Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asto Vidatu


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
65
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 23, 2021 8:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Belphegor Kedvelte a hozzászólásod



Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night

Rövid választ kap, talán kevésli is, de most ennyivel szolgálhatok – a teljesre még aligha állhat készen, ahhoz még korai, elrémisztené. A mostani gyanakvó csendje gyorsan félelemmé nőne, s elmenekülne, vagy küzdeni akarna; egyiket sem engedhetem. Maradnia kell még, s idővel, lassan majd megtudhatja a szavaim mögött rejlő teljes valóságot, mikor már eléggé felkészült -  vagy mikor már túl késő, s nem számít? De félnie sokat nem kellene, a halála nem lenne kedvező… a félelem viszont édes, meggátolni nem fogom, amíg nem áll közénk, ahogyan a felmerült aggályait sem oszlatom szét, hagyom, hogy kapaszkodjon beléjük, mint a kérdéseibe is, maradjon kíváncsi, ne legyen érdektelen.
A kérdésére elégedetlen vonallá préselem az ajkaimat, már megint ezt mondja, hát azt szeretné, hogy csalódjak benne? Nem képes látni a saját csodáit, pedig én látom – de nem az én dolgom felsorolni a benne rejlő kincseket. Vak rájuk, de talán pont emiatt könnyebb megközelíteni? Vagy törékeny látszat, mint ami mögé én is előszeretettel bújok? Talán…
- Hát persze… - Hitetlenül csendül a hangom. Hát persze, mondta, hát persze, nem hiszem. Más, az tény, de a szememben mindkettő szép, minden hasonlóságukkal és különbségükkel.
- Mit szeretnék… - Ismétlem, mintha időre lenne szüksége, mintha már nem tudnám olyan rég óta… akárcsak azt is, hogy nem áll készen. Most nem, főleg a kérése előtti pillanatokban nem. – Jelenleg teljesíteni a kérésed. – Hiszen olyan szépen kérte. S bár az nem látszik rajta, hogy meggondolná magát, az már igen, hogy megfeszül a teste, s fel is ugrik, amikor a közelébe érek. Félelmet nem érzek belőle, a vágás miatt biztosan nem…
Csak ne ölj meg. Szinte már túl szép, abba sok minden belefér, még ha szó szerint vesszük is egyetlen vágás, el tudom nyújtani, ki tudom nyújtani úgy, hogy jó legyen nekem is, s betartsak mindent amit kimondtam felé. – Nem foglak. – Nyomatékosítom, s őszintén hangzok, bár a hideg hanglejtés nem csalogató, azzal nem fáradok, a kedvességem úgyis színlelt, nem vagyok én kedves… barátságtalan sem, semmi nem vagyok, csak valaki, aki kisegítheti őt a kérdései megválaszolásában…
Nyel egyet, talán meggondolná magát mégis? Félni még nem fél, nem kimagaslóan, de talán a kétségei már kezdtek megébredni? – Ugye nem tervezel menekülni? -  Kiszalad a kérdés a számon, miközben visszatalál a tekintetem az övébe. Elfutni így és most… nem biztos, hogy okos lenne.
Két vágás, egy kisebb és egy nagyobb, a kicsivel kezdve… a kés már fordult a kezemben, kételkedésem sosem volt ilyen helyzetben. A kés közelítené a bőrét, finom és hibátlan, még az, nincs rajta friss seb, ami elrontaná az egységes szépségét, még nincs, de majd… a fém hidege a nyakát érinti, fagyos borzongatás, de csak simogat, nem bánt vagy árt, nem szakít, s nem serken a vére. – Előbb tudnom kell, hogy biztosan nem mozdulsz… - A saját érdeke is, ha menekülni próbál, könnyebben csúszik a kés kéretlen irányokba. Miattam nem lesz egyenletlen a vágás, de miatta még lehet, bár a kisebbet bírhatja, a nagyobbra már lehet, hogy ficánkolni kezdene. – A hirtelen halálod kár lenne. – Hogy nekem, vagy neki kár, azt nem fejtem ki, valószínűleg mindkettőnknek. – Korai lenne még ahhoz. – Talán egyetért, párszáz év, ennyi ideje lehet, hogy teremtették, démonszemmel nézve az elenyésző is lehet.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi GadHg7Q
Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
970
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 21, 2021 12:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Asto Vidatu Kedvelte a hozzászólásod




Asto Vidatu & Belphegor


A
beszélgetés egy másik mederbe folyik át még Bucon felett csevegve, nem is gondolok bele, hogy a Sokkarú vajon mióta várhatott erre. Ártatlanul és talán kissé meggondolatlanul kérdezek rá arra, hogy vajon bennem is érdekes dolgokra lelne-e, válasza viszont kissé megakaszt. Lehetséges..., csak ennyi? Már megint azok a bő lére eresztett válaszok, szívesen forgatnám a szemem, de visszakérdez, így még a levegő is megakad bennem fél úton.
-Öhm... Nem tudom. Mondtam, hogy a bátyám érdekesebb.-emelkedik meg kissé a vállam, majd összeszorítom ajkaimat és inkább a távolba meredek pár hosszabb pillanatra, nem véve észre, hogy a Boncmester engem les titkon. Átfut arcomon az a tipikus rossz érzés, mint mindig, amikor arra gondolok, hogy Beleth mennyivel jobb démon, mint én. Mennyire ura a képességeinek és én mennyire nem érek fel hozzá. Már csak pillanatok kérdése, hogy Bucon végleg az enyészeté legyen, én szívtelenítem, Partnerem pedig a létező, de használaton kívüli gerincétől fosztja meg. Végül ismét egymásra tudunk koncentrálni, ennek okán üti meg fülem az a két kis szó, amit végül a férfi kimond, mellékesen végre hajlandó bemutatkozni, el is ámulok rajta, pedig mennyit nyaggattam érte az elején, ha ezt ilyen "érdekeltséggel" adta most elő, miért nem tudott már az elején bemutatkozni, mikor tudomására hoztam, hogy nekem ez egy fontos lépés... Mégis megköszönöm, hogy végre nevet párosíthatok az arcához. Egy nagyobb kőre letelepedve kezdek el hangosan gondolkozni, mert míg Bucont néztem, rájöttem, hogy ideje lenne meglesni, hogy én milyen gyorsan gyógyulhatok. Mivel pedig egy biztos kezű önjelölt boncnokkal sodort össze a Pokol nem vagyok rest kapni az alkalmon, hátha most kiderülhet, hogy amúgy én mennyire lehetek különleges, vagy épp nem?! Asto persze azonnal a segítségemre sietne, ám előtte késeit gondosan letisztítja, amit valahol nagyra tartok. Én sem rakok el úgy tőrt, hogy tudom berozsdásodhat. Nem is kötök nagy igényeket, sőt mi több, tálcán kínálom azt a lehetőséget is, hogy Ő válassza a helyet ahol megvágna és egy helyett rögtön két sebet is magamra kérek, egy kisebbet és egy nagyobbat. Viszont mielőtt bárminek is neki állhatna Asto megnyugtatást kérek, hogy belőlem nem fog majd falatozni. Oldalra biccentem fejemet ahogy megerősítést kapok, de kissé nagyobbra tágulnak pupilláim ahogy egy kiegészítés is érkezik hozzá.
-Akkor mit szeretnél, ha nem megrémíteni?-Ő közelebb lép én pedig kihúzom magam ültömben, pillantásom kezeit követi ahogy egymás után pakolja el a késeket, míg már csak egy marad elől. A pengét figyelve valami megmagyarázhatatlan borzongás fut végig rajtam. A várakozás szikrája gyúl bennem és mintha szemeim is fényesebben csillognának. Nem félek a démontól és abban bízom, hogy nem él vissza a felajánlással, kés tartó keze és arca között cikázik tekintetem és mikor már csak egy lépésre van tőlem felpattanok a kőről, mintha valami megszúrt volna. Fordul a kés a kezemben nekem pedig lecsukódik a szemem, nem fogok ellenállni, én is ezt akarom. Nyolcszáz év semmit tevés után, valami érdekes is fog legalább történni velem. Ám Asto kérdésére muszáj vagyok ismét kinyitni a szemem.
-Csak ne ölj meg!-gondolkodás nélkül érkezik a felelet, méghozzá egész magabiztosan, rá bízom mennyire fog megvágni, láttam, hogy ért hozzá, nincs mitől félnem! Ekkor fedezem fel ahogy látványosan felmér és kénytelen vagyok nyelni egyet, talán még kiegészíthettem volna a dolgot, de már mindegy, nem akarom, hogy azt gondolja játszom csupán vele. Légzésem szaporábbá válik egy hosszabb percre és talán megfordul a fejemben, hogy előtte akár fogócskázhatnánk is, hátha úgy érdekesebb lesz a dolog, de mégsem mozdulok meg végül.

Zene: Live Modules

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asto Vidatu


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
65
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 18, 2021 12:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Belphegor Kedvelte a hozzászólásod



Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night


Velem tartana, bár még nem tudja pontosan mit találna, és én sem teljesen, hogy mennyit mutatnék… de egyelőre nem úgy tűnt, mint aki kételkedne.
Mesélni kezdek, már kicsit hosszabban, kíváncsian várva a végén, hogy mi az, amit leszűr a szavakból… és valóban gondolkodni kezd, és nem is áll olyan távol talál az igazság egy részétől. – Lehetséges. – De még mennyire az, teremtett ő is, ráadásul nem is akárhogyan teremtették, ismerem én is a történetet, szinte túl jól. Az ilyen hírek elérnek felém, erről gondoskodtam… - Szerinted találnék? – Mintha csak mellékes lenne, úgy teszem fel a kérdést, már megint Buconra pillantva és tovább dolgozva, pedig a figyelmem epicentruma már nem is a nagydarab démon, a mozdulatok, amiket végzek rajta, egy időre csak látszólag olyan megfontoltak, valójában már ösztönből jönnek, így megengedhetem, hogy Belphegor reakcióját lessem titokban.
Úgy tűnik, még egy ideig egymás társaságában maradunk, ami előnyös, főleg a témák után, amik irányába terelődött a beszélgetés… már ideje is volt valami hasznosabbról is beszélni. Elveszi a démontól amire szüksége volt, az utolsó leheletével együtt, majd én jövök, szintén kitépve egy darabot belőle, de én már azzal a szándékkal, hogy meg is tartom azt. Még jól jöhet, és tudom is mire, de előbb…
Törölgetni kezdem a késeimet, szintén egy hétköznapi pillanat, kivéve azt a két elhangzott szócskát, ami együtt ejtve engem ír le. Csak a szemem sarkából pillantok felé, ahogyan megrezzen rá, ennyire meglepte? De a mozdulatsort nem szakítom félbe, még nem, egészen addig amíg újra meg nem szólal az elszórt köszönöm után – amit figyelmen kívül hagytam. A köszönetekhez még korai… ellenben az ajánlata… csendben pillantok rá és hallgatom, amíg befejezi. Arra kért, hogy… vágjam meg… Még egy mozdulat és tiszta a kezemben tartott kés, majd megszólalok. – Segíthetek. – Persze, hogy segíthetek, egy vágás, majd még egy, egy kisebb és egy nagyobb, ott, ahol én választom… A mosoly az arcomon csak egy gondolatnak maradt meg, kívülről ugyanolyan változatlan semlegességgel figyelem, mintha semmi sem történt volna, pedig igenis fontos lépést tettünk előre. De tudja, hogy merre vezet ez...?
Határozottnak tűnik, de mégis, egy részlet zavarja. - Nem terveztem. – Valóban nem, Buconból sem élvezetből haraptam, csak a félelme kellett, a meglepetés, az az apró rezzenés, amit kiváltott belőle… de Belphegorral mást terveztem, ő nem csak egy olyan eldobható játék volt, mint a korábbi démon. – Téged nem megrémíteni akarlak. – Ahogyan közelebb lépek hozzá, mozdulnak a kezeim, elpakolom a késeket, csak egy marad látható helyen, amire szükségem lesz. Az, hogy démont, embert, vagy bármi mást eszek csak egy eszköz, egy a számtalan “furcsaság” közül, amik miatt néha őrültnek is néznek. Messze áll a valóságtól, nálam minden részlet fontos lehet, az az apró mozdulat is, amivel megfordul a kés a kezemben, ahogyan már készen állnék belevágni, mint aki már rég tudja, merre kellene. Csak egyetlen kérdés… - Mennyire veszélyes? – Csak hogy ne múljon el az a hirtelen támadt bizalmi szikra, de bármit is felel, a lehető legtöbbet fogom elvenni tőle cserébe. A kicsire nem kérdek rá külön, azt ráhagyom, ha nem húzza meg pontosabban a határokat, az csak nekem kedvez.
A tekintetem most már látványosan méri fel őt, hiszen benne volt valahol a kérésében, most már nem kell titkolnom, hogy figyelem. Melyik része is érdekelne a legjobban… még egy pár pillanat, és megtudja ő is. Mert én már évek óta tudom, hogy mikre lennék kíváncsi belőle…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi GadHg7Q
Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
970
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 16, 2021 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Asto Vidatu Kedvelte a hozzászólásod




Asto Vidatu & Belphegor


K
érdésem nyomán a férfi egyetlen pillanatra megáll a vágásban, de aztán folytatja precíz munkáját mielőtt válaszolna. Egyetlen aprócska igen a felelet és közben tekintetünk találkozik egy véget nem érő pillanatra. Megnyugszom és mélyen magamban bizalmat szavazok ennek a friss ismeretségnek, bár hangosan nem mondom ki. Egy fél mosoly bújik mégis szám szegletébe, talán mégsem olyan rossz ez a nap. Áldozatunk lassan elveszti minden erejét miközben a vágások nyomán erőteljesen vérzik, kedvem lelem a folydogáló életnedv nézésében, a mozdulatokban amit a Sokkarú végez. Aztán egy újabb szóáradat érkezik felém, én pedig csillogó szemekkel hallgatom a démont, végre nem úgy kell minden szót kihúzni belőle. Ez már azért egy újabb haladás. Nem is szeretném Őt félbe szakítani, így lakatot teszek a számra, míg megosztja velem saját gondolatait. Mikor felém pillant ismét oldalra billentem a fejem, vajon mit akar ezzel mondani? Szavai egymást követik, így válik kerek egésszé az üzenet, illetve mikor Bucon tenyerébe állítja a pengét.
-Azt hiszem, értem amit mondasz.-szívom be élesen a levegőt, vajon találhatunk kedvére való démont még?
-Szerinted bennem is találnál valami érdekeset?-szalad ki meggondolatlanul a kérdés ajkaim közül, ahogy Ő ismét a nagydarabra koncentrál. Mindig is érdekelt, hogy Lucifer vajon miért teremtett, de eddig nem találtam meg a választ. Na meg itt van az ikrek ténye is... Vajon miért csinálta ezt a Pokol Ura? Véleményemnek hangot adok, nem számítok már másik áldozatra, de azzal szeretnék tisztában lenni, hogy Partnerem esetleg tervezi-e, hogy továbbra is társaságát élvezhessem, ha Bucont a hidegre tettük?! A válasz szerencsére számomra is megfelelő, így nyugodtan kezdek bele a szívtelenítésbe, talán túl nyugodtan, mert elsőre nem ütök akkorát, hogy repedjen a csont és gond nélkül kikapjam a démon szívét, így kell még egy ütés, majd egy újabb, hogy elérjem a hőn áhított szervet. Egy rántás és már markomban van a szíve, kitépve a helyéről, elszakítva a testtől, így Bucont hamar eléri a vég. A Sokkarú elereszti, már nem megy ő innen sehova, gerincét is elveszti a szíve után, ezt a lépést sem hagyom figyelmen kívül, mert érdekel minden amit a démon csinál, titkon elraktározom mozdulatait, talán még egyszer nekem is szükségem lesz rá, ki tudja mit hoz a jövő. Elejtek egy mondatot a Sokkarú felé, valóban egy élmény hogy a társaságom lett, ám a viszonzás némiképp meglep. Megköszönöm a játékot elesett társunknak, én még kifacsarom szívéből a vért, majd az izmos szervet a tetem mellé ejtem. Én nem gyűjtögetek, csak játszom, az bőven elég nekem. Míg vértől ragacsos kezem rázom le, a férfi ismét megszólal. Felé kapom a fejem és tágra nyílt szemekkel pislogok rá.
-Nahát!-csuklik el a hangom miközben Ő a késeit törölgeti. Kis híján a földre is ülök meglepettségemben. Most... elárulta a nevét?
-Asto Vidatu...-ízlelgetem halkan, nem is cseng olyan furcsán. Nem tehetek róla, széles mosoly kerül a pofimra miközben közelebb lépek hozzá.
-Köszönöm!-biccentek végül felé. Azzal megcélzok egy nagyobb kiálló kődarabot és rátelepszem míg Asto végez a kések tisztításával.
-Mindig is érdekelt milyen gyorsan gyógyulhatok. De sosem vettem a bátorságot hogy kipróbáljam. Nos Asto... Partner lennél benne, hogy rájöhessek erre?-biccentem oldalra a fejem és jobbommal felé nyúlva mutatóujjammal hívom magamhoz.
-Sőt... még arra is megadom az esélyt, hogy kiválaszd hol vágsz meg.-pillantok szemébe. Lehet hogy őrült vagyok, de láttam a pontos vágásait, ezért döntöttem mellette. Talán így én is okosabb leszek.
-Lehetne egy kisebb és egy veszélyesebb vágás is...-tűnődök hangosan, biztosra veszem, hogy a kettő nem egyformán gyógyulna.
-De előbb nyugtass meg, engem nem fogsz megkóstolni.-szegem fel az államat hirtelen, mert azt bizonyosan nem nézném jó szemmel.

Zene: Cyberpunk Mix 'Revenge ll' | Dark Electro

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asto Vidatu


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
65
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 16, 2021 11:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Belphegor Kedvelte a hozzászólásod



Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night

Elsőre nem tűnik az eddigieknél is jelentőségteljesebbnek a pillanat, mégis, egyetlen pillanat aprócska töredékére megáll a kezem, ahogyan meghallom a szavait… utána pedig folytatom a vágást, minta semmi sem történt volna. Pedig igenis történt, azok a szavak elhangzottak az ajkai közül, még ha nem is érzi a súlyukat, számomra volt. Szóval komolyan gondolta… - Igen. – Rápillantok, egy egész pillanatnyi időt rászánok Bucon vagdosása helyett, hogy érezze a jelentőséget a szavaim mögött. Én már jól ismerem az utat ami arra vezet, számítok a veszélyekkel, biztonságban lehet, amennyire lehet ilyet a Pokolban utazva két magunkfajta démonnak… de amúgy is vigyáznék Rá. Ő is értékes, nem veszhet csak úgy a semmibe… és valahol talán csalódnék is, ha ez megtörténne.
- Az alku utáni démonok démonok boncolása jobban hasonlít az emberekére. Egy idő után már alig tudnak újat mutatni… a teremtettek viszont… - Felé pillantok egy másodpercre, anélkül, hogy abbahagynám a munkámat Buconon. – Nálunk más. Minket konkrétabb tervekkel alkottak, és ezek néha pont a fizikai formánkban is megnyilvánulnak… nem annyira sablonosak, mint az emberek akár, náluk elég pontosan tudni, hogy mit merre találsz a bőrük alatt… a teremtett démonoknál már nem, lehet, hogy egyes részeik máshol vannak, esetleg hiányosak, vagy valami egész más van melletük! Mások az életfunkcióik, így a szerveik is… - Emlékszik még arra a harapásra Bucon kezén? Azért felelevenítem neki, ahogyan beledöföm az egyik szabad kést a tenyerébe, a fognyomok közepén. – Könnyebben okozhatnak meglepetéseket a teremtett testek. – Így már konkrétabban összerakhatja, hogy az enyém is ilyen, csak elsőre emberi az alakja, a torz vonásai pedig nem merülnek ki a póklábakban és a plusz karokban, nem, van ott még más is. Bár hogy mi, azt még mindig nem tudja. – Pont ezért izgalmasabb feltárni őket! – Valami mintha csillanna a tekintetemben, ahogyan rá nézek, de amilyen váratlanul érkezett, úgy el is tűnik. A figyelmem Buconra erőszakolom, így megőrzöm a fókuszomat. Még nem lehet…
- Nem terveztem. – Dehogy terveztem, most, hogy rátaláltam, maradok még, figyelem csendben, ahogyan eddig is tettem, ahogyan mindig is tenni szoktam ilyenkor.
Biccentek, amint a vágás végére érek, máris szebben mosolyog, és akkor így is marad, ilyen vidáman fogadhatja a sötétséget, ami nemsokára eléri.
Némán figyelem, ahogyan a csontok közé töri magát, barbár, de használ, másodjára már engedelmesen reped a ketrec eleje, már csak nyúlnia kell és tépnie, máris az övé lehet a kívánt szerv. Bucon nem sokat tehet, most már főleg nem, nem engedem mozdulni, sőt, most már erősebben nyúlok a félelemei iránt, ismét sötétbe boruló tekintettel csalogatva ki belőle az utolsó szikráit az érzésnek. A szívverése ismét felgyorsul tőle, hevesebben pumpálva elő a vérét, de már mindegy is, hiszen nem abba fog belehalni… A kitartott szívre pillantok, majd a földön fekvőre, végignézem, ahogyan elhagyja az élet, elernyednek az izmai, és végleg megszűnik a félelem ami belőle áradt… talán nem is volt olyan rossz. Így, hogy már nem kell tartani a testét, kihúzom a karmaimat belőle, és a karjaimmal is engedek. A póklábakat magam mellé húzom, de nem pihennek, lecsapnak, pontosan és gyorsan metszenek még pár mélyebbet, majd a már alaposabban feltárt test fölé hajolok. Még egy apró vágás vagy kettő, és emelkedni kezdene a gerince, ahol tartja még a szövet, ott vágok újra, majd két törés, a többi már csak tépés, ahogyan felállok mellőle, úgy emelkedik mellettem a kívánt csontszerkezet is. Még vértől csöpögő, ezért tartom a levegőben, mielőtt még eltenném a többi érdekesség mellé.
- Úgyszintén. – Mosollyal most nem fáradok, talán már nem muszáj annyira játszanom, talán már nyugodt annyira a közelemben, hogy kevesebbszer kell ilyesmihez folyamodnom. Amíg elköszön Bucontól, letörlöm az összevérzett késeket, bár talán még kelleni fognak, nem szeretem vegyíteni mások testnedveit, jobban szeretek tisztán dolgozni, ha lehet.
- Asto Vidatu. – Csak úgy mellékesen ejtem ki, rá sem pillantva, két törlő mozdulat közt. A kijelentés végén egyértelmű pont volt, ráhagyom, hogy hozzám kösse a mondatot. Ha valóban velem tartana a jövőben egy útra, úgyis meg kell már tudnia ezeket az egyszerű szavakat, amikre annyira kíváncsi volt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi GadHg7Q
Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
970
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 14, 2021 9:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Asto Vidatu & Belphegor


T
ényleg csodálattal adózom a Sokkarú munkájának,a precíz vágásainak, a pontos elmetszéseknek. Nem is tudom mit kellene hirtelen reagálnom arra, hogy végül bele megy abba, hogy majd megmutassa az eszközeit amivel dolgozni szeret. Ártatlanul gyanútlan a kíváncsiságom és ahogy megerősíti szavait úgy mosolyodom el jól esően. Szóval akkor egy kirándulást meg is szervezhetek akár.
-De ugye... Vigyázni fogsz rám?-nem tudom merre lehet a tanyája, én még sosem hagytam el az északi régiót, pláne nem egyedül... Vajon elmondjam majd Belethnek hogy mire készülök? Ráérek ezen gondolkodni, na meg Bucon nem hagyja, hogy csak úgy elmerüljek a saját elmémben, neki lármáznia kell. Csak hallgatom a magyarázatot, majd aprót biccentek, lehet benne valami egyébként.
-Valóban ennyivel másabb lenne egy igazi démont boncolni?-kérdezek rá felvont szemöldökkel, és felsóhajtok ahogy egyre unalmasabb lesz a nagydarab szenvedése. Mondjuk a Sokkarú egész jó látványt csempész bele, de valamiért nem az igazi. Mégis adok pár ötletet, hogy mit lehetne csinálni még Buconnal. Akár még a combjából is kikanyaríthatna egy darabot, ha már a családi ékszerét megetette vele. De nem kell sok, hogy egyszerre két ötletem is megvalósításra kerüljön Partnerem által.
-Hát így mindjárt érdekesebb a dolog.-kuncogva hajolok át Sokkarú kezén, hogy a feltárt torok küszködését figyeljem. Játékosan nyalok végig ajkaimon, majd szavaira körbe tekintek.
-Nem hiszem hogy magukhoz térnének. De társaságom azért lesz. Legalábbis remélem hogy nem hagysz itt rögtön ha Buconnak annyi.-pillantok rá elgondolkodva, szóval az sem gond ha a játék ezzel itt véget ér. Figyelem ahogy démon körbe hordozza pillantását, de én már nem számolok nagy eseményre pluszban. De aztán figyelmem a földönfekvóre irányul, ajkából is vér serken, miként a férfi, akinek még mindig nem tudom a nevét, egyik késével kiszélesíti gúnyosnak indult mosolyát.
-Oké, vessünk véget a drágának. Úgyis fáj a fejem a sok üvöltéstől már.-rázom meg a fejem kissé, és átbújok Sokkarú kezei alatt. Apró öklömet ütésre emelem és a szegycsontra célzok, az ütés pontos, de nem elég erős, így még kétszer kell lesújtsak mire átszakad a csont és kezem elmélyül a szövetek közt, hogy a dobogó testrészre markolva kitépjem Bucon szívét a testéből.
-Akkor ezzel meg is volnánk.-tárom ki markomat a férfinek miközben az izmos belsőszerv még dobban kettőt erőtlenül a kezemben, aztán a földönfekvő szeméből elvész a csilligás.
-Egy élmény a veled eltöltött idő.-pillantok a Sokkarúra ahogy kibújok karjai alól és szemeimet még utoljára végig hordozon az élettelen testen.
-Nos, kösz Bucon.-préselem ki a vért a szívből, majd egyszerűen a tetem mellé ejtem és lerázom vértől rafacsos kezemet.

Zene: Cyberpunk Mix 'Revenge ll' | Dark Electro

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asto Vidatu


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
65
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 31, 2021 1:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night

A kérdésünkre nemsokára feltárom a választ: maradt még valami puha szövet a koponyája rejtekében, legalább egy annyi, hogy kikaparhassak belőle egy szép darabot. Most úgysem lesz szüksége erre a részére, ahogyan még egy pár másikra sem egy ideig.
Az összefont karjai nem kerülik a figyelmem, de mit tehetnék? Sokat kérdez, és viszonylag gyorsan, én meg jobban kedvelek másokról beszélni, mint magamról, főleg elsőre. A szavaimon kívül annyi más dolog is beszélhetne rólam…
- Gyakorlás. - Elismerés volt a hangjában, de tudtam, hogy megérdemlem. Amivel meglep, az viszont ez után következik, ahogyan látszólag lepattant róla a kijelentésem kettősége, a jól burkolt fenyegetés valóban ez volt, olyan szépen csomagolt kijelentés, hogy látszólag nem hatott rá. Ilyesmivel nem mindig jó kísérteni engem, de egy ideig biztosan ellenállnék… - Persze. – Szinte örömmel, legalább is valami ahhoz megfeleltethetővel. – Mindenképpen. – Egy ilyen felvetésre nem fogok nemet mondani, még ha meggondolatlannak is vélem a szavait. Ez már egy ajánlat volt, amit elfogadtunk. Ráadásul így a következő találkozásunk is bebiztosítva lett…
Várok egy pár pillanatot a magyarázattal, amíg Bucon ordításai halkulnak annyira, hogy az én hangom is elérjen a démonnőhöz. – Gyakran járunk köztük… - Ez részben ráerősít arra is, hogy miért tudok ilyen szépen boncolni, bár démon és ember felvágása nagyon eltérő, a mozdulatok magabiztosságára rásegít mindkét gyakorlat. Arra egy pillanatnyi késéssel jöttem rá, hogy többes számban beszéltem… de talán azt hiszi, hogy rá céloztam, pedig a szemeim előtt egy másik démon képe jelent meg, aki valóban gyakran kísért az útjaimon odafent.
- Ezért érdekesebb démonokon kísérletezni. – Kicsit oldalra döntöm a fejem, ahogyan Bucon sokszínűen változó arcát figyelem. Nem vált ki semmit belőlem, néztek már rám ekkor gyűlölettel, kívántak már a pokol még ennél is mélyebb részeire, de ilyenkor rendszerint már késő a fenyegetésekhez. És erre Bucon is ráérezhet, ha eddig nem is lett volna eléggé meggyőzve róla… újabb ok, amiért nem muszáj mindenkinek tudnia a nevem, vagy azt, hogy egészen pontosan hogyan is nézek ki… mert, ha valaha viszont látnám az alattam fekvő démont, biztosan felidézné a mai találkozónkat… Ezért is kell várnia Belphegornak a nevem megismerésével, amikor lehet, nem könnyítem meg senki dolgát abban, hogy rám találjon olyan apróságok miatt, mint mondjuk a bosszú, ami számtalan démon számára jelentős. Hiszen itt a legtöbb dolog a hatalomról és a rangokról szól… és észre sem veszik, hogy mennyire elvesznek a hajkurászása közben. Pedig a rang sem mindig egyenlő a hatalommal, ahogyan fordítva sem.
- Valóban, arra még túl ép. – Először vigyorodom el, de ez sem valósabb, mint bármelyik korábbi mosoly, még ha annak is hat, egy porszemnyivel sem érzek nagyobb elégtételt, mint az egész elején. Nem, Bucon nem elég különleges ahhoz, hogy tetszedjen amit teszek vele, ez csak rutinmunka, nem több annál, játék, amivel Belphegornak kedvezek, mert ő élvezi a műsort, bár a kínzást én művelem.
Nem várom meg, hogy ideje legyen felkészülnie, az újabb kiáltás talán még a felismerés előtt érkezik, olyan gyorsan mélyeszt friss vonalakat a bőrébe a késem. De ez megtévesztés, hiszen egy másik karom a nyakához hajol, felnyitva egy részét, hogy betekintést nyerjünk a belsejébe most már onnan is, már amennyire a kiserkenő vér engedi. Küzd a folyadék ellen, nagyokat nyelve, néha csak üresen, tovább szenvedve köztünk, kitartó szidása viszont értelmes szavak helyett már inkább állatias üvöltések sokaságára vált. Most már nehezebbek érkeznek a szavak, nem igaz?
A pillantásom viszont nem méri sokáig, gyorsan újra Belphegorra talál, mint aki érdeklődését vesztette. Hiszen eddig sem Bucon volt számomra az első, miatta nem lennék most itt. – Talán csak idő kérdése, hogy a többi démon is magához térjen. – Azok, akik elhaladtunk a testeik mellett, akik elszórt dolgait átkutattuk, s kedvünkre válogattunk. Azok, akikből egy pár talán kiszúrhatta, hogy honnan jött a szélörvény ami tovább zavarta a harcukat. Azok, akik talán a következő célpontukként már minket választanának. És akik ha összefognak, sokkal többen vannak, mint mi ketten… bár kérdéses, hogy egy csapat démon mennyire képes az összefogásra, főleg vezető nélkül. A tekintetem egy ilyen alakot keres, valaki, aki kitűnne közülük, akire hallgatnának. Mert irányítás nélkül ez kis seregből is könnyen egyszerű csürhe válhat. Ettől persze a számbeli előny még mindig ennelenünk beszélne.
Bucon talán megérzi mi járhat a fejemben ahogyan körbenézek, mert mintha két üvöltés közt ereje lett volna megajándékozni minket egy gúnyos mosollyal… és ha már így alakult, szélesebbre vágtam neki, vigyorogjon csak, ha annyira szeretne. – Szerintem vegyük el Bucontól amire szükségünk van, amíg még lehet… - Kezdheti ő a szívvel, mert ha én kiszedem a gerincét, akkor lehet már megszűnne a dobogása.
– Biztosan lesz még alkalom üldözésre. – Vagy ők minket, vagy mi a kiszemeltet. Vagy mindkettő. Tényleg hosszú lehet még a nap…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi GadHg7Q
Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
970
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 29, 2021 3:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Asto Vidatu & Belphegor


N
em tudom visszafogni magam, a démon szavaira el széles vigyor terül el a képemen. Az a fajta ami sokat sejtet. Bár nem tudom, hogy valóban meg akarom-e tudni, hogy mi rejtőzik Bucon koponyája mögött?! Ismét kérdés merül fel bennem amire szinte semmis választ kapok. Megint itt tartunk? Karba fonom kezeimet, ez annyira bosszantó.
-Igen, azt látom, hogy szeretsz. Precízen csinálod.-és némi elismerés is csendül hangomban, a vágásokat nézve, a szabályosságot... Ha a nagydarab épp nem mozog, tökéletesek. Még én is egészen elmélyedek benne, pedig én nem szeretem az ilyen aprólékos dolgokat. Bizonyára az én kezemben nem állna így egyetlen kés sem.
-Valóban megmutatnád?-őszinte kíváncsisággal tekintek le rá és teljesen gyanútlanul bököm ki a következő mondatot;
-Akkor a közeljövőben beiktathatnád.-s talán még egy kósza pillanatra vállát is megérintem közben. Naiv lennék? Nem hiszem, inkább túl kíváncsi. Ahogy szép lassan tárul fel előttünk a belső szervek tömkelege és végül a skalpolást is megejtjük kénytelen vagyok elnevetni magam. Pláne mikor Sokkarú kijelenti, hogy csak formaságnak szánta a kérdést. A koponyacsont reccsen, majd nem sokkal később betekintést enged az alatta lévő szövetekbe. Érdeklődve figyelem partnerem minden egyes szakavatott mozdulatát. Bár nem szánnám rá magam, hogy eltanuljam a fogásokat. Ő ebben jó, én másban.
-Hasonlítunk?-kérdezek vissza meglepetten, majd ahogy Bucon közbe kotyog felszisszenek. Azt hittem ő kimerül abban, hogy ordítson és már csak a fájdalmat érezze. A rajta dolgozó démon ennek hatására szinte azonnal fájdalmasan magas hangot csal ki belőle. Majd a technikai fénypontja jön az itt töltött időnek. A gondolkodásra alkalmas szövetből egy darab végül kimetszésre kerül, a kérdést hallva csak csendben felelem, hogy nem, illetve miután felém nyújtja a darabkát fejemet rázva mondok le a kóstolóról. Így ez a kuriózum marad a két férfinek. Mikor már Bucon fogyasztja saját magát, úgy közelebb merészkedek ismét. Csendesen figyelem az eseményeket, ahogy a Sokkarú Buconhoz beszél látom a szemében a rettegést, nagyon nem akarja már vendégszeretetünket élvezni. Milyen kár.
-Valóban más mint mi, de mi sem vagyunk egyformák.-reagálom le végül a szavait, a nagydarabot pedig már csak pillanatok választják el attól, hogy családi ékszerétől megfosszák. Partnerem pedig határozott mozdulattal nyesi le a "kilógó" részt, amit szintén nem kérek, szóval a jog, hogy felhasználja, úgy teszi ahogyan csak szeretné. A földön fekvő artikulálatlanul üvölti mocskosságait ám szavai nem szállnak soká, hiába zengi be a környéket. A Sokkarú határozott célzattal tömi be a száját újfent saját magával. A démon fuldokolva öklendezik és még szemei is könnybe lábadnak ahogy teste arra készül, hogy nyeljen vagy sem. Bár sok választása nincs, mert a társam nem kegyelmez, míg minden darab ismét gazdájához nem tartozik. Úgy döntök leülök csinos kis fenekemre és a műsort onnan élvezem tovább, a kés fordul a kézben és találgatások kezdődnek, hogy merre kellene vágni, nyesni, darabolni. Combjaimra könyökölve támasztom meg a fejem és mikor a Sokkarú végül nekem intézi a kérdést rá pillantok.
-Nem is tudom, szerintem a combját még biztosan csonkíthatnád kicsit. Vagy egyszerűen csak nyissuk fel a torkát. Megnézném a nyelőcsövét munka közben.-tűnődöm hangosan, aztán végig pillantok a kifeszített testen.
-Vagy hagyjuk kicsit vonaglani. Szerinted megpróbálna elmenekülni? Elengedem a kezeit, az inak biztosan összeforrtak már.-kacérkodok a gondolattal, talán ha nagyobb ellenállása lenne, élvezetesebb lenne a móka. Nem is tudom.
-Vagy csak egyszerűen öljük meg, hosszú még a nap.-ütöm össze tenyereimet és feltérdelek, hogy ha kell mozdulhassak és végre kitépjem a szívét a helyéről.

Zene: Cyberpunk Mix 'Revenge ll' | Dark Electro

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asto Vidatu


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
65
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 27, 2021 7:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night

- Nemsokára megtudjuk. – Használni valószínüleg már kevésbé szokta, de azért csak lehet még valami a koponyája rejtekében.
Nagyvonalú vagyok. Inkább a kiegyenlítés híve, mint az adakozásé, de ezt még aligha tudhatja, legfeljebb érezheti, hogy van valami a kedvességem mögött, ahogyan megrezzen az ajkam széle, mintha egy kikívánkozó mosolyt próbálnék visszatartani, mintha nem szándékos jel lenne, amire talán fel sem figyel, mert talán most még nem is annyira fontos, hogy mennyire kettős szándékkal ülök éppen mellette. A mosolykezdemény az eszközeim említésére viszont már egészen láthatóvá válik, ahogyan különös megnyugvással folytatom a beszélgetést a kényelmes témában. – Sokféle. – Egy válasz ami az előbbiek alapján valószínüleg kevés lenne számára, azért folytatom is, mielőtt még ideje lenne elkezdeni a háborgását. -  Szeretek boncolni. – Szeretek, ez a szó alábecslés, de arra talán elég, hogy a kíváncsiságát egy időre elhallgattassa. - …egészen változatos eszközökkel. – Amik egyre csak gyarapodnak. – Talán egyszer megmutathatom. – Igen, szerencsétlen egybeesés, hogy ennyire üres kézzel állok itt mellette, de talán valahol jobb is, a kísértés így sokkal kisebb. Hiszen hiába vagyok a legnyugodtabb démonok egyike, van olyan kísértés, aminek még én sem tudok parancsolni… vagy csak nagyon nehezen.
A kijelentésére biccentek, kinek mi tetszik, számomra az elmúlás utáni pillanatok is tudnak pont olyan szépek lenni, mint az utolsók, vagy éppen az élet szenvedése. Amíg még remél és küzd, vagy mikor már feladta, és elfogadva várja, de nem érkezik, csak kínzó árnyként kísérti minden eltelt pillanatban egyre közelebb érve… elveszek a gondolatban ahogyan szépen csúszik a kés éle pontosan a bőre alatt, csak akkorát szelve amekkora szükséges, hiszen ki akarná, hogy idő eltávozzon közülünk? Buconon kívül persze, neki most nem igazán akad választása.
- Csak formaságnak szántam. – Belphegorrol a férfi démonra pillantok mosolyogva, hogy utána visszakomolyodott arccal keressek egy tetsző pontot, ahová lesújthatok. A reccsenésbe szinte beleborzongok, van, amit sosem lehet megunni… Szépen ordít Bucon, de a hangja eltompul a szakadó szövetek közt, amikre olyan erősen koncentrálok, mintha most látnék először ilyet, pedig minden mozdulatom arra utal, hogy gyakoroltam már a műveletet.
Belphegor felel az elhangzott kérdésre, bár érthető, Bucont most számára súlyosabbnak ható problémák szögezika  földhöz. - Ebben hasonlítünk. – Legalább ennyiben.
Dögölj meg. Hát mégiscsak tud még beszélni, nagyszerű, akkor csak nem ájul el idő előtt, nem igaz? Lenézően szánó a pillantás amivel illetem, egyszerű fenyegetés amit hozzám vág, de mentségére, most nehéz is lehet valami kreatívabbal előállni. – Csak utánad. – Illedelmesen taposok egy kicsit mélyebbre a sebben, nézve, milyen magasan tud ordítani? Biztosan menne ennél élesebben, de ahhoz a kés kellene, mindjárt kapja azt is…
Lassan eldöntöm a fejem, ahogyan a sebet figyelem, egyetlen pillanatnyi szünet, mielőtt még kiszelném az emlegetett falatot. – Kóstoltad már? – Itt is mindegy ki felel, már vágom is a darabot. Az evés sosem érdekelt különösebben, inkább csak a hatás fogott meg, amit másokban kiválthat. De szinte mindegy is, hiszen Belphegor elutasítja a falatot, amire csak a vállam rántom. – Ez nem is teljesen az, hiszen ő nem pont olyan, mint mi. – Emberből lett, az mégiscsak más valahol, mintha Lucifer gyúrta volna valami céllal a szemei előtt. De ha még nem is így lenne, akkor sem érdekelne, számomra ez is csak egy eszköz volt, valami, amivel kicsalhatok egy újabb borzongást az áldozatból, és akkor máris megérte. Különben teljesen jelentéktelen, ahogyan lassan lecsúszik a harapásnyi falat a torkomon, hiszen másképp szükségem sem lenne rá. Ahogyan Buconnak sem, mégis a szájába tuszkolom. – Tetszik? Vagy inkább valami mást ennél? – Mert még tervezgetek valamit, ha már olyan beszédes volt, ne vesszen kárba az információ amit olyan nagylelkűen ostobán adott a tudtunkra.
És beszélek, szinte undorítóan sokat, de nem hiába, hiszen minden kiejtett mondattal növekszik a döbbent félelem Bucon arcán. Sejti, hogy milyen irányba mehetne el ez a játék? Újra vágok, ezúttal már jóval lennebb, a démon nagyobb felháborodására. Az érthetetlen fájdalomhörgésbe burkolt szavai lepattognak rólam, nem kell értenem, hogy sejtsem miket mondhat éppen. – Sokat beszélsz. – Hideg kijelentés, miután már egy újabb darabjától fosztottam meg.
Szerencse, hogy nem kell Belphegornak, hiszen már tudtam mit akarok tenni vele… ez mégiscsak a pokol, ahová bűnhődni jönnek a lelkek. És nincs rá szabály, hogy minderről felmentődnek, ha már démonná váltak… főleg ha ilyen szépen jár róluk a szájuk. - Akkor visszakapja. - És már ki is vágtam egy újabb darabot, amit lenyomhatok a torkán. Elég nagyot ahhoz, hogy fuldokolva, könnybelábadt szemmel küzdhessen ellene, de ahhoz nem elég nagyot, hogy az ösztönei ne tudják letuszkolni benne. Hiszen a halála pillanata még nem jött el, főleg amíg még tele van a kezem miatta. De ez is csak pillanatok kérdése, attól függ, hogy mennyire közreműködő Bucon. Játszadozhatnánk ennél is hosszabban a bűne miatt, de a mélyről jövő félelme talán csak engem szórakoztatna, ezért inkább látványosabban folytatnám. A kés megfordul a kezemben, az éle ismét a démon bőre felé mutat, miközben szórakozottan húzom a teste felett. - Ecc-pecc... merre? - A hideg fém néha hozzáér a bőréhez, de pár pillanat, esetleg kissebb karcolás, de mikor már azt hinné a mozdulatomból, hogy mélyre vágok, s rezzenne a teste felkészülve a fájdalomra, ahelyett, hogy belevágnék elkapom a kezem és tovább viszem, mintha valóban ennyit kellene gondolkodni azon, hogy hol vágjak. - Mit szólsz, mennyit bír még a nagyfiú? - A kérdés most már egyértelműen Belphegornak szól. - Hány darabot vághatunk ki belőle, mielőtt még meghalna? - Csak az időt húzom, hiszen minden eltelt pillanattal a démon egyre feszültebben fekszik alattam. Sietős lenne? Már nincs hová rohanni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi GadHg7Q
Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
970
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 02, 2021 2:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Asto Vidatu & Belphegor


V
ajon a Sokkarúnak eszében van, hogy amúgy ketten vagyunk? Félre értés ne essék, elnézem én innen a partvonalról amit művel, jó ez így nekem, mégis egy apróságot megteszek annak érdekében, hogy Bucon ne mozogjon, hogy ne rontsa el a mókát. Az inakat kifeszített karjának hónaljában az engedélyt meghallva elmetszem. Gyorsan, majdnem pontosan, de sikerrel járok. Az üvöltésen kívül más nem is lesz az ajándékom, karjait már nem rángatja, vállból biztosan nem!
-Az agyából? Szerinted van az még neki?-kérdezek rá kételyek közt, nem nagyon tudom elképzelni, hogy a nagytermetű démon nem élte fel a szürkeállományát esetleg. Ám elmozdulok a helyemről miután a démon kezeit a föld fogságába húzom. Partnerem mellé sétálok és onnan tekintek le a nagyfiúra.
-Köszi, nagyvonalú vagy.-az enyém lehet a szíve, erről van szó! Figyelem a démon mozdulatait, ahogy előadja, hogy a férfi fejéből(?) lenne még szüksége valamire... A gerinc... Előre látom, hogy azt biza nem fogja itt hagyni.
-Milyen eszközök?-kapom felé a pillantásom egy rövid időre, mire gondolhat ez a fazon? Kezdem azt gondolni, hogy valóban egy Boncmesterrel hozott össze a sors. Aztán ismét Buconhoz kezd el beszélni, a tudtára hozza, hogy az lesz amit én javasoltam, a drágaság itt kifeszítve alattunk meg lesz skalpolva. Látom a nagydarab szemében a félelmet, a rosszallást és legszívesebben kitörne alólunk, de nem tud. A Sokkarú megragadja a fejét és erőszakkal maga felé fordítja, olyan szögben, hogy elkezdhesse a műveletet. Mozdulatai precízek, látszik, hogy nem először teszi ezt, én biztosan nem lennék ilyen profi. Nem vagyok türelmes, sietnék, hogy mielőbb végezzek. De Őt elnézni jó, Ő profi benne, szóval akár még tanuló célzattal is legyeskedhetek körülötte. Egy nagyobb lemetszett darabot felém tart de én csak megrázom a fejem, azért nem mindent fogok meg, a szívének gondolata, na az egy másik kérdés... Azt többször megtettem már, abban rutinom van - mondhatni-!
-Nyilván csak akkor tartanék rá igényt amíg még ver.-vonok vállat, halva semmit sem ér nekem, abban nincs öröm. Az utolsó pillantás mielőtt eléri a vég, na az hátborzongatóan felemelő tud lenni. Aztán figyelmem ismét a két férfira terelődik, a Sokkarú megtisztította a terepet, kezdené a munka oroszlán részét. Kaján vigyor terül el pofimon ahogy az óriás megugrik, ő bizony nem akarja amire mi készülünk.
-Szerintem kezdheted. Őt hagyd figyelmen kívül.-érintem meg finoman partnerem vállát, jelzésként, hogy én figyelek. A kés hegye pedig már a csonton pihen, hogy az első ütést követően reccsenő hang jelezze, hogy itt ma megütöttük a főnyereményt. A test körül a vér egyre nagyobb lesz, aztán elérkezik a pillanat amikor feltárul az a híres szerv, élő egyenesből betekinthetünk Bucon koponyacsontja mögé. Az ordításai szinte elkerülik a fülemet, figyelmem a mellettem nagy munkában lévő démonra koncentrálódik.
-Tudok róla... Lényegében elég sokat járok fel a halandók közé, sokszor figyelem őket.-felelem, bár nem igazán tudom eldönteni, hogy nekem szólt a mondat, vagy inkább Bucont készíti fel vele arra amit tenni akar.
-Dögölj meg mocskos démon!-sziszegi mielőtt felordítana ahogy a Sokkarú ránehezedik. Könnybe lábadt szemekkel néz rá, aztán pillantását rám emeli, szinte már könyörögve, hogy állítsam meg a rajta dolgozó őrültet.
-Nem!-és még a fejem is megingatom. Végig húzom nyelvemet a tőrömön amin Bucon vére szárad lassan, majd újfent elvigyorodok. De csillapszik a görbület amikor azt látom, hogy eltávozni készül köreinkből. Partnerem gyorsan reagál és magához téríti, így jó kedvűen döntöm oldalra a buksimat. Végül újabb metszés következik és egy kis darabka a démon agyából napvilágot lát a Sokkarú kezében, aki előbb azt felém nyújtja.
-Ahh, ezt kihagyom, de azért köszönöm. Nem vagyok híve a kannibalizmusnak.-vonok vállat és egy fél lépést hátrébb is lépek. Ő viszont harap egyet az agyból, majd a maradékot úgy dönt vendégünk ajkai közé tömi.
-Milyen kis aljas vagy.-lépek vissza előbbi helyemre, hogy közelebbről figyeljem az eseményeket, Bucon tulajdon húsát falatozza egy kis ráhatással. A következő sztorit hallva magasba szökkennek szemöldökeim.
-Nahát.-csodálkozom el, de nem érkezek kérdezni erről, mert a Sokkarú tovább beszél Buconhoz. Újra a bűneiről kérdez, az meg csak tátog, mintha nem tudna már beszélni sem. Pánik ül meg szemében és nagyot ránt lábain, menekülni akar. Nem tetszik neki az Őt fogva tartó pillantása.
-Ahja...-csúszik ki a számon amint a penge elvégzi a dolgát, a családi ékszerétől megfosztott démon felüvölt fájdalmában és gyűlölettől csöpögő szavakkal dobálózik, bár elég artikulálatlanul, mert én nem nagyon értem.
-Nincs az a pénz, nekem nem kell. Azt csinálsz vele amit akarsz.-nagyon figyelmes a partnerem, de ezzel most kissé mellé lőtt. Nem akarok ilyen részek birtokában lenni. Az általában ott jó ahol van, de most eltulajdonították, így elviselem amíg a kínzó kezében fityeg. Csak ne jöjjön vele túl közel hozzám, mert nem állok jót magamért.

Zene: Cyberpunk Mix 'Revenge ll' | Dark Electro
Üzenet: Erre muszáj voltam zenét kapcsolni :'D
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asto Vidatu


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
65
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 01, 2021 1:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Beware of darkness

the thoughts that linger in the dead of night

Nem tudom mi van a fejében éppen, de egyre jobban érdekelne… viszont Bucon, már megint Bucon, akit elkezdtünk felboncolni, és nem hagyhatom annyiban, ha már elkezdtük… ezért nyer időt Belphegor is, egyre hosszabbra nyúló pillanatokat, ahogyan a figyelmem a nagydarab démonra terelődik, hogy a saját gondos törődésemmel szeljem tovább. Úgy tűnt Belphegorra is ragadt a helyzet komolyságából, s végre hagyott dolgozni is, így már csak az áldozatunk ellen kellett küzdenem, amikor mégis előtört belőle az élni akarás. De hát úgyis feltámad majd…
Feladni viszont mégsem akarja, ezért is bólintok rá olyan könnyedén Belphegor felvetésére, hagyva, hogy most ő metszen, miközben én figyelek élesen. Gyorsan vág és elég pontosan, miután kitapogatta az inakat elmetszi őket, valóban megakadályozva Bucont a további mozsgásban, így még ha én másképp is metszettem volna, elnyeltem a szavakat, és egy apró biccentéssel folytattam.
- Nem, ha okosabb lenne, már rég nem így küzdene. A skalpolás tetszik, kivághatunk egy kicsit az agyából is akár… - A tekintetem újra sötétbe borulva figyeli a friss vércsíkot Bucon arcán, már készen arra, hogy elkezdjük a skalpolást is, előlről már elég vágás került rá. Belphegor közben már elmozdult volna, bár a tekintetetem nem követte, a figyelmem egy része még mindig bizalmatlanul tapadt rá. – A szívét megtarthatod, nekem a gerince kell. Meg talán innen egy kicsit… - Az egyik még tiszta késem éle a halántékához ér, csak utalva, de nem árulva el egyértelműen, hogy azon belül mire is gondolok pontosan. Nagy a kísértés, hogy erősebben nyomjak rá, egyenesen át a koponyáján. Látszólag a semmiből rezzennek az ajkaim, valamilyen lassú mosolyféle alakzatot formálva, mielőtt még sóhajtva folytatnám. – Ha nálam lennének az eszközeim… - Kellemetlen, de erre most nem voltam felkészülve, nem akartam sok csomagot, és pont az nincs nálam ami kellene… pedig mennyire szépen mutatna a koponyája az éles fémtűkkel tűzdelve, amiket ha elég pontosan fúrunk, nem hal bele azonnal. A gondolat közben az egyik ilyen ponthoz ér a harmadik karomban eddig csak pihenő kés még tiszta éle, de épp csak belekóstol a sötét folyadékba, hiszen túl mélyre nem vághatok, az a kés túl széles, ez nem jó arra, ezért is válik a hírtelen jött mosoly elégedetlen vonallá az arcomon. – Szerencséd van. – Suttogás csak, talán nem is sejti mennyire igaz, hiszen a tekintetem hiába keres, itt már semmi nincs amit erre a célre használhatnék, harcmező ez, az itteni eszközök egyike sem olyan amire szükségem lenne, készíteni meg… annyi időnk már nincs. – Most megúszod egy skalpolással. – Jobb híján. – De ha újra összefutnánk, ígérem, illendően fejezzük majd be. – Egy rövid pillanatra mintha újra mosolyognék, de ismét gyorsan eltűnik. Túl idegen, túl távoli, de néha hatásos, ezért is próbálkozok vele.
Hacsak Belphegor nem venné át a helyem, úgy erővel fordítom el Bucon fejét, két kézzel tartva a helyén, míg egy harmadikkal metszve, a negyedikkel meg rásegítve ahol szükséges, végre már egy méretesebb darabot szelve le belőle egyben, amit aztán feltarthatok Belphegor felé, majd Buconra pillantok. A vérfoltok körülötte egyre nőnek, de démon, a gyógyulása is gyorsabb, így van még időnk “szórakozni”. Bár az arcára már rég rávéste magát a fájdalom, lehetne még fokozni ezt, nem igaz?
- Felnyitom a koponyáját, ha már kezdene meghalni, kitépheted a szívét, amíg még dobog. Bár még utána is doboghat egy pár percig… - Bár ha tényleg kedveli a szívkitépős módszert, láthatta, sőt, érezhette is már talán, hogy milyen, ahogyan lassan elhal a szerv a kezei közt, az utolsó dobbanások után merev csendben pihenve tovább, mintha sosem lett volna valami élő része…
- Kész vagy? – A kérdés Buconnak szól, hiszen rég beszélgettünk már, de nem vártam a válaszára, a késem hegye már a fejéhez illesztve, hogy egy másik segítségével üthessek megfelelően, ami szépen hasít a csontba, újabb és újabb ütések, és már elég jó, kipattinthatom a levált darabot, hogy élőben láthassuk a már kevésbé védett, tekervényes szervet. A feltett kérdésre elég válasz volt az metsző üvöltés, a könnybe lábadt szemek, újabb próbálkozás a menekülésre, csakhogy… a karjait már nem érzi, de a föld szorítva tartja, ha felülni próbálni, a lábaira pedig a saját súlyommal tudok nehezedni, ha jobban ficánkolni kezdene… arról nem is beszélve, hogy minden meggondolatlan mozdulat tovább hasít a sebeken, ahol a lábaimmal tartom a földhöz szegezve. Így az ordítást ordítást követ, hiszen a menekülés ösztöne becsapja csak, a próbálkozás is fájdalmas, még ha nem is annyira, mint amire éppen készülök… - Tudtad, hogy az emberek közt az agy néhol ételkülönlegességnek számít? – Még mindig higgadt a hangom, maximum egy kicsit morcos, hiszen még mindig mocorog. – Ha nem maradsz egy helyben, nem tudok szépen vágni. És ha nem tudok szépen vágni az neked is rosszabb. – Lassan közelebb hajolok újra, és hogy nyomatékosítsam a szavakat, az emberi lábfejemmel rányomok a tűzött láb okozta sebre. -  Lehetne rosszabb is. Eddig még egész kedves voltam. – Félresöprök egy pár vértől ragacsos tincset, amik még mindig ott csüngtek a skalpolástól hiányos fejbőrén. Hiszen eddig nagyrészt Belphegor ötleteit követtük, szándékosan is, hiszen a kínzás, bár tudom hogyan kell, nem pont a szakterületem. Van aki nálam is szebben okoz fájdalmat, s vezet olyan szintekre, amik létezéséről korábban nem is tudtak… viszont én is ismerem annyira a testek titkait, hogy nem unatkozzanak az áldozataim, ha hosszabbra nyújtanánk az ismerkedést. De nem a fájdalom az egyetlen, ami kellemetlen lehet… és nem csak a test fájdalma.
A tekintetem csak egy pillanatra időzik el Bucon könnyektől üveges féleszemén, egy pillanatra mintha az a cseppnyi értelem is kiszállni látszana belőle, amit eddig is birtokolt… ezért is pofozgatom egy kicsit, mielőtt még túl távolra költözne. – Maradj csak velünk, ez most rólad szól. – Amikor gyengén, de rám pillant, valami haragszerű szikrával, úgy tűnt végre folytathatom, kimetszve azt a darabot a fejéből, amivel már szemeztem, és illendően előbb Belphegor felé nyújtva azt. Ha nem kéri, akkor én harapok ki belőle, majd Bucont kérem, hogy tátsa nagyra a száját, mert az a meglepett rezzenés amire szétnyúlnak az ajkai, túl szűk, hogy beférjen a maradék falat. Ha nem engedelmeskedne, rásegítek és a szájába nyomom, ügyelve arra, hogy lenyelje szépen. – Volt egy démon, akit lassan, darabonként etettem meg saját magával. Jó, nem az összes részével, egy pár darabra szükségem volt belőle… de a többivel. Tudod, nem illik pazarolni. És a tied most egy egész jó falat volt. – Célzás arra, hogy nem Kellett volna olyan csúnyán néznie közben. Nem mintha bántotta volna a nemlétező érzéseimet. – Szóval, most, hogy bemelegítettünk… mit is mondtál, mit tettél azokkal a kislányokkal? – Elondolkodva pillantottam végig a testén, pedig pontosan tudtam a választ, hiszen nem volt olyan rég, hogy bevallotta a bűnét. Bár a démonná váltottakat már nem lenne muszáj büntetni, ez nem jelenti azt, hogy nem hasznáhatjuk ki. Az ő hibája volt, hogy elárulta, ezzel is ötleteket adva. Majd talán egyszer megtanulja, hogy miért jó dolog hallgatni néha. A tekintetem az ágyékán áll meg, egy pillanatnál hosszabban figyelve az illendőnél – de itt ugyan ki törődik ilyennel. Bucon talán okkal gyanakodna vagy aggódna, de gondolja már, hogy mitől is kellene félnie? – Már nincs rá szükséged igaz? Most nem. – Talán kezd rájönni, ahogyan a késem éle felé fordul, kivágva egy nagyobb darabot, mielőtt még túl sok ideje lenne tiltakozni, s mire az ordítása közénk hasít, már rég késő, hiszen tulajdon részéből csepeg vissza rá a vére. – Ők is így ordítottak? És sírtak is? – Suttogom ismét fölé hajolva. – Vagy már nem tudtak? De te még tudsz. Még nem haltál meg teljesen. – Emlékeztetem, mintha nem érezné minden eltelt pillanatban, de az igazság az, hogy még mindig nem tart ott, hogy könyörögjön az életéért. – Remélem erre a részére nem tartanál igényt. – Végre Belphegor számára szólnak a szavak, mert nekem már terveim voltak a darabkával. Buconnak talán jobban tetszene, ha a démonnő tartaná meg az éke egy darabkáját, de ha rámmarad, akkor más sorsa lesz.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi GadHg7Q
Pokol - Északi Régió, Asto & Belphi Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
970
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 28, 2020 11:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Asto Vidatu & Belphegor


-H
a nem szükség szerű, akkor ejthetjük is a témát.-vigyorodok el, legalább ezt is ledumáltuk, bár nem forgatom a fejemben, hogy megfosszam ruháitól, de ha már ilyen kegyes velem, illik valamit reagálnom a szavaira. A kis kiegészítést elraktározom magamban és figyelmem az alattunk vergődő testre összpontosul egy időre miközben a Sokkarú pontos metszéseket ejt rajta, így tárva fel belsejét Buconnak. Figyelmem hol a nagy darab démont, hol a boncmestert figyelik. Tökéletes mozdulatai csendre ösztönöznek, figyelek és mozdulatait mérem fel, minden egyes vonással közelebb kerül a céljához is. De figyelmem nem lankad, eszembe ötlik a gondolat, mi van, ha egyszer majd én fekszem így alatta? Ha esetleg majd... Megkíván, ha nem elég érdekes neki a választásom? Vajon engem is ilyen figyelemmel bontogatna? Ilyen csendes nyugalommal az arcán? Bucon üvöltése zene füleimnek, szinte szimfónia a bőr halk szakadásával. Sunyi mosollyal nehezedek a férfi karjaira és hajolok kissé előrébb ahogy egyre több vér bugyog elő a testből. Társam kérdésére választ ad a kínzott és a reakció rá túl kevés... Miért nem tud a Sokkarú érdemben reagálni? Én már megtettem volna mégsem szólalok meg. De Bucont elkönyvelem egy görénynek! Az erőteljesebb megmozdulása morcosságot varázsol a hozzám csatlakozott arcára, görbül a vágás és talán túl mélyen váj húsába, arcán látom, hogy nem tetszett neki a megmozdulás, így felajánlom, hogy lekapcsolom a rángatózót, elmetszek benne pár ínszalagot, hogy ne fickándozzon annyira. Megkapom a zöld utat, a tőr hirtelen perdül a kezemben és állapodik meg Bucon bőre felett. Felfelé feszített karjának hónaljánál állapodik meg, oldalra billentett fejjel nézem egy ideig, egy pontot figyelek, majd mielőtt balom megindulna jobb kezemmel kitapintom az inakat, fél fordulatot vesz kezemben a penge és határozott gyors vágással húzom végig élét a hónaljban, fájdalmas üvöltést csikarva ki áldozatunkból, aztán másik karja felé fordulok és a mozdulat hasonló gyorsasággal érkezik. A Sokkarú szavaira kapom fel a fejem, pillantásom találkozik az övével és érdeklődve, komisz mosollyal tekintek rá.
-Honnan szeretnéd kezdeni?-búgom önfeledten és a sötét vértől maszatos pengét finoman végig húzom Buccon arcán.
-Akár meg is skalpolhatnánk kezdésnek. Az ilyen romlott lénynek nyilván nincs normális méretű agya sem.-látni akarom mi van a koponyája mögött. Ujjaim a földbe mélyednek és szemeim hirtelen váltanak újfent feketére, a föld alattunk finoman megremeg és tartásomat a föld szorítása váltja fel, így leszállhatok Bucconról, hogy a Sokkarú mellé lépjek és megnézhessem rendesen, hogy mit alkotott nekünk eddig.
-A szívére esetleg szükséged van? Mielőtt meghal szeretném kitépni, ha már ilyen szépen kinyitottad elől.-hajolok bizalmas közelségbe a Késeshez és tekintetem le sem veszem a már megkezdett feltárt testről.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
5