Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Spanyol negyed •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ahriman


Spanyol negyed Ff1aae67495685c1281e61d87fff9c3a
☩ Történetem :
☩ Reagok :
7
☩ Rang :
3. a sorban
☩ Play by :
Yon González
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Today at 9:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Emlékiratok: A feledés törvénye
Elég faramuci helyzetbe kerültünk, nem mondom, mivel egy zsongó negyed kellős közepén vagyunk, ahol ki tudja, ki hallja meg a beszélgetésünket. Nem szándékozom feltűnősködni, hisz továbbra is azt vallom, jobb, ha a világ még nem szerez tudomást a létezésünkről. Éppen ezért próbálok kicsit árnyaltabban fogalmazni fivérünk előtt is, bár így jobban tűnnek szavaim dajkamesének, semmint a hihető igazságnak. Az arca mindent elárul. Egy szót sem hisz el az egyébként teljesen igaz történetből. Egy pillanatra talán elragadtattam magam. Evidens, hogy nem veszi a humort, mivel nem emlékszik, hogy apánk egy tengeri kígyószörny volt.
- Nézd, tudom, hogy minden szavam őrültségnek tűnhet, ám igaz. És nem a paranoia beszél belőlem, de itt a zsongó utca kellős közepén nem fogok részletes magyarázattal szolgálni, nem kell, hogy mások is hallják vagy lássák, mire vagyunk képesek. - tekintek le Asterinre az utolsó szavaimnál, aki ha nem is látványosan, de folyamatosan használja a képességeit. Ennyi erővel ki is írhatná a homlokára, hogy leviatán vagyok.
- Lehetnél egy kicsit elővigyázatosabb is. - jegyzem meg, de nem rossz indulatból, csak jó tanácsként, majd visszafordulok Alastorhoz.
- Igen, Nieven. Hol találkoztál vele? - teszem fel a kérdést fivéremnek. Asterin csak köti az ebet a karóhoz, de nem fogok vele értelmetlen vitába bocsátkozni.
- Nem turkálok mások fejében, csak értelmezem őket, a viselkedésüket. Nem rosszabb ez a szokás, mint a te hóbortjaid. De higgy, amit jónak látsz, nem fogok belekúszni az elmédbe, hogy megváltoztassam azt, rendben? Viszont jó lenne, ha nem nehezítenéd meg az ilyen téves kijelentéseiddel a helyzetünket... - mert így aztán tényleg nem fog bennem megbízni és te is bukhatod....folytatom gondolatban. Feltételezem, van annyi sütnivalója, hogy magától is észrevegye, hogy nem most kellene ezt a fajta bizalmatlanságból adódó furcsa gondolatmenetét rám zúdítania. Mindennek megvan a maga helye és az ideje. Szívesen megbeszélem vele máskor, hogy miért neheztel rám, mivel érdemeltem ki a bizalmatlanságát. De most inkább fivéremre koncentrálok, aki miatta még mindig kurtán-furcsán méreget engem. Jól alakul...Legalább azt elmeséli, milyen halovány emlékképe maradt meg húgunkkal kapcsolatban. Természetesen az említett nőszemély máris akcióba lendül. Annyit már legalább megtudtunk, hogy fivérünknek maradtak halvány emlékképei, illetve a pikkelyeivel tisztában van. Ott van minden, minden összefügg, Asterin még a kígyószemeit is megvillantja, mégse hiszi el az igazságot. Azt hiszi, kollektív bőrbetegségünk van.
-  Kórházban dolgozom, tudom, mit beszélek. Hidd el, ez nem pikkelysömör, nem is betegség. Ez atyai örökség. ha lehet így fogalmazni. - válaszolok. Asterin csak nem hagyja rá, ajnározni kezdi önmagát. Halványan felfele remeg az egyik szemöldököm. Nem tudom honnan szűrte le ezt a következtetést, talán túl sok időt töltött Kisával annak idején, de inkább nem gondolom ezt túl.
- Én elhiszem, hogy másokban maradandó élményt hagysz, de jelen esetben nem hinném, hogy ez az ok, maradjunk meg a realitás talaján, ha lehet húgom. - zárom le a képzelgéseit végre. Szerencsére mindketten egyet értenek azzal, hogy a családi szennyest nem közterületen kellene megvitatnunk. Ez már haladás, hogy Alastor legalább hajlandó velünk elvonulni valami csendesebb helyre. És végre Asterin szájából is értelmes mondat/kérdés hangzik el.
- Igen, a lakhelyemen meg tudnánk ezt rendesen is beszélni. Itt van a közelben.- fivéremre tekintek - Ott nem kell köntörfalaznunk előtted sem Alastor. Nyíltan megbeszélhetünk mindent. - felelem és még mielőtt még elindulnánk, a szőkeség elém lép, majd pilláit rebegtetve, kérlelően nyújtja felém a bevásárlószatyrát. Félig felvont szemöldökkel nézek le rá.
- Bezzeg most jó vagyok, mi? Elég lesz ebből a hamiskodásból. - csóválom meg a fejemet, majd elveszem tőle a zacskót, csak hagyja végre abba ezt a borzalmas alakítást, és elindulok a papírgyár irányába.
- Elég lett volna egy kérlek is, nem értem minek erőltetted meg magad, hogy olyannak tűnj, ami nem vagy. - vetem még hátra a húgomnak, majd felteszek pár kérdést fivérünknek. Nem lep meg a válasza, bár azért az érdekes, hogy mi egész jól összedolgoztunk a múltban, mégse maradtam meg az emlékezetében egy kicsit sem. Talán nem én vagyok a legemlékezetesebb leviatán széles e világon. Én nem is, de a műveim azok. Lepillantok a kezemben tartott olcsó levisutra hamisítványra. Ezt bezzeg nem hantolta el az öreg kéjenc...
- Sajnálatos. De valahol sejtettem. Nem baj, egyszer majd visszatérek én is az emlékezetedbe. Dolgozunk rajta. Nem hagylak magadra a bajban, a múltban sem tettem. - a könyvet Asterin táskájába süllyesztem, majd vállon veregetem fivéremet. Közben kiérünk a piac forgatagából és balra kanyarodva egy csendesebb utca felé vesszük az irányt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


Spanyol negyed 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Reagok :
25
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 10:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Egy két testvér a múltból?!
Ahriman, Asterin & Alastor
zSNV8NX.gif
Keze észrevétlenül szorul ökölbe, egyre jobban érzi a magában elhatalmasodó kényelmetlen érzést. Nem fél, sosem volt jellemző rá, hogy bármikor is elmenekült volna. Egyszerűen csak zavarónak éli meg az elméjére telepedő homályt, emlékei hiányát. Említést tesz egy harmadik személyről, akivel a közelmúltban találkozott és aki szintén vérének mondta magát. Talán ezért is fogadja kétkedve, hogy újabb testvérek kerülnek elő. Szavai némi meglepetést csalnak elő a másik kettőből.
-Egy csinos kis barna volt....azt hiszem Niveának....nem, nem...Nie....Nievennek hívták. - próbálja felidézni húga nevét a rémesen sok információ közt. A két idegenné vált testvére szócsatát vívnak egymással, míg ő értelmet próbál keresni szavaikba.
-Anakonda? - kerekednek el szemei jelét adva hitetlenkedésének. Nehezére esik elhinni, hogy a szőrös azt a nevetséges történetet akarja beadni neki, hogy az apjuk egy csúszómászó volt. Mégis ki hinné ezt el? Tuti kamuzik az ürge. Gyanakodva körbe néz, nem-e valaki szórakoztatására megy ez az egész. Mégis honnan vehetnek ilyesmiket? Egy nő egy kígyóval? Hát ez elég.... Tűnődik el, miközben undor fogja el a puszta gondolat hallatán, majd egy pillanatra megakad a szeme a férfi kezében tarott sikamlós köteten. Talán abban. A nő szavai azt sejtetik, mintha a könyvmoly állna az emlékezetvesztés mögött. Összeszűkült szemmel méregeti tovább Ahrimant. Alastor nem is tartja annyira képtelen gondolatnak a füves lány felvetését. Kígyóbátyát figyelve simán elképzelhetőnek véli, hogy képes mások fejében turkálni. Miért is ne lehetne igaz? Elvégre ő is pocsolyákban tűnik el, és pocsolyákból mászik elő.
Persze a fejturkáló azonnal leszólja a húgát, hogy ne vezesse félre emlékhiányos fivérüket, nincs efféle képességek birtokába. Alastor felvillanó emlékképét megosztja velük és megtudja, hogy Asterint tanítványának fogadta és együtt kertészkedtek. Míg egy másodpercre elmereng, állítólagos húga eközben felfedi jellegzetes jegyeit, nem kis meglepetést okozva ezzel a negyedik számára. Egy teljes percig elképedve bámul. "akárcsak a család nagy részének" mondja a lány. Ahh, szóval ez valami családi betegség.
-Nekem is hasonló bőr-elszíneződésem van. - pillant Ahriman felé.
-Szerintem ez....Pikkelysömör. - nevezi meg a halandó körben ismeretes szaruszerű elváltozást az emberi bőrfelületen. Csak erre mer gondolni, hiszen lehetetlen, hogy valóban egy kígyószerű valami lett volna az apjuk, és onnan származnának örökségként testének halvány zöldes pikkelyei. Beleborzong a gondolatba ismét, ahogy egy méretes kígyót képzel anyjuk testén tekeregni. A sárgán villanó kígyószempárra viszont nincs ötlete. Az ő szemei teljesen normálisak, semmi rendellenes elváltozást nem tapasztalt. Ezt meg is osztja velük. Kezd fejében összeállni egy elképzelés, hogy is jön össze ez a testvériség. Majdnem biztos benne, hogy a nő és a férfi...mindketten szektások, és valaha ő is közéjük tartozhatott, ezért tudnak róla ennyi mindent. A pikkelyesedést pedig valami morbid beavató rituálé részének véli. Elméletéről egy szóval sem tesz említést, egyelőre a titkos egylet gondolatát megtartja magának. Tőlük nem is olyan távol néhányan egyre élénkebb figyelemmel tekintgetnek feléjük, így a könyves férfi javaslatára egy határozott bólintással felel.
-Valóban szerencsésebb volna, ha nem maradnánk ennyire szem előtt. - ért egyet, de fejben már azt fontolgatja, hogyan pattanhatna meg mellőlük. Egyelőre nem tesz semmit, ami a legkisebb gyanút is keltené bármelyik testvérének valló egyén számára, hogy lógni készülne társaságukból. Így ha a harmadik elindul egy csendesebb hely felé, szándékában áll nyomában maradni és követni őt. Az induláshoz kap némi segítséget Asterin karol belé egy bájos mosollyal, amit kissé erőltetve, de igyekszik viszonozni, miközben szemével az őket bámuló piacolókat figyeli. Alig tesznek néhány lépést egy bevásárlótáska landol a kezében, egyértelmű célzásként a szőkeség segítséget vár a cipekedésben. Alastor két kézzel átfogja a súlyos szatyor alját, ki ne szakadjon menet közben.
-Igen, itt. Mióta magamhoz tértem egy virágágyásban. - felel Ahriman kérdésére, arra pedig, hogy mivel foglalkozik, csak annyit mond, próbálja felderíteni a múltját. Mikor a bátyja elárulja a nevét, nem hangzik számára ismerősnek. Sohasem hallottam még.


zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asterin


Spanyol negyed UqNBvq1
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Rang :
Hatos
☩ Play by :
Jessica Rothe
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 12, 2020 6:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Az író, az orvos a léha
Ahriman kioktat, mint mindig arról, hogy mindannyiunkat ugyan annyira ért veszteség felesleges nyavajognom. Köztudott, hogy mások problémái nem igazán szoktak érdekelni és ennek épp hangot is adnék, amikor Alastor fele biccentve közli, hogy más rosszabbul járt, mint én. Ránézek kisebbik bátyámra, majd egy fintorral bólintok és ezúttal kihagyom a szokásos akadékoskodást.
- Harmadik? – húzom fel a szemöldökömet. – Kivel találkoztál ezelőtt? rendben tudom, ez hülye kérdés volt, valószínűleg ő maga sem tudja, de a kinézetére talán még emlékszik. Alastor kérdésére értetlenül, húzom össze a szemöldökömet, majd a másik fivérünkre pillantok, hagyom, hogy ő elmagyarázza neki a helyzetet. Így belegondolva tényleg elég abszurd történet, ha most hallanám először… nos minden esetre nem csodálom, hogy hitetlenkedve áll a tény előtt, hogy egy vérből származunk. Mikor felveti Ahriman, hogy máshol kellene ezt a beszélgetést folytatnunk csak helyeslően bólintok.
-Hé! – ordítok a kölyökre, aki összevizezte a csomagjaimat, majd egy jól irányzott szellővel megbillentem, és ő maga is egy nagyobb tócsába találja magát. Elégedett mosollyal fordulok vissza a rokonokhoz és előadom a teóriámat Alastornak hetünk közül, miért pont rólam villantak be emlékképek és egy úttal megvádolom a lélektelen lélekfürkészt, hogy ő az oka Alastor problémájának. Ahriman magyarázkodni kezd fivérünknek és megdorgál, amiért összezavarom szegény emlék vesztett férfit. Mindig is szentül hittem, nem tesz jót senkinek, ha a fejében akarnak turkálni.
- Lehet, hogy nem vagy, de állandón mások fejében akarsz turkálni. Most is valami ilyesmivel foglalkozol nem? Meglepődnék, ha tévednék, főleg, hogy ebben az új világban úgy vettem észre van rá igény. Szóval elmebűvölés ide vagy oda biztos vagyok benne egy nap te fogsz valakit ide juttatni – mutogatok Alastorra. – Vagy legalábbis valami hasonló szintre – mondom ki a véleményem, ahogy mindig is nem foglalkozva azzal, hogy mások hülyeségnek tartják a gondolatmenetemet. Egyébként is kezdem a hitetlenséget és őrültnek titulálást megszokni.
- Nem ártana – sóhajtok kínlódva, mire Alastor elmeséli az emléket, ami beugrott neki. – A veteményes! – kiáltok fel boldogan és ragadom meg Alastor vállait. – Persze, hogy van értelme, akkoriban vettél magad mellé tanítványodnak. Tőled tanultam mindent a csodaszerekről - A hitetlenkedése kezd kissé bosszantani, ezért megvillantom neki a család közös jellem vonásait, megdöbbenve figyel.
- Igen, pikkelyeim vannak, akárcsak a család nagy részének – magyarázom meglepődve, de a bennem megfogalmazódott kérdést Ahriman teszi fel, majd azt is hozzá fűzi, miért nem örvendezne a helyemben.
- Igaz, de az én szépségemre nem lehet nem emlékezni – forgatom a szemeimet. A hiúságom mindig mindennél előrébb való, még a csodaszereknél is, így hiába akarta fivérem a lelketlen szívembe mártani a méregfogait és letörni a lelkesedésemet, ezzel igazából csak hízelgett nekem.
- Minden esetre tényleg igaza van a vénségnek – biccentek a szőrös képűre, aki már több ízben is megemlítette a biztonságosabb helyre való távozásunkat. – Egy nyugodtabb helyen több mindent mesélhetnénk neked. Te tudsz ilyen helyet a környéken? – fordulok Ahrimanhoz érdeklődve majd elkapom Alastor karját, hátha földbe gyökerezett a lába a hirtelen sok új információtól. Egy bájos bíztató mosolyt villantok felé, bár úgy vélem ez nem lazítja fel a hangulatot, ami már így is kezd emlékeztetni egy emberrablásra. Felkapom az egyik szatyrot és Alastor kezébe nyomom elvárva, hogy megfogja, majd a másikat Ahriman felé nyújtom szempilla rebegtetve. Ha már két erős férfiba botlottam, miért én cipeljem a súlyos terhet, amit amúgy is akaratom ellenére a nyakamba varrtak.
credit
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ahriman


Spanyol negyed Ff1aae67495685c1281e61d87fff9c3a
☩ Történetem :
☩ Reagok :
7
☩ Rang :
3. a sorban
☩ Play by :
Yon González
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 07, 2020 7:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Emlékiratok: A feledés törvénye
Kezd érdekessé válni az egész napom. A szabadságunk megízlelése óta nem hallottam véreim felől, kivéve az Amarával való találkozásunk alkalmával, de Alastor azon sem tette tiszteletét. Kezdem érteni, miért, hisz a napnál is világosabb, hogy nem emlékszik arra, mi is ő pontosan. Közben húgunk is kibosszankodja magát. Mintha nem lennénk ugyanabban a cipőben...Széttárom a két karom.
- Nem vagy ezzel egyedül Asterin. Mindannyian elveszítettük életünk munkásságát. Látod, fivérünk még az emlékeit is, szóval nem te jártál a legcudarabbul. - bökök rá a fejemmel a zavarodott koponyájú Alastorra, aki valószínűleg már találkozott valamelyik testvérünkkel előttünk, mert megemlíti, nem mi vagyunk az elsők, akik testvérekként üdvözöltük őt. Ezek szerint nem hitt neki. Sem. De azért három testvér felbukkanása már kétkedésre adhat okot, nem igaz? Főleg, ha egyöntetűen mind ugyanazt állítja, egymástól függetlenül.
- Azt nem mondanám, hogy bika volt, inkább egy nagyra nőtt anakonda. De az tény, hogy anyánk szapora volt, egy igazi hetéra. Ellenben, ha arra gondolnál, hogy mind a nyolcan más apától vagy anyától származunk, el kell keserítselek. Ahogy Asterin is említette, egymás után láttuk meg a napvilágot egyazon napon. Te pont utánam. Apakonda pedig addig élt, míg mi meg nem születtünk, szóval soha nem találkoztunk vele. De ezt nem itt kellene kitárgyalnunk szerintem. - nézek le a mellettünk eltricikliző kiskölyökre, aki egyenesen keresztül hajt a pocsolyán Asterin szatyraira spriccelve a tócsavizet. A következő pillanatban aztán húgunk kikelve magából elkezd engem vádolni fivérünk állapota miatt, pedig ő is tisztában lehetne azzal, hogy képtelenség, amit összehablatyol. Összevont szemöldökkel hallgatom a hülyeségeit, amikkel próbálja beetetni fivérünket. Alastort össze is zavarja vele. Védekezően felemelem mindkét karomat, majd szóra nyitom a szám, miután húgunk abbahagyta az érzelgősködést.
- Természetesen nem én vettem el az emlékeidet, ilyesmikre nem vagyunk képesek. Én is épp annyi okkult tudással rendelkezem, mint ti, nem vagyok elmebűvölő. - felelem, majd a szőkeség felé fordítom a fejem.
- Megtennéd Asterin, hogy nem zavarod ennél is jobban össze Alastort? Nem kell az ostoba vádaskodás, te is tisztában vagy vele, hogy nem tudok belekontárkodni mások koponyájába. Épp azon vagyok, hogy feltérképezzem, mi történt vele és segíteni akarok visszanyerni elveszett emlékeit. Vagy te nem ezt akarnád? - érdeklődöm felvont szemöldökkel. Húgunk bizonyításképp, hogy egy vérből valók vagyunk, hivalkodva megvillantja kígyószemeit és pikkelyeit fivérünknek, még szerencse, hogy épp nincs senki a közelben. Közben figyelem Alastor reakcióját, meglepődve tapasztalja a kígyóasszony mutatványát.
- Azt ne mondd Alastor, hogy a pikkelyeid vagy a kígyó szemeid soha nem köszöntek még vissza neked, mert akkor megeszem a kalapom! Egyébként nem mehetnénk el kevésbé látványos helyre megvitatni ezt? Ott talán több demonstrációt is mutathatunk fivérünknek. - vetem fel a kérdést, mert ki tudja, ki jár erre és mit lát. Nem kellene New York közepén felfednünk magunkat pont most.
- Egyébként én nem örvendeznék annyira a helyedben Asterin, hogy vérünknek dereng a csinos kis arcod. Hisz csak annyi emléke van rólad, hogy egy ágyássor közepén szedegeted a vadvirágot és a gyógyfüveket, de abból még nem lesz a kezedben alkalmazható szer. - utalok arra, ismerem már annyira, hogy tudjam, miért is kereste fel a hőn "szeretett" fivérét, aki nem emlékszik arra, hogy kell azokból a növényekből olyan főzetet készíteni, ami másvilágba juttatja el őt.
- Te is itt laksz a városban? Mivel foglalatoskodsz így, hogy a világodról is alig tudsz? - kérdem fivérünktől felvont szemöldökkel.
- Egyébként Ahriman a nevem. Gondolom nem ismerős a számodra. - mutatkozok be, miután rájövök, hogy valószínűleg a nevemre sem emlékszik.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


Spanyol negyed 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Reagok :
25
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 03, 2020 7:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Egy két testvér a múltból?!
Ahriman, Asterin & Alastor
zSNV8NX.gif
Emlékeire sötét árnyék vetül, amolyan gondolathomály és csak néha villan meg egy halvány emléktöredék. Egy pillanatkép, egy ismerős mondat, egy illat, egy íz, egy érzés a múltból, egy előző életből. Önmagukban semmit sem érnek, apró mozaikok, amik összeillesztésre várnak. Van, hogy egy már meglévő emlékdarabhoz csatlakozik, de leginkább csak magában lóg összefüggéstelenül, megfejtésre várva. A spanyol negyed piacán állva, félig földbe gyökeredzett lábakkal bámul a könyves muksóra, aki úgy szól hozzá, mint aki réges-régről ismeri, a nevén szólítja.
-Sosem láttalak még. - állítja határozottan, mikor egy szőke nőszemély is becsatlakozik a beszélgetésbe. Gyorsan levágja, hogy a lány és a pornókönyves ismerik egymást. Kiderül, egy vérből valók és szavaik alapján ő is egy a családukból. A szőkeség dühöng, minden mozdulata elégedetlenségről árulkodik. Nem világos számára, miről van szó, de úgy hiszi, valószínűleg az apjukat szidhatja.
-Már te vagy a harmadik, aki azt állítja, hogy rokoni szál köt össze minket. - ráncolja homlokát és maga elé bámulva gondolkodóba zuhan. Ez a történet kezd elég képtelennek tűnni. Nem is egy, nem is kettő, rögtön három testvér tűnik fel a semmiből.
-Tegyük fel hogy igaz, és egy tőről származunk. Apánk volt egy tenyészbika, vagy anyánk volt ilyen.....szapora? - teszi fel kérdést, bár nagy jelentősége igazából nincs. Mert az valamiért fel sem merül benne, hogy mindkét szülőjük, apjuk és anyjuk is ugyanaz lenne. Ahhoz túlságosan különbözőnek látja magukat. Aztán szöget üt a fejében az idő. A lány ötszáz évet emleget. De egy halk hümmögésen kívül mással nem méltatja az infót, bizonyára a nő költői túlzásnak szánta. "Szóval ő ismerősnek tűnik?" Kérdezi a könyvmoly, mire egy határozott bólintás érkezik válaszul. Az idegen egyszerre vág eltűnődő és aggodalmas fejet. Mintha zavarná a tény, hogy Alastor emlékek híján van. Asterin - így nevezi a szakállas a húgát - rögtön őt hibáztat, valamiért biztosra veszi, hogy a férfi tehet arról, hogy kiesett az élete.
-Tényleg te vetted el az emlékeimet? - tudakolja kíváncsian. Ha így van, ez igaz, valóban ő áll az emlékvesztés hátterében, úgy tudni szeretné a miérteket. A "húgi" alakja felvillan egy emlékképbe, amit azzal magyaráz, hogy mindig is kedvencei voltak egymásnak. Kicsit hitetlenkedve néz rá, de nem tartja elképzelhetetlennek, hogy igazat szól. Elég laza, vagány csajnak tűnik, olyannak, akivel szívesen lóg egy testvér. Hogy bizonyítsa, nem is különböznek annyira, mint ahogy azt Alastor hiszi, megvillantja sárgás kígyószemeit és egy pillanatra eloszlatja a mágiáját a kézfején lévő pikkelyes foltokról.
-Te...neked....- pislog meglepetten, mikor eléri a felismerés, hogy neki is olyan rendellenes jegyei vannak, mint amit magán felfedezett. Annyira ledöbbenti a dolog, hogy már nem is figyel másra, csak Asterin kézfején lévő pikkelyek helyére. A két testvér szinte egymás után elhangzó kérdése rántja vissza a valóságba.
-Látlak téged. Fehér ruhát viselsz. Könnyed nyári viselet. Karodon egy fonott kosarat tartasz, ami tele van élénk, szúrós szagú zöld növényekkel. A levelek frissnek tűnnek, ezért azt hiszem akkor szedted őket. És....és egy kérdést teszel fel nekem: Mit szívunk ma? - meséli el látomásomat.
-Van ennek értelme? - kérdezi, majd elmondja még, hogy békés, kellemes, már-már nyugalmat árasztó a környezet, ahol vagyunk. Mint egy növényes kert vagy egy rejtett oázis.
-Ezen kívül szinte semmire. - pillant újra a magát bátyának való alakra.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asterin


Spanyol negyed UqNBvq1
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Rang :
Hatos
☩ Play by :
Jessica Rothe
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 01, 2020 7:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Az író, az orvos a léha
Az illendőség miatt ugyan tiszteletemet teszem a testvéreim előtt, de valójából nagy ívben kerülném őket. A hozzájuk való csatlakozásomhoz egy másik tény is rásegít, a két testvér közül az egyik Alastor, akit a gyógynövény ültetvénye és a különböző csodaszerei miatt, a számomra leghasznosabb és ez által legkedvesebb rokonnak tartok. A remélt haszonszerzés most is közre játszik, terveim vannak és emiatt szeretném a saját veteményesemet is bővíteni. Mikor csatlakozom fivéreimhez észreveszem a kettejük között húzódó különös, feszélyezett hangulatot. Oh, kössz… balhéból nem kérek. A gondolatra már sarkon is fordulnék, de a dolgok számomra is érdekes fordulatot vesznek.
- Jobban ízlene, ha az, az álszent pojáca nem számolt volna fel mindent, amit a láda előtt összehoztam – horkantok fel. – Egy élet munkája volt, most meg kezdhetek mindent előlről, a kapcsolataim kiépítésével. Ráadásul, mint látod kénytelen vagyok kétkezi munkát végezni…Én! Cöh… felháborító! – öntöm ki ösztönösen, ami a nem létező lelkemet nyomja, remélem nem bánom meg később. Ahriman eközben felhívja a figyelmem egy kisebb fennakadásra. Alastor rendellenesen viselkedik, az pedig még rendellenesebb ahogyan rám reagál.
- Naná, hogy láttál már testvér… együtt fogantunk, egymás után láttuk meg a napvilágot, egy évtizedig hajnaltól napnyugtáig folyamatosan együtt voltunk, és vagy ötszáz évig nézhettük egymást, amiatt, a vén kujon miatt – fújtatok kelletlenül, majd összefonva magam előtt a karjaimat idősebbik bátyámra nézek.
- Mégis mi a jó édes fenét műveltél vele? Mondtam, hogy egy nap komoly baj lesz abból, ha turkálni próbálsz mások fejében – sóhajtok egy nagyot majd Ahriman Alastornak feltett kérdésére magam válaszolok.
- Persze, hogy én ismerős vagyok neki, mindig is én voltam a kedvenc testvére – húzódik egy gúnyos félmosoly az arcomra, ha csak megjátssza az emlékezet kiesést, hogy letagadhasson minket, ösztönösen úgyis rávágja, hogy nem igaz, ha meg nem emlékszik, akkor viszont elhitethetem vele, hogy így van, és talán az általánosnál is több hasznot húzhatok belőle.  – Nem mondta, de mindig is tudtam – folytatom, ezúttal nem hazudok, mert nem emlékszem, hogy valaha is mondta volna ki a kedvence a hét testvére közül - és tessék tanúbizonyságot is nyert. Ne aggódj, nekem is te voltál a kedvenc testvérem, de ne mond el neki, még a végén féltékeny lesz – súgom Alastornak félhangosan, tudom, hogy Ahriman is hallja, de őt ismerve úgy sem veszi magára.
- Azt látom, hogy szükség lesz – sóhajtom nyűglődve, majd egy gyilkos pillantást vetek rá,  nem szeretem, mikor előveszi ezt a hangnemet – Az én arcom legalább dereng neki, de rád egyáltalán nem emlékszik? – kérdezem őszinte érdeklődéssel.
- Ott a pont – csettintek egyet az ujjaimmal, mikor Alastor kérdését bátyánk meg válaszolja, majd szöget üt a fejembe kisebbik bátyám újabb kérdése. – Komolyan úgy gondolod, hogy nem hasonlítunk? – kérdezem a közelebb lépve, miközben a vállára teszem a kezem és egy kaján félmosoly kíséretében megvillantom a kígyó szemeimet, aztán a vállán pihenő kezem felé biccentek. Egy pillanatra láthatóvá teszem számára a kézfejemet borító pikkelyeimet, de csak annyi időre, hogy másnak ne kelthessen feltűnést. Ahriman, mindeközben körbe sétál körülötte megfigyelve őt. Ha valamihez ért akkor az a megfigyelés, és ha valaki ért a megfigyeléshez, hát ő ért a hozzá, ha valami komoly baj van Alastorral ő rájön, a kérdés már csak az, hogy mikor?
- Hidd el bátyám, én lennék a legboldogabb, ha a vérünk nem kötne össze minket ténylegesen – ütögetem meg finoman a vállát majd kérdőn másik bátyámra pillantok, találtál rajta valami furcsát? – Az arcom már rémlik, eszedbe jutott más is velem kapcsolatban? Akár egy emlék, vagy bármi, legyen az lényeges vagy lényegtelen? – mosolygok rá megjátszott bájossággal, akkoriban, mikor tanított nem voltam ennyire lekezelő és akadékoskodó, de talán az, az akkor elfogyasztott szereknek és az általuk okozott nyugalmi állapotomnak volt köszönhető, meg persze annak, hogy a démonjaim csak a ládába zárás következményeként törtek elő belőlem.
credit
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ahriman


Spanyol negyed Ff1aae67495685c1281e61d87fff9c3a
☩ Történetem :
☩ Reagok :
7
☩ Rang :
3. a sorban
☩ Play by :
Yon González
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 31, 2020 7:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Emlékiratok: A feledés törvénye
Az már egyszer biztos, hogy Alastor fivérem koponyájával nincs minden rendben. Nem is kell ahhoz orvosnak lenni, hogy leszűrje a leviatánja. Pedig én a lélek doktorává váltam ebben az újvilágban. Azt gyógyítom, ami nekem nem adatott meg egy magánrendelőnek nevezett épületen belül. Érdekes egy foglalkozás, nem mondom, de így legalább ismét tanulmányozhatni kezdhettem a ma élő halandók viselkedési szokásait, a szavuk járását. Sok minden változott fél évezred leforgása alatt, alig győzöm befogadni az újabbnál-újabb ingereket, élményeket. A foglalkozás betöltéséhez szükséges okmányokat saját kezűleg hamisítottam meg, pár ezer éves tapasztalattal a hátam mögött már nem volt számomra lehetetlen feladat.
Nem hagyom eliszkolni fivéremet, jobb lesz mihamarabb utána járni, mi lehet a probléma forrása, mi történt az elméjével, így egy lépésben elé kerülök és a szemei előtt lépek ki a tócsából. Tökéletes időzítés! Hebegni, habogni kezd, úgy tűnik, tényleg nem érti a vízjárás miértjeit. Talán képességeink mibenlétével sincs ezek szerint tisztában? A nevén szólítom, bár talán az sem dereng neki, minden esetre felteszek neki két kérdést, meglátjuk, mit válaszol rá. Közben megérzem egy másik vérünk jelenlétét is. Nocsak, családi találkozó lesz? Alastor válaszra szól, mire megcsóválom a fejemet.
- Igen, az előbb még ott voltam, most meg itt, de első sorban nem ez a lényeg, hanem az ami hiányzik onnan. - mutatok a homloka felé utalva az emlékei hiányosságára. Közben két zacskó vágódik le mellénk. Oldalra fordítom a fejem, hogy szemügyre vegyem az érkező testvért, de csak egy sóhajra futja. A család elmeháborodottja botlott belénk. Komolyan, Asterin? Kell ez most nekem? Mikor látszólag Alastor sincs a helyzet magaslatán? Talán húgunk pont őt kereste, hogy újabb csodaszerért kuncsorogjon, de sajnos úgy tűnik, ma nem fog szerencsével járni.
- Üdv Asterin. Látom, ízlik a szabadság íze. Én örülök, hogy látlak, de akadt egy kis probléma... - kezdek bele és tekintek rá fivérünkre, aki meglepett fizimiskával kezd el húgunk felé mutogatni egy "Teee....téged, már láttalak" felkiáltással.
- Szóval ő ismerősnek tűnik? - érdeklődöm, miközben két ujjammal átsimítok a borostámon. Érdekes. Nem emlékszik, kik vagyunk, de derengése lett a húgunkat meglátva. Rólam viszont semmi emléke sem maradt meg. Hogy neheztelek-e rá emiatt? Nem igazán, én soha nem akartam kitüntetve érezni magam véreim figyelmével. Sőt, annak örültem, ha észre sem vettek és nem zavarták meg a tevékenységeim, a megfigyeléseim. Alastor emlékzavarban szenved, most már biztos vagyok benne. De vajon mi váltotta ki és hogyan hozhatnánk vissza az emlékeit? Erre lennék még kíváncsi, ezért úgy döntök, felajánlom a segítségem fivérünknek. Asterin ahogy jött, úgy menne is, nem értem, minek tette tiszteletét előttünk, ha most meg angolosan távozna.
- Ezeket itt felejtetted húgom. - bökök a fejemmel a zacskókra, de aztán meggondolom magam, mert az ő jelenléte legalább kiváltott valamit fivérünkből.
- De nem zavarsz, kérlek maradj. Szükség lesz rád is. - kérem tőle egyszerre úriember módjára, de basáskodó hangéllel. Mióta létezem, mióta tudok gondolkodni, ez a kettősség uralkodik bennem, néha az egyik, néha a másik hasít nagyobb szeletet belőlem. Körbe járom megilletődött fivérünket, különösen a fejét tanulmányozom, de semmi rendellenességet nem vélek felfedezni, ha történt is fejsérülése, az nyilván nem most volt.
- Nem hisszük, tudjuk, hogy azok vagyunk. És nem vagyunk lelencek. De szerintem még örültünk is volna annak, ha azok lettünk volna. - válaszolom meg furcsa kérdését. Ezek szerint Andariel is kiesett a koponyájából.
- Mondd csak testvér, mire emlékszel még a neveden kívül? Alastornak szólítottalak és hallgattál rá. Dereng még valami más is, amit nem tudsz mire vélni? - érdeklődöm meg tőle. Nem hittem volna, hogy a szabadnapomon is dolgozni fogok és két érdekes elmeállapottal rendelkező testvérrel futok össze.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


Spanyol negyed 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Reagok :
25
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 29, 2020 8:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Egy két testvér a múltból?!
Ahriman, Asterin & Alastor
zSNV8NX.gif
Egy újabb víztócsa nyeli el és repíti el, ezúttal a város spanyol negyedéig. Ha nem csak térben, de még más korban is találná magát, azt feltételezné pocsolyába lépve képes az időutazásra. Már a gondolat is mosolyt csal az arcára. Mégsem normális az efféle helyváltoztatás. Második alkalommal tapasztalja ezt. Erősödik benne az az érzés, hogy ennek mindenképpen utána kell járnia. Ezen gondolatokkal szakítja el figyelmét a táncosnő ruhájának pörgő, vörös fodraitól és dönt úgy, talán ideje távozóra fognia. Ám egy szutra könyvet szorongató fazon vidám mosollyal indul meg felé, azt a határozott benyomást keltve Alastorban, hogy az amigo valami pajkos betűfogót akar rátukmálni. Kicsit megilletődik, mikor saját magát hallja spanyol nyelven szólni. Nem gondolkodik sokat, gyorsan hátat fordít az ismeretlennek, így nem is látja annak arcára kiülő értetlen arckifejezését.
-Elnézést. Bocsánat. - szabadkozva rohan át a tömegen, vissza se néz. Az az állandó különös érzés pedig folyamatosan benne van, nem akar szűnni. Sőt, inkább még erősödik. Duplán érzi. Kiérve a álldogáló bámészkodók gyűrűjéből megáll, pihegve dől előre és két karjával térdére támaszkodik, majd ismét maga előtt látja a könyves kofát. A szája szélén van egy ízes káromlás, de nem engedi hanggá érni.
-Te meg hogy...de....mégis hogyan? Az előbb még....most meg...- kapkodja a fejét és közben a háta mögé mutogat. Hogy az életbe került most az orra elé, amikor mindvégig a háta mögött volt? Csak ezután eszmél arra, hogy a férfi a nevén szólította. Összeszűkült szemmel, méregetve a nálánál egy bő fél fejjel magasabb alakot.
-Talán ismerjük egymást? - félve teszi fel a kérdést. Az ismeretlen azt állítja, hogy testvérek, ezen némileg elcsodálkozik, majd ahogy figyeli a fószert, nem sok közös vonást vél felfedezni köztük. Mielőtt bármit reagálhatna, társaságuk akad. A fiatal nő lép közelebb. Látványára különös érzés tör Alastorra, ami éles nyilallásként fut át rajta. A kellemetlen érzésre fojtott morranással kapja kezeit fejéhez és ujjaival halántékát kezdi dörzsölni. Úgy érzi menten ketté hasad a koponyája. Egy pillanatkép villan elő a homályból, melyben egy zöldesben álldogál, valószínűleg egy kert lehet. Mindenféle különös növény veszi körül, és döbbenetére mind jó ismerősnek tűnik. A most érkező szőkeség lép elé fonott kosárral karján, kábult mosollyal, a kosárban mindenféle élénk szagú növény lapul. "Begyűjtöttem mindet. Mit szívunk ma?" Kérdezi vidám, lelkesen csilingelő hangon, kitágult pupillákkal. Az emlékképnek itt vége szakad.  
-Teee....téged, már láttalak. - mutogat a szőkeségre. És bár a nevét nem tudja és akkor sem jutna eszébe, ha nyakszegéssel fenyegetnék, de biztos benne, valamikor már találkoztak. Figyelmét nem került el, hogy a kis hölgy is bátyának szólítja. A szakállas is azt állítja, hogy egy vérből valók. Ez most valami vicc?
-Miért hiszitek, hogy rokonok lennénk? - tudakolja őszinte kíváncsisággal. Kérdése és viselkedése nem sok jót sejtett a sokat tapasztalt testvérek számára. Ahrimanban és Asterinben is azonnal felmerülhet a gondolat, Alastornak komoly emlékezet zavarai lehetnek. A negyedik közben alaposan szemrevételezi állítólagos húgát, és ugyanarra a megállapításra jut:
-Nem is hasonlítunk, hogy lehetnénk testvérek? Talán...oooooh. - villan fel előtte a szikra.
-...lelenc kölykök vagyunk? - tekintetét a lányról a férfira vezeti.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asterin


Spanyol negyed UqNBvq1
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Rang :
Hatos
☩ Play by :
Jessica Rothe
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 29, 2020 9:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Az író, az orvos a léha
Vesta újabban nem igazán szereti hagyni, hogy otthon meresszem a fenekem, amíg ő dolgozik. Rám olyan feladatokat bíz, mint a bevásárlás. Abszolút nincs ínyemre a dolog, de ha nem akarom, hogy megint kirakjon vagy reggeltől- estig visítson, akkor kénytelen vagyok beadni a derekam. Abszolút nem méltó egy egykori... hogy is fogalmazott barátnőm? Szekta vezérhez? Azt hiszem. Szóval reggelente, így indulok el otthonról, de minden rohadt nap eltévedek valamerre. Utoljára egy bordély házakkal teli környékre tévedtem, ahol egy idegesítően rámenős fazon "munkát ajánlott". Még mit nem. Nekem senki nem mondja meg kinek tegyem ketté a lábam, akkor sem, ha pénzt kapok érte. Ugyan könnyű pénznek tűnik, de szeretek az életem minden területén én diktálni, ez alól a hálószoba sem kivétel. Miután otthagytam, bosszúból még meggyújtottam az igényesen hátra fésült haját is. De legalább már tudom, merre keressek magamnak enyhülést, amíg meg nem találom az egykori szeretőimet. Most is épp a reggeli beszerzést igyekszem intézni. A vásárlás után, viszont úgy gondolom teszek egy kis sétát. Miért is ne? Nem mintha nem tévednék el ebben az átkozott városban minden rohadt napon, mikor kimerészkedek a lyukból, amit Vesta lakásnak nevez. Ezúttal a spanyol negyedben kötök ki fogalmam sincs hogyan. Mindegy is, ha már itt vagyok körülnézek. Nem meglepő módon az emberek meredt szemekkel megbámulnak, amiért kicsit kilógok a sorból. Egy nagyobb összegyűlt tömeg felé veszem az irányt, biztos valami érdekes történik, ha ennyien kíváncsiak rá. Talán meg öltek valakit és tiszta vér, meg testrész minden. Ahogy közelebb érek meghallom a dallamot és rá jövök, hogy nincs szerencsém, hullák és vér helyett csak egy muzsikust és egy táncoló lányt találok. Tényleg ügyes a lány, de sajnos az én figyelmem nem köti le annyira, mint az emberekét. Mikor megfordulok és tovább indulnék földbe gyökerezik a lábam, egy ismerős hidegrázás fut végig a gerincem. Évek óta nem éreztem ezt ilyen erősnek, amitől össze ugrik a gyomrom. Oldalra pillantok és a két idősebb bátyámat szúrom ki a tömegen kívül, ahogy egymással beszélgetnek. Egy kósza gondolat azt súgja rohanj, amíg észre nem vesznek. Haha... jó vicc már rég tudják, hogy itt vagyok. Vajon pofátlanság lenne ennek ellenére szépen csendben lelépni? Úgy sem menne, kitűnök a tömegből, meg egyébként is, jó, hogy rátaláltam Alastorra kéne egy kis segítség, hogy bővíthessem a házi veteményesemet. Nagyot sóhajtok és két nagy pakkal átfurakodok és lökdösődök a tömegen feléjük. Mikor melléjük érek közéjük vágom a két teli szatyrot és hamis mosolyt erőltetek magamra.
- Oda nézzenek a két kedvenc bátyámat is ebben a városban eszi a rosseb - nézek rajtuk egyenként végig. - Mondanám, hogy jó látni titeket, de úgy is tudjátok, hogy hazudok - mikor észre veszem a furcsa hangulatot köztük lehervad a mosoly az arcomról. - Nektek meg mi bajotok? Összekaptatok? - vonom fel a szemöldököm. - Vagy tán zavarok? Akkor én megyek is nem lógok tovább a nyakatokon- lépek egy lépést hátra ösztönösen, indulásra készen..
credit
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ahriman


Spanyol negyed Ff1aae67495685c1281e61d87fff9c3a
☩ Történetem :
☩ Reagok :
7
☩ Rang :
3. a sorban
☩ Play by :
Yon González
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 28, 2020 7:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Emlékiratok: A feledés törvénye
Nincs sok időm a vén szarházi erkölcsi hovatartozását firtatni, mert megérzem egyik vérem jelenlétét. Pedig egy egész szép tanulmányt lehetne írni belőle. De ennek is eljön majd az ideje. Hamarosan ki is szúrom a halandó népség között a negyedik testvért. A figyelmét éppen az öreg zenész szemrevaló lányának szenteli, jobban mondva a tánclépéseknek és talán az enyhén kivágott dekoltázsnak és formás lábaknak. Ebben az új világban mindenki abból gazdálkodik, amije van. Elindulok fivérem felé, aki azonnal észrevesz, amint a leány szoknyája már nem pörög, hanem lesimul. Intek felé, ám ő meg se moccan, olyan pofával áll ott, mint aki nem tudja eldönteni, mit csináljon, hova fusson. Talán szorongana? De mitől? Tőlem? Az képtelenség! Tekintetét a kezemben tartott Kama Sutrára szegezi és még mielőtt bármit is mondanék neki, elkezd nekem spanyol nyelven hablatyolni. Összevont szemöldökkel nézek rá, aztán a kezemben szorongatott hamisítványra. Mégis mi a ménkű ütött beléd fivérem? Természetellenesen viselkedik. Hozzánk mérten természetellenesen. Megdöbbenése rám is átragad, úgy érzem, mintha nem derengene neki, ki is vagyok valójában. Mintha engem is a spanyol tömeg egy tagjának vélne. Egy idegennek. Pedig Ménész ládájában szőrösebb voltam. Talán azt hiányolja? De látott már kevesebb arcszőrzettel is, ugyan már! Mielőtt azonban szóra nyitnám a szám, megelőz és közli velem szintén spanyolul, hogy mennie kell. Te most szórakozol velem Alastor? Tátogó állkapoccsal, félig felhúzott szemöldökkel nézek utána, miután fordul egyet a tengelye körül és elszelel. Na még mit nem! Eszembe jut, hogy a fejéhez vágjam a Levisutra plágiumot, hisz célozni roppantul pontosan tudok, de egy könyvvel nem bánunk el így akkor sem, ha égetni való a tartalma. Egyébként se azért vettem meg, hogy utána azzal tanítsam móresre a szórakozott véreimet. Az említett után eredek és hiába furakodik keresztül a tömegen, mint valami bivaly, pontosan tudja, nem kell megerőltetnem magam, hogy tudjam, merre kóricál. Nem is értem, mire fel ez a macska-egér játék. Hacsak...tényleg nincs ezzel az apró, de nem elhanyagolható ténnyel tisztában. Míg ő keresztül szlalomozik a piactéren nem használva a legegyszerűbb menekülőutat, ami az útjába kerül a tegnapi kiadós esőzés hozományaként, én a miérteken tanakodom. A vén köpcös csak a világ emlékét háborgatta meg, a mi emlékeinkbe nem piszkált bele. Talán koponyasérülést szenvedett és nem emlékszik? A távolban már a piactér boltíves kapujánál jár, mikor sóhajtva, a fejemet csóválva belelépek az első szembe jövő pocsolyába és pont abban a tócsában tűnök fel, a szemei előtt, ami felé sietősen közeledik. Nem akarok feltűnést kelteni, de ez most fontosabb, nagy ívben teszek arra, ki látja éppen.
- Alastor, Alastor...Kezdjük ott, hogy nem vagyok spanyol, ha annak hittél volna. - kifújom a levegőt, majd megigazítom magamon a bőrdzsekimet.
- Más testvér már zokon vette volna ezt a fajta viselkedést, de az nem én vagyok. Viszont áruld már el, mi történt veled? Talán nem emlékszel rám? A fivéredre? Vagy ez valamiféle újvilági tréfa volna? - kérdem őt összevont szemöldökkel, közben alaposan végigmérem. Kívülről nem tűnik másnak azt leszámítva, hogy érdekes modern hacukát visel ő is gyászos színezetben.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


Spanyol negyed 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Reagok :
25
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 28, 2020 8:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Egy testvér a múltból?!
Ahriman & Alastor
zSNV8NX.gif
Újra megtörténik, elnyeli a víz és egy másik helyen...egy ismert helyen találja magát. Most sem akarattal utazik a térben. Bosszantja is valahol, hogy nem képes irányítani ezt a dolgot, pedig úgy érzi, lehetne.
A spanyol negyedben találja magát, a piaci forgatag közepén. Fejében hamar elmélet is születik a vizes merülés célállomásáról. Gondolatai mégis inkább eltűnése, mint feltűnése körül járnak.
Nem áll szándékában túl sokáig időzni itt, hiszen a hely nem a biztonságáról híres, mégis leragad és egy rövid időre egy idős férfi gitárpengetését és egy fiatal nő táncos műsorát szemlélő tömeg részévé válik. Fogalma sincs, hogy látott-e már ezelőtt ilyesmit, de figyelmét teljesen lefoglalja egészen addig, míg egy zavaró, megmagyarázhatatlan érzés úrrá nem lesz rajta. Nem először tör rá ez a semmihez sem hasonlítható, kicsit frusztráló érzet. Azt hiszi, folyamatosan figyelik őt. Hét jelenlét, mintha hét szempár meredne rá a távolból. De hiába néz szét maga körül, most sem lát senkit. Szinte biztosra veszi, hogy üldözési mániája van és csak beképzeli az egészet. Egyre többször jut eszébe, fel kéne keresnie egy szakember a problémájával. Most viszont erősebben érzi az egyiket. Kezdi magát kényelmetlenül érezni, azért hátrálni kezd a tömegből. Ekkor veszi észre a fószert, aki egy könyvvel csápol a levegőben. Először nem biztos benne, hogy az idegen az ő figyelmét akarja felhívni, de mikor a férfi barna szemei rá merednek és maga körül senki más nincs, aki odafigyelne rá, gyorsan leszűri, az amigo bizony neki integet. Alastor lába megfeszül és nyel egy nagyot, miközben a könyves fazon minden lépéssel egyre közelebb ér hozzá. Egy bizonyos távolság után már nem is az alakot nézi, hanem a kezében szorongatott vaskosabb kötetet. Lapján egészen jól kiolvasható a könyv címe is. Átvillan rajta a gondolat, hogy biztos valami spanyol kofa, és rá akar sózni valami ponyvát.
-No quiero nada. Gracias (Nem kérek semmit, köszönöm) - szól és tiltakozóan emeli maga elé a kezét, mielőtt a könyvárus bármit is mondhatna neki. Majd némileg megdöbben elhangzott szavai hallatán. Nem is tudta, hogy tud spanyolul. Alastor reakciójából egyértelműen lejöhet, a betűfogót szorongató férfiban nem ismerte fel bátyját, amit zavart, idegenkedő pillantásai tovább erősítenek. Épp csak azt nem mondja a negyedik, hogy ki vagy ember és mit akarsz? A nyomasztó érzés a közelében pedig még erősebb, ez arra készteti, hogy növelje köztük a távolságot, így pár lépést hátrálni kezd.
-Lo siento mucho, tengo que irme. (Sajnálom, mennem kell.) - pillant a kezére, mintha az óráját nézné, pedig nem is feszül időmérő a csuklója körül, majd hirtelen hátat fordítva a spanyolnak sietősen dúródik át a piaci tömegen.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ahriman


Spanyol negyed Ff1aae67495685c1281e61d87fff9c3a
☩ Történetem :
☩ Reagok :
7
☩ Rang :
3. a sorban
☩ Play by :
Yon González
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 26, 2020 8:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Emlékiratok: A feledés törvénye
Újabb derűs, őszi nap köszöntött rám. Mióta elhagytam Ménész ládáját, nagyon sok új információ ért, ami nagyban befolyásolta a világnézetemet. Köztük ez az Amarás témakör is, amit már áttárgyaltunk egyes véreimmel. Azok után, amit az a semmirekellő mindenható művelt velünk, életünk munkásságával és teremtményeinkkel, nem volt kérdés, hogy nem fogok ellenkezni, mikor arra kerül a sor, hogy Sötétség úrnője felkeressen bennünket. Rám számíthat, főleg, ha a fivére ellen tervez cselszövéseket. Ötszázhuszonnyolc évet vett el az életemből a vénség, az összes munkásságomat eltüntette, némelyiket plagizálta is és mondvacsinált próféták kezébe adta, asszonyomat elfüstölte, mint egy gyertyát és kitörölt bennünket a halandók emlékezetéből. Ó, jobban mondva mendemondák negatív hőseként tüntette fel neveinket. Engem a Közép-Keleten majdhogynem Luciferként aposztrofáltak. Nevetséges az egész. Se démon, se ark nem vagyok, bár az tény, hogy a Pokol közelebb áll hozzám, mint a Mennyek országa, mégsem veszem elismerésnek, hogy a jellemem teljesen ki lett forgatva. Ide is idézem a könyvből, amit az öreg könyvtáros mutatott nekem a Zoroasztrianizmusról: Angra Mainju a zoroasztrianizmus zend nyelvében a pusztító szellem; a rossz princípiuma. Közép-perzsa megfelelője: Ahriman. Zoroasztriánus meggyőződés szerint kezdettől fogva, Ahura Mazdától függetlenül létezik (azaz egyidős vele).*megjegyzés: Hmmm...Ez megtiszteltetés volna?
Tőle ered minden gonosz, szennyezés, pusztító dolog, nyomor, szenvedés és halál. Lényéhez szervesen hozzátartozik a pusztítás vágya. *megjegyzés: Persze, én vagyok a megtestesült Pokol ura, aki nem áll másból össze, csak mocsokból és gyarlóságból. Elég egysíkú ábrázolás ez, persze Istennek nem számít az olyasmi, mint jellem. Nem mintha a hajnalcsillag arkot nem ő teremtette volna.
A jó teremtés elleni harcában segítségére vannak az általa teremtett démoni erők, a daévák (pl. a harag, a kapzsiság, a vonakodás). Az anyagi világban pusztító céljait megtestesítő teremtmények, a khrafsztrák viszik végbe akaratát. *megjegyzés: A jó teremtés? Persze csak az lehet jó, amit ugye ő maga teremtett. De ez egy hatalmas önellentmondás. Mondjuk magát ennyire nagyra tartani már művészet, nála még a véreim sem tesznek túl szerintem. És a bűbájosaink nem voltak ennyire démoni teremtések. Nem mindegyik.
A hazugságot megtestesítő Azi Dhakát a mitológiában gyakran olyan háromfejű, hatszemű és három állkapcsú szörnyűséges sárkányként ábrázolják, akinek a testét khrafsztrák borítják. *megjegyzés: Ha már a hazugságnál tartunk, mire volt ez jó, miért nem törölte ki csak úgy a nevem is a halandók emlékezetéből? Remélem rádőlt a Mennyek kapuja a nagy hamiskodásban és azért nem találja senki, mert nem gondolták, hogy őt is utol érheti a Karma. Vagy a Karma maga Amara lesz? Egyébként a sárkány hasonlat nagyon szellemes, lehet apánk így nézett ki?
A modern zoroasztriánus gondolkodás nagyrészt megfosztotta Angra Mainjut mitikus vonásaitól és az emberi természet rosszra való hajlamaként értelmezi. *megjegyzés: Közép-Keleten bizony az álnév dukál, ilyen névvel még balszerencsének gondolnának.
Ezek után, ha valaki még megkérdezné tőlem, hogy táplálok e bármiféle haragot az Atyaúristennel szemben, akkor megmutatnám neki, merre találja az ajtót. Talán, ha sok közös nincs is bennünk véreimmel, ez az egy dolog ténylegesen összeköt minket. Az utálat, amit a köpcös hazug iránt érzünk. Úgy döntök, leteszem a tollat és járok egyet, kiszellőztetem a fejem. Ma szabadnapos vagyok, nincs bejegyezve egy betegem sem. Magamra húzom a modern kori gúnyámat, majd kilépek a valamikori papírgyárként működő otthonom ajtaján és a spanyol negyed felé veszem az irányt, ahol nagy a pezsgés és sok a vidám arcú ember. A vasat, ahol csak tudtam, fára cseréltettem az épületben. Természetesen az épület szerkezetét nem tudom átvariálni, de amíg nem érek hozzá, nincs gond. A lényeg, hogy tele vagyok tiszta, friss, még bontatlan csomagolású papírtömbökkel. És mind csak arra vár, hogy találkozhasson a tollam tintájával. Ez a modern papíros sokkal fehérebb és puhább, de a lényeg, hogy mégis beköthető. Annak ellenére, hogy keresem rég elveszett feljegyzéseimet, az egész életem munkásságát, úgy döntöttem, teremtek újakat is, hisz nem tudhatom, miket pusztított még el az öreg köpcös hazudozó, miután bezárt minket Ménész ládájába. De most őt nyelte el a föld, mi meg szabadok vagyunk, szóval ideje revansot venni minden lehetséges formában.
A spanyol negyedbe érve elkap egyfajta nosztalgikus érzés, sokkal felszabadultabbá válok, kezdem elfelejteni a haragom is. Megállok a szokásos antikváriumos bódé előtt, majd megvizsgálom a régiségeket és a könyveket. Megakad a szemem az egyik borítón, ami egy összefonódott párt ábrázol. A cím dejavu érzéseket kelt bennem. Kama Sutra?
- Jó választás uram! A barátnője, felesége biztosan örülne a változatosságnak. - kacsint rám az öregasszony a pult mögül, aki nem az a megszokott korosodó férfi, ki már ismer és nem hagyják el a száját ilyen mondatok. A feleségem halott, de nem osztom meg vele ezt az információt, csak biccentek egyet egy mosollyal megspékelve, majd a kezembe kapom a művet és fellapozom. Már a tartalomjegyzék is beszédes, de azért beleolvasok, hogy bizonyosságot nyerjek. És bizonyosságot is nyerek. Fene a pofáját a vén szarházinak!
- Komolyan? Ezt is plagizálni kellett? Ezt? - nézek fel az égre feltéve a költői kérdést, amire tudom, nem kapok soha választ. Kivéve, ha egyszer előkerül az a féreg. Az öregasszony nem érti a jelenetet. Bosszankodásomat egy újabb ismerős érzés szakítja félbe. Egyik vérem a közelben van. Körbenézek és a mindig a téren muzsikálók mellett meglátom Alastor fivéremet. Azóta nem láttam őt, hogy kiszabadultunk a ládazárkából.
- Ez lesz, más nem. - teszem le a fizetséget, majd a Levisutra koppintással a kezemben megindulok fivérem felé, miközben már a távolból intek felé.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6