Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Sikátor közel Asterinékhez •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Sikátor közel Asterinékhez VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1140
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 27, 2021 6:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Cole Andrews


☩ Történetem :
☩ Reagok :
193
☩ Korom :
30
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 25, 2021 9:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


And whatever you do, don’t close your eyes.
────────────── ──────────────
@Asterin - 594 szó - Hanging
Léptem volna, ha előtte nem haragítom magamra? Talán, ha eleget iszom, előbb-utóbb igen, akkor és ott azonban azt éreztem, hogy nincs mit veszítenem, hogy megéri kockáztatnom – hogy megéri megcsókolnom őt.
Ugyan már – csóválom meg a fejem halványan – Megválogathattam volna a szavaimat. – Nem az ő hibája, hogy időről időre elbaszom. Azt hiszem, semmit sem vagyok képes úgy végigcsinálni, hogy el ne botlanék az út során; nem vagyok képes jó döntéseket hozni vagy magam mellett tartani az embereket. Ha visszanézek azokra a dolgokra, amik velem történtek, tudom, hogy igaz az, amit Vlad mondott: nem ő a felelős mindenért, amit tönkretettem magam körül.
Bocsánat – nevetgélek tovább halkan, amint kérdőre von, és ezzel együtt tényleg igyekszem magamba fojtani az ingert – Természetesen fontos a rendrakás – bólogatok komoly arckifejezést erőltetve magamra, de néhány rövid másodpercél nem tudok tovább tettetni, a mosoly egyszerűen visszakúszik a szám sarkába. Azok a gondolatok, amelyektől menekülni próbálok, soha nem tűnnek el, de most határozottabban messzebbről hallom őket suttogni, és ez egyelőre bőven elég.
Lesegítem Grace-t az ablakpárkányról. Felöltözünk.
Elindulok lefelé, ő pedig, ha lassabb tempóval is, de követ, és bár valóban nem úgy tűnik, mint aki bármit is megbánt volna az előbb történtekből, fura testtartást vesz fel a lépcsőfok szélén való ácsorgáshoz. Futólag végigmérem, mielőtt újabb kortyot küldenék a whiskey-ből az előző után.
Az „ilyen forma emberek” megnevezésre aztán akaratlanul is összeráncolom a szemöldökeimet.
Most tényleg ilyen szarul nézek ki? – döntöm a falnak most már a fejemet is egy egyre csak szélesedő vigyor kíséretében. Már nem is számolom, hányszor nevezett hajléktalannak ezalatt a pár óra alatt… De valószínűleg tényleg nem látszom sokkal különbnek bármelyik helybéli csövesnél, és nekik még gyanús kinézetű vágásaik meg hegeik sincsenek.
És ha már aprót kértem tőle, bőven megérdemlem.
Mivel Grace látszólag nem kér az italból, ismét meghúzom az üveget, békésen kortyolgatom a borostyánszínű folyadékot a kocsmában újtatöltött üvegből, és legfőképpen magam elé bámulok, míg fel nem ajánlja az ágyát ma éjszakára. Félig hitetlenül, félig tanácstalanul pillantok fel rá.
Ööm… – Már nyitnám a számat, hogy élből elutasítsam a lehetőséget, de ő tovább beszél és inkább be is csukom, mielőtt megakasztanám a monológjában. Aludtam már ennél rosszabb helyeken is, és nekem sem szokásom idegenek mellett ébredni… Az utóbbi időben legalábbis, mert megtiltottam magamnak, hogy újra abba a hibába essek, hogy megtegyem. Mellettük fekszem és elképzelek dolgokat, mert semmi önkontrollom sincs, és a végén úgyis mindig feljön a nap; világos lesz és eltűnik mellőlem a testek melege, és akkor mindig úgy érzem, mintha újabb darab morzsolódna le a lelkemből. Én vagyok a saját szenvedésem okozója.
Először fogalmam sincs, milyen sürgős dolgot kéne elintéznie ezúttal, de aztán kellőképpen részletesen elmagyarázza ahhoz, hogy leessen, miről beszél.
Ó… Oké, oké, értem – reagálok, addigra persze ő már majdnem össze is pakolt és már lép is egyet felfelé, hogy elindulhasson. Újabb apróság, amire az előbbi akció során egyáltalán nem gondoltam, pedig ha őszinte akarok lenni magammal… nos, voltam már a dolog másik végén néhányszor.
Nem akarok egyedül lenni.
És tényleg nincs önkontrollom.
Felkelek a lépcsőről és magamhoz emelem az üvegek maradékát, ha mást nem, akkor Grace kezeit szabadítom meg a terhek egy részétől – kettőnk közül úgyis neki kell gyorsabban futnia.
Miért hozom mindig a lehető legrosszabb döntést? Miért nem tartom be az ígéreteket? Miért verem át saját magamat olyan gyakran és ilyen felelőtlenül?
Van az a hideg, amiben a whiskey sem esik jól az embernek – vonok vállat lazán, mintha semmi más okom nem lenne arra, hogy vele tartsak; mintha nem tennék meg most azért bármit, hogy egy kicsit tovább tartson ez az este.
Na és mit fog szólni a lakótársad, Mary Jane? – kérdezem meg, miközben elindulok utána felfelé.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 22, 2021 9:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Cole Asterin
Fogalmam sincs valójából mennyi ideig pihenek a fiú vállának dőlve, de úgy érzem már ahhoz is hosszú percek kellettek, hogy az agyam egyáltalán felfogja, hogy mi is történik körülöttem. Ő is ugyanúgy zihál, mint én. Cirógatni kezdi a hátam, ami valami féle ismerős érzést kelt bennem, aminek a pontos emlékét nem tudom felidézni… vagy csak nem akarom, mert túlságosan fájna, ha tudatára ébrednék kihez is kötődik. Igazából nem is érdekel, amíg a fájdalom helyett kellemes érzést kelt bennem. Márpedig kellemes, ahogy a borzongás végig fut rajtam tőle, meg is emelem a fejem és a homlokának döntve a sajátomat jegyzem meg, hogy egyikőnk sem normális. „Szerintem ugyanezt mondtam én is” Az arca jobboldalába játékosan bele csípek, ahogy elmosolyodik.
- Ne merj gúnyolódni – mondom elemelkedve tőle durcás mosollyal. – Ne haragudj a pofonért – szegezem a földre a tekintetem bűnbánóan – nem is tudom, miért borultam ennyire ki rajta, mindenkitől megkapom – mondom, majd körül nézek és elkap az érzés, hogy mi előbb rendet kell tegyünk, mert zavar a rumli, amit a nagy hévben hagytunk magunk után. Felnevet a megjegyzésemre, én pedig értetlenül nézek rá, nem értem mit talált olyan viccesnek benne, de végül is mosolyt csal az én arcomra is.
- Most miért nevetsz ki? – horkantok rá kíváncsian. Hirtelen egy enyhe hideg szellő borzolja a gerincem vonalát az elnyűtt ablak felől, végig is fut rajtam a libabőr és megdörzsölöm a felkaromat, megjegyezve, hogy segítségre lesz szükségem az ablakból való lemászáshoz, mert ha megpróbálnék lendületből leugrani, a remegő lábaim összecsuklanának alattam. Vigyorogva úriember módjára kezet nyújt én pedig megfogva azt lassú, apró mozdulatokkal próbálom letornászni magam. Cseppet sem segít, hogy a fenekem teljesen lefagyott és elzsibbadt a hideg betonon. Amint a földre huppanok a lábaim már csuklanának össze ezért a szabad kezemmel a párkányba kapaszkodok, majd annak dőlve várom, hogy oda adja a ruháimat. Folyamatosan futkos a karjaimon és a hátamon a hideg, azt hiszem mostanra már rohadtul lehűlt a levegő ahhoz a fajta öltözékhez, amibe én útnak indultam. Felöltözünk és mielőtt visszaindulunk a helyünkre még visszakérdez.
- Jobban nem is lehetnék – válaszolom egy kaján vigyorral, majd amint kellő erőt érzek a lábaimban utána indulok, viszont pár lépcsőfokkal lejjebb szembesülök egy kellemetlen helyzettel, vele ellentétben nekem igen is sürgető dolgom lenne mindezek után. Összeszorított lábakkal teszem meg a maradék pár lépcsőt, míg ő helyet foglalva megkezdi a whiskeyt. Minden létező külső, belső izmommal arra gyúrok ne kelljen beégjek emiatt. Meglep a kérdése, miért akarna a lépcsőházban éjszakázni, de gyorsan válasz is kapok rá, miközben felém nyújtja az üveget. Nem akar ebben az időben elindulni haza.
- Hát nem lennél megszokott látvány, nem igazán szoktak itt a lépcsőházban éjszakázni még ilyen forma emberek sem – jegyzem meg végig nézve a lyukas cipőjén és a kopott ruhadarabokon. Elutasítom az üveget, most nem igazán van időm iszogatni, sietnem kell mielőbb rendbe tennem magam. – Tudnék ajánlani egy kényelmes meleg ágyat, de igazából attól függ mennyire zavarna, ha az egyéjszakás kalandod mellett kellene ébredned – vonom meg a vállam. – Megjegyezném nekem sem szokásom az ilyen, mielőtt félre értenéd. De többen vannak, akik hajnalba mennek dolgozni és nem tudnál tőlük aludni – guggolok le továbbra is összeszorított combokkal összeszedve az italokat és a pulcsit. – Persze, ha neked olyasfajta fétiseid vannak, mint a hideg betonon való fetrengés, vagy a hajnali pampogásokra ébredés akkor nem állok utadba, viszont gyorsan döntened kellene, mert nekem most miattad sürgősen rendbe kéne tennem magam, mielőtt teljesen átázok – állok fel egy kínos félmosoly kíséretében. – Az ajánlatom mellett szóljon, van egy nagy kádunk, a forró vízben való elnyúlás nem csak átmelegít, de még el is lazít, persze, ha van igényed az ilyenre, ha nincs akkor megtarthatod a whiskeyt, de nekem most le kell lépnem mindenképp – mondom feljebb lépve egy- két lépcső fokot, hogy annyival is előrébb legyek induláskor.
credit
reveal your secrets

Cole Andrews


☩ Történetem :
☩ Reagok :
193
☩ Korom :
30
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 21, 2021 6:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


And whatever you do, don’t close your eyes.
────────────── ──────────────
@Asterin - 513 szó - Hanging
Nyertem… Vagy legalábbis azt hiszem, mert egy percre elválasztja a tekintetét az enyémtől, de aztán visszaszáll a játékba, amelynek soha nem beszéltük meg a szabályait. Nincsenek támpontok és nincsenek korlátok, csak a szükség létezik és az egyhelyben álló idő – azt hiszem, hogy ez utóbbi varázsolja olyan különlegessé ezt az egészet. Nem haladnak tovább a pillanatok és velük együtt olyankor megfagy bennem az üresség is. Valamiért mindig úgy képzeltem el az ürességet, mintha mégis lenne valami a semmi helyett: fekete, nyúlós folyadékként, amit sosem lehet formába önteni vagy egyhelyben tartani; kontrollálhatatlan és nem hat rá a gravitáció. Bármelyik másodpercben úgy dönthet, hogy felfelé kezd ömleni és maga alá temet, hogy kifolyik a számon és az orromon és megfulladok – bármikor, amikor nem fagyasztja merevvé valami külső hatás.
Most nem érzem, hogy mozogna, és ez egyelőre tökéletesen elég.
Grace a vállamnak támasztja a fejét, miközben felváltva kapkodjuk a levegőt; szinte csukott szemmel várom, hogy nyugodtabb tempóra váltson a mellkasomban dübörgő szívverésem és jóleső fáradtság váltsa fel a hirtelen eltompuló vágyaimat. Soha nem értettem, hogyan lehet valami ilyen jó és ilyen gyorsan elfelejthető – egy-két pillanat és már nem is több az érzés valami távoli emléktől, amit képtelen lennél közelebb húzni magadhoz, hogy tisztán láthasd, hogy újra átéld.
Feljebb emelem az egyik karomat a háta mögött, néhány ujjal cirógatni kezdem a lapockáját, aztán a tenyerem tovább halad a felkarjára, mintha csak azt szeretném ellenőrizni, hogy itt van-e még – hogy tényleg valódi volt. A bőröm lassan újra érezni kezdi a hűvöst, amitől a ruháim híján semmi sem véd, de most még nem mozdulok; Grace a homlokomhoz nyomja a sajátját.
Szerintem ugyanezt mondtam én is – bólogatok alig észrevehetően, és még egy félmosoly is megjelenik a szám sarkában. Úgy látszik, ezúttal nem tekinti önmagára sértőnek a kifejezést, de az az igazság, hogy nem bánom, ha így megúszhatom a következő pofont. Talán negyedóra múlva már nem tiltakoznék ellene, ha ismét így végződik az eset, de előtte egész biztosan szükségem lesz egy kis pihenőre…
A kupleráj szó hallatán felnevetek. Hihetetlen, hogy néhány levetett ruha és a lépcsőn hagyott üveg jobban zavarja, mint a tény, hogy teljesen meztelenül szexeltünk egy lépcsőházban.
Igenis, hölgyem – lépek hátrébb tőle és a párkánytól vigyorogva, aztán kinyújtom felé a kezemet, hogy lefelé menet megkapaszkodhasson benne. Ha még ennél is több segítséget szeretne, az sem okoz különösebb problémát, hogy én emeljem le őt az ablakbéli ülőhelyről.
Amint lekászálódik a magaslatról, még arrébb megyek, hogy összegyűjthessem a földre dobált ruhadarabok többségét, és amint a kezébe nyomtam a sajátját, elkezdem felhúzni magamra az alsónadrágot. Aztán a simát is, meg a pólót, és végül a cipőimet, majd vágyakozó pillantást vetek a lépcsőre terített pulóverem irányába.
Kezd baromi hideg lenni.
Minden oké? – pillantok Grace irányába elővigyázatosan, mielőtt elindulnék lefelé. A földszintre érve letekerem a whiskey kupakját és hatalmasat kortyolok belőle. Aztán még egyet és még egy utolsót, és ha ő is lejön, most felé nyújtom az üveget.
Szerinted gond lenne, ha itt aludnék ma a lépcsőházban? – A falnak döntöm a hátamat pihenés gyanánt. Odakint még mindig iszonyú hangosan kopog az eső. – Reggelre biztos vége lesz a viharnak – nyújtogatom a nyakam a bejárati ajtó felé.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 15, 2021 12:05 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Cole Asterin
+18
Onnantól kezdve, hogy belém hatol, az időérzékem teljesen szétcsúszik. Fogalmam sincs mennyi ideig pihen meg, töltekezve az érzéssel, hogy bennem lehet, arról sem mennyi ideig tart köztünk az aktus. Miután kinyitja a szemét és elkezd mozogni a tekintetét keresem. Amint észreveszi, hogy őt nézem ő is olyan mélyen fúrja a tekintetét az enyémbe akár csak fordítva. Rég éltem át ilyet. Rég láttam már valaki szemeiben ilyen vadul tomboló tüzet, rég éreztem, hogy bárki ennyire vágyott volna rám. Ez visszafele is igaz. Minden egyes finom mozdulata hevít rajtam, minden újabb mélybe sikálásnál sikít fel a testem, hogy mélyebbre, gyorsabban, vadabbul. Minden egyes mozdulatától jobban befeszülnek az izmaim kívül és belül egyaránt. Minden behatolás pillanatában megrebbennek a pilláim, ahogy küszködök az ellen, hogy behunyjam a szemeimet az élvezettől. A sóhaj, ami elhagyja a száját csak még izgatóbbá teszi a pillanatot, libabőr fut rajtam végig és teljesen ráfeszülök a férfiasságára egy hangos nyögés kíséretében. Ezután gyorsítani kezd tetszik, ahogy hozzám hasonlóan próbálja tartani a szemkontaktus, a hangja, vágytól lángoló tekintete, az ahogy magamba érzem… olyan szorosan fűzöm a csípője köré a lábaim amennyire csak lehet. Még mélyebben, még közelebb akarom érezni magamhoz. A bal kezemmel elengedem a párkányt és a mutató és középső ujjaim közé fűzve a fülét a tenyerem az arcára tapasztom, majd a másikkal is ugyan így teszek. Jól esően fut rajtam végig a hideg, ahogy érzem a bőrömön a forró leheletét. A nyögéseim minden mozdulatával egyre hangosabbak és sűrűbbek. A barlangom izmai egy pillanatra sem ernyednek, nem is hagyja őket pihenni. Lassan az ő sóhajai is nyögésbe torkollanak az első nyögésétől beleremegek az élvezetbe. Képtelen vagyok abban a pillanatban tovább tartani a szem kontaktust. Miután az első és kisebb és még kielégítetlen önkívületemen túl esek éhesen kapok az enyémmel az ő ajkai után egy vad, rövid csókért, amit finom harapdálással zárok, hogy utána, ugyan olyan töretlen tekintettel tartsam rabul az övét. Úgy érzem őt is jobban felizgatta az ahogy én bele élveztem a pillanatba, szorosabban passzírozza az oldalához a lábaimat és küszködik a tekintete enyémbe fúrásával, ahogy egyre közelebb érünk a célhoz. A pillanatok egyre inkább hasonlítani kezdenek a kábulathoz, ahhoz, amikor már nem tudod eldönteni mi valóság és mi álom, vagy épp hallucináció. A nyögéseink egyre sűrűbbek és hangosabbak, a barlangom egyre feszesebb a férfiassága egyre keményebb. A bal kezemmel a mellembe markolok és azzal próbálom még jobban fokozni a gyönyör pillanatát. Abban a másodpercben ahogy közelebb ránt, csak távolról hallom a saját sikolyomat, a remegés az egész testemen végig fut, a szemeim becsukom és a fejem hátra szegem. Érzem ahogy belül lüktetek és ahogy forrón ő is lüktet bennem. Azt hiszem percek kellenek ahhoz, hogy visszatérjek onnan ahová eljutottam. A végtagjaim még mindig remegnek, a lábaimat már nem kulcsolom a csípője köré a homlokom a vállába temetem a levegőt pedig reszketve veszettül kapkodom. Még a víz is kivert a hideg ellenére. Kell még pár perc ahhoz, hogy megmozduljak, a fejemet felemelem a válláról és a homlokának döntöm.
- Azt hiszem mindketten őrültek vagyunk – nevetem el magam. Így van nincs erre más magyarázat. – Lassan összekéne szednünk magunkat, nem bírom elviselni ez a kuplerájt, amit idecsináltunk. Viszont azt hiszem le kell majd segítened innen, mert a nem sok erőt érzek most a lábaimban.
credit
reveal your secrets

Cole Andrews


☩ Történetem :
☩ Reagok :
193
☩ Korom :
30
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 01, 2021 3:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


And whatever you do, don’t close your eyes.
────────────── ──────────────
@Asterin - 559 szó - Hanging - 18+
Grace hosszú ujjai a tarkómra csúsznak, odalent pedig szorosan és forrón ölel körül; kell egy másodperc, mire betöltekezem az érzéssel, mire felfogja a testem és az elmém is, hogy amíg itt vagyunk, nem leszek egyedül. Azt hittem, hogy az üresség végleg átvette a szomorúság helyét, de a mostani kontraszt olyan éles, hogy megint lüktetni kezd a magányos élet lenyomata az agyam leghátsó szegletében, mintha nem lett volna idáig állandó a jelenléte, mintha egy nagyon régi, épp csak felvillanó emlék lenne az érintései nyomán.
Most már tudom, hogy pontosan azért csókoltam meg őt ott a lépcső közepén állva, amiért ugyanezt csináltam Alexszel a kabinban azon a sötét éjszakán, amikor még ennél is élesebben szúrtak az alkaromon vöröslő hegek: bármit megtettem volna, hogy ne hagyjon magamra. Bármit, ami enyhít azon a másik fajta sajgáson.
Puha ajkak érnek az enyémhez, mire kinyitom a szemeimet, épp időben ahhoz, hogy ne csak a szemhéjaimon túl láthassam az ablakokon beáramló villanást. Ez alkalommal a háta mögül sugárzik be a fény a lépcsőházba, szinte kifordítja a meztelen körvonalakon játszó árnyékot – aranyszínűvé változtatja mindkét oldalát, lefolyik a csípője ívén, végigkúszik a magasabbra támasztott lábain, mintha a villám helyettem fedezné fel őt, mintha helyettem érintené mindenhol egyszerre.
Az övének nyomódik a homlokom, az orra találkozik az enyémmel, szinte érzem az arcából áradó forróságot a levegő hűvösén keresztül.
Erőt veszek magamon és lassan mozogni kezdek benne.
Észreveszem, hogy engem néz, de legalábbis nem csukja be a szemét és nem fordul a plafon felé felszegett fejjel – a tekintetembe fúrja a sajátját és úgy döntök, én sem fogom az ő pillantását csak úgy elengedni.
Nem tudok tovább nem gyorsítani. Halk sóhaj csúszik ki a számon, és a következő mozdulatom már tempósabba következőnél, a vágytól, ettől a megállíthatatlan és megmagyarázhatatlan, követelőző vonzódástól libabőr fut végig minden egyes végtagomon. Nincs távolság, amelyet csökkenteni kéne, de ha tovább néz engem úgy, ahogy én nézem őt még mindig, az újabb magasságokba emeli a szórakozást; szemérmetlenül közel érzem magamhoz, mert magamhoz láncolom és versenyzem vele egyszerre.
Hamarosan az egyre vadabbul dübörgő eső és a fülsiketítő dörgés sem elég hozzá, hogy elnyomja a hangunkat, a gyorsuló tempóval egyre inkább nyögésbe formálódó sóhajaimat és az övéit.
Egyre közelebb.
Az oldalamhoz préselem a lábait a karjaimmal és észre sem veszem, hogy a csupasz talpaimat mennyiféle törmelékdarab szúrja, mert az összes érzékszervemet lefoglalja a folyamatosan gyorsuló szívverésem, az izgalom és gyönyör keveréke, a tekintete, amelyet egyre nehezebb viszonoznom.
Hangtalanul szuszogva nyílnak ketté az ajkaim, és őket becsukva ismét erőt kell vennem magamon, hogy továbbra is Grace pillantásán tartsam a sajátomat, hogy ne maradjak le a szemeiben lángoló vágytól, a szikráktól, amik egyenesen az enyémből tükröződnek rá vissza.
Ismét felnyögök és fel sem tűnik, ahogy a levegőt kapkodom, mert szinte semmi sem számít már, ami nem ő és ami nem én vagyok; valahogy és valamikor eggyé váltunk, és ahogy telnek a másodpercek, úgy szűnik meg körülöttünk minden más. Nem hallom többé az utcáról beszűrődő zajt sem és nem látom, ahogy a dörgések előtt megváltoznak a fényviszonyok, nem érzem a talajt a lábaim alatt, sem a térdeimnek ütköző falat és a párkányt sem, amin a tenyeremmel támaszkodom.
Még közelebb rántom magamhoz Grace-t és nem érzékelem többé az időt sem helyesen: végtelennek tűnik minden egyes sürgetően múló pillanat. A következőben elmegyek, és ahogy szakadozottan, kapkodva szívom magamba a levegőt, ahogy átadom magam a gyönyörnek, képtelen vagyok tovább az övébe fúrni a tekintetemet.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 27, 2021 9:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Cole Asterin
+18
Érti a célzást és nem röstell eleget is tenni neki. Ahogy az ujjai becsúsznak a barlangba, hangosan felnyögök, szinte már reszketek a vágytól, hogy többet kapjak kezek simogatásánál. Pont úgy játszadozik, a türelmemmel ahogy az ujjai a nőiességemmel. A nyögéseim felveszik a játéka ritmusát. A hajába túrok és finoman meghúzom, miközben végig simít kívül, majd mélyebbre nyúl, mint ezelőtt, lehunyom a szemem és hangosabban nyögök fel, mint eddig. Türelmetlennek és mohónak érzem magam, minél tovább tart az előjáték. Sürget az idő, már nehezen bírok magammal, de rajta még van pár réteg anyag. Szépen lassan elkezdem a nadrágját lejjebb fejteni, hogy a férfiasságához férhessek. Az alsónadrágján keresztül simítok párszor végig rajta, mire ő kihúzza a lábaim közül a kezét és meg támaszkodik a falban. Sietősen szabadítom meg a hímtagját a maradék ruhától, hogy könnyebben hozzáférhessek és immár a ráfonódó ujjaim rendesen kényeztethessék. Magam felé fordítom az arcát, hogy ajkaink újra vadul összeforrjanak. Beleremegek ahogy újra hozzám ér, alig bírom elviselni már a vágyat, hogy végre a magáévá tegyen, ha ezek után valamilyen oknál fogva meggondolná magát, vagy nem jutnánk el odáig bele is pusztulnék. Finoman végig csókolgatom az arcát pont ott, ahol nyomot hagytam. Már százszor megbántam, amit tettem és szívem szerint bocsánatot is kérnék tőle, ez most nem az az alkalom, itt nincs helye beszédnek. Még játszok a férfiasságával mikor a másik kezem már a pólója alatt jár, hogy az eggyé válás utolsó felvonását is megkezdve lefejtsem róla. Megállok kicsit játszani a mellbimbójával, mire felsóhajt. Egy pillanatra lehunyom a szemem és töltekezek a hangjával, mindig oda voltam azért, ha egy férfi hangot ad az élvezetének, hihetetlen mód képes volt felizgatni, talán még jobban, mint egy érzéki simogatás. Lassan teljesen elveszítem a valóság érzetemet, már egyáltalán nem gondolkodok semmin, csak hagyom, hogy az ösztöneim irányítsanak és epekedve várom a pillanatot, hogy végre belém hatoljon. Abszolút kiesik a pillanat, ahogy lefejtem róla a felsőjét és az ahogy lefejti magáról a maradék ruhát. Így ruha nélkül sokkal vékonyabbnak tűnik, csontosabbnak, messzemenőkig annál, mint amilyen férfiakat választok magamnak annak reményében, hogy kielégítsen. Mindezek ellenére izgat a látványa így az alsó ajkamba harapva mélyesztem a jobb kezem ujjait a mellem bőrébe, majd mikor már semmilyen anyag gátol abban, hogy a bőre melegét az enyémen érezzem újra hozzá dörgölőzöm. A fenekembe markolva próbál még közelebb húzni magához, de mind hiába már semmi sincs köztünk sem ruha, sem tér, mégis én is úgy érzem nem elég, egyszerűen nem elég, pedig a fedetlen férfiassága már a nőiességemet simítja. Egy könnyed biccentéssel az ablakra mutat és már terelget is afelé. Csak pár lépés mégis olyan sok időnek tűnik, hogy oda érjünk, de az idő meg is áll amint gondolkodás nélkül felkap és az ablakba ültet. Kiábrándít- e, hogy a megszokott falnak passzírozás helyett inkább a könnyebb utat választja? Ha nem vágynék rá ennyire igen kiábrándítana, de már rájöttem, hogy nincs ereje teljében mikor felcipelt a lépcsőn. Nem érdekel milyen módon csak végre, végre érezhessem magamban őt. Elkapja egymást a tekintetünk ahogy végre egyforma magasságba kerülünk és elmosolyodik. A nyelvemmel éhesen simítok végig az alsó ajkamon, tetszik, tetszik ez a kiéhezett pillantás és buja vigyor az arcán. Még utoljára végig simít az oldalamon majd a lábaim alá nyúlva ránt magához, hogy türelmetlenül tegyen eleget a mindkettőnket kínzó vágynak. Képtelen vagyok mindkét kezemmel a falba kapaszkodni így hirtelenjében a jobb kezemmel a tarkójába a ballal pedig a párkány szélébe kapaszkodok. A pillanat ahogy belém hatol felülír mindent, amit az elmúlt egymás izgatásával töltött percek okoztak. Forróság önt el, és minden porcikám befeszül, felnyögök, ha akarnám sem tudnám visszatartani a kikívánkozó hangot. Lehunyja a szemeit és reszkető levegő vétellel töltekezik az egybe forrásunk pillanatával. Én le sem veszem róla a szemem, de mielőtt ő kinyitná az övét egy apró csókot nyomok az ajkaira, nem is időztetem egy pillanatnál tovább rajtuk az enyémet. Egy pár másodperce újra fényárban úszik a lépcsőház, majd az égi robajba beleremeg a mögöttem pihenő vékony üvegű ablak. Elmosolyodok mikor kinyitja a szemét. A tarkójánál fogva közelebb húzom, hogy a homlokát az enyémnek döntsem. Elkezd mozogni én pedig a sűrűsödő nyögések közepette küzdök az ellen, hogy lehunyjam a szemeimet. Nem akarom meg tenni, túlságosan izgat a szemeiben a vágytól tomboló tűz. A lábaimat a csípője köré fűzöm, csökkentve ezzel a köztünk lévő távolságot. Minden mozdulatával érzem, hogy megfeszülnek a barlang apró izmai és ahogy felveszi a lüktető ritmust. Az agyam kezd kikapcsolni, már észre sem veszem az egyre sűrűsödő villámlást és az eget szaggató csattanásokat. Fogalmam sincs ki ez a srác, hogy honnan jött, vagy épp mit keresett a sikátorban amikor rám talált, csak azt tudom, hogy a városban eltöltött idő óta ő az első, aki eljuttat az önkívületi állapotba.
credit
reveal your secrets

Cole Andrews


☩ Történetem :
☩ Reagok :
193
☩ Korom :
30
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 14, 2021 9:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


And whatever you do, don’t close your eyes.
────────────── ──────────────
@Asterin - 831 szó - Hanging - 18+
Megérintem őt, újra és újra; együtt diktáljuk a ritmust, amire mozogni kezd. Éhesen és vágyakozva érek hozzá, finoman és durván egyszerre, kiélvezem azt, ahogy a testem az övének feszül, hogy néhány vékony rétegnyi anyag választ csak el tőle – legszívesebben azonnal lerántanék róla mindent, de akkor hamar véget érne a pillanat és ha vége, újra egyedül leszek ebben a vastag falú buborékban, ahová csak alkalomadtán mer bárki bemerészkedni.
Az ujjaim azért nem állnak meg itt, mert érzem, hogy az ő türelme is fogytán; kettő különválik a többitől és lassan, de határozottan mélyülnek el benne, hogy előkészítsék a terepet. Elég forró és nedves ahhoz, hogy biztos lehessek benne, nincs szükség különösebb igyekezetre a részemről, ha a meg-megakadó lélegzetéből nem lett volna eddig is egészen nyilvánvaló, de azért húzom még egy kicsit: kijjebb csúsznak és beljebb, aztán kívül simítok rajta végig és még mélyebbre nyúlok, mialatt a nyakára tapasztom az ajkaimat.
A hajamba túr és már a nadrágom szélét keresi, hogy az első rétegen túljutva már csak a második legyen akadálya a kézfejének, ami most érzékien találkozik össze az ettől még annál is keményebbé váló részeimmel. Kihúzom belőle az ujjaimat, mert a karom útban van az övének, és mert hirtelen jobb helyet találok a tenyeremnek a falon, megtámasztva magamat mellette.
Eddig szinte csak a gondolataim hajtottak előre és a látványa a felvillanó fényében, aztán a sötétben vonagló körvonalak, most azonban még annál is sürgetőbbé válik minden, mert hozzám ér, s a következő pillanatban már az alsónadrágom sem áll a kényeztető mozdulatok útjába.
Nem akartam levetkőzni ebben a hidegben, de most mégsem érzem olyan csípősnek a bőrömön a késő őszi levegőt, mintha időközben az odakint tomboló vihar és az évszakok maguk is megszűntek volna létezni. A nadrágot mindenesetre nincs időm tovább húzni onnan, ahová Grace munkájának köszönhetően letolódik, mert maga felé fordítja az arcomat, hogy újabb vad csókra invitáljon.
Végigsimítok a meztelen oldalán. A halványan pirosló tenyérnyomra vándorolnak az ajkai, és épp csak egy másodpercre jut eszembe újra, hogy nem is olyan rég egész másképp álltak kettőnk között a dolgok; az elmúlt pár perc bőségesen elégnek bizonyult arra, hogy elfeledjük az egészet – hogy hogyan kezdődött és hogyan lett vége.
Felfelé kezdi tolni a pólóm anyagát, félúton azonban megáll, hogy a mellkasomon futtassa végig finom ujjait, én pedig felsóhajtok, ahogy a mellbimbóm izgatásával folytatja tovább a kézimunkás varázslatát. Szóval abszolút nem akartam levetkőzni, de most úgy hagyom a földre esni a pólómat, mintha nyár lenne és legalább harminc fok, és mintha nem tartózkodnánk egy egyébként emberek lakta lépcsőházban. De talán a vihar eltántorítja az itt élőket a kimerészkedéstől, és ha szerencsénk van, hazaérkezni sem fog már senki.
Közelebb húzódik hozzám; a szája már megint a nyakam bőre környékén tevékenykedik. Újból a fenekére csúsztatom mindkét kezemet, s óvatosan belemarkolok a puha húsba, mintha úgy még kisebbre csökkenthetném köztünk a távolságot, mintha lenne még hová közelítenem őt magamhoz. Az igazság az, hogy soha nem létezik olyan, hogy elég közel.
Kellemesen melegnek érződik a bőre, ahogy a fedetlen felsőtestemhez nyomódnak a csupasz mellei, és ahogy immár akadály nélkül feszülök neki odalent – a legapróbb mozdulatait is érzem, s mind tovább szítja bennem az egyre hatalmasabb lángokkal égő tüzet.
Lejjebb hajtom a fejem és el tőle, hogy lássak valamennyit a talajból, és nekiállok lerúgni magamról a cipőimet, hogy előbb-utóbb a félig letolt nadrágtól is megszabadulhassak. Nem hinném, hogy túlélném a szégyent, ha meztelen seggel hasalnék el benne Grace előtt, és azt gondolom, a libidójának sem tenne jót a földön kiterült látványom, így kibújok a gatyám mindkét szárából, mielőtt megtörténhetne a szerencsétlen eset.
Talán a hűvöstől már nem reszketek, de más okból sem akarok ennél közelebb kerülni a hideg talajhoz, és van egy olyan sejtésem, hogy ő sem szívesen dőlne hátra a lépcsőkön. Két lehetőséget látok magam előtt: felkapom és megemelem, vagy kihasználjuk az ablakpárkány adta magaslatot. És mivel nagyobb esély van arra, hogy nem vagyok elég jó kondiban a hosszú perceken át tartó emelgetéséhez, minthogy közönséget kapnánk az utca felől, a párkányra szavazok.
Azt hiszem, a kelleténél nagyobb lendülettel térek vissza, miután sikerül hátrahagynom a nadrágomat: épp csak biccentek egyet az ablak irányába és már neki is állok oldalra terelgetni őt a karjaimmal. Bízom benne, hogy az alatt a pár lépés alatt Grace is összerakja a képet a remek ötletről, és annál kevesebb időt kell ezután a technikai megvalósítás kérdésével töltenünk.
A combjai alá nyúlok és egy pillanat alatt felpakolom rá a fenekét, mire ismét szemmagasságba kerülünk egymással. Elégedett vigyorra húzódik a szám.
Közelebb lépek hozzá és a derekára siklanak a kezeim, aztán megint le, le a csípőjére, és egy másodperccel később már közelebb is rántom magamhoz, feljebb kapva a lábait, hogy alájuk nyúlva támaszthassam meg őt. Jóformán azt sem várom meg, hogy megbizonyosodhassam róla, rendesen megkapaszkodott a falban kétoldalt; de arra tippelek, hogy egyáltalán nem bánja ezt a vakmerő, követelőző sietséget.
És végre összetalálkozunk – eggyé válunk, ha csak ideiglenesen is.
Jólesően remegve sóhajtom ki a bent tartott levegőt, ahogy belé hatolok; még a szemeimet is lehunyom egy pillanatra, ahogy szorosan és forrón körülölel. Nem pihenek sokáig, mielőtt mozogni kezdenék benne.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 06, 2021 2:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Cole Asterin
+18
Cole minden bizonnyal van olyan őrült, mint én máskülönben nem tartanánk ott, ahol, hogy egy lépcsőház kellős közepén, félóra ismeretség után lenyomunk egy vad békülős szexszet. Nem mintha ellenemre lenne, sőt örülök, hogy végre találkoztam valakivel, akivel egyszinten vagyok, pedig már kezdtem azt hinni egyedül vagyok a világon. A lépcsőfordulóhoz érve szabadulnak el igazán a kedélyek. Hezitálás nélkül lekap és a falnak passzíroz. Ez a vad szenvedély az, amire vágyom, amit nem is emlékszem, talán három éve is van már, hogy utoljára átéltem. Simogatni kezd, amitől egyre jobban izgalomba jövök, érzem, hogy oda lent már nem igazán kell dolgozni, ahhoz, hogy kellően nedvesedjek. A kezét a mellemre csúsztatom és szinte könyörgök azért, hogy harapjon meg, mire egy pillanatra megáll a csókokkal, talán hezitál, de miért? Végül megteszi, amit kérek tőle, beleremegek ahogy a fogait a bőrömbe mélyeszti és képtelen vagyok ellenállni a késztetésnek, hogy hangosan fel ne nyögjek. A lábammal végig simítok az övén majd közelebb rántva az ágyékához dörgölőzök. Egy kaján mosolyt csal az arcomra keményedő férfiassága, ezek szerint vele sem kell kínlódni, hogy kellően felizguljon mire eljön az idő. Hirtelen elkap az érzés, hogy meg kell szabaduljak a ruhámtól így eltolva magamtól lekínlódom az anyagot majd a vihar egy pillanatnyi fényárjában szemügyre veszem az arckifejezését. Elmosolyodva harapok bele az ajkaimba, ahogy látom a szemeiben benne tomboló vágyat és ahogy kapkodja hozzá a levegőt. Nem is habozunk a következő pillanatban szinte parancsolóan irányítom mindkét kezét a melleimre. Az élvezettől a halk sóhajok már nyögésbe fulladnak azokat pedig a vad csók csata fojtja magába. Az egyik kezét újra végig csúsztatja a testemen, de ezúttal lefelé veszi az irányt, belemarkol a fenekem, de épphogy csak hozzáér beleránt egyet a bugyimba majd még egyet, végül a másik kezével is felhagy a kényeztetéssel és rásegít, hogy megszabadítson az utolsó akadályozó anyagtól. Finoman simítja le rólam a bugyit és simít végig a combom belső felén. Akadozva veszek levegőt minél feljebb ér a keze, majd teljesen bennem akad a lélegzet amint a lábaim közé simít. Finoman mozgatni kezdem a csípőmet ahogy tenyere a barlang bejáratát éri és közben remélem érti a célzást, nézzen körül odabent az ujjaival, amíg el nem jutunk oda, hogy magáévá tegyen. Szívni kezdi a nyakam, mire én nyögések közben a jobb kezemet a hajába fúrom a ballal pedig megkeresem a nadrágja szélét és benyúlok alá végig simítva az alsónadrágján keresztül a merevedő férfiasságán. Egy rövid ideig így próbálom kényeztetni őt majd úgy döntök én is megszabadítom a felesleges ruhájától, hogy az ujjaim ráfonódhassanak a hímtagjára és finom mozdulatokkal kezdek el játszani vele. Behunyom a szemem és végig simítok a nyelvemmel az ajkaimon végül pedig bele harapok. Kezd teljesen úrrá lenni rajtam az élvezet és kezd elfogyni a türelmem, minél tovább tart az előjáték annál sürgetőbbnek érzem, hogy magamban tudjam. Egy gondolat fogan meg a fejemben, egy olyan, amitől még magam is meglepődők. Nem sűrűn tettem ilyet, mert mindig is megalázónak tartottam nőként egy férfi előtt térdepelni, kényeztetés közben. Erősen viaskodik bennem a vágy és a maradék önérzet, hogy csókokkal kényeztessem az ékszerét. Végül az önérzet erősebbnek bizonyul és nem kúszok a térdei elé, nem, ha ő nem kéri. Inkább elemem a fejét a nyakamtól, hogy táncra hívjam újra a nyelvét az enyémmel, hogy egy- egy lélegzet vételnyi szünetközben az ajkait harapdálhassam. Jobbommal végig simítok a tenyér foltos arcán, majd azt a felét magam felé fordítom. Apró csókokat lehelek a vörösödő lenyomatra, mint egy bocsánat kérés és engesztelés képen. Sajnálom, suttogják a finom érintések és a tekintetem is ahogy a szemeibe nézek. Itt az idő, hogy megszabadítsam a maradék ruhától, hogy aztán már semmi se akadályozhasson abban, hogy a közös cél egy élvezetes végkifejletbe torkolljon. Finoman a pólója alá nyúlva végig simítok a hasán túrva felfelé az anyagot. A mellbimbójánál el időzők egy kicsit egy kaján mosollyal játszadozom vele majd a bal kezem otthagyva a játékszerét segít a jobbnak megszabadulni az anyagtól. Az ajkaimba harapok miközben közelebb húzom őt magamhoz, és finoman a nyakába harapok várva arra, hogy végre a magáévá tegyen.
credit
reveal your secrets

Cole Andrews


☩ Történetem :
☩ Reagok :
193
☩ Korom :
30
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 02, 2021 10:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


And whatever you do, don’t close your eyes.
────────────── ──────────────
@Asterin - 638 szó - Hanging - 18+
A romantikus gesztus néven emlegetett emeléssel úgy látszik, csak a szó szoros értelmében sikerült levennem őt a lábairól.
Még szép, hogy romantikázni. Elvégre már piknikeztünk is – utalok a lépcsőre terített pulóveremre meg arra a rengeteg piára, amit nem is olyan rég még meginni terveztünk, mielőtt változott volna a terv. Akár az előbbi házastársi pofozkodást is megemlíthetném neki, de jobbnak látom elfeledni a témát, főként, hogy az én arcomon virít még most is a tenyere nyoma, és mert a jelenlegi sietségben abszolút nem számítanak az ilyen jelentéktelen részletek.
Sürgős dolgom van vele a lépcsőforduló tetején, így ezután egyből el is indulunk felfelé – és bár nem sokon múlik, hogy Grace jóvoltából ne sikerüljön problémamentesen odaérni, annál nagyobb izgalommal léptetem őt hátra egészen a falig, amint megérkezünk.
Felnyög, ahogy a háta a betont éri. A ruha alá csúszik a kezem és nem áll meg felfelé menet, végigsimítok a combján és a hasán, gondolkodás nélkül gyűrve magával az anyagot. A kézfejemre vezeti a sajátját, hogy még annál is feljebb tolja, nekem pedig eszem ágában sincs tiltakozni ellene; hamarosan a mellére kúszik a tenyerem, és ott még annál is puhábbnak érződik a bőre, ahogy eloszlik az ujjaim alatt minden egyes masszírozó mozdulattal.
A másikkal a falat támasztom és most már őt is hozzáfogom, úgy térek át a forró ajkak és a nyelve üldözéséről a nyakára. Amint elhangzik a szájából a kérés, megállok egy másodpercre – az arcomon terjeszkedni kívánó félmosoly állít meg a tevékenységben, aztán természetesen a legnagyobb örömmel teljesítem.
Továbbra is a nyaka van a legközelebb, így ott harapom meg gyengéden, és még egészen hosszan tartanám rajta a fogaimat, ha időközben nem emeli meg a lábát, hogy hozzám dörgölőzzön azon a bizonyos területen. Közelebb húzta a csípőmet és most keményen feszülök neki, szinte felerősödve érzem minden apró mozdulatát a nadrágom anyagán keresztül. Halk sóhajjal hajtom odébb a fejemet, és már épp a dereka mögé nyúlnék a folyton vándorló kezemmel, hogy még ennél is kisebbre szabjam a köztünk lévő távolságot, mikor ő messzebb tol magától egy centivel.
Hátralépek. Nézem, ahogy vetkőzik, ahogy szenved a pánttal és végül mégis lehámozza magáról a ruhát, és egészen eddig a percig észre sem veszem, milyen szaporán kapkodtam eddig a levegőt.
Dörög és villámlik odakint – egy újabb levegővételnyi idő telik csak el, de most fényárban úszik a teste; az ablak felől éri a világosság, mire meztelen árnyék villan a lábai alatt, s a formás alakot eltorzítja a felfelé vezető lépcső cikkcakkja. A rajta lévő domborulatok ugyanakkor saját árnyakat kapnak a pillanatnyi fényjátékban, kihangsúlyozzák és tökéletessé teszik Grace minden egyes olyan részét, amit eddig csak a kezeimmel érezhettem és a szemeim még nem láthattak.
Úgy néz ki, mint egy gyönyörű ígéret, és pontosan ez az, amire szükségem van. Ő a legtöbb, amit remélhetek, újabb termékminta abból a fajta boldogságból, ami sosem lehet az enyém. Vágyakozva és mozdulatlanul mérem fel őt, mert csak az eszem tudja és az ösztöneim nem, hogy sosem lesz más, mint pillanatnyi öröm, mint egyetlen kis része a gyűjtemények – nem több, mint egy újabb falat kenyér, amivel ki kell húznom a következő- és talán az azutáni napig.
Magához ránt és újbóli elfoglaltságot oszt mindkét szabad tenyeremnek. Hacsak nem veszi el őket, vele együtt mozognak a mellkasán gyúró kézfejeim, a szám pedig felveszi a versenyt az övével; elválaszthatatlanul zárulnak és nyitódnak az ajkain a sajátjaim, követelőzően és éhesen, szakadozó levegővételek erejéig tartva csak szünetet.
Aztán lejjebb vándorol a jobbom, hogy ismét rátaláljon a fenekére. Nem sokáig fogom azonban a markomban, mert megtalálom az alsóneműje szélét, kapkodós rohanásomban pedig rántok rajta egyet. Aztán megint, de túl közel és túl messze vagyunk egymástól egyszerre – meg kell mozdítanom a másik karomat is, hogy immár mindkét oldalon egyszerre tolhassam lejjebb és lejjebb a lábain. A combja belső oldalára csúszik a kezem, aztán feljebb és feljebb, óvatosan végigsimítok rajta ott, ahol a legforróbbnak érzem, és bár nem parancsolja újra, vákuumként tapadok a nyakára.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 30, 2020 7:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Cole Asterin
+18
Hirtelen jött a semmiből mégis alig pár pillanat alatt tombolásba kezd a vágy, akár csak kint a vihar. Nem értem, hogy volt képes ilyen gyorsan kitörni, mert a kint szakadó esővel ellentétben ennek semmi előjele nem volt. Rendesen beindít, de úgy érezem nem csak én vagyok vele így. Pillanatok alatt felveszi a ritmust. Már egy jó ideje nem éreztem ezt, pedig pár szajhát megfogtam már az idő alatt, mióta ebben a városban élek, valahogy mégsem tudtak igazán felizgatni. Hihetetlen, hogy ennek a kéregető kölyöknek viszont sikerült, vagy talán már annyira ki lennék éhezve, hogy mindegy ki, csak alaposan vegyen kezelésbe? Halkan belenyögök a csókunkba, mikor a fenekembe markol aztán pedig elszakadva tőlem az ölébe kap, ami ellen eszembe sem jut tiltakozni. Két szó, nem kell több ahhoz, hogy megbeszéljük, hol is folytassuk tovább. Elég vékonynak tűnik azokhoz a férfiakhoz képest, akiket választani szoktam magamnak ezért, felajánlom neki a lehetőséget, hogy a két lábamon is megtudom tenni az utat odáig. „Romantikus gesztus?” egy gúnyos félmosollyal vonom össze a szemöldököm.
- Furcsa egy kölyök vagy, fél óra ismeretség után már romantikázni akarsz? – kuncogom el magam, de nem erőltetem, hogy letegyen, kényelmes így, legalább addig is igazán nőnek érezhetem magam. Nem bízom benne eléggé ahhoz, hogy maga intézze a dolgokat ezért megtámogatom a mágiámmal kicsit, épp csak annyira, hogy ne legyen neki feltűnő. Időközben egy játékos gondolat fogan meg a fejemben és hamar meg is valósítom nem foglalkozva azzal lesz-e következménye vagy sem. Finoman érzékien beleharapok a nyakába, amibe bele is remeg, a kaján vigyor szélesebbé válik az arcomon, majd akárcsak a karjaimat a nyaka körül a lábaimat is összefonom a csípője körül, de hagyva neki annyi teret, hogy mozogni tudjon.
- Nem tudtam, hogy létfontosságú információ a tevékenységünkhöz – súgom a fülébe miközben az ujjaimat a hajába fúrom. Szívesen harapdálnám tovább is, de tudom, hogy akkor már képtelen lenne megtartani, így igyekszem ellenállni a késztetésnek akármennyire is vágyom rá. Amint felérünk letesz, de még egy levegő vételnyi időt sem hagy, gondolkodás nélkül csókol meg újra. Elképesztően vad és követelőző, talán még nálam is jobban, de nagyon tetszik, teljesen feltüzel. Belemarkolok a felsőjébe amíg hátra tol egészen a falig, egy halk fájdalmas nyögéssel nyugtázom ahogy a hideg betonnak ütközöm. A teste és a fal közé passzíroz és már nyúl is a ruhám alá, beleremegek az érintésbe, sóhajtva próbálok egy pillanatra elszakadni az ajkaitól ahogy jól esően végig fut rajtam a hideg, de nem enged. Egy pillanattal később mégis a csókjai tovább kúsznak az arcom. Vadul kapkodom a levegőt ahogy végig simít az oldalamon. Kívánom, érzem, hogy kezdek nedvesedni és a testem is feszül minél feljebb kúszik a keze. Az egyik kezemet az övére teszem és a mellemre vezetem jelezve milyen finomságú mozdulatokkal kényeztesse.
- Harapj meg – sóhajtom kéjesen miközben a kezeimmel közelebb húzom a csípőjét és az egyik lábamat végig simítva a combján a levegőbe emelem. Érezni akarom a férfiasságát a lábaim között. Hirtelen zavarni kezd a selymes anyag, ami a bőrömre tapad így elkezdek kibújni a ruhámból, kicsit eltolva magamtól. Kapkodva próbálok megszabadulni a göncömtől, de a ruha pántja összeakad a nyakláncommal, türelmetlenül igyekszem megszabadulni az anyagtól az sem érdekel, ha az új ruhám elszakad csak tűnjön el végre az útból. Mikor végre sikerrel járok a falnak vetődöm. Egy hatalmas fület szaggató csattanás hangja jön kintről, majd hirtelen olyan fényes lesz a lépcsőház, mintha fényes nappal volna. Végig nézek rajta, látni akarom az arckifejezését, ahogy egy száll bugyiban állok előtte, de nem várok tovább egy- két pillanatig - addig míg tart a fény áradat -, mindkét kezét visszavezetem a melleimre és a felsőjénél fogva magamhoz rántom egy újabb vad csókra.
credit
reveal your secrets

Cole Andrews


☩ Történetem :
☩ Reagok :
193
☩ Korom :
30
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 24, 2020 7:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


And whatever you do, don’t close your eyes.
────────────── ──────────────
@Asterin - 589 szó - Hanging - 18+
A nőkkel könnyebb. Könnyebb és veszélytelenebb a kezdeményezés és egészen egyszerű átlátni, mi az, amit akarnak – sokan úgy tartják, hogy nehéz őket megfejteni, de tapasztalatból állíthatom, hogy mérföldekkel hamarabb megérti az ember a játékszabályaikat, mint azokét a férfiakét, akik más férfiak társaságát keresik szórakozásért. Ők tele vannak gátlásokkal és ellentmondással, és sohasem mondják ki konkrétan, hogy mit akarnak; nem tudhatod, mi jár a fejükben. Grace ezzel szemben egyértelműen közli a kívánságát minden egyes szorosan markoló ujjal és követelőző csókkal, az ajkait elhagyó halk nyögés és kapkodva vett levegők a naptól is világosabbá varázsolják a célját, ami történetesen egybevág az enyémmel.
Úgy kapom fel, mintha pihekönnyű lenne, és bár a gondolat túl gyorsan fogan meg a fejemben és válik cselekvéssé, egyelőre nem szenvedünk kellemetlen balesetet. És Grace sem tiltakozik túlzottan a magaslati levegő ellen.
Kiváló ötlet – helyeselek, amint a háta mögé pillantva szemrevételezem azt a bizonyos lépcsőfordulót az utcára néző ablakkal. Remélem, hogy nem válunk az odakintiek számára színházműsorrá, és arról sem szabadna elfeledkezünk, hogy a házban is élnek néhányan – például a lány lakótársa, hogy egy személyt említsek –, a komikus és annál kockázatosabb lehetőségek gondolatára azonban csak szélesedik a vigyor az arcomon.
Amint megjegyzi, hogy egyébként lerakhatom őt, összehúzom a szemöldökeimet, de egy pillanatnál tovább lehetetlen lenne komolyságot tettetnem.
Ja, hát… Ez egy romantikus gesztus, kedves Grace, ragaszkodom hozzá – jelentem ki bólintva, mielőtt elindulnék vele felfelé. Jó, ha még két percig így kéne tartanom, elképzelhető, hogy komoly problémáim lennének, de nagyon bízom benne, vagyok olyan jó kondiban, hogy kitartsak még néhány lépcsőfok erejéig.
Sosem hittem volna, hogy ilyen nagyszerű az egyensúlyérzékem, de a vártnál is könnyebbnek érződik a felfelé menet, mert még csak meg sem billenek, ahogy egyesével lépek a fokokon. Szinte gyanúsan könnyűnek, ha már itt tartunk, és mikor épp elkezdenék azon agyalni, mi tart meg ilyen jól hátulról, vagy talán a fű egy nem várt mellékhatásaként jelentkezett ez a szuperképességem, Grace-nek sikerül megakasztania a lendületben.
Lejjebb hajol és a nyakamnak tapasztja az ajkait, azok pedig puhán válnak szét a bőrömön, hogy óvatos harapásba váltsanak. Libabőr fut végig a testemen, amint az felfogja, hogy mi történik, s talán még a combjait markoló karjaim is megremegnek alatta. Nem múlik sokon, hogy egy kikívánkozó sóhajtás kíséretében hátra ne lépjek, de mintha valami megtámasztana annyira, hogy visszanyerjem az egyensúlyomat és ne adjam meg magam a hátra dőlés ingerének.
Hé! Azt eddig nem mondtad, hogy halálvágyad van – akár még nevetnék is rajta, ha nem akarnék vele annyi más dolgot csinálni még annál is jobban – ha nem sürgetne annyira az idő. Még egyet lépek felfelé, aztán megint, s a következő már a forduló kövezete, ahol ugyan teszek vele még egy pár lépést, de hamarosan leengedem őt a saját talpaira. És abban a pillanatban, hogy látszólag biztosan áll rajtuk, ismét lehajolok hozzá egy csókra. Ez most olyan csók, mint az övé, gyors és követelőző, sőt mi több, türelmetlenül préselem az ajkaihoz az enyémeket, kapkodva, mintha levegőt akarnék venni és ő volna hozzá az oxigén forrása.
Előre tolom a testemmel, egészen a falig hátráltatom, majd észrevétlenül vezetem a felsője széle alá az egyik tenyeremet, s ott az feljebb siklik a hasa puha bőrén; felfedezi az oldalát. Az alkaromon most borzasztóan szúrnak a gyógyulófélben lévő vágások, hála az előbbi mutatványnak, ez a fájdalom azonban nem elég ahhoz, hogy visszarántson abba a valóságba, amit sohasem tudok józanul elviselni; nem elég ahhoz, hogy felvegye a versenyt a Grace által tekert cigaretták- és legfőképpen Grace ellen. A szám is elindul, lejjebb halad az arca ívén, végig az álla vonalán és azalatt, s elfeledkezem róluk, ahogy magamba szívom az illatát.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/4
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2