Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asto Vidatu


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
39
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 30, 2020 3:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night

Némán figyelem a reakcióját, ha szavakkal nem is felel, figyelem, hogy merre rezdül az arca, hogyan mozdul, mit gondol, amit nem mond ki? Hiszen ezek az ösztönök amiknek nehezebb parancsolni, a szavakat tekerni kedvünkre sokkal egyszerűbb, mint elrejteni az apró jeleket, amik másról beszélnek. Talán nem ért teljesen egyet, talán lát értelmet abban, hogy egy démon mélyebbről is megértse, hogy mi zajlik az emberekben… valami amivel talán sosem fogok egyetérteni. Ahhoz túl sokat láttam belőlük…
Ostoba hiba amit a démonnő ejt, de megtörténik, én pedig átveszem a helyét amíg talpra áll, s szusszan párat, időt hagyva nekem is, hogy belekóstoljak, milyen ellenfelet választott nekünk. Csak ránézésre veszélyes, vagy valóban tartani kellene tőle? Bár a számok nekünk kedveznek, hacsak Belphegor nem váltana oldalt. De miért is tenné? Bucon haragját már magáénak tudhatja, de pár pillanat s már én is osztozok rajta, amint a késem a bőrét szántja.
Bárhogyan is táncolok a súlyos ütései elől, egyszer betalál, egyszer be is kell neki, hiszen a sorsom kísértem ahogyan ilyen közel maradok hozzá. De a gyomorba érkező ütést legalább illően fogadom, gondosan rászorítva a gyanútlan öklére, majd engedve, mielőtt még rántana magával. Megrezdül az ajkam széle, csak sejtetve azt a gonoszkás mosolyt ami bennem van. Meglepődik, elsőre mind meglepődnek, Belphegor is ezt teszi, de ő még szavakba is önti az értetlenkedését. Hagyom gondolkodni kicsit, mielőtt még megkapná a teljes választ… hiszen annyira nem nehéz, nem igaz? Még ha talán szokatlan is, a harapásnyomok nagy része csak egy módon jön létre. Bár a ruhám anyaga jól bírta, nem szakadsz szét, csak apró lyukak vésődtek a szövetbe, azokat takarta Bucon vére, viszonylag jól leplezve még a seb eredetét. Egy a gyomor mellett megbújó száj nem mindig hasznos, de néha pont az amire szükség lehet. Mint a plusz lábak, amikkel közelebb emelkedek a már földön fekvő óriáshoz, elengedve a fülem mellett a démonnő dühös hangszínét. De annyiban hagyja a témát, szóval talán egyetértünk abban, hogy ráér még megvitatni a saját anatómiámat, először Buconét kellene közelebbről is megfigyelni…
Megkérem és cselekszik, hajtja a közös cél, bár csak a felső részét tudja lefogni, biccentve lépek még egyet a vergődő démonhoz. A lábait… a lábait majd megoldom. – Még el sem kezdtük. – Egyetértek Belphegorral, bár Buconnál nem meglepő, hogy más véleményen van. Nem tudom mit láthat maga előtt pontosan, talán pont azokat amiket felsorolt… vagy azt mit elhallgatott, de mérgezem, minden eltelt pillanattal többet és többet adok neki a félelmeiből.
Úgy tűnt viszont, Belphegort eddig kötötte le a társunk szenvedése, újra visszatérne a sebre és annak keletkezésére… kicsit megrándul a szemöldököm nemtetszően, ahogyan rápillantok. Tényleg annyira fontos? -  A számmal. – Teljesen mellékes információ, és úgy is hangzik el, jelentéktelen, főleg a jelenlegi helyzetben. Ez a köztes csevej helyett vágni kellene, nyúzni lassan, tépve figyelni, hogy Bucon csak kívülről olyan kemény-e, mint amilyennek mutatja magát, vagy belülről is hasonlóan edzett? – Mint mondtam… a teremtett démonok anatómiája gyakran érdekesebb, mint azoké, akik csak emberből váltak azzá. – Én is ilyen vagyok, talán különleges a magam nemében, még ha megismételhetetlen nem is. Különös, furcsa, idegen, sok jelzővel illettek már az évek alatt, s valahol mind igaz. De démonok között tényleg létezhet túl furcsa? Túl beteg? Túl… megszállott? Túl gyenge, az igen. De ezek…
- Ezért is reméltem, hogy benne is van valami érdekes. Egy idő után már unalmas, ha csak magát szedheti darabokra a demon, ha valami szokatlant akar látni, valamit, amit nem kaphat meg bármelyik emberben is akár… Kívülről mások, de belülről, egészen mélyről, a bőr alatt szinte mind egyformák. Kiszámíthatóak. Szinte már megnyugtatóan azok. – Talán a legtöbb, amit beszéltem hozzá, de csak most kezdtünk összemelegedni… és csak most kezdtünk igazán érdekes témák felé lépni. Csakhogy a beszélgetésre kevés az időnk, mert a kedves Bucont nem hagyhatjuk csak úgy magára vergődni, nem igaz? Ezért is hallgatok el pár pillanatra, a tekintetem a földön fekvőre süllyesztve, hogy a következő pillanatban lassan nehezedjek rá az éles póklábakkal előbb az egyik, majd a másik lábára is, gondosan választva ki a pontot, ahová viszonylag könnyen csúszik az éles, karomszerű vége, átmetszve és szegezve a földhöz, hogy kevésbé legyen bajos a további játék közben. De nagydarab démon, ezért nem is hagyom ennyiben a lefogását, hogy biztos legyen, a saját súlyommal is ránehezedek a lábaira, a saját lábaimmal szorítva össze őket, hogy nehezebben téphesse ki magát a fogásomból. Kellemetlen, így csak a kezeimmel vághatom tovább… de szerencsére azokkal is hasonlóan ügyes vagyok.
– Tudod, nem pont így képzeltem a találkozásunkat… - A tekintetem Bucon testét fürkészi, keresve a tökéletes pontot, de a szavak még mindig Belphegornak szólnak. – De azt hiszem, egyelőre igazán nincs okom panaszra. – Még nem kellett csalódnom benne, bár okozott kisebb meglepetéseket és megvannak a saját furcsaságai… egyelőre a kedvemre tett amit láttam tőle.
Végre megtaláltam a tökéletes pontot a bőrén, már csak a késnek kell barátkoznia vele, szinte már túl precízen metszve a bőrt, egyre jobban sejtetve, hogy mi is rejtőzhet alatta… vajon mi, ugyan mi? Kevés az esély a meglepetésre, de igazán megkoronázná a mai napot, ha találnék benne valami szépet. Valamit, amit magammal vihetek emlékbe… ha már nem pont Belphegor az, akit felmetszek. Vagy csak még nem ő? Egy pillanatra felé lesek, de egyelőre nem sokat utalva. Bár a gondolat kísért, most már Bucon a szerencsés első mára.
Szinte ráérősen mozdul a kezem, tudva hogyan nyújthatom hosszúra az élményt. Rétegenként fejegetve, kicsiben kezdve, szinte játszadozva, mintha csak keresnék valamit, mint aki most fedezi fel, hogy mit is rejthet a démonok különös belseje… - Biztosan szép gerinced van… - Gondolkodok hangosan, elárulva, hogy már mérlegelni is kezdtem, hogy milyen részei lehetnek hasznosak.  – Milyen magas is vagy? – Szemmel mérve pont elég magas. Nem muszáj válaszolnia, a kérdés inkább azért is szól, hogy magamra tereljem egy kicsit a figyelmét, kirázva egy pillanatra a menekülési vágyból… hiszen ha tovább haladunk, majd arra is ügyelni kell, hogy magánál maradjon a páciens… különben nem lenne ilyen kellemes édeshármas. – Egy szép gerinc hasznos tud lenni… bár amiket ki lehet belőle hozni… nem mind praktikusak, de különlegesek.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi GadHg7Q
Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
844
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 28, 2020 3:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asto Vidatu & Belphegor


C
sendesen hallgatom a démont, majd aprót biccentek, talán igaza van, de aztán ki tudja még. Véleményből is lehet több száz, pont úgy ahogy megvan a saját véleményem, úgy meglehet az övé is. Választásom egy olyan démonra esik, aki nagy valószínűséggel volt régen ember, semmint teremtett démon legyen. Könnyedén hihetném azt, hogy nagy termetét gyorsaságommal ki tudom cselezni, bár valahol ez így is van, egészen addig a pontig, míg meg nem vágom úgy, hogy rám fröccsenjen kiserkenő vére. Bosszantó! Különösen rossz élmény számomra, hogy a hajam ilyen módon rongálódik meg, pedig ha azt nézzük, el sem kezdődött rendesen a nap! Zakózok is hatalmasat, így a Sokkarúnak lehetősége nyílik játszani Buconnal. Nem is gátolom meg benne, hagyom a két démont egymásnak menni én még rendezem kissé soraimat és hallgatom a beszélgetést. Áldozatunk megfogalmazott félelmeit. Nevethetnékem támad, de elfojtom. Arra is felelek, hogy szerintem a boncolást előlről kellene kezdeni, legalábbis én ezt látom a legjobb megoldásnak. Kedves társam is csak hamar beszerez egy öklöst, ám nem értem, hogy a gyomorszájba érkező találat után áldozatunk keze miért véres, miért vannak rajta harapásnyomok? Nem jutok napirendipontra felette, értetlenül állok a látható tények előtt, mi több a Sokkarú sem felel azonnal, így a megindult démont veszem célpontul, sebzett lábára enyhén, alig láthatóan biceg, esélyt látok, hogy egy apró kellemetlenséggel még tarkíthassam eddig beszerzett sérüléseit. Neki lendülve kellő erővel talpalva lábára reccsen a csont, bár eltörni nem törik, mégis Bucon felüvölt a fájdalomtól és megakad a következő támadásban, elugorva tőle ismét kérdésre adom a fejem.
-Igen, az tiszta, hogy harapásnak tűnik, ennyire nem vagyok balf@sz!-harapom be ajkamat kissé duzzogva, most valóban konkrétan rá kell kérdezzek a dologra? Na majd később, foglalkozzunk csak Buconnal. Figyelem amint a Sokkarú közelebb lép, ismét szól, majd a démon mintha megmerevedne és arca félelmekről árulkodik, rettegés tükröződik vissza. Na, ez érdekesnek tűnik. Tisztes távolságban maradok társamtól, de kellő közelségre ahhoz, ha szüksége lenne rám. Ám hamar meg is törik a varázs, szinte azonnal kér kedves társam, hogy fogjam le a prédát.
-Parancs, vettem.-lépek ki takarásából és a földön térdelő démon felé lendülök, határozottan, nem finomkodva vágom hanyatt miközben arcára kiülő gyötrelmeiben gyönyörködök. Így centikkel az arcától még jobb a kilátás. Ám mintha ujjaim nyomán valami megmozdulna a démonban, szinte rögtön vergődni kezd.
-Ne, ne! Hagyjatok!-hörgi rémült pillantásokkal mire megrebben szemöldököm.
-Ugyan már Bucon, még csak most melegszünk be. Maradj szépen csöndben még.-szorítok a fogásomon, majd felpillantok a Sokkarúra.
-Elárulod hogy haraptad meg, mikor ő a hasadra célzott?-teszem immár fel a kérdésem miközben szép lassan ránehezedek térdeimmel áldozatunk karjaira.
-Mondjuk az érdekelne, hogy a lábait hogy akarod lefogni? Mert én a felsőtestét biztosan tartom. Szóval ha csak nem félsz a rúgásoktól, akár el is kezdheted.-vonok vállat könnyedén és várakozón tekintek a démonra. Mondjuk még volna érkezésem arra, hogy közöljem a hajam már nem kellene, hogy jobban véres legyen, de mégsem ejtek szót róla, majd maximum ha szükséges lesz.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asto Vidatu


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
39
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 20, 2020 10:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night

- Az empátia pont annyira előny, mint hátrány is, főleg értetlen kezekben. – A hangszínből rájöhet, nem győz meg, hogy ez másképp lenne. – A démonoknak nem kell empátia. – Ez az emberek dolga, a kettő keverése pedig felesleges. Más dolgokra teremtettünk, más céljaink vannak, s ezekhez más eszközökre van szükségünk. Egy érzelgős démon gyenge démon, befolyásolható, mint az emberek is. Hiszen mi is így terelgetjük őket már a kezdetek óta.
Megrántom a vállam, ha ilyenre pazarolná az emlékeit, hát tegye, de számomra akadnak fontosabb dolgok is amiket az emlékeim közé véshetek. És Bucon még a közelükbe sem ért ezeknek, pont annyira felejthető volt, mint a por amiben fetrengett Belphegor rúgása után.
A harcuk szépen alakul, elsőre úgy tűnne nem is kell segítség, s ez így is lenne, ha nem terelné el a figyelmét a fröccsenő vér. Értetlenül vonom össze a szemöldököm, máskor ez a hiba az életébe is kerülhetne, de most nincs egyedül. Helyette én indulok a démon felé, elégedetten hallgatva, hogy kezdődhet a boncolgatás. De előbb… egy kérdés, amíg még ilyen könnyedén érkeznek belőle a szavak. A tekintete értetlen, de legalább értelmes annyira, hogy válaszoljon is a kérdésre. A rangtalan résznél megemelkedik a szemöldököm, tipikus, de ostoba félelem ez valahol. De legalább vannak félelemei, vagyis tisztán van velük, így sokkal egyszerűbb lesz megidézni őket, ha elérkezik az ideje… és el fog. Mindig eljön. Akárcsak a késeim is mindig előkerülnek valahonnan amikor szükség van rájuk, s egy lehetséges áldozat áll előttünk. Vagy éppen mögöttünk. Egy pillanatra Belphegorra nézek, aki úgy tűnik élvezné a műsort egyelőre… hát legyen. De a figyelem sajnos elveszíti ez időre, hiszen a nagydarabra kell koncentrálnom amennyire csak lehet, csak így érhetem el, hogy ne találjon el idő előtt, hogy közelebb férkőzve hozzá én ejtsek sebet előbb, s hogy miután mégis betalál egy ütése, a következőt már méltóan fogadhassam magamba.
- Előlről… - Ismétlen, de a hangszín nem árulja el, hogy ez beleegyezés vagy ellenkezés, s nem is marad idő tisztázni, hiszen már érkezik is Bucon ökle, csakhogy a várt hatás helyett meglepetés éri, ahogyan értetlenkedve kapja magához a sebesült öklét. Én is éreztem a súlyát, de mégsem annyira, mintha igazából betalált volna, hiszen számítottam rá, vártam és haraptam, elvéve a lendülete egy részét, de nem eleget ahhoz, hogy semmisé tegyem. Morranva egyenesedek fel, hallva Beplhegor kérdését is, de mégsem felelve azonnal, így bőven lehet ideje feldolgozni a látványt.
Mester. Mintha tudná, de valószínűbb, hogy csak szófordulat és semmi több. Kell egy pár pillanat, így jókor jön a közbeavatkozása, amíg szusszanok, ő repeszt a csonton, még ha talán nem is tör, ez is ez újabb kellemetlenség Bucon részére. De mielőtt én is visszacsatlakoznék, megzavar a kérdésével. – Harapásnak tűnik. – Közlöm az egyértelműt teljesen komolyan, de ő kérdett rá. Biztosan rájött, nem ez zavarja, sokkal inkább, hogy honnan erednek a fognyomok…
- A boncoláshoz nem ártana egyhelyben maradni… - Lassan lépek újra Bucon felé, ezúttal az energiáimmal nyúlva felé, kóstolgatva a félelmeit amiket felsorolt. Valóban ennyitől tartana, vagy lenne más is? Csak ő tudhatja, akárcsak azt is, hogy mi zajlik éppen a fejében, miközben megelevenedni látszanak a legrosszabb rémálmai. – Nem ártana lefogni. – Belphegorra pillantok, ha már ketten vagyunk, össze is dolgozhatnánk, mondjuk amíg még padlón van. A rettegés talán úgy tartja, vagy ha nem is, egy idő után talán bénít rajta legalább egy keveset. Addig is, ott a műsor az arcán, bár a többi részletet csak a kiáltása árulja el. Nem tetszik amit lát, senkinek nem tetszik, pedig kintről igenis szép tud lenni. Elgondolkodva emelem az ajkaimhoz a kés hegyét és várok, vagy arra, hogy Belphegor leközelítse és segítsen a földön tartani… vagy arra, hogy az újdonsült, és meglehetősen rövid életű barátunk bevadul-e annyira a félelemtől, hogy a szánalmas fetrengés helyett erőre kapva újra ránk rontson. Néha ezt is teszik. Közelről pedig sebezhető vagyok, túl jól tudom, ezért is nem lépek azonnal, a kezeimre szükség, lesz, ha darabjaira akarom szedni az előttünk fekvőt. Vagy valaki egészen mást… várakozóan pillantok Belphegorra, hátha érti a célzást, bár a mögötteset még csak sejtheti legfeljebb. Ha Bucon nem lesz elég, még mindig van egy B opcióm a személyében.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi GadHg7Q
Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
844
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 13, 2020 7:20 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asto Vidatu& Belphegor


V
igyorogva hallgatom a démon válaszát és kissé megrázom a fejem. Nem zavartatom magam, hogy saját játékszerét hurcolja a következő kiszemeltünkhöz, én már a négykézlábra állt termetes démon felé indulok.
-Az lehet, hogy különlegesebbek, de pár dolog hiányzik belőlünk. Példának okáért az empátia. Szóval olykor illendő nem lebecsülni a démonná lett halandókat. Hiszen nem tudhatjuk, hogy miért lettek hozzánk hasonlók. Bár az tény, hogy nem rendelkeznek a teremtettek minden hatalmával.-felelek miközben a páciensünk feltérdel, határozott lépéssel kerülök elé, hogy aztán belé rúgjak, majd fölé kerekedve villámgyorsan megfosszam egyik szemétől. Nincs szüksége rá. Vállat is vonok ahogy fájdalmasan felüvölt, majd nem sokkal rá a nevét tudakolom, amit el is árul nekem. Nagyon helyes! Jelenlegi partnerem válaszával nem értek egyet. Ám most nincs érkezésem oda fordulni, így félig háttal válaszolok neki.
-Nem kell féltened, az emlékeim jók. Eddig minden áldozatomra emlékeztem, Buconra is fogok, ezt megígérhetem.-vigyorgok ahogy az említett karjába vágok, majd amint vére rám fröccsen felmegy a cukrom az egekig, főleg ahogy rájövök, hogy a hajam is olyan lett. Az arcom még hagyján, de a hajamra démonokat megszégyenítően kényes vagyok! El is terelődik a figyelmem, olyannyira, hogy Bucon egy jól irányzott csicska sallerrel repít el magától méterekre. Sziszegve pattanok fel a földről és kiugrott állkapcsom roppantom vissza a helyére. Van erő a tagban azt meg kell hagyni. Egy kósza pillantással jelzem társamnak, hogy ha szeretne egy jót verekedni, lehet, hogy illő lenne beszállnia. Míg összeszedem magam a Sokkarú; -mert most már illendő lenne valami nevet aggatnom rá, ha nem árulja el az övét- elindul Bucon felé egy kérdést intézve neki és nekem is.
-Boncoljunk.-villan a szemem kárörvendőn, de még várok egy kicsit az újbóli csatlakozásomra. Kíváncsi vagyok, hogy a termetes démon mit felel a kérdésre. Látszik rajta, hogy lövése sincs mit feleljen erre a váratlan kérdésre.
-Öhm... talán Lucifertől... a rangtalanságtól... attól, hogy semmibe vesznek.-felel végül elég nyekegősen. Szerintem tök buta... Nekem szinte semmis a felelete, azt viszont nem tudhatom, hogy erre minek volt szüksége a partneremnek. Csípőre teszem kezeimet és várok, hogy mi sül ki ebből az összeugrásból. Bár a Sokkarú gyorsan fölényre tesz szert én lassan elindulok a kettes felé ahogy egymás körül táncolnak. Nem szólok egy szót sem, azon viszont elámulok, hogy milyen gyorsan mennyi fegyver előkerül a partneremnél. Mindegyik kezébe jut egy-egy kés. Lehet, hogy nem árt vigyáznom vele? Ráncolom szemöldököm a gondolatra, majd mélyet sóhajtok. Lehet hogy jobb lenne távol maradni ettől az egésztől. Oldalra döntött buksival figyelem a kibontakozó jelenetet, ahogy lába ismét lecsap és felszakad Bucon bőre. Vére azonnal ömleni kezd, de ez nem halálos sérülés. Egyre közelebb sétálok és figyelem ahogy a nagydarab igyekszik elérni a másikat ütéseivel. Egyik megy a másik után, de nem ér vele célt, ám mikor hátán is mélyebb sebet kap, mintha elöntené a harag, izomból csap oda egyszer, kétszer, majd harmadikra betalál. El is húzom a számat ahogy Sokkarú bekapja az ütést, nem tétovázok sokat, meggyorsítom lépteimet.
-Én elől kezdenék neki.-csettintek nyelvemmel egyet és felszisszenek ahogy partnerem újabb ütést kap be gyomor tájékon, ám Bucon vérző kezét rántja el tőle.
-Ezt meg hogyan?-torpanok meg egy pillanatra, majd igyekszem kivenni azt ami látok. Azok harapás nyomok?
-Khm... Hát, ha te hátulról szeretnéd, akkor lehet úgy is, nem gátollak a kreativitásodban. Tiéd a terep mester!-nyújtom egyik kezem Bucon felé tenyérrel felfelé, hogy tessék, csak tessék! Ám már nem maradok távol, én is visszaállok a tettlegesség mezejére, a felénk induló hústoronnyal megyek szembe, míg a démon mellettem összekapja magát. Késemet elrejtem az övembe, majd lendületet véve ugrok fel, hogy a démon vérző lábának combjára talpalhassak. Már kifigyeltem, hogy azért biceg rá egy kicsit, nem túlzottan látható módon, de kellőképp ahhoz, hogy még gondot tudjak okozni ezzel. Szinte hallom reccsenni a csontot, de mivel nem vagyok kétszáz kg, így valószínűsíthető, hogy nem tört el neki. De talán egy csontrepedést elintéztem neki.
-Elmondod, hogy mitől vérzik Bucon keze?-rugaszkodom el ellenfelemtől és egy fél pillantást vetek a Sokkarúra.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asto Vidatu


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
39
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 02, 2020 6:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night

A vigyora sokat ígér de semmit sem mond, hiszen még hamis is lehet akár. Bár a híre is szépeket sejtet róla, azt is ellensúlyozza, ahogyan leszólta magát s magasztalta az ikrét. Bár még mindig nem győzött meg a saját érdektelenségéről, arra engedett következtetni, hogy talán a nevük jelentős részét, ami nem abból ered, hogy mennyire egyediek, a testvérének köszönhetik. Szerencsétlen szerencséje, hogy engem a puszta erőnél összetettebb dolgok érdekelnek, nem ragadok le egyetlen részletnél, az összes kell, hogy teljes legyen a kép. Így vagyok velük is, hiába a szavak, bárhonnan is erednek, nekem tényekre van szükségem, valami kézzel foghatóra, valamire ami tulajdonképpen egy karnyújtásnyira van tőlem, mégsem teszem meg a mozdulatot, hogy elvegyem. Csak várok, olyan színlelt üres nyugalommal, mintha veszélytelen lenne a pillantás ami már rég felmérte és felértékelte minden részét amit láttatni engedett magából. A gondolataim már szétszedve próbálták pótolni a hiányzó részleteket, az izgalmasabbakat, amik a legtöbb lénynek láthatatlanok, amik izmok és inak szoros takarásában pihennek, csak arra várva, hogy valaki felszínre hozza őket. Kevesen tudnak újat mutatni, talán ő sem képes rá, de ha mégis, akkor látnom kell, tudnom kell, hogy ha más akkor mitől, ha változott mikor ketté szakították, akkor hogyan, ha újraformálták akkor más, mint mi? Talán csak a kérdések emelik ki a társai közül, talán értékét veszti majd amint rájövök a válaszokra, de talán pont ő fog meglepni.
Hitetlen a pillantás amivel illet, de nem hibáztatom, hiszen jogos is. – Talán. – Rövid válasz, de eddigre talán hozzászokott, hogy a szavak egy kérdésnél mélyebbre vannak ásva bennem, egyetlen vágás nálam nem elég, hogy a felszínre kerüljenek a titkok. Vagy akár az egyszerű válaszok is. Tudom hogyan kell szépen fejteni, talán ezért is burkolom magam egyre mélyebbre.
A megjegyzésére pislogás nélküli pillanatokat kap, amíg a tekintetem az övében pihen, hacsak nem érzi kényelmetlennek és el nem fordul közben, de a végén mégis érkezik válasz felé, talán pont akkor mikor már feladta volna. – Dolgokat is. Nedveket is. Mindent is. - Bármilyen fontos is Belphegor, ha már elkezdtem, a választott démonomnak is kell adnom a figyelmemből, ezért fordulok el ismét tőle, miközben hátulról fogom át az éledező áldozatomat egy utolsó végzetes ölelésre amire a karjaimba omolva ad nekem mindent, ami még az övé, de már kiszemeltem magamnak. Így egészen könnyű lenne megfosztani a tulajdonától, csakhogy a Belphegor mást tervez, így halasztom érte egy kicsit a démonom sorsát. De én nem felejtek, ezért is vonszolom magammal, ha most még nincs is időm rá, később még juthat neki is a figyelmemből.
Finoman fektetem magam mellé, s csak ott vágom ahol tudom, nem ártok semminek amiben érdekelt lennék. A mozdulataim mégis gyorsak, hiszen tudom mi merre lehet még a bőre takarásában is, nem kell már sok időt töltenem a pontosságért, a gyakorlat vezeti a kezeim, ösztönné vált, akárcsak a lélegzés lenne.
- Kár. A teremtettek nagyobb eséllyel különlegesek. – Végre ismét felpillantok rá, a vagdosott, eszméletlen társaságuk már biztosan nem fog elszaladni, így nyugodtan figyelhetem, hogy hogyan kezdene játszadozni a démonnő. A kése már megjósolja, hogy vágni készül, de arra nem ad választ, hogy merre és hogyan, hiszen a termetes testen rengeteg lehetőség, a vászon hatalmas, s csak rajta múlik, mennyire használja ki azt. Még csak rajta, később talán rajtam is, ezért is kezdem időben méregetni. Ha tényleg emberi, talán tényleg kevésbé különleges, de ki tudja, néha pont a bizonyítási vágyuk miatt okoznak meglepetéseket.
A megjegyzése ellenére úgy tűnik, mégis magabiztosan lép a kiszemeltje elé, közbeavatkozás helyett én elsőre csak figyelni terveztem, felmérve a képességei egy részét, becsatlakozni majd később is tudok. Kicsi de gyors, annyira nem meglepő, valamivel ellensúlyoznia kell amit fizikumban hiányol. A démon üvöltésével egyszerre feszülök meg, nem a hangtól, inkább a ténytől, ahogyan tönkretette a szép szemgolyót. Pazarlás, de a harc erről szól, kárt tenni abban amiben a legkönnyebb vagy legpraktikusabb, de hát maradt még neki egy szeme, a tartalék, vajon meddig tartja majd meg? Mert a sorsát már szinte megpecsételtnek tekintettem, nagydarab, de belőlünk meg kettő van, hacsak nem kap erősítést, a számok ellene beszélnek.
Nevet kér Belphegor tőle is, s ahogyan sejteti a pillantása, egyfajta szemrehányás, vagy példa statuálás volt a jelenet, de érvnek nem volt elég meggyőző. – Egyszerű, de mondd, emlékezni is fogsz a nevére? Csak egy démon a sok közül, akit a porba tiporsz, ha holnap még mond is valamit a Bucon név, holnapután már azt sem tudod talán, hogy létezett. – Én meglettem volna ez az információ nélkül is, most mégis rámtapasztotta, így megillettem egy újabb pillantással a vérző szeműt is. Bucon. Nagyszerű. Bár az ismeretségünk valószínűleg rövid lesz.
A harc eléggé egyoldalúnak tűnik, a már neves démon a méretei ellenére is eltörpülni látszik Belphegor mellett, mintha minden ütéssel jelentéktelenebbé válna, ezzel is igazolva a kijelentésem: nem szükséges tudni, hogy ki volt, elhullik majd úgyis, felejthető. Csak akkor okoz meglepetést, mikor Belphegor figyelme elterelődik, egy olyan kis apróságon, mint a vérrel piszkolt test. Bár a tiszta munkát szeretem, a vér tapadása nem zavar, csak az emberek közt járva ragadt rám, hogy vigyáznom kell mennyire kenem össze magam, nem elég, ha a kezei tiszták vagy ha nem csepeg rólam a vörös folyadék, ők megítélnek akkor is, ha nem ragad már a vér hanem egészen száraz, gyanús vagy, nekem meg nem gyanúsnak kell lennem köztük. De itt a pokolban a vér színesít, amikor nem akadályoz a munkámban nem érdekel ha elborít. Belphegort viszont megzavarja, s a démon ki is használja a pillanatot, egyetlen ütéssel repítve távolabb. De legalább gyorsan felpattan a démonnő. A pillantását hívásnak veszem, szóval ideje beszállnom a játékukba, most, hogy bemelegítette a nagydarabot. Bucont.
- Szóval, boncolhatunk? – A kérdés abszolút formális, végül is már felhozta a démonnő, és már én is darabjaiban láttam magam előtt előtt Bucont. Ha már volt oly kedves elárulni a nevét, kár lenne elpazarolni a találkozást… - Mondd Bucon, mitől rettegsz a legjobban? Mindenki fél valamitől… – A tekintetem ismét ártatlanra vált, talán nincs kedve csevejre a félszeműnek, nem is gond, én is el tudnék képzelni sokkal jobb tevékenységet, mint a csevej, de ettől még időt hagyok neki, szavakra vagy tettekre akár amíg én is a közelébe érek, egyelőre meg az energiáimmal sem nyúlva felé, azt csak későbbre tartogattam, egyelőre beértem a kés simulásával a kezemhez, amit majd rajta terveztem kipróbálni. Tudja, hogy érkezem és szemből megyek, ez a harcmodor amit a legkevésbé kedvelek, jobban szeretek lesből támadni és gyorsan végezni, vágni való pont akad Buconon is, de biztosan tisztában van vele és nem fogja felajánlani magától. Úgy tartom a kést mintha azzal terveznék támadni, lassan minden tenyerembe csúszik egy, ki tudja honnan és hány van elrejtve rajtam. Az emberi lábaim már elemelkedtek a földről, ahogyan gyorsítok felé, s valóban, védekezni is készül, vagy még jobb, támadni mielőtt még támadnék, csakhogy nem támadok, eltáncolok az ütése elől, a kezeim fenyegetően mozdulnak, de ahelyett, hogy felelőtlen vágást ejtenék, mindig visszahúzom őket, s inkább arra figyelek, hogy ne érhessen hozzám, amikor már úgy tűnt, felvette a tempót és számít a következő mozdulatra, a karom helyett a lábam mar belé, hasítva a lábán és ömlesztve a véréből. Kellemetlen lehet, de a mozgásában nem korlátozza, csak kóstoló volt, próba arra, hogy milyen könnyen hasad a bőre, és ott, ahol találtam valóban puhább volt. – Szétszedhető. – Hangosan is megjegyzem amire gondolok, tényleg szépen tud hasadni, bár a lába látszólag kevésbé izgalmas, ha szépen vágjuk, hasznos lehet. Míg rám figyel s ütni próbál újra és újra, már a lábaimat is figyelembe véve, egy kés kerül mögé, s metsz rajta, a gerince mentén egy hosszú, de nem túl mély vonalban, egyelőre csak a bőrét vágva. Kezdhetnénk akár onnan is, bár elölről célszerű elérni a szerveit, hátulról szépen ki lehetne nyitni a bordáit… A gondolat talán megzavart egy pillanatra, vagy szerencséje volt, de a következő ütése már célba ért. – Nem mondtad, honnan kezdenénk…. – Nyögöm még Belphegornak címezve a szavakat, miközben Bucon már a második ütésére készül, ami nagy meglepettségére mélyebbre hatol a gyomromban, mint tervezné, s az én fájdalmam helyett ő ordít fel, ahogyan elkezdi vér fedni a ruhámat. Csakhogy nem az enyém, az övé, ahogyan a vérző, hegyes fognyomokkal teli öklét kapja magához reflexszerűen, így legalább időt hagy arra, hogy magamhoz térjek az előző ütéséből, ami szerencsére nem teljes erejéből érkezett, különben már a földről figyelném, agy csak kissé görnyedten hátrálok ki amíg még avarban van s feldolgozni próbálja, hogy mi történhetett a kezével. – Hát vagy mellkas... – A hangom még mindig nem tiszta, de legalább lassan sikerül visszaegyenesedni, bár az ütés helyét érezni fogom még. Sikeresen tovább hergeltem a félszeműt, bár az ő hibája, ő célzott gyomorra, én csak illendően fogadtam. -  Hátulról már elkezdtem, biztosan szépen nyílnának szét a bordái, ha a testével arányosak.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi GadHg7Q
Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
844
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 30, 2020 11:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asto Vidatu& Belphegor


A
zt hiszem még érdekes is lehet a mai nap. A démon aki mellém szegődött kellően találékony, mondjuk nem a szavak terén, ezt valljuk be magunk között! Azért akad mivel el tudjuk foglalni magunkat, így el is vagyok látva dolgokkal. Mindazonáltal az is érdekesnek hat amit a férfi csinál éppen, így csendesen figyelem ténykedését a félájult démonnal. Mivel kíváncsi lenne további ötleteimre, csak egy gonoszkás vigyor szalad végig arcomon, sejtetve ezzel mindent. Az viszont cseppet sem fér a fejembe, hogy miért kell neki az áldozata vére, így nem vagyok rest rá kérdezni.
-Hobbi? Azt hittem többről van szó.-pillantok rá hitetlenkedve. Komolyan ezért volt ez a cécó? Régi hobbi... Érdekes és fura fazon... Egyre jobban ezt érzem.
-Dolgokat? Ez inkább testnedvnek hat... A dolog inkább valami szilárdat takar. Vagy nem jól tudom?-valóban szeretném Őt megérteni, de nem igazán megy, ha ilyen titokzatos. Mindenesetre a műsora attól még igazán tetszetős, pláne a leszakadt kar után, de játékának túl hamar vet véget. Kár, elnéztem volna még egy ideig. Amint az élet elszáll az általa tartott démonból, úgy tekintetem új játékszer után kutat. Meg is látok egy nagy darab áldozatnak valót, és szavakba öltöm, hogy talán felboncolhatnánk míg tudatánál van, hallani akarom ahogy ordít a fájdalomtól. Szerencsére partnerem nem ellenkezik, sőt játszópajtiját is magával vonszolja. Kuncogva fogadom a tényt ahogy megindulok a négykézláb álló testes démon felé. A férfi kérdésére hátra fordulok és míg válaszolok addig hátrafelé sétálok a célpontom felé.
-Lehet, hogy érdekes lehet belülről, bár sanda gyanúm, hogy ugyanúgy néz ki, mint a többiek. De ha jók a megérzéseim, ő nem Lucó keze által lett az ami.-megpörgetem a tőrt a kezemben és visszafordulok célirányba. Két méterrel a térdeplő előtt ér egy újabb kérdés, csak vállam felett pillantok a démonra éppen a szemem sarkából s láthatja, hogyan feketedik el tekintetem egy másodperc alatt.
-Reméljük nem ver egyből földbe.-kacsintok egy gyorsat és a maradék távot egyetlen hosszabb lépéssel szelem át, hogy következő mozdulatommal egy jól irányzottat rúgjak a test felé és ugorjak is utána, hogy gyomrába térdelve elhaló nyögést csaljak ki belőle. Míg áldozatomon térdepelek addig érdeklődve hajolok arca felé és egy villámgyors mozdulattal kapom elő tőrömet és sújtok le, hogy megfosszam bal szeme világától. Üvöltése fájdalmasan rekedtes, vaskos ujjaival azonnal kezem után kap, de felpattanva róla ugrok hátrébb s várom, hogy felkeljen. Szitokszavai mélyen a fülembe égnek, de válaszra nem igazán méltatom őt.
-Mondd meg a neved!-szegem fel kihívóan az állam és mélyesztem tekintetem jobb szemébe.
-Bucon.-hördül fel és tápászkodik fel a földről, hogy rögtön felém vesse magát.
-Látod, így kell elárulni a neved. Tök egyszerű.-fél szemmel partneremre sandítok, de kezem már a következő vágásra készül, nézzük mennyit bír ez a nagy test. Amint kellő távolságba ér, egyszerű mozdulattal lépek lába mellé és vállammal lököm oldalra miközben fél fordulatot teszek és balommal kíméletlenül bicepszébe vágok. A démon vére beteríti arcom felét és egy kevés a hajamra is fröccsen.
-Ó, hogy nem tudsz figyelni!-kapok szabad kezemmel a hajamhoz és ragacsos vérét pillantom meg tulajdon tenyeremen. Míg el vagyok foglalva kedvenc részemmel, egy istenes saller érkezik Bucontól, így apró termetem révén nem csak hogy megtántorodok, de a visszakézből érkező ütéstől még repülök is pár métert.
-A Pokolba!-szisszenek fel ahogy összekaparom magam és állkapcsom visszaugrasztom a helyére. Tekintetem sok karú barátocskámra vetül, ha gondolja akár be is szállhat, úgy tűnik választottam tökéletesen ereje teljében van. Oké, ha azt nem számoljuk, hogy fél szemű lett a drágám. Így indulok vissza hozzájuk, nem túl dühösen, de ujjaim közt szépen pörgetve a fegyverem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asto Vidatu


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
39
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 29, 2020 8:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night

Mintha meglepné a véleményen, talán jogosan, bár számomra nem volt annyira szokatlan, akárcsak az elhullott fegyverek közt sincs különösen kiemelkedő darab, mégis átkutatom ami a közelemben van, kiválasztva egyet, mellékesen, mégis olyan gonddal mintha jelentene valamit. Elteszem későbbre a különös kést, talán még jól jöhet, talán használni is fogom, ha beleegyezik a javaslatba. És bele is eggyezett, sőt, talán kedvére volt, hiszen máris tovább gondolta az egészet.
Szóval vannak ötletei. Válaszul egy érdeklődő pillantást kap, de a kérdés elmarad, helyette hagyom és várok, hogy majd a tettei beszéljenek helyette, végül is szavakba öntheti, de az más amikor vagy ahogyan meg is teszi. Nem az érdekel ahogyan kifejezné magát, hanem az ahogyan megtenné azt. – Kíváncsian várom. – Kivételesen őszinte szavak, még ha a pillantás amivel illetem rövid is, hiszen már én is áldozat után néznék, s rövidesen találok is egy érdemlegesnek tűnőt.
Egy pár pillanatra már nem Belphegor tölti ki a figyelmem, hanem a földön fekvő démon, ahogyan a békés mozdulatlansága menekülni akaró rángássá majd dermedt félelemmé alakul, míg magához nem tér ismét annyira, hogy a saját karját feláldozva szabadulni próbáljon. Csakhogy felesleges ez is, hiszen még a hatásom alatt van annyira, hogy ne legyen elég gyors a meneküléshez. Egy pár cseppet már kaptam a véréből, de még nem éreztem úgy, hogy ennyi elég volna. – Csak egy régi hobbi. – A vér értékes tud lenni, ha tudják használni. Még ha nem is mindig a szó megszokott értelmében… - Néha gyűjtök… dolgokat. – A tekintetem már ismét inkább az áldozatot figyeli, s nem ok nélkül, hiszen úgy tűnt kezdi összeszedni magát, még ha lassan is, túl lassan ahhoz, hogy nyerhessen. Ahhoz még idő kellene neki, amit nem adok meg, helyette átszelem a torkát mielőtt még túl erősen kezdene vergődni a kezeim közt, mert úgy tűnt ráérzett az elkerülhetetlenre és erősködni akart. Végül viszont elfolyt a karjaim közt, én voltam az utolsó ami még a talpán tartotta az ismét üressé vált testet. Így kevésbé érdekes, de nem kevésbé értékes, még elég épp ahhoz, hogy használható is lehessen… Már látom merre és hogyan kellene metszeni a puha húsát, amikor ismét történik valami.
A boncolás szóra felkapom a fejem, azonnal újra Belphegor irányába terelve a figyelmem. – Boncolást bármikor. – Szinte gyanús gyorsasággal jön a válasz, bár valószínűleg nem ez a legkülönlegesebb hobbi erre. Viszont nekem már volt egy áldozatom… de őt sem akartam magára hagyni, főleg ha már ilyen remek javaslatai vannak. – Úgy tűnik sétálunk egyet. – Már nem a nőnek szólnak a szavak, hanem az új játékomnak, akit a következő pillanatban a torkánál fogva vonszolok magam után. Nem akarom kihagyni az esetleges műsort, de azért ezt a testet sem dobnám ki azonnal.
Méretes démont választott ki. – Szerinted lesz benne valami? – Már majdnem izgatott a kérdés, majdnem de mégsem, ez a legközelebbi amihez kerülni szoktam mindenféle rájátszás nélkül. Pontosan tudom, hogy a legtöbb esetben mi merre szokott lenni, de a démonok tudnak tartogatni meglepetéseket, legyen az valami különös elfogyasztott dolog, vagy valami ami egy kellemetlen feltámadás után forrt a szöveteik közé, esetleg valamilyen egyedi jellegzetesség amivel teremtődtek. Ritka pillanatok, de emlékezetesek amikor a megszokott látvány mellett valami más is vár rád.
A vonszolásom ellenére most mégis gondosan fektetem magam mellé a testet amit eltulajdonítottam, a felhorzsolt lábaiért nem volt kár, ellenben a többi részével még óvatosan bántam… egyelőre. Vágok még egy párat a testén, részeken amik egyelőre kevésbé érdekeltek, bebiztosítva, hogy ne mászkáljon el amíg mi a nagyobbikkal vagyunk elfoglalva. – Szeretnéd kezdeni? – Végül is az ő ötlete volt, én pedig nem akartam a torkának ugrani a kezdés jogáért. Kár lenne érte. Ha nem esne neki az sem gond, nekem már kész terveim voltak, hogy miket lehetne kihozni belőle, viszont az is érdekelt volna, hogy ő mit lát benne.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi GadHg7Q
Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
844
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 25, 2020 1:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asto Vidatu& Belphegor


N
em tudom hová tenni a mai napot... Sem Vergilt, sem ezt a névtelen démont, ám mégsem mondhatom azt, hogy unatkoznék most Beleth nélkül. Jelenlegi beszélgető társam, bár fukarkodik a szavakkal és a nevét sem hajlandó elmondani, mégis érdekes időtöltést találunk. Ugyanakkor elárulom neki, hogy nem igazán szeretem démoni erőimet használni, sokkal inkább preferálom azt, ha a harc szemtől szemben történik, fegyverekkel. Mikor rábólint és hasonlón vélekedik ő is, nagy szemekkel pillogok rá.
-No fene.-bukik ki belőlem, hiszen nem sokan vannak ezen a véleményen, száz évente egy ilyen egyénnel hoz össze a sors, ha összehoz egyáltalán. Pillanatokon belül jutunk le a völgybe és nézünk szét az elhullott fegyverek között. Kis időt bogarászással töltünk, majd mikor a Démon közli, hogy nézzünk szét kicsit odébb is, rögtön tovább gondolom a történetet.
-Bármire vevő vagyok. Nem csak ez a két ötletem van.-felelem pimaszul miközben kiszúrok egy éppen éledező testet, ám mielőtt oda lépnék még egy kérdést intézek jelenlegi társam felé. Válasza nem lep meg, sőt valahol még örülök is neki, mert így ott a tudat hogy nem vagyok olyan érdekes. Szívesen sóhajtanék fel jól esőn, de nem teszem meg mégsem.
-Így azért korrektebb a felállás.-vigyorodom el ahogy az egyik test felé lép. Fél szemmel figyelem csupán hogy mit csinál. Az egyik fekvő test mellé lép és azt várja hogy magához térjen. Aztán ahogy mozdul a földön fekvő figyelmem a kettes felé irányul. A démon lába egyszer csak mozdul és mélyen a fél alélt karjába mélyeszti karmait. Füttyentek egyet elismerésem jeléül, majd úgy döntök ülve figyelem az előadását. Mikor a démon ártatlanul rám néz vállat vonok, nem értem miért pillant felém, a földön fekvő reakciója sem egyértelmű számomra. Ugyan megmozdulok, felállnék, hogy odalépjek melléjük, de végül csak féltérdre tolom fel magam, könyökömmel azon támaszkodom és unott képpel pillogok rá. Mikor előveszi a fiolát tekintetem érdeklődő lesz, oldalra is billentem a fejem.
-Hát az?-kérdezek rá csendesen, vajon mi szüksége lehet egy démon vérére? Ekkor végre erőt vesz magán az áldozat és kitépi karját fogvatartója karmai közül. Játékosan tapsikolok mikor fájdalmasan felkiált, ez aztán a pazar műsor. Társam egy villanásnyi idő alatt kerül mögé és öleli át karjaival. Ekkor már én is felállok és elfeketedett szemekkel figyelem amint kését annak torkához érinti, majd egy perccel később búcsút is inthetünk a játéknak.
-Nem húzta sokáig.-jegyzem meg fanyarul, elhúzva a számat fordulok meg és igyekszem valami értelmeset találni én is.
-Miért nem boncolunk fel egyet? Hátha szebben ordít, mint az előző.-pillantok hátra a vállam felett, és ujjammal egy megtermett démon felé bökök, aki már négykézláb próbál ismét hatni tudatára.
-Mit szólnál hozzá?-kaján vigyor ami végig fut ajkamon, s ha a Démon benne van, akkor megnyújtom lépteimet és következő játékszerünk felé indulok.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asto Vidatu


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
39
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 18, 2020 12:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night

Talán lassan megérti a démonnő is, hogy mit jelentett mikor azt mondtam, nem vagyok jó a szavakkal. Ismerem őket, használni is tudom, de nem ez nem jelenti azt, hogy fogom is, vagy amikor mégis, akkor helyesen vagy elégségesen. Főleg mikor még úgy tűnik, nem vezetnek előre. Egyelőre felesleges tudnia rólam a nevem, elég ha egy arc vagyok, a többi majd jönni fog… de mégis fennakadni látszik ezen. Nem ő az első, de ettől még változatlanul idegennek hat a helyzet.
Az észrevétel helyes, ezért is biccentek rá, talán még észreveszi a tekintete széléből, vagy ha nem is, akkor majd felel az egyetértő csend. Démon vagyok, ez eleve a saját problémáival jár. Attól mégsem tartok, hogy elijeszteném ilyen korán, ha csak a fele is igaz annak amit róla beszéltek, nem fog ennyitől megrémülni. Így pedig végképp nem maradt okom magamra erőltetni azt a kedvességet amit az emberektől tanultam.
A magyarázatára a tekintetem ezúttal már látható értetlenkedéssel fordul ismét rá, mégis hogyan lenne jó ha ennyire elnyomja? Nem értettem teljesen egyet vele, de voltak közös pontok. – A harc valóban közelről szép. – Ahogyan metszve tépődik a bőr, s lassan feltárja amit korábban gondos takarásával őrizgetett… talán nem ugyanazt a szépséget láttuk benne, de végre egytértünk valamiben, még ha nem is annyira jelentőségteljes részlet. Bár az erőm fejlesztésébe én sem öltem sok energiát, nekem más okaim voltak rá, nekem még megbújva kellett maradnom, azt pedig könnyebb így, nehezebben jönnek rá, hogy takarsz valamit, amikor nincs is mit takargatnod.
- Talán? Úgysem tudod melyik a jó válasz. – Az is lehet, hogy titkolni akarom, akkor pedig a szavak nem győznének meg, bár a hazugság célravezetőbb lenne. Azért érdekelt, hogy mire tippelne. – De dönts csak. – Felőlem, ezek most csak üres megjegyzések, a szavaknak csak alku során teljesedik ki a valódi értékük.
A fegyverekhez érve újra elhalkulok, lekötnek, de nem teljesen, nem eléggé ahhoz, hogy megfeledkezzek a démonról, aki már közelít, s még ha én távoldoni is szeretnék a testek irányába, ezt csak akkor közlöm miután elém sétált. A mozgása nem volt fenyegető, mégis kivártam, érdekelt, hogy komolyan gondolja-e – és úgy tűnt, igen. Még nem léptem át azt a bizonyos határt, amivel magamra uszítanám.
Beleegyezett a javaslatba, sőt, már ötletei is támadtak, szinte lelkesnek tűnt. – Úgy tűnik mindkettő a kedvedre tenne. – A vigyor az arcán erről mesél, de jól tudom, hogy mennyire meg lehet játszani ezt, miután tudod hogyan, csak akarni kell. – De valami hasonló… - Nem pont a késeik kellenek, azt már szereztem magamnak… bár most nem ez a legjobb választás, ezért is teszem el, s veszem elő helyette a sajátomat, amit már úgy ismerek, mintha a részemmé vált volna. Mert valahol az is, nélküle nem lennék teljesen egész, bár így is tudnék metszeni, az nem elég, ebből több kell és pontosabb. Ezért is terveztem ezt a pengét magamnak, még ha más szemeknek a változás hanyagolhatónak is tűnik, ez a kis részlet számomra szinte mindent jelent.
Újra kérdez, válaszolok is, talán már kielégítőbben, mint a korábbi faggatására. – Nem csak miattatok jöttem. Nem is miattatok. Csak ha már erre jártam, figyeltem, hogy a közelben vagytok-e. - Vagy talán még mindig túl szűkszavúan? Vagy nem is a szavakkal van a gond, hanem azzal ami mögöttük van. Azzal amire még nem áll készen. Türelem… van még belőle.
Csak utána indulok, de mivel újra veszélytelennek tűnt, már mellette haladtam tovább a testek felé, már ki is szemelve magamnak az egyik éledezőt. Csakhogy Belphegor ismét figyelmet követel magának, ahogyan felszisszen az ügyetlensége okozta seb miatt, ennyire idegen még számára a kés súlya? Vagy másra figyel éppen? De nem teszek rá megjegyzést, helyette a kiszemeltemhez lépek inkább, elgondolkozva érintve az ajkaimhoz a késem élét. Merre kellene kezdeni? Pontosan tudom mire van szükségem tőle, mégis várok, talán pont arra, hogy magához térjen annyira, hogy menekülni kezdjen… csakhogy az első mozdulatánál előkerül a lábam, éles karmok hasítják át az izmait, s szögezik a fegyvert markoló karját a fekete földnek, még mielőtt felém lendíthette volna azt. – Ssssssh…. – A hangom lágy suttogássá alakul, mintha egy gyereket csitítanék éppen, s pont olyan szánalommal is nézek le rá, ahogyan szabadulni próbál. – Kár lenne azért a karért. – Hiszen még kábult erőtlenséggel bár, tépi tovább a sebet, ha így folytatja, kénytelen leszek a fejére célozni. Talán megsejti a gondolatot, amivel előhúzom a másik lábam, s a feje irányába mozdítom, de nem olyan sebes pontosággal, mint korábban. Ez a mozdulat ráérős, hiszen valami a földre szegezi a lábamon kívül is, látni lehet, ahogyan kialszik a heves fény a tekintetéből, már nem is akarna annyira támadni, helyette hátrálna, de nincs hová, nem tudja beásni magát a földbe, bármennyire is próbálkozik vele, az izmai elnehezedtek, parancsolni próbál nekik, de túl mélyen alszanak ahhoz, hogy hallhassák a kétségbeesett próbálkozását. Nem álom ez, rémálom ami kiül az arcára, mire végre hozzáérek, hogy egyetlen hosszú csíkban karcoljam a bőrét. Ennyi az egész, egyszerű seb, mégis remeg. A tekintetem Belphegort keresi, ha megtalálja és figyel, olyan ártatlansággal nézek vissza rá, mintha nem érteném mi lelte a démont. Pedig pontosan tudom mi történt vele.
A vértől csepegő lábat magam mellé húzva egy apró fiolába gyűjtöm ami maradt a folyadékból. Ezen a ponton viszont úgy tűnt az áldozatnak sikerült összeszednie magát annyira, hogy meg is mozduljon, egészen pontosan a karját rántotta el akkora erővel, hogy kiszabaduljon. A kiáltásával egyszerre szisszenek fel, bár nem a fájdalomtól. - …pedig szép kar volt. – De mit tett vele? – Bár elvinni nem tudtam volna… - Ennek ellenére kár volt érte.
Nem adná fel könnyen, pedig gyenge még a harchoz, ezért is történhet meg, hogy amire felkel én már mögé is kerülök, négy karral ölelve át a testét hátulról, a késem szépen illesztve a torkához, mintha mindig is oda tartozott volna. Ilyen közelről egy mozdulat és visszakerül abba a kómába amiből frissen szabadult. Az állam a vállára támasztva nézek körbe a többi démonon, vannak még akik nem sérültek meg elég súlyosan, csak pillanatok kérdése, és mozdulnak ők is.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi GadHg7Q
Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
844
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 17, 2020 1:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asto Vidatu& Belphegor


L
ucifer igazán fukar volt amikor a társalgási szintjét állította be ennek a démonnak. Még nem tapasztaltam ilyet, hogy valaki ennyire ne legyen kommunikatív. Pláne hogy a nevét ne árulja el. Azért ez nem kicsit zavar! Mégis igyekszem veszni hagyni a dolgot, bár borzasztóan fúrja az oldalam a kíváncsiság. Tekintetem inkább a túloldalra vezetem ismét és nézek körbe, hogy mit tehetnék még azért, hogy még kedvezőtlenebb legyen odaát a helyzet. Bár az általam keltett forgószél megteszi a hatását.
-Furcsa egy démon vagy te.-jegyzem meg végül csendesen, majd pördítek még egyet az ujjammal hogy gyorsabban kavarogjon a levegő, aztán mikor elunom hagyom szertefoszlani. Csupán biccentek szavaira, az én nézőpontomat elé tártam, nincs benne hiba. Pusztán a testvéremnek sem árulnám el, hogy amúgy jobb nálam. Na de teljesen mindegy, a démon úgy tűnik beéri velem, mert hiába nem rám néz, de valamiért érzem, hogy minden idegszála rám van hangolva. Tényleg furcsa!
-Mert nem vagyok jó benne. Olykor jó csínyt tenni, vagy borsot törni mások orra alá... De jobb szeretem a fegyveres harcokat például. A démoni erő nekem olyan fars... Nem érzek rá olyan késztetést, hogy esetleg én azzal húzzam ki magam a slamasztikából. Még arra sem igazán jöttem rá, honnan is merítem az erőmet. Így nincs túl nagy értelme lemeríteni magam, vagy épp fejleszteni.-magyarázom csendesen, aztán vállat vonok.
-Ha döntök... Elárulod végre a neved?-kapom felé a fejem és emelkedik meg várakozón egyik szemöldököm, ha pedig választ kapok a lehullott fegyverek után indulok felfedező körútra, Őt is magammal csalva. Szerencsére nem kell sokáig nógatni, külön utakon jutunk le a szurdok aljára és szinte azonnal keresgélni kezdünk. Nőies, marokra fogható pengéket keresek, így kissé tovább tart a vadászatom, mint gondolnám. De mire mindketten megtaláljuk amire szükségünk van már jobb lesz a kedvem. Lassan közelítek felé, nincs bennem támadó hajlam, mindössze nincs kedvem kiabálni. Így mikor megemlíti, hogy körül nézhetnénk kicsit távolabb is, csendben bólintok, nekem nincs ellenemre, nem rohanok sehová.
-Halott ujjak közül rántsunk ki pengét? Vagy esetleg tanulmányozzuk a szenvedőket is közben?-húzódik komisz vigyorra a szám. Ellépek a démontól és az általa figyelt irányba indulok.
-Milyen messziről jöttél, hogy láthasd az Ikreket?-teszek fel egy apró kérdést, mert tőlem aztán senki se várja, hogy csendben maradjak. Kezemben lévő új tőrömmel szórakozok ha mellettem sétál, mondjuk akkor is ha nem. A séma ugyan az, megpörgetni, feldobni, elkapni, míg nem érzem teljesen az enyémnek. A súlya még szokatlan, egy óvatlan pillanatban pedig ahogy nyúlok érte, hegye belefúródik az ujjamba. Felszisszenek a váratlan találatra, majd ahogy lepottyan a fém szinte azonnal utána nyúlok és a föld felett centikkel kapom el markolatát.
-Jössz vissza! Nem mondtam, hogy mehetsz.-morgom és újra kezdem a műveletet, míg az első testig nem érünk. Izmaim megfeszülnek ahogy egyik másik mozgolódni kezd.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asto Vidatu


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
39
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 13, 2020 12:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night

Mintha zavarná, hogy nem tud néven nevezni, vagy ha tud is, nem az igazin. Különös, hogy ilyen apróságra pazarolja a dühét, de még így sem könnyítem meg számára, nekem továbbra is túl apró részlet, ezért is haladok tovább olyan könnyedséggel a témán, mintha sosem létezett volna, hiszen léteznie sem kellett volna.
- Nem az… - A tekintetem egy pillanatra abbahagyja a nézelődést és megáll rajta, mintha utalna valamire, de ennél többet nem kap, mielőtt még eszébe juthatna kérdezni, elfordulok, még ha csak látszat is, talán arra elég, hogy a gyanakvását mélyebbre nyomja, már ha maradt még belőle.
Kár, majdnem mintha csalódott lennék, de a hangszín mégis túl semleges ahhoz. Nem csalódottság, hiszen ő itt van. – Azt te tudhatod. – Miért gondolt arra amire, miért történik vele az ami… és én miért nem arra készülök amire más gondolna amikor az ikrek híre eljut hozzá. Nagyszerű kérdés mind, csakhogy egyik sem az amelyik arra késztetett, hogy megengedjem a mostani kitérőmet, megállva a határnál mikor tovább lenne dolgom. De nem halaszthatatlan.
Finoman rándul a vállam, szinte nem is látható mozdulat. – Nézőpont kérdése. – Én okítsam erről? Démonok vagyunk, a lényünkbe van ásva, hogy meglássuk azokat a részleteket amik felett mások elsiklanának, azokat, amiken néha az alku áll vagy bukik, hiszen mi látjuk azokat a lehetőségeket amiket más nem mindig vagy nem azonnal, de mire felfoghatná mi történt már rég késő lehet. Az viszont érdekes volt, hogy nem szereti használni amit a természet adott neki, melyik démon nyomná el ami erősítené és segítené a túlélését? – Miért? – Annyira fontos kérdés, hogy a leplezett figyelmem valóssá válik, a szemeim újra az övéit keresik, mintha abban lennének a válaszok, hiszen az eddigiek alapján onnan többet tudhatok meg arról ami érdekel, mint a démonnő ajkairól. Nem beszédes, de amikor mégis, olyan dolgokra tér ki amik nem érdekelnek, elkerüli a kérdések lényegét, hogy majd a végén elszórjon valami egészen más választ, amiről ismét többet kellene tudnom. – A mágiaszint nem minden. – Akár válaszol a kérdésre, akár nem, én visszatérek az eredi témához. Hiszen ez csak egy része annak amik vagyunk, bár hasznos tud lenni, számtalan más trükk áll a rendelkezésünkre, amikből szabadon válogathatunk.
A kuncogására mintha megfeszülnének az izmaim, ismét ezt teszi, miért teszi? Lassan billen a fejem oldalra, mintha enyhe szögből nézve láthatnám a válaszokat rajta, vagy a mozdulat kifejtené, hogy miért mondtam azt amit. Hiszen nem hozta kényelmetlen helyzetbe ahogyan szóltam hozzá? Nem zavarták az elhallgatott szavak, amik számomra semmit sem jelentenek, de ő annyira tudni akarta őket, hogy többször is kérte? Mintha változtatna bármin is. Az utolsó sikolyokról lemaradok, pont azért, mert a figyelmem nagy részét magára terelte már.
Lassan bólintok miután befejezte. – Döntsél. – Beleeggyezek, de ezt az egyetlen szót nem követ más, csak várakozó csend, amit részben pont a mosolya okoz. Már megint ezt teszi. Szándékos, vagy érez rá késztetést is? Mikor lesz belőle ösztön? Születni kellene vele, vagy tanulható? Nem csak nála tűnik ez ilyen természetesnek, talán többjüknél jön ösztönből, de nem nálam, hiszen én még a zavarom is eltakarom, az értetlenséget amit olyan kitartóan éltet, de szűnni látszik amikor már a sziklás oldalt mérem fel, kiválasztva az utat indulok, mielőtt túl messzire szökhetne… de nem lep meg újra, azon a kiszámítható úton halad tovább amelyiken elindult, így én várok rá, de nem bánom, vártam már eleget, ez a pár pillanat semmi. Megvárom amíg mellém ér, hiszen hátat nem fordítanék neki, csak akkor keresek mikor már biztosan tudom, hogy szem előtt van, ha nem is közvetlenül, de a szemem sarkából még láthatom, míg a pengéket figyelem, kerülve a nagyobb fegyvereket, amik csak zavarnának az út többi részén. Valami kicsi kell, valami ártalmatlannak tűnő, valami meglepő, valami amire kevesen gondolnának. Ami szinte praktikusnak sem látszik, talán nem is az, talán csak arra vár, hogy valaki tudja mi is az, és miket lehet tenni vele értő kezekben, akik gonddal tartják, rutinnal metszenek, amik nem remegnek még akkor sem, ha menekülni próbálnak előle.
Ő gyorsabban és többet talál mint én, de ez sem sarkall sietségre, annyira nem is fontos az egész, én megelégszem az elsővel is akár, a második csak a ráadás volt.
Ő közelít előbb, én meg hagyom neki, ha támadni akarna lett volna esélye, és lesz is még bőven. - Körbenézünk arra is? - A tekintetem ismét a távolba siklik, de már nem túl messzire, csak az elszórt testekig, ahol egy pár talán még éledezni is kezdene, a többi még eszméletlenül fekszik ott, ahol a szélvihar eldobta vagy a sebük végzett velük.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi GadHg7Q
Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
844
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 11, 2020 6:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asto Vidatu& Belphegor


C
sak nem tudom meg a démon nevét, ez pedig merőben bosszant, jobb szeretem tudni a beszélgető partnereim nevét, azokét is akiket utána jól helyben hagyok.
-Való igaz... Furcsa amikor két démon csak úgy beszélget. Viszont, mint a példánk mutatja, nem lehetetlen.-mutatok rá a dolgokra, miközben a túloldalon lévő események kissé elvonják a figyelmem, annyira, hogy még képességem is használni kezdem, pedig nem nagyon szeretem. Viszont közben csendesen beszélgetek a férfivel. Azt is elárulom neki, hogy miért vagyok egyedül, három betűs kis szavára nem tudok mit reagálni. Sajnos így járt, most be kell érnie velem. Talán legközelebb majd Beleth is velem lesz.
-Miért értettelek félre?-billentem oldalra a fejem. Nem hinném, hogy félre értettem, maximum nem közölte pontosan, hogy mik a szándékai. De lényegében véve mindegy is. Egyszer csak napvilágra kerül, hogy miért is keresett minket a bátyámmal. Persze azt sem tartom titokban, hogy velem talán nem járt annyira jól, ha tökéletes alanyt szeretne, az Beleth és nem én. Kérdésén mégis meghökkenek. Hogy hogy miből gondolom?
-Abból, hogy én élek vele együtt, tudom mikre képes, ismerem a fivérem. Ügyesebb és jobb, mint én, ezen nincs mit szépíteni. Az ő elementáris mágiája sokkal fejlettebb. Én használni sem szeretem a démoni erőmet.-adok kissé hosszabb választ a kérdésére, hátha így már érthetőbb lesz számára, miért gondolok így magamra. További szavai apró kuncogást váltanak ki belőlem.
-Pedig tökéletesen beszélsz, nem értem mi itt a gond.-tárom szét karjaimat miközben az utolsó kiáltások is elhalnak a szurdok felett.
-Nos, igen, ragaszkodom hozzájuk. Azt pedig szeretem én eldönteni, hogy ki érdemes arra, hogy megjegyezzem a nevét és ki az aki nem. Szóval ha lehet, irányodban is had dönthessek én.-mosolyodom el, majd felvetem az ötletet, hogy másszunk le a szurdokba, láttam pár jobb fegyvert is leesni a kis közbeavatkozásomnak hála. Leugrok az első párkányra, majd a következőre és ismét felvetem, hogy tartson velem. Szerencsére nem kell ismét kérlelnem, de ahelyett, hogy az én nyomom követné saját utat talál lefelé, így hamarabb leér, mint én, bár ez cseppet sem zavar. Rutinosan ugrok egyik kiszögellésről a másikra, míg az én lábaim alatt is ismét szilárd talaj nem terem. Körös körül pengék, dárdák, különböző fegyverek hevernek. Némelyiken száradásnak indult démonvér is leledzik. Csillogó szemekkel pislogok körbe, de a túl nagyok egyáltalán nem fogják meg a fantáziámat. Valami kisebb fegyvert keresek a gyűjteményembe, olyat ami ruha alá rejthető, marokra fogható és elég kicsi ahhoz, hogy egy nő is jól tudja használni.
-Elég nehéz a megfelelőt megtalálni. Inkább a tőrök érdekelnek. A nagy fegyverekkel nem tudok mit kezdeni.-felelek kérdésére, miközben Ő már megtalálja számára a legérdekesebbet talán. Laza csukló tartása arra enged következtetni, hogy nem akar megtámadni, de ha mégis erre venné rá magát, bármelyik eszközt gyorsan markomba kaparintanám. Tovább sétálok és egy-két apróbb éles penge is szemem elé kerül. Összeráncolt homlokkal guggolok melléjük és nézegetem őket egy darabig, majd felemelek egy viszonylag könnyű dobótőrt amit megpörgetek ujjaim közt, majd kicsivel arrébb még két ugyan olyan fegyvert fedezek fel. Oda is lépek és azokat is felveszem, majd kettőt övemre csatolok és az elsővel tovább játszom. Feldobálom, megpörgetem, elkapom, hol a markolatát, hol pedig a hegyét.
-Ezek jók is lesznek.-jelentem ki vidoran, majd visszalépek a démon mellé, ha csak közben Ő nem sétált mellém.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6