Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Asterin, a szekta királynő •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Asterin, a szekta királynő VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1059
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 28, 2020 12:01 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk @Asterin a Hell Or Heaven FRPG oldalán!



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asterin


Asterin, a szekta királynő UqNBvq1
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Rang :
Hatos
☩ Play by :
Jessica Rothe
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 27, 2020 11:35 am
Következő oldal


Asterin

Asterin
Nem vágyom sokra csak a saját kis kiráyságomra.
Keresett/Saját
1000 után ki számolja?


Karakter információ
Család - Van, nem is kicsi. Két nővérem, három bátyám, egy húgom és egy öcsém van mindösszesen. A minket megteremtő asszony és szörnyeteg már rég halottak, de őket is szokás bele venni a körbe.

Mi a beosztásod - Kezdetben egy néma árnyék, aki bármilyen rábízott feladatot elvégzett, aztán kult királynővé nőttem ki magam. Most újra az árnyék szekciót erősítem a rám bízott feladatokkal, de dolgozom rajta, hogy vissza állítsam a saját Paradicsomomat.  

Melyik oldalon állsz? - Legfőképp a magam oldalán, Isten ellen, de fivéreim és nővéreim után kullogok, valahol leghátul a sorban.

Városod - Ott vagyok, ahova a ügyeim éppen vezetnek.
Jessica Rothe
A családom? Talán, de nem biztos, hogy hiányoztam is nekik
Leviathan
Hatos

Karakter képességeinek leírása
Képességeim sora elég hosszúra nyúló, kígyó apánknak köszönhetően. Halhatatlanság...  ez vált a leginkább hasznomra a gyülekezetem alapításakor. Meglepődnél, hogy az Isten által teremtett halandók mennyire nagyra tartják ez a képességet.
Emellett első helyre sorolnám az elementál mágiát és a telekinézist. A másik két képesség, amivel híveimet megbabonázhattam. Az elemek legtöbbjét könnyedén az uralmam alá hajtottam, a telekinézissel viszont hajdanán akadtak gondjaim.
A vízjárás, az üzenés és testvéreim hollétének megérzése segítségével sosem volt hiányunk a bódító szerekből, mindig tudtam, hol és hogyan kerítsem elő fivéremet, ha szükség volt rá, továbbá időnként látogatást tettem kishúgomnál, mikor épp úgy tartotta kedvem.
Mágia elszívást gyakorta és előszeretettel használtam mindig is. Nem mindig volt szükségem rá, de roppant módon élveztem, mikor mások mágiáját aljas módom magamévá tehettem. Ez most sincs másképp.
Illúziókeltés volt a legszeretettebb képességem. Mindig is büszke voltam pikkelyes bőrömre, hegyes fogaimra és sárga kígyó szemeimre, de az emberek kevésbé tartották elragadónak, mint az illúzió keltette szépséget, amit magamra aggattam.
Vannak még más egyéb képességeim is, amikre nem fecsérelnék túl sok szót, hisz a használatukat sem vittem túlzásba párezer éves életem során. Ilyen példának okáért az átkok másokra és tárgyakra aggatása.
Ezeken felül van még egy csodás képességem, amit leggyakrabban a testvéreim ellen vetek be és ami leginkább csak rám jellemző a családban. Ez nem más, minthogy pillanatok alatt el tudom érni szinte bárkinél, hogy teljes mértékben kikészüljön és meneküljön előlem. De sajnos csak szinte... krónikás fivérem, mint az az elmúlt évszázadokban kiderült, immunis erre a tehetségemre, de itt és most ünnepélyesen felesküszöm, egy nap kiborítom... addig éljek is!
Fő gyengeségeimet nem híresztelem általánosságban, ugyan az, mint többi véremé, de akad egy – két elég feltűnő és egyedi köztük. Ilyen a függőségekre való hajlam. Bármire képes vagyok gátlások nélkül és határtalanul rászokni. A másik gyengeségem, ami még eszembe jut az az üldözési rögeszmém, ami olykor elég érdekes helyzetekbe kever…






Minden történet rejthet titkokat
Család... mit is jelent a szó? Egy csapat élőlény, akikben ugyan az a vér csörgedezik. Van, akik szerint a család szent és sérthetetlen, vannak, akik letagadják vérük hova tartozását, és vannak, akik mondhatni egyszerre mind kettőt vallják... Jómagam is valami ilyesmi volnék. Úgy hiszem... Ez az összezártság nagyon-nagyon nem tett nekem jót. Átragadtak rám a bátyám filozofikus merengései, de meglepően szórakoztató ezt a vadkender társaságában tenni. Persze ettől több értelme nem lesz a dolognak, de legalább jól érzem magam tőle. A lábamat az asztalra vágva heverészek a széken, miközben szórakoztatom magam az értelmetlen képzelgéseimmel. De el tudnék most aludni. Le is hunyom a szemem, ahogy elszívom az utolsó slukkot a pipámból, majd hátra döntve lógatom a fejem. Haláli nyugalom leng körül. A képemre egy széles mosoly ül ki, miközben egy saját magam által kitalált dallamot dúdolok. Nyílik az ajtó és éktelen rikácsolás csapja meg a fülem.
- Te átkozott némber! Megint tele füstölted a lakást! - a vigyorom még szélesebbé válik, ahogy meghallom az ideges visítását.
- Lazíts egy kicsit Vesta...
- Még egy ilyen és most már röpülsz a lakásból! – nyitja ki az ablakokat, miközben nagyot sóhajtok.
- És mégis hová mehetnék, ha te kidobsz innen? – vonom fel a szemöldököm és bárgyú mosollyal a hajam végét csavargatom.
- Ahova akarsz, nem érdekel! – fonja össze maga előtt a kezeit.
- Úgy sem tudnád megtenni, barátnők vagyunk.
- Már megint kezdi – rázza a fejét. -  Nem is értem miért mentem bele, hogy beköltözz....
- Mert tudat alatt te is tudod, hogy igaz, amit mondok.
.
..
...
....
- De, igen is őrült vagy! – ordítja, majd rám vágja az ajtót.
A hátam az ajtónak döntve töltöm meg a pipámat egy újabb szál nyugalommal. Lassan lecsúszok az ajtón és leülve a földre ütemesen kopogni kezdek. Drága Vestam, nem csak az arcomat felejtetted el, de azt is mennyire idegörlő is tudok lenni? Valamikor én voltam a felettesed, ismerem a gyenge pontjaidat. Persze te már rég nem emlékszel az enyémekre, de jobb is így. Ami viszont kicsit gondot okoz, hogy arról is elfelejtkeztél, hogy amit én el akarok érni, azt el is érem. Vagy így, vagy úgy.

Bántani nem akarom őt, abból hasznom nem lenne. Újra akarom építeni a saját kis Kánaánomat és ehhez rá pont olyan szükségem van, mint a fogat többi tagjára. Már, ha élnek még egyáltalán. Merem remélni. Nagyot sóhajtok, Dimre és Theora gondolok és elkap egyfajta feszítő érzés.

A hosszú, fogságban töltött évek alatt őrájuk gondoltam a legtöbbet, ők is voltak, akikkel a legtöbb időmet töltöttem azelőtt, így az ő hiányuk viselt meg a legjobban. Ők lesznek a következők, akiket keresni kezdek, de szükségem van Vestara. Amennyire ki nem állhatjuk egymást, pont annyira ragaszkodunk is egymáshoz. Hihetetlen örömmel töltött el, hogy rá találhattam elsőként, de nem számoltam a nehézségekkel.

- Elfelejtetted ugyan, de én a végtelenségig és tovább is tudom ezt csinálni. Egyszer majdcsak elfogy a türelmed. Van egy a szuper képességem, 5 perc alatt bárkit felbosszantok. – vagyis csak szinte bárkit. Egy illető volt egész életemben, akit nem tudtam még soha kikészíteni... Veszettül bosszantó egy fazon. Az embereknek van egy szimpatikus mondása, - a kivétel erősíti a szabályt - amit az ő esetére rá is húzok, ezzel nyugtatva magam, míg el nem érem a célom. Az idők végezetéig van időm erre, csak nem holnap jön el, igaz? De mindent a maga idejében. Egyelőre bőven elég volt az a párszáz év belőle, pont, mint a testvéreim legjavából.  

Ahogy ütemesen kopogtatok az ajtón és füvezek, elkezd rajtam úrrá lenni egyfajta békés állapot. Emlékek derengenek elém, a ládafogság előtti időszakból. Lehunyom a szemem és hallom annak az átkozott nőnek a hangját, majd lassan a szemem elé dereng az arca is. Rémálomként kísért ez az időszak, még ennyi idő után is.
***
A némaság időszaka - mert én csak így hívom - egészen a perszóna haláláig tartott. A családom minden tagja úgy tudta, némaként láttam meg a napvilágot. Egy sötét folt, aki szótlanul fejet biccentve teszi, amit bárki kér tőle. Sosem ellenkezik, sosem tétovázik, csak bólogat, aztán eltűnik, majd egyszer csak előbukkan. Sosem felejtem el egyetlen húgom arcát, mikor először meghallotta a hangom. A némber halálának megtervezéséig ő volt az egyetlen, aki hallott és tudott róla, hogy tudok beszélni.

Én voltam az első, aki rábólintott a húgom ötletére, egy percig sem kellett győzködnie, hogy tegyük el láb alól a nőt, aki világra hozott minket. A vágyaimat és önös érdekeimet mindig gátolta a létezése, fű alatt már magam is tervezgettem az eltüntetését, bár ebbe fivéreimet és nővéreimet nem szántam bele vonni. Kellemes csalódás volt, hogy ők sem vak és hű kutyáiként képzelték tovább az életüket.


A szabadság érzése leírhatatlan volt, a történtek után hátra hagytam a népes kis családot. Sajátot akartam. Egy saját kis közösséggel, akik bármit feltennének azért, hogy mellettem lehessenek, de közvetlenül az oldalamon csak hét személy kapott helyet, azok, akik töretlen hűséggel szolgáltak engem.

Az első a fogatomban, egy Manon névre keresztelt démonasszony volt, akinek sorsát egyszer Andariel rám bízta. Nem értettem, miért akarja őt eltüntetni, nem tűnt rá nézve veszélyesnek, viszont megláttam benne a lehetőséget, így alkut kötöttem vele. Azóta hűen volt a jobb kezem és hatalmas hasznát vettem, mikor elkezdtem kiépíteni a saját kis birodalmam.

Manon drága hozott magával pár szövetségest is köreinkbe. Köztük a bal kezemet, Vestat, akivel azóta porolunk egymásra, mióta csak megpillantottunk a másikat. Ami érdekes volt ebben a nőszemélyben az az, hogy a csapat többi tagjával ellentétben ő nem a Pokol egy szülötte volt, hanem a magasságoké. Legalább is egykoron… mire megismertem, ő már a tollai nélkül tengette halhatatlan életét.

Együtt kóvályogtunk a nagyvilágban és gyűjtöttük magunk köré a híveinket. Így alakult, hogy Dimre is rátaláltam. Kezdetben ember volt, akit sikerült teljesen az ujjaim köré csavarnom, de hamar rájöttem, hogy sajnos az ő élete nem örökkévaló. Ez a tény őt nem tántorította el tőlem, így végül a démoni szövetségeseim segítségével belőle is démont csináltam.

Nagyon ragaszkodó volt, talán túlságosan is, ezért nem nézte jó szemmel, mikor kinéztem mellé egy ifjú angyalt, aki hozzá hasonlóan a szórakoztatásomat biztosította. Meglepően könnyű volt az útját a bukás felé egyengetni, hogy végül az én karjaim közt lelje vigaszát.

Életem legszebb évei voltak. Igyekeztem úgy felépíteni kis királyságomat, hogy a rokonok ne szerezzenek róla tudomást. A testvéreim benépesítési ötlete a terveimhez nagyon kapóra jött. A királyságom tagjait lassacskán boszorkánnyá tettem, aminek hála még nagyobb felmagasztalást kaptam.

Mindenem megvolt, amire vágytam. Két csodás szerető, erős, hű szövetségesek és még hűségesebb követők, ezt csak a kor tudatra ható csodaszerei tették még varázslatosabb hangulatúvá. Ehhez az orvoslásban jártas fivérem segítségét hívtam. Rendszeresen nagy mennyiségben vettem igénybe a főzeteit és szereit, amiknek hatalmas kereslete volt a Kánaánom köreiben.

Ekkor kezdődött, hogy sűrűbben, kezdtem keresni a társaságát és figyelni a munkásságát. A saját kis világomon kívül nem sok minden érdekelt, de egy- egy látogatásom alkalmával a növény ültetvénye közepén találkoztunk. Kíváncsivá tett, hogyan és miként gondozza ezeket és miként kezeli, hogy hozzánk már a fogyasztható állapotába kerüljön. A kíváncsiságom tudás vággyá nőtte ki magát, így pár halandó évre mellé szegődtem tanulni, akkoriban tudni még nem tudtam, hogy ez később még mennyire a hasznomra lesz.

Aztán egyik napról a másikra mindez megszűnt létezni. Lefagyva, értetlenül álltam testvéreimmel szemben a kietlen vidéken. Mikor a történtek tudatára ébredtem, tombolni kezdtem, de persze nem értem el vele semmit. Lassan az ópium tisztulni kezdett a szervezetemből és kezdtem teljesen elveszíteni az ép elmém, sokszor magamban beszéltem, úgy téve, mintha a követőim még velem lennének. Remegtem és időnként érthetetlen nyelveken szólaltam meg. Lassan kezdett egyfajta üldözési rögeszme is úrrá lenni rajtam.

Mielőtt teljesen elvesztettem volna a maradék józan eszem, elkezdtem keresni a testvéreim társaságát. Egyetlen húgom és halvérű filozofáló fivérem mellett találtam részleges megnyugvást, de a bódító főzetek és teák hiánya okozta belső feszültség egyre erősebben jelentkezett, időnként képtelen voltam a tetteimen és szavaimon uralkodni. Ezen, mint hajdanán, a most már ő maga is megőrülni látszó családi gyógyászunk segített újabb főzetek feltalálásával. Rájöttem, hogy ugyan szívem szerint egy, a testvéreimtől elrekesztett helyen lennék, de mégis csak hasznos az összetartás, főleg egy olyan helyen, ahol istenítés helyett csak a pusztulat vár ránk.

Egy nap a láda ajtaja kinyílt és mindahányan voltunk, a világ más tájai felé széledtünk, keresve az egykor felépített és virágzó Kánaánunkat. Az én első dolgom az volt, hogy felkutassam azokat a helyeket a világban, ahol az egykor előszeretettel használt szereimet termesztik. Nem volt egyszerű feladat. Gyógyász fivérem egykori édenkertjét felszámolták és a világ nagyban megváltozott.

Emlékeimből előhalászva felkerestem az egykori lelőhelyeket, de mára sajnos a legjava eltűnt. Épp kezdtem feladni a reményt, mikor Nyugat-Ázsiában járva egy idősödő szerzetes féle emberre találtam. Bujdosva a világ szörnyűségei elől egy kissebb közösségben élt. Ő termesztette magának a régen általam is sokat fogyasztott vadkender nevezetű növényt. Szereztem tőle egy kis alapanyagot és egy- két tanácsot - amivel frissítette a kopottas emlékeimet - a saját kis kertem megalapításához. Amit már akkor tudtam, hogy bővíteni akarok, de csak akkor, ha a következő lépéseken is végre túl vagyok.
***
Lassan kezdem elhagyni a békés állapotot és a fűtől kitisztult fejjel emlékeim bódulatából észhez térni. Szétcsúszásom következtében az illúziót is képtelen voltam fenntartani. Meglepetten vizsgálom a kezeimen megjelenő pikkelyeket, mikor hirtelen kinyílik az ajtó és fejem a földnek csapódva hátraesek. Vesta döbbenten néz rajtam végig, majd szemei a besárgult kígyó szemeken állapodnak meg. Kaján mosoly húzódik a képemre. Talán most már felfogja, nem vicc, amiről egészen eddig szövegeltem neki.





Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 27 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6