Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Petyerburgszkoje metro, Szentpétervár, RUS •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Petyerburgszkoje metro, Szentpétervár, RUS VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 25, 2021 7:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 13, 2021 3:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Pétervári kaland
Mephisto, Anastasia, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Elégedett mosoly szélesedik kedvesem arcán, amint átlépem vendégházunk küszöbét és csatlakozok hozzá kinti időtöltésébe. Addig bosszant azzal a buta halandó játékkal, míg le nem hajolok, hogy magam is gyúrjak egy hógömböt, hogy jól megdobhassam vele. Már úgy néz ki eltalálom, ám ekkor feltámad a szél mágiája révén és lövedékem célt téveszt. Ez így nem fair. Megjegyzésem azonnal pimasz kérdésre sarkallja. "Elhangzott valahol, hogy nem használunk mágiát?"
-És az, hogy lehet? - kérdek vissza oldalra döntött fejjel.
-Halandó játék, adja magát, hogy a szabályok is emberiek. - tárom szét a karomat, majd egy vastag törzsű fát használok golyófogó menedéknek. A második lövés talán célt érne, de egy gyanútlan kölyök érkezik a tűzvonalba és be is nyel egy csinos kis találtot, ami rögtön le is taglózza, arccal a hóban köt ki. Szerencsétlen nyomoronc. Figyelem ez elterült testet. Súlyosan veszek egy mély lélegzetet, majd lassan kifújom és előjövök a törzs takarásából. A kölyök gyorsan rendbe vágja magát és hamar kiderül, hogy engem keres és egy életbe vágóan fontos üzenete van a számomra. Érdekes, gondolom magamban, miközben egy pillanatra összetalálkozik tekintetünk bizalmasommal. Az üzenet egyértelmű, mennünk kell. Adok még bizalmasomnak pár percet, míg visszarohan a házba, hogy szobánkból elhozza a holmijait. Mint a villám olyan gyorsan tér vissza hozzám, immáron indulásra készen.
-Akkor induljunk, nem késlekedhetünk. - mondom határozottan, majd az Igor névre hallgató siheder elindul, mi pedig szorosan a nyomában haladva követjük őt. Úgy hiszem lenne rövidebb út is a metró állomásig, ahol bajba jutott kapitányom tartózkodik, de a taknyos elővigyázatosságból kanyarokkal hosszítja utunkat. Mikor rákérdezek, miért kanyargózunk az időt pocsékolva? csak annyi rá a felelet, hogy a kapitány úr kérte ezt! Hát rendben, legyen így. Közben Belphegor felé fordulok, mikor Mephisto nevét emlegeti, de csak a fejem rázom kérdésére.
-Nem, nem ő került bajba, hanem az egyik kapitánytársa. Belthazor. Vele még nem találkoztál, de az ő légiójának állomáshelyén készülnek Régiónk fegyverei. - pillantok a démonnő tulajdonában lévő csavart pengéjű tőrre, amit tőlem kapott a mellettem töltött első évezred után.
-Köztük a te tőröd is onnan való. - teszem hozzá, azt nem tudnám megmondani melyik kovácsmester munkája, de az biztos, hogy időtlen, minőségi darab. Hosszú percek telnek el, nem is figyelem az időt, mire a sikátornegyedet magunk mögött hagyva a metró bejáratához érünk. A környék néptelen és csendes, ez nem feltétlen jó előjel.
-Merre van a kapitány? - fordulok a fiú felé, aki kezét maga elé emelve az alagút sötétjébe mutat.
-Mutasd meg hol vannak pontosan. - mondom a fiúnak, de az csak a fejét rázza, ő oda be nem megy még egyszer. Értetlenül nézek rá, mire hátrálni kezd, majd hirtelen elszelel. Kis nyavalyás. Morgolódom, majd tekintetem a távolba emelem, két alakot látok közeledni felénk, aztán jobban megnézve veszem észre, hogy legalább öten vannak. Ahogy minden lépésükkel fogy köztünk a távolság, vonásaik egyre jobban kirajzolódnak és egyikükben frissen szabadult démonkapitányomat ismerem fel.
-Mephitso. - ejtem ki a nevét egy halvány mosollyal, majd úgy döntök bevárom őket. Mikor ideér a díszes kis társaság egy gyors köszöntést és egy rövid diskurzust követően úgy határozunk, hogy együtt megyünk be az alagútba. Petroleumlámpások nyúlnak, kerülve a mágiahasználatot, majd igyekvő léptekkel indulunk meg a sötét járat felé...

zene: nincs || üzenet: köszönöm a játékot ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 29, 2021 3:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Belial, Mephisto, Anastasia & Belphegor


A
z udvaron végre, a hóesés szépségének adózhatok, szeretem a telet, főleg Nahant óta. Ráveszem Belialt, hogy hólabdázzon velem egy keveset, még arra is ráveszem magam, hogy mágiámat használjam, hogy érdekesebb legyen. Szinte örömujjongásba török ki ahogy lehajol az első adag hóért, meggyúrja és felém hajítja azt, egész közel engedem a lövedékeit, de az utolsó pillanatban szélörvényt keltek és eltérítem a golyókat. Kedvesem azonnal csalással vádol.
-Elhangzott valahol, hogy nem használunk mágiát?-kérdezek rá pimaszul mosolyogva, ha már gyakorlom akkor tegyem rendesen, nem igaz? Újabb golyókat készítek és dobom Belial felé, az első egy fa törzsén csattan szét, a második viszont találna, de épp ekkor kell egy sihedernek berongyolni a képbe. Már nincs időm megállítani a hólabdát, az pontosan a fiú tarkóját találja el, aki kibillenve egyensúlyából arccal előre a hóba bukik.
-Hoppácska.-húzom el a számat, pár lépéssel közelebb megyek, hogy halljam a társalgást, a kis srác jól van, legyen is csak egy hógolyó volt, Belial jelentőségteljes pillantására felkapom a fejem. Üzenet Viszálynak? Itt? Mi a fene? Már nem tartom a távolságot, egészen Belial mellé sétálok és úgy hallgatom meg az üzenet végét.
-Csak egy pillanat még Belial!-fordítom tekintetem a ház felé és sarkon fordulva futólépésben közelítem meg a bejáratot, hogy felrohanva a szobánkba tőrömet a csizmám szárába rejtsem. Valóban nem telik el sok idő s már újra Lordom mellett állok.
-Kész vagyok.-biccentek, hogy indulhatunk is. Igor megindul előttünk, mi pedig elnyújtott lépésekkel követjük.
-Mephisto-ról van szó?-kérdezem meg út közben és kis kezeim ökölbe szorulnak a gondolatra, hogy tollasokkal kerüljünk újfent összetűzésbe.
-Fene essen az angyalokba.-sziszegem fogaim között, nem tudom, hogy ketten mit tehetnénk egy egész csapat ellen, maximum most majd megnézhetem, hogy Ciprus óta mire is jutottam. Jégbe zárt angyalkát kellene csinálni. Fut át a gondolat a fejemen és elvigyorodom.
-Messze vagyunk még?-kérdezem Igortól egy kis idő múlva ahogy próbálom kivenni az előttünk lévő esti tájat.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 27, 2021 11:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A főnökségnek
Szívem szerint Mephiso kijelentésére flegmán vágtam volna oda, hogy tisztában vagyok vele, hisz tényleg így van az agyam teljes mértékben felfogja a tényt, hogy démon vagyok, hogy elméletben olyan vagyok, mint ezek a tagok itt, de valahogy mégsem tudok az ő szellemi szintjükre ereszkedni. Mikor alkut kötöttem a férfivel nem gondoltam, hogy a bennem élő halandó ennyire erős, amennyi harag tombolt bennem, amennyi gyűlölet azt hittem majd játszi könnyedséggel válok olyanná, mint ő, de gyakorlatilag semmi sem úgy történt ahogy hittem és most itt ülök egy csapat démon között kamu démonként. Felesleges hangoztatnia így is épp elég szégyen lapul meg a bőr mögött attól sem jobb nem lesz, sem előbb kitörni nem fog az a bizonyos démon, hogy rágja a fülem. A bosszankodás ellenére a számat harapdálva csendben maradok amúgy sem miattam vagyunk most itt. Az egyik fiatal démon szóváteszi, hogy hasonlítok önmagamra, amin meg lepődök. Tudom Mephisto mit vár tőlem, de egy rövid gondolkodás után beközlöm az igazságot, majd az elkerekedett szemek láttán elnevetem magam és kigondolva füllentek egyet. Mosolyogva pillantok a gazdámra. „Mentettem onnan a menthetőt.”  Fáj ugyanakkor jól is esnek a szavai, attól pedig, hogy nyakon csókol kellemes hidegrázás fut rajtam végig. Nem sokkal ezek után elkezd alkut kötni az ifjoncokkal, de közben a felizzik a pecsét. Az újonnan csatlakozók rémüldöznek, mire én is a gazdám mellé lépek szorosan és a kabátjába kapaszkodok. Mephisto már osztogatja is a parancsokat. Nem volt még szerencsém ilyen esethez, nem vettem még részt éles helyzetben így csak a fejem kapkodva figyelem ahogy a többiek rohangálnak és teljesítik a parancsokat, a parancsai közül egy különösen kiragadja a figyelmem „középen Devlo megy Anával, mi hátra maradunk Spectrával és fedezünk benneteket!”
- Várj, akkor most megint elszakadunk egymástól? – teszem fel a kérdést, mire már érkezik is a megnyugtatásomra szánt válasz és a homlokomra egy csók, majd az említett démon már karon is ragad és húz maga után. „Ott biztonságosabb lesz…” viszhangoznak a démon szavai és hiába próbálom képtelen vagyok kiverni őket a fejemből. Veszély… biztonság… mindig csak ezeket kapom és ez az, ami miatt mindig távol kerülök tőle. Mert rám nézve veszélyes, mert nem tudom magam megvédeni, mert nem vagyok elég erős, mert csak egy kamu démon vagyok… a gondolataimba mélyedve rohanok a csuklómat szorító Devlo után a lábam elé nem is nézve és meg akadva a hóban elesek.
- Ana, mi a francot csinálsz? Szedd már össze magad nem érünk rá szarakodni! – fújtat a rám vigyázó démon, én csak magunk mögé nézek Mephistot keresve, mikor hallom ahogy berobban a bejárat, már állok is fel, hogy visszarohanjak megnézni jól van-e, mire a férfi megránt és rohanni kezd. – Eszedbe ne jusson! – ordítja és rángat maga után.
- Engem mindig meg kell védeni – mormogom magam elé dühösen.
- Akkor tegyél róla, hogy ne kelljen! Most az is segítség lenne, ha az önsajnálatodat abba hagynád és nem hátráltatnál. Csak tedd, amit mond, ha azt mondja középen haladj akkor nem rohansz vissza világos? Úgyis csak útba lennél nekik – horkantja, nem szólok csak bólintok és igyekszem kimászni a fejemből és arra koncentrálni, ami fontos. Mikor már elég messze vagyunk az épülettől megállunk, hogy bevárjuk a hátra maradtakat. Mindketten megérkeznek és épségben vannak. Mephisto karon ragad és előre furakodunk. Devlo még egy utolsó jelentőség teljes pillantást vet rám azzal a céllal, hogy tudatosítsa bennem, amit mondott. „Akkor tegyél róla, hogy ne kelljen!” már egy ideje érik bennem a gondolat, hogy erősödnöm kellene, de fogalmam sincs, hogy kezdhetnék neki. Nincs most időnk ezen rágódni. A metró aluljárót tűzi ki Mephisto ott haladunk tovább, mert a kinti viszonyok egyre csak rosszabbak, de még mielőtt lejutunk megjelenik három alak messzebb tőlünk. Szorosabban fűzöm az ujjaimat Mephistoé közé majd rá pillantva várom mit mond. Vajon most is előre küld a többiekkel? „Úgyis csak útba lennél nekik.” Devlonak igaza van bíznom kell a döntéseiben, de nem akarok újra évekre elszakadni tőle. Reszketek mind a hidegtől, mind a feszültségtől, de bármilyen parancsot is adjon követni fogom a félelmeim ellenére is.
credit
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 14, 2021 8:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Pétervári kalandok
A legnagyobb baj Anával az, hogy nem érzi otthonosan magát a pokolszülöttek közelében. Pedig el kellene végre fogadnia, hogy már csak a lelkének a ténye köti őt a halandók csoportjához. Mondanám, hogy nem tudok ezzel mit kezdeni, de muszáj lesz, mert nem mehet ez a végtelenségig többé. Meg kell tanulnia démonnak lennie, démonként viselkednie.
- Te tudod. - jegyzem meg, mikor eltolja a vodkára markoló kezemet.
- Pedig lassan fel kéne fognod, hogy ez a valóságod és nem az emberi világ. Ébresztő Ana… - jegyzem meg olyan halkan, hogy csak ő hallja. Lehetnék türelmesebb is vele, de ehhez már nem elég a türelem. Eltelt már több, mint száz cseszett év. Túl elnéző voltam vele szemben mindezidáig. Elfogyott a türelmem. Valaki gyorsan rá is tapint a lényegre.  Szótlanul várom, ugyan mit fog felelni a démonkölyök kérdésére. Válasza meglep, de egy megemelkedett szemöldöknél többet nem mutat az arcom. Aztán hirtelen nevetésben tör ki, majd kimagyarázza magát egy féligazsággal. Azért valami mégiscsak ragadt rá az elmúlt száz év során. Ördögi vigyor terpeszkedik rá a képemre, majd közelebb vonom magamhoz ravasz kis démonomat és a nyakába csókolok.
- Minden rosszban van valami jó. Mentettem onnan a menthetőt. - vágok közbe, mielőtt a kölyök válaszolna neki, mert nem akarom, hogy túlságosan belemélyedjenek itt a témába, talán kiderülne egy, s más rólam, aminek a kicsikém nagyon nem örülne. Mondjuk, hogy nem az angyalok keze volt a családja pusztulásában, hanem az enyém.
- Később is ráértek ezt megtárgyalni. Most fontosabb dolgok miatt jöttünk. Te választ kaptál a kérdésedre, szóval koncentráljunk az üzletre. - teszem még hozzá és ezzel lezártnak is tekintem a témát. Határozottan úgy érzem, hogy van még remény Anushkával kapcsolatban. Miután kivesézzük, kivel mi történt az elmúlt három év során, és rábólintok démonom kérdésére Hél tartózkodási helyét illetően, utána sorban alkut kötök azokkal az újoncokkal. Még a végére sem érünk, a riasztó rúna felizzik. Hamarosan társaságunk akad.
- Remélem, hogy nem Sinister és démonjai azok. - suttogja az egyik kölyök félve.
- Egyet se félj! Van hátsó kijárata ennek az épületnek? - érdeklődöm meg, mire Balberith bólint és elmagyarázza, merre is a titkos hátsó kijárat, amit gondosan elrejtettek a kíváncsi tekintetek elől.
- Veletek is megkötjük majd az alkut, de nem most. - tekintetem a két kimaradt újoncra siklik, aztán vissza Balberithre.
- Te és Memnoch mentek előre és vezetitek ki őket, középen Devlo megy Anával, mi hátra maradunk Spectrával és fedezünk benneteket! Számítsatok rá, hogy talán a hátsó kijáratnál is lesz pár kósza pokolfajzat, de itt főbejáraton terveznek rajtunk ütni. - figyelmeztetem őket, majd a kabátujjam szorongató kicsikémre tekintek.
- Menj Devloval, ott biztonságosabb lesz, mint mellettem, kint majd találkozunk. - homlokon csókolva eleresztem és a fejemmel az említett felé bökök, aki intézgetik és karon ragadva őt a sor közepére állítja. Megindulunk a vészkijárat felé, de szerencsére még időben kiérünk, pont abban a pillanatban robban be a bejárat, mikor a hátunk mögött bezáródik a hátsó kijárat ajtaja. Egy lezáró rúnát festek fel az ajtóra, aminek hatására az ajtó maga el is tűnik, helyén csak a téglafal marad. Ez hatalmas előnyt ad nekünk üldözőinkkel szemben, hisz meg kell kerülniük az épületegyüttest, hacsak nem találnak egy másik hátsó kijáratot. Kint már lassan sötétedni kezd, de a látási viszonyok amúgy sem a legjobbak, mert míg mi bent dekkoltunk, kint hóvihar ütötte fel a fejét. Miután beérjük Spectrával a többieket, Anushkát kézen fogom és nem engedem el többé magam mellől.
- Devlo, menj hátra Spectrához! - adom ki a parancsot, amit démonom azonnal végre is hajt bárminemű ellenkezés nélkül. Én közben előre furakszom a kicsikémet magammal húzva a frontvonalra Balberithhez és Memnochhoz.
- Így nem jutunk messzire…Irány a metró aluljáró! - adom ki az ukázt a mellettem lévő démonaimnak, majd arrafele indulunk meg és vezetjük a többieket is. Hamarosan kitűnik a hóesésből a metróaluljáró lerobbant bejárata, de egyúttal három idegen alak is feltűnik a távolban...
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 02, 2021 6:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Pétervári kaland
Mephisto, Anastasia, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Kabátot húzok magamra és kimegyek a hidegbe kedvesem után, aki valami egészen emberi dolgot művel odakint. Hentereg a hóban, lenyomatát kellene néznem és felismernem benne egy angyalt, de a jószándékom ellenére sem tudok kinézni belőle effélét. Azonnal megkapom, Belial, neked nincs fantáziád.
-Hát ilyesmire nincs is, az biztos. - ismerem el széttárt karokkal. Szóba hozza a szigetet, amihez egyaránt kötnek minket jó és rossz emlékek. A hófedte kertet látva már gondolhatnám melyik közös élményünket akarja megidézni bennem. És amikor játékra hív, már tudom, itt hódobálás következik. Azért biztosra megyek és felteszem a kérdést, ugye nem? De igen és a válasszal érkezik felém az első néhány lövedék. Ki is térek előlük, majd lehajolva markolok bele a fehér masszába, hogy csinos kis golyót formáljak belőle. Legyen gyerenap! Hajítom felé nem túl nagy erővel, de ha netán eltalálná, érezni fogja, hogy él. Úgy tűnik első dobásaim célt érnek, ám ekkor beveti mágiáját, szélörvényt kavar maga körül, ezzel hárítja támadásomat.
-Ez csalás. Mágiáról nem volt szó. - morranok fel méltatlankodva, amikor démoni energiáit kihasználva tér ki a hógolyók elől. Pimaszul vigyorog rám és újra havat gyúr, és miközben újra felém indítja őket benyögi, hogy "emeljem a tétet". Egy fa mögé húzódok, így az egyik hólövedék a kérges törzsön csattan szét. Szándékomban áll, most már alaposan megfürdetni a hóban. Kilesek óvóhelyem mögül, hogy felmérjem a terepet. Kezemben egy nagyobb gyurmányt szorongatok, lövésre készen. Látom, hogy egy újabb hógömb tart felém és talán el is találna a vállam tájékán, ha váratlanul nem kerülne útjába egy fiatal kölyök.
-Áááááááááá.- üvölt fel, ahogy a jeges darab a tarkóján csattan, majd a lendülettől meginog, talpa alatt a csúszos jégen bokája megbicsaklik és arccal előre landol a hóban. Rendesen belesüpped a nyomorult. Kiejtem a golyót a kezemből és míg a szerencsétlen a földön vergődik közelebb lépek hozzá.
-Egyben vagy? - célzom felé a kérdést, mire havas arcát felém fordítja. Kezét a találat helyére simítja, némi fájdalmat érez nyaka azon pontján, ahol Belphegor dobása érte.
-Igen, igen. Megvagyok. Azt hiszem. - áll két lábra kicsit nehézkesen, majd miután felegyenesedett gyorsan lesöpri ruházatát.
-Én...Viszálynak hoztam sürgős üzenetet. - teszi hozzá a fiú. Egy üzenetet? Pillantok Belphegorra, majd jelét adom a küldöncnek, hogy megtalálta Viszályt. A gyerek elmondja, hogy a neve Igor. És, hogy kapitányom bajban van, üldözőik rajta ütöttek a szálláshelyükön. Harcba bonyolódtak a lerombolt városnegyedben, és csak néhányan tudtak épségbe vagy kisebb sebesülésekkel elmenekülni a meglepetésszerűen támadó égi túlerő elől. Egy hozzánk közeli metroalagútban rejtőztek el, de az omladozó földalatti járatba néhányan beszorultak. Az angyalok pedig már a közelben vannak. Ráadásul egy helyi félvérekből összeverődött bűnbandával is hadilábon állnak, akik csak lesve várnak az alkalomra, hogy visszavegyék elkobzott területüket. Kapitányom és bandájának szénája nem áll túl jól.
-Belphegor, mennünk kell. - szólok kedvesemhez. A játszadozást most felfüggesztjük egy időre.
-Igor, mutasd nekünk az utat. - fordulok a fiúhoz és ha megindul, úgy követni kezdjük őt.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 31, 2020 5:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Belial, Mephisto, Anastasia & Belphegor


S
zerencsére nem kell sokat várjak Kedvesemre, invitálásom célt talál és mire készen van a hóból készült Belphegor addigra Belial is kisétál a meleg házból, így felé integetve hívom közelebb és mutatom meg neki a remekművet.
-Ahh, nincsen fantáziád Belial!-ingatom fejem ciccegve és legyintek egyet. Bár elárulom, hogy nem konkrétan ez végett csábítottam ki a hóesésbe Viszályt. Az Első Lovast játékra hívnám, nem is akár milyenre. A felvezetésben ismét egy múltbéli emléket idézek, felelevenítve Nahantot, az első ott megélt telet amikor sérült combomat is félre tettem volna egy hógolyó csata kedvéért.
-Sejtettem, hogy nem felejtenéd el.-kacsintok egyet és tovább mesélek, a vörösbegy is szóba kerül, bár itt nyilván nem fog elreppenni felettünk, viszont így könnyebb behatárolni az eseményt. Belial kérdését hallva felvidul az arcom.
-Igen, pontosan azt szeretném! Gyúrj hólabdát és próbálj meg eltalálni vele.-pillantok rá reménnyel telve. Érdekesebbé is tehetnénk, a mágiát is felhozom, hátha felém billenti a mércét és tényleg rá tudom venni Kedvesemet, hogy játsszunk egy kicsit. Prezentálom is, hogy komolyan gondoltam, a hó hamar formálódik előttem a levegőben és egy kéz intéssel Belial felé hajítom a gömböt, természetesen nem talál, de ez nem jelenti azt, hogy a következő lövedékem, vagy az azt követő nem fog betalálni. Démonom is lehajol két adag hóért és hamar labdává gyúrja, hogy felém indíthassa azt. Ravasz mosollyal indítja felém a lövedéket és hagyom, hogy repüljön, felém tart és már már úgy tűnik el fog találni, de ekkor mindkét karom a magasba lendül és hirtelen keletkezik előttem szélörvény és magába szippantva a hógolyót kilövi a magasba. Mire elül a szél két kézzel gyúrt hógolyót tartok markaimban.
-Emeld a tétet, mert nem fogsz eltalálni.-duruzsolom pimasz vigyorral és már hajítom is felé a golyót, majd pillanatokkal később a másikat is, ha az első elől ellép a második elől nem biztos hogy sikerül majd neki, mert mágiámmal irányítom a repülő jeges golyó útját úgy, hogy egy kanyart megtéve Viszály vállának vágódjon majd.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 26, 2020 7:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A főnökségnek
Hányszor, de hányszor jutott már eszembe mi lehet az egykori otthonommal, de most, hogy itt vagyok és látom milyen pusztulat vonta uralma alá a várost, ahol életem nagy részét töltöttem, úgy érzem mégsem kellene itt legyek. Még nem. Talán egy újabb száz év elég lett volna már arra, hogy ne érintsen ennyire rosszul annak a látványa, ami megmaradt Oroszországból, Pétervárból, a Téli Palotából. Nem szólok, inkább Mephisto mögé bújok és az arcomat is inkább a vállaiba fúrom, hogy ne lássa a könnyes szemeimet. Nem szereti, hisz abszolút nem démonhoz méltó sírni, de nem tehetek róla képtelen vagyok elfojtani. Szerencsére nem ácsorgunk itt sokáig a múlton merengve, hanem célirányosan vesszük az irányt csatlósaink búvó helye felé. A fogadtatás nagyon meglep legfőképp a nő részéről, nem igazán vagyok hozzászokva ahhoz, hogy bárki szájon csókoljon. A tűz melege mellé ülünk a kanapéra, Spectra pedig egy üveg vodkával a kezében mellém. Mephisto nem habozik és meg is húzza azt a borzalmat majd a kezembe nyomja.
- Tudod jól, hogy nem iszok – utasítom el és felé tolom a kezét az üveggel együtt. Eszemben sincs bele inni abba a rémes italba, ha valami egészen mást iszogatnának arra nem biztos, hogy nemet mondanék. – Nem igazán van mit mondanom – válaszolom vállat vonva. Mephisto és a követői szóba bonyolódnak, amihez tényleg nincs hozzá fűzni valóm így csendben hallgatom a beszélgetésüket. Pár régi tag visszatért és a csapat gazdagodott egy- két újjal is. Mindenki, aki új tiszteletét teszi köreinkben. Látom a szemem sarkából, amit az egyikük a szüntelenül bámul, mintha próbálna valamire rájönni velem kapcsolatban. Igyekszem nem tudomást venni róla egészen addig míg Mephisto hozzá nem szól. „Tán van valami gond?” Először gazdámra majd a hozzánk csatlakozni kívánó démonra pillantok. „Úgy nézel ki, mint a megboldogult Anastasia nagyhercegnő…” A kijelentés szinte tarkón vág. Már egy évszázada, hogy nem hallottam ezt a megszólítást, a gyomrom összeugrik, torkomba gombóc gyűlik, de a meglepődöttségem csak halványan ül ki az arcomra. Mephisto finoman a vállamra szorít, mire rá pillantok, tudom mit vár. Furcsa gondolatok kavarognak a fejemben ennyi idő elteltével igazából már teljesen mindegy lenne, hogy tudják-e ki voltam emberöltőmben, nem igaz? Mindezek ellenére Ő most azt várja, hogy kitaláljak valami frappáns és hihető hazugságot.
- Azért, mert én vagyok Anastasia nagyhercegnő – hagyja el a számat a mondat teljes lelki nyugalommal, minden szavam őszintének hangzik, elvégre igaz is. Nem fűzök a dologhoz többet csak az elkerekedő szemeket és az elképedt arckifejezéseket vizslatom. Az arcomra egy egyre szélesedő mosoly ül ki egészen addig míg ki nem tör belőlem a nevetés.
- Ez tetszik – szólalok meg mire kikacagtam magam. – Látnotok kellene az arcotokat – mondom még mindig kuncogva. – Tudod sokaknak feltűnt a hasonlóság, még magának a nagyhercegnőnek is. A szolgáló lánya voltam, a bizalmasává váltam és sokszor megkért, hogy vegyem át a helyét, mikor nem akart részt venni eseményeken. Rafinált egy nőszemély volt, de sajnos nem eléggé ahhoz, hogy túl élje a történteket, ő képtelen lett volna élni a Mephisto nyújtotta lehetőséggel – pillantok a férfire – szánom őt – sóhajtok. – Te is ismerted talán? – kérdezek vissza egy halvány mosoly kíséretében. Úgy érzem ezúttal sikerült, az arcomról nem rí le a hazugság. Eközben Mephisto régi szövetségesei újra szóba elegyednek vele. Egy halvány mosoly kíséretében bújok közelebb hozzá és pillantok rá, remélve, hogy elkapom a tekintetét, vajon most elégedett, vagy csalódott? A beszélgetés tovább folytatódik. Mephisto mesél a fogságban elesettekről és a szabadulásáról. Még mindig fáj belegondolni, mit tettek azok az átkozott tollasok vele, de megnyugtat a tény, hogy már nem boldogítják az élők sorát. Szó, szót követ köztük majd egy újabb kérdést intéznek hozzám.
- Nem tartottunk akkor Mephistoval, más feladatot adott nekünk Dél-Amerikába utaztunk és mire hazaértünk még az emberek világában lévő otthonunknak is hűlt helye volt. Azután kezdtük el keresni őt, körbe jártuk a világot, majd egy semleges szigeten Balin letelepedtünk és ott vártuk meg őt. Hél azt hiszem, most New Orlensban van, igaz?  - pillantok össze vont szemöldökkel a gazdámra, a helyeslését várva, nem emlékszem milyen feladatot bízott rá ezúttal. Mint egészen eddig ezek után ismét igyekszem magam kihúzni a beszélgetésük alól, mert igazából nem nagyon tudok értelmes démoni gondolatokat a dologhoz fűzni, így viszont jobbnak látom inkább hallgatni és figyelni. A beszélgetés végeztével az újoncok alkut kötnek Mephistoval, mikor egyszer csak a felizzik a pecsét, meg illetődve lépek a gazdám mellé és a tekintetem mindenki után kapkodva figyelem a történéseket, finoman a kabátja alját szorongatva.
credit
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 04, 2020 11:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Pétervári kalandok
Jobban belegondolva eléggé szar érzés lehet látni, hogy hajdanán virágzó otthonod mára az enyészeté lett. Egy egész nagy birodalom bukott el és ami megmaradt belőle az elég kiábrándító. Remélem, ha megnyílnak a kapuk végre, nem ilyen látvány vár a Pokolban. Gáz lenne, ha a forrongó katlan helyett egy jégvermet találnánk. Látszik, hogy Ana tök kényelmetlenül érzi magát, de nem lehetek tekintettel a lelkére, amikor csak hátráltató tényezőnek tartom. Ráadásul ide szólított a kötelesség, elsősorban nem turistáskodni jöttünk, hanem azért, hogy seregem megmaradt tagjait újra összeszedjük. Így nem is vesztegetjük sokáig az időnket a Téli palotánál, tovább indulunk, mielőtt valami helyi banda megneszelné, mire is készülünk. Miután megérkezünk a célhelyünkre és meleg fogadtatásban részesülünk pár hozzám és Viszályhoz hű démon által, a kandalló melletti kanapére telepszünk. Ana reakciója azért széles vigyort csal a képemre, teljesen megilletődik, pedig máskor elég nagy a szája, még Hélt sem kíméli. Spectra lepattan Ana mellé és egy üveg vodkát tol elénk.
- Csak egy húzó lesz, hogy felmelegedjek, nem akarok vedelni, mikor komoly dolgokat kell megbeszélnünk. - tekerem le az üveg kupakját, majd meghúzom azt, aztán Ana elé tolom.
- Ma nagyon csöndes vagy. Hátha ez egy kicsit lelazít. - jegyzem meg, miközben féloldalas vigyort villantok bátorítólag. Közben választ kapok a kérdésemre is.
- Sajnos nem éltük túl sokan. Akik nem pusztultak el ott helyben, azokat vagy elkapták a tollcsomók, vagy szétszéledtek. Nem tudom bizonyosan, mennyien is élték túl, de mi az újoncokkal együtt huszonketten vagyunk. Hét újonc van közöttünk és mind izgatottak, hogy csatlakozzanak hozzád és a Viszály lovasához. Mi hárman Spectrával és Balberithtel, együtt maradtunk és ide menekültünk. Ez a város maga a pokoli paradicsom a démonok számára. Csatlakoztunk egy Sinister nevű erős démon bandájába, de csak a túlélés érdekében. Csak arra a pillanatra vártunk, hogy hírt kapjunk felőled és Viszály felől. - feleli Memnoch, majd sorban előbújnak az említett újonc ördögök és mindet bemutatják nekünk. Egyikük kicsit tovább legelteti a szemeit Anán, mint kellene.
- Tán van valami gond? - érdeklődöm tőle jelentőségteljesen végig mérve őt, mire hevesen megrázza a fejét.
- Csak olyan ismerősnek tűnik. - fordul Ana felé. - Úgy nézel ki, mint a megboldogult Anastasia nagyhercegnő. - trafál bele a kisördög, de az én arcom rezzenéstelen marad, nem is reagálom le a hallottakat, mert elhangzik a következő kérdés. Csupán csak finoman megszorítom Ana vállait, hogy tudja, vele vagyok. De hagyom bizonyítani. Elvégre hazudni is tudni kell a démonnak. Méghozzá rezzenéstelen arckifejezéssel.
- És te hova szívódtál fel ebben a három évben Irigy? Sokfélét pletykáltak a jónépek, többek között már a halálhíred is keltették, de mivel senki sem jelent meg a te minőségedben, így sejtettük, hogy kamu az egész. Voltak olyanok is, akik azt mondták, hogy visszanyelt a Pokol. - osztja meg velem az információkat Spectra.
- Bár úgy lett volna. De tollas hadifogságban voltam Orenburgban. Velem együtt még olyan ötvenpáran, de csak én éltem túl. Pontos számot nem tudok mondani, mert voltak, akik már az első pár hónap után feladták. De odapusztultak az ikrek, Shaamu és Shooma is, sőt, Frodoro meg Gollom se élte túl. Devla bírta a legtovább, őt a szabadulásom előtti napon tették el láb alól. Derék pokoli asszony volt. - vázolom fel röviden és tömören az elmúlt három év eseményeit és osztom meg egyben a halálhíreket. Devla halálhíre mélyen érinti a jelen lévő testvérét, Devlot, aki meg is húzza érte a vodkás üveget.
- Woow és hogyan menekültél meg onnan? Azt hallottam, ott egy nagyon kemény angyalbörtön van. - szólal meg hirtelen egy Bobak névre hallgató újonc.
- Hát nem volt könnyű. Magam mellé állítottam egy tollast. Tudod, ha valakit megfertőz az irigység, akkor ha jól kevered a lapokat, teljesen a hatása alá vonhatod. Vele üzentettem Belialnak, aki a bizalmasával karöltve kiszabadított. - foglalom össze a lényeget kihagyva a kényes részleteket.
- Ana, te és Hél merre kószáltatok? Mert ezek szerint nem kerültetek hadifogságba Iriggyel. - kérdezi meg Balberith. - Tényleg, hol van most az az átkozott nőszemély? Lenne még vele némi elszámolni valóm. - teszi még hozzá. A további beszélgetés alatt megosztok velük pár infót és megköttetik az újabb alku, ám az utolsó két újoncra már nem marad idő, mert forrón izzani kezd a riasztó pecsét jelezve, hogy bizony társaságunk akad és talán nem a baráti szándék vezérli őt/őket...
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 19, 2020 6:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Pétervári kaland
Mephisto, Anastasia, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Az utóbbi hetek, lassan hónapok a kutatásról és a légió újraszervezéséről szólnak. Mióta Jezabel üzenete egy palackban partot ért Ciprus vizeinél, már sejthető volt, hogy eljön ez az idő. A ciprusi időtöltés nyugalma lassan távol emlék. A nyaralás után Nashvillebe utaztunk, ahol a kapitánynő rejtőzködése évei alatt biztos állomáshelyet alakított ki, ami menedék is egyben és tökéletesen alkalmas légióim újra szervezésére. Miután meggyőződtünk, hogy minden a tervek szerint megy egy rövid időre visszatértünk New Orleansban. Az otthon eltöltött napok alatt angyali üzenetként kaptunk életjelet második szövetséges kapitányomról, Mephistoról, aki a nahanti bukás után nem sokkal a tollasok fogságába került oroszföldön és a mai napig ott eszi a fene. Belphegorral felkerekedve egy Orenburg nevű ruszki városkába utaztunk és kiszabadítottuk őt. Egy new yorki, templomkocsmás kitérő után újra ruszkiföldön vagyunk. Harmadik és egyben utolsó szövetséges kapitányom hollétét kutatva. Egy régi orosz ismerősöm szállásolt el minket kertvárosi otthonában, míg időnket Pétervárott töltjük. Idő közben ide is megérkezett a tél. A nagy havazások miatt már két napja nem hagytuk el a házat, de annyira mégsem bánom, mert így a szoba kellemes melegében töltöm az időt elmélyedve a sorok között. Belphegor hangjára kapom fel a fejem, aki meleg ruhákra cseréli benti öltözetét, majd lábát bakancsba bújtatja és a fogason lógó kabátjáért nyúl. Mutatna nekem valamit. Invitál magával a hidegbe.
-Rendben van. - bólintok, miközben belebújik a meleg szövetbe. De nem követem azonnal. Mielőtt behajtanám a bőrkötésest még befejezem a megkezdett fejeztet. Percekkel később, mielőtt magam is melegebbe öltöznék egy pillanatra kinézek az ablakon. Az üvegen át halvány mosollyal figyelem, ahogy Belphegor körbe-körbe forog élvezve a hóesést - akár a halandók, majd valószínűleg elszédülve dől hanyatt a fél méteres hótakarón. Ez a nő...Lábamat bélelt cipőmbe mélyesztem, magamra kapom a kabátom és utána megyek. Mire az udvarra lépek, már felkászálódott a hóból és amikor észrevesz, vidáman felém integet.
Szokatlan megjegyzésre ráncolom homlokom, miközben a hólenyomatot figyelem, amit saját testével hagyott.
-Hát, nem sok látszik... - vallom be, hogy képtelen vagyok kinézni a hátrahagyott nyomból démoni alakját. De lehet csak nekem nincs ehhez elég fantáziám. Azonban jól emlékszem beszélgetésünkre, mikor szóba került démoni külsőnk, amit fura mód ennyi egymás mellett töltött évezred ellenére sem láttunk. Kedvesem közben gyorsan hozzáteszi, hogy valójában nem ezért hívott ide, hogy egy mélyedést mutasson a hóban. "Emlékszel a szigetre?" Kérdezi előre hajolva, ujjaival a hóréteg tetejét kapargatva.
-A szigetre, ahol valamivel több, mint huszonöt évet töltöttünk? - kérdezek vissza sunyi vigyorral. - Nehéz lenne elfelejteni. - bár nem tudom melyik pillanatára gondol, egészen addig, míg a vörösbegyet nem említi. Rögtön bevillan az emlék, mikor az első nahanton töltött telünk első leesett havából gyúrt golyóval arcot hajított. Akkor még nem tudtam, hogy ez egyfajta szórakozás a halandók körében a téli időszakban.
-Most komolyan azt szeretnéd, ha hóból gömböt gyúrnék és megdobálnálak vele? - még mindig idegen számomra ez a dolog. Belphegor kérlelő tekintettel néz rám, remélve, hogy belemegyek a játékba. Még a mágiát is belevonná, csak hogy érdekessé tegye számunkra be is mutatja, hogyan alkalmazza démoni erejét a hólövedék készítéséhez. A hó gyorsan golyóvá formálódik és megindul felém, de időben elmozdulok a helyemről, hogy na találjon célt. Ahogy elhajolok két adag havat szedek fel markomba, majd két tenyerem között gyúrok belőle gömböt. Belphegor gömbje valahol mögöttem épp csak földet ér, mikor ravasz mosollyal indítom felé a sajátomat.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 17, 2020 10:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Belial, Mephisto, Anastasia & Belphegor


M
ióta Mephisto szabadult és leittuk magunkat a "sárgaföldig" NY-ban, azóta visszatértünk Oroszhonba. Kedvesem újabb szövetségesét keressük. Olykor felmerül bennem a kérdés, hogy egyébként mennyivel is rendelkezik? De nem zavartatom magam, szívesen tartok vele és azt a három évet úgysem tudja bepótolni hamar. Kapcsolat ide vagy oda, azért az bennem még igen nagy tüske, a tudás ellenére is, hogy Ő is járt a Főninél... Mégsem keresett meg miután elengedte. Viszont már csak magamban zsörtölődök és puffogok, hangot már nem igazán adok neki. Elmúlt az idő, más pályára léptünk mi ketten. Talán most már nem fog soha semmit elhallgatni előlem. Míg Ő ügyes bajos dolgait intézi és próbál informálódni, addig én kényelmesen ücsörgök a szobánkban és a kint dúló havazást figyelem. Elmosolyodok egy aprócska emlékre, Nahant Islandon fedeztem fel mekkora jó móka kint lenni ilyenkor. Elhatározásra jutok hamar, pár percet még az ablak előtt ácsorgok, majd szekrényemhez lépve meleg, bélelt nadrágot veszek fel, fekete pólómra kasmír pulóvert húzok, majd bakancsba bújtatom lábaimat, tőrömet lábszáramhoz dugom és kilépek a szobából, a bejárati ajtó felé út közben elcsípem Lordomat is.
-Ha végeztél idebent akkor kint tali. Mutatnék valamit.-kacsintok rá, majd az akasztóról lekerül a szövetkabát és magamra kanyarítom. Kilépek a hűvösbe és összehúzom magamon a felsőruházatot. Nagy léptekben szelem át az udvart, a hó ropog bakancsom alatt és a vakító fehérség addig ér, míg a szem ellát. Körbeforgok tengelyem körül, majd hanyatt fekszem a puha hóban. Egy darabig mozdulatlan maradok, majd felállok és körül járom a lenyomatomat, fejemnél két szarvacskát rajzolok, majd egy villás farkinca is jut a megfelelő helyre. Elnevetem magam, ennyire gyerekes sem voltam még soha. Ha esetleg meghallom nyílni az ajtót és Belial lép ki rajta, vidáman integetek neki és kezemmel jelzem, hogy csatlakozzon hozzám.
-Egyszer kérdezted, hogy nézek ki démonként. Hasonlóan, mint itt láthatod.-mutatok le a gyorsan kreált "rajzra", aztán odébb lépek.
-Amúgy nem ezt akartam mutatni, ez csak ilyen érdekesség volt.-sétálok még távolabb, de hangomat jól hallhatja. Nincs itt egy teremtett lélek sem.
-Emlékszel a szigetre?-hajolok előre és húzom el ujjaimat a havon. Sunyin mosolygok, miközben előttem is lejátszódik újra a jelenet.
-Ugyan itt nem lesz vörösbegy, de kérlek! Kérlek, kérlek, hógolyó csatázzunk! Játssz velem!-pillogok rá nagy, esdeklő őzike szemekkel.
-Mi több, mágiát is használhatunk, a hó vízből van.-harapom be ajkamat váratlan tervemet kiejtve, s hogy prezentáljam és remélem sikerül is, úgy egy hógolyót formálok előttem a levegőben, úgy, mintha a kezemmel emeltem volna fel a havat a többi közül. Kaján vigyorral az arcomon egy kézlendítéssel indítom a golyót Viszály felé.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 11, 2020 1:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A főnökségnek
Mikor Mephisto kijelentette, hogy "haza" megyünk görcsbe ugrott a gyomrom. Én jogosnak éreztem a kérdést, hogy muszáj- e mennem, de a válasza elég meggyőző volt. Valahol örültem, hogy nem akar távol lenni tőlem, de jobban örültem volna, ha erre az egészre bárhol máshol a világon kerül sor. Úgy tartja a mondás, hogy az idő mindent begyógyít, de számomra ez a száz év csak arra volt, jó hogy a seb elfekélyesedjen. Gyomorgörcs ide vagy oda most itt vagyunk és szörnyülködök, mit tett az apokalipszis az otthonommal. Ahogy körülnézek a romokban heverő városban még látom az egykor emberektől hemzsegő utcákat. Legszívesebben megfordulnék és hazamennék, de Mephisto ezt úgy sem engedné. Nagyon meglep, hogy mennyire elszoktam az itteni hidegtől, a kezeim és lábaim teljesen le vannak fagyva. A szabadon lévő kezemet a leheletemmel próbálom melegíteni, de nem sok sikerrel. Talán meg is érezi az ódzkodásomat, mert ahogy a Téli palota mellett elhaladunk szorosabbra fűzi ujjait az enyém közé. Ahogy az épületre nézek az ajkaim megremegnek és a szemeimbe könnyek gyűlnek. Az emlékektől keserű íz tőr fel a számba. Egy fél lépést mögé lépek és a vállába temetem az arcom és a másik kezemmel a felkarjába markolok. Nem akarom, hogy lásson, hogy lássa a könnyeimet, de ismer, nem kell látnia ahhoz, hogy tudja a sírással küszködök. Az abszolút nem segít csak ront a helyzeten, hogy rám pillantva emlékeztet arra, milyen volt itt régen. Mephisto sosem volt az empátia mintaképe nem is várom el, hogy babusgasson, én azzal is bőven megelégszem, ha nem ront még jobban a helyzeten. Inkább válaszra sem méltatom, mert amint szóra nyitnám a számat zokogni kezdenék. Még az émelygés és a remegés is rám tőr, utoljára akkor éreztem magam ilyen rosszul, mikor halandó voltam. Nem akarok nosztalgiázni, haladjunk és menjünk haza... vagy mindegy is hova, csak el innen. Csak egy kósza pillantás vetek az épületre a gaz ellenére is egyből megtalálom a szobámat illetve csak annak a helyét. Vajon milyen állapotban lehet most? Ötlik fel bennem a gondolat, de gyorsan megrázva ki is verem belőle. Tovább is indulunk, nem érünk most rá ilyenekre... Helyes minél előbb végzünk itt annál gyorsabban elpucolunk erről a helyről. Végre megérkezünk  a cél állomáshoz, aminek kifejezetten örülök, Nagyon remélem, hogy jó meleg lesz bent, mert a reszketésem egyre durvább és egyre jobban idegesít. Mephisto elég elővigyázatos, amit meg is értek azok után, amin át ment az elmúlt három évben. Belépünk és tárt karokkal fogadnak minket. Túl sok időt nem töltöttem Mephisto beosztottjai között, de a lányt megismerem, ha jól rémlik Spectrának hívják a férfiak nevére nem igazán emlékszem. Úgy tűnik ő is megismer, mert már a nyakamba is ugrik és szájon csókol. Meglepődöttségemben még a kezemet is kirántom Mephistoéból és hátra lépve egyet kővé dermedek. Száz év ide vagy oda, de ehhez az üdvözlési szokáshoz még mindig nem vagyok hozzá szokva.
- Szia - nyögöm ki halkan és zavartan. Mint egy ijedt gyerek csimpaszkodok újra Mephisto karjába és a szemeimet lesütve mellételepszem, mikor oda húz. Beszélgetésbe elegyednek én pedig hagyom őket kibontakozni és mint minden ilyen találkozó alkalmával most is keserűen megfogalmazódik bennem a gondolat... Én nem hiszem, hogy valaha is közéjük való leszek.
credit
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2