Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Spanyol negyed •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Spanyol negyed VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 03, 2021 11:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 01, 2021 6:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Egy két testvér a múltból?!
Ahriman, Asterin & Alastor
zSNV8NX.gif
Miközben a kígyótesók cívódnak, Alastort szabályosan fejbe veri az a füves sodort rúd. Azonnal tudatosul benne, nem kellett volna ennyit és ilyen mélyen szippantson a cuccból. Meggondolatlanságának meg is lesz az eredménye, mert a különös érzés, ami átjárja zsigereit, rövidesen bukásához vezet. Durván megtalálja a talajt, pedig nem is kereste. Egy ládában próbál kapaszkodót találni, de ügyetlenkedésében inkább azt is magával rántja és a benne lévő áru szanaszét gurul a platzon. Néhány nagyobb tároló rá is borul és takarásából csak meglepődött hangja szűrődnek ki. A szőrös rögtön a segítségére siet, a füves húgi pakkját gondolkodás nélkül a földre dobja. A mozdulat azonnali nemtetszést vált ki a szőkeségből, amit nem rest szavakban is kifejezni: Hülye f*sz! förmed rá a ponyvásra.
-Jól vagyok! - nyújtja ki kezét a kupac közül, nem érte nagy testi kár, néhány apróbb horzsolást szedett össze legfeljebb.
-Nézd Aste, nem lett baja. - mutatja büszkén a szőke szatyrát szorongatva, a benne lévő holmi sértetlenek maradtak. Bátyja hamar kimarja kezei közül húguk bevásárló szatyrát és arrébb rakja, majd lassan felsegíti az amnéziást. Alastor kicsit lesepri magát, de nem jut nagyon ideje arra, hogy rendezze sorait, mert egy pasas tűnik fel, aki elhűlten nézi a kupit, amit a negyedik csinált. Úgy tűnik a felborogatott dobozok gazdája tűnt fel körükben. A szerteszét heverő, tönkre ment áru láttán fél pillanat alatt elkapja a fószert az ideg, a homlokán kidüllednek a méretes erek, szemöldöke madár alakba vándorol. Mintha kissé haragos lenne. Ökölbe szorított kezeit rázza, spanyol szöveget hadar és bár a doktorkígyó nem igazán érti a nyelvet, úgy véli heves szitokszavakkal teli a férfi mondandója.
-Nyugi haver, mindjárt összeszedem. - veregeti vállban kicsit lenyugtatásként. Alastor vállalja, hogy ő okozta a felfordulást és alap, hogy ő is tesz rendet, de a spanyol muksó nem értékeli a gesztust, mintha csak még inkább idegbe jönne. Ellöki magától a kígyó kezét, majd két tenyérrel lök egyet Al mellkasán, mire az váratlan elveszti egyensúlyát és a háta mögötti tekintélyes tócsába zuhan. A leviatán vízjáró képessége reflexként kapcsol be és a pár centis tócsa mély medenceként nyeli magába. Volt Alastor, nincs Alastor. Eltűnik a sikátorban állók szeme elől.

zene: nincs || üzenet: Köszöntem a játékot Very Happy ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 14, 2021 6:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Az író, az orvos a léha
- Jóóóóó' van, értettük – horkantok rá Ahrimanra. Elismerem most az egyszer igaza van, de ezt akkor sem fogom az orrára kötni annál több büszkeség van bennem.
- Kicsit? – vetek másik bátyámra egy hitetlen pillantást. Van róla sejtésem mégis, hogy nézhetett ki a földet érés után, de inkább nem firtatom a témát. - Döbbenetes és egyszerre lenyűgöző. Nem lehet, hogy ez már számára ösztönből jön? – fordulok a vénséghez. - Mármint egy idő után vannak olyan dolgok, amik megszokássá vállnak. Nem mintha értenék ehhez az emlékezet vesztéshez, de ha bele gondolsz a lá… vagyis mielőtt a család összekényszerült nem sűrűn találkoztunk egymással, de Alastor akkoriban is az orvoslással foglalkozott, meg tulajdonképpen a hivatása iránti érdeklődése több időt foglalt az életében, mint a testvéreivel töltött idő. Talán mélyebben égett bele pont ezért, mint mi – vonom meg a vállam. – De az is lehet, hogy hülyeséget beszélek – forgatom a szemeimet, mert igazából tényleg fogalmam sincs miről beszélek, csak ki mondom, ami az eszembe jut pont, mint mindig, nem foglalkozva azzal sem, ha az egy égbe kiáltó hülyeség.
Megkínálom a kisebbik bátyámat a saját gondozású vadkender tekercsemből, mire ő készségesen bele is szippant egyet, hogy utána fulladozzon tőle. Be kell vallanom meglep, nagyon meglep azok után, hogy a legtöbb ehhez hasonló növényt, italt vagy ételt általa ismerem. Már ugyan nem emlékeszem, hogyan is szoktam rá ezekre, de nagy az esély, hogy abban is benne volt a keze akkoriban.
- Ne is legyen, mert én leszek a következő, aki ezt megteszi– fújtatok még mindig durcásan. Sosem sem tudtam felfogni a férfiak, miért érzik létfontosságúnak, hogy saját magukban kárt okozzanak.
- Te mégis ezt megteszed. Folyamatosan egrecéroztatsz, azért, mert olyan vagyok amilyen – forgatom a szemeimet, miközben inkább szorosabban fonom a kezemet Alastor felkarja köré.
- Ne aggódj, amint egy nap elérem a célom békén hagylak utána, soha az életben nem fogsz többet hallani rólam – válaszolom majd a másik fiúra pillantok, mikor megszólal. Próbál megtámaszkodni az egyik ládába, de mikor látom, hogy mellé nyúl gyorsan elengedem mielőtt engem is ránt magával. Nem vagyok épp a testvérek gyöngye, de úgy sem tudtam volna egymagam talpon tartani összetörni meg nincs kedvem magam. A kezemet a szám elé kapva próbálom visszafojtani a kitörni készülő nevetést, mikor a szőrös leb*ssza mellém a szatyrot és Alastorhoz lép. Értem én, hogy segíteni akar neki, de azért ez bunkóság.
- Törékeny is van benne Taplókám! – förmedek rá, mire a másikat is elém dobja. A jobb szemem tikkelni kezd. Feltudnám ilyenkor rúgni. – Hülye f*sz! – kiáltok rá mérgesen, de igazából nem számítok rá, hogy magára is veszi, viszont az almás férfi feltűnik a semmiből és hüledezve, hablatyolni kezd.
- Az volt ott! Az a szőrös semmirekellő – mutogatok az idősebbik pasira. – Ha erre jár fizettesse ki vele – bólogatok őszintének tetetve magam és elindulok sietve a fiúk után.
- Jól vagy Alastor? – lépek mellé. Most már kicsit bűntudatom van miatta, de eszembe sem jutott, hogy ez lesz a vége. – Ne haragudj, azt hittem az illata vagy az íze majd eszebe juttat valamit, akár azokból az évekből amikor tanítottál – biggyesztem le az ajkaim, bűnbánóan.
credit
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 25, 2021 7:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Emlékiratok: A feledés törvénye
Ez az új világ rengeteg furcsaságot hozott magával, közöttük fivérem amnéziáját, ami eddigi meglátásaim szerint elég súlyos. Főleg, hogy a kísérleteit is újra elkezdte feleleveníteni. Ám ez a helyzet most sokkalta veszélyesebb, mint annak idején. És ismét csak olyan téma felé sodródunk, amit nem a nyílt utcán kellene megvitatnunk, hisz Seth műsorozásának hála már a vadászok is értesültek a létünkről. És hiába vezérli a “jó szándék” Asterint, de túl sokat árul el a fajtánkról bájcseverészésnek álcázva.
- Zárjuk le szerintem ezt a témát, már megmondtam, hogy nem itt akarom megvitatni az utca kellős közepén. Nálam úgy firtatjuk, ahogy akarjuk, mert a kutya se hallja. - intézem szavaim mindkét véremhez. Természetes Alastor érdeklődése, csak jelen helyzetben már így is túl sok szó szállt el a szélben. A kísérleti mélyrepüléséről nem is beszélve. Nem bízom meg senkiben, bármelyik kéregető, csavargó lehet egyben álcázott vadász is. Nem hiányzik a nyakunkra egyik sem.
- Azt legalább jó tudni, hogy a készségeid megmaradtak. Ennek alapján már el tudunk indulni egy úton. Gondolkodom még azon, milyen módszerrel hozzuk vissza az emlékeidet, de biztos vagyok benne, hogy az ilyen készségeid majd a segítségünkre lesznek. - felelem fivérem megjegyzésére biztató szavakkal. Meg fogom találni a módját, hogy Alastor újra emlékezzen. Mindenre. Azt viszont jelen helyzetben nem tartom jó ötletnek, hogy Asterin idegbetegségében magával rántsa a bódulatba fivérünket, de már túl későn érkezik a megjegyzésem. Csak a fejemet csóválva szemrevételezem, ahogy Alastor élete egyik újabb leckéjét tanulja meg a húgával kapcsolatban. Sajnálatos módon pont rosszkor fújta erre a szél a füves asszonyt, nem szívesen találkoztam volna össze vele. Jobban mondva nem mostanában. Viszont, ha már így alakult, akkor igyekszem minél kevesebbet reagálni rá, hisz Alastornak most a legkevésbé arra van szüksége, hogy vérei kiteregetett szennyesét hallgassa.
- Asterin, kérlek. Nem tehet róla, ez olyan, mintha téged azért oktatnának ki, mert elfelejtesz megálljt parancsolni önmagadnak. - jegyzem meg, de a hangom nyugodt, nincs benne semmi élcelődő. Neki sem ártana, ha kicsivel több türelmet szedne fel magára, de talán már a fogalom jelentését sem ismeri. További megjegyzéseit el is engedem a fülem mellett. Viszont az utolsó kijelentésére értetlenül nézek végig rajta. Ez már elég súlyos…
- Mégis ki akarja összezavarni? Megtennéd, hogy végre nem forgatod ki minden egyes szavam? Kezdem úgy érezni, hogy ez már egyfajta mániáddá vált. Csak éppen azt nem veszed észre, hogy ezzel is csak saját agyvized melegíted fel, nem az enyém. Egy percig nem állítottam, hogy űrlények vagyunk, csak annyit jegyeztem meg érdekességképpen, hogy ez a táj, amit magad körül is látsz, meg az ég, ami a fejed felett van, vagy alattad a pokol mélye, mind, mind az űrben van. Arról igazán nem tehetek, milyen nevekkel illetik ezeket a halandók tévesen vagy nem tévesen. Azért, mert a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye, szokták mondani. - véleményezem a méregzsák szavait, melyekkel ismét próbált fogást keresni rajtam. Igazán feladhatná már, kezd unalmassá válni.
- Nem, mindjárt odaérünk. - teszem még hozzá, mikor befordulunk a kissé elhagyatott, már szebb napokat is látott utcába, aminek a végében kimagaslik lakhelyem. Fivérem elméjét a következő pillanatban úgy megsuhintja a bódulat szele, hogy az egyik almatermesztő szomszéd ládái közé szédül, mint egy bowling labda. Azt hiszem úgy hívják azt a sportot, ahol kemény labdákkal igyekeznek minél több bábut kiütni. Asterin gyomja megtette a hatását. Végülis, nem elég üres már így is a koponyája, rá kell kontrázni…
- Remek! - hangzik el a számból az alábbi mondat, miközben Asterin mellett ellépve gondolkodás nélkül levágom a földre cipeltetett batyuját, majd fivérünk elé lépek, hogy felnyaláboljam őt, mielőtt az öreg almás szomszéd észre nem veszi, hogy a termése egy része odalett.
- Gyere Alastor, majd csinálok neked egy jó erős kávét, az talán segíteni fog. - jegyzem meg miután kihúztam őt a ládák közül. Úgy döntök, hogy a továbbiakban hanyagolom a füves asszony jelenlétét. Mérgező egy nőszemély…De ő maga is láthatja, hogy meggondolatlan cselekedetei következményekkel járnak. Amennyiben Alastor még mindig ujjai között szorongatja Asterin cókmókját, úgy kiveszem onnan és a földön hagyom, amennyiben már elengedte és a zacskó kiborult, kiszakadt, úgy nem foglalkozom vele. Majd a gazdája megoldja, ha már hasznossá nem tudja tenni magát.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 14, 2021 10:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Egy két testvér a múltból?!
Ahriman, Asterin & Alastor
zSNV8NX.gif
Egykor orvostudó volt és sok máshoz is értett, ami közel áll a gyógyító tudományhoz. Mégis, hogy felejthetett el mindent? Villan fel gondolatai között, de sietős léptekkel követve testvéreit, nem időzik ezzel a kérdéssel. Sem ő, és valószínűleg a kígyótestvérek sem tudják rá a magyarázatot. Kimondja első ötletét a sárga szemek problémájára. Még a májfunkció zavarát is hamarabb elhinné magyarázatként, mint azt a gondolatot, hogy egy sós vízi kígyószörny settenkedek anyjuk lába közés és ejtette teherbe. Már pedig a füves húgi is ugyanazt állítja, mint a szőrös.
"Mi az a sok minden, amit megmagyaráz?" pislog rá a szőke kíváncsian.
-Amikor feléledtem a zuhanás után...kicsit szét voltam esve. - fogalmaz finoman, nem részletezi azt a groteszk látványt, amit egy húszemeletes panelház tetejéről való ugrás eredményezhet. De nincs is szükség rá, valószínűleg a testvérek pontosan maguk elé tudják képzelni a jelentet.
-Szinte magától jött a mozdulat, melyik elmozdult csontomat hova helyezzem vissza. - feleli, miközben Asterin felgöngyölt rúdját szorongatja, aminek elszürkült végéből, szúrós szagú füstcsík száll felfelé. A ponyvás már épp belekezd, hogy talán nem jó ötlet, most kipróbálni, de már késő. A negyedik istenesen beleszív, aztán olyan köhögőroham tör rá, hogy még a szemei is bekönnyeznek tőle. Percekig küzd a levegőért, na meg hogy tüdejét ne a betonjárdára köpje ki. A ponyvás nem szól, de a szöszi igencsak meglepődik a reakció láttán.
-Gyilkos ez az izé... - jegyzi még meg fojtott hangon, miközben visszaadja a lánynak a bűzrudat. Hogy halhatatlan, ahhoz nem sok kétség férhet. Legalábbis első vakmerő kísérlete után úgy véli, elég közel áll a halhatatlanság állapotához. Levetődni egy húsz emeletes panel tetejéről felér az öngyilkossággal. A fivére részéről igazolást nyer, hogy kevés dolog létezik, ami végleges pusztulásunkat okozza. Így a lefejezés és a szívkitépés sem okozza végleges halálunkat. De arra nem árt figyelnie, hogy testrészei ne szóródjanak szét a nagyvilágban.
-Nyugi, eszemben sincs lenyesni a fejem vagy hasonló.... - biztosítja arról, hogy nem tervez további kísérleteket a témában. Bőven elég volt neki felépülni az ugrás után. Tudatosítja is magában újfent, hogy ezentúl óvatos lesz, legalábbis nagyon igyekszik nem feltűnést kelteni. Szóba kerül az Atyaúristen, aki a negyedik szerint az űrben él, már ha az alapján akarná meghatározni fellelhetőségét, amit a halandóktól hallott. Az okosfejű szerint mind az űrben élnek, de a szöszke azonnal rácáfol és letolja idősebbik bátyját, ne vezesse félre fivérüket. Alastor kezdi furán érezni magát, megmagyarázhatatlan érzés tör rá. Olyan akár a hosszú ébrenlét után az elalvás előtti pillanatok. Érzékei eltompulnak, a környezetét is másként kezdi érzékelni. Mintha lelassulna az idő. Asterin újra felé fordul: "Mi itt születtünk a földön. Valamelyest az okostojásnak igaza van, viszont az emberek fööööööö......." mondja a lány elmélyült, torz hangon, képtelen odafigyelni rá.
-Azt hiszem...valami furát érzek. - jegyzi meg elmosolyodva, miközben próbál valami kapaszkodót találni a levegőben. Kiszúr egy ladát, amin megtámaszkodna, de mellé nyúl így szabályosan bezuhan közéjük, és magára borítja az egymásra pakolt fadobozokat.
-Auuu. - hallatszik ki a kupac alól az elégedetlenkedő hang. Néhány tároló teteje a művelet közben felnyílik és a benne lévő almaszállítmány szanaszét gurul.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 12, 2021 8:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Az író, az orvos a léha
Sosem gondoltam volna, hogy egy nap nekünk kell majd Alastrornak ecsetelni a fajtánk mibenlétét. Elég nehéz ügy ez. Ami még ennél is furcsább szinte mindent elfelejtett magáról, de az orvosi lexikális tudását azért sikerül megcsillogtatnia.
- Májfunkció zavar… - ismétlem meg fásult tekintettel majd morogva meg dörgölőm az arcom. – Hidd el a mi szerveztünk szívósabb annál, hogy a haladók betegségeit magunkra szedjük. Ha nekem baj lenne a májammal, biztos lehetsz benne már nem lennék itt. Amennyi mérget, bódító teát meg itattál már velem, az alkoholról ne is beszéljünk, más már rég beledöglött volna, nem holmi májfunkció zavarban szenvedne. Ezek kígyó szemek bátyus, a drága apustól örököltük. Különleges vagy, nem sok hozzánk hasonló van a világban. – Mondom neki, mire Ahriman is rákontráz a dologra. – Ez azért nem teljesen igaz elvégre mi is egy démon szajha fattyai vagyunk, az megint más kérdés, hogy apánk nem ember, hanem egy tengeri szörny volt – pillantok a szőrösre fintorogva. Szóba kerül Alastor egykori munkássága, amire érdekesen reagál.
- Mi az a sok minden, amit megmagyaráz? – érdeklődöm kíváncsian. Eközben szóváltásba keveredek az öreggel az egykori énemet illetően. Igaza van, nem voltam mindig ilyen. Valaha még hittem a meséknek és csodákban, ma már tudom, hogy csodák nem léteznek csak, ha mi magunk állítjuk elő őket, ami lássuk be az utóbbi időkben egyre neccesebb. Mindenesetre nem firtatja a témát. Jobb is, egyrészt Alastor most nincs abban az állapotban, hogy értse a történteket, másrészt ahhoz, ami akkoriba köztünk volt egyik testvérünknek sincs köze és eszem ágában sincs bele keverni őket. Egyébként sem hiszem, hogy képesek lennénk ezt nyugodtan leülni és megtárgyalni. Nem is foglalkozok vele tovább igyekszem a figyelmemet a középső bátyámra terelni. Meg is kínálom a cigimmel annak reményében, hogy akár az illata, akár az íze felébreszt valamit benne. Nagyon meglep Alastor reakciója, majd megakar tőle fulladni, pedig ezúttal sikerült egy kis dohányt szerezzek és bele kevernem.
- Azt ne mond, hogy azt is elfelejtetted, hogy kell szívni? – sóhajtok keserűen. – Komolyan csoda, hogy beszélni nem felejtettél el – rázom a fejemet bosszúsan látva, hogy fulladozik szerencsétlen. Majd megjegyzem neki, hogy felettébb gyanúsan viselkedik, túlságosan körül tekintő. Igyekszik megnyugtatni, hogy ő ugyan nem szaladna el… nem a francokat, jobb, ha szemmel tartom őt. Mesél arról, hogy húsz emeletes házak tetejéről ugrált le, hogy megtudja mi is ő pontosan. Az ész megáll én vagyok az őrült mégis ő ugrál háztetőkről.
- Nem érdekel, nem akarom megtudni, hogy még egyszer ilyen őrültséget csinálsz! – morgom neki dühösen. - Komolyan veletek pasikkal csak a baj van – rázom a fejem mérgesen. Persze mindig is tisztában voltam vele, érjen minket bármilyen sérülés sosem marad végleges, de az sosem jelentette azt, hogy szerettem látni ahogy a testvéreim megsérülnek, az olyan esetekre pedig különösen érzékeny voltam, ha ők maguknak okozták ezeket a nyavalyákat.
- Ebben az egyben igazat adok neki, főleg míg nem igazán tudod, ki is vagy valójából – újra szorosan belekarolok miután elszívtam és elnyomtam a csikket. Mindezek után Ahriman szóba hozza az öreg kujont. Alastor reakcióján elkerekednek a szemeim.
- Nem édesem az senkiházi a mennyország ura és ott is kéne laknia, de úgy hallottam megunta az ott dekkolást az öreg és lelépett – jegyzem meg majd Ahriman megjegyzésére összevont szemöldökkel fintorgok – És neked szabad összezavarnod szerencsétlent? Tulajdonképpen ezzel azt mondtad mi magunk is űrlények vagyunk… Nem, egyébként nem vagyunk azok – fordulok vissza a kissebik fiúhoz. – Mi itt születtünk a földön. Valamelyest az okostojásnak igaza van, viszont az emberek föld központú gondolkodásúak, ezért mondják, hogy űrlény, de igazából a helyes megfogalmazás a földönkívüli. Régen a nagy tudósok meg voltak győződve, hogy az összes létező bolygó és csillag az égen a föld körül kering. Mágiára akartak vetni, mikor ezt meg akartam cáfolni – nevetem el magam, ahogy elém dereng az emlék, mikor a palotám elé fáklyákkal hadonászva egy hatalmas tömeg gyűlt. – És láss csodát a mai könyvek bizonyítják, hogy nekem volt igazam – mondom büszkén.
- Sokat kell még gyalogolni? – fordulok a szőröshöz nyűglődve.
credit
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 05, 2021 5:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Emlékiratok: A feledés törvénye
Nem szívesen szabadítom rá otthonomra eszement húgomat, de ha már ő is itt van köreinkben, nem mondhatom azt neki, hogy maradjon csak küszöbön kívül, így kollektív invitálást teszek. Sokkal fontosabb most, hogy nyugodt környezetben tárgyaljuk meg a családi problémákat. Azt viszont örömmel veszem tudomásul, hogy azért még maradt némi ép agysejtje Asterinnek, amivel el tud gondolkodni. És meg is teszi, mikor racionális magyarázatra terelődik a szó. Valóban, a kígyó szemekre nincs más logikus magyarázat. Ennek ellenére Alastor ismét bepróbálkozik valami orvosi szöveggel. Felsóhajtok.
- Ugyan kérlek...nagyon jó orvos vagy, de ne keverjük össze a genetikát egy betegséggel. Ennyi erővel minden sárga szemű élőlény, mint a kígyók vagy macskák is májfunkció zavarban szenvednek. Muszáj lesz elfogadnod a tényt, hogy nem vagy se ember, se démon, se angyal, se ezek fattyai. - csóválom meg a fejem. Miért ennyire nehéz elfogadnia a tényt? Makacs, mint az öszvér. Úgy látszik nehezebb lesz meggyőzni, mint gondoltam. De nem lehetetlen. Rátérünk inkább arra, mikkel is foglalatoskodott fivérem a múltban.
- Még ennél is többet. Elég sokrétű személyiség vagy fivérem. - válaszolom neki tömören, de nem térek ki a részletekre. Asterin előtt semmiképp. Vannak olyan dolgok, melyekről jobb, ha nincs tudomása, maradjon csak meg a kertek alatt. Alastorral közös kutatásunk soha nem volt nyilvános, csak négy kígyószem tudott róla, kettő az enyém, kettő az övé.
- Igen, akkoriban hasznos éveket tudhattál magadnak mellette. - reagálom le húgunk veteményes emlékeit. Biztos hiányoznak neki azok az évek, túl sokat unatkozott Ménész ládájában, egyszerűen nem tudta lefoglalni magát semmivel se, kivéve velem. De az is csak ideig-óráig használt. Nem tett jót neki a bezártság, rányomta a bélyegét az elméjére. És most itt tartunk. Minden szavam mögött támadást keres okot adva ezzel saját magának arra, hogy a frusztrációját rajtam vezethesse le. Pedig már rég el kellett volna engednie a múltat így több, mint kétezer esztendő elmúltával. De inkább előveszi a szárított füveiből sodort cigarettát és rágyújt, majd bőszen felhánytorgatja a sebeit. Soha nem fogom ezt megérteni, hiába is próbálom. Ezért ráhagyom, mint mindig.
- Ahogy akarod. - vonok vállat és inkább sietősebbre veszem a lépteim. Nem fogom többé szóba hozni, csak akkor, ha hajlandó is beszélni róla. De ahhoz egy tiszta pillanat kell, viszont úgy látom, nem törekszik a mértékletességre. Mikor a nagy csendben hátra sandítok, meglátom, hogy már szinte Alastor szájába dugja a bódító hatású növényrudat.
- Ez talán most nem jó öt...- szólalok meg, de már késő, mert fivérünk nagyot szippant a füves bagerettából, majd egy fél pillanattal később fulladozni is kezd tőle. Nyilván nincs hozzá szokva a tüdeje a zsibbasztó gazokhoz. Inkább nem le sem reagálom, mert olyat találnék mondani, amitől Asterin agyvize felforrna. Kicsit lelassítok, hogy beérjenek. Egy pillanatra úgy elgondolkodom, hogy a beszélgetésük egy részéről le is maradok. Úgy érzem, nem lesz ez így jó, összesűrűsödnek a fejünk felett a felhők. Fogalmam sincs, hogyan fogjuk teljesíteni az Amara által kiszabott feladatokat így, hogy nincs mindenki a helyzet magaslatán. Az egyik testvér labilis idegi lábakon áll, a másik a nevén kívül szinte semmire sem emlékszik és magas toronyházak tetejéről veti magát a mélybe, hogy bizonyítást szerezzen. Sethről meg ne is essék szó. Őt a San Franciscoban történt megmozdulás óta nem lehet elérni, gyakorlatilag eltűnt, mint a kámfor. Ami elég aggasztó, lévén, hogy eddig szinte bárhol, bármikor megtaláltuk egymást, ha kellett. Nem tudom, mi jöhet még ezek után, de hamarosan ki fog derülni, úgy sejtem. Vészterhes gondolataimból fivérem szavai rántanak ki.
- Igen, felélednél. De remélem, nem szándékozod ezeket is kipróbálni. Én mondom neked, nem kellemes érzés az ébredés, miután a fejedet vették előtte. Igaz, minden sérülés más ütemben gyógyul, a súlyos, halálos sérüléseknél több időre van szüksége a szervezetednek, hogy regenerálhassa a sejtjeidet. És ebben az időintervallumban sokkal kiszolgáltatottabb vagy a környezeteddel szemben, mert gyakorlatilag napokig is halott lehetsz. Ha nincs melletted valaki, aki felügyeli a gyógyulás folyamatát, elég csúnya dolgok történhetnek. Mindennek ára van fivérem. Ha nem figyelsz oda, a végén még nem ébredsz fel. Mert bár szívósak vagyunk és viszonylag könnyen regenerálódunk, de ha a testrészeink szerte a világban hevernek, nem tudunk regenerálódni és mindaddig abban a halott állapotban maradunk, míg a részeink ismét egy helyre nem kerülnek. Szóval csak óvatosan az ilyen kísérletekkel. - figyelmeztetem őt, nem lenne szerencsés most tovább feszegetnie a határait, annak ellenére sem, hogy senki sem emlékszik ránk. De a létünkről már tudnak egyesek, ki tudja, melyik sátánfajzat fejében fogalmazódik meg a kérdés kísérleti jelleggel...
- Nem árt óvatosnak lennünk. - teszem még hozzá, mert jelenleg már nem vagyunk olyan hatalmas erő birtokában, mint hajdanán. Ráadásul Alastor olyan, mint egy tiszta lap. Keresi a tartalmát és próbálja feltárni a világot.
- Igen, őrá. Nem igazán ismerem az űrt, a számomra is új fogalom ez, de azt olvastam, az egész Föld benne található, így a Pokol és a Mennyek országa is, szóval lényegében mindannyian az űrben élünk. - osztok meg velük egy érdekes információt, amit valami csillagászati könyvben olvastam régebben. Közben lassan odaérünk a lakásomhoz, az épület egyik csücske már fel is tűnik a látóhatáron.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 29, 2020 8:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Egy két testvér a múltból?!
Ahriman, Asterin & Alastor
zSNV8NX.gif
Mindhárman elvonulnak egy csendesebbnek nevezhető, mégsem túl elzárt, menekülő úttól mentes helyre, ahol tovább folytathatják ezt a....mondjuk úgy nem túl hétköznapi családi találkát. Alastornak immáron hárman állítják azt, hogy rokonsági szál köti őket össze. Még mindig nem tudja mit gondoljon minderről, hihet-e egyetlen szavuknak is, mindenesetre most már nem érzi azt a nagy sietséget, mint hosszú percekkel ezelőtt. Marad és meghallgatja őket. A szőrös nem ébreszt bennem emlékeket, de ez nyilván nem kizáró ok semmire. Amikor Asterin megmutatja bőre pikkelyes részét elcsodálkozik. Ezt látva róla kezdi úgy vélni, hogy valóban egy vérből származnak, nem mellesleg azért előnyt jelent az is, hogy bár halványan de a lány arca felderengett előtte, ami szintén csak azt bizonyítja, hogy korábban összefutottak már.
-Hááát..ööö. - nem igazán tud mit mondani, viszont megjegyzi: nekem is néha elsárgul a szemem...azt hiszem a tünet májfunkció-zavarra utalhat. - magyarázza eltűnődve egy kicsit azon, ez is megint honnan jöhetett? Húga elmondja, hogy Alastornak gyógynövénykertje is volt, kísérletezett, illetőleg tudatmódosítókat talált fel.
-Ennyi mindent csináltam?- képed el a szőke szavai hallatán.
-Orvos? - csodálkozik el még inkább a ponyvás mondandóját hallva. Gyanakodott már arra, hogy lehettek ismeretei a gyógyítás területein, hiszen vakmerő ugrása után elég szakszerűen pakolta helyre a csontjait és attól sem riadt vissza, hogy eleven húsába nyúljon és ott végezzen magán egy rutinműtétet. Kétségtelen jól bírja a vér látványát is, ami szintén tovább erősíti, hogy valóban gyógyító lehet.
-Ez sok mindent megmagyaráz... - tűnődik hangosan, míg a ponyvás és a gazos lány tovább civódnak. A negyedik szavai azt sejtetik, mintha ezt kivételesen elhinné nekik. A szőke szépség elővesz valami csavart dolgot, erős növényszagot áraszt, és azonnal meg is gyújtja a végét, majd mélyen beleszív, majd újra és újra megteszi ugyanazt a szippantó mozdulatot mielőtt öccse felé nyújtaná. Fél kézzel elengedi a lány szatyrát, hogy ujjai közé vegye a füstölgő rudat. Először a füstbe szimatol, nem tudná megmondani mi ez, de egészen biztos, hogy érezte már. Aztán néhány másodperc a joint végével, beleszív egy nagyot. Durván letüdőzi, megakad benne a levegő. Orrán, száján, épp csak a fülén nem dől ki belőle a füst. Hangos tüdőszakító köhögésbe kezd, még a szeme is bepárásodik, ahogy a cucc a torkát irritálja. Úgy érzi mindjárt megfullad. Fél kézzel azért hűségesen fogja szektahúga motyóját, a másikkal pedig tartja a bagót és úgy nyújtja vissza felé.
-Köszönöm....elég is lesz... - nehézkesen szűrődnek ki a szavak hangos köhintései közül. Mi volt ez a cucc, mindjárt elpatkolok. A köhögése csillapszik és lassan újra könnyedebb a lélegzetvétel.
-Nem...nem szaladok sehova...nyugi... - válaszol felszabadult tüdővel a húga újabb kérdésére. "Igen, olyan vagy, mint mi." jön a válasz a könyves pofa felől is, mire Alastor megosztja, hogy egy panel tetejéről ugrott fejest azzal a szándékkal, hogy kiderítse, tud-e repülni? Fájdalmas érkezés árán tapasztalta meg, hogy nem rendelkezik a szárnyalás képességével. Viszont halálos földet érését követően nem sokkal visszatért az élők közé. Vallomása hallattán a szőrmók szeme tágra nyílik a csodálkozástól. A szöszi reakciója ennél kicsit erélyesebbre sikerül, mert konkrétan majd leüvölti a negyedik fejét felelőtlensége miatt.
-Csak...meg akartam tudni, hogy mi vagyok...- feleli egy könnyed vállrándítással, mintha csak semmiség volna az egész. Ha már ekkora ugrásra szánta rá magát, adja testvérei számára, hogy már eleve sem hihette magát fivérük halandónak, különben nem próbálkozott volna olyasmivel, amibe egy ember egyértelműen azonnal belehalna. Ahriman elismeri, hogy birtokában vannak a halhatatlanságnak. "Bármilyen sérülés is érjen bennünket, regenerálódunk és feltámadunk úgy, mintha meg sem történt volna."
-Hm, halhatatlanság....akkor is feléledek, ha netán a fejemet vennék? Vagy nem is tudom...kitépnék a szívemet? - kérdez vissza kíváncsian tudakolva a halhatatlanságuk határait. Nyilván efféle kísérleteket már nem végezne el magán, pusztán elméleti síkon foglalkoztatja a gondolat. Na meg az sem hátrány, ha tudja, meddig terjed ez az áldás, és hogy mennyire kell odafigyelnie arra, hogy ne veszítse el a fejét. Nem tudja, hogy állítólagos fivére képes-e választ adni mind ezekre, az sem baj, ha nincs számára felelete. Bátyját hallgatva még egy figyelemre méltó dolog ragadja meg figyelmét. Lelketlenségük mellett az "öreg köpcösként" emlegetett alak. Elsőre arra gondol, biztos az "anakonda-apjukról" beszél, de még azelőtt rájön, hogy ez lehetetlen, mielőtt visszakérdezne. Elvileg halott. A másik ötlete az Istennek nevezett alak, akit a szomszédos tömbben igen nagy tisztelet és imádat övet, vallásos népség lakik ott. Tőlük hallott a Teremtőről is, akihez gyakran imádkoznak és csodát remélnek tőle. Elég sokat tudó fickónak tűnik, simán elhinné róla, hogy annak az ismeretnek is a birtokában van, ami képes őket elpusztítani.
-Az Úristenre gondolsz, aki az űrben lakik? - tudakolja és mutogat az ég felé.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 29, 2020 7:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Az író, az orvos a léha
Alastor elég rosszul fogadja a születésünk történetét, ami lássuk be nem is csoda. Ki az az elmeháborodott, aki ezt lehinné. Én sem tenném, ha nem lennék tisztában a ténnyel, hogy sajnos minden, ami elhagyta ezzel kapcsolatban bátyánk száját szóról szóra igaz. Alastor arról mesél, hogy összefutott Nievennel a közelmúltban, de azt nem mondja hol. Annak reményében, hogy a szőrös legalább tudja hozzá fordulok, de megint csak kioktat szokásához híven. Elég leterhelő az állandó kioktatása, mintha valami halandó pulya lennék, vagy valami abszolút kezdő. Nem mondom, az utóbbi időkben egyre több baki üti fel a fejét a képességeim használatakor, de erről neki nem kell tudnia. Ha fordulnom is kéne segítségért valakihez sokkal szívesebben keresném fel Alastort ezzel kapcsolatban, mint az idősebbet, bár nagyon úgy tűnik, hogy vele most nem megyünk sokra. Hamar közös nevezőre jutunk mindhárman, hogy a nem a nyílt utcán kellene bemutatót tartani és kitárgyalni a leviatán lét titkait. A pakkjaimat pillanatok leforgása alatt a két fiúra sózom majd Alastorba karolva kísérem Ahriman lakhelye felé. Az idősebbik már megint megszid szokásához híven, amiért megmertem mutatni Alastornak a pikkelyeimet. „Mertem remélni” csak forgatom a szemeimet a megnyilvánulására. Totálisan kezd az agyamra menni, ha már ránézek a fogaimat csikorgatom. Kissebbik bátyám azt hiszi ez pikkely sömör, bosszúsan homlok masszírozva kérdezek rá mi a franc is az, mivel még sosem hallottam róla mire ő el is magyarázza nekem, hogy az valami fura bőrbetegséget takar. Még ő maga is meglepődik azon, hogy tudja miről is beszél. Értetlenül rázom a fejemet kezd ez az egész abszurd lenni.
- És ha nem fertőző miért lenne ilyene mindkettőnknek? – kérdek vissza hitetlenkedve, vajon erre is talál magyarázatot? - Még ha a pikkelyeimre találsz is racionálisnak tűnő választ a szemeimre kétlem, hogy tudnál hasonlót. Alastor fogadd el a tényt, hogy olyan vagy, mint mi és ne keress kibúvókat – rázom meg a fejem. – Igaza van - bökök a fejemmel fintorogva Ahrimanra – Az emlékeid arról a pillanatról… volt egy gyógynövénykerted. Rengeteget kísérleteztél, hogy újabb és újabb gyógymódokat találj betegségekre, ezek mellett rengeteg új tudat módosító szert alkottál nekem és a… híveimnek. Ezért is kértelek meg, hogy vegyél magad mellé, tanulni akartam tőled, tíz évet töltöttünk együtt – mosolyodok el kedvesen az emléket elő idézve. Szép idők voltak kellemes, nyugodt és szórakoztató idők. Az elmélkedésemből Ahriman szakít ki azzal, hogy a fejemhez vágja, hagyjak fel saját magam megjátszásával. Komolyan nem hiszem el ezt az ürgét, van olyan dolog, amivel kapcsolatban nem oktat ki? Mielőtt elküldöm most már a búsba a zsebem benyúlok és előveszek egy szál saját termesztésű vadkendert és rágyújtok. Ahhoz, hogy eltudjam őt viselni már segítségre van szükségem.
- Üdv a csapatban – vágom hozzá az első nyugtató slukk után. – Én is pont így voltam akkoriban, de elég emlékezetesen nyitottad fel a szemem, hogy igazából szart sem tudok rólad, de hagyjuk is a témát felesleges erről beszélni, mert nem változtat semmin – válaszolom egy gúnyos mosoly kíséretében, de még egy pillantásra sem méltatom. Még mindig kísért az emlék arról a napról, a gyomrom görcsbe is ugrik ahogy elém villan. Megrázom a fejem és beleszívok egy újat cigimbe majd Alastor orra alányomom, ugyan teli kézzel nem tudja megfogni, de, ha gondolja beleszívhat, hátha segít neki az emlékezésben. Fogalmam sincs, hogyan is működik ez az egész, de ha tudok bármiben is szívesen segítek, hogy fivérem újra a régi legyen, ugyan ebben van azért némi remélt haszon szerzés is. Alastor meglepő mód megfigyel mindent a környéken, összehúzott szemöldökkel méregetem őt.
- Mit figyelsz annyira? – nézem őt gyanakodva. – Ugye nem akarsz elszaladni? – kérdezek rá.
Ahriman és Alastor szóba elegyednek majd hamarjában az eddig vele történt dolgokra terelődik a szó. Teljesen lesokkol amit mond, leugrani egy húszemeletesről?  Az addig rendben van, hogy leviatánok vagyunk, de ez még a mi különcségünknek is durva.
- Meg ne próbálj még egyszer ilyen hülyeséget csinálni! – horkanok rá dühösen – Értem én, hogy nem volt kihez segítségért, infóért fordulnod, de ez már túl mutat minden épeszű lény gondolkodásán! Én vagyok a család őrültje nem akarlak ezen a szinten, vagy még lejjebb látni! – förmedek rá durcásan, az eszem megáll mégis mi p’csát művelt ez a vén senkiházi? Mérgesen pillantok az égre és inkább újra beleszívok a jointomba mielőtt eluralkodna rajtam az elmebaj. Ahriman elkezdi magyarázni fivérünknek a halhatatlanságunk lényegét, én viszont inkább már nem is szólok, félek olyan dolgok hagynák el a számat amíg meg nem nyugszok, amit később megbánnék.
credit
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 23, 2020 11:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Emlékiratok: A feledés törvénye
Úgy látszik, jobb, ha egyelőre feladom a leviatánok történetének és fogantatásának részletezését, mivel gyakorlatilag úgy néz rám fivérem, mint én szoktam Asterinre, hogy kiderítsem, ugyan mivel mérgezte meg az elméjét abban a pillanatban.
- Még mindig ép az elmém, erre akár mérget is keverhetsz Alastor. - jegyzem meg sóhajtva, majd inkább szorgalmazom, hogy keressünk egy kevésbé feltűnő helyet. Szerencsére ebben mindhárman egy követ fújunk. Asterin azért még hozzám vágja, hogy maradt még némi sütnivalója.
- Mertem remélni. - ejtek meg egy halvány mosolyt kijelentésére. Alastor mesél arról, hogy Nieven volt az illető, akivel összefutott. Meg is érdeklődöm tőle, hol futottak össze, sőt még húgunk is rákérdez, de nem jön felelet egyikőnk számára sem. Asterin kérdőn néz rám, mintha tőlem várná a választ vagy a megoldást.
- Én is csak annyit tudok erről, mint te. Semmit. A hirtelen jött családi találkozó óta nem láttam se őt, se mást. De könnyen megbizonyosodhatsz arról, hogy a városban van e. - utalok arra, hogy csak használnia kellene a képességét. Nem is értem, minek Alastort kérdezgeti, mikor azok után, hogy holmi Niveának nevezte a saját húgát, a vak is láthatja, sőt a süket is hallhatja, hogy szinte semmi sincs rendben a koponyájában. Asterin mindig csak megnehezíti a dolgomat, ez szerintem már valami mániájává vált az évek során. Más azt gondolná, hogy majd ráun egy idő után, de annál ő sokkal kitartóbb és szívósabb, ami igazából egy pozitív tulajdonság, csak sajnálatos módon arra használja, hogy engem bosszantson vele teljesen fölöslegesen, mert bár bosszantó ugyan, de nem veszi el a türelmemet. Sőt. Általában mindig visszafelé sül el a dolog, mert helyettem az ő fejében megy fel a pumpa, ami azért valahol szórakoztató is. Nagy kegyesen hozzá vágja fivérünkhöz, hogy csak rossz vicc volt az egész meséje. Alig hihető. Nem hibáztatom azért, hogy nem tudja, mi az a pikkelysömör, elvégre nem az orvosi könyveket bújja és az ispotályokat is maximum csak kívülről látta. Már épp válaszolnék neki, ám fivérünk megelőz és pontos orvosi leírást ad a betegségről. Elcsodálkozva nézek rá, két ujjammal rásimítok az államon pihenő arcszőrzetre, úgy fürkészem. Hmm..érdekes. Erre viszont emlékszik. Ennek ellenére még őt magát is meglepik elhangzott szavai.
- Onnan, hogy orvos voltál, méghozzá az egyik legjobb, akit valaha ismertem. Tulajdonképpen most is az vagy, csak épp egy amnéziás orvos. - vágom rá azonnal. Bár ezek után van egy olyan megérzésem, ezt sem veszi készpénznek. Csak egy sóhajjal reagálom le húgom kérdését, miután magamhoz vettem a rám sózott staniclit. Gondolkodjon el, talán rájön a válaszokra magától is. Én nem fogok vele vitába bocsátkozni, ahhoz jelenleg nem állunk egy intelligencia szinten. Volt idő, amikor még értelmes dolgokról is lehetett vele társalogni, de azok az idők elmúltak. Túl sok vadgazt szívott és kotyvalékot ivott, ámbár nem csak ez áll a háttérben.
- Nos épp ez az. Úgy érzem, már nem ismerlek eléggé, mert ez nem te vagy. - pillantok rá a szemem sarkából. - De nem akarok belemenni ebbe a témába Asterin, gondolj, amit akarsz, én is megmaradok a saját véleményemnél. - zárom le a témát, van fontosabb dolgom is, minthogy megértessem magam az egojával. Inkább hagyom, hogy ő is kifaggassa fivérünket. Érdekes, hogy húgunk sületlenségeit nem kérdőjelezi meg, de az igazamat meg igen. Tény, elég hihetetlen elképzelni egy tengeri kígyót egy emberi méretű és kinézetű nővel párosodni, akadnak anatómiai és biológiai összeférhetetlenségek, de anyánk meg apánk mégis megoldotta valahogy, mi vagyunk az élő, hús, vér példa rá. Hosszasan töröm a fejem, mit lehetne kezdeni fivérünkkel. A tudásbázisa megmaradt ezek szerint, mert definiálta a pikkelysömört is. Akkor a készségei is megmaradtak biztosan. Gondolataimból kérdése zökkent ki.
- Igen, olyan vagy, mint mi. Minden sajátosságod, mágikus képességed ott van Asterinben, bennem és Nievenben is. Egy véren osztozunk. - felelem, de nem számítok a következő szavaira. Hogy mit csinált? Tágra nyílt szemekkel nézek oldalra, avagy rá.
- Mégis miért tetted? Azt ne mondd, hogy valamit bizonyítani akartál ezzel. - még mindig hitetlenkedve nézek rá. Mégis mi a ménkűért akart öngyilkos lenni? Persze, vannak rá racionális érvek, de ahhoz ismernie kellene önmagát, a tudásbázisát. De úgy vélem, itt inkább valaminek a hiányára akart megoldást találni. Csak azután válaszolok neki, miután egy olyan környékre érünk, ahol rajtunk kívül jelenleg a madár sem jár. Szembe fordulok vele és egész halkan fogok bele.
- Gyakorlatilag halhatatlanok vagyunk. Bármilyen sérülés is érjen bennünket, regenerálódunk és feltámadunk úgy, mintha meg sem történt volna. És ennek nincs köze a Pokol és Mennyek lezáráshoz és az emberek lelkéhez. Mivel mi lélektelenek vagyunk. De talán egyedül csak az öreg köpcös tudja, hogyan is lehet minket igazándiból elpusztítani. - mutatóujjamat az égbe emelem jelezve, hogy az öreg köpcös alatt Istent értem. Elég tömören fogalmazok, kihagyok egyes részleteket, melyekre később úgy is emlékezni fog, de talán jobb, ha most még nem tud róla, ilyen állapotban.
- Legközelebb, ha bármi hasonló eszedbe jut, először inkább keress fel engem, biztos vagyok benne, hogy a segítségedre tudok lenni. - ajánlom fel neki segítő kezeim, mert olyan előérzetem van, hogy nem lesz ennek jó vége, ha ez így halad. Előbb-utóbb felfigyelnek rá a vadászok és ilyen állapotban nem fogja tudni megvédeni magát velük szemben. Mi meg nem lehetünk mellette minden egyes percben.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 15, 2020 11:52 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Egy két testvér a múltból?!
Ahriman, Asterin & Alastor
zSNV8NX.gif
Anakonda mi? Nehezére esik elhinni ezt az egészet. Főleg amikor a szőrmók valami kígyóapával jön. Hát bolond ez? Hogy tudna már egy nő és egy kígyó......? Elég jó a képzelőereje, de ezt a képet képtelen maga előtt látni. Bár lehet, jobb is így. Felszegi a fejét és kémlelően néz a csávóka sötét szemeibe, kicsit talán hunyorog is rá, amint pupilláit vizsgája, mennyire tágult ki, áll-e valami tudatmódosító szer hatása alatt? Vagy csak simán elmentek neki otthonról? Te jó ég, ezt mégis minek csinálom? Lép gyorsan hátrább egy lépést.
-Nos.. - köhint párat zavartságát elég rosszul leplezve. - ...akkor keressünk egy megfelelő helyet. - hajlandó félrevonulni velük, hogy egy nyugalmasabb helyen folytassák tovább ezt a bizarr beszélgetést. Megjegyzi, hogy nem rég összefutott egy kígyólánnyal, és bár elsőre furán néznek rá, mikor Niveaként nevezi meg, de gyorsan beazonosítják kiről is lehet szó. Pikkelyszerű foltot visel magán a szőkeség is, és minden látszólagos feszengés nélkül villantja meg bőre elváltozását Alastor előtt, persze ez a ponyvásnak nem tetszik és meg is dorgálja érte. Aggódik, hogy valaki észreveszi másságukat. A negyedik azonnal rávágja, hogy pikkely sömör, bár fogalma sincs, honnan ismeri ezt a szót.
-A bőr fokozott elszarusodásával járó nem fertőző betegség. - hangzik szakszerű válasza Asterin visszakérdésére.
-Mi van velem? Ezt meg honnan tudom? - kérdezi magától meglepődötten, motyogva, alig hallhatóan, miközben testvérei tovább civódnak. Szótlanul hallgatja őket. De akkor a szakállas most képes a fejben turkálni vagy nem? Ahriman azt állítja, hogy nem, de a lány elég nagy meggyőződéssel állítja az ellenkezőjét. Alastor nem tudja mit gondoljon, kicsit összezavarodott, talán jobb, ha továbbra is óvatos lesz ezekkel. A szemük sem áll jól, főleg a könyvesnek. A szatyros lány végül elismeri, hogy csak bolondozott, arra kéri emlékvesztett fivérét, ne vegye őt komolyan, a szőrös sok mindenre képes, de arra nem, hogy emlékeket vegyen ki más fejéből. Ez némiképp megnyugtatja, de gyanakvása megmarad. A bevásárlószatyorral a kezében, amit húga bízott rá cipelés végett, elindul a két idegen társaságában, hogy a piaci forgatagtól távolabb, kíváncsi fülek és szemek nélkül folytathassák a csevejt. Ahogy távolodnak a standoktól megosztja, hogy első emléke a díszkáposztákhoz fűzi, egy park virágágyásában tért magához. Azt már csak gondolatban teszi hozzá, hogy külleme egy hajléktalan benyomását keltette.
-Elképzelésem sincs. - vallja be őszintén, nincs ötlete hogy került a parkba. A szőkeségről van egy villanásnyi emléke, de a férfiről semmi nem dereng, pedig elég valószínű, hogy ők is találkoztak régebben. Időközben elég messzire kerülnek a piactól. Alastor tekintetével gyorsan körbepásztázza a szűkebb kis utcát, ahová menet közben betértek. Kiszúr egy vízzel teli hordót, ami jó menekülőút lehet a számára, ha a beszélgetés rossz irányt venne és gyorsan menteni kellene magát. Persze jól tudja, hogy ez a pocsolyás trükk, ami random működik elég kétesélyes, hiszen  ha úgy vágódik bele a hordóba, hogy nem tűnik el, akkor legfeljebb annyit ér el fürdött egyet.
-Szóval...akkor én olyan vagyok, mint ti!?? - hangoznak szavaimfélig kérdésként.
-Leugrottam egy húsz emeletes kőház tetejéről, hogy megnézzem tudok-e repülni. A nyakamat zuhanás után átszúrta egy vasparipa-tároló, meghaltam, de utána újra éledtem. Hogy lehetséges ez? - tárná szét a kezeit, de tele van.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 14, 2020 11:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Az író, az orvos a léha
Idősebbik bátyám megróvóan pillant rám, majd szavakban is kifejezi, hogy nem tartja célszerűnek, hogy mások előtt felfedtem az illúziót.
- Senki nem látta rajtatok kívül – fújtatok. – Azért annyi eszem nekem is van, hogy körülnézzek, mielőtt egy vadászok lakta város kellős közepén használom a képességeimet – legalábbis Vesta így nevezte azokat a halandókat, akik kutatnak, hogy kiirtsak a természet feletti erőt birtokló lényeket. Eszemben sincs ilyen balhékba keveredni, hogy menekülnöm kelljen a városból. Alastor mesél arról, hogy összefutott valamelyik testvérünkkel, de elképzelésem sincs ki járhatott erre felé, vagy talán nem is a városban futhattak össze? Nivea? Elfintorodva nézek rá létezik, hogy még a találkozás ellenére sem emlékszik húgunk nevére? Mindenesetre Nieven itt tartózkodása a többiekel ellentétben felvillanyoz.
- Nieven itt tartózkodik a városba? – kérdezek vissza meglepődve, aztán Ahrimanhoz fordulok kérdő tekintettel, ő mit tud erről az egészről. Annak ellenére mennyire kerülni akartam őket elég mélyen sikerült bele tenyerelnem a családi katyvaszba. A végén még kiderül, hogy az pereputty itt lebzsel. Csak ez hiányozna nekem, akkor aztán lépten nyomon leshetném, mikor kibe botlom. Nagyot sóhajtok, mikor bátyám kimagyarázza magát abból, hogy nem ő a hibás a kisebbik bátyánk emlékezet vesztéséért. Alastorra nézek és nagyot sóhajtok ezúttal talán igaza van a szőrösnek. Majd máskor akasztom ki teljesen, ha nem kell ehhez hasonló problémákkal szembe néznünk. Megpróbálom visszafogni, az ilyesfajta kikívánkozó megjegyzéseket.
- Jól van na… csak vicceltem, ne vedd komolyan – mondom a kisebbik testvéremnek, majd Ahrimanra mosolygok egy amolyan „most boldog vagy?” féle mosollyal. De ez nem jelenti azt, hogy tényleg nem gondolom komolyan. Azok után meg főleg, hogy láttam a szemöldökét rángatózni, még, ha csak halványan is. Szóval ez talán mély pont lehet nála és nyerő pont az életcélom elérésében.
- Mi az isten az a pikkely sömör? – vonom össze a szemöldököm értetlenül. Sosem hallottam még ilyenről. A fiúk beszélgetése alapján valami betegség lehet, de továbbra sem értem, miért gondolja Alastor, hogy ezek valódi pikkelyek helyett ilyen fura betegség tünetei. Mikor kisbátyám halvány emlékeire reagálok, a nagyobbik már megint rám ripakodik. Bosszúsan sóhajtok a szám sarka már kezd rángatózni.
- Már miért ne hagyhattam volna mély nyomot benne? – horkantok fel dühösen Alastorra mutogatva. Sóhajtok egy nagyot inkább nem idegesítem magam ezen az ürgén, úgyis szinte minden beszélgetésünk vége az volt eddig, hogy összetörtem valamit. Ahriman felveti, hogy vonuljunk el egy csendesebb helyre. Az első olyan dolog, amiben végre egyet értünk. Kiderül, hogy nem is messze lakik innen, így a biztonság kedvéért Alastorba csimpaszkodva a két fiú kezébe nyomok bájologva egy- egy szatyrot megszabadulva a terhemtől, mielőtt elindulunk. Ahriman szóvá teszi a szempilla rebegtetésemet.
- Tudod, hogy szeretek hasznot húzni másokból, több mint ötezer éve ismersz, nem értem min vagy így fenn akadva – igaz eleinte nem így viselkedtem velük, egyik testvéremmel sem – különben is, honnan kellett volna tudnom, hogy annyi a kiakasztásoddal való próbálkozásommal teli év után hajlandó vagy- e segíteni cipekedni? - vonom meg a vállamat. Ezután Ahriman feltesz pár kérdést Alastornak és meg kell mondjam meglepődőm a válaszán.
- Egy virágágyásban? Hogy kerültél oda? – kérdezek vissza, de valahogy sejtem, hogy ő maga sem tudja erre a kérdésre a választ. Ezután viszont kicsit elhallgatok, hagyom az agyturkászt kicsit kibontakozni, ő ért az elméhez nem én. Hátha talál valami olyan fogódzkodót testvérünk ködös emlékei és jelenlegi élete között, amivel tudunk valamit kezdeni, amivel tudunk segíteni. Eközben kíváncsian figyelem a környéket és azért egy halvány sajnálattal hallgatom, hogy hiába voltak annak idején olyan sokat együtt a szőrös képű testvér még csak hírből sem rémlik a másiknak.
credit
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2