Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• New York-i edzés; Dex és Asa •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 01, 2021 10:38 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Adexael & Asaliah


K
éptelen vagyok elhinni, hogy megteszi! Hiába sikítom hogy ne érjen hozzám, bárhogy is próbálok szabadulni nem ereszt fogásából. Az angyali fém pillanatok alatt keresztben suhan előttem, átmetszve pólómat és vele együtt hasfalamat is sebzi. A pokoli fájdalom és a rémület elegye mardossa porcikáimat, fejemben a vészharang úgy kong, mintha kötelező volna neki. Térdre rogyva próbálom kiűzni a testemből a kezdődő remegést amit nem a harag okoz, nem mutathatom ki, hogy félek... Nem lehet! Nem vagyok gyönge! De már sírok, kövér könnycseppek gördülnek végig bájos arcomon, felpattanok és hasamhoz kapott véres tenyérrel indulok meg Adexael felé. Határozott pofon csattan a Szeráf arcán, ujjaim még ajkát is érintik, büntetve amiért bántott. Büntetve azért amit okozott, azért amit nem tud, amit nem ért... De a világért sem mondanám el neki! Szavai elsiklanak fülem mellett, pengémet vágásra emelem és szúrok, ám erre mintha már felkészült volna, elhajol előle, így kezem suhan karja felé, elkapva a fáslit lépek oldalra és oldom le róla ismét a gyolcsot. El is eresztem, az nem kell a kezembe, büntetés, újabb mozdulat, hogy rosszul érezze magát... talán hogy féljen is... Ki tudja! Nevemet hallom a szájából újra, de nem érdekel, egyszerűen nem akarom hallani a hangját. Kirúgom a lába alól a talajt és rá vetve magam szabad kezemmel vállánál fogva nyomom le egészen a földig. Fölé hajolva emelem szúrásra fegyveremet, de a világért sem tenném meg... Én nem fogom Őt megsebezni! Nem olyan vagyok... Adexael a főnököm! Végig ezt tartom szem előtt, én nem vagyok olyan s3ggfej, hogy csak úgy bántsam... Szavakkal oké, de tettekkel.... Angyalpengével... pláne nem! Csak egyetlen szó csúszik ki ajkaim közül, egyetlen aprócska szó amiben valódi érzelmek rejlenek. Gyűlölöm őt... Gyűlölöm mert nem hittem soha, hogy bántani fog, hogy miatta hullik majd ismét a vérem. Egyikünk sem szól, az Ő tekintete arcom és a pengém hegye közt cikázik, csupán fél szemmel figyelem ezt a műveletet, mert nem sokkal később észreveszem, hogy át vérzett pólómról a vérem már Dexére csöpög. A Szeráf kezéből kigördül a fém, épp csak hallom amint padlót ér, ellököm magam a férfitól, felállok és elindulok, hogy eljussak a táskámig, még biztosan akad benne pár zsebkendő amivel kicsit felfoghatom a vérzést. Még pár lépés és elérném a tatyómat, de az adrenalin elhagyja a testem, ujjaim közül kifordul a fém, hangosan koppan a szőnyegen, aztán egy pillanatra rá elsötétül előttem a világ és egybe olvadok a padlóval, már Dex hangja sem jut el hozzám, elterülök a szőnyegen és érzékeim teljesen kikapcsolnak. Agyam viszont folyamatosan pörög. Olyan képeket vetít elém amit látni sem akarok. Újra élem szárnyaim elvesztését, a fájdalmat amit Sariel pengéje okozott, a hóhér kíméletlen gyors munkát végzett. De aztán az ark egy pillanat alatt cserélődik fel Szeráfommal. Adexael arca gúnyossan vigyorog rám, kezében a penge ami ismét vágásra emelkedik. Mozdulnék de megbénít a tudat, mit tettem amiért ezt kapom? Látképbeli önmagam ajka sikításra nyílik, de hang nem jön ki rajta, mert a kéz megindul felé és a penge....
-Ne csináld!-sírva pattannak fel a szemeim és kapom magam elé a kezem. Késve érzékelem csupán, hogy arcom hűvös vízcseppek díszítik, már nem arccal előre fekszem hanem hanyatt, a plafon bámul vissza rám és mellettem valaki szuszog. Oda kapom a fejem és ijedten rándulok össze, de a penge okozta valóság tisztítja ki a fejemet, mert húzódó bőröm borzalmasan sajdul bele a hirtelen mozdulatra.
-Ne gyere közelebb. Menj innen! Hagyj engem békén!-tolom fel magam fájdalmasan és amilyen gyorsan csak tudok elhátrálok tőle, riadt szemekkel pislogok rá és próbálok két lábra állni, de egyszerűen képtelen vagyok tovább mozdulni, épp csak pár métert sikerül hátra csússzak tőle, hogy ne legyen a közvetlen közelemben. Tekintetem gyorsan körbe hordozom a termen, azt nézem milyen messze van a pengéje, mennyi időm lenne elrohanni, ha ismét ujjai közé fogja.

Zene: Magányos Angyal
reveal your secrets

Adexael


New York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 GilFB0gNew York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
New York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 31, 2020 8:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The Fire Within

[You must be registered and logged in to see this link.] & Adexael
711 szó •• [You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

Összeszorítom a fogam és a csuklója köré fonom az ujjaimat. És a következő pillanatban megvágom Asát, ő pedig úgy esik térdre, mintha végzetes sebet osztottam volna ki neki. Nem fogok érte bocsánatot kérni, mert semmi rosszat nem tettem: ő volt az, aki angyalpengével támadott rám, én pedig végre visszaszereztem az irányítást.
Arra számítok, hogy feladja, de ehelyett még nagyobb haragra gerjed. Felém fordítja a véres tenyerét, mire hátrálok egy lépést.
Te akartál harcolni! – válaszolom felháborodva, de a felém száguldó pofon elől kitérni már nincs időm; nedvesen csattan a keze az arcomon és fémes íz kúszik a szám sarkába. Asaliah büntetésből összekent a vérével. Nem tetszik az előbbi reakciója és nem tetszenek a szemébe szökő könnyek sem, mert mind aránytalan az általam ejtett vágás mértékével, mintha maga a tény sértené őt és nem a fájdalom lenne az, amiért cserébe ilyen heves bosszúállásba kezd.
Egyenesen felém szúr a saját fegyverével, erre azonban már fel vagyok készülve és könnyedén kitérek a levegőben suhanó penge útjából. Asa azonban továbbra is gyorsabb mint én, és láthatóan dühösebb is – a szemeim előtt válik szinte legyőzhetetlen ellenféllé ebben a különös érzelmi állapotban. Elkapja a karomra tekert anyag végét és újra lerántja rólam az egészet. Semmit sem tehetek, ugyanis, ha megpróbálnám megakadályozni, az egyet jelentene azzal, hogy a tőre elé vetem magam; inkább hagyom, hogy oldalra lépve magával húzza a fáslimat.
Asa… – szólítom meg, mert bőven övön alul támadott az imént, ami nem jellemző rá, és kezdek attól tartani, hogy túlságosan komolyan veszi ezt az egészet, hogy mérgesebb rám, mint gondoltam – hogy valóban képes lenne megölni –, de egy pillanattal később sikerül kirúgnia alólam a lábaimat is.
A vállamnál fogva nyom le a földre, aztán felém hajol és az angyalpenge pedig felemelkedik, hogy a következő mozdulatánál lesújtson…
Mereven bámulom a hegyét, a fémen pedig megcsillan az ablakon besütő nap fénye. Sosem hittem volna, hogy ő lesz az. Hogy így fog végződni. Hogy ez lesz belőlünk egy napon.
A sokknak hála fel sem tűnik a vállamra nehezedő tenyerének érintése; nem mozdítom a karjaimat sem, mindössze az angyalpengét szorítom a jobbomban görcsösen, de jóformán kiterültem Asa alatt; pár másodpercre volt csak szüksége hozzá, hogy legyőzzön.
Eddig szinte kapkodva vettem a levegőt, de most lassulni kezd a légzésem.
Gyűlöllek – hangzik a szájából, és minél tovább nézem az arcát, annál inkább tudom, hogy komolyan gondolja. Eddig észre sem vettem, hogy nem csak egy-két könnycsepp folyt le az arcán, hanem már sír is, épp úgy, ahogy a halandók szoktak, ha szomorúak. Egyikünket sem láttam még így, és a mai napig azt hittem, nem is fogom.
Piros pöttyök tarkítják a pólómat és ahogy telik az idő, úgy terjeszkednek egyre szélesebbé az anyagon. Elengedem a saját pengémet; nem dől messzire, de ilyen távolságból könnyen kihallani, ahogy a súlya találkozik a padlóval.
Örökkévalóságnak tűnik, amíg a fém éle és az arca között kapkodom a tekintetem szótlanul, de minél tovább hezitál, annál kevésbé érzem úgy, hogy valóban ez lesz az utolsó kép, amit ezen a világon látok. Csak sír és vérzik és figyel, és azt hiszem, hogy képtelen megtenni. Azt hittem, hogy meg akarja, de mostanra már ebben sem vagyok teljesen biztos.
Ellöki magát tőlem és feláll. Fellélegzem.
Méterekkel arrébb jár már, mikor felülök, de még épp időben ahhoz, hogy szemtanúja lehessek annak, amint összeesik.
Asaliah? – szólítom meg ismét, a hangom azonban egészen másképp cseng, mint az első alkalommal. Egyből szaporábban kezd dobogni a szívem; mire a lábaimra állok, szinte zakatol a mellkasomban. Létezik, hogy én öltem meg őt? Talán túl mélyre vágtam, vagy talán a vérveszteség olyan jelentős, hogy nem élheti túl a sérülést – nem tűnt olyannak és nem volt olyan sok, de nincs itt Danielle, hogy megmondja, tévedek-e.
Leguggolok mellé és egy óvatos mozdulattal a hátára fordítom.
Asaliah. A fenébe – Ötletem sincs, mit kezdjek vele, így hát súlyos sebesülés után kutatva feljebb húzom a pólóját. Nem, a hasán lévő vágás továbbra sem tűnik halálosnak vagy túlságosan mélynek; talán van olyan széles, hogy össze kelljen varrni, de egészen biztosan nem érintett vénát vagy artériát…
Asaliah! – Kétségbeesetten szuszogva figyelem az arcát és a sebet, aztán újból az arcát és megint a sebet, s tehetetlenségemben letérdelek mellé. Ki kell vinnem innen, ha nem tér magához hamarosan.
Felugrom és a szőnyeg másik sarkában hagyott vízért sietek, s ahogy visszaérek és újból elhelyezkedem mellette a földön, azzal locsolom meg az arcát.



Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 30, 2020 1:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Adexael & Asaliah


E
lképedve figyelem ahogy fel sem veszi amit mondok... A fél információ megy csak át neki, nem hiszek a szemeimnek. Hogy lehet ennyire egy szemét?! Hát persze, csak az marad meg neki ami az önös érdekeket szolgálja... Jellemző! Mélyre szívom a levegőt de már nem felelek neki, egyszer elmondtam, nem vagyok papagáj. Sértődött mondatára megrántom a vállam, ám legyen, ha neki ennyi maradt meg a sztoriból, éljen ezzel! Könyököm durván csattan állán és nem állok meg itt, nem elég! Le kell igázzam, ha másból nem ért, ha a szavak elúsznak a füle mellett, akkor tettekkel teszem meg! Újabb információt osztok meg vele kétségbeesésemben, elárulom, hogy én megpróbáltam utána menni, hogy hibás vagyok amiért a csapat hátra hagyott része lebukott. Vissza kérdez, de mondatát nem tudja befejezni, emelkedik a lábam és mellkason rúgom Őt! Nem gondolkozom, szinte rögtön mozdulok tovább és nem a számmal. Már szavakat nem pazarolok rá, nincs okom szóban említeni bármit is neki. Pedig elmondanám neki, válaszolnék, hogy miért is léptem azt amit megtettem. A pengéjére megyek rá, nem akarom a kezében látni, nem akarom hogy ellenem használja, rettegek attól hogy megmozdul, hogy támadni fog vele, de szememben csak a harag lobban, riadalmam csak a szívemben teljesedik ki. Lesújtok az angyali fémre sajátommal, újra és újra, nem akarok megállni míg el nem ereszti, míg ki nem fordul ujjai közül. A levegőt egyszerre veszem szaporán és élesen. Tekintetem félig a pengét, félig pedig Dex mozdulatait nézik. Ám sikerül meglepnie; bal keze szélsebesen indul meg és következő vágásom már nem találja el a fegyverét, mert csuklómat elkapva megállásra késztet. Mozdul fegyvert tartó keze és átfut arcomon a rémület.
-Ne érj hozzám!-sikoltok fel ahogy keze vágásra lendül, túl szilárdan tart, hogy elléphessek, a metszés pontos, gyors és azonnal megtörténik. A penge okozta fájdalom rögtön szétterjed egész testemben, vérem egyidejűleg kibuggyan a nem halálos sebből és míg térde emelkedik felém lemerevedve állok és fájdalmas könnycseppek gördülnek ki lehunyt pilláim alól. Összegörnyedek ahogy gyomorszájon térdel, szabad kezem oda kapom míg másikat kitépem keze szorításából. Térdre zuhanok és hangosan felkiáltok, nem az utolsó csapás fájt, hanem a penge érintése. A következő pillanatban elveszem kezem a hasamtól, vérem ott virít a tenyeremen. Elönt a düh és villámokat szóró tekintettel mutatom tenyerem Adexael felé.
-Ezt? Hát ezt érdemlem tőled?-szűröm fogaim között ahogy felállok, szinte azonnal előtte termek és szabad kezem az arca felé lendítem, véres tenyerem orcáján csattan, kezem úgy húzom el tőle, hogy még ajkán is ott legyen vérem.
-Ilyen íze van egy általad okozott sérülésnek!-suttogom és már emelem is a pengémet, hogy Főnököm vállába döfjem azt, ha elhajol a szúrás elől úgy ismét lendül a kezem, karján a fásli felé nyújtózom, ne csak neki legyen jó. Gerincemen futkos a hideg, hogy pengéjét az én vérem színesíti, hát valóban megtette.... Gyere, vess csak véget ennek! Az intenzív mozgás hatására csupán még jobban vérzek, nadrágom anyaga ugyan felfogja a hasamon csordogáló életet, de most nem törődök vele, oldalt lépek és magammal rántom a fáslit ha az előbb sikerült ujjaimmal elérnem az anyagot, de a következő lépés akkor is megtörténik ha a fehér gyolcs nélkül lépek el tőle, lábai felé rúgok és a talajt igyekszem kihalászni a lába alól, ha Adexael egyensúlyát veszítve a szőnyegen köt ki, úgy szinte rögtön fölé lendülök, fél térdre ereszkedve szabad kezemmel vállánál lefogva préselem a padlóra miközben jobbon megemelkedik, hogy szúrásra kész pengémmel nézhessen farkas szemet...
-Gyűlöllek!-hajolok fölé könnyes szemekkel. Észre sem vettem, hogy sírásom nem csitult közben. A fájdalom új hullámban tör rám a gyomrom tájékán, talán a seb mégsem olyan kicsi, talán nem jól számolta ki a lépést Dex. Felsőmön átütközik vérem és az anyag nem képes már magába szívni a nedvességet. Ahogy a férfi fölé hajolok lassan cseppennek rá a csöppök, színezve így az Ő felsőjét is. Épp csak a szemem sarkából látom a jelenetet, egy erősebb lökéssel a vállától taszítom el magam. B@szd meg vérzek! A táskámhoz sietek, legalábbis elindulok felé, ujjaimból kiszalad az erő és az angyali fém kihullik közülük, tompán puffan a matracon, aztán a következő pillanatban csatlakozom én is. Az adrenalin eddig tartotta bennem a "lelket", a méreg, hogy Dex megvágott csak eddig a pillanatig emésztett fel, a tudat, hogy ismét angyali fém érintett teljesen tönkre vágott. Én valóban nem akartam harcot, nem akartam Adexaelt bántani... Megtette helyettem...

Zene: Magányos Angyal
reveal your secrets

Adexael


New York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 GilFB0gNew York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
New York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 29, 2020 10:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The Fire Within

[You must be registered and logged in to see this link.] & Adexael
635 szó •• [You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

Engem is meg akar ölni. Végezni akar velem, méghozzá itt és most, ebben egészen bizonyos vagyok, de mégsem ez az, ami hosszú pillanatokra megakaszt a monológban: Asaliah sohasem beszélt még így velem, sohasem láttam őt ezelőtt ilyen állapotban, ilyen dühösnek. Mire odáig jutunk, hogy ne nyissam ki a számat, az már régen nyitva van, becsukni azonban nem jut eszembe, helyette megrökönyödött arckifejezéssel és hatalmasra nyílt szemekkel figyelem minden egyes mozdulatát.
De az angyalpenge addigra hozzám kerül, és viszonylagos biztonságban érzem a saját túlélésemet – ideje, hogy hangot adjak a saját sérelmeimnek is.
Nos… igen, magamra hagytál! – kiabálok rá vissza. Talán volt rá alapja, tudom, hogy volt, de úgy válnak egyre jelentéktelenebbé az esetet övező tények, ahogy az ő hangja vált egyre magasabb és fenyegetőbb tartományba. – Amikor valakinek szüksége van rád, és te elsétálsz, az pontosan ezt jelenti! – vetem oda sértődötten.
Valószínűleg akkor is nekem támad, ha nem adok rá újabb és újabb okot, ha nem hergelem tovább… De még akkor sem bánom, hogy a figyelmeztetése ellenére tovább beszélek hozzá, mikor a pengéink csattanva találkoznak össze a levegőben.
Aztán a könyökével vág arcon. Nem sokon múlik, hogy a torkomat találja el, de megint magam elé kapom a fegyvert, mielőtt a szabad kezével bármiféle második támadást indíthatna az irányomba. És amint hátra lépek, kelletlenül mozgatom meg az állkapcsomat. Egészen eddig azt hittem, tudom tartani a tempóját, ha nem ér közvetlenül a bőrömhöz, de még most, hogy dühből támad alapos megfontolás helyett, sem tudom kivédeni minden egyes ütését, ami aggodalomra ad okot. Létezik, hogy ennyivel erősebbé vált volna, mint én? Vagy talán én hagytam el magam teljesen? De nincs időm sokáig ezen gondolkozni…
Hogy mi? – kérdezek vissza értetlenül, az általa közölt információ pedig már megint teljesen kizökkent a vele való küzdelemből – Mi a francért jönnél utánam? Te teljesen megő-… – tennék hozzá még egy észrevételt, de belém szorul az összes levegő, ugyanis mellkason rúg, onnantól pedig megint csak szükségem van egy pillanatra, hogy visszanyerjem az egyensúlyomat. Miatta találták meg őket… Asaliah is elkövetett odalent egy hatalmas hibát.
Ezt is könnyedén a maradékhoz lehetne írni, mert ha nem döntök úgy, ahogy végül döntöttem, most ez a súly sem nehezedne az ő vállaira. Nem ölt volna meg valakit közülünk és talán soha nem találják meg a búvóhelyüket, és bármit is csinált azóta a Földön, semmi sem történt volna meg belőle, ha nem kényszerítem rá. Ha nem kényszerítem parancsmegtagadásra.
Azt állítja ugyan, hogy nem szeretne végezni velem, ennek ellenére mégis megteszi felém a következő lépést. Én már támadóállásban várok rá, olyan felkészülten, amennyire ebben a helyzetben lehetséges, és egy másodperccel később valóban újra összecsattannak a pengéink. Nem vagyok biztos benne, hogy szándékosan céloz-e a fegyverre, vagy inkább az ujjaimat kívánná lemetszeni, megkérdezni azonban lehetetlenség lenne abban a tempóban, amit most diktál.
Egyre gyorsabban és egyre erősebben csapkod felém, én pedig lassan fogytán leszek a levegőnek – sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljön az idő, mikor nehezemre esik felvenni a versenyt bármelyikükkel, de azt sem, hogy egyszer itt tartunk majd, a szárnyaink nélkül egy romos edzőteremben.
Nem látok más lehetőséget, minthogy ismét megérintsem őt: tudom, hogy ez az utolsó, amire számítana, mert eddig minden igyekezetemmel kerültem a közelségét, a kérdés mindössze annyi, hogy végig tudom-e csinálni. És annak a reményében, hogy kibírom azért, hogy nagyobb fájdalmat okozhassak neki, mint amelyet saját magamnak okozok abban a másodpercben, a következő alkalommal elkapom a markolatot szorító csuklóját. Jobbot a ballal, a saját jobbomban lévő pengét pedig a szekundum törtrésze alatt dobom fel és fordítom meg a levegőben. Mire elkapom, már a föld felé néz a hegye, és így pontosan a megfelelő szögben áll ahhoz, hogy a könyökömet behajlítva keresztben hasíthassak vele végig a hasfalán. Biztosan fogom és kiszámítom a távolságot, így mindössze egy vágást kap a pólójára és alá egy mélynek abszolút nem mondható karcolást, de ahhoz talán, hogy ezután legyen még időm gyomorszájba térdelni, eléggé feltartóztatom vele.



Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 29, 2020 7:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Adexael & Asaliah


D
ühös vagyok Dexre... Gyűlölöm jelenleg, miért nem tud megérteni? Miért kell kérdésekkel traktálnia? Villan a szemem és egy az egyben robbanok.
-A barátnőmet... Hallottad nem? Mi van, nem egy nyelvet beszélünk?-dörrenek rá újra ahogy kezemben fegyveremmel indulok meg felé, hogy lesújthassak bár nem halálos vágást indítok, mégis csak az utolsó pillanatban tér ki a penge elől. Egyetlen szempilla rebbenésnyi időre torpanok meg, míg felfogom, hogy majdnem megvágtam, de ha már bele kezdtem, nem állhatok le csak úgy! Nem vagyok már kezdő! Nem vagyok angyal! Egy semmirekellő bukott vagyok! Életcélok nélkül! Nyelek egyet ahogy ütésem elől is elbukfencezik, hamarosan Adexael kezébe is angyali fém kerül. Villámokat szórnak a szemeim, nem engedhetem a közelembe.
-Ne pofázz! Adexael ne nyisd ki a szádat!-ingatom a fejem ahogy meghallom a nevem ajkai közül. Megremegnek orrcimpáim és sípolva szalad tüdőmig a levegő. Nem akar bántani... Mondja úgy, hogy ott az a k*rva penge a kezében... Kishíján felnevetek. Mégsem fogadja meg kéretlen tanácsomat, csak beszél, beszél és be nem áll a szája. Hát őt meg mikor engedték ilyen bő lére a szavakkal? Szabad kezemmel két ujjam közé csippentem orrnyergemet, vállaim csalódottan lefelé billennek... Komolyan? Most komolyan beszélgetnünk kellene? Figyelem pengéjének a tartását és egyszerűen nevetnem kell. Hogy lehet ilyen hanyagul fegyvert tartani? És ő az én főnököm...
-MAGADRA HAGYTALAK?-sikítom dühösen és nem hiszem el, hogy ezt ki merte mondani. Elrántottak tőle... Keandra elhúzott tőle és úgy kezelt, mint egy utolsó roncsot.
-Kapd be te r0hadék!-nem tudom mennyire emlékszik arról a napról, de nem így történt ÉN NEM AKARTAM ott hagyni!!! Elhúztak tőle azzal a gyűlölt mondattal ami mindent tönkre tett! Mikor Dex kiabálni kezd velem szemem ismét villan egyet. Igen? Nem ismerem? Az lehetséges. De meglepetéseket ma én mutatok neki és nem fordítva! Csak hallgatom szavait és egyre lekicsinylőbben nézek rá. Nem ezzel fogunk ma bármit is elérni, felé mozdulok, talpam gyorsan rúg el a régi szőnyegről, szabad kezem védekezőleg magam elé tartom, míg a pengével élesen oldala felé suhintok.
-Onnan, hogy én vagyok az aki valóban a barátodnak mert mondani magát. Onnan, hogy én voltam az ELSŐ! Onnan, hogy bíztál bennem!-ha védi a vágásomat úgy a pengék élesen csattannak össze, a hang vissza verődik a félig üres teremben.
-Én fel akartalak szedni a földről! Én nem akartalak ott hagyni! Sosem... Sosem haragudtam rád... A k*rva életbe Adexael!-üvöltök vele szemtől szemben, szabad kezem emelkedik, könyököm álla felé lendül és talán határozottan csattan hátra tolva ezzel a fejét.
-Én utánad mentem a Mennyekbe!... Visszafelé meg követtek... követtek, mert óvatlan voltam és vissza akartam kapni a Szeráfomat! Miattam ütöttek rajtunk!-suttogom a szavakat, évek óta hordozom a titkot, senki, soha nem tudta.
-Cs3ssze meg!-szisszenek fel és lábam emelve talpam a férfi mellkasának feszül, ha nem védekezik akkor elrúgom magamtól!
-Ha tudnád mit tettem... Ha tudnád miket tettem... Nem mondanád ezt!-szánalmas ahogy próbálkozik, hangereje visszacsökken, de én már túlságosan mérges vagyok. Felveszi a támadó állást de már hidegen hagy. Megölni.... Kérlek...
-Mondd minek nézel te engem? G3c!re nem vagyok a hóhérod!-de hogy most nagyon elverem és levezetem a feszkót, az fix! Megindulok ahogy össze szűkűlnek a szemei, újra ellene megyek ám most teste helyett az angyali fémet célzom a kezében, erős csapásokat mérek a fegyverre, a célom az, hogy kiüssem a kezéből, ha idő közben kitörne a támadásom alól és vissza támad, úgy saját alkarommal védem az csapásait, egészen addig, míg valóban meg nem sebez majd....

Zene: Magányos Angyal
reveal your secrets

Adexael


New York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 GilFB0gNew York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
New York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 27, 2020 11:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The Fire Within

[You must be registered and logged in to see this link.] & Adexael
637 szó •• [You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

Asaliah magyarázkodás helyett széttárt karokkal és hirtelen fordul felém. Meglepetésként ér a viselkedése, mert régóta nem láttam ilyennek – és valóban dühösnek ezelőtt talán még soha. Csak szórja felém a kérdéseket, én azonban egyre sem tudnék érdemben válaszolni; nem számítottam erre a kitörésre, azt hittem, hogy rendben vagyunk…
Mozdulatlanul állok előtte és épp csak a fejemmel követem, amíg a táskájához nem lép, hogy előkapja belőle az angyalpengét. A fegyverre siklik a tekintetem, majd vissza az arcára, és amint megbizonyosodom benne, hogy komolyan gondolja, teszek egy lassú lépést a másik irányba.
Szótlanul méregetem őt, elővigyázatosságképp le sem merem róla venni a szemeimet, mindeközben azonban figyelek arra, amit mondani szeretne. Nem értem őt többé, és fogalmam sincs, mit tudnék még tenni azon kívül, hogy megpróbálom…
Ő hozzám indul el a pengével, én pedig automatikusan haladok az ellenkező irányba, kimérten és félig felé fordulva írnak félkört a lépéseim, mialatt ő folytatja a beszédet.
Megölt egy angyalt. Megölt egyet a mieink közül. Nem akarom neki elhinni, a kétkedés és az azt követő elborzadás azonban egymás után ül ki az arcomra. Elképzelni sem tudom, milyen oka lehetett rá, de minél tovább gondolkozom rajta, annál inkább be kell ismernem, hogy nem ő az egyetlen gyilkos közülünk – régóta két oldalra rendeződött a fajtánk.
Kit öltél meg? – De ez vajon azt jelenti, hogy velem is képes lenne végezni, ha tehetné? Az angyalpengét még mindig szúrásra készen tartja maga előtt, s a következő pillanatban valóban felém lengeti a hegyét. Könnyedén ellépek előle, de tudom, hogy hamarosan mozdulnom kell majd, ha nem akarom hagyni, hogy a falig hátráltasson.
Asa gyűlöl engem. Azt mondta, hogy nem haragszik, de látom, hogy nem ez a teljes igazság, és azt hiszem, hogy apránként megértem a miértjét… Nem a bukást sérelmezi, hanem mindent, ami lavinaszerűen követte azt a pillanatot. Még egy szót említ arról, hogy tényleg létezik a rejtélyes idegen, visszakérdezni viszont már megint nincs időm, mert jól irányzott ütést indít felém a másik kezével.
Amikor én akartam, hogy megüssön, bezzeg nem volt hajlandó. Egy hajszál híján térek csak ki előle, de sikerül, hiszen az angyalpenge láttán a lehető legnagyobb készültségbe kapcsolt minden érzékem, s most bukfencezve hajolok el és kerülök tőle sokkal messzebb. A saját pengém mellé érkezem, mert mindvégig az volt a célom, hogy a markolatot megragadva állhassak fel, szemben vele. Innentől kezdve én is fel vagyok fegyverkezve.
Asa – veszek fel védekező pozíciót, kényszerűen felé tartva az angyalpengét – Nem akarlak bántani – figyelmeztetem. Legbelül persze tudom, hogy kettőnk közül jelenleg ő van jobb kondiban, az irántam érzett dühe és csalódottsága pedig egyenesen megállíthatatlanná teszi.
Magadra hagytalak, de te is magamra hagytál engem, és nem tudtam, hogy akarsz-e még látni valaha! – vágok vissza, a pengével a kezemben ugyanis egy fokkal bátrabbnak érzem magam – Sajnálom, hogy nem értelek meg téged, de tudod mit? Te sem vagy már olyan, mint voltál! – Szinte már kiabálok vele, és már az én szemeim is egyre gyakrabban villannak idegesen. – Te sem ismersz már engem!
Mindketten megváltoztunk, mindketten mások lettünk, és minél tovább őrlődöm rajta, annál világosabbá válik, hogy ennek is köze lehet a kettőnk konfliktusához. Mérges vagyok, a mérgem azonban lassan elkezd irányt változtatni legbelül.
És honnan tudhattam volna, hogy szükséged van rám? Honnan tudhattam volna, hogy egyszer kész leszel megbocsátani, miután… miután… Elbasztam – nem szokásom káromkodni, de már tükörképként sugárzik rólam Asaliah dühe – Elbasztam az egészet, és lehetettlen helyzetbe hoztalak titeket, és… Miattam kellett ehhez a világhoz alkalmazkodnod, Asa, és bármit is tettél idelent… Az épp annyira az én felelősségem, mint a tiéd – halkulok el aztán teljesen hirtelen, mert ráébredek valamire, amit sosem láttam még ennyire tisztán – Úgy hoztam meg azt a döntést, hogy egyáltalán nem érdekelt, mi fog történni veled, és ez az igazság! Ha meg akarsz érte ölni, hát tessék! – Támadóállásba helyezkedem előtte. – Megpróbálhatod, és nem foglak érte hibáztatni, mert megérdemelném, de biztos lehetsz benne, hogy nem fogok önként a tőrödbe futni – szűkülnek össze a szemeim.



Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 26, 2020 6:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Adexael & Asaliah


E
lengedem fülem mellett éles két betűs megnyilvánulását, nem reagálok rá, csak szeretném befejezni, a mondandómat és kész. Azt is megemlítem, hogy most egyáltalán nem a csapatra gondolok, mint biztonság, bár kifejteni már nem érkezem a dolgot, mert Főnököm közli a saját kis meglátását. Végül inkább ejtem az egész témát, felpattanva idegesen járkálok fel s alá, juhászokat megszégyenítve terelem el a témát rólam, de Dex nem hagyja annyiban a dolgot. Kérdésére csupán szemem sarkából pislogok rá, finoman megingatom a fejem, nem szeretnék róla beszélni, végül is... már részlet kérdés. Alastor tolt egy hátra arcot, ennek fejében pedig én is. Csak egy mélyről jövő sóhaj szakad fel belőlem fájón. Szemeimet is lesütöm, tudom, hogy nem értene meg... Adexael teljesen más személyiség, mint én. Ha minden olyan lenne, mint réged... talán... akkor talán szóra nyílna a szám. De most csak a szavak gombóccá állnak be a torkomba és nyelni sem tudok tőlük. Szemem sarkából érzékelem, hogy Adexael is felállt, de nem fordulok felé, nem akarok a szemeibe nézni, akkor sem amikor egy hosszabb monológgal felém kezd el mutogatni.
-Miért? Miért tenném jobban? Különben mit teszel? Elversz? Hát csak tessék!-fordulok végül felé indulatosan és tárom szét karjaimat, jöjjön csak!
-Vagy kirúgsz a csapatból? Hajrá, úgysem kerestél minket... Emlékszel még milyen vagyok?-hangom egyre harciasabbá válik és két lépéssel táskám mellett termek. Kikapom belőle angyalpengémet és haragosan villannak szemeim ahogy megperdül ujjaim között a fém.
-Emlékszel még milyen volt? Emlékszel arra, hogy bármit elmondhattam neked? Hát most nem ezt érzem. Nem érted amit mondani akarok? Sajnállak...-sziszegem halkan ahogy egyre közelebb sétálok hozzá magam előtt tartva a tőrt.
-Talán figyelned kellett volna a részletekre... Talán olvasnod kellene a jelekből... Túl kellett élnem... Hiába vesztettem el a szárnyaimat... A legjobb barátnőm vadászott rám... Megöltem, érted? Önvédelemből megöltem egy angyalt! Hogy mentsem a semmire kellő életem.-már szinte remegek a visszafojtott dühtől.
-Hol voltál amikor szükségem lett volna rád? Miért nem kerestél meg? Miért? Miért hagytál magamra?-emelem vágásra a kezem, de nem akarom valóban megsebezni, kétségbe esett mozdulat csupán, a legegyszerűbben kivédhető.
-Arra gondoltam... Hogy történt egy eset... feléledt bennem a segíteni akarás, az angyali énem újra élni szeretne... Van egy... van valaki aki kihozza belőlem a jót. Ennyi, kész! Hagyd a kérdéseket! Edzeni jöttünk, nem pofázni!-ha védte előző vágásom, úgy most a másik oldalról indítok támadást szabad kezemmel, ökölbe szorítva ujjaimat suhan felé a karom, hogy egy jól irányzott horog csattanjon arc csontján.

Zene: Magányos Angyal
reveal your secrets

Adexael


New York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 GilFB0gNew York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
New York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 26, 2020 5:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The Fire Within

[You must be registered and logged in to see this link.] & Adexael
207 szó •• [You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

Hé! – szólok oda élesen, amint hangsúlyt vált és undok megjegyzést tesz, de természetesen hagyom, hogy befejezze a mondandóját, miután nekikezdett. Nem csak a béke érdekében, hanem mert továbbra sincs ötletem, hová akar pontosan kilyukadni.
Ha nem a csapatra érti, mégis mire gondolhat? Már épp nyitnám a számat, hogy megkérdezzem, kiben bízhat meg úgy, ahogy mi egymásban bíztunk annak idején, de Asa sértődött válaszának hallatán inkább vissza is csukom.
Pislogás nélkül bámulok rá, mialatt ő igyekszik elfeledtetni velem a témát, és még azt is megvárom, hogy felpattanjon mellőlem a földről. Ideges sétálgatása láttán azonban már én is a saját lábaimra állok.
Hogy lehet ez tőlünk független? – kapom oldalra a fejem válaszok után kutatva, de aztán elég hamar megbánom, hogy feltettem a kérdést. Egészen eddig még csak meg sem fordult a fejemben, hogy nem mi jelentjük már számára a legerősebb köteléket, hogy bárkivel is kapcsolatot teremthetett volna az elmúlt száz évben, amíg nem voltam mellette… Talán másik csapata van itt a Földön?
De attól még nem fog tetszeni a szóhasználata is egyébként is mérges vagyok amiatt, hogy képtelen azt csinálni, amire kérem.
Asaliah, semmit nem értek abból, amit mondasz, de jobban teszed, ha megmagyarázod, ha már egyszer belekezdtél – bökök felé a mutatóujjammal indulatosan, függetlenül attól, hogy hajlandó-e felém fordulni.



Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 26, 2020 12:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Adexael & Asaliah


N
em gondoltam volna, hogy egy ilyen kis semmiséget így reagál le a Főnököm. Ugyan nem mutatom neki, de nagyon rosszul esik, hogy ez lett a vége. Jobb híján egy üveg vízzel és pár darab zsepivel lépek mellé és nyújtom át. Villámokat szórnak szemei, de jelenleg fel sem veszem, amint elveszi az üveget ellépek és a szőnyegre ülök, onnan pislogok rá és igyekszem kicsit rendezni a gondolataimat. Szeretnék valamit mindenképpen megosztani vele, legalábbis úgy gondolom, hogy őszinte lehetek a főnökömmel. Adexael majd megért! Mindig meghallgatott, tudtam felé nyitni... Így óvatosan, de bele kezdek a gondolat menetembe. Az érdekel ugyanis, hogy Dex esetleg tapasztalt-e hasonlót már az életében. Ám sajnos válasza nem kecsegtet semmi jóval. Nem arra vagyok kíváncsi, hogy mellettünk hogyan érezte magát. Ezt most el kellene, hogy különítse a csapattól... Nem nézek rá, elnyelnek a gondolataim és csak egy mély sóhaj tör elő belőlem.
-Csak azt hiszed? Azért ez gáz. Bár nem így értettem az én szemszögemből a dolgokat. Én nem a csapatra értettem amit mondtam. Ez a dolog tőlünk független...-intem le, jobb ha nem is folytatja. Utolsó mondataiból pedig leszűröm, nem a legjobb "embernek" tettem fel a kérdésemet.
-Igazad van... Hagyjuk is! Nem lényeges.-vonok végül vállat. Ezt a beszélgetést jobb ha kukázzuk. Majd én egyedül megoldom, volt rá száz évem, hogy alkalmazkodjak. Megleszek ez után is a dolgaimmal.
-Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit.-közlöm végül pergő nyelvvel és inkább felpattanok mellőle. Sétálgatni kezdek, karjaimmal átölelem magam és a termet veszem jobban szemügyre. Szomorúan ugyan, de döntést hozok... Adexael már sosem értene meg úgy, mint annak idején... Nem bízhatok rá titkokat, nem beszélhetek vele fesztelenül...
-Megkeresem neked a többieket ha szeretnéd. Illetve... hallottam egy-két érdekességet. Utána járok.-terelem jó messzire a témát magamról, ám még mindin nem fordulok vissza felé.

Zene: Magányos Angyal
reveal your secrets

Adexael


New York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 GilFB0gNew York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
New York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 24, 2020 8:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The Fire Within

[You must be registered and logged in to see this link.] & Adexael
325 szó •• [You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

Nem tudom, hogy hányni fogok egészen addig a pillanatig, míg meg nem történik; térdre esve és egyik kézzel a földön támaszkodva kapok a műanyag kuka után. Tulajdonképpen szerencsés, hogy itt volt, erre ugyanis lehetetlen felkészülni – hiányoznak azok az idők, amikor soha nem kellett attól tartanom, hogy a gyomrom rosszul reagál valamire.
És azok az idők is hiányoznak, amikor Asa gondolkodás nélkül teljesítette a parancsaimat. Ez az egész az ő hibája, ha megteszi, amire kérem ahelyett, hogy befogja a fülét és nemet mond, ez sem történik meg.
Amint végzek, szikrákat szóró szemekkel fordulok az irányába, a beszédbe azonban még nem kezdek bele. Helyette megtörlöm a számat az egyik fáslis kézfejemmel, s amint megállok, ő már nyújtja is felém az üveget és a papírzsebkendőt. A vizet elveszem, bármennyire is szeretnék előtte valami egész mást csinálni, és iszok néhány kortyot, míg összeszedem a gondolataimat és megbizonyosodom róla, hogy tényleg nem jön már fel több a kellemetlen gyomortartalomból.
Ő tehet erről az egészről, mert az ellenkezőjét csinálta annak, amire kértem.
Leül a szőnyegen, én meg már épp nyitnám a számat, hogy alaposan kioktathassam a szabályokról, amelyeket úgy látszik, az elmúlt évszázad alatt sikerült elfelejtenie, de ő gyorsabb nálam… És a hangsúlyából ítélve jobban teszem, ha megvárom, hogy először ő mondja el azt, amit ennyire a tudtomra szeretne adni.
Becsukom tehát a számat és visszacsavarom a palackra a kupakot.
Ööhm… – Minden felé irányuló haragom ellenére megpróbálom értelmezni, mire gondolhat pontosan, és amíg ezzel vagyok elfoglalva, a mérgem is enyhül valamennyit. – Nem tudom… Mellettetek biztonságban éreztem magam. Azt hiszem. – Akkor még letisztultabbnak és egyszerűbbnek láttam a dolgokat, de elég sok időt töltöttem egyedül idelent ahhoz, hogy tudjam, a csapathoz tartozni egyet jelentett azzal, amit halandók biztonságnak neveznek.
De nem értem a kérdést – csóválom meg a fejemet, a maradék ugyanis egyáltalán nem világos – Vagy ismersz valakit, vagy nem. Ilyen egyszerű.
Sóhajtok egyet és mellé lépek, más lehetőség híján pedig helyet foglalok mellette a földön és magam elé teszem a tőle kapott vizet.



Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 20, 2020 5:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Adexael & Asaliah


F
olyamatosan nem-legesen rázom a fejemet, én ugyan meg nem ütöm! Erre akkor sem vesz rá, ha az életemen múlna! Okot sem ad rá, csak parancsolgat, na ezt nem! Száz éve nem volt ilyen és előtte sem, szóval most az ellenkezés egy olyan formája mutatkozik meg amire talán meg nem volt példa ezelőtt soha. Még kezeimet is a fülemre tapasztom, hogy ne halljam amit mond. Végül döntök és olyanra szánom rá magam, ami talán kiveri nála a biztosítékot, de egyértelműen rá fog jönni, hogy biztosan nem verem meg. Kezem az övére fog, majd tenyerét az arcomhoz húzom, nem sokáig fogom a kezét, eleresztve az én ujjaim az ő arcélére siklanak, nem tart ugyan sokkal tovább a dolog, de valamiért egyértelműen lerí a férfiról, hogy ez már sok neki. Mély sóhajt veszek és ellépek tőle, igyekszem szavaimmal magamra vonni a figyelmét, de láthatóan teljesen leköti, hogy önmagát fegyelmezze. Ez még egy nagyon nagy lépcsőfok számára. Ugyan próbálja bizonygatni, hogy ő is úgy gondolja ahogy én, de sajnos átlátok a szitán, túlságosan is. Suttogott szavai sem nyugtatnak meg, kitágult pupillái a bizonyíték rá, hogy túl sokat vártam el tőle.
-Sajnálom.-nyögöm ki végül nagyot sóhajtva. Rá pillantva teljesen elcsüggedek ahogy a szemetes felé fordul és egy "egészséges színes ásítás" érkezik kifelé a szájából.
-Ó!-reagálom le ennyivel a látott dolgokat. Táskámhoz lépek és egy palack vizet meg pár szem zsebkendőt veszek elő belőle.
-Tessék. Talán most jól fog esni.-nyújtom át neki a dolgokat és ha elveszi úgy letelepszem kissé távolabb.
-Dex, valamit el kell mondanom neked....-kezdek bele halkan ahogy összeérintem ujjaimat és megtámasztom rajtuk a fejemet.
-Érezted már azt, hogy valaki mellett biztonságban vagy? Mintha ismernétek egymást már régről, de... még sosem találkoztatok?!-indítok rögtön két kérdéssel miközben tekintetem rá emelem.

Zene: Magányos Angyal
reveal your secrets

Adexael


New York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 GilFB0gNew York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
New York-i edzés; Dex és Asa - Page 2 SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 13, 2020 10:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The Fire Within

[You must be registered and logged in to see this link.] & Adexael
653 szó •• [You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

Nem emlékszem mindenre, de azokat az élményeket, amelyek megmaradtak a Csarnokban töltött nyaralásból, még annyira sem szeretném felsorolni, sőt, ha lehetne, ezeket is a tudatom legmélyére temetném a többivel együtt. De nem tehetem, mert nincs ilyen opció.
Hidd el, hogy nem éreztem meg – ragaszkodom továbbra is az állításhoz, és bár saját magamnak kénytelen vagyok bevallani, hogy nem ez a teljes igazság, egy bizonyos értelemben tényleg történtek odafent rosszabb dolgok is, mint amiket a fizikai fájdalom skáláján be lehet határolni – úgy hívják, hogy megaláztatás.
Elképzelésem sincs, Asa milyen titkokra céloz, hogy mit rejtegethet előlem, de már így is lenne hozzá néhány kérdésem és fogalmam sincs, hol érdemes elkezdenem. Talán a legelején… És előtte azt hiszem, hogy illene választ adnom az övéire, hiszen bőven tartozom neki ennyivel.
Gyenge vagyok – nagy nehezen hangosan is sikerül kimondanom, és bár Asa szentül állítja az ellenkezőjét, tudom, hogy ő is látja, hogy igazam van. Egy perccel ezelőtt még előtte térdeltem és egy darab kötésért könyörögtem, mert nélküle még a nullás szintet sem vagyok képes teljesíteni. Félrekapom róla a pillantásomat és halovány fejrázásba kezdek; nincs sok kedvem olyasmin vitatkozni vele, ami még a napnál is világosabb.
Kapok egy esélyt a bizonyításra. Az első akadályt viszonylag problémamentesen veszem, hiszen csak néhány másodperc kellemetlenségről van szó mindössze egy tenyérnyi felületre koncentrálva – tudom, hogy meg fog történni és csak annyit kell tennem, hogy visszafojtott lélegzettel várom, amíg vége a pillanatnak. Bonyolultabbá válik minden, amint arra kér, hogy én kezdeményezzem az összeérésünket.
Hallottad. Üss meg, most – vetem oda idegességemben, mikor nem hajlandó megütni, majd megrökönyödve és pislogás nélkül bámulok rá, amint a füleire tapasztja a kezét. Miért nem hajlandó megtenni? Nem tudom hová tenni a viselkedését, és amíg azon gondolkozom, hogyan reagáljam le a teljesen váratlan ellenszegülést, ő kihasználja a másodpercnyi mozdulatlanságomat arra, hogy másféle megközelítéssel próbálkozzon.
Megragadja a kézfejemet, és bár az egész testem megfeszül, mikor az ujjai a bőrömre simulnak, hagyom, hogy feljebb emelje azt egészen az arcáig. Mire kétoldalról fogja közre, a gyomrom is egyre szorosodó görcsbe rándul, és ha hagynám, már régen remegésbe kezdtek volna a végtagjaim, de tudom, hogy ki kell tartanom, mert ez az egyetlen esélyem arra, hogy magam is elhiggyem a szavait. Hogy nem vagyok gyenge. Nem annyira, hogy ne tudnék megcsinálni valamit, ami mindenkinek megy, ami ilyen borasztóan egyszerű és aminek természetesnek kéne lennie…
Elengedi a kezemet, én pedig az arcán tartom a sajátomat, bár a szívem egyre vadabbul dübörög a mellkasomban és minden egyes porcikám azt üzeni, hogy meneküljek, hogy húzódjak tőle a legtávolabbi sarokba, hogy kapjam el a karomat, aminek a teljes felületén érzékennyé vált az összes létező idegvégződés.
És amíg megteszek érte mindent, hogy lejjebb hajtott fejjel és csukott szemmel ellenálljak a kísértésnek, Asa az arcomra csúsztatja a saját tenyerét. Az elmúlt évszázadban egyetlenegyszer sem ért senki az arcomhoz. Borzongás akaródzik végigfutni a gerincemen, de ezt is magamba fojtom, mielőtt megsérteném őt – most már sokkal inkább ez hajt, mint a bizonyítási kényszer, mert annál semmi sem egyértelműbb ezen a világon, minthogy másodperceken belül fel fogom adni a harcot.
Aztán végre elhúzza tőlem a tenyerét, amit tökéletes alkalomnak érzékelek arra, hogy én is visszavegyem tőle a saját kézfejemet, ami lefelé menet mégis csak megremeg egy kicsit a levegőben, de aztán tiltakozásképp összezárom az ujjaimat.
Igyekszem nem túl hangosan nyelni, mielőtt végre felnézek rá. Nem nehéz. Tettetett egyetértéssel bólintok aprókat a szó hallatán, hátha úgy elkerüli a figyelmét az összes olyan jel, ami az előbbi kijelentés ellentétéről árulkodik. Eldöntöm, hogy úgy fogok csinálni, mint akire nem voltak különösen hatással az előbb történtek, így összeszedem magam és megköszörülöm a torkom, hogy a lehető leghatározottabban válaszolhassak a kérdésére. Ekkorra azonban az összes vér kiszökik az arcomból.
Nem volt rossz – hazudom neki suttogva, s ismét bólintok néhányat, mindent megtéve azért, hogy hihetőnek hangozzon – Sőt, nagyon jó… nagyon jó… – folytatnám tovább, de valami furát érzek odabent, így elfelejtem befejezni a mondatot.
A következő pillanatban oldalra fordulok és felkavarodott gyomrom teljes tartalmát az eddig az oldalán fekvő műanyag szemetesbe ürítem.



Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2