Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• High Line Park •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


High Line Park E83335a5009dbbd39bd38feebc51f9df
High Line Park 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Reagok :
60
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Today at 6:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Alastor & Asaliah


K
lasszisokkal jobb lesz a hangulatom amint lakásom ajtaját átlépjük. Távol a zavaró tekintetektől kicsit el is engedem magam. Áttörölgetve Alastor arcát, hagyom végül szunnyadni s úgy döntök én is csatlakozom hozzá egy rövid időre. Ketten nyomjuk az ágyat, míg én fel nem ébredek. Egy laza kis levest dobok össze, míg vendégem továbbra is alszik. Amint elkészül, visszakuckózok mellé a könyvemmel és addig olvasok, míg ránk nem sötétedik. Arra riadok, hogy Alastor megszólal mellettem. Szinte rögtön hozzá fordulok és az érdekel hogy érzi magát. Sajnos amit mond egyáltalán nem tetszik, ahogy teste rándul a fájdalomra, úgy nyelek egyet. Valami nem stimmel! Baljós gondolataimnak Ő ad hangot végül, hamar kiderül, hogy mi a gond.
-Micsoda?-hűlök el szinte azonnal és arcomból kiszalad a vér is.
-Rosszul forrt össze?-visszhangozom szavait és finoman megrázom a fejem. Biztosan csak rosszul hallottam! Ez nem történhet meg! Alastor hajmeresztő ötlettel rukkol elő. Törjem el ismét a lábát... Ilyet nem kérhet Tőlem! Nem teheti ezt velem... Szinte kivetődök az ágyból, hátamat a falnak vetem és könnytől csillogó szemekkel nézek rá.
-Kérlek szépen ne kérj ilyet tőlem!rázom a fejem hevesen és csak pislogok rá. Mégis honnan jön neki ez az ötlet? Nem tudnám Őt bántani, nem akarom! Ez technikai képtelenség. Nem tudom megtenni! Alastor mégis próbálkozik, újra szóra nyitja a száját. Keserűen hunyom le szemeimet és pilláim alól apró könnycsepp gördül le arcomon. Mély, reszketeg levegőt veszek, halál sápadtan nyitom ki a szemem és végül alig láthatóan bólintok egyet. Rendben van, megteszem. Olyan instrukciót kapok ami annál jobban nem tetszik, keressek valami masszív, nehéz tárgyat. Előre esett vállakkal indulok a konyhába, remélve hogy találok a célnak megfelelő dolgot. Amint elfordulok a férfitől, szabad utat engedek könnyeimnek, nem hiszem el hogy erre rá vesz. Többször is mély levegőt kell vegyek mialatt keresgetek. Végül egy sodrófát ragadok meg, az talán elég lesz. Arcomat dörzsölve lépek vissza hozzá a szobába, hogy ne lássa rajtam mennyire kiakasztott, az ágyra ülök és magam mellé teszem a fát. Nem akarom ezt! Alastor mégis elmondja hol kellene eltaláljam, csupán arcát nézem és ismét könnyfátyol lepi el szemeimet, elmosódik előttem a kép és ki akarok rohanni a szobából.
-Rendben, felkészültem!-suttogom remegve, majd nagyot nyelek ahogy Alastor fogai közé veszi a puha törölközőt. Vendége vissza számol ám a "rajta" nem adja meg a kellő lendületet számomra. A hideg is kiráz attól amit tenni készülök.
-Alastor! Fogd meg a kezem...-kérem ahogy az ágy mellé állok végül és felé nyújtom szabad kezemet. Abban az esetben hajlandó leszek lesújtani ha ujjait vékony kezemre kulcsolja. Ha nem így tesz akkor továbbra is csak állok mellette. Amint kezét az enyémen érzem ujjaimmal rászorítok az övéire, valahol nekem is szükségem van támaszra, no meg, ha megszorítja a kezem tudni fogom valahol hogy mennyire fáj amit most készülök tenni vele.
-Ha kész, akkor.... Akkor... Mehet.-suttogom csendesen és még egy pillanatra lehunyom a szemem miközben a fa eszközt tartó kezem a magasba lendül.
-Nagyon sajnálom. Kérlek ne haragudj!-buggyannak ki a könnyeim és amilyen erősen csak tudok lesújtok a lábszárára, az ütés erejétől a nyújtófa is ketté törik, abban a pillanatban ahogy hallom a csontot törni, ujjaim közül kifordul a megfogott rész is és óhatatlanul tovább peregnek a könnyeim. Megremeg az egész testem és a földre rogyok miközben Alastor kezét tovább szorongatom.

Zene: Cloud Dancers
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


High Line Park 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Reagok :
25
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 2:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Újra a ládán kívül
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
Szinte egy megkönnyebbült sóhaj tör elő tüdejéből, ahogy az utca betonjáról a fiatal nő puha ágyára kerül. Elképesztőnek találja Asaliaht, szinte fizikai lehetetlenségnek tűnik, hogy törékeny alkatával felcipelte őt a panelház második emeletére és ezen felül métereken vonszolta őt, még annak ellenére is, hogy a leviatán nem mondhatni kifejezetten nagy darabnak. Alastor lehunyja szemeit és hosszú órákra csendes, nyugodt álomba szenderül. Míg a tudalattijába kalandozik újra éli a repülési kísérletet - a tetőszéli készülődéstől a fájdalmas érkezésig. Hirtelen tér vissza az éber létbe, amikor újra megéli a becsapódás pillanatát. A pillanatnyi zavar hamar elillan, mikor Asaliah ismerős arca néz rá és hogyléte felől érdeklődik. Gyors megállapítást tesz arra, amit az ablakon keresztül lát. Eltelt egy nap, és újra este van. De hogy is van valójában?
-Ami azt illeti...- épp karjára támaszkodik és óvatosan mozdítja sérült lábait, mire a jobbjában kellemetlen fájdalom nyilall végig. Fogalma sincs honnan tudja, de a gyötrő érzet és egy pillantás a saját végtagjára elég, hogy biztos legyen benne, csontja nincs a helyén és rosszul gyógyul.
-Azt hiszem a lábszáram...- húzza el a száját, miközben a szóban forgó testrészét próbálja óvatosan mozgatni.
-Rosszul forrt össze. - egyszerűen látja, hogy nem úgy mozdul a lába, mint eddig. Úgy néz ki nem sikerült jól visszaraknia vagy felfelé jövet elmozdult a csont, de ha így marad, nem tud majd járni, de lehet még ráállni sem. Nem kérdés mit kell tennie. Újból el kell törnie....pontosabban töretnie, mert jelen állapotában képtelen rá, hogy maga zúzza össze a lábszárát.
-Asaliah...meg kellene tenned nekem valamit....eltörnéd nekem újra? - emeli fejét az angyalnő felé. Tudja, szokatlanul hangzó kérésével nehéz helyzetbe hozza, talán szavai azonnal ellenkezést váltanak majd ki belőle. Természetes reakciónak venné a nő tiltakozását révén, hogy Ő a tollasok közül való, még ha szárnyát el is vesztette már. Mióta kirántotta Alastort a park díszkáposztái közül és hazavitte magához, azóta segíti a leviatánt.
-Tudom, hogy nagy kérés egy angyaltól, de.....szépen kérlek. Muszáj megtenned! - igyekszik rávenni az angyalt, hogy segítő szándékkal okozzon neki sebesülést. HA sikerül meggyőznie Asaliaht, úgy arra kéri valami masszív tárgyat keressen a lakásban. Ötleteket ugyan nem ad, de a lánynak azonnal bevillanhat néhány dolog, ami szóba jöhet, mint pl. baseball ütő, egy darab tégla vagy klopfoló a konyhából. Hogy mivel repeszti meg újra a férfi csontját, teljesen a tollaslány döntésére van bízva. HA Asaliah megtalálja a megfelelő ütőalkalmatosságot és viszonylag késznek érzi magát a műveletre, a leviatán további instrukciókat ad.
-A térdem alatt tizenöt centire üss...negyven, negyvenöt fokos szögben oldalirányból.... - mondja, miközben ráharap a felgöngyölt törölköző sarokra. Készül rá, hogy ez kegyetlenül fog neki fájni, de valamit valamiért.
-Mehet??? Három...kettő......egy... - mély levegőt vesz - ...rajta!

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


High Line Park E83335a5009dbbd39bd38feebc51f9df
High Line Park 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Reagok :
60
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 5:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Alastor & Asaliah


N
ehéz ugyan a gondolatot kivitelezni, de más megoldást nem látok, a kerekes cucc nem megfelelő! Én leszek az erő, ha törik ha szakad, bár értem a férfi kétkedését, mégsem hagyom eltántorítani magam. Miután biztos fogást találok rajta, úgy elindulok vele a bejárat felé, majd fel a másodikra, ahol lakásom nyugalmában ketten lehetünk. A lépcsőfordulóban viszont muszáj megállnom egy kicsit, míg összeszedem az erőmet, hogy a maradék lépcsőn is felvihessem Alastort. Szegénykém így is félalélt állapotban van. Belépve a lakásba mihamarabb kényelembe helyezem saját ágyamon, hosszabb pillanatig magára hagyom, míg vizet és törölközőket veszek magamhoz, hogy kissé lemossam róla a megalvadt vért. A nedves érzésre megriad, így lágy hangon próbálom nyugtatni, csak ketten vagyunk jó helyen van és nem bántom! Hangomra úgy fest meg is nyugszik, így be tudom fejezni arca tisztogatását. A száraz törölközővel befejezve a műveletet egy apró kétely ötlik a fiú eszébe. Elgondolkozva pillantok rá, de gondolkozás nélkül mondom ki, hogy nem tartom az ellenségemnek. Komolyan is gondolom, azt is elmondom neki, hogy miért érzem ezt. Mintha ismerném régről. Bár csak egy érzés, de minél több időt töltök vele, annál erősebb. Vajon van valóság alapja? Jó lenne megtudni, engem nagyon is érdekel! A reggeli gondolata ismét előtérbe kerül, ám Alastor krákogása megakaszt a további szavakban. Ajkai között vér bugyog fel, riadt szemekkel figyelem ahogy odakapja tenyerét, majd vérét a ruhájába törli. Újfent nyugtatni próbál, de nekem a magasba szöknek szemöldökeim.
-Valóban jól vagy? Nekem nem úgy tűnik...-jegyzem meg csendesen ahogy kissé elengedem, a vizes törölközőért nyúlok hogy megtörölhessem a kezét. Nem tudom hogy honnan veszi, hogy ez a gyógyulásával jár, én eléggé szkeptikus vagyok az ügyben. Nem is mozdulok inkább mellőle, főleg mikor vissza passzolja a reggeli lehetőségét.
-Nincs semmi baj. Aludj nyugodtan, majd én vigyázok rád.-mosolygok rá miközben figyelem ahogy lehunyja szemeit. Ismét leteszem a törölközőt, mire a mozdulatsor végére érek, Alastor már csendesen szuszog az ágyamon. Elrévedve figyelem nyugodt, kisimult vonásait, apró késztetés kerít hatalmába, szeretnék vele pihenni és őrizni az álmát. Épp ezért mégsem mozdulok el mellőle, ahogy Alastor légzése mélyebbé válik, úgy leszek én is egyre nyugodtabb. Bár valóban nem tetszik az hogy az imént még vért köhögött fel, lazítok az ölelésen és kényelmesebb pózt próbálok magam is felvenni. Hozzá simulok, vigyázva nehogy fájdalmat okozzak gyógyuló testének, egy darabig csak arcának vonásait figyelem, majd mielőtt engem is magába rántana ez a különös békés hangulat, magunkra húzom a takarót. Vállának döntöm a fejem és lehunyom szemeimet. Soha nem engedem el a kezed! Visszhangzik fejemben kimondott mondatom, erre ocsúdok fel órákkal később. A nap már magasan jár, vigyázva bújok ki az alvó férfi mellől, nem akarom felzavarni, rendet teszek a szobában, majd összekapom magam, úgy döntök hogy míg alszik, legalább egy levest csinálok, talán ha felkel jól fog esni neki. Egyszerű zöldségleves ami percekkel később már a gázon fődögél, míg fel nem forr addig addig visszaülök a fiú mellé az ágyra egy régebbi könyvvel a kezemben. Annyira bele mélyedek az olvasásba hogy a leves illata rángat ki a valóságból. Bele főzöm a tésztát, majd elzárva lefedem az edényt és újfent a szobába vonulok. Visszatelepszem lakótársam mellé egy szabad párnát a hátam mögé támasztok és megint elnyelnek a sorok. Kissé megriadok ahogy megszólal, a könyv kicsúszik ujjaim közül hangosan puffanva a padlón köt ki.
-Ó! Szia. Igen, magam is úgy veszem észre, eljárt felettünk a nap.-pillantok ki én is az ablakon egy rövid időre, majd tekintetem vissza vezetem Alastorra.
-Hogy érzed magad?-nyújtom felé a kezem azzal a céllal hogy végig simíthassak az arcán.
-Jobb egy kicsit?-hangom aggódó ahogy feljebb ülök és elgondolkodva nézem vonásait. Vajon mennyi idő, míg teljesen felépül?

Zene: Mennyország tourist
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


High Line Park 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Reagok :
25
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 30, 2020 9:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Újra a ládán kívül
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
Kételkedéssel fogadja az angyal ötletét, mégis ad neki egy esélyt. Fél kézzel megkapaszkodik Asaliah nyakában, miközben testsúlya a nő hátára nehezedik. Könnyebb lenne a dolguk, ha legalább az egyik lábát használni tudná, a testtömege arányosan oszlana el, így kevesebb teher nehezedne a fiatal lányra. Két törött lábbal viszont nem sokat tud tenni, azon kívül hogy fogódzkodik. Lassan, biztosan haladnak a panel bejárata felé és hamar el is érik azt, de a neheze még csak ezután jön, fel kell jutniuk a második emeletre, lift híján pedig egyetlen lehetőség marad: a lépcső. Torzultan érzékeli a teret, tompák a hangok és a látása is kissé homályossá válik, mindez a zuhanás utóhatása. A fordulóban pár percre megállnak szusszanni, hogy az angyalnő erőt gyűjtsön a hátralévő méterekre. Alastor nem mondja ki, de jobban érezte magát odakint vízszintesben, most forog vele az egész tér és nehezére esik a koncentráció is. Nyilvánvaló, hogy komoly belső sérüléseket szerzett és egészen biztos, hogy egy kiadós agyrázkódást is a magáénak tudhat. Igyekszik éberen maradni, legalább addig, míg el nem érik őrangyala lakását. A következő percek kiesnek, már csak azt érzi, hogy a helyzete változik és függőlegesből vízszintbe kerül. Újra eszméletét veszi egy rövid időre, Asaliah gondoskodására pattannak ki újra a szemei, kicsit ijedten rándul össze a meleg vizes törölköző érintésére. Ssh! Csak én vagyok! Nincs semmi baj! Kellemes női hang inti nyugalomra. Démon vagyok. Egészen biztos az alvilág szülötte. Emeli szemei elé szurokszínű vértől mocskos kézfejét. Majd egy pillanat alatt fogan meg benne a gondolat, hogy a mellette fekvő lány, talán az ellenségének tekinti őt. Aggodalmának hangot ad, de az angyalnő gyorsan eloszlatja a kétségeit. Nem néz rá ellenségként és el is magyarázza, hogy miért. Ám ebből vajmi keveset fog fel. Vendéglátója felveti a reggeli gondolatát, de ő nem tud az evésre gondolni. Kellemetlen kaparást érez a torkában, meg is köszörüli kicsit, mire sötét vér szalad ki ajkai között. Tenyerét rögtön a szája elé emeli, majd a felköpött vért a ruhájába törli.
-Nyugi, a látszat ellenére jól vagyok. - mondja előjáróba, mielőtt a jelenetet látva Asaliah ismét megijed. Jól van, bizonygatja, de a nő már az előző "jól van"-nál sem igazán hitt neki.
-Úgy hiszem, ez a gyógyulásommal jár. - teszi hozzá elég nagy meggyőződéssel.
-Azt hiszem kihagyom a reggelit, ha nem haragszol. Inkább aludnék egy keveset. Nem bírok ébren maradni... - mondja elnyújtva a szavakat, a gondolatai végére már csukott szemmel fekszik és rövidesen álomba is szenderül.
Álmában újra éli a jelentet. Látja magát a panel tetején egyensúlyozni. Farkas szemet néz a húsz emeletnyi mélységgel, miközben kellemes, hűvös levegő veszi körül. Mély lélegzetet vesz, felkészül, kezeit kitárja oldalirányba és lassan előre dől, hogy átadja magát a repülés érzésének. De hiába vágyik a levegőbe. Várja, hogy szárnyai kitárulkozzanak, csak a gravitáció erejét érzi magán elhatalmasodni. Egyre gyorsabban, megállíthatatlanul közelít a beton felé és hiába állna ellent, a föld magával ragadja, majd durván becsapódik. Ekkor riad fel álmából. Halántékán gyöngyözik az izzadság, egész teste sajog a fájdalomtól és amikor kipillant az ablakon csak a sötétséget látja.
-Este van? - lepődik meg kicsit, olybá tűnik átaludta a napot.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


High Line Park E83335a5009dbbd39bd38feebc51f9df
High Line Park 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Reagok :
60
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 29, 2020 4:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Alastor & Asaliah


T
udom, hogy nem viccel, mégis engem jobban érdekel, hogy miért gondolta úgy, hogy ezt meg kell tennie. Legszívesebben csak ölelném és meg sem szólalnék. Az a hála amit érzek azért, mert újra velem van, ahhoz semmi sem érhet fel. Látom rajta, hogy mennyi fájdalom van benne, az ára annak, hogy vakon ugrott a mélységbe, meg sem hallgatva engem.
-Van értelme, de akkor is bődületes nagy hülyeséget csináltál.-sóhajtok mélyet majd reszketegen érintem arcát. Elmagyarázom hogy nem kell leugrani a magas házakról, hogy tudja angyal e vagy sem. Igazat ad nekem, de ez már nem teszi nem megtörténté azt, hogy láttam őt holtan.
-Én is azt hiszem, de örömmel venném, ha nem próbálnád ki még egyszer. Mi van akkor, ha nem vagyok ott veled? Bele sem merek gondolni!-rázom hevesen a fejem, majd igyekszem kitalálni hogyan is vihetném őt fel a lakásba. A szemközti háznál lévő kerekes szerkezetet figyelem egy ideig, de aztán rájövök, hogy a lépcsőkön nem egészséges a cincálása, így jobb híján saját testem lesz mindkettőnk mozgató rugója.
-Jó ötlet-e? Vagy inkább bízol-e bennem annyira, hogy meg tudom csinálni?!-nézek érdeklődőn szemeibe és miután átfogja a nyakamat megemelem és derekát illetve lábait tartva indulok meg a panel felé, hogy beügyeskedve magunkat az ajtón elinduljunk felfelé. Hiába beszélek, Alastor nem túlzottan kommunikatív. Fejével nekem dől, szemeit pedig lehunyja. Kimeríti a gyógyulás. Feltételezem magamban miközben az első emeleten pihenek egy rövidet. Itt azért szóban is megerősítést nyer a dolog, az emlékei nem tértek vissza a fejsérülést követően. Csalódottan fújom ki a levegőt, majd tovább indulok, hogy percekkel később végre beléphessek vele lakásom ajtaján. Nem gondolkozom sokat, saját szobámba viszem a fiút aki a jelek szerint, mintha szundikálna már. Mégis fennhangon közlöm vele, hogy hozok egy vizes ruhát, legalább kicsit arcát had törölhessem át. Elsietek a fürdőbe és vizet engedek lavórba, majd két törölközővel térek vissza szobámba. Alastor feje oldalra bukott idő közben, csendesen szuszog ágyamon. Óvatosan ülök le mellé, majd a kisebbik törölközőt bevizezve finoman törölgetni kezdem arcát, ám Ő riadtan ébred meg és próbál is azonnal mozdulni.
-Ssh! Csak én vagyok! Nincs semmi baj! Ne mozogj, pihenj!-szabad kezemmel arcát érintem és melegen mosolygok rá. Itt biztonságban van! Finoman törölgetem le róla megalvadt vérét, kiöblítve egyszer, majd még egyszer a törölközőt, végül a szárazzal is áttörlöm arca mindkét felét miután végeztem. Alastor újfent megszólal kezem pedig megakadt a következő mozdulatban. Magam mellé teszem a törölközőt és odébb csúsztatom a lavórt is. Felmászok a fiúhoz és mellé telepedve kényelmesen kinyújtom lábaimat. Közelebbi kezemmel ölelem át vállát és magamhoz húzom ha nem tiltakozik az érintés ellen.
-Nem érdekel, hogy démon vagy! Nem érdekel, hogy a véred milyen színű! Az ellenségemnek sosem lennék az őrangyala!-mondom ki halkan, de annál magabiztosabban. Szavaim határozottan csengenek miközben fejemet az övére hajtom.
-Tudod... bennem is van egy megmagyarázhatatlan érzés. Ugyan még csak most találkoztunk először, de... Olyasfajta nyugalmat érzek melletted, mintha már régről ismernélek. Sosem fogsz nekem ártani. Én sem neked!-duruzsolom hajába mondandómat és a korai óra ellenére én is kicsit elálmosodok. Talán nem a kanapén kellett volna éjszakázni. Karjaimmal átfogom a fiút és hagyok magunknak pár nyugodt percet. Észre sem veszem, hogy közben a nap egyre magasabban jár.
-Azt hiszem, ideje lenne annak a reggelinek. Most legalább nem tudsz elszökni.-köszörülöm meg végül torkomat és finoman elengedem vendégemet, azzal a célzattal, hogy a konyhába induljak, miközben kiviszem a lavórt és a törölközőket.

Zene: Mennyország tourist
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


High Line Park 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Reagok :
25
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 27, 2020 8:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Újra a ládán kívül
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
Egy megérzés. Egy belső sugallat. Egy őrült gondolat. Nevezhetné bárminek azt a hirtelen jött erőt, ami arra késztette ugorjon le a panel tetejéről. Bátor és vakmerő, már-már esztelen kísérlet arra, hogy megtudja, képes-e szárnyat bontani és repülni.
-Nem viccelek. - bizonygatja az őt pátyolgató, aggodalmas arcú nőnek. Alastor maga elé néz, majd lehunyja a szemét egy pillanatra, hogy mély levegőt vegyen és összeszedje gondolatait. Nehezére esik az összpontosítás, fájdalom járja át minden porcikáját és égető érzés, miközben kínzó lassúsággal indul be testében a gyógyulás folyamata. Szilánkosra porladt csontjai mágnesként vonzzák egymást és állnak össze lassan újra egy egésszé.
-Olyan, mintha a testem emlékezne arra, amire az elmém nem. - folytatja tekintetét újra az angyalnőre emelve, majd elhúzza a száját, összerezzen, és fogai közt egy elfojtott szisszenő hang szökik ki a benne tomboló fájdalom jeleként. A próbálkozás ára.
-Van ennek értelme? - kérdezi tanácstalanul. Nehéz egy egyszerű benyomást úgy körül írni, hogy a másik azt pontosan megértse. Asaliah egy másik lehetőséget említ, amit a leviatán elhamarkodott tetőről vetődése helyett tehetett volna, talán akkor nem töri össze magát és rémíti halálra újdonsült lakótársát sem.
-Igazad van, bölcsebb lett volna előbb megnéznem, vannak-e egyáltalán szárnyaim. - ismeri el, logikusabb lépés lett volna.
-Úgy érzem, nem ez volt az első alkalom. - fűzi a nő szavaihoz szintén suttogva. Nem érzett félelmet zuhanás közben és akkor sem kapta el pánik, mikor már vészesen közel került hozzá a beton és biztos volt, hogy az érkezése több, mint csúnya lesz. Bizonygatja, hogy jól van, de még maga sem hiszi el igazán.
-Azt hiszem nem tudok meghalni. - mondja félig biztosan. Ám hogy ezt határozottan állíthassa pár hajmeresztő mutatványt még produkálnia kéne, de egy időre eltekint az öngyilkos manőverektől, legalább addig míg teljesen fel nem épül. Asaliah ölelése szorosabbá válik, szavai pedig ígéretként hangoznak. Vigyázni fog rá, és segít emlékei visszaszerzésében. Nem tudja valóban lehet-e egy maga fajtának őrangyala, mivel sötét vére elárulja, nincs benne semmi mennyei, talán nem is érdemli meg, hogy egy angyal vigyázzon rá, neki mégis lett egy pártfogója. Asaliah lassan elengedi gondoskodásából és azon kezd tűnődni, hogyan vihenéi fel a sérült Alastort második emeleti otthonába. Egy tolókocsit hagynak árván a szomszédos panel bejárata előtt és egy fél pillanatig felmerül, talán hasznosíthatná azt a férfi mozgatására, ám gyors mérlegelés után hamar elveti ezt az opciót. Úgy dönt, inkább saját testét használja támasztéknak, úgy segíti lakása ajtajáig a szurokvérűt.
-Jó ötlet ez? - kérdezi a lánytól erős kételyek között, miközben visszapattintja helyére kifordult térdkalácsát. Szinte hallani a porcok ropogását, ahogy helyükre ugranak. Úgy tesz, ahogy a nő kéri. Feltápászkodik, már amennyire törött csontozata mozgása engedi, sértetlen karjával átfogja Asaliah nyakát és megtartja magát, míg a nő felhúzza őt a földről. Valami igen fura, groteszk látványt nyújthatnak így kívülről, ezért továbbra is sérült kutyaként láttatja magát remélve, hogy a közelben kóválygó néhány halandó egyed figyelme kevésbé vonódik rájuk. Alastorra rátör valami elmondhatatlan fáradtság, fejét a lánynak dönti, lehunyja szemeit. Mikor kérdést hall csak bólint vagy egy morgó hangjelzéssel adja az angyalnő tudtára, hogy érti őt. Félútnál megpihennek erőt gyűjtve a hátralevő méterekre.
-Nem. Semmi. - nyögi fáradtan a szavakat, fejét a falnak dönti, majd egy hosszabb perccel később tovább haladnak. Már egészen kába, mikor a puha matracra kerül. Szinte hihetetlen, hogy ez a törékeny nő, felcipelte őt idáig. Erőtlenül terül el Asaliah ágyán. Még fél füllel hallja, ahogy a nő neki beszél, és azt is érzékeli, ahogy távozik a szobából, ezután viszont feje oldalra csuklik és álomba szenderül. Asaliah csak néhány másodpercre lépett át a másik helyiségbe néhány dologért, de újra a küszöböt átlépve azzal szembesül, hogy vendége bealudt. A férfi épp csak megszunnyad, majd arra riad, hogy kellemes meleg és valami puha érinti arcát. Szemei azonnal kipattannak és ösztönösen ülne fel, de testében éles fájdalom villan át, amint erre kísérletet tesz. Fájó sebei fekve marasztalják. Gyorsan rájön, hogy nincs vész, csak az őrangyala tisztítja meg őt arcára száradt sötét színű vérétől.
-Démon vagyok...vagy valami afféle. - kerül előtérbe újra a tény, hogy vére sötét, akár a szurok, ami egyértelmű jel származására. Tisztán derengenek még előtte Asaliah szavai, angyalokról és démonokról, és a közöttük húzódó ellenséges viszonyról.
-Ha te angyal vagy....akkor az ellenséged vagyok... - mondja a logika mentén.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


High Line Park E83335a5009dbbd39bd38feebc51f9df
High Line Park 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Reagok :
60
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 27, 2020 6:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Alastor & Asaliah


S
oha nem éreztem még magam annyira elveszettnek, mint abban a pillanatban, mikor Alastor levetette magát a ház tetejéről. A pánik úgy uralkodott el rajtam, az adrenalin repítette testemet egészen a bejárati ajtóig, amit feltépve olyan látvánnyal szembesültem, mint eddigi életem során nem sűrűn, vagy egyáltalán nem. A férfi mellé rogyva ér a bús felismerés, hogy milyen gyorsan ragaszkodni kezdtem hozzá. Elvesztése mérhetetlen fájdalommal töltött el, arcomon valódi, érzelmekből indult sós könnyek futnak végig, miközben az élettelen testet ölelem ahogy kiszabadítom a biciklitárolóból. Ám ahogy levegő után kap úgy ül ki arcomra a döbbenet. Még egy ilyen pasit...
-Érezted? Nem történik nagy bajod? Ez most valami vicc akar lenni, mert akkor elég gyenge!-csippentem két ujjam közé az orr nyergemet és mélyet lélegzek mielőtt hisztériás rohamot kapnék, a sírás így is alig akar megszűnni és ezen Alastor ígérete sem igen javít. Kissé nehézkesen megy a beszéd, el-elcsuklik a hangom a sírással küzdve és ahogy a férfi mozdul, úgy mágnesként mozdulok vele én is. Míg csontjait pakolja helyre, ismét közlöm vele, hogy más utat is tudtam volna ajánlani, hogy megtudjuk van-e szárnya. Még fekete vére sem borzaszt el, nem tolom el magamtól, mint a leprásokat szokás, valamiért vonz, azt érzem, hogy itt kell lennem vele, nekem mellette biztonságos! De hogy miért gondolom mindezt egy vadidegenről? Egyszerűen fogalmam sincs, csak tudom, hogy ez a helyes!
-Mi a szárnyunkat nem úgy hívjuk elő, hogy leugrálunk a panelok tetejéről. Nekünk ez teljesen természetesen megy, csak akarnunk kell és megjelennek.-bár prezentálni nem tudom sajnos, de így tudom körül írni a dolgot nagyjából. Közelebb bújok Alastorhoz és sírós hangon kérem, hogy legközelebb mondja el pontosan, hogy mit tervez. A fiú szerencsére rábólint, így kissé megnyugszom, de épp csak egy pillanatra, mert aztán hamarosan ismét hatalmába kerít a keserűség. Ha még egy ilyen hajmeresztő mutatványt csinál akkor magam teszem hűvösre. De most minimum hetekig tartó házfogságra ítélem, csak jussunk fel a lakásba. Ám csakhamar ismét átszakad a könnygát, zokogva mondom el lakótársamnak, hogy mit éltem át míg ő ezt a hülyeséget kivitelezte, kezdve azzal, hogy nem értem Őt el hiába nyúltam utána és az sem kizárt, hogy totális önvádba taszítottam magam.
-Látom,... de hogy rendben? Inkább rendesen... összetörve!-szívom be élesen a levegőt és megingatom a fejem finoman.
-Meghaltál... Fel tudod ezt fogni? Itt hagytál! Csak mert kísérletezni támadt kedved.-suttogom s épp csak hallani lehet, a férfinek az a szerencséje, hogy közvetlen füle mellett sutyorgom a szavaimat. Fennhangon kimondani éppolyan rossz dolog, mint hogy nem rég megtörtént. Kérdésére az én ajkam is mosolyba fordul át, bár könnyáztatta arcommal igazán groteszk képet fest így. Finoman szorítok az ölelésemen kezdésnek.
-Megígérem neked..., hogy mindig... az Őrangyalod... leszek!-szipogok halkan és szám finoman érinti arcát egy puszi erejéig. Még pár hosszabb pillanatig karjaim közt tartom Őt s úgy tűnhet tényleg nem akarom elengedni, hülye is lennék ezek után, ám ekkor nyílik egy közeli ház ajtaja, egy férfi gurulós szerkezetet tol ki rajta. Oldalra döntött buksival figyelem a dolgot, majd visszalép a házba.
-Ez az! Azzal ott fel tudlak vinni a lakásba. Hacsak nem akarsz a hátamon utazni.-mutatok a négykerekűre az út túloldalán. Lassan elengedem, majd feltápászkodom, vérétől ragacsos nadrágomban sietek át az úton, hogy megszerezzem a kocsit, ám odaérve elgondolkodom egy pillanatra, rendben van ha lépcsősorig feljutunk a babakocsi feljárón, de... a panelen belül a lift nem működik. Gondolkodóba esek, végül megrázom a fejem és egy legyintéssel mégis ott hagyom a kerekek segítségét, gyalogosan térek vissza a fiúhoz.
-Esélytelen, jobban belegondolva, hagyatkozzunk inkább rám. Gyere, kapaszkodj a vállamba!-guggolok le elé, majd felé nyújtom kezeimet, hogy ha belekapaszkodik Alastor a vállaimba akkor ráfoghassak a karjára, míg felállok az ő súlyával együtt, nyilván nem fog tudni saját lábára állni, így csak abban reménykedem, hogy nem esünk vissza arccal a földnek. Megfeszítem egész testem ahogy mindkettőnket felhúzom, majd derekára fogok egyik kezemmel, míg másik karomat lábai alá kulcsolom.
-Ne engedj el, rendben?-szusszanok meg egy pillanatra súlya alatt, mégis csak egy meglett férfi, én pedig csak egy bukott vagyok, de nem érdekel, mert segíteni akarok Neki. Lassan indulok meg a lépcsők felé, hogy elérjük a főbejáratot, derekát tartó kezemmel nyúlok a kilincsért, majd ügyeskedve kinyitom az ajtót és belépek vele a tömbbe. Mielőtt megindulnék a lépcsőházban felfelé, még igazítok egyet a fogásomon.
-Nem fáj ahol tartalak?-kérdezek rá aggódva, kissé szaporábban véve a levegőt a plusz súly miatt. Ha a válasz nemleges akkor elindulok felfelé, karjaimban tartva őt, ha pedig jelzi, hogy kényelmetlen a dolog, akkor igyekszem máshogy helyezni karjaimat, hogy jobb legyen. Az első emeleti lakásoknál mégis csak megállok egy pillanatra, hátamat a falnak támasztom és pihegek egy keveset.
-Bízom benne, hogy elmaradnak a hajmeresztő ötleteid. Bár... csak egy kérdés... Esetleg volt értelme annak, hogy beverted a fejedet is? Visszakúszó emlékek... valami?-pillantok szemeibe és megnedvesítem ajkaimat, majd a következő percben el lököm magam a faltól, hogy célba vegyem a következő lépcsősort. Pár hosszabb perc után magam mögött hagyom az utolsó lépcsőfokot is, lakásomba ugyanúgy nyitok be, mint a panelba, majd oldalra fordulva sasszézok be a kis ajtón, hogy aztán egy laza lábmozdulattal lökjem be magunk mögött a fát. Lerúgom cipőimet és tovább haladok saját szobám felé a nagy franciaágy közepére fektetem Alastort és egy rövidebb időre én is az ágy szélére ülök. Átmozgatom karjaimat kissé, majd tekintetét rabul ejtve tenyerem simítom finoman az arcára.
-Hozok egy vizes rongyot, mindjárt jövök.-hangom lágyan csendül a lakás csendjében, szinte úszik köztünk a levegőben ahogy előre hajolva megtámaszkodom és homlokon csókolom a fiút. Felállva a fürdőbe lépek, majd a lavórba langyos vizet engedek és egy kisebb törölközővel meg egy nagyobbal térek vissza a szobámba. A kisebbet a vízbe mártom és kicsavarva kissé Alastor arcához közelítem, azzal a céllal, hogy rászáradt vérétől szabadítsam meg. Ha nem állít meg, úgy finom, gondoskodó mozdulatokkal húzom végig arcán a nedves pamutot, többször kiöblítve, míg vérétől megtisztítom arcát. Eztán a nagyobb anyaggal szárazra is törlöm.

Zene: Mennyország tourist
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


High Line Park 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Reagok :
25
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 9:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Újra a ládán kívül
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
Kétségtelenül a legőrültebb módját választotta annak, hogy megbizonyosodjon angyali volta meglétéről vagy annak hiányáról. Asaliah fel sem fogja igazán, olyan gyorsan történik minden. Alastor épp csak a paneltető széléhez lép, elhangzik néhány balsejtelemű mondat, majd a következő pillanatban sebesen zuhan a föld felé. Szárnyak híján viszont gyorsan világossá válik, hogy kísérletének csúnya vége lesz. Amint bevágódik a betonba, hamar eléri a halál. De holt állapota nem tart sokáig. Tüdeje mélyen fogadja magába az életető levegőt, amint nyakából kikerül a vas, azonnal visszatér az élők közé. Felületi sebei, horzsolásai szinte azonnal begyógyulnak, súlyosabb sebesülései viszont lassan alig észrevehetően lépnek a gyógyulás útjára. Hangos reccsenéssel teszi helyre kiakadt állkapcsát és rejti el öltözetén keresztül kiálló bordáit bőre alá. Rutinos mozdulattal teszi mindazt, bár nem emlékszik, nyilvánvalóan nem ez az első eset, hogy efféle történik vele. Halhatatlan és bolond. Hangzik el a lány remegő ajkai közül. Alastor felfigyel vére szokatlan színére, majd felderengenek benne Asaliah szavai. Szurokszínű vére démon származást sejtet.
-Valahogy éreztem. Nem történik nagy bajom, ha leugrom. - vallja be, hogy csupán egy megérzésre hagyatkozott. A férfi a lány könnyáztatta arcát figyeli, látja mit okozott vakmerő tette, így ígéretet tesz többé nem veti le magát magas házak tetejéről még annak tudatában sem, hogy halhatatlan. Az angyalnő  remegő hangon, szaggatottan fűzve egymás utána szavait ismétli meg, amit odafent próbált a leviatán tudtára adni, ugrás nélkül is kideríthette volna, az égből származik-e vagy sem.
-Milyen másik módszer? - tudakolja lábai helyreugrasztása közben. Asaliah fejét az övének dönti, és úgy kéri legközelebb ossza meg terveit, mielőtt cselekedne. Alastor egy bólintással felel, hiszen saját bőrén érzi most döntése cseppet sem kellemes következményeit. Ha várt volna néhány percet, most nem kínozná egész testében sajgó érzés, ami napokig eltarthat. Asaliah tovább ostorozza magát a fent történtek miatt. Kezét nyújtotta a férfi után, de hiába, ruhája végét sem érte el, olyan hirtelen történt az egész. Talán, ha megvannak még a szárnyai utána ugorhatott volna, és zuhanás közben elkaphatta volna, mielőtt a kemény talajzatra ér, de ennek hiányában esélye sem volt megakadályozni mindezt. Alastor semmit nem tud az angyalokról, a bukottakról pedig még kevesebbet, de látja vendéglátóját eléggé megviselték az események. A lány a nyakába borulva zokog.
-Jól van. Látod, rendben vagyok... - próbálja megnyugtatni az őt ölelgető nőt. Enyhe túlzással, hiszen a rendestől még elég távol áll. Megpróbálja megmozdítani a lábát, de az mozdulatlan marad. Azonnal látja, hogy egyhamar nem áll rájuk. Szilánkosra tört csontjainak kell néhány nap, mire maradéktalanul meggyógyul.
-Szóval...most ez azt jelenti, hogy az őrangyalom leszel? - kérdez vissza az utolsó elhangzott mondatára és egy halvány mosolyt megereszt felé. Közben az egyik szemközti panel bejáratán kitolnak egy négykerekű kocsit, ami dobozok és hasonló tárgyak mozgatására alkalmasak. A férfi a lépcső mellett hagyja az eszközt, majd hosszabb időre eltűnik az ajtó mögött. Ha az angyalnő kiszúrja, azonnal észreveheti benne a lehetőséget. Megoldást arra, hogyan vigye el a sérült Alastort a járdaszélről.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


High Line Park E83335a5009dbbd39bd38feebc51f9df
High Line Park 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Reagok :
60
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 13, 2020 3:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Alastor & Asaliah


K
éptelen vagyok elhinni, hogy megteszi, elrugaszkodik a peremről és a mélybe veti magát. Esélyem sincs utána nyúlni, már csak sikolyom repül utána a széllel. Még mielőtt a földbe csapódna, tépem fel a tető ajtót, és indulok meg lefelé a lépcsőházban, ám a bejárati ajtón kivágódva borzalmas látvány fogad. Alastor teste lehetetlen módon kicsavarodva, körülötte hatalmas vértócsa, a nyakából pedig egy vasdarab áll ki. Reszkető lábakkal lépek az élettelen test mellé, összecsuklanak a lábaim ahogy üveges szemébe tekintek, a vasból kihúzva ölembe vonom és arcát simogatva zokogok fel szívet tépően. Hogyan ragaszkodhatunk ilyen gyorsan bárkihez is? A mellettünk elhaladó nőnek hangja el sem éri a tudatomat, bár biztosra veszem ha érteném mit mond akkor iszonyatosan haragos lennék. Pillanatokon belül a fiú teste ismét levegőhöz jut én pedig nem jutok szavakhoz ahogy a könny fátylon át észlelem, hogy szemeinek csillogása visszatér.
-A-Ala-stor?-suttogom remegő hangon miközben továbbra is simogatom az arcát. Épen maradt kezével helyére illeszti állkapcsát, a mozdulatra lehunyom szemeimet így kövér könnycseppjeim pottyannak a férfi arcára.
-Halhatatlan és bolond!-tekintek rá zavartan, vállaimat még mindig a feltörő sírás rázza, pedig igyekszem visszafogni magam. Ám egy elhaló mosoly mégis végig suhan ajkaimon. Nem ment el végleg! Figyelmemet felhívja egy olyan lényeges dologra, amit a sokktól és az elvesztése miatt érzett fájdalomtól én észre sem vettem. "Az hiszem démon vagyok...vagy afféle." Próbálok ráfókuszálni a kezére ekkor már én is látom azt amit képtelen vagyok elhinni...
-Mi? Nem, lehetetlen!-és újra könny szökik szemeimbe, képtelen vagyok elhinni, hogy az lenne. Pedig fekete vére a tanú rá, hogy van benne valami démoni. Mégsem lököm el magamtól, elborzadva pillantok rajta ismét végig ahogy Ő is önmagán. Ahogy feltámaszkodik, szinte azonnal mozdulok vele én is.
-Várj, had segítsek!-kérem fehéredő arccal, ha más nem, legalább megtámasztom, így háta mögé csúszok és adok neki biztos pontot ezzel. Alastor rutinosan teszi helyre csontjait, mintha mindig is ezt csinálta volna, valamikor régebben. Túl precízen dolgozik, hogy ne legyen tapasztalata ebben! A felszíni sérülések szinte azonnal regenerálódnak rajta, hitetlenkedve érintem újra az arcát, amin már csupán rászáradt vére ad információt arról, hogy megsérült.
-Ez lehetetlen!-suttogom fakó hangon, technikai képtelenség ilyen gyorsan gyógyulni. Végül a férfi rám pillant, azonnal bocsánatot kér, de jelenleg nem tudom mit kezdjek a helyzettel. Újból legörbül a szám, ajkam megremeg és könnyesedő szemmel rázom a fejem.
-Mégis... mit gondoltál? Honnan jött... honnan jött ez az ötlet... leugrani... egy panel... tetejéről... Alastor, neked teljesen.... elmentek otthonról? Máshogy is... más mód is van... arra, hogy megtudd... angyal vagy-e.-hangom többször csuklik el ahogy igyekszem visszanyelni a könnyeimet több kevesebb sikerrel. Ígérete csak megfeszíti a testem, elkomorul könnyáztatta arcom és úgy pillantok rá.
-Jobban örülnék, ha az ilyen... agyament ötleteidet... előbb szóban közölnéd...-közlöm hüppögve, miközben fejemet az övének döntöm.
-Nem tudtalak... esélyem sem volt... én... nem értelek el!-sírom el magam és nyakába fúrom arcomat.
-Soha... soha többé nem engedem el a kezed!-ölelem át a vállát, már csak azt kellene kitalálni, hogyan viszem vissza a lakásba. Mert egyenlőre ez a legnagyobb gondunk most.

Zene: Mennyország tourist
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


High Line Park 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Reagok :
25
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 09, 2020 6:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Újra a ládán kívül
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
A tető peremén állva néz farkas szemet a mélységgel, míg elejtett fél mondatával adja Asaliah tudtára, ő most leugrik kicsit. Kíváncsiságtól hajtva lép a tetőszélre. Nincs belső hang, ami figyelmeztetné, hogy ostobaságot készül elkövetni és azt a hangot is csak később hallja meg, ami ugrásától tántorítaná és nevét visítja. Egy laza mozdulattal löki el magát a betonkorlátról és kitárt karokkal veti le magát a paneltömb tetejéről. A lány ijedten kiált utána és próbálna fogást találni a férfin, mégsem képes megragadni pólóját, hogy megfékezze őrültségében. Alastor félúton jár lefelé, amikor átértékeli a helyzetét és rájön, talán ez kicsit elhamarkodott döntés volt. Talán szerencsésebb lett volna még a tetőn kipróbálni nyílnak-e szárnyak a hátából vagy sem, nem pedig ugrás közben. De most már mindegy. Gyorsan elér a tudatáig fájdalmas lesz így a földre érkezés, és nem is kell sokáig várnia arra, hogy bőrén tapasztalja, milyen a landolás húsz emelet magasból. Kis túlzással mindenét eltöri, ráadásul még egy rozsdarágta bringatárolóból kiált vasdarab is a nyakába áll, ami pillanatokkal ezután történő halálát okozza. Nem dereng fel élete filmként utolsó másodperceiben, csak eltompul a látása és hallása, egyedül hörgő hangját érzékeli tisztán, ahol levegőért kap, majd sötétség telepedik rá az ég felé bámulva. Hosszú percekkel később Asaliah is leér a betonépület tetejéről és kisebb sokként éri vendége aszfaltra kenődött élettelen teste. Bár sejthetett valami hasonló végkimenetelt, mikor Alastor lendületet véve rugaszkodott el az épület magaslatáról. Ennek nem lesz jó vége. Könnyek között guggol le a férfi teste mellé és egyre hangosabb zokogásra a környéken élők is felfigyelnek. Kíváncsi tekinteteket vonz sírása, de ők nem látnak mást mint egy nagyon szomorú lányt, aki döglött kutyáját ölelgeti a járdaszélen.
-Szegény kutya. - halad el mellettük egy fiatal nő a gyermekével. Alastor illúziómágiája abban a percben működésbe lépett, hogy Asaliah kihúzta nyakából a húsában éktelenkedő fémdarabot és észrevétlenül tért vissza az életbe. Üveges homályos tekintete újra barnásba fordul, majd egy mély lélegzettel rándul a teste, amint tüdeje újra légzésre mozog. Szóra nyílna a szája, de kiakadt állkapcsa meggátolja beszédében. Épen maradt kezét nyújtja szája irányába és mozdítja vissza azt a helyére.
-Azt hiszem halhatatlan vagyok. - mondja ki nehézkesen a nyilvánvalót. Abban már bizonyos, hogy az angyalt és a nefilimet kizárhatja a sorból, de amint szurokszínű, vértől mocskos tenyerére tekint, majd a test körül szétfolyt vért látva a bukottságát is végleg elvetheti.
-Az hiszem démon vagyok...vagy afféle. - hívja fel a figyelmét fekete színű vérére.
-Oh, egek! - vezeti tovább tekintetét kifordult csípöjére és rendellenesen tartott lábaira. Erőlködve támaszkodik fel, előbb a vállát reccsenti helyre, majd lábait pakolja helyre, nehogy rosszul forrjanak össze csontjai. Fogait összeszorítva, nagy fájdalmakkal küzdve helyezi magát pozícióba. Kisebb arcát ért sérülései szinte azonnal beforrnak és csak a bőrére száradt sötét vére marad.
-Nézd de gyorsan gyógyulok. - követi figyelemmel elszíni sebesüléseinek eltűnését, ám a mélyebb vágásoknak és a csonttöréseknek jóval több idő kell. Így meg sem kísérel felállni a betonról. Aztán észreveszi az angyalnő kisírt szemeit és döbbent tekintetét.
-Ne haragudj rám, nem akartalak megijeszteni. - kér elnézést a nőtől, akit még a vak is látná mennyire megrendített ez az eset.
-Ígérem nem ugrok le többet sehonnan. - fűzi hozzá, amolyan megnyugtatásként, bár ez aligha mulasztja el a lány zaklatottságát.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


High Line Park E83335a5009dbbd39bd38feebc51f9df
High Line Park 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Reagok :
60
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 08, 2020 9:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Alastor & Asaliah


H
amar elrohan felettünk az éjszaka, Alastor vállának dőlve el is nyom az álom, annál pedig még furcsább, hogy róla... Jobban mondva rólunk álmodok. Pedig alig ismerem, mégis "bűnös" gondolatokat ébreszt bennem, elmém játszik velem és kedves dolgokról mutat nekem képet. Ám mikor magamhoz térek, felébredve már egyedül találom magam, Kóbor Kandúromnak hűlt helye. Szerencsére hamar rájövök, hogy most nem házon kívül van, csupán a fürdőszobában, így percek kérdése, hogy kifigyeljem beléphetek-e hozzá. Szóhoz sem jutok az ámulattól hirtelen, ahogy felém fordulva új kinézetét tekinthetem meg. Haja felnyírva, arcszőrzet nulla... Igazi sármos férfi került a mosdómba. Hamar elé sétálok és kezeim közé fogom arcát, kérdésére mosolyogva ingatom a fejemet.
-Nem tűnsz másnak annyira, csupán kaptam egy valódi...-nem is fejezem be szóban a mondatot, ajkára hajolva finom puszit nyomok. Egyszerűen tudnom kellett, hogy csalatkoztam álmomban, vagy voltaképp teljes lefestést kaptam a férfiről. Nos, valóban nem kaptam zsákba macskát, így elszakadva tőle a seprűért és a lapátért lépek, hogy feltakarítsam a szanaszét leledző szőrmeállományt. Közben rákérdezek a reggelire is, ám arra választ nem kapok. Alastor szavaira kapom fel a fejem, de már nyúl is a kezemért, így a munka szó szerint kicsúszik az ujjaim közül.
-Hová megyünk? Nem várhat még egy kicsit? Alig kelt fel a nap.-pillogok rá nagy szemekkel ahogy felfelé indulunk a tömbházban. Mit akar ott egyáltalán? De a férfi túl izgatott, így, hogy ne legyek mögötte győzedelmi zászló aki lobog a szélben, inkább felveszem ritmusát és a panel tetejére együtt lépünk ki. Alastor egészen a tető széléig sétál, én pedig csendben követem. Az ég alja lassan világosodik, a férfi a távolba mereng s én nem zavarom meg az ábrándozásban. Ám mikor felém fordul, szinte azonnal viszonzom a pillantását, egyébként is elég vonzónak tartom, így éppen csak észlelem ahogy elengedi végül a kezem.
-Igen azt mondtam. A halandóságot zártuk ki egyedül.-suttogom halkan, ahogy áthajol a korlát felett, ám következő mondatával már a beton tetején egyensúlyoz, hátra is lépek egyet ijedtemben.
-Igen magas, de mit művelsz?-kérdezek rá elsápadva és bennem van, hogy azonnal leparancsolom onnan, csak hát...
-Nem! Nem, van erre másik módszer is, elmagyarázom csak neeee...-mondandóm sikításba torkollik ahogy Alastor elrugaszkodik a tetőről. Esélyem sincsen utána nyúlni, pedig rögtön ugrok a korláthoz, ám még pólója szélét sem sikerült ujjaim közé kaparintani.
-ALASTOOOR!-tébolyultan üvöltöm a nevét és szerintem bennem előbb tudatosul, hogy nincs angyali énje, mint benne. Szélsebesen fordulok meg és rohanok a tetőajtó felé. Ezt biztosan nem éli túl... Hogy lehet ilyen hülye! A lépcsőházba érve a fordulókat van ahol átugrom, hogy mielőbb leérjek a földszintre, szinte látom magam előtt ahogy az aszfaltba csattan... Percekkel később érem el a bejárati ajtót és tépem fel, de épp csak kilépek rajta néma sikolyra nyílik a szám ahogy meglátom Alastor betonba és a biciklitárolóba csapódott testét.
-Nem... Nem, nem...-hitetlenkedve rázom a fejem és kapom kezeimet a szám elé, megbicsaklik a lábam egy pillanatra, de valahogy lesétálok hozzá. Mellette rogyok térdre, nem jutok szavakhoz, vérének színe felett szinte elsiklok ahogy remegő kézzel nyúlok arca felé, hogy üveges tekintetét tenyeremmel eltakarjam. Bőrének melege miatt jajjdul fel lényem, nincsen húsz perce, hogy arcát érintettem. Közelebb csúszom hozzá, térdemen a nadrág anyaga szétfolyt vérét issza be. Megremeg a szám és ahogy a groteszk alakban kicsavarodott teste fölé hajolok, hogy megemelve kiszabadítsam nyakát a vasból ami átszúrta, az égre pillantva üvöltöm el magam és ahogy feje alá csúsztatom a lábamat és ölemben helyezem látszólag végső kényelembe, könnyeim elerednek és végig folynak arcomon. Testemet csendes zokogás rázza ahogy Alastor arcát simogatom, képtelen vagyok felfogni, honnan jöhetett neki ez a képtelen ötlet, hogy így bizonyosodjon meg róla, hogy angyal, vagy sem. Járókelők érkeznek arra, többen az ablakukból tekintgetnek kifelé, de szinte fel sem fogom a hangokat körülöttem. Tudom, hogy tennem kellene valamit, ám ez most számomra is olyan hirtelen jött, képtelen vagyok gondolkodni. Miért kellett ezt megélnem? Egyáltalán miért ragaszkodom ennyire hozzá, már most? Fáj az elvesztése! Sírok egy lény miatt, akiről semmit sem tudok... Nem tudom tovább visszafogni magam, zokogásom egyre hangosabbá válik, könnyeim folyamatosan záporoznak, Feljebb emelve a férfit nyomom homlokom az övének és fogadom meg, hogy ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy hallgattam a belső hangra, miszerint nekem segítenem kell. Ez még mindig fájdalmas... Alastort akarom!

Zene: Mennyország tourist
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


High Line Park 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Reagok :
25
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 08, 2020 4:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Újra a ládán kívül
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
A kanapén ülve éri az álom. Hirtelen és váratlanul. Csak egy pillanatra hunyja le a szemeit és mire újra felnéz órák telnek el közben, már hajnalodik. Nem fogja a hely, így óvatosan kell fel a bútordarabról, fel ne költse mellette alvó vendéglátóját. Néhány perccel később a fürdőben köt ki, saját magát szemlélve a falon lógó tükröződő felületbe. Még rövid ideig fura álma jár gondolatai között, ám hamar egészen más ötlik a fejébe. Ismét a lány szavaira gondol és azt találgatja, miféle szerzet. Miközben szakállát nyírja egy merész ötlet ébred benne, mire teljesen le vágja az arcára nőtt bozontot el is határozza magát. Tesz egy próbát. Arcszőrzete után a haját is az olló gondozásába veszi. Éppen végez, mikor Asaliah lép be a tisztálkodó helyiség ajtaján és mély döbbenettel fogadja szőrtelen új külsejét.
-Igen, én vagyok. - söpri át ujjaival frissen nyírt fejét, majd a vállára hullott hajszálakat is.
-Gondoltam, megszabadulok a csavargó stílustól. - mosolyogja meg hátrahagyott szedett-vedett küllemét. Bár futó pillantást vetve a tükörben megállapítja, a szakáll dobott rá néhány plusz évet.
-Nagyon másnak tűnök? - kérdezi, miközben a nő puha kezei simulnak arca két oldalára. Az angyalnő érdeklődő pillantással fúrja kékes tekintetét a férfi arcába, majd puha ajkait az övének érinti. Egy pillanat az egész. Asaliah felsóhajt, majd seprűt ragad és segít a fürdő rendbe tételében. A lány épp csak belekezd a söprögetésbe, de gondolatai már a reggeli körül forognak.
-Gyere velem. - fogja meg olyan hirtelen az angyalnő kezét, hogy talán még a lapát is kifordul belőle.
-Mutatni akarok valamit. Vagyis, ki akarok valamit próbálni, szeretném ha látnád. - mondja izgatottan a nő lakását elhagyva, a tető felé vezető lépcsőn felfelé haladva. Hamar a húsz emelet magas panel tetejére érnek. Alastor megáll a tető szélénél és a távolba mereng. Az ég alja már egész világos, hamarosan a nap is feltűnik.
-De szép. - motyogja halkan, idejét sem tudja mikor látott ilyet utoljára. A láda éveiből csak a komor szürkés félhomályra emlékezhet. Mielőtt a lány azt gondolná, hogy azért cipelte fel őt a tetőre, hogy együtt nézzék a napfelkeltét, egy halvány mosollyal fordul felé, majd engedi kicsusszanni Asaliah kezét ujjai közül.
-Azt mondtad, lehetek angyal....démon...vagy félvéreik. - idézi fel beszélgetésük egy részletét a tegnap estéből. Alastor áthajol a betonkorlát felett és tekintete a mélységet figyeli.
-Ez elég magas. - jegyzi meg és már a korlát peremén áll. Egy pillanatra sem járja át a félelem, pedig egy húsz emelet magas háztömb szélén egyensúlyoz. Valahol érzi, hogy nem történhet komoly baja.
-Ha angyal vagyok, akkor vannak szárnyaim...akkor tudok repülni. - gondolja végig hangosan, amiből tisztán lejöhet, mire is készül. Le akar ugrani a panel tetejéről, ami határozottan nem tűnik valami okos gondolatnak. Hiszen, ha nem angyal, vagy nincs szárnya, akkor a gravitáció csúnyán legyűri. Ennek ellenére mégis tesz egy próbát. Vesz egy mély levegőt, kezeit oldalra nyújtja, miközben fejét lassan az égre emeli. Szemeit lehunyja egy újabb nagyobb lélegzetvétellel kísérve, aztán elrugaszkodik. Mintha a mélység nyúlna érte, megállíthatatlanul zuhan lefelé. Félúton, a tizedik emelet környékén fogja el az érzés, hogy gond lehet. Már ki kellett volna nyílnia a szárnyainak. De hiába pillant hátra a válla felett, nem állnak ki tollas kinövések a hátából, amik arra hivatottak, hogy a levegőben tartsák őt. Egyre közelebbinek látja a talajt, emiatt némi aggodalom fogja el. Megfékezhetetlenül közeledik a föld felé, sehol egy kapaszkodó, ami lelassítaná. Az ötödik emeletnél világossá válik, hogy ezt rendesen benézte és lélekben felkészül, hogy elég fájó lesz számára a landolás. Főleg, hogy az érkezése helye egy rozsdás biciklitároló. Rájön, hogy bármi is ő, nem lehet angyal sem angyali félvér, hiszen veszélyhelyzet esetén már megmutatkoztak volna tollas szárnyai. Hatalmasat csattan, ahogy becsapódik a fejét a betonba üti, nyakát a vastarolóból kiálló rúd nyársalja át. Lábai és dereka rendellenesen tekerednek ki hangos reccsenéssel kísérve, ahogy válla és az egy egyik karja is kicsavarodva törik el. Bordái sem ússzák meg épen, valamennyi oldalcsontja reped vagy törés éri. Sötét szurokszínű vér árad a testéből, miközben hörögve kap levegő után. Néhány nehéz lélegzetvétel után teste megadja magát és üveges szemmel néz az égbolt felé.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 37 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 31 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6