Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


Jeruzsálem - Page 2 VeZBn48
Jeruzsálem - Page 2 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
110
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 9:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Alastor, Ahriman, Asterin, Nieven & Asaliah


M
iután hazaértem és elterveztem, hogy kicsit lelazulok, Alastor távozása után egy kellemesen meleg habfürdőre szántam rá magam, ám elkényelmesedésem nem tartott túlzottan sokáig. Mi több, a végére már egyedül sem voltam. Egyszerűen annyira meglepődtem, hogy a fiú felbukkant a lábaim között, hogy hirtelen fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek a helyzettel. Na meg amikor kihúzta a dugót is a kádból... Nos, nyilván ez egy érdekes lépés a részéről. Végül felülkerekedek a megilletődöttségemen és ahogy Alastor elfordul én kimászok a kádból, hogy magamra kapjam a fürdőköntöst. Összeszedve magam egy törölközőt nyújtok felé és kérdésekkel kezdem el bombázni, eltekintve az igen kínos megjelenésétől.
-Várj, most már szektások?-egy pillanatra értetlenség fut át az arcomon, testsúlyomat helyezve egyik lábamról a másikra billegek kicsit, még mindig egy szál köntösben ácsorgok a férfi előtt aki immár kilépve a kádból haját szárítja a felkínált törölközővel. Látom rajta a zavart és annyira vágyom segíteni neki, de jelenleg nem tudom mit kezdhetnék ezzel, így lassan a nappaliba indulok s ha Alastor utánam sétál, úgy az asztal környékén fordulok ismét felé. Itt hangzik el következő kérdésemre a felelet.
-Hát, csak úgy tudhatjuk meg, ha rá kérdezünk egyszer. De addig tegyük félre ezt a dolgot.-felelek óvatosan, nem zárva ki a tényt, hogy egyszer biztosan összefutunk velük és persze szavaim mögött rejlik, hogy legközelebb nem lesz a fiú egyedül. Épp ki is mondanám, hogy ne izguljon megoldjuk együtt, mikor hirtelen kopognak az ajtón.
-Itt? Ők? Honnan... honnan tudod, átlátsz az ajtón?-kapom Alastor felé a fejem, de ekkor az ajtó egy az egyben kiborul a helyéről.
-Mi a...?-kígyó szerű mozdulattal fordítom a fejem otthonom földön puffanó ajtaja felé, miközben ösztönösen lépek egyet lakótársamhoz közelebb. Alastor gyorsan azonosítja az ajtóban álló fószert én pedig alig láthatóan biccentek, hogy vettem az adást. Az Ahrimanként bemutatkozó férfi láthatóan illedelmes, bemutatva a nőt is maga elé tessékeli és így lépnek be a kis előszobába.
-Viszont kívánom a szebb napot. Persze, természetes, csak lépjenek beljebb... Asaliah vagyok!-húzom ki magam kicsit és gyanúsan méregetem a belépő kettest. A kishölgy közelebb sétál és előbb Alastorhoz lép, majd engem vesz szemügyre. Közelségén cseppet megilletődök, így hátrálok egy újabb lépést és ennek következményeképp ütődök Alastor mellkasának. Miközben ő egy igen érdekes dolgot súg oda nekem. Még hogy beszervezni? Nem teljesen erre gondolt Asterin, úgy hiszem. De ezt majd később elmagyarázom lakótársamnak is.
-Öhm... ti ezt családnak hívjátok?-nyúlok finoman a felém nyújtott kéz felé, majd ahogy tenyereink összeérnek, szorosabban fogom meg a kezét és reflexszerűen fordítgatni kezdem a kis kacsót, hogy megnézzem a nő nem-e visel olyan pikkelyeket, mint Alastor.
-Hagyd csak az ajtót, majd a karbantartó megoldja!-legyintek szabad kezemmel, majd ha nem találok semmi furcsát Asterin karján, úgy elegedem és hagyom had gyújtson rá kényelmesen.
-Hamutál a konyhában van. Szolgáld ki magad nyugodtan.-mutatok az említett helység felé, majd ha a nő úgy dönt, hogy utána jár, úgy a tárgyat a konyhapult szélén találja. Bár nem azért van, mert én dohányoznék, de vannak olykor vendégeim, akik viszont igen. Ezután ismét a szőrmók felé pillantok.
-Hogyan oldható meg, hogy visszatérjenek az emlékei? És mi a biztosíték rá, hogy nem akartok rosszat?-kérdezek rá ahogy ujjaim végül Alastor kézfejére kulcsolódnak.
-Ahriman, kérlek, foglalj helyet. Szívesen meghallgatnám ezt a dolgot, mert engem is érdekel.-intek kezemmel a kanapé felé, lényegében elférünk mind. De az meg sem fordul a fejemben, hogy Alastort elengedjem. Ennek örömére pedig újabb személy lép be az otthonomba (HA Ahriman helyet foglal a kanapémon, az ajtó ismét megadja magát és kidől a helyéről) körbe öleli a két érkezettet, majd Alastor felé is intéz pár szót. Azt hiszem a női tesóknak furcsa, hogy Alasor nővel van. Mélyről jövő sóhaj szakad fel belőlem ennek kapcsán, ahogy a lány közli, hogy lakótársam nem tétlenkedett.
-Bevallom, én segítettem neki...-köszörülöm meg a torkom, majd a frissen érkezett is bemutatkozik.
-Örvendek Nieven. Asaliah vagyok.-biccentek felé, és széles mosolyával körbeölelt mondatára felvonom tökéletes szemöldököm.
-Alastor eddig is jó kezekben volt!-hangomban egy kis él érződik, Ők nem voltak itt, amikor meghalt... Nem sírtak felette és nem élték át az elveszítése miatt érzett sokkot...
-Elnézésetek kérjük. Szeretnék felöltözni ha már ilyen szépen összegyűltünk... Családként!-nyomom meg az utolsó szót, majd karon ragadva Alastort a szobámba húzom. Az ajtót becsukva mögöttünk a kulcsot is elfordítom.
-Ez tényleg őrület!...-suttogom ahogy a szekrényemhez lépek és előkeresem a fehérneműt, a farmert és egy fekete hosszú ujjú felsőt is. A fésülködőasztalról elvéve egy hajgumit kontyba fogom nedves tincseimet, majd nemes egyszerűséggel bontom szét a köntöst, hogy magamra kapjam a ruháimat.
-Tényleg nagyon elszántak. De... Figyelj rám, itt az alkalom, ha tényleg meg szeretnél tudni valamit a veled történt dolgokról... Kérdezned kell. Én itt leszek veled, nem hagylak velük egyedül, rendben?-húzom át végül a fejemen a felsőt, majd Alastor elé lépve kezeim közé fogom az arcát.
-Bízz bennem. Talán egy lépéssel közelebb kerülsz az igazsághoz! Készen állsz?-pillantok szemeibe melegen, miközben kiveszem kezéből a törölközőt ha még fogja azt. Ismét kattan a zár és automatikusan kulcsolom ujjaimat a férfi kezébe miközben kilépünk a szobából.
-Tehát ott tartottunk, hogy az emlékei... Teljesen vissza kaphatja őket? De ami engem valójában érdekel... Bizonyítsátok be, hogy tényleg a testvérei vagytok! Ti is... nektek is van Pikkelyszerű bőrelváltozásotok?-állok meg végül vendégeink előtt.

Zene: Társ a bajban
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


Jeruzsálem - Page 2 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Jeruzsálem - Page 2 52389783a1d03316aa4285860f64080c9cd82fcf
>> Aisha <<
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 24, 2020 8:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Könyv-vadászat II.
Asaliah, Ahriman, Asterin, Nieven & Alastor
zSNV8NX.gif
A piactéren újra feltűnik a két tesó. Még az előző találkozást sem igazán dolgozta fel és nem érzi magát készen egy újabbra, ezért hirtelen ötlettől vezérelve egy pocsolyán keresztül készül gyors távozásra, a piacolók szeme láttára. Gondolja párszor már bejött, talán most is be fog. Első ugrása nem arat sikert, de néhány halandót jó kedvre derít vele. Ám a következő pocsolya mégis magába fogadja, mikor erősen Asaliah lakására gondol. Arra azonban nem számít, hogy a vizes átjáró ezúttal a fürdőkádba, a habfürdőző Asaliah lábai közé vezet. Kissé megilletődve fogadja a tényt, de nem gondolkodik sokat, reflexszerűen nyúl a láncért és egy határozott mozdulattal rángatja ki a dugót a helyéről. Csak azután merül fel benne, hogy talán megvárhatta volna, hogy a lány kiszálljon, mikor a víz bugyogó hanggal tűnik el a lefolyóban és csak ő, a pucér angyalnő és az oszladozó hab marad. Asaliah kikecmereg a kádból, magára kapja a köntösét, míg albérlője tekintetét fixen a lefolyólyukon tartja és csak akkor pillant fel, amikor a nő egy törölközőt nyújtva felé szól.
-Nem tudom, de úgy néz ki ezek a szektások nem adják fel. - feleli elvéve a finom frottírt, majd széthajtva azt mászik ki a linóleumra és haját dörzsölve szárítkozik. Alastor mesélt az angyalnőnek a spanyol negyedben tett különös látogatásáról, ahol két idegenbe futott, akik testvéreinek vallották magukat. Elég meggyőzőek voltak, az Asterin nevű nő még halványan derengett is neki valahonnan, de a könyves muksóról semmi emléke nem volt. A lehetőséget, hogy közös árvaházban nevelkedtek mindketten tagadták, azt pedig hogy ugyanazon apa és anya leszármazottjai legyenek, meglehetősen hihetetlen a negyedik számára. Hiszen elég csak rájuk nézni, nem is hasonlítanak. Így egyetlen ésszerű okot tud arra, miért nevezhetik egymást fivérnek és nővérnek. Ezek az alakok szektások. Mióta magához tért a díszkáposzták között, hallott már néhány dolgot az efféle bálványimádó közösségekről, ahová belépni könnyű, viszont kiszállni nem engednek. Alastor majdnem biztos benne, hogy egykor Ő maga is szektatag volt és az Ő testvériségéhez tartozott. Talán ezért is veszthette el az emlékeit, menekülés közben érte valami komoly koponyasérülés, aminek okán most néhány apróságon kívül semmire sem emlékszik. Azok ketten pedig azért lehetnek a nyomába, hogy visszavigyék. "Ők is tudnak így közlekedni ahogy te? Azért húztad ki a dugót?" Hangzik a nő kérdése.
-Nem...vagyis, nem tudom biztosan. Inkább nem bíztam a véletlenre. - feleli, majd Asaliah következő kérdésére bólintással felel, de magyarázatot arra, miként lehetséges ez vagy hogyan működik nem adhat. Fogalma sincs, mitől függ, hogy olykor lazán átléphet a sártócsán, máskor meg csak topog benne. Mielőtt szavakkal is kifejthetné, ötlete sincs hogyan működik a képessége, rájuk kopogják az ajtót.
-Itt vannak. - jegyzi meg, mielőtt Ahriman ökle először érintené a fadeszkát. Rá tör egy ismerős érzés, meggyőződése, hogy a szektások jelenlétét érzi. Épp csak gondolat szintjén vetődik fel a gyors kiútkeresés, mert ideje sincs, hogy figyelmét az ablak irányába fordítsa, mérlegelve azt, mint lehetséges egérutat, az ajtó hirtelen kimozdul a helyéről.
-A ponyvás csávó. - suttogja halkan az angyalnőnek, mikor meglátja a szőrös fószert, aki hátával támasztja meg a helyéről kimozdult ajtószerkezetet. Közben bemutatja a vele tartó szektatársát is, majd tudatja jövetelük célját. Visszacsalnák Alastor elveszett emlékeit. Asterin kérdésére egy határozott bólintással felel. Még szép, hogy azt hitte, megléphet előlük, hiszen nem rég a spanyol negyedben is sikerült kereket oldania. Miért ne hitte volna, hogy ezúttal is szerencsével jár?
-Hogy? Hogyan találtatok meg? - kérdezi értetlenül ráncolva szemöldökét, miközben a szőke alaposan és látványosan méri fel főbérlőjét. Aztán elejt egy furcsa mondatot az ízlésére vonatkozóan, majd üdvözli a családban, így közelebb hajolva Asaliahhoz halkan annyit mond: Nem értem miről beszél, de szerintem téged is be akarnak szervezni. Épp csak elmotyogja gondolatát, mikor újabb "testvér" toppan be az ajtón. Nieven, róla el tudja hinni, hogy vérségi kötelék fűzi össze őket. Figyeli, ahogy végig ölelgeti a szektásokat, egyértelmű jelét adva, hogy ismeri őket valahonnan.
-Mit kerestek itt? - gyanakodva figyeli a váratlan hármast.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Jeruzsálem - Page 2 Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
190
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 22, 2020 4:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Könyvvadászat 2
───────────── ────────────
A legfőbb szégyellni való tény testvéreim majdnem teljes elhanyagolása volt. Megszereztem, illetve Athannal megszereztünk egy darabot a könyvből, mégse haladtam egyéb téren előre a legfontosabb feladatunkkal. Szomorú, de én is pont úgy jártam, mint a testvéreim, csak én szinte fel se ismertem. Nekiálltam építgetni a saját kis birodalmam. Persze nem a hatalmas, pompázó földterületben, pénzben, aranyban és szolgában gazdag fajtából, az sose volt igazán az én terepem. Hanem a kapcsolatok és ismeretek terén. Majdnem teljesen sikerült már feltérképeznem eme láda utáni világot. Ugyan ennek-annak a pontos működése továbbra is homályos, mégis, lassan minden kirakósdarab a helyére kerül. Emellett pedig a démoni kapcsolataim, na meg félig Carán keresztül a New York-i kapcsolataim is pazar virágot bontottak. A haladás tehát tisztán érezhető volt, még a Belethes visszaesés ellenére is, azonban a legfontosabb kimaradt.
Mielőtt elmentünk a könyvvért, összefutottam Alastorral. Szégyenletes, hogy otthagytam! A gondjaimba kellett volna vennem! De akkor is csak a saját céljaim után loholtam. Na jó, a könyv hozzánk került, talán mégis bocsánatos bűn volt lelépnem akkor segítség nélkül. Utána meg rengeteg dolgom lett… Mostanra viszont ha tetszett, ha nem, ideje volt rávennem magam a cselekvésre. Kicsit úgy tűnt, Alastor nem nagyon akar hallani rólunk, a testvéreiről. Nehezemre esett elhinni, hogy tényleg valahogy zárolódtak az emlékei. Ha megtudom, hogy egy nyomorult tollas kutyult bele az elméjébe, ízekre szedem azt a pörköltnek valót! Mikor találkoztunk komolynak tűnt, hiszen középső bátyámmal sosem voltunk rosszban, hogy ilyen csínyt süthessen el.
Döbbenten torpanok meg a hirtelen a semmiből elém vetődött oszlop látványára, visszahőkölök, s ennek eredményeképpen kis híján le is fejelem. Zavart pislogással veszem szemügyre a merénylőmet. Megint nyakig merültem a gondolataimban...  Lassan realizálom, hogy hiába bámulom oly’ kíméletlenül, egyszerűen nem hajlandó kitérni előlem, így nagy kegyesen magam kerülöm meg.
Lassan megérkezem, már olyan közel vagyok… nyúlok gondolatban a testvérem után, s kishíján orra bukom a következő felismeréstől. Nincs egyedül! Legszívesebben táncreperdülnék - na jó, azt azért mégse, de elégedett vagyok -, hogy hamár én ilyen szörnyű testvér is voltam, legalább Asterinnek és Ahrimannak eszébe jutott testvérük körmére nézni. Lépteimet futásig szaporázom - ezúttal veszem a fáradságot arra, hogy figyeljek is, hova lépek -, alig várom, hogy végre megpillanthassam őket. Sok volt a magány, s az ármány. Igazán együtt vagyunk erősek.
- Asterin! - vetem magam a nővérem nyakába. Már a kapuban eldöntöttem, hogy hagyom kiáramlani a belsőmből azt a kellemes, lelkes, s boldog érzést, amit jelenlétük okoz. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyesmi előfordulhat velem, most mégis maximális lelkesedéssel szorítom magamhoz a nővérem. Azért túlzásba nem esek, a következő pillanatban már Ahriman nyakában lógok. - Ahriman! - nem vagyok rest a képébe is vigyorogni. Kezdem értékelni ezt az ölelés dolgot, talán mégiscsak tudnak valamit az emberek… Bejutásom módja a legegyszerűbb, követem testvéreim mozgását, így ha az ajtó nem alkalmas az érkezésre, hát nem vagyok rest az ablakot választani. Az utóbbi időben egészen visszaerősödtem fizikailag is, így saját testem felemelése nem jelent problémát.
- Téged is üdvözöllek Alastor, elveszett bátyám. Gondolom az ölelést nem igényled - torpanok meg másik két testvérem mellett. Valószínűleg az előző kettő se feltétlen volt oda kis kirohanásomért, de ami jár, az jár. Talán kezdem magamban helyretenni, amit anyám elrontott, s ennek bizony ők az elszenvedői. - Ohh, látom nem tétlenkedtél Alastor! - pislantok meglepedten vele lévő, köntösös nőre. Hihetetlen, hogy ő is úgy hajkurássza a nőket, mint az emberi férfiak. Vagy az asszonya lenne, mint anno Ahrimannak volt a boszorkánya? Nem hagyom kiülni az arcomra ekörül keletkezett zavartságomat, inkább a mágiával enyhén bíró hölgyet veszem figyelmem központjába. - Nieven vagyok, szintén rokon - volt szerencsém elcsípni testvéreim utolsó szavait, s nem látom értelmét a titkolózásnak. - Ne aggódj Alastor, mostmár jó kezekben leszel - küldök felé széles, ártatlanul kislányos mosolyt, amely éles ellentétben áll az első találkozásunkkor az arcán elhelyezett hatalmas taslival.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Asterin


Jeruzsálem - Page 2 UqNBvq1
☩ Történetem :
☩ Reagok :
25
☩ Rang :
Hatos
☩ Play by :
Jessica Rothe
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 13, 2020 6:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Családi banzáj
Az őszinteséget megvallva semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez, de magamnak is be kellett látnom szükségem volt Alastor tudására. A növények gondozásában otthon voltam, de sajnos az egykori receptek a még mindig fivérem fejében voltak, vagyis pont az volt a baj, hogy ott sem. Ez az egyetlen ok, hogy mikor Ahriman fivérem megjelent az ajtónk előtt nem vágtam rá azzal a lendülettel, amivel kinyitottam. Gyűlöltem, hogy mindig elvesztem a városban, ha kimozdultam a kalitkámból, de rá kellett jönnöm, hogy ez egy hasznos tény is egyben, így volt esélyem kihúzni magam gyógyász fivérünk felkutatásának nehezebbik részéből. Mire legidősebb fivéremmel újra találkoztam, már kész tervvel állt elő. Elmesélt mindent, amit Alastorrol tudni lehet mostanság.
- Én is illedelmesen szoktam kopogni. Csak néha erőteljesebben – vonom meg érdektelenül a vállam. – Azzal szerintem már amúgy is elkéstünk, de legyen ahogy akarod – válaszolom, mikor elindulunk testvérünk felkeresésére. Szinte már futok utána, mert míg ő lép egyet az nekem legalább három lépésembe telik. Hirtelen megáll a piactér közepén, mire sikeresen felkenődök a hátára.
- Ne állj meg ilyen hirtelen – förmedek rá, mire közli, hogy fivérünk ott áll a pékség előtt. Helyre rakva az arc szerkezetemet követem Ahrimant.
- Alastor – szólalok meg, de addigra ő már észrevesz minket és egy kenyér rúddal hadonászva hátrál tőlünk.
- És még engem tartasz őrültnek? – vonom fel a szemöldököm gúnyos megnyilvánulásom közben. Majd magam előtt összefont karokkal érdeklődve nézem testvérünk mutatványozását. Az első tócsába ugrását követően hangos kacagásba török ki. Már alig kapok levegőt, így bátyám kabátjába kapaszkodva maradok talpon, miközben a másik kezemmel a térdemet csapkodom. Nem én vagyok az egyetlen a körénk gyűlt tömeg legjavából hasonló reakciót váltott ki a jelenet, egészen addig míg a következő tócsa el nem nyeli.  Kell pár perc, meg fivérem lekezelő tekintete, hogy összetudjam magam kaparni. Egy torokköszörülést követően felegyenesedve, de még mindig a nevetéssel küzdve követem Ahrimant Alastor lakhelyéig. Szóval a kopogás… nem kapok rá esélyt, hogy az én módszeremmel történjen a dolog, de így is elég szórakoztatóra sikerül, mikor rájuk dől az ajtó. A számszélébe harapva szinte öklendezésnek hat, ahogy próbálom elfojtani az újabb nevető görcsömet, miközben szemezek az ifjú párral a lakáson kívülről. Megemelem a kezem fivérem tartójának magasságába és egy laza csukló mozdulattal egy nem fájdalmas, de annál csattanósabb taslival díjazom a mutatványt.
- Üdv – ugrok át az ajtón egy táncosnő kecsességével, majd fivérem helyettem is megejti a bemutatkozás.
- Azt hitted igaz, hogy eltudsz előlünk bújni – veregetem meg a vállát a vizes férfinek, majd őszinte érdeklődéssel lépek a nő elé. – Hm… - gondolkodok el, miközben tetőtől talpig zavaróan végig mérem. – Nem is tudtam, hogy van ízlésed – bólogatok elismerően, míg Ahriman az ajtóval bajlódik, végül a legegyszerűbb megoldást válassza önön súlyát használja támaszként.
-Egyébként üdv a kicsit sem szokványos családban – nyújtok kezet a nőnek, majd előhalászok egy szálat a magam által termesztett és tekert vidámságomból és kérdés nélkül pofátlanul egy csettintéssel meggyújtom. Dudolászva foglalok helyet a legközelebb elhelyezkedő ülő alkalmatosságon.
- Pont, ahogy a szőrös képű mondja – csettintek az ujjaimmal az említett felé. Kimondottan örülnék, ha nem tartana hosszú ideig a dolog, mert szeretnék sietősen visszatérni a megszokott semmittevésemhez és a magam fontos dolgaihoz, valami nagyszerű és lehetőleg kellően bódító recepttel a kezemben.
credit
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ahriman


Jeruzsálem - Page 2 XKzqeWT
☩ Történetem :
☩ Reagok :
24
☩ Rang :
3. a sorban
☩ Play by :
Yon González
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 10, 2020 12:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Emlékiratok: A szent város rejtélyei
Frons est animi ianua, avagy a homlok a lélek kapuja. Leviatán szemmel soha sem tudtam megérteni ezt a gondolatmenetet, mert az elméd valóban összeköttetésben lehet a lelkeddel, ezáltal a cselekedeteiddel, de mi is életképesek vagyunk lélek nélkül. Na jó, talán nem mindenki a családban, de ez részletkérdés. Ahogy egyre több időt töltök ebben az új világban, úgy egyre bizonyosabb vagyok az elme fontosságában. Talán ez az oka annak, hogy a ma élő latorok fenyegetőzésképp mindig a fejedre céloznak azzal, ami éppen a kezükben van. Vagy ami a nyakukon. Engem is értek már furcsa szituációk ebben a szokatlan új világban. Példának okáért a kiszabadulásunk után nem sokkal pár akasztófára való, eltakart képű utcakölyök próbált meg az életemre törni. Köszönés és kérdezés nélkül elállta az utam az egyikük, majd egyszerűen megfejelt, de az én homlokom erősebbnek bizonyult az övénél. És míg ő fennakadt szemekkel összeesett előttem, addig én a homlokomat dörzsölgetve pislogtam rá, nem értve, hogy azt most miért is kaptam. Először azt hittem, náluk ez a szokás, így köszönnek kézfogás, vállba veregetés helyett, de hamar rá kellett jöjjek, hogy egészen más a helyzet, főleg, miután a másik csimota valami baseball ütő nevezetű, formára csiszolt fadarabbal esett nekem. Hamar helyretettem a csirkefogó emberpalántákat, akik rettegésben tartották a spanyol negyedet és El Diablo néven, Lucifert éltetve keltettek zavargásokat az utcákon. Az emberek megköszönték a segítségem, úgy híresültem el a környéken, mint a hontalan hős, vagy a szent remete. A könyvtáros még fedelet is biztosított a fejem fölé. De ez hosszú történet, kanyarodjunk vissza a jelenbe, miért is töltök mostanában oly sok időt Asterin húgom társaságában és viselem el a szeszélyeit. A napnál is világosabb volt, hogy nem sikerült meggyőznünk Alastor fivérünket a rokonsági kérdésben. Úgy eltűnt a spanyol negyedben, mint a kámfor. Nem mintha nem találnánk meg könnyedén, valószínűleg még ezzel sincs tisztában. Direkt hagytam neki elég időt emészteni. Elmagyaráztam a tervet húgunknak, aki készségesen felajánlotta a segítségét, bár tegyük hozzá, nem a vére iránti szeretet és tisztelet vezérli, sokkal inkább az önös érdekei. Valahol engem is. Mindkettőnknek érdeke, hogy Alastor visszanyerje az emlékeit. Ez a leviatánok összefogásának alapja. A közös érdek. Viszont úgy döntöttem, ezúttal semmit sem bízok a véletlenre. Mivel Asterin sincs képben a városban és mindig eltéved elmondása szerint, így rá nem apelláltam ezen a téren. Gyalog indultam útnak egymagamban, hogy megtaláljam Alastort helyileg, mivel az emlékezetembe akartam vésni az útvonalat meg a környéket, hogy később majd a vízen keresztül is tudjak közlekedni azon a környéken is. Néha már-már úgy érzem, hogy nem is város ez, mert az általunk megszokott méretekhez képest sokkal hatalmasabb minden. Inkább polisznak mondanám.
Pár órás gyalogos utat követően ráleltem fivérem hollétére és nap-nap után visszatértem megfigyelés céljából. Igazából semmi érdekes nem történt vele, mert alig hagyta el az otthonának nevezett, égbe nyúló bádoglakot. De azt azért sikerült kiderítenem, hogy egy asszonnyal él együtt, aki külön utakon is járhat, mert megfigyeléseim nagy részében nem tartózkodott a bádogvillában. Ezeket az információkat megosztom húgommal is, mielőtt kézen fogva a lakhelyemhez közeli tóba nem ugranánk, hogy utána egy, az Alastor lakhelyéhez közeli csobogó vizéből bukkanjunk elő.
- Először is udvariasan kopogunk, nem rontunk rájuk, rendben? Nem kell elijeszteni a fivérünket, meg az asszonyát se. - szögezem le, mert kinézem Asterinből, hogy lazán rájuk rúgná az ajtót, bekúszna az ablakon keresztül vagy felbukkanna a dézsa fürdővizében. Épp a piactér kellős közepén vágunk át, mikor megpillantom fivéremet a pékműhely előtt.
- Ott van a sütödénél. - bökök a fejemmel az említett stand felé, majd megindulok üdvözlésre készen, ám bennakad a szó, mert fivérem rémült arckifejezéssel megragad egy francia veknit és elkezd előttünk hadonászni vele, mint egy csimota a fakardjával. Összevont szemöldökkel figyelem a mutatványát.
- Ez rosszabb, mint gondoltam. - szólok oda Asterinnek halkan, de érthetően. Felvont szemöldökkel kísérem végig fivérem veknirudas utcai ámokfutását, ami egy kisebb tömeget már körénk vonzott.
Mint egy udvari bolond...Mi lett belőled fivérem? Ez nem te vagy!
Az első tócsakísérlete kudarcba fullad, de elszántan próbálkozva ismét nekilendül és egy pillanattal később eltűnik a társaság szemei elől, álmélkodó és meglepett tekinteteket hagyva maga után. Egy fagyit nyalogató csimota megpróbálja leutánozni, pocsolyáról pocsolyára ugrál, de nem jár sikerrel. A csalódottságtól felhergelve visítani kezd és a fagyit a vízbe hajítja. Sóhajtva megrázom a fejem, majd megmasszírozom a homlokom.
- Ennyit a meglepetésről. Mindegy, mára elég volt ennyi feltűnés egy öt perces út miatt, nem jutott nagy előnyhöz. - jegyzem meg, majd elindulok kikerülve a tócsákat. Körülbelül öt percen belül meg is érkezünk a bádogházhoz. A hajlékuk ajtajához érve koppantok egyet majd még egyet, ám fogalmam sincs arról, hogy a nyílászáró már sokat megélt, elhasznált, így a második koppantásra szó szerint bedől az egész kiesve a keretéből. Meglepetten nézek utána majd pillantom meg először a fürdőköpenybe bújt asszonyt, aztán fivéremet, akinek a ruháiból még csöpög a víz. Megköszörülöm a torkom.
- Szép napot! Ahriman vagyok, Alastor fivére, ő pedig itt a húgunk, Asterin. - mutatom be családunk női tagját is a nőnek, mielőtt magam elé engedném. Követve őt jómagam is belépek a hajlékba.
- Bocsásson meg hölgyem a kellemetlenségért, ígérem, meg fogom javítani az ajtaját, ha kapok pár szerszámot hozzá. - kérek elnézést barátságos mosollyal a képemen, miközben igyekszem visszarakni az ajtót a keretébe, de mikor hozzáérek a kitört vasalathoz, egy kellemetlen szúró érzés járja a át az ujjbegyeimet. Vasszerkezet...sejthettem volna! Ez az ígéret talán így elmarad most. Megfogom az ajtót, majd egyszerűen visszatuszakolom a keretbe és a hátamat neki vetve támasztom meg.
- Azért jöttünk, hogy segítsünk visszanyerni fivérünk elveszett emlékeit. - vágok bele in medias res.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


Jeruzsálem - Page 2 VeZBn48
Jeruzsálem - Page 2 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
110
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 09, 2020 3:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Alastor, Ahriman, Asterin, Nieven & Asaliah


I
deje volt végre haza érnem, megfáradva és kicsit több információval lépek be NY-i lakásom ajtaján. Alastor sétára indul, bár nem tartóztatom, a lelkére kötöm, hogy semmi őrültséget nem tehet. Elég volt a háztetőről való leugrálás. Nem biztos, hogy még egy ilyen dolgot el tudnék viselni tőle. Míg a férfi elillan és kiszellőztetni a hetek óta tartó bezártságot én úgy döntök, hogy lemosom az út porát. Azon gondolkozom amit Metatron mondott a szárnyaim visszaszerzéséről. Nem lehetetlen, csupán Atyánkat kellene megtalálni, ha... eléggé szemrevalót lehet neki tenni. Bár még fogalmam sincs, hogy mi lesz az, de megpróbálom a lehetetlent. Ám első ízben Alastornak kell segítenem, aztán jöhetek én. Jó félig engedem a fürdőkádamat melegvízzel, az édes illatú habfürdő gyengéden ölel körbe amint bemászok a vízbe, kényelmesen elnyúlok a kád hosszában és hagyom elernyedni a testemet kissé. Míg a gondolatok kavarognak a fejemben, addig nem is nagyon csinálok semmit, bár terveim között van, hogy nem kellene sok időt töltenem a habok közt, ám nem tudom megállni, hogy fürdőzésem ne nyúljon kicsit hosszabbra. Ugyanakkor ejtőzésem közben ér hatalmas meglepetés. Épp nyúlnék a samponért, hogy akkor már megmosom hajkoronámat is, ám mozdulatomban megakaszt egy ismerős arc, aki pontosan ekkor bukkan fel a fürdővizemben a... lábaim között! Alastor kezét magasba emelve közli, hogy sikerült. Kerekre nyílnak szemeim és csupán pillantásom követi a vízbe pottyanó bagettet. Felülök rendesen ahogy hátra húzódik, majd ami hab maradt igyekszem magam elé húzni karjaimmal miközben arcom halvány rózsaszínbe vált. A fiú magyarázkodni kezd és már ráznám a fejem hogy borítsunk fátylat rá, csak szálljon már ki, mikor egy laza mozdulattal még a dugót is kihúzza.
-Hé!-húzom fel a lábaimat, hogy valamit takarjak már magamon ahogy a kádból hirtelen tűnik el a víz. Mikor hátat fordít nekem, villámgyorsan pattanok ki a kádból és lépek felakasztott fürdőköntösöm felé amit csak hamar magamra is kapok. Megkötve derekamon a zsinórt egy tiszta törölközőt fogok meg és Lakótársam felé nyújtom.
-Gyere szárítkozz meg.-szólok immár lágyabb hangon, jelezve, hogy nyugodtan rám nézhet már.
-Kerestek talán? Hogy találtak meg? Azt mondtad nem mész messzire. Merre jártál?-az pedig már csak a hab a tortán, hogy itt kötött ki a fürdésem közepette.
-Öltözz át, én is magamra kapok valamit.-nyúlok egy újabb törölközőért, hogy átnedvesedett tincseimet megszáríthassam.
-Ők is tudnak így közlekedni ahogy te? Azért húztad ki a dugót?-kérdezek rá csendesen ahogy kinyitom a fürdő ajtót, aztán megtorpanok és visszaperdülök Alastor felé.
-Várj... Így kerültél a szökőkútba? De... azt mondtad a padlón lévő víztócsa nyelt el... Most meg... most... A fürdőkádban bukkantál fel ami tele volt vízzel... Mi a manó vagy te? Hogy csináltad?-elképedve keresem a tekintetét, ezt hallani és átélni nem ugyan az... Tény, hogy nem kezeltem őrültként, de így élből más a szitu. Ez brutál meredek!
-Hogyan működik ez a dolog?-érdeklődöm halkan, egyáltalán tényleg Alastor van itt velem? Félnem kell talán? Mi van ha... Ha valaki felvette a személyazonosságát, vagy hogy nevezik ezt?!

Zene: Társ a bajban
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


Jeruzsálem - Page 2 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Jeruzsálem - Page 2 52389783a1d03316aa4285860f64080c9cd82fcf
>> Aisha <<
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 06, 2020 2:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Könyv-vadászat II.
Asaliah, Ahriman, Asterin, Nieven & Alastor
zSNV8NX.gif
Heteket töltött egyedül Asaliah lakásában, míg a nő dolgait intézte valahol. Vendéglátója a figyelmébe ajánlotta ne hagyja el a lakást, ha csak nem muszáj, de a spanyol negyedben történteket követően nem is érzett túl nagy késztetést, hogy átlépje a küszöböt. Egy újabb rejtélyes pocsolyás eltűnésnek hála a digók között találta magát, hol szerencséjére vagy szerencsétlenségére, máig ne tudja eldönteni, két idegennel hozta össze a sors, akik ismerték őt, mi több testvéreinek vallották magukat. Még mindig erős kételyei vannak afelől, hogy valódi vérségi kapcsolatban állnának, hiszen még a vak is látná, hogy nem sok közös vonást lehet felfedezni köztük. És az árvaházas testvériség gondolata is zsákutcának bizonyult, ugyanis váltig állították, hogy sosem jártak ilyen helyen.
Asaliah hazatérése után úgy dönt sétál egyet és kiszellőzteti a fejét több hét bezártság után. Nem tervez túl messzire menni, épp csak a közeli piacra ugrik le egy kis időre. A pék standja előtt megáll és a frissen sült, illatozó pékáru között válogat, amikor meglátja a magát bátyának valló spanyol könyves kofát és a mellette sétáló füvesnőt. Esélye sincs elbújni sehová, rövidesen ki is szúrják és megindulnak felé. Míg a pék a kemencénél ténykedik, Alastor elvesz egy hosszú bagettet és fegyverként maga előtt tartva próbálja elijeszteni a két testvért, miközben hátrálni kezd fél szemmel menekülő utat kutatva. Nem sok időt hagy a társalgásra, mert az első nagyobb tócsát kiszemelve magának ered futásnak a kezében a kenyérrúddal. Elrugaszkodik a földtől és nagyot ugorva a pocsolyában landol, de az nem nyeli el. Nem ér el mást, minthogy a szélrózsa minden irányába szétcsapja a vizet. Miért nem működik? tekint le a zavaros vízfelületre bokáig ázva.
-Óh, a fene vigye el. - mérgelődik, miközben ügyet sem vett a körülötte álló, őt néző piacolókra, akik egyértelműen hülyének nézik. Néhányan hangosan is kimondják, amit gondolnak. Mi van fiam? Elmentek otthonról? Páran ki is nevetik, de mosolyuk és jókedvük azonnal alászáll, szájuk tátva marad, mikor Alastor célba véve a következő méretes járdavizet, ugrik egy nagyot, majd teljes valójában eltűnik benne.
-Ez az sikerült! - emeli magasba a kezét örömködve, mikor visszaérkezik a nő lakásába. Azonban némi meglepetés éri, hogy a fürdőkádban a habfürdőző Asaliah lábai között találja magát. Egy pillanatra beléfagy a szó, még a hóna alatt szorongatott bagett is a fürdővízben landol, majd gyorsan hátrább húzódik.
-Én...én...ne haragudj...én... - próbálná megmagyarázni a kínos helyzetet, majd hirtelen észbe kap és kirántja a dugót a helyéről, mire rohamgyorsan enged le a kád vize. Szükséges lépés, hogy ne kövessék, de ezzel csak tovább fokozza a kellemetlenséget.
-Megint megtaláltak. - fordít hátat a nőnek és úgy próbál magyarázatot adni a különös viselkedésére. A spanyol negyedből visszatérve beszélt a két idegenről, így a nő pontosan tudja, kikről van szó.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


Jeruzsálem - Page 2 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Jeruzsálem - Page 2 52389783a1d03316aa4285860f64080c9cd82fcf
>> Aisha <<
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 30, 2020 8:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


. . .

KÖNYV-VADÁSZAT II.

Jeruzsálem - Page 2 Gears_of_war_judgment_conceptart_3zpfn
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7