Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• High Line Park •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 30, 2020 10:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Alastor & Asaliah


A
lastor gyorsan, túl gyorsan világít rá a dolgokra. A felismerés mellbe vág és rosszul érint. Én nem ilyen vagyok! Csak azért mászok ágyba férfiakkal, mert az érdek hajt, mert akarok valamit... Most meg... Most csak... Egyszerűen... Alastor kell nekem! Minden apró kis porcikája! Mikor kezemet megállítja a bűntudat azonnal úrrá lesz rajtam, elhúzódom és a fiú arcába tekintve különleges szemeivel találom szemben magam. Sárga színű íriszeit, nyújtott pupilláit nem tudom hová tenni. Egy kissé meg is rémülök, legszívessebben kiugranék az ágyból mellőle, de mivel még ujjai közt fogja a csuklómat így nem látok esélyt rá. De aztán ahogy elengedi a kezem a rossz érzés újult erővel tör rám, bocsánatáért esedezek és habogva hagyom el a szobámat azzal a mondva csinált szó összetétellel, hogy készítek neki reggelit. Szinte meg sem hallom szavait, hogy nem kell bocsánatot kérjek tőle, de most ez a legtöbb amit tehetek. A zuhany alá menekülök és a mérhetetlen bánatomat az érzést hogy hülyeséget csináltam, a jeges cseppek közé sírom. Kis idő elteltével, amikor már átfagytam teljesen elzárom a zuhanyt és törölközőre cserélem átáztatott ruháimat. Köntösbe tekerve vékony alakomat igyekszem a konyhába, hogy egy szendviccsel térhessek vissza a fiúhoz. A tálcán felszolgált reggelit az éjjeliszekrény tetejére teszem, majd ruháim között kezdek el válogatni, hogy valami meleg göncöt találjak. Minden porcikám fázik a hideg fürdőtől, kicsit talán még mindig remegek. Amint összeszedem a szükséges holmikat újfent a fürdő felé indulok, átöltözve a nappaliban pislogok a kanapéra, ahol az első éjszakánkat töltöttük, akkor is összebújva. Míg szomorkásan merengek magam elé a szobából tompa puffanás hallatszik, szinte rögtön oda kapom a fejem.
-Alastor!?-szólítom lakótársamat ijedten és szinte ezzel egyidejűleg mozdulok is a háló felé. Ám mire az ajtóhoz érek, ő már a fotelnél kapaszkodva pislog a tükörbe.
-Az istenért! Mégis mit művelsz? Neked pihenned kell és gyógyulni!-lépek mellé zaklatottan és leguggolva átkarolom a derekát.
-Mi a baj? Miért volt olyan fontos a tükör? Alastor légyszíves... Feküdj vissza az ágyba, gyere, segítek! Kérlek hallgass rám! Gyere!-húzom magam felé egy kicsit, azzal a szándékkal hogy valahogy lábra állítsam és együtt vissza bicegjünk az ágyhoz. Ám ha rám tekint úgy észlelem, hogy egyik szeme még mindig sárgás színben pompázik. Elképedve figyelem az elváltozott szemeit és egy apró mosoly bújik meg ajkam szegletében.
-Nem is olyan félelmetes.-suttogom halkan és szabad kezem akaratlanul is arcára simítom, hogy ne fordíthassa el rólam tekintetét.
-Azt hiszem, ez egy újabb sajátosságod.-dünnyögöm és hüvelykujjammal végig simítok arcán kedvesen. Más esetben félnem kellene tőle... Normális nő elrohanna ha ilyet tapasztalna... Nem vagyok normális! Csak figyelem a szemét és észre sem veszem, hogy a guggolásból lassan felállok és magammal húzom Alastort is. Ösztönösen szorítok kicsit fogásomon, hogy biztosan tarthassam Őt.
-Na gyere! Feküdj szépen vissza. Ne erőltesd meg magad. Van egy kis kézi tükröm, abban is nézegetheted magad.-ha pedig rám támaszkodik úgy vissza segítem az ágyhoz. Az éjjeliszekrényből előhúzom a smink tükröt és leteszem az ágyra miután leül.
-De előbb reggelizz jó?!-kérem finoman és a tálca felé bökök a fejemmel.

Zene: All I Need
Üzenet: Mindent a Kandúromért luvu
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 29, 2020 7:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Újra a ládán kívül
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
Asaliah nagyon vonzó nő. A leviatán könnyedén engedhetne a csábításnak, hiszen nem tiltakozik egyetlen porcikája sem az angyalnő kitüntetett figyelme ellen. Mi több ajkai és ujjai finom érintését kellemesnek találja, ám sérülései okozta fájdalom és a fejében átfutó kóbor gondolat miatt mégis megálljt parancsol ébredő vágyainak. Nem durván, mégis eltolja nadrágjától vendéglátója kezét, miközben megosztja aggodalmait. Eközben újabb különös jegy mutatkozik Alastoron, szemei kígyószerűvé válnak, amit ő ugyan nem vesz észre, de Asaliah kissé riadtan tapasztal. "A szemed" motyogja halkan a nő, de célzása elsiklik a férfi füle mellett. Figyelmét most egészen más köti le. Szavai betalálnak és a lány azonnal összeszégyeli magát. Hátrébb húzódva, lesütött szemekkel, halkan suttogva kéri a férfi bocsánatát tapintatlansága miatt.
-Nem kell elnézést kérned... - próbálja nyugtatni a szégyentől kipirult arcú angyalt, de reménytelen. Asa csüggedten, önostorozva lép ki a háló ajtaján, hogy reggelit készítsen a férfinak, ám a szobából útja nem a konyha felé vezet. Alastor mélyet sóhajtva veti fejét újra a párnára, mit sem sejtve arról, hogy Asaliah a zuhanyrózsa alatt küszköd könnyeivel. A negyedik bosszankodva bokszol bele a dunnába, mikor elméjét erőltetve sem dereng fel benne semmi a múltjából. Miért nem emlékszik? Miért nem képes felidézni, akár egyetlen dolgot az életéből? Kérdésektől kavarog a feje, de válaszokat egyelőre bármennyire is szeretne, nem talál. Figyelme ekkor nadrágja dombjára vetődik, amit a nő angyali keze bűvölt meg. Kíváncsian nyúl boxerja korca felé és emeli meg ujjaival kissé az anyagot, hogy bekukkantson alá.
-Ohhh. Hát ez jó nagy lett. - kommentálja a látottakat, majd visszaengedi magára a pamutot. Percekkel később, mire az angyalnő visszatér lappad a dudor. Egy szendviccsel érkezik tálcával a kezében, amit az éjjeli szekrényen helyez el, majd a ruhásszekrényéhez lép, ahonnan előkotor néhány melegebbnek látszó ruhadarabot. Nem szól egy szót sem a férfihoz, aki csendesen nézi kutakodását, majd sárgálló szemeivel követi, ahogy hang nélkül távozik a helyiségből. Megharagudott rám?!!! Sóhajt fel újra, majd tekintete találkozik önmagával egy falon lógó tükröződő felületen.
-Ez meg mi a...? - dől rémültek előre, amikor meglátja pupilláit szokatlan színben. Ösztönösen emeli ökleit arcához és dörzsöli meg szemeit, majd tekint újra a tükörbe. Ekkor már csak a fél szeme sárgállik. Mi történik velem? Idegesen mozgolódik az ágyon, majd nehézkesen leküzdi magát a matracról és egy hangos puffanással ér padlót. Aucs! szisszen fel az érkezés után, törött lábába pillanatnyi kellemetlenség nyilall, mégsem törődik most ezzel. Mint lábát ellőtt katona a harctéren, alkarjaira támaszkodva kúszik végig a szőnyegen a tükörig. A fal melletti fotel karfáján kapaszkodik meg és úgy tolja fel olyan magasságig, hogy látképét szembe találja magával.
-Azt a rohadt... - hunyorog bele a tükörbe és bal szeme sárgaságát figyeli. Fertőző szemgyulladásra kezd gyanakodni, de a pupilla szokatlan függőleges résni összehúzódását ez sem magyarázná.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 26, 2020 10:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Alastor & Asaliah


N
em tartom jó ötletnek a fiú gondolatmenetét, ennek pedig hangot is adok. Biztosra veszem, hogy ilyet amíg velem van nem fog csinálni! Nem érdekel, hogy halhatatlan, engem többé nem ijeszt meg! Kellemesebbre vesszük az irányt és kissé elszalad velem a ló, bár meg kell valljam, egyáltalán nem bánom, akár még folytatnám is. A vonzódás új szintjét tapasztalom meg pillanatok alatt amint Alastor megcsókol. Valahogy, valamiért... Ez egy olyan érzés amit nem érzek végre kényszernek. Ami nem muszáj, mégis akarom! Kérdésére viszont mosolyogva rázom a fejem először.
-Nem! Hivatalosan nem szabad. De...-már nem vagyok angyal, csak egy semmire kellő bukott, célok nélkül... Mondandómat magamban fejezem be, és inkább valami mást mondok a fiúnak, remélve, hogy vendégem így tesz majd. Újabb csókra hajolok és többet merészelek megtenni, mint kellene, én megfogadtam saját tanácsomat, mondhatni ösztönből cselekszem eztán s ujjaim úgy csúsznak a fedés alá, hogy amit elkezdtem folytathassam, de pár hosszabb pillanat után maga a Kényeztetett állít meg, megragadva kezem húzza ki nadrágjából és elhúzódva tőlem halkan suttogva hagyják el a szavak puha, csókra kész ajkait.
-Oh!-megilletődötten pillogok rá és amint pillantásom szemeire vetül, hirtelen ülök fel mellőle.
-A szemeid...-lehelem kissé riadtan, én finoman rántok egyet fogva tartott kezemen ahogy a férfi elkezd beszélni. Csak úgy pattognak fejemben a szavai várnak rá máshol..., erre nem is gondoltam... Ó én f@sz! Megrázom a fejem, hogy tisztuljon a tudatom de ennek csak akkor lesz hatása mikor Alastor elereszti végül a kezem.
-Igazad van. Nem tehetek ilyet veled...-suttogom még mindig a szemeit nézve.
-Ostoba voltam, kérlek szépen ne haragudj rám!-húzódom még hátrébb és amint az ágy széléhez érek lábaimat a padlóra teszem és ültömben előre előre esik a fejem szégyenkezve. Sosem buktam még el így... Ez nekem eszembe sem jutott.
-Én... én csak... nem tudom mi ütött belém... Komolyan, bocsánatot kérek.-motyogom ahogy felállok, és az ajtó felé indulok.
-Nem vagy... izé... készítsek reggelit neked? Csak előbb... én... igyekszem vissza...-félszegen, pirosló arccal a szégyentől pillantok rá, ajkamat beharapva fordulok ki a szobából választ sem várva, a fürdőbe rontok és úgy ahogy vagyok ruhástul állok a tud alá, hogy magamra engedjem a hideg vizet. Ó Asaliah! Hogy a jó életbe lehettél ilyen felelőtlen? Mégis mi a jó franc ütött beléd? Mint a régi szappanoperák főhősnői az egyik sarokba gubbasztok és elerednek könnyeim ahogy a jeges cseppek záporoznak rám. Negyed óra után már kellően vacogok ahhoz, hogy felálljak és elzárjam a csapot. Remegve szállok ki a zuhanykabinból és hámozom le átázott ruháimat. leakasztom a törölközőmet és átdörgölöm magam, egy másikba pedig hajamat tekerem, magamra kapom fürdőköntösöm. Átvonulva a konyhába egy szendvicset készítek a szobámban lábadozónak, tányérra téve sétálok vissza hozzá és letéve az éjjeli szekrényre ruháim közt kezdek kutatni valami meleg göncért. Egy melegítő együttesre esik választásom ezzel indulok tovább. A fürdőben össze szedem a cuccaimat, majd gyorsan magamra kapkodom a szárazat. Hajamat serényen dörzsölve megállok a nappaliban, tekintetem a kanapéra vetül, az ott hagyott pokrócra... Nyelek egy nagyot és így próbálom visszatartani könnyeimet. Elb@sztam!

Zene: All I Need
Üzenet: Nagyon sajnálom Sad
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 26, 2020 1:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Újra a ládán kívül 16+
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
Ismerős érzés keríti hatalmába, amikor arra gondol, hogyan szabadulhatna meg teste pikkelyes részétől. Mintha nem először fontolgatna effélét. Talán ha tudná az eredetét...vajon születésétől fogva rajta van, vagy más úton változott el bőre egy része? Több minden megfordul gondolatai közt a fertőző kígyóharapástól az átokig, majd figyelme újra a nőre terelődik, mikor az méltatlankodva csattan fel a leviatán késes bőrnyúzós ötletét ellenezve. Nem látja be mi gond van ezzel, hiszen Asaliah is látta a tulajdon két szemével, hogy hihetetlen gyorsan felgyógyul igen komoly sérülésekből is. Mégsem áll le vele vitázni. Eleget téve vendéglátója kérésének ajkaira hajol és lágyan megcsókolja, közben a lány keze tiltott terepre téved és úgy tűnik nem zavartatja magát, kellemesen elidőzik a férfi ágyékán. Érintése nem marad reakció nélkül. Alastor nem érti az angyalnő milyen mágiát használ, de tenyere alatt nadrágján méretes dudort növeszt és fura, egyben kellemes, már-már izgatónak nevezhető érzés viharzik át testében. Ott van a szája szélén a kérdés, ez a valami volt, amit tudni akartál? mégsem szegezi a nő felé. A kitüremkedést látva Asaliah elégedettnek tűnik, legalábbis az arcán elnyúló pajkos mosoly erről árulkodik. Jobb híján egy párna landol közöttük eltakarva az ágyéktájon felállított sátortábort. Bár utólag belegondolva, Alastor ezzel nem javított semmit sem a helyzeten.
-Ilyet szabad az angyaloknak? - bukik ki belőle még is egy kérdés. "Ne gondolkozz, kapcsold ki az agyad!" hangzik egy jó tanács az angyali nő szájából, miközben ismét a férfi arcához hajol, majd huncut mosollyal búg még néhány szót leheletnyi távolságból, mielőtt újra Alastor száján landolna. A párna egyidejűleg röppen ki közülük, majd míg Asa elmélyíti csókjuk, addig apró kezét a vendég alsójába fúrja, hogy kígyóját marokra foghassa. Ujjai finoman kulcsolódnak duzzadó szerszámára, majd le-föl vándorolnak hosszán tovább izgatva a leviatánt. A kellemes kézimunka mellett éles, nyilalló fájdalom hasít lábszárába és beszúródni érzi oldalán, bordái táján. Talán ha nem árnyékolnák be gyógyuló sebei és lábszártörése ezt az élvezetes pillanatot, engedne a tollas nőszemély csábításának és simán benne lenne egy hajnalig tartó "párnacsatában", így viszont váratlanul megragadja Asaliah kezét megállásra késztetve nadrágmélyi simogatásában, miközben egy aggasztó gondolat ver benne tanyát. Nem túl erősen, mégis határozottan húzza ki a lány kézfejét boxere anyagja mögül, hogy az angyal vegye a jelet.
-Hagyd abba, kérlek! - suttogja elvállva ajkaitól, ráemelve kígyószemeit. Alastor észre sem veszi, hogy egy újabb különlegessége mutatkozik meg, hogy szemeit eddig elfedő illúzió eloszlik arcáról és barnás-zöldes pupillái halovány sárgába váltanak.  
-Eszembe jutott...mi van...ha...nekem....várnak rám máshol?! - merül fel benne hangosan is a gondolat. Mi van, ha van egy lány, egy menyasszony, egy feleség elfeledett életében? Mi van ha családja van? Gyerekei? Akikre nem emlékszik. Jelét ennek ugyan Asaliah sem fedezhette fel, a férfi nem visel karikát az ujján, ami foglaltságát jelezné, de a gyűrű hiánya nem jelenti azt, hogy ne lenne, aki hiányolná őt vagy akihez tartozna. Alastor úgy véli, nagy hiba volna, ha engedne az angyalnő csábításának, miközben lehet, hogy elkötelezett egy másik nő iránt, aki haza várja.
-Ez nem volna helyes. - teszi hozzá halkan, majd kiejti ujjai közül Asaliah kezét. Elég meg kell tudnia, ki is ő valójában és mit hagyott hátra az emlékeivel. Reméli vendéglátója megérti visszakozását és nem veszi sértésnek elutasítását.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 25, 2020 8:05 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


+16





Alastor & Asaliah


A
nnyira rossz szembesülni azzal, hogy valóban nincs közös pontunk, sem Alastor, sem pedig én nem emlékszem... Pedig az érzés meg ott van, ott bujkál és vár, de reménytelen, bármennyire is akarom megerőltetni az agyam, egy ponton lezárul és egy másikon kezd újra. Csalódott vagyok, nem hiszem el, hogy ennek így kell lennie. Szeretném feltérképezni a fiút magamnak, így kipattan fejemből az ötlet, hogy lesz szíves becsukni a szemeit, semmi rosszaságon nem töröm a fejem és hát, ha már első nap képes volt pucéren vissza jönni hozzám, ez most nem okozhat akkora zavart, hogy ujjaimmal érintsem felsőtestét és félig megszabadítsam a pólójától. Újabb pikkely-szerű folt kerül napvilágra, bordáinál simítok rajta végig miközben Ő közli, hogy mennyire nem tetszik neki ez a bőrelváltozás. Mégis én arra szeretném kérni, hogy ha van is rá mód, hogy eltüntesse azt ne előttem tegye.
-Micsoda? Biztos hogy nem csinálsz ilyet!-emelkedik meg a hangom és rázni kezdem a fejem is, hogy nyomatékosítam kimondott szavaimat. Ígérete épp csak elér hozzám, de nem törődöm vele, az biztos, hogy amíg én vigyázok rá, addig kést csak étkezés mellé használ. Arra is rávilágítok, hogy ha ne adj isten valami fertőzésről lenne szó, annak már kellene, hogy jelei legyenek. De rendben... Nem piszkálom tovább. Egyenlőre! Fejem mégis fedetlen mellkasán pihentetem és újabb huncut dolog fogalmazódik meg bennem. Ebben viszont vendégem kell, hogy segédkezzen. Nem kérek teljesíthetetlen dolgot, pusztán csavarva a dolgokon azt szeretném ha most előbb Ő tenné meg és nem én. Igyekszem hagyni, hogy Ő vezessen, de borzasztóan nehezen állom meg, ujjaival végül a hajamba túr én pedig átadom magam az érzésnek, hagyom, hogy elvegye az eszem. Ajkam felveszi Alastor ritmusát, kezem pedig megindul délre, végig haladva a fiú mellkasán, kidolgozott kockáin és átlépve a piros zónás határt, tenyerem megállapodik két lába között és finoman simogatni kezdem legérzékenyebb pontját. Hallom ahogy a fiú belemorran a csókba, remélem ezt vehetem jó jelnek is, mégsem tart tovább a pillanat, tenyerem megpihen ahogy ajkam elválik a férfiétől, ám míg fejemmel kissé hátra húzódik, addig kezem el nem veszem ágyékáról. Egy halk köszönöm is kicsúszik a számon s míg Alastor keresi a szavakat, nyilvánvalóvá válik számomra, illetve eléggé szemléletes lesz a válasz arra a fel nem tett kérdésre, hogy Működik-e köztünk a biológia? Úgy néz ki, hogy igen, tenyerem alatt duzzad meg vendégem, kacér mosoly szalad át ajkam ívén, de látom rajta, hogy zavarban van. Pillantásom követi az övét, kezem alatt finoman lüktet, az anyag sem tartja vissza nagyon. Végül vendégem egy párnát húz ölére és úgy takargatja magát, pedig ez egy teljesen normális reakció. Tenyeremet is csak még inkább magához préseli, esélyt nem adott arra, hogy elvegyem a kezemet. Kérdő tekintettel nézek szemeibe, akkor most így maradunk? Lényegében én nem bánom, el tudom magunkat szórakoztatni, de ahhoz egy idő után végleg meg kell szabadulnia a párna takarásától.
-Hé! Ne gondolkozz, kapcsold ki az agyad!-suttogom ahogy kis kezem ismét mozdul rajta. Kíváncsi vagyok, hogy képes lesz-e elengedni magát?
-Azt mondtad bízol bennem. Hidd el, nem csinálok semmi rosszat.-duruzsolok neki továbbra is és finoman simogatom tovább érzékeny pontját miközben ajkam puhatolózva keresi az övét, előbb alsó ajkát szívom fogaim közé és finoman rá fogok, majd lágyan birtokba veszem száját, úgy mozdulva, hogy ha sikerül, a párna a földön kössön ki. Kis kezem ezután annyival csúszik csak feljebb, hogy a nadrág és boxer alá csusszanhasson és bőr érjen a bőrhöz. Felnyögök ahogy markomba fogom Őt és nyelvem bebocsátást kér a fiú ajkai közé. Nem tervezem, hogy most azonnal rá is vetném magam jobban, de arról nem volt szó, hogy nem játszhatok egy kicsit, talán ha cseppet el tudja engedni magát... Ujjaim gyengéden mozognak rajta, próbálgatom a hosszát, ingerlem és incselkedek vele, míg szám lefoglalja ajkait.

Zene: Cloud Dancers
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 24, 2020 10:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Újra a ládán kívül
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
Alastor szavaira Asaliah arca csalódottá válik, talán még egy halk sóhaj is kiszökik ajkai közül. A férfi bár szívesen mondana valami biztatót, hogy biztosan találkoztak régen, mégsem tartja valószínűnek, hogy mindketten elfeledték volna ismertségüket. Ennek okán nagyobb esélyt lát rá, hogy valakivel összetéveszti őt és valaki másra emlékszik. Az angyalnő kérésének eleget téve lehunyja egy pillanatra szemeit, majd azon kapja magát, hogy a lány felgyűrve felsőjét a mellkasáig, oldalán dísztelenkedő pikkelyes elváltozásait figyeli. És még ha csak szemmel nézegetné, de ujjával érinti a halványzöldes fényes bőrfelületet. Alastor kinyilvánítja nemtetszését. Nem is titkolja, hogy ha volna rá lehetősége, megszabadulna a különös foltjaitól.
-Öhm...hát én arra gondoltam, hogy egy késsel kivágom magamból. - vallja be kendőzetlenül. Miután egy durva ugrás árán rájött, hogy esélyesen halhatatlan és sérülései valami fura oknál fogva gyorsan regenerálódnak, így az az ötlete támadt, hogy lenyúzná magát a kényes helyeken. Talán a hiányzó bőrrészek helyén pikkelymentesen nőne vissza. Ha meg nem, legalább megpróbálta.
-De természetesen nem előtted. - hangzik félig ígéretként. Valójában eszében sem jutott közönséget szervezni a mutatványához. Ami pedig a fertőző részét illeti, Asaliah rávilágít, hogy korábban a kézfejét is tapintotta és eddig nem lett baja.
-Valóban. - ismeri el, hogyha ragályos volna, már valószínűleg az angyalnő is kígyómintás lenne. Kivéve, ha még a lappangás fázisában van a dolog. Majd egy újabb kérés érkezik a vendéglátója részéről, miközben a férfi ruhátlan mellkasán pihen. A drága nő egy csókra vágyik és azt szeretné, ha ezúttal a leviatán vetné rá magát az ajkaira. A fene se érti, ezzel mit akar megtapasztalni, de egy pillanattal később Alastor szája az angyallányéhoz ér, keze pedig a tarkójára siklik, miközben ujjai végei finoman beletúrnak a barna hajzuhatagba. Egészen biztos benne, hogy már parkos ébredése előtt is művelt efféléket és nem is ritkán. Eléggé benne van a testében a mozdulat. Asaliah keze közben alig észrevehetően, gyengéden siklik végig vendége mellkasán, majd hasfalán át nadrágja korcáig, de nem áll meg a ruhaszélen, hanem tovább vándorol és végül ágyékán állapodik meg. A hirtelen érintésre Alastor belemorran a csókba. Még ajkai a nő ajkain, szeme sarkából érzékeny pontja felé sandít. Majd Asa elhúzódik tőle és egy köszönömet rebeg, de keze továbbra is a kényes ponton pihen, mintha csak odaragasztották volna.
-Öööö.. - a leviatán keresi a szavakat, de nem állnak össze mondattá. Kissé talán zavarban is érzi magát, főleg, miután úgy érzi, hogy kényelmetlenül kezd feszíteni rajta a ruha. Asaliah érintésére nagy duzzanat keletkezik a lába között. Mondhatni gatyája sátrat vert a nő tenyere alatt. Nyel egy nagyot, miközben tekintetét az eltévedt kézfejre vezeti, majd reflexből húzza maga elé a párnát nem törődve azzal, hogy a lány kezét is a dunna alá temeti. Legalább az ágynemű takarásában nem látszik.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 24, 2020 9:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


+16




Alastor & Asaliah


N
em tudok elszakadni a gondolattól, hogy mennyire ismerős érzések kerítenek hatalmába mellette, a csókot miután viszonozza, legszívesebben el sem szakadnék ajkától, de hát neki rögtön tudni kell, hogy azt miért kapta. A legtöbb pasi ha nem lenne, ki kellene találni! Alastor mosolyát jó látni, valahol meg is értem Őt. Ám én még többet mesélek neki, titkokat, amiket jobb esetben meg kellene, hogy őrizzek magamnak, de úgy érzem a fiúval őszinte lehetek, nem fog kinevetni. Jó lenne tudni, hogy vajon kérdésemre mi lehet a válasz, egyáltalán van-e jó válasz rá. Csalódottá válik pillantásom ahogy vendégem elkezdi fejtegetni a gondolat menetét. Valamiért mégis csak igazat kell adjak neki.
-Nagy kár. Bár igazad van, egy ilyen jó pasira biztosan emlékeznék.-sóhajtok fel és elhúzom a számat.
-Nem hiszem... Vagy nem tudom... Szerintem a természet felettieket nem sablon szerint gyártják. Mindegyikünkben van valami sajátos különlegesség.-bármit megadnék azért, hogy nekem legyen igazam és ahogy az összes ismerősömet végig pörgetem a fejemben... Talán van is rá.... de az álmom. Nem szeretném tovább gondolni, inkább másik taktikához folyamodok, vagyis... kiélvezem a helyzeti előnyömet, hogy férfi van az ágyamban. Arra kérem, hogy hunyja le szemeit amit legnagyobb örömömre meg is tesz, ugyan nem sokáig tart a dolog, mert amint pólója alá csusszan a kezem szemei is felnyílnak, csak egy kacér mosolyt villantok rá miközben pólóját egészen mellkasáig simítom fel. Így nyílik rálátásom a bordáinál megbúvó pikkelyekre is. Ujjaim szinte maguktól indulnak felfedező útra a bőrfelületen, be kell valljam nekem nagyon tetszik ez a dolog Alastorban, igazán különleges tőle. De csak hamar tudtomra adja, hogy neki cseppet sem tetszik a dolog. Csak figyelem ahogy beszél és finoman a fejemet rázom.
-Ha van rá mód hogy eltüntesd... Akkor ne előttem! Kérlek. Én látni szeretném.-hagyom, hogy eltolja a kezem, nem ellenkezem, ám további szavait teljesen alaptalannak érzem, fejemet pólótlan mellkasára hajtom és csupán mosolygok.
-Ha elfelejtetted volna, a karodon is hozzád értem, már rég bajom lenne, ha ez fertőző. Nem lenne egyszerűbb azt mondani inkább, hogy nem szeretnéd ha hozzá érnék?-teszem fel az egyszerű kérdést könnyedén, nem sértődötten, inkább csak érdeklődve, végül saját malmomra hajtva a vizet egy kéréssel rukkolok elő, nem a leghajmeresztőbb kérés, de azért nem is szokványos egy olyan embertől akit csak nem rég ismertünk meg. De ezekért az ajkakért felrúgjuk a szabályokat is. Azt szeretném ha Alastor megcsókolna, ha Ő kezdeményezne most. Látom az értetlenséget vendégem arcán, de mégis mozdul, hagyom, hogy fölém hajoljon, nem mozdulok mikor ajka az enyémhez ér, kényszerítem magam arra, hogy bírjam még egy kicsit, aztán tenyere a tartómra siklik és minden idegvégződésemen azt érzem, mintha felrobbanna. Sosem éreztem még ilyet. Óvatosan, puhatolózva csókolok vissza, eltolt kezem pedig új vándorutat keres magának, Alastor mellkasától indul lefelé, finoman végig rebben hasizmán miközben tovább csókolom puha ajkait, ujjaim átsiklanak a nadrág derék részén és a férfi leggyengébb pontján állapodnak meg. Csókunk ütemére finoman végig simítok rajta párszor, talán hatást nem is érek el vele, de képtelen vagyok megállni, hogy ne tegyem meg. Végül csak hagyom, hogy ott pihenjen a kezem lábai között. Egyszerűen tudom... Nem emlékeztet senkire! De ez egy másik szint. Nyelvem végig szalad a fiú ajkain, végül mosolyogva húzódom el tőle.
-Köszönöm.-pillantok szemeibe kipirult arccal, ám kezem képtelen vagyok elhúzni róla, csak nézem Őt és érzem, hogy ébred bennem a vágy iránta.... F3nébe! Nekem ezt nem lenne szabad. Jobb esetben ez a rám szólás be szokott jönni, van, hogy simán bele sem kezdek... Ám Alastor... A puszta jelenlétével vonzz. Furcsa, hogy miket nem tud produkálni az élet.

Zene: Cloud Dancers
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 24, 2020 5:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Újra a ládán kívül
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
Alastor a tenyerében nyugvó kulcsot figyeli. Az előbb történtek után legszívesebben visszaadná, de a lány ajándékba szánta, és az efféle figyelmességeket nem illő visszaszolgáltatni. Legalábbis ezt állítja. Mindeköizben Asaliah olyan elmélyülten figyeli őt, hogy szinte magától bukik ki a kérdés: Valami baj van? De szavai, mintha elsiklanának az angyalnő füle mellett, nem kap válaszokat. Ehelyett a távolság egyre csak csökken köztük, ahogy a nő egyre közelebb hajol arcához, szája végül az övén landol, lágyan csókolja. Ösztönből érkezik a viszonzás, mire a tollaslányból jól eső nyögés tör fel, amit elégedetlen morranás követ, mikor a leviatán elválik tőle. A férfi hátrább húzódva egy újabb kérdést tesz fel.
-Akkor már ketten vagyunk. - fut végig az arcán egy halvány mosoly a lány válaszára. A vallomás, ami ezután érkezik, kissé meglepi.
-Te álmodtál rólam? És csókolóztunk? - kérdezne vissza, de szavak helyett csak a szemöldöke ível fölfelé. "Alastor, találkozhattunk már vajon régebben?" a nő kíváncsian pillant felé tovább vive a gondolatait.
-Nem hiszem...vagyis...elég kevés a valószínűsége, hogy egyikünk se emlékezzen, ha korábban már láttuk egymást. - dönti oldalra kicsit a fejét elgondolkodva. Részéről egyértelmű, hogy amnéziában szenved. A nevén kívül nem sok mindent tud felidézni a virágágyásban ért ébredését megelőzően. Néhány értelmetlen álomkép, amit fel tud mutatni és pár fura benyomás, ami időközben érte, semmi több. Asaliahnak mégis mi oka lenne nem emlékezni a találkozásukra? Már ha valóban történt ilyesmi...
-Szerintem csak emlékeztetlek valakire. - folytatja a gondolatot. Igen, valószínűleg erről lehet szó. Vagy a külseje, a hangja vagy a mozdulatai miatt. Alastor az angyal kérésére újra lehunyja a szemeit, de abban a pillanatban ki is pattannak, amint megérzi apró kezeit a pólója alatt. A ruhaanyag mellkasáig gyűrődik fel, így elővillannak a bordáinál éktelenkedő pikkelyek is, amit valami különös ok folytán a tollas lány "gyönyörűnek" talál. Fura dolgokra bukik ez a nőszemély. A bizarr bőrelváltozás, amit Alastor testének egyes részeit borítják nem borzasztják el a nőt. Attól sem riad el, hogy finoman ujjbegyeivel érintse a kígyószerű foltokat.
-Szerintem inkább rémes. - húzza el a száját jelét adva, ő nem rajong úgy ezért a valamiért.
-Ha tehetném eltűntetném. Amúgy meg.... - a lány keze után nyúl és finoman eltolja magától. Kényelmetlen számára, hogy elcsúfolt bőrfelületét tapogatja.
-...nem tudhatjuk, lehet hogy valami bőrbetegség...lehet hogy fertőző, talán jobb, ha nem nyúlsz hozzá...még a végén te is elkapod... - magyarázza, miközben Asaliah fejét Alastor fedetlen mellkasának dönti és néhány hosszabb pillanatig meg is pihen rajta. Bár fertőzéshez képes meglehetősen szimmetrikusan kiterjedtek a pikkelyes területek. Ettől függetlenül, még lehet ragályos. "Megkérhetlek valamire?" az angyal ráemeli tekintetét, majd elhangzik a kérés. Asaliah csókot vár, valamit tudni akar. Újra értetlenség ül ki Alastor arcára, mégis a nő szája fölé hajol, hiszen az előbb sem volt kellemetlen érzés. Lassan birtokba veszi ajkait, keze közben a lány tarkójára simul.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 23, 2020 7:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Alastor & Asaliah


A
megvadult kulcs fékezhetetlenül röpköd jobbra balra a szobámban, szinte alig lehet látni merre van, mégsem lepődöm meg teljesen, szerény véleményem, hogy az esemény hátterében a nem mindennapi vendégem állhat, bár valószínűleg nem tudatosan csinálja amit csinál. Meg tudom érteni az elképedését, valószínűnek tartom, hogy ha fordított esetben lennénk, én is ilyen értetlen pofival bámulnám a röpködő kis fém darabot. Alastor sóhajtva kérdez újabbat, ám ezt a kérdését nem hiszem, hogy érdemben meg tudom felelni, így igyekszem olyan válasszal előrukkolni, ami a helyzethez képest elfogadható.
-Talán tudnak ilyet. De meg kell hogy mondjam, sosem foglalkoztam azzal, hogy a Pokol szülöttjeinek milyen képességeik lehetnek. Ha szeretnéd utána járok a dolognak!-pillantok az immár paplanon heverő, párnával leütött kulcsra. A vére színe miatt hiszi, hogy démon... Mi van akkor ha mégsem az? Miután visszadől mellém az ágyra a kulcsot nem szeretné megtartani, felém nyújtja, ám én nem veszem vissza, még gondolatba sem veszem a lehetőséget. Ujjaimmal a kezére fogok és markába zárom a kis fém darabot. Sosem kérném vissza! Végül engedek az engem feszítő vonzásnak, Alastor kezét elengedve tenyerem arcára simul és míg megbabonázva figyelem szemeit a fiú kérdése valamiért nem jut el az agyamig, így nem tudok felelni rá, de az biztos, hogy nincsen baj. Csak érezni akarom! Másodszorra hajolok ajkára mióta itt van, ám most nem a kipróbálás hajt, mint első alkalommal, többet szeretnék! Mivel vendégem nem ódzkodik amikor hozzá érek, így tovább megyek, puhán tapadok ajkaira és fedezem fel szája ízét ahogy még közelebb húzódok hozzá, teljesen az oldalához simulok miközben ajkaim az övén járnak, mintha ez már megtörtént volna... Túl tökéletes! Lehunyt szemeim is felpattannak egy röpke pillanatra ahogy Alastor viszonozza a csókot, nem tudom visszafogni magam, meglepetten, mégis vággyal telve nyögök fel ahogy birtokba veszi ajkaimat. Kell nekem! Gyomrom apró gombóccá zsugorodik egy pillanat alatt, jól eső érzés kerít hatalmába és tudom, hogy most már nehezen fogom megfékezni magam a következő ilyen helyzetben. Elhúzódik tőlem ajkam pedig lefelé görbül egy hosszabb pillanatig. Én még folytattam volna. Újabb kérdést kapok mire sejtelmesen elmosolyodok először.
-Mindenképpen szeretnéd megtudni?-szívom be alsó ajkam és játékosan rágcsálni kezdem, szemeim lágyan ragyognak, nem tudok kikerülni annak hatása alól, hogy a fiú visszacsókolt. Ráadásul az a gyengédség ahogy csinálta... Kissé elveszek gondolataim között, így nem látom, hogy Alastor mit is néz annyira, röstellem, de sokkal jobban leköt a tudat, hogy csókom viszonzást nyert.
-Szeretnék mindent tudni rólad...-hajolok közel a füléhez és úgy suttogok neki.
-Minden aprósággal tisztában akarok lenni... Valamiért... kering bennem egy érzés, mintha ismernélek, pedig még csak most találkoztunk... A minap álmomban, a fejemben jártál, megjelentél álmomban. Megcsókoltál! Én pedig... én... Tudni szerettem volna, hogy az elmém játszik velem, vagy valóban olyan puha szád van. Mintha ismerős érzés lenne, mintha valamikor megtörtént volna már...-suttogom tovább és óvatosan elhúzódok tőle, hogy szemeibe nézhessek.
-Tudom, hogy hihetetlen, de kérlek ne nézz bolondnak! Most pedig... Most hogy vissza csókoltál... Alastor, találkozhattunk már vajon régebben? Annyira szeretném tudni, de... Mintha egy sötét folt lenne az elmémben, mintha hiányozna egy rész az életemből... Mintha kitöröltek volna onnan valamit.-sóhajtok lemondóan és ér a felismerés, hogy valami nagy gubanc lehet odabent.
-Engedj meg nekem még valamit... Bízz bennem, hunyd le a szemed!-kérem tőle csendesen s ha így tesz a kis kulcsot kiveszem markából és az éjjeliszekrényre teszem, koppanásából tudom csak, hogy fát ért a fém, mert tekintetem nem követi mozdulataimat. Visszahúzom a kezem és ujjaimmal a póló anyaga alá férkőzöm, tenyerem a kockáira simul majd a pamutot egyre feljebb tolva rajta felfedem szemeim előtt felsőtestét, ekkor pillantom meg bordáinál is a pikkelyeket.
-Gyönyörű!-suttogom és finoman meg is érintem a bőrét, ujjaim lágyan siklanak a pikkelyeken, egy ideig elnézegetem, majd egész tenyeremmel elfedem azt a rész ha nem olyan nagy.
-Te vagy az én csoda bogaram.-vigyorodok el, végül fejemet pólómentes mellkasára fektetem, élvezem bőrének hőjét, felsóhajtok és átfonom karomat a derekán.
-Megkérhetlek valamire?-mozdul felfelé a fejem és ajkamon rövid mosoly tűnik fel.
-Csókolj meg úgy, mint az előbb, a kezed csúsztasd a tarkómra és ne engedj el... Tudnom kell valamit.-kérlelem és remélem megteszi ezt nekem. Nagyon kíváncsi vagyok egy apróságra, de ehhez Ő kell.

Zene: Cloud Dancers
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 22, 2020 12:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Újra a ládán kívül
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
Képtelen leemelni tekintetét a térben lebegő fémdarabról. A gondolat, hogy ezt ő csinálja hirtelen számos kérdést vet fel benne. Leginkább azt, hogyan képes erre? Már ha valóban ő tartja levegőben a tárgyat. Épp csak megérinti ujjbegyével, mire az mintha önálló életre kelne. Ide-oda cikázik a szobában, már-már elég veszélyesen. Végül ámokfutó repkedését egy párna állítja meg.
Kérdésének talán nincs is értelme, amit Asaliahnak szegez. Normális-e az ilyesmi? Hiszen már tudja, hogy ő nem egy halandó lény és ezt egy húsz emeletes mélyrepüléssel be is bizonyította magának, és Asaliahnak is. Talán egy ember számára meglepő, szokatlan, lehet még ijesztő is, ha a tárgyak különösebb ok nélkül kikerülnek a gravitáció alól, de neki mint természetfeletti lénynek, nem kellene, hogy az legyen. Az angyalnő sem tűnik túl megdöbbentnek, sok mindent látott már életében.
-Kik képesek ilyesmire? A démonok tudnak ilyet? - sóhajtva tör elő egy újabb kérdés, miközben lassan vízszintbe heveredik a puha paplanok között. A repkedő ajtónyitót úgy érzi nem tarthatja meg, ezért visszanyújtja a lánynak, ám ő inkább nála hagyja. "A kulcs a tiéd, ajándékot nem illik vissza adni." fűzi hozzá halkan, miközben Alastor nyitott tenyerén heverő fémdarabot a férfi markába zárja.
-Akkor...megtartom. - fogadja mégis el, és talán következő lépésként keresne is neki egy jó rejtekhelyet, ha az angyalnő kézfeje nem simulna arcára, hogy figyelmét magára vonja.
-Valami baj van? - néz vendéglátója elmélyült tekintetébe, miközben a nő arca egyre közelebb kerül az övéhez, egészen addig, míg szájuk össze nem ér. Asaliah már másodszorra csinálja ezt, ám ezúttal olyan, mintha rátapadt volna a leviatán szájára. A lány ajkai finoman mozognak az övéin, miközben teljes testével közelebb húzódik. Egész kellemesnek érzi és egészen biztos benne, nem most tapasztal ilyet először. Alastor ajkai viszonozzák a tollaslány kedvességét, lágyan veszi birtokba az övéit, majd röviddel ezután elhúzódik tőle.
-Hm...ezt miért kaptam? - hangzik el egy kérdés, de nem az, amire valójában választ szeretne. Aztán pillantása kézfejére vetül, és meglepődve látja, hogy ujjvége kivörösödött. Az, amelyikkel a fémtárgyat érintette. Hm érdekes. Talán allergiás lenne a kulcsokra?

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 22, 2020 6:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Alastor & Asaliah


E
gyszerűen nem értem, miért van ez a furcsa szorító érzés a mellkasomban? Ki az a férfi akit álmomban láttam? Miért bántott és akart elhagyni? Ki Ő nekem? Alastor hangjára térek vissza a valóságba, kinyitva a szemem azzal szembesülök, hogy arca centikre van az enyémtől ahogy ébresztget. Zavartan eresztem ki ujjaim közül a pólóját, majd tekintetem arra vezetem amerre Ő is figyel. A kulcs amit este átadtam neki az ágyam felett lebeg. Egyből arra gondolok, hogy talán a fiú egyik képessége került felszínre, így elméletemet meg is osztom vele, amit viszont sajnos nem vesz jó néven.
-Nyugi! Ez biztosan nem rossz dolog és ne gondold úgy, hogy vádollak! Elhiszem, hogy nem te akartad ezt! De lényegében csak egy ötlet volt. Hogy talán te lehetsz.-próbálom megnyugtatni, hiszen eléggé úgy jön le második mondata, mintha azt gondolná megvádolom a tárgy röptetésével. Ujjaimmal a kulcs felé nyúlok, bár megérinteni nem sikerül, Alastor hirtelen felül, így jobb híján fejem a párnára zuhan vissza. Csalódottan nyögök fel, mert a fiú mellkasa igazán kényelmes volt. Aztán egy csapásra megváltozik a légkör amint vendégem ujja a kulcshoz ér, önálló életre kel a tárgy, szinte a plafonba fúródik első megmozdulásra.
-Ejha.-túrok bele a hajamba amint a kis lyukat figyelem a mennyezeten, aztán a zabolázatlan ajtónyitó körös körül kezd el repkedni a szobában. Csupán pillantásommal követem az eseményeket, de így is kissé bele szédülök.
-Annyira szerintem nem normális, de ahogy első este mondtam... Sok furcsaságot láttam már életem során.-pillantok Alastorra és a felénk száguldó kis fémdarabra. A fiú csodás mentést mutat be, az egyik párna lesz a hárító eszköz, így hamarosan megfékezi a kulcsot őrült ámokfutásában. A kis apróság a paplanon végzi és nem mozdul többet, vendégem végül ujjai közé veszi, majd vissza dől mellém az ágyra. Felé fordítom a fejem és markáns vonásait nézem miközben ismét szóra nyitja a száját. Csak nézem ahogy arcán mozognak az izmai, szinte nem is jut el a tudatomig amit mond, ám mikor a kulcsot felém nyújtja kapcsol az agyam. Felkönyölök miközben az oldalamra fordulok és úgy nézek a szemeibe. Nem nyúlok a kulcsért, csupán egy hosszabb percig elmélyülten hallgatok.
-Nincs semmi gond Alastor! Megoldjuk, együtt. A kulcs a tiéd, ajándékot nem illik vissza adni.-szabad kezem az övére siklik, ujjaim bezárják az övéit markában tartva a kulcsot.
-Ne izgulj míg itt vagyok veled!-nyomom le finoman a kezét a matracra még mindig elveszve a tekintetében. Annyira vonzz... Képtelen vagyok ellenállni... Pedig tudom, hogy nem helyes! Elengedve a kezét, tenyerem arcára siklik ahogy egyre közelebb hajolok hozzá, míg végül ajkam ismét puha száját érinti... De most nem csupán egy puszi erejéig nyomódik bőröm az övéhez, lágy csókkal illetem, egészen közel simulva hozzá. S ha csak nem húzódik el tőlem, úgy akár el is mélyítem a csókot, finoman felfedezve ajka minden apró milliméterét.

Zene: Cloud Dancers
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 21, 2020 9:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Újra a ládán kívül
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
Különös álma után meglepődve tapasztalja, hogy vendéglátója szorosan hozzábújva alszik, átölelve őt, mellkasát kispárnaként használva, de ami még ennél is nagyobb csodálkozásra bírja, az az előző éjjel kapott, ajtót nyitó fémdarab, ami felettük lebeg. Először talán képzelgésnek véli, de rá kell jönnie, hogy ez nem álom és valami láthatatlan erő tartja a levegőben azt a kulcsot. Nem látott még ilyet, legalábbis nem emlékszik rá, de abban bízik, hogy a mellette szunnyadó nőszemély, majd elmagyarázza neki a miérteket.
-Asaliah...ébredj! - zavarja fel a lányt nem túl nyugodt álmából, hogy ő is lássa, milyen természetfeletti dolog zajlik a hálójában. Apró meglepetés fut végig Asaliah arcán is, majd megjegyzi: "szárnyak helyett valami egészen más képességed lehet".
-Mi??? Azt gondolod, hogy ezt én csinálom? - kérdez vissza Alastor erősen kételkedve a lány feltevésében. Már hogy tudna a levegőben tartani bármit is?
-Én nem...nem csinálok semmit. Esküszöm. - állítja határozottan, miközben az angyalnő egyik kezével a vasdarab felé nyújtózkodik. Csupán pár centi híja, hogy ujjai hegyével érintse a tárgyat. A férfi kibújik a nő öleléséből és felül az ágyon, hogy közelebbről szemügyre vegye a jelenséget. Jobb kezét többször elhúzza az eszköz felett, megbizonyosodva arról, hogy nincs felfüggesztve, kézfejét ezután alatta is többször végig vezeti, így az is nyilvánvalóvá válik, hogy alátámasztva sincsen.
-Különös. - motyogja halkan, miközben bal kezét óvatosan emelve mutatóujjával bök egyet a fémdarabon, mit sem sejtve, hogy ezzel bűbájjal tölti fel a tárgyat. Alastor érintésétől nagy erővel a plafonnak vágódik és egy nagyobb lyukat mélyest a falon. Az ágyból nézve olyan, mintha egy puskából lőtt töltény ütött volna rajta rést. Ezután a kulcs cikázva repked a szobába, mint egy megvadult galambmadár. Alastor jobbra balra kapkodja a fejét, követi az ajtónyitó útját, mire az óriási lendülettel feléjük veszi az irányt.
-Ez amúgy normális? - érdeklődi meg az angyaltól, látott-e már hasonlót ezelőtt? Míg a választ várja megmarkolja az egyik párna csücskét és mielőtt közéjük vágódna a megbokrosodott fém, egy suhintással útját állja és leveri a bélelt ágyneműdarabbal. Néhány pillanattal később, mikor elemeli a dunnát maga elől a kulcs közönséges tárgyként hever a paplanon. Alastor idegenkedve, de ismét megkísérel hozzáérni, ám ezúttal nem történik semmi. Úgy veszi ujjai közé, hogy az nem kezd el a szobában repkedni, közben újra hanyatt fekszik az angyal mellett az ágyon.
-Ha ez netán én voltam...nos, talán jobb ha ez nem marad nálam. Veszélyes....akár valamelyikünk fejébe is beleállhatott volna... - nyújtja Asaliah felé a tegnap esti ajándékot.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2