthonommá vált az árvaház, ahol az évek során egy második családra is sikerült rálelnem. Közülük sokan később vadásznak álltak, némelyikükkel még ma is együtt szolgálok, és elmondhatom, a kötelékeink alig gyengültek meg, ha egyáltalán.
A szüleimre visszatérve, a Félvérháborúban veszítették életüket. Azóta sem tudom, ha előbb visszajutok New Yorkba, vagy nem hagyom őket magukra, máig élnének-e vagy a sorsuk már megvolt-e írva...

Mi a beosztásod - Elsősorban vadász vagyok, másod sorban elit vadász, harmadsorban pedig az, ami ahhoz kell, hogy vadász lehessek. Rúnaszakértő, mendemonda megfejtő, stratégiai tanácsadó, mentor vagy egyszerű harcos.

Városod - New Yorkban születtem, később viszont, miután már vadász lettem, San Franciscoba kérettem magamat bővíteni a tudásomat és az ismereteimet. Közel három évet éltem ott, mielőtt a Félvérháború híre visszakövetelt New Yorkba. Azóta hűen szolgálom a városunkat.
David Giuntoli
-
Ember
Elit vadász

Karakter képességeinek leírása
A New York-i vadászok kiképzése sokrétű; fejlesztjük az újoncok állóképességét, megtanítjuk számukra az alapvető elméleti tudást, majd beavatjuk őket a harcászat minden csínjába-bínjába. Régóta így megy ez, hiszen így válhatunk egyedül méltó ellenfelévé a nálunk erősebbeknek. A kiképzés során általában a vadászok választanak maguknak egy elsődleges fegyvert, aminek a forgatását maximálisra fejlesztik, vagy az elméleti vonalon jelölnek ki maguknak egy területet, amelybe mélyen beleássák magukat. Hát, nem én...

Számomra valahogy sose ment egyetlen témakörnél, fegyvernemnél leragadni, a kíváncsiságom, a vágyam az új információk elsajátítására kimeríthetetlen forrásból táplálkozik. Éppen ezért sok mindenben jártas vagyok, cserébe viszont semminek sem a kimondott szakértője. Ismerem a rúnákat, ismerem a mendemondákat, éppúgy fő elleneink gyengeségeit és erősségeit egyaránt. Képes vagyok használni az íjat vagy a pengét, de azt hiszem, a közelharci fegyverek jobban a kezemre esnek, mint a távolságiak. Még a lőfegyverekkel csak-csak elboldogulok, azonban az íj valahogy nem az én asztalom.
Az egyetlen kiemelkedő szakterületem talán az angyalok, ugyanis három évet sokak rosszallására San Franciscoban töltöttem, a tollasok társaságában. Az ottani emberek bár nem ismerik minden képességüket, de határozottan többet tudnak róluk, mint mi, és ezt a tudást maradéktalanul magamba szippantottam, amíg haza nem követelt a háború.

Ami egyéb képességeimet illeti, azt hiszem, jól megtalálom a közös hangot az emberekkel, bár néha hajlamos vagyok túlzottan belemerülni az információk elsajátításába, sajnos mások rovására. Viszont a titkait bárki rám bízhatja, ahogy a sajátjaimat, úgy másokét is biztosan őrzöm, ennek Wallenberg lehetne az elmondója. Vagy az, akinek az ő titkát a sírba kellett vinnie...


Minden történet rejthet titkokat



San Francisco, 2009-2012
A történeteket általában az elejéről vagy a dramaturgiai hatás fokozása érdekében a végéről szokták kezdeni, onnét, miként és hogyan cseperedett fel az ember, mi vezette a vadászlét útjára, mi hajtotta előre és milyen bajtársakra tett szert idő közben. De én a kutatásaim során sem szoktam a bevezetőt, vagy a hosszadalmas írás kurtított verzióját zárás címszóval elolvasni, ezért most sem fogom az elejéről kezdeni az elbeszélésemet, mert igazából semmi sem volt olyan meghatározó élmény az életemben, mint a San Franciscoi tartózkodásom és azt azt követő események.
Még nem töltöttem be a huszonnégyet, amikor a mókuskerékké váló munka egyik őrjárata alatt bevillant az elmémbe a pár nappal korábban a városba érkező San Franciscoi karaván emléke, s azzal együtt a felismerés, ha onnét idelátogathatnak delegációk, akkor mi is megtehetjük ugyanezt. Már másnap jelentkeztem egy, az angyalok kutatását célzó tanulmányi útra, amely akkor még tényleg nem volt több annál, ami.
Az első évet folyamatos álmélkodásban töltöttem, San Francisco sokkal fejlettebb eszközökkel bírt, mint New York. Kezdve a határait körülölelő láthatatlan energiapajzzsal, a víz-és energiahálózatukon át, egészen a társadalom felépítéséig. Hozzájuk képest a szülővárosom egy lebutított verziójának tűnt a létezésnek, nem csoda, hogy az újszerűsége és előrehaladottsága teljesen magába szippantott. Teltek a hónapok, aztán az első év, majd a második, s úgy éreztem, nem lehet elszakadni innét.
Aztán megismertem Eveline-t, cirka fél évvel azelőtt, hogy az elképzelhetetlen bekövetkezett. Sugárzó nő volt, ha kellett, akkor vad és szenvedélyes, máskor viszont törődő és odafigyelő. Nem terveztem megállapodni senki mellett addig, elvégre a vadász élet és a családalapítás kimondatlan ugyan, de határozott összeférhetetlenségnek hangzott sokunk számára. Azonban mellette előbb-utóbb ködössé váltak az aggodalmak, más dolgok váltak fontossá, és hirtelen azon kaptam magamat, hogy a végleges költözést fontolgatom. Fenéket, már meg is ígértem neki, hogy vele maradok San Franciscoban és legfeljebb rendőrnek állok, ha nagyon nem bírnék a vadász énemmel.
Aztán érkezett a távirat New Yorkból, hogy a várost megtámadták az ott élő félvérek, és haladéktalanul menjek vissza segíteni. Egy percig sem gondolkodtam, mert úgy hittem, ez csupán ideiglenes visszatérés lesz. Engedélyt kértem Cartelle asszonytól egy fuvarra az angyalai révén, és miután beleegyezett, úgy búcsúztam el a lakástól, amely három éve az otthonomul szolgált és Eveline-től, hogy még visszatérek… Hetek, hónapok múlva, de visszajövök, magammal hozom a szüleimet is, és új életet fogok kezdeni egy nyugodtabb, biztonságosabb, előrehaladottabb városban.
Nem így lett...


New York, Félvérháború
Az angyali utazásnak bár akadnak mellékhatásai, mint a felforduló gyomor és a jó fél óráig tartó szédelgés, azonban az előnyt egyik sem tudja kenterbe verni, vagyis, hogy szempillantás alatt egyik helyről a másikra keveredjen az ember fia. A San Franciscoi nyugodt világból egy feldúlt városba, amelyre szinte rá sem ismerni.
Döbbent voltam, mert nem hittem volna, hogy ekkora a baj… Számtalan régi filmtekercset nézegettünk végig még ifjabb korunkban az árvaházi gyerekekkel, többek között a világháborúk idejéből fennmaradóakat is, de a szépiaszín, szaggatott, néma, távoli képek még csak meg sem közelítették azt, amit akkor tapasztaltam. Az elbarikádozott utakat, a nyakig felfegyverkezett vadászokat, akik éppen azt lesték, ki fogja megemelni a kezét, hogy láthatatlan erejét latba vetve újabb életet oltson ki… Az út szélén heverő holttesteket, a vér látványát, a bűzt és a füstöt, ami jóformán marta a szemeimet. Nem hittem, hogy ennyire nagy a baj, és pontosan emiatt dobtam félre a kiképzésem minden emlékét, hogy segítségnyújtás helyett az árvaházhoz rohanjak. A szüleimhez, mert tudtam, hogy ott lesznek, elvégre a napjaik nagy részét mindig is ott töltötték. Tudni akartam, hogy biztonságban vannak-e, hogy nem esett-e bajuk.
Arra a látványra sem voltam felkészülve...
Megtört emberként ragadtam fegyvert, a romok alá szorult szüleim vakolatfehér ábrázatával a szemeim előtt. Az esdeklésükkel a hangjukban, hogy ne velük törődjek, ne őket próbáljam kimenteni onnét, ahonnan nem lehet, hanem tegyem a dolgomat és védjem meg a városunkat. A döntésemet követő néhány másodperccel későbbi zajával a füleimben a hirtelen lezúduló törmelékeknek és a megmaradt épületrész romjainak. A haláluk pillanatának emléke tombolt az agyamban, mégis fegyvert fogtam, és azt tettem, ami a kötelességem. Életeket mentettem és addig harcoltam, amíg az összes elkorcsosult, pokolra való fűtőanyag el nem tűnt az utcánkról...


New York, Félvérháborút követő időszak
A történtek után bár nem akartam, a nap minden órájában hibáztattam magamat, amiért képes voltam belefeledkezni az álomvilágba az angyalok városában, amiért hátrahagytam a szüleimet, és ami miatt nem tudtam őket megmenteni, ami miatt nem tudtam időben visszaérni. Talán ha itt maradtam volna New Yorkban, még ma is élnének, persze az is lehet, hogy ugyanúgy meghaltak volna a háborúban, és ebbe a bizonytalanságba próbáltam kapaszkodni. Nem tudhattam, nem is fogom soha megtudni, viszont eltökéltem, hogy többet nem hagyom cserben New Yorkot, amiért annyit tettek a szüleim. A sírjukra köptem volna, ha visszatérek délibábokat kergetni a valóság helyett...
Persze akadt más is, ami lekötötte a háborút követő időszakban az elmémet. Drake Wallenberget vezetőnek választották, az alapító családok pedig háttérbe szorultak. Ki hitte volna, hogy az a nagyszájú, balhés gyerek az árvaházból egyszer még a városunk legnagyobb embere lesz… Büszke voltam rá, és úgy éreztem, legalább ennyi jó kisült az egész tragédiából. Belőle nyertem erőt ahhoz, hogy folytathassam a munkámat, ugyanis láttam, hogy az ő vezetése alatt más világ fog ránk köszönteni.
De valami képtelen változni. Ilyen Marissa Payne is, az alapító családok kimondatlan vezetője. Ha valaki, ő igazán bosszús volt azért, amiért elvették tőle a hatalmat, amiért elrabolták tőle azt, amiért a férje és ő mindvégig dolgoztak, de szerintem senki sem gondolta volna, ez a harag milyen mélyre is nyúlik benne. Pedig a lelke feneketlenségéig kapaszkodott, és ha az akkori őrjáratos társam nem próbált volna beszervezni a merényletbe, máig sem tudna róla senki. Igaz, most is kevesen vagyunk, akik igazán és őszintén ismerik a jelleme veszélyeit, hiszen bűnrészesség helyett Wallenberg mellé álltam, értesítettem a rá leselkedő problémáról, majd kimondatlan kérésére egyúttal orvosoltam is azt.
A háborúban sok társamat kellett megölnöm, mert félvérek voltak és ellenünk fordultak, ez azonban más volt… Egy leendő gyilkos, de egyszerű, és a politika vagy a pénz befolyása alá keveredő zöldfülű vadász nyakát kellett eltörnöm. Valahogy mégsem érintett meg, talán belefásultam, belenyugodtam a csatározások rémségeibe.
Nem sokkal később Wallenberg elit egységébe kerültem, hivatalosan a háború alatti áldozatkészségemért és bátor küzdelmemért, azonban egyrészt az ilyen titkot szereti mindenki közel tartani magához, másrészt tudom, hogyha ismét hasonlóra kerülne a sor, rám számítana és nem más nyakába ömlesztené a terhet.
Én pedig megtenném érte és a város védelméért, újra...




Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2