Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 10, 2020 12:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Emlékiratok: A szent város rejtélyei
Frons est animi ianua, avagy a homlok a lélek kapuja. Leviatán szemmel soha sem tudtam megérteni ezt a gondolatmenetet, mert az elméd valóban összeköttetésben lehet a lelkeddel, ezáltal a cselekedeteiddel, de mi is életképesek vagyunk lélek nélkül. Na jó, talán nem mindenki a családban, de ez részletkérdés. Ahogy egyre több időt töltök ebben az új világban, úgy egyre bizonyosabb vagyok az elme fontosságában. Talán ez az oka annak, hogy a ma élő latorok fenyegetőzésképp mindig a fejedre céloznak azzal, ami éppen a kezükben van. Vagy ami a nyakukon. Engem is értek már furcsa szituációk ebben a szokatlan új világban. Példának okáért a kiszabadulásunk után nem sokkal pár akasztófára való, eltakart képű utcakölyök próbált meg az életemre törni. Köszönés és kérdezés nélkül elállta az utam az egyikük, majd egyszerűen megfejelt, de az én homlokom erősebbnek bizonyult az övénél. És míg ő fennakadt szemekkel összeesett előttem, addig én a homlokomat dörzsölgetve pislogtam rá, nem értve, hogy azt most miért is kaptam. Először azt hittem, náluk ez a szokás, így köszönnek kézfogás, vállba veregetés helyett, de hamar rá kellett jöjjek, hogy egészen más a helyzet, főleg, miután a másik csimota valami baseball ütő nevezetű, formára csiszolt fadarabbal esett nekem. Hamar helyretettem a csirkefogó emberpalántákat, akik rettegésben tartották a spanyol negyedet és El Diablo néven, Lucifert éltetve keltettek zavargásokat az utcákon. Az emberek megköszönték a segítségem, úgy híresültem el a környéken, mint a hontalan hős, vagy a szent remete. A könyvtáros még fedelet is biztosított a fejem fölé. De ez hosszú történet, kanyarodjunk vissza a jelenbe, miért is töltök mostanában oly sok időt Asterin húgom társaságában és viselem el a szeszélyeit. A napnál is világosabb volt, hogy nem sikerült meggyőznünk Alastor fivérünket a rokonsági kérdésben. Úgy eltűnt a spanyol negyedben, mint a kámfor. Nem mintha nem találnánk meg könnyedén, valószínűleg még ezzel sincs tisztában. Direkt hagytam neki elég időt emészteni. Elmagyaráztam a tervet húgunknak, aki készségesen felajánlotta a segítségét, bár tegyük hozzá, nem a vére iránti szeretet és tisztelet vezérli, sokkal inkább az önös érdekei. Valahol engem is. Mindkettőnknek érdeke, hogy Alastor visszanyerje az emlékeit. Ez a leviatánok összefogásának alapja. A közös érdek. Viszont úgy döntöttem, ezúttal semmit sem bízok a véletlenre. Mivel Asterin sincs képben a városban és mindig eltéved elmondása szerint, így rá nem apelláltam ezen a téren. Gyalog indultam útnak egymagamban, hogy megtaláljam Alastort helyileg, mivel az emlékezetembe akartam vésni az útvonalat meg a környéket, hogy később majd a vízen keresztül is tudjak közlekedni azon a környéken is. Néha már-már úgy érzem, hogy nem is város ez, mert az általunk megszokott méretekhez képest sokkal hatalmasabb minden. Inkább polisznak mondanám.
Pár órás gyalogos utat követően ráleltem fivérem hollétére és nap-nap után visszatértem megfigyelés céljából. Igazából semmi érdekes nem történt vele, mert alig hagyta el az otthonának nevezett, égbe nyúló bádoglakot. De azt azért sikerült kiderítenem, hogy egy asszonnyal él együtt, aki külön utakon is járhat, mert megfigyeléseim nagy részében nem tartózkodott a bádogvillában. Ezeket az információkat megosztom húgommal is, mielőtt kézen fogva a lakhelyemhez közeli tóba nem ugranánk, hogy utána egy, az Alastor lakhelyéhez közeli csobogó vizéből bukkanjunk elő.
- Először is udvariasan kopogunk, nem rontunk rájuk, rendben? Nem kell elijeszteni a fivérünket, meg az asszonyát se. - szögezem le, mert kinézem Asterinből, hogy lazán rájuk rúgná az ajtót, bekúszna az ablakon keresztül vagy felbukkanna a dézsa fürdővizében. Épp a piactér kellős közepén vágunk át, mikor megpillantom fivéremet a pékműhely előtt.
- Ott van a sütödénél. - bökök a fejemmel az említett stand felé, majd megindulok üdvözlésre készen, ám bennakad a szó, mert fivérem rémült arckifejezéssel megragad egy francia veknit és elkezd előttünk hadonászni vele, mint egy csimota a fakardjával. Összevont szemöldökkel figyelem a mutatványát.
- Ez rosszabb, mint gondoltam. - szólok oda Asterinnek halkan, de érthetően. Felvont szemöldökkel kísérem végig fivérem veknirudas utcai ámokfutását, ami egy kisebb tömeget már körénk vonzott.
Mint egy udvari bolond...Mi lett belőled fivérem? Ez nem te vagy!
Az első tócsakísérlete kudarcba fullad, de elszántan próbálkozva ismét nekilendül és egy pillanattal később eltűnik a társaság szemei elől, álmélkodó és meglepett tekinteteket hagyva maga után. Egy fagyit nyalogató csimota megpróbálja leutánozni, pocsolyáról pocsolyára ugrál, de nem jár sikerrel. A csalódottságtól felhergelve visítani kezd és a fagyit a vízbe hajítja. Sóhajtva megrázom a fejem, majd megmasszírozom a homlokom.
- Ennyit a meglepetésről. Mindegy, mára elég volt ennyi feltűnés egy öt perces út miatt, nem jutott nagy előnyhöz. - jegyzem meg, majd elindulok kikerülve a tócsákat. Körülbelül öt percen belül meg is érkezünk a bádogházhoz. A hajlékuk ajtajához érve koppantok egyet majd még egyet, ám fogalmam sincs arról, hogy a nyílászáró már sokat megélt, elhasznált, így a második koppantásra szó szerint bedől az egész kiesve a keretéből. Meglepetten nézek utána majd pillantom meg először a fürdőköpenybe bújt asszonyt, aztán fivéremet, akinek a ruháiból még csöpög a víz. Megköszörülöm a torkom.
- Szép napot! Ahriman vagyok, Alastor fivére, ő pedig itt a húgunk, Asterin. - mutatom be családunk női tagját is a nőnek, mielőtt magam elé engedném. Követve őt jómagam is belépek a hajlékba.
- Bocsásson meg hölgyem a kellemetlenségért, ígérem, meg fogom javítani az ajtaját, ha kapok pár szerszámot hozzá. - kérek elnézést barátságos mosollyal a képemen, miközben igyekszem visszarakni az ajtót a keretébe, de mikor hozzáérek a kitört vasalathoz, egy kellemetlen szúró érzés járja a át az ujjbegyeimet. Vasszerkezet...sejthettem volna! Ez az ígéret talán így elmarad most. Megfogom az ajtót, majd egyszerűen visszatuszakolom a keretbe és a hátamat neki vetve támasztom meg.
- Azért jöttünk, hogy segítsünk visszanyerni fivérünk elveszett emlékeit. - vágok bele in medias res.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 09, 2020 3:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Alastor, Ahriman, Asterin, Nieven & Asaliah


I
deje volt végre haza érnem, megfáradva és kicsit több információval lépek be NY-i lakásom ajtaján. Alastor sétára indul, bár nem tartóztatom, a lelkére kötöm, hogy semmi őrültséget nem tehet. Elég volt a háztetőről való leugrálás. Nem biztos, hogy még egy ilyen dolgot el tudnék viselni tőle. Míg a férfi elillan és kiszellőztetni a hetek óta tartó bezártságot én úgy döntök, hogy lemosom az út porát. Azon gondolkozom amit Metatron mondott a szárnyaim visszaszerzéséről. Nem lehetetlen, csupán Atyánkat kellene megtalálni, ha... eléggé szemrevalót lehet neki tenni. Bár még fogalmam sincs, hogy mi lesz az, de megpróbálom a lehetetlent. Ám első ízben Alastornak kell segítenem, aztán jöhetek én. Jó félig engedem a fürdőkádamat melegvízzel, az édes illatú habfürdő gyengéden ölel körbe amint bemászok a vízbe, kényelmesen elnyúlok a kád hosszában és hagyom elernyedni a testemet kissé. Míg a gondolatok kavarognak a fejemben, addig nem is nagyon csinálok semmit, bár terveim között van, hogy nem kellene sok időt töltenem a habok közt, ám nem tudom megállni, hogy fürdőzésem ne nyúljon kicsit hosszabbra. Ugyanakkor ejtőzésem közben ér hatalmas meglepetés. Épp nyúlnék a samponért, hogy akkor már megmosom hajkoronámat is, ám mozdulatomban megakaszt egy ismerős arc, aki pontosan ekkor bukkan fel a fürdővizemben a... lábaim között! Alastor kezét magasba emelve közli, hogy sikerült. Kerekre nyílnak szemeim és csupán pillantásom követi a vízbe pottyanó bagettet. Felülök rendesen ahogy hátra húzódik, majd ami hab maradt igyekszem magam elé húzni karjaimmal miközben arcom halvány rózsaszínbe vált. A fiú magyarázkodni kezd és már ráznám a fejem hogy borítsunk fátylat rá, csak szálljon már ki, mikor egy laza mozdulattal még a dugót is kihúzza.
-Hé!-húzom fel a lábaimat, hogy valamit takarjak már magamon ahogy a kádból hirtelen tűnik el a víz. Mikor hátat fordít nekem, villámgyorsan pattanok ki a kádból és lépek felakasztott fürdőköntösöm felé amit csak hamar magamra is kapok. Megkötve derekamon a zsinórt egy tiszta törölközőt fogok meg és Lakótársam felé nyújtom.
-Gyere szárítkozz meg.-szólok immár lágyabb hangon, jelezve, hogy nyugodtan rám nézhet már.
-Kerestek talán? Hogy találtak meg? Azt mondtad nem mész messzire. Merre jártál?-az pedig már csak a hab a tortán, hogy itt kötött ki a fürdésem közepette.
-Öltözz át, én is magamra kapok valamit.-nyúlok egy újabb törölközőért, hogy átnedvesedett tincseimet megszáríthassam.
-Ők is tudnak így közlekedni ahogy te? Azért húztad ki a dugót?-kérdezek rá csendesen ahogy kinyitom a fürdő ajtót, aztán megtorpanok és visszaperdülök Alastor felé.
-Várj... Így kerültél a szökőkútba? De... azt mondtad a padlón lévő víztócsa nyelt el... Most meg... most... A fürdőkádban bukkantál fel ami tele volt vízzel... Mi a manó vagy te? Hogy csináltad?-elképedve keresem a tekintetét, ezt hallani és átélni nem ugyan az... Tény, hogy nem kezeltem őrültként, de így élből más a szitu. Ez brutál meredek!
-Hogyan működik ez a dolog?-érdeklődöm halkan, egyáltalán tényleg Alastor van itt velem? Félnem kell talán? Mi van ha... Ha valaki felvette a személyazonosságát, vagy hogy nevezik ezt?!

Zene: Társ a bajban
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 06, 2020 2:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Könyv-vadászat II.
Asaliah, Ahriman, Asterin, Nieven & Alastor
zSNV8NX.gif
Heteket töltött egyedül Asaliah lakásában, míg a nő dolgait intézte valahol. Vendéglátója a figyelmébe ajánlotta ne hagyja el a lakást, ha csak nem muszáj, de a spanyol negyedben történteket követően nem is érzett túl nagy késztetést, hogy átlépje a küszöböt. Egy újabb rejtélyes pocsolyás eltűnésnek hála a digók között találta magát, hol szerencséjére vagy szerencsétlenségére, máig ne tudja eldönteni, két idegennel hozta össze a sors, akik ismerték őt, mi több testvéreinek vallották magukat. Még mindig erős kételyei vannak afelől, hogy valódi vérségi kapcsolatban állnának, hiszen még a vak is látná, hogy nem sok közös vonást lehet felfedezni köztük. És az árvaházas testvériség gondolata is zsákutcának bizonyult, ugyanis váltig állították, hogy sosem jártak ilyen helyen.
Asaliah hazatérése után úgy dönt sétál egyet és kiszellőzteti a fejét több hét bezártság után. Nem tervez túl messzire menni, épp csak a közeli piacra ugrik le egy kis időre. A pék standja előtt megáll és a frissen sült, illatozó pékáru között válogat, amikor meglátja a magát bátyának valló spanyol könyves kofát és a mellette sétáló füvesnőt. Esélye sincs elbújni sehová, rövidesen ki is szúrják és megindulnak felé. Míg a pék a kemencénél ténykedik, Alastor elvesz egy hosszú bagettet és fegyverként maga előtt tartva próbálja elijeszteni a két testvért, miközben hátrálni kezd fél szemmel menekülő utat kutatva. Nem sok időt hagy a társalgásra, mert az első nagyobb tócsát kiszemelve magának ered futásnak a kezében a kenyérrúddal. Elrugaszkodik a földtől és nagyot ugorva a pocsolyában landol, de az nem nyeli el. Nem ér el mást, minthogy a szélrózsa minden irányába szétcsapja a vizet. Miért nem működik? tekint le a zavaros vízfelületre bokáig ázva.
-Óh, a fene vigye el. - mérgelődik, miközben ügyet sem vett a körülötte álló, őt néző piacolókra, akik egyértelműen hülyének nézik. Néhányan hangosan is kimondják, amit gondolnak. Mi van fiam? Elmentek otthonról? Páran ki is nevetik, de mosolyuk és jókedvük azonnal alászáll, szájuk tátva marad, mikor Alastor célba véve a következő méretes járdavizet, ugrik egy nagyot, majd teljes valójában eltűnik benne.
-Ez az sikerült! - emeli magasba a kezét örömködve, mikor visszaérkezik a nő lakásába. Azonban némi meglepetés éri, hogy a fürdőkádban a habfürdőző Asaliah lábai között találja magát. Egy pillanatra beléfagy a szó, még a hóna alatt szorongatott bagett is a fürdővízben landol, majd gyorsan hátrább húzódik.
-Én...én...ne haragudj...én... - próbálná megmagyarázni a kínos helyzetet, majd hirtelen észbe kap és kirántja a dugót a helyéről, mire rohamgyorsan enged le a kád vize. Szükséges lépés, hogy ne kövessék, de ezzel csak tovább fokozza a kellemetlenséget.
-Megint megtaláltak. - fordít hátat a nőnek és úgy próbál magyarázatot adni a különös viselkedésére. A spanyol negyedből visszatérve beszélt a két idegenről, így a nő pontosan tudja, kikről van szó.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 30, 2020 8:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


. . .

KÖNYV-VADÁSZAT II.

Jeruzsálem - Page 3 Gears_of_war_judgment_conceptart_3zpfn
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2