Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Asterin


Jeruzsálem UqNBvq1
☩ Történetem :
☩ Reagok :
25
☩ Rang :
Hatos
☩ Play by :
Jessica Rothe
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 18, 2021 8:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Családi banzáj
Kezd rohadtul abszurd lenni ez az egész helyzet. Nieven zaklatott, Alastor amnéziás, a szőrös pedig egy percet sem bír ki a nevelési tanácsai nélkül. Iszonyatosan bosszant, ha nem Alastorról lenne szó bele sem mentem volna, hogy segítsek neki. Minek, hogy azt hallgassam szerinte mennyire bajos a viselkedésem? Egy kézzel tördelem az ujjaim, miközben sajátos stílusban vissza válaszolok. Nieven is furcsán viselkedik, de partner egy kis iszogatásban. Ugyan azt mondja rendben van, de látom rajta, hogy ez tényleg csak a fizikai állapotára igaz. Felesleges bármit mondanom, ha szeretne valamit tudja hogyan találjon meg, ha szüksége volt rám sosem zavartam el, sosem tudtam nemet mondani sem neki, sem a többieknek, ezért vagyok most is itt. Nagyon meglep, hogy húgom ennyire a szívére vette Alastor pocsolyás bénázását, ugyan ki nevettem őt, de elég egyértelműé vált, hogy nem ura a képességének és mint időközben kiderül nem csak ennek. Asaliah látta a pikkelyeit, meg sem lepődik, mikor a vénség és én is felvillantom előtte a mijeinket, de még csak a húgom fekete vére láttán sem illetődik meg. Egy passzív macska harcot érezni kibontakozóban, Nieven és az őrangyalnak kinevezett nő között. Nem tartom kizártnak, hogy az lehet, bár… elég sok időt töltöttem egykoron szárnya szegett tollashátúakkal - egyiküket magam tettem azzá -, ezért is ijesztő, hogy a nőben pislákoló mágia mennyire hajaz az övékre. Nem az én tisztem eldönteni, tényleg angyal-e még vagy sem, így nem hozom szóba. Nieven így is fújtat rá, mi lenne, ha a sejtéseim beigazolódnának? Mindenesetre nekem nincs vele bajom és elég készségesen kezeli a helyzetet, a betelepedésünket. Alastor sem szenved látszólag hiányt semmiben, nincs éheztetve és szemlátomást egész közel érzik egymáshoz magukat, nekem ennyi éppen elég, hogy ne foglalkozzak vele. Persze a kíváncsiság hajt, de talán majd egyszer, ha még lesz rá alkalmunk, beszélgetek vele négy- hat szem közt, az akadékoskodó szőrös és a háborgó kígyó lány nélkül. Alastor igyekszik a családot megnyugtatni, nem hagyja általában csak úgy elő villanni fajunk jellegzetes vonásait veszélyeztetve magát vagy a környezetét tetszik a fekete okuláré így elmosolyodva tartom a markom fivérem felé.
- Megnézhetem? – kérdem kíváncsi vigyorral és ha a kezembe adja, felpróbálom és csodálom milyen hirtelen éjszaka lesz tőle még fényes nappal is. Ilyet nekem is be kell szerezzek. Időközben Ahriman elkezdi felvázolni a gondolat menetét arról, hogy ki kéne ruccanni Jeruzsálembe, amitől vérszemet kapok, komolyan ezt nem jutott volna eszébe közölni mielőtt elindultunk Alastorhoz? Mindig is rühelltem, ha valaki uralkodni próbált felettem és ez most sincs másként a sötét szukával sem. Nem érzem, hogy csak azért, mert kiengedett minket a rabságból tartozunk neki. Az egyetlen ok, hogy rábólintottam a parancsaira, hogy a testvéreim is így tettek, de ettől függetlenül egy percig sem állt szándékomban a lóti-futija lenni. Nem rejtem véka alá a véleményem, fogja csak fel a szőrös nem vagyok már az a lány, aki akkor és rég nem állunk már olyan kapcsolatban, hogy én a füttyentésére ugorjak. Asaliah és Nieven is megértik a kifogásomat, de mindketten marasztalnának, húgom még a pilláit is rebegteti hozzá és Alastorra tereli a dolgot. Igaza van, itt most nem csak a harmadikról van szó, hanem a többiekről is. Asaliah azt is felveti, hogy megvárnának és épp egy nagy sóhaj kíséretében adnám be a derekam mikor Ahriman hegyibeszédet ad elő. Pillanatok alatt felforr az agyvizem. Ez a kioktatása volt az utolsó csepp én nem viselem el ezt tovább. Üres tekintettel nézek a szemeibe, majd akár mennyire is szorít a mellkasom és tennék eleget a két lány kérésének, szó nélkül sarkon fordulok és kisétálok az ajtón még egy utolsó gyilkos tekintetet vetve a kíváncsiskodókra, akik megszeppenve ugranak el az utamból. Vágtatok ki az épületből vissza sem nézve. Sietősen száguldok végig az utcán majd pont leszarva ki lát és ki nem az első tócsába bele lépve merülök el, hogy a szobámban hagyott kis vizes lavór vessen ki magából. Az ágyam elé rogyva huppanok a hideg padlóra és nyúlok a zsebembe a cigimért. Meggyújtom és kapkodva három slukk után kinézek az ajtón Vesta döbbenten figyel, mire én csak elfordítom a fejem.
- Neked meg mi bajod van? – kérdezi belépve.
- Muszáj erről beszélni? – kérdezem a fejem rázva.
- Nem végül is emészd csak el magad nyugodtan – vonja meg a vállát szarkasztikusan. Nagyot sóhajtok ő pedig türelmesen várja, hogy összeszedjem magamat.
credit
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ahriman


Jeruzsálem XKzqeWT
☩ Történetem :
☩ Reagok :
24
☩ Rang :
3. a sorban
☩ Play by :
Yon González
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 10, 2021 8:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Emlékiratok: A szent város rejtélyei
Asterin modortalan tuskós megjegyzését, mellyel fivérünket illette, inkább nem reagálom le, mert van egy olyan érzésem, fájna neki az igazság, amiért őt is modortalannak titulálnám le azok után, hogy pofátlanul visszaél a vendégszeretettel. A feszültség hiányzik ide a legkevésbé.
- Mivel ismered az illúziókeltés képességét, de nem tudod még teljes mértékben kontrollálni. Újra elő fog jönni az a meglévő tudás, csak egy kis gyakorlás kell hozzá. - felelem inkább fivérem megállapítására. Húgom csak nem áll le, a logikája szerint az illendőség egyenlő a merevséggel. Mivel mára épp elégszer tettem helyre a gondolatvezetését, úgy döntök, figyelmen kívül hagyom eme logikátlan megjegyzését is.
- Köszönöm, kihagyom, ide nem korhelykedni jöttem. - reagálom le végül szavait, de helyettem megkapja Nievent, aki készségesen áll a rendelkezésére a bor elfogyasztásában. Egyébként kisebbik húgom elég érdekesen viselkedik, kissé zaklatottnak tűnik. Meg is jegyzi, hogy majd beszélnünk kell valamiről. Szavaira bólintással válaszolok tudomásul véve, hogy fel fog keresni a közeljövőben. Szíves örömest rendelkezésére állok. Azt is fontosnak tartja, hogy Alastorral megértessük a miérteket. Én úgy fogalmaznék inkább, hogy tudassuk, mert úgy vélem, az értelmi képességei megmaradtak, csak az emlékeit fedi homály. De mindent a maga idejében. Jelenleg a helyzet nem túl rózsás legkisebb húgunk és az állítólagos őrangyal között. Nem értem Nieven hirtelen hangulat ingadozásának okát és töménytelen mennyiségű dühének néma rezgéseit, de bizonyosan rá fogok kérdezni a megfelelő alkalommal. Addig is próbálom higgadtságra ösztönözni őt. Hagyom, hogy közelebb csússzon hozzám. Koránt sem hiszem, hogy egy ilyen egyszerű őrangyalos kijelentés miatt kapta fel így a vizet. Valami más is lehet a háttérben. Viszont két ilyen vérmes húg mellett nem könnyű lavírozni a kígyó fiának. Nieven kérdésére hamar választ is kapunk, kiderül, hogy az őrangyal csak nevében az, fivérünk aggatta rá a jelzőt, mert mellette biztonságban érzi magát.
- Ez elég logikus érv. - jegyzem meg Alastor szavaira reagálva. Remélem ezek után végre leszállunk a paranoiás vonalról. Engem mindaddig nem izgat, miféle fajba tartozik a nő, míg nem tör fivérem életére, de a viselkedésük és testbeszédük koránt sem arról árulkodik, szóval lezártnak tekintem ezt a témát. Magamhoz ragadva a szót felvázolom fivéremnek és őrangyalának a helyzetet, miért is érdemes elrejteni az adottságainkat és mik lennének a következmények, de nem ragozom tovább, mert Alastor elsőre is világosan felfogja.
- Nem kenyerem a feszültség, jobban szeretem a békés megoldásokat és jelen helyzetben úgy gondolom, hogy itt most a legfontosabb dolog nem a felesleges szócséplés és az acsarkodás, hanem fivérünk emlékei és a krónika lapjai. Természetesen velünk tarthatsz, ha Alastor is úgy akarja és nem várok érte cserébe többet, mint a hallgatásod és diszkréciód irányunkba és egyúttal fivérünk irányába is. Hogy őszinte legyek, én sem tudok többet erről a könyvről, mint amennyit elmondtam, de annyi azért világossá vált, hogy hasznos információk vannak benne, melyek összefüggésben lehetnek Alastor emlékeivel is. Sajnálatos módon nem tudok több információval szolgálni neked ez ügyben. - és nem is akarok, teszem hozzá gondolatban. Nem kell mindenről neki sem tudnia. De valóban, érdekünk megkeresni és összeállítani a kötet darabjait, mert értékes információk, mágia lapulhat benne, ha Amara annyira meg akarja kaparintani. És úgy vélem hozzánk biztosan köze kell legyen, elvégre tudja, hol keresse a darabokat, nem esett volna nehezére magától is megtalálni, hacsak számára nem elérhető, nem látható, nem kézzel fogható, de a számunkra meg igen. Persze az, hogy ennek köze legyen a leviatánok mágiájához, csupán feltételezés. Minden esetre érdekes kérdéseket vet fel. A következő pillanatban aztán még engem is meglepnek idősebb húgom fivérünkhöz intézett szavai, de valahol mélyen legbelül örömmel tölt el, mert végre megcsillan a vérbeli Asterin, akit régen ismertem és tiszteltem. Akinek elméjét nem homályosították el a füvek és toxikus gázok. Talán még van remény a számára. Halvány mosolyra húzódik a szám őt hallgatva, ahogy ecseteli Alastornak az illúzió mibenlétét. Eszemben sincs félbeszakítani eszmefuttatását. Ám a könnyen jött mosolyvonal hamar lefelé konyul, nyoma sem marad, miután az ötletemet felvázolva szabályosan kifakad és rám förmed a kis vipera. Totális nyugalommal arcomon nézek a szemeibe és hallgatom végig a szavait, melyekben a munka fontosságára hívja fel a figyelmet. Nem gondolnám, hogy az a tevékenység, amit említett, olyan fontos volna, hogy ne tudná máskor is elintézni.
- Egyetértéssel a kicsik is naggyá lesznek, a széthúzástól a legnagyobbak is elenyésznek. Eszembe sem jutott kötelezni bármire is. Szerintem a család ügyei, különösen ez, prioritást élvez minden mással szemben, így a munkánkkal vagy a szabadidős tevékenységeinkkel szemben is. De ha te nem akarsz részt venni ebben és továbbra is jó neked ezt a megjátszott halandó életet élni egy puskaporos világban, amiben ugye most tengődsz, akkor nem tart vissza senki. Még az ajtó se. - tekintetem érzelemmentesen siklik a lestrapált nyílászáróra, ami kidőlt, mint egy korhadt fa. A légáteresztős lyukon keresztül nagyra tágult szemű halandók pislognak be kíváncsian a lakásba. Asterin szopránban való kifakadása nem maradt hallóközönség nélkül. A halandókat mindig is vonzották mások ügyes-bajos dolgai, ez a mai napig nem veszett ki belőlük. Mindenki tekintettel van rá, ajánlatot tesznek, hogy várjunk rá. Na és meddig? Míg kidolgozza magát? Ha Amara úgy akarná, holnaptól város sem lenne alatta, nemhogy munkahelye. Szóval én a helyében átgondolnám, mi a fontosabb, a ma délutáni programja és a munkája avagy a jövője.
- Azt hiszem, tényleg nem ártana helyre tenni azt az ajtót, mielőtt elindulunk, nehogy betörjenek a lakásba. - jegyzem meg csak úgy mellékesen és ezzel én ráhagyom Asterinre a dolgot. Nem ilyennek ismertem meg, de az idők bizony változnak és ha nem tudja elengedni a múlt sérelmeit, akkor a jövőjét sem tudja építeni, mert megreked egy bizonyos szinten. De hiába is magyaráznám neki, süket fülekre találnék személyében. Nem hagyom, hogy befolyással legyenek rám kiugró érzelmi megnyilvánulásai. Vele ellentétben én megváltoztam, mégha ezt nem is képes felfogni vagy meglátni bennem. Tekintetem inkább fivérem kíváncsi partnerére vetem, aki felteszi a kérdést, ami amúgy is megbeszélésre szorult volna.
- Ezt mindenféleképpen meg akartam vitatni veletek, mielőtt elindulnánk. Ne aggódj, nem lesz olyan vészes, mint gondolnád. Olyan érzés, mintha a tengerbe esnél, mintha elnyelnének a habok, lerántanának a mélybe, hogy ott eltölts pár pillanatot, aztán pedig hirtelen húzna ki a víz ereje a felszín felé. Talán a füled be fog dugulni, de nem jár ennél több kellemetlen mellékhatással. Mivel Alastor nem emlékszik az útvonalra és nem akarom, hogy bárki is máshol kössön ki, így én foglak titeket navigálni, de ahhoz mindenkinek hozzám kell érnie. Nem elég, hogy csak megérintetek, át kell fognotok a karomat, derekamat, vagy ami tetszik, de belém kell kapaszkodnotok és egy pillanatra sem szabad elengednetek, illetve Alastor, neked nem szabad semmilyen más helyszínre sem gondolnod, hagyd, hogy én koncentráljak rá, nehogy aztán a kavarodásban egy teljesen más helyen kössünk ki. Volt már rá példa. És az sem lenne szerencsés, ha bárkit is elveszítenénk út közben. Szóval két fontos szabály van. Első, kapaszkodj erősen és második, ürítsd ki az elméd! A második szabály alól csak Asaliah mentesül, mert neki nincs meg ez a képessége. Igazából ennyi a titok nyitja. - válaszolom meg Asaliah kérdéseit. Alastort már nem is kell tovább győzködni, tettre készen megindul a fürdőhelyiség felé és megnyitja a csapot. Míg ő a járóvíz kieresztésével foglalatoskodik, kihasználom az alkalmat, hogy kisebb húgomnak szüksége van a közelségemre. Egyik karomat átvetem a vállain, megengedve, hogy még közelebb bújjon. Érzem rajta is a feszültséget, de pont, hogy ezek az érzelmek hátráltatnak minket az előre jutásban. Feltételezem, a nyugalmam vonzza, adok belőle neki, hogy csillapítsa háborgó hangulatát, ha már a másik nem fogadja el tőlem.
- Szívj el a nyugalmamból, ha szeretnél. - javaslom halkan, miután Asaliah elvonul a szobájába. Húgom vagy él a lehetőséggel, vagy nem, ez rajta áll. Amennyiben megteszi, úgy még elücsörgök mellette, míg kellően le nem nyugszik, ám utána jelzem neki, hogy megjavítanám az ajtót, ha már olyan szépen kidöntöttem a helyéről. Ha akarhat, segédkezhet nekem.
- Hol találom a szerszámokat? - érdeklődöm meg, miközben felkelek az ülőalkalmatosságról.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


Jeruzsálem VeZBn48
Jeruzsálem 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
110
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 10, 2021 11:10 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Alastor, Ahriman, Asterin, Nieven & Asaliah


N
em hiszek a szemeimnek ahogy végül bizonyosságot nyerek, Alastorhoz hasonlóan Ahrimannak és Asterinnek is vannak pikkelyei. Mindketten megmutatják, míg a szúrós szemű barna kislány a vérével példálozik. Az sem hökkent meg, hiszen lakótársam vérét is sikeresen láthattam már a "szárnyas manővert" követően. Mégis... Van egy olyan furcsa érzésem, hogy Nieven ki nem állhatja a búrámat, bár nem vágom a miértjét! Nem tettem ellene semmit, ráadásul ígéretemhez híven senki sem tud Alastorról. Ő az én titkom! És nagyon is vigyázok Rá! A fiú mellett állva csak pislogok a barna hajú lányra és próbálom össze hasonlítani a szöszivel. Asterin teljesen más, életre való, seperc feltalálta magát az első pillanattól fogva mióta átlépte a küszöbömet, már nem is orrolok rá, hogy feltúrta a hűtőmet. Bár az még mindig furcsa hogy ennyien vagyunk a lakásban. Míg a szőrös magyarázkodását hallgatom halovány mosoly ül ajkam szegletébe, hagyom őt végig mondani a dolgokat, majd mély sóhaj szakad fel belőlem.
-Tudod Ahriman, nem biztos hogy neked kellene korrigálni a... tesód szavait. Neki meg nem kellene puffognia ha nem ismeri a részleteket! De mivel te ilyen korrekten látod a helyzetet, remélem nem bánja a kishögy ha csak veled kommunikálok innentől.-pislogok Ahrimanra, majd csettintek nyelvemmel ahogy meghallom a barnaság apró kérdését. Csak egy kérdés… ő mondta, hogy az őrangyalod? Azta k*rva f@szba... Most kajak ez olyan érdekes. Mi van, féltékeny rám? Hát na, nem mindenkinek lehet egy volt angyal az őrangyala. Mindazonáltal nagyjából még fogalmam is van azzal kapcsolatban hogy hogy működnek ezek a dolgok. Már épp nyitnám a számat, hogy epésen megjegyezzem, hogy amúgy ehhez igazán semmi köze nincs, de Alastor gyorsabban reagál, így a szájnyílásom megtörténik, csupán abból a szempontból hogy egy csodálkozó, hangtalan O betűt formáljon. Finoman rá is szorítok a karjára, jól esik ahogy védelmemre kel a testvérével szemben. Bár bevallom nem gondoltam hogy megteszi. Mármint így, ebben a formában. Mindenesetre, hálás vagyok neki, így nem is reagálok már a nőnek. Inkább vissza kanyarodok oda, hogy a Szőrme Maci ötletét szorgalmazzam fivére emlékeivel kapcsolatban, azzal az apró kis feltétellel, hogy én is Alastorral szeretnék tartani, ha elviszik. Bár azt nem hittem volna soha, hogy ilyen simán belemegy a dologba, talán még jobban kiül arcomra a csodálkozás, mint az előbb Kandúrom szavai miatt.
-Tényleg megengeded? Hát, nagyon szépen köszönöm! Mivel hálálhatnám meg?-őszinte örömmel tekintek a férfire és ha nem lennénk ennyien lehet most két puszival jutalmaznám Őt. Ám figyelmem nem kerüli el az sem, hogy az utazás dupla célt szolgálna.
-Milyen könyv ez pontosan? És hány darabban van?-kérdezek rá finoman mielőtt meghallgatnám azt is, hogyan akar eljutni Jeruzsálembe.
-A vízen keresztül? Mondd csak, mit fogok érezni közben? Te biztosan rutinos vagy benne, de én... Már csak a fajomból kiindulva sem tudom mire kell hogy számítsak... Mi lesz ha elhagytok út közben? Vagy véletlenül lemaradok, vagy bármi...?-örülnék ha mindennel tisztában lennék mielőtt bele vágok. Ám Asterinnek nem tetszik az azonnali indulás pedig Alastor már a fürdő felé indul, hogy a kádat vízzel töltse meg. A szőke lány felháborodottan kel ki magából, amit valahol meg értek. Lényegében a spontán dolgok nem mindig a legjobbak. Nieven kérleli, hogy tartson velünk, fivéréhez bújva pislog Asterinre.
-Asterin, milyen messze laksz innen? Talán megvárhatnánk. Lehet hogy tényleg jobb lenne ha egyszerre mennénk mindannyian.-magyarázom, nem mondom ki hangosan, de jobban örülnék ha Ő is jönne velünk. Bírom a lazaságát, elkelne a lány a köreinkbe. Míg ezt megdiskurálják én is magukra hagyom őket, egy kitérőt teszek a szobámba, hogy magamhoz vehessem angyalpengémet, majd azzal együtt sétálok át a fürdőszobába Alastorhoz. Még javában tart a kád feltöltés mire oda érek. Finoman megfogom a fiú vállát és óvatos pillantást váltok vele.
-Megkérhetlek, hogy vigyázz rám út közben? Bevallom kicsit tartok tőle.-természetesen nem maradnék otthon egy percig sem míg Alastor messze van tőlem, nem tarthatna semmi itthon. Ám ugyanúgy ahogy Ő is, jelenleg én is csak benne bízom. A kád viszont vészes gyorsasággal telik meg, így hamarosan lakótársam kiszól a többieknek, hogy akár indulhatunk is. Nagyot nyelek a hírre és igyekszem felkészíteni magam az új érzésre.
-Maradj mellettem kérlek.-súgom még a fiúnak mielőtt testvérei belépnének a fürdőbe.

Zene: Társ a bajban
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


Jeruzsálem 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Jeruzsálem 52389783a1d03316aa4285860f64080c9cd82fcf
>> Aisha <<
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 08, 2021 11:30 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Könyv-vadászat II.
Asaliah, Ahriman, Asterin, Nieven & Alastor
zSNV8NX.gif
Van egy adottságuk, amivel tudják merre jár a másik. Egy pillanatra elborzasztja a gondolat, hogy leselkedhetnek utána, de a szőrös szavai megnyugtatják, hogy ez az érzékelő képesség mégsem olyan kiterjedt, hogy azzal távlatokból kövessék végig a napi rutint. Fárasztó, energiaörlő és túl időigényes elfoglaltság, mindenkinek van jobb dolga ennél. Jobb is mert Alastor azért annyira nem venné jó néven a távkukkolást. Megfogalmazása talán kicsit nyersen és bántón hangozhatott, mert a füves lány fújtatva  förmed rá.
-Jó, jó. Ne haragudj Asterin, én nem úgy gondoltam. - próbálja lenyugtatni rá morranó húgát, aki nem mellesleg kimondottan otthonosan érzi magát a szárnyaszegett otthonában, mert a konyha részt betámadva a hűtő fosztogatásába fog italt keresve. Ahriman épp csak emlékezteti a szőkeséget, nem odahaza van, már érkezik is a replika. Alastor halványan megmosolyogja a két testvér civódását, ami már akkor is mulattató volt számára, amikor először futott bele véreibe. A kígyótestvérek felfedik sajátságaik egy részét Asaliah előtt, a szőrös pikkelyeit még meg is simogatja. Innen merül fel a másik fontos kérdés, hogyan képesek a kígyótesók elrejteni nem éppen emberszerű testi jegyeiket? A válasz hamar érkezik, illúziókeltéssel.
-Akkor ez nálam szelektíven működik...a kígyószemeim maguktól tűnnek el, de a pikkelyeim csak akkor, ha textilt borítok rá. - osztja meg az okosfejűvel, aki azt állítja, hogy egy kis gyakorlással ez a probléma áthidalható. Elhiszi neki. Ám nem most kezd el próbálkozni, majd egy nyugodtabb pillanatba. Kicsit feszültnek érzi a légkört, részben a piacon történtek miatt. A tócsás húzása, úgy néz ki nagyobb megrökönyödést vált ki legkisebb húgából, mint kellene. Nem igazán érti mire fel ez a heves reakció. Talán ő még soha nem lepleződött le senki előtt? Immáron több mint két éve él ebben a városban. Pontosan azóta, mióta a láda kivetette magából és a város parkjában ébredt emlékeitől megfosztva. Egyszer nem tette ki a lábát a New York határain kívül. Az az óta eltelt napok óta egyetlen vadásszal nem akadt gondja, pedig jó pár mellett elsétált NY utcáin. Az angyalnő még ideérkezése első napjaiban felhomályosította, mi a helyzet ebben a városban és hogyan állnak az itt élő halandók a maga fajtához és más természetfelettikhez. Elég jó képet kapott arról, hogy ne akarjon vadászkézre kerülne, még a végén kísérleti nyúlként végezné. Ami a piacon történt az annak egyértelmű jele, hogy nem ura leviatánképességeinek. A negyedik csak az emlékeit vesztette, nem a józan eszét. Nem idióta és nem is fogyatékos, hogy ne értené, miért érdemesebb titkolózni.  
-Ne aggodalmaskodj annyit! Értem, hogy nem fedjük fel magunkat, család szinten lapulunk. - feleli, amúgy sem állt szándékában közhírré tenni, hogy ő micsoda. Bár ő maga sem tudná megmondani ki fia borja, hiszen eddig konkrétan nem került szóba származása - leszámítva a spanyol negyedben hallott "kígyó volt az apánk" mesét - de úgy hiszi, az efféle bizalmas családi titkokat nem az angyalnő előtt fogják testvérei kiteregetni.
-Látod ezt itt. - mutatja Nieven felé sötét napszemüvegét.
-Ha váratlanul besárgul a szemem, csak elrejtem a szemtakaró eszköz mögé, így ni! - egy mozdulattal hajtja szét a szemüveg szárait és toldja fel arcára, majd széttárja a kezeit prezentálva rejtőzködését.
Asaliaht őrangyalaként mutatja be, hiszen így is tekint rá, függetlenül attól, hogy ő maga is tudja, hogy nem az. A hitetlenkedő, gyanakvó tekinteteket, amit az "őrangyal" szó vált ki, nem egészen tudja hova tenni. Nieven vissza is kérdez: "Csak egy kérdés… ő mondta, hogy az őrangyalod?", amiből úgy érzi Asaliah nem nyerte el kishúga tetszését. Nem baj, nem is neki kell tetszenie.
-Nem...nem ő volt. Én kértem, hogy legyen az. Tudod, mint az embereknél. Az a személy, aki ott van segít és vigyáz rád, és megóv hogy nagy ostobaságot csinálj... - magyarázza. Azt viszont eszében sincs elárulni nekik, hogy a nő korábban a harcos angyalok sorát gyarapította, de egy hiba miatt szárnyát szegték és a földre száműzték. Ki tudja, hogy reagálnának, ha megtudnák, hogy egy bukott tollas nőszemély segédkezik neki?
Visszakanyarodnak a negyedik emlékvesztésének problémakörére és egy lehetséges módszerhez, ami segíthet, hogy kiesett múltjának darabkái visszatérjenek. Ahriman úgy gondolja, ha ismerős terepre viszi az öccsét, talán az ott látott vagy hallott dolgok, szagok, ízek előcsalnak valamit. Ebben lehet valami, egy próbát megér. Asaliah rögvest megjegyzi, ő is elkísérné őket, amit Alastor határozottan nem bán. A ponyvás tesó rábólint, így Asa is velünk tarthat. Azonban a váratlan kirándulás és az azonnali indulás gondolata, Asterinből nemtetszést vált ki. Legidősebb bátyjára morran és dühösen zúdítja rá, mennyire nem tetszik neki, hogy elmulasztotta előre közölni utazási szándékait. Míg tart a háborgás Alastor a fürdő felé indul, hogy bedugaszolja a kádat és megeressze a csapokat, hogy majd a vízzel telt kádon keresztül jussanak el arra a Jeruzsálemnek nevezett helyre. A víz hangosan csobog, míg ő a szélére telepszik és egy mély sóhajjal igyekszik elraktározni magában a nappaliban hallottakat. Néha-néha hátrapillant válla felett ellenőrizve mennyire telítődött meg a kád. Amikor már majdnem peremig ér a víz, elzárja a csapokat, majd kidugja a fejét az ajtón és jelzi, hogy a kád megtelt, indulhatnak.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Jeruzsálem Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
190
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 06, 2021 7:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Könyvvadászat 2
───────────── ────────────
- Az ital sok problémára gyógyír - sietek az alkoholt lóbáló Asterin segítségére. Nem kétséges, nekem is jól jön a bódító nedűből, noha azért a fejemet nem szándékozom elveszteni tőle. Az kéne mégcsak! Ígysem tudok mit kezdeni az elmémben végbement változásokkal, a helyzet teljesen kaotikus ott bent, az kellene márcsak, hogy a gátlásaim is teljes mértékben elszabaduljanak. Továbbra sem értem ami bennem kavarog, s jelen pillanatban az se vonz, hogy az alkohollal megpróbáljam megértésre sarkallni átlátásra értetlen elmém.
- Én se a tietekre - legérthetetlenebb álmaimban se merült volna fel eme hihetetlen véletlenre épülő találkozó. - De örülök, hogy így alakult, majd… - itt egy pillanatra elakadok, mert legszívesebben távoznék innen az első pocsolyán át. Egyszerűen szánalmasnak tűnt a viselkedésem, és a vágy, hogy egyszerűen kilépve a helyzetből elmeneküljek. Persze rögtön azután felmerül bennem, mi lenne utána? Megint csak üres tekintettel bámulnék kifele a fejemből, mint eddig, teljesen haszontalanul? Pontosan tudom, hogy az sehova sem vezetne, és az a sejtésem, hogy kénytelen vagyok magamat kényszeríteni az akaratommal, hogy cselekedjek. Máskor alig lehetne lelőni, nem szeretek egy helyben tétlenkedni, most azonban egészen más a helyzet, s még nem fejtettem meg, minek köszönhető ez teljesen pontosan. Addig is, nem tehetek mást, minthogy az akaratommal felülírom mindazt, amit a testem, avagy elmém másik fele akarna. - ...szóval beszélnünk kell. Vele meg - biccentek Alastor felé, bármerre is tartózkodjon - meg kell értetnünk, hogy semmi körülmények között sem mutogathatja a másságát, ez nagyon fontos - úgy vélem azt a bátyámnak fölösleges tudnia, miért lényeges ez most különlegesen. Majd ha visszatérnek az emlékei úgyis elmondjuk neki, de egyenlőre ki tudja mennyire mérgezte meg a nő a fejét a saját gondolataival, talán ha elárulnám neki, egészen egyszerűen, és kimondottan emberien pánikba esne. Amiről nem tud, azt egyszerűbb is kikerülnie.
- Fizikailag tényleg kutya bajom - biccentek Asterin felé, de egyenlőre nem fűzöm többet ehhez. Az, hogy szükséges-e “aggódniuk” - az emberek szavaival élve -, már egy egészen más kérdés. Az elmúlt napokat figyelembe véve igen, mert bármi is volt az a változás, vagy éppen sérülés, ami lejátszódott bennem nem úgy gyógyult, mint egy fizikai seb tenné, mégis úgy érzékeltem jobb, avagy kevésbé “fásult” vagyok, mint eddig, ez pedig számomra egyet jelentett azzal, hogy a gyógyulás útjára léptem. Kicsit kellemetlen a számomra, hogy az emberek megfoghatatlan fogalmaival kell dobálóznom tulajdon világom leírásával, mégse találok mást a mostani állapotom értelmes megítéléséhez.
Dühödten villantom tekintetem Ahrimanra, amikor önmegtartóztatásra biztat. Nem értem a hirtelen indulatot, de azt tudom mit akarok: rendet tenni. Ha ez a szuka esetleg valamelyik démonnak dolgozik, az meg Lucifernek és ezért Alastornak baja esik, akkor mindkettő fejét letépem, az sem fog érdekelni, ha az utóbbinál megjárom. Ezúttal idejében lépnék - már ami a fejek letépését illetné -, de tekintetének nyugalma segít legalább időre rendet tennem kaotikus elmémben. Zavartan pislogva engedem el eddigi gondolataim, majd egy néma biccentést is intézek felé, elfogadásom jeléül. Közelebb csúszom hozzá a kanapén, hátha rám is átragad valami a nyugalmából. Szükségem lenne rá. Valahogy így működik az embereknék is, nem?
- Csak egy kérdés… ő mondta, hogy az őrangyalod? - a hangom semleges. Ahriman pillantásának hatása még tart, így nem állok neki nyíltan vádaskodni ezzel kapcsolatban, ami persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy később se fogom Alastornak megmondani az igazat ezzel az angyaldologgal kapcsolatban. De ez egy alkalmasabb pillanatban fog megvalósulni, amikor nem hátráltatja az idősebb bátyám terveit. Magamba fojtom a mosolyom, ahogy hallgatom azokat a szájából. Valóban jól játszik a szavakkal, egyenlőre nem szólok bele, ráérek később is tudatni velük, hogy a Japánban pihent darab immár a mi tulajdonunkban van. A vekni sorsáról folytatott értelmetlen társalgás akkor kezd furább irányt venni, amikor meglátom Asaliah arcán a vörösséget. Nem akarom elhinni, hogy már megint valami lelketlen lény produkál ennyire emberi reakciókat. Lehet, hogy ez az egész humbug, és tényleg nephilim vagy félvér. Végülis miért ne? Villantott Alastornak egy pár szárnyat, az meg ismeretek és tapasztalatok hiányában egyszerűen elhitte, hogy tényleg angyallal, egy őrangyallal futott össze. Tekintetembe ugyan nem ül ki, mégis belsőmet egyre inkább marja a gyanakvás ez iránt az ismeretlen nőszemély iránt.
- Asterin - pislogok rá meglepetten a kifakadását látva. - Ha nagyon sürgős a dolgod, menj nyugodtan, majd én elkísérem őket helyetted - kihasználom az alkalmat, hogy még közelebb húzódjak Ahrimanhoz, állam feltámasztom a vállára, onnan vetem tekintetem a nővéremre. Vajon az emberek hogyan szoktak egymástól nyugalmat lopni? Határozottan pályáznék idősebb bátyám türelmének néhány morzsájára. Mindenesetre hamár így felcsaptam a buksimat a vállára egészen relaxáltnak tűnhetek. - De gondolj bele, talán pont a te jelenléted segít majd fellelni az emlékeit, hiszen számtalan közössel osztozik veled - igyekszem észérvekkel hatni rá, valamint kérlelő pillantások ezreit küldöm felé, hátha a kedvemért hajlandó utazni egyet.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Asterin


Jeruzsálem UqNBvq1
☩ Történetem :
☩ Reagok :
25
☩ Rang :
Hatos
☩ Play by :
Jessica Rothe
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 27, 2020 9:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Családi banzáj
Nem gondoltam, hogy ez a nap annyi meglepetést fog okozni amennyit. Naiv voltam, azt reméltem pikk-pakk megleszünk Alastor emlékeinek visszahozásával aztán mehetek a dolgomra. Nieven az első meglepetés a nap folyamán, nem annyira a megérkezése – pedig arra sem számítottam – hanem az ahogy a nyakamba ugrott. Igaz mi sosem voltunk rosszba, sőt ő volt talán az egyetlen testvérem, akivel sosem szemétkedtem. Mind ezek ellenére örülök, hogy itt van így legalább nem egyedül kell elviseljem szőrös képű bátyánk folytonos kioktatását. Alastor reakciója enyhén kiakaszt arra a tényre, hogy bárhol, bármilyen körülmények között megtaláljuk egymást.
- Modortalan tuskó! – förmedek rá a lekoptatós megnyilvánulása miatt. – Mi épp segíteni próbálunk te meg így beszélsz velünk. Ha egy másik testvérem lennél már rég itt hagytalak volna a p’csába – fújtatok dühösen. Na meg persze, ha nem kellene utána Ahriman pampogását hallgatnom. A hirtelen dühömet gyorsan felváltja az értetlenség és a kitörni készülő nevetés, az hiányozna még csak, hogy ennyire bele lássunk a másik életében, az enyémet nem hiszem, hogy szívesen látná bármelyik testvér is. Minden esetre egy torokköszörüléssel nyomom el a nevetést, míg idősebbik fivérem elmagyarázza mi is a helyzet ezen képességünkkel. Inkább rá is gyújtok, mire a ház úrnője fel is ajánlja a konyhában lévő hamutálat. Ha már itt vagyok úgy döntök megkímélem fivéremet és a főbérlőjét a vendéglátás kényszerétől és kiszolgálom magam. „Csak vörösbort találsz” – hangzik a válasz a nőtől mire, hamarjában rátalálok az előhűtött nedűre, előkerítek pár poharat és egy tálcát is, amivel felszolgálom a frissítőnket. Persze Ahriman egyből szóvá is teszi a véleményét.
- Csak megkíméltem a ház urait a vendéglátás viszontagságaitól – forgatom a szemeimet – inkább igyál te is egy pohárkával és mindjárt nem leszel olyan merev, mint egy vasajtó – sóhajtok fejet rázva. Eközben Asaliah magyarázatba kezd Alastort illetően. A kisebb monológot hallgatva durcásan elfintorodok, majd egyetértőn bólogatok. Igaza lehet, nem igazán tudhatjuk milyen most fivérünknek. Amíg a nő és bátyánk eltűnnek egy szoba magányába másik bátyánk már is belekezd a kioktatásunkba. A szereimmel példálózik, hogy arra összpontosítsak, közlöm vele, hogy úgy is teszek, mire kishúgom ártatlan kölyökkutya szemeket villant épp, hogy csak könny nem gyűlik a szemeibe.
- A te érkezésedre nem számítottam – mondom egy félmosolyt eresztve, majd elszívom a jointom végét és a hamutálba nyomom – így nehezen lehetnék itt miattad. De örülök, hogy itt vagy és jól, vagy. – Megérdeklődöm merre járt mostanában, és válaszol is, ami további kérdéseket vet fel, de ekkor előkerülnek bujkálók, így kénytelenek vagyunk a nővérek traccspartiját máskorra halasztani. Egy viccesnek szánt ötletet vetek fel, Alastor emlékeinek visszahozására, de nem igazán ér célt a dolog csak Ahriman számára, aki persze minden alkalmat megragad, hogy megdorgáljon. Egészen kezd az agyamra menni a fazon. Csak szem forgatva süppedek a kanapéba, míg megtárgyalják a küllemi hasonlóságainkat. Az őrangyalnak nevezett nő már meg is taperolja a rangidős leviatán pikkelyeit, majd húgommal mi is felfedjük a saját különlegességeinket.
- Azt viszont ne feledd, hogy ez nem a valóság – fűzöm hozzá kissé megkomolyodott hangon – ha nem koncentrálsz eléggé akkor könnyen elillan az illúzió, de te… mondhatjuk, hogy a szerencsésebb egyedek közé tartozol – szerencsének mondom ugyan még sem így gondolom, mert én magam szívesen mutogatnám a sajátos küllemünket, ha nem okozna ebben a világban problémát – neked nincsenek feltűnő helyeken a pikkelyeid, szóval, ha nem vetkőzöl le mások előtt még a kontroll elvesztésével is kisebb az esélyed, hogy lebukj. Egy kis gyakorlás és simán visszaszerezheted benne a régi rutinod – biztatom egy mosollyal Én, akinek szinte épp elég, hogy kicsit jobban szét csapja magát a kelleténél, ahhoz, hogy ezt a képességét ne tudja fent tartani. A komolyságom nem tart sokáig, mert eszembe jut a szerencsétlen vízjárási próbálkozása és ezt szóvá is teszem, aminek hallatán Nieven kiakad. Érthető a gondolkodása, így nem is reagálok rá semmit, ellenben bátyánk a nevében is magyarázkodni kezd. Próbálom kicsit oldani a hangulatot ezért kitérek az általa ellopott vekni sorsára, de eléggé megrökönyödők a válasz hallatán. Ennyire szaftos információ birtokába nem akartam jutni, miféle perverz játékot űznek ezek? Asaliah arcára pír is ül ki. Ezek után inkább ki is vonom magam a beszélgetésből és visszasüppedve a kanapéba a boromat szürcsölgetve hallgatom a beszélgetést. Ahriman ismerős helyekről beszél, aminek hallatán rátapad a tekintetem. Ugye ezt nem itt és most gondolja? Ugye nem? És de! A hirtelen jött indulattól gondolkodás nélkül felpattanok mellőle.
- Azt egy szóval sem említetted, hogy most akarsz Jeruzsálembe kódorogni! – horkantok rá dühösen. – Nem gondolod, hogy legalább előre megbeszélhetted volna velem? Az, hogy te gondolsz egyet és kiruccansz a világ másik végére nem azt jelenti, hogy ez nekem is így működik. Tudod jól, rühellem, amikor ezt csinálod! Nekem dolgom van délután, ráadásul este dolgoznom kéne, a könyv utáni futkorászás meg tuti nem egy- két órás utat takar. Ha azt akarod, hogy segítsek akkor azért elvárom, hogy az ilyesfajta terveidet előre közöld, hogy én is úgy alakíthassam a dolgaimat. Beszéljünk meg most egy napot, mikor megyünk, aztán arra az időre szabaddá teszem magam – fonom magam előtt össze a karjaimat dühösen. A franc essen ebbe a pasiba már! Mit gondol, majd csak úgy kénye kedvére ugrani fogok? Már rég nem azokat az időket éljük, mikor bármikor, bármit meg tettem volna a kedvéért.
credit
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ahriman


Jeruzsálem XKzqeWT
☩ Történetem :
☩ Reagok :
24
☩ Rang :
3. a sorban
☩ Play by :
Yon González
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 22, 2020 5:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Emlékiratok: A szent város rejtélyei
Asterin hozza a szokásos formáját, és pofátlanul befoglalja a hajlékot, mintha csak az övé volna. A tekintetemmel azt üzenem a számára, hogy talán ezt most nem kellene, de mint mindig, hasztalan bármilyen kérés, amit hozzá intézek. Ugyan meg tudnám győzni, hogy moderálja kicsit magát, de az sok energiát emésztene fel. Így inkább figyelmen kívül hagyom és fivérünkre, illetve asszonyára fókuszálok. Közben Nieven is megérkezik és hatalmasat ad az életérzésnek, amivel nem nyeri el Asaliah szimpátiáját. Remek... Az őrangyal megnevezést meghallva összevonom a két szemöldököm. Annyira azért nem erős a nőből áradó mágia, hogy angyalnak tűnjön, de lehet ezt mesélte be fivérünknek, hogy a bizalmába férkőzzön. Ki tudja. Egyelőre nem reagálom le, nem akarom letámadni az asszonyt. Később úgyis ki fog derülni, mennyire angyali is ő.
- Igen, tudjuk, merre jársz helyileg, de ez nem úgy működik, hogy belátunk a falak mögé is. Ráadásul csak akkor használjuk, ha ténylegesen szükségünk van valakire, mondjuk rád. De nem monitorozzuk egymást csak úgy minden egyes pillanatban, egyrészt, mert sok energiát emésztene fel, másrészt meg annyira azért nem érdekel minket, ki merre jár és mit csinál. Mindannyiunknak megvan a maga élete, de mivel az elmédben zavarok vannak, így evidens, hogy felkeresünk, hogy segítséget nyújthassunk. - válaszolom meg a kérdéseit, de még nem hozakodom elő a család teljes létszámával, fokozatosan próbálom adagolni az információkat. A semmiből egyszer csak felhangzik a kérdés: Piátok van itthon? Természetesen Asterin szájából ömlenek ki a szavak.
- Befejeznéd kérlek? Nem otthon vagy. - szúrom oda neki és már kicsúszna a számon, hogy jobb lenne, ha inkább hazamenne, de visszatartom. Jó okom van rá, hogy itt tartsam, de  az nem a jó vérségi kapcsolat ápolása. Nieven csatlakozik hozzá a vedelésben. Azért azon erősen elgondolkodom, hogy ilyenkor hol is vannak a nővéreim? Velük talán jobban jártam volna, mint a pimasz szőkével. Ők legalább kompromisszum készek és a helyzetnek megfelelően viselkednek, de úgy látszik, ők még nem hiányolják kellőképp az orvos fivérüket, hogy fel is keressék őt. Nem csodálom, hogy ezek után Asaliah ki akar szabadulni ebből a légtérből és egy szoba mélyére rejtőzik fivérünket magával cipelve. Kihasználva az alkalmat hatásosabb együttműködésre sarkallom húgaimat.
- Ha téged fejbe kólintanálak, szerinted kooperítavabb lennél? Nem hiszem, szóval sejted a választ. - reagálom le ennyivel Asterin hülyeségét. Néha azért használhatná az agyát is, elvégre van neki. Legalábbis annak idején még volt. Nieven reakcióit viszont furcsállom, kicsit mintha érzelgősebb volna, mióta utoljára láttam. Mi ütött belé?
- Ki fogjuk deríteni Nieven. Azért vagyunk itt. - felelem, miközben mélyen a szemeibe fúrom a tekintetem, de aztán úgy döntök, hogy most nem forszírozom a viselkedését, majd egy másik alkalommal rákérdezek, elvégre nem azért jöttünk, hogy kollektív családterápiát tartsunk. Legalább már párosan vagyunk azzal, hogy Nieven is megtisztelt a jelenlétével. Bár jelenleg mind a három furcsán viselkedik valamilyen szinten, de leviatánok vagyunk, ha kell, odatesszük magunkat. És itt most szükségünk lesz az összetartásra. Csak sikerüljön meggyőznöm a nőt. Ha ő kész együttműködni, akkor valószínűleg Alastor sem fog visszavonulót fújni. De talán két legyet üthetek egy csapásra, ha jól fogalmazok. Fivérünk őrangyala bizonyítást vár. És szemmel láthatólag Alastor is kíváncsi. Így leveszem az illúziót, de egyelőre csak a pikkelyeimről. Asterin hasonlóképpen teszi. Nieven szurok színű vérünkkel példálózik. Remélem, ennyi bizonyíték elég lesz a nőt meggyőzni. Még azt is hagyom, hogy megtapogasson. Igen, valódi minden egyes zöldeskék pikkely, mely kitüremkedik az emberi bőrből. Alastor megkérdi, hogyan is rejtjük mi el ezeket a vonásokat? Ezzel nyilvánvalóvá válik, hogy nincs tisztában vele.
- A titok nyitja az illúziókeltés. - felelem fivéremnek, miközben a pikkelyeim ismét eltűnnek, úgy, ahogy előtűntek.
- Ez is az egyik alapképességünk. Ezzel rejtjük el az eredeti kinézetünket, így a pikkelyeinket is. Vagy más, nem megszokott sajátosságainkat, de erre majd visszatérünk még, mert elég komplex a dolog. Te is meg tudod csinálni, csak erősen koncentrálnod kell arra, amit szeretnél. Például, hogy tűnjenek el a pikkelyeid és simuljon ki a bőröd. Ki is próbálhatod, ha gondolod. - felelem kicsit tömörebben. Ha a húgaink még hozzá akarnak tenni, megtehetik, de jelenleg nem kívánok belemélyedni az illúziókeltés egyéb lehetőségeibe, mert még nem tart ott Alastor sem fejben, sem lélekben. Más terveim vannak, melyeket már meg is osztanék, ha Nieven nem figyelmeztetné fivérünket arra, hogyan viselkedjen a későbbiekben. Természetesen a szavait ismét félreérti, jobban mondva magára veszi az asszony. Na jó, ideje lesz most már lezárni ezt és más mederbe terelni a szót.
- Nieven, kérlek. - intézem szavaim húgomhoz és a tekintetemmel azt üzenem neki, hogy ezt most az egyszer bízza rám, ha nem akar még napestig is itt ácsorogni és a nő bizalmát csökkenteni. Mert az világos, hogy nem igazán értik meg egymást valamilyen érthetetlen oknál fogva.
- Asaliah, Nieven csak megpróbálta figyelmeztetni a fivérünket arra, hogy a későbbiekben, ha lehet, kerülje az olyan megnyilvánulásokat, mint a mai tócsás menekülési kísérlet is volt a piaci sereglet szeme láttára, nehogy bajba sodródjon. Mert ahogy te is fogalmaztál, különleges. Mindannyian azok vagyunk. És ha ez a vadászok fülébe jutna, esetleg valaki szemtanúja is lenne, szerinted mit tennének vele? Veletek? Főleg úgy, hogy jelenleg irányítani sem tudja az adottságait. Mert természetesen tisztában vagyok azzal is, hogy nem direkt mutogatja magát. Csak nem emlékszik. De attól még a képességei, készségei nem vesztek el, épp csak elfelejtette, hogyan is használja azokat. - tekintek rá Nievenre üzenve neki, ne kapja fel a vizet emiatt. Ő sem gondolhatja, hogy Alastor szándékosan parádézna, soha nem volt meggondolatlan és ostoba. Szerencsére Asaliah élénk érdeklődést mutat, ami most nagyon kapóra jön nekem.
- Semmi gond részemről. Ha Alastor veled jobban érzi magát, lehetsz a kísérője. Első gondolatra egy olyan hely jutott eszembe, ahol már járt, nem is egyszer. Igaz, elég rég volt az már, de biztos vagyok benne, hogy a környezeti hatások, a szagok azok megmaradtak és talán segíteni is fognak. Ráadásul létezik egy könyv, mely nagy segítségünkre lehet. Abban is, hogy Alastor visszanyerje az emlékezetét. A bökkenő az, hogy ez a könyv darabokban létezik jelenleg a világban és nincs meg a teljes kötet. Viszont az egyik darab információim szerint pont Jeruzsálemben van. Ha már ott járunk, akár meg is kereshetnénk, így közelebb kerülnénk a megoldáshoz és fivérem emlékeihez is. - úgy csűröm-csavarom a szavakat, hogy az a legkedvezőbb legyen a családunk számára és elég meggyőző ahhoz, hogy ők maguk is velünk tartsanak. Feltételezem, egyik húgom sem fogja megemlíteni Amarát és veszi az adást, hogy jobb, ha a nő előtt megválogatjuk a szavainkat. Minél több mindenre fog emlékezni fivérünk, annál több információ lát majd napvilágot a számára is. De addig is cenzúráznunk kell magunkat.
- Úgy jutunk oda, ahogy Alastor is idejutott a piacról. A vízen keresztül. Téged pedig magunkkal viszünk, mert képesek vagyunk rá. - kezdem el felvázolni az úti tervet.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


Jeruzsálem VeZBn48
Jeruzsálem 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
110
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 20, 2020 4:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Alastor, Ahriman, Asterin, Nieven & Asaliah


N
em igazán érthetem, hogy Alastor hogyan érzékli, hogy itt vannak a házban, de perceken belül a lakásomban vannak az úgy nevezett testvérei. Igazán bosszantó, hogy meg sem várják a beinvitálást, a kishölgy úgy tesz, mintha már otthon is lenne, mégis, az az első mikor kezet nyújt Asterin, hogy rajta is pikkelyeket keresek, amit persze nem találok. Míg a fivérek egymás érzékeléséről diskurálnak, hamutálat ajánlok fel a nőnek, amit a konyhámból vételezhet. Megérkezik egy harmadik rokonuk is, így már négy tstvér van rajtam kívül a kis magán szférámban. Arra viszont nem számítok, hogy körbe is kutakodik Asterin, fenn hangon feltett kérdésére megrökönyödve pillantok a konyha felé.
-Csak vörös bort találsz!-felelek végül elcsüggedve... Kezdésnek el kellett volna küldjem őket. Egyedül az tart vissza, hogy megtegyem akár most is, hogy szeretnék én is megtudni pár dolgot Alastorról. Figyelmem Ahrimanra terelődik ahogy beszélni kezd. Elgondolkodtató amit mond, de még mindig nem tiszta a sor.
-Én kellőképp észrevettem. De nem csak a képességei különlegesek, hanem Ő maga is. Hát ne haragudj, ha nem emlékeznék semmire, valószínűleg én is elszaladnék az elől aki levakarhatatlanul ostromol azzal, hogy de már pedig közünk van egymáshoz. Szerintem elnézhetnéd ezt neki. Adj időt! De ígérem, ha mellette lehetek, nem fog elszökni. Rendben?-pillantok a mellettem álló fiúra, valamiért túl jó mellette és nem igazán engedném el, nem akarom szem elől veszíteni, épp ezért úgy döntök, hogy míg elvonulok átöltözni, addig Kóbor Kandúromat is viszem magammal. Még a végén itt lenyúlnák tőlem... Na még mit nem! Főleg ahogy az a Nieven nevezetű lány megnyilvánult... Komolyan, szerinte Alastornak itt rossz helye van? Még szép, hogy felkapom a cukrot... A szobámba zárkózva gyorsan magamra kapok valami ruha félét, miközben csendesen beszélek a fiúnak, válaszát hallva egy megnyugtató mosolyt küldök felé.
-Megoldjuk, ne félj!-biztosítom ismét, aztán végre tiszta, száraz ruhába bújva lépünk ki ismét a nappalimba. Ám még mielőtt valami komolyabba bele mennénk, kapva kapok az alkalmon és igen is rákérdezek arra, hogy Ők esetleg szintúgy pikkelyesek-e, mint az én kis drágám. A szónok újfent magának kéri a figyelmet és én meg is adom neki. Sajnos szó szerint beletrafál a dolgokba, valóban... én is ragaszkodom Alastorhoz, ha kell meg is harcolok érte, mindegy kivel kell összemérjem az erőmet! Ám még mielőtt válaszolni tudnék, a férfi is megmutatja pikkelyeit, elkerekedett szemekkel fogadom a tényt.
-Szabad... Mármint, bocsi, de...-lépek közelebb hozzá és ha nem tűnik el a pikkely, akkor óvatosan felé nyúlok, muszáj tudnom, hogy ugyan olyan-e?! Na meg... Ő hogyan tünteti el? Alastornak egyből láttam amint meztelenül vissza jött a parkból... De mielőtt nagyon bele mélyednék a "simogatásba", Kandúrom szólal meg mögöttem: Asaliah az őrangyalom..., kezd bele én pedig szinte azonnal felé perdülök, ugyan ajkaimon egy kedves mosoly játszik, de nem hittem volna soha, hogy ezt így fenn hangon felvállalja, főleg úgy, hogy már nem is vagyok igazi angyal. Vissza is lépek mellé és egyik karomat az övére fűzöm, mert a másikat ismét Asterin foglalja le, Ő is megvillantja pikkelyeit előttem. Nem hiszek a szememnek.
-Azta...-suttogom csendesen, Alastornak is "tetszhet" a trükk, mert szinte azonnal rákérdez, hogyan is lehet elrejteni? Ez mondjuk engem is érdekel, bár szeretném ha előttem sosem rejtegetné majd! Mint mondtam neki az első estén, ez az Ő védjegye, hogy akár vakon is megtalálhassam majd. Nieven viszont nem pikkelyeit mutatja meg, hanem sötét színű vérét -pontosan olyan, mint a mellettem álló fiúé-, majd korholja Alastort, így valamiért úgy érzem, hogy a védelmére kell kelnem.
-Csak én láttam a pikkelyeit, nem mutogatja őket! Magam vettem észre, miután rátaláltam és felhoztam magamhoz. De, hogy érted, hogy bajt hozna rám is? Ez valami tiltott dolog amit ti képviseltek?-tekintetem a kis barnára siklik, a tócsás trükk említése nem tetszik neki, így én nem is szólok a dologhoz inkább. Asterin kérdése és a rávágott válasz egyetlen pillanatra belém akasztja a levegőt.
-Ez csak egy kicsit volt obszcén.-nevetem el magam végül halovány pírral a pofimon. Örülnék, ha egy ilyen pillanat inkább kettőnk között maradna.
-Tereljük vissza a szót oda, hogy ismerős helyszínek! Ahriman... hol lenne ilyen Alastor számára? Ami mondjuk még érdekelne ezzel kapcsolatban, hogyan fogtok oda jutni... És kérlek, ne vegyétek zokon... de én is Alastorral tartanék! Hidd el, jót tenne neki amíg meg nem szokja a ti jelenléteteket. Vagy elszökhet újra és újra. Szóval kérlek! Bármit is terveztek most... Módosítsátok annyival, hogy jönne plusz egy fő. Én is szeretném ha visszakapná az emlékeit. Engedjétek meg, hogy vele tartsak ha elvinnétek.-intézem szavaimat először a szőrösnek, majd a két nőnek is.

Zene: Társ a bajban
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


Jeruzsálem 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Jeruzsálem 52389783a1d03316aa4285860f64080c9cd82fcf
>> Aisha <<
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 14, 2020 8:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Könyv-vadászat II.
Asaliah, Ahriman, Asterin, Nieven & Alastor
zSNV8NX.gif
Hirtelen túl kicsivé és szűkké válik számára a világ. A szőrmók és a szatyros lány néhány perccel azután, hogy ő előmászott a lefolyóból, feltűnnek Asaliah lakásánál és ajtóstól rontanak a házba. Úgy érzi nincs hova bújnia előlük, megtalálják bárhova is megy és ez nem költői túlzás. Már azelőtt érzi közeledtüket, hogy nyílna a bejárat és ennek hangot is ad. De ha feje lenne a tét sem tudna rá semmilyen épkézláb, logikus magyarázatot adni, miért gondolja ezt?
-Nem, nem látok át rajta. Csak valahogy...érzem...tudom... - rázza meg a fejét az angyalnő feltételezésére, majd a következő percben már ott is állnak ketten. Nem is tudja mi az elképesztőbb: a nyers erő, amivel a hívatlan vendégek utat törnek maguknak vagy a tény, hogy tényleg megérezte jöttüket? Ha nem szállná meg a teljes döbbenet, talán jót mosolyogna a könyves pofán, ahogy hátán egyensúlyozza a kiszakadt ajtódeszkát. A gyors ismerkedés után a leviatán nem teketóriázik, azonnal a lényegre tér és jövetelük célját tudakolja. Mit kerestek itt? kérdezi szúrós tekintettel, bizalmatlanul a ponyvást figyelve, mégis úgy érzi, hogy ő lesz majd itt a szószóló. Nem téved. Az amigo magához ragadja a szót és azt állítja, hogy képesek megérezni egymást. Amolyan különleges képességként írja le. Ahogy ők érzékelik Alastor jelenlétét, úgy Alastor is az övéket. Sőt "megjövendöl" egy harmadik testvér érkezését is, amit a negyedik is érzékelhet.
-Éreztelek benneteket?! - ismétli Ahriman szavait. - Akkor azt mondod, hogy nem lehet lekoptatni titeket? Mindig tudjátok merre járok? - tör elő belőle a kérdés gondolkodás nélkül, csak utána ötlik fel benne, hogy megfogalmazása kissé bántóra sikerült.
-Akarom mondani... - köszörüli meg a torkát, miként közelebb lép egy kicsit és halkabbra véve hangerejét folytatja - ...azt is tudjátok, ha....ha a vécére megyek? Mégis mennyire pontos ez a dolog? - tudakolja a szőröstől.  A páros után nem sokkal egy újabb ismerős toppan be, így már hárman állnak az előszobába, akik azt állítják, hogy rokoni szál köti őket Alastorhoz. És ebből csak egyről hiszi el a leviatán, hogy valóban a testvére lehet, legalábbis egyelőre. A könyvmoly szerint megoldható lenne, hogy testvérük visszakapja elvesztett emlékeit. Akad is erre egy teóriája, amit szívesen megosztana velük, ám mégsem fog bele, inkább néhány intelemmel látja el öcsét. Először is együttműködést vár tőle, kezdésnek felhagyhatna a meneküléssel. Ahriman folytatva gondolatmenetét lánytestvérei miatt kezd magyarázkodásba. Legkisebbik húga szúrós pillantással díjazza a férfi hosszas szereplését. Mielőtt komolyabb dolgokra terelődne a beszélgetés, az angyalnő tudtára hozza a kis társulásnak, hogy kibújna köntöséből és tiszta textilt venne magára, ezért kis türelmet kér, míg elvonul átöltözni. Szobájába menet elkapja Alastor kaját és magával húzza a hálóba. Rendben, hogy felruházkodna, de minek kellek oda én is? Kettőt alig pislog és a nő alvóhelyiségben áll, háta mögött kattan a zár, ahogy a tollaslány elfordítja benne a kulcsot. "Ezt tényleg őrület" suttogja a szekrényben kutakodva.
-Nekem mondod? Ezek tudják merre járok... - ül le az ágy szélére és figyeli, ahogy az angyalnő zavartalanul öltözködik. Néhány nyugtató szót is mellékel hozzá, majd mihelyst elkészült rövidesen visszatérnek a nappaliba. Mielőtt komolyabb dolgokra terelődne a beszéd az őrangyal bizonyosságot kér, mire a szőrmók újra szónoklásba kezd. Először azzal nyugtatja öcsét, hogy nem fogják elrabolni. Ez valahol biztató.
-Asaliah az őrangyalom, még szép, hogy ragaszkodok hozzá. Bízom benne. - jegyzi meg, majd megemlíti, hogy ő az egyetlen, akiben jelenleg bízni tud. Ő kapart elő a virágágyásból, adott alvóhelyet, ételt. Ez a nő volt az, aki a hátán vonszolt fel ide, miután próbaként levetette magát a huszadikról, azt tesztelve tud-e repülni. Most már tudja, hogy nem. Talán szokatlanul hangozhat, hogy egy leviatánnak őrangyala van, de neki lett egy. Ahriman elképzelései elgondolkodtatják. Ismerős helyen járni. Talán egy olyan közeg, ahol nem először jár, előcsalhatják emlékei egy részét. Egy próbát mindenképpen megérne a dolog.
-Ez szerintem is segíthet. - bólint egyetértően. Eszébe jut az első vacsora, amit Asaliah készített neki. Nem ismerte fel magát az ételt, de se a látvány, se az íz, se az illat nem volt számára idegen. Egészen biztos volt benne, hogy korábban már evett affélét és ízlett is neki.
Majd Ahriman rátér a pikkelyekre is. Alastor feszült érdeklődéssel figyeli, ahogy a férfi bőre egyes részei elváltoznak. A kígyószerű foltok homlokán tűnnek fel először, illetve keze azon részén is felfedezhetőek, ami kilátszik öltözete alól. Asterin is követi bátyja példáját. Ahogyan Nieven sem rejtegeti magát, ám ő másként adja tudtukra, hogy közülük való. A lány az ujjába harap, mire kiserken szurokszínű vére.
-Ezt hogy csináljátok? Hogy tudjátok elrejteni? - kérdezi foltjaikat figyelve teljes ledöbbentségében. A szőke azt állítja ő is képes rá, de Alastor foltjait csak öltözéke takarja el. Még szerencse, hogy az arcát nem bélyegzik pikkelyek, nem is tudja így, hogy tudná láthatatlanná tenni. Valószínűleg egy szatyrot húzna a fejére. Két lyukat meg ütne rajta szemtájékon, hogy kilásson rajta. A legszektásabbnak kinéző húga jókedvűen jegyzi meg, jót mulatott tócsás menekvésén, de ahogy a férfi is tapasztalta, a lány nem volt ezzel egyedül. A piacoló halandó közönség is hasonló örömöket lelt bénázásában.
-A vekni? Az....szétázott Asaliah lábai között... - érkezik gyorsan a felelet és bele sem gondol, hogy ez amúgy hogy hangozhat.
-Vagyis...a kádban...szétázott a kádban. - köhintve párat helyesbít gyorsan. Látja, hogy Nieven nincs elragadtatva attól, hogy Alastor halandó közönség előtt villogtatja képességeit, még akkor sem, ha ez önkénytelenül jön, és képtelen egyelőre tudatosan irányítása alatt tartani a dolgokat.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Jeruzsálem Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
190
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 14, 2020 1:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Könyvvadászat 2
───────────── ────────────
Éreztem Ahrimanról és Alastorról, hogy New Yorkban vannak, mégis, sehogy sem sikerült magam eddig rávennem arra, hogy fel is keressem őket. Athan megtalálása örömteli volt, és a két városban szükségeltető helytállás sok időmet felemésztette, s rossz ezt kimondani, eddig nem hiányoztak annyira az életemből, hiába voltak kedvesek a számomra. Kicsit tartottam tőle, mit reagálnának arra, ha hirtelen a semmiből megjelennék előttük. Japán óta egyre jobban teret nyert a fejemben, hogy elő kellene őket keríteni, hogy egyesíthessük az erőinket, de a nem régen történtek szinte minden akaraterőmet felemésztették, legalábbis így éltem meg. Ráadásul szégyelltem is magam a történtek miatt, s senkinek sem akartam magyarázkodni róla.
Alastor pedig kb semmit sem tudott rólam, s ez a tiszta lap egyre hívogatóbb volt az Athan és Cara nélkül töltött időben. Így amikor megint mélyre süllyedtem volna, nyakamba vettem a várost, hogy Alastorral vidíttassam fel magam.
Na ebből se az lett, amit terveztem, de ez most kivételesen jól sült el. Mondjuk valaminek végre ideje volt. Megnyugatónak találom magamhoz ölelni a testvéreimet. Jó tudni, hogy szabadok, és minden rendben van velük. Legalábbis kettejükkel. De Alastor is beleesik még a menthető kategóriába. Semmi jele, hogy hatással lenne rájuk a botlásom, amiért mérhetetlenül hálás vagyok - legalábbis az emberek ezt mondanák -, de talán bennem is valami hasonló fogalmazódik meg. Az persze majdnem nyilvánvaló a számomra, hogy az ölelést nem ezért kapják. Fel se tűnik az Asterin szájából kilógó, égő rúd, noha ennyi a démonok mellett eltöltött idő után igazán hozzászokhattam volna már, ráadásul nővérem is kedvel mindent, ami Mammon szavaival élve “függőséget okoz”. Noha nem vagyok benne biztos, hogy pontosan ugyanígy fejezte ki magát, a lényeg a fontos, mesélt az új kor ilyen típusú vívmányairól. Asterin pedig tuti felfedezte már mindegyiket, amit elérhető volt.
Ahriman hasonlóképpen nincs felkészülve rám. Mindkettőjüknél érzem a megtorpanást, s a zavartságot. Sebaj, én se vagyok hozzászokva, talán soha nem is leszek teljes mértékben. Most azonban van lehetőségem próbálgatni, legalább ezt, hamár egyéb téren komoly kellemetlenségekbe ütköztem.
- Én voltam - biccentek Ahrimannak, majd Asaliah bemutatkozására is. - Egyébként bocsesz az akkoriért, csak nagyon megleptél - nem lehet elégszer hangsúlyozni, ha valamit elrontottál, legutóbbi találkozunk ehhez mérten kicsit sem volt sikeresnek mondható. - Na ez egy hosszú történet - komorodom el azon nyomban Asterin kérdésére. Semmi kedvem beszámolni az eddig történtekről, legszívesebben elsunnyognám az egészet, de joguk van tudni róla… s aligha hiszem, hogy én magam a feledés homályába lennék képes gyűrni örökre. Közben nővérem befut az itallal, amiből gondolkodás nélkül húzok le egy egész pohárral, a ‘búfelejtő’, ahogy az emberek mondják igen jól jön. Nyújtom is a poharam a következő adagért. Eközben bátyánk magyaráz, de nem igazán fogom fel a szavait, még mindig az előzőekbe vagyok merülve.
- Ez azért valahol szomorú - vetek szívfájdító kiskutya pillantást Asterinre, amikor kiderül, hogy csak a mérgek miatt van itt. És én? Üzenik a szemeim. - New Orleansban - nevezem meg azt a helyet, ahol New York mellett az eddiek alatt az időmet főleg töltöttem. A jövő még kérdéses, nagyon komolyan át kell gondolnom, hogyan fogom keverni a lapjaimat. Visszakérdezni már nincs időm, pedig nagyon kíváncsi lennék a feleletre.
- Ezt én is el tudtam volna mondani - morgom szemmel is láthatóan morcosan, mivel Ahriman helyettem jártatja a száját, pedig azt nagyon szeretem csinálni. - Egyébként nagyon problémás volt? - fordulok kérdőn Asaliah felé pedig akkor még nem is tudom milyen bemutatót adott elő a testvéreimnek. - Azért azt jó lenne tudni, mi okozta ezt. Nehogy mással is megessen - ki ne derüljön, hogy valamelyik arknak kész terve van ellenünk, mert ideges leszek! Sikerül elfojtanom a vigyorom, amikor Ahriman az ismerős ízeket és helyeket emlegeti. Tényleg ravasz róka, hiszen azt még véletlenül sem említi, hogy ez nem itt fog megvalósulni.
Ezúttal egy bosszús sóhajt fojtok magamban, amikor kiderül, hogy Alastor vígan mutogatta a pikkelyeit a nőnek. - Nekem is vannak - teszem hozzá szóban, mivel nem akarok levetkőzni bemutatások okán sem. - És fekete a vérünk, akárcsak neki - egyik ujjam az ajkaim közé veszem - gondosan elfedve a fogaim -, majd a hegyessel felsértem, hogy pár csepp napvilágra bukkanjon. Alastor és a Asaliah felé nyújtom a kezem, hogy szemügyre vehessék, ha akarják. Testvéremet ismerve bizonyos, hogy ha a nőnek nem is, de neki magának már volt alkalma szemügyre venni nem mindennapi színű vérét. - Viszont, ezek olyan tulajdonságok, amiket titkolni kell a világ elől. Ne mutogasd másoknak. Bajt hozhatsz vele magadra, ránk, és rá is - bökök fejemmel a mellette ácsorgó nőre.
- Tócsás műsor? Ugye nem...? - de eddigre már sejtem, hogy elkéstem a figyelmeztetéssel a nyilvánosságot illetően. Holmi kenyérke sorsa marhára nem foglalkoztat, nem úgy az a kép, amelyikben Alastor, Ahriman és Asterin, valamint egy halom ember előtt eltűnik egy pocsolyában, nyomtalanul. Még szerencse, hogy nem csak hozzánk hasonló két idióta van a családban, különben már a fél világ a nyomunkban loholna... Bosszankodom az újabb rontáson. Az se tud jobb kedvre deríteni, hogy ez ezúttal nem az én nevemhez fűződik.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Asterin


Jeruzsálem UqNBvq1
☩ Történetem :
☩ Reagok :
25
☩ Rang :
Hatos
☩ Play by :
Jessica Rothe
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 10, 2020 4:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Családi banzáj
Stílusos belépő, de baromi morcos vagyok, nekem nem hagyja, hogy az én módszeremmel „kopogjak” ő meg bedöntheti az ajtót… Egy taslival jutalmazom és nem foglalkozva a tekintetével tiszteletem teszem az ifjú pár előtt. Bátyám bemutat mindkettőnket. Felteszek Alastornak egy ironikus kérdést, amire még rá is bólint. Egy grimaszos mosollyal fordulok bátyánk felé mikor a kisebbik rákérdez, hogyan is találtuk meg. Azt hiszem nehezebb lesz, mint hittük visszahozni az emlékeit, ha még egy ilyen alap dologra sem emlékszik, hagyom, hogy Ahriman kibontakoztassa a beszélőkéjét. Addig szemügyre veszem bátyám asszonyát és elégedetten nyugtázom, hogy legalább ízlése van, ha már emlékei nincsenek.
-Te minek neveznéd a vérségi köteléket? Hidd el én örülnék a legjobban, ha nem kéne családnak hívnom a jelenlévőket – mondom majd egy bájolgó mosolyt vetek mindkét férfire. Kezet nyújtok a nőnek, mire ő nézegetni kezdi a kézfejem. Sejtem mit néz annyira, de nem fedem fel előtte a jellegzetességeimet egyelőre. Csak felhúzott szemöldökkel figyelem, ahogy keresi rajtam a pikkelyeimet.
- Mindenkivel ezt csinálja? Érdekes asszonyod van - jegyzem meg biccentve bátyámnak. – Ne vedd sértésnek, bóknak szántam - vigyorodok el, azután kényelmesen rágyújtok leülve a kanapéra megsem kérdezve szabad-e. Nem minden esetben szokásom az illemmel foglalkozni. Asaliah közli velem, hogy találok hamutálat a konyhában. Mikor felpattanok, hogy megkeressem, megérzem egyetlen húgom jelenlétét, de mire észbe kapok már a nyakamban csimpaszkodik csak annyi időm van, hogy a parázsló jointot kikapjam a számból és távol tartsam magunktól, hogy ne égessem össze vele. Megilletődve pislogok nem igazán fogom fel a történéseket, de félkézzel vissza ölelem.
- Nieven, ezer éve nem láttalak. Mi történt veled? – pislogok rá értetlenül még akkor is, amikor Ahriman nyakában lóg. Grimaszolva vizsgálgatom a kezemben lévő cigit. Lehet keményebbre sikerült most, mint máskor? Mindenesetre a számba veszem és elindulok a hamutálért. A konyhába érve szemezni kezdek a hűtővel.
- Piátok van itthon? – kiabálok ki az itt lakóknak és benyúlva hűtőbe kutatni kezdek, ha találok valami fogamra valót kiveszem, majd a szekrényekben nézelődök, poharak és egyéb finomságok után. Összeszedve mindent, ami tetszik visszatelepszem a kanapéra bátyám és húgom közé. Mindig is szerettem én a középpontban lenni, de sajnos ötös beelőzött születésünkkor. Mire kiérek Ahriman már a teóriáját adja elő a jelenlévőknek. Próbálom felvenni a fonalat. Töltök egy pohár italt magamnak, majd mindenkit körbe kínálok, aki kér annak töltök egy pohárral, aki meg nem arra csak egy vállvonással reagálok. Több marad nekem. Csendben kortyolgatva és mélyeket szívva a jointból figyelem a történéseket. Asaliah kissé rossz néven veszi Nieven kijelentését.  Elvigyorodok, szeretem a drámát, de most abszolút nem hasznos. Alastor és az asszonya szobára vonulnak, bátyánk azonnal ránk is förmed, rohadtul idegesít, hogy még ezt is teljes nyugalommal teszi.  Én egy széles bágyadt vigyorral megsimogatom húgom feje búbját.
- Nem is lennénk azok, akik, ha nem ezt tennénk – reagálom le ennyivel a szidást majd belekortyolok az italomba – Csakis azokra gondolok, másként itt sem lennék, drága bátyus – persze mindezek ellenére nem áll szándékomban lemondani, az életcélomról Ahrimannal kapcsolatban.
- Szóval merre jártál mostanában? – érdeklődöm húgomhoz fordulva, majd a következő pillanatban már meg is jelenik Asaliah és Alastor.
- Az én arcomra emlékszik – mondom a poharam emelve –, ha erősen fejbe kólintjuk az nem segít? Csak, mert én azt is hallottam. Egyszerűbb és gyorsabb is lenne – kérdezem kislányos derűvel és ha gyilkos pillantások vizslatnak csak játékosan megvonom a vállam. – Csak vicc volt. Nem tudnám bántani, túl értékes nekem és segített cipelni a cuccaimat is – mondom a szívemre téve a kezem - Egyébként ráhibáztál – nyújtok újra kezet Asaliahnak, de ezúttal megvillantom előtte a kezemet borító pikkelyeket, látva, hogy bátyám elmerészkedett odáig, hogy felfedje az övéit. – Jó trükk mi? Ő is tudja… - bökök Alastor felé - vagyis tudta valamikor. Amúgy baromi vicces volt a tócsás műsorod. Mellesleg mi lett a veknivel?
credit
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ahriman


Jeruzsálem XKzqeWT
☩ Történetem :
☩ Reagok :
24
☩ Rang :
3. a sorban
☩ Play by :
Yon González
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 03, 2020 6:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Emlékiratok: A szent város rejtélyei
Leviatán tervez, gravitáció végez. Az ajtó szabályosan kidől a tokjából, pedig nem is kopogtattam nagyot. Magamban észrevételezem, mennyire rozoga is lehetett a nyílászáró. A stílusos kis belépő után húgom nemes egyszerűséggel tarkón suhint. Jelentőségteljes pillantással nézek le rá, majd sóhajtva visszafordulok Alastor és párja felé, bemutatkozom a lengén öltözött hölgynek és bemutatom a csattanós kezű húgomat is.
- Örvendek a szerencsének Asaliah. - felelem, miközben szemmel követem, ahogy Asterin húgunk olyan természetességgel veszi be a lakást, mintha csak az övé volna. Nem is ő lenne. Igazából nem kertelek, kimondom azonnal, mi szél hozott minket a hajlékukba. Fivérünk szinte elfehéredik, nem tudja, miképp is találtunk rá, de érthető, hiszen elméjére homály ereszkedett. Nem akarom a családi szennyest és titkokat kiteregetni az idegen asszony előtt, akiben érzek némi természetfeletti energiát, de mivel valószínűleg az ő otthonában vagyunk, nem zárhatom ki. Az még nem jelent semmit, hogy megtud egy-két infót rólunk. Talán még hasznunkra is válhat. Mielőtt még Asterin ismét valami ostobasággal hozakodna elő válasz gyanánt, amivel még ennél is jobban összezavarhatja fivérünket, magamhoz veszem a szót.
- Ahogy te is tudtad előre, hogy jövünk. Éreztél bennünket, nem igaz? Ez oda-vissza működik. Ez az egyik hogy is fogalmazzak...sajátosságunk. - épp csak kiejtem a számon ezt a mondatot, már el is kap az életérzés. Egy másik testvérünk jár a közelben.
- Most is érzed, igaz? Ez azt jelenti, hogy még egy testvérünk van a közelben. Nieven. Bármelyik pillanatban megérkezhet. - teszem hozzá. Húgunk tökéletes percet választott arra, hogy erre járjon. Legalább élesben is tudtuk Alastornak demonstrálni ezt a képességet. Asaliah kérésének eleget téve beljebb lépek és helyet foglalok a kanapén. Természetesen az ajtó nem marad a helyén, ismét bedől nagyot csattanva a padlón. Mielőtt még válaszra nyithatnám a szám Asaliah kérdésére, Nieven is csatlakozik köreinkbe és leviatántól nem megszokott módon a füstölgő szőkeség nyakába ugrik. Akkor már sejtem, hogy én sem maradok ki ebből a körből. A következő pillanatban már rajtam csimpaszkodik.
- Rég láttalak húgom. - paskolom meg a feje búbját gyengéden, sajnos csak ennyi telik tőlem. Nem vagyok az az ölelgetős fajta, de eddig úgy tudtam, egyikőnk sem az. Talán az új kor hozománya ez az ölelkezősdi.
- Szóval te voltál az, akibe a múltkor belebotlott. Ha jól sejtem, neked sem hitt. - intézem szavaim húgomhoz, miután kimászott a nyakamból, majd ismét Asaliahra esik a pillantásom.
- Van egy teóriám, hogyan hozhatnánk vissza az emlékeit, de ahhoz az kell, hogy közreműködőbb legyen és ne szaladjon el előlünk minden egyes alkalommal. Ez a macska-egér játék őszintén szólva kellemetlen arról nem is beszélve, hogy merő időpazarlás. Én megértem, hogy ő nem emlékszik ránk, neki most minden új és idegenek vagyunk a számára, de pont azért vagyunk itt, hogy segítsünk neki megérteni a teste működését, önmagát. Bizonyára már magad is észrevetted, hogy Alastor igencsak...különleges képességek birtokában van. Hidd el nekem, rajtunk kívül más nem fog tudni magyarázattal szolgálni a számára. Ami pedig a rosszakarást illeti. Már megtehettük volna az elmúlt pár hétben, ha valóban az lenne a célunk, de nem az. Miért is akarnék ártani a véremnek? - teszem fel a következő logikus kérdést. Ha ártó szándékkal érkeztem volna, akkor eleve nem kopogtam volna. Nem minden esetben vagyok gavallér. Asaliah kérésére csak bólintok. Az ő otthona, azt tesz, amit szeretne. Azért érzem a szavai mögött megbúvó enyhe neheztelést Nieven megjegyzése miatt. Miután elvonultak, felsóhajtok.
- Nem könnyítitek meg a dolgunkat, nem igaz? Tudom, hogy nem úgy értetted Nieven, de máskor kérlek fogalmazz pontosabban, hogy ne kérje ki magának Alastor asszonya. Elvégre nem ismerjük őt, nem kellene mindjárt magunk ellen hangolnunk. - reagálom le az előzőeket halkan, hogy ne szűrődjön be a szobába. Gondolom már így is megvan rólunk a nő véleménye. Remélem nem fogjuk tetézni. Nievenről a pillantásom Asterinre esik.
- Te pedig kérlek gondolj a receptjeidre. Ha továbbra is mindenfélét összehordasz, akkor búcsút inthetsz a főzeteidnek, csak szívhatod továbbra is a szárított füveidet. Gondolom nem éred be csak annyival. - jelentem ki tényszerűen a dolgokat, majd várom, hogy visszatérjen fivérünk és asszonya. Ismét magamhoz ragadom a szót, mielőtt még megszólalna a két húgom vagy bármi, a nő szemei számára sokkolót tennének.
- Először is bocsáss meg Asaliah, félreértetted Nievent. Csak arra akart kilyukadni, amire én is. Mi ismerjük őt, a múltját, a képességeit és tudunk neki segíteni. Ezt értette ő jó kezek alatt. Köszönöm, hogy eddig gondoskodtál róla. És ne aggódj Alastor, nem célunk elvinni, elszakítani tőle, látom, mennyire ragaszkodtok egymáshoz, de azzal is tisztában vagyok, hogy szükséged van ránk is. Az elmúlt hetekben sokat gondolkodtam, sok könyvet átbújtam az elméről, és arra jutottam, hogy a legjobb megoldás az lesz, ha újra átélsz egyes eseményeket. Fontosabb eseményeket. Ha ismerős helyeken jársz, ismerős ízeket ízlelsz, szagokat, illatokat szagolsz, akkor nagyobb eséllyel térnek vissza az emlékeid. Meglesz a kapcsolódási pont. Ami pedig a pikkelyeket illeti...- fordulok vissza ismét asszonyához. - nem csak az a közös bennünk. - felelem, miközben félig leeresztem az illúziót. Mindkét karom, a homlokom, a gerincem és a lábaim is pikkelyesek, nyilván az utóbbiakat takarja a ruha, de ha bizonyítékot akar, hát láthatja. Ennél több kígyóvonást egyelőre én nem mutatok meg magamból.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7