Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Nieven


Jeruzsálem - Page 2 Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 06, 2021 7:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Könyvvadászat 2
───────────── ────────────
- Az ital sok problémára gyógyír - sietek az alkoholt lóbáló Asterin segítségére. Nem kétséges, nekem is jól jön a bódító nedűből, noha azért a fejemet nem szándékozom elveszteni tőle. Az kéne mégcsak! Ígysem tudok mit kezdeni az elmémben végbement változásokkal, a helyzet teljesen kaotikus ott bent, az kellene márcsak, hogy a gátlásaim is teljes mértékben elszabaduljanak. Továbbra sem értem ami bennem kavarog, s jelen pillanatban az se vonz, hogy az alkohollal megpróbáljam megértésre sarkallni átlátásra értetlen elmém.
- Én se a tietekre - legérthetetlenebb álmaimban se merült volna fel eme hihetetlen véletlenre épülő találkozó. - De örülök, hogy így alakult, majd… - itt egy pillanatra elakadok, mert legszívesebben távoznék innen az első pocsolyán át. Egyszerűen szánalmasnak tűnt a viselkedésem, és a vágy, hogy egyszerűen kilépve a helyzetből elmeneküljek. Persze rögtön azután felmerül bennem, mi lenne utána? Megint csak üres tekintettel bámulnék kifele a fejemből, mint eddig, teljesen haszontalanul? Pontosan tudom, hogy az sehova sem vezetne, és az a sejtésem, hogy kénytelen vagyok magamat kényszeríteni az akaratommal, hogy cselekedjek. Máskor alig lehetne lelőni, nem szeretek egy helyben tétlenkedni, most azonban egészen más a helyzet, s még nem fejtettem meg, minek köszönhető ez teljesen pontosan. Addig is, nem tehetek mást, minthogy az akaratommal felülírom mindazt, amit a testem, avagy elmém másik fele akarna. - ...szóval beszélnünk kell. Vele meg - biccentek Alastor felé, bármerre is tartózkodjon - meg kell értetnünk, hogy semmi körülmények között sem mutogathatja a másságát, ez nagyon fontos - úgy vélem azt a bátyámnak fölösleges tudnia, miért lényeges ez most különlegesen. Majd ha visszatérnek az emlékei úgyis elmondjuk neki, de egyenlőre ki tudja mennyire mérgezte meg a nő a fejét a saját gondolataival, talán ha elárulnám neki, egészen egyszerűen, és kimondottan emberien pánikba esne. Amiről nem tud, azt egyszerűbb is kikerülnie.
- Fizikailag tényleg kutya bajom - biccentek Asterin felé, de egyenlőre nem fűzöm többet ehhez. Az, hogy szükséges-e “aggódniuk” - az emberek szavaival élve -, már egy egészen más kérdés. Az elmúlt napokat figyelembe véve igen, mert bármi is volt az a változás, vagy éppen sérülés, ami lejátszódott bennem nem úgy gyógyult, mint egy fizikai seb tenné, mégis úgy érzékeltem jobb, avagy kevésbé “fásult” vagyok, mint eddig, ez pedig számomra egyet jelentett azzal, hogy a gyógyulás útjára léptem. Kicsit kellemetlen a számomra, hogy az emberek megfoghatatlan fogalmaival kell dobálóznom tulajdon világom leírásával, mégse találok mást a mostani állapotom értelmes megítéléséhez.
Dühödten villantom tekintetem Ahrimanra, amikor önmegtartóztatásra biztat. Nem értem a hirtelen indulatot, de azt tudom mit akarok: rendet tenni. Ha ez a szuka esetleg valamelyik démonnak dolgozik, az meg Lucifernek és ezért Alastornak baja esik, akkor mindkettő fejét letépem, az sem fog érdekelni, ha az utóbbinál megjárom. Ezúttal idejében lépnék - már ami a fejek letépését illetné -, de tekintetének nyugalma segít legalább időre rendet tennem kaotikus elmémben. Zavartan pislogva engedem el eddigi gondolataim, majd egy néma biccentést is intézek felé, elfogadásom jeléül. Közelebb csúszom hozzá a kanapén, hátha rám is átragad valami a nyugalmából. Szükségem lenne rá. Valahogy így működik az embereknék is, nem?
- Csak egy kérdés… ő mondta, hogy az őrangyalod? - a hangom semleges. Ahriman pillantásának hatása még tart, így nem állok neki nyíltan vádaskodni ezzel kapcsolatban, ami persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy később se fogom Alastornak megmondani az igazat ezzel az angyaldologgal kapcsolatban. De ez egy alkalmasabb pillanatban fog megvalósulni, amikor nem hátráltatja az idősebb bátyám terveit. Magamba fojtom a mosolyom, ahogy hallgatom azokat a szájából. Valóban jól játszik a szavakkal, egyenlőre nem szólok bele, ráérek később is tudatni velük, hogy a Japánban pihent darab immár a mi tulajdonunkban van. A vekni sorsáról folytatott értelmetlen társalgás akkor kezd furább irányt venni, amikor meglátom Asaliah arcán a vörösséget. Nem akarom elhinni, hogy már megint valami lelketlen lény produkál ennyire emberi reakciókat. Lehet, hogy ez az egész humbug, és tényleg nephilim vagy félvér. Végülis miért ne? Villantott Alastornak egy pár szárnyat, az meg ismeretek és tapasztalatok hiányában egyszerűen elhitte, hogy tényleg angyallal, egy őrangyallal futott össze. Tekintetembe ugyan nem ül ki, mégis belsőmet egyre inkább marja a gyanakvás ez iránt az ismeretlen nőszemély iránt.
- Asterin - pislogok rá meglepetten a kifakadását látva. - Ha nagyon sürgős a dolgod, menj nyugodtan, majd én elkísérem őket helyetted - kihasználom az alkalmat, hogy még közelebb húzódjak Ahrimanhoz, állam feltámasztom a vállára, onnan vetem tekintetem a nővéremre. Vajon az emberek hogyan szoktak egymástól nyugalmat lopni? Határozottan pályáznék idősebb bátyám türelmének néhány morzsájára. Mindenesetre hamár így felcsaptam a buksimat a vállára egészen relaxáltnak tűnhetek. - De gondolj bele, talán pont a te jelenléted segít majd fellelni az emlékeit, hiszen számtalan közössel osztozik veled - igyekszem észérvekkel hatni rá, valamint kérlelő pillantások ezreit küldöm felé, hátha a kedvemért hajlandó utazni egyet.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 27, 2020 9:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Családi banzáj
Nem gondoltam, hogy ez a nap annyi meglepetést fog okozni amennyit. Naiv voltam, azt reméltem pikk-pakk megleszünk Alastor emlékeinek visszahozásával aztán mehetek a dolgomra. Nieven az első meglepetés a nap folyamán, nem annyira a megérkezése – pedig arra sem számítottam – hanem az ahogy a nyakamba ugrott. Igaz mi sosem voltunk rosszba, sőt ő volt talán az egyetlen testvérem, akivel sosem szemétkedtem. Mind ezek ellenére örülök, hogy itt van így legalább nem egyedül kell elviseljem szőrös képű bátyánk folytonos kioktatását. Alastor reakciója enyhén kiakaszt arra a tényre, hogy bárhol, bármilyen körülmények között megtaláljuk egymást.
- Modortalan tuskó! – förmedek rá a lekoptatós megnyilvánulása miatt. – Mi épp segíteni próbálunk te meg így beszélsz velünk. Ha egy másik testvérem lennél már rég itt hagytalak volna a p’csába – fújtatok dühösen. Na meg persze, ha nem kellene utána Ahriman pampogását hallgatnom. A hirtelen dühömet gyorsan felváltja az értetlenség és a kitörni készülő nevetés, az hiányozna még csak, hogy ennyire bele lássunk a másik életében, az enyémet nem hiszem, hogy szívesen látná bármelyik testvér is. Minden esetre egy torokköszörüléssel nyomom el a nevetést, míg idősebbik fivérem elmagyarázza mi is a helyzet ezen képességünkkel. Inkább rá is gyújtok, mire a ház úrnője fel is ajánlja a konyhában lévő hamutálat. Ha már itt vagyok úgy döntök megkímélem fivéremet és a főbérlőjét a vendéglátás kényszerétől és kiszolgálom magam. „Csak vörösbort találsz” – hangzik a válasz a nőtől mire, hamarjában rátalálok az előhűtött nedűre, előkerítek pár poharat és egy tálcát is, amivel felszolgálom a frissítőnket. Persze Ahriman egyből szóvá is teszi a véleményét.
- Csak megkíméltem a ház urait a vendéglátás viszontagságaitól – forgatom a szemeimet – inkább igyál te is egy pohárkával és mindjárt nem leszel olyan merev, mint egy vasajtó – sóhajtok fejet rázva. Eközben Asaliah magyarázatba kezd Alastort illetően. A kisebb monológot hallgatva durcásan elfintorodok, majd egyetértőn bólogatok. Igaza lehet, nem igazán tudhatjuk milyen most fivérünknek. Amíg a nő és bátyánk eltűnnek egy szoba magányába másik bátyánk már is belekezd a kioktatásunkba. A szereimmel példálózik, hogy arra összpontosítsak, közlöm vele, hogy úgy is teszek, mire kishúgom ártatlan kölyökkutya szemeket villant épp, hogy csak könny nem gyűlik a szemeibe.
- A te érkezésedre nem számítottam – mondom egy félmosolyt eresztve, majd elszívom a jointom végét és a hamutálba nyomom – így nehezen lehetnék itt miattad. De örülök, hogy itt vagy és jól, vagy. – Megérdeklődöm merre járt mostanában, és válaszol is, ami további kérdéseket vet fel, de ekkor előkerülnek bujkálók, így kénytelenek vagyunk a nővérek traccspartiját máskorra halasztani. Egy viccesnek szánt ötletet vetek fel, Alastor emlékeinek visszahozására, de nem igazán ér célt a dolog csak Ahriman számára, aki persze minden alkalmat megragad, hogy megdorgáljon. Egészen kezd az agyamra menni a fazon. Csak szem forgatva süppedek a kanapéba, míg megtárgyalják a küllemi hasonlóságainkat. Az őrangyalnak nevezett nő már meg is taperolja a rangidős leviatán pikkelyeit, majd húgommal mi is felfedjük a saját különlegességeinket.
- Azt viszont ne feledd, hogy ez nem a valóság – fűzöm hozzá kissé megkomolyodott hangon – ha nem koncentrálsz eléggé akkor könnyen elillan az illúzió, de te… mondhatjuk, hogy a szerencsésebb egyedek közé tartozol – szerencsének mondom ugyan még sem így gondolom, mert én magam szívesen mutogatnám a sajátos küllemünket, ha nem okozna ebben a világban problémát – neked nincsenek feltűnő helyeken a pikkelyeid, szóval, ha nem vetkőzöl le mások előtt még a kontroll elvesztésével is kisebb az esélyed, hogy lebukj. Egy kis gyakorlás és simán visszaszerezheted benne a régi rutinod – biztatom egy mosollyal Én, akinek szinte épp elég, hogy kicsit jobban szét csapja magát a kelleténél, ahhoz, hogy ezt a képességét ne tudja fent tartani. A komolyságom nem tart sokáig, mert eszembe jut a szerencsétlen vízjárási próbálkozása és ezt szóvá is teszem, aminek hallatán Nieven kiakad. Érthető a gondolkodása, így nem is reagálok rá semmit, ellenben bátyánk a nevében is magyarázkodni kezd. Próbálom kicsit oldani a hangulatot ezért kitérek az általa ellopott vekni sorsára, de eléggé megrökönyödők a válasz hallatán. Ennyire szaftos információ birtokába nem akartam jutni, miféle perverz játékot űznek ezek? Asaliah arcára pír is ül ki. Ezek után inkább ki is vonom magam a beszélgetésből és visszasüppedve a kanapéba a boromat szürcsölgetve hallgatom a beszélgetést. Ahriman ismerős helyekről beszél, aminek hallatán rátapad a tekintetem. Ugye ezt nem itt és most gondolja? Ugye nem? És de! A hirtelen jött indulattól gondolkodás nélkül felpattanok mellőle.
- Azt egy szóval sem említetted, hogy most akarsz Jeruzsálembe kódorogni! – horkantok rá dühösen. – Nem gondolod, hogy legalább előre megbeszélhetted volna velem? Az, hogy te gondolsz egyet és kiruccansz a világ másik végére nem azt jelenti, hogy ez nekem is így működik. Tudod jól, rühellem, amikor ezt csinálod! Nekem dolgom van délután, ráadásul este dolgoznom kéne, a könyv utáni futkorászás meg tuti nem egy- két órás utat takar. Ha azt akarod, hogy segítsek akkor azért elvárom, hogy az ilyesfajta terveidet előre közöld, hogy én is úgy alakíthassam a dolgaimat. Beszéljünk meg most egy napot, mikor megyünk, aztán arra az időre szabaddá teszem magam – fonom magam előtt össze a karjaimat dühösen. A franc essen ebbe a pasiba már! Mit gondol, majd csak úgy kénye kedvére ugrani fogok? Már rég nem azokat az időket éljük, mikor bármikor, bármit meg tettem volna a kedvéért.
credit
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 22, 2020 5:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Emlékiratok: A szent város rejtélyei
Asterin hozza a szokásos formáját, és pofátlanul befoglalja a hajlékot, mintha csak az övé volna. A tekintetemmel azt üzenem a számára, hogy talán ezt most nem kellene, de mint mindig, hasztalan bármilyen kérés, amit hozzá intézek. Ugyan meg tudnám győzni, hogy moderálja kicsit magát, de az sok energiát emésztene fel. Így inkább figyelmen kívül hagyom és fivérünkre, illetve asszonyára fókuszálok. Közben Nieven is megérkezik és hatalmasat ad az életérzésnek, amivel nem nyeri el Asaliah szimpátiáját. Remek... Az őrangyal megnevezést meghallva összevonom a két szemöldököm. Annyira azért nem erős a nőből áradó mágia, hogy angyalnak tűnjön, de lehet ezt mesélte be fivérünknek, hogy a bizalmába férkőzzön. Ki tudja. Egyelőre nem reagálom le, nem akarom letámadni az asszonyt. Később úgyis ki fog derülni, mennyire angyali is ő.
- Igen, tudjuk, merre jársz helyileg, de ez nem úgy működik, hogy belátunk a falak mögé is. Ráadásul csak akkor használjuk, ha ténylegesen szükségünk van valakire, mondjuk rád. De nem monitorozzuk egymást csak úgy minden egyes pillanatban, egyrészt, mert sok energiát emésztene fel, másrészt meg annyira azért nem érdekel minket, ki merre jár és mit csinál. Mindannyiunknak megvan a maga élete, de mivel az elmédben zavarok vannak, így evidens, hogy felkeresünk, hogy segítséget nyújthassunk. - válaszolom meg a kérdéseit, de még nem hozakodom elő a család teljes létszámával, fokozatosan próbálom adagolni az információkat. A semmiből egyszer csak felhangzik a kérdés: Piátok van itthon? Természetesen Asterin szájából ömlenek ki a szavak.
- Befejeznéd kérlek? Nem otthon vagy. - szúrom oda neki és már kicsúszna a számon, hogy jobb lenne, ha inkább hazamenne, de visszatartom. Jó okom van rá, hogy itt tartsam, de  az nem a jó vérségi kapcsolat ápolása. Nieven csatlakozik hozzá a vedelésben. Azért azon erősen elgondolkodom, hogy ilyenkor hol is vannak a nővéreim? Velük talán jobban jártam volna, mint a pimasz szőkével. Ők legalább kompromisszum készek és a helyzetnek megfelelően viselkednek, de úgy látszik, ők még nem hiányolják kellőképp az orvos fivérüket, hogy fel is keressék őt. Nem csodálom, hogy ezek után Asaliah ki akar szabadulni ebből a légtérből és egy szoba mélyére rejtőzik fivérünket magával cipelve. Kihasználva az alkalmat hatásosabb együttműködésre sarkallom húgaimat.
- Ha téged fejbe kólintanálak, szerinted kooperítavabb lennél? Nem hiszem, szóval sejted a választ. - reagálom le ennyivel Asterin hülyeségét. Néha azért használhatná az agyát is, elvégre van neki. Legalábbis annak idején még volt. Nieven reakcióit viszont furcsállom, kicsit mintha érzelgősebb volna, mióta utoljára láttam. Mi ütött belé?
- Ki fogjuk deríteni Nieven. Azért vagyunk itt. - felelem, miközben mélyen a szemeibe fúrom a tekintetem, de aztán úgy döntök, hogy most nem forszírozom a viselkedését, majd egy másik alkalommal rákérdezek, elvégre nem azért jöttünk, hogy kollektív családterápiát tartsunk. Legalább már párosan vagyunk azzal, hogy Nieven is megtisztelt a jelenlétével. Bár jelenleg mind a három furcsán viselkedik valamilyen szinten, de leviatánok vagyunk, ha kell, odatesszük magunkat. És itt most szükségünk lesz az összetartásra. Csak sikerüljön meggyőznöm a nőt. Ha ő kész együttműködni, akkor valószínűleg Alastor sem fog visszavonulót fújni. De talán két legyet üthetek egy csapásra, ha jól fogalmazok. Fivérünk őrangyala bizonyítást vár. És szemmel láthatólag Alastor is kíváncsi. Így leveszem az illúziót, de egyelőre csak a pikkelyeimről. Asterin hasonlóképpen teszi. Nieven szurok színű vérünkkel példálózik. Remélem, ennyi bizonyíték elég lesz a nőt meggyőzni. Még azt is hagyom, hogy megtapogasson. Igen, valódi minden egyes zöldeskék pikkely, mely kitüremkedik az emberi bőrből. Alastor megkérdi, hogyan is rejtjük mi el ezeket a vonásokat? Ezzel nyilvánvalóvá válik, hogy nincs tisztában vele.
- A titok nyitja az illúziókeltés. - felelem fivéremnek, miközben a pikkelyeim ismét eltűnnek, úgy, ahogy előtűntek.
- Ez is az egyik alapképességünk. Ezzel rejtjük el az eredeti kinézetünket, így a pikkelyeinket is. Vagy más, nem megszokott sajátosságainkat, de erre majd visszatérünk még, mert elég komplex a dolog. Te is meg tudod csinálni, csak erősen koncentrálnod kell arra, amit szeretnél. Például, hogy tűnjenek el a pikkelyeid és simuljon ki a bőröd. Ki is próbálhatod, ha gondolod. - felelem kicsit tömörebben. Ha a húgaink még hozzá akarnak tenni, megtehetik, de jelenleg nem kívánok belemélyedni az illúziókeltés egyéb lehetőségeibe, mert még nem tart ott Alastor sem fejben, sem lélekben. Más terveim vannak, melyeket már meg is osztanék, ha Nieven nem figyelmeztetné fivérünket arra, hogyan viselkedjen a későbbiekben. Természetesen a szavait ismét félreérti, jobban mondva magára veszi az asszony. Na jó, ideje lesz most már lezárni ezt és más mederbe terelni a szót.
- Nieven, kérlek. - intézem szavaim húgomhoz és a tekintetemmel azt üzenem neki, hogy ezt most az egyszer bízza rám, ha nem akar még napestig is itt ácsorogni és a nő bizalmát csökkenteni. Mert az világos, hogy nem igazán értik meg egymást valamilyen érthetetlen oknál fogva.
- Asaliah, Nieven csak megpróbálta figyelmeztetni a fivérünket arra, hogy a későbbiekben, ha lehet, kerülje az olyan megnyilvánulásokat, mint a mai tócsás menekülési kísérlet is volt a piaci sereglet szeme láttára, nehogy bajba sodródjon. Mert ahogy te is fogalmaztál, különleges. Mindannyian azok vagyunk. És ha ez a vadászok fülébe jutna, esetleg valaki szemtanúja is lenne, szerinted mit tennének vele? Veletek? Főleg úgy, hogy jelenleg irányítani sem tudja az adottságait. Mert természetesen tisztában vagyok azzal is, hogy nem direkt mutogatja magát. Csak nem emlékszik. De attól még a képességei, készségei nem vesztek el, épp csak elfelejtette, hogyan is használja azokat. - tekintek rá Nievenre üzenve neki, ne kapja fel a vizet emiatt. Ő sem gondolhatja, hogy Alastor szándékosan parádézna, soha nem volt meggondolatlan és ostoba. Szerencsére Asaliah élénk érdeklődést mutat, ami most nagyon kapóra jön nekem.
- Semmi gond részemről. Ha Alastor veled jobban érzi magát, lehetsz a kísérője. Első gondolatra egy olyan hely jutott eszembe, ahol már járt, nem is egyszer. Igaz, elég rég volt az már, de biztos vagyok benne, hogy a környezeti hatások, a szagok azok megmaradtak és talán segíteni is fognak. Ráadásul létezik egy könyv, mely nagy segítségünkre lehet. Abban is, hogy Alastor visszanyerje az emlékezetét. A bökkenő az, hogy ez a könyv darabokban létezik jelenleg a világban és nincs meg a teljes kötet. Viszont az egyik darab információim szerint pont Jeruzsálemben van. Ha már ott járunk, akár meg is kereshetnénk, így közelebb kerülnénk a megoldáshoz és fivérem emlékeihez is. - úgy csűröm-csavarom a szavakat, hogy az a legkedvezőbb legyen a családunk számára és elég meggyőző ahhoz, hogy ők maguk is velünk tartsanak. Feltételezem, egyik húgom sem fogja megemlíteni Amarát és veszi az adást, hogy jobb, ha a nő előtt megválogatjuk a szavainkat. Minél több mindenre fog emlékezni fivérünk, annál több információ lát majd napvilágot a számára is. De addig is cenzúráznunk kell magunkat.
- Úgy jutunk oda, ahogy Alastor is idejutott a piacról. A vízen keresztül. Téged pedig magunkkal viszünk, mert képesek vagyunk rá. - kezdem el felvázolni az úti tervet.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 20, 2020 4:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Alastor, Ahriman, Asterin, Nieven & Asaliah


N
em igazán érthetem, hogy Alastor hogyan érzékli, hogy itt vannak a házban, de perceken belül a lakásomban vannak az úgy nevezett testvérei. Igazán bosszantó, hogy meg sem várják a beinvitálást, a kishölgy úgy tesz, mintha már otthon is lenne, mégis, az az első mikor kezet nyújt Asterin, hogy rajta is pikkelyeket keresek, amit persze nem találok. Míg a fivérek egymás érzékeléséről diskurálnak, hamutálat ajánlok fel a nőnek, amit a konyhámból vételezhet. Megérkezik egy harmadik rokonuk is, így már négy tstvér van rajtam kívül a kis magán szférámban. Arra viszont nem számítok, hogy körbe is kutakodik Asterin, fenn hangon feltett kérdésére megrökönyödve pillantok a konyha felé.
-Csak vörös bort találsz!-felelek végül elcsüggedve... Kezdésnek el kellett volna küldjem őket. Egyedül az tart vissza, hogy megtegyem akár most is, hogy szeretnék én is megtudni pár dolgot Alastorról. Figyelmem Ahrimanra terelődik ahogy beszélni kezd. Elgondolkodtató amit mond, de még mindig nem tiszta a sor.
-Én kellőképp észrevettem. De nem csak a képességei különlegesek, hanem Ő maga is. Hát ne haragudj, ha nem emlékeznék semmire, valószínűleg én is elszaladnék az elől aki levakarhatatlanul ostromol azzal, hogy de már pedig közünk van egymáshoz. Szerintem elnézhetnéd ezt neki. Adj időt! De ígérem, ha mellette lehetek, nem fog elszökni. Rendben?-pillantok a mellettem álló fiúra, valamiért túl jó mellette és nem igazán engedném el, nem akarom szem elől veszíteni, épp ezért úgy döntök, hogy míg elvonulok átöltözni, addig Kóbor Kandúromat is viszem magammal. Még a végén itt lenyúlnák tőlem... Na még mit nem! Főleg ahogy az a Nieven nevezetű lány megnyilvánult... Komolyan, szerinte Alastornak itt rossz helye van? Még szép, hogy felkapom a cukrot... A szobámba zárkózva gyorsan magamra kapok valami ruha félét, miközben csendesen beszélek a fiúnak, válaszát hallva egy megnyugtató mosolyt küldök felé.
-Megoldjuk, ne félj!-biztosítom ismét, aztán végre tiszta, száraz ruhába bújva lépünk ki ismét a nappalimba. Ám még mielőtt valami komolyabba bele mennénk, kapva kapok az alkalmon és igen is rákérdezek arra, hogy Ők esetleg szintúgy pikkelyesek-e, mint az én kis drágám. A szónok újfent magának kéri a figyelmet és én meg is adom neki. Sajnos szó szerint beletrafál a dolgokba, valóban... én is ragaszkodom Alastorhoz, ha kell meg is harcolok érte, mindegy kivel kell összemérjem az erőmet! Ám még mielőtt válaszolni tudnék, a férfi is megmutatja pikkelyeit, elkerekedett szemekkel fogadom a tényt.
-Szabad... Mármint, bocsi, de...-lépek közelebb hozzá és ha nem tűnik el a pikkely, akkor óvatosan felé nyúlok, muszáj tudnom, hogy ugyan olyan-e?! Na meg... Ő hogyan tünteti el? Alastornak egyből láttam amint meztelenül vissza jött a parkból... De mielőtt nagyon bele mélyednék a "simogatásba", Kandúrom szólal meg mögöttem: Asaliah az őrangyalom..., kezd bele én pedig szinte azonnal felé perdülök, ugyan ajkaimon egy kedves mosoly játszik, de nem hittem volna soha, hogy ezt így fenn hangon felvállalja, főleg úgy, hogy már nem is vagyok igazi angyal. Vissza is lépek mellé és egyik karomat az övére fűzöm, mert a másikat ismét Asterin foglalja le, Ő is megvillantja pikkelyeit előttem. Nem hiszek a szememnek.
-Azta...-suttogom csendesen, Alastornak is "tetszhet" a trükk, mert szinte azonnal rákérdez, hogyan is lehet elrejteni? Ez mondjuk engem is érdekel, bár szeretném ha előttem sosem rejtegetné majd! Mint mondtam neki az első estén, ez az Ő védjegye, hogy akár vakon is megtalálhassam majd. Nieven viszont nem pikkelyeit mutatja meg, hanem sötét színű vérét -pontosan olyan, mint a mellettem álló fiúé-, majd korholja Alastort, így valamiért úgy érzem, hogy a védelmére kell kelnem.
-Csak én láttam a pikkelyeit, nem mutogatja őket! Magam vettem észre, miután rátaláltam és felhoztam magamhoz. De, hogy érted, hogy bajt hozna rám is? Ez valami tiltott dolog amit ti képviseltek?-tekintetem a kis barnára siklik, a tócsás trükk említése nem tetszik neki, így én nem is szólok a dologhoz inkább. Asterin kérdése és a rávágott válasz egyetlen pillanatra belém akasztja a levegőt.
-Ez csak egy kicsit volt obszcén.-nevetem el magam végül halovány pírral a pofimon. Örülnék, ha egy ilyen pillanat inkább kettőnk között maradna.
-Tereljük vissza a szót oda, hogy ismerős helyszínek! Ahriman... hol lenne ilyen Alastor számára? Ami mondjuk még érdekelne ezzel kapcsolatban, hogyan fogtok oda jutni... És kérlek, ne vegyétek zokon... de én is Alastorral tartanék! Hidd el, jót tenne neki amíg meg nem szokja a ti jelenléteteket. Vagy elszökhet újra és újra. Szóval kérlek! Bármit is terveztek most... Módosítsátok annyival, hogy jönne plusz egy fő. Én is szeretném ha visszakapná az emlékeit. Engedjétek meg, hogy vele tartsak ha elvinnétek.-intézem szavaimat először a szőrösnek, majd a két nőnek is.

Zene: Társ a bajban
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 14, 2020 8:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Könyv-vadászat II.
Asaliah, Ahriman, Asterin, Nieven & Alastor
zSNV8NX.gif
Hirtelen túl kicsivé és szűkké válik számára a világ. A szőrmók és a szatyros lány néhány perccel azután, hogy ő előmászott a lefolyóból, feltűnnek Asaliah lakásánál és ajtóstól rontanak a házba. Úgy érzi nincs hova bújnia előlük, megtalálják bárhova is megy és ez nem költői túlzás. Már azelőtt érzi közeledtüket, hogy nyílna a bejárat és ennek hangot is ad. De ha feje lenne a tét sem tudna rá semmilyen épkézláb, logikus magyarázatot adni, miért gondolja ezt?
-Nem, nem látok át rajta. Csak valahogy...érzem...tudom... - rázza meg a fejét az angyalnő feltételezésére, majd a következő percben már ott is állnak ketten. Nem is tudja mi az elképesztőbb: a nyers erő, amivel a hívatlan vendégek utat törnek maguknak vagy a tény, hogy tényleg megérezte jöttüket? Ha nem szállná meg a teljes döbbenet, talán jót mosolyogna a könyves pofán, ahogy hátán egyensúlyozza a kiszakadt ajtódeszkát. A gyors ismerkedés után a leviatán nem teketóriázik, azonnal a lényegre tér és jövetelük célját tudakolja. Mit kerestek itt? kérdezi szúrós tekintettel, bizalmatlanul a ponyvást figyelve, mégis úgy érzi, hogy ő lesz majd itt a szószóló. Nem téved. Az amigo magához ragadja a szót és azt állítja, hogy képesek megérezni egymást. Amolyan különleges képességként írja le. Ahogy ők érzékelik Alastor jelenlétét, úgy Alastor is az övéket. Sőt "megjövendöl" egy harmadik testvér érkezését is, amit a negyedik is érzékelhet.
-Éreztelek benneteket?! - ismétli Ahriman szavait. - Akkor azt mondod, hogy nem lehet lekoptatni titeket? Mindig tudjátok merre járok? - tör elő belőle a kérdés gondolkodás nélkül, csak utána ötlik fel benne, hogy megfogalmazása kissé bántóra sikerült.
-Akarom mondani... - köszörüli meg a torkát, miként közelebb lép egy kicsit és halkabbra véve hangerejét folytatja - ...azt is tudjátok, ha....ha a vécére megyek? Mégis mennyire pontos ez a dolog? - tudakolja a szőröstől.  A páros után nem sokkal egy újabb ismerős toppan be, így már hárman állnak az előszobába, akik azt állítják, hogy rokoni szál köti őket Alastorhoz. És ebből csak egyről hiszi el a leviatán, hogy valóban a testvére lehet, legalábbis egyelőre. A könyvmoly szerint megoldható lenne, hogy testvérük visszakapja elvesztett emlékeit. Akad is erre egy teóriája, amit szívesen megosztana velük, ám mégsem fog bele, inkább néhány intelemmel látja el öcsét. Először is együttműködést vár tőle, kezdésnek felhagyhatna a meneküléssel. Ahriman folytatva gondolatmenetét lánytestvérei miatt kezd magyarázkodásba. Legkisebbik húga szúrós pillantással díjazza a férfi hosszas szereplését. Mielőtt komolyabb dolgokra terelődne a beszélgetés, az angyalnő tudtára hozza a kis társulásnak, hogy kibújna köntöséből és tiszta textilt venne magára, ezért kis türelmet kér, míg elvonul átöltözni. Szobájába menet elkapja Alastor kaját és magával húzza a hálóba. Rendben, hogy felruházkodna, de minek kellek oda én is? Kettőt alig pislog és a nő alvóhelyiségben áll, háta mögött kattan a zár, ahogy a tollaslány elfordítja benne a kulcsot. "Ezt tényleg őrület" suttogja a szekrényben kutakodva.
-Nekem mondod? Ezek tudják merre járok... - ül le az ágy szélére és figyeli, ahogy az angyalnő zavartalanul öltözködik. Néhány nyugtató szót is mellékel hozzá, majd mihelyst elkészült rövidesen visszatérnek a nappaliba. Mielőtt komolyabb dolgokra terelődne a beszéd az őrangyal bizonyosságot kér, mire a szőrmók újra szónoklásba kezd. Először azzal nyugtatja öcsét, hogy nem fogják elrabolni. Ez valahol biztató.
-Asaliah az őrangyalom, még szép, hogy ragaszkodok hozzá. Bízom benne. - jegyzi meg, majd megemlíti, hogy ő az egyetlen, akiben jelenleg bízni tud. Ő kapart elő a virágágyásból, adott alvóhelyet, ételt. Ez a nő volt az, aki a hátán vonszolt fel ide, miután próbaként levetette magát a huszadikról, azt tesztelve tud-e repülni. Most már tudja, hogy nem. Talán szokatlanul hangozhat, hogy egy leviatánnak őrangyala van, de neki lett egy. Ahriman elképzelései elgondolkodtatják. Ismerős helyen járni. Talán egy olyan közeg, ahol nem először jár, előcsalhatják emlékei egy részét. Egy próbát mindenképpen megérne a dolog.
-Ez szerintem is segíthet. - bólint egyetértően. Eszébe jut az első vacsora, amit Asaliah készített neki. Nem ismerte fel magát az ételt, de se a látvány, se az íz, se az illat nem volt számára idegen. Egészen biztos volt benne, hogy korábban már evett affélét és ízlett is neki.
Majd Ahriman rátér a pikkelyekre is. Alastor feszült érdeklődéssel figyeli, ahogy a férfi bőre egyes részei elváltoznak. A kígyószerű foltok homlokán tűnnek fel először, illetve keze azon részén is felfedezhetőek, ami kilátszik öltözete alól. Asterin is követi bátyja példáját. Ahogyan Nieven sem rejtegeti magát, ám ő másként adja tudtukra, hogy közülük való. A lány az ujjába harap, mire kiserken szurokszínű vére.
-Ezt hogy csináljátok? Hogy tudjátok elrejteni? - kérdezi foltjaikat figyelve teljes ledöbbentségében. A szőke azt állítja ő is képes rá, de Alastor foltjait csak öltözéke takarja el. Még szerencse, hogy az arcát nem bélyegzik pikkelyek, nem is tudja így, hogy tudná láthatatlanná tenni. Valószínűleg egy szatyrot húzna a fejére. Két lyukat meg ütne rajta szemtájékon, hogy kilásson rajta. A legszektásabbnak kinéző húga jókedvűen jegyzi meg, jót mulatott tócsás menekvésén, de ahogy a férfi is tapasztalta, a lány nem volt ezzel egyedül. A piacoló halandó közönség is hasonló örömöket lelt bénázásában.
-A vekni? Az....szétázott Asaliah lábai között... - érkezik gyorsan a felelet és bele sem gondol, hogy ez amúgy hogy hangozhat.
-Vagyis...a kádban...szétázott a kádban. - köhintve párat helyesbít gyorsan. Látja, hogy Nieven nincs elragadtatva attól, hogy Alastor halandó közönség előtt villogtatja képességeit, még akkor sem, ha ez önkénytelenül jön, és képtelen egyelőre tudatosan irányítása alatt tartani a dolgokat.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Nieven


Jeruzsálem - Page 2 Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 14, 2020 1:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Könyvvadászat 2
───────────── ────────────
Éreztem Ahrimanról és Alastorról, hogy New Yorkban vannak, mégis, sehogy sem sikerült magam eddig rávennem arra, hogy fel is keressem őket. Athan megtalálása örömteli volt, és a két városban szükségeltető helytállás sok időmet felemésztette, s rossz ezt kimondani, eddig nem hiányoztak annyira az életemből, hiába voltak kedvesek a számomra. Kicsit tartottam tőle, mit reagálnának arra, ha hirtelen a semmiből megjelennék előttük. Japán óta egyre jobban teret nyert a fejemben, hogy elő kellene őket keríteni, hogy egyesíthessük az erőinket, de a nem régen történtek szinte minden akaraterőmet felemésztették, legalábbis így éltem meg. Ráadásul szégyelltem is magam a történtek miatt, s senkinek sem akartam magyarázkodni róla.
Alastor pedig kb semmit sem tudott rólam, s ez a tiszta lap egyre hívogatóbb volt az Athan és Cara nélkül töltött időben. Így amikor megint mélyre süllyedtem volna, nyakamba vettem a várost, hogy Alastorral vidíttassam fel magam.
Na ebből se az lett, amit terveztem, de ez most kivételesen jól sült el. Mondjuk valaminek végre ideje volt. Megnyugatónak találom magamhoz ölelni a testvéreimet. Jó tudni, hogy szabadok, és minden rendben van velük. Legalábbis kettejükkel. De Alastor is beleesik még a menthető kategóriába. Semmi jele, hogy hatással lenne rájuk a botlásom, amiért mérhetetlenül hálás vagyok - legalábbis az emberek ezt mondanák -, de talán bennem is valami hasonló fogalmazódik meg. Az persze majdnem nyilvánvaló a számomra, hogy az ölelést nem ezért kapják. Fel se tűnik az Asterin szájából kilógó, égő rúd, noha ennyi a démonok mellett eltöltött idő után igazán hozzászokhattam volna már, ráadásul nővérem is kedvel mindent, ami Mammon szavaival élve “függőséget okoz”. Noha nem vagyok benne biztos, hogy pontosan ugyanígy fejezte ki magát, a lényeg a fontos, mesélt az új kor ilyen típusú vívmányairól. Asterin pedig tuti felfedezte már mindegyiket, amit elérhető volt.
Ahriman hasonlóképpen nincs felkészülve rám. Mindkettőjüknél érzem a megtorpanást, s a zavartságot. Sebaj, én se vagyok hozzászokva, talán soha nem is leszek teljes mértékben. Most azonban van lehetőségem próbálgatni, legalább ezt, hamár egyéb téren komoly kellemetlenségekbe ütköztem.
- Én voltam - biccentek Ahrimannak, majd Asaliah bemutatkozására is. - Egyébként bocsesz az akkoriért, csak nagyon megleptél - nem lehet elégszer hangsúlyozni, ha valamit elrontottál, legutóbbi találkozunk ehhez mérten kicsit sem volt sikeresnek mondható. - Na ez egy hosszú történet - komorodom el azon nyomban Asterin kérdésére. Semmi kedvem beszámolni az eddig történtekről, legszívesebben elsunnyognám az egészet, de joguk van tudni róla… s aligha hiszem, hogy én magam a feledés homályába lennék képes gyűrni örökre. Közben nővérem befut az itallal, amiből gondolkodás nélkül húzok le egy egész pohárral, a ‘búfelejtő’, ahogy az emberek mondják igen jól jön. Nyújtom is a poharam a következő adagért. Eközben bátyánk magyaráz, de nem igazán fogom fel a szavait, még mindig az előzőekbe vagyok merülve.
- Ez azért valahol szomorú - vetek szívfájdító kiskutya pillantást Asterinre, amikor kiderül, hogy csak a mérgek miatt van itt. És én? Üzenik a szemeim. - New Orleansban - nevezem meg azt a helyet, ahol New York mellett az eddiek alatt az időmet főleg töltöttem. A jövő még kérdéses, nagyon komolyan át kell gondolnom, hogyan fogom keverni a lapjaimat. Visszakérdezni már nincs időm, pedig nagyon kíváncsi lennék a feleletre.
- Ezt én is el tudtam volna mondani - morgom szemmel is láthatóan morcosan, mivel Ahriman helyettem jártatja a száját, pedig azt nagyon szeretem csinálni. - Egyébként nagyon problémás volt? - fordulok kérdőn Asaliah felé pedig akkor még nem is tudom milyen bemutatót adott elő a testvéreimnek. - Azért azt jó lenne tudni, mi okozta ezt. Nehogy mással is megessen - ki ne derüljön, hogy valamelyik arknak kész terve van ellenünk, mert ideges leszek! Sikerül elfojtanom a vigyorom, amikor Ahriman az ismerős ízeket és helyeket emlegeti. Tényleg ravasz róka, hiszen azt még véletlenül sem említi, hogy ez nem itt fog megvalósulni.
Ezúttal egy bosszús sóhajt fojtok magamban, amikor kiderül, hogy Alastor vígan mutogatta a pikkelyeit a nőnek. - Nekem is vannak - teszem hozzá szóban, mivel nem akarok levetkőzni bemutatások okán sem. - És fekete a vérünk, akárcsak neki - egyik ujjam az ajkaim közé veszem - gondosan elfedve a fogaim -, majd a hegyessel felsértem, hogy pár csepp napvilágra bukkanjon. Alastor és a Asaliah felé nyújtom a kezem, hogy szemügyre vehessék, ha akarják. Testvéremet ismerve bizonyos, hogy ha a nőnek nem is, de neki magának már volt alkalma szemügyre venni nem mindennapi színű vérét. - Viszont, ezek olyan tulajdonságok, amiket titkolni kell a világ elől. Ne mutogasd másoknak. Bajt hozhatsz vele magadra, ránk, és rá is - bökök fejemmel a mellette ácsorgó nőre.
- Tócsás műsor? Ugye nem...? - de eddigre már sejtem, hogy elkéstem a figyelmeztetéssel a nyilvánosságot illetően. Holmi kenyérke sorsa marhára nem foglalkoztat, nem úgy az a kép, amelyikben Alastor, Ahriman és Asterin, valamint egy halom ember előtt eltűnik egy pocsolyában, nyomtalanul. Még szerencse, hogy nem csak hozzánk hasonló két idióta van a családban, különben már a fél világ a nyomunkban loholna... Bosszankodom az újabb rontáson. Az se tud jobb kedvre deríteni, hogy ez ezúttal nem az én nevemhez fűződik.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 10, 2020 4:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Családi banzáj
Stílusos belépő, de baromi morcos vagyok, nekem nem hagyja, hogy az én módszeremmel „kopogjak” ő meg bedöntheti az ajtót… Egy taslival jutalmazom és nem foglalkozva a tekintetével tiszteletem teszem az ifjú pár előtt. Bátyám bemutat mindkettőnket. Felteszek Alastornak egy ironikus kérdést, amire még rá is bólint. Egy grimaszos mosollyal fordulok bátyánk felé mikor a kisebbik rákérdez, hogyan is találtuk meg. Azt hiszem nehezebb lesz, mint hittük visszahozni az emlékeit, ha még egy ilyen alap dologra sem emlékszik, hagyom, hogy Ahriman kibontakoztassa a beszélőkéjét. Addig szemügyre veszem bátyám asszonyát és elégedetten nyugtázom, hogy legalább ízlése van, ha már emlékei nincsenek.
-Te minek neveznéd a vérségi köteléket? Hidd el én örülnék a legjobban, ha nem kéne családnak hívnom a jelenlévőket – mondom majd egy bájolgó mosolyt vetek mindkét férfire. Kezet nyújtok a nőnek, mire ő nézegetni kezdi a kézfejem. Sejtem mit néz annyira, de nem fedem fel előtte a jellegzetességeimet egyelőre. Csak felhúzott szemöldökkel figyelem, ahogy keresi rajtam a pikkelyeimet.
- Mindenkivel ezt csinálja? Érdekes asszonyod van - jegyzem meg biccentve bátyámnak. – Ne vedd sértésnek, bóknak szántam - vigyorodok el, azután kényelmesen rágyújtok leülve a kanapéra megsem kérdezve szabad-e. Nem minden esetben szokásom az illemmel foglalkozni. Asaliah közli velem, hogy találok hamutálat a konyhában. Mikor felpattanok, hogy megkeressem, megérzem egyetlen húgom jelenlétét, de mire észbe kapok már a nyakamban csimpaszkodik csak annyi időm van, hogy a parázsló jointot kikapjam a számból és távol tartsam magunktól, hogy ne égessem össze vele. Megilletődve pislogok nem igazán fogom fel a történéseket, de félkézzel vissza ölelem.
- Nieven, ezer éve nem láttalak. Mi történt veled? – pislogok rá értetlenül még akkor is, amikor Ahriman nyakában lóg. Grimaszolva vizsgálgatom a kezemben lévő cigit. Lehet keményebbre sikerült most, mint máskor? Mindenesetre a számba veszem és elindulok a hamutálért. A konyhába érve szemezni kezdek a hűtővel.
- Piátok van itthon? – kiabálok ki az itt lakóknak és benyúlva hűtőbe kutatni kezdek, ha találok valami fogamra valót kiveszem, majd a szekrényekben nézelődök, poharak és egyéb finomságok után. Összeszedve mindent, ami tetszik visszatelepszem a kanapéra bátyám és húgom közé. Mindig is szerettem én a középpontban lenni, de sajnos ötös beelőzött születésünkkor. Mire kiérek Ahriman már a teóriáját adja elő a jelenlévőknek. Próbálom felvenni a fonalat. Töltök egy pohár italt magamnak, majd mindenkit körbe kínálok, aki kér annak töltök egy pohárral, aki meg nem arra csak egy vállvonással reagálok. Több marad nekem. Csendben kortyolgatva és mélyeket szívva a jointból figyelem a történéseket. Asaliah kissé rossz néven veszi Nieven kijelentését.  Elvigyorodok, szeretem a drámát, de most abszolút nem hasznos. Alastor és az asszonya szobára vonulnak, bátyánk azonnal ránk is förmed, rohadtul idegesít, hogy még ezt is teljes nyugalommal teszi.  Én egy széles bágyadt vigyorral megsimogatom húgom feje búbját.
- Nem is lennénk azok, akik, ha nem ezt tennénk – reagálom le ennyivel a szidást majd belekortyolok az italomba – Csakis azokra gondolok, másként itt sem lennék, drága bátyus – persze mindezek ellenére nem áll szándékomban lemondani, az életcélomról Ahrimannal kapcsolatban.
- Szóval merre jártál mostanában? – érdeklődöm húgomhoz fordulva, majd a következő pillanatban már meg is jelenik Asaliah és Alastor.
- Az én arcomra emlékszik – mondom a poharam emelve –, ha erősen fejbe kólintjuk az nem segít? Csak, mert én azt is hallottam. Egyszerűbb és gyorsabb is lenne – kérdezem kislányos derűvel és ha gyilkos pillantások vizslatnak csak játékosan megvonom a vállam. – Csak vicc volt. Nem tudnám bántani, túl értékes nekem és segített cipelni a cuccaimat is – mondom a szívemre téve a kezem - Egyébként ráhibáztál – nyújtok újra kezet Asaliahnak, de ezúttal megvillantom előtte a kezemet borító pikkelyeket, látva, hogy bátyám elmerészkedett odáig, hogy felfedje az övéit. – Jó trükk mi? Ő is tudja… - bökök Alastor felé - vagyis tudta valamikor. Amúgy baromi vicces volt a tócsás műsorod. Mellesleg mi lett a veknivel?
credit
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 03, 2020 6:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Emlékiratok: A szent város rejtélyei
Leviatán tervez, gravitáció végez. Az ajtó szabályosan kidől a tokjából, pedig nem is kopogtattam nagyot. Magamban észrevételezem, mennyire rozoga is lehetett a nyílászáró. A stílusos kis belépő után húgom nemes egyszerűséggel tarkón suhint. Jelentőségteljes pillantással nézek le rá, majd sóhajtva visszafordulok Alastor és párja felé, bemutatkozom a lengén öltözött hölgynek és bemutatom a csattanós kezű húgomat is.
- Örvendek a szerencsének Asaliah. - felelem, miközben szemmel követem, ahogy Asterin húgunk olyan természetességgel veszi be a lakást, mintha csak az övé volna. Nem is ő lenne. Igazából nem kertelek, kimondom azonnal, mi szél hozott minket a hajlékukba. Fivérünk szinte elfehéredik, nem tudja, miképp is találtunk rá, de érthető, hiszen elméjére homály ereszkedett. Nem akarom a családi szennyest és titkokat kiteregetni az idegen asszony előtt, akiben érzek némi természetfeletti energiát, de mivel valószínűleg az ő otthonában vagyunk, nem zárhatom ki. Az még nem jelent semmit, hogy megtud egy-két infót rólunk. Talán még hasznunkra is válhat. Mielőtt még Asterin ismét valami ostobasággal hozakodna elő válasz gyanánt, amivel még ennél is jobban összezavarhatja fivérünket, magamhoz veszem a szót.
- Ahogy te is tudtad előre, hogy jövünk. Éreztél bennünket, nem igaz? Ez oda-vissza működik. Ez az egyik hogy is fogalmazzak...sajátosságunk. - épp csak kiejtem a számon ezt a mondatot, már el is kap az életérzés. Egy másik testvérünk jár a közelben.
- Most is érzed, igaz? Ez azt jelenti, hogy még egy testvérünk van a közelben. Nieven. Bármelyik pillanatban megérkezhet. - teszem hozzá. Húgunk tökéletes percet választott arra, hogy erre járjon. Legalább élesben is tudtuk Alastornak demonstrálni ezt a képességet. Asaliah kérésének eleget téve beljebb lépek és helyet foglalok a kanapén. Természetesen az ajtó nem marad a helyén, ismét bedől nagyot csattanva a padlón. Mielőtt még válaszra nyithatnám a szám Asaliah kérdésére, Nieven is csatlakozik köreinkbe és leviatántól nem megszokott módon a füstölgő szőkeség nyakába ugrik. Akkor már sejtem, hogy én sem maradok ki ebből a körből. A következő pillanatban már rajtam csimpaszkodik.
- Rég láttalak húgom. - paskolom meg a feje búbját gyengéden, sajnos csak ennyi telik tőlem. Nem vagyok az az ölelgetős fajta, de eddig úgy tudtam, egyikőnk sem az. Talán az új kor hozománya ez az ölelkezősdi.
- Szóval te voltál az, akibe a múltkor belebotlott. Ha jól sejtem, neked sem hitt. - intézem szavaim húgomhoz, miután kimászott a nyakamból, majd ismét Asaliahra esik a pillantásom.
- Van egy teóriám, hogyan hozhatnánk vissza az emlékeit, de ahhoz az kell, hogy közreműködőbb legyen és ne szaladjon el előlünk minden egyes alkalommal. Ez a macska-egér játék őszintén szólva kellemetlen arról nem is beszélve, hogy merő időpazarlás. Én megértem, hogy ő nem emlékszik ránk, neki most minden új és idegenek vagyunk a számára, de pont azért vagyunk itt, hogy segítsünk neki megérteni a teste működését, önmagát. Bizonyára már magad is észrevetted, hogy Alastor igencsak...különleges képességek birtokában van. Hidd el nekem, rajtunk kívül más nem fog tudni magyarázattal szolgálni a számára. Ami pedig a rosszakarást illeti. Már megtehettük volna az elmúlt pár hétben, ha valóban az lenne a célunk, de nem az. Miért is akarnék ártani a véremnek? - teszem fel a következő logikus kérdést. Ha ártó szándékkal érkeztem volna, akkor eleve nem kopogtam volna. Nem minden esetben vagyok gavallér. Asaliah kérésére csak bólintok. Az ő otthona, azt tesz, amit szeretne. Azért érzem a szavai mögött megbúvó enyhe neheztelést Nieven megjegyzése miatt. Miután elvonultak, felsóhajtok.
- Nem könnyítitek meg a dolgunkat, nem igaz? Tudom, hogy nem úgy értetted Nieven, de máskor kérlek fogalmazz pontosabban, hogy ne kérje ki magának Alastor asszonya. Elvégre nem ismerjük őt, nem kellene mindjárt magunk ellen hangolnunk. - reagálom le az előzőeket halkan, hogy ne szűrődjön be a szobába. Gondolom már így is megvan rólunk a nő véleménye. Remélem nem fogjuk tetézni. Nievenről a pillantásom Asterinre esik.
- Te pedig kérlek gondolj a receptjeidre. Ha továbbra is mindenfélét összehordasz, akkor búcsút inthetsz a főzeteidnek, csak szívhatod továbbra is a szárított füveidet. Gondolom nem éred be csak annyival. - jelentem ki tényszerűen a dolgokat, majd várom, hogy visszatérjen fivérünk és asszonya. Ismét magamhoz ragadom a szót, mielőtt még megszólalna a két húgom vagy bármi, a nő szemei számára sokkolót tennének.
- Először is bocsáss meg Asaliah, félreértetted Nievent. Csak arra akart kilyukadni, amire én is. Mi ismerjük őt, a múltját, a képességeit és tudunk neki segíteni. Ezt értette ő jó kezek alatt. Köszönöm, hogy eddig gondoskodtál róla. És ne aggódj Alastor, nem célunk elvinni, elszakítani tőle, látom, mennyire ragaszkodtok egymáshoz, de azzal is tisztában vagyok, hogy szükséged van ránk is. Az elmúlt hetekben sokat gondolkodtam, sok könyvet átbújtam az elméről, és arra jutottam, hogy a legjobb megoldás az lesz, ha újra átélsz egyes eseményeket. Fontosabb eseményeket. Ha ismerős helyeken jársz, ismerős ízeket ízlelsz, szagokat, illatokat szagolsz, akkor nagyobb eséllyel térnek vissza az emlékeid. Meglesz a kapcsolódási pont. Ami pedig a pikkelyeket illeti...- fordulok vissza ismét asszonyához. - nem csak az a közös bennünk. - felelem, miközben félig leeresztem az illúziót. Mindkét karom, a homlokom, a gerincem és a lábaim is pikkelyesek, nyilván az utóbbiakat takarja a ruha, de ha bizonyítékot akar, hát láthatja. Ennél több kígyóvonást egyelőre én nem mutatok meg magamból.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 9:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Alastor, Ahriman, Asterin, Nieven & Asaliah


M
iután hazaértem és elterveztem, hogy kicsit lelazulok, Alastor távozása után egy kellemesen meleg habfürdőre szántam rá magam, ám elkényelmesedésem nem tartott túlzottan sokáig. Mi több, a végére már egyedül sem voltam. Egyszerűen annyira meglepődtem, hogy a fiú felbukkant a lábaim között, hogy hirtelen fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek a helyzettel. Na meg amikor kihúzta a dugót is a kádból... Nos, nyilván ez egy érdekes lépés a részéről. Végül felülkerekedek a megilletődöttségemen és ahogy Alastor elfordul én kimászok a kádból, hogy magamra kapjam a fürdőköntöst. Összeszedve magam egy törölközőt nyújtok felé és kérdésekkel kezdem el bombázni, eltekintve az igen kínos megjelenésétől.
-Várj, most már szektások?-egy pillanatra értetlenség fut át az arcomon, testsúlyomat helyezve egyik lábamról a másikra billegek kicsit, még mindig egy szál köntösben ácsorgok a férfi előtt aki immár kilépve a kádból haját szárítja a felkínált törölközővel. Látom rajta a zavart és annyira vágyom segíteni neki, de jelenleg nem tudom mit kezdhetnék ezzel, így lassan a nappaliba indulok s ha Alastor utánam sétál, úgy az asztal környékén fordulok ismét felé. Itt hangzik el következő kérdésemre a felelet.
-Hát, csak úgy tudhatjuk meg, ha rá kérdezünk egyszer. De addig tegyük félre ezt a dolgot.-felelek óvatosan, nem zárva ki a tényt, hogy egyszer biztosan összefutunk velük és persze szavaim mögött rejlik, hogy legközelebb nem lesz a fiú egyedül. Épp ki is mondanám, hogy ne izguljon megoldjuk együtt, mikor hirtelen kopognak az ajtón.
-Itt? Ők? Honnan... honnan tudod, átlátsz az ajtón?-kapom Alastor felé a fejem, de ekkor az ajtó egy az egyben kiborul a helyéről.
-Mi a...?-kígyó szerű mozdulattal fordítom a fejem otthonom földön puffanó ajtaja felé, miközben ösztönösen lépek egyet lakótársamhoz közelebb. Alastor gyorsan azonosítja az ajtóban álló fószert én pedig alig láthatóan biccentek, hogy vettem az adást. Az Ahrimanként bemutatkozó férfi láthatóan illedelmes, bemutatva a nőt is maga elé tessékeli és így lépnek be a kis előszobába.
-Viszont kívánom a szebb napot. Persze, természetes, csak lépjenek beljebb... Asaliah vagyok!-húzom ki magam kicsit és gyanúsan méregetem a belépő kettest. A kishölgy közelebb sétál és előbb Alastorhoz lép, majd engem vesz szemügyre. Közelségén cseppet megilletődök, így hátrálok egy újabb lépést és ennek következményeképp ütődök Alastor mellkasának. Miközben ő egy igen érdekes dolgot súg oda nekem. Még hogy beszervezni? Nem teljesen erre gondolt Asterin, úgy hiszem. De ezt majd később elmagyarázom lakótársamnak is.
-Öhm... ti ezt családnak hívjátok?-nyúlok finoman a felém nyújtott kéz felé, majd ahogy tenyereink összeérnek, szorosabban fogom meg a kezét és reflexszerűen fordítgatni kezdem a kis kacsót, hogy megnézzem a nő nem-e visel olyan pikkelyeket, mint Alastor.
-Hagyd csak az ajtót, majd a karbantartó megoldja!-legyintek szabad kezemmel, majd ha nem találok semmi furcsát Asterin karján, úgy elegedem és hagyom had gyújtson rá kényelmesen.
-Hamutál a konyhában van. Szolgáld ki magad nyugodtan.-mutatok az említett helység felé, majd ha a nő úgy dönt, hogy utána jár, úgy a tárgyat a konyhapult szélén találja. Bár nem azért van, mert én dohányoznék, de vannak olykor vendégeim, akik viszont igen. Ezután ismét a szőrmók felé pillantok.
-Hogyan oldható meg, hogy visszatérjenek az emlékei? És mi a biztosíték rá, hogy nem akartok rosszat?-kérdezek rá ahogy ujjaim végül Alastor kézfejére kulcsolódnak.
-Ahriman, kérlek, foglalj helyet. Szívesen meghallgatnám ezt a dolgot, mert engem is érdekel.-intek kezemmel a kanapé felé, lényegében elférünk mind. De az meg sem fordul a fejemben, hogy Alastort elengedjem. Ennek örömére pedig újabb személy lép be az otthonomba (HA Ahriman helyet foglal a kanapémon, az ajtó ismét megadja magát és kidől a helyéről) körbe öleli a két érkezettet, majd Alastor felé is intéz pár szót. Azt hiszem a női tesóknak furcsa, hogy Alasor nővel van. Mélyről jövő sóhaj szakad fel belőlem ennek kapcsán, ahogy a lány közli, hogy lakótársam nem tétlenkedett.
-Bevallom, én segítettem neki...-köszörülöm meg a torkom, majd a frissen érkezett is bemutatkozik.
-Örvendek Nieven. Asaliah vagyok.-biccentek felé, és széles mosolyával körbeölelt mondatára felvonom tökéletes szemöldököm.
-Alastor eddig is jó kezekben volt!-hangomban egy kis él érződik, Ők nem voltak itt, amikor meghalt... Nem sírtak felette és nem élték át az elveszítése miatt érzett sokkot...
-Elnézésetek kérjük. Szeretnék felöltözni ha már ilyen szépen összegyűltünk... Családként!-nyomom meg az utolsó szót, majd karon ragadva Alastort a szobámba húzom. Az ajtót becsukva mögöttünk a kulcsot is elfordítom.
-Ez tényleg őrület!...-suttogom ahogy a szekrényemhez lépek és előkeresem a fehérneműt, a farmert és egy fekete hosszú ujjú felsőt is. A fésülködőasztalról elvéve egy hajgumit kontyba fogom nedves tincseimet, majd nemes egyszerűséggel bontom szét a köntöst, hogy magamra kapjam a ruháimat.
-Tényleg nagyon elszántak. De... Figyelj rám, itt az alkalom, ha tényleg meg szeretnél tudni valamit a veled történt dolgokról... Kérdezned kell. Én itt leszek veled, nem hagylak velük egyedül, rendben?-húzom át végül a fejemen a felsőt, majd Alastor elé lépve kezeim közé fogom az arcát.
-Bízz bennem. Talán egy lépéssel közelebb kerülsz az igazsághoz! Készen állsz?-pillantok szemeibe melegen, miközben kiveszem kezéből a törölközőt ha még fogja azt. Ismét kattan a zár és automatikusan kulcsolom ujjaimat a férfi kezébe miközben kilépünk a szobából.
-Tehát ott tartottunk, hogy az emlékei... Teljesen vissza kaphatja őket? De ami engem valójában érdekel... Bizonyítsátok be, hogy tényleg a testvérei vagytok! Ti is... nektek is van Pikkelyszerű bőrelváltozásotok?-állok meg végül vendégeink előtt.

Zene: Társ a bajban
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 24, 2020 8:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Könyv-vadászat II.
Asaliah, Ahriman, Asterin, Nieven & Alastor
zSNV8NX.gif
A piactéren újra feltűnik a két tesó. Még az előző találkozást sem igazán dolgozta fel és nem érzi magát készen egy újabbra, ezért hirtelen ötlettől vezérelve egy pocsolyán keresztül készül gyors távozásra, a piacolók szeme láttára. Gondolja párszor már bejött, talán most is be fog. Első ugrása nem arat sikert, de néhány halandót jó kedvre derít vele. Ám a következő pocsolya mégis magába fogadja, mikor erősen Asaliah lakására gondol. Arra azonban nem számít, hogy a vizes átjáró ezúttal a fürdőkádba, a habfürdőző Asaliah lábai közé vezet. Kissé megilletődve fogadja a tényt, de nem gondolkodik sokat, reflexszerűen nyúl a láncért és egy határozott mozdulattal rángatja ki a dugót a helyéről. Csak azután merül fel benne, hogy talán megvárhatta volna, hogy a lány kiszálljon, mikor a víz bugyogó hanggal tűnik el a lefolyóban és csak ő, a pucér angyalnő és az oszladozó hab marad. Asaliah kikecmereg a kádból, magára kapja a köntösét, míg albérlője tekintetét fixen a lefolyólyukon tartja és csak akkor pillant fel, amikor a nő egy törölközőt nyújtva felé szól.
-Nem tudom, de úgy néz ki ezek a szektások nem adják fel. - feleli elvéve a finom frottírt, majd széthajtva azt mászik ki a linóleumra és haját dörzsölve szárítkozik. Alastor mesélt az angyalnőnek a spanyol negyedben tett különös látogatásáról, ahol két idegenbe futott, akik testvéreinek vallották magukat. Elég meggyőzőek voltak, az Asterin nevű nő még halványan derengett is neki valahonnan, de a könyves muksóról semmi emléke nem volt. A lehetőséget, hogy közös árvaházban nevelkedtek mindketten tagadták, azt pedig hogy ugyanazon apa és anya leszármazottjai legyenek, meglehetősen hihetetlen a negyedik számára. Hiszen elég csak rájuk nézni, nem is hasonlítanak. Így egyetlen ésszerű okot tud arra, miért nevezhetik egymást fivérnek és nővérnek. Ezek az alakok szektások. Mióta magához tért a díszkáposzták között, hallott már néhány dolgot az efféle bálványimádó közösségekről, ahová belépni könnyű, viszont kiszállni nem engednek. Alastor majdnem biztos benne, hogy egykor Ő maga is szektatag volt és az Ő testvériségéhez tartozott. Talán ezért is veszthette el az emlékeit, menekülés közben érte valami komoly koponyasérülés, aminek okán most néhány apróságon kívül semmire sem emlékszik. Azok ketten pedig azért lehetnek a nyomába, hogy visszavigyék. "Ők is tudnak így közlekedni ahogy te? Azért húztad ki a dugót?" Hangzik a nő kérdése.
-Nem...vagyis, nem tudom biztosan. Inkább nem bíztam a véletlenre. - feleli, majd Asaliah következő kérdésére bólintással felel, de magyarázatot arra, miként lehetséges ez vagy hogyan működik nem adhat. Fogalma sincs, mitől függ, hogy olykor lazán átléphet a sártócsán, máskor meg csak topog benne. Mielőtt szavakkal is kifejthetné, ötlete sincs hogyan működik a képessége, rájuk kopogják az ajtót.
-Itt vannak. - jegyzi meg, mielőtt Ahriman ökle először érintené a fadeszkát. Rá tör egy ismerős érzés, meggyőződése, hogy a szektások jelenlétét érzi. Épp csak gondolat szintjén vetődik fel a gyors kiútkeresés, mert ideje sincs, hogy figyelmét az ablak irányába fordítsa, mérlegelve azt, mint lehetséges egérutat, az ajtó hirtelen kimozdul a helyéről.
-A ponyvás csávó. - suttogja halkan az angyalnőnek, mikor meglátja a szőrös fószert, aki hátával támasztja meg a helyéről kimozdult ajtószerkezetet. Közben bemutatja a vele tartó szektatársát is, majd tudatja jövetelük célját. Visszacsalnák Alastor elveszett emlékeit. Asterin kérdésére egy határozott bólintással felel. Még szép, hogy azt hitte, megléphet előlük, hiszen nem rég a spanyol negyedben is sikerült kereket oldania. Miért ne hitte volna, hogy ezúttal is szerencsével jár?
-Hogy? Hogyan találtatok meg? - kérdezi értetlenül ráncolva szemöldökét, miközben a szőke alaposan és látványosan méri fel főbérlőjét. Aztán elejt egy furcsa mondatot az ízlésére vonatkozóan, majd üdvözli a családban, így közelebb hajolva Asaliahhoz halkan annyit mond: Nem értem miről beszél, de szerintem téged is be akarnak szervezni. Épp csak elmotyogja gondolatát, mikor újabb "testvér" toppan be az ajtón. Nieven, róla el tudja hinni, hogy vérségi kötelék fűzi össze őket. Figyeli, ahogy végig ölelgeti a szektásokat, egyértelmű jelét adva, hogy ismeri őket valahonnan.
-Mit kerestek itt? - gyanakodva figyeli a váratlan hármast.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Nieven


Jeruzsálem - Page 2 Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 22, 2020 4:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Könyvvadászat 2
───────────── ────────────
A legfőbb szégyellni való tény testvéreim majdnem teljes elhanyagolása volt. Megszereztem, illetve Athannal megszereztünk egy darabot a könyvből, mégse haladtam egyéb téren előre a legfontosabb feladatunkkal. Szomorú, de én is pont úgy jártam, mint a testvéreim, csak én szinte fel se ismertem. Nekiálltam építgetni a saját kis birodalmam. Persze nem a hatalmas, pompázó földterületben, pénzben, aranyban és szolgában gazdag fajtából, az sose volt igazán az én terepem. Hanem a kapcsolatok és ismeretek terén. Majdnem teljesen sikerült már feltérképeznem eme láda utáni világot. Ugyan ennek-annak a pontos működése továbbra is homályos, mégis, lassan minden kirakósdarab a helyére kerül. Emellett pedig a démoni kapcsolataim, na meg félig Carán keresztül a New York-i kapcsolataim is pazar virágot bontottak. A haladás tehát tisztán érezhető volt, még a Belethes visszaesés ellenére is, azonban a legfontosabb kimaradt.
Mielőtt elmentünk a könyvvért, összefutottam Alastorral. Szégyenletes, hogy otthagytam! A gondjaimba kellett volna vennem! De akkor is csak a saját céljaim után loholtam. Na jó, a könyv hozzánk került, talán mégis bocsánatos bűn volt lelépnem akkor segítség nélkül. Utána meg rengeteg dolgom lett… Mostanra viszont ha tetszett, ha nem, ideje volt rávennem magam a cselekvésre. Kicsit úgy tűnt, Alastor nem nagyon akar hallani rólunk, a testvéreiről. Nehezemre esett elhinni, hogy tényleg valahogy zárolódtak az emlékei. Ha megtudom, hogy egy nyomorult tollas kutyult bele az elméjébe, ízekre szedem azt a pörköltnek valót! Mikor találkoztunk komolynak tűnt, hiszen középső bátyámmal sosem voltunk rosszban, hogy ilyen csínyt süthessen el.
Döbbenten torpanok meg a hirtelen a semmiből elém vetődött oszlop látványára, visszahőkölök, s ennek eredményeképpen kis híján le is fejelem. Zavart pislogással veszem szemügyre a merénylőmet. Megint nyakig merültem a gondolataimban...  Lassan realizálom, hogy hiába bámulom oly’ kíméletlenül, egyszerűen nem hajlandó kitérni előlem, így nagy kegyesen magam kerülöm meg.
Lassan megérkezem, már olyan közel vagyok… nyúlok gondolatban a testvérem után, s kishíján orra bukom a következő felismeréstől. Nincs egyedül! Legszívesebben táncreperdülnék - na jó, azt azért mégse, de elégedett vagyok -, hogy hamár én ilyen szörnyű testvér is voltam, legalább Asterinnek és Ahrimannak eszébe jutott testvérük körmére nézni. Lépteimet futásig szaporázom - ezúttal veszem a fáradságot arra, hogy figyeljek is, hova lépek -, alig várom, hogy végre megpillanthassam őket. Sok volt a magány, s az ármány. Igazán együtt vagyunk erősek.
- Asterin! - vetem magam a nővérem nyakába. Már a kapuban eldöntöttem, hogy hagyom kiáramlani a belsőmből azt a kellemes, lelkes, s boldog érzést, amit jelenlétük okoz. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyesmi előfordulhat velem, most mégis maximális lelkesedéssel szorítom magamhoz a nővérem. Azért túlzásba nem esek, a következő pillanatban már Ahriman nyakában lógok. - Ahriman! - nem vagyok rest a képébe is vigyorogni. Kezdem értékelni ezt az ölelés dolgot, talán mégiscsak tudnak valamit az emberek… Bejutásom módja a legegyszerűbb, követem testvéreim mozgását, így ha az ajtó nem alkalmas az érkezésre, hát nem vagyok rest az ablakot választani. Az utóbbi időben egészen visszaerősödtem fizikailag is, így saját testem felemelése nem jelent problémát.
- Téged is üdvözöllek Alastor, elveszett bátyám. Gondolom az ölelést nem igényled - torpanok meg másik két testvérem mellett. Valószínűleg az előző kettő se feltétlen volt oda kis kirohanásomért, de ami jár, az jár. Talán kezdem magamban helyretenni, amit anyám elrontott, s ennek bizony ők az elszenvedői. - Ohh, látom nem tétlenkedtél Alastor! - pislantok meglepedten vele lévő, köntösös nőre. Hihetetlen, hogy ő is úgy hajkurássza a nőket, mint az emberi férfiak. Vagy az asszonya lenne, mint anno Ahrimannak volt a boszorkánya? Nem hagyom kiülni az arcomra ekörül keletkezett zavartságomat, inkább a mágiával enyhén bíró hölgyet veszem figyelmem központjába. - Nieven vagyok, szintén rokon - volt szerencsém elcsípni testvéreim utolsó szavait, s nem látom értelmét a titkolózásnak. - Ne aggódj Alastor, mostmár jó kezekben leszel - küldök felé széles, ártatlanul kislányos mosolyt, amely éles ellentétben áll az első találkozásunkkor az arcán elhelyezett hatalmas taslival.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 13, 2020 6:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Családi banzáj
Az őszinteséget megvallva semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez, de magamnak is be kellett látnom szükségem volt Alastor tudására. A növények gondozásában otthon voltam, de sajnos az egykori receptek a még mindig fivérem fejében voltak, vagyis pont az volt a baj, hogy ott sem. Ez az egyetlen ok, hogy mikor Ahriman fivérem megjelent az ajtónk előtt nem vágtam rá azzal a lendülettel, amivel kinyitottam. Gyűlöltem, hogy mindig elvesztem a városban, ha kimozdultam a kalitkámból, de rá kellett jönnöm, hogy ez egy hasznos tény is egyben, így volt esélyem kihúzni magam gyógyász fivérünk felkutatásának nehezebbik részéből. Mire legidősebb fivéremmel újra találkoztam, már kész tervvel állt elő. Elmesélt mindent, amit Alastorrol tudni lehet mostanság.
- Én is illedelmesen szoktam kopogni. Csak néha erőteljesebben – vonom meg érdektelenül a vállam. – Azzal szerintem már amúgy is elkéstünk, de legyen ahogy akarod – válaszolom, mikor elindulunk testvérünk felkeresésére. Szinte már futok utána, mert míg ő lép egyet az nekem legalább három lépésembe telik. Hirtelen megáll a piactér közepén, mire sikeresen felkenődök a hátára.
- Ne állj meg ilyen hirtelen – förmedek rá, mire közli, hogy fivérünk ott áll a pékség előtt. Helyre rakva az arc szerkezetemet követem Ahrimant.
- Alastor – szólalok meg, de addigra ő már észrevesz minket és egy kenyér rúddal hadonászva hátrál tőlünk.
- És még engem tartasz őrültnek? – vonom fel a szemöldököm gúnyos megnyilvánulásom közben. Majd magam előtt összefont karokkal érdeklődve nézem testvérünk mutatványozását. Az első tócsába ugrását követően hangos kacagásba török ki. Már alig kapok levegőt, így bátyám kabátjába kapaszkodva maradok talpon, miközben a másik kezemmel a térdemet csapkodom. Nem én vagyok az egyetlen a körénk gyűlt tömeg legjavából hasonló reakciót váltott ki a jelenet, egészen addig míg a következő tócsa el nem nyeli.  Kell pár perc, meg fivérem lekezelő tekintete, hogy összetudjam magam kaparni. Egy torokköszörülést követően felegyenesedve, de még mindig a nevetéssel küzdve követem Ahrimant Alastor lakhelyéig. Szóval a kopogás… nem kapok rá esélyt, hogy az én módszeremmel történjen a dolog, de így is elég szórakoztatóra sikerül, mikor rájuk dől az ajtó. A számszélébe harapva szinte öklendezésnek hat, ahogy próbálom elfojtani az újabb nevető görcsömet, miközben szemezek az ifjú párral a lakáson kívülről. Megemelem a kezem fivérem tartójának magasságába és egy laza csukló mozdulattal egy nem fájdalmas, de annál csattanósabb taslival díjazom a mutatványt.
- Üdv – ugrok át az ajtón egy táncosnő kecsességével, majd fivérem helyettem is megejti a bemutatkozás.
- Azt hitted igaz, hogy eltudsz előlünk bújni – veregetem meg a vállát a vizes férfinek, majd őszinte érdeklődéssel lépek a nő elé. – Hm… - gondolkodok el, miközben tetőtől talpig zavaróan végig mérem. – Nem is tudtam, hogy van ízlésed – bólogatok elismerően, míg Ahriman az ajtóval bajlódik, végül a legegyszerűbb megoldást válassza önön súlyát használja támaszként.
-Egyébként üdv a kicsit sem szokványos családban – nyújtok kezet a nőnek, majd előhalászok egy szálat a magam által termesztett és tekert vidámságomból és kérdés nélkül pofátlanul egy csettintéssel meggyújtom. Dudolászva foglalok helyet a legközelebb elhelyezkedő ülő alkalmatosságon.
- Pont, ahogy a szőrös képű mondja – csettintek az ujjaimmal az említett felé. Kimondottan örülnék, ha nem tartana hosszú ideig a dolog, mert szeretnék sietősen visszatérni a megszokott semmittevésemhez és a magam fontos dolgaihoz, valami nagyszerű és lehetőleg kellően bódító recepttel a kezemben.
credit
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2