Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1137
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 27, 2021 6:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Lezárt játék
reveal your secrets

Asto Vidatu


☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Lord/Lovas, Halál
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 27, 2021 2:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night [You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]A kérése különös, de teljesítem, két vágás, egy kisebb meg egy nagyobb, ahogyan kérte. Még ha meg is lepte az első, magának kérte, hát nem is ellenkezett a pillanatnyi felháborodásától eltekintve. Csendben figyelem, ahogyan a seb lassan összeforr, s közben a szavait hallgatom. Válaszul viszont csak egy apróbb vállrántást kap, nekem a félelem az elemem, sokkal érzékenyebb vagyok rá, mint a démonok többsége, néha olyat is észreveszek belőle, amit még a tulajdonosa se. Viszont az alkalom a pontosításra nem kedvező, előbb a második vágás, a szavak ráérnek, ha még akkor is akadékoskodna… de úgy gondoltam, hogy nem fog, a seb majd elfeledteti vele ezt a beszélgetést.
Itt már engedelmesebb, még ha nem is teljesen érti miért, én tudom, hogy jobb lesz így. Amint elhelyezkedett, már csak egy pillanat, és újabb vágás érkezik, nem halogatom tovább, hiszen ez a jobb része a kérésének. Annyira mélyre vágok, amennyire engedi a helyzet, bár valahol még így is kevéslem, számomra rövidnek hatnak a pillanatok, bármennyire is próbáltam elnyújtani őket. A figyelmem teljes egésze rátapad és a sebre, nézve minden rezzenését, a bőr alatt és felett is, egy részem a belsejét figyeli, egy másik meg azt, hogy hogyan reagál a fájdalomra – talán pont az utóbbi miatt veszem észre még időben, hogy mozdulna amint végeztem, és még időben távolabb hajolok, bár kevésen múlt, hogy le ne fejeljen, egy kicsit talán össze is értünk, de nem annyira, hogy fájdalmat okozzon.
Többet ilyet önszántából soha… csak magamban mosolygok a kijelentésén, önszántából, abból talán nem, de nem mindent irányíthat, van olyan sors ami elkerülhetetlen… és ha belém veti a bizalmát, bár kifizetődő lehet, ára lesz. Egyszer még ára lehet… de nem kellene nagyon félnie, hiszen… ezt is túlélte, nem? Aki elég érdekes, az mindig túléli… egy ideg. A halál egyszer mindenkit meglátogat. A vészjósló szavak helyett viszont várok, arra, hgoy elmondja végre mit kérne még, az előző alapján ez is érdekes lehet… és az is volt. Az egyik szemöldököm lassan megemelkedik, ahogyan hallgatom. – Ez valóban különös kérés… és elég tág… - Gyanúsan tág, gondolatok ezrei cikáznak a fejemben, hogy mit kérhet és mit nem, az ár viszont jó, ráadásul ez egy újabb jele a kialakulóban levő bizalmának, amire szükségem van, nagyon is kell, ezért is bólintok végül. – Legyen, Belphegor. – Szerencséje, hogy különlegesnek találom, így könnyebben teljesítem a kéréseit… bár már önmagukban ezek is érdekesek voltak. Ez az út különösebb lett a tervezettnél…
Előbb a tekintetem követi a mozgását, majd a testem is utánozza, ahogyan felállok. – Nem feledem. – Pontosan tudom, hogy mit mondtam, hiszen csali is volt egyben, bár mindent nem láthat, lesz, amit mutassak neki még így is. Az otthonomba jönni talán meggondolatlan lépés, de még kíváncsi vagyok rá annyira, hogy ne essen bántódása. Amíg fenntartsa az érdeklődésem, nem fog baja esni. És ha ilyen különös teremtés… ráér még aggódni a következmények miatt. – Rendben. – Biccentek egy aprót, ahogyan az útjára engedem, hiszen nekem is van még dolgom… és ez a búcsú most nem örökre szól, hiszen köt a szavam hozzá már kétszeresen is, csak idő kérdése, hogy újra láthassuk majd egymást… a hosszas búcsú ezért is felesleges, csak annyit kell beszélnünk, hogy mikor látjuk újra egymást, napok vagy évek, percek vagy órák, démonként összefoly az idő néha… de ez még csak a kezdet volt. Egy pillanatig még a távolodó alakját figyelem, majd folytatom én is az utam, megszerezni azmiért jöttem, majd visszafordulni… azt az utat pedig talán már nem egyedül kell megtennem.

//Én köszönöm, imádtam  k76k  Cupidó //
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 26, 2021 6:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Asto Vidatu & Belphegor


F
urcsa ez az egész, de nincs jobb módja, hogy megtudjam mire is képes a testem, ha gyógyulásról van szó. Az pedig hogy magamon kísérletezzek... Kössz nem! Astot viszont láttam dolgozni, rá merem bízni magam, akkor is, ha kissé nem így képzelném el a dolgot váratlan esetben. Mégis meglepetten ér a mozdulat, a kés ami eddig hitegetett a nyakamon, végül a hasfalamba vág, felkiáltok és bosszúsan morranok rá, hogy azért szólhatott volna mikor kezd bele.
-Tudtam, de nem számítottam rá...-puffogok tovább, még szemöldököm is olyan ráncba szalad, hogy ha sokáig fenn tartom ezt a mimikát akkor bizony úgy marad. Kicsúszik egy aprócska mondat a számon, ám a válasz meglep a férfi részéről.
-Mi az, hogy nem? Te tudod jobban, vagy én?-döntöm oldalra a fejemet, hihetetlen, hogy megvétózza a szavaimat. Aztán döntök, szeretnék gyorsan a végére érni a dolognak mielőtt vissza lépek. A kérdésére biccentek, igen, sürgős lett, nincs kedvem órákat várni rá, csak csinálja végre. A tanácsra meglepetten pillogok. Lefeküdni? Mégis minek? Újabb ránc telepszik a homlokomra, de végül úgy teszek ahogy kéri, lefejtem magamról a kezeit ha még nem engedett el, és miután leültem a földre hamar a hátamat is neki feszítem. Becsukom a szemem ahogy fölém hajol, valamiért jobbnak érzem ha nem látom mozdulni a kést a kezében. Viszont ha végzett, valami fontosat szeretnék még kérni tőle, így sürgetem az időt, vágjon mielőbb és essünk túl rajta gyorsan. Aztán egyszer csak megérzem, újra érzem a fém hideg érintését, átszakítja a bőröm, a szöveteket, szinte hallok minden egyes reccsenést. Be akarom fogni a fülem! Mégsem mozdulok, csak szemem nyílik nagyra, hogy láthassam az arcát, ajkam elnyílik, de csendes maradok, még levegőt venni is elfelejtek mikor megérzem véremet lecsordulni a testem oldalán. Érzem a mélységet, a fémet ahogy bennem motoz, kényszeredetten markolok a földbe és megfeszül az egész testem. Ha viszont a kés elhagyja a mellkasomat azonnal mozdulok, nem számolva azzal hogy Asto elég gyors-e hogy elhajoljon, mert ha nem, akkor esélyes hogy véletlenül összefejelünk. Rögtön a mellkasomhoz kapok, a vér alatt tapogatom a sebet, majd a démonra pillantok.
-Huhh! Többet ilyet önszántamból soha.-jelentem ki ahogy véres ujjaimat figyelem. A seb nem kezd azonnal begyógyulni, de nem baj, még egy óvatos érintés, a vágásba csúszik az ujjam a mélységét méregetem. Vadul jár az agyam, nem tudom, hogy valójában miért vetemedtem erre a kérésre, de már megtörtént. A hasamon lévő vágás már nem is vérzik, de pirosas bőröm jelzi, hogy ott valami történt az imént.
-Oké, szóval a kérésem... Mert remélem, hogy ez egy érdekes ismeretség marad és nem felejtesz majd el... Szeretném ha majd segítenél nekem, ha már meguntam démonnak lenni. Ígérem megfizetlek érte! Kétezer tollpihe méltányos ár lehet érte!-magyarázom, de konkrétat nem mondok ki, azt sem hogy öljön meg, és azt sem hogy esetleg segítsen megszökni alkalom adtán. Még pár pillanatig a szemeit fürkészem, aztán talpra állok, megvágott mellkasom feszül, de nem foglalkozom vele.
-És ne feledd, a gyűjteményed is meg kell majd, hogy mutasd.-vigyorgok rá miközben kezeimet a nadrágomba törlöm. Merész dolgot kértem Asto pedig betartotta, a bizalmamat elnyerte, így nincs további dolgom mára, sikerült a napot érdekesebbé tennie.
-Most ha megbocsátasz elvonulok pihenni.-mosolygok rá, majd sarkon fordulok és elindulok visszafelé. Ha esetleg még egy darabig elkísérne nem utasítom el.

Zene: Live Modules



//Nagyon szépen köszönöm a játékot Smile egy élmény volt!//
reveal your secrets

Asto Vidatu


☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Lord/Lovas, Halál
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 21, 2021 6:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night [You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]+18
A hátorozottságát látva a szemeiben biccentek egy aprót, így máris meggyőzőbb – bár kihátrálni már nehezen tudott volna az ajánlatából, ha elhangzott, számomra már beteljesítendővé vált. Először csak hitegetem a kés érintésével, az igazi vágás előtt tesztelem, hogy csak a szavai bátrak, vagy valóban nem szökik el olyan könnyedén, ahogyan az elején felpattant… és úgy tűnt, nem, nem fogja meggondolni magát és elrohanni a következő pillanatban.
- Életet vagy halált. – Teszem hozzá halkan, miközben a tekintetem a szemeiből a nyakára vándorol ismét, ahol a késem vészesen közel tapad a bőréhez… egyetlen vágás, és… de másba egyeztem bele, ezért nem metszem át a torkát még. A torkát nem, de máshol igen, mozdul a kezem, miközben egyhelyben tartom, és már be is váltom a szavam első részét, egy kisebb vágást elytek a testén. Belelesek a seb mélyébe, bár ahhoz nem elég, hogy túl sokat megtudjak belőle, csak egy gyenge kóstoló, de elsőre ennyiről volt szó, egy kisebb vágás, ami viszonylag gyorsan begyógyulhat, és azt teszi a seb, amint eltávolítom az idegen fémet belőle, már kezd összeforrni a szövet.
A szavaira nem rezzenek, a gyógyuló seb jobban érdekel, a hanglejtéséből már sejthetem, hogy mi lehet az arcára írva… - Tudtad, hogy vágni fogok. – Egyszerűen ejtem a szavakat, teljesen mellékesen, hiszen az is. Tudta mit kér, tudta mi fog történni, akárcsak azt is, hogy nem várhatunk egész nap arra, hogy megtörténjen… hát megtörtént.
- Még nem. – A tekintetem végre az övére talál, egészen határozottan. Tudom, hogy nem fél, a félelmét érezném, ez semmi a félelemhez képest… Bucon, ő félt, rettegett, hiába takargatta, mindig megtalálom a félelemet, legyen az egészen kicsi is, mellettem óriássá nő, elnyom minden mást, csak ez az egy érzés marad, ami felemészt mindent bennük… de Belphegor még nem retteg eléggé, talán elnyertem egy cseppnyit a bizalmából, talán elhiszi, hogy ha azt mondtam, most nem ölöm meg, akkor így is lesz… és így is lesz. Komolyan mondtam, hogy a szavaim igazak. Most nem ölöm meg.
- Ennyire sürgős lett? – Kissé oldalra döntöm a fejem, de egyetértek vele, haladnunk kell, hiszen csak most következik az érdekesebb része. – Ehhez talán le szeretnél feküdni… mielőtt még elveszítenél valami fontosat. – Arról volt szó, hogy mélyet vágok, mélyen viszont már találhatunk benne olyan részeket, amiket meg szeretni tartani magából… bár állva is vághatok, mindenkinek egyszerűbb, ha szót fogad és nem marad így. A fontos kérés megragad a gondolataim közt, de előbb a vágás, majd utána közli, bár kíváncsi vagyok, mire kérne még… az előző kérése alapján talán a második is tetszeni fog majd. Bár a hajsza szórakoztatóbb tud lenni, kellemes változás, amikor önként fekszenek a késeim alá, különös jelenség, ha valaki saját akaratából teszi, s küzd az ösztönei ellen, a halál fenyegető közelsége ellen, mert még ha meg is ígérem, hogy túlélik – a határ mindig túl közel van, számukra kényelmetlenül közel…
Ha hajlandó lefeküdni fölé hajolok, különben állva viszem véghez, nem hagyom, hogy ennyi megakadályozzon abban, hogy elvegyem amit nekem ígért. A kést tartó kezem mozdul ismét, hogy megtalálva a helyét a bőrébe marjon, mélyebbre és mélyebbre, kíméletlen pontossággal szaggatva a mellkasánál. Vajon a saját szívét is akkora becsben tartja, mint másokét? Bár túl mélyre nem vághatok, s túl nagyot sem, figyelem, hogy mennyire vérzik, s kerülöm a fő ereket, a lehető legnagyobb sebet ejtve rajta, amit erre lehet… sokkal könnyebb lenne mágiával, a rúnás késsel, amitől kevésbé vérezne… de arra volt kíváncsi, hogy mennyire gyógyulna, hát sima kést használtam, bár a látvány így véresebb volt, s igazából sokat nem is lehetett látni belőle, a fekete massza ellepte a sebet.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 20, 2021 4:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Asto Vidatu & Belphegor


-T
udom!-mondom ki határozottan miközben Asto szemeibe pillantok. Bár az ahogy az előbb felpattantam talán kétkedésre ad okot, mégsem veszem fel a nyúlcipőt. Hagyom hogy hozzám lépjen, hogy megfogjon ha akar, a kés hűvös érintésére sem rezzenek meg. Nyugodt arccal várom hogy milyen helyet választ arra, hogy megvágjon, közben pedig szavait hallgatom és elmerülök gondolataim közt. Már-már azt merem feltételezni, hogy a Démon teljesen korrekt, megbízható...
-Tudod... Szerintem is értéke van a szavaknak. Csupán kevesen élik ezt át, hogy valóban mennyit jelenthet...-mondom ki és láthatóan megszavazom a bizalmat a Sokkarúnak. Hagytam hogy döntsön hol vág meg, de érdekel hogy kimondja szóban is. Ám ahelyett hogy elmondaná hol fog megvágni, azt hallom meg hogy már régen... De mit régen? Már régen tudja mit kezdjen velem? De hát miért? Tudni akarom! Az arcát mustrálva próbálok rájönni bármire, de Asto rendezett vonásai között nincs rés, egy mikrométernyi sem. Aztán egy pillanat alatt éles fájdalom járja át a testem, a kés fél mélyen szántja a hasfalam, még fel is kiáltok, bár nem igazán a fájdalom, inkább a meglepettség miatt.
-A k*rva életbe! Szólhattál volna.-ráncolom a homlokom és rosszallóan ingatom a fejem, ahogy kissé megnyitja a sebet, szurok színű vérem több csíkban folyik a sebből, de ahogy a démoni boncnok elhúzza a szöveteim közül a fémet szinte rögtön gyógyulásnak indul.
-Azt hiszem kezdek félni.-kapom fel a fejem, főleg mikor rájövök hogy Asto még mindig fog. Oké, oké! Én kértem. Nyugi Belphi hamarosan túl leszel rajta! Mély levegőt veszek és lehunyom a szemem.
-Oké kész vagyok, csak csináld kérlek.-pislogok kissé elveszetten a férfire, majd elgondolkodom egy pillanatra.
-Ha kiélvezkedted magad még egy fontos kérésem lesz majd.-határozom el, már most aztán elcsendesülök, hogy felkészüljek a nagyobb vágásra. Vajon folytatja amit elkezdett? Jó lesz így hogy előtte ácsorgok? Vajon mi járhat a fejében? Ezer meg ezer kérdésem lenne, de nem tudom hogy fel merjem-e tenni.

Zene: Live Modules

reveal your secrets

Asto Vidatu


☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Lord/Lovas, Halál
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 13, 2021 1:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night [You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]A gyanakvása jogos, indokolt és igaz is, talán nem is csak gyanakvás lenne, könnyedén ténnyé nőhetné ki magát a veszély, ha megrekedt volna az elméjében az első szó amit kiejtettem: jelenleg. Jelenleg ennyi a tervem, most csak ennyit tennék, de utána, utána még bármi lehet, ma, holnap, azután vagy ezer év múlva… az idő számunkra különösen rugalmas tud lenni. De nem pontosítom, kimondtam, amit kimondtam, az ő keresztje, ha nem találja meg a szavak pontos jelentését… előbb vagy utóbb, de rá fog jönni, hogy mik a szándékaim; egyszer mindennek eljön az ideje. Még az övé is…
A kérése meglep, de nem kellemetlen, sőt, kedvező, kifejezetten az, szinte már hízelgően az, annyira szépen játszik a kedvemre, hogy már gyanakvással kell felé fordulnom. Tudná? Honnan tudná? Nem úgy tűnt, hogy hallotta volna már a nevem, ha nem hallotta, akkor meg nem tudhatja, hogy mikre vágyok leginkább, amikor mégis képes vagyok vágyakozni.
Gyanút ébreszt a viselkedése, a magabiztossága, ami illékony, mint a tavaszi szellő, ahogyen felpattan, türelmetlen, vagy máris hezitál, menekülne? Megígérte… bár nem minden szó annyira értékes, mint amit én ajánlok…
Visszakérdez, én meg várok, türelemmel, de készen, menekvés, az nem volt a kérésben, csak teljesítés, valóság, valami, aminek meg kellene történnie… - Hiszed vagy tudod? – Nem ugyanaz, nagyon nem, hát okkal lettem bizalmatlan, így nem győz meg, hogy nem szökne… de nem baj az, már tudom, mire számíthatok, hogy a határozottsága csak látszólagos, s hogy meginoghat a hirtelen támadt bizalma… nem hibáztatom, idegenek vagyunk, s démonok, természetes ez, viszont így már számolni fogok ezzel, s ha mégis szökne, nem kegyelmezek… a kegyelmet mástól kell kérnie, nálam csak árak vannak s fizetségek. – Az akarat jó, de törékeny. A kérésed viszont már elhangzott, ahogyan a beleegyezésem is. Számomra a szavaknak értéke van, bár tudom, már nem mindenki ragaszkodik hozzájuk… - Elé lépek, kényelmes közelségbe, ahonnan tovább figyelem, fejben már előrébb járva, tervek közt kutatva, s kiválasztva azt, amelyik nekem kedvez, s megfelel a kérésének. Közben a kezem mozdul a késsel, a nyakához simítva, de olyan finomsággal, hogy ne szelje a bőrét még, egyfajta teszt is lehetne akár, próba arra, hogy szökne valóban, vagy állná… és állja, ezt még igen. – Helyes… - Bár még mindig nem garancia, bíztató jel, a viselkedése és a kijelentése egyaránt. – Már rég. – Ostoba kérdés, s pont ehhez méltó jelentéktelenséggel válaszolok is, már rég, túl rég tudom merre lehetne vágni rajta.
Látom a kutató tekintetét, de állom, keressen csak, sokat nem talál, ilyenkor nem, ennyiről nem, ez a maszk ami rajtam van túl gondosan munkált ehhez, nem törik át az érzelmek, ha nem akarom, hiszen alig akadnak. – Ilyenek miatt nem aggódnék… - A szavaimmal egyszerre érkezik a mozdulat, pontosan számolt, ahogyan ígértem és ahogyan elvárta, metszi a bőrét, csakhogy nem a nyakánál, ahol sejtettem vele, nem, a késem gyorsan elmozdul onnan, bár a testét még tartom, a kés máshol siklik szépen, a gyomránál, mélyre szánt, de nem túl mélyre, számolt vágás, nem talál fontos részt, így magabiztosan mehet mélyebbre is, nem lesz túl mély, nem vérzik el, nem lesz baja, ez a kisebb seb, csupán a lehető legmélyebb, amit arra vághatok, de még beláthatok a szövetek vöröslő mélyébe. Ahogyan ígértem, semmi baja, legfeljebb meglepett vagy sokkolt lehet, de ebből még fel kellene gyógyulnia… ha megremeg a kezem, akkor veszélyesebb lett volna; de nem tette. Ezért is kért engem, nem igaz? Mert látta, nekem nem remeg a kezem, halálosan pontos, bármerre is vág, mintha a részem lenne, úgy mozdul a kés a kezeimben. Picit feszítek a seben, ahogyan kihúzom a kést, belelesek, de nem sokat látni, csak egy szégyenlős ízelítőt abból, amit nyújtani tudna… de az ő kérdése az volt, hogy milyen gyorsan gyógyulhat, hát ebből rájöhetünk, amint megszabadul a teste melegétől felhevült pengétől, máris elkezdhet begyógyulni a sebe, abban a tempóban, amit a szervezete enged számára. – Az elsőn már túl is vagyunk… - Rápillantok újra, most várni kellene pillanatok vagy percek, rajta múlik, mennyi időre van szüksége, amíg a seb eltűnik? És utána… utána jöhet az igazi – mert ez csak a próba volt… de még mindig nem engedtem el őt. Hiszen még nem végeztünk, csak az első kör, ennyi, amennyin túlléptünk… a móka csak most kezdődött, az érdeklődésem csak most éleződött ki, az érzékeim csak most kezdtek rátapadni, hiszen a kóstolót már megkaptam, a második, a második lesz az, amiből már valami érdekesebbre is rájöhetek róla…
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 09, 2021 9:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Asto Vidatu & Belphegor


N
em tartom magam nagyobbra a bátyámnál ez pedig ismét hangot ölt, tudom jól, hogy mennyit érek, és az sosem lesz majd elég, valamiért sosem érhetek majd Beleth szintjére. S bár a Sokkarú hitetlenül válaszol én csak megrántom a vállam, ez van, ezt kell elfogadni. Én már bele nyugodtam régen, majd ő is látni fogja. Ha nem is most, majd később. Bár még szinte alig létezem, mégis nyolcszáz év alatt megfordult párszor a fejemben, hogy miért?
-Csak teljesíteni a kérésem? Azt hittem nagyobb céljaid vannak. Csak úgy nem szoktak megkeresni a démonok.-felelek kissé gyanakvóan. Volt már rá példa, hogy felkerestek ilyen-olyan célokból... A pokol szülöttei dörzsöltebbek, mint bárki gondolni merné. Viszont az Ő kérdésére csak annyi a válaszom, hogy ne öljön meg, azon kívül semmit nem szabok meg neki. Hagyom egészen közel lépni hozzám, pláne miután elárulja a nevét, ennyi bizalmat adok neki, ám az utolsó lépés előtt mégis felpattanok arról a nagy kőről amire nem rég letelepedtem. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy most szökjek-e el előle, hátha benne lenne egy kis fogócskában, érdekesebbé tehetnénk a dolgot, akkor is, ha biztosított afelől, hogy nem készül megölni. Kérdése viszont kizökkent gondolat menetemből.
-Hogy mi?-rázom meg a fejem egy pillanatra. Menekülni?! Milyen kecsegtető szó, mégis nyugodtan állok továbbra is Asto előtt.
-Nem, azt hiszem nem menekülök. Akarom!-lassul le szívverésem is egyúttal. Tekintetét az enyémbe fúrja és tudom hogy már nem léphetek, eldöntetett. Testem ellazul és várom mit fog tenni. A démon közelebb lép, kése mozdul a kezében és nyakam felé közelít, a mozdulat magabiztos s én meg sem rezdülök, épp csak érinti bőrömet, a fém hidegére kitágulnak pupilláim de még mindig egy helyben állok, mély lélegzetet veszek ahogy szavai elérik a fülemet.
-Nem mozdulok.-lehelem közénk a szavakat, majd ráharapok ajkamra is. Kezeimet összefonom mellkasom előtt és ujjaimmal saját bőrömbe marok.
-Én is így gondolom. Kiválasztottad a helyet?-arcát vizslatom, kutatok valami után amit még magam sem tudok igazán. Valami jelet keresek, talán azt, hogy mennyire várja, de mimikája teljesen semleges még így is. Talán tényleg csak a kérésemnek tenne eleget? Szeretnék még létezni, de ki tudja mit hoz majd ki ez az egész belőlem? Szívesen dönteném oldalra a fejem, de egyik oldalról nyakamat már Asto kése támasztja és megígértem, hogy nem mozdulok. Várakoztat ami csak azt eredményezi, hogy gondolataim újfent szárnyra kapnak.
-Talán jobb lenne elkezdeni mielőtt meggondolom magam.-tovább rágom a számat és kiszalad egy reszketeg sóhaj, bár nem azért, mert esetleg félnék, egyszerűen csak mert így jött ki a lépés most.

Zene: Live Modules

reveal your secrets

Asto Vidatu


☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Lord/Lovas, Halál
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 23, 2021 8:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night [You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]Rövid választ kap, talán kevésli is, de most ennyivel szolgálhatok – a teljesre még aligha állhat készen, ahhoz még korai, elrémisztené. A mostani gyanakvó csendje gyorsan félelemmé nőne, s elmenekülne, vagy küzdeni akarna; egyiket sem engedhetem. Maradnia kell még, s idővel, lassan majd megtudhatja a szavaim mögött rejlő teljes valóságot, mikor már eléggé felkészült -  vagy mikor már túl késő, s nem számít? De félnie sokat nem kellene, a halála nem lenne kedvező… a félelem viszont édes, meggátolni nem fogom, amíg nem áll közénk, ahogyan a felmerült aggályait sem oszlatom szét, hagyom, hogy kapaszkodjon beléjük, mint a kérdéseibe is, maradjon kíváncsi, ne legyen érdektelen.
A kérdésére elégedetlen vonallá préselem az ajkaimat, már megint ezt mondja, hát azt szeretné, hogy csalódjak benne? Nem képes látni a saját csodáit, pedig én látom – de nem az én dolgom felsorolni a benne rejlő kincseket. Vak rájuk, de talán pont emiatt könnyebb megközelíteni? Vagy törékeny látszat, mint ami mögé én is előszeretettel bújok? Talán…
- Hát persze… - Hitetlenül csendül a hangom. Hát persze, mondta, hát persze, nem hiszem. Más, az tény, de a szememben mindkettő szép, minden hasonlóságukkal és különbségükkel.
- Mit szeretnék… - Ismétlem, mintha időre lenne szüksége, mintha már nem tudnám olyan rég óta… akárcsak azt is, hogy nem áll készen. Most nem, főleg a kérése előtti pillanatokban nem. – Jelenleg teljesíteni a kérésed. – Hiszen olyan szépen kérte. S bár az nem látszik rajta, hogy meggondolná magát, az már igen, hogy megfeszül a teste, s fel is ugrik, amikor a közelébe érek. Félelmet nem érzek belőle, a vágás miatt biztosan nem…
Csak ne ölj meg. Szinte már túl szép, abba sok minden belefér, még ha szó szerint vesszük is egyetlen vágás, el tudom nyújtani, ki tudom nyújtani úgy, hogy jó legyen nekem is, s betartsak mindent amit kimondtam felé. – Nem foglak. – Nyomatékosítom, s őszintén hangzok, bár a hideg hanglejtés nem csalogató, azzal nem fáradok, a kedvességem úgyis színlelt, nem vagyok én kedves… barátságtalan sem, semmi nem vagyok, csak valaki, aki kisegítheti őt a kérdései megválaszolásában…
Nyel egyet, talán meggondolná magát mégis? Félni még nem fél, nem kimagaslóan, de talán a kétségei már kezdtek megébredni? – Ugye nem tervezel menekülni? -  Kiszalad a kérdés a számon, miközben visszatalál a tekintetem az övébe. Elfutni így és most… nem biztos, hogy okos lenne.
Két vágás, egy kisebb és egy nagyobb, a kicsivel kezdve… a kés már fordult a kezemben, kételkedésem sosem volt ilyen helyzetben. A kés közelítené a bőrét, finom és hibátlan, még az, nincs rajta friss seb, ami elrontaná az egységes szépségét, még nincs, de majd… a fém hidege a nyakát érinti, fagyos borzongatás, de csak simogat, nem bánt vagy árt, nem szakít, s nem serken a vére. – Előbb tudnom kell, hogy biztosan nem mozdulsz… - A saját érdeke is, ha menekülni próbál, könnyebben csúszik a kés kéretlen irányokba. Miattam nem lesz egyenletlen a vágás, de miatta még lehet, bár a kisebbet bírhatja, a nagyobbra már lehet, hogy ficánkolni kezdene. – A hirtelen halálod kár lenne. – Hogy nekem, vagy neki kár, azt nem fejtem ki, valószínűleg mindkettőnknek. – Korai lenne még ahhoz. – Talán egyetért, párszáz év, ennyi ideje lehet, hogy teremtették, démonszemmel nézve az elenyésző is lehet.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 21, 2021 12:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Asto Vidatu & Belphegor


A
beszélgetés egy másik mederbe folyik át még Bucon felett csevegve, nem is gondolok bele, hogy a Sokkarú vajon mióta várhatott erre. Ártatlanul és talán kissé meggondolatlanul kérdezek rá arra, hogy vajon bennem is érdekes dolgokra lelne-e, válasza viszont kissé megakaszt. Lehetséges..., csak ennyi? Már megint azok a bő lére eresztett válaszok, szívesen forgatnám a szemem, de visszakérdez, így még a levegő is megakad bennem fél úton.
-Öhm... Nem tudom. Mondtam, hogy a bátyám érdekesebb.-emelkedik meg kissé a vállam, majd összeszorítom ajkaimat és inkább a távolba meredek pár hosszabb pillanatra, nem véve észre, hogy a Boncmester engem les titkon. Átfut arcomon az a tipikus rossz érzés, mint mindig, amikor arra gondolok, hogy Beleth mennyivel jobb démon, mint én. Mennyire ura a képességeinek és én mennyire nem érek fel hozzá. Már csak pillanatok kérdése, hogy Bucon végleg az enyészeté legyen, én szívtelenítem, Partnerem pedig a létező, de használaton kívüli gerincétől fosztja meg. Végül ismét egymásra tudunk koncentrálni, ennek okán üti meg fülem az a két kis szó, amit végül a férfi kimond, mellékesen végre hajlandó bemutatkozni, el is ámulok rajta, pedig mennyit nyaggattam érte az elején, ha ezt ilyen "érdekeltséggel" adta most elő, miért nem tudott már az elején bemutatkozni, mikor tudomására hoztam, hogy nekem ez egy fontos lépés... Mégis megköszönöm, hogy végre nevet párosíthatok az arcához. Egy nagyobb kőre letelepedve kezdek el hangosan gondolkozni, mert míg Bucont néztem, rájöttem, hogy ideje lenne meglesni, hogy én milyen gyorsan gyógyulhatok. Mivel pedig egy biztos kezű önjelölt boncnokkal sodort össze a Pokol nem vagyok rest kapni az alkalmon, hátha most kiderülhet, hogy amúgy én mennyire lehetek különleges, vagy épp nem?! Asto persze azonnal a segítségemre sietne, ám előtte késeit gondosan letisztítja, amit valahol nagyra tartok. Én sem rakok el úgy tőrt, hogy tudom berozsdásodhat. Nem is kötök nagy igényeket, sőt mi több, tálcán kínálom azt a lehetőséget is, hogy Ő válassza a helyet ahol megvágna és egy helyett rögtön két sebet is magamra kérek, egy kisebbet és egy nagyobbat. Viszont mielőtt bárminek is neki állhatna Asto megnyugtatást kérek, hogy belőlem nem fog majd falatozni. Oldalra biccentem fejemet ahogy megerősítést kapok, de kissé nagyobbra tágulnak pupilláim ahogy egy kiegészítés is érkezik hozzá.
-Akkor mit szeretnél, ha nem megrémíteni?-Ő közelebb lép én pedig kihúzom magam ültömben, pillantásom kezeit követi ahogy egymás után pakolja el a késeket, míg már csak egy marad elől. A pengét figyelve valami megmagyarázhatatlan borzongás fut végig rajtam. A várakozás szikrája gyúl bennem és mintha szemeim is fényesebben csillognának. Nem félek a démontól és abban bízom, hogy nem él vissza a felajánlással, kés tartó keze és arca között cikázik tekintetem és mikor már csak egy lépésre van tőlem felpattanok a kőről, mintha valami megszúrt volna. Fordul a kés a kezemben nekem pedig lecsukódik a szemem, nem fogok ellenállni, én is ezt akarom. Nyolcszáz év semmit tevés után, valami érdekes is fog legalább történni velem. Ám Asto kérdésére muszáj vagyok ismét kinyitni a szemem.
-Csak ne ölj meg!-gondolkodás nélkül érkezik a felelet, méghozzá egész magabiztosan, rá bízom mennyire fog megvágni, láttam, hogy ért hozzá, nincs mitől félnem! Ekkor fedezem fel ahogy látványosan felmér és kénytelen vagyok nyelni egyet, talán még kiegészíthettem volna a dolgot, de már mindegy, nem akarom, hogy azt gondolja játszom csupán vele. Légzésem szaporábbá válik egy hosszabb percre és talán megfordul a fejemben, hogy előtte akár fogócskázhatnánk is, hátha úgy érdekesebb lesz a dolog, de mégsem mozdulok meg végül.

Zene: Live Modules

reveal your secrets

Asto Vidatu


☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Lord/Lovas, Halál
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 18, 2021 12:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night [You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Velem tartana, bár még nem tudja pontosan mit találna, és én sem teljesen, hogy mennyit mutatnék… de egyelőre nem úgy tűnt, mint aki kételkedne.
Mesélni kezdek, már kicsit hosszabban, kíváncsian várva a végén, hogy mi az, amit leszűr a szavakból… és valóban gondolkodni kezd, és nem is áll olyan távol talál az igazság egy részétől. – Lehetséges. – De még mennyire az, teremtett ő is, ráadásul nem is akárhogyan teremtették, ismerem én is a történetet, szinte túl jól. Az ilyen hírek elérnek felém, erről gondoskodtam… - Szerinted találnék? – Mintha csak mellékes lenne, úgy teszem fel a kérdést, már megint Buconra pillantva és tovább dolgozva, pedig a figyelmem epicentruma már nem is a nagydarab démon, a mozdulatok, amiket végzek rajta, egy időre csak látszólag olyan megfontoltak, valójában már ösztönből jönnek, így megengedhetem, hogy Belphegor reakcióját lessem titokban.
Úgy tűnik, még egy ideig egymás társaságában maradunk, ami előnyös, főleg a témák után, amik irányába terelődött a beszélgetés… már ideje is volt valami hasznosabbról is beszélni. Elveszi a démontól amire szüksége volt, az utolsó leheletével együtt, majd én jövök, szintén kitépve egy darabot belőle, de én már azzal a szándékkal, hogy meg is tartom azt. Még jól jöhet, és tudom is mire, de előbb…
Törölgetni kezdem a késeimet, szintén egy hétköznapi pillanat, kivéve azt a két elhangzott szócskát, ami együtt ejtve engem ír le. Csak a szemem sarkából pillantok felé, ahogyan megrezzen rá, ennyire meglepte? De a mozdulatsort nem szakítom félbe, még nem, egészen addig amíg újra meg nem szólal az elszórt köszönöm után – amit figyelmen kívül hagytam. A köszönetekhez még korai… ellenben az ajánlata… csendben pillantok rá és hallgatom, amíg befejezi. Arra kért, hogy… vágjam meg… Még egy mozdulat és tiszta a kezemben tartott kés, majd megszólalok. – Segíthetek. – Persze, hogy segíthetek, egy vágás, majd még egy, egy kisebb és egy nagyobb, ott, ahol én választom… A mosoly az arcomon csak egy gondolatnak maradt meg, kívülről ugyanolyan változatlan semlegességgel figyelem, mintha semmi sem történt volna, pedig igenis fontos lépést tettünk előre. De tudja, hogy merre vezet ez...?
Határozottnak tűnik, de mégis, egy részlet zavarja. - Nem terveztem. – Valóban nem, Buconból sem élvezetből haraptam, csak a félelme kellett, a meglepetés, az az apró rezzenés, amit kiváltott belőle… de Belphegorral mást terveztem, ő nem csak egy olyan eldobható játék volt, mint a korábbi démon. – Téged nem megrémíteni akarlak. – Ahogyan közelebb lépek hozzá, mozdulnak a kezeim, elpakolom a késeket, csak egy marad látható helyen, amire szükségem lesz. Az, hogy démont, embert, vagy bármi mást eszek csak egy eszköz, egy a számtalan “furcsaság” közül, amik miatt néha őrültnek is néznek. Messze áll a valóságtól, nálam minden részlet fontos lehet, az az apró mozdulat is, amivel megfordul a kés a kezemben, ahogyan már készen állnék belevágni, mint aki már rég tudja, merre kellene. Csak egyetlen kérdés… - Mennyire veszélyes? – Csak hogy ne múljon el az a hirtelen támadt bizalmi szikra, de bármit is felel, a lehető legtöbbet fogom elvenni tőle cserébe. A kicsire nem kérdek rá külön, azt ráhagyom, ha nem húzza meg pontosabban a határokat, az csak nekem kedvez.
A tekintetem most már látványosan méri fel őt, hiszen benne volt valahol a kérésében, most már nem kell titkolnom, hogy figyelem. Melyik része is érdekelne a legjobban… még egy pár pillanat, és megtudja ő is. Mert én már évek óta tudom, hogy mikre lennék kíváncsi belőle…
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 16, 2021 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Asto Vidatu & Belphegor


K
érdésem nyomán a férfi egyetlen pillanatra megáll a vágásban, de aztán folytatja precíz munkáját mielőtt válaszolna. Egyetlen aprócska igen a felelet és közben tekintetünk találkozik egy véget nem érő pillanatra. Megnyugszom és mélyen magamban bizalmat szavazok ennek a friss ismeretségnek, bár hangosan nem mondom ki. Egy fél mosoly bújik mégis szám szegletébe, talán mégsem olyan rossz ez a nap. Áldozatunk lassan elveszti minden erejét miközben a vágások nyomán erőteljesen vérzik, kedvem lelem a folydogáló életnedv nézésében, a mozdulatokban amit a Sokkarú végez. Aztán egy újabb szóáradat érkezik felém, én pedig csillogó szemekkel hallgatom a démont, végre nem úgy kell minden szót kihúzni belőle. Ez már azért egy újabb haladás. Nem is szeretném Őt félbe szakítani, így lakatot teszek a számra, míg megosztja velem saját gondolatait. Mikor felém pillant ismét oldalra billentem a fejem, vajon mit akar ezzel mondani? Szavai egymást követik, így válik kerek egésszé az üzenet, illetve mikor Bucon tenyerébe állítja a pengét.
-Azt hiszem, értem amit mondasz.-szívom be élesen a levegőt, vajon találhatunk kedvére való démont még?
-Szerinted bennem is találnál valami érdekeset?-szalad ki meggondolatlanul a kérdés ajkaim közül, ahogy Ő ismét a nagydarabra koncentrál. Mindig is érdekelt, hogy Lucifer vajon miért teremtett, de eddig nem találtam meg a választ. Na meg itt van az ikrek ténye is... Vajon miért csinálta ezt a Pokol Ura? Véleményemnek hangot adok, nem számítok már másik áldozatra, de azzal szeretnék tisztában lenni, hogy Partnerem esetleg tervezi-e, hogy továbbra is társaságát élvezhessem, ha Bucont a hidegre tettük?! A válasz szerencsére számomra is megfelelő, így nyugodtan kezdek bele a szívtelenítésbe, talán túl nyugodtan, mert elsőre nem ütök akkorát, hogy repedjen a csont és gond nélkül kikapjam a démon szívét, így kell még egy ütés, majd egy újabb, hogy elérjem a hőn áhított szervet. Egy rántás és már markomban van a szíve, kitépve a helyéről, elszakítva a testtől, így Bucont hamar eléri a vég. A Sokkarú elereszti, már nem megy ő innen sehova, gerincét is elveszti a szíve után, ezt a lépést sem hagyom figyelmen kívül, mert érdekel minden amit a démon csinál, titkon elraktározom mozdulatait, talán még egyszer nekem is szükségem lesz rá, ki tudja mit hoz a jövő. Elejtek egy mondatot a Sokkarú felé, valóban egy élmény hogy a társaságom lett, ám a viszonzás némiképp meglep. Megköszönöm a játékot elesett társunknak, én még kifacsarom szívéből a vért, majd az izmos szervet a tetem mellé ejtem. Én nem gyűjtögetek, csak játszom, az bőven elég nekem. Míg vértől ragacsos kezem rázom le, a férfi ismét megszólal. Felé kapom a fejem és tágra nyílt szemekkel pislogok rá.
-Nahát!-csuklik el a hangom miközben Ő a késeit törölgeti. Kis híján a földre is ülök meglepettségemben. Most... elárulta a nevét?
-Asto Vidatu...-ízlelgetem halkan, nem is cseng olyan furcsán. Nem tehetek róla, széles mosoly kerül a pofimra miközben közelebb lépek hozzá.
-Köszönöm!-biccentek végül felé. Azzal megcélzok egy nagyobb kiálló kődarabot és rátelepszem míg Asto végez a kések tisztításával.
-Mindig is érdekelt milyen gyorsan gyógyulhatok. De sosem vettem a bátorságot hogy kipróbáljam. Nos Asto... Partner lennél benne, hogy rájöhessek erre?-biccentem oldalra a fejem és jobbommal felé nyúlva mutatóujjammal hívom magamhoz.
-Sőt... még arra is megadom az esélyt, hogy kiválaszd hol vágsz meg.-pillantok szemébe. Lehet hogy őrült vagyok, de láttam a pontos vágásait, ezért döntöttem mellette. Talán így én is okosabb leszek.
-Lehetne egy kisebb és egy veszélyesebb vágás is...-tűnődök hangosan, biztosra veszem, hogy a kettő nem egyformán gyógyulna.
-De előbb nyugtass meg, engem nem fogsz megkóstolni.-szegem fel az államat hirtelen, mert azt bizonyosan nem nézném jó szemmel.

Zene: Cyberpunk Mix 'Revenge ll' | Dark Electro

reveal your secrets

Asto Vidatu


☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Lord/Lovas, Halál
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 16, 2021 11:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night [You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]Elsőre nem tűnik az eddigieknél is jelentőségteljesebbnek a pillanat, mégis, egyetlen pillanat aprócska töredékére megáll a kezem, ahogyan meghallom a szavait… utána pedig folytatom a vágást, minta semmi sem történt volna. Pedig igenis történt, azok a szavak elhangzottak az ajkai közül, még ha nem is érzi a súlyukat, számomra volt. Szóval komolyan gondolta… - Igen. – Rápillantok, egy egész pillanatnyi időt rászánok Bucon vagdosása helyett, hogy érezze a jelentőséget a szavaim mögött. Én már jól ismerem az utat ami arra vezet, számítok a veszélyekkel, biztonságban lehet, amennyire lehet ilyet a Pokolban utazva két magunkfajta démonnak… de amúgy is vigyáznék Rá. Ő is értékes, nem veszhet csak úgy a semmibe… és valahol talán csalódnék is, ha ez megtörténne.
- Az alku utáni démonok démonok boncolása jobban hasonlít az emberekére. Egy idő után már alig tudnak újat mutatni… a teremtettek viszont… - Felé pillantok egy másodpercre, anélkül, hogy abbahagynám a munkámat Buconon. – Nálunk más. Minket konkrétabb tervekkel alkottak, és ezek néha pont a fizikai formánkban is megnyilvánulnak… nem annyira sablonosak, mint az emberek akár, náluk elég pontosan tudni, hogy mit merre találsz a bőrük alatt… a teremtett démonoknál már nem, lehet, hogy egyes részeik máshol vannak, esetleg hiányosak, vagy valami egész más van melletük! Mások az életfunkcióik, így a szerveik is… - Emlékszik még arra a harapásra Bucon kezén? Azért felelevenítem neki, ahogyan beledöföm az egyik szabad kést a tenyerébe, a fognyomok közepén. – Könnyebben okozhatnak meglepetéseket a teremtett testek. – Így már konkrétabban összerakhatja, hogy az enyém is ilyen, csak elsőre emberi az alakja, a torz vonásai pedig nem merülnek ki a póklábakban és a plusz karokban, nem, van ott még más is. Bár hogy mi, azt még mindig nem tudja. – Pont ezért izgalmasabb feltárni őket! – Valami mintha csillanna a tekintetemben, ahogyan rá nézek, de amilyen váratlanul érkezett, úgy el is tűnik. A figyelmem Buconra erőszakolom, így megőrzöm a fókuszomat. Még nem lehet…
- Nem terveztem. – Dehogy terveztem, most, hogy rátaláltam, maradok még, figyelem csendben, ahogyan eddig is tettem, ahogyan mindig is tenni szoktam ilyenkor.
Biccentek, amint a vágás végére érek, máris szebben mosolyog, és akkor így is marad, ilyen vidáman fogadhatja a sötétséget, ami nemsokára eléri.
Némán figyelem, ahogyan a csontok közé töri magát, barbár, de használ, másodjára már engedelmesen reped a ketrec eleje, már csak nyúlnia kell és tépnie, máris az övé lehet a kívánt szerv. Bucon nem sokat tehet, most már főleg nem, nem engedem mozdulni, sőt, most már erősebben nyúlok a félelemei iránt, ismét sötétbe boruló tekintettel csalogatva ki belőle az utolsó szikráit az érzésnek. A szívverése ismét felgyorsul tőle, hevesebben pumpálva elő a vérét, de már mindegy is, hiszen nem abba fog belehalni… A kitartott szívre pillantok, majd a földön fekvőre, végignézem, ahogyan elhagyja az élet, elernyednek az izmai, és végleg megszűnik a félelem ami belőle áradt… talán nem is volt olyan rossz. Így, hogy már nem kell tartani a testét, kihúzom a karmaimat belőle, és a karjaimmal is engedek. A póklábakat magam mellé húzom, de nem pihennek, lecsapnak, pontosan és gyorsan metszenek még pár mélyebbet, majd a már alaposabban feltárt test fölé hajolok. Még egy apró vágás vagy kettő, és emelkedni kezdene a gerince, ahol tartja még a szövet, ott vágok újra, majd két törés, a többi már csak tépés, ahogyan felállok mellőle, úgy emelkedik mellettem a kívánt csontszerkezet is. Még vértől csöpögő, ezért tartom a levegőben, mielőtt még eltenném a többi érdekesség mellé.
- Úgyszintén. – Mosollyal most nem fáradok, talán már nem muszáj annyira játszanom, talán már nyugodt annyira a közelemben, hogy kevesebbszer kell ilyesmihez folyamodnom. Amíg elköszön Bucontól, letörlöm az összevérzett késeket, bár talán még kelleni fognak, nem szeretem vegyíteni mások testnedveit, jobban szeretek tisztán dolgozni, ha lehet.
- Asto Vidatu. – Csak úgy mellékesen ejtem ki, rá sem pillantva, két törlő mozdulat közt. A kijelentés végén egyértelmű pont volt, ráhagyom, hogy hozzám kösse a mondatot. Ha valóban velem tartana a jövőben egy útra, úgyis meg kell már tudnia ezeket az egyszerű szavakat, amikre annyira kíváncsi volt.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2