Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Egy barátság kezdete Anastasia & Belphegor •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Egy barátság kezdete Anastasia & Belphegor  VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 15, 2021 12:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 21, 2021 12:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Anastasia & Belphegor


C
sak hallgatom Ana szavait, majd mélyet sóhajtok mielőtt válaszolhatnék.
-Nem, nem tudnám elképzelni róla, de ha te elég erős vagy, akkor semmi sem lehetetlen!-lényegében véve a lánynak kell elhatároznia magát, hogy mit tűr meg és mit nem. Én nem dönthetek helyette, csak tanácsot adhatok. Hogy megfogadja-e? Az szintén az Ő döntése.
-Ne bizonytalanodj el! Higgy nekem, a nők erősek!-kacsintok rá, bár tudom jól, hogy miről beszél. Én is folyamatosan le becsülöm magam, mintha nem lennék elég jó és sokszor így is van. Anastasia következő kérdése pedig rá is világít a problémámra.
-De, én folyamatosan alá becsülöm magam. Mondjuk ennek több oka is van, de inkább ne bolygassuk. Belial... Nem is tudom, hogy valaha ezt megbeszéltük, hogy miért választott mégis engem. Bár tisztelem a kitartását ezért. Nem biztos, hogy a tönkre tenni a tökéletes megfogalmazás erre.-húzom el a szám, de aztán mosolyba fordul ajkam fél görbesége.
-Ó! Dehogyis vagy te selejtes! Mephisto meg igen is szakítson rád időt, ha olyan elvárásai vannak, hogy "legyél démonibb".-morranok fel, ez annyira bosszantó számomra... Még egy Lordnak is van ideje a Bizalmasát tanítgatni... Miért ne a Kapitánynak ne lenne...
-Helyes! Addig üsd a vasat amíg meleg!-kacsintok a lányra. Újabb kört rendelünk, de az italunk mellé plusz pia érkezik, amit egyikünk sem ért, majd a pincér felvilágosít, hogy a másik társaságtól van a whiskey. Na azt már nem! Egy egyszerű mozdulattal veszem kezembe az üveget és látványosan csorgatom tartalmát a padlóra, kifejezve ezzel nem tetszésemet, majd nem sokkal ez után az üres üveg is a padlón csattan. Ezzel pedig megkezdtem az engedjünk fel és rosszalkodjunk hadműveletet.
-Nem inni kell, hogy elengedd magad! Mi már csak úgy iszunk, minket nem visz a padlóra az alkohol, szóval magad kell lelazulj.-nevetem el magam és ismét cigarettás dobozom után nyúlok, hogy újabb szálat gyújtsak meg.
-Azért utáltam, mert nem tudtam irányítani rendesen, pláne miután... olyan forrást kaptam ami szinte kimeríthetetlen bizonyos kereteken belül, megrémített az ereje, így nem használtam.-árulok el részleteket kissé ködösítve.
-Megértelek, a megszállás... Szerintem sem egy jó dolog, na meg, minek hagyjam el a testem amit Lucifertől kaptam? Arra van, hogy használjam!-szívok bele a bagóba és nem sokkal később a másik asztaltársaságnak kissé felpiszkálom a nyugalmát. Kihívóan tekintek Anara, hogy Ő következik, majd kényelmesen hátra dőlök és figyelem a műsort amint lesodorja a poharakat.
-Kezdetnek nem rossz.-nyúlok saját poharamért és tüntetem el a szeszt egy pillanat alatt.
-Borítsd fel az asztalt innen.-adok egy komisz tippet mielőtt apró tűzgolyó gyúlna mutató ujjamon, ajkaim közé dobom a cigi füstszűrőjét, majd átküldöm a labdát az asztalra, a kiborult alkohol egy pillanat alatt lángra kap és a riadalom a tetőfokára hág. De aztán az egyik férfi mozdul és egy pillanat alatt csitítja el a mágiával okozott tüzet.
-Oppá, valaki beleköpött a levesünkbe, valószínűleg nem halandó.-unottan emelem szemeim elé a kezem és körmeimet vizslatom.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 18, 2021 9:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


BelphegorAnastasia
Belphegor szavai sokként érnek. Mikor kezdek feleszmélni hevesen rázom a fejem.
- Képtelen lennék rá. Nincs másom rajta kívül. Akár milyen is, a szívem beleszakadna, de úgy gondolom, amúgy sem lenne ilyen egyszerű, el tudod róla képzelni, hogy csak úgy hagyná, hogy szakítsak vele? – húzódik egy gúnyos félmosoly az arcomra. Szórakoztató a démonnő megnyilvánulása a kedvesét illetően. Még nem hallottam ilyen hasonlatot, megnevettet.
- Eszemben sincs feladni – jelentem ki határozott – csak néha elbizonytalanodok, szinte mindig – mosolyodok el keserűen. Önbizalom, ez is egy olyan dolog, amit feljebb kellene a béka valaga alól tornásznom. Ez talán még nehezebb, mint bármi, amit még tanulnom, fejlesztenem kell.
- Ne kövezz megérte, de nem lehet, hogy csak lebecsülöd magad? Mármint, gondolod Viszály csak úgy bárkit tanácsadójává tenne? Ez nem kis feladat, és igen is rátermettség, erő kell hozzá. Biztos vagyok benne, hogy látott benned valami potenciált, amit te magad nem vettél észre. Amúgy meg… egy démonnak nem épp ez a dolga? Hogy tönkre tegyen dolgokat? – húzódik egy kaján mosoly az arcomra. Lehet, hogy rosszul gondolom. Tény, hogy nem ismerjük egymást még annyira, hogy bele lássunk a másikba, de én innen ezt így gondolom.
- Magam sem tudom, talán szégyenlem, hogy selejtes vagyok, meg egyébként is épp elég dolga van nélkülem is. Ő is fejlődni próbál, egy percet sem pihen, azon igyekszik ő is, hogy mielőbb… - tartok egy kis szünetet elmélyülten – haza jussunk.Haza… mondom ki, de igazából nem tudok a pokolra otthonomként tekinteni, nem mintha bármi másra akár igen. – De talán igazad van és szakítana rám időt. Megpróbálkozok vele - mondom magamat is bíztatva kicsit. Eközben megérkezik az italunk és mellé egy másik társaság által kikért italt is elénk szervíroz. Engem igazából teljesen hidegen hagynának Belphegor viszont lehetőséget lát bennük egy kis tombolásra, amit én még nem igazán tudtam eddig kiélni. Ő meg is kezdi a sort miután összetörve a piát nyíltan a vörös fejű férfi és társasága tudtára adja, hogy nem vagyunk partnerek a velük való közösködésben.
- Mégis mire gondolsz? – pislogok nagyokat. – Én még azt hiszem nem ittam annyit, hogy el tudjam engedni magam – tördelem zavartan az újaimat, majd rá is kérdezek ő miként sajátította el a képességeit.
- Nem gondoltam volna – lepődők meg. – De miért utáltad? – bennem ilyen jellegű érzések sosem keringtek a képességeimmel kapcsolatban egyet kivéve. – Én az emberek megszállásával vagyok így, egyszerűen undorodom tőle jól menne, mert próbálkoztam vele, de még a gondolatától is kiráz a hideg – rázom meg a fejem ahogy végig fut rajtam az érzés. Követem a nő tekintetét a másik asztal felé és elcsodálkozva figyelem, amit tesz. Kihívóan pillant rám. Nyelek egy nagyobbat, majd egy könnyed kézmozdulattal lesöpröm a másik társaság poharait az asztalról, mire azok ijedten felugranak. Csak egy szerény, de elégedett mosoly húzódik a számra ahogy azok nyavajognak az össze mocskolt ruháik miatt.
- Igyunk, hogy minél könnyebb legyen tombolni – emelem a poharam Belphegor felé, és ha koccint velem gyorsan lehúzom az abszintot.
credit
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 29, 2021 3:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Anastasia & Belphegor


Ö
ssze ráncolom homlokomat a lány szavaira. Mephisto bántaná? Mély sóhaj szakad fel belőlem, annyira borzalmasak a férfiak, hogy az már felér egy becsületsértéssel.
-Ez sajnálattal hallom. Akkor a másik lépés, hagyd el.-olyan természetesen ejtem ki a szavakat, mintha csak arról beszélnék, hogyan kell kinyitni egy esernyőt. Sajnos talán többet mondok Ana-nak mint szeretnék, látom ahogy fogása nyomán a pohara megreped. Igen, ez ismerős, én is gyakran járok így, ha nem tetszik valami.
-Nem az érzelmi intelligenciája nagyobb, csak a mérete.-nevetem el magam és valójában mai napig nem tudom, hogy ez a kifejezés akkor Nahant előtt hogy jött a számra, de rajta ragadt kedvesemen.
-Ana, minden kezdet nehéz. De hogy feladod, vagy végig csinálod, az rajtad múlik és nem máson.-nézek szemeibe biztatón, én hiszem, hogy egyszer olyan lesz majd aki önmagának is megfelel.
-Azt mondod rátermett vagyok? Szerinted miben? Mert abban, hogy tönkre tegyek dolgokat, na abban lehet. Az erőm... Az viszont hadilábon áll, minden téren.-húzom el a számat, nem vagyok tökéletes, de hát ez van. A pincér táávozik az újabb rendelés elkészítése miatt, én pedig ismét egy kérdést szegezek a nőnek. Figyelmesen hallgatom a válaszát, majd ajkamat kezdem rágcsálni.
-Miért nem kérsz segítséget? Biztosra veszem, hogy Mephisto támogatna. Ami pedig azt illeti, akár így is megteheted az első lépést. Kérd meg, hogy segítsen az erőd felfedezésében.-adok neki újabb tanácsot egy könnyed mosollyal. Én is Belialt kértem meg, hogy segítsen és egész jól megkedveltem ezt a mágikus dolgot. Egy pillanat múlva a srác ismét asztalunkhoz lép, a rendelésünk mellé egy üveg whisky is felszervírozásra kerül. Nem csak Ana én is furcsán nézünk a pincérre, aki elköhinti, hogy a terem túl oldalán ücsörgő zajos társaság küldte számunkra az italt. Fél szemmel oda tekintve az egyik italozó ipse felénk emeli a poharát. Ördögi vigyor suhan át az arcomon és elkapom az üveg nyakát.
-Ugye nem akarsz whisky-zni?-pillantok Anara s ha a válasz nemleges, úgy megbillen a kezem és a borostyán színű ital a padlón végzi.
-Az asztaltársaságnak üzenjük, hogy a saját rendelésünket fogyasztjuk.-pillantok fel a pincérre és hogy nyomatékot adjak a dolognak, az üveg kifordul ujjaim közül és ripityára törve a padlón végzi. Játékos mosollyal tekintek társaságom felé ahogy ismét megszólal és büszkeséggel töltenek el a szavai.
-Ez a beszéd kislány. Itt az ideje, hogy elengedd magad!-kihívón tekintek rá és aprót biccentek a fejemmel a pirosló fejű úr felé.
-Tégy vele amit akarsz.-suttogom, majd kérdését hallva lesütöm szemeimet.
-Én gyűlöltem a démoni energiát, ritkán használtam, aztán Belial mellett teljesen elhagytam. Tudod, bevédte a kis seggem, nem volt szükségem rá. De... talán az unszolására, illetve azért, hogy büszke legyen rám, Őt kértem meg, hogy küszöböljük ki a problémámat ezzel kapcsolatban. Amióta segített, azóta kissé bátrabban nyúlok a mágiához. Nézd csak...-a vörös fejű nőjére pillantok, majd az asztalon lévő kezem finoman mozdul abba az irányba és a Telekinézis képességét előhívva a nő lendülő kezéből kicsúszik a pohár, egy ideig lebeg előtte, majd hirtelen a mellettük lévő falnak vágódva beteríti a jelenlévőket a benne lapuló száraz martinivel.
-Hopsz.-kuncogok fel gonoszan és visszafordulok a lányhoz.
-Te jössz.-vigyorgok és Ana arcvonásait figyelem. Valóban itt lenne az idő, hogy tomboljon kicsit. Az talán segíthetne is.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 27, 2021 11:11 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


BelphegorAnastasia
- Elverni? – hökkenek meg elvörösödve. – Nem vagyok képes rá. Mármint nem az önérzetem miatt, ténylegesen, nincs meg hozzá a kellő erőm, meg amúgy is tudom, ha kezet emelnék rá azt nagyon megjárnám. Száz év és ragaszkodás ide vagy oda, nem ódzkodna bántani - dörzsölgetem a poharam oldalát. Csendesen hallgatom Belphegor szavait „azt keresi, amit egy nem adhat meg neki...” Valahogy megragad a fejemben és ettől rászorítok a pohárra, de mikor látom, hogy hajszál repedések indulnak meg az üveg szájától inkább félre teszem és igyekszem kiverni a gondolatot a fejemből. Nem azért vagyunk itt, hogy ezen a dolgon rágódjak.
- Egy evőkanálnak nagyobb lenne az érzelmi skálája, mint egy teáskanálé? Hiszen mindkettő egy élettelen fém darab – kérdem megmosolyogva a gondolatot összehúzott szemöldökkel. A démonnő biztat, hogy igen is mondjam el Mephistonak, mire vágyom, de az igazság, hogy ehhez sem elég magabiztos, sem elég határozott nem vagyok, de talán egy nap. Elmosolyodva bólintok, hogyha lesz elég bátorságom megteszem, de ahhoz még fejlődnöm kell, minden téren. Örömmel tölt el, hogy ha csak egy kicsit is, de sikerült a démonnőt jobb kedvre derítenem.
- Azon vagyok, de valamiért piszkosan nehezen megy, Mephisto szerint a lelkem gátol meg ebben – sóhajtok bosszúsan. – Talán egy nap eljutunk arra a szintre, hogy összeszedjem magam, de addig is hosszú út áll előttem – vakarom meg a fejem kínosan mosolyogva.
- De bátorság kellett hozzá, hogy megtedd. Az csak egy dolog, egy asztalt könnyű szerezni, de legalább biztos lehet az erődben és a rátermettségedben – megkérjük az újabb kört majd mikor a pincér elmegy Belphegor feltesz egy kérdést minek hallatán elszégyenlem magam.
- Nos… elég szarul – sóhajtok – gyakorolgattam, de nem jutottam sokkal többre az abszolút kezdőknél. Ezért is mondtam, hogy nem igazán érek fel Mephistohoz. Sem erőben, sem viselkedésben nem igazán ütöm meg egy rendes démon szintjét, amit szégyenlek is – mondom majd a pincér ki is hozza a rendelést mellé, pedig üveg whiskeyt két pohárral. Összehúzott szemöldökkel nézek rá, mikor leteszi elénk az poharakat.
- Az az asztaltársaság küldte – biccent a terem másik végében iszogató társasághoz, ahol épp az egyik férfi felénk biccentve a poharát emeli a magasba. A feje vérvörös, annak sem kéne már többet innia, főleg, hogy a mellette ülő nő elég dühösnek tűnik. Nem foglalkozva velük visszafordulok Belphegorhoz.
- Visszatérve, azért igyekszem a dologgal, néha ez miatt úgy is érzem nem is vagyok démonnak való – húzom el a számat. – Sosem tomboltam ki igazán magam és nem is igazán tudom mik a határaim. De nem lehet mindig valaki a sarkamban, hogy megvédjen, úgyhogy talpra kell álljak – mondom némi több magabiztossággal. – Neked, mint született démon milyen volt? Te, hogy tanultad meg kezelni az erődet? – érdeklődök kíváncsian, mindig is úgy gondoltam a maguk fajták így születnek, a természetükből adódik, hogy tudják irányítani a képességeiket, de könnyen lehet, hogy rosszul gondolom.
credit
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 30, 2020 9:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Anastasia & Belphegor


H
allgatva a démonnő szavait elkomorulok kissé, a hozzá állása valóban emberi. Meg is ingatom a fejem kissé.
-Nem hozzá szólnod nem kéne, hanem jól elverni.-somolygok pimaszul, majd következő mondatára csak legyintek.
-Ha irigy ha nem a féltékenység egy érzés! Annak nyomós oka kell, hogy kialakuljon. Lehet rá kellene kérdezned.-kacsintva adom alá a lovat, igazából ez jó kiindulási alap lehet. Kérdezősködni nem bűn!
-Ssssz! Tipikus férfi... azt keresi amit egy nem adhat meg neki...-húzom el a számat, nem szeretném azt mondani, hogy mi az amit láttam a múltkor. Nincs hozzá elég erőm, így is szegényem olyan kis szégyenlős.
-Biztosan félnek tőle, de egy főbűnnek meg egy lordnak példának okáért nem kellene...-közlöm határozottan és tudom, hogy igazam van.
-Igen, egy élő kavics. Az érzelmi szintje egy teáskanálhoz lett hasonlítva közel harminc éve. Azóta már azért avanzsálódott evőkanállá, szóval nem reménytelen.-kuncogok poharamat ajkamhoz emelve, hogy bele kortyoljak.
-Ó, ne mondj ilyet! Legyél inkább határozott! Igen is mondd el neki a vágyaidat!-most már nagy mellénnyel beszélhetek, mert én már túl vagyok ezen a részen, mi több, azt is beközöltem, hogy innentől csak egy bizonyos szint megtétele után leszek hajlandó valóban szót is fogadni Lordomnak! Bár ezt nem hiszem, hogy most elmesélem Anastasianak.
-Köszönöm a kedves szavakat.-mosolygok a lányra, jól esnek a szavai és kicsit jobban is érzem magam így.
-Ana!...-sóhajtok fel és mélyen a szemeibe nézek.
-Állj a sarkadra kedvesem, mert ennek nem lesz jó vége. Kezdj el fejlődni! Nem lehetsz senkinek a tulajdona, ez nem így működik! Démon vagy te is! Akkor is ha ember voltál előtte. Te így vagy egész!-biztosítom efelől mosolyogva.
-Nem vagyok én belevaló démon. Kockáztattam. A nagy arcomért simán felkenhetett volna a falra. Nem tette, ezzel elindított egy lavinát igazából. Amit az előbb kihagytam... Gondolkodás nélkül szólok be neki, azt sem igazán néztem az elején, hogy kik veszik épp körül. Sokszor kitöltöttem a haragomat az irodáján, nem egyszer kellett asztalt cseréltetnie. Azt hiszem... én vagyok a saját kis külön bejáratú forgószele.-somolygok ahogy a lány kiüríti poharát.
-Jöjjön egy újabb kör.-vigyorodom el és kiürítem saját poharam, majd újfent a Silveres doboz után nyúlok és kihúzok belőle egy szálat. Mikor a pincér odaér hozzánk és ha nincs Ana ellenvetésére megkérem ugyan azt. Absinthe és vörösbor. Adjunk az érzésnek.
-És? Hogy állsz a démoni mágiával?-kérdezek rá ahogy eloson a pincérünk.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 30, 2020 8:27 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


BelphegorAnastasia
Ami azt illeti Belphegornak meg van a véleménye Mephistoról, amit nem csodálok. Minden bizonnyal, ha nem úgy alakultak volna a dolgaink ahogy, ha nem szerettem volna belé, most valószínűleg a fejére pályáznék. De mégis így alakult én pedig örülök ennek a nehézségek ellenére.
- Engem annyira nem zavar, csak néha, de akkor össze is balhézok vele. Képes vagyok napokig hozzá sem szólni, ha magára haragít. Persze, csak akkor, ha nincs olyan ésszerű magyarázata, mint az angyalfogság – gondolok vissza arra a napra, mikor Balin feltűnt a semmiből az elég nyomós indok volt, hogy ne haragudjak rá miután végig sértett.
- Ő Irigy, gondolom a féltékenysége is ehhez köthető – mosolyodok el ahogy elképzelem, hogy Belphegor fülön ragadja őt és kérdőre vonja, komikus pillanat lenne. - Mondjuk, ami azt illeti ebben hasonlítunk, bár én azt hiszem csak nem tartom magam elég jónak ahhoz, hogy lekössem a figyelmét. Sokszor jár a fejemben az, hogy más asszonyok szoknyája alá néz és ez elkeserít. Ne értsd félre, nem vagyok benne biztos, hogy megteszi, de azt sem kétlem, hogy nem így van – dörzsölöm meg szégyenlősen a felkaromat.
- Ők talán sokkal jobban félnek az érzelmektől, mint az emberek – gondolkodok el Belphegor szavain. Nem tudom, vajon Mephisto észrevette volna az iránta való érzéseimet, ha akkor nem nyomom az a kepébe?
- Egy élő kavics? – nevetem el magam, ahogy hallom miként vélekedik a kedveséről. – Nem tudom nálunk mi lenne a helyzet, ha akkor nem dörgölöm a képébe az érzéseimet. Bár azt hiszem mi akkor is ott tartanánk, ahol most – kortyolok az italomba. Nagyon meg lep a tény, hogy köztük igazából csak másfél hónapja tart a dolog.
- Nem tudom, milyen lett volna és ami azt illeti már nem is érdekel. Ne viccelj, hisz érezni is érzel mindezek ellenére, kár ezért elkeseredni, szerintem egy ember sem lenne jobb társaság – mosolyodok el biztatóan. Teljes mértékben így gondolom, nem tartom őt semmivel kevesebbnek csak azért, mert nem rendelkezik lélekkel, sőt annál nagyobb élmény maga a tény, hogy képes mindezek ellenére érzelmekről beszélni. Nagyon meglep a kiakadása. Zavartan szegezem a tekintetem az asztallapra, talán még bele is vörösödök.
- Igazából nem is nagyon érek fel hozzá, sok mindennek lehet nevezni csak démonnak nem. Ezt már más démontól is megkaptam. Én akkoriban, mikor démonná váltam beletörődtem és elfogadtam, hogy ő a gazdám. Igazából mindig is úgy gondoltam a démonoknál így működnek a kapcsolatok, sosem jutott eszembe, hogy a mi helyzetünkben ez máshogy is lehetne – vonom meg érdektelenül a vállam, de nem merek Belphegor szemeibe nézni, félek a végén fejbe kólint az ostobaságomért. Terelem is a témát, ahogy lehet és felteszek egy újabb kérdést, ami piszkálja a kíváncsiságomat. Nem csalódok a démonnő tele van hihetetlenül szórakoztató történetekkel. Elképedve hallgatom, amit mesél majd lehúzom az italom maradékát.
- Elképesztőek vagytok – nevetek fel. – Azt hiszem kicsit irigy vagyok amiért ilyen bele való démon vagy. Csak úgy rátörni egy lovasra. Hihetetlen vagy – rázom a fejem még mindig nevetve. – Mit szólsz egy újabb körhöz? – billentem felé az üres poharamat és intek is a pincérnek.  
credit
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 20, 2020 1:13 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Anastasia & Belphegor


A
nastasia vonásai mindent elárulnak szavai mellett, nem tudok nem mosolyogni rajta.
-Érdekes egy démon, meg kell hagyni. Én mondjuk megőrülnék ha Viszály teljesen megkötne. Előtte is eléggé szabad szellemű voltam, ezen szerencsére nem változtatott. Bár... Szeretek mellette lenni, na meg sokat dob a latba, hogy nem érzem kényszernek.-osztom meg a nővel gondolataimat. Belial soha nem kötelezett arra, hogy mellette kell legyek, bár munkámból adódóan ez teljesen másként kellene, hogy hasson, de ahogy mondtam, sosem éreztem kényszernek.
-Érdekelne, hogy Mephisto miért is viselkedik így! Lehet, hogy egyszer még fülön fogom és kifaggatom.-vigyorodok el sokat sejtetőn.
-Azért arra vigyázz, nehogy itt a nagy démon megijedjen! A férfiak ott kapják fel a nyúlcipőt, ha a talaj forróvá válik. Szerintem a démon pasik is ilyenek lehetnek. Vagy teljesen kukák é fel sem veszik a jeleket.-tűnődöm el a dolgon, hiszen példának okáért nálunk a helyzet a másik véglet volt. Belial egy valódi kavics! Lövése sem volt arról, hogy mennyire oda vagyok érte. Nem lep meg a lány feltételezése, mégis mosolygok a szavain.
-Nos... Valóban, akár hamarabb is lehetett volna több, ha meg merek nyílni neki, na meg ha Ő Viszálysága nem egy élő kavics. De én fostos voltam, ő meg nem vette az apró jeleket, így... Maradt a munka kapcsolat.-vonok vállat egyszerűen, most már nem is zavar annyira, azt hiszem a megfelelő időben jött aminek jönnie kellett.
-Pedig biztosan jó élmény lett volna emberként is. Azt viszont nem garantálom, hogy ez pont ugyan olyan élmény lenne. Én mégis csak egy... lelketlen démon vagyok.-halkulok el szomorkásan a végére, lehet, hogy nem én vagyok erre a célra a megfelelő társaság Ana számára. De majd Ő eldönti. A cigis köhécselést gyorsan letudom, szerintem még én is így kezdtem anno, de már nem tudom. Régen volt. Kérdéseimre hamarosan választ is kapok, így figyelmem teljesen a lányé lesz egy pillanat alatt. Percekig néma csendben hallgatom Őt, nem szakítom félbe, pedig lenne mit hozzá fűzzek, de már most tisztelem annyira Anastasiat, hogy végig hallgassam mondanivalóját. Amikor befejezi a kis történetét, akkor viszont kifakadok.
-Mi az, hogy az ágyas szerepét? Hol él ez a hülye démon? Kénye kedvére akkor vesz elő amikor akar? Fúúúh de bele vernék egyet a fejébe! Ezt annyira utálom.... A b*dös fr@ncért nem tud egyenrangúként kezelni? Fúj de gyűlölöm a férfiakat... De tényleg! Mindegyik azt hiszi, mert három lába van, akkor már mindent szabad....-fújtatok mérgesen és egyik slukkot a másik után szívom.
-Már ne is haragudj Ana, de te is butuska vagy... Miért hagyod magad? Ez így nagyon durván úgy hangzik, mintha csak a játékszere lennél!-pillantok szemeibe és megingatom a fejem. De végül újabb kérdés érkezik Anatól, így elvigyorodok, az emlék szinte rögtön befészkeli magát a fejembe.
-Ez egy érdekes történet, konkrétan rá törtem a Lordi Palota ajtaján és közöltem, hogy nem kell tovább keressen Viszály, a bizalmasa megérkezett. Bár eléggé rosszul indítottunk, de... talán elég érdekesnek talált, így kaptam egy esélyt, jobban mondva, kétszer is megkaptam az esélyt. Egyszer elbuktam egy feladatot és kértem a felmentésem a rangomtól. Két évet voltam távol tőle... Össze akartam szedni magam, rendbe rakni a fejemben a dolgokat. Aztán rájöttem, hogy hiányzik a pörgés amit mellette éltem... Legalábbis neki akkor ezt mondtam mikor vissza akartam menni. Az igazság az, hogy Ő maga hiányzott.-igyekszem röviden összefoglalni a dolgot, a legfontosabbakat kiemelni, nem szeretném untatni a történettel Anastasiat.
-Összegezve a dolgokat... Egy igazán pimasz és valóban jó pasi.-hajolok át az asztal felett a lányhoz és suttogom el az utolsó mondatot vigyorogva.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 11, 2020 10:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


BelphegorAnastasia
Belphegor bíztató szavai megérintik a lelkemet. Ilyet utoljára még talán emberként éreztem.
- Ami azt illeti, mióta hazatért a rabságból, most először vagyok egy kar nyújtásnál távolabb tőle – válaszolom a poharamat simogatva. – Azelőtt sem szerette, ha egyedül mászkálok, mint ahogy azt sem, ha sokáig vagyok távol. Igazából csodálkozom is, hogy most elengedett – mosolygok kicsit grimaszolva. – Ragaszkodni ragaszkodik, néha túlságosan is, amit nem bánok cseppet sem. De például Balin azt hittem, darabjaira szedi egy barátomat. Barát… nem is igazán mondanám annak, inkább csak hallgatóságnak mondanám, valaki, aki a régmúltra emlékeztetett – mesélek, miközben Ben arca elém dereng. Jó tanáccsal lát el, amit szívesen fogadok. Bármit megtennék, hogy érzelmileg is közel kerülhessünk egymáshoz.
- Megpróbálom, remélem tényleg bejön és megtaláljuk végre azt az utat, ami mindkettőnknek boldogságot hoz – válaszolom lelkesen. Kíváncsian érdeklődöm róla és Viszályról biztos vagyok benne, hogy az ő sztorijuk érdekes lehet, de el sem tudom képzelni valójából mennyire meglep, amit Belphegor mesél.
- Másfél hónap? – bukik ki belőlem a döbbent kérdés. – Én azt hittem évszázadok óta együtt vagytok.  Mármint, kérlek ne vedd rossz néven, csak én valahogy meg voltam győződve róla, hogy így a bizalmasaként hamarabb alakultak ki köztetek a dolgok – tördelem az ujjaimat. Kissé kínosan érzem magam a kitörésem miatt és csak remélni tudom, hogy nem veszi rossz néven. Tovább mesél, olyan lelkes, öröm hallgatni engem is feldob a történet. A szám elé kapva a kezem kuncogok fel, mikor meséli, hogy elvitette magát nyaralni. Élvezettel hallgatom, amit mesél, de nagyon meglep a tény, hogy nem volt bátorsága elő állni, az érzéseivel.
- Valahogy olyan jó hallgatni téged, ahogy erről mesélsz – mondom mosolyogva. – Tudod valamikor még ember öltőmben szerettem volna megélni egy ilyen csajos beszélgetést, bár a démonná válásom után teljesen lemondtam a dologról. Örülök, hogy összefújt minket a szél – mondom majd rágyújtok életem első szál cigijére. Az első slukk nem épp úgy sül el ahogy azt elképzeltem, szabadkozok is érte, de a démonnő megnyugtat, mindenki így kezdi.
- Hát… - szedem össze a kérdésére a gondolataimat. – Én a megismerkedésünkkor ki nem állhattam Mephistot. Egész fiatal voltam még mikor először észrevettem őt. Akkoriban még azt hittem róla, hogy ember. Egy vén, perverz, kukkolónak tartottam, mert állandóan zavaróan megbámult, annyira rohadtul idegesítő volt. Ez száznégy éve volt. Nem emlékszem már, hogyan vagy miért is szerettem belé, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy hiányzik, ha nem látom őt. Aztán az akkor ismert világom kezdett kifordulni magából és ő volt az egyetlen, akiben megbíztam. Megvédett két katonától, akik meg akartak erőszakolni, azon az estén csókolt meg először – mosolyodom el félénken ahogy visszaemlékszem egyszerre fájdalmas és kellemes emlék az az éjszaka. – Ezek után nem sokkal kivégezték a családomat – hajtom le a fejem – Mephistonak köszönhetem, hogy én megmenekültem. Akkor mondta el ki is, mi is ő valójában és kijelentette, hogy attól a naptól hozzá tartozom. Két évre rá a démonná válásom előtti éjszakán voltunk először együtt, azóta pedig az ágyas szerepét töltöttem be – mesélem grimaszolva - közel száz éven át. Aztán ugye eltűnt három évre és amikor visszatért azzal kezdte, hogy kiakadt, amiért beszéltem egy sráccal, aki hasonlított az öcsémre – nevetem el magam -, de akkor először megölelt, azóta pedig nem enged távol magától – mondom és közben belekortyolok a boromba. Amíg mesélek nem merek újra beleszívni a cigibe, de amint leöblítem a torkom beleszívok még egy slukkot. Valamennyire még ez is fojtogat, de már ügyesebben sikerül, mint az előző. Eközben megfogalmazódik bennem egy újabb kíváncsi kérdés, amit nem is restellek Belphegornak feltenni.
- Egyébként, hogy lettél Viszály tanácsadója? – kérdezem, majd újra bele kortyolok az italomba.
credit
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 29, 2020 12:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Anastasia & Belphegor


C
sendesen hozom Anastasia tudtára saját meglátásaimat a démoni érzelmekkel kapcsolatban, amit igazán kevésre becsülnek a démonok. Pedig ha tudnák mennyi dolog rejlik e mögött... Talán még Viszály is többre értékelné.
-Ana... Valóban démonok vagyunk, nehéz a másikat megérteni, de ha kellő figyelmet, időt szenteltek egymásnak, akkor semmi sem lehetetlen, higgy nekem!-bátorítón mosolygok rá, majd megingatom a fejem.
-Nevezheted bárminek ha valóban szereted Őt! De... ha Őt is annyira érdekled, mint Mephi érdekel Téged, akkor bizony, ha nem is vallja be, Ő is érző démon valahol. A ragaszkodás kezdésnek jó! Ezt sose feledd.-fűzöm még hozzá, majd elhallgatva figyelmesen, érdeklődőn szívom magamba apró történetét. Majd kérdésére egyszerűen csak egy határozott bólintással felelek. Képes lehet a Kapitányból érzéseket előcsalogatni, hiszen Mephisto az Irigység főbűne is!
-Nos, akkor ha megfogadsz egy démoni tanácsot! Ne elvárd tőle, fogd meg a kezét és mutasd meg mire volna szükséged. Egy idő után te is fogsz változni, még ha nem is sokkal, de valamit fogsz, mert tartod Őt annyira, hogy megtedd érte. Észre sem fogod venni, mennyire könnyen megy.-sóhajtok egy mélyebbet, hiszen én is ezt teszem Viszály miatt. Elkezdtem azzal foglalkozni, hogy mágiám kicsit stabilabb lábakon álljon, hogy ne legyen olyan emberi... Hogy büszke legyen rám! Nem akarom hogy többet csalódjon, főleg hogy más nem csak munka kapcsolat van köztünk! Most én figyelek fel arra, hogy Ana kérdése rángat ki gondolataim közül.
-Ó! Hát, attól függ milyen értelemben kérdezed. Mert valóban már hétezer éve vagyok a bizalmasa. De... ha mondhatom azt, az érzelmi rész... mármint hogy tényleg úgy egymáséi lettünk... Másfél hónapja vagyunk együtt együtt.-pirulok el kislányos zavarral. Következő kérdésére viszont mély levegő szalad végig bensőmön.
-Ó... Hogy hogyan? Elvitettem magam nyaralni Vele.-kezdek bele mosolyogva.
-Én már nagyon régóta kiszemeltem Őt magamnak. De bátorságom sosem volt elmondani hogyan érzek iránta. Aztán Cipruson... tényleg csak ketten voltunk, túlságosan közel kerültünk egymáshoz, majd volt egy csók ami után kaptam egy kérdést, ott pedig már nem volt visszaút. Elmeséltem neki mindent, ahogy érzek amikor vele vagyok és amikor nincs velem. Elmondtam, hogy féltem mit szólna ehhez, hiszen mégis csak egy beosztottja vagyok... De végül... Végül nagyon jól alakultak a dolgok.-hogy én mióta beszélni akartam valakivel erről. Egészen jól esett elmesélni, szinte újra éltem a történetet a fejemben.
-Ó Ana! Egyszerűen ahogy hozzám ér... Annyira vonzódom hozzá, olyan tökéletes az egész. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy ezt két démon megélheti... Lélek nélkül. Mintha... mintha mindig is az övé lettem volna. A testem szabályosan életre kel mellette. Olykor olyan érzésem van, hogy Lucifer egészen biztosan Belialnak teremtett... Mellette nem kell megjátszanom magam. Ahogy az emberek is mondanák, Ő az én másik felem! Nem szeretném elveszíteni! Szó szerint bármit megtennék érte!-nem tudom megállni, hogy ne áradozzak Viszályról és erről az egészről egy kicsit, bár nem áll szándékomban, hogy féltékennyé tegyem Anastasiat, hogy nekem éppen milyen jó.
-Ó! Igazán nem kell meg köszönnöd. Valahol... Muszáj volt, hogy megtegyük.-nyelek egyet, valahogy nem fűlik a fogam ahhoz, hogy Ana megtudja Mephisto az én ballépésem miatt volt fogságban három hosszú évig. Az italaink hamar legurulnak nyelőcsöveinken, legalább van egy kis időm összeszedni magam és elő is veszem a cigis dobozom, hogy rágyújthassak. Majd az asztal közepére pöckölöm, hogy Ana is kiszolgálhassa magát. Figyelem ahogy rágyújt és ahogy sejtettem pillantásából, Ő most először gyújt rá életében.
-Ne kérj elnézést, mindenki így kezdi.-kacsintok rá vidáman, majd hátra dőlök a széken.
-Szóval, most te jössz. Mesélj, mióta ismered Mephit. Mi történt eddig veletek?-emelem ajkamhoz a cigit és beleszívok ismét, végül borospoharamért nyúlok szabad kezemmel és amint kifújom a füstöt, számba a vörös nedűből kerül egy kevés.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 9:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


BelphegorAnastasia
Már jó ideje nem voltam olyan társaságban, aki megértene. Nem gondoltam, hogy pont Viszály kedvese, Belphegor személyében találok majd megértő fülekre, de örülök, hogy így alakult.
- Köszönöm – bólintok. Meglepődök, mikor elmondja a véleményét a démonok érzéseivel kapcsolatban. Érdeklődve hallgatom a gondolat menetét, miközben magam is elgondolkodok a hallottakon.
- Nos lehet, hogy különlegesek vagyunk, de ugyan akkor néha nehezen is… - gondolkodok el a megfogalmazáson – bírunk el egymással. Érteni pedig talán egyáltalán nem is értjük egymást, ha nem szeretném annyira amennyire, azt mondanám rá, hogy egy érzéketlen tulok, bár amennyire ismerem magára sem venne – mosolyodom el – de így csak egy vén kukkoló – árulom el a személyes gúnynevét, amiről eddig egyedül Hél tudott.
- Tényleg van benne valami – jelentem ki kicsit magam elé meredve, gondolkodás közben. – Egy- két éve összefutottam egy démonnal, aki elítélt csak azért, mert érző lény vagyok és mert megsajnáltam a sérült kutyáját. Némelyik démon ezt a teóriát elég görcsösen vallja – rázom a fejem miközben nagyot sóhajtok. – Örülök, hogy valaki végre nem próbálja a fejembe verni ezt a dolgot. Ezek szerint, talán… ha elég kitartó vagyok mégis csak van esélyem Mephistoból előhozni ezt az érzést? - kérdezem, de magam sem tudom, hogy igazából a kérdést Belphegornak szánom vagy magamnak. Elém dereng az emlék arról, ahogy három év távol lét után megölel. A nő szavai térítenek vissza az emlékből, amitől kissé zavarba is jövök. Jól esik ez a fajta dicséret. Mesél arról, hogy áll közte és Viszály között az, hogy ő más, mint a többiek. Meglepő belegondolni, hogy egy lovas ilyen lazán kezeli a társa személyiségének emberi vonásait.
- Úgy hiszem, valahol ez az elvárás a másik változására vonatkozóan, oda vissza működik köztünk. Én is… valahol mélyen azt várom tőle, hogy olyan legyen, vagy úgy viselkedjen, ami nem rá vall – vonom meg a vállam elhúzva a számat a tanácsra válaszolva. - Nem érzem fernek Mephistoval szemben, hisz én is ugyan olyan elvárások elé állítom, csak annyi, hogy én nem dörgölöm az orra alá.
- Régóta vagytok együtt? - könyökölök az asztalra majd az összekulcsolt ujjaimra támasztom az állam, pont, mint gyerekként, mikor a dajkánk mesélni kezdett. Kíváncsi vagyok a történetükre. – Hogy jöttetek össze? – érdeklődöm mikor a pincér kihozza az italainkat.
- Tényleg az – nevetem el magam, Belphegor Mephistora való kijelentésén. –  Erről jut eszembe… nem tudom, hogy ő meg tette- e, de én hálás vagyok azért, hogy megmentettétek őt. Neked is és Viszálynak is. Mephisto elmondta, hogy ti siettetek a segítségére. Köszönöm, a nevében is – mondom majd le is húzzuk az italainkat. Kellően erős az ital, így megköszörülöm a torkomat miután lecsúszott. Az elém lökött cigarettára nézek. Egy pár pillanatra elgondolkodok. Azelőtt még sosem próbáltam ki a dohányzást, de mit veszíthetek? Démon vagyok, a bűnözés a létünkkel jár.
- Köszönöm – bólintok, majd elveszek egy szálat és rágyújtok. Már az első slukk után egy kisebb köhögő roham kap el. – Bocsánat – nyögöm ki, két köhintés között – nem ennyire rossz csak… most szívok ilyet először – mondom a torkom köszörülve.
credit
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 13, 2020 7:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Anastasia & Belphegor


N
em gondoltam volna, hogy Anastasia ilyen kellemes társaság. De már most tudom, hogy nem bántam meg azt, hogy elhívtam ma estére. A kocsmába betérve gyorsan kiderül, hogy nem a tipikus orosz pia híve.
-Nyugi, ilyeneket nem mondok vissza. Mondjuk nagyon mást sem. Nem vagyunk puszipajtások Mephistoval.-vonok egyszerűen vállat és leadva a rendelést elfoglalom a helyem és társalgásba kezdek a démonnővel. Csendben, figyelmesen hallgatom szavait, de csak miután feltette számomra a kérdését, akkor kezdek válaszolni neki.
-Az nem baj ha ellentétek vagytok. Talán pont ez tesz benneteket különlegessé! A démonok állítólag érzéketlenek és sokan meg is tartották ezt a "teóriát", ám azt tudni kell, hogy szerintem valahol mind hazudnak egy kicsit. A földi lét sokunkat megváltoztatott. Alapból is fogékonyak vagyunk a rossz érzésekre.-dőlök hátra ültömben és mélyet sóhajtok.
-Nézzük csak a hét főbűnt... Azok között pedig rögtön ott van az Irigység... Az eleve egy érzés. Nos, mindennek van jó és rossz oldala. Az egyensúly megvan a világban, tehát mi nem lehetünk teljesen rosszak... Kell hogy legyen bennünk valami jó is.-magyarázok tovább, majd elmosolyodok.
-Mephisto örülhetne, hogy egy ilyen rendes társa van. Nem kellene, hogy korlátok közé szorítson. És most had válaszoljam meg a kérdésedet Ana. Belial nem kényszerített soha olyan dologba ami számomra idegen, vagy csupán kényszerből csinálnám meg. Van amikor túl emberi vagyok és rendszerint az orromra is köti, de egyszer sem közölte, hogy tagadjam meg saját magam. Elfogadta, hogy én egy ilyen démon vagyok.-illesztem össze ujjaimat az asztal lapján, majd egy hosszabb pillanat múlva zsebembe nyúlok a dugi cigimért.
-Ha rám hallgatsz, akkor nem tagadod meg önmagad.-illesztek egy szálat ajkaim közé, majd a következő mozdulattal meg is gyújtom a nikotin rudat. Beszélgetésünket megszakítja a pincér a kiérkező italokkal, angyali mosolyt villantok rá, majd ahogy ellép az asztaltól újfent Anastasia felé fordulok.
-Mephistot nem kell bemutatnod, szerintem mufurc egy alak, nem élvezi az életet, holott most szabadult, nem értem mire jó ez az egész... Alkalmazkodnia kellene, mert ki tudja mikor térhetünk vissza a pokolba.-vigyorgok, mint a tejbe tök és mélyen letüdőzöm a cigaretta füstjét.
-Mindazonáltal, velem bármikor beszélhetsz erről. Állok rendelkezésedre.-kacsintok rá és magamhoz veszem a feles poharat és Ana felé emelem.
-Egészségünkre.-kacsintok a démonnőre. A cigis dobozt az asztalra pöckölöm, ha Ana kér belőle, nyugodtan szolgálja csak ki magát.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2